1936 április 11.

TÖLNAMEGYEI ÚJSÁG

Titoklátó percek.
Autó, motorkerék és kerékpirróizek, or­
vosi műszerek, vlllanyvasalók, valamint min-
ó h szépséges, szent titoklátő percek, Kovácsot
Mikor a csodák — fénylőn — rámperegnek vagy nagyobb gyakorlatú idősebb
dennemO fémtárgyak és háztartási cikkek
És arca lesz sok láthatatlan képnek, kOVáC88egédet konvencióra felfogadunk
legtökéletesebb Szent közelsége a nagy messzeségnek . . .
magasfényu
Mily drágák vagytok I Lelkem titkos mélye
Rejt benneteket, m int nagy kincset — félve.

IKKELEZESE Ha felragyogtok: egy-egy nehéz óra

Derűsre szépül, megértettre, jóra.
töisvfn rönköket
megvételre keresünk
KONCZ é s KISS Nézem, nézem az élet szívverését,
A karvaly, vércse s ember küzködését
galvanizáló* és mérlegkészitöknél
Blkádl Gazdaság
Szekszárdon, Bezerédj István uoca
a régi kőzkórházzal s z e m b e n 38 S az összetépett tiszta szivek vére
Rápermetezik lelkem mezejére. . . u. p. Keszőhidegkut 283
Földet látok csak, embert, bűnt és kö n n yet. . .
jobb jövőben. (ó h sötét rémek hányszor meggyötörnek I) nem állana az a bizonyosság, amire
Pilátus előtt eleget volt már ez a S az éjszakák nagy lélektépő csendje Jézus élete, Isten ténye tanit. Hány.
nemzet. Külső és belső farizeusok szór látjuk az édesanyákat, a hitvest,
Lát számtalanszor égő küzdelem be. . . a testvért, a gyermeket a temető­
eleget izgatták a népet azok ellen,
akik legjobb szándékkal előbbre akar­ S a csodálatos titoklátő percek, ben, mint esti árnyat, mint felhőt az
ják vinni az ország ügyét. A Golgota alkonyat egén? És hány könnyöm-
Ha onnanfelül csöndben rámperegnek: lik a szemekből, mennyi s zív sajog?
megrázó óráiban szálljon minden
tisztességes magyar magába s akik Szemem vaksága tündöklésbe lobban Hány élet révedez kétségbeesetten?
erőt éreznek a nemzet ügyének szol­ És megremegek: érzem, Isten ott van. S valamennyire a husvét igazsága
gálatára, találkozzanak Szent István ragyog, valamennyit a husvét való­
király országának keresztje alatt, Nem földet látok m ár s csak bűnt és könnyet: sága teszi valóvá, igazán életté.
hogy összefogásuknak eredményeképp Hite, reménye, szárnya kél a rögnek . . . Mig hát e világon fájdalom van,
minél előbb felhangozzék a Magyar Kereszt ragyog a legvádlőbb hegyormon van vigasz is, mig e világon elmú­
Alleluja I lás van, van fentmaradás is, mig e
És bocsánat a megvesszőzött arcon . . . világon halál van, van feltámadás is,
KOVÁCSNÉ HUSZÁR JOLÁN. mig e világon Krisztus neve él, ad­
A húsvéti valóság! dig e feltámadás szent valóságában
meg nem szünnük hinni, mert amíg
ság, vagy lehetetlenség. A mai élet Azt mondja, hogy ő előtte nincs
I r ta : Jánosi György. nem egyszer hangoztatja is, hogy lehetetlen . . . S mikor ezt a terem­ ezt hisszük önmagunkban, Istenben
Egy Istentől küldött ember elin­ okosabb dolog az emberiség számára tett ember ki meri mondani, ugyan­ hiszünk!
dul azon az utón, amelyet Isten ki­ az, ha nem lehetetlen és valótlan akkor attól, akinek életét köszönheti,
jelölt számára. Tanit, csodákat tesz, álomvilágot üzünk, hanem a min­ megvonja a mindenhatóságot. Nem
végül meghal. Nem céltalanul, nem dennapi kenyér durva kérdésévé te­ hinni a feltámadás komoly valóságá­ Ecce homo.
azért, hogy magának hirt és nevet szünk mindent. Ezért sárrá gyúrnák, ban, annyit jelent, mint megtagadni
szerezzen. Nem azért, hogy hősként ha lehetne az eget is. Nem gondol >Valamig nem birtokod: halj meg
Isten létét és megtagadni magának
emlegessék. Hanem azért, mert vala­ nak arra, hogy ember ezen a világon és légy újra, csak szomorú vendég
az életnek komoly, céltudatos rendel­
mikor vétkezett az ember az Isten épp azért, mert véges és korlátolt vagy itt a sötét földön.« Ezek a ko­
tetését, amely nem más, mint a fent-
ellen. E vétekért le kell fizetni Isten lény, nem hihet olyat, ami lehetetlen maradás. mornak látszó Goethe sorok jutnak
nek az áldozatot, eleget kell tenni. volna, mert Ha feltámadás nem lenne ! Ha tu­ eszünkbe minden barackvirágos me­
Hogy azután az Isten megbocsátó datosan, isteni segítség következté­ leg tavaszon, amikor a telekből, a
rá se eszmélhetne olyanra, ami
szeretete kibonthassa erejét a bűnei­ nincs! ben, vagy tudatlanul, mint sejtelem, tegnapokból, az elmúlásokból uj ta­
től megtisztult világ felett. nem hinne ebben a világ, akkor az vaszok, uj holnapok, uj feltámadások
A mesék világa annyira kézzel egész teremtés üres, hiábavaló cél­ nagy Ígéretei fakadnak.
Ez és eddig tart a megváltás az fogható valóságok tömegéből alakul,
ember gondolkodása és Isten akarata hogy a kezünkkel fogjuk meg ma talansággá változnék, akkor maga a A zuzmarás, a jégcsapos tél nagy
szerint halál se jelentene semmit, a könny­ dermedtsége fölött ott lebeg a vi­
azt, amit pl. a nagy Verne Gyula nek se lenne semmi értelme, de nem gasztaló örök tavaszvárás folyama­
Azonban az ember az Isten dol­ képzeletének játékos tulajdonságává
gainak teljes befejezését nem tudja alacsonyitottunk és nem gondoltunk lenne értelme soha semmi olyan tossága, azért nincs meg bennünk a
elfogadni drámai alakban. A vallás arra, hogy ez a halhatatlan elme a dolognak, amely magasabb eszmék­ jégkorszak reménytelenségének az
nem elégszik meg azzal, hogy valami legkpmolyabb uttörést végezte a ha­ től hevitve, emberi szemek előtt el­ érzése, ügy vagyunk már megterem­
bukik a földön. tődve — vagy ahogy Raoul Francé
elvont isteni igazság egy áldozattal ladás számára. Az ősi mítoszok egy­
nyerjen kikerekitést. Az emberi lélek szerűbb kifejezései azoknak, amiket Csak egy darabjára a Krisztus ke­ mondja — olyan a mi plasmatikus
és élet elsősorban derülátó. A bukás­ a mai nagyképü fizika, vagy filozófia resztjének, csak egyetlen árnyalatára értelmünk, hogy tudatlanul is tuda­
ban a győzelmet nem tudja belátni, képletekkel, vagy tudományos név a húsvéti himnusz diadalmas össz­ tosak, logikusak vagyunk és minden
a megváltás az ember számára csak vei határoz meg. Sokkal több titok hangjának, csak egy parányi részére tévelygéseink között is van bennünk
úgy lesz kerekké, ha az teljes, em­ van ezen a világon, mint amennyit a halhatatlanság porszemének, helyez­ egy tudatalatti érzés, amely hisz azon
ber által is elfogadható diadallal ér napfényre hoztunk és a világ min­ zük rá e hazát, e népet, e haza tör­ nagy ut folyamatosságában, amelyet
véget. denkor tudatlan gyermekként áll meg halk ténetét, a trianoni bukást, csak egy egy ősi Értelem a számunkra kijelöl.
zenéje szivünkben az Igazság­ Amikor a fiatalság játékláza el­
A husvét ez a diadal. A feltáma­ a felvetődő uj, meg uj kérdésözőn gal való komolyodik, kuszasága rendszerré
dás gondolata az a dicsőség, amelyet megoldásra váró probléma előtt. közösségünknek és ráesz­
lesz, amikor a nagy összevisszaság
odatüz Isten segítségével az ember A húsvéti feltámadás olyan egy­ mélünk, hogy husvét nélkül halálos
karakterré sűrűsödik, amikor a tétova
a maga vallási hitének homlokára. szerű, magyarázatra egyáltalában nem haldoklás, kétségbeesett vergődés sor­
sunk, hogy annál ragyogóbb legyen vágyak egyenes irányt vesznek, akkor
A hasvét tehát a legszentebb való­ szoruló vallási igazság, amely már a amely reánk vár, ha hiszünk! érünk be az emberi élet virágokkal
ság a vallásos emberi léleknek, amely­ nem is vallási, nem is a hit keretébe “ jövő, Tudnánk-e kitartóan küzdeni ju­ teli tavaszába.
ben egy hajszálnyi költészet, egyet­ tartozik, hanem a kézzel fogható hét- talom és elismerés nélkül, tudnánk e És akkor elindul bennünk valami,
len egy szemernyi valósággal ellen­ köznapiságok sorába. reménykedni börtönök vak levegőjé­ valami, ami valahonnan jön, neve
kező nincs. Az a diadalmas példa, Isten előtt minden lehetséges! ben, mártírok máglyatüze mellett, nincs, mert még ma nem tudunk
amelyet nekünk a vallási történet­ Ez az alapja és tartalma a hitnek. neki adni, útja sincs, mert nem is
írás : az evangéliumok, örökítettek Ember előtt semmi más nem lehet tudnánk-e mai magyarok lenni, merjük, csak jön és megszállja a
meg arról a szent és imádásra méltó séges, csak az, amire az Istentől nyert ha nem ragyogná be lelkűnk hóm lelkűnket, mint a virágok a tavaszt.
Názáretiről, aki a sziklasirból az első engedélyt és felhatalmazást. lokát a legszentebb húsvéti való­ Talán távolabbról jön, mint azok a
husvét reggelén kilépett, olyan, amely Ez az ember rendeltetésének tar­ ság napfénye, a feltámadás való- láthatatlan kozmikus sugarak és meg­
nélkül nem vallás a vallás. talma. mérhetetlenül finomabban, mint azok
A gyarlón gondolkodók azt vélik, Az ember pedig pontosan fordítva Találna-e vigasztalást a megtépett ■ és ez az ismeretlen melegség átheviti
hogy lehet ezen a világon valótlan- | vélekedik. | s z ív a sirhalmok mellett, ha előtte | mindenünket. Tavaszemberek leszünk

Árajánlatok díjmentesen Saját telepei Saját raktárai KedvesO részletfizetésre i s ! Kőfaragómunkák vállalása adott raj* és terv szerinti kivitelben is. Naev és állandó raktár fekete svéd
Mr-ib • • erdélyi fehér és szürke, hazai vörös márványj továbbá TnökBairemiékek (men

ffufschenbacher Ödön és Fia

(G*é gt n 1a j d on o s : N n t i c h c n b a c h e r J e n ő bej. cég)
é" miaden *rt>an és kivitelben. Temetői munkák
vállalás* és kivitelezése vidéken is, u. m. utavésések, aranyozások, sir- és kriptaszegélyek és azoknak

kőfaragó-, sirköraktára, műkő-, műmárvány- és cementáru-
készítő iparüzeme, tüzelő- és építési anyagok kereskedése
S zek szárd , Horthy M iklős-ut 14-16-18. és Gróf TisZa István-uf 12. szám
Fióksirkóraktárak T olna és K skaid
286 A ' a ° 9t™ 01 i J ofiziopoK, cementcserép, sima és többszínű cementlapok stb.
Állandóan kapható friss* portland és .Üstökös- fehér cement,
d™akavics, dunahomok, bányahomok, kódara minden színben és szemcsé-
í^ ).“rk0!6 csempelapok sgyszmüek és többszínű mintázatokban. Vakolaü kőpor,
úgymint sarga-, fehér-, irózsáson, vörös,. Schamottégla (tűzálló) schamotthabarcs, szigetelő-, bőr- és kát­
ránylemez, stb. stb. Puha és kemény tűzila, ölenként és vagóntételben.
 1936 április 11.
Í P ir n llz c r J ó z s e f és F ia l á ru h á z a . S zekszárdon
S z e n z á c ió s t a v a s z i a j á n l a t a ;
Kész tavaszi női ruhák és komplék p 11*50-181 Burburryszerü férfi tavaszi raglan p 60,—
Teveszőr női tavaszi kabátok . . p 30*— Női és férfi gummi kabátok . . p 12*—-til
- - - - -
üde illattal, friss színnel és nagy
életvágyaknak enyhe lobogásával. És
elindulunk egy uj útkeresésre, uj
életkivánásra, plasmatikus vágyainkat
kergetjük, hogy utólérjük azokat,
hogy megláthassuk önmagunkat, hogy
folytassuk testiségünket, lelkiségün
két, hogy meghaljunk és ujralehes-
sünk, mert ez az ut, ez a feltáma­
dás, ez az élet: a halhatatlanság
keresése.
És az életnek ezen csodálatosan
szent misztériumából, ezekből a szün­
telen föltámadásokból, a Teremtőnek
ezen teremtő bölcsességéből születnek
a mindig uj kezdetek, az uj, nagy
vigasztaló tavaszok.
Ez a csodák birodalma. Az egész
életnek az emberi értelemmel föl nem
fogható csodás misztériuma. Ezek a
tavaszok az Isten kertje, a nagy
kozmosznak kicsiny melegágya, ahol
mi emberek legyökeresedve állunk,
mint fakadó vagy éppen hervadó
fák, füvek, virágok és egy nagy alá-
zatu megadással kibontva vágyó szár*
nyainkat, szirmainkat, elindulunk az
ifjúság röptével, iramával, hogy szé­
pen fáradva megállhassunk az öreg
ség behavazott bölcsességénél.
Nem a halál a csoda, hanem a
születés, a tavasz, a föltámadás.
Azután megtörténik a nagy betel­
jesülés. A halhatatlanság lebirhatat-
lan vágya kielégül: uj köntösben, uj
színekkel, hangokkal, hitekkel meg­
látjuk önmagunkat és tudjuk, hogy
éltünk, hogy nem hiába ültettek ide,
ebbe az öröktavaszu Istenkertbe, amit
Életnek hívunk, hogy Isten tetszésére
betöltöttünk mindent, amit a nagy
Kertész tőlünk várhatott. — A be­
teljesülés boldog érzése ez, a feltá­
madás misztériumának varázsos gyö­
nyöre, az élet legmagasztosabb aján­
déka. Ami ut még ezután jön, azt
már idegen lángok ránkvilágitó fé­
nyében járjuk, anélkül, hogy azon
tüzek forrósága át tudná melegíteni
a lelkünket.
Hajlott háttal járunk a belőlünk
nőtt nyílegyenes szálfák között, meg­
csodáljuk az ifjú óriásokat, akiknek
lelkitöbblete lelkűnkből szakadt, visz-
szafelé nézünk, mert kifelé megyünk,
havas fejjel lépegetünk friss virágú
tavaszokon, akik egyszer mégis csak
mi voltunk és most is egy kicsit mi
▼agyunk. Élünk, emlékekből élünk.
Kutatunk múló életünk nagyértelmü
sürü rengetegjében, keressük volt
önmagunkat, emlékeket, amelyek
elsimultak, megszépültek, hangokat,
színeket, amik valamikor bennünk
karsonáztak és most lehalkulva, meg-
fakulvva szépen elcsendesedtek. Las­
san, óvatosan lépegetünk egy egy
szép tisztásán a volt életünk sárguló
erdejének, nehogy lábunk alatt egy
elroppanó ág zaja megzavarja a szé­
pen megbékült emlékeket.
Az alkonyati élet ellen, annak kez­
detén, még néha föl föllázadunk, ki­
tépve egy-egy ősz hajszálunkat, le­
szakítva egy-egy sárguló levelet, hogy
ne zavarja a buja zöld harmóniát,
de végül azt is megszokjuk és csen­
TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3
f ' “ £ jfoftjr
' ■•■•■ '' ■ - ■■' ' - * '■" -" ** M
vát érezte folydogálni a melle bel­
NAGYPÉNTEKEN sejébe s ettől egyszerre megfagyott
Irta: Dr Miszlai György minden akarata.
Nem, nem mondta volna azt, hogy
Némán ballag az út köves porában; A latrok dombján véget ér az útja.
ne menjen el. Adott volna szabad­
Keresztje súlya alatt görnyed e z ; Sebet vernek a rozsdás vasszegek. ságot is, de mondott volna valami
De megy a roppant kint szivébe zártan. Ajkát búcsúzó, fáradt hangra nyitja: olyasfélét, hogy:
Bús homlokára vércsikot sebez »Uram, nem tudják mit cselekszenek. — Jól teszed Mihály, ha meghá­
A köré je font töviskorona. . . Bocsáss meg nékik, hiszen emberek I . . .« zasodsz. Hiszen nem is élet ez így
Röhögve tódul vad tömeg nyomába. Minden csöndes. A golgotái égen neked mellettem. Látod, olyan az
Szitkok röpködnek, ocsmány tréfa, zaj . . . Sötéten úsznak lomha föllegek; én életem, mint azé a rózsafáé ott
Megy hangtalan, nem tekint soha hátra, S a frissen ácsolt bús kereszt tövében a kertben. Nem törődtetek vele, észre
Szájáról nem kél kíntermette jaj . , . Egy asszonysóhaj halkan fölremeg, sem vettétek, gyümölcsfákat ültette­
Megy, . . . vár reá a szörnyű Golgota. — A keresztfán Jézus kiszenvedett . , • tek köréje. Túlnőtték valamennyien,
eltakarták a lombjaikkal. Gyümölcsök­
kel, virággal gőgösködnek mellette.
desen megadjuk magunkat okos, szép szálló valami volt, aminek nem volt Minden tavaszon rügyezni kezd a
bölcsességgel: ez a Te akaratod. foghatása, könnyű értelme. kis buta fa, meghozza a satnya bim­
A láz többé nem tudja telemele- Az öreg Kárpás Mihály harang­ bóját is, de virág soha sincs rajta»
giteni a lelkünket, hanem csak a szó óta váltja előtte a lábát, még­ Ki ne vágjátok azt a fát, mert én
hosszú élet összegyűjtött tapasztalata: sem tudja, hogy mi lészen a parancs. szeretem.
a bölcsesség. Kint már fakadnak az orgona­ Kárpás Mihály tudta, hogy erre
És ha valaki hirtelen elébe toppanna ágak. A füzek között madarak esi- hallgatás következik, még mélyebbre
ennek a bölcsességnek és váratlanul vitolnak s a vízben felveti magát hunyódik a két szem. Aztán tágra
megkérdezné, hogy hát tulajdonképen egy-egy fényes testű hal. Azt nézi nyílik, rámered Mihályra. A bolto­
miért is éltünk és mi az életnek az az ur, amint ott ül az ablak előtti zatos fej bólongat feléje, csupa sze­
értelme: zavarba jönnénk, mert nem mélyöblü karosszékben. retet és jóság az arca, hogy bele­
tudnánk rá felelni, mivel ez a Teremtő Kárpás titokban megvakargatja a szakad a vén szív , mikor meglátja»
titka és csak szépen sorjában elmon­ tarkóját. Harag gyúlladozik benne. — Adok szabadságot Mihály. Eredj
danánk mindazt, amit éltünk és a Ünnep délje van, szeretne már ott­ csak, házasodj meg.
végén széttárnánk két tétova karunk, hon lenni a vackában. Éhes. Bordás — De lehet-e? — gondolta Mi­
érvekből, tudásból, mindenből ki­ felesége főz neki s reggel úgy látta hály, — mikor így eteti előbbre az
fogyva : tyúkot vágott. Különben rideg vacok ember belsejét keserűséggel?
íme az ember. az is, mint a gazdáé. Abban sincs — Hány esztendővel vagy fiata­
Major Imre. se asszony, se gyerek. Maga sem labb nálam? — kérdezte hirtelen a
tudja, hogy lehetett. Fiatalsága óta, tekintetes ur Kárpást.
csak a házasodás járt eszében. El­
ifeoelOdlk o tekintetes ni álmodta százszor is az asszonyt,
meg a gyerekeket, de sohasem volt
— Hárommal kéremalássan. No­
vemberben töltöm be a hatvanhetet
Irta: dabolozi Fekete Lászlónó — Hm. — Furcsán elnevette
ideje arra, hogy utána járjon. magát.
Ittfelejtődött ember volt, érezte Igazabb az, hogy sohasem mert Az ispán gyomrát megfelhőzte az
maga is és tudta mindenki, aki egy­ odaállni a gazdája elé és azt mon­ ijedelem. Ugyan mit akarhat vele
szer szót váltott vele. Szerencse, hogy dani neki, hogy: az ur?
tanyán lakott, mert nehezen illett — Házasodni szeretnék tekintetes — Azt gondoltam Mihály,. . —*
volna a városi, vagy falusi kabáto­ uram, tessen engedményezni rá egy mondta, míg felállt és suhanó lép­
sok közé. Nem az öltözete miatt. heti szabadságot. tekkel odament hozzá — hogy házar
Dehogy. Hiszen a vármegyében sen­ Huj, hányszor belemelegedett az sodj meg.
kinek nem volt olyan vadmacska- elképzelésbe, mikor a tanyaház kis Remegő kézzel fogta az ispán ka­
prémes bundája, nemes posztóju szobájában maga elé gondolta a bátja hajtókáját. Piros volt az arca
zsinóros magyarja, mint Visolyi Nagy tekintetes urat és feléje ment. Meg­ mindegyiknek, mintha valami szé­
Mártonnak. állt előtte tisztelettel, kalapját ke­ gyenletes titkot közöltek volna egy­
Más volt az, ami szoborrá tette a zében forgatta, kezdte a szót: mással.
többi közt. Kívülről bámulták, mint — Alássan kérem a tekintetes — Nincs itt senki, nem hallja, mit
a taródi Flórián szobrot. Kőnek hit urat, hogy,. . . hogy . . . beszélünk. A belsőrészem legnagyobb
ték, mint azt s nem akadt emberfia, Még a legsütősebb nyárban sem titkát mondom el neked. Hallgasd
aki megmerte volna kérdezni tőle volt olyan melege, mint ilyenkor. megl Egyszer, nagyon régen, aze.-
csak egyszer is, hogy: Nem jutott tovább egyszer sem az rettem valakit, nem lehetett az enyém.
— Van-e hús, vér és meleg szív utolsó >hogy«-nál. Földhöz vágta a Most annak a lánya itt van Taródon,
azalatt a rettentő hidegség alatt, sarkosra birkózott csálés kalapot, az apró gyerekeket tanítja, óvónő.
amitől úgy fázik mindenki a tekin káromkodott egyet s lefeküdt mér­ Szegény, nincs neki semmije. Ezt a
tetes ur közelében? gesen. Ezért volt az, hogy nem jött lányt kellene elvenned neked Mihály,
Még a beszéde is visszafogott volt. asszony és gyerek a hajlékába. hogy én segíthessek rajta. Mert már
Halkan hullott száján a szó, mint a Elgondolta a második >hogy«-nál nyugtom sincs. Éjjel elém jár annak
levél suttogása nyári estén. Amit {j a tekintetes ur két ránckoszorus sze* az arca, akit szerettem, szemrehá­
mondott is, inkább csak olyan el- I■ mét, ahogy ránéz velük. Szűk sza­ nyást tesz nekem, hogy elhagyom a
gyermekét. . . Nem állja ki ezt a
természetem. Arra is gondoltam már,
X K A L O R 1A x hogy előveszem a vadászpuskámat:
és véget vetek vele az éjszakai álom­
nak, . . . mindennek . . .
Kárpás Mihály öreg szeméből csöp­
SZÉN- ÉS TÜZIFATELEP, SZEKSZÁRD pent a könny. A felháborodása, kí­
a z ev a n g élik u s tem plom m ellett M T T elefon s z á m : 117 “V B vánsága, haragja és szeretete benne»
volt. Esetlen nyúlt ura keze után.
Pécsi k őszén b án yák és Pécsi kokszm űvek k e r ü l e t i e l á r u s í t ó h e l y e — Jaj, csak azt ne, inkább meg­
házasodom, parancsára tekintetes-
BV L egolcsóbb szén, koksz, száraz tűzifa '•B
uram. Inkább asszonnyal bajlódok...