A váltakozó feszültség alkalmazása a villamos energia ipari előállításában, a fogyasztás helyére való

továbbításban és a felhasználásban egyaránt előnyös.

A híradástechnikai áramkörökben is változó (legtöbbször váltakozó) feszültségű villamos energia
hordozza az információt. Környezetünkben a gépek, készülékek, legkülönfélébb háztartási eszközeink
működése is ezen alapszik.
Az iparosított társadalom elképzelhetetlen váltakozó feszültség alkalmazása nélkül. Ebben a
fejezetben a műszaki ember számára már nélkülözhetetlen alapvető ismeretek, összefüggések
elsajátítására nyílik lehetőségünk.

Eddig olyan áramokkal foglalkoztunk, melyeknek iránya állandó volt (Dirrect Courrent) és
DC-vel jelöltük. A különböző gépek és készülékek működéséhez olyan feszültség kell, melyet
az egész országra kiterjedő villamos hálózatból veszünk, ez a 230 V-os hálózati feszültség,
melynek nagysága és iránya is periodikusan változik. Ezt nevezzük váltakozó feszültségnek, a
hatására kialakuló áramot pedig váltakozó áramnak (Alternating Courrent) és AC-vel jelöljük.

A 58 ábrán látható feszültségtípusok közül csak a „d" és az „e" ábrákon láthatók váltakozó
feszültségek, mert csak ezeknél változik meg a polaritás (negatív értékeket is felvesz.)

58. ábra
Az elektronikában előforduló feszültségek

A váltakozó feszültséget generátorok állítják elő mechanikai energiából (forgó villamos

gépek). A forgatáshoz szükséges energiát pedig hőenergiából gőzturbinákkal kell átalakítani,
melyet szén vagy kőolaj elégetésével vagy atomenergiából nyernek.

A generátor működése a mozgási indukción alapszik (59 ábra).

59 ábra
A generátor elvi felépítése
 Homogén mágneses térben vezető keretet egyenletesen forgatva, benne szinusz alakú
feszültség keletkezik (60. ábra).

60. ábra
A forgó keretben szinuszos feszültség indukálódik

A keret végei a vele együtt forgó csúszógyűrűhöz vannak rögzítve, melyekkel szénből vagy
bronzból készült kefék érintkeznek. Keret helyett N menetszánú tekercset forgatnak, ekkor
feszültség indukálódik a Faraday törvény értelmében.

Ennek a feszültségnek az alakja azért szinuszos, mert a fluxus vonalakat metsző hatásos
felület nagysága szinuszosan változik. A gyakorlatban használt generátorok szerkezeti
felépítése ettől eltér: a tekercs áll és a mágnest forgatják (61. ábra).

61 ábra
Generátor forgó mágnessel

Vonaldiagram (időfüggvény)

Szemléletes ábrázolásmód, ezen keresztül ismerkedjünk meg a fontosabb jellemzőkkel.

63. kép
  Pillanatérték (u, i)
Az értékek pillanatról pillanatra változnak, egy adott időpillanathoz (t) tartozó értéket
jelöl.

 Csúcsérték (amplitúdó)
A legnagyobb pillanatértéket jelenti, jelölése többféleképpen történik. (UCS, UO, Up, Ǔ,
természetesen áramokra is ugyanígy értelmezhető). Megkülönböztetünk pozitív és
negatív csúcsértéket, továbbá csúcstól-csúcsig értéket, melyet Upp-vel vagy Ucs-cs-vel
jelölünk.

 Periódusidő (T)
[T] = s
Két egymáshoz legközelebb eső, azonos fázishelyzetű pont (pillanatérték) közötti
tartomány. Azonos fázishelyzetűek azok a pontok, melyeknél a pillanatértéken kívül a
görbe változásának iránya is azonos, például mindkét helyen emelkedő.

 Frekvencia (f)
[f] = Hz (hertz)
Másodpercenként lejátszódó periódusok száma.

 Körfrekvencia (ω)

c: ciklus

Másodpercenként megtett elfordulási szög, radiánokban kifejezve. Ha visszatérünk a 6.2.

ábrára, láthatjuk, hogy a vezető keret egyszeri körül fordulásához 360° → 2π radián tartozik,

ez egy periódus. Így:

Vektordiagram

Kevésbé szemléletes, de egyszerűbb az ábrázolás és megkímél bennünket a sok számítástól.

64. kép
Az egyenletes körmozgást használja fel a rezgés kifejezésére. A szinuszosan változó
mennyiséget megfelelteti egy olyan forgó vektornak, melynek hosszúsága a szinuszos
mennyiség amplitúdójának (később effektív értékének) felel meg. A forgó vektor
szögsebessége, a szinuszos mennyiség körfrekvenciájának felel meg. A forgási irány pozitív,
azaz az óramutató járásával ellentétes.
A vektor minden szögelfordulás értékéhez (időpillanat) tartozik a szinuszfüggvényen egy
pillanatérték (65. ábra).

65. ábra

Ennek az ábrázolásmódnak a segítségével ki tudjuk számítani bármelyik pillanatértéket.

Mivel a szögsebesség az egységnyi idő alatt megtett körív (α)

, tehát
Ez az időfüggvény matematikai alakja.

Megjegyzés: Ezzel a képlettel történő számoláskor a számológépet kapcsoljuk át rad-ba!

Beszélnünk kell még a fázishelyzet fogalmáról.

A 66. képen három különböző feszültséget látunk. Az U1 és az U2 feszültség egymáshoz

képest azonos fázishelyzetben van, az U3 feszültség φ szöggel késik hozzájuk képest, mert az
időtengelyen tőlük jobbra tolódik el. Mivel fázishelyzet esetén az egymáshoz képesti
helyzetről beszélünk, úgy is mondhatjuk az U1 és U2 siet φ szöggel az U3-hoz képest.

66. ábra

Mindezt vektorosan ábrázolva (67 ábra)

 67. ábra

Matematikai alakban felírva az időfüggvényeket:

Nézzük a 73. ábrán látható kapcsolást.

73. ábra

Az áramkör AB pontjai között UAB effektív értékű feszültség mérhető, az áramkörben I

effektív értékű áram folyik. Az áramkör ellenállása tehát az AB pontok között (az ellenállás
értelmezése szerint) nagyságú.
Vizsgáljuk meg, milyen kölcsönhatások határozzák meg az hányados értékét!
Az R ellenállásban az áramló töltések és a vezető anyaga között lép fel kölcsönhatás,
amelynek következtében hő fejlődik (villamos energia alakul át).
A C ideális kondenzátor az állandóan változó (növekvő és csökkenő) feszültség hatására hol
töltődik, hol kisül. A vezetékben a töltő és kisütő áram folyik. Lemezei között pedig a
pillanatnyilag felhalmozott töltésmennyiséggel arányos feszültség mérhető. - Jelen van tehát
egy másik kölcsönhatás is az áramkörben: a vezetékben áramló és, a kondenzátorban
felhalmozódott töltések kölcsönhatása. (Így is mondhatjuk: a vezetékben folyó áram és a
kondenzátorban kialakuló villamos erőtér kölcsönhatása.) Ez a kölcsönhatás nem jár villamos
energia átalakulásával: nem történik fogyasztás.
Ismételjük át, amit a kondenzátor töltési és kisülési folyamatáról tanultunk!
Az ideális tekercsben a váltakozó áram önindukciós feszültséget létesít, amely korlátozza az
áramot. Itt tehát a változó áramnak és saját mágneses erőterének a kölcsönhatása lép fel.
Tudjuk, hogy ez nem jár energiaátalakulással.
Időben változó áram esetén tehát három kölcsönhatás is korlátozza (korlátozhatja) az áramot.
Ezek közül csak az egyikkel jár együtt energiaátalakulás.

Az impedancia fogalma

Az áramkorlátozó hatást jellemző mennyiség általános megnevezésére az impedancia

kifejezést használjuk. Jele: Z.
Az értelmezés tehát változatlan: az áramkör valamely szakaszának áramkorlátozó hatását az
illető szakasz impedanciájának nevezzük, és nagyságát a szakasz végpontjai között mérhető

feszültség és áram effektív értékének hányadosával adjuk meg. Mértékegysége ,a

mértékegység elnevezése ohm.

A vezetőképesség általános megnevezése: admittancia. Jelölése: Y, mértékegysége a

Siemens(S).

Az R jelölés tehát ezután csak olyan impedanciát jelent, amelyet kizárólag fogyasztó
kölcsönhatás hoz létre. Megkülönböztető elnevezése rezisztencia vagy ohmos ellenállás.

Az induktivitás vagy kapacitás által képviselt impedanciát kizárólag olyan kölcsönhatás hozza
létre, amely nem jár energiafogyasztással. Az ilyen impedanciát megkülönböztetésül X
betűvel jelöljük, és reaktanciának nevezzük (89 ábra).

74. ábra

Impedancia jellemzése

 Nagysága - A rajta mérhető feszültség és áram effektív értékének a hányadosa.

 Szöge - Az a fázistolás, melyet a rákapcsolt feszültség és a rajta folyó áram között

létesít. Pozitív az impedancia szöge, ha a feszültség siet az áramhoz képest, ellenkező
esetben negatív a szög.

A vezetőképességeket így jelöljük: (admittancia, váltakozó áramú vezetőképesség),

(konduktancia vagy ohmos vezetőképesség), (szuszceptancia, induktív vagy

kapacitív vezetőképesség).
Mintapélda:

Az áramkör két pontja között mérjük: U = 18 V, I = 2 A; a feszültség periódusidővel késik.

Mekkora a két pont közötti impedancia és admittancia? Ábrázoljuk őket vektorosan is!

75. ábra

• Ohm törvénye az áram és feszültség effektív értékeinek a kapcsolatát adja meg. Ehhez
mindig hozzá kell tenni, hogy a feszültség és az áram egymáshoz képest milyen
fázishelyzetben van.
• Kirchhoff törvények a váltakozó mennyiségek pillanatértékeire igazak. Azonban úgy is
elvégezhetőek ezek az összegzések, hogy amplitúdókat (vagy effektív értékeket) helyettesítő
vektorokat összegzünk, a fázishelyzetek figyelembevételével.

Összekapcsolt impedanciák eredője

• Soros kapcsolás esetén: az egyes impedanciákat vektorosan összeadjuk.
• Párhuzamos kapcsolás esetén: az egyes admittanciákat vektorosan összeadjuk.

2.6 Áramköri elemek változó körben

76. ábra
Ellenállás a váltakozó áramkörben

Az ellenálláson az áram és a feszültség egymással fázisban vannak, φ = 0°.

77. ábra
Induktivitás

78. ábra
Induktivitás a váltakozó áramkörben (bal oldalt),
az induktivitás árama 90°-ot késik a feszültséghez képest (jobb oldalt)

A váltakozó áram miatt a tekercsben keletkező indukált feszültség Lenz törvénye miatt
állandóan akadályozza a rajta folyó áramot, ezért a tekercsen az áram késik a feszültséghez
képest, φ = 90°.

A tekercs váltakozó áramú ellenállása (induktív reaktanciája):

79. ábra

Induktív reaktanciák összekapcsolása

Soros

Az induktivitások soros, illetve párhuzamos kapcsolásakor azok induktív reaktanciái is

összekapcsolódnak. Csak olyan kapcsolással foglalkozunk, amelyben a reaktanciák nem
hatnak egymásra (nincs kölcsönös indukció). Soros kapcsolásban (80. ábra) a reaktanciákon
azonos áram folyik, mely 90°-ot késik az egyes elemeken fellépő feszültségekhez képest. A
feszültségek tehát azonos irányúak, ezért eredőjük megegyezik az algebrai összegükkel:
U = U1+U2+U3

80. ábra
Induktív reaktanciák soros kapcsolása
Az eredő induktív reaktancia (XLe) kétféleképpen is meghatározható

a., Le = L1+L2+L3 XLe = 2πfLe

b., XL1 = 2 πfL1

XL2 = 2 πfL2 → XLe = XL1+XL2+XL3

XL3 = 2 πfL3

Párhuzamos

Párhuzamos kapcsolás esetén (81. ábra) minden reaktanciára azonos (a generátori) feszültség
jut. Az áramok mindegyike ehhez képest 90°-ot késik, vagyis azonos irányúak, ezért
algebrailag összegezhetők:
I = I1+I2+I3

81. ábra
Induktív reaktanciák párhuzamos kapcsolása

XLe meghatározása:
a.,
b.,

Kapacitás

82-83. ábra
Kapacitás a váltakozó áramkörben A kondenzátor árama 90°-ot siet a feszültséghez
képest
Az áram sietését könnyebb megérteni, ha arra gondolunk, hogy a kondenzátoron csak akkor
van feszültség, ha feltöltöttük, vagyis töltéseket tettünk bele. A töltéseket viszont az
áramerősség szállítja, amelynek ezért meg kell előznie a feszültség kialakulását, φ = -90°.

A kapacitás váltakozóáramú ellenállása (kapacitív reaktanciája):

84. ábra

Kapacitív reaktanciák összekapcsolása

Soros

Soros kapcsolásban (85. ábra) a kapacitív reaktanciákon azonos áram folyik, és mindegyiken
a feszültség 90°-ot késik. A feszültségek ezért egymáshoz viszonyítva azonos fázisúak és
algebrailag összegezhetők: U=U1+U2+U3

85. ábra
Kapacitív reaktanciák soros kapcsolása

a.,

b.,
Kapacitív feszültség osztás

Levezetés után megegyezik az egyenáramú kapacitív osztó összefüggésével.

86. ábra

Párhuzamos

Párhuzamos kapcsolásban (87. ábra) a feszültség közös, az áramok pedig azonos mértékben
(90°-kal) sietnek hozzá képest, ezért most is algebrailag összegezhetők:

I=I1+I2+I3

87. ábra
Kapacitív reaktanciák párhuzamos kapcsolása

a.,

b.,

A váltakozó áramú áramkörökben az alkatrészek: ellenállások, tekercsek, kondenzátorok.

Ezeket jellemezzük általában az áramköri elemekkel: ohmos ellenállással, induktivitással,
kapacitással.

Három fontos dolgot sohasem szabad szem elől tévesztenünk, ha váltakozó áramú
áramkörökben vizsgáljuk valamely alkatrész viselkedését!
1. Az alkatrészek viselkedése mindig összetett. Fogyasztó hatás, kapacitív hatás és
induktív hatás egyaránt fellép bennük. Ezért egy-egy valóságos alkatrészt csak az R, L,
C elemek együttesével jellemezhetünk pontosan.

Tanulmányozzuk figyelmesen a 88. ábrát! Az alkatrész viselkedését a három hatás közül

rendszerint az egyik határozza meg döntően, de a többi (járulékos) hatás is befolyásolja.
Minden esetben meg kell vizsgálnunk, figyelmen kívül hagyhatjuk-e a járulékos elemek
hatását! Ha igen, akkor az alkatrészt ideális alkatrész gyanánt kezeljük (csak induktivitása
van, csak fogyasztó hatása van stb.).

88. ábra

2. Minden fogyasztó hatás (energiaátalakítás) ohmos ellenállást jelent. Ezzel

modellezzük, mert ez felel meg a valóságos viselkedésnek - függetlenül attól, hogy a
fogyasztást mi okozza: különböző okok miatti melegedések (89.a ábra),
elektromechanikai energiaátalakulás (89.b ábra) vagy esetleg a fellépő elektromágneses
sugárzás (89.c ábra).

89. ábra

3. Az alkatrészek viselkedése függ a frekvenciától.

Mivel az induktív és a kapacitív hatások frekvenciafüggőek, ezért az alkatrészek viselkedése

is az. (Az áramkörben ez úgy jelentkezik: XL és XC függ a frekvenciától.) Nagyon eltérő
frekvencián egy-egy alkatrészt esetleg egészen más áramköri elemekkel kell modelleznünk.

A váltakozó teljesítmény meghatározásakor az áramköri elemen fellépő feszültségnek és

áramnak az összetartozó pillanat értékeit kell összeszorozni, és az így kapott pillanat
teljesítményeknek az átlagát kell képezni.
Ellenállás
Φ = 0°

90. kép

Az első félperiódusban u és i előjele pozitív, ezért a teljesítmény előjele is pozitív. A másik

félperiódusban is pozitív előjelű, mert mindkettő negatív és két negatív mennyiség szorzata
pozitív, vagyis a teljesítmény - nulla és egy maximális érték között - a feszültség és az
áramerősség kétszeres frekvenciájával lüktet. Ennek átlag értéke a váltakozó feszültség ún.
hatásos teljesítménye, amely a Po-val jelölt maximális értéknek éppen a fele:

, ahol U és I az effektív érték.

Ez a teljesítmény akkor keletkezik, ha a fogyasztó az áramot a töltéshordozók ütközése révén

gátolja (melegedés).

Induktivitás

Φ = 90°

Az induktivitáson átfolyó áram az induktivitásban mágneses energiát hoz létre. Ezt az energiát
az induktivitás a generátorból abban a félperiódusban veszi fel, amelyben árama nulláról
indulva növekedni kezd. A következő félperiódusban az áram iránya megfordul, ezért az
energia áramlás iránya is felcserélődik, és az induktivitás a felvett energiát visszaadja a
generátornak. A két félperiódusban az áramerősség azonos mértékben változik, ezért a felvett
és a visszaadott energia egymással megegyezik, vagyis az induktivitás összességében nem
fogyaszt energiát (91 ábra). Az induktivitás látszólagos (meddő) fogyasztó.
A teljesítmény most is u és i kétszeres frekvenciájával ingadozik, mint ellenállásnál, azonban
a változás mértéke félperiódusonként azonos, de ellentétes előjelű. A teljesítmény átlagértéke
ezért nulla.
Itt az u feszültségnek és az i áramnak a szorzatát meddő teljesítménynek (Q) nevezzük.

91. ábra
Kapacitás

Φ = 90°

A feltöltött kondenzátorban elektromos energia van. Ezt az energiát a kondenzátor a

generátorból abban a félperiódusban veszi fel, amelyben feszültsége nulláról indulva a
csúcsértékig növekszik, árama pedig fokozatosan nullára csökken. A következő
félperiódusban a kondenzátor kisül, és az energia áramlás iránya is felcserélődik, a
kondenzátor a felvett energiát visszaadja a generátornak. A két félperiódusban a felvett és a
visszaadott energia egymással megegyezik, ezért a kondenzátor összességében nem fogyaszt
energiát, és teljesítménye is nulla (92. ábra), vagyis a kondenzátor is látszólagos (meddő)
fogyasztó.
A teljesítmény ugyanúgy u és i kétszeres frekvenciájával ingadozik (101. ábra). A változás
mértéke félperiódusonként azonos, de ellentétes előjelű, átlaga ezért nulla.
Az u i szorzatot itt is meddő (Q) teljesítménynek nevezzük.

92. ábra

Összegzés

 Ha a u és az i az áramkör valamely tagján azonos irányú, az energiát vesz fel a

hálózatból, fogyasztóként működik.
 Ha az u és az i ellentétes irányú, akkor energiát ad le, generátorként működik.

A valóságban 0°<φ<90°, tehát többet vesz fel energiát, mint amennyit lead (van P, Q is).

93. ábra
Összefoglalva tehát azt mondhatjuk: a váltakozó áramú áramkörökben az U∙I szorzat nem
jellemzi a fogyasztást, csak látszólagos teljesítményt jelent; - a fogyasztásra jellemző,
ténylegesen felvett teljesítmény az áram és feszültség közötti fáziseltéréstől is függ. A
látszólagos teljesítmény megkülönböztető jelölése: S.

Bontsuk fel gondolatban két összetevőre a φ fáziseltolású impedancián folyó áramot! Az

egyik összetevő legyen azonos fázisban a feszültséggel, a másik 90°-os fáziseltérésben legyen
azzal (94. ábra)!

94. ábra

I∙cosφ = hatásos, wattos áram

I∙cosφ = meddő áram

- látszólagos teljesítmény,

- hatásos teljesítmény,

- meddő teljesítmény

A hatásos teljesítmény a látszólagos teljesítménynek a fogyasztásra jellemző része: a

fogyasztó energiafelvételét jellemzi. Egyenáramnál csak ez lép fel, berendezéseinkben ezt
tudjuk használni, ez mérhető a teljesítménymérővel. A meddő teljesítmény a látszólagos
teljesítménynek az a része, amely a fogyasztó és a generátor között ide-oda áramló, át nem
alakított villamos energiát jellemzi: nincsen köze a fogyasztáshoz.

cosφ: teljesítménytényező

Berendezéseinknél arra törekszünk, hogy legyen, ha ez nem áll

fenn, gondoskodnunk kell fázisjavításról (fáziseltolás csökkentéséről).

A gyakorlatban használt fogyasztóknak ohmos ellenállásuk mellett általában induktivitásuk

vagy kapacitásuk is van, vagyis impedanciaként viselkednek. Gyakoribb az induktív jellegű
fogyasztó. Pl. minden villanymotor ilyen, mert tekercse jelentős induktivitással és ezzel
arányos induktív reaktanciával rendelkezik.

Az induktivitás hatását kondenzátorral, a kapacitásét induktivitással kompenzálhatjuk (95.

ábra).
 95. ábra
Induktív és kapacitív fogyasztó kompenzálása

2.8 Összetett változó áramú körök

A soros kapcsolás miatt (96. ábra) az elemeken azonos áram folyik. A vektor diagramot ennek
a közös mennyiségnek a felrajzolásával kezdjük, és a fellépő feszültségeket ehhez
viszonyítjuk. R-en a feszültség fázisban van az áramerősséggel, ezért uR vektora i irányába
mutat.

96. ábra

Az induktivitáson az áram 90°-ot késik, vagyis uL vektora i-hez és uR-hez is képest ennyivel
előbbre tart. A két feszültség és eredője (a generátori feszültség) derékszögű háromszöget
határoz meg, melyre alkalmazható a Pitagorasz tétel:

Impedancia vektorábra (97. ábra):

97. ábra
Impedancia vektorábra
Vegyük észre, hogy nemcsak a feszültség és az áramerősség között, hanem R és Z között is
ugyanaz a φ fáziseltérés van. A szöget ezért mindkét ábra segítségével többféle módon is
kifejezhetjük.

A 96. ábra jobb oldali része alapján:

A 97. kép alapján:

Az XL reaktancia függ a frekvenciától, ezért az L-en fellépő feszültség, ennek következtében

az impedancia és a fázisszög is függ a frekvenciától (98. kép)
Egy ohmos ellenállásból és reaktanciából álló áramkörnél mindig található olyan frekvencia,
amelynél a reaktancia megegyezik az ohmos ellenállással, vagyis R = X lesz. Az ehhez
tartozó frekvenciát határfrekvenciának nevezzük, és fh-val jelöljük.

98. ábra

Most R = XL, vagyis , amelyből .

A határfrekvencián olyan impedancia háromszög keletkezik, amelynél a befogók egyenlő

hosszúságúak, ezért φ = 45°. Felhasználva, hogy R = XL:

, amelyből .

A 96. ábrán, és a 97. ábrán hasonló háromszögek vannak, ezért a megfelelő oldalak aránya
megegyezik.
Így az egyenáramnál tanult feszültségosztáshoz hasonló összefüggésekhez jutottunk.

A párhuzamos kapcsolás esetén a feszültség a közös mennyiség a két áramköri elemen, tehát
ennek a felrajzolásával kezdjük a vektorábrát.
Párhuzamos kapcsolás esetén a feszültség a közös. Hatására az ellenálláson vele fázisban lévő
iR, az induktivitáson hozzá képest 90°-kal késő iL alakul ki (99. ábra).

99. ábra

Az eredő áramerősség a feszültséghez képest φ szöggel késik.

Párhuzamos kapcsolásoknál az impedancia vektorábra helyett célszerű mindig, annak
reciprokát, az admittancia vektorábrát felrajzolni (100. ábra).

100. ábra

Ha matematikailag átrendezzük ezt az összefüggést, és kifejezzük az impedanciát:

Ezt pedig felírhatjuk a már tanult replusz művelet segítségével is:

Az eredő fázisszögét most is a hasonló háromszögek miatt többféleképpen kifejezhetjük,

leginkább a következőt szoktuk használni:

A párhuzamos kapcsolás impedanciája és fázisszöge is frekvenciafüggő (101. ábra). Azon a

frekvencián, ahol az R = XL feltétel teljesül, most is határfrekvencia keletkezik. Az
 összefüggésből párhuzamos kapcsolásnál is érték adódik. Ezen
a frekvencián az eredő impedancia azonban R-nél -ször kisebb.

101. ábra

A soros kapcsoláshoz hasonlóan itt is a hasonló háromszögek alapján:

Egy valóságos tekercsnek vannak veszteségei:

• A tekercshuzal ohmos ellenállása miatt (rézveszteség)
• A vasmag örvényáramú és hiszterézis vesztesége

Ezek a veszteségek hő formájában nyilvánulnak meg.

A valóságos tekercs áramköri modellje:
A tekercs teljes fogyasztását (veszteségét) a veszteségi ellenállással (rv) modellezzük. Az rv
az az elképzelt ellenállás, amely akkora teljesítményt emészt fel, amennyi a tekercs teljes
veszteségi teljesítménye (vagyis: a tekercsen fellépő teljes hatásos teljesítmény).
Azt, hogy a valóságos tekercs mennyire tér el az ideálistól, úgy mondhatjuk meg
legegyszerűbben, ha megadjuk: fáziseltolása mennyivel kisebb, mint 90°.
A a veszteségi szög (102. ábra). Ha a veszteségi ellenállás nagyobb, nagyobb a veszteségi

szög is. A elnevezése: veszteségi tényező.

A híradástechnikában a tekercsek veszteségének jellemzésére a jósági tényezőt használják.
Jele: Q.
 102. ábra

Ha egy tekercsnek nagy a jósága, ez azt jelenti, hogy kicsi a vesztesége, tehát ez két
mennyiség fordított arányban van egymással.

Azt az R-L kapcsolást, amely egy valódi tekercs viselkedését utánozza le, a tekercs
helyettesítő kapcsolásának nevezzük. Megkülönböztetünk soros és párhuzamos helyettesítő
kapcsolást. A két kapcsolás akkor egyenértékű, ha az induktivitásaik, az eredő impedanciájuk,
valamint a fázisszögük azonos. Az L elemek azonossága miatt ez csak akkor teljesülhet, ha az
ellenállások különbözőek. Ezt a jelölésben is kifejezzük: a soros kapcsolás veszteségi
ellenállását kis betűvel (r), a párhuzamosét nagy betűvel (R) jelöljük (103. ábra).

103. ábra

Megjegyzés: a tekercs soros vesztesége jelölhető: r, rV, rS, rSL a párhuzamos: R, RV,
RP, RPL

A két helyettesítő kapcsolás egymásba átszámítható:

 104. ábra
A soros R-C kapcsolás és vektor diagramja

Most is igaz, csakúgy, mint az RL kapcsolásnál, hogy

, hanem !

105. ábra
Impedancia vektorábra

A kapcsolás kis frekvencián XC miatt szakadásként, nagy frekvencián ohmos ellenállásként

viselkedik.

Az impedancia és a fázisszög frekvenciafüggését láthatjuk a képen:

 106. ábra

Azon a frekvencián, ahol az R = XC feltétel teljesül, most is határfrekvencia keletkezik.

, amelyből

fh-nál , mert .

Az eredő fázisszögét most is a összefüggéssel határozzuk meg. A szög RC

kapcsolásoknál mindig negatív, mert a feszültség késik az áramhoz képest.

Hasonló háromszögek miatt, a feszültségosztásos képletek ugyanúgy itt is érvényesek, mint a

soros RL kapcsolásoknál.

107. ábra
A párhuzamos R-C kapcsolás és vektor diagramja

Most is igaz: , hanem

 108. ábra
Admittancia vektor ábra

, hasonló átrendezéssel, mint a párhuzamos RL kapcsolásoknál:

, azaz

A kapcsolás impedanciája és fázisszöge frekvenciafüggő: kis frekvencián ellenállásként, nagy

frekvencián rövidzárként viselkedik.

109. ábra

Ahol az R = XC feltétel teljesül, most is határfrekvencia lesz. , melyből

A kondenzátorok veszteségei (Dielektromos veszteség). A valóságos kondenzátor áramköri

modellje: A kondenzátorban fellép valamennyi veszteséget az Rv veszteségi ellenállás
fogyasztásával modellezzük. A kondenzátorok vesztesége az alkalmazott szigetelőanyagtól
függ.
Azt, hogy a valóságos kondenzátor mennyire tér el az ideálistól, a legegyszerűbb a veszteségi
szöggel megadni (110. ábra). A kondenzátorok veszteségi szöge általában nagyon kicsi: a
valóságos kondenzátorok igen közel állnak az ideálishoz.

110. ábra

Az eredő veszteség mindig összevonható egyetlen ellenállásba, melyet soros helyettesítő

kapcsolásban r-rel, párhuzamosban R-rel jelölünk. A kétféle kapcsolás egyenértékű, ha a
kapacitásuk, impedanciájuk és a fázisszögük azonos.
A soros és a párhuzamos veszteségi ellenállás kölcsönösen átszámítható egymásba.

111. ábra

A soros kapcsolás miatt mindegyiken ugyanaz az i áram folyik, miközben az ellenálláson u R,

az induktivitáson uL és a kapacitáson uC feszültség lép fel. A feszültségeket most is vektorosan
kell összegezni. uR fázisban van i-vel, az induktivitás feszültsége ehhez képest 90°-ot siet, míg
a kapacitásnál éppen fordítva: uC 90°-ot késik.

uL és uC eredőjét egyszerű kivonással határozhatjuk meg, hiszen a két vektor egy egyenesbe
esik és iránya ellentétes. Az eredményül kapott uL-uC-vel kell összegezni az ellenállás
feszültségét, uR-t. Az eredő, a generátor feszültségével egyezik:
Z nagysága és fázisszöge most is függ a frekvenciától, hiszel XL és XC is függ a frekvenciától.

Soros rezgőkör

A soros R-L-C kapcsolás frekvenciafüggő viselkedéséből következik, hogy található egy

olyan frekvencia, amelynél uL = uC. Ezt nevezzük feszültség rezonanciának, az áramkört
pedig soros rezgőkörnek. Ekkor a reaktanciák eredő feszültsége nulla, és az ellenállásra jutó
feszültség megegyezik a generátor feszültségével.
A rezgőkör jellegzetes módon viselkedő áramkör, melyet az elektronikában nagyon gyakran
alkalmazunk (112. ábra).

112. ábra

Az ellenállást általában nem építik be a rezgőkörbe, hanem az induktivitás és/vagy a

kondenzátor soros veszteségi ellenállása alkotja, illetve ezek különböző kombinációi.
Rezonanciakor uL = uC, és mivel az áram azonos az egyes elemeken tehát

Az áramkör ezen a frekvencián ohmos ellenállásként viselkedik.

Rezonanciakor XL = XC, vagyis

Az egyenletet f-re rendezve az fo rezonancia frekvenciát kapjuk:

, és

Az összefüggést felfedezőjéről Thomson képletnek nevezzük.

Ennek a kapcsolásnak három nevezetes frekvenciája van (113 ábra).

113. ábra

Az impedanciával együtt az áramkör árama is változik.

114. ábra
A soros rezgőkör áramának változása

Jósági tényező

Egy rezgőkör minőségét a jósági tényezővel fejezzük ki. Rezgőkör esetén a jósági tényező
egy szám, melyet rezonanciakor a rezgőkört alkotó (L vagy C) reaktáns elemek meddő
teljesítményének (Pm) és az ohmos ellenálláson elvesző hatásos teljesítménynek (Pv) a
hányadosa ad:

További matematikai műveletek segítségével a jósági tényezőre újabb összefüggések

határozható meg: , ahol neve: hullámellenállás,

, ahol QL és QC, a tekercs, illetve a kondenzátor jósági tényezője.

Figyeljük meg, hogy a soros rezgőkör jósági tényezője fordítottan arányos a veszteségi
ellenállással. A nagy jóságú rezgőkör rendkívül „éles" rezonancia görbével rendelkezik.

Az elektronikában használt rezgőkörök általában 10 és 1000 közötti értékű jósági tényezővel

rendelkeznek, a leggyakoribb értékek 100 közelében vannak.
 115. ábra

Azonos induktivitású és kapacitású, de különböző veszteségű kapcsolások impedanciáját

látjuk a frekvencia függvényében.

Megjegyzés: Jelölésben, hogy megkülönböztessük, a rezgőkör jósági tényezőjéről van szó

Q0-t is használunk.

Rezonanciakor az L és C elemeken a rezgőkört tápláló generátor feszültségének Q-szorosa

jelenik meg:

Fontos fogalom a rezgőkör sávszélessége (B, [B] = Hz), mely az alsó és felső határfrekvencia
közti tartomány.

Soros rezgőkör felhasználása

A soros rezgőkört a rezonancia frekvenciájával megegyező frekvencia kiválasztására vagy

kiszűrésére használjuk. A kiválasztás azt jelenti, hogy a sokféle frekvencia közül csak egyet
használunk fel, a kiszűrés pedig azt, hogy a rezonanciafrekvencia kivételével az összes
frekvenciát megtartjuk és felhasználjuk.
A kiszűrésre mutat példát a 116. ábra, ahol egy R ellenállás és a rezgőkör alkot egy
feszültségosztót. Rezonancia esetén, a rezgőkör impedanciája Z = r, és r<
Ennek ellenkezője, mikor az osztó két ellenállása felcserélődik, ilyenkor a
rezonanciafrekvenciájú jelet szinte teljesen átengedi magán az osztó (R>>r), tehát a többi
közül kiválasztja ezt a jelet.
Kiválasztó áramkört kapunk akkor is, ha a feszültséget az L vagy a C elemről vesszük le.
Rezonanciakor ezeken azonos.

116. ábra
Felhasználásakor ügyelni kell arra, hogy a rezgőkört alkotó tekercset és kondenzátort erre a
vártnál sokkal nagyobb feszültségre kell méretezni.

117. ábra

Párhuzamos kapcsolásban a feszültség a közös mennyiség, az áram pedig három

komponensből tevődik össze. iR fázisban van a feszültséggel, iC ehhez képest 90°-ot siet, iL
pedig ugyanennyit késik. A két vektor egy egyenesbe esik, de ellentétes értelmű, ezért
különbségüket kell iR-rel összegezni. Az eredő áramerősség és a feszültség között most is φ
fázis eltérés van.

Reciprok képzéssel:

Párhuzamos rezgőkör

A frekvencia változtatásakor XC és XL, ennek következtében Z és φ is változik. Amikor XC =

XL, L és C árama azonos lesz, de eredőjük az ellentétes irányok miatt nulla. Ez az eset az
áramrezonancia.
 118 ábra

A rezonancia most is XC = XL esetén teljesül, ezért a rezonanciafrekvencia levezetésekor az

előbb megismert Thomson képletet kapjuk:

Rezonanciakor a kapcsolásnak a legnagyobb az impedanciája! Ez a rezonancia-ellenállás

Z=R. A fázisszög ekkor nulla, az áramkör ohmos jellegű.

Az áram az impedanciával ellentétesen változik.

119. ábra
A párhuzamos rezgőkör áramának változása

Párhuzamos rezgőkör jósági tényezője

Rezonanciakor az L és C elemeken folyó áram Q-szor nagyobb a rezgőkört tápláló generátor

áramánál.
Azonos L és C értékű, de különböző veszteségű párhuzamos kapcsolások impedanciájának
menete látható a 120. ábrán.

120. ábra

A sávszélességre (B) előzőekben megállapított összefüggések itt is ugyanúgy érvényesek.

Párhuzamos rezgőkör felhasználása

A párhuzamos rezgőkört a soros rezgőkörhöz hasonlóan bizonyos frekvenciák kiválasztására,

illetve kiszűrésére használjuk. A párhuzamost azonban gyakrabban.

Párhuzamos rezgőkör alkotja pl. egy rádióvevő állomásválasztóját, amely az antennán

beérkező sokféle rezgés közül a nekünk megfelelőt választja ki.

A kiválasztásra és kiszűrésre látunk példát a 121. és a 122. ábrákon.

121. ábra
Kiválasztás párhuzamos rezgőkörrel

122. ábra
Kiszűrés párhuzamos rezgőkörrel

A szinuszos váltakozó feszültség előállítása az elektromágneses indukció elvén valósul meg.

A feszültség ábrázolása kétféleképpen történhet:

 Vonaldiagrammal (időfüggvény)
  Vektordiagrammal

A vektordiagram kevésbé szemléletes, de nagymértékben leegyszerűsíti a számolásainkat. A

váltakozó feszültség jellemzői (pillanatérték, csúcsérték, periódusidő, frekvencia,
körfrekvencia, effektív érték).

Váltakozó feszültségek összegzését a vektorok segítségével tehetjük egyszerűbbé, a

fázisszögek figyelembevételével.

A váltakozó áramú ellenállást, más néven impedanciát két jellemzővel határozzuk meg,
nagyságával és szögével.

Az ohmos ellenállás értéke nem, a reaktanciák (XL; XC) értékei viszont függnek a
frekvenciától.

Váltakozó áramú teljesítmények esetén három összetevőről beszélünk:

Berendezéseinknél arra törekszünk, hogy ez az érték minél közelebb legyen az egyhez, ennek
érdekében sokszor kell fázist javítani, egy kondenzátorral vagy egy tekerccsel.

A passzív áramköri elemek (R, L, C) összekapcsolásaival jutunk az összetett hálózatokhoz.

Hat alapesetet különböztetünk meg:

 Soros RL, RC
 Párhuzamos RL, RC
 Soros RLC
 Párhuzamos RLC

Mindegyiknél az UI és soros kapcsolásoknál az impedancia, párhuzamos kapcsolásoknál az

admittancia vektorábrákat kell tudni felrajzolni. Az UI vektorábra felrajzolását azzal a
mennyiséggel kezdjük, és azt rajzoljuk vízszintesen, ami megegyezik az áramköri elemeken
(sorosnál ez az áram, párhuzamosnál ez a feszültség). A többi vektort ehhez képest +90°(ha
siet) és -90° (ha késik) fázishelyzetűen felvesszük.

Az ellenállás vízszintes, az induktív reaktancia (XL) ↑, a kapacitív reaktancia (XC) ↓

vektorokkal rajzolható. A szuszceptanciák (BL; BC), mivel az előzőek reciprokai, ellentétes
irányítottságúak.

RL és RC kapcsolásokban az eredő impedanciát

Rezonanciakor mindkét kapcsolás ohmos ellenállásként viselkedik, és ilyenkor legnagyobb

vagy legkisebb az eredő impedancia.

123. ábra