VILÁG +

Orbán Krisztián: 2018 óta a miniszterelnök

minden világpolitikai fejleményt rosszul
olvasott
szerző olvasási idő megjelent
GERGELY MÁRTON 18 PERC 2023.02.23. 06:30

KÖVETÉS

Oroszország kiírta magát Európából, Kína viszont épp most döntött úgy, hogy
ideológiai alapon is kihívja a nyugati tömböt. A változó világrend miatt a magyar
kormány beszorult, ráadásul Orbán mintha néhány éve nem érezné, mi történik a
világban – mondja Orbán Krisztián közgazdász. Interjú.

HVG: Bahmut ostromának vagy a kínai kémballon lelövésének van nagyobb hatása
Magyarország jövőjére?

Orbán Krisztián: Közvetlenül az orosz harci helyzet jobban érint minket. Nem
vagyok katonai szakértő, de azon a szinten, ami a világrend átalakulása kapcsán
lényeges, a dolog eldőlni látszik. Ha igaz az, hogy az oroszok alig jutnak annál
előrébb, mint ahol most a front húzódik, esetleg hátrébb szorítják őket, akkor
Oroszország legalább egy generációra kikerült Európából.

HVG: Túl is nyerheti magát a Nyugat?

O. K.: Nincs most lehetősége a Nyugatnak az Oroszországon belüli eseményeket
érdemlegesen befolyásolni, ahogy a kilencvenes években történt. A Szovjetunió
szétesését követő káoszt az azt elszenvedő emberek a Nyugattal asszociálták.
Most ez nincs benne a pakliban. Nem látszik olyan forgatókönyv, amely szerint
Moszkvában újra a nyugatos erők kerülnének kontrollba.

HVG: Ha a háború geopolitikai következményei valójában már eldőltek, akkor a

kínai lufi mégis izgalmasabb számunkra.

O. K.: Az biztos, hogy az amerikai-kínai konfliktust már most a bőrünkön érezzük.

Ausztráliában 2018-ban felgöngyölítettek egy óriási kínai befolyásolási hálózatot,
és az amerikaiak hirtelen ráeszméltek, hogy Atyaúristen, nálunk is ez történik. Ha
lesz Trumpnak kézzelfogható, hosszú távú hatása az amerikai politikára, akkor az,
hogy katalizátora lett a Kína-politika felülvizsgálatának.

A teljes politikai elitet érintő konszenzus van

arról, hogy Kína nem hosszú távú
versenytárs, hanem nemzetbiztonsági
veszélyt jelentő ellenfél.

És Amerika nagyon gyorsan reagált, ekkor került az érdeklődés központjába a chip-

gyártás.

HVG: Európa nem tud kimaradni a két nagyhatalom szembefordulásából?

O. K.: A Huawei kapcsán érkezett meg az új típusú ellenségesség Európába. Akkor

még a németek másokkal együtt visszakérdeztek: miért legyen nekünk is fontos a
dolog csak azért, mert az amerikaiaknak be van csípődve? Mostanra viszont
Európában sem merül fel senkiben, hogy nemzetbiztonságilag érzékeny területeken
kínai eszközöket használjon. A chipgyártásban kiemelt szerepet játszó holland
ASML épp a hetekben egyezett bele, hogy korlátozzák a Kínának eladott
eszközöket. A technológia terén vasfüggöny ereszkedik le a blokkok közé. Amiben
chip van, az adatot gyűjthet és továbbíthat. A kínai gyártmányú telefonok eszement
mennyiségű adatot küldenek haza.

HVG: Nem kellett ahhoz lufi, hogy tudjuk, milyen adathalász lehetőségeket rejt
például a Tiktok.

O. K.: Ez persze igaz. De azért ne felejtsük el, hogy a Tiktok nem repül a montanai
nukleáris silók fölé. Ez a légballon meg vélhetően éppen arra tévedt. Az adatgyűjtés
típusai között azért van különbség.
 HVG.HU  

Mi értelme van a kémléggömbnek a műholdak korában?

Meglepően jól irányíthatóak és sokáig egy helyben maradnak a felderítő ballonok. A kínaiak mellett
nagy terveik vannak az amerikaiaknak is.
Elolvasom itt: hvg.hu >

HVG: Amerikai katonák és szakértők arra figyelmeztetnek, hogy küszöbön áll Kína
tajvani inváziója. Csak elrettenteni próbálnák Pekinget a jóslataikkal?

O. K.: Ezt senki nem tudja. A helyzet nagyon bonyolult. A legutóbbi

pártkongresszuson minden hatalom, időbeni korlát nélkül Hszi Csin-ping kezébe
került, még nyilvánosan meg is alázta elődjét, Hu Csin-taót. Senki nem kétli abban
az országban, hogy ki fújja a passzátszelet. De közben 1991 óta nem volt ilyen
alacsony a kínai gazdasági növekedés. A kommunista párt legitimációjának egy
kézzelfogható része abból áll, hogy az emberek elfogadják a párt uralmát minden
korrupció ellenére, mert jobban élnek. És ez az egyenlet most megkérdőjeleződik.

Bő egy évtizede tudjuk, hogy a kínai növekedési modellt hajtó óriási erő
kifulladóban van.
Ven Csia-pao kormányfő leköszönésekor arra figyelmeztetett, hogy nem lehet
tovább ezt az óriási tőkeakkumulációra épülő gazdasági modellt folytatni, aminek
az a lényege, hogy minél több épületet építsünk, minél több gyárba ruházzunk be.
És 2012 óta minden két-három évben meg is kísérlik az elmozdulást az inkább
fogyasztás alapú társadalom felé. Aztán amikor mégis lassulás jön, visszariadnak,
és azt mondják, építsünk még néhány mágneses vasutat – ennek a modellnek a
szimbólumát.

HVG: Ismerős reakció, meghosszabbítják Bicskéig.

O. K.: Mindenki tudja Kínában, mit kéne tenni. Rá kellene venni az embereket, hogy
ne csak megtakarítsanak, hanem kezdjenek el költeni is. 1,3-1,4 milliárd fogyasztó
óriási húzóerő az egész gazdaságnak. De miért költenének, ha nincsen rendes
társadalombiztosítás? Miért költenének, hogyha mindenkinek a szüleiről kell
gondoskodni? Milyen eszközben takarítsanak meg, ha a jogbiztonságtól közben
egyre csak távolodik Kína?

A fogyasztási ösztönzés adott körülmények közt sikertelenségre van ítélve, viszont

ha közben leállítják a beruházásokat, drámai lassulás keletkezik. Hiába a páratlan
személyes hatalom, Hszi Csin-ping számára hatalmas probléma, hogy a lassuló
gazdaság problémáit a Covid kezelése drámaian felnagyította. És akkor erre jött az
egész orosz agresszió kudarca.
Orbán Krisztián Hszi államfőn egyre nagyobb a nyomás
gazdasági téren.
Veres Viktor

HVG: Sokan állítják, hogy Peking számára előnyös, hogy a Nyugatot lefoglalja az
ukrajnai háború.

O. K.: Pedig nagyon is fájdalmas Kínának, ami a harctéren történik. A kínai vezérkar
alapvetően orosz doktrínákra építette az egész hadviselési filozófiáját. Az
eszközeik között természetesen van számos olyan, amit nyugatról próbáltak vagy
tudtak lopni, de számos területen orosz eredetűek a harcászati eszközeik.

És most láthatják, mit érnek a páncélosok, a

nyugati páncélelhárító rakétákkal szemben.
Hát nem sokat.

Az orosz taktika, illetve a hadsereg felépítését átszövő korrupció gyakorlatilag

megbénította Moszkva képességét arra, hogy kihasználja a benne rejlő potenciált.
Ez azért nagyon megrémisztette a kínaiakat. Nagyon komoly önvizsgálat folyik
azzal kapcsolatban, hogy milyen szinten érintik ugyanezek a problémák őket.
HVG: Így nem fognak veszélyes katonai kalandba bocsátkozni?

O. K.: Nem tudni, ez lesz-e a végkövetkeztetés. Az is egyértelmű ugyanis, hogy a

Nyugat az ukrán példa miatt el fog kezdeni fegyverkezni. Jövőre az eddigi
mennyiség sokszorosát állítják majd elő lőszerből. A nyugati technológiai fölény
egyértelművé vált, és minél több idő telik el, annál nehezebb lesz utolérni a már
elindult vonatot. Vagyis az időkapu zárul, miközben Hszi államfőn egyre nagyobb a
nyomás gazdasági téren. Autokrata vezetőkről tudjuk, hogy könnyen jutnak arra a
gondolatra, hogy inkább más területen bizonyítanának.

HVG: Orbán Viktor alaptétele, hogy minél stabilabb egy politikai berendezkedés,
annál jobban szolgálja az emberek érdekeit. 2009-ben részint ezért is nyitott Kína
és Oroszország felé. Mégis a két legstabilabb rendszer kormányozta magát
zsákutcába.

O. K.: Ez így van. De nem lehet megérteni a világrend mostani átalakulását, ha

párhuzamosan nem vizsgáljuk azt az ideológiai válságot, amit a nagy pénzügyi
válság okozott Nyugaton. Előtte azt vallották, hogy semmi nem képes a
társadalomban jelenlévő különböző érdekeket, értékeket és véleményeket úgy
integrálni, mint a piac. Ebből következően a politikának az lett a feladata, hogy
minél több dolgot piacosítson, az oktatást, az egészségügyet, még
magánhadseregek is megjelentek. Aztán 2008-ban kiderült: a piac kialakíthat egy
olyan helyzetet, amikor fejre áll a világ. Kis önmarcangolás után a megoldás az lett,
hogy menjen minden úgy, ahogy eddig. Rengeteg pénzt öntöttek a bankrendszerre,
és ezzel beindították az újbóli növekedést.

HVG: Hol itt a hiba?

O. K.: A gazdasági válságkezelés közben két dologról elfeledkeztek: a nyugati

blokkon kívüli világról és a saját polgáraikról, akik elvesztették biztonságérzetüket.
Amíg a Nyugat a saját problémáival volt elfoglalva, a világ vezető nélkül maradt. De
még nagyobb problémának bizonyult, hogy a nyugati elit nem vette észre, hogy a
nagy pénzügyi válsággal megingott az otthoni legitimációja is. Ahhoz, hogy
rászánják magukat a változásra, kellett a Brexit, Donald Trump vagy éppen Orbán
Viktor sikere.

Még nehezen kivehetők a kontúrjai, de

elindult egy szemléletváltozás.

Leginkább a klímaváltozás rendelkezhet hosszabb távon is olyan mobilizációs

erővel, ami köré érdemes felfűzni a dolgokat.
 HVG.HU  

Ürge-Vorsatz Diána: Rossz esetben a túlélésről szól majd az

életünk - Magyarország 2050
Hogyan hat a klímaváltozás Magyarországra? Milyen helyen fogunk élni 2050-ben? Erről kérdeztük
sorozatunkban Ürge-Vorsatz Diána éghajlatkutatót, az ENSZ klímajelentéseket készítő testületének
(IPCC) alelnökét. Azt mondta, az átlaghőmérséklet emelkedni fog, ami sűrűbb hőhullámokat,
aszályokat is okoz, ennek ellenére lehet nagyon jó hely Magyarország, csak ehhez sok változtatásra
van szükség.
Elolvasom a cikket itt: hvg.hu >

De a háború és a világjárvány is ebbe az irányba hatott: az alapvető biztonság

felértékelődött. Hogy az állam meg tudjon védeni fegyverrel, helyben gyártott
maszkokkal vagy akár a határok átmeneti lezárásával. A biztonság garantálása
lehet az a politikai ajánlat, amely újra olyan robusztussá teszi ezeket a
demokratikus rendszereket, mint amilyenek 2008 előtt voltak. Azt kell az
embereknek hinni, hogy a fennálló rend alapvetően az ő érdekükben létezik. Ezt
most nem érzik.

HVG: Ha jól foglalom össze, van két blokk a világban, amelyek saját belső hibáik
miatt válságba kerültek. A Nyugat előnye, hogy katonai fölénye világossá vált, és
hogy a másikkal ellentétben reformképes.

O. K.: A Nyugat abban jó, hogy ha kell, akkor ugyan kínkeservesen és lassan, de
változtat. Az egész rendszer az adaptációra van kitalálva. A kínai rendszer viszont
a hatékonyságra épül, a központi döntés végrehajtására. Ez félelmetesen
sikeresnek bizonyult 1981-et követően. Ezért sem tudnak belőle szabadulni.
Ameddig a rendszer minden problémája egyetlen vezető terhe, a valódi változtatás
nem fog menni. És mindeközben a Kína-központú és a Nyugat-központú világ
közötti határ kerül éppen kijelölésre.

HVG: Ez gazdasági-technológiai határt jelent, vagy a politikai rendszert is érinti?

O. K.: Cseppet sem véletlen, hogy a kínaiak pár hete elkezdték teljes torokból tolni,
hogy ők egy alternatív kormányzási, fejlesztési modellt nyújtanak a világ számára,
tehát a modernizáció nem azonos a nyugatosodással és a demokratizálódással.
Akármilyen hihetetlen, Kínában ez így expressis verbis nem volt a hivatalos politika
része. 2012-ig a követett modell a hosszú távú demokratizáció volt. Most pedig a
kereskedelmi verseny után az ideológiai rivalizálás is elkezdődött.

HVG: Kína mantrája az volt: nem szól bele a partnerei belpolitikai döntéseibe.

O. K.: Hivatalosan még mindig azt mondják, hogy ők azok, akik meg akarják őrizni a
globalizációt és a szabályalapú rendszert, pedig már egy alternatív pólus teljes
körű kiépítésén dolgoznak. A Nyugathoz hasonlóan nem csak pénzt visznek, nem
csak fegyvert visznek, hanem visznek valamifajta modellt is a befolyásuk alá kerülő
államokba. Bár nem lehetetlen, de

nagyon nehéz úgy működni ebben a világban,

hogy a kínált csomagnak csak egyes elemét
vegye át egy ország. Ennek pedig lesz
jelentősége Magyarország számára is.

HVG: Németh Zsolt, a Fidesz legbefolyásosabb atlantista politikusa a minap azt

írta Orbán Viktornak ellentmondva: a legkorszerűbb technológiák birtokosai
számára nem mindegy, hogy kinek milyen mértékű bejárása van hozzánk.

O. K.: Én is úgy olvasom, hogy nagyon nyílt kritikája ez a kormány politikájának.

HVG: Csak egybeesés volna, hogy Kína 2018-as amerikai kiszorulása után indult be
a budapesti Fudan-projekt, és lódultak meg egyéb magyarországi beruházások?

O. K.: A kínaiak helyében én is keresném a réseket a pajzson. Nagyon izgatna, hogy

valamilyen módszerrel be tudjak kerülni a szembenálló rendszeren belülre.
HVG.HU  

Washington nehezen talál fogást a hidegháborús húrokat

pengető Orbánon
Orbán Viktor a hívei előtt azzal érvel, hogy Magyarország ki akar maradni az új hidegháborúból,
eközben Washington és Budapest között egyre feszültebb diplomáciai hidegháború zajlik, ami
részben személyes okokra is visszavezethető. Egyelőre nem látszik, hogy mi hozna enyhülést a két
ország viszonyában. Már a szövetség stabilitása a tét.
Elolvasom a cikket itt: hvg.hu >

HVG: Magyarország számára nem lehet valóban esély, hogy míg a pajzs védelmet
nyújt, addig a felkínált rés kedvező lehetőségeket teremt a fürkésző-portyázó
külpolitika számára?
O. K.: Ezen a ponton az ország és a rendszer érdeke különválik. Ha Magyarország
érdekét úgy definiálom, hogy az itt élő embereknek hosszú távon minél jobb élete
legyen, miközben meg tudják őrizni mindazokat a dolgokat, amik miatt ők
magyarnak tekintik magukat, ami a jellegzetessége ennek a politikai közösségnek,
akkor a mozgástér rendkívül csekély. A magyar gazdaság olyan szinten az európai
ellátási láncnak van kitéve, hogyha nem lennénk annak a részei, akkor
felfoghatatlanul szegényebbek lennénk.

HVG: Egy háttérbeszélgetés szerint, ha nem is hirdeti, de ezt Orbán is hasonlóan

látja. 85 százalékra tette az uniós gazdasági összefonódást.

O. K.: Magyarországnak azonban a politikai mozgástere is csekély. Tízmilliós

ország vagyunk egy nyolcmilliárdos világban. Nagyon könnyű kiszámolni, hogy mi a
jelentőségünk. Magyarország csak a kelet-közép-európai régióban tekinthető
tényezőnek, de – sajnos – itt sem első körösnek. A lengyelek az egyes számú
szereplők, és az a helyzet, hogy Románia ebben a tekintetben jön fel katonailag,
gazdaságilag, és ezen keresztül a politikai súlya is növekszik.

Magyarország ebben a versenyben szemmel

láthatóan nem képes a lépést tartani. Egy
második körös befolyású hatalom vagyunk
egy térségben, amely nem különösebben
fontos a világ egésze szempontjából.

HVG: Innen nézve teljes illúzió a középhatalmi ambíció.

O. K.: Ha valamit bebizonyított Orbán Viktor az elmúlt 13 évben, akkor azt, hogy bár
az önálló Magyarország játéktere szinte észrevehetetlen, magyar kormányfőként
igenis befolyásolni lehet az Európai Unió politikáját. Márpedig az EU a világ
legnagyobb gazdasági térsége, és egyik legfontosabb politikai tényezője. És akkor
ott van még a védelmi kérdés. A magyar hadsereg rendkívül messze van attól, hogy
önállóan meg tudja védeni az ország határait. És közben itt épül mellettünk Európa
valószínűleg évtizedekre legerősebb hadserege Ukrajnában. Magyarországnak
minden létező szempontból sokkal jobb a blokkon belül.

HVG: A kormány viszont az oroszokkal bővíti Paksot, és ugyanekkora volumenű

kínai beruházást csábított Debrecenbe. Ezekkel nem az ország jelentőségét akarja
növelni, ha mégis a Huxit mellett döntene?

O. K.: Nem tudom, hogy mi jár Orbán Viktor fejében. A létező legjobb indulatú
interpretációm az, hogy a kormányfő elképzelése szerint az országot úgy
pozicionálja, mint amilyen Ausztria volt a hidegháborúban, amelynek semlegeségét
 mindkét tömb garantálta. A hely, ahol találkozik Kelet és Nyugat, és ami sápot
ebből le tud venni az ország, az nagyban megnöveli a jelentőségét. És tényleg:
Bécs politikai jelentősége a világban igen jelentős, mindenfajta nemzetközi
szervezetnek ott van a székhelye. És cserébe mind a keletiek, mind a nyugatiak
hagyták az osztrák belpolitikát úgy folyni, ahogyan az működött.

HVG: Ez az urambátyám gazdaság, a 70-30 típusú leosztás az épp kormányon

lévők és ellenzékbe szorultak közt.

O. K.: Pontosan. A közvetítői szerepért cserébe mindenki tartózkodjon a belpolitikai

helyzet értékelésétől. Tegyük fel, hogy Orbánnak van egy ilyen elképzelése.

HVG: Rosszindulatúra fordítva így tudja a saját rendszerét fönntartani.

O. K.: Igen, lehet így interpretálni. A kérdés az, hogy működhet-e. Meglepő lesz, de
Ausztriának sem nagyon vált be a kérdéses időszakban. Akkor még az EU-nak sem
voltak tagjai, és nem is nézett ki jól gazdaságilag a '60-as, '70-es években,
miközben zajlott a nyugatnémet csoda. Mi már csak azt az Ausztriát ismerjük,
amelyiknek a 80-as évekkel kezdődően jön egy reneszánsza. Persze,
Magyarországhoz képest az urambátyám világba merülő Ausztria is szuper, mint
ahogy Magyarország még mindig tök jó hely Szerbiához képest, csak nem
szeretném, hogyha ez lenne a viszonyítási lap.

Orbán Krisztián A miniszterelnök beszorult.

Veres Viktor

HVG: Ajánlkozott már a kormány, hogy a Vatikán és az ortodoxia vezetői itt

találkozzanak, és folytassanak itt ukrajnai béketárgyalásokat. Egyik sem jött össze.
O. K.: Igényli-e bárki, hogy Magyarország ezt a szerepet eljátssza? A kelet-nyugati
szembenállás Amerika és Kína közt bontakozik ki, itt akár hogyan nézem a
Földgömböt, a természetes találkozási pont nem Budapest. És regionálisan sem
jön ki a képlet. Azzal, hogy Oroszország a háborús agresszió útjára lépett, a
Moszkva befolyását jelölő vonal ki fog tolódni az ukrán–orosz határra. Ukrajna
fölött megszűnik a befolyásuk. Innentől kezdve nem értelmezhető az, hogy
Magyarország akár egy orosz nexusban pontosan milyen helyet keresne magának.

Persze, a kínaiak vagy akár az oroszok szívesen megtalálják a rést a pajzson, de

miért tűrné az, aki a pajzsot alkotja, hogy legyen rajta rés? És innentől kezdve az
egész orbáni modell szétesik.

Hogyha a nyugati rendszer fenntartói valami

miatt azt gondolják, hogy kifejezetten káros,
ha ilyen típusú rés van a nyugati pajzson,
akkor ez a szerep nem eljátszható.

HVG: Orbán Viktor szerint csípik rúgják, harapják a háború kapcsán Brüsszelben.

O. K.: Ezt el is hiszem neki. A rendszer, egészen pontosan a miniszterelnök

beszorult. Nyolc-tíz éven át sikeres volt, szuperül tudta használni a potyautas
játékot, a blokkon belülről kikacsintást. Tudta, hogy nem lehet tartósan csinálni, de
úgy kalkulált, hogy a hozzá hasonlóak át fogják venni a hatalmat az Európai
Unióban. Nekem úgy tűnik, hogy 2018-tól, pont a fordulattól kezdődően nem volt
olyan világpolitikai fejlemény, amit jól jelzett volna előre. Igazából
kontraindikátorként működik.

HVG: A Brexit és Trump győzelme után nem volt alaptalan a várakozása.

O. K.: Csakhogy rossznak bizonyult a jóslat. Azt hitte, a Néppárt az ő irányába fog
fordulni. Nem jött össze. Nem mondta ki nyíltan, de láthatóan hitt benne, hogy ő az
Európai Parlament két szélsőjobb erejét egyesíteni tudja. Nem jött össze. Az
oroszok kapcsán nagyon erőteljesen hangoztatta, hogy nem lesz invázió,
Moszkvában saját békemissziójáról beszélt. Nagyon nem jött össze.
Egyszerűen arról van szó, hogy volt egy világ
2010–2018 között, amelyikben rendkívül
sikeres volt Orbán. De azóta mintha nem
érezné, hogy mi történik.

És ebből a szempontból kulcsfontosságú, hogy nincs már Angela Merkel sem. A

miniszterelnök szemmel láthatólag jól értette a németeknek azt a politikáját, amit
Angela Merkel képviselt, de azóta mintha Berlint sem értené. Pedig hát itt
Budapesten mi mást kellene?

HVG: Mintha akkor sem jönne már be a számítása, amikor azok nyernek, akiknek
drukkol. Ott van mindjárt az olasz Giorgia Meloni, de a lengyel barátai is elveszni
látszanak.

O. K.: Innentől kezdve egy kicsit kristálygömb jóslásra kell vállalkoznom. A

miniszterelnök pontosan tudja, hogy minden magyar rendszer 1920 óta a
világberendezkedés egyfajta lecsapódásaként működött. És minden bizonnyal
érzékeli, hogy az eddigi berendezkedés most változik. Ezért törekszik arra, hogy ezt
a változást befolyásolni tudja. Tudom, kicsit szürreálisnak hat ez Budapestről, de
valóban zajlik a Nyugat öndefiníciójának újbóli meghatározása.

Orbán ezért fektet őrületes pénzeket abba, hogy legyenek hozzá szorosan
kapcsolódó ideológusok mindenhol a világban. Szövetségeseket keres, próbálja
megállítani a kialakulóban lévő trendet, vagy legalább eltéríteni azt.
Magyarországon egy rendszert nem lehet a világ, vagy az európai trenddel
szembepisilve fenntartani. Itt jön a képbe az egyértelműen Kijev pártján álló Meloni
és Morawieczki.

Az ukrán kérdésben nagyon nagyot bukott Orbán Viktor.

Orbán figyeli, ahogy Zelenszkijt köszöntik az uniós csúcson.
PROFIMEDIA

Azt érzékelem, bár tévedhetek, hogy erre válaszul próbálja meg most a katolikus
csatornát felpörgetni.

HVG: Február közepén egy amerikai ördögűzőt fogadott a miniszterelnökségen.

O. K.: Úgy tűnik, a konzervatív katolicizmust azonosította lehetőségként, amin

keresztül legalább egy szubsztrendre kapcsolódni lehet Európában.

HVG: Nem lett volna egyszerűbb, ha Olaf Scholzhoz hasonlóan azt mondja egy éve:
az invázió mindent felülír?

O. K.: Szerintem nem látjuk a kormányfő helyzetét a maga teljes komplexitásában.

Nem tudjuk ugyanis, hogy a rendszerének fenntartásához milyen támogatást kap,
és honnan. Egyszerűen várnia kell a lehetőséget. Azt gondolom, hogy abban bízik,
hogy a migráció újra elhozza azt. Erdogan számára viszont már eljött a szürkület.
Az ilyen típusú vezetőnek (még ha van is nyilvánvaló szintbéli különbség köztük)
előbb-utóbb választania kell, hogy vagy az egyre nyíltabb önkény irányába megy el,
vagy bukik. Nem tudjuk, hogy a török elnök melyiket fogja választani. Putyin
számára a 2012-es moszkvai tüntetésekkel jött el a döntés pillanata, bele tud-e
nyugodni a hatalomvesztésbe. Az egyre nagyobb elnyomást választotta. De Modi
indiai miniszterelnök is ezzel a dilemmával néz szembe. Nem egyedi eset.

HVG: A legfelső szintekről is azt halljuk, hogy az ellenzéket külföldről irányítják, a

civilek idegen hatalmat szolgálnak. A magyarázat kész a nyíltabb önkényhez, ha a
helyzet megkövetelné.
O. K.: Minden opciót próbálnak nyitva tartani. Élesebb fenyegetések hangoznak el,
mint 2022 előtt. És nem hiszem, hogy ez amiatt van, mert jobban félnek az
ellenzéktől, hanem mert a világban a mozgásterük kezd drámaian szűkülni. A
legfontosabb tényező az EU-pénz kérdése. Orbán rendszere kevéssé hatékony.
Rengeteg helyen folyik el a pénz, olyan helyekre is, aminek nem sok köze van az
uralom fenntartásához. Emiatt minden uniós forrásra óriási szükség van.

HVG: Elég egyértelmű, mi kell ahhoz, hogy az ország hozzájusson.

O. K.: Az EU által megjelölt 17 szupermérföldkő rettentő ijesztőnek tűnhet a

miniszterelnök számára. És szokása szerint kivár, hátha megnyílik egy másik
politikai lehetőség. Csakhogy nem egyértelmű, hogy az idő a miniszterelnök kezére
játszik. Közeledik például a lengyel választás. A magyar kormány majdnem olyan
ellenfele a mostani lengyel ellenzéknek, mint a Varsóban hatalmon lévők. Egy
fordulat ezért különösen fájdalmas lenne.

HVG: Miért szánta rá magát az Unió, hogy Orbánnal felvegye a kesztyűt?

O. K.: A miniszterelnök az általa választott pályának a kényszerű logikájából

fakadóan belpolitikát kezdett játszani egy csomó tagállamban. Így aztán mostanra
egyre többen mondják azt, hogy ha a magyar miniszterelnökön fogás van, akkor ne
engedjük.

HVG: A 17 szupermérföldkő visszabontaná a rendszerét?

O. K.: Igen, azt gondolom, hogy azokat nem fogadhatja el úgy, ahogy le vannak írva.
Nagyon-nagyon be van szorulva. A világ nem abba az irányba ment, mint amerre
szerette volna. Azért ez nem azt jelenti, hogy vége van. Ismerünk olyan politikust is,
aki ideológiai vezérként messze túlnőtt országa fontosságán, a másik blokkban is
nevet szerzett magának, majd a rendszerével túlélte a hatalmát megalapozó
világrend összeomlását. Fidel Castro politikusi sikeréért azonban mindmáig
rettenetes árat fizet Kuba.

HVG: Mindenki legyinteni szokott, hogy amíg nincs belpolitikai alternatíva, az

Orbán-kormány marad.

O. K.: Lehet, hogy így van. De a magyar történelem fontos tanulsága, hogy amikor a
világrend változik, akkor nálunk is változnak a dolgok. És szerintem ezt a
kormányban is tudják.
 HVG.HU  

Kovách Imre: A politikában nem lesz kevésbé izgalmas 2023,

mint 2022 volt, és ez változások forrása is lehet
Lehet, hogy nőtt az elégedetlenkedők aránya, de nagy társadalmi változás nem történt, az emberek
nem is pisszennek például az üzemanyag ársapkájának eltörlése miatt. Miért van ez így, mi okozhat
repedéseket a NER-ben? Túlzás azt állítani, hogy hazugságban élünk? Erről beszélgettünk Kovách
Imre szociológussal, a Társadalomtudományi Kutatóközpont osztályvezető professzorával, az MTA
levelező tagjával.
Elolvasom a cikket itt: hvg.hu >

A nyitóképen Orbán Krisztián közgazdász / Fotó: Veres Viktor

A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre a te
előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás
élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360 előfizetést!

#KÍNA #OROSZORSZÁG #EU #ORBÁN VIKTOR #VILÁG #BELPOLITIKA #ORBÁN KRISZTIÁN

#OROSZ-UKRÁN HÁBORÚ #OROSZ-UKRÁN KONFLIKTUS