Óda a természethez

Akkor is amikor csak hideg csábítás

Hófehér jégmező

A Természet

Meleget és fényt szív el

A naptól

Format és színt ajándékozva az időnek

Végtelen repülésben

Csoda

Földet díszítő

Ünnepélyes közömbös átutazó … vándor

Könyörtelen

De vendégszerető

Az élet hűséges bölcsője

Mennyei ajándék

Csoda

Földinek lelket adó

Végtelen sok arcával

Soha nem haragvó

Néha gondterhelt

Máskor vídám

Számtalan szemével

A változatos ruháit hordozó

Hegyeiben völgyeiben

Ezernyi hangon susogva

Földet szórakoztató

Számtalan formájával

Színei végtelen árnyalataival

A költöző évszakokkal melyek

Felettünk suhannak örömökkel

Emlékekkel

Kigyógyítva fájdalmainkból

Hamis szerelmekből

Sajátos csillogás

Árnyék és napfényből

Szőve

A végtelenül megújított

Fiatalság magja

Csoda

Földet nemesítő

Nincs csodásabb nála

Páratlan természet

Mikor álmodozva megmutatkozik

Nosztalgiáját hordozó ruháiban

És változó idők beteljesülésében

Az ősz csodás színpompájában

Fény és szín

Szépség teremtő

Felfedve

A lelkekbe

Tágra nyílt szemekbe

Röpke pillanatokba

Beköltözött végtelent

És a gondolatba

Mely az imént szállt fel

Az ég felé.