8.

Fejezet
(Piros Olivér)

V oltál már olyan helyzetben, amikor gőzöd sem volt, hogy mi volna a jó
döntés? Kicsit olyan ez, mint két tűz között rekedni. Csak a két tűz nem
tud róla. Illetve csak az egyik…
A napok csak úgy teltek, olyannyira hogy már november elejét írtunk és a
helyzet továbbra is változatlan maradt. Bartha ugyan megemberelte magát és
lépett, Merci mindig azt mondta, még nem áll készen egy újabb kapcsolathoz.
Hagyta, hogy Bartha különféle helyekre vigye, programokra hívja, megcsókolja,
ha más nem volt a közelben, de amint szóba jött a kapcsolat, látszólag
megfutamodott és elővette a megtört lány szerepét. Mindig ugyanaz a sztori a
régi seggfej ex-barátjáról – akiről rejtélyes módon nem tudunk túl sokat – és a
bizalmi problémáiról, amik persze már lassan tova szállnak. 1 hónapja ezt
mondogatta.
Bartha pedig várt, tőle szokatlan módon türelmesen és megértően, 3 hónap
„alakuló” után azonban már ő is kezdett egyre inkább elgondolkodni ezen az
egészen. És ha még csak ez lett volna.
Bartha sem vak, észrevette azt a megmagyarázhatatlan feszültséget Merci és
Lex között. Az elején még csak piszkálódás volt, aztán Merci többé már nem
rejtette véka alá, hogy kedveli a fiút. Mint barátot – persze. Ha egy társaságban
voltak – természetesen Bartha nélkül – Merci mindig külön figyelmet fordított
neki. Szélesebben mosolygott Lex viccein, szebben ragyogtak a szemei, ha rá
nézett. Ha tehette többször megérintette a karját, a vállát, összekócolta a haját,
amikor sértettséget tettetett. Egyébként tényleg úgy néztek ki, mintha jó
barátok lennének. Leszámítva a lopott összenézéseket, amiket először senki
sem látott rajtam kívül. Idővel már többeknek szemet szúrt, mígnem valaki
bogarat ültetett Bartha fülébe. Először el sem hitte. Merci, a lány, aki az első
pillanattól kezdve elragadta az eszét és Lex, a fiú, aki rövid idő alatt a
legnagyobb bizalmasává nőte ki magát, együtt? Tényleg pont ők ketten? Ugyan,
hiszen ez baromság – gondolhatta akkor. Aztán egy ponton már ő is kezdek
hinni a sutyorgásoknak.
- Mi újság van mostanság Mercivel? Feltűnt, hogy már nem utáljátok egymást –
ült fel gyanakvó tekintettel Bartha a padra, pontosan arra, amelyik Lex mellett
helyezkedett el. Épp az imént tekerte ki a kezében fogott zöld alma szárát,
amibe most már elégedetten haraphatott bele.
- Soha sem utáltuk egymást – felelte Lex unott hangon, fel se nézve hatalmas
A4-es lapokkal teli füzetéből. Próbált az angol szavakra koncentrálni, amiből
pontosan 15 perc múlva ír dolgozatot, talán pont ezért nem vette észre a
Bartha hangjában rejlő feszültséget.
- Igen, azt látom…
- Mire megy ki a játék Bartha? – csapta le az asztalra dühösen füzetét Lex –
Netán megtervezel gyanúsítani, hogy a barátnőddel kavarok? – Lex kiakadása
valóban hitelessé tette, amit mondott. Csak tudnám, hogyan tudott ennyire hű
maradni a szerepéhez.
Bartha arca egy pillanatra megváltozott. Meglepődött Lex kifakadásán, de
egyben hatott is rá. Hogyan is gondolhatott ekkora baromságot? Hogy Merci és
a legjobb barátja… Jézusom, hát teljesen elment az esze?
Ezt gondolta. Láttam rajta. Tudom, hisz csak két paddal ültem arrébb Illés
mellett, aki sokat mondó pillantásokat váltott Lexxel. Illés tudta, ismerte már
ennyire testvérét, hogy fél mozdulatokból is tudja mit érez, mit gondol, mit fog
mondani. Így, ha esetleg nem említette volna neki Mercit – és mellesleg, van
okom azt feltételezni, hogy nem tette – Illés már egyébként is rájött magától.
- Ne haragudj haver, nem tudom mi van velem – most Bartha hajtotta le a fejét,
összevolt zavarodva, ő sem értette meg saját magát. Akkor még igazán
sajnáltam őt. Sajnáltam, hisz ilyen könnyen és csúnyán elárulta őt a legjobb
barátja és a lány, akiért mindent odaadna. Talán már oda is adott. Ők voltak a
hozzá legközelebb álló emberek, mivel Bartha kolis volt, és azokból amiket
mesélt, azt szűrtem le, hogy nemigen érzi magához közel a családját. Talán
ezért is menekült Pesttől ennyire messzire. Akárhogy is, sajnáltam érte. A
szülők mindenki életében egy biztos pont, neki azonban nem lehetett
ilyesmiben része.
Lex és Bartha gyorsan elsimították a nézeteltérést, melynek végén még Bartha
szabadkozott. Nem tetszett, de Lex is a barátom volt. Nem tudtam mit
tehetnék, ezért a lehető legrosszabb utat választottam. Nem tettem semmit.
Bartha azért a beszélgetés után tapasztalta, hogy Lexben nem sok minden
változott meg, ugyanolyan jól szórakozott Merci társaságában, és bár azt hitte
ezzel többet nem lesz problémája, ő is érezte, hogy itt van valami, csak még ő
sem tudta, hogy mi. Érezte, hogy valami nem stimmel, mikor rájuk nézett, de
ennél többet nem láthatott ő sem. Nem hibáztatom érte. Egy idő után néha
feszengett, ha Lex társaságában szóba jött a Mercis téma. Maga sem tudta
miért, de már valahogy nem érezte ugyanazt a bizalmat felé, már nem volt
számára komfortos megosztania vele is a „legújabb fejleményeket”. Már pedig
legtöbbször a hatosunk ült össze nagy szünetben, hogy végig hallgassuk Bartha
problémáit.
- Én ezt nem értem – kezdte csapzottan – Mindent megteszek érte, mondjátok,
ha szerintetek nem így van! De semmi! Tudom, hogy szeret, ehhez kétség sem
fér, de már lépnie kellett volna. Nem kéne ennyire leragadnia az előző exénél és
én megértem, én aztán megértem őt és elfogadtam, hogy várnom kell még rá,
mielőtt valamelyikőtök közbe szólna! Vártam is, szerintem éppen eleget! De
már több, mint 3 hónap eltelt, lassan 4 is! És én még mindig csak várok! Ha
ezen nem változtat, el kell engednem – a társaságban többen is szóra nyitották
a szájukat, hogy megragadják azt a pár másodpercet, amíg Bartha
elcsendesedett, de ekkor ismét folytatta – De a picsába is, nem tudom
elengedni! Ez nem így megy! Akinek volt barátnője tudja. Tudom, nem igazán
érzitek át – Epressy és Illés mérges pillantásokat váltottak a mondat elhangzása
közepette – Hányszor tovább akartam már menni, elmélyíteni a kapcsolatunkat,
de nem megy addig, amíg nem vagyunk egy pár! Mégis mi a jó ebben? Hogy
csinálunk dolgokat, a külvilágban úgy viselkedünk, mintha járnánk, de mégsem
járunk! Mi ezen olyan nehéz? Ha idegenek előtt feltudja vállalni ezt az egészet,
ami köztünk van, előttetek miért nem? Ennyire gáz volnék? De hisz tudja, hogy
ti is tudjátok, bevagytok avatva szinten mindenbe – Bartha értetlenül kalimpált
a kezeivel
- Itt nem arról van szó, hogy nem akar felvállalni – kezdte Epressy – Talán fél a
kapcsolat fogalmától, hogyha kimondja, hogy a barátnője vagy, azzal újra
elköteleződik teljesen, és ettől még fél. Nem tudom. Merci bonyolult lány, de
mind azok. A volt évfolyamtársaim valami ilyesmi szöveget hadováltak össze az
évek során – vont vállat kidülledt szemekkel, mint aki maga sem érti, hogy
éppen miről beszél
- Mondasz valamit – emelte fel kezét elismerően Geri, aki csak fél füllel
hallgatta a beszélgetést, figyelme nagy része a nikotin bizniszére terelődött.
Fent voltak a negyedik emeleten, azon a kis lepukkant részen ahova nem jár
senki, mert tilos a belépés és félő, hogy mikor szakad rád a plafon. Itt aztán
nyugodtan válogathatta a személyre szabadott rendeléseket.
- Meglehet, de épp elégszer bizonygattam már, hogy én más vagyok. Soha az
életben nem adtam rá okot, hogy ezt máshogy gondolja!
- Attól még sérült – szólalt meg leghátulról váratlanul Lex – Fél, Bartha és ez
nem oldódik meg pár hónap alatt. Igen, eleget vártál. Persze, hogy változást
akarsz és úgy érzed te már mindent megtettél, de ő még nem áll készen. Ahogy
telik az idő, ő is csak láthatatlan határidőket állít fel magának, amitől csak még
inkább feszültebbé válik, hogy mikor kéne már elengednie és újra 100%-osan
megbíznia valakiben. Neki is rossz ez, hidd el! Viszont döntened kell. Mész, vagy
maradsz – mivel ez kellő képp keményen hatott, Lex alig láthatóan megforgatta
a szemét, majd folytatta – Azért kell döntened, mert hosszú távon neked sem jó
ez. Várni arra, ami talán nem jön el – volt egy láthatatlan él a hangjában, amit
meglehet, csak én érezted. Nem beszélt őszintén, sem pedig együttérzően –
Talán neked is jobb lenne, ha szépen lassan elengednéd. Nem szenvednél
annyit…
- Szerintem meg küzdj – fel sem fogtam, már kicsúsztak a szavak a számon.
Megelégeltem Lex önzését, amiről talán csak én tudtam a teremben – Eddig
mellette voltál, pont most adnád fel? Ha kételkedsz, az megrendíti. Ne állj félre
pont most, mikor már közel van a fény – magamra se ismertem. Ez a magyar
órák hatása?
Bartha gondolkodott, úgy látszik tényleg mérlegelte a szavainkat. Lexét is. Nagy
dilemmájából felnézve rámosolyogtam, ő pedig vissza rám. Ilyenkor látszott
mennyit is jelent neki a támogatás, amit kap tőlünk. Geri megrázta a vállát, Illés
is belebokszolt a karjába bíztatóan.
- Meg lesz ez Bartha. Úgyis megtalálod majd, hogy mi a megfelelő lépés –
mosolygott Illés
- Így van. Végül aztán úgyis tiéd a döntés – mondta egyhangúan Lex
- Azért ez nem teljesen így van – vetett megvető pillantásokat Illés Lexre – De
nagyívben hozzá járulnak a tetteid hozzá – nézett vissza Barthára, aki hálásan
bólintott
Így történt hát, hogy Bartha elindult megejteni, azt a mindenre ható
beszélgetést Mercivel. És valóban ért el változást, nem is kicsit.