5Móz 8,2
mi mindenre használja fel Isten a szenvedéseket az
2
Gondolj csak vissza arra az egész útra, amelyen az Úr, a te Istened
negyven esztendőn át vezetett a pusztában, hogy megsanyargasson és
próbára tegyen, s így nyilvánvalóvá legyen, mi forog szívedben:
vajon megtartod-e parancsait vagy nem?
Az déellőtti IT arra a kérdésre kerestük a Szentírás válaszát,
hogy miért van olyan sok nyomorúság és szenvedés a földön.
Miért engedi és nézi Isten mindezt? A ma délutáni
igehirdetés a délelőttinek egyfajta folytatása lesz.
A délelőtt tehát hallottunk arról, hogy semmi alapunk nincs
Istent felelősségre vonni a sok rosszért, ami bennünket ér,
hiszen mindez az ellene való lázadásunk egyenes
következménye. Mi hagytuk ott Őt, és így nélküle csak ilyen
világot tudunk létrehozni. Mi magunk vagyunk az oka annak
a sok bajnak, ami megkeseríti az életünket.
Éppen azon kezdtünk el csodálkozni, hogy Isten irántunk
való szeretete viszont olyan nagy, hogy még ezt a sok bajt is
kezébe tudja venni, és javunkra tudja fordítani.
Tehát nem Ő akarta a szenvedést, de a szenvedés is eszköz
lehet az Ő kezében a mi javunkra. Éppen ezért ha bármi
rossz történik velünk, a hívő ember első kérdése: Uram, mi a
célod ezzel, mit akarsz elérni így az életemben?
Ma erre az egyetlen kérdésre keressünk választ a Bibliából:
életünkben. Négy olyan egyszerű tényt szeretnék említeni,
amikről szól a Szentírás is, és amikkel találkozunk a
hétköznapi életben is.
1. Az első, amiről alapigénk is szól, hogy Isten a
szenvedések során leplezi le leginkább, hogy mi lakik a
szívünkben. Hogy kicsoda valójában egy ember, az mindig
akkor derül ki, amikor valami amikor megaláztatás, amikor
valami fizikai vagy lelki fájdalmat kell elviselnie, vagy
váratlanul egy nagy veszteségről kell értesülnie.
Isten gyermekeinek néha mostoha körülmények között kell
járniuk, hogy kiderüljön: mi van valójában a szívükben?
Mert olyan technikára tettünk szert a képmutatás terén, olyan
sok álarcot öltünk néha magunkra. Ha valóban el akarunk
jutni igazi önismeretre, akkor ezeknek az álarcoknak le kell
hullaniuk.
Az igazi arca egy-egy megrázkódtatás során derül ki minden
embernek. Az vagyok valójában, aki a szenvedéseim
közepette vagyok. A szív mélyéről akkor jönnek fel az
indulatok, amikor valami ütés éri az embert.
Isten azonban azt akarja, hogy azok legyünk, akik valójában
vagyunk, s váljunk egyre inkább olyanokká, akikké Ő akar
formálni bennünket. A szenvedések tehát leleplezik, hogy mi
van a szívünkben.
2. A másik haszna a szenvedésnek az, hogy ilyenkor éli át az
ember igazán, mennyire rászorulunk Istenre. Amikor
viszonylag jól megy a dolgunk, nagy a veszélye annak hogy
elbizakodunk.
Az ember hozzászokik ahhoz, hogy azt mondja, hogy
tulajdonképpen ügyes vagyok, jól használom a
képességeimet, s eszünkbe sem jut: mindezt Istentől kaptuk
ajándékba.
S elég egy kicsi baleset, vagy betegség és a magabiztos
felnőtt olyan lesz, mint egy tehetetlen kisgyerek. A
szenvedés mindig megaláz, kicsivé tesz, pontosabban:
tudatosítja bennünk, milyen kicsik vagyunk. Milyen az, ha
Isten megvonja tőlünk az Ő ajándékait, amiket nem
tekintünk ajándéknak, hanem természetesnek vesszük.
Ha csak átmenetileg vagy részlegesen is megvonja az
egészséget, a fizikai erőt, a szellemi frisseséget. Akkor kell
ez nekünk, hogy lássuk, mennyire rá vagyunk utalva
Istenünkre, hogy tudjunk egyre jobban benne bízni, és annak
lássuk Őt, aki a világmindenség ura, aki törődik velünk
személy szerint külön-külön. Így tanuljuk meg, hogy erősen
és egészségesen is tudjuk Őt dicsőíteni, és a nyomorúságban
is tudjuk Őt dicsőíteni.
Nem azért, mert nyomorúságot adott ránk, hanem azért, mert
Ő attól függetlenül, hogy mi milyen helyzetben vagyunk,
ugyanaz. Tanuljunk meg bízni benne, egyedül tőle várni, és
egyedül neki megköszönni mindent.
A szenvedés tehát tudatosítja ezt a rászorultságunkat.
3. A harmadik, hogy a szenvedéseinknek jellemformáló
erejük is van. Sokszor elfelejtjük, hogy a sorsunk sok
tekintetben a jellemünktől függ. Az igazi gazdagsága egy
embernek, ha megedződött, egyértelművé vált, az ő jelleme.
Ez a jellem a nehézségek legyőzése által erősödik. Aki tud
tűrni, várni, lemondani, annak van igazi lelki gazdagsága.
Szomorú, hogy ez a minket körülvevő társadalom világszerte
egyre inkább direkt küzd a jellemformáló hatások ellen. Így
nő fel aztán lelkileg, szellemileg kiskorú nemzedék, amelyik
nem bírja a terhelést, akik könnyen feladják a harcot,
megrémülnek a legkisebb kényelmetlenségtől is.
Összeroppannak, ha egy közepes veszteség éri őket, és
képtelenek terheket hordozni, egy bizonyos célért áldozatot
hozni.
Az ilyen embert, ha egy kis kudarc éri is őket, vagy váratlan
betegség jön, vagy történik a családban egy gyászeset —
ahogy mondani szokták — padlóra kerülnek, kiborulnak, sőt:
az öngyilkosság gondolatával foglalkoznak. Nincs belső
tartás, nincs edzett jellem.
Isten éppen a szenvedésekkel akarja az övéit ilyen edzett
jellemű, teherbíró emberekké formálni, akik nemcsak a
maguk terheit, hanem mások terhét is képesek hordozni.
4.Végül pedig egyre inkább azt lehet látni, hogy a sokat
szenvedett keresztyéneknek van kipróbált hitük. Az, hogy
hiszek Istenben, még jóformán semmit nem jelent. Mert
tisztázni kell ilyenkor, mit értünk a hit alatt, ki az az Isten,
akiben hisz.
Jézus részletesen szól a rövid ideig tartó hitről, amit hasonlít
ahhoz a maghoz, amelyik a földbe hull, kikel, de nem tud
gyökeret ereszteni. Azt mondja: ezek azok, akik az igét
hallgatják, örömmel fogadják, de nincs bennük maradandó
helye, mert amikor megpróbáltatás éri őket akkor
elfordulnak Istentől. Tehát van rövid ideig tartó hit.
De van kipróbált hit is. Mi jellemzi ezt a kipróbált hitet? Az
jellemzi, hogy soha semmi nem tudja elszakítani Istentől az
ilyen embert. Soha semmi nem fordíthatja őt szembe
Istenével. Az ilyen ember minden körülmények között
ragaszkodik ahhoz az Istenhez, akit már megismert.
Nos, tehát akik igazán megismerték Istent, azok tudják, hogy
Isten szeretetének a bizonyítéka nem az lenne, ha a hívőket
megőrizné minden bajtól. Isten szeretetének a bizonyítéka
az, hogy elküldte hozzánk Jézust és meghalt helyettünk a
kereszten. Ez egy életre bizonyítja a hívőnek, hogy Isten
szeret minket.
Aki ebben biztos az nem esik kétségbe akkor sem, amikor a
szenvedések rázzák meg az életét. Egy dologban azonban
nem lehet megingatni a kipróbált hitű embert: meg van
győződve arról, hogy Isten szeret, Isten jó, Isten tudja, hogy
mit csinál, Isten tudja, milyen nehéz nekem a szenvedések
között. Ezt jelenti a kipróbált hit.
Aki nem így tudja a szenvedéseit hordozni ebben a világban
annak még nincs kipróbált hite. Viszont Isten éppen
szenvedéseink során edzi és tisztítja hitünket
És miközben a nyomorúság közepén vagyok és szenvedek,
tudhatom, hogy ennek Isten már a végét is időzítette. Nem az
Isten háta mögött szenvedek. Megvan a célja ennek. És mi
lesz az Ő szabadítása? Nem tudom. És mikor következik be?
Nem tudom. És hogyan fogja végrehajtani? Nem tudom.
Akkor mit tudok? Azt tudom: hűséges az Isten. Számíthatok
rá.
Jó lenne, ezentúl úgy néznénk a bennünket ért mindenféle
rosszra, hogy Isten azokról tud, és fel akarja használni a mi
lelki erősödésünkre.
Ha a szenvedések hasznáról van szó, akkor semmiképpen
nem feledkezhetünk el arról, aki itt járt ezen a földön, ő
öbbet szenvedett, mint mi mindnyájan együttvéve. A
kereszten is azokat mentegette (minket), akik odajuttattuk.
Egyedül az Ő szenvedéséért kaphatunk minden bűnünkre
bocsánatot és minden büntetés alól feloldozást. Egyedül az Ő
szenvedése volt elég ahhoz, hogy Isten kiszabadítson minket
a kárhozatból, és megajándékozzon az örök élettel.
Az Ő szenvedésének a haszna bátorítson minket arra, hogy a
mi szenvedéseinknek is van hasznuk. Engedjük, hogy Isten
hasznunkra fordítsa azt. Ámen.
Ima
Atyánk, köszönjük, hogy előtted nem kell szégyellnünk
magunkat amiatt, hogy sokszor a kisgyereknél is
tehetetlenebbé válunk. Bocsásd meg, hogy éppen ennek az
őszinte beismerése hiányzik belőlünk sokszor. Bocsásd meg,
hogy sokszor csak magunkra nézünk, és úgy érezzük,
magunkra vagyunk hagyva. Köszönjük, hogy aki elesik, te
azt felemeled. Köszönjük, hogy adsz felülről való
bölcsességet helyes döntésekhez. Köszönjük, hogy
reménytelen helyzetekben is adsz reményt és szabadulást.
Dicsőítünk téged, akinek minden lehetséges, az is, ami az
embereknek lehetetlen. Bocsásd meg, hogy sokszor
tiltakoztunk szenvedéseink ellen, vagy talán még téged is
szidtunk ezért. Könyörülj rajtunk, hogy legyen kipróbált
hitünk. Formálj bennünk erős jellemet a te igéddel, s ha
szükségesnek látod, a próbákkal is. Hadd derüljön ki, Urunk,
mi van a szívünkben. Adj minden sötétség helyére mennyei
világosságot. Olyan kincseket, amik nem romlanak el.
Segíts, hogy ezekkel tudjuk egymást is gazdagítani.
Köszönjük, hogy meghallgatsz minket jobban, mint ahogy
azt elképzelni tudjuk. Jézus Krisztus hallgasd meg a mi
imánkat. Ámen.