Ébredés November 1

„Ahogyan egymást segítjük, Isten is segít minket.”

Basic Text, 51. o

Függőségünk azt okozta, hogy szinte kizárólag saját magunkra

gondoltunk. Még imáink is – ha egyáltalán imádkoztunk – én-
központúak voltak. Arra kértük Istent, hogy intézze el a dolgainkat,
vagy húzzon ki minket a bajból. Miért? Mert nem akartunk a
problémákkal élni, amiket mi okoztunk magunknak. Bizonytalanok
voltunk. Azt gondoltuk, az élet arról szól, hogy kapni, és mi mindig
többet akartunk.
És a felépülésben többet kapunk – többet annál, hogy nem
használunk. A szellemi ébredés, amit a Tizenkét Lépésen keresztül
tapasztalunk, egy olyan életet mutat meg nekünk, amiről álmodni
sem mertük, hogy lehetséges. Nem kell többé amiatt aggódnunk,
hogy „elég” lesz-e valami, mert bízunk egy Felsőbb Erőben, aki
gondoskodik mindennapi szükségleteinkről. Megszabadulva állandó
bizonytalanságunktól, már nem úgy látjuk a világot, ahol másokkal
kell versenyeznünk, hogy vágyainkat kielégítsük. Ehelyett, a világot
olyan helynek látjuk, ahol kiéljük a szeretetet, amit Felsőbb Erőnktől
kapunk. Nem azonnali örömérzet céljából imádkozunk; abban
segítenek az imák, hogy egymásnak segíthessünk.
A felépülés felébreszt az én-központúság, a küzdelem és a
bizonytalanság rémálmából, ami betegségünk középpontjában áll.
Egy új valóságra ébredünk: mindent, amit érdemes megtartani, csak
úgy tarthatunk meg, ha továbbadjuk.

Csak a mai nap: Az Istenem segít nekem, ahogyan én is segítek

másoknak. Ma segítséget kérek abban, hogy átadjam másoknak a
szeretetet, amit Felsőbb Erőmtől kaptam, és tudom, hogy ez a módja
annak, hogy megtartsam ezt a szeretet.

November 2 Megoldatlan problémákkal élni

„Egészen más, ha vannak barátaink, akik törődnek velünk, amikor
fájdalmunk van.”
Basic Text, 54. o

A legtöbb problémánkra egyszerű a megoldás. Felhívjuk a

szponzorunkat, imádkozunk, dolgozunk a lépéseken, vagy
elmegyünk egy gyűlésre. De mi van az olyan helyzetekkel, amikor a
teher nem szűnik, és úgy tűnik, soha nem is lesz vége?
Legtöbbünk tudja, milyen egy fájdalmas szituációval együtt élni –
egy problémával, ami egyszerűen nem fog megszűnni. Van, akinek
ez a probléma egy gyógyíthatatlan, halálos betegség. Másoknak
kezelhetetlen gyerekei vannak. Sokan azt tapasztaljuk, hogy a
keresetünk egyszerűen nem fedezi a kiadásainkat. Van, aki egy
krónikus betegségben szenvedő barátot, vagy családtagot ápol.
Azok, akiknek valaha is egy megoldatlan problémával kellett
együtt élnie, tudják, hogy mekkora enyhülést ad, ha pusztán, csak
beszélünk a problémáról felépülésben lévő barátainkkal. Akár
érezhetünk egy komikus megkönnyebbülést. Barátaink, lehet, hogy
sajnálni fognak, minket, vagy együtt érzően sírnak. Bármit is
csinálnak, könnyítnek a terhünkön. Lehet, hogy nem tudják
megoldani a problémánkat, vagy megszűntetni fájdalmunkat, de a
tudat, hogy szeretnek minket és törődnek velünk, elviselhetővé teszi
problémáinkat. Soha többé nem kell egyedül lennünk a
problémáinkkal.

Csak a mai nap: A problémák, amiket nem tudok megoldani,

elviselhetőbbek lesznek, ha beszélek róluk egy barátomnak. Ma
felhívok valakit, aki törődik velem.
Történjék bármi November 3
„Ha végül úgyis meg kell állnunk a saját lábunkon, és szembe kell
néznünk az élettel, akkor miért nem tesszük ezt mindjárt az elején?”
Basic Text, 85. o

Sokan úgy érezzük, óvnunk kell az újonnan érkezetteteket, és azt

mondjuk, hogy míg régen minden rettenetes volt, most, hogy a
felépülésben élünk, már minden csodálatos. Attól félünk,
elijeszthetünk valakit, ha fájdalomról, nehézségekről, zátonyra futott
házasságokról beszélünk, vagy hogy kiraboltak minket, és hasonlók.
Azzal az őszinte, és jóakaratú vággyal, hogy átadjuk az üzenetet,
hajlamosak vagyunk arra, hogy sugárzó arccal beszéljünk mindarról,
ami jól működik életünkben.
De a legtöbb újonnan érkezett már gyanítja az igazságot, még ha
csak néhány napja tiszta is. Valószínű, hogy az „élet, az élet szabta
feltételekkel”, amit egy átlagos újonnan érkezett tapasztal, egy kicsit
több stresszel jár, mint amivel egy öreg józannak kell megküzdenie
nap mint nap. Ha sikerül meggyőznünk az újonnan érkezettet, hogy a
felépülésben minden rózsás, akkor legjobban tesszük, ha
készenlétben állunk, hogy ott legyünk, amikor valami rosszul sül el
az életében.
Talán egyszerűen csak valósághűen kell megosztanunk, hogyan
használjuk a Narcotics Anonymous forrásait, hogy elfogadjuk, az
életet, és az élet szabta feltételeket, akármik is azok a feltételek,
akármelyik napon. A felépülés, és maga az élet egyenlő részben
tartogat örömöket, és fájdalmat. Fontos, hogy mindkettőt megosszuk,
hogy az újonnan érkezett tudja, hogy tiszták maradunk, történjék
bármi.

Csak a mai nap: Őszintén megosztok az újonnan érkezettekkel, és

elmondom nekik, hogy nem számít, mit hoz az élet, soha többé nem
kell használnunk.

November 4 Kölcsönös szeretet

„..szeretetet adunk, mert mi is olyan bőségesen kaptunk belőle. Új
határok nyílnak meg előttünk, ahogyan megtanulunk szeretni. A
szeretet lehet az életenergia áramlása egyik személytől a másikig.”
Basic Text, 100-101. o

Az adott és kapott szeretet, maga az élet lényege. Az az egyetemes

közös nevező, ami összeköt minket a körülöttünk lévőkkel. A
függőség megfosztott minket ettől a kapcsolattól, magunkba zárva
minket.
A szeretet, amit az NA programjában találunk újra megnyitja
előttünk a világot. Megnyitja a függőség ketrecét, ami valaha fogva
tartott minket. Amikor szeretetet kapunk más NA tagoktól,
megtudjuk – talán először – mi a szeretet, és hogy mire képes.
Hallunk más tagokat beszélni arról, hogy megosztják a szeretetet, és
érezzük a tartalmat, amit ez ad az életüknek.
Kezdjük gyanítani, hogy ha szeretetet adni és kapni olyan sokat
jelent másoknak, akkor talán a mi életünknek is adhat jelentést.
Érezzük, hogy egy nagy felfedezés határán állunk, de azt is érezzük,
hogy nem érthetjük meg a szeretet jelentését, ha nem adjuk tovább.
Megpróbáljuk, és felfedezzük a hiányzó kapcsot magunk és a világ
között.
Ma, értjük, hogy igaz, amit mondanak: „Csak úgy tudjuk
megtartani amink van, ha továbbadjuk.”

Csak a mai nap: Az élet egy új megnyílt határ számomra, és az

eszköz a felfedezésére a szeretet. Bőségesen adok a szeretetből, amit
kaptam.
Isten irányítása November 5
„Felsőbb Erőnk mindenkor elérhető számunkra. Vezet minket,
amikor kérjük, hogy Isten velünk kapcsolatos akaratát felismerhessük.”
Basic Text, 92. o

Nem mindig könnyű megfelelő döntést hozni. Ez különösen igaz

függőkre, akik most először tanulnak spirituális elvek szerint élni. A
függőségben önromboló, antiszociális ösztöneink alakultak ki. Amikor
felmerült egy konfliktus, ezek a negatív érzések voltak a tanácsadóink.
Betegségünk nem készített fel minket arra, hogy határozott döntéseket
hozzunk.
Ma, Felsőbb Erőnket kérjük, hogy megtaláljuk az irányt, amire
szükségünk van. Megállunk; imádkozunk; és csendben, belsőnkre
hallgatunk és várjuk az irányítást. Eljutottunk a hitre, hogy bízhatunk
egy nálunk hatalmasabb Erőben. Ez az Erő elérhető számunkra, amikor
csak szükségünk van rá. Csak annyit kell tennünk, hogy imádkozunk,
hogy Isten velünk kapcsolatos akaratát felismerhessük, és erőt kérünk,
hogy azt kivitelezhessük.
Minden egyes alkalommal, ahogy ezt megtesszük, és irányra találunk
zavarunk közepén, hitünk nő. Minél jobban bízunk a Felsőbb
Erőnkben, annál könnyebb lesz irányításért fordulni. Rátaláltunk az
Erőre, ami függőségünkben hiányzott, egy Erő, ami mindig elérhető
számunkra. Hogy rátaláljunk az irányításra, amire szükségünk van
ahhoz, hogy teljes életet éljünk és spirituálisan növekedjünk, csak
annyit kell tennünk, hogy megtartjuk a kapcsolatot a saját felfogásunk
szerinti Istennel.

Csak a mai nap: Felsőbb Erőm a bennem lévő spirituális irányítás

forrása, amiből mindig meríthetek. Ma, amikor hiányzik az irányítás,
kérni fogom, hogy felismerhessem Felsőbb Erőm velem kapcsolatos
akaratát.

November 6 Megértjük az alázatot

„Az alázat annak eredménye, hogy őszinték vagyunk magunkhoz.”

Basic Text, 35. o

Az alázat annyira idegen dolog volt számunkra, hogy amíg csak

tehettük, nem vettünk tudomást róla. Amikor először találkoztunk az
„alázatos” szóval a Hetedik Lépésben, azt képzelhettük, hogy jó adag
megaláztatás vár ránk. Talán kikerestük a szótárban, és a meghatározás
még jobban összezavart minket. Nem értettük, hogy az „alázatosság és
engedelmesség” miképp vonatkozik a felépülésre.
Alázatosnak lenni nem azt jelenti, hogy alacsonyabb rendű lények
lennénk. Ellenkezőleg, alázatosnak lenni azt jelenti, hogy egy valós
képet kapunk magunkról és helyünkről a világban. Belenövünk egy
tudatosságba, azon alapszik, hogy elfogadjuk önmagunk minden
oldalát. Nem tagadjuk jó tulajdonságainkat, és nem túlozzuk el
hibáinkat. Őszintén elfogadjuk, hogy kik vagyunk.
Egyikünk sem fogja soha elérni a tökéletes alázat állapotát. De
minden bizonnyal törekedhetünk arra, hogy őszintén beismerjük
hibáinkat, elfogadjuk értékeinket, és erőnk forrásaként bízzunk a
Felsőbb Erőnkben. Az alázat nem azt jelenti, hogy négykézláb kússzunk
az élet ösvényén; csak annyit jelent, hogy be kell ismernünk, hogy
egyedül nem megy a felépülés. Szükségünk van egymásra, és minden
felett szükségünk van egy szerető Isten hatalmára.

Csak a mai nap: Hogy alázatos legyek, elfogadom önmagamat,

minden oldalammal együtt, látva valódi helyemet a világban. Az erőt,
amire szükségem van, hogy betöltsem ezt a helyet, a saját felfogásom
szerinti Istenből merítem.

Érezzük Isten akaratát November 7

 „Őszintén hittem, hogy egy Felsőbb Erő helyreállíthatja lelki
egészségemet, és nem próbálok többé rájönni, hogy mi lehet Isten
akarata, csak elfogadom a dolgokat, ahogy vannak, és hálás vagyok.”
Basic Text, 198. o

Minél régebb óta vagyunk józanok, annál kevésbé vagyunk biztosak

abban, hogy „tudjuk”, mi Isten velünk kapcsolatos akarata – és annál
kevésbé számít. Felsőbb Erőnk akaratának felismerése már nem annyira
„tudás”, mint inkább „érzés” dolga. Még mindig hűen gyakoroljuk a
Tizenegyedik Lépést. De ahelyett, hogy „jeleket” várnánk a Felsőbb
Erőnktől, kezdünk inkább megérzéseinkben bízni, érezzük, mikor
cselekszünk helyesen.
Néhány éves tisztaság után, úgy tűnik, hogy amit tudunk, az, hogy
mikor cselekszünk Isten akarata ellen. Amikor Isten akarata ellen
cselekszünk, egy rég ismert, kényelmetlen érzés járja át a belsőnket. Ez
az émelyítő érzés egy figyelmeztetés arra, hogy ha így folytatjuk a
dolgainkat, akkor álmatlan éjszakák állnak előttünk. Fontos lehet, hogy
figyeljünk az ilyen érzésekre, mivel ezek gyakran annak jelei, hogy
Isten akaratával ellentétben cselekszünk.
Tizenegyedik Lépésünk világosan kimondja az ima és meditáció
valódi célját: fejlesztjük tudatos kapcsolatunkat a saját felfogásunk
szerinti Istennel, így világosabb lesz számunkra Felsőbb Erőnk velünk
kapcsolatos akarata, és erőt kapunk annak kivitelezésére. Isten akaratát
abból tudjuk legvilágosabban, ahogyan érezzük, nem „jelekből”, vagy
szavakból – és jól érezzük.

Csak a mai nap: Ma imádkozok, hogy felismerjem Felsőbb Erőm

velem kapcsolatos akaratát, és kérek erőt annak kivitelezésére. Figyelek
az érzéseimre, és akkor cselekszem, amikor érzem, hogy helyesen
teszem.

November 8 Megszabadulva az őrülettől

„Azt hiszem, őrültség lenne odamenni valakihez, és azt kérdezni,
„Kaphatnék egy szívrohamot kérem, vagy szenvedhetnék halálos
balesetet?”
Basic Text, 23. o

Hallottuk már, hogy nem emlékezhetünk a szerelem érzésére, hacsak

nem vagyunk éppen szerelmesek. Ugyanez elmondható az őrületről: Ha
már egyszer megszabadultunk tőle, elfeledhetjük, milyen bizarr tud
lenni őrült gondolkodásmódunk. De hogy hálásak tudjuk lenni a
józanságért, amit visszakaptunk a Narcotics Anonymous-ban,
emlékeznünk kell arra, hogy mennyire őrültek voltunk.
Ma nehéz lehet elképzelni, hogy valami olyan nevetséges dolgot
kérdezzünk, mint például, „Kaphatnék egy szívrohamot, vagy egy
halálos balesetet?” Normális ember nem fog ilyet kérdezni. És ez a
lényeg. Aktív függőségünk alatt nem voltunk normálisak. Minden nap,
amíg használtunk, halálos betegségnek, megaláztatásnak,
kizsákmányolásnak, hanyatlásnak, börtönnek, erőszakos halálnak, és
akár egyszerű ostobaságból eredő halálnak tettük ki magunkat. Ebben
az értelemben, a gondolat, hogy kapjunk egy szívrohamot, vagy halálos
balesetet szenvedhessünk, nem tűnik olyan extrémnek. Ennyire őrültek
voltunk.
A program, a közösség, és Felsőbb Erőnk – együtt, csodákra képesek.
A Második Lépés nem hiú ábránd, hanem valóság. Ismerve azt a fokú
őrületet, amit megtapasztaltunk, jobban meg tudjuk becsülni a
csodatevő Erőt, ami eddig visszaállította józanságunkat. Ezért őszintén
hálásak vagyunk.

Csak a mai nap: Időt szakítok arra, hogy emlékezzek, mennyire

őrült voltam, amíg használtam. Majd megköszönöm Felsőbb Erőmnek a
józanságot, amit visszaállított életembe.
A legjobb tervek November 9
„A tetteink azok, amik fontosak. Az eredményeket a Felsőbb Erőre
hagyjuk.”
Basic Text, 88. o

Van egy régi mondás, amit néha gyűléseken hallunk: „Ha meg
akarod nevettetni Istent, akkor beszélj neki a terveidről.” Amikor ezt
halljuk, akkor legtöbbször mi is nevetünk, de idegesség érződik a
nevetésünkön. Azon tűnődünk, vajon az összes gondosan felépített
tervünk kudarcra van-e ítélve? Amikor egy nagy eseményt tervezünk –
esküvőt, visszatérést az iskolába, talán munkahelyváltást – azon
kezdünk tűnődni, vajon a terveink egyeznek-e Felsőbb Erőnk terveivel?
Képesek vagyunk olyan eszeveszett aggodalomba lovallni magunkat
ezen a kérdésen, hogy inkább egyáltalán nem tervezünk semmit.
De puszta tény az, hogy nem tudjuk, Felsőbb Erőnk életünkkel
kapcsolatos tervei kőbe vannak-e vésve? Legtöbbünknek van
véleménye a sorsról és a végzetről, de akár hiszünk ilyen teóriákban,
akár nem, felelősek vagyunk, hogy éljük az életünket, és tervezzünk a
jövőre. Ha elutasítjuk, hogy elfogadjuk a felelősséget életünkért, még
mindig tervezünk – egy tartalmatlan, unalmas létezést.
Amit felépülésünkben készítünk, azok tervek, nem eredmények. Nem
fogjuk tudni, hogy a házasság, az iskola vagy az új munkahely
működik-e, amíg ki nem próbáljuk. Egyszerűen csak gyakoroljuk
legjobb ítélőképességünket, megkérdezzük szponzorunkat, imádkozunk,
használjuk az összes elérhető információt, és a tőlünk telhető
legésszerűbb tervet készítjük el. A többit saját felfogásunk szerinti Isten
szerető gondoskodására bízzuk, tudván, hogy felelősséggel
cselekedtünk.

Csak a mai nap: Tervezek, de az eredményeket nem tervezem el.

Bízok Felsőbb Erőm szerető gondoskodásában.

November 10 Félelem, vagy hit?

„Bármilyen messzire szaladhattunk, félelmünket mindig magunkkal
vittük.”
Basic Text, 14. o

Mielőtt a Narcotics Anonymous-hoz jöttünk, a félelem sokunk

életében állandó tényező volt. Használtunk, mert féltünk a lelki és
fizikai fájdalomtól. Emberektől és helyzetektől való félelmünk
kényelmes kifogás volt arra, hogy használjunk. Néhányan annyira
féltünk mindentől, hogy arra is képtelenek voltunk, elhagyjuk a
lakásunkat, anélkül, hogy előtte használtunk volna.
Ahogyan tiszták maradunk, félelmünk helyébe a közösségben, a
lépésekben és egy Felsőbb Erőben való hit lép. Ahogyan ez a hit
növekedik, a felépülés csodájában való hitünk kezdi színesíteni életünk
minden területét. Kezdjük másként látni életünket. Megértjük, hogy
spirituális lények vagyunk, és arra törekszünk, hogy életünket lelki
elvek szerint éljük.
A lelki elvek alkalmazása segít kizárni a félelmet életünkből. Ha
másokkal nem bánunk bántóan vagy törvénytelenül, akkor úgy találjuk,
nem kell attól félnünk, hogy velünk hogyan fognak bánni. Ahogyan
szeretete, együttérzést, megértést és türelmet gyakorolunk másokkal
való kapcsolatainkban, úgy ők is tisztelettel és figyelemmel fordulnak
felénk. Felismerjük, hogy ezek a pozitív változások annak eredménye,
hogy hagyjuk, hogy a Felsőbb Erő rajtunk keresztül dolgozzon. Hisszük
– nem gondoljuk, hisszük – hogy a felsőbb Erőnk csak a legjobbat
akarja számunkra. Függetlenül a körülményektől, azt vesszük észre,
hogy hittel járhatunk, félelem helyett.

Csak a mai nap: Nem kell többé félelemben szaladnom, hanem

járhatok a hittel, hogy Felsőbb Erőm csak a legjobbat tartogatja
számomra.
A megadástól az elfogadásig November11
„Csendben megadjuk magunkat, és hagyjuk, hogy a saját felfogásunk
szerinti Isten gondoskodjon rólunk.”
Basic Text, 26. o

A megadás és az elfogadás olyan, mint a rajongás és a szeretet. A

rajongás ott kezdődik, amikor találkozunk valakivel, aki különleges. A
rajongáshoz nem kell más, mint hogy tudomást veszünk rajongásunk
tárgyáról. De ahhoz, hogy a rajongásból szeretet legyen, óriási
erőfeszítés kell. Ezt a kezdeti kapcsolatot lassan, türelmesen kell tartós,
maradandó kötelékké növelni.
Ugyanez érvényes a megadásra és az elfogadásra. Megadjuk
magunkat, amikor beismerjük tehetetlenségünket. Lassan kezdjük hinni,
hogy egy nálunk hatalmasabb Erő megadhatja nekünk a gondoskodást,
amire szükségünk van. A megadás elfogadássá válik, amikor ezt az Erőt
beengedjük életünkbe. Megvizsgáljuk magunkat, és hagyjuk, hogy az
Istenünk olyannak lásson minket, amilyenek vagyunk. Miután
beengedtük a saját felfogásunk szerinti Istent lényünk mélységeibe,
könnyebben elfogadjuk Isten gondoskodását. Ezt az erőt kérjük, hogy
megszabadítson hibáinktól és segítsen jóvátenni a károkat, melyeket
okoztunk. Aztán elindulunk egy új életúton, miközben fejlesztjük
tudatos kapcsolatunkat és elfogadjuk Felsőbb Erőnk folyamatos
gondoskodását, irányítását és erejét.
A megadás, ugyanúgy, mint a rajongás, egy életen át tartó kapcsolat
kezdete lehet. Megadásunk elfogadássá válik, de engednünk kell, hogy
a saját felfogásunk szerinti Isten minden nap gondoskodjon rólunk.

Csak a mai nap: A felépülésem több mint rajongás. Megadtam

magam. Ma fejlesztem tudatos kapcsolatomat Felsőbb Erőmmel és
elfogadom az Ő állandó gondoskodását.

November 12 Saját történetünk

„Amikor őszintén megosztjuk történetünket, valaki más talán tud
azonosulni velünk.”
Basic Text, 95. o

Sokan hallottunk már igazán magával ragadó speaker-eket Narcotics

Anonymous találkozókon. Emlékszünk, hogy a hallgatóságban az
azonosulás könnyei hangos derültséggel váltakoztak. „Egy napon,”
gondoljuk talán, „Én is speaker leszek egy találkozón.”
Hát, sokunk számára ez a nap még nem érkezett el. Egyszer-egyszer,
talán felkérnek minket, hogy beszéljünk egy gyűlésen a közelünkben,
ahol lakunk. Talán egy kisebb találkozó műhely gyűlésén is beszélünk.
De mindezek után, még mindig nem vagyunk „menő” speakerek, akik a
találkozókon beszélnek – és ez így van rendjén. Megtanultuk, hogy
nekünk is van egy rendkívüli üzenetünk, amit meg tudunk osztani, még
ha ez egy helyi gyűlésen történik is, tizenöt függővel.
Mindegyikünk csak a saját történetét tudja elmondani; ennyi az
egész. Nem mondhatjuk el valaki másnak a történetét. Minden
alkalommal amikor elkezdünk beszélni sokan azt vesszük észre, hogy
az okos mondatok és vicces történetek mind eltűnnek a fejünkből. De
van valami, amit adhatunk. A remény üzenetét hordozzuk - fel tudunk
épülni függőségünkből és fel is épülünk. És ez elég.

Csak a mai nap: Emlékezni fogok, hogy őszinte történetem, amit

legjobban meg tudok osztani. Ma ez elég.
Nem tökéletes November 13

„Nem leszünk tökéletesek. Ha tökéletesek lennénk, nem lennénk

emberek”
Basic Text, 30.o

Mindegyikünknek voltak elképzelései életünket illetően a

felépülésben. Néhányan azt hittük, hogy a felépüléstől majd hirtelen
találunk munkát vagy bármit meg tudunk csinálni amit akartunk. Vagy
talán tökéletes könnyedséget képzeltünk másokkal való
kapcsolatunkban. Amikor megállunk és gondolkodunk, ráébredünk arra,
hogy azt vártuk, a felépülés tökéletessé tesz majd minket. Azt nem
vártuk, hogy továbbra is elkövetünk hibákat. De hibázunk. Ez nem a
függő részünk, ami látszik belőlünk: ez az, hogy emberek vagyunk.
A Narcotics Anonymous-ban a felépülésre törekszünk, nem a
tökéletességre. Az egyetlen ígéretet: szabadság az aktív függőségtől. A
tökéletesség emberi lények számára nem elérhető állapot, hanem egy
nem reális cél. Amit gyakran a tökéletességben keresünk, az a hibázás
kényelmetlen érzésétől való szabadság. Kíváncsiságunkat,
rugalmasságunkat és a növekedésre való terünket cseréljük be ezért a
szabadságért a kényelmetlenségtől.
Megfontolhatjuk ezt a cserét: akarunk-e életünk végéig egy jól
értelmezett kis világban élni, ami biztonságos, de fojtogató lehet? Vagy
kívánunk-e az ismeretlenbe merészkedni, vállalni a kockázatot, és
kinyúlni mindenért, amit az élet kínál?

Csak a mai nap: Akarom mindazt, amit az élet kínál nekem, és amit
a felépülés biztosítani tud. Ma, vállalni fogom a kockázatot, kipróbálok
valami újat, és növekedni fogok.

November 14 Nem csak túlélni

„Amikor használtunk, az életünk egy túlélési gyakorlattá vált. Most

sokkal többet élünk, mint amennyit túlélünk.”
Basic Text, 50. o

„Jobb lenne, ha halott lennék!” Ismerős refrén egy használó függő

számára, és okkal. Nem volt más, aminek elébe néztünk, mint még több
ugyanabból a gyötrelmes létezésből. Az életen való fogásunk legjobb
esetben is gyenge volt. Érzelmi romlásunk, lelki halálunk, és annak
lesújtó tudata, hogy soha semmi nem fog változni, állandó volt. Kevés
reményünk volt és nem volt elképzelésünk az életről, amiből
kimaradtunk.
Érzelmeink, lelkünk és fizikai egészségünk feltámadása időbe telik.
Minél több tapasztalatot szerzünk az életben, mint a pusztán létezésben,
annál jobban megértjük, hogy milyen értékes és örömteli lehet az élet.
Utazás, játék egy kisgyerekkel, szeretkezés, intellektuális horizontunk
kiszélesítése és új kapcsolatok létesítése szerepel azok között a végtelen
tevékenységek között, amik azt mondják, „élek.” Olyan sok dolgot
fedezünk fel, amit becsben tarthatunk, és hálásak lehetünk, hogy van
egy másik esélyünk.
Ha meghaltunk volna az aktív függőségben, keserűen meg lettünk
volna fosztva az élet oly sok örömétől. Minden nap megköszönjük egy
nálunk hatalmasabb Erőnek az élet még egy napját, hogy még egy napig
tiszták vagyunk.

Csak a mai nap: Hálás vagyok, hogy élek. Ma ezt fogom ünnepelni
valamivel.
Elengedés November 15
„Vedd el akaratomat és életemet. Vezess a felépülésemben. Mutasd,
hogyan éljek.”
Basic Text, 25. o

Hogyan kezdjük el a folyamatot, hogy átengedjük Felsőbb Erőnknek

életünk irányítását? Amikor tanácsot kérünk olyan ügyekben, amik
bántanak minket, gyakran azt vesszük észre, hogy Felsőbb Erőnk
másokon keresztül dolgozik. Amikor elfogadjuk, hogy nem tudjuk
mindenre a választ, új és másfajta lehetőségek felé nyitjuk meg
magunkat. A hajlandóság arra, hogy elengedjük előre megalkotott
elképzeléseinket, és véleményünket, a spirituális irányítás csatornáját
nyitja meg, ami majd utunkon vezet minket.
Előfordul, hogy az őrület határához kell érkeznünk, mielőtt készek
volnánk átengedni a nehéz helyzeteket a Felsőbb Erőnknek.
Szorongással teli tervezgetés, küszködés, aggódás – egyik sem elég.
Biztosak lehetünk abban, hogy ha átengedjük problémáinkat a Felsőbb
Erőnek, akkor azzal, hogy mások megosztására figyelünk, vagy a
meditáció csendjén keresztül megkapjuk a választ.
Egy őrült létezésnek nincs értelme. Ha átrohanunk az életen, mintha a
házunk égne, kimerülünk, és nem jutunk semmire. Hosszú távon a világ
minden manipulációja sem változtat a dolgokon. Amikor engedünk, és
hagyjuk magunkat közel kerülni a Felsőbb Erőhöz, felfedezzük a
legjobb utat, melyen előre haladhatunk. Biztosak lehetünk abban, hogy
a szilárd spirituális alapból kapott válaszok minden általunk összetákolt
válasz felett állnak.

Csak a mai nap: Engedek és hagyom, hogy a Felsőbb Erőm

irányítsa életemet.

November 16 Nem vagyunk többé egyedül

„Fokozatosan és óvatosan kilépünk függőségünk elszigetelődéséből
és magányából, és belépünk az élet áramlatába.”
Basic Text, 35. o

Sokan a legtöbbször egyedül használtunk, más embereket –

különösen olyanokat, akik nem használtak – elkerülve, akármi történt is.
Az elszigeteltség hosszú évei után, nem mindig könnyű megtalálni
helyünket egy nyüzsgő, néha lármás közösségben. Talán még mindig
elszigetelve érezzük magunkat, és inkább a köztünk lévő
különbségekre, mint hasonlóságokra koncentrálunk. A nyomasztó
érzések, amik gyakran előjönnek a felépülés elején – félelem, düh,
bizalmatlanság – is elszigeteltségben tarthatnak minket. Lehet, hogy
idegennek érezzük magunkat, de emlékeznünk kell, az elidegenedés
nem az NA elidegenedése, hanem a miénk.
A Narcotics Anonymous-ban egy különleges lehetőséget kapunk a
barátságra. Olya emberekkel kerültünk össze, akik megértenek minket,
mint senki más. Arra bátorítanak, hogy megosszuk ezekkel az
emberekkel érzéseinket, problémáinkat, sikereinket és kudarcainkat.
Lassan, az NA-ban talált felismerés, és azonosulás áthidalja szívünkben
az elidegenedés magányos szakadékát. Ahogy már hallottuk – a
program működik, ha hagyjuk.

Csak a mai nap: A közösség tagjainak barátsága egy életet megtartó

ajándék. Az NA-ban kínált barátságért nyújtom a kezem, és elfogadom
azt.
Keresztül megyünk a fájdalmon November 17
„Bárhogyan érezzük magunkat, soha többé nem kell használnunk. A
végén minden érzés elmúlik.”
Basic Text, 79. o

Úgy fáj, mint még soha. Felkelsz egy álmatlan éjszaka után, beszélsz
Istenhez, és még mindig nem érzed jobban magad. „el fog múlni,”
mondja egy hang. „Mikor?” tűnődsz, ahogyan mész, dünnyögsz, és
nekikezdesz a napnak.
Az autóban sírdogálsz, és teljes hangerőre tekered a rádiót, hogy még
a saját gondolataidat se halljad. De egyenesen a munkába mész, és
eszedbe sem jut, hogy használj.
Úgy érzed, mintha a belsődet fáklyával perzselnék. De amikor a
fájdalom már elviselhetetlen, elzsibbadsz, és lecsendesülsz. Elmész egy
gyűlésre, és azt kívánod, bárcsak olyan boldog lehetnél, amilyennek
más tagok tűnnek. De nem esel vissza.
Sírsz még egy sort, és felhívod a szponzorodat. Elautózol egy
barátodhoz, és észre sem veszed, hogy milyen szép a táj, mert a belső
képed annyira sivár. Lehet, hogy nem érzed jobban magad barátod
meglátogatása után – de legalább nem a dealer-t látogattad meg.
Meghallgatod valakinek az Ötödik Lépését. Megosztasz egy gyűlésen.
Ránézel a naptárra, és azt veszed észre, hogy még egy tiszta nappal
több.
Majd egy napon felébredsz, kinézel az ablakon, és felfedezed, hogy
csodálatos nap van. Süt a nap. Kék az ég. Mély levegőt veszel, újra
mosolyogsz, és tudod, hogy tényleg elmúlik.

Csak a mai nap: Bárhogyan is érzem ma magam, folytatom a

felépülést.

November 18 Ön-felfedezés
„A Tizedik Lépés segíthet nekünk jelenbéli problémáinkat megoldani, és
megakadályozni, hogy újra előforduljanak.”
Basic Text, 85. o

Hogy kik vagyunk, amit gondolunk és ahogyan érzünk, tapasztalataink

alapján alakult. Voltak tapasztalataink, melyek jobb emberré tettek
minket; voltak, amik szégyent és kényelmetlen érzést okoztak; mind
befolyásolták azt, akik ma vagyunk. Hasznunkra fordíthatjuk a tudást,
melyet hibáink vizsgálatával szereztünk, ezt a bölcsességet használva arra,
hogy vezéreljen a döntésekben, amiket ma hozunk.
Önmagunk elfogadása azt jelenti, hogy minden oldalunkat elfogadjuk –
értékeinket, hibáinkat, sikereinket, és kudarcainkat. A szégyen és
bűntudat, aminek nem adtunk nevet megbéníthat minket, megakadályozva
minket abban, hogy életünkben előre haladjunk. A legjelentősebb
jóvátételek közül, melyeket a múltban elkövetett hibákért nyújthatunk,
sokat egyszerűen csak úgy teszünk, hogy ma másképpen cselekszünk.
Javulásra törekedünk, és sikerünket azzal mérjük, hogy összehasonlítjuk
azt, akik voltunk, azzal, akik ma vagyunk.
Mivel emberek vagyunk, továbbra is fogunk elkövetni
hibákat; de nem kell újra és újra ugyanazokat elkövetni. Ha
rápillantunk a múltunkra, és felismerjük, hogy változtunk és
fejlődtünk, lesz reményünk a jövőre. A legjobb még hátra van.

Csak a mai nap: A tőlem telhető legjobbat teszem ma, azzal, amim van.
Minden nap tanulok valami újat, ami holnap segíteni fog.
Az empátia nyelve November 19
„…azok példáját látva, akik már évek óta felépülésben vannak, a függő
kezdettől fogva annyira fog azonosulni, amennyire szüksége van ahhoz,
hogy meggyőzze magát arról, hogy tisztának kell maradnia…”
Basic Text, 85. o

Sokunk meglátogatta az első gyűlést, és mivel nem voltunk egészen

biztosak abban, hogy az NA-t nekünk találták ki, sok dolgot találtunk,
amit kritizálni tudtunk. Vagy úgy éreztük, hogy senki nem szenvedett
annyit, mint mi, vagy úgy, hogy nem szenvedtünk eleget. De ahogyan
odafigyeltünk, valami újat hallottunk, egy szavak nélküli nyelvet, aminek
gyökerei a felismerésben, a bizalomban és a hitben voltak: az empátia
nyelvét. Hogy megértsük ezt a különleges nyelvet, a szívünkre kell
hallgatnunk. Az empátia nyelve kevés szót használ; jobban lehet érezni,
mint beszélni. Nem prédikál vagy oktat – meghallgat. Kinyújtja a kezét,
és megérinti egy másik függő lelkét, egyetlen kimondott szó nélkül.
Az empátia nyelvének folyékonysága gyakorlaton keresztül jön. Minél
többet használjuk más függőkkel és a felsőbb Erőnkkel, annál jobban
megértjük ezt a nyelvet. Ez az, ami visszahoz miket.

Csak a mai nap: A szívemre hallgatok. Minden elmúló nappal,

folyékonyabban beszélem az empátia nyelvét.

November 20 Megtaláljuk a beteljesülést

„Nem a beteljesülés felé orientálódtunk; a beteljesülés ürességére és
értéktelenségére koncentráltunk.”
Basic Text, 86. o

Valószínűleg számtalan olyan alkalom volt aktív függőségünk ideje

alatt, amikor azt kívántuk, bárcsak valaki más helyében lehetnénk. Talán
azt kívántuk, bárcsak lehetnénk valaki olyannak a helyében, akinek szép
autója, nagyobb háza, jobb munkája van, helyesebb barátai – bármi, csak
az nem, ami nekünk volt. Olyan komolyan kétségbeestünk, hogy nem
igazán tudtuk elképzelni, hogy valakinek súlyosabb lett volna a helyzete,
mint a miénk.
A felépülésben úgy találjuk, hogy egy másfajta irigységet tapasztalunk.
Talán még mindig mások külsőségeivel hasonlítjuk össze a belsőnket, és
úgy érezzük, hogy még mindig nem kaptunk eleget semmiből. Talán azt
gondoljuk, hogy mindenki, a legújabb tagtól a legrégibb társunkig jobban
beszél a gyűléseken, mint mi. Talán azt gondoljuk, hogy mindenki más
jobban dolgozik a programon, mert nekik jobb autójuk, nagyobb házuk,
több pénzük van, stb.
A Tizenkét Lépésünkön keresztül tapasztalt felépülési folyamat lelki
beteljesüléshez, és mély hálaérzethez juttat minket egy olyan
hozzáállásból, amire az irigység és az alacsony önbecsülés volt jellemző.
Azt vesszük észre, hogy nem cserélnénk senkivel, mert amit magunkban
felfedeztünk, az felbecsülhetetlen érték.

Csak a mai nap: Sok mindenért hálás lehetek az életemben. Becsben

tartom a lelki beteljesülést, amire a felépülésben találtam.
Elengedjük hibáinkat November 21
„Ha (karakterhibáink) hozzájárultak volna az egészségünkhöz, akkor
nem kerültünk volna a kétségbeesés ilyen állapotába.”
Basic Text, 34. o

Elkezdeni a Hatodik és a Hetedik Lépést nem mindig könnyű. Úgy

érezhetjük, annyi baj van velünk, hogy teljesen hibásak vagyunk. Talán
úgy érezzük, hogy egy kő alatt bujkálunk. Semmiképpen nem engednénk,
hogy függő társaink megismerjék hiányosságainkat.
Valószínűleg lesz egy időszak, amikor megvizsgálunk mindent, amit
mondunk és csinálunk, hogy azonosítsuk karakterhibáinkat, és biztosan el
tudjuk nyomni őket. Lehet, hogy visszatekintünk egy bizonyos napra, és
azon problémázunk, hogy mennyire lejárattuk magunkat valamivel, amit
mondtunk. Elhatározzuk magunkat, hogy bármi áron is, de
megszabadulunk ezektől a förtelmes jellemvonásoktól.
De sehol nem olvasható a Hatodik és a Hetedik Lépésben, hogy
karakterhibáinkat megtanuljuk irányítani. Sőt, minél több figyelmet
szentelünk nekik, annál szilárdabbra ássák be magukat az életünkbe.
Alázat kell ahhoz, hogy felismerjük, hibáinkat ugyanannyira nem tudjuk
irányítani, mint függőségünket. Nem tudjuk saját hibáinkat eltávolítani;
csak a szerető Istent kérhetjük, hogy eltávolítsa őket.
Valami fájdalmasat ugyanolyan nehéz lehet elengedni, mint valami
kellemeset. De nézzünk szembe vele - a kapaszkodás sok munkával jár.
Amikor igazán belegondolunk, hogy mi az, amit nem akarunk elengedni,
akkor látjuk, hogy nem éri meg az erőfeszítést. Itt az idő, hogy elengedjük
karakterhibáinkat és kérjük Istent, hogy szabadítson meg tőlük.

Csak a mai nap: Készen állok hibáim eltávolítására. Elengedem őket,

és engedem, hogy egy szerető Felsőbb Erő gondoskodjon rólam.

November 22 Első az alapozás

„Ahogy elkezdünk működni a társadalomban, alkotói szabadságunk
segít abban, hogy kiválasszuk azt, ami a legfontosabb, és az alapvető
dolgokkal kezdjük.”
Basic Text, 83. o

Alig vagyunk még tiszták, és néhányunk mindjárt elkezd más dolgokat

helyezni a felépülés elé. Karrier, család, kapcsolatok – ezek a dolgok
mind részei az életnek, amit megtaláltunk, miután lefektettük felépülésünk
alapjait. Nem építhetünk magunknak stabil életet, mielőtt keményen
megdolgoztunk volna azért, hogy lefektessük felépülésünk alapjait. Mint a
homokra épített ház, az ilyen élet legjobb esetben is ingatag lesz.
Mielőtt minden figyelmünket annak szentelnénk, hogy felépítsük
életünk részletes vázát, le kell fektetnünk az alapjainkat. Először
tudomásul vesszük, hogy még nincsenek meg az alapjaink, és hogy
függőségünk életünket teljesen irányíthatatlanná tette. Majd szponzorunk
és a csoport segítségével hitre találunk egy Erőben, ami elég hatalmas
ahhoz, hogy segítsen nekünk előkészíteni a talajt új életünk számára.
Eltakarítjuk a romokat a területről, amire a jövőnket fogjuk építeni. Végül,
kialakítunk egy mély, és működő jártasságot az elvekben, amiket további
ügyeinkben fogunk gyakorolni: őszinte önvizsgálat, bizalom egy felsőbb
Erő irányításában, és erejében, és mások szolgálata.
Amikor az alapozás elő van készítve, akkor teljes gőzzel mehetünk
előre, hogy új életünket összerakjuk. De először meg kell kérdeznünk
magunktól, hogy biztosak-e az alapjaink, mivel alapozás nélkül, semmi
nem állhat sokáig, amit felépítünk.

Csak a mai nap: Gondoskodom arról, hogy biztos alapokat teremtsek a

felépülésemben. Ezekre az alapokra egy életen át építhetek a
felépülésemben.
Isten akarata November 23

„Az „engedd el és engedd Istennek” adta megkönnyebbülés segít

nekünk kialakítani egy olyan életet, amit érdemes élni.”
Basic Text, 26. o

Függőségünk ideje alatt attól féltünk, hogy mi történik, ha nem mi

irányítunk mindent magunk körül. Sokan gondosan kidolgozott
hazugságokat találtunk ki, hogy védjük a használatunkat. Néhányan,
abban az őrült próbálkozásban, hogy többet használhassunk, minden
körülöttünk lévő embert manipuláltunk. Voltak közülünk, akik mindent
megtettek azért, hogy megakadályozzák, hogy két ember találkozzon, és
felfedezzék hazugságainkat. Sok fájdalmat elviseltünk azért, hogy
megtartsuk az illúziót, hogy függőségünket és életünket irányítani
tudjuk. Ebben a folyamatban meggátoltuk magunkat abban, hogy
megtapasztaljuk azt a békességet, amit abból merítünk, hogy megadjuk
magunkat egy felsőbb Erő akaratának.
Felépülésünkben fontos, hogy elengedjük az irányítás illúzióját, és
megadjuk magunkat egy Felsőbb Erőnek, akinek akarata jobb nekünk,
mint bármi, amit mi hazudunk, manipulálunk, vagy kiagyalunk
magunknak. Ha felismerjük, hogy mit eredményez, ha mi akarunk
irányítani, és úgy érezzük, félünk a jövőtől, akkor tehetünk azért, hogy
megfordítsuk ezt a trendet. A Második és Harmadik Lépésünkhöz
fordulunk, és megnézzünk, hogy milyen szintű hitre jutottunk el egy
Felsőbb Erő tekintetében? Őszintén hisszük, hogy ez az Erő
gondoskodni tud rólunk, és képe helyreállítani lelki egészségünket? Ha
igen, akkor együtt tudunk élni az élet hullámaival – csalódásaival,
bánataival, csodáival és örömeivel.

Csak a mai nap: Megadom magam, és hagyom egy felsőbb Erő

akaratát érvényesülni életemben. Elfogadom a békesség ajándékát, amit
ez a megadás hoz számomra.

November 24 Hálás felépülés

„Játszottunk a gondolattal, hogy tisztának maradni nem kifizetődő, és
a régi gondolkodásmód önsajnálatot, neheztelést, és dühöt szított
bennünk.”
Basic Text, 98. o

Vannak napok, amikor önsajnálatba süppedünk. Ez könnyen megy.

Lehetnek elvárásaink azzal kapcsolatban, hogy életünk milyen kellene,
hogy legyen, elvárások, amiknek nem tudunk eleget tenni. Talán
sikertelen volt a próbálkozásunk, hogy valakit kontrolláljunk, vagy úgy
gondoljuk, a körülményeinknek kellene másnak lenniük. Talán más
felépülésben lévő függőkkel hasonlítottuk össze magunkat, és hiányt
találtuk magunkban. Minél jobban akarjuk, hogy életünk megfeleljen
elvárásainknak, annál kényelmetlenebbül érezzük magunkat.
Önsajnálatot eredményez, ha az elvárásainkban élünk, nem pedig a
világban, ahogy az valójában van.
Amikor a világ nem felel meg az elvárásainknak, akkor gyakran az
elvárásainkon kell igazítani, nem a világon. Kezdhetjük azzal, hogy
összehasonlítjuk régi életünket azzal, ahogyan ma élünk, kialakítva így
egy hálaérzetet felépülésünk iránt. A hála gyakorlását bővíthetjük azzal,
hogy a jó dolgokat tartjuk számon az életünkben, és hálásak vagyunk
azért, hogy a világ nem alkalmazkodik elvárásainkhoz, hanem
felülmúlja őket. És ha továbbra is dolgozunk a Tizekét Lépésen, tovább
csiszolva hálánkat és elfogadásunkat, akkor amit a jövőben várhatunk,
nagyobb fejlődés, több boldogság, és nagyobb lelki béke.
Sokat kaptunk a felépülésben; tisztának maradni kifizetődött. Életünk
elfogadása, csak a mai nap, megszabadít az önsajnálattól.

Csak a mai nap: Hálásan elfogadom életemet, úgy ahogy van.

Meditáció November 25
„Lelkünk meditáción keresztül történő elcsendesítésével egy belső
békét érünk el, ami kapcsolatba hoz minket a bennünk lévő Istennel.”
Basic Text, 45. o

Ahogyan felépülésünk előre halad, gyakran gondolunk arra, ami

először a Narcotics Anonymousba hozott minket, és értékelni tudjuk,
hogy életünk minősége mennyit javult. Nem kell többé a saját
gondolatainktól félnünk. Minél többet imádkozunk, és meditálunk,
annál jobban tapasztaljuk egy belső jólét nyugodt érzését. A béke és a
nyugalom, melyet csendes időszakunkban tapasztalunk, igazolja, hogy
legfontosabb szükségleteink – spirituális szükségleteink – ki vannak
elégítve.
Együtt tudunk érezni más függőkkel és ebben a folyamatban saját
lelkünket erősíthetjük. Megtanuljuk, hogy ne ítéljünk meg másokat, és
megtapasztaljuk annak szabadságát, hogy önmagunk lehetünk.
Spirituális elmélkedésünk során ösztönösen megtaláljuk a „bennünk
lévő Istent” és azt látjuk, hogy összhangban vagyunk egy nálunk
hatalmasabb Erővel.

Csak a mai nap: Gondolkodok a felépülés ajándékán, és halkan

figyelek Felsőbb Erőm irányítására.

November 26 Felelősség
„Egy csomó negatív és pozitív dolog történik minden nap. Ha nem
szakítunk időt arra, hogy mindkettőt értékeljük, talán lemaradunk
valamiről, ami segítene minket a fejlődésben.”
IP No. 8, Csak a Mai Nap

Felelősség, felelősség – az élet felelősségei ott vannak mindenütt.

Biztonsági övet „kell” hordanunk. Ki „kell” takarítani az otthonunkat.
Bizonyos dolgokat meg „kell” tennünk házastársunkért, gyerekeinkért,
az emberekért, akiket szponzorálunk. Mindennek tetejébe gyűlésekre
„kell” járnunk, és programunkat legjobb képességünk szerint
gyakorolni. Nem csoda, hogy néha el akarunk szaladni ezek elől a
feladatok elől, és el akarunk szökni egy távoli szigetre, ahol semmit sem
„kell” csinálnunk!
Ilyenkor, amikor ki sem látszunk a felelősség alól, elfelejtjük, hogy a
felelősség nem kell, hogy teher legyen számunkra. Amikor vágyat
érzünk arra, hogy elmeneküljünk a felelősségeink elől, le kell
lassulnunk, emlékeznünk kell, hogy miért ezeket választottuk, és
gondolnunk kell az ajándékokra, melyeket a felelősség ad nekünk.
Legyen ez egy munka, amit általában kihívásnak és érdekesnek
találunk, a partnerünk, aki mindig izgalomba hoz minket, vagy egy
gyerek, akivel természetes, hogy szeretünk játszani, akiről természetes,
hogy gondoskodni szeretnénk, életünk minden felelősségében örömöt
találhatunk.

Csak a mai nap: Minden pillanat különleges. Figyelek, hálás leszek

felelősségeimért, és az örömökért, amit ezektől kapok.
Isten segítségét kérjük November 27

„Időnként, felépülésünkben az erő és bátorság legnagyobb forrása az

a döntés, hogy Istenhez forduljunk segítségért.”
Basic Text, 26. o

Amikor megtesszük a Harmadik Lépést, úgy döntünk, hogy egy

szerető Felsőbb Erőre bízzuk az irányítást, és hagyjuk, hogy
mindennapi életünkben gondoskodjon rólunk. Úgy döntünk, hogy
beengedjük ezt az irányítást és gondoskodást az életünkbe. Néhányan
úgy gondoljuk, amikor megtettük ezt a döntést a Harmadik Lépéssel,
onnantól Isten vezet minket; ettől a ponttól kezdve csak azon múlik,
hogy figyelünk arra, merrefelé vezet minket.
A döntés a Harmadik Lépésben a hit egy cselekedete, és azzal, hogy
Istenhez fordulunk irányításért, megújítjuk hitünket. Ha a munkához
mindennapi életünkben hozzáadjuk hitünket, az összes erőt és
bátorságot megkapjuk, amire szükségünk van, mert tudjuk, hogy velünk
van egy szerető Felsőbb Erő segítsége. Bízunk abban, hogy
szükségleteink ki lesznek elégítve. Megkaphatjuk ezt a hitet és bizalmat
pusztán azzal, hogy kérjük.

Csak a mai nap: Emlékeztetem magam arra, hogy ha Felsőbb Erőm

segítségét kérem az út minden lépésénél, nem leszek egyedül.

November 28 Önmagunk vagyunk

„Igazán alázatosnak lenni azt jelenti, hogy elfogadjuk magunkat, és

őszintén próbálunk önmagunk lenni.”
Basic Text, 35. o

Az alázat rejtélyes fogalom. Egy csomó mindent tudunk a

megaláztatásról, de az alázat egy új fogalom. Gyanúsan úgy hangzik,
mint a hajlongás, alázatoskodás. De az alázat egyáltalán nem ez. A
valódi alázat egyszerűen az, amikor elfogadjuk önmagunkat.
Mire elérkezünk ahhoz a lépéshez, amelyik az „alázatos” szót
használja, már elkezdtük ezt az elvet gyakorolni. A Negyedik Lépés
lehetőséget biztosít arra, hogy megvizsgáljuk, valójában kik vagyunk, és
az Ötödik Lépés segít nekünk elfogadni ezt a tudatot.
Az alázat gyakorlásába beletartozik, hogy elfogadjuk valódi
természetünket, és hogy őszintén önmagunk vagyunk. Nem kell
megalázkodnunk, vagy lealacsonyítani magunkat, és nem kell, hogy
okosabbnak, módosabbnak, vagy boldogabbnak próbáljuk mutatni
magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk. Az alázat egyszerűen azt
jelenti, hogy minden színlelést elejtünk, és olyan őszintén élünk,
ahogyan tudunk.

Csak a mai nap: Hagyom, hogy valódi természetem ismerete

irányítsa cselekedeteimet. Ma, önmagamként nézek szembe a világgal.
Felsőbb Erőnk gondoskodása November 29

„Hisszük, hogy Felsőbb Erőnk gondoskodni fog rólunk.”

Basic Text, 35. o

Programunk azon az elgondoláson alapul, hogy egyszerű elvek

alkalmazása mély hatást gyakorolhat életünkre. Egyik ilyen elv az, hogy
ha kérjük, akkor Felsőbb Erőnk gondoskodni fog rólunk. Mivel ez az
elv annyira egyszerű, hajlamosak lehetünk arra, hogy ne vegyük
figyelembe. Ha nem tanuljuk meg tudatosan alkalmazni ezt a spirituális
igazságot, akkor előfordulhat, hogy kihagyunk valamit felépülésünkből,
ami olyan fontos lehet, mint a levegő az élethez.
Mi történik, amikor stressz, vagy pánik lesz úrrá rajtunk? Ha
állhatatosan a Felsőbb Erőnkkel való kapcsolat fejlesztésén dolgoztunk,
akkor nincs problémánk. Ahelyett, hogy elhamarkodottan cselekednénk,
inkább megállunk egy pillanatra, és röviden konkrét példákra
emlékeztetjük magunkat, amikor Felsőbb Erőnk megmutatta nekünk
gondoskodását. Ez biztosítani fog minket arról, hogy még mindig
Felsőbb Erőnk irányítja életünket. Ezután erőt és irányítást kérünk az
előttünk álló helyzethez, és nyugodtan járunk el, abban bízva, hogy
életünk Isten kezében van.
„Programunk elvek összessége,” mondja a Fehér Könyv. Minél
állhatatosabban törekszünk az elvek tudatos megbecsülésének
fejlesztésére, annál előbb tudjuk őket alkalmazni.

Csak a mai nap: Fejlesztem tudatos kapcsolatomat a Felsőbb Erővel,

aki gondoskodik rólam. Amikor szükségem lesz rá, tudom, hogy
bízhatok ebben a gondoskodásban.

November 30 Az igazi énemet megosztani

„Ha másokkal megosztunk, nem fogjuk elszigetelve és egyedül érezni

magunkat.”
Basic Text, 81. o

Az intimitás az, amikor legbelsőbb gondolatainkat és érzéseinket

megosztjuk egy másik emberrel. Sokan vágyunk a melegségre és a
társaságra, amit az intimitás ad, de ezek a dolgok nem jönnek maguktól,
erőfeszítések nélkül. Függőségünk ideje alatt megtanultuk védeni
magunkat másoktól, attól félve, hogy fenyegetnék használatunkat. A
felépülésben megtanulunk megbízni másokban. Hogy érezhessük az
intimitásból fakadó közelséget, közel kell engednünk másokat
magunkhoz – a valódi önmagunkhoz.
Ha meg akarjuk osztani legbelsőbb önmagunkat másokkal, akkor
először kell, hogy fogalmunk legyen arról, hogy milyen a legbelsőbb
önmagunk? Rendszeresen megvizsgáljuk életünket, hogy rájöjjünk, kik
vagyunk, mit akarunk, és mit érzünk valójában? Ezután rendszeres
önvizsgálatunkra alapozva teljesen és kitartóan őszintének kell lennünk
barátainkhoz, annyira őszintének, amennyire csak lehet.
Az intimitás az élet része, ebből adódóan, a tisztán élés része – és az
intimitásnak, mint mindennek a felépülésben, megvan az ára. A
lelkiismeretes önvizsgálat, ami az intimitáshoz kell, nehéz munka lehet.
És az intimitás teljes őszinteségének gyakran megvannak a maga
bonyodalmai. De az intimitás adta szabadság az elszigeteltségtől és a
magánytól megér minden erőfeszítést.

Csak a mai nap: Keresem az elszigeteltségtől és a magánytól való

szabadságot, amit az intimitás ad nekem. Ma, egy személyes leltár
készítésével megismerem a valódi önmagamat, és gyakorolom a teljes
őszinteséget egy másik emberrel.