Elektromos alapjelenségek

https://fizipedia.bme.hu/index.php/F%C3%A1jl:Dorzselektromossag_I.ogv

A fenti linken látható kísérlet alapján látható, hogy vannak testek, melyek dörzsölés hatására erőt
tudnak kifejteni más testekre. A dörzsölés következtében tehát megváltozott az állapotuk a
korábbihoz képest, elektromos állapotba jutottak. Ha bőrrel dörzsölt üveget szőrmével dörzsölt
ebonithoz közelítünk, azok vonzzák egymást, a szőrmével dörzsölt ebonit a szőrmével dörzsölt
ebonitot vagy a bőrel dörzsölt üveg a bőrrel dörzsölt üveget azonban taszítja. Abból, hogy az erő
vonzó és taszító is tud lenni, arra következtethetünk, hogy kétféle ilyen elektromos állapot van.
Ezeket megállapodás alapján pozitív, illetve negatív elektromos állapotnak hívjuk. Ami olyan mint a
bőrrel dörzsölt üveg, az pozitív, ami olyan mint a szőrmével dörzsölt ebonit, az negatív. Ez az állapot
átvihető, és mérhető, amit az ezen a linken található kísérletben láthatsz. A mérhető tulajdonságokat
mennyiségekkel írjuk le, az elektromos állapot mértékét leíró mennyiség a töltés (Q). SI egysége 1C.
Attól függően, hogy az anyagban a töltések el tudnak mozdulni, vagy sem, megkülönböztetünk vezető
és szigetelő anyagokat. Ezt a tulajdonságot az anyagszerkezet határozza meg. A fémek a fémes kötés
okán jó vezetők, hiszen bennük a nem helyhez kötött (delokalizált) elektronok viszonylag könnyen el
tudnak mozdulni. A filmen használt eszköz az elektroszkóp, amiben egy kis fém rúdra és a hozzá
rögzített, elfordulni képes pálcára viszünk töltést. Ezek fémből készülnek, így bennük a töltések úgy
rendeződnek át, hogy a többlettöltések teljes hosszukon oszlanak el. Mivel így ezek azonos töltésűek,
taszítják egymást, a pálca/mutató kitér.

Coulomb erő
Két pontszerű, töltéssel rendelkező test (ponttöltés) által egymásra kifejtett erő nagyságát többen
vizsgálták. A mennyiségi leírás végül Coulomb nevét kapta, aki erre a célra egy a gravitációs erő
mérése során már bevált eszközt használt. Az eszközt ezen a filmen láthatod, használat közben.
Coulomb azt találta, hogy a töltések által egymásra kifejtett erő egyenesen arányos mindkét töltés
nagyságával, és fordítottan arányos a köztük lévő távolság négyzetével. Ezt Coulomb-törvénynek
hívjuk. Az arányossági tényezőt k-val jelöljük, értéke SI-ben 9·109 Nm2/C2. Képlettel:

Q1 Q2
F=k 2
r
ahol k konstans, Q a megfelelő töltést, r a töltések közötti távolságot jelöli.

Feladatok

929, 932, 937, 940, 946, 953, 956

Az elektromos tér
Tapasztaltuk, hogy ahhoz hogy két test egymásra erőt fejtsen ki, érintkezniük kell. A töltések ezzel
szemben látszólag nem érintkeznek, mégis hatnak egymásra. Ami kölcsönhat, az az elektromos tér,
ami a töltés része, „kiterjedése”. Az elektromos teret is szeretnénk mennyiségekkel jellemezni, illetve
valahogyan szemléltetni, láthatóvá tenni. Az alábbiakban ezt tesszük.

Az elektromos teret a térerősség (jele: E) nevű mennyiséggel írjuk le, ami valóban a tér erősségét
mutatja. Erős az, aki/ami nagy erőt tud kifejteni. Ezért ezt a mennyiséget az erőből származtatjuk.
Mivel elektromos tér csak töltésre/másik elektromos térre fejt ki erőt, vizsgálatához egy
próbatöltésre van szükségünk. Megállapodás alapján a próbatöltés kicsi, és pozitív. Ha ezt
elektromos térbe helyezzük, a tér által rá kifejtett erő nem csak a tértől, hanem a próbatöltés
nagyságától (q) is függ. Ezt úgy küszöböljük ki, hogy a térerősséget a próbatöltésre ható erő, és a
próbatöltés hányadosaként számoljuk, így a kapott mennyiség a próbatöltés nagyságától már nem
függ. A térerősség vektormennyiség, iránya a pozitív töltésre ható erő irányával egyezik meg.
Képlettel:
⃗
F
⃗
E=
q
Az elektromos teret erővonalakkal szemléltetjük. Az erővonalak sűrűsége mutatja az adott
térrészben e tér erősségét, és az erővonalhoz húzott érintő a térerősség vektor irányát az adott
pontban. Az erővonalakat az alábbi kísérlettel tehetjük láthatóvá:

A filmen több elrendezésben

látható az elektromos tér, és annak
erővonalakkal való ábrázolása.
Homogén a tér, ha a térerősség
nagysága és iránya a tér minden
pontjában megegyezik. Ez azt
jelenti, hogy az erővonalak
párhuzamosak (az azonos irány
okán), és egymástól azonos
távolságra helyezkednek el (hiszen
az erővonalsűrűség mindenhol
megegyezik). Ilyen teret láthatunk a
két egyenes (térben síklemez)
között (1perc 20 másodpercnél).

Ponttöltés elektromos tere

Q ponttöltéstől r távolságra vizsgáljuk a térerősséget. Itt a q próbatöltésre a
Coulomb törvény alapján felírható erő hat. A térerősség iránya az erő
irányával egyezik meg, nagyságát az erő és a próbatöltés nagyságának
hányadosa adja meg. Képlettel:

Qq
k2
r Q
E= =k 2
q r
Feladatok

964, 970, 971, 972, 982

Gauss-tétel
A tér ábrázolására használt erővonalak sűrűségével a tér erősségét jelezzük. Ezt az erővonalak
számának alkalmas megválasztásával mennyiségileg is elvárhatjuk. Képlettel:

Ψ
E=
A
Ha ezt egy ponttöltés terére felírjuk, felületként egy gömböt választva, az erővonalak számára, vagyis
fluxusra a következő adódik:

Q Ψ
k 2
= 2
r 4r π
Ψ =4 kπQ
Ez azt jelenti, hogy a ponttöltésből ennyi erővonalnak száma a töltés 4kπ-szerese. Mértékegysége
ezek szerint 1 Nm2/C=1 Vm. A fenti kifejezést általánosítva Gauss tételéhez jutunk.

Gauss-tétel:

Zárt felületet merőlegesen átdöfő erővonalak előjeles összege egyenlő a felület által körbezárt töltés
4kπ-szeresével.

A témában feladatok külön fileban találhatók

Potenciál, feszültség
Ha egy pozitív ponttöltés terébe visszük be próbatöltésünket, azon munkát kell
végeznünk. Az, hogy mennyi munkát, az attól függ, a tér mely pontjába juttatjuk
a próbatöltést. Ez azt jelenti, hogy a tér különböző pontjai különböző energiájú
állapotot jelentenek a próbatöltés számára. Nézzük, mitől és hogyan függ ez a
Qq
munka. r távolságra a töltéstől F=k erővel tudjuk állandó sebességgel
r2
mozgatni azt. Az egyszerűség kedvéért kezdetben kössük ki, hogy a töltést
sugárirányú egyenes mentén mozgatjuk, a töltéstől b távolságból a távolságba.

Változó erő munkáját F(s) diagramon a görbe alatti terület segítségével

számolhatjuk. A munkát itt egy integrál kiszámításával kapjuk meg, amit
elkerülhetünk, ha tudjuk, mekkora az az átlagos (állandó nagyságú) erő, aminek
kifejtése mellett a töltést ugyanezen az úton mozgatva ugyanekkora munkát
kellene végeznünk. Ez esetünkben a kezdeti és végső erő mértani közepe. Ezzel:

W =F ∙ s= k
√ Qq Qq
a
2
1 1
k 2 ∙ ( b−a ) =kQq −
b a b( )
Ha a töltést nem sugárirányú egyenes mentén mozgatjuk, az utat feloszthatjuk sugárirányú és arra
merőleges szakaszokra. Az érintőirányú szakaszokon nem végzünk munkát, hiszen ekkor az erő
merőleges az elmozdulásra.

Mi továbbra is egy adott pontban szeretnénk tudni a próbatöltés potenciálisenergiáját. Ezt a

végtelenből az adott pontba vitt próbatöltésen végzett munka adja. A töltéstől ott vagyunk „végtelen
távol”, ahol a tér már nem mérhető (érzékelhető). A fenti összefüggésben b helyére végtelent, a
helyére tetszőleges r távolságot írva, a potenciális energiára a ponttöltéstől r távolságban

Qq
E pot =k
r
adódik. Az energia mellett egy olyan mennyiséget keresünk, ami a teret jellemzi valahogyan energia
szempontjából. A potenciális energia nem jó, hiszen az a próbatöltéstől is függ. Ha azonban elosztjuk
a próbatöltés nagyságával, egy olyan mennyiséget kapunk, ami csak a tér adott pontjának
jellemzőitől függ. Az így kapott mennyiséget potenciálnak hívjuk, ami tehát a tér egy adott pontját
energia szempontjából jellemzi. A potenciált a végtelenből az adott pontba vitt próbatöltésen a tér
ellenében végzett munka, és a próbatöltés hányadosaként számoljuk. Mértékegysége ennek
megfelelően 1J/C, amit 1V-nak hívunk. Jele U. Képlettel:

W
U=
q
Q
Ponttöltéstől r távolságra a potenciál: U P=k
r
Két pont közötti viszonyt energia szempontjából a feszültség jellemzi, amit az egyik pontból a másikba
vitt próbatöltésen a tér ellenében végzett munka és a próbatöltés hányadosaként számolunk. Ez
megegyezik a két pont beli potenciálisenergiák különbsége és a próbatöltés hányadosával. Képlettel:

E potB −E potA W AB
U AB= = =U B −U A
q q
A feszültség tehát megegyezik a potenciálkülönbséggel.

Kiegészítés

Ha az erő változik, az utat kis Δs darabokra bontjuk, ahol F állandónak vehető, és a kis F·Δs
szorzatokat adjuk össze. Képlettel:
N
W =∑ Fi ∆ si
i=1

Ha az utat végtelen sok darabra osztjuk, Δs helyett ds-t írunk (jelölve, ds végtelen kicsi), és a szumma
jel helyett integrál jelet írunk:

[ ]
a a a

b b
Qq
W =∫ F ( s ) ds=∫ k 2 dr= k
r
Qq
r b
1 1
=kQq −
a b ( )
Ha a pályagörbe nem osztható fel merőleges szakaszokra, minden ds útdarabon az ⃗ F⃗ds
skalárszorzatot számoljuk, és ezt adjuk össze. Ekkor minden kis szakaszon egy cosα tényező jelenik
meg, és mivel az erő mindig sugárirányú, az út sugárirányú komponensével kell szoroznunk, vagyis az
eredmény a fentebb számolttal egyezik meg.

Munkavégzés homogén térben

Homogén, E erősségű homogén térben q próbatöltésre Eq erő hat. Ha a töltést az erővonalak mentén
d távolságon mozgatjuk, azon Eqd munkát kell végeznünk. Ez azt jelenti, hogy a térben az erővonalak
mentén s távolságra lévő két pont között a feszültség a munka és a próbatöltés hányadosából U=Ed.
Ebből a térerősség felírható

U
E=
d
alakban. Ez egyrészt jelenti, hogy a térerősség mértékegysége 1V/m is lehet, másrészt azt mutatja,
hogy a potenciál az erővonalak irányában csökken, a csökkenés méterenkénti nagysága megegyezik a
térerősség számértékével.

Ekvipotenciális felület
Ekvipotenciálisnak hívjuk a felületet, ha a potenciál minden pontján ugyanakkora. Ez azt jelenti,
hogy egy töltésnek ilyen felületen a potenciális energiája ugyanakkora, vagyis az ezen való
mozgatásához nincs szükség munkavégzésre. Ha nem végzünk munkát, miközben erőt fejtünk ki,
annak az az oka, hogy az erő és az elmozdulás egymásra merőlegesek. Vagyis az ekvipotenciális
felület merőleges az erővonalakra.

Kérdés: Milyen felületek ekvipotenciálisak ponttöltés terében? És homogén térben?

Feladatok

Moór-féle példatár 979-1009