SZENT ISTVÁN EGYETEM

GÉPÉSZMÉRNÖKI KAR

VILLAMOS GÉPEK

SEMBERY PÉTER
egyetemi tanár

2008
KÖZREMŰKÖDÖTT:

KORZENSZKY PÉTER
egyetemi adjunktus

2
1. TRANSZFORMÁTOROK

A transzformátor olyan villamos gép, amely adott váltakozó feszültségű és áramú

teljesítményt más váltakozó feszültségű és áramú villamos teljesítménnyé alakít át. Az
átalakítás közben a fázisszám és a frekvencia általában nem változik.

A transzformátorokat az erősáramú technikában leggyakrabban a villamos teljesítményt

szállító és elosztó hálózatokban alkalmazzák. Adott villamos teljesítmény

P =U ⋅I

átvitelénél nagyobb feszültségnél kisebb az áramerősség. A hálózat veszteségeinek

legnagyobb része viszont az árammal négyzetesen arányos:

PV = I 2 ⋅ Rv
ahol Rv a vezeték ellenállása.

A feszültség növelésével az áramerősség csökken, s ezzel négyzetesen a veszteségek is. Ezért

a hálózat hatásfoka javul. Azonos teljesítmény átviteléhez nagyobb feszültség esetén kisebb
keresztmetszetű vezetők alkalmazhatók, ez pedig a beruházási költségek csökkenését
eredményezi.

A váltakozó áramú villamos teljesítményt előállító generátorokat nagy feszültségre (100-500

kV) építeni nem lehet, mert forgó gépekben a szigetelési lehetőségek korlátozottak. A
generátorok feszültsége ritkán nagyobb 20 kV-nál. Ezért a generátorok által adott
teljesítményt kell nagyobb feszültségűre átalakítani.

A transzformátorokban nincsenek forgó alkatrészek, ezért bennük a szigetelés lehetőségei

sokkal kedvezőbbek. A hálózat a feltranszformált, nagyobb feszültségű teljesítményt szállítja.
A fogyasztók előtt azután újabb transzformátorok segítségével ezt letranszformálják kisebb
feszültségűre.

A gyakorlatban használható transzformátort a világon elsőként a Budapesti Ganz gyár építette

Bláthy Ottó Titusz, Déry Miksa és Zipernowszky Károly tervei szerint 1885-ben. A
transzformátor megjelenése döntő tényezőként mozdította elő a váltakozó áramú energia
használatának elterjedését.

A transzformátor szerkezete csak nyugvó alkatrészekből áll, üzeme alatt nem kíván
felügyeletet. Hatásfoka nagyon jó: 96-99 %.

1.1. A transzformátor működési elve

A transzformátor zárt vasmagon elhelyezett két tekercsből áll (1. ábra).

3
 1. ábra
Transzformátor működési vázlata

A tekercsek egyikét a hálózati feszültségre (U1) kapcsoljuk, ezt primer tekercsnek nevezzük.
A másik a szekunder tekercs.

A primer tekercs menetszáma legyen N1, a szekunderé N2. A hálózati feszültség a primer
tekercsen váltakozó áramot hajt át, és ez az áram a gerjesztési törvény értelmében a
vaskeretben mágneses fluxust hoz létre. Ha az áram: i = I max sin ωt , a létrejövő fluxus (Ф) is
az időben ugyanilyen törvényszerűség szerint fog változni.

Φ = Φ max sin ωt

A fluxus túlnyomó része a kis mágneses ellenállású vasmagban halad, s így mindkét
tekerccsel kapcsolódik. Ezt nevezzük főfluxusnak. A primer áram által gerjesztett fluxus egy
része elkerüli a szekunder meneteket, és a vasmagon kívül záródik, a nagy mágneses
ellenállású környezeten keresztül. Ezt a fluxusrészt, amely csak a primer menetekkel
kapcsolódik, a primer tekercs szórt fluxusának (Фsl) nevezzük.

Mivel a vasmagban a fluxus szinuszosan változik, ez az indukció törvénye szerint a

tekercsben feszültséget indukál. Az N1 menetszámú primer tekercsben indukálódó feszültség
pillanatértéke:

dΦ
U e1 = N 1
dt

Az N2 menetszámú szekunder tekercsben indukálódó feszültség pedig:

dΦ
U e2 = N 2
dt

A feszültségek viszonya, egyszerűsítés után:

U e1 N 1
= =a
U e2 N 2

Ezt a viszonyszámot nevezzük a transzformátor menetszám áttételének.

4
Ha egy, az előzőkben ismertetett ideális transzformátort U1 effektív feszültségű váltakozó
áramú hálózatra kapcsolunk, akkor az N1 menetszámú, úgynevezett primer tekercsben áram
folyik, amely fluxust gerjeszt a vasmagban. A fluxus által az N1 tekercsben indukált
feszültségnek egyensúlyt kell tartania a tekercsre kapcsolt feszültséggel Kirchhoff második
törvénye értelmében. Ez csak akkor lehetséges, ha a fluxus olyan nagy, hogy az indukció
törvénye értelmében éppen az U1 feszültséget indukálja. Mivel a fluxust a hálózatból felvett
áram gerjeszti, így a hálózatból felvett áram nagysága U1-ből egyértelműen meghatározott.
Ezt az áramot, amely tehát a fluxus gerjesztésére szolgál, gerjesztő áramnak nevezzük (Ig).
A fluxus és a gerjesztő áram, amint láttuk, a primer feszültségtől függ. Vizsgáljuk meg,
milyen a fázishelyzete ennek az áramnak a feszültséghez viszonyítva. Mivel az áram a
fluxussal arányos, a fluxus pedig 90º-kal késik a feszültséghez képest, az áram is 90º-kal fog
késni. A transzformátor tehát a váltakozó fluxus fenntartásához a hálózatból meddő
teljesítményt vesz fel.

Most kapcsoljunk a szekunder kapcsok közé villamos fogyasztókat. A szekunder feszültség

hatására a szekunder tekercsben és fogyasztókon keresztül I2 áram indul. Ez az áram Θ2 =
I2N2 gerjesztést hoz létre, amely megváltoztatja az eddigi Θ0 = IgN1 gerjesztést. Az N1 tekercs
azonban állandó feszültségre van kapcsolva, tehát a fluxusnak a feszültség-egyensúly
érdekében nem szabad megváltoznia, ezért a primer tekercsben olyan áram indul, amely a
szekunder áram gerjesztését egyensúlyozni tudja. Ebben az esetben a megváltozott primer
áram okozta gerjesztés akkora lesz, hogy az I2 szekunder áram gerjesztésével együtt eredőként
éppen az üres járási IgN1 maradjon meg. Terhelés alatt tehát a primer és szekunder áram
együttesen gerjeszti a fő fluxust, de a két gerjesztés úgy dolgozik egymással szemben, hogy
eredőjük mindig egyenlő az üres járási primer gerjesztéssel.

I1 N1 − I 2 N 2 = I g N1

Ezt a fizikai törvényszerűséget gerjesztési egyensúlynak nevezzük.

1.2. A transzformátor helyettesítő kapcsolási vázlata

Ahhoz, hogy a transzformátorok működésének törvényszerűségeit megismerhessük,

szükséges, hogy a terhelés változása és a transzformátor feszültsége közötti összefüggéseket
felírhassuk. A terhelő áram és kapocsfeszültség között viszont a transzformátor mágneses
köre közvetítésével van csak összefüggés. Ha a transzformátorban a valóságban jelenlévő
mágneses és elektromos jelenségeket egyszerű elektromos áramkör-elemekből felépített
kapcsolással helyettesítjük, erre a most már csak elektromos áramkörre a Krichhoff törvények
felírhatók és így a kívánt összefüggések megkaphatók lesznek.

A transzformátort tehát olyan ideális elemekből felépített műkapcsolással helyettesítjük,

amelyre az eddigi megállapítások helytállóak. A helyettesítő kapcsolási vázlat ideális ohmos
és induktív ellenállások kombinációja, amely bizonyos elhanyagolásokkal úgy viselkedik,
mint a valódi transzformátor.

A transzformátor helyettesítő kapcsolási vázlata a 2. ábrán látható.

5
 R1 X s1 X s2 R2

Rv X0
U1 Ue U2
Iv Im
Ig
I1 I2
2. ábra
Transzformátor helyettesítő vázlata 1:1 áttétel esetében

Az ábrán látható betűk jelentése:

U1 – primer feszültség
U2 – szekunder feszültség
Ue – indukált feszültség
I1 – primer áram
I2 – szekunder áram
Ig – gerjesztő áram
Im – gerjesztő áram meddő komponense (tényleges gerjesztő áram)
Iv – a gerjesztő áram wattos komponense (veszteség)
R1 – primer tekercs ellenállása
R2 – szekunder tekercs ellenállása
X0 – a kapcsolódó főfluxust helyettesítő induktivitás
XS1 – primer tekercs szórt fluxusát helyettesítő induktivitás
XS2 – szekunder tekercs szórt fluxusát helyettesítő induktivitás
RV – a vaskeretben keletkező veszteséget jelképező ellenállás

A kapcsolási vázlat ebben a formájában csak az a=1 áttételű transzformátor vizsgálatára

alkalmas. Ha azonban a vizsgálni kívánt transzformátor menetszám-áttétele nem egyenlő 1-
gyel, egyszerű számítással visszavezethetjük a fenti kapcsolási vázlatra. Feladatunk a
következő: a szekunder tekercs feszültségét, áramát és ellenállásait át kell számítanunk olyan
transzformátoréra, amelynek menetszám-áttétele a=1. Ezt az átszámítási módot redukciónak
nevezzük. A redukció feltétele az, hogy a szekunder tekercs teljesítménye, vesztesége,
gerjesztése változást ne szenvedjen. A módszer a következő: ha az N2 menetszámú tekercset
egy N1= a·N2 menetszámú tekerccsel helyettesítjük, akkor annak feszültsége

N1
=a
N2
arányban változik, az új feszültség:

U 2' = a ⋅ U 2

A gerjesztések egyensúlyából viszont az következik, hogy ha a menetszámot a-szorosára

1
változtatjuk, a benne folyó áram -szorosára változik. Ebben az esetben ugyanis
a
nyilvánvalóan változatlan marad a szekunder tekercs gerjesztése:

6
 I2
I 2' =
a

A redukált szekunder ellenállást a tekercsveszteségek változatlanságának feltételéből is

számíthatjuk. Ugyanis kell, hogy

I 2'2 R2' = I 22 R2 legyen.

De
I2
I 2' = ;
a
ezt behelyettesítve:
2
 I2 
  ⋅ R2 = I 2 R2
' 2

a
ebből:
R2' = a 2 R2

Hasonlóképpen:
X S' 2 = a 2 X S 2

A 3. ábrán megrajzolt általános helyettesítő kapcsolási vázlat a redukció elvégzése után

tetszőleges áttételű transzformátor vizsgálatára alkalmas.(Látjuk ,hogy a 2.ábrához képest a
különbség csak annyi,hogy a szekunder oldali mennyiségeket „vesszős” jelzéssel láttuk el.)

R1 X s1 X s2' R 2'

Rv X0
U1 Ue U2'
Iv Im
Ig
I1 I 2'
3. ábra
Transzformátor helyettesítő vázlata

A 3. ábrán felvett pozitív irányok mellett a következő feszültség-egyenleteket írhatjuk fel a

primer, illetve a szekunder körre:

U 1 = jX 0 I m + jX S 1 I 1 + I 1 R1

jX 0 I m = U 2' + jX S' 2 I 2' + R2' I 2'

De mivel
jX 0 I m = U e

7
ezért a huroktörvények:
U 1 = U e + jX S 1 I 1 + I 1 R1 = U e + U S 1 + U R1

U e = U 2' + jX S' 2 I 2' + R2' I 2' = U 2 + U S' 2 + U R' 2

a csomópontokra felírható egyenletek pedig

I g = I 1 − I 2'

I g = Iv + Im
alakban írhatók fel.

A helyettesítő vázlat elemeinek szokásos aránya közepes erőátviteli transzformátoroknál:

R1 : R2 : XS1 : XS2 : X0 : RV = 1 : 1 : 2 : 2 : 1000 : 10 000

1.3. A transzformátor jellemző üzemállapotai

A helyettesítő kapcsolási vázlatot felhasználhatjuk a transzformátor jellemző

üzemállapotainak vizsgálatára.

A jellemző üzemállapotok: üres járás, terhelés és rövidzárás.

Üres járás

Üres járásban a szekunder áram I2 = 0, ezért az előbb felírt egyenletek egyszerűsödnek:

U 1 = U 2 + jX S 1 I g + R1 I g = U e + U S 1 + U R1

mert:
I 1 = I g és U e = U 2'

Egy üresen járó transzformátor vektorábráját rajzoltuk fel a 4. ábrán. UR1 az Ig vektorral
párhuzamos, míg US1 merőleges vektor.

8
 UR1

Us1
U1

Ue=U’2
ϕe
Ig
Iv
Φ
Im
4. ábra
Üres járási vektorábra

Megjegyezzük, hogy a felrajzolt vektorábra arányai torzak, a valóságban a feszültségesések

(US1 és UR1) U1-nek csak néhány tized százalékos értékei.

Üres járásban a transzformátornak csak vasvesztesége van, a kis Ig áram számottevő

tekercsveszteséget nem okoz.

A vasveszteségnek két része van: a hiszterézis- és az örvényáramú veszteség.

A hiszterézis veszteség a vas átmágnesezése következtében jön létre, és nagysága az

időegységenkénti átmágnesezések számával és a hiszterézis hurok területével arányos. Jó
minőségű vasnál a hurok területe kicsiny, mert a hurok karcsú. A transzformátornál igen
lényeges a vasveszteség csökkentése, ezért a transzformátor vasmagját jó minőségű anyagból,
u. n. transzformátorlemezből készítik.

Az örvényáramú veszteség úgy jön létre, hogy a vason áthaladó fluxus a vasmagban is
indukál feszültséget, s ez köráramokat indít. Ezek az áramok Joule féle veszteséget okoznak.
Ez a veszteség annál nagyobb, minél nagyobb ilyen örvényáramok tudnak kialakulni. Hogy
ezt a lehetőséget csökkentsék, a transzformátor vasmagját 0,35 mm vastag, egymástól lakk-,
vagy felragasztott papírréteggel szigetelt lemezekből építik fel.

Terhelés

Ha a transzformátor szekunder kapcsaira fogyasztókat kapcsolunk, a szekunder körben áram

indul. I2 nagyságát és irányát a fogyasztók határozzák meg. Az 5. ábrán egy olyan
transzformátor vektorábráját rajzoltuk meg, amelynek szekunder árama I2 és terhelési
fázisszöge φ2. Ebben az esetben a transzformátor általános fogyasztót táplál, tehát meddő
teljesítményt is ad le.

A primer és szekunder áram együttesen adja a fő fluxus gerjesztését. Az Ue feszültséghez

ismét hozzá kell adni a primer szórt fluxus által indukált feszültséget és a primer
feszültségesést, hogy U1-et nyerjünk.

U 1 = U e + U S1 + U R1

9
 UR1
US1
U’S2
Ue
U’R2
U1
U’2
Ig
ϕ1
I1
ϕ2
I’2
Ig
Φ

5. ábra
Terhelési vektorábra

Átrendezve a transzformátor szekunderoldalára felírt feszültségegyenletet:

U 2' = U e − jX S' 2 I 2' − R2' I 2'

Látható, hogy az Ue feszültségből le kell vonni a szekunder szórt fluxus által indukált
feszültséget és a szekunder ohmos feszültségesést, hogy a szekunder feszültséget nyerjük.

Ugyanúgy, mint az üres járási vektorábrán, itt is gondolnunk kell a helyes arányokra. U 1 és
U 2' közötti feszültségkülönbség a valóságban U 1 nagyságának csak néhány százaléka.

Rövidzárás

Ha a fogyasztók ellenállását fokozatosan csökkentjük, és feltesszük, hogy U1 = állandó, akkor

fokozatosan nő mind a primer, mind a szekunder tekercsben folyó áram. Szélső esetben,
amikor a transzformátor szekunder kapcsait rövidre zárjuk, eljutunk az üres járással ellentétes
szélső terhelési állapothoz, a rövidzáráshoz. A valóságban persze ezt az esetet előállítani
veszélyes volna, mert rövidzárásnál a tekercsekben a névleges áramoknak 20-25-szöröse
folyna, ami pl. elégetné a tekercseket. (Az üzemhiba következtében előálló rövidzárási
állapotok nem tartanak sokáig, mert a biztosítók lekapcsolnak. Így a tekercsek nem égnek el,
csak erősen felmelegednek.)

Ilyen nagy áramok esetén az I1 és I’2 áramokhoz képest a mágnesezőt gerjesztő áram
jelentéktelenül kicsi, annál is inkább, mert a nagy primer feszültségesések miatt az Ue
indukált feszültség jóval kisebb lesz, s így az Ig áram is kisebb lesz; ezért nem követünk el
nagy hibát, ha a helyettesítő kapcsolási vázlatból elhanyagoljuk az áthidaló ágat, és a 6. ábra
szerinti egyszerűsített kapcsolási vázlatot vizsgáljuk. Ugyanezen ábra jobb oldalán
megrajzoltuk a vektorábrát is.

10
 R 1 Iz
R1 X s1 X s2' R2' U1
X s2' Izj
U1 Ue U2'=0 X s1 Izj
Ue
Iz
Iz
R2' Iz
6. ábra
Rövidzárási helyettesítő vázlat és vektorábra

A helyettesítő vázlat jelöléseivel:

[ ]
U 1 = R2' I z + jX S' 2 I z + R1 I z + jX S 1 I z = R1 + R2' + j / X S 1 + X S' 2 / I z

Rövidzárásban a primer feszültség és áram között egyenes arány van. Az arányossági tényező
a rövidzárási impedancia:

Z z = R + jX S
ahol:
R = R1 + R2' '
X S = X S 1 + X S' 2

illetve:
U1 = Z Z I Z

Vizsgáljuk meg kissé részletesebben, hogy hogyan viselkedik egy ilyen rövidre zárt
transzformátor. Ha ténylegesen elő akarjuk állítani a rövidzárási állapotot, úgy azt tehetjük
meg, hogy a transzformátor szekunder kapcsait feszültségmentesen rövidre zárjuk és utána
zérustól kezdve fokozatosan növeljük a primer feszültséget. A feszültséget olyan mértékig
növelhetjük, hogy a tekercsekben éppen a névleges teljesítményhez tartozó áramok folyjanak.
Ez a feszültség jellemző az adott transzformátorra, és a transzformátor rövidzárási
feszültségének nevezzük (UZ). Ennek a névleges feszültség százalékában kifejezett értéke a
százalékos rövidzárási feszültség:

Uz
εz = 100(%)
Un

Neve: drop; értéke 4-5 %-a a névlegesnek.

Ennél a kis feszültségnél a vasban alig jön létre indukció, és mivel a vasveszteség az
indukcióval négyzetesen arányos, gyakorlatilag ekkor nem jön létre vasveszteség. Ha ebben
az esetben megmérjük a transzformátor felvett teljesítményét, a primer és szekunder
tekercsekben keletkező tekercsveszteséget kapjuk, mivel a rövidzárási feszültségnél éppen a
névleges áram folyik a tekercsekben. Ezeket a tekercsveszteségeket a tekercsek méreteinek és
anyagának ismeretében is ki tudjuk számítani:

11
 Pt = Pt1 + Pt 2 = I 12 R1 + I 22 R2

A transzformátor rövidzárási feszültsége igen lényeges kiinduló adat a hálózatokon fellépő

zárlati áramok kiszámításánál. Ezért a transzformátor adattábláján fel van tüntetve a drop
értéke.

1.4. A transzformátor üzeme

Vizsgáljuk meg a következőkben, miként befolyásolja a terhelés változása a szekunder

kapocsfeszültséget. A transzformátor üzemi viselkedésére ugyanis jellemző adat, hogy
mennyivel változik a szekunder feszültség nagysága, ha a névleges árammal terhelt
transzformátort tehermentesítjük. Terheléskor a primer és szekunder feszültségek
viszonyszáma az R-en és XS-en fellépő feszültségkomponensek következtében eltér az a
feszültség áttételi számtól és

U1
U2 = − ∆U lesz.
a

A ∆U feszültségváltozás a φ2 szekunder fázis eltolódási szögtől is függ, és kapacitív terhelés

esetén ∆U negatív is lehet, tehát tehermentesítéskor feszültség-emelkedés is bekövetkezhet.

Nem követünk el nagy hibát, ha ehhez a vizsgálathoz az egyszerűsített kapcsolási vázlatot

használjuk (7. ábra).

R = R1+R2' X s = X s1 + X s2'

U1 U2'

I 1 = I = I 2'
7. ábra
Egyszerűsített helyettesítő vázlat

A gerjesztő áram ugyanis olyan kicsiny, hogy hatását általában a normális terhelési áram
mellett el lehet hanyagolni, ha a feszültségváltozás kifejezéséről van szó.

Így feltehető, hogy:

I 1 = I 2' = I

Akkor viszont a feszültség-egyenlet a következő egyszerű alakot veszi fel:

U 1 = U 2' + U R + U S = U 2' + RI + jX S I = U 2' + / R + jX S / I = U 2' + Z Z I

12
A megfelelő egyszerűsített vektordiagramot a 8. ábrán láthatjuk. Ezen követhető a szekunder
feszültség változása a terhelő áram változásának függvényében.

U1 U1
ZI ZI

U ’2
U ’2

φ2 φ2
I I

φ2- változó φ2- állandó

I - állandó I - változó
a) b)
8. ábra
Változó terhelés szemléltetése vektorábrán

a) esetben U 2' végpontja körív mentén mozog,

b) esetben U 2' végpontja egyenes mentén változik.

Vagyis, ha az áram nagysága állandó, csak fázisszöge (φ2) változik, U 2' végpontja U 1 csúcsa,
mint középpont köré rajzolt ZI sugarú körön mozog. A feszültségesések ugyanis állandó
nagyságúak, de fázisuk együtt változik I fázisával.

Ha pedig φ2 állandó, de az áramerősség nagysága változik, akkor U 2' végpontja a ZI-n

áthaladó egyenesen mozog.

Az első esetben állandó I áramerősség esetén U 2' -t φ2 függvényében megrajzolva, közelítőleg

szinuszgörbét kapunk (9. ábra).

9. ábra
Transzformátor üzemi diagramja változó fázisszögű terhelés esetén

A görbéből látható, hogy kapacitív fogyasztó esetén U 2' általában nagyobb, mint U 20
'
. A
terhelés növelésével tehát ilyenkor nő a fogyasztóra jutó szekunder feszültség.

13
A 10. ábra U 2' változását állandó φ2 esetén mutatja I nagyságának függvényében. A
gyakorlatban leginkább előforduló ohmos és induktív fogyasztók esetén U 2' jó közelítéssel
enyhén süllyedő egyenes mentén változik. A gyakorlatban ezt nevezzük a transzformátor
üzemi diagramjának,mert az esetek döntő többségében a terhelés nagysága változik. Vagyis
a gyakorlat számára ez a fontos diagram.
U’2
Δ U’2= U1- U’2= Uz
U1=U’20

U’2
U’1=áll.
φ2áll.

I
In
10. ábra
Transzformátor üzemi diagramja változó nagyságú terhelés esetén

1.5. Transzformátorok szerkezete

A vastest lemezekből van összerakva, amelyek vastagsága általában 0,35 mm.

A vastest lehet láncszem-, mag-, és köpenytípusú.

Az egyfázisú transzformátor mágneses és villamos köre a legegyszerűbb esetben két

láncszemhez hasonlóan kapcsolódik össze (11a. ábra). Ezt a szerkezetet csak különleges
esetekben, pl. mérőtranszformátoroknál használják.

Magtípusnál (11b. ábra) a tekercselés két részre van osztva, s a vastest két oszlopán
helyezkedik el, a vas mintegy a tekercselés magja. Itt a tekercs közepes menethossza, és ezzel
együtt a tekercselési anyag súlya is kisebb, és mivel a tekercsek ohmos ellenállása is kisebb,
tehát a tekercs-veszteség is.

A 11c. ábrán a köpenytípusú transzformátor látható. Itt a vastest van kétfelé osztva, s
mintegy köpenyként veszi körül a tekercselést. Ennél a típusnál a fluxusvonalak útja kisebb
lesz, s ezzel a mágneses ellenállás, tehát a vasveszteség is.
A primer és a szekunder tekercseket mindhárom esetben egymásra tekercselik a szórt fluxus
csökkentése érdekében.

14
 11. ábra
Láncszem-, mag- és köpeny-típusú egyfázisú transzformátor

A háromfázisú magtípusú transzformátor három egyfázisú láncszemtípusú

transzformátorból származtatható le (12. ábra) úgy, hogy a három be nem tekercselt oszlopot
egyesítjük.

12. ábra
Három láncszem típusú transzformátor egyesítése

Minthogy azonban a külső oszlopokban fellépő fluxusok között szinuszos váltakozás esetén
120°-os fáziskülönbség van, a fluxusok összege minden pillanatban zérus:

∑ Φ = Φ1 + Φ 2 + Φ 3 = 0

Ezért a középső oszlopban fluxus nincs, s így ez az oszlop el is hagyható. Minden oszlopon
egy primer és egy szekunder tekercs foglal helyet, és minden oszlopra az egész teherbírás
egyharmada jut.

Ilyen szerkezetű transzformátor gyártása azonban drága, s ezért a szimmetria feláldozásával a

három oszlopot a 13. ábra szerint egy síkban helyezik el.

13. ábra
Háromfázisú magtípusú transzformátor

15
Ennél a transzformátornál azonban a középső oszlop fluxusai kisebb úton át záródnak, mint a
két szélsőé. Kisebb gerjesztő áram kell tehát ezek létrehozásához, ami bizonyos aszimmetriát
jelent a primer oldali feszültségekben. Így a szekunder oldal sem adhat szimmetrikus
háromfázisú feszültséget. Az aszimmetria azonban csak néhány százalékos. A háromfázisú
teljesítmény transzformálásakor csaknem kizárólag magtípusú transzformátorokat használnak.

A villamos teljesítmény előállítása, szállítása és felhasználása ma már túlnyomórészt

háromfázisú rendszerben történik.

A háromfázisú transzformátorok tekercselését háromféle kapcsolásban köthetjük össze:

14. ábra
Csillagkapcsolású transzformátor

A csillagkapcsolású transzformátor egyes tekercseiben indukált feszültségek az ún.

fázisfeszültségek. A tekercselés külső kapcsai között mérhetők a vonalfeszültségek, amelyek
3 -szor nagyobbak egy-egy tekercs fázisfeszültségnél (14. ábra).

A transzformátor tekercsei háromszög kapcsolásban egyesítve a 15. ábrán láthatók.

Háromszög kapcsolásnál minden tekercs vége a következő fázistekercs elejéhez kapcsolódik.

15. ábra
Háromszög kapcsolású transzformátor

Ennél a rendszernél a vonalfeszültségek azonosak az egyes tekercsek fázisfeszültségével. A

három fázistekercs tehát önmagában záródó kört képez, amelyben azonban az eredő
feszültség zérus.

16
Az említett két kapcsolási rendszeren kívül beszélünk még ú. n. zeg-zug kapcsolásról,
amelynél az egyes törzseken lévő tekercsek meg vannak felezve, és a fél tekercsek a
szomszédos törzseken lévő fél tekercsekkel vannak sorba kötve. Miután így mindegyik
fázistekercs két oszlopon helyezkedik el, egyenlőtlen terhelés esetén csökken az egyes
fázisokban feszültségeltérés, mert az egyenetlen terhelés gerjesztése két oszlopon is
érvényesül. A zeg-zug kapcsolást mindig a kisfeszültségű oldalon alkalmazzák (16. ábra).

16. ábra
Zeg-zug kapcsolású transzformátor

A háromféle kapcsolás a primer és szekunder oldalon vegyesen is alkalmazható, így

különböző kapcsolási csoportokat nyerünk.

1.6. Transzformátorok párhuzamos üzeme

Ha olyan nagy teljesítményt kell transzformálni, amely egy transzformátorral már nem
lehetséges, akkor két, esetleg több transzformátort párhuzamos üzemben dolgoztatunk.
Ahhoz, hogy azonos primer hálózatra kapcsolt transzformátorokat közös szekunder hálózatra
kapcsolhassuk, az egyes transzformátoroknak az alábbi feltételeket kell kielégíteniük:

- a transzformátor üres járási feszültségei legyenek azonosak,

- a terhelést névleges teljesítményeik arányában vegyék fel.

Vizsgáljuk meg azt a két transzformátort, amelyeknek terhelési jelleggörbéit egymás mellé
rajzolva a 17. ábra mutatja.

17
 U’2

Uz I. Uz II.
I I. I II.
I I.n I II.n

I I. I II.
I I.n 0 I II.n

17. ábra
Transzformátorok párhuzamos üzeme

Ha az I. jelű transzformátor névleges árama IIn és a II. jelű transzformátoré IIIn, és az ezekhez
tartozó feszültség esések, vagyis a rövidzárási feszültségek UzI = UzII , akkor világosan
látható, hogy tetszőleges terhelési áramnál a transzformátorok az áramot névleges áramuk,
azaz névleges teljesítményük arányában veszik fel. Ebből levonhatjuk a következtetést, hogy
ha a párhuzamosan kapcsolt transzformátorokat névleges teljesítményük arányában akarjuk
terhelni, akkor szükséges, hogy rövidzárási feszültségeik és ezzel együtt dropjaik is azonosak
legyenek UZI = UZII és εzI = εzII.

Ha a rövidzárási feszültségek nem egyenlők, akkor párhuzamos üzemben a terhelés

aránytalanul nagyobb része a kisebb rövidzárási feszültségű transzformátorra esik (18. ábra).
U’2

UzII. UzII.
UzI.
II. IIIn

IIn.

III.
II. IIn. 0 IIIn

18. ábra
Transzformátorok egyenetlen terhelése eltérő ε esetén

A nagyobbik rövidzárási feszültségű I-es transzformátort ugyanis csak addig lehet terhelni,
amíg a közös feszültség a kisebb rövidzárási feszültségű transzformátort (II) nem terheli túl.
A hasonló háromszögekből:
I I U zII ε zII
= =
I In U zI ε zI
ebből
ε
I I = I In zII
ε zI
vagyis az I jelű transzformátor nincs kihasználva.

18
1.7. A transzformátor hatásfoka

Minden gépnél, így a transzformátornál is hatásfok alatt a leadott és felvett energia

viszonyszámát értjük. Ha azonban az energia felvétele és leadása azonos ideig történik, a
hatásfok a teljesítmények arányából is számítható:

P2 U 2 I 2 cos ϕ 2
η= =
P1 U 1 I 1 cos ϕ1

A transzformátorok hatásfoka általában igen jó, 95-99 % között mozog. Ez azt jelenti, hogy
primer és szekunder teljesítmények közötti különbség kicsi. Ezért eltekintenek attól, hogy a
hatásfokot a mérési pontatlanságok miatt kevésbé jól mérhető szekunder és primer
teljesítmények hányadosából számítsák. Ehelyett megmérik inkább a transzformátorban
keletkező vasveszteséget, és a tekercsveszteséget. (Pvas és Pt)
A hatásfok pedig:

P2 U 2 I 2 cos ϕ 2
η= =
P2 + Pveszt U 2 I 2 cos ϕ 2 + Pvas + Pt

vagy
P1 − Pveszt P1 − Pvas − Pt U 1 I 1 cos ϕ 1 − Pveszt
η= = =
P1 P1 U 1 I 1 cos ϕ 1

egyenletből számítják.

A transzformátor hatásfokánál az indexben jelezzük, hogy az milyen terhelési állapotra

vonatkozik. Ezt vagy a terhelés százalékában adjuk meg, vagy törtszámokat használunk, a
teljes névleges terhelést véve 100 %-nak, ill. 1-nek.

Tehát van:
η1 / 1 = η100% ; η1 / 2 = η50% ; η5 / 4 = η125% ;
stb. hatásfok.

Fél terhelésnél a vasveszteség változatlan, mert a mágnesezési veszteség független a

terheléstől, a tekercsveszteségek azonban negyed részükre csökkennek, mert az áram
négyzetével arányosak. Ezért a hatásfok:

P2
η1 / 2 = 2
2
P2 1
+ Pv + Pt  
2 2

A transzformátor évi hatásfokán az egy év alatt leadott és felvett energia viszonyát értjük.
Ha a transzformátor egész évben (8760 órán át) feszültség alatt áll, akkor vasveszteség 8760
órán át keletkezik. Ha csak h órán keresztül ad egyenletes teljesítményt, tekercsveszteség csak
ez alatt a h idő alatt lép fel. Így az évi hatásfok:

19
 P2 ⋅ h P2
hé = =
P2 h + Pt h + Pvas ⋅ 8760 1
P2 + Pt + Pvas
H

h
ahol H= az ún. kihasználási tényező.
8760

1.8.Különleges transzformátorok

Ívhegesztő transzformátorok

19. ábra
Ívhegesztés vázlata

Ívhegesztés esetén a transzformátor szekunderének egyik sarkát a hegesztőpálcához, másik

sarkát pedig a hegesztendő darabokhoz kötjük (19. ábra).

A pálcát hozzáérintve a hegesztendő darabhoz, majd néhány milliméterre eltávolítva, villamos

ívet húzunk. Az ív hatására a pálca megolvad és az ív közelében felhevült anyaggal
összeolvadva, azokat összehegeszti. Váltakozó áramú ív fenntartásához szükséges
feszültséget az áram és ívhosszúság függvényében a 20. ábra ábrázolja.

20. ábra
Ívhegesztő transzformátor karakterisztikája

20
Látható, hogy az ív meggyújtásához 60-70 Volt feszültségre van szükség.

A már égő ív fenntartásához elegendő 20-25 V. Mivel az ív meggyújtása rövidzárlatot jelent,

olyan transzformátorra van szükségünk, amely a rövidzárlatot minden káros következmény
nélkül el tudja viselni, és emellett szekunder üres járási feszültsége 60-70 V; terhelve pedig
20-25 V szekunder feszültség mellett közel állandó áramot ad, függetlenül attól, hogy milyen
hosszú az ív. Az a pont lesz a munkapont, ahol a transzformátor-jelleggörbe az ív-jelleggörbét
metszi. Kérdés az, hogyan tudunk e célra megfelelő transzformátort készíteni.

A jelleggörbe meredeksége a transzformátor belső ellenállásától függ. A transzformátor

jelleggörbéjének korábban megismert egyenlete:

U 1 = U 2' + RI + jX S I

A közönséges transzformátor jelleggörbéje a 20. ábra felső részén szaggatottan látható. Ez kis
feszültségeknél igen nagy áramerősségeket adna, a transzformátor tönkremenne. A
jelleggörbét tehát meredekebbé kell tenni.

Ha az ohmos ellenállást növeljük meg, a transzformátor veszteségei megnőnek. Ezért a

szórási reaktanciákat növeljük meg úgy, hogy a szórt fluxusok útjának mágneses ellenállását
csökkentjük. Erre a célra kétféle megoldást mutatunk be a 21. ábrán.

21. ábra
Ívhegesztő transzformátor felépítése

Mindkét esetben a szórt fluxusok útjába transzformátorlemezből készült oszlopot helyezünk,

amelynek ki- és betolásával a mágneses ellenállást, azaz a jelleggörbe meredekségét
változtatjuk meg. Így tetszőleges meredekségű görbe, tehát tetszőleges hegesztési
áramerősség állítható be.

Biztonsági kistranszformátorok

A biztonsági kistranszformátorok általában érintésvédelmi feladatot látnak el (lásd 10.fejezet).

21
Leggyakrabban törpefeszültség (42/24 V) előállítására használatosak. Primer és szekunder
tekercselésüket egymástól megerősített szigeteléssel kell elválasztani a feszültségáthatolás
megakadályozása céljából.
Alkalmazási területük széleskörű gyermekjátékok, csengők, kézilámpák, gyógyászati
eszközök stb. áramellátására használhatók.

Takaréktranszformátorok

A takarékkapcsolású transzformátorban a szekunder tekercs menetei a primer tekercs

meneteinek részét képezik. Ezeket a közös meneteket természetesen vastagabb anyagból
tekercselik,hogy nagyobb terhelhetőséget biztosítson. Nevüket onnan nyerték, hogy ezzel a
kialakítással tekercsanyag(réz) illet vasmag anyag takarítható meg.
A takarék kapcsolású transzformátorokat kizárólag feszültség transzformáció céljára
szolgálnak. Biztonsági kistranszformátorként semmiképpen nem alkalmazhatók, mert a
primer és szekunder oldaluk galvanikus kapcsolatban van, így a feszültségáthatolás a primer
oldalról a szekunderre, meghibásodás esetén, könnyen megvalósulhat. Ez pedig áramütéses
balesetet okozhat.

Mérő átalakítók

A mérő átalakító transzformátorok mérőműszerek méréshatárának kiterjesztésére, illetve

mérő-készülékek, jelfogók csatlakoztatására használhatók.
A feszültségváltók letranszformálják a feszültséget olyan értékre, amely belefér a
rendelkezésre álló voltmérő méréshatárába. Ezáltal a voltmérővel mérhető feszültség
nagysága jelentősen növelhető. A feszültségváltók kis teljesítményű transzformátorok,
szekunder körük csak műszerekkel terhelhető.
Az áramváltók elsősorban ampermérők méréshatárának kiterjesztésére szolgálnak. Bemeneti
tekercsük a mérendő hálózatra, kimeneti kapcsaik pedig az ampermérőre csatlakoznak. Fontos
tudni,hogy az áramváltó szekunder körét rövidre kell zárni mielőtt az ampermérő műszert
eltávolítjuk a kimenet kapcsairól. Ellenkező esetben az áramváltó tönkremehet. Üres járásban
ugyanis olyan mértékben megnő a kimeneti (szekunder) feszültség, hogy átütheti a szekunder
tekercs szigetelését.
Vezetékekben folyó áram mérésére fogós vagy átbújtatós áramváltót alkalmaznak.
Ezeknél a primer tekercset maga a mérendő vezeték jelenti. Segítségükkel az áramerősség
mérése a vezeték megbontása nélkül valósítható meg.

22
2. EGYENÁRAMÚ GÉPEK

A forgó villamos gépeket felhasználásuk szerint két csoportba oszthatjuk: generátorokra és

motorokra. Generátor az a gép, amelynek tengelyét valamilyen erőgéppel hajtjuk, kapcsairól
pedig villamos teljesítményt veszünk le. Motornál a gép kapcsaihoz villamos teljesítményt
vezetünk, és a tengelyről mechanikai teljesítményt veszünk le. Ez a felosztás azonban csak
felhasználás tekintetében mértékadó, szerkezet szempontjából az azonos áram nemre készült
motorok és generátorok általában azonosak, és a legtöbb villamos gépet egyaránt lehet
motorként és generátorként is használni.

Kezdetben túlnyomó részben egyenáramú gépeket használtak. Később a váltakozó áramú

gépek ezeket sok alkalmazási területről kiszorították. A váltakozó áramú energiát ugyanis
egyszerű eszközökkel (transzformátorokkal) át lehet alakítani más feszültségűre, s így
lehetővé válik, hogy az előállított és felhasználandó energiát nagy távolságra nagy
feszültségen, tehát kis áramerősségen szállítsák, ami a szállítás közbeni veszteségeket
csökkenti. Így a váltakozó áramú energia átvitele az áramforrástól a fogyasztóig általában
sokkal gazdaságosabb az egyenáramúnál.

Az egyenáramú gépeknek bizonyos üzemi tulajdonságai, mint például az indítás,

fordulatszám szabályozás, dinamikus nyomaték-fordulatszám jelleggörbe olyan előnyösek,
amilyenekkel a változóáramú gépek nem rendelkeznek.

Így sok egyenáramú gépet alkalmaznak vasúti vontatásra, felvonók hajtására, különleges
szerszámgépekhez, a vezérlés- és szabályozástechnika számos területén. Különleges
egyenáramú gépeket alkalmaznak villamos ívhegesztésre, gépkocsi- és vasúti kocsi
világítására, stb.

Az ipari elektronika fejlődése a frekvenciaváltók megjelenése az egyen-, és váltakozó áramú

gépek előnyeit egyesíti, ezért az előnyök és hátrányok jelentősége nagymértékben módosult
illetve csökkent.

2.1. Szerkezeti felépítés és működési elv

Ha a mágneses térben egy vezetőt mozgatunk az erővonalakra merőlegesen, abban feszültség

indukálódik. Ezen az elven működnek a generátorok. Ha viszont a mágneses térben,álló
vezetőbe áramot vezetünk, az a Biot-Savart törvény értelmében a rá ható erő hatására
elmozdul. Ez pedig a motorok alapelve.

Ennek megfelelően az egyenáramú gépek szerkezete is a mágneses teret létesítő

mágnesekből, és a mágneses térben forgó vezetők csoportjából, az ún. armatúrából áll. A
forgórészben több vezető van sorba kapcsolva, amelyek a forgórész henger palástján
elhelyezett hornyokban fekszenek, s a vezetőket a hengerrel együtt forgatva, metszik az
erővonalakat.

A mágneses teret igen kis gépekben permanens mágnesek állítják elő, nagyobb gépekben
azonban elektromágneseket használnak, amelyekben egyenáram folyik. Ennek az az előnye,
hogy a gerjesztést végző Ig áram változtatásával a fluxus tetszés szerint változtatható. Az
elektromágnes készülhet egy vagy több pólus párral. Eszerint a gépet 2, 4, 6 stb. pólusú

23
gépnek nevezzük. Minél nagyobb a teljesítmény, és minél kisebb a fordulatszám, annál több a
pólus párok száma. Ezt p-vel jelöljük. A pólusok száma tehát 2 p.

Tudjuk, hogy az indukált feszültség kifejezése:

dΦ
Ue = N
dt

dΦ
az elemi idő alatt metszett erővonalak száma. Ha Φ egy északi pólusból az armatúrán
dt
belépő erővonalak száma, akkor egy vezető egy körülfordulás alatt 2 p-szer metszi az
erővonalakat, tehát összesen 2 pΦ erővonalat metsz. A gép fordulatszáma: n/min, vagyis
2 pnΦ
másodpercenként n/60. Egy vezetőben a másodpercenként metszett erővonalszám ,
60
vagyis az indukált feszültség:

2 pnΦ
Ue = [Volt]
60

Mivel pedig z az összes vezetők száma, és a tekercselésnek 2 a párhuzamos ága van, a sorba
kötött vezetők száma:

z
N=
2a
Így a teljes indukált feszültség:

2 pz pn
Ue = nΦ = zΦ = knΦ
2a ⋅ 60 a ⋅ 60
ahol
p z
k= ⋅ = a gépre jellemző konstans szám.
a 60

Az indukált feszültség tehát a gép fordulatszámával és mágneses fluxusával egyenesen

arányos.

A forgórész vezetői vashengeren helyezkednek el a hengeralkotók irányában készült

hornyokban. A vashenger mindig lágyvasból készül, és egymástól selyempapírral, vagy
lakkfestékkel elszigetelt lemezekből van összerakva. A lemezek síkja a tengelyre merőleges.

A vasmag alkalmazásának az a célja, hogy a mágneses tér ellenállása kicsiny legyen, s így a
tér gerjesztésére kevés ampermenet legyen szükséges. Ezért az erővonalak útjába csak kis
légrést szabad iktatnunk. A lemezelés célja, hogy a vastérben a forgás közben fellépő
örvényáramok kifejlődését akadályozzák. Az állórész elektromágnesei ugyancsak lemezelve
készülnek.

Az egyenáramú gépek felépítése a 22. ábrán látható. A fő fluxust az F pólusok gerjesztik a

gerjesztő körben folyó áram hatására. Az armatúra körben folyik az armatúra áram,ezt
főáramkörnek is szokták nevezni. Az armatúra áram is gerjeszt fluxust, amely torzítja a fő
fluxust. Ez az úgy nevezett „armatúra visszahatás” káros jelenség, különösen a nagyobb

24
armatúra áramok (terhelőáramok) tartományában. Hatását az S segédpólus hivatott
csökkenteni, amelyben a mindenkori armatúra áram folyik. A segédpólusok polaritása (É-D)
az armatúra fluxussal ellentétes irányú,vagyis ellene dolgozik ,és így csökkenti annak káros
hatását.

22. ábra
Egyenáramú gép felépítése
(F-főpólus, S-segédpólus)

A 23. ábrán kétpólusú gép elvi vázlatát láthatjuk. Ha a forgórész a nyíllal jelzett irányba
forog, a paláston elhelyezett vezetőkben a rajzolt irányú feszültségek indukálódnak. (A +
jelölés felénk mutató az X jelölés tőlünk távolodó feszültségirányt jelöl.) Az ugyanazon
pólusok alatt fekvő vezetőkben a feszültségek egyirányúak, és a belső palást vezetői sorba
kapcsolják őket. A tekercselésnek tehát két párhuzamos ága van, s a feszültség mindegyikben
az A pontból a B pontba mutat. A valóságban a tekercselések a forgórész hengerpalást
hornyaiban vannak elhelyezve.

23. ábra
Kétpólusú gép elvi vázlata

Ha a pólusok tengelyére merőleges síkban, az ú.n. semleges zónában az A és B pontokon

szénkeféket helyezünk el, melyek a vezetőkhöz érintkeznek, a kefék között a tekercselés két
ágában ébredő közös feszültség jelentkezik.

25
Ennek a feszültségnek a nagysága és iránya forgás közben állandó, mert ha egy vezetőben a
feszültség iránya megváltozik azáltal, hogy a másik pólus alá kerül, egyúttal a kefének is
másik oldalára kerül, viszont mivel a tekercselés egyenletes, ugyanakkor egy másik vezető lép
az ellenkező oldalon a helyére, tehát az eredő feszültség változatlan marad. Az armatúra tehát
úgy viselkedik, mint a 24. ábrán feltüntetett galvánelemekből álló telep, amely két
párhuzamosan kapcsolt ágból, és mindegyik ágban több sorba kapcsolt elemből van felépítve.

24. ábra
Armatúratekercselés eredő feszültsége

A keféken keresztül a gépnek a külső, a mágnesekhez képest mozdulatlan kapcsait

csatlakoztatjuk a mágnesekhez képest forgó armatúratekercseléshez, s így érjük el, hogy a
külső kapcsokon egyenfeszültség legyen.

Ha a keféket nem a semleges zónába, hanem pl. a CD egyenesbe állítjuk be (23. ábra), a
köztük jelentkező feszültség kisebb lesz, mert az egyes ágakon belül a feszültségek egy része
lerontja egymást. Az ábrában rajzolt esetben a 8 vezető közül egy a semleges zónában van,
ebben nem indukálódik feszültség, egyben pedig, ellenkező pólus alatt lévén, ellenkező a
feszültség, mint a többi hatban. Így az eredő feszültség 6-1, vagyis 5 sorba kapcsolt vezető
feszültsége az AB vonal 7 vezetőjével szemben. A gép tehát azonos körülmények között
akkor szolgáltatja a legnagyobb feszültséget, ha a kefék a semleges zónában vannak.

A kefék eltolásával tehát a gép kapocsfeszültsége elvileg szabályozható. Ha a keféket a

mágneses pólusok tengelyébe állítanánk be, köztük feszültség nem mutatkozna.

Természetesen a keféket nem lehet közvetlenül a vezetőkön csúsztatni, mert azok egyrészt
szigetelve vannak, másrészt a forgórész hornyaiban fekszenek.

Ezért a generátor tengelyére egy egymástól csillámlemezekkel, vagy azbesztpapírral szigetelt

rézszeletekből álló hengert, ú. n. kommutátort kell elhelyezni. A kommutátor henger
átmérője kisebb, mint az armatúra-hengeré.

Az egyes kommutátor szeleteket a forgórész egy-egy vezetőjével, vagy a vezetők egy

csoportjával kötik össze. Forgás közben a kefék a kommutátor szeleteken csúsznak, és így
szedik le az áramot a forgórész tekercseléséről.

26
2.2. Egyenáramú gépek szerkezeti csoportosítása

Az egyenáramú gépek üzemi viselkedésére jellemző, hogy a gerjesztés független-e a

terheléstől, vagy nem. A gerjesztő tekercseket az armatúra áramköréhez négyféle módon
kapcsolhatjuk.

A 25. ábrán az egyenáramú gépek általában használatos jelképi jelölését láthatjuk. Ezen az
armatúrát egy kör, a keféket két fekete négyszög jelzi, a gerjesztő tekercseket, vagyis az
állórészt, pedig egy tekerccsel ábrázoljuk, amely merőleges a két kefét összekötő semleges
vonalra.

Külső gerjesztésnél (25a. ábra) a gerjesztés a forgórésztől teljesen független

segédáramforrásból történik. A gerjesztő áram mindössze 2-4 %-a az armatúra áramnak, tehát
aránylag kicsi. A gerjesztő tekercs ezért sokmenetű és kis keresztmetszetű vezetőből áll.

25. ábra
A gerjesztő kör és az armatúra kapcsolási lehetőségei

Mellékáramkörű (más néven párhuzamos vagy sönt) gerjesztésnél a gerjesztő tekercs az

armatúrával párhuzamosan van gép sarkaira kötve (25b. ábra). Mivel a gyakorlatban a gép
kapcsolófeszültsége közel állandó, ezért a gerjesztés a terheléstől úgyszólván független. A
gerjesztő tekercs kivitele hasonló az előző típushoz.

Főáramkörű gerjesztésnél (soros gerjesztés) az armatúra és a gerjesztő tekercs sorba vannak

kötve. Maga az aramatúra áram végzi a gerjesztést kevés menetszámú és nagy
keresztmetszetű tekercsben. A gerjesztő áram itt azonos az armatúra árammal (25c. ábra).

Vegyes gerjesztés (kompaund-gerjesztés) a két előző mód kombinációja. Minden póluson

van egy mellékáramkörű és egy főáramkörű gerjesztő tekercs (25d. ábra).

A négyféle gerjesztési mód a gép üzemi jellemzőiben jelentős eltéréseket okoz.

2.3. Az egyenáramú gépek feszültség viszonyai és nyomatéka

Az armatúrát a mágneses térben forgatva, a gép kapcsain feszültséget mérhetünk. Ennek az

indukált feszültségnek a nagysága, mint láttuk:

Ue = k ⋅ n ⋅Φ [Volt]

27
Ha a gép mint generátor működik, és megterheljük, tehát villamos fogyasztókat kapcsolunk a
kapcsaira, az armatúrán át áram indul meg. Ez az áram a gép armatúra tekercseinek belső
ellenállásán UR = IaRb ú. n. belső feszültségesést okoz. A gép kapcsain tehát ennyivel kisebb
lesz a mérhető feszültség, a kapocsfeszültség:

U k = U e − I a Rb (generátornál)

Motornál a betáplált, hálózati feszültség állandó, erre kapcsoljuk a gépet. A forgórész

tekercseiben, minthogy azok mágneses térben forognak, feszültség indukálódik, ez a
hálózattal ellentétes indukált feszültség és az armatúra tekercsek belső feszültségesése
együttesen tartanak egyensúlyt a hálózati, vagy kapocsfeszültséggel.

Ily módon:
U k = U e + I a Rb (motoroknál)

Az egyenáramú gép egyaránt működhet generátorként és motorként. Generátoros üzemben az

indukált feszültség nagyobb a kapocsfeszültségnél, s a különbség éppen a belső
feszültségesés, motoros üzemben a kapocsfeszültség a nagyobb, s ebből vonódik le a belső
feszültségesés. A terhelő áram ennek megfelelően generátoros üzemben az indukált
feszültséggel és kapocsfeszültséggel ellentétes, motoros üzemben vele megegyező irányú,
tehát a teljesítmény generátoros üzemben negatív (leadott), motoros üzemben pozitív (felvett).

Ha az egyenáramú gép armatúrájának áramkörét valamilyen R ellenálláson át zárjuk, az

áramkörben a feszültség hatására áram indul meg, amelynek nagyságát R és a gép belső Rb
ellenállása szabja meg álló állapotban. Ez az Ia armatúra áram.

Ue
Ia =
R + Rb

Az áram és a mágneses tér kölcsönhatása következtében az armatúra vezetőire erő hat,

amelynek nagysága minden egyes vezetőre a Biot-Savart törvény értelmében:

F = B ⋅ I α ⋅ l ⋅ sin α

A vezetők itt az erővonalakra merőlegesek, tehát sinα = 1 lévén:

F = B ⋅ Ia ⋅l

Ha D az armatúra átmérője, akkor

D
M =F⋅
2
Φ
Ha B helyébe -t írunk, és a konstans tényezőket k’-vel jelöljük, akkor a nyomaték:
A

M = k ' ΦI a
A forgónyomaték tehát az armatúra árammal és a fluxussal egyenesen arányos.

28
2.4. Egyenáramú motorok üzemi jellemzői

Az üzemi tulajdonságok vizsgálatánál igen jó szolgálatot tesznek a jelleggörbék.

Jelleggörbének vagy más néven karakterisztikának nevezzük azokat a görbéket, amelyek a
gépek üzemére jellemző mennyiségek közötti összefüggést ábrázolják. Ilyen jellemző
mennyiségek: az indukált feszültség, a kapocsfeszültség, a gerjesztő áram, az armatúra áram,
a nyomaték, a fordulatszám, a teljesítmény, stb. Ezek változásának ismerete szabja meg az
illető géptípus használhatóságát.

Az egyenáramú motorok legfontosabb jelleggörbéi az üzem szempontjából fontos két

mennyiség, a fordulatszám és a nyomaték változását adják az armatúra vagyis a terhelő
áram függvényében.

A nyomatékra levezetett előző összefüggés szerint ha Φ állandó, a nyomaték lineárisan nő az

armatúra árammal.

A 26. ábrán látható az állandó gerjesztésű gépek (külső és mellékáramkörű gerjesztés)

nyomatékdiagramja.

Ia
26. ábra
Külső- és mellék-áramkörű motor nyomatéka

Főáramkörű gépeknél a fluxust is az armatúra áram gerjeszti, mert ugyanaz az áram folyik
végig az armatúrán és a gerjesztő tekercsen is. Ezért a fluxus arányos az armatúra árammal, a
nyomaték pedig annak négyzetével (27. ábra).

M = k '' I a2

Ia
27. ábra
Főáramkörű motor nyomatéka

29
A főáramkörű motorok nyomatéka tehát négyzetesen nő az armatúra árammal. Ezért
használják szívesen ezt a géptípust vasúti üzemben és járműveken indítómotorként, ahol nagy
indítónyomatékra van szükség. Induláskor ui. nagy az armatúra áram, s emiatt a nyomaték is.

A vegyes gerjesztésű motor nyomatéka az armatúra áram függvényében jobban emelkedik,

mint a párhuzamos motornál, de kevésbé, mint a soros motornál.
A nyomaték jelleggörbéi után most a fordulatszám-jelleggörbéit vizsgáljuk.

Amint a korábbi levezetésből láttuk:

Ue = k ⋅Φ ⋅ n

U e U k − I a Rb
ebből: n= =
kΦ kΦ
Üres járásnál:
Ia = 0

a) Állandó gerjesztésű motornál Φ állandó, s ekkor ez a képlet – ha az állandókat

összefoglalva a és b-vel jelezzük – így írható: (mivel Uk is állandó)

n = a − b ⋅ Ia

A fordulatszám tehát enyhén, lineárisan csökken a terhelés függvényében. Ilyen motort ott
használnak, ahol a közel állandó fordulatszámra van szükség (28. ábra).

n0

Ia
In
28. ábra
Külső-, és mellék-áramkörű motor fordulatszáma

Az ábra szaggatott vonala a valódi motor-jelleggörbét mutatja. Ez mindig fölötte jár az

ideálisnak, mert a terhelés növekedésével az armatúra áram által keltett fluxus csökkenti az
eredő fluxust, ettől pedig nő a fordulatszám. Ez a fluxus csökkenés olyan nagyméretű lehet,
hogy nagy terheléseknél a jelleggörbének emelkedő szakasza van, s ez a stabilis üzemet
veszélyezteti.

b) Főáramkörű motoroknál a fluxus közel arányos az armatúra árammal:

Φ = k 'Ia
A fordulatszám képlete tehát az alábbi lesz:

30
 U k − I a Rb a
n= = −b
k ΦI a
''
Ia

Vagyis a jelleggörbe hiperbola, amiből le kell vonni ’’b’’ állandó értékét. Emiatt önmagával
párhuzamosan lefelé eltolódik, és metszi az Ia tengelyt (29. ábra).

Inévleges Ia
29. ábra
Főáramkörű motor fordulatszáma

Az ábrából látható, hogy ez a motorfajta üres járásban megszalad. Mindig csak terhelés alatt
indítható és járatható. Előnye, hogy nagy terhelésnél fordulatszáma csökken. Teljesítménye
ezért lökésszerűen változó terhelésnél nem változik annyira, mint az állandó gerjesztésű
motoroké. Így a hajtóművet nem veszi olyan kellemetlenül igénybe.

2.5. Egyenáramú motorok indítása és fordulatszám-szabályozása

Az egyenáramú motorokat kis belső ellenállásra (vastag tekercselés) készítik, hogy a rajtuk
átfolyó áram által okozott veszteség kicsi legyen. Ha motort álló állapotban a hálózatra
kapcsolják, az armatúrában nem indukálódik feszültség (Ue = knΦ = 0, mert n = 0).Így a
hálózat teljes feszültsége a főáramkör ohmos ellenállására esik:

U k = O + I a Rb

az átfolyó áram tehát a névlegesnek sokszorosa lesz:

Uk
Ia =
Rb

A nagy áram egyrészt a motorra nézve káros, mert nagy melegedést okoz, és ugyanakkor
nagy mechanikai igénybevételt jelent, másrészt a hálózatra nézve is kedvezőtlen, mert meg
nem engedhető feszültségesést létesít. Az indítási áramlökést úgy csökkenthetjük, hogy a
motor főáramkörébe soros ellenállást iktatunk be. Az ellenállás beiktatásával az indítási
áramot megszabó ellenállás: Rb + Ri lesz, és az indítási áram

Uk
I' = -re csökken.
Rb + Ri

Imax általában a névleges áram 1,5-2,5-szerese lehet indításnál.

31
 30. ábra
Indítási folyamat

Az indító ellenállást több fokozatúra készítik (30. ábra), mert a fordulatszám növekedésével
növekszik az indukált feszültség, és csökken a gép áramfelvétele. A fordulatszám
emelkedésével az indító ellenállást fokozatosan kiiktatjuk. Minél több fokozatú ellenállást
alkalmazunk, annál finomabban indul a gép, és annál kevésbé változik a gép nyomatéka és a
felvett áramerősség.

A fordulatszám képletéből egyszerűen megállapíthatók azok a módszerek, amelyekkel a

fordulatszám szabályozható:

U k − I a Rb
n=
kΦ

Három lehetőség van tehát a szabályozásra:

1 A kapocsfeszültség (Uk) szabályozása

2. A főáramkör ellenállásának (Rb) változtatása
Rb-t csökkenteni nem áll módunkban, de növelhetjük a külső ellenállás sorba
kapcsolásával (Rb + Rk).
3. A fluxus változtatása a gerjesztő áram (Ig) szabályozásával.

2.6. Egyenáramú generátorok üzemi jellemzői

A generátoroknak négyféle jelleggörbéjük van:

1. Az üres járási karakterisztika. Ez Uo-át adja Ig függvényében: Uo = f (Ig)

2. A terhelési karakterisztika: Uk = f (Ig), állandó armatúra áram esetén.

3. A külső karakterisztika Uk-t az armatúra áram függvényében adja: Uk = f (Ia)

4. A szabályozási görbe a gerjesztő áramot adja az armatúra áram függvényében: Ig = f (Ia),

állandó kapocsfeszültség mellett.

32
A fordulatszámot minden jelleggörbénél állandó értéken kell tartani. Legfontosabb a külső
karakterisztika, amely a kapocsfeszültség változását a terhelés függvényében, és ezzel a gép
használhatóságát mutatja.

Üres járási karakterisztika

31. ábra
Párhuzamos gerjesztésű generátor üres járási jelleggörbéje

Ha a gépet hajtómotorral megforgatjuk, a pólusok remanens mágnessége miatt a gép kapcsain

gerjesztő áram nélkül is indukálódik kis feszültség (Ur). Ez olyan irányú áramot hajt át a
pólusok tekercsein, amely a mágneses mezőt erősíti. Tovább nő a gép feszültsége, és vele a
gerjesztő áram, ettől megint a feszültség (lépcsős vonal). Egyensúly ott következik be, ahol a
főáramkör feszültsége (U0) és a mellékáramköré (IgRg) egyenlő lesz.
(Ez a Jedlik Ányos-féle dinamó elv, vagy az öngerjesztés elve.)

E pont fölé a gép nem gerjedhet, mert ott a mellékáramkörnek nagyobb feszültségre lenne
szüksége, mint amit a gép adni tud. Tehát, ha U0 > IgRg , a gép felgerjed a munkapontig, és ha
ha U0 < IgRg , legerjed a munkapontig.

Ha Rg-t változtatjuk a szabályozó ellenállással, más lesz a mellékáramkör jelleggörbéjének a

meredeksége. Az egyensúly kisebb Rg-nél nagyobb, nagyobb Rg-nél kisebb feszültségnél
következik be. Így lehet az üres járási feszültséget szabályozni.

Rg I g
tg α = = Rg
Ig

A terhelési jelleggörbe felvételére ellenállást kapcsolunk a generátor sarkai közé (32. ábra).

33
 32. ábra
Terhelési jelleggörbe

Terhelésnél a fő- (Uk) és mellékáramkör (IgRg) görbéi nemcsak egy, hanem két pontban
metszik egymást. Elvileg az alsó metszéspont is lehet munkapontja a gépnek, a diagramot
megfigyelve azonban látható, hogy e pontról felfelé kissé elmozdulva a gép felgerjed üzemi
munkapontjára, mert a nagyobb feszültség egyre nagyobb gerjesztő áramot indít, lefelé
elmozdulva viszont legerjed, mert az egyre kisebb indukált feszültség végül is nem ad
gerjesztő áramot. Ezért ezt a pontot labilis egyensúlyi pontnak nevezik. A felső metszéspont
a stabilis munkapont.
A terhelő áramot növelve, a jelleggörbe tovább süllyed, a stabilis és labilis munkapont egyre
közelebb kerül egymáshoz, míg végül egy közös érintkezési pontban találkoznak. Az a terhelő
áram, amelynél az bekövetkezik, a gép határterhelése (Ih = Imax). Ennél nagyobb árammal
terhelve a gépet, leesik a kapocsfeszültsége, mert a két görbének nincs közös pontja, s így a
gerjesztés megszűnik.

A külső jelleggörbén is jól látható a legerjedés a túlterhelésnél (33. ábra).

33. ábra
Külső jelleggörbe

Ezt a görbét úgy vesszük fel, hogy Rg-t tartjuk állandó értéken a mérés alatt.

Az egyes armatúra áramoknak megfelelő stabilis és labilis feszültség-értékeket diagramba

felrakva és összekötve, kapjuk a görbét. „A” pont a gép stabilis munkapontja. „Ax” a labilis.

34
A szabályozási görbe azt mutatja, hogy az armatúra áram függvényében mennyivel kell
növelni a gerjesztő áramot ahhoz, hogy állandó fordulatszám mellett a kapocsfeszültség
állandó legyen (34. ábra). CC’ az armatúra fluxus, C’D az ohmos feszültségesés hatásának
kiküszöbölésére szükséges gerjesztő áram-növelést jelenti.

34. ábra
Szabályozási jelleggörbe

2.7. Hegesztő generátorok

A 35. ábrán egy hegesztő berendezés vázlata látható. Az áramforrásul szolgáló generátor
egyik sarkához a hegesztendő darab, a másikhoz a hegesztő pálca csatlakozik. A generátort a
vele összeépített motor hajtja. Ha a két elektródát összeérintjük, a generátort rövidre zárjuk. A
zárlati áram hőt fejleszt, ez ionizálja a levegőt, az elektródák széthúzásakor ív keletkezik,
amely felmelegíti a munkadarabokat, és megolvasztja a hegesztőpálca anyagát, s ez az
összehegesztendő darabok közé csepeg.

35. ábra
Generátoros ívhegesztés vázlata

A hegesztő transzformátor tárgyalásakor láttuk a villamos ív jelleggörbéjét különböző

ívhosszúságok mellett. Tudjuk, hogy gyújtáskor 60-70 V körüli feszültségre van szükség, sőt
biztonságos gyújtás érdekében 60-90 V-ra, üzem közben viszont 20 V körülire. Hegesztés
közben az ív hossza állandóan változik, s ezzel a feszültség is.

A munkapontokat a generátor jelleggörbéinek az ív jelleggörbéivel való metszéspontjai adják.

Szükséges, hogy az ív hosszváltozásai ne okozzanak nagy áramingadozást, tehát a generátor

jelleggörbéje végső szakaszának meredeknek kell lennie. A pálcáról lecsepegő olvadék
gyakran rövidre zárja az áramkört, s ezért szükséges, hogy a rövidzárlati áram ne legyen
sokkal nagyobb a névleges áramnál.

35
Valahányszor az ívet újra be kell gyújtani, újra szükség van a gyújtófeszültségre, s annak
előállításához az üres járási fluxusra. Célszerű a gépet úgy szerkeszteni, hogy az üres járásban
nagy Φ fluxus terhelésnél sem szűnik meg, hanem más útra terelődik: viszont visszatér eredeti
pályájára, ha megint szükség van rá.
A gép, amely ilyen tulajdonságokkal rendelkezik, hegesztési célokra kiválóan alkalmas lesz.

A Siemens-Schuckert féle hárompólusú hegesztő generátor kapcsolási vázlata látható a 36.

ábrán.

36. ábra
Siemens-Schuckert hegesztő generátor

36
3. VÁLTAKOZÓ ÁRAMÚ GÉPEK

Minden tekercsben, amelyet mágneses térben forgatunk, feszültség indukálódik. Ha az

indukált feszültséget kommutátorokon keresztül kapcsoljuk a külső terhelésre, egyenáramot
kapunk, ha csúszógyűrűkön keresztül, váltakozó áramot.

A gép szerkezete a váltakozó áramú gépeknél is a mágneses mezőt előállító pólusból és a

mágneses teret metsző vezetők csoportjából, az armatúrából áll. Míg azonban az
egyenáramú gépeknél az armatúra a forgórész, és a pólusok az állórészben vannak, addig a
váltakozó áramú gépeknél az armatúra állórész szokott lenni. A villamos gépeknél ugyanis
elvileg mindegy, hogy az armatúra az álló vagy a forgórészen van-e, mert az erővonal-
metszés a vezetők és az erőtér relatív elmozdulása következtében áll elő.

3.1. Az armatúra forgó mezeje

A 37. ábrán egy kétpólusú gép egyik fázisához tartozó tekercs-csoport, és a körülötte létesített
mágneses tér látható. A tekercsek a kerület 1/3-át foglalják el.

37. ábra
Az armatúra tekercselés egy fázisának mezeje

Ha a fluxust gerjesztő armatúra áram szinuszos váltakozó áram, az indukció eloszlása az

időben szinuszosan változik, de úgy, hogy a térbeli eloszlása változatlan marad, tehát a
maximum mindig π/2-nél van, csak a maximális érték nagysága változik az időben. Ha az
armatúra áram a felére csökken, a fluxus szintén felére csökken (38. ábra).

38. ábra
Pulzáló mágneses mező

Az ilyen mezőt, amelynél az indukció nagysága az időben szinuszosan változik, térben

azonban helyben marad, állóhullámnak, lüktető vagy pulzáló mezőnek nevezik.

37
Mindhárom fázis ugyanilyen módon létrehoz egy-egy hasonló lüktető mezőt. Csakhogy az
egyes fázisokban folyó áramok maximumai és ezzel együtt az általuk létrehozott mágneses
mezők maximumai is időben 120º-kal eltolódva jönnek létre.

A 3 fázistekercsben folyó áram vektorainak pillanatnyi helyzetét ábrázolja az 39. ábra.

II.

IIII. III.
39. ábra
Háromfázisú áram pillanatértékei

Amikor R fázisban az áramnak maximális értéke van, és ezzel együtt mágneses tere is a
legnagyobb, az S és T fázistekercsekben folyó áram pillanatértéke (tehát az ordinátatengelyre
vetett vetülete) fele akkora és ellentétes értelmű, vagyis a mágneses mező indukció-
vektorának iránya a tekercsek tengelyéhez képest ellenkező lesz.

BI
BIII = BII = −
2

De az egyes tekercsek és ezzel mágneses mezőik maximum helyei térbelileg is 120º-ra

vannak eltolódva egymáshoz képest.

Ezek szerint a három indukcióvektort a tekercsek tengelyébe rajzolva eredőjük Be, ennek
nagysága:
3
Be = B I
2

és iránya a vizsgált pillanatban az I. fázis tengelyébe esik (40. ábra). (A fázis tekercseket a
tengelyükbe rajzolt jelképes tekerccsel jelöltük.)

40. ábra
Forgómező eredőjének meghatározása

38
(Magyarázatként fűzzük hozzá,hogy a II. és III. tekercsben az áram pillanat értéke a vizsgált
pillanatban a 39.ábra szerint negatív, ezért az indukció ezekben a tekercsekben ellenkező
előjelű,mint az I .fázisban, „kivülről befelé” mutat,vagyis erősíti az I.tekercs indukcióját.)

Amikor az áram a II. fázisban éri el a maximumát, az eredő mágneses tér ennek a fázisnak az
irányába mutat, majd újabb 1/3 periódus után a III. fázis irányába.

Az eredő mágneses mező tehát körben forog, és egy periódus alatt egy teljes körülfordulást
végez. Iránya mindig annak a fázisnak a tengelyébe esik, amelyben az áram eléri a
csúcsértéket. (Térbeli szögeken itt is mindig villamos fokbeosztást kell érteni, egy teljes
körülfordulás alatt tehát két pólusosztásnyi távolságot, mely csak kétpólusú gépeknél jelent
valóban egy tényleges körülfordulást.)

Az egyes fázisok által létesített mezők tehát állnak, csak nagyságukat változtatják, míg a 3
fázis mezejének eredője egy körbefutó mágneses mező.

Az ilyen mágneses tér neve forgó mező.

A forgó mágneses térbe mágnestűt helyezve, az együtt forog a mágneses térrel. Ezen az elven
működnek a szinkron gépek, ahol az egyenárammal gerjesztett póluskerék állandó
mágnesként szerepel.

A forgó mágneses térbe zárt vezetőkeretet helyezve, a keret forgásba jön. A keretben ui.
feszültség indukálódik a fluxus-változás hatására, s áram indul meg. Az áram és a mágneses
mező kölcsönhatása pedig nyomatékot ad, amely a keretet forgásba hozza. Áram és nyomaték
azonban csak akkor jön létre, ha erővonalmetszés van, tehát ha a mező és a keret
fordulatszáma eltérő (aszinkron = nem szinkron). Ezen az elven működnek az aszinkron
gépek.

A szinkron és az aszinkron gépek működési elve tehát teljesen eltérő, de mindkettőnél a forgó
mágneses mező játssza a főszerepet.

3.2. Szinkron gépek

A szinkron gépek állórésze lemezelt vasmag, hornyokkal és háromfázisú tekercseléssel. A

forgórész tömör vas, kiképzett, vagy telt pólusú, egyenáramú gerjesztéssel. Az egyenáramú
gerjesztő áramot két csúszógyűrű vezeti a forgórész-tekercselésbe.

A szinkron gépek forgórésze lehet kiképzett pólusú és telt pólusú.

A kiképzett pólusú forgórész kis fordulatszám, tehát nagy pólusszám esetén használatos. A
pólustörzsek rendszerint tömörek, végükre saruk vannak erősítve. A gerjesztő tekercsek
olyanok, mint az egyenáramú gépeknél.

A nagy teljesítményű, vagy fordulatszámú gépek forgórésze a nagy tömegerők miatt mindig
egy darabból öntött, tömör vashenger. A légrés a kerület mentén állandó. A palást
alkotóirányú hornyaiban helyezkednek el a gerjesztő menetek. Ezek réz rudakból állnak.

Ha a gép generátorként működik, a gép tengelyére mechanikai teljesítményt vezetünk, és ezt

a gép villamos teljesítménnyé alakítja át. A motorként működő gépben a villamos
teljesítmény alakul át a gép tengelyéről levehető mechanikai teljesítménnyé.

39
Üres járásban (az állórész kapcsai nyitottak) a gép fluxusát a póluskerék gerjesztése szabja
meg, az ez által indukált feszültség pedig állandó fordulatszám esetén a fluxussal arányos.

Terheléskor az állórész kapcsaira fogyasztót kapcsolunk, benne áram indul (Ia). Ez a terhelési
áram is létrehoz mágneses mezőt (armatúra-fluxus).

A pólus fluxus forgómező, mert külső géppel forgatjuk. Az armatúra-fluxus, amelyet

háromfázisú váltakozó áramok gerjesztenek, mint láttuk, szintén forgómező. Mindkét mező
azonos szögsebességgel forog.

A két mező úgy tekinthető, mint permanens mágnesek, melyeknek ellenkező pólusai vannak
egymás közelében, s így kapcsolódnak egymásba, és összekapaszkodva, egyidejűleg
(szinkron) forognak.

A két mágneses mező közül az egyik előresiet, s a másikat maga után vonja. Generátoros
üzemben a póluskerék siet, motoros esetben késik az armatúra forgó mágneses mezejéhez
képest.

Ez az eltérés azonban nem jelenti azt, hogy az elöl haladó gyorsabban forog. A két mező
szigorúan csak a szinkron fordulatszámmal foroghat (vagyis egyidejűleg), mert különben a
szinkron gép nem működhetne. Úgy képzelhető el, mint két futó, akiket egy rugó köt össze, s
az első a kifeszített rugónál fogva vonszolja a másikat. Ha az elöl futó gyorsabban fut, mint a
hátsó, a rugó elszakad, a kapcsolat megszűnik, és a hátsó leáll; ha a hátsó fut gyorsabb az első
sebességénél, akkor a rugó nem feszül meg, s így erőt sem fejthetnek ki egymásra.

Szinkron gépet általában generátorként üzemeltetik, hajtómotorként ritkán alkalmaznak.

A szinkron gép nevét onnan kapta, hogy a gép a frekvenciából meghatározható

fordulatszámmal, az ú. n. szinkron fordulatszámmal kénytelen forogni, akármekkora is a
hajtó, illetve terhelő nyomaték, mert az armatúra mágneses mezeje is ezzel a fordulatszámmal
forog körbe. A szinkron fordulatszám:

60 f
n0 =
p

3.3. Aszinkron gépek működési elve

Az aszinkron, vagy indukciós motor a legáltalánosabban használt, legegyszerűbb szerkezetű

villamos motor. Aszinkronnak nevezik, mert fordulatszáma eltér a hálózati frekvencia által
megszabott szinkron fordulatszámtól. Indukciósnak pedig azért nevezik ezt a géptípust, mert a
gép álló és forgó része nincs vezetői összeköttetésben, bár mindkét részben váltakozó áram
folyik, és az energiaátvitel a két rész között elektromágneses indukció útján történik.

A nyomaték keletkezése

Az aszinkron gépekben a fluxust egy változó áramú hálózatra kötött primer rész (állórész)
hozza létre, a gép működéséhez szükséges nyomaték pedig a fluxus és a szekunder rész
árammenetei kölcsönhatásaként keletkezik.

40
A szinkron gépeknél láttuk, hogy az állórész háromfázisú tekercselése ugyanolyan forgó
mágneses mezőt létesít, mint az egyenárammal gerjesztett forgó póluskerék. Ezért az
egyenáramú gerjesztés megfelelő átalakítás után el is hagyható, illetve helyettesíthető
váltakozó árammal.

Helyezzünk a póluskerék helyébe olyan forgórészt, amelynek hornyaiban háromfázisú

tekercselés van. Kössük a tekercseket csillagba, másik végüket pedig vezessük ki a tengelyre
erősített csúszógyűrűkhöz. (Az 41. ábrán a motor kapcsolási vázlata (a) és egyszerűsített
jelölése (b) látható.)

Ha az állórészt háromfázisú hálózatra kapcsoljuk, a forgórész kapcsai pedig nyitva vannak,

az állórész tekercseiben áram indul, és a korábban leírt módon forgómezőt létesít. A
forgómező fordulatszáma a hálózat periódusszámától és a pólusszámától függ (szinkron
fordulatszám):
60 f
n0 =
p

41. ábra
Csúszógyűrűs aszinkron motor kapcsolási vázlata

Ez a forgómező metszi az állórész vezetőit és bennük feszültséget indukál. (Önindukció)

Az állórész egy fázistekercsében indukált feszültségek Lenz törvénye értelmében (ti. hogy az
indukált áramok az őket létrehozó hatás ellen dolgoznak) ellentétes értelműek a hálózat
feszültségével, és azzal egyensúlyt tartanak. Az állórész tehát olyan nagy mágnesező áramot
fog felvenni a hálózatból, amely a forgómező fenntartásához szükséges, úgy,hogy a
forgómező által az állórész vezetőiben indukált feszültség éppen egyenlő legyen a hálózati
feszültséggel.

41
De az állórész által létrehozott forgó mágneses mező nemcsak az állórész vezetőit metszi,
hanem a forgórész vezetőit is, és ezekben is indukál feszültséget. (Kölcsönös indukció) A
forgórész kapcsai egyelőre nyitva vannak, tehát a tekercselésben áram nem folyik. A
forgórész nyugalomban van és a feszültségét a tekercselés áttétele szabja meg . A gép ebben a
helyzetben hasonlít egy üresen járó transzformátorhoz. Az állórész tekercselésének megfelelő
a transzformátor primer tekercselése, a forgórész tekercselésének pedig a transzformátor
szekunder tekercselése.

Ha most a forgórész tekercseit a keféken keresztül a csúszógyűrűkön át zárjuk, bennük

áram indul. A mágneses mező és a benne elhelyezett árammal átjárt vezető kölcsönhatása
erőhatást eredményez. A forgórész tehát meg fog indulni.

A bekapcsolás pillanatában a szekunder tekercs még áll, a benne indukált feszültség periódusa
és frekvenciája azonos a primer feszültség periódusával és frekvenciájával

f 2 = f1

A forgórész árama szintén háromfázisú áram lévén, szintén forgómezőt hoz létre.

Ha ez a forgórész a primer mezővel szinkron forogna, erővonalmetszés nem lenne, így a

szekunder feszültség és áram értéke is nulla volna. Így a gép nyomatékot sem tudna
kifejteni.

Minthogy azonban minden motornak van a forgórész csapágyain súrlódási vesztesége, a gép a
szinkron fordulatszámot soha sem érheti el, még üres járásban sem. A forgórész tehát az
állórész mágneses terénél kisebb fordulatszámmal forog. Ezért ezt a géptípust aszinkron
(nem szinkron) motornak nevezik.

A szlip szerepe

Ha a gép tengelyét megterhelik, a fordulatszám csökken, és a gép olyan fordulatszámra áll be,
amelynél az erővonalmetszés akkora áramot indít (I2), hogy az ezáltal kifejtett nyomaték a
terhelő nyomatékkal egyensúlyt tartson.

Ha a szinkron fordulatszám n0, a forgórész fordulatszáma n, akkor a forgórész elmaradása az

állórészhez képest, vagyis a szlip (csúszás):

n0 − n
s=
n0

A szlip értéke a terheléssel változik. Normális terhelésnél 3-6 % közötti érték. A fordulatszám
tehát csak kismértékben csökken a terheléssel.

A primer feszültség frekvenciája:

pn0
f1 =
60

ahol p a pólus párok száma:

42
A szekunder feszültség frekvenciája:
n0 − n
f2 = p
60

vagyis a forgómezőnek a forgórészhez képest mért relatív fordulatszáma szabja meg

(n2 = n0 - n).

A két egyenlet egymással osztva:

f 2 n0 − n
= = s; f 2 = f1 s
f1 n0
és
f2
s=
f1

ha f1 = 50 Hz; s=4%
akkor: f2 = 0,04·50 = 2 Hz

A szekunder frekvencia tehát kis érték.

A vasveszteség a kis frekvencia miatt a forgórészben igen kicsiny, ezért nem kellene
lemezelve készíteni, gyártástechnikai okokból azonban általában mégis úgy készítik.

A fordulatszám függvényében a szlip és a szekunder frekvencia változását az 42. ábra

mutatja.

Ha a forgórész szinkron forog a mezővel

a szlip: s = 0, ez a gyakorlatban az üres járási pont (n = n0)

Ha a forgórész áll
a szlip: s = 1, ez az úgynevezett rövidzárási pont, a gyakorlatban az indítás pillanatát jelenti
(n = 0)

s
s=1
f2=f1
1
n=0

n1
0
n
s=0
f=0
fék motor n= n0 generátor
s>1 0<s<1 s<0
n<0 0< n< n0 n> n0

42. ábra
Szlip-fordulatszám jelleggörbe

43
Ha a forgórészt a szinkronon túl forgatjuk,
a szlip: s < 0, ez a generátoros üzem

Ha a forgórészt a mezővel szemben forgatjuk,

a szlip: s > 1, ez a féküzem

Ha a gép terhelése kicsi, a fordulatszám nagy, a szlip értéke kicsi lesz. Ha a gép terhelése nő,
a fordulatszám csökken és a szlip értéke nő. Végeredményben a szlip értéke motoros
terhelésnél nulla és egy között váltakozik a terheléstől függően. (Normális üzemben, mint
korábban említettük: 4-6% körül alakul.)

Terhelési üzemállapotban, a terhelés által meghatározott fordulatszámnak megfelelő terhelő

áram folyik a gépen keresztül. Ha a fordulatszám csökken, az áram nő, ha a fordulat nő, a
terhelő áram csökken. Üres járásban van a gép, ha fordulatszáma majdnem eléri a mező
fordulatszámát, de azt a belső veszteségei miatt sohasem érheti el. Ekkor, mint a
transzformátorok, az aszinkron gépek is túlnyomórészt a mágneses kapcsolat fenntartására
vesznek fel mágnesező áramot (induktív meddő áramot) a hálózatból. Az üres járási áram
wattos komponense (vasveszteség, súrlódási veszteség fedezésére szolgáló komponens) igen
kicsi, a fázistényező (cos φ) tehát nagyon rossz (0,1-0,3). Huzamos időn keresztül a gépet
üresen járatni nem szabad, mert a hálózat fázistényezőjét jelentősen lerontja.

Motoros üzem s = 0 és s = 1 között van. Ha a motort külső erővel szinkron fordulatszámon túl
forgatjuk, a forgórész (rotor) gyorsabban forog, mint az állórész mágneses tere, a rotorban
indukált feszültség iránya megfordul, (mert a vezetők a forgó mágneses tér erővonalait
ellenkező irányban metszik). Így az áram és a nyomaték is ellentétes (a forgást akadályozni
igyekszik), vagyis a gép, mint aszinkron generátor, villamos teljesítményt szolgáltat a
hálózatnak. A forgómező fenntartásához szükséges mágnesező áramot azonban a hálózatból
veszi fel. Ezért az aszinkron generátor önállóan csak akkor tud hálózatot táplálni, ha
mágnesező áramról gondoskodnak.

Ha a hálózatra kapcsolt aszinkron motor forgórészét a mezővel szemben forgatjuk, akkor a

szlip pozitív és egynél nagyobb értékű lesz. A motor ilyenkor a hálózatból villamos, a
tengelyén pedig mechanikai teljesítményt vesz fel, s mindkettőt hővé alakítja a forgórészben.
A motor ilyenkor mint fék működik.

3.4. Az aszinkron gépek szerkezete

A forgórész kivitele szerint megkülönböztetünk csúszógyűrűs, és rövidrezárt vagy kalickás

aszinkron gépeket.

Csúszógyűrűs motoroknál a forgórészen háromfázisú tekercselés van elhelyezve. A

tekercsfejeket a centrifugális erők miatt bandázsolják, vagy rögzítő gyűrűkhöz kötik. A
forgórész tekercseinek szabad végei a tengelyre ékelt 3 csúszógyűrűhöz csatlakoznak. A
gyűrűkön keresztül szénkefék közvetítésével jut az áram az indító ellenállásba. Az indítási
folyamat végén az indító ellenállásokat teljesen kiiktatják, és így a csúszógyűrűket rövidre
zárják.

A forgórész tekercsei lehetnek csillagba vagy háromszögbe kapcsolva.

44
Rövidrezárt (kalickás) motoroknál a forgórész kalickás tekercseléssel készül (43. ábra). Az
állórész hasonló a csúszógyűrűs géphez, a forgórész azonban jelentősen elér attól.

43. ábra
Kalickás motor forgórésze

Itt minden horonyban egy-egy rúd van. A rudaknak a vastestből kiálló végeit kétoldalt egy-
egy gyűrű köti villamosan össze.

A vezetők és a vastest között semmiféle szigetelésre nincs szükség. A kalicka rézből vagy
alumíniumból készül, s a nagy keresztmetszetű rudak ellenállása a vastestéhez képest
elenyészően kicsiny.

A kalickás forgórész minden pólusszámra egyformán használható, míg a csúszógyűrűs motor

forgórészét olyan pólusszámra kell tekercselni, mint az állórészt.

A kalickás forgórészű motort Dolivo-Dobrovolszkij és Tesla szerkesztette meg, s ezzel

sikerült megalkotniuk a villamos gépgyártás egyik legtökéletesebb gépét. Ui. ez a
legegyszerűbb, legolcsóbb és a legnagyobb üzembiztonságú gép. Semmiféle csúszó érintkező
nincs rajta. Ez a legelterjedtebb motortípus.

Áramkiszorító forgórész

Az áramkiszorítós motorok forgórész-tekercselése speciális. A közönséges kalickás

forgórészhez képest, ahol a hornyokban elhelyezet tekercsek keresztmetszete általában kör
alakú, az áramkiszorítós motorok esetében, ez a tekercs a horonyba mélyen benyúló
hosszúkás profilú, vagy kettős kalicka kialakítású. Ennek a kialakításnak az a szerepe, hogy
indításkor korlátozza az indító áram nagyságát, vagyis csökkentse az indítási nagy
áramfelvételt.

A „mélyhornyú”, vagy „kétkalickás motor” elve az, hogy indításkor még nagy a forgórészben
indukálódó feszültség frekvenciája, ezáltal nagy a forgórész tekercs induktív reaktanciája.
Ez elsősorban a horony mélyebb részében, illetve a „belsőkalickában”érvényesül. Vagyis az
áram „kiszorul”, ezáltal pedig lecsökken,hiszen a tekercs eredő ellenállása (Z=R+X)
megnövekedett. Ha a motor felpörgött a fent leirt jelenség megszűnik (X közelítőleg 0-ra
csökken),és a motor áramfelvétele vissza áll a normál üzemi értékre.

45
Reluktancia motor

A reluktancia motorok forgórésze is eltér a közönséges kalickás forgórésztől. Itt

szinkrongépekhez hasonlóan a forgórész kiképzett pólusokkal is rendelkezik. Ugyanakkor
megmarad az aszinkron gépeknél alkalmazott kalicka.
Ezáltal elérhető, hogy a motor aszinkron üzemben, vagyis indukciós motorként indul.
Felpörgés után a forgórész a kiképzett pólusok segítségével ”beugrik” szinkronizmusba,
vagyis fordulatszáma meg fog egyezni az állórész forgó mágneses mezejének
fordulatszámával. A motor tehát szinkronmotorként üzemel.
A reluktancia motor érzékeny a túlterhelésre, jelentősen túlterhelve kiesik a
szinkronizmusból.

3.5. Aszinkron gép helyettesítő kapcsolási vázlata

A transzformátorokhoz hasonlóan a villamos forgógépek esetében is célszerű megalkotni a

helyettesítő kapcsolási vázlatot. Ennek elsősorban az a célja, hogy a gépben lejátszódó
elektro-mágneses folyamatokat tisztán elektromos egyenletekkel legyünk képesek leírni és így
egyszerűbbé tegyük a szóban forgó folyamatok vizsgálatát.

Az aszinkron gépek helyettesítő kapcsolási vázlata (44. ábra) a transzformátor helyettesítő

vázlatára emlékeztet. (3. ábra)

R1 X s1 X s2' R2'

1-s
-----
s R2'
U1 Rv Ue X 0 Rk (U2')

Ip
I1 I 2'
44. ábra
Aszinkron gép helyettesítő vázlata

A vázlatban szereplő elemek és mennyiségek jelentése is hasonló a transzformátornál

megismertekkel. A 44. ábrán szereplő betűk jelentése az alábbiakban foglalható össze:

Az áramköri elemek értelmezése:

R1 az állórész tekercseinek ellenállása

R’2 a forgórész tekercseinek redukált ellenállása. (A redukciót a transzformátornál
elmondottakhoz hasonló célból és hasonló módon kell elvégezni. A levezetésekkel itt
nem foglalkozunk.)
RV az álló-, és forgórész vasveszteségét helyettesítő ellenállás (a forgórész vasvesztesége
az alacsony f2 frekvencia miatt szinte elhanyagolható az állórész vasvesztesége
mellett)
RK az aszinkron gép terhelését jelképező ellenállás, amelynek értéke a mindenkori
terheléstől függ. (Csökkenő RK érték növekvő terhelést jelent és fordítva)

46
X0 az állórész és forgórész között kialakuló „kapcsolódó” mágneses mezőt jelképezi,
amely a mágneses indukció segítségével viszi át az energiát az állórészről a
forgórészre. Ez a gép működésének a „lelke”, főmező-reaktanciának nevezzük.
XS1 az állórész mágneses mezejének az a része, amely nem kapcsolódik a forgórész
mezejével. (Nem vesz részt az indukcióban, szóródik, veszendőbe megy, szórt
fluxusnak is nevezzük.)
XS2’ a forgórész szórt fluxusa

A mennyiségek értelmezése:

U1 az állórész kapcsaira adott feszültség.

Ue az állórész tekercseiben indukált feszültség, amely azonos a forgórész tekercseiben
indukált, az áttételnek megfelelően redukált, feszültséggel.
I1 - az állórész tekercseiben folyó áram
I2’ a forgórész tekercseiben folyó redukált áram
I0 az állórész áramának az a része, amely a mágneses tér létrehozásához szükséges
energiát szolgáltatja. Ez az áram terheléskor és üres járáskor egyaránt azonos értékű ezért I0
üres járási áramnak is nevezhetjük.

Egyenletek:

Az aszinkron gép helyettesítő vázlata alapján az alábbi Kirchhoff egyenletek írhatók fel:

U1 = Ue + UR1 + US1 = Ue + I1R1 + jI1XS1

Ue = U2’ + U’R2 + U’S2 = I’2R’K + I’2R’2 + jI’2X’S2

I1 = I0 + I’2

Ezeknek az egyenleteknek a felhasználásával szerkeszthetjük meg az aszinkron gép

vektorábráját (45. ábra).

I1R1=UR1

US1=jI1Xs1
jI’2XS2= U’S2
Ue
U1 I’2U’2= U’R2
ϕ1 U’2
I1
I’2

+j I0 -j

45. ábra
Aszinkron gép vektorábrája

47
3.6. Aszinkron gép energiamérlege

Vizsgáljuk a gépbe befolyó villamos energia útját a gép kapcsaitól a tengelyen leadott
mechanikai teljesítményig (46. ábra).
P1

Pl
Pv1

Pm
PS P2 Pv2

46. ábra
Aszinkron gép energiamérlege

A gép a hálózatból felveszi a P1 = 3 U1 I1 cosφ1 villamos teljesítményt.

Ha ebből levonjuk az állórész veszteségeit: vas-(Pv), és réz-(3I21⋅R1), veszteséget, (összesen

Pv1), kapjuk a légrésen át a forgórésznek átadott, ú. n. belső vagy légrés teljesítményt:

Pl = P1 − 3I 12 R1 − Pv = P1 − Pv1

A légrés teljesítmény egy része, mint a forgórész (rotor) rézvesztesége (Pt2), hővé alakul,
másik része, adja a mechanikai teljesítményt (Pm). Pm-ből levonva a súrlódási veszteségeket
(Ps), kapjuk a tengelyen hasznosítható teljesítményt (P2).

Pm = Pl − Pv 2
és
P2 = Pm − Ps

A mechanikai teljesítményt, a súrlódást is beleértve, a helyettesítő kapcsolási vázlatban a

terhelés (az R’k ellenállás) képviseli.

A légrés teljesítményt a forgómező viszi át a fogórészre. Az állórész forgómezeje n0

fordulatszámmal forog és M nyomatékot fejt ki a szekunder rész I2 áramával kölcsönhatásban.
A légrés teljesítményre írható:
Pl =
Mn0
[W ] , ha M-et Nm-ben adják meg.
9,55
Ebből a nyomaték
Pl [Nm]
9,55
M =
n0
Tekintve, hogy
P
Pl = m
1− s
és
n
n0 =
1− s

48
a nyomaték(M) az alábbi formában is írható:
Pm [Nm]
9,55
M =
n
A két egyenlet azonos eredményt ad, mert:
Pl n
= 0
Pm n

A nyomatékot mindig abból a teljesítményből célszerű meghatározni, amelynél egyszerűbben

megkaphatjuk a számításhoz szükséges adatokat.

3.7. Az aszinkron gép áram-vektordiagramja (kördiagram)

Az aszinkron motor primer (állórész tekercseiben folyó) árama a szliptől függ. A szlipet a
terhelő nyomaték határozza meg. Minden terhelésnek más és más szlip felel meg. Ha tehát
meg tudjuk határozni, hogy állandó kapocsfeszültség (Uk) mellett a primer áram nagysága és
fázisszöge a szlip függvényében hogyan változik, a motor összes jellemző mennyiségét ki
tudjuk számítani, mert a primer áram nagyságának és fázisszögének ismeretében a hálózatból
felvett teljesítmény, a nyomaték és a mechanikai teljesítmény is meghatározható.

Az aszinkron gép kördiagramja éppen az állórész áramvektor végpontjainak munkagörbéje a

különböző terhelési állapotnak, tehát a különböző szlip értékeknek megfelelően.

Elméleti úton bebizonyítható, hogy az aszinkron motorok felvett áramának végpontja a teljes
üzemi tartományban, vagyis a generátoros- motoros-, és féküzemben egy körön fog mozogni.
Más szóval az I1 vektor végpontjának mértani helye egy kör.
(A bizonyítástól itt eltekintünk.)

Ezt a kört az aszinkron motor áramvektor-diagramjának, vagy röviden kördiagramnak

nevezzük. Elméletét Heyland dolgozta ki, ezért Heyland-diagramnak is nevezik.

Most lássuk, hogy rajzolhatjuk fel egy aszinkron motor kördiagramját.

Kördiagram szerkesztése két pontból

A kördiagramot leggyakrabban az üresjárási és rövidzárási mérésekből nyert adatok

segítségével szerkesztjük meg.

Üresjárásban a fordulatszám
n=n0
a szlip
s=0

a felvett áram I0 csupán a súrlódás legyőzésére szolgál, ezért nagyon kicsi.

Mérjük a felvett teljesítményt, amely a vas- és súrlódási veszteségeket fedezi és ebből

számítjuk az üresjárási cosφ0-t.

49
 P0 = 3U 1 I 0 cos ϕ 0
ebből
P0
cos ϕ 0 =
3U 1 I 0

a függőleges tengelytől mért φ0 – szög adja az I0 áram irányát.

Motorikus üzemben a rövidzárást úgy hozzuk létre, hogy megfogjuk a motor tengelyét M=∞
nyomatékkal. Az U1 feszültséget addig emeljük, amíg a felvett áram eléri a névleges értéket
(In). Ez az úgynevezett rövidzárási feszültségnél következik be (Uz). A feszültségekre és
áramokra az alábbi aránypár írható:

Un : Uz = Iz : In
ebből
Un ⋅ In
Iz =
Uz
ahol:

Iz – a rövidzárási áram, amely akkor folyna a tekercsekben, ha Un névleges feszültséget

kapcsolnánk a motorra M=∞ terhelőnyomaték esetén (természetesen a motor ebben az
esetben leégne).

Un (névleges feszültség)és In (névleges áram) ismeretében tehát a rövidzárási áram nagysága

kiszámítható. Az áram irányát (φz) ismét a teljesítményből, mégpedig a Pz rövidzárási
teljesítményből számítjuk, amely a motor tekercsveszteségével egyenlő, mert rövidzárásban a
névleges áram folyik, tehát a tekercsveszteség névleges, a vasveszteség azonban
elhanyagolható, súrlódási veszteség pedig nincs.

Pz = 3U z I n cos ϕ z
ebből
Pz
cos ϕ z =
3U z I n

A mérésekből nyert 2 pont adatai: Q0 (I0; φ0) illetve Qz (Iz; φz)

Az üresjárási és rövidzárási áramok nagysága és iránya ismeretében két pontból kell a

kördiagramot megszerkeszteni (47. ábra). Ehhez megrajzoljuk az I0 és Iz vektorokat nagyságra
és irányra (φ) helyesen. I0 végpontjából függőlegest állítunk. Ez metszi az Iz vektorát egy
pontban. Ez a P pont a valóságban nem pontja a körnek, de ettől nem nagyon tér el. Ezért úgy
tekintjük, mintha a kör pontja lenne, s így három pontot ismerve, a húrfelező egyenesek
metszéspontja megadja a kör középpontját.

50
 U1

Pm=0

Qz
Iz

ϕz P
0
ϕ0

I0 Q0

47. ábra
Kördiagram szerkesztése két pontból

Az egyik húrfelező a Q0 Qz felező merőlegese lesz, a másik a Q0 és az új pont (P) közti

függőleges darab felezőpontjából húzott merőleges, tehát egy vízszintes egyenes.

Szlip skála szerkesztése

A kördiagram használatához szükséges, hogy minden pontban ismerjük a hozzátartozó szlip

értékét. Ha a motort az üresjárási állapottól kezdve terhelni kezdjük és a rövidzárási állapotba
jutunk, a primer áramvektor végpontja a körön Q0 pontból Qz pontba jut. Ha ismerjük az s=0;
s=1 és s=+∞ szliphez tartozó pontokat, akkor bármely munkaponthoz tartozó szlipet meg
tudjuk határozni, az ú. n. szlip skála segítségével. A szlip skála szerkesztésének menete a 48.
ábrán követhető.

Először meg kell szerkesztenünk a Q∞ pontot. Ez egy elméleti pontja a kördiagramnak, az a

pont, ahol a szlip végtelen nagy. A Q∞ pontot úgy kapjuk, ha a Qz pontból az alapvonalra
bocsátott merőlegest megfelezzük, és az origóból a felezőponton (F) keresztül húzott egyenes
kimetszi a körből a Q∞ pontot.

Ehhez magyarázatként az alábbiak szolgálnak:

A Qz pontból az alapvonalra bocsátott merőleges a primer és szekunder tekercsveszteséggel

arányos (lásd 3.8. pont). Ha a primer és szekunder tekercsveszteséget azonosnak tekintjük (ez
közelítőleg megtehető), akkor a teljes metszéket megfelezve (F pont) az alapvonaltól az F
pontig terjedő érték e primer tekercsveszteséget adja, amely viszont a Q∞ pontra jellemző,
mert a végtelen szlip pontjában a szekunder tekercsveszteség is nulla. (Ez természetesen a
valóságban lehetetlen, mert R’2 valós ellenállás. A Q∞ pont tehát a valóságban nem létezik.)

51
 1,0
U1 s=1
Qz
0,8
Q1
0,6
I1 F
Q∞
Q0
0,4

I2 s=0,22
0,2

s=0

48. ábra
Szlip skála szerkesztése

A Q∞ pont megszerkesztése után a szlip skála szerkesztését a következőképpen folytatjuk:

A kör kerületén valahol vegyünk fel egy S sorozópontot. Kössük össze ezt a pontot Q∞
ponttal, és húzzunk az így nyert egyenessel tetszőleges helyen párhuzamost. Célszerű ezt a
párhuzamost a Qz pont közelében meghúzni. Az S pontot összekötve Q0 és Qz pontokkal, Q0 S
kimetszi a felvett egyenesen, az ún. szlip skálán, az s = 0; Qz S pedig az s = 1 szlipnek
megfelelő pontokat.

A közbeeső távolságot lineárisan beosztva, megkapjuk a szlip skálát. Ezután egy tetszőleges
áramvektorhoz tartozó szlipet úgy határozhatunk meg, hogy az áramvektor végpontját (Q1)
összekötjük a sorozóponttal, és ahol Q1 S összekötő egyenes metszi a szlip skálát, az a szlip
érték tartozik az illető áramvektorhoz.

Magyarázatul szolgáljon a következő:

Az ábrázoló geometriából ismeretes, hogy két görbe egyes pontjait egymáshoz lehet rendelni
úgy, hogy a két görbének egy sorozóponton keresztül fektetett egyenesekkel alkotott
metszéspontjait sorozzuk be egymáshoz.

Itt ez a két görbe a kör és a szlip skála egyenese. Először megállapítottuk a kör s = 1, és s = 0
pontjaihoz rendelt pontokat a szlip skálán, azután elkészítettük a skála beosztását, s most már
a skála megfelelő pontjaihoz besorozva egy kérdéses munkapontot, leolvashatjuk azon a
hozzásorolt pont, tehát a szlip értékét. (Pl.: Q1-pontban s=0,22)

A skálát azért kell az S és Q∞ -t összekötő egyenessel párhuzamosan felvenni, mert az s = ∞ -

hez a skála végtelenben fekvő pontja tartozik, és az s = ∞ pontját a körnek a skálához úgy kell
besorolni, hogy a sorozó egyenes a skálát a végtelenben messe, tehát párhuzamos legyen.)

52
3.8. Aszinkron gép teljesítménye és nyomatéka

A kördiagramból az aszinkron gép üzemének ismeretéhez szükséges minden mennyiség

kiolvasható, így a teljesítmények és veszteségek is.

A kör pontjaihoz tartozó ordináták a felvett áram wattos komponensét ábrázolják.

QC = y = I 1 cos ϕ1

Így állandó U1 esetén ez az érték arányos a hálózatból felvett teljesítménnyel is (49. ábra).

U1
Q Pm=0

Qz
P l=0
Ym Yl
I1
Q∞
ϕ
F
E Y2
D Y1 P0
C
Q0 Y0

49. ábra
Teljesítmény-metszékek leolvasása

P1 = 3U 1 I 1 cos ϕ1 = 3U 1 y[w]

Az y metszéket áramléptékben kell leolvasni.

Az üresjárási áram wattos komponense a P0 üresjárási veszteségekkel arányos. A

kördiagramban a CD = y0 metszék jelenti a P0 veszteséget:

CD = y0 = I 0 cos ϕ 0

P0 = 3U 1 y 0 [w]

Itt is megjegyezzük, hogy eddig az üresjárási áramot a gerjesztő árammal azonosnak vettük. A
valóságban az üresjárási áram nemcsak gerjeszt, hanem a súrlódási veszteségeket is fedezi,
mert üresjárásban a gép nem szinkron forog, hanem már van egy kis szlipje. I0 és Ig között
azonban az eltérés csak néhány tized százalék.

A P0 egyenest az üresjárási teljesítmény vonalának nevezzük. A felvett teljesítményt

tovább vizsgálva, a Q0 Q∞ egyenest a légrés teljesítmény vonalának nevezzük és Pl = 0-val

53
jelöljük. Az ez alatt a vonal alatt lévő teljesítmény metszékek az állórész veszteségeivel
arányosak. Ugyanis a Q0 pontban s = 0, a gép üresen jár, a forgórésznek nincs teljesítménye, a
Q∞ pontban pedig a szekunder körben energiafogyasztó ellenállás nem lévén szintén nincs
légrés teljesítmény. (Légrés teljesítménynek nevezzük azt a teljesítményt, amely az állórészről
átadódik a forgórészre a légrésen keresztül, mágneses úton!)

A DE = yl metszék a primer tekercsveszteségnek felel meg:

Pt1 = 3I 12 R1 = 3U 1 y1 [w]

A légrés teljesítmény a QE = yl metszékkel arányos:

Pl = 3U 1 y l [w]

A Q0 Qz egyenest a mechanikai teljesítmény vonalának nevezzük és Pm = 0-val jelöljük.

Üresjárásban ui. nincs szekunder teljesítmény, rövidzárásban pedig nincs terhelés, tehát a
felvett teljesítmény teljes egészében a veszteségek fedezésére szolgál. A Pm = 0 és Pl = 0
egyenes közötti ordináta metszék, EF = y2 a szekunder tekercsveszteségnek felel meg.

Pt 2 = 3I 2'2 ⋅ R2' = 3U 1 y 2 [w]

A maradék, az ordináta Pm = 0 egyenes feletti része, az OF = ym metszék felel meg a

mechanikai teljesítménynek:

Pm = 3U 1 y m [w]

Az összes metszékeket áramléptékben kell leolvasni, akkor a teljesítményeket wattban kapjuk

meg.

A gép nyomatéka, mint tudjuk:

Pl [Nm]
9,55
M=
n0

Itt n0 ismert szám, Pl pedig y l metszékből számítható. Ezek alapján:

3U 1 y l [Nm]
9,55
M =
n0

Vagyis az y l metszék (tehát az ordináta Pl = 0 feletti része), jelenti a gép tengelyén kifejtett
nyomatékkal arányos metszéket is.

Ezért a Pl = 0 egyenest a nyomaték vonalának is nevezik.

54
A legnagyobb nyomaték abban a munkapontban van, ahol az y l metszék a legnagyobb: tehát,
ahol a Pl = 0 egyenessel párhuzamos a kör érintője. Ezt a pontot billenő pontnak (QB), a
maximális nyomatékot pedig billenő nyomatéknak nevezik. (50. ábra)

A legnagyobb mechanikai teljesítmény helyét a Pm = 0 egyenessel húzott párhuzamos érintő

jelöli ki.

A cosφ skála szerkesztése

Az egyes munkapontokhoz tartozó cosφ értékek gyors leolvasása érdekében szerkeszthető egy
y
külön cosφ skála is. Tudjuk, hogy cos ϕ1 = .
I1

Húzzunk a koordinátarendszer kezdőpontjából tetszés szerinti sugárral körívet, ezután a

kezdőponttól kiindulva az ordináta tengelyre lineáris beosztást készítünk úgy, hogy a kör
sugarát egységnek tekintjük.

Ha a primer áramvektor egyenesének a K körrel alkotott metszéspontját a skálára vetítjük,

megkapjuk a cosφ értékét.

3.9. Az aszinkron gép jellemző üzem állapotai

A kördiagram egyes szakaszai a gép különböző üzemi állapotainak felel meg.

Q0 az üresjárási pont, itt a gép közel szinkron fordulatszámmal jár, s = 0; n = n0.

A motoros üzemben az áramvektor végpontja Q0 és Qz közé esik. Ekkor 0<s<1; n0>n>0.

Qz a rövidzárási pont, a gép itt áll, s = 1; n= 0.

Qz és Q∞ pont között van a féküzem, itt 1<s<+∞; 0>n>-∞. Ugyanis itt a motort a mezővel
ellenkező irányban forgatjuk, a fordulatszám negatív. A villamos nyomaték fékezi a motort.
Q0-tól lefelé az áramvektor végpontjai a generátoros üzemet jelzik. Itt 0>s>-∞; n0<n<+∞.

A kördiagram tárgyalása kapcsán az előzőkben a motoros üzemről elmondottak természetesen

értelemszerűen érvényesek az összes üzemi állapotra.

A 50. ábrán Q pont motoros, Qg pont generátoros üzemben az I1 vektor végpontja. A motoros
üzemben a hatásos felvett teljesítmény metszéke: y = QC, generátoros üzemben y = QgC, a
hasznos leadott villamos teljesítmény metszéke. A generátor hajtásához szükséges mechanikai
(felvett) teljesítményt az FQg metszék adja.

55
 QB
U1 Q
Pm=0

Qz P l=0
I1
Q∞
ϕ
G'
ϕ0 F
E G
ϕg

D P0
Q0 C
I0
I1g
Qg
QB'

50. ábra
Motoros és generátoros üzem vizsgálata a kördiagramon

Hasonlóképpen a légrés teljesítmény metszéke motoros üzemben a QD, generátoros üzemben

a QgD szakasz. Természetesen generátoros üzemben a Pm mechanikai teljesítmény a
legnagyobb, (FQg), ebből vonódnak le a veszteségek és marad végül a hasznos villamos
teljesítmény. A billenő nyomaték, a legnagyobb teljesítmény, stb. hasonlóan határozható meg
itt is. A generátoros üzem billenő nyomatéka nagyobb, mint a motoros üzemé. (QB`G’ > QBG)
Generátoros üzemben ugyanis ez a hajtó gép(pl.turbina) nyomatéka,míg motoros üzemben ez
a hasznos leadott nyomaték.

Ha az áramvektor végpontja a Q0 ponttól az abszcissza tengelyig terjedő szakaszon van, a gép

még nem ad le teljesítményt, csak veszteségeit fedezi részben, vagy egészben. A generátoros
üzem csak az alsó térfélen képzelhető el.
Az abszcissza tengely és a Q∞ pont közé eső szakaszon a görbének nincs értelme.

A generátoros üzemben csak az áram wattos összetevőjének előjele változik meg, a meddőé
nem. A gép meddő teljesítményt továbbra is vesz fel a hálózatból, a mágnesező áramát a
hálózatnak kell szolgáltatnia. Vagyis aszinkron generátor csak olyan hálózatot táplálhat,
amely a meddő teljesítményt fedezni tudja és amelynek periódusszámát szinkron generátorok
rögzítik.

Féküzemben a munkapont a Qz és Q∞ közé esik. Itt a mechanikai teljesítmény metszéke (ym) a

Pm = 0 egyenestől lefelé mutat, tehát negatív. A szekunder tekercsveszteség metszéke (y2)
viszont a Pl = 0 és Pm = 0 egyenesek közé esik, tehát magában foglalja a légrés teljesítmény
pozitív és a mechanikai teljesítmény negatív metszékét is. Ez azt jelenti, hogy a gép itt
villamos teljesítményt vesz fel a hálózatból, és mechanikai teljesítményt a tengelyről, s
mindkettő a tekercsben hővé alakul.

56
3.10. A nyomaték-fordulatszám jelleggörbe

Láttuk, hogy a légrés teljesítmény metszékei (yl) más léptékben a nyomatékkal arányosak. Ha
az egyes pontokhoz meghatározzuk a szlip és a nyomaték értékét, felrajzolhatjuk a
nyomaték-fordulatszám jelleggörbét (51. ábra).

0<S<1
U1 QB
Pm=0
Qz S>1

Qm
Mb

Mi
P l=0

I1 Q∞
Mm
0 G'

G
Mfb
Ymg

Q0

It
Qt

S<0 QB'

Mb

Mn
Mi

-n n

ellenáramú fékezés motoros üzem generátoros üzem

Mfb

51. ábra
Nyomaték-fordulatszám jelleggörbe szerkesztése

Induláskor az áramvektor végpontja a Qz pontban van. Az indítónyomaték nagysága Mi. Ha a

terhelő nyomaték Mi-nél kisebb, a gépet az indító nyomaték gyorsítani kezdi. A fordulatszám
növekedésével a szlip csökken, az áramvektor végpontja a körön balra tolódik, a nyomaték
pedig nő. Maximális értékét QB pontban éri el. QB pontot úgy határozhatjuk meg, hogy a Pl=0
vonallal párhuzamos érintőt rajzolunk a körhöz, ez a QB pontban fogja a kört érinteni. A
maximális nyomaték a billenő nyomaték (MB).

A fordulatszám további növekedésével a nyomaték csökken, a szinkron pontban zérussá válik.

Ha a motor fordulatszáma a szinkron fordulatszám fölé emelkedik, az áramvektor végpontja a

57
kör alsó részére kerül, a nyomaték ellenkező előjelű lesz, mert a mágneses mező a nála
gyorsabban forgó forgórészt fékezni igyekszik. A gép fékező hatást fejt ki, és mint generátor
visszatáplál a hálózatba. A tengelyen bevezetett szekunder teljesítmény Pm fedezi az összes
veszteséget és a hálózatba visszatáplált P1 villamos teljesítményt.

A nyomaték-fordulatszám jelleggörbe motoros szakaszát a billenő pont (QB) két részre osztja.
Az Mi és MB pontok közti fordulatszámok mellett az üzem labilis. A stabil üzemi szakasz az
n0 és QB pontok között található (Pl.: Qm), a nyomaték értéke itt Mn.

3.11. Aszinkron motorok indítási módjai

Az aszinkron motorok az indítás pillanatában rendelkeznek indítónyomatékkal (Mi). E

nyomatékot azonban a gép csak nagy indítási áramlökés árán képes szolgáltatni. Az indítási
áramlökés káros a gép tekercselése szempontjából. Mint rövidzárási áram ugyanis a névleges
áramnak többszöröse, és a felgyorsulás időtartamától függően a gép tekercseléseit túlterheli.
Másrészt a hálózat számára is káros az áramlökés, mert megnöveli az indítás időtartamára a
hálózat feszültségesését. Ez a jelenség pedig a már üzemelő gépek vagy egyéb berendezések
működését zavarja. Pl. izzólámpák fényerejében jelentős csökkenést okoz a mintegy 20 %-os
feszültségesés. Ezért, ha lehetséges, kerüljük egy hálózatról a világítási és motorikus
fogyasztóknak egyidejű működtetését.

Az indítási áramerősség csökkentésének két módja lehetséges. Vagy a forgórész kör

ellenállását növeljük meg, amely az indítási áramot lefojtja. Vagy a gép kapcsaira az indítás
időtartamára a névlegesnél kisebb feszültséget kapcsoljuk. Ennek következtében – az Ohm
törvény értelmében – a gépen keresztül eleve kisebb áramerősség folyik.

Célszerű tehát az indítónyomatékot növelni, az indítási áramlökést pedig csökkenteni. Ezt a

kettős eredményt érhetjük el azzal, ha az aszinkron gép forgórész körébe egy indító ellenállást
(Ri) iktatunk. A gép billenő nyomatéka nem változik meg, viszont az ellenállás beiktatása
miatt a szekunder, és ezzel a primer rövidrezárási áram is csökken, és így Qz pont QB felé
tolódik. Egyúttal az indító nyomaték nő.

Megfelelő nagy ellenállás beiktatásával Qz egészen QB-ig eltolható, vagyis az indító nyomaték
a billenő nyomatékig, sőt azon túl is eltolható. (52. ábra) Ez a megoldás csak a csúszógyűrűs
motoroknál alkalmazható.

Csúszógyűrűs motorok indítása

A csúszógyűrűs motoroknál tehát az indító áramlökés csökkentésére és az indító nyomaték

növelésére indító ellenállást iktatunk a szekunder áramkörbe. Az indító ellenállás a
csúszógyűrűkhöz kefékkel kapcsolódik. Az ellenállásokat az indítás során fokozatosan ki kell
iktatni, az üzemi fordulatszám elérése után pedig a csúszógyűrűk közvetlenül rövidre
zárhatók.

Ha akkora ellenállást iktatunk be, hogy a rövidzárási pont a billenő pontba kerüljön, már
indításnál fellép a billenő nyomaték.

A motor indításánál a motor nyomatéka ugrásszerűen változik, amikor az indító ellenállás

karját egyik érintkezőről a másikra elmozdítjuk, mert mindig más nyomatéki jelleggörbe lesz
érvényes (52. ábra).

58
 52. ábra
Csúszógyűrűs motor indítása

Rövidrezárt forgórészű motorok indítása

A rövidrezárt forgórészű motorok indításakor nem áll módunkban a forgórész ellenállását

külső ellenállás beiktatásával növelni, mert itt a forgórészhez nem tudunk hozzáférni. Ezért az
indítónyomaték kicsi marad, az áramfelvétel viszont nagy lesz.

A kis indítónyomatékot növelni nem áll módunkban, a nagy indítási áramlökést viszont
csökkenthetjük oly módon, hogy az állórész tekercseit kisebb feszültségre kapcsoljuk az
indítás időtartamára. Ez az indító áramlökést a kívánt mértékre korlátozza, de egyúttal az
indító nyomatékot is csökkenti. A feszültségcsökkentés megoldható szabályozó
transzformátorral, vagy a gyakorlatban általánosan használható csillagháromszög (csillag-
delta) indítási móddal.

A csillag-delta indítás lényege, hogy a motort csillagkapcsolásban indítjuk és miután

felgyorsult az üzemi fordulatszámra, akkor átkapcsoljuk deltába. (Az átkapcsolás időrelé
segítségével automatikusan történik.) Csillagkapcsolásban a motor ugyanis harmadrész
akkora áramot vesz fel, mint delta kapcsolásban. Magyarázatként vizsgáljuk meg az 53. ábra
feszültség és áram viszonyait.
Csillagkapcsolásban:
Vonalfeszültség: UVY = 400 V
400
Fázisfeszültség: UfY = = 230 V
3
230
Fázisáram: IfY = ahol Rf a fázistekercs ellenállása
Rf
Vonaláram: IVY = IfY

Delta kapcsolásban:
Vonalfeszültség: UV∆ = 400 V
Fázisfeszültség: Uf∆ = 400 V
400
Fázisáram: If∆ = = 3I fY = 3I VY
Rf
Vonaláram: IV∆ = 3I f∆ = 3 ⋅ 3I fY = 3 ⋅ 3I VY

59
Végeredményben:
IV∆ = 3IVY

53. ábra
Csillag-delta indítás

Így végeredményben a csillagkapcsolásnál a vonaláram harmadrésze a háromszög-

kapcsolásban fellépő vonaláramnak, ami azt jelenti, hogy az indítási áramlökést sikerült
harmadrészére csökkenteni. A nyomaték azonban szintén harmadrészére csökkent, mert a
nyomaték az árammal arányos.

Az egyszerű felépítésű, rövidrezárt aszinkron motorok indítása a csillagháromszög-indítással

minden nehézség nélkül és olcsón megoldható. Egyetlen hátrányt az jelent, hogy az egyébként
sem nagy indítási nyomaték 1/3-ra csökken. Ezért a csillagháromszög-indítás akkor válik be,
ha a gép terhelés nélkül indul.

3.12. Aszinkron gépek fordulatszám-szabályozása

Az aszinkron gépek fordulatszáma a szinkronfordulatszámtól (n0) és a szliptől (s) függ:

60 ⋅ f1
n = n0 (1 − s ) = (1 − s )
p
ahol f1 a hálózati frekvencia.

Az egyenletből látható, hogy a fordulatszám-szabályozásra háromféle lehetőség nyílik: s, f1 és

p változtatásával.

Legegyszerűbben a szlip (s) változtatásával oldható meg. Ennél a megoldásnál a forgó mező
fordulatszámát (n0) változatlanul hagyjuk, a névleges nyomatékhoz tartozó szlipet azonban
megnöveljük, s ezáltal a valódi fordulatszámot csökkentjük. Ezt R’2 növelésével érjük el, mint
az indításnál. Ezzel megnő a szekunder tekercsveszteség is. Ez a megoldás csak csúszógyűrűs
motornál alkalmazható.

60
A pólusváltozást (p) úgy lehet megoldani, hogy az állórészt két vagy több, egymástól
független, más pólusszámú tekercsrendszerrel látják el, vagy egy tekercsrendszer van, amelyet
különböző pólusszámokra lehet átkapcsolni.

A pólusszám átkapcsolásra olyan motorok alkalmasak, amelyeknek állórész-tekercselései

fázisonként megosztottan készülnek, s azokból többféle pólusszámú tekercselés alakítható ki.
Az 54. ábra a Dahlander-féle átkapcsolás elvét mutatja: a) teljes pólusszámmal
deltakapcsolásban, b) fél pólusszámú csillagkapcsolásban.

54. ábra
Dahlander kapcsolás

Az átkapcsolásra alkalmas motorok kapocslécére az egyesített tekercsvégződéseket (U, V, W)

és a féltekercs-végződéseket (U ½, V ½, W ½) vezetik ki, majd azokkal kapcsolókhoz
csatlakoznak, melyek karjának elfordításával az átkapcsolás, a fordulatszám-változás
elvégezhető.

Változtathatjuk a fordulatszámot a primer frekvencia (f1) változtatásával is. Ezzel a szinkron

fordulatszám és vele együtt az üzemi fordulatszám is tetszőleges mértékben szabályozható.

Tirisztoros fordulatszám-szabályozás

A fordulatszámot a kapocsfeszültséggel is szabályozhatjuk.

A kapocsfeszültség szabályozásának legkorszerűbb módja az anti-parallel tirisztor párokkal
történő szabályozás. Itt a motor minden fázisa elé két ellentétes irányban párhuzamosan
kapcsolt tirisztort kapcsolnak (55. ábra).

55. ábra
Tirisztoros fordulatszám szabályozás

Mint tudjuk, a tirisztorok vezérelhető villamos szelepek, melyek kezdetben áteresztő irányban
is zárva vannak, egész addig, amíg gyújtóimpulzussal be nem gyújtjuk őket. Ezután egészen
az áram nulla értékéig nyitva vannak. A gyújtáskésleltetés a fázisfeszültségek
metszéspontjához, mint természetes gyújtási ponthoz képest α villamos szög (56. ábra).

61
 56. ábra
Tirisztorral szabályozott háromfázisú feszültség

Ha az 55. ábra kapcsolásában a tirisztorokat vezérlik, akkor a váltakozó áram mindkét

hullámát átengedik, tehát mintha a fázist egy kapcsolóval bekapcsolták volna. Ha levesszük a
gyújtást a tirisztorokról, áram egyik irányban sem folyhat, tehát mintha a fázist kikapcsoltuk
volna. Ilyenkor olyan, mintha a tirisztorok a teljes feszültséget magukra vennék, és a motorra
semmi sem jutna.

Ha gyújtást adunk, akkor a tirisztorok vezetni kezdenek és a motorra is jut feszültség,

mégpedig annál nagyobb, minél hamarabb történik a feszültség félhullámán belül a gyújtás.
Így lehet gyújtáskésleltetés szabályozásával a motor feszültségét változtatni.
Végeredményben a tirisztor pár olyan, mint egy fojtótekercs, melynek reaktanciája a gyújtás
késleltetéssel változtatható. (Ha nincs késleltetés, a reaktancia nullának, teljes késleltetés
mellett viszont végtelen nagynak tekinthető.)

62
4. EGYFÁZISÚ MOTOROK

4.1. Egyfázisú aszinkron motorok

Aszinkron motorok készülnek egyfázisú hálózatok részére is. Ezeknek üzemi sajátosságai
azonban sokkal kedvezőtlenebbek, mint a háromfázisú aszinkron motoroké, éppen ezért
jelentőségük is kisebb. Csak ott használjuk, ahol nem áll rendelkezésre háromfázisú hálózat
(pl. háztartásokban).

Ha az egyfázisú motort a hálózatra kapcsoljuk, nem indul el, de ha valamelyik irányban

forgásba hozzuk, egy bizonyos fordulatszám elérése után önmagától tovább gyorsul.

Üzem közben a hálózati f1 frekvenciáinak megfelelő n0 szinkron fordulatszám közelében jár

és a háromfázisú motorhoz hasonlóan viselkedik.

Az egyfázisú áram, mint tudjuk, létrehoz egy, az időben változó, de a térben álló, ú. n.
lüktető, vagy pulzáló mágneses mezőt (38. ábra). Ezt a mezőt felfogjuk, mint két,
egymással szembeforgó n0 fordulatszámú és félakkora amplitudójú forgómezőt. Így az
egyfázisú motort villamos szempontból helyettesíthetjük közös tengelyre szerelt két
háromfázisú motorral, amelyeknek forgómezeje egymással ellentétes irányban forog. (Ez
persze csak elméleti megközelítés!)

Ha a forgórész áll, a két forgómező indukál benne feszültséget és a rövidrezárt rotorkörben

áramok indulnak. Az áramok mindkét mezővel létesítenek nyomatékot, de mert a két mező
egyforma nagyságú, a két nyomaték egyenlő, az eredő nyomaték tehát zérus. A motor tehát
magától indulni nem tud.

Ha valamelyik irányban külső erővel megindítjuk a forgórészt, a motor forgásban marad.

Ugyanis most már megszűnik a két ellenkező irányban forgó mágneses mező szimmetriája,
mert a forgórész relatív sebessége a két mezőhöz képest különböző lesz.

Az egyfázisú motornak tehát kedvezőtlen tulajdonsága, hogy magától nem indul, azonban
bármelyik irányban kilendítve nyugalmi helyzetéből a forgórészt, forgásban marad és
nyomatékot tud kifejteni és bizonyos fordulatszám fölött a terhelést tartani tudja.

Az indítást villamos úton oldják meg, segédfázis alkalmazásával. Ilyenkor az állórészen az

eredeti tekercselésen kívül még egy fázistekercs van elhelyezve, melynek geometriai tengelye
a főfázis tengelyével 90º-os szöget zár be (57. ábra).

57. ábra
Egyfázisú motorok kapcsolási vázlata

63
A segédfázis tekercsét kondenzátor (a), folytótekercs (b) vagy ellenállás (c) közbeiktatásával
kapcsolják a hálózatra. Ennek következtében a segédfázis áramának, és ezzel együtt mágneses
mezejének fázisa eltér a főfázis áramának és mágneses mezejének fázisaitól. Ilyen esetben is
kialakul forgó mágneses mező,ha nem is olyan tökéletes ,mint a háromfázis esetében. Ahhoz
azonban elegendő,hogy az egyfázisú motor forgásba jöjjön.

4.2. Váltakozó-áramú soros kommutátoros motorok

Mint korábban láttuk az egyenáramú motorok forgásiránya az armatúra és a gerjesztő tekercs

áramának irányától függ. Ha egyiket megváltoztatják, megváltozik a forgásirány is. Ha
azonban mindkettő egyszerre változik meg, a forgásirány marad. A soros gerjesztésű gépeknél
ugyanazon áram folyik át az armatúrán és a gerjesztő tekercseken. Ha egy ilyen motort
váltakozó árammal táplálnak, bár a mágneses mező iránya és nagysága állandóan változik, a
forgásirány állandó marad.
A váltakozó áramú kommutátoros motorokat főleg kis teljesítmények esetén alkalmazzák.
Felépítésük hasonló a főáramkörű egyenáramú motorokéhoz. A váltakozó áram lüktető
mágneses tere által keltett örvényáramok veszteségének csökkentésére az állórészt is
lemezelve készítik.

Üzemi tulajdonságaik megegyeznek az egyenáramú motorokéval. Felhasználásuknak határt

szab a kommutáció, mert a keféken üzem közben lényegesen nagyobb szikrázás jelentkezik,
mint az egyenáramú gépeknél.

4.3. Univerzális motorok

Az univerzális motorok kis (néhány wattól egy-két kilowattig) teljesítményűek, egyen- és

váltakozó feszültségről egyaránt üzemeltethetők. Az első esetben soros gerjesztésű
egyenáramú motorként, a második esetben ugyanilyen gerjesztésű egyfázisú motorként
működnek. A soros jellegnek megfelelően nagy az indító-nyomatékuk, fordulatszámuk pedig
nagymértékben függ a terheléstől. Nagy nyomatékhoz kisebb, kis nyomatékhoz nagyobb
fordulatszám tartozik. Üresjárási fordulatszámuk a névlegesnek általában többszöröse,
tekintélyes súrlódási veszteségek miatt azonban többnyire mégsem akkora, hogy a kis
átmérőjű forgórészben a centrifugális erők kárt tehetnének. Ezért a nagyobb motoroktól
eltekintve az üresjárás megengedhető.

Szerkezeti szempontból a soros gerjesztésű, egyfázisú motorokhoz hasonlítanak, de a kis

méretek miatt azoknál sok tekintetben egyszerűbbek.

Az állórész-vastest is lemezelt, tekintettel a váltakozó áramú üzemre. A pólusok többnyire

kiálló pólusok, törzsükön helyezkedik el a gerjesztő tekercs. A keféket általában az üresjárási
semleges vonalba állítják. Külön állórész-ház is csak a legnagyobb gépeken fordul elő,
legtöbbször a pajzsok közvetlenül az állórész-vastesthez illeszkednek.

64
5. FREKVENCIAVÁLTÓS MOTOROK

5.1 Frekvenciaváltók felépítése és működése

Manapság a villamos hajtásokban általánosan alkalmazzák a frekvenciaváltókat. A

frekvenciaváltók a fordulatszámot a feszültségváltoztatás segítségével szabályozzák. A
hálózati feszültséget első lépésben egyenirányítják, majd az egyenfeszültséget impulzusra
„darabolják”. Az impulzus szélessége szabályozható, így inverter segítségével a szinusz
hullámhoz hasonló, de szabályozott feszültség hozható létre.(58. ábra)

DC-LINK

RECTIFIER INVERTER M

58. ábra
Frekvenciaváltó elvi vázlata

A frekvenciaváltó az ábra szerinti 3 egységből áll:

1. egyenirányító (rectifier)
2. egyenáramú csatoló kör (DC-link)
3. váltóirányító (inverter)
4. aszinkron motor
Működés:
A frekvenciaváltót a bemeneten 3x400 V hálózati háromfázisú váltakozó feszültséggel
tápláljuk.
Ebből a váltó feszültségből a háromfázisú egyenirányító (rectifier) lüktető egyenfeszültséget
állít elő.
A lüktető egyenfeszültséget az egyenáramú csatoló kör (DC-link) szűrőtekercs és
szűrőkondenzátor segítségével simítja. Kimenetén kb.520 V egyenfeszültséget kapunk.

Ez az egyenfeszültség jut a váltóirányítóra (inverter).Ez egy háromfázisú tranzisztor

híd,amely impulzus szélesség moduláció (PWM) segítségével állítja elő a motor számára a
tetszés szerint szabályozott váltakozó feszültséget.(59.ábra)

Az inverter kimeneti feszültsége nem szabályos szinusz jel, hanem négyszög jellegű,amely
úgynevezett felharmonikusokat is tartalmaz. Ezek a felharmonikusok szűrővel választhatók le
, így nyerhető a tiszta szinuszos feszültség. Ezt a lépést zavarszűrésnek nevezik.

Az ily módon nyert, szabályozott szinuszos váltakozó feszültség hajtja meg a hagyományos
háromfázisú aszinkronmotort.

65
A teljes áramkört vezérlő elektronika működteti, amely a frekvenciaváltó irányító központja.
Segítségével vihetjük be a rendelkező jeleket, és olvashatjuk ki az üzemmel kapcsolatos
informácókat. (A funkciók részletes felsorolását lásd később)

PWM szabályozás
1 1

0,8 0,8

0,6 0,6

0,4 0,4
Feszültség [V]

Feszültség [V]
0,2 0,2

0 0
100
110
120
130
140
150
160
170
180
190
200
210
220
230
240
250
260
270
280
290
300
310
320
330
340
350
360
10
20
30
40
50
60
70
80
90
0

-0,2 -0,2

-0,4 -0,4

-0,6 -0,6

-0,8 -0,8

-1 -1
idő [s]

59. ábra
PWM típusú frekvenciaváltóval előállított feszültség

A PWM típusú frekvenciaváltók teljesítménye néhány száz watt-tól megawatt nagyságrendig

terjed. A PWM működési pontossága nem érzékeny a terhelésre, határterhelését azonban nem
szabad túllépni. Megengedhető például, hogy egy 10 kW-os motort 50 kW-os PWM-vel
működtessünk,de az 50 kW határt nem szabad túllépni.
A PWM áramkör gyors teljesítmény tranzisztorokkal működik. (60. ábra)

60. ábra
Impulzus szélesség modulációval (PWM) működő frekvenciaváltó vázlata

66
 Ezek a gyors teljesítmény-félvezetők és a mikroprocesszorok lehetővé teszik a
felharmónikusok teljes kizárását, ezáltal elvégzik a zavarszűrést is.
A frekvenciaváltók vesztesége elsősorban frekvenciafüggő. Alacsony frekvencián (25-30 Hz)
a veszteség 10% körüli, amely főként a hűtőventillátor teljesítményéből és a teljesítmény-
elektronikai elemek veszteségéből tevődik össze. A hatásfok 50 Hz frekvencián jelentősen
javul és elérheti a 96-97%-ot is. A veszteség másik része terhelésfüggő és a félvezetők
vezérlési veszteségétől függ, amely a teljesítmény-tranzisztorok kapcsolási frekvenciájával
arányos.

5.2 Frekvenciaváltós motorok üzeme

Frekvenciaváltós motorokkal az alábbi feladatokat lehet végrehajtani:

• Motor fordulatszámának fokozatmentes változtatása

• Elektromechanikus fékezés
• A motor védelme (túlterhelés vagy hőmérséklet túllépés elleni védelem);
• Motor védelme fáziskiesés, fáziszárlat vagy földzárlat ellen
• Hálózati túlfeszültség védelem
• Frekvenciaváltó túlterhelés és túlmelegedés védelem
• Sebesség és nyomatékszabályozás
• Vezérlő ki és bemenetek programozása
• Kommunikációs lehetőség számítógéppel, diagnosztikai és beállítási célból
• Automatikus motorillesztési lehetőség (terhelés szabályozás)
• Rezonancia csillapítás
• Beépített PID szabályzás (visszacsatolás)
• Többféle feszültség-frekvencia és nyomaték karakterisztika beállítása
• Start, stop késleltetési lehetőség megvalósítása
• Gyorsleállítás
• A motor generátor üzemű járatása
• Teljesítmény monitor (a motor üzemi jellemzőinek ellenőrzése, kijelzése)
• Statisztika (visszanézhető hibanapló, üzemóra számláló, újraindítás jelző)

A motorok üzemeltetésében a frekvenciaváltók alkalmazása tehát jelentős fejlődést hozott.

Alkalmazásukkal több, korábban csak összetettebb eszközökkel megvalósítható, feladat
végezhető el.

A frekvenciaváltós motor üzeme progamozható, ezáltal előre beállíthatjuk a működés

paramétereinek üzem közbeni módosítását. Módosíthatjuk a fordulatszámot,az indítás és
leállás jellemzőit(lágy indítás, pozícionált leállás, gyorsleállás stb.)Beállíthatunk
motorikus,generátoros és féküzemi állapotot.

A frekvenciaváltókba beépítik a villamos motorok valamennyi szükséges védelmét, amelyek

elengedhetetlenek a biztonságos üzemeltetéséhez. Ezáltal elkerülhető a motorok
túlmelegedése, idő előtti tönkremenetele. A fáziskiesés elleni illetve a túlfeszültség elleni

67
védelem elsősorban a hajtott gép biztonságát hivatott védeni, azáltal, hogy megakadályozza a
nem kívánt váratlan újraindulást.

A vezérlő számítógép alkalmassá teszi a rendszert arra, hogy beépített PID (arányos
integráló-differenciáló) szabályzó segítségével folyamatos terhelés-illesztést hajtsunk végre,
amely a motor teljesítményének szabályozása segítségével hozzájárul a hatásfok és a
fázistényező javításához.

Rendkívül fontos előny, hogy a frekvenciaváltós hajtás lehetővé teszi a géppel történő
folyamatos kommunikációt,illetve az üzemmenet regisztrációját,amely megkönnyíti az
üzem közben fellépő hibák utólagos rekonstrukcióját.

A frekvenciaváltók alkalmazása természetesen jelentős többlet beruházási és üzemeltetési

költséggel jár együtt. Alkalmazása ezért abban az esetben indokolt, ha a szóban forgó hajtás
igényei szükségessé teszik. A fentebb említett funkciók ellátása, elsősorban a speciális
indítási, leállási, fordulatszám szabályozási, teljesítményszabályozási feladatok azonban sok
esetben csak frekvenciaváltós motorokkal valósíthatók meg, a napjainkban elvárható
pontossági paraméterek figyelembevételével.

68
6. LINEÁRIS MOTOROK

6.1. Lineáris motorok működési elve

Ha arra van szükség, hogy egy villamos motorral hajtott gép,vagy annak egy része egyenes
vonalú mozgást végezzen, olyan mechanizmust kell használnunk,amely a forgómozgást
egyenes vonalú mozgássá alakítja. Ezek a mechanizmusok azonban bonyolultabbá teszik a
rendszert, rontják a hajtás összhatásfokát, drágítják a gépkonstrukciót és az üzemeltetést.
Ugyanakkor csökkentik a rendszer megbízhatóságát,vagyis növelik a meghibásodás
valószínűségét.

Egyenes vonalú mozgatásra ezért gyakran célszerű a lineáris motorok alkalmazása.

Ha egy hagyományos egy póluspárú háromfázisú kalickás forgórészű aszinkron gépet (61.
ábra) felhasítunk és kiterítjük, akkor a 62.ábrán látható lineáris motort nyerjük.

SD Forgórész (Szekunder)
RÉ

TÉ + TD Légrés

RD SÉ Állórész (Primer)

61. ábra
Háromfázisú egy póluspárú kalickás aszinkronmotor

Mágneses erővonal Mozgórész (Szekunder)

O O O O O O O O O O O O
Légrés
RÉ TD SÉ RD TÉ SD

Állórész (Primer)

62. ábra
Háromfázisú egy póluspárú lineáris motor

A lineáris motorban kialakuló mágneses mező az ábrán berajzolt erővonalakkal jellemezhető.

69
A lineáris motorban forgó mágneses mező helyett haladó mágneses mező alakul ki. Az
állórész (sztátor, primer rész) tekercseiben kialakuló haladó mágneses mező szinkron
sebessége hasonlóan számítható,mint a hagyományos gép forgómezejének szinkron fordulata:
Dπn o
vo = [m/s]
60
Ahol:
Dπ -a kiterített sztátor hossza (m)

no = 60f/p -a forgó gép szinkron fordulata (ford/perc)

f – a hálózati feszültség frekvenciája (1/s)

p – a pólus párok száma (a 62.ábrán p=1)

Működési elv:

Az állórészben kialakuló haladó mágneses tér erővonalai metszik a forgórész tekercselésének

meneteit és bennük feszültséget indukálnak:

Ue =B vo
Ahol:
Ue –az indukált feszültség (V)

B – a mágneses tér indukciója (Vs/m2)

vo – a haladó mágneses tér szinkron sebessége (m/s)

Az indukált feszültség a mozgórész meneteiben áramot indít , amely áramra a mágneses tér
erőt fejt ki:

F=I B
Ahol:
I – a mozgórész (szekunder) meneteiben folyó áram

Ez az erő a szekunder részt mozgásba hozza. A mozgó rész sebessége a haladó mező szinkron
sebességét nem érheti el,mert akkor megszűnne az erővonal metszés , vagyis nem
indukálódna feszültség .Terheletlen állapotban azonban a lineáris motor mozgórészének
sebessége megközelíti a szinkron sebességet.

A lineáris motorokban tehát az elektro-mágneses energia kinetikai (mozgási) energiává

alakul.
A befektetett elektromágneses energia:

 Vs A 3
Wbe= B H .V (J)  m 2 ⋅ m ⋅ m  = VAs = J
Ahol:
H –a mágneses térerősség (A/m)

70
 B – a mágneses indukció (Vs/m2 )

V-az átmágnesezett vastest térfogata (m3 )

Vagy másként kifejezve:

Wbe = U ⋅ I ⋅t [V ⋅ A ⋅ s] = J
Ahol:

U – a sztátorra kapcsolt feszültség (V)

I – a sztátor által felvett áram (A)

t – az idő (s)

A nyert kinetikai energia:

Wki =1/2 m.v2  kg ⋅ m 2  = J

 s 2 
Ahol:

m – a mozgó rész tömege (kg)

v - a mozgó rész sebessége (m/s)

A lineári motor hatásfoka:

Wki
η=
Wbe

A lineáris motorok hatásfoka általában rosszabb mint a forgógépek hatásfoka, mert a lineáris
motoroknál az álló és mozgó rész közötti légrés nagyobb mint a forgógépeknél,ezért nagyobb
a mágnesezési veszteségük.

A lineáris motorok mozgásának jellege lehet:

- haladó mozgás (pl. villamos vontatás stb.)

- alternáló mozgás (pl. egyes szerszámgépek, szelepek stb.)

6.2 Lineáris motorok felépítése

A 62. ábrán a háromfázisú lineáris motorok elvi felépítését láttuk. A lineáris motor tehát
állórészből (sztátor, primer rész) és mozgórészből (szekunder rész ) áll. A két rész között
légrés található.

71
Kialakítás szempontjából azonban számos különböző felépítésű lineáris motort ismerünk:
 sík lineáris motor
 csőfelépítésű lineáris motor

 rövid mozgórészű lineáris motor

 nyújtott mozgórészű lineáris motor

 egyoldalú lineáris motor

 kétoldalú lineáris motor

Sík lineáris motorok

A 63.ábrán rövid mozgórészű (rövid szekunderű),egyoldalú, sík lineáris motor metszeti képe
látható.
A ferdén sraffozott rész a nyújtott sztátort jelképezi, fölötte helyezkedik el a rövid mozgórész.
A mozgórész a sztátor sík felületén fut végig a kialakuló mágneses erőhatás következtében.

Mozgórész (Szekunder)

Állórész
(Primer)

63.ábra
Rövid szekunderű egyoldalú sík lineáris motor elvi vázlata

Az egyoldalú lineáris motorok hátránya,hogy jelentős a radiális irányú (mozgásirányra

merőleges) erő ébred a primer és a szekunder rész között,amely a mágneses vonzóerő
következménye. Ez a súrlódó erő jelentős energia veszteséget okoz, rontja a hajtás hatásfokát.

A kétoldalú lineáris motoroknál (64.ábra) ez a radiális erő a két oldalon kiegyenlítődik,a két
vonzóerő eredője nulla lesz Ebben a motorban csak axiális (mozgásirányú) erő hat a
mozgórészre, jelentősen csökken a súrlódási veszteség, jobb a gép hatásfoka.

Állórész 1 (Primer)
Légrés 1
Mozgórész (Szekunder)
Légrés 2
Állórész 2 (Primer)

64. ábra
Kétoldalú rövid szekunderű sík lineáris motor

72
A lineáris motorok mozgórészét gyakran sík acéllemezből készítik. Ez egyszerűbb kivitelt
jelent , mert a mozgórészen nincs tekercselés. Ezeknek a motoroknak azonban rosszabb a
hatásfoka mint a tekercselt szekunderű motoroké.

A nyújtott szekunderű sík lineáris motorok esetében a sztátor rövid kialakítású,és azon fut
végig a hosszú szekunder rész .A működési elvben nincs jelentős különbség az előzőekhez
képest.
Sík lineáris motorok természetesen egyfázisú kivitelben is kialakíthatók.(65. ábra)

A Forgórész (Szekunder)

D É
A–A
É D
O O O O O O
+
É D É D É D É D
D É

É D Állórész (Primer)
A
65.ábra
Egyfázisú sík lineáris motor

A 65.ábra bal oldalán egy 4 póluspárú egyfázisú aszinkronmotor vázlata látható. Ha a motort
az A-A sík mentén felhasítjuk és kiterítjük, akkor az ábra jobb oldalán látható egyfázisú sík
lineáris motort kapjuk. A mágneses erővonalak mind a hengeres, mind pedig a sík
kialakításban az ábrán látható módon alakulnak ki.
Amint azt a korábban láttuk, az egyfázisú motorok állórészében pulzáló mágneses mező
alakul ki, ezért indításuk segédfázis segítségével történik. Hasonló a helyzet az egyfázisú
lineáris motorok esetében is. Itt a haladó mágneses mező létrehozásához térben negyed
periódussal eltolt segédfázis tekercselésre van szükség, amelybe időben negyed fázissal eltolt
váltakozó áramot vezetünk. Az áram fáziseltolását a forgó egyfázisú gépekhez hasonlóan, ez
esetek többségében kondenzátorral végezzük. Az ellenállással történő fázistolást ritkán
alkalmazzák, mert ez esetben jelentősen kisebb indító nyomatékot nyerünk.

Cső felépítésű lineáris motorok

A cső felépítésű lineáris motorok esetében általában a primer rész a cső, amelyben mint
„dugattyú” mozog a szekunder rész. A cső kialakítású lineáris motorok csoportosítása hasonló
a sík lineáris motorok csoportosításához. Így itt is létezik:

• rövid szekunderű (rövid mozgórészű)

• hosszú szekunderű (hosszú mozgórészű)

73
 • háromfázisú
• egyfázisú
cső felépítésű lineáris motor.

Természetesen ezeknél a gépeknél is lehetséges olyan kialakítas, amikor a cső a mozgórészt ,a

dugattyú az állórészt képezi .Ez a kialakítás azonban a gyakorlatban ritkán használatos. A
66.ábrán hosszú szekunderű csőfelépítésű lineáris motor vázlatát látjuk.

állórész (primer)

mozgórész
(szekunder)

66. ábra
Egyfázisú csőfelépítésű lineáris motor

6.3 Lineáris motorok alkalmazási területe

Lineáris motorokat leggyakrabban az alábbi területeken alkalmaznak:

• villamos vontatás, szállítás

• textilipar
• kohászat
• atomtechnika
• hajóipar
• bányászat
• szállítószalagok
• lyukasztás, sajtolás ,kivágás
• bélyegzés
• hidraulikus és pneumatikus szelepek.

A 67.ábrán a lineáris villamos vontatás elvi vázlata látható. Maga a mozdony egy rövid
primer részű sík lineáris motor, amely a hosszú szekunder részként funkcionáló sínen siklik.
A sin vízszintes részének feladata a légpárna létrehozása. A függőleges rész pedig a vonat
megvezetésére szolgál, szintén légpárna közvetítésével. Nincsenek mechanikai érintkezők ,
sem illeszkedő ,csúszó felületek. A lineáris motor szekundere tehát a pálya függőleges része.
A lineáris villamos vontatás (vonat) rendkívül üzembiztos és lényegében zajmentes.
A mozdony gyorsulása jobb mint a hagyományos vontatás esetében. Utazó sebessége
meghaladja a 200 km/óra értéket. A vontatás hatásfoka kissé elmarad a hagyományostól.

74
 67. ábra
Villamos vontatás elvi vázlata

A 67. ábrán szereplő számok jelentése:

1 – a motor primer része (gerjesztő tekercsek)
2 - a motor szekunder része (a sín függőleges része)
3 – mágneses kör ( a primer rész külső háza)
4 – a villamos jármű (mozdony)
5 - légpárna
6 – a szekunder vízszintes része (sín)
7 – az oldalvezetés légpárnája

A lineáris motorok textilipari alkalmazását már 1890 környékén említi a szakirodalom.

Az első lineáris motorral működő szövőszék-vetélőt 1895-ben hozták létre. A második
világháború után ez az alkalmazás gyors fejlődésnek indult. Különösen a széles szövőgépek,
illetve nehéz vetélők (pl. szőnyeggyártás, jutaüzem stb.)esetében előnyös alkalmazásuk, a
nagy kinetikus energia létrejötte miatt.
A textilipari lineáris motorok alternáló üzemmódban működnek. Az irányváltás fáziscsere
útján történik elektronikus átkapcsolás segítségével.

A kohászati alkalmazásra elsősorban a folyékony halmazállapotú fémek szállítása ad

lehetőséget.(68. ábra)

68. ábra
Folyékony fém szivattyú

75
Az ábra számozásának jelentése:
1 – az állórész vasteste
2 – az állórész tekercselése
3 – téglalap keresztmetszetű szállítócső

Itt a lineáris motor szekunder részét maga a folyékony acél alkotja, amely ilyen állapotban
nem ferromágneses, mivel hőmérséklete az úgynevezett Curie-pont fölött van. A folyékony
acél tehát ,mint a lineáris motor szekunder része áramlik a szivattyún mint primer részen
keresztül.
A primer és a szekunder rész között mágneses taszítás elvén légrést hoznak létre , így a
folyékony fém a szivattyú falával nem érintkezik. Hasonlóan a villamos vontatás esetében a
mozdony és a sín között kialakított légpárnához.
A folyékony fémnek ezen a módon történő szállítása rendkívül gazdaságos. A
munkatermelékenység magas ,az üzemköltség alacsony.

A folyékony fémek szállításának ezt a módját atomreaktorokban is alkalmazzák. Itt nátrium

és kálium mozgatására kerül sor. A szivattyú falát rozsdamentes acélból kell készíteni ,vagy
olyan hasonló anyagból, amelynek vezetőképessége összemérhető a szekunder részként
funkcionáló áramló nátrium vagy kálium vezetőképességével. Ilyen módon az energetikai
veszteségek jelentősen csökkenthetők.

A fentieken túl a lineáris motorok alkalmazására számos további példa is említhető. Így
például műszálból készült hajókötelek dinamikai szilárdságát vizsgáló berendezésekben.
Ez egy lineáris motorral hajtott szabályozott tömegű kocsi, amelynek segítségével pontosan
meghatározható a kötél elszakításához szükséges energia. A mérés kiemelkedően magas
pontosságát a kocsi súrlódásának a légpárnákkal történő kiküszöbölése biztosítja.

Eredményesen alkalmazhatók a lineáris motorok a bányászatban csillék, csillesorok

hajtására.
A lineáris motorral hajtott csillék mozgatása lényegesen meredekebb pályák esetében is
megvalósítható, mint a hagyományos hajtás esetében.

Lineáris motorok kiválóan alkalmazhatók szállítószalagok mozgatására is. A légpárna

alkalmazása lehetővé teszi a súrlódási veszteség minimálisra csökkentését.

Alternáló mozgást végző lineáris motorok esetében széleskörű alkalmazási lehetőség nyílik
a hidegsajtolást ,lyukasztást ,bélyegzést végző megmunkáló gépek hajtásánál, valamint a
hidraulikus és pneumatikus szelepek vezérlésénél. Ezeknél a műveleteknél a lineáris
motorok alkalmazása műszakilag egyszerűbb kialakítást, nagyfokú üzembiztonságot, és
pontosságot tesz lehetővé.

76
7. LÉPTETŐ MOTOROK

7.1. Léptető motorok felépítése és működése

Léptető motoroknak nevezzük azokat a gépeket, amelyek a szakaszosan érkező impulzusokat

szögelfordulássá alakítják.
A léptető motorok kefe nélküli gépek, vagyis álló és forgó részük között nincs mechanikus
kapcsolat. Az erőátvitel az álló részről a forgó részre kizárólag mágneses úton történik.
A léptető motorok legfontosabb tulajdonsága, hogy nyílt hurkú vezérléssel kívánt pozícióba
állíthatók, és az adott pozícióban megfelelő értékű tartó nyomatékkal rendelkeznek.

Állórész kialakítás:
A léptető motorokat elektromos szempontból tekercsenkénti ellenállásukkal,
induktivitásukkal és terhelhetőségükkel szokás jellemezni. A motor forgását két egymáshoz
képest eltolt térbeli helyzetű tekercsrendszer hozza létre,amelyekben a folyamatos forgás
biztosítása érdekében tekercsenként mind a két irányú mágneses teret elő kell tudni állítani.
Ez alapvetően kétféleképpen szokott történni:

A bipoláris léptető motorok (69.ábra) esetében térbeli pozíciónként 1-1 tekercset készítenek.
A két tekercsnek mind a 4 végződését kivezetik. A mágneses térnek, a működéshez szükséges
impulzusonkénti irányváltását, ebben az esetben a tekercsekre kapcsolt áram polaritásának
váltásával érik el. Ehhez azonban bonyolultabb meghajtó fokozat szükséges, mint az
unipoláris léptető motorok esetében.

69. ábra
Bipoláris léptető motor

Az unipoláris léptető motorok (70.ábra) térbeli pozíciónként 2-2 tekerccsel rendelkeznek.

Mindkét tekercs rendelkezik középkivezetéssel, vagyis a tekercs közepét megcsapolják és ezt

szintén kivezetik a motorarmatúrából. A tekercsek ellenállása viszonylag alacsony néhány
ohm nagyságrendű. A középkivezetés könnyedén azonosítható egy ellenállás mérő műszerrel.
A 70.ábra felső részén a tekercsek kivezetései láthatók, amelynek segítségével a forgórészen
összesen négy pozíció hozható létre. Az ábra alsó része azt kivánja érzékeltetni, hogy a
tekercsre adott feszültség polaritásának váltása hogyan fordítja el a forgórészt.

77
 70. ábra
Unipoláris léptető motor

Ha a tekercsen át áram folyik, az mágneses teret hoz létre és magához vonzza az állandó
mágneses forgórészt. Mivel két tekercs található a motorban, de mindkettő két részre van
bontva, ezért tehát 4 pozíció létezik. Ha a tekercseket sorban egymás után helyezzük
feszültség alá, ezzel a motor forgó mozgást fog végezni. A szomszédos tekercs feszültség alá
helyezésével a forgó rész egy bizonyos szöget fog elfordulni.

Léptetőmotor felépítésének modellje a 71. ábrán látható.

71. ábra
Unipoláris léptető motor működési vázlata

78
A középkivezetéseket fixen a motor tápforrásának pozitív kapcsára kötve és a tekercsvégeket
sorba a nulla potenciálra kapcsoltatva a motor forgó mozgást végez. A forgás iránya attól
függ, hogy melyik szomszédos tekercset kapcsoljuk be legközelebb.
A legegyszerűbb hajtási mód az egyfázisú hajtás, melynél egy időben mindig egy tekercs van
bekapcsolva. Ezt a hajtásmódot azonban nem alkalmazzák a gyakorlatban.
A gyakorlatban használatos hajtási módok egyike a kétfázisú, vagy egészlépéses üzemmód,
amikor mindig két szomszédos tekercset helyezünk feszültség alá.
A gyakorlatban használt másik elterjedt hajtási mód a féllépéses üzemmód, melynek során hol
egy, hol pedig két tekercs kerül bekapcsolásra (lásd a táblázatot). Ennek a módszernek az
előnye az egészlépéseshez képest, hogy a motor felbontása így duplájára nő, vagyis a teljes
fordulatot kétszer annyi lépésből lehet megtenni. Ezenkívül a motortest nemkívánatos
rezonanciája is csökken ezzel a hajtási módszerrel.

Kapcsolási sorrend Hajtásmód Magyarázat

0001
Előnye, hogy kevés energiát
0010
Egyfázisú, nem használatos! használ, azonban felbontása és
0100
nyomatéka is alacsony
1000
0011
Előnye a közel dupla
0110
Egész lépéses nyomaték, hátránya az alacsony
1100
felbontás
1001
0001
0011
Előnye a dupla felbontás, az
0010
elérhető nyomaték nagyjából az
0110
Fél lépéses egyfázisú és az egészlépéses
0100
hajtási mód nyomatékainak
1100
átlaga.
1000
1001

A léptetőmotoroknak 4,5,6 vagy 8 kivezetése van. A 4 kivezetés a bipoláris motoroknál

használatos.

79
 72. ábra
Tekercsvégek azonosítása

Az 5,6,8 kivezetéses motorok pedig unipolárisak.(72.ábra) A tekercsek Ohm-mérő műszerrel

azonosíthatók, az ábrák alapján. Ezenkívül segítség lehet, hogy ha egy tekercs pár kivezetéseit
összefogjuk, az érezhetően fékezi a motort kézi forgatáskor, így azonosíthatók az összetartozó
tekercsvégek.

Áramerősség korlátozás
Mivel a léptetőmotorok tekercseinek Ohm-os ellenállása alacsony, ezért már alacsony
feszültség rákapcsolásakor is nagy áram folyhat át a tekercseken. A tekercseken átfolyó áram
hőt termel, ezért szükségszerűvé válik az átfolyó áramerősség korlátozása. A korlátozást
megoldhatnánk egyetlen a tekerccsel sorba kötött ellenállással. Ez azonban nem ideális
megoldás, hiszen ekkor a tekercseket csak kisebb árammal tudnánk gerjeszteni, melynek
hatására az elérhető nyomaték nagymértékben lecsökkenne.
A legjobb módszer, ha a motor pozíció váltásakor az aktuális tekercset egy bizonyos ideig
gerjesztjük, majd egy rövid idő eltelte után a gerjesztő áramot korlátozzuk, hogy a tekercs ne
melegedjen túl. Ezt PWM, impulzus-szélesség modulációs eljárással tudjuk megvalósítani
legegyszerűbben és leghatékonyabban.
A PWM (pulse-width moderation) impulzus szélesség modulációs eljárás igen elterjedt a
vezérléstechnikában. ( Lásd! Frekvenciaváltós motorok fejezet.)
Lényege, hogy mikrovezérlő vagy más elektronikai eszköz segítségével modulált jelet hozunk
létre és a tekercset ezzel a jellel gerjesztjük, nem pedig egyenárammal.
A PWM jellemzői az alapfrekvencia és a kitöltési tényező. Az alapfrekvencia meghatározza,
hogy a modulált jel hányszor változik másodpercenként. Bevett szokás, hogy az
alapfrekvenciát 20KHz felettire választják, mert ez a frekvencia az emberi fül számára már
nem hallható.
A kitöltési tényező azt határozza meg, hogy egy perióduson belül a négyszögjel a teljes
periódusidő hány százalékában vesz fel logikai 1-es értéket.(73.ábra)

80
 73. ábra
PWM jelalak

A kitöltési tényező változtatásával tehát változtatni tudjuk a motortekercsre kapcsolt effektív

feszültséget és így a tekercsen átfolyó áramerősséget.
.A léptető motorok forgórésze mágnesezhető lágyvasból vagy állandó mágnesből készül. Az
állandó mágneses forgórész előnyösebb, mert nem kell a forgórész gerjesztéséről
gondoskodni. A lágyvas forgórész gerjesztetlen állapotban szabadon elforgatható, míg az
állandó mágneses forgórésznek gerjesztetlen állapotban is van tartó nyomatéka. Az előbbit
reluktancia motornak, az utóbbit állandó mágneses motornak nevezik.
A hibrid léptető motorok az előző kettő kombinációja alapján épülnek fel. Forgórészük
állandó mágnes, álló és forgórészük egyaránt fogazott kialakítású, így nagyon nagyszámú
lépést lehet velük előállítani egy körülfordulás során.

7.2. Léptető motorok működtetése.

A léptető motorok működtetését elektronikus elemekből összeállított rendszer végzi.(74.ábra)

74.ábra
Léptető motoros hajtás blokkvázlata

81
A működés a 74.ábra alapján a következő:

1. A számlálóba beírjuk a kívánt lépésszámot.

2.Ezután indulhat az impulzus generátor .A generátoron beállítható az üzemhez szükséges
maximális impulzusfrekvencia értéke. A forgórészt a léptetések során, minden egyes lépésnél
gyorsítani ,majd lassítani kell. Ez a generátoron automatikusan beállítható.
3.Az impulzus generátor által előállított impulzusok az ÉS kapun keresztül jutnak a vezérlő
elektronikába. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen működési engedélyt kell adnunk az ÉS
kapura.
4.A vezérlő elektronikába jutó minden egyes impulzus egyel csökkenti a számlálóba betáplált
impulzusok számát.
5. A vezérlő elektronika vezérli a léptető motor teljesítmény fokozatát, amely a motor
tápegységből nyeri a motor működéséhez szükséges energiát.
6.A teljes rendszer többi egységének energiaellátása az elektronika tápegységből történik.
7. A működés addig tart, amíg a számláló tartalma nullára csökken, ekkor a rendszer leáll.
A léptető motor egy adott impulzusfrekvencia határig „lépkedő” üzemmódba működik. Ennél
nagyobb frekvencia esetén a lépkedés folytonos forgásba megy át, és a gép szinkronmotorként
üzemel.

82
8. VILLAMOS MOTOROK ÜZEME

8.1. Villamos motorok névleges adatai

Minden villamos gép azon viszonyok között működik a legjobb hatásfokkal, amelyekre
készült. Ez a gép normális üzeme.

A gép normális üzemének az üzemi viszonyait a gép adattáblája tünteti fel. Ilyen
körülmények között a gépnek ki kell elégítenie a melegedésre, hatásfokra, fázistényezőre
(cosϕ) és egyéb jellemző adatokra vonatkozó előírásokat. A normális üzemhez tartozó
adatokat névleges adatoknak nevezzük.
A gyártó vállalat adattáblát helyez el a gépen ,amely az alábbi adatokat tartalmazza:
• gyártó vállalat
• gyártási szám, év
• motortípus
• névleges feszültség, kapcsolás (csillag , delta, csillag/delta)
• frekvencia (50 Hz)
• névleges teljesítmény (a motor által leadott mechanikai teljesítmény)
• névleges áramfelvétel
• névleges fordulatszám
• névleges fázistényező (cos ϕ)
• védettség
• súly

A motor névleges feszültségét a rendelkezésre álló hálózati feszültségnek megfelelően kell

megválasztani. Ez a motor kiválasztásának elsődleges szempontja. (Pl. egy szokásos 400/230
V feszültségű hálózatról csak 400 V csillag-kapcsolású, 400 V delta-kapcsolású, vagy
690/400 V csillag/delta kapcsolású motort lehet üzemeltetni. Ez utóbbi motor csillag-delta
kapcsolóval üzemel (lásd! 3.11.pont.)
A névleges áramerősség (In) a motor felvett árama. A névleges áram mindig vonaláramot
jelent.
A névleges nyomaték (Mn) az a forgatónyomaték, melyet a motor az adattáblán feltüntetett
névleges teljesítménynél és fordulatszámnál kifejt.
A névleges teljesítmény (Pn) a motor által tartósan leadott teljesítményt jelenti, amelyet
háromfázisú aszinkron motorok esetén általában az alábbi összefüggéssel számolunk:

P= 3 U I cos ϕ η
Ahol η a motor hatásfokát jelenti, vagyis a motor által leadott mechanikai teljesítmény és a
motor által felvett villamos teljesítmény hányadosát.. A villamos motorok névleges
teljesítményének meghatározása számítással vagy méréssel történhet.
Egyes állandó terheléssel működő motorok (pl. ventillátorok, szivattyúk stb.) teljesítményét
ismert összefüggésekből számíthatjuk. Más esetekben mérésre vagyunk utalva. A villamos
motorok terhelhetősége a motorok melegedésével van szoros összefüggésben, ezért ezekre a
kérdésekre a következőkben térünk vissza.
Névleges fázistényező (cosϕn). Az aszinkron gépek induktív jellegű terhelést jelentenek a
hálózatok számára, mert a hasznosított wattos, hatásos teljesítmény mellett induktív jellegű
meddő teljesítményt is felvesznek. Az üresen járó aszinkron motorok igen rossz
fázistényezővel (0,1-0,3) dolgoznak, a hálózat cosφ-jét nagymértékben lerontják. Névleges
terheléskor a fázistényező értéke kedvezőbb (0,7-0,8), de ez az érték a gép túlterhelésével

83
ismét romlik. Minden üzem, amely motorikus fogyasztókkal terheli a hálózatot, köteles e
hálózatot terhelő, de hasznos munkát nem végző meddő teljesítménynek kompenzálásáról
gondoskodni. Az áramszolgáltató vállalatok az üzemeltetők részére kötelezően előírják a
tartandó fázistényező értéket, amelynek túllépésekor bírságot vezetnek be. A kompenzálást
fázisjavító kondenzátorokkal lehet megoldani.
Névleges hatásfok (ηn) motornál a névleges leadott mechanikai teljesítménynek és a
hálózatból felvett villamos teljesítménynek a hányadosa.
Általánosan betartandó az az alapelv, hogy a villamos motor névleges teljesítménye a
munkagép névleges terheléséhez szükséges középteljesítmény 130 %-ánál nagyobb ne legyen,
mert ezen határérték felett a motorteljesítmény nem kellő kihasználása miatt a fázistényező és
a hatásfok rohamosan csökken. Ugyanakkor villamos motor névleges teljesítménye a
munkagép teljesítményigényének 120 %-ánál kisebb ne legyen, mert a névleges terhelés
közelében a teljesítménytényező és a hatásfok újra csökken, a terhelés üzembiztos viteléhez
pedig mintegy 20 %-os teljesítménytartalék feltétlenül szükséges.
A villamos motorok védettsége más villamos berendezések védettségéhez hasonlóan
szabványosított sorozatba illeszkedik. A nemzetközileg szabványos IP xx sorozatban az IP
után következő első számjegy a szilárd test és a por behatolása elleni védelmet jelenti, míg a
második számjegy a víz behatolása elleni védelmet. Növekvő számjegy fokozott védelmi
fokozatot jelent. Így például az IP 00 esetében egyáltalán nincs behatolás ellni védelem,
vagyis ez nyitott kivitelt jelent.A legmagasabb védettségi fokozat az IP 68.
A motorok esetében a leggyakrabban előforduló védettségek az alábbiak:

IP 22 , IP 23 csepegő víz elen védett kivitel , műhelyekben alkalmazható

IP 33 , IP 34 freccsenő víz ellen védett kivitel
IP 44 , IP 45 zárt kivitel , szinte valamennyi üzemben alkalmazható ( pl. poros
üzem, nedves üzem ,szabad tér stb.)
IP 65 , IP 66 robbanás biztos kivitel
IP 68 vízalatti üzem ( pl. búvárszivattyú )

A villamos motor védettségét az szabja meg, hogy milyen szennyezettségű körülmények

között kívánjuk üzemeltetni. Ezekre a szabványok és a motorok gyári katalógusai adnak
felvilágosítást.

8.2. Villamos gépek melegedése

A villamos motornak üzem közben szilárdsági- és hőigénybevétele van.

A motor névleges teljesítőképességét, vagyis azt a legnagyobb teljesítményt, amelyet az adott

villamos gép tartósan káros következmények nélkül kifejthet, a mechanikai és termikus
igénybevétel felső határa, tehát a legnagyobb megengedhető forgatónyomaték és a melegedés
szabja meg. Ezeknek a követelményeknek kell, hogy megfeleljen a motor alkatrészeinek
mechanikai szilárdsága, és a gyártásnál alkalmazott anyagok (elsősorban a szigetelőanyagok)
hőállóképessége.

Mechanikai vonatkozásban a névleges forgatónyomatékot (Mn) tartósan, és a túlterhelést

bizonyos ideig el kell bírnia a gépnek. Ezekre kell méretezni a gép tengelyét, legkisebb
szíjtárcsáját, a csapágyperselyeket vagy a golyóscsapágyakat és a tekercsek rögzítését.

A gép melegedése döntően befolyásolja a tartósan kifejthető legnagyobb teljesítményt. A

legkényesebb alkatrésznek is bírnia kell a legnagyobb megengedett hőmérsékletet.

84
A villamos gép üzem közben melegszik. A melegedés oka az, hogy a gép különböző
veszteségei hővé alakulnak. Kis és közepes gépeknél a bevezetett teljesítmény 15-20 %-át is
elérik a veszteségek.

A keletkezett hő mennyisége ahatásfok alapján számítható számítható:

Pbev − ∑ ∆P
100[%]
Pn
ηn = ⋅ 100 =
Pbev Pbev

ahol ∑ ∆P az összes veszteség, amely hővé alakul át.

A fejlődő hő hatására a motor alkatrészeinek hőmérséklete fokozatosan emelkedik, és
meghaladja a környezet hőmérsékletét.

A felmelegedés folyamatát olyan diagrammal lehet szemléltetni, amely a motor hőmérséklet-

változását mutatja a bekapcsolási idő függvényében. Ha a tekercselés közé hőmérőt
helyezünk, és bekapcsolás után rendre leolvassuk minden percben a gép hőmérsékletét, a
felmelegedés folyamatát a kapott adatokból ábrázolhatjuk (75. ábra).

ϑ[°C]

ϑmax

1T 2T 3T 4T 5T t[perc]

75. ábra
A felmelegedés folyamata

A hőmérséklet eleinte rohamosan, később egyre lassabban emelkedik. Bizonyos idő után nem
változik, a gép elérte végleges felmelegedését. A hőmérséklet akkor tekinthető véglegesnek,
ha további egy óra alatt az 1 ºC-t nem haladja meg a hőmérséklet emelkedése.

Ezt a legnagyobb hőmérsékletet a felmelegedés határhőmérsékletének nevezzük. Nagysága

a motor terhelésétől függ, mert a nagyobb terheléshez tartozó nagyobb áramerősség több hőt
fejleszt. Így minden terhelési állapothoz más és más határhőmérséklet tartozik. Jól méretezett
motornál tartós terhelést feltételezve a névleges terheléshez tartozó határhőmérséklet legyen a
megengedett legmagasabb hőmérséklet.

A melegedési folyamat vizsgálata

A vizsgálat során az alábbi mennyiségekkel dolgozunk:

A motor vesztesége az időegység alatt:

85
 Qt = ∑ ∆P[kW ]

A motor melegátadása

[
λ = α ⋅ A W / 0C ]
α a hő-átszármaztatás tényezője W/m2 ºC-ban; A a hőátadási felület m2-ben.

Megjegyezzük, hogy α értéke függ a hűtőközeg és a hűtőfelület közötti viszonylagos

sebességtől (v) is:

(
α = α0 1+ β v )
itt α0 a fajlagos melegátadás, ha a sebesség: v = 0.

A β tapasztalati tényező, amelynek értéke a gép minden részére más és hűtési szempontból
elfoglalt helyzetétől függ.

A motor hőkapacitása, amelyet így fejezhetünk ki:

[
C = ∑ C 0 ⋅ G J / 0C ]
ahol C0 az egyes szerkezeti részek közepes fajhője J/kg 0C-ban, G pedig ezek tömege kg-ban.

Üzem közben a villamos motorokban képződő veszteségek hővé alakulnak és az egyes

géprészek hőfokát a környezeti hőfok fölé emelik. Ha közben a gép nem adna át meleget a
környezetének, a hőmérséklet igen magas értékre emelkedne. A hűtő közeggel határos
felületeken a hőmérséklet-különbséggel (túlmelegedéssel) arányos hőmennyiség távozik.
Állandósult állapotban a képződő és a távozó hő teljesítmény egymással egyenlő. Ekkor a gép
hőmérséklete nem emelkedik tovább.

A felmelegedő gép hőegyensúlyát végtelen kis dt időre így írhatjuk fel:

Qt dt = α ⋅ A ⋅ ϑ ⋅ dt + Cdϑ

A fejlődő hő egyrészt a környezetbe jut, másrészt a motor hőmérsékletét emeli.

A fenti differenciálegyenlet a pillanatnyi hőegyensúly egyenlete, ahol

ϑ = ϑ 2 − ϑ1 gép és a környezet hőmérsékletkülönbsége a vizsgált pillanatban;

dϑ a gép hőmérsékletének növekedése végtelen kis dt idő alatt.

A változókat szétválasztva a differenciálegyenlet megoldható. A megoldás adja a

felmelegedés egyenletét:

 −
t


ϑ = ϑ max 1 − e T 

 
ahol:

86
 C
T= a felmelegedés időállandója
A

Q
ϑ mαx = a felmelegedés határhőmérséklete
α⋅ A

Ebből az egyenletből látható, hogy a gép felmelegedése exponenciális görbe szerint történik
(lásd 75. ábra).

Valóságos viszonyok között, amikor tehát a melegedéssel egyidejűleg hőátadás is van, a

motor az időállandónak megfelelő t = T idő alatt:

( )
ϑ = ϑ max ⋅ 1 − e −1 = 0,632ϑ max

hőmérsékletre melegszik fel. Más megfogalmazásban az időállandó az az idő, amely alatt a

motor a határhőmérséklet 63,2 %-áig melegszik fel.

ϑ max hőmérséklet eléréséhez szükséges idő elméletileg végtelen nagy. Nézzük meg, mekkora
lesz a felmelegedés T többszörösei alatt:

t T 2T 3T 4T 5T
ϑ
ϑ max 0,632 0,865 0,950 0,982 0,993

A gyakorlat úgy tekinti, hogy t = 4T idő alatt éri el a végleges hőmérsékletét a gép. A
táblázatból látható, hogy ez alatt az idő alatt 98,2 %-át éri el a határhőmérsékletnek, s ezután
csak igen lassan melegszik tovább.

Ugyanis a szabvány értelmében a hőmérsékletet akkor tekintik véglegesnek, ha 1 óra alatt

bekövetkező további melegedés nem haladja meg 1 ºC-t. Viszont az időállandó 1-2 óra
szokott lenni átlagban, 4T és 5T közt 1 %-ot melegszik; A határhőmérséklet általában 80º-nál
nem magasabb, annak 1 %-a 0,8ºC, tehát 4T idő után a felmelegedés a szabványban előírt
értéknél már kisebb.

A melegedés időállandója, amely csak a gép szerkezetétől függ, jellemző a melegedés

folyamatára. Minél nagyobb a gép hőkapacitása, annál lassúbb a felmelegedés.

A lehűlés folyamata

Ha a gép leáll, vagy terhelése csökken, kezdődik a lehűlés.

Az álló motort vizsgálva, a melegegyensúly egyenletébe Qt = 0 értéket kell helyettesíteni,
mivel üzemszünetben hő nem fejlődik.

0 = αAϑdt + Cdϑ

A változókat szétválasztva, a megoldás a lehűlési folyamat egyenletét adja:

t
−
ϑ = ϑ max e T

87
Ha a melegedés időállandója egyenlő a lehűlés időállandójával, a folyamatokat ábrázoló két
görbe egymás tükörképe. Ez az eset akkor áll fenn, ha a gép lehűlés közben is forog. Ekkor ui.
a gép melegátadása üzem közben ugyanakkora, mint kikapcsolt helyzetben. Ugyanis a
melegátadás körülményei függenek a felület és hűtőközeg közötti sebességtől. Ez viszont
nagyobb, ha a gép forgórésze forog, ami a forgógépeknél felmelegedés közben mindig
fennáll, a lehűlés azonban álló állapotban történt. Ezért a lehűlés időállandója tehát általában
sokkal nagyobb, mint a felmelegedésé, kb. 3-4-szerese a teljes sebességgel forgó gép
állandójának. Emiatt a hűlés görbéje általában sokkal laposabb a felmelegedés görbéjénél.

A gép melegedése különböző terhelések esetén

Minden terhelésnél más a veszteség, ennek megfelelően a felmelegedés határhőmérséklete is

különböző lesz:
Q
ϑmαx =
αA
A 76. ábra különböző P1, P2, P3, stb. terhelésekhez tünteti fel a melegedési görbéket. A
névleges terheléshez (P3 = Pn) a P3 jelű görbe tartozik. P4, P5, P6 túlterhelést jelentenek, P1, P2
pedig részterhelést ábrázolnak.

A gép hőmérséklete nem lehet magasabb, mint amekkorára tervezték, tehát mint a névleges
teljesítményhez tartozó ϑn . Túlterhelve csak annyi ideig működhet, ameddig hőmérséklete ezt
a hőfokot nem éri el. Ezt a különböző túlterheléseknél megengedett üzemidőt ez a ϑn metszi
ki a megfelelő görbéből (t1, t2, t3). Minél nagyobb a túlterhelés, annál rövidebb ideig
üzemeltethető a gép.

ϑ
P6
P5
P4
a b c
ϑn P3
P2
P1

t1 t2 t3 t
76. ábra
Különböző terhelésekhez tartozó melegedési görbék

88
8.3. A villamos gépek terhelhetősége

Villamos motorok szigetelése

A villamos motorok élettartamát lényegében a szigetelés határozza meg. A szigetelőanyagok

élettartama az üzemi hőmérsékletük növelésével nagyjából exponenciális törvényszerűség
szerint csökken. Ezért állandósult üzemben a tekercsek szigetelésével érintkező legmelegebb
géprész hőmérséklete nem haladhatja meg az alkalmazott szigetelőanyagra gazdaságossági
megfontolások alapján megállapított értéket. A környezet hőfoka fölé megengedhető
túlmelegedéseket az egyes országok sok tekintetben azonos alapelvekre épülő szabványai
írják elő.

A magyar szabvány (MSZ 152) + 40 ºC-ban állapítja meg a legmagasabb környezeti hőfokot,
és ehhez képest a megengedett túlmelegedést ( ϑ meg ):

A szigetelő anyag [ ]
ϑ meg 0 C
osztálya
Y Impregnálás nélküli „A” osztályú anyagok 50
A Itatott pamut, selyem, papír 65
E Szintetikus anyagok 80
D Zománc 80
B Mika, üvegrost kötőanyaggal 90
F Mika, üvegrost szintetikus kötőanyaggal 115
H Szilikon üveg 140

Villamos motorok szempontjából a „B”, „F”, és „H” osztályú anyagok a legfontosabbak.

A melegedés mérhető a tekercselés közé elhelyezett hőmérő segítségével, vagy számítható a

melegedés által okozott ellenállás-növekedésből. Általában ez utóbbi eljárás pontosabb.

A környezeti hőfok hatása

A megengedett túlmelegedés mindig adott környezeti hőfokra vonatkozik, amelyet a szabvány

a szokásos körülmények között előforduló maximális értékkel vesz figyelembe. (A magyar
szabvány + 40 ºC.)

Amennyiben a környezeti hőmérséklet ettől eltérő, a gép terhelhetősége megváltozik, mivel a

szigetelés élettartamára nem a túlmelegedés, hanem a maximális hőmérséklet mértékadó. A
környezeti hőfok növekedésével a terhelhetőség csökken, ϑ M 3 . ellenkező esetben növekszik
ϑM 2 .

ϑ M 2 〉ϑ M 1 〉ϑ M 3

A környezeti hőfok változásának hatása a felmelegedés görbéjére, látható a 77. ábrán.

89
 ϑ τ
τmeg

ϑΜ3

ϑΜ1
ϑΜ2

40°
τ
77. ábra
Környezeti hőmérséklet hatása a terhelhetőségre

Szakaszos üzem

A motor teljesítményének és típusának, valamint a szükséges segédberendezéseknek a

megválasztásánál döntő szerepet játszik az üzem jellege.

Egy villamos gép akkor van kihasználva, ha melegedése megközelíti, de nem haladja meg a
megengedett hőmérséklet értéket. A gépeket tehát úgy kell tervezni, hogy zavartalanul adják
át a környezetnek a névleges teljesítménynél fejlődő meleget. Állandó üzemű motoroknál ez
viszonylag egyszerű feladat, időszakosan és változó terheléssel dolgozó gépeknél már
körülményesebb. Itt azt is figyelembe kell venni, hogy a motor melegedése a terhelés
változását bizonyos késéssel követi.

A gyakorlatban az állandó üzem mellett leggyakrabban a szakaszos üzem fordul elő.

Szakaszos üzemben bizonyos teljesítménynövelés engedhető meg. Ekkor ugyanis a

bekapcsolás ideje alatt a gép nem éri el a határhőmérsékletet, üzemszünetben viszont lehűl.
(78. ábra)

90
 
 max = maximális túlmelegedés

 meg = megengedett túlmelegedés

t
tü t sz

78 ábra
Szakaszos üzem melegedési folyamata

Az üzemidő százalékát a bi% adja, a tü az üzemidőt, a tsz a szünetidőt jelenti.

bi[%] =
tü
100
t ü + t sz
Szakaszos üzemben a melegedési görbe rövid melegedési és hűlési szakaszokból áll, és
burkoló görbéje a bekapcsolás után addig növekszik, amíg az egyensúlyi állapot beáll. Ekkor
a terhelési szakaszban annyival nő a hőmérséklet, amennyivel a lehűlési szakaszban csökken.
A gép névleges teljesítményével a viszonylagos bekapcsolási időtartam (bi) szerinti
szakaszokkal tetszés szerinti ideig terhelhető.

8.4 Villamos hajtások dinamikai viszonyai

A munkagép által a motorral szemben támasztott követelményeket a gép ún.

mozgásegyenlete fejezi ki.
A motornak álló állapotától a névleges fordulatszámig terjedő szakaszon a munkagép terhelő
nyomatékánál nagyobb nyomatékot kell kifejtenie, hogy a rendszer felgyorsulhasson.

dϖ
M mot = M st + M din = + M st + Θ
dt
Ez a villamos hajtás mozgásegyenlete vagy főegyenlete.

ahol:
• Mst stacioner nyomaték, a munkagép ellenállásainak nyomatéka a
motor tengelyére vonatkoztatva
dϖ
• Mdin = Θ . A munkagép felgyorsításához szükséges forgató nyomaték
dt

91
 • Θ a munkagép tehetetlenségi nyomatéka a motor tengelyére redukálva
• Mmot a motor által kifejtett forgató nyomaték.

Az egyenlet általános alakja így írható:

dϖ
± M mot  M st = Θ
dt
A képletben az Mmot előtt a + jel motorüzemre, a – jel pedig a féküzemre érvényes.

Az Mst előtt a – jel azt jelenti, hogy a stacioner ellenállások (emelt teher, súrlódás,
forgácsolás ellenállása) fékező hatást fejtenek ki, a + jel akkor érvényes, ha a teher a rendszer
mozgását elősegíti, pl. teher süllyesztésekor.

Forgó mozgásnál a tömeg megfelelője a tehetetlenségi nyomaték, a gyorsulásé pedig a

szöggyorsulás.

dϖ
ε=
A szöggyorsulás: dt , és így Mdin előjele is az Mmot és Mst nyomatékok
nagyságától és előjelétől függ.

A mozgásegyenlet tehát különböző üzemállapotra vonatkozóan:

ha a motor hajtja a rendszert:

dϖ
+ M mot − M st = Θ
dt
ha a rendszer hajtja a motort (süllyedő teher):

dϖ
− M mot + M st = Θ
dt ; és végül

szabad kifutás esetén (Mmot = 0);

dϖ
+ M st = Θ
dt
A mozgás főegyenletéből a szükséges motornyomaték (Mmot) és a felgyorsuláshoz
szükséges idő (t) meghatározható.

Ha Mmot = Mst = állandó, egyenletes a mozgás, Mdin = 0

Ha Mmot > Mst; a rendszer gyorsul: Mdin > 0.
Ha Mmot < Mst; a rendszer lassul: Mdin < 0.

92
Utóbbi esetben a sebesség csökken, a tehetetlenségi nyomaték igyekszik a mozgást
fenntartani. A rendszerben felhalmozott energia a mechanikai ellenállások legyőzésére
használódik fel.
A mozgásegyenlet segítségével elvégezhetők az alapvető méretezések, ha a kiindulási adatok
ismeretesek. Így meghatározhatjuk a lendítőtömegeket, a lendítőkerekek méreteit, a rendszer
felgyorsulásához és a szabad kifutásához szükséges időt, stb. Ezek fontos kérdések, amelyek
megoldása nélkül a motort ésszerűen nem lehet megválasztani, és a szükséges
segédberendezések alkalmazásáról dönteni.

A villamos hajtás, vagyis a villamos motor és a vele összekapcsolt munkagép működési

körülményei jól követhetők a motor és a munkagép nyomatéki jelleggörbéjének ismeretében.
A munkagépek jelleggörbéi néhány alaptípusra visszavezethetők.(79. ábra)

79. ábra
Munkagépek jelleggörbéi

Az 1. görbe szerint az Mst nyomaték növekvő fordulatszámnál csökken, a 2. görbe szerint a

felgyorsulás kezdeti szakaszát kivéve közel állandó egészen a névleges fordulatszámig. Itt
már az indulás pillanatában fellép a teljes nyomatékigény. (Nehéz indítási viszonyok). Végül
a 3. görbe ventillátorra és szivattyúra, illetve jelentős légellenállással működő forgó
alkatrészeket tartalmazó gépekre jellemző.

A villamos motorok nyomaték-fordulatszám jelleggörbéit a korábbi anyagrészekből már

ismerjük. Ezek jellege szerint a motorok három csoportra oszthatók (80.ábra)

Mm 3 2 1

n
80. ábra
Motorok nyomaték fordulatszám jelleggörbéi

93
1. Szinkron (szigorúan fordulattartó) motorok (1. görbe).
2. Sönt jellegű (fordulattartó) motorok. (2.görbe) Itt a fordulatszám csak kis mértékben függ a
nyomatéktól. Ide tartoznak az egyenáramú mellékáramkörű motorok és az aszinkron motorok
a nyomatéki görbe leszálló (stabilis) szakaszán.
3. Soros jellegű (teljesítménytartó) motorok. (3.görbe) Itt a fordulatszám nagymértékben függ
a nyomatéktól. Terheletlen állapotban veszélyes fordulatszám-emelkedés léphet fel. Ide
tartoznak az egyenáramú soros gerjesztésű és az univerzális motorok.

A gépcsoport akkor jár állandó fordulatszámmal, ha a terhelő nyomaték éppen egyenlő a

hajtómotor nyomatékával. Az ennek megfelelő munkapontot a két nyomatéki görbe
metszéspontja adja.

Ha külső behatással innen a gépcsoportot kilendítjük, az eredeti üzemállapot vagy magától

visszaáll (stabil üzem), vagy nem áll vissza (labilis üzem). Mint már láttuk, az egyensúly
akkor stabilis, ha a munkapontban a terhelő nyomaték görbéje meredekebben emelkedik, mint
a hajtó motoré.

A munkagép nyomatéki görbéje ismeretében a hajtómotor jellege megválasztható. Több

hasonló jelleggörbéjű motorfajta közül a választás egyéb szempontok (táplálási lehetőség,
fordulatszám szabályozás, stb.) figyelembevételével történik.

Általában a leggyakrabban a sönt jellegű motorokat használják. Ezek közül is a háromfázisú

aszinkron motor az elterjedtebb, mert egyszerű, olcsó, üzembiztos.

A villamos motorok típusának kiválasztásához ismernünk kell az igénybevételi viszonyokat,

éspedig elsősorban az indítási áramfelvételt, a gyorsítási tulajdonságokat és a motor indítás
alatti melegedését.

A motornak a munkagépet megfelelőn rövid idő alatt fel kell gyorsítania a végleges
fordulatszámra. Különösen fontos az olyan esetekben, amikor gyakran kell leállni, és újra
indulni.

A felgyorsulási idő jellemző a motor igénybevételére, az indítás körülményeire, s befolyásolja

a motor, a segédberendezések (transzformátor, indítóellenállás, biztosítók, motorvédő)
megválasztását.

Ugyanis a motor tekercseiben az indítás folyamán sokkal nagyobb áram folyik, mint üzem
közben (rövidrezárt motoroknál 5-7-szer nagyobb), és ez erős melegedést és zavarokat
okozhat a berendezésben.
Qt
ϑmax =
Tudjuk, hogy aA ; viszont Qt ≈ kI2; tehát a túlmelegedés az áramerősség
négyzetével arányos. Nem közömbös tehát, hogy ez a nagy indítási áram mennyi ideig folyik
át a tekercseken, különösen olyan esetben, ha óránként több be- és kikapcsolást hajtunk végre.

A 81.ábra a leggyakrabban alkalmazott motortípus, a háromfázisú aszinkronmotor és egy

munkagép jelleggörbéjét ábrázolja.

94
 81. ábra
Háromfázisú aszinkron hajtás nyomatéki görbéje

Látható, hogy a rendszert gyorsító nyomaték:

Mdin = Mmot - Mst

Ami a két görbe metszéspontjának, a munkapontnak megfelelő fordulatszámnál zérusra

csökken.

A munkapontban Mmot = Mst, itt a mozgás egyenletes lesz. A munkapont előtt (n <
n1) a két nyomaték különbsége pozitív, a gép gyorsul. A munkapont után (n > n1) a gép
lassul, mert itt a két nyomaték különbsége negatív (Mdin < 0).

Az indítási idő a gyorsító nyomaték nagyságától függ. (82.ábra)

Az a./esetben látható ,hogy a gép nem tud megindulni, mert n = 0 helyzetben

Mmot < Mst, nincs gyorsító nyomaték (Mdin < 0).

A b./ esetben a gép megindul, de a felgyorsulás ideje túl nagy lesz, mert a gyorsító
nyomaték, így a gyorsulás is kicsiny. Így sokáig tart az indítási állapot, a motor
túlmelegedhet.

A c./ esetben a felgyorsulás normális, aránylag rövidebb idő alatt játszódik le.

A d./ esetben Mmot >> Mst, a gyorsító nyomaték túl nagy, már kezdetben is, a
felgyorsulás ideje túl kicsiny, a gép lökésszerűen indul. Ez a hajtóművet kedvezőtlenül veszi
igénybe.

Az indítás jellegét a terhelő nyomaték és a gépcsoport tehetetlenségi nyomatéka

határozzák meg. Nehéz indításkor ezek nagyok, az indítási idő hosszú, és a motorban sok hő
fejlődik. Ellenkező esetben könnyű indítással állunk szemben. Ugyanez vonatkozik
értelemszerűen fékezésre is.

95
 82.ábra
A motor és a terhelés nyomatékának viszonya indításkor

Könnyű és középnehéz indításra kalickás forgórészű aszinkron motorok általában

megfelelnek. Nehéz indításra csúszógyűrűs aszinkron és egyenáramú gépek alkalmasak,
minthogy ellenállásokkal a nyomatékuk az igényeknek megfelelően nagy értékre
szabályozható, az indítási veszteség nagy része pedig a kalickás géppel ellentétben, nem a
motorban, hanem az indító ellenállásban alakul hővé.

Meg kell jegyeznünk, hogy a fékezés és forgásirányváltás is jelentős hő fejlődéssel jár,

sőt, nagyobbal, mint az indítás. A fékezés ugyanis nagyobb ellenállások bekapcsolásával jár, a
forgásirány-váltás pedig fékezést és indítást foglal magába. A fékezés alatt háromszor, a
forgásirány-váltás alatt négyszer annyi hő fejlődik, mint indításkor.

96
9. VILLAMOS GÉPEK ENERGIAELLÁTÁSA

9.1. A villamos gépek túláramvédelme

A túlterhelés és a zárlat ellen megfelelő túláramvédelmet kell alkalmazni. Zárlat ellen

valamennyi villamos berendezést védeni kell, így zárlatvédelemmel látjuk el a villamos
fogyasztókat, készülékeket és vezetékeket. Túlterhelés ellen többnyire csak a motorokat
szokás védeni. Egyéb villamos fogyasztókat csak abban az esetben kell túlterhelés-
védelemmel ellátni, ha a berendezés egyáltalán túlterhelhető. Nem szükséges pl. a villamos
hőfejlesztők túlterhelésvédelme, mert névleges feszültségen nem tudnak a névlegesnél
nagyobb áramot felvenni.

Zárlat elleni védelem céljára rendszerint olvadóbiztosítót vagy gyorskioldású kisautomatát

alkalmazunk. Az olvadóbiztosító olyan készülék, amely erre a célra méretezett alkatrészének
megolvadásával az áramkört megszakítja, ha abban az áram meghatározott időn keresztül
túllépi az olvadóbiztosító névleges értékét. A kioldás jelleggörbéje szempontjából lomha,
gyors és ultragyors kioldású biztosítókat ismerünk (83. ábra). A jelleggörbékből látható, hogy
azonos áramerősség hatására a lomha biztosító lassabban old ki mint a gyors kioldású.
Gyártanak kombinált kioldású biztosítókat (84. ábra), amelyek a túlterhelési áram
tartományában lomha, a zárlati áramok tartományában gyorskioldású biztosítóként
viselkednek.

A gyakorlatban Diazed-rendszerű (D-rendszerű) és nagyteljesítményű késes biztosítókat

alkalmaznak. A D-rendszerű biztosítók 500 V névleges feszültségre, 200 A névleges
áramerősségig készülnek.

A D-rendszerű biztosító sorozat alkatrészei lehetetlenné teszik a biztosítóbetétek

felcserélhetőségét. Az illesztő elem megakadályozza, hogy a készülék használója tévedésből
nagyobb áramerősségű olvadó betétet helyezzen a biztosítófejbe. A biztosító felépítését a 85.
ábra szemlélteti.A biztosítókhoz megfelelő méretű nullabontó-sorozat is tartozik, amely a
biztosítótáblákon a nullavezető csatlakoztatására alkalmas.

83.ábra.
Biztosítók kioldási jelleggörbéi

97
 84.ábra
Kombinált kioldású biztosítók jelleggörbéje

85. ábra
Biztosító és betét felépítése

A D-rendszerű biztosítók nagysága és színjelei

A D-rendszerű biztosítók biztosítóaljzatának és biztosítóbetétének névleges terhelhetőségét

ill. a betét színjelölését a fenti táblázat tartalmazza.

A késes biztosítók olvadó betétje késszerű érintkezők segítségével csatlakozik a

biztosítóaljzathoz. A betétek be- és kiemelését fogantyúval végzik. A késes biztosítóaljzatok
névleges feszültsége 250, 380, 500 és 600 V lehet, a névleges áram értékei: 63, 100, 126, 160,
250, 400 és 630 A.

Az NKI biztosítóbetétek bakelitből, a NOL típusúak szteatitból készülnek. A henger üregét

kvarchomokkal töltik ki éppúgy, mint a D-rendszerű biztosítókét. Az aljzat porcelán szigetelő
anyagból készül. A NOLG típusú betét a túlterhelési, ill. indítási áramokra lomha, a zárlati

98
áramokra gyors működést biztosít. Nullázott hálózatok védelmére alkalmazzák a NOR típusú
biztosítóbetétet, amelynél az 5 s időtartamhoz tartozó kiolvadási áram a névleges áram
kétszerese.

A kismegszakítók kisteljesítményű áramkörök zárlat- és túlterhelésvédelmére, valamint az

áramkörök be- és kikapcsolására egyaránt alkalmasak. Névleges feszültségük 230 és 400 V
névleges kioldási áramuk 4-63 A-ig változhat. A kismegszakító önműködő nyitását zárlat
esetén mágneses gyorskioldó, túlterhelés esetén hőkioldó végzi. A kézi ki- és bekapcsolás
nyomógombban történik. A kismegszakítókat főként lakóépületekben, irodákban, szociális
létesítményekben a vezetékek védelmére és a fogyasztók túlterhelés elleni, ill. zárlat elleni
védelmére használják, ezen kívül motoroknál is áramkorlátozás céljára.

A villamos motorok túlterhelés elleni védelmét rendszerint bimetallos hőkioldók látják el.
Az ikerfémben (bimetall) két különböző hőtágulási együtthatójú fémlemezt építenek össze. A
túlmelegedés hatására az egyik fém jobban tágul, így a bimetall elhajlik, elmozdulása során
bontja a motor mágnes kapcsolójának tartóáramkörét. A mágnes kapcsoló reléje elenged, a
főérintkezők szétválnak és a motort leválasztják a hálózatról. A bimetallos védelem hátránya,
hogy nem közvetlenül a motor túlmelegedését érzékeli, hanem a motor felvett áramának
Joule-féle hője okozza a bimetall túlmelegedését. A termisztoros túlterhelés-védelem
hőérzékelőjét a motor burkolatán belül, a tekercsek között helyezik el, így ez közvetlenül a
motor túlmelegedését érzékeli.

Villamos berendezések túláramvédelmét úgy kell megválasztani, hogy az mind a zárlat,

mind a túlterhelés elleni védelmet biztonságosan lássa el. A zárlat- és a túlterhelésvédelmet
lehet azonos és lehet külön-külön készülékkel is létesíteni. Ha a második megoldást
választjuk, akkor a zárlatvédelmet az áramforráshoz közelebb, a túlterhelésvédelmet a
fogyasztóhoz közelebb kell elhelyezni, így a zárlatvédelem egyúttal a túlterhelésvédő
készülékre is kiterjed. A két védelmet úgy kell összehangolni, hogy a zárlatvédelem
gyorsabban működjön a túlterhelés védelemnél, vagyis zárlat esetén először a zárlat ellen
védő elem lépjen működésbe.

A biztosító megszakító képessége azt a legnagyobb zárlati áramot jelenti, amelyet a biztosító
károsodás nélkül képes megszakítani. D-rendszerű biztosítók megszakító képessége 25 A
névleges áramig: 4 kA, 63 A névleges áramig: 8 kA, 200 A névleges áramig 16 kA. Késes
biztosítók megszakító képessége 50 kA-ig terjed. Kismegszakítók megszakító képessége 2
kA.

A villamos vezetékek zárlat elleni védelmének szelektíven kell működnie. Ez azt jelenti,
hogy a villamos vezetékeket a keresztmetszet-csökkenés helyén minden esetben úgy kell
biztosítani, hogy a zárlat helyéhez közelebb eső biztosító korábban oldjon ki, mint a
távolabbi. Különböző nagyságú biztosítóbetétek szelektivitása akkor biztosítható, ha kioldási
jelleggörbéik nem keresztezik egymást. A valóságban a biztosítók a gyártási szóródás miatt
nem jelleggörbékkel, hanem jellegsávval jellemezhetők. A biztosítók lépcsőzését úgy kell
kialakítani, hogy jellegsávjaik ne fedjék egymást. Gyorskioldású betétek esetén a szomszédos
lépcsők jellegsávjai átfedik egymást, ezért a szelektivitást nehezebb biztosítani.

A fogyasztókat külön zárlatvédelemmel kell ellátni, ha a csatlakozóvezeték védelme a

fogyasztót nem védi biztonságosan. A motorokat általában a motor névleges áramánál 2-2,5-
szer nagyobb, lomhakioldású biztosítóbetét védi megfelelően. Ennél kisebb névleges áramú
vagy gyorskioldású betét a motor indítási áramlökésére is kioldana, ezért nem alkalmazható.

99
Ha a motor vagy más fogyasztó védelméhez kisebb biztosítóbetét szükséges, mint a
csatlakozóvezeték védelméhez, akkor a fogyasztó előtt is helyezzünk el biztosítót.

Motorok túlterhelés elleni védelmére a bimetallos vagy termisztoros hőkioldók a

legalkalmasabbak. A hőkioldók névleges áramtartományra készülnek, amelyen a szükséges
áramérték beállítható. A motorok hőkioldóit minden esetben a motor névleges áramértékére
kell beállítani. A névleges áramnak megfelelő terhelést a motor tartósan, túlmelegedés nélkül
bírja, ez az a terhelés, amelyre a motort méretezték. Ha a hőkioldót ennél nagyobb
áramértékre állítjuk, a motor túlterhelés hatására túlmelegedhet.

9.2. Villamos gépek kapcsolói

A villamos fogyasztókat minden esetben valamilyen kapcsoló közbeiktatásával kötjük a

hálózatra. A kapcsolók feladta azonban nem csupán a fogyasztó be- és kikapcsolása, hanem
számos egyéb feladatot is elláthatnak, mint pl. csillag-háromszög átkapcsolás, irányváltás stb.
A kapcsolókat működtetésük szerint kézi működtetésű és mágneskapcsolókra osztjuk. A
villamos motorokat mágneskapcsolókkal működtetjük.

A mágneskapcsolók

A mágneskapcsoló a következő feladatokat látja el:

• lehetővé teszi a motor üzemszerű ki- és bekapcsolását;

• alkalmas különböző technológiai reteszelési feladatok megoldására a segédérintkezők
segítségével;
• alkalmas érintésvédelmi relé vagy más rendelkezőszerv pl. túlnyomáskapcsoló,
végálláskapcsoló által adott utasítás végrehajtására;
• feszültségcsökkenéskor és feszültség-kimaradáskor lekapcsolja a motort a hálózatról,
és megakadályozza, hogy a feszültség visszatértekor a motor megindulhasson.

A mágneskapcsoló elvi kapcsolási rajza a 86. ábrán látható. A Be nyomógomb megnyomása

zárja az R és T fázis közé kötött relé áramkörét, a relé meghúz, az érintkezők zárnak. A
főérintkezők a motor U, V, W pontjait a hálózat R, S, T pontjaihoz kapcsolják. A
segédérintkező (SÉ) a Be nyomógomb elengedése után az áramkör fenntartását biztosítja a
relé számára. Az áramkört a Ki nyomógomb vagy a H hőkioldó képes megszakítani.
Legismertebbek a VMK és DIL típusú mágneskapcsolók.

86. ábra
Motorvédő mágneskapcsoló bekötési vázlata

100
VMK mágneskapcsolók típusjelzésében az alábbi betűk szerepelhetnek:

V - váltakozó áramú, M - mágneskapcsoló, K - könnyű kivitel, T - túlterhelésvédelmi

hőkioldó, I - irányváltó kapcsoló, C - csillag-háromszög átkapcsoló, L - lemeztokozású, B -
bakelittokozású.

A VMK típusú mágneskapcsolóknak általában két záró és két nyitó segédérintkezője van,
amelyből egy záró érintkező a tartóérintkező feladatát látja el. Reteszelésekhez, jelzésekhez
tehát csak egy záró- és két nyitóérintkező áll rendelkezése. Ha nagyobb számú
segédérintkezőre van szükség, segédkapcsolót kell alkalmazni.

A 87. ábra a csillag-háromszög kapcsolás elvi vázlatát szemlélteti. Az ábrán látható

jelölések: e1 = biztosítók; e2 = hőkioldó; cl = mágneskapcsoló a motor hálózatra
kapcsolásához; c2 = háromszögkapcsolás mágneskapcsolója; C3 = a csillagkapcsolás
mágneskapcsolója. U, V, W = a motor bekötési pontjai.

A 88.. ábrán az irányváltó kapcsolás elvi vázlata látható. Az ábra jelölései egyeznek az előző
ábra jelöléseivel, c1 az egyik,c2 a másik forgásirány mágneskapcsolója.

87.ábra
Csillag-háromszög kapcsolás vázlata

88. ábra
Irányváltó kapcsoló vázlata

101
Széles körben elterjedt a DIL típusú mágneskapcsolók hazai alkalmazása. Ezek a VMK
kapcsolóknál kisebb méretű, nagy élettartamú mágneskapcsolók. A DIL jelzés után az első
számjegy a mágneskapcsoló nagyságát jelzi, a második és harmadik számjegy pedig a záró,
ill. nyitó segédérintkezők számát adja meg. A DIL kapcsolók csillag-háromszög, ill.
irányváltó kapcsolásban is alkalmazhatók.

Kézi kapcsolók

A helyhez kötött villamos fogyasztó berendezéseket el kell látni leválasztó kapcsolóval.

Mágnes kapcsolóval működtetett motorok esetében a leválasztó főkapcsolót a
vezérlőszekrényen kell elhelyezni.

Mind egyedi, mind csoportos leválasztás esetében kézi hajtású kapcsolót kell alkalmazni. A
leválasztó kapcsolót célszerű zárható kivitelűre készíteni. Ha a gépen karbantartást, javítást
végeznek, a leválasztó kapcsolót kikapcsolt helyzetben lezárják. Ezt követően bekapcsolást
csak a karbantartást végző személy vagy felelős vezető hajthat végre.

Kézi kapcsolót alkalmazunk világítási és termikus fogyasztók működtetésére. Ezeknél a

berendezéseknél a feszültség kimaradás utáni újraindulás nem okoz balesetveszélyt, ezért a
mágnes kapcsolók alkalmazása indokolatlan.

A kézi kapcsolók funkciója alapján megkülönböztetünk megszakító és szakaszoló

kapcsolókat. A szakaszoló nem alkalmas a berendezés teljesítmény alatti leválasztására, ezért
kisfeszültségű berendezésekben szakaszolókat ritkán alkalmaznak. A közönséges kézi
kapcsolók általában alkalmasak terhelés alatti leválasztásra, vagyis megszakítóként
működnek.

Egyes speciális megszakítók az egyszerű ki-be kapcsoláson kívül más feladatot is képesek
ellátni. Ilyen feladat lehet a zárlatelhárítás, reteszelés, jelzésadás, túlterhelés elleni védelem,
nullfeszültség-védelem. A nullfeszültség-védelem azt jelenti, hogy a kapcsoló a hálózati
feszültség 30-40%-os csökkenésekor automatikusan kikapcsol, de automatikusan nem kapcsol
vissza, amíg szándékosan be nem kapcsolják.

Az erősáramú kézi kapcsolók között szerkezeti felépítésük szerint a következő csoportokat

különböztetjük meg:
• késes kapcsolók,
• hengeres kapcsolók,
• kamrás kapcsolók,
• görgős kapcsolók.

Leggyakrabban a VGK típusú görgős kapcsolókat alkalmazzuk. A VGK kapcsolók 10, 25,
40, 63, 100, 160 A néveleges áramerősségre készülnek. Alkalmazási területük rendkívül
sokrétű. Egy- és háromfázisú áramkörökben egyaránt megfelelnek.

Kisebb teljesítmények vagy műszerek ki- bekapcsolására rendszerint a kisebb áramerősségű

kamrás kapcsolókat alkalmazzák. Ezek is számos különféle feladat elvégzésére
alkalmazhatók. Névleges áramerősségük 1-63 A között választható.

102
A világítási áramköröket kis teljesítményű dobozkapcsolóval működtetünk, de ugyanezek a
kapcsolók kis teljesítményű fogyasztókészülékek ki- bekapcsolására is alkalmasak. Névleges
áramerősségük a 6, 10, 16 és 25 A sorozatból választható.

Védettség szempontjából:

• nedvesség ellen nem védett,

• csepegő víz ellen védett,
• freccsenő víz ellen védett,
• zárt kivitelű,

kapcsolót készítenek.

A kézi kapcsolók állásjelzését szabvány írja elő. Billenő kapcsolók esetében bekapcsolt
állásban felfelé, kikapcsolt állásban lefelé mutat a kapcsolókar. Forgócsapos és kamrás
kapcsolóknál a bekapcsolt helyzet függőleges, a kikapcsolt vízszintes. A kapcsolók
állásjelzését felirattal is meg kell adni. (Be - Ki)

Nyomógombok

A működtető elemek külön csoportját alkotják a nyomógombok. A nyomógombok a

mágneskapcsolók működtetését végzik. Különböző típusú nyomógombokat ismerünk.
Valamennyi típus esetén a bekapcsoláshoz zöld színjelölést, a kikapcsoláshoz vörös
színjelölést kell alkalmazni. Ha a két nyomógomb egymás fölött kerül elhelyezésre, a felső
legyen a Be gomb, vízszintes elhelyezés esetén pedig a jobb oldalinak kell a Be gombnak
lennie. Munkagépek biztonsági kikapcsolására különleges kialakítású vészleállító
nyomógombokat alkalmaznak. A vészleállító nyomógombok minden esetben gombafej
típusú, vörös színű nyomógombok legyenek. Reteszelt kivitelben is készülnek, ezeknek
kikapcsolt állapotát csavaró mozdulattal lehet feloldani.

Dugós csatlakozók

Kis teljesítményű hordozható fogyasztók (pl. kéziszerszámok, asztali lámpák stb.) hálózati
csatlakoztatását dugós csatlakozókkal is kialakíthatjuk. Dugós csatlakozók többféle
kivitelben készülnek. Névleges feszültségük: 250, 380 és 500 V. Egyfázisú dugós csatlakozók
6, 10, 15, 25 és 60 A névleges áramerősséggel, háromfázisú dugós csatlakozók 15, 25 és 60
A-es kivitelben készülnek. A 15 és 25 A-es kivitel bakelit, a 60 A-es öntöttvas tokozású.

A dugós csatlakozás dugaszolóaljzatból és villás dugóból áll. A dugós csatlakozás terhelés

alatti megszakításra alkalmatlan. Valamennyi csatlakozóra előírt a védőérintkező
alkalmazása.

A dugós csatlakozó kiválasztásához a következő adatokat kell megadni:

• névleges üzemi feszültség,

• legnagyobb üzemi áram,
• szükséges pólusszám (fázis + nulla + védőszál),
• egyen- vagy váltakozó áram (egy vagy három fázis),
• a helyiség besorolása, a szükséges védettségi fokozat,
• kivitel, méret, a felerősítés lehetősége.

103
9.3. Elosztóberendezések

Az üzemek villamos fogyasztó berendezéseit, tokozott elosztószekrényekről vagy

lemeztokozású vezérlőszekrényről üzemeltetik. Csak világítási és egyéb kis teljesítményű
fogyasztók esetében alkalmazható biztosítótábla vagy lemeztokozású elosztótábla is.

A biztosítótáblák világítási vagy egyéb kis teljesítményű áramkörök biztosítására

alkalmasak. A D-rendszerű biztosítók táblájára más készülék nem szerelhető. A felszerelt
biztosítótáblákat minden esetben el kell látni a hovatartozásukra utaló felirattal. A táblákat a
helyiség besorolásának megfelelően kell védeni.

Világítási áramkörök és kevés számú fogyasztót tápláló áramkörök hálózati csatlakoztatását

lemeztokozású elosztószekrényben alakítjuk ki, amely száraz és időszakosan nedves
helyiségekben falra szerelt kivitelben alkalmazható. A világítási és az erőátviteli fogyasztók
szerelvényeit lehetőség szerint külön szekrényben kell elhelyezni. A lemezszekrény
védettsége a helyiség besorolásától függően IP 22 - IP 34 legyen. A külső lemezburkolaton
helyezhetők el a nyomógombok, kapcsolók, jelzőlámpák. Mind a külső burkolaton elhelyezett
működtető elemeket, mind a szekrényen belül elhelyezett készülékeket felirattal, ill.
tervjelekkel kell ellátni, amelyek az elem funkcióját és a készülék hovatartozását
egyértelműen jelölik, illetve a tervrajz alapján az azonosítást elősegítik.

Tokozott elosztótáblák

Nedves, poros, marópárás helyiségekben vagy szabad tereken tokozott elosztótáblákat

alkalmazunk. Ez különösen alkalmas külső és belső téren elhelyezett gépek energiaellátására.
A tokozott elosztószekrény mind mechanikai sérülés ellen, mind por, víz és nedvesség
behatolása ellen megfelelő védelmet nyújt. Szokásos védettségi osztálya IP 54. A táblát falra
vagy padozatra, ill. talajra állított szögvas keretre építik, szabványos szekrényelemek
felhasználásával. A különböző rendeltetésű szekrényeket csavarkötések rögzítik egymáshoz
és a szögvas kerethez.

Az elosztótáblák a tokozott egységekből az építőkocka elv alapján építhetők fel. Az egyes

rendszereken belül a szekrények azonos magasságúak, mélységük a lezáró fedél méretével
változtatható. Ha a fedélen nyomógomb vagy jelzőlámpa van, függve tartó szerkezet
biztosítja, hogy a nyitáskor az áramköri vezetékek a húzó igénybevételtől mentesüljenek. A
szekrények között a szomszédos felületek nyílásain keresztül szigetelt vezetékkel, ill. sínekkel
létesíthető villamos kapcsolat. A tömítettség érdekében a fedőlapok gumitömítéssel és
csavarkötéssel zárhatók.

A különböző méretű szekrényekből sínszekrények, biztosítószekrények,

kapcsolószekrények és egyéb készülékek befogadására alkalmas szekrények létesíthetők.
Villamos csatlakozás kiskábellel tömszelencén keresztül, acélpáncélcsővel furaton keresztül,
földkábellel kábel végelzárón át létesíthető (89.ábra)

104
 89. ábra
Tokozott elosztótábla

Elterjedten alkalmazzák a VIV típusú alumínium tokozású elosztótáblákat. A szekrényekben

az áramköri elemeket 2 mm vastag acéllemezből készült szerelőlapra szerelik. Az IP 54
tömítettséget tömítőgumik biztosítják, amelyeket a szekrény és a zárólap között kell
elhelyezni. A csatlakoztatás réz tömszelencéken vagy alumínium kábel-végelzárókon
keresztül valósítható meg.

Mechanikus sérülésnek kevésbé kitett helyen előnyösen alkalmazhatók az M típusú

műanyag szerkények. Előnyük a kis tömeg és a II. érintésvédelmi osztályú besorolás. A
fedelek normál és átlátszó kivitelben készülnek. Az átlátszó kivitel előnye, hogy a benne
elhelyezett készülékek kívülről is láthatók, így nem szükséges a fedélre a készülék
szabványos jelölését felfesteni.

Az elosztótábláról történő üzemeltetés fontos feltétele, hogy a szekrényekben elhelyezett

készülékek hovatartozását egyezményes jelekkel és tartós kivitelben készített felirattal
egyértelműen jelezzük. Ez nagymértékben megkönnyíti az alkatrészcserét, a hibakeresést és a
karbantartást.

Vezérlőszekrények

Nagyobb gépsorok vagy géprendszerek villamos berendezését célszerű lemeztokozású

vezérlőszekrényben elhelyezni. A vezérlőszekrény IP 34-es védettsége megfelelő, ha a
szekrény erre a célra épített vezérlőhelyiségben, ill. pornak kevésbé kitett helyen létesítjük.
Poros üzemekben IP 54-es védettségű berendezést kell elhelyezni. Szabad tereken, esőnek,
nedvességnek kitett helyeken lemezborítású vezérlőszekrények nem alkalmazhatók. A
szekrényeket általában a 90.ábrán látható módon rekeszekre osztják, amelyeket külön-külön
ajtókkal látnak el. Az ajtók lehetőleg kulccsal zárhatók legyenek. A vezérlő szekrény első
rekeszének külső burkolatán helyezik el a főkapcsolót, a fázisokat jelző lámpákat, valamint a
feszültséget és a terhelő áramot jelző műszereket. A főkapcsoló kézi hajtású, vörös színű,
kikapcsolt helyzetében zárható kivitelű legyen.

105
A szekrényen belül a hálózati csatlakozó kapcsokat és a főkapcsoló kikapcsolt helyzetében is
feszültség alatt álló pontokat burkolattal kell ellátni, és figyelmeztető villámjellel kell
megjelölni. A vezérlőszekrény első rekeszében a főkapcsolón kívül a főbiztosítókat és a
működtető transzformátort helyezik el. A további rekeszek ajtajaira felszerelhetők az egyes
motorok nyomógombjai és jelzőlámpái. Egyes esetekben a működtető- és a jelzőelemek
elhelyezésére külön működtetőpultot létesítenek, amelyet összekötnek a vezérlőszekrény
megfelelő rekeszeiben elhelyezett mágneskapcsolókkal.

90. ábra
Vezérlőszekrény vázlata

A második és a további rekeszekben helyezik el a motorok és egyéb fogyasztók biztosítóit és

mágneskapcsolóit. A rekeszeket háromfázisú sínrendszer köti össze, a negyedik a nullasín,
amelyet földelnek. Erre csatlakozik a tápkábel nullavezetője a nullabontón keresztül, és
valamennyi motor érintésvédelmi védőszála. A nullaszintet a szekrény alsó részén szokták
elhelyezni.

A vezérlőszekrényben elhelyezett villamos berendezés energiaátviteli és vezérlőáramkörre

osztható. A villamosenergia-átviteli áramkör a motorok biztosítóit, a mágneskapcsolók
főáramköreit és az elmenő vezetékek csatlakozó kapcsait foglalja magában. (91.ábra)

91. ábra
Vezérlőszekrény energiaátviteli vázlata

A vezérlőáramkör részei a nyomógombok, a hőkioldók, a mágneskapcsolók behúzó reléi és

segédérintkezői, valamint a jelzőlámpák. A vezérlőrendszer további - a gépen elhelyezett –
végállás kapcsolókkal, egyéb vezérlő- és szabályozó elemekkel is kiegészülhet. A
vezérlőáramkört a működtető transzformátor táplálja. Működtető transzformátorként csak
biztonsági kistranszformátor alkalmazható. A biztonsági kistranszformátorok primer és
szekunder tekercse egymástól megerősített szigeteléssel van elválasztva. A működtető
transzformátort zárlatvédelemmel is el kell látni. A jelzőlámpák működtetése lehet 230 V-os
vagy 24 V-os, a vezérlőfeszültségtől függően. Elterjedten alkalmazzák a 6 V-os glimmlámpás

106
megoldást. Ezek az egészen kisfeszültségű égők nagyobb élettartamúak, elhelyezésük
rendszerint technológiai sémában a motorok jelképében történik.

A technológiai sémát a vezérlőszekrények külső burkolatán vagy a vezérlőpulton helyezik el.

A technológiai sémába épített jelzőlámpák szemléletesen mutatják az egyes motorok ki- és
bekapcsolt helyzetét.

A vezérlőszekrényben elhelyezett készülékeket (biztosítók, mágneskapcsolók, relék,

transzformátorok, egyenirányítók stb.) megfelelő tervjelekkel kell ellátni, amelyeknek alapján
a készülékek a villamos tervdokumentáció segítségével azonosíthatók.

9.4. Villamos vezetékek

A villamos vezetékek és a szerelési mód megválasztásánál a létesítés biztonsági előírásait kell

szem előtt tartani. A belsőtéri hálózatok létesítésének biztonsági előírásaival, a helyiségek
jellegével ill. tűz- és robbanásveszély szerinti besorolásával már foglalkoztunk. A vezetékek a
következő szempontok szerint választhatók ki:

• a vezeték keresztmetszet a megengedett áramterhelés alapján melegedésre legyen

megfelelő,
• a vezetékek keresztmetszetét ellenőrizni kell feszültségesésre a terhelés és a
vezetékhossz figyelembevételével,
• a vezetékeknek meg kell felelniük a por, nedvesség, pára, marópára, mechanikai
behatás elleni védelem szempontjából,
• a vezetékeket a termékszabványokban és a létesítési biztonsági előírásokban előírtak
szerint kell szerelni.

A belsőtéri vezetékeket a szigetelés módja szerint három csoportba soroljuk: műanyag

szigetelésű vezetékek, gumiszigetelésű vezetékek, kábelszerű vezetékek.

A vezetékeket falon kívül vagy falba süllyesztve szerelik. Falon kívüli szerelés esetében
megkülönböztetünk:

• kábelszerű vezetékszerelést,
• védőcsőbe húzott szerelést,
• szigetelőre történő szerelést,

falba süllyesztett szerelés esetén pedig:

• vakolat alatt védőcsőbe húzott szerelést,

• vakolat alatt védőcső nélküli szerelést,
• vakolatra ragasztott vezetékszerelést.

Termelő üzemekben széles körben használnak MB típusú kábelszerű vezetékeket falon kívüli
védőcső nélküli szereléssel. Szerelése gyors, a megfelelő szerelvények kiválasztásánál minden
igényt kielégítő tömítettség biztosítható. Ez a szerelési mód poros, nedves, marópárás
helyiségben, valamint szabadtéren egyaránt alkalmazható.

107
A vezetékek tartozékai az elágazó dobozok és a tömszelencék. Az elágazó dobozok 1-4
tömszelence kivezetéssel készülnek. A vezetékeket a falra tartóbilincses szereléssel, perforált
lapos acél tartókban vagy kábelaknában vezetjük.

A műanyag védőcsöveket -20 - +60 °C közötti állandó hőmérsékletű helyeken alkalmazzák.

Falon kívüli szerelésre csak mechanikai sérüléstől mentes helyen felelnek meg. A merev
vastagfalú védőcsöveket acélpáncélcső helyett falra, födémbe, padlózatba egyaránt
fektethetjük. A vékonyított és a vékony falú műanyag védőcsöveket elsősorban falba
süllyesztve szerelhetjük. A vékony falú csöveket falba süllyesztve, vakolat alatt,
robbanásveszélyes helyiségek kivételével mindenütt alkalmazhatjuk, a falon kívül azonban
poros, nedves, marópárás helyiségekben tilos az alkalmazásuk.

Védőcső nélküli szerelés esetén széles körben alkalmazzák az MM falvezetéket. Használatuk

elsősorban lakóépületekben, kommunális létesítményekben, száraz, időszakosan nedves vagy
meleg helyiségekben indokolt. Az M-fal típusú vezetékek falra ragasztott szerelési módja
kizárólag száraz helyiségekben engedhető meg.

Üzemek belsőtéri hálózatának létesítése tervdokumentáció alapján történik. A tervben

pontosan elő kell írni a létesítésre és szerelésre vonatkozó utasításokat. A tervezés
szempontjait, a készülékek és berendezések, ill. a vezetékek és a szerelési mód megválasztását
az előzőkben ismertettük.

Üzemekben előnyösen alkalmazhatók a kábelszerű vezetékek, amelyeket falon kívül

tartóbilincsre szerelünk. Az MB-A1 típusú kábelszerű vezetékeket poros, időszakosan nedves,
nedves, marópárás és meleg helyiségekben és szabad tereken egyaránt alkalmazhatunk.
Mechanikai sérülésnek kitett helyeken a vezetéket acélpáncélcsővel vagy műanyag
védőcsővel, gépeken acél vagy műanyag gégecsővel védjük. A kiskábelek szerelése
rendszerint Mkb jelű bepattintó bilincsek segítségével közvetlenül falra, vagy C-sínre
történik. A kábelek csatlakoztatása elágazó dobozokkal valósítható meg.

Elterjedt a PASZ szerelőcsatornák alkalmazása. A PASZ szerelőelemek modul rendszerűek,

rendkívül alkalmasak belsőtéri hálózatok vezetékrendszerének szerelésére.

108
10. ÉRINTÉSVÉDELEM

A villamos berendezések üzemszerűen feszültség alatt nem álló részeit úgy alakítják ki, hogy
azokat üzem közben is bárki megfoghassa, megérinthesse. A villamos berendezések
testzárlata esetén azonban olyan részek is feszültség alá kerülhetnek, amelyek üzemszerűen
feszültségmentesek, sőt az ilyen berendezéssel fémes kapcsolatban álló egyéb berendezések is
veszélyes feszültségre kerülhetnek. A testzárlatos gép, berendezés stb. érintése áramütéses
balesetekhez vezethet, ezért külön óvintézkedéseket kell tenni a testzárlat okozta veszély
megszüntetésére. Ezek az óvintézkedéseket gyűjtőnéven érintésvédelemnek nevezzük.

Az érintésvédelem feladata akkor kezdődik, amikor valamelyik villamos berendezés

meghibásodik, testzárlatos lesz. Ekkor kell az érintésvédelemnek működésbe lépnie és a
veszélyhelyzetet a szabványban előírt módok valamelyikével megszüntetni. Az
érintésvédelemmel az MSZ 2364 számú szabvány foglalkozik.

A villamos berendezések biztonságát a gyártástól, a szerelésen át, az üzemeltetésig szigorú

intézkedések kísérik, amelyeknek betartása esetén az áramütéses balesetek bekövetkezésének
valósínűsége elhanyagolható. A statisztikák is ezt igazolják, mert a balesetek túlnyomó
többségének fő oka az előírások be nem tartása, a szakszerűtlen munka, az emberi
gondatlanság és a figyelmetlenség.

A 92. ábrán közvetlenül földelt csillagpontú hálózat látható.

92. ábra.
Közvetlenül földelt csillagpontú hálózat

Ebben az üzemmódban a transzformátor kisfeszültségű csillagpontját földelik. Ezt a földelést

üzemi földelésnek nevezzük. Ilyen üzemi földelés a hálózaton több is létesül, amikor a
nullavezetőt a hálózaton közvetlenül földeljük. Ebben az üzemmódban az érintésvédelem
különféle változatai alkalmazhatók.

109
10.1. Érintésvédelmi alapok

Az érintésvédelem célja az ember védelme veszélyes áramütés ellen. Áramütés jön létre, ha
az ember egyidejűleg két különböző potenciálon lévő pontot érint, és ennek következtében
testén villamos áram folyik keresztül.

Az áramütés nagysága és veszélyessége számos objektív és szubjektív tényezőtől függ. A

baleset élettani hatásainak jellegét és mértékét a következő tényezők befolyásolják:

• a szervezeten átfolyó áram erőssége,

• a behatás időtartama,
• az emberi test ellenállása,
• az áram útja a szervezetben,
• az áram neme,
• periódusszáma,
• az egyén testi és lelki állapota.

Az átfolyó áram erősségének egyik jellemző határértéke az elengedési áramerősség, amely

hálózati váltakozó áram esetén 15 mA. Az elengedési áramerősségnél nagyobb áram esetén az
izmok görcsös összehúzódása folytán az ember nem képes az áramkörből kiszakadni.

Behatási időtartamát tekintve lényeges, hogy az áram az ember bőrfelületét átüti-e vagy sem.
A hálózati feszültség a bőrfelületet rendszerint 5 s-on belül égeti át, ezzel a szervezetben
átfolyó áram nagymértékben megnő, a baleset súlyossága rendkívüli mértékben fokozódhat.

Az emberi test ellenállása nagymértékben függ a bőrfelület nedvességi állapotától. A

hámszövetek ellenállása ugyanis lényegesen nagyobb, mint a belső, nagy nedvességtartalmú
szöveteké, amelyek elektrolitként vezetik az áramot. A száraz bőrfelület ellenállása mintegy
50 kOhm/cm2, a nedves bőré viszont a nedvességi állapottól függően, ennek század, esetleg
ezredrésze. Ha az áram a bőrfelületet átütötte, a továbbiakban mintegy 300-500 Ohm
ellenállással számolhatunk. Jelentősen növeli az ellenállást a száraz lábbeli.

Tekintve, hogy a villamos áram a szervezetben különböző ártalmakat okoz, nem közömbös,
hogy milyen úton halad át a szervezeten. Nagyon veszélyes a két kar között létrejövő
áramütés, amely a szívet érintve szívkamraremegést, a szívműködés átmeneti leállását vagy
azonnali halált okozhat. A fejen áthaladó áram súlyos idegrendszeri zavarokat vált ki.

Különböző áramnemek a szervezet más-más jellegű károsodását okozzák. A hálózati

váltakozó áram elsősorban a szívre és vérkeringésre veszélyes, valamint izomgörcsöket okoz.
Az egyenáram elektrolitikus hatása miatt nagyon veszélyes a különböző nedvek (vér, nyirok)
szétválasztása (elektrolízise) miatt. A nagyfrekvenciás áram főként égési sebet okoz, de
hasonló hatása a többi áramnemnek is van. A nagyfeszültségű balesetek elsősorban a tüdőre
hatnak, súlyos esetben fulladásos halált okoznak.

Az emberek általában nem azonosan érzékenyek az áramütéssel szemben. Ebben testi és lelki
tényezőknek egyaránt szerepük van. Egészséges, ép idegzetű emberre az áramütés általában
veszélytelenebb, a szervezet ellenállóbb. Nem lényegtelen szempont, hogy az áramütés az
embert teljesen váratlanul éri-e, vagy számít az áramütésre.

110
Áramütéses baleset leggyakrabban akkor következik be, ha valamely gép vagy berendezés
teste a szigetelés leromlása folytán zárlatba kerül a feszültség alatt álló vezetékkel. Ha az ily
módon feszültség alá került géptestet az ember megérinti, akkor rajta keresztül áram folyik a
föld felé. Az áramkör a 93. ábrán jelzett útvonalon (föld, transzformátor üzemi földelése,
zárlatos fázisvezető, géptest, ember) záródik. Az emberen átfolyó áram erősségét az szabja
meg, hogy mekkora a zárlatot áthajtó feszültség és mennyi az említett kör eredő ellenállása:

ahol: Ie - az emberen átfolyó áramerősség; Uf - a zárlatos fázis feszültsége; Rh - a zárlati

hurokellenállás.

A leggyakrabban előforduló esetekben a fázisfeszültség értéke 230 V. A zárlati

hurokellenállás értékét elsősorban a géptest és az ember, ill. az ember és a föld között
kialakuló átmeneti ellenállás szabja meg, mert ezek mellett a kör többi ellenállása
elhanyagolható. Ha az átmeneti ellenállás eléri a 20 kOhm-ot, akkor az áram 11,5 mA, még
veszélytelen. Ha a bőrfelületet az áram átüti, az ellenállás 1 kOhm alá csökken, az áram 230
mA, ami már halálos áramütést okozhat.

Az érintésvédelem az embert a következő módokon óvhatja meg a veszélyes áramütéstől:

• az emberen átfolyó áramot veszélytelen érték alá korlátozza,

• az embernek a géptesttel és a földdel érintkező pontjai között mérhető feszültséget
veszélytelen érték alá szorítja,
• a zárlatos berendezést meghatározott, rövid időn belül leválasztja a hálózatról.

Az érintésvédelmet úgy kell kialakítani, hogy a felsoroltak közül valamelyik módszerrel

megakadályozzuk a balesetet.

93. ábra.
Zárlat folytán létrejött áramütés

111
 94. ábra.
Hiba-, érintkezési és lépésfeszültség

A 93. ábra esetében a zárlatossá vált géptestet a földtől szigeteltnek tekintettük. A valóságban
a gépek teste általában valamilyen mértékig földeltnek tekinthető, vagyis a zárlati áramot
bizonyos mértékben elvezeti a föld felé. Az áram levezetését földelők segítségével
fokozhatjuk. A földelő feladata, hogy a géptest és a föld között a lehető legkisebb ellenállást
biztosítsa, vagyis a zárlati áramot a föld felé levezesse. A 94. ábrán látható, hogy a földbe
levezetett zárlati áram a talaj ellenállása miatt potenciálemelkedést okoz a talajban. A
potenciál a levezetés pontjától, vagyis a földelőtől számítva exponenciálisan csökken és a
gyakorlatban 20 m távolságban csökken nullára. A 20 m távolságban levő pont potenciálját
tekintjük a talaj nulla potenciáljának. (lásd 92. ábra)

A földelőtől a földpotenciálig eső teljes feszültséget hibafeszültségnek (Uh), a földelőtől 3 m

távolságig eső feszültséget pedig érintési feszültségnek (Ué) nevezzük.

Az érintési feszültségnek fontos szerepe van az érintésvédelemben, mert ez az a feszültség,

amely közvetlenül a zárlatos gépet megérintő ember érintkezési pontjai között mérhető. A
valóságban az érintési feszültség jó közelítéssel azonosnak vehető a hibafeszültséggel. A
potenciálgörbén bárhol felvett 0,8 m távolságon mérhető feszültséget lépésfeszültségnek (Ul)
nevezzük. A lépésfeszültség a földelő felé haladva nő.

Érintésvédelmi osztályok:

Érintésvédelmi osztályokba a szerint soroljuk a berendezéseket, hogy a gyártás során milyen

védelemmel látták el őket:

0. érintésvédelmi osztályba tartoznak azok a berendezések, amelyeknek csak üzemi

szigetelésük van és semmiféle érintésvédelem kialakítására alkalmas elemmel nem látták el
őket;
I. érintésvédelmi osztályú gépeknek üzemi szigetelésük van, fémtestüket védővezető
segítségével csatlakoztatják az érintésvédelmi rendszerhez. Ide tartozik a legtöbb ipari
berendezés;
II. érintésvédelmi osztályba azok a berendezések tartoznak, amelyeknek üzemi szigetelésükön
kívül további szigetelésük , ún. kettős- vagy megerősített szigetelésűek van;

III. érintésvédelmi osztályba azok a berendezések tartoznak, amelyeket érintésvédelmi

törpefeszültségről üzemeltetnek.

112
A feszültség nagysága szempontjából:

• Törpefeszültségűnek nevezzük azt a berendezést vagy hálózatot, amelynél bármely

vezető, vagy a vezető és a test között 50 V-nál nagyobb feszültség nem mérhető.
Érintésvédelmi szempontból törpefeszültségű az a berendezés, amelyben a
törpefeszültség érintésvédelmi célt szolgál. Érintésvédelmi törpefeszültség
előállítására csak speciális berendezések (biztonsági transzformátorok) használhatók.
(SELV, PELV rendszerek)
• Kisfeszültségű a berendezés, ha vezetőik között a névleges feszültség 50 V-nál
nagyobb, de 1000 V-nál kisebb. A közvetlenül földelt berendezés azonban csak akkor
kisfeszültségű, ha a névleges feszültség bármelyik vezető és a föld között 600 V-nál
nem nagyobb. (TN, TT, IT rendszerek)
• Nagyfeszültségű a berendezés, ha vannak olyan vezetők, amelyek között a névleges
feszültség 1000 V-nál nagyobb. Közvetlenül földelt berendezés akkor is
nagyfeszültségű, ha van olyan vezetője, amelynek névleges feszültsége a földhöz
képest 600 V-nál nagyobb.

Az érintésvédelmi módok csoportosítása:

Vezeték nélküli érintésvédelmi módok:

a) elkerítés, burkolás,
b) elszigetelés,
c) kettősszigetelés, megerősített szigetelés,
d) védőelválasztás,
e) törpefeszültség.

Vezetékes érintésvédelmi módok:

f) védőföldelés a földeletlen és közvetve földelt rendszerben (IT),
g) nullázás (TN),
h) védőföldelés közvetlenül földelt rendszerben (TT),
i) áram- védőkapcsolás.

Ezek közül legfontosabb a nullázásos érintésvédelem.

10.2. Vezeték nélküli érintésvédelmi módok

a) Az elkerítés és a burkolás olyan helyhez kötött villamos gépek esetében alkalmazható,

amelyeket működés közben nem kell érinteni. Az elkerítés megakadályozza, hogy
illetéktelenek az elkerített gép testét egyáltalán megérinthessék. A berendezést rendszerint
kulccsal zárható helyiségben helyezik el, vagy kerítéssel, korláttal veszik körül. A kerítést
olyan távolságban kell létesíteni, hogy a géptest kézzel vagy a használatos szerszámokkal ne
legyen érinthető. A kerítés zárható legyen. Az elkerítést gyakran villamos reteszeléssel
kombinálják, amely a kerítés ajtajának nyitásakor az elkerített gépet leválasztja a hálózatról.

Burkolással a védett gép testét úgy határoljuk körül, hogy a burkolat zárlat esetében ne
kerüljön feszültség alá. Ezt fémből készült burkolatoknál azzal érjük el, hogy a védett gép
testét elszigeteljük a burkolattól. A burkolatnak megfelelően szilárdnak kell lenni mechanikai
védelem céljából. A burkolatot csak kulccsal vagy szerszámmal lehessen nyitni, ill.

113
eltávolítani. A szerelést úgy kell kialakítani, hogy a kábelek és a védőcsövek fémburkolatai az
érintési feszültséget ne vihessék a burkolaton kívülre. Mind az elkerítésen, mind a burkoláson
figyelmeztető villámjelet, a kerítés ajtajára a belépést tiltó táblát kell elhelyezni. Elkerítést,
burkolást általában csak olyan esetben alkalmazunk, amikor más védelmi módra nincs
lehetőség. Egyes esetekben fedővédelemként azaz más érintésvédelmi móddal együtt
alkalmazzuk őket.

b) Az elszigetelés (95. ábra) úgy fejti ki hatását, hogy a zárlat folytán feszültség alá kerülő
géptestet elszigeteli az embertől vagy pedig az embert szigeteli el a földtől. Mindkét megoldás
lényege, hogy a szigetelés ellenállását az emberi test ellenállásával sorba kötve, az emberen
átfolyó áramot veszélytelen értékre korlátozza.

c) A kettős szigetelés és a megerősített szigetelés. A 96. ábrán a kétféle esetet egyszerre

mutatjuk be. A porszívómotor tekercseit üzemi szigeteléssel látják el. Ezen kívül a motor teste
az embertől egy további védőszigeteléssel is el van zárva, amely nem más, mint a porszívó
külső, nemfémes fala. A kettős szigetelés jellemzője, hogy a két szigetelés között fémrészek,
jelen esetben a motor fémrészei találhatók. A motor csatlakozóvezetékének van üzemi
szigetelése és megerősített szigetelése. A megerősített szigetelés jellemzője, hogy a kétféle
szigetelés között fémrész nem található.

95. ábra.
Elszigetelés

96. ábra.
Kettős- és megerősített szigetelés

A kettős szigetelésű gépek külső burkolatát védőérintkezővel ellátni nem szabad, mert ezzel
megteremtjük a más gép zárlatából adódó feszültségáthatolás lehetőségét. A rendszer hibája,

114
hogy kellő védelmet csak a szigetelés megfelelő minősége esetén biztosít, sérülés, repedés
esetén a védelem megszűnik.

d) A védőelválasztás azt jelenti, hogy a gépet nem közvetlenül, hanem elválasztó

transzformátor közbeiktatásával kapcsoljuk a hálózatra (97. ábra). A védőelválasztó
transzformátor rendszerint 1:1 áttételű, az MSZ 9229 előírásai szerint készített biztonsági
transzformátor. Az elválasztó transzformátor a fogyasztót a táphálózattól galvanikusan
elválasztja, ezáltal zárlat esetén a zárlati áramkör nem képes kialakulni. A védelmet elrontjuk,
ha a transzformátor szekunder oldalát földeljük, ezért védőelválasztás esetén a szekunder
körben földelést alkalmazni tilos.

97. ábra.
Védőelválasztás

98. ábra.
Az emberen átfolyó áram kialakulása védőelválasztás esetén

Ha a zárlatossá vált géptestet ember érinti a 98. ábrán látható áramkör alakul ki. A vezetékek
és a gép szigeteléseinek minőségétől függően a föld és az üzemszerűen feszültség alatt álló
fémrészek között Rsz-szel és XC-vel jellemezhető impedanciával kell számolnunk. Rst a
szigetelés ellenállását, XC a mindenkor meglévő szórt kapacitás reaktanciáját jelenti. Jó
minőségű szigetelés esetén ez az érték minimálisan 1 MOhm. Így a kialakult áram 230 V
feszültség esetén maximum 0,23 mA. A szigetelés romlásakor az áram veszélyesre
növekedhet.

Az ábrán látható zárlatot egysarkú zárlatnak nevezzük. A kétsarkú vagy kettős zárlat azonban
már veszélyes áramütést okoz. Kétsarkú zárlatról beszélünk, ha azonos helyen két vezető
válik zárlatossá. A kettős zárlat esetében a zárlatok különböző helyeken következnek be. A
99. ábra szerint az emberi testen átfolyó áram:

115
ahol: Ie - az emberen átfolyó áram; Ue - érintési feszültség; Rá - bőrfelület és cipő átmeneti
ellenállása; Re - emberi test belső ellenállása.

Ha az érintési feszültség 230 V és az Rá elhanyagolható, akkor az áramot csak Re (az emberi

test ellenállása) korlátozza, az áram tehát veszélyes mértékű lehet. Kettős zárlat alakulhat ki
akkor is, ha a védőelválasztó transzformátorról két vagy több fogyasztót táplálunk (99. ábra).
Az embereken átfolyó áram ilyenkor:

amely veszélyes lehet. Egy védőelválasztó transzformátorról ezért csak egyetlen fogyasztót
szabad üzemeltetni.

99. ábra
Kettős zárlat kialakulása védőelválasztás esetén

100. ábra
Két fogyasztó táplálása védőelválasztás esetén

e) A vezeték nélküli érintésvédelmi módszerek közül utolsóként a törpefeszültségű

érintésvédelmet említjük. Az érintésvédelmi törpefeszültséget (PELV) az MSZ 9229-nek
megfelelő törpefeszültségű biztonsági transzformátorral állítjuk elő. A három fázis esetén
alkalmazott 42 V és az egy fázis esetén alkalmazott 24 V feszültség semmilyen körülmények
között nem okozhat életveszélyes áramütést, mert nem képes a bőrfelület átütésére. Az
érintésvédelmi törpefeszültségről táplált gépek III. érintésvédelmi osztályúak. Szigorúan tilos
ezeket a gépeket, valamint a törpefeszültségű transzformátor szekunder oldalát földeléssel

116
vagy nullázással ellátni, mert ezzel a törpefeszültségnél nagyobb feszültség áthatolását
tesszük lehetővé.

10.3. Vezetékes érintésvédelmi módok

f) Földeléses érintésvédelem földeletlen csillagpontú hálózaton (101. ábra). Ez olyan

rendszer, ahol a transzformátornak nincs üzemi földelése. Ezzel a rendszerrel napjainkban
már ritkán találkozunk. Az egysarkú zárlat ilyen rendszerben nem okoz áramütést, a kétsarkú
és kettős zárlat azonban életveszélyes. A rendszer hátránya, hogy az egysarkú zárlatot
közvetlenül nehéz észlelni. A fázisok és a föld közé kapcsolt 2-2 db 230 V-os izzó
mindegyike azonos, gyenge fénnyel világít, ha a hálózaton nincs zárlat. Az egysarkú zárlat
kialakulásakor a zárlatos fázisban elhelyezett izzók nem fognak világítani (102. ábra) mert a
fázisvezető és a föld között, a zárlat miatt, a feszültség nullára csökken. A másik két fázis
feszültsége azonban megnő és az égők erős fénnyel világítanak. Hasonló zárlatjelző
berendezés feszültségmérőkkel vagy jelzőcsengőkkel is kialakítható.

101. ábra
Földelés földeletlen csillagpontú hálózaton

Az egysarkú földzárlat kielégítő jelzésére alkalmas a 103. ábrán látható közvetve földelt
hálózat. Itt a transzformátor Rü üzemi földelése nagy érték lehet, vagyis nem szükséges
költséges földelést készíteni. A zárlati áram értékét R ellenállással kb. 5 A nagyságúra állítjuk
be, amely már alkalmas jelzőrendszer működtetésére. Rv a védőföldelést, Rf a fázisvezető
ellenállását jelenti. A kialakuló zárlati áram:

117
 102. ábra.
Egysarkú zárlat jelzése

103. ábra.
Közvetve földelt hálózat

g) A vezetékes érintésvédelmi módszerek között a legelterjedtebb, a nullázásos

érintésvédelem. (TN rendszer) A nullázás elvét a 104. ábrán szemléltetjük. A fogyasztót
négyvezetős hálózatról (3 fázis+nulla) üzemeltetjük. A motor testét fémesen összekötjük a
nullavezetővel. A zárlati áram a szaggatott vonal mentén alakul ki, nagysága:

ahol:Uf - a fázisfeszültség; rf - a fázisvezető, ellenállása; r0 - a nullavezető ellenállása.

A zárlati hurokellenállás tehát a fázis- és nullavezető ellenállásnak összegeként számítható.

Ha a zárlati áram nagyobb, mint az áramköri biztosító IB kioldási árama, akkor a védelem
működésbe lép, a zárlatos fázist leválasztja a hálózatról. A szabvány azonban azt írja elő,
hogy a leválasztásnak 5 s-on belül kell megtörténnie. Ezért a zárlati áramnak a-szor kell
nagyobbnak lennie a biztosító névleges kioldási áramánál.

118
 104. ábra.
Nullázásos érintésvédelem
A szabvány előírása szerint:

Nullázásos érintésvédelem gyakorlati kérdései

Üzemekben rendszerint négyvezetős háromfázisú hálózatokat építenek ki, ennek megfelelően

az alkalmazott érintésvédelmi mód a nullázás. Mindig nullázásos érintésvédelmet
alkalmazunk, ha az áramszolgáltató vállalat ezt valamilyen okból nem tiltja. Nem létesíthető
nullázásos érintésvédelem pl. akkor, ha az üzem oszloptranszformátorának primér tekercsei
csillagkapcsolásúak és csillagpontjuk földelve van. Ebben az esetben a primér oldal zárlata
következtében a nagyfeszültségű oldal földelésén keletkező potenciál emelkedés a
szekunderoldal üzemi földelésén keresztül áthatolhat a kisfeszültségű oldalra. Az áthatolt
feszültség a hálózat nullavezetőjén keresztül valamennyi fogyasztó testén megjelenik, és meg
nem engedhető érintési feszültséget hoz létre.

Feszültségesésre méretezett hálózat nullázásos érintésvédelemre történő ellenőrzését az

ismertetett összefüggések alapján végezhetjük. A 105. ábrán látható hálózat esetében a 90
mm2 keresztmetszetű törzsvezetékről 100 m távolságban elágazó szárnyvezetéken, az
elágazástól 80 m-re, üzemel egy 20 kW-os fogyasztó, amelyet 63 A-es olvadóbiztosítóval
védenek. Ellenőrizzük, hogy megfelel-e a nullázásos érintésvédelmi rendszer. Az ellenőrzést
kioldási időre végezzük. Meghatározzuk a zárlati kör hurokellenállását. A fázisvezető és a
nullavezető ellenállását a két szakasz ellenállásának összegeként számoljuk:

A zárlati kör hurokellenállása:

A zárlati áram:

119
Az 5 s alatti kioldáshoz szükséges áram:

105. ábra.
Nullázásos érintésvédelem ellenőrzése

A zárlati áram nagyobb az 5 s-os kioldáshoz szükséges áramnál, a nullázásos érintésvédelem

tehát megfelelő. Általában, ha a hálózatot feszültségesésre helyesen méretezzük, akkor a
hálózat megfelel nullázásra. Ellenkező esetben vastagabb vezető keresztmetszeteket kell
választanunk.

A nullázásos érintésvédelem kialakításánál számos előírásnak kell eleget tennünk. Nullázást

csak közvetlenül földelt hálózaton szabad alkalmazni, mert földeletlen és közvetve földelt
hálózatnál a védővezető földeletlensége esetén a bármely okból bekövetkező
potenciálemelkedés valamennyi fogyasztónak a védővezetőre kötött fémtestére átterjed, és
meg nem engedhető érintési feszültséget okozhat.

A nullavezetőt több helyen, de a táphálózat csatlakozási pontjain és végpontjain

mindenképpen, kiterjedtebb szabadvezeték-hálózat esetén pedig legalább 350 m-enként
földelni kell. A 106. ábrán látható, hogy ha a végpont földeletlen, akkor a zárlathoz a
nullavezetéken fellépő hibafeszültség (érintésfeszültség, Ué) a zárlat helyétől kezdődően az
egész nullavezetőn mérhető, és így rákerül a nem zárlatos gépek testére is. A nullavezető
valamennyi földelése javítja az érintésvédelem hatásosságát, mert csökkenti a nullavezető
potenciálemelkedését.

106 ábra
A potenciál eloszlása csak tápponton földelt nullavezető esetén

120
Gondoskodni kell arról, hogy a védővezető sem önműködően, sem véletlenül ne legyen
megszakítható, mert a nullavezető szakadása esetén, a szakadási hely után a nullavezetőre
kötött valamennyi fogyasztó érintésvédelem nélkül marad. Ennek megelőzésére a
nullavezetőbe sem olvadóbiztosítót, sem kapcsolót, sem más megszakítóelemet nem szabad
beiktatni.

Nullázott rendszerben valamennyi fogyasztó testét rá kell kötnünk a nullavezetőre. Nullázott

hálózaton, kizárólag földeléssel védett gépet tilos üzemeltetni!

Mint a 107. ábrán látható, az ilyen motor zárlata estén a táptranszformátor csillagponti
feszültségemelkedése valamennyi nullavezetőre kötött motoron megjelenik. A csillagponti
feszültségemelkedés a transzformátor üzemi földelésén jön létre:

A nullavezetőt fémesen össze kell kötni a nullázott hálózat közelében lévő valamennyi nagy
kiterjedésű, földeltnek tekinthető fémtesttel. Ellenkező esetben a zárlatos test és a földeltnek
tekinthető fémtest egyszerre történő érintéséből súlyos áramütés keletkezhet. A fémtestek
egymással történő összekötését egypotenciálra hozásnak nevezzük, az így kialakított hálózatot
pedig védőhálózatnak.

Védőhálózatok kialakításakor kerülnünk kell az ún. rejtett nullázás létrejöttét (108. ábra). Ez
akkor keletkezik, ha a védőföldelés és az üzemi földelés fémes érintkezésbe kerül. A rendszer
ilyenkor nullázásként működik, a fémes kontaktus azonban bizonytalan és az érintésvédelmet
is bizonytalanná teszi.

107. ábra
Nullázott rendszerben tilos a fogyasztót csak földeléssel védeni

108. ábra
Rejtett nullázás

Az ilyen helyzetet feltétlenül meg kell szüntetni. A rejtett nullázás meghamisítja a földelések
mérési eredményeit.

121
A nullázásos érintésvédelem a védővezetők kiépítésével az egyes szakaszok jó fémes
érintkezéssel történő csatlakoztatása útján valósítható meg. A hálózat nullavezetőjét az épület
vagy a gépsor vezérlőszekrényének nullasínjére csatlakoztatjuk. A nullasín földelő szalag
segítségével össze van kötve a földelővel és a helyiség valamennyi földelt vasszerkezetével. A
vezérlőszekrény nullasínjére csatlakozik a gépsor valamennyi villamos fogyasztójának
védővezetője. A védővezetők másik vége jó fémes érintkezéssel csatlakozik a motorok
testére. A védővezetőt a géptesten csak az e célra készített földelő csavarhoz szabad
csatlakoztatni.

Akár nullázásos, akár földeléses érintésvédelmet alkalmazunk, az érintésvédelem hatásosságát

földelőkkel kell biztosítanunk. Különböző földelők ismeretesek, készíthető: rúdföldelő,
lemezföldelő, szalagföldelő vagy földelőháló. Általában rúdföldelőket készítenek. A
rúdföldelő elhelyezhető vízszintesen, ill. függőlegesen. Anyaguk többnyire vascső vagy
köracél. A földelőt úgy kell elhelyezni, hogy a korróziót a lehető legkisebbre csökkentsük.

Földelőknek egymástól minimálisan 20 m távolságban kell lenniük. A földelők fémes

összekapcsolása esetén a földelőket párhuzamosan kapcsoljuk így az eredő földelési ellenállás
csökken. Ez az érintésvédelem szempontjából előnyös.

h) A nullázásos védelemhez némiképp hasonló módon működik a földeléses érintésvédelem

földelt csillagpontú hálózaton (TT rendszer) (109. ábra)

A zárlati áramkör a szaggatott vonal mentén alakul ki:

ahol: Rü - üzemi földelés; rf - fázisvezető ellenállása; Rv - védőföldelés

109. ábra.
Földeléses érintésvédelem

Az Rv földelést a megengedhető érintési feszültség alapján méretezzük:

ahol: IB a biztosító névleges árama.

122
A földelési ellenállásnak ezt a méretezési módját az indokolja, hogy az így számított földelés
alkalmazásával IB értéknél kisebb zárlati áramok esetén semmiképpen sem jöhet létre a
megengedettnél (50 V-nál) nagyobb érintési feszültség. Ha viszont a zárlati áram az
említettnél nagyobb, akkor a biztosító a kellő időn belül (5 sec) kiold.

Az előbbi összefüggések egyben a földeléses védelem korlátait is mutatják. Induljunk ki abból

a gazdaságossági megfontolásból, hogy egyetlen motor védelmére 1 Ohm- nál kisebb
védőföldelés készítése meglehetősen költséges. Ha a védőföldelés 1 Ohm, akkor a = 4
értékkel és 50 V érintési feszültséggel számolva az Ib ( vagyis a biztosító néveges kioldási
áramának ) értéke:

Egy 12 A-es biztosítóval maximálisan 5 kW-os háromfázisú motort védhetünk zárlat ellen.
Vagyis 5 kW-nál nagyobb motorok érintésvédelméhez már 1 Ohm-nál kisebb földelést
kellene készíteni, amely gazdaságtalan. A közhiedelemben elterjedt nézetekkel ellentétben,
tehát a földeléses érintésvédelem nem tekinthető az elsődlegesen alkalmazott
érintésvédelemnek. Más kérdés, hogy földelések a nullázásos érintésvédelmi módhoz is
szükségesek. Ezek a földelések azonban kisebb költséggel kivitelezhetők.

i) A gyors lekapcsoláson alapuló módszerekhez tartozik végül az áram-védőkapcsolás is,

amelynek működési elve a 110. ábrán látható. A háromfázisú rendszerek jellemzője, hogy
szimmetrikus terhelés esetén az egyes fázisokban folyó áramok pillanatértékének összege
mindig nulla:

110. ábra.
Áram-védőkapcsolás

Ha valamely fázisban zárlat keletkezik, az eredő áram már nem lesz nulla. A fázisvezetőket
körülvevő zárt vasmagban ilyenkor fluxus gerjed és a rácsévélt tekercsekben feszültség
indukálódik. Az indukált feszültség működésbe hozza a relét, amely a motor
mágneskapcsolójának tartóáramkörét bontja. Az áram-védőkapcsolás mintegy 0,2 s-on belül
lekapcsolja a zárlatos berendezést. Működéséhez mintegy 10 A zárlati áram elegendő, az RS
segédföldelés ennek megfelelően 15-20 Ohm érték lehet.

123
Az áram-védőkapcsolást rendszerint ideiglenes berendezések (pl. építkezéseken használt
gépek) érintésvédelmének biztosítása céljából, vagy más érintésvédelmi móddal (pl.
nullázással) együtt fedővédelemként alkalmazzák

10.4. Érintésvédelmi vizsgálatok

Az előzőekben már láttuk, hogy az érintésvédelem berendezéseinek meghibásodása sem

zárható ki, viszont működésképtelensége súlyos következményekkel jár. A szabvány az
érintésvédelmi berendezések rendszeres és alapos ellenőrzését írja elő. Az MSZ 4851/1-5
Érintésvédelmi felülvizsgálatok c. szabvány részletesen előírja azokat a méréseket, amelyeket
meghatározott időnként el kell végezni. Ezek a vizsgálatok két nagy körre bonthatók: a
szabványossági felülvizsgálatra és a hatásosság ellenőrzésére.

Az ún. szabványossági felülvizsgálatot el kell végezni minden érintésvédelmi berendezés

elkészítése, bővítése, javítása, átalakítása után. A vizsgálatnak az üzemszerű használatbavétel
előtt kell megtörténnie. A vizsgálatot bármilyen rendellenesség észlelése után, esetenként, de
legalább háromévenként el kell végezni.

Az érintésvédelem hatásosságát is ellenőrizni kell minden olyan bővítés, átalakítás és javítás

után, ami az érintésvédelem hatásosságát befolyásolhatja. A meglévő berendezés bővítése,
átalakítása, kiegészítése esetén lényegében azt kell ellenőrizni, hogy ez a beavatkozás nem
tette-e hatástalanná a már kiépített és minden ellenőrzés nélkül is hatásosnak tekinthető,
meglévő érintésvédelmet.

A földelések értékét méréssel kell ellenőrizni. A mérést többféle módon is elvégezhetjük.

Előbb nézzük meg az ún. erősáramú mérést, amit legegyszerűbben egy volt- és egy
ampermérő segítségével végezhetünk el. A földelési ellenállást mindig váltakozó árammal
kell mérni. A 111. ábra egy földelt csillagpontú hálózaton telepített földelés értékének mérését
mutatja be. A földelésen átfolyó áram a transzformátor csillagpontján át zárja azt az áramkört,
amelyben folyó áramot az ampermérővel mérjük. A voltmérő egyik sarkát a mérendő (Rf)
földeléshez kötjük, a másikat egy, a földbe szúrt vasrúdhoz (szondához) csatlakoztatjuk. Az
áramkörbe kapcsolt változtatható Rv ellenállással az áramot legalább 10 A-re állítjuk be. A két
műszeren leolvasható érték alapján a földelési ellenállás:

111. ábra.
Földelési ellenállás mérése volt- és ampermérővel

124
A földelési ellenállás ún. gyengeáramú módszerrel is mérhető. Előnye, hogy veszélytelen.
Kézzel hajtható induktorral, vagy telepes vibrátorral működik. Hátránya, hogy a mérendő
földelésen át kevés áram folyik, következésképpen a mérés kevésbé pontos.

A nullázott hálózatokon a zárlati áramkör impedanciáját (RH) rendszeresen ellenőrizni kell.

A zárlati hurok impedanciájának (ellenállásnak) olyan kicsinek kell lennie, hogy a
nullavezetőn keresztülfolyó testzárlati áram feltétlenül működésbe hozza a védelmet. A
hurokellenállás volt- és ampermérő segítségével, az üzemi feszültség felhasználásával is
mérhetjük. A 112. ábra szerint az áramkörbe változtatható ellenállást és egy ampermérőt
iktatunk. A K jelű kapcsoló nyitott helyzetében a voltmérő az U0 fázisfeszültséget méri. A K
jelű kapcsoló zárása után, az Rt ellenálláson fellépő Ut= I . Rt feszültséget mérhetjük az ábrán
látható pontok közé kapcsolt voltmérővel. A hurokellenállás ennek alapján a
következőképpen számítható ki:

112. ábra.
Hurokellenállás mérése volt- és ampermérővel

Az Rt ellenállást úgy kell megválasztani, hogy a terhelőáram 1-10 A között változtatható

legyen.

A szigetelési ellenállást lehetőleg a berendezés üzemi feszültségével kell mérni, de a

mérőfeszültség 100 V-nál ne legyen kisebb. A mérést célszerű egyenárammal végezni. E két
alapvető követelmény betartása esetén bármely villamos berendezés szigetelése akkor
tekinthető megfelelőnek, ha annak két biztosítója közötti szakaszára üzemi feszültséget
kapcsolva, a szigetelésen keresztülfolyó áram 1 mA-nél kevesebb.

125
10.5. Érintésvédelmi példák

1. példa

Egy forgácsoló műhelyben az érintésvédelem védőföldeléssel van megoldva. Az esztergagép

hajtómotorjának jellemző adatai:

A motor zárlatvédelmét IB = 20 A-es késleltetett kioldású olvadóbiztosító látja el. A

kiolvadási szorzó a = 4. A megengedett érintési feszültség Uémeg = 50 V. Az üzemi
(csillagponti) földelés ellenállása Rü = 1Ohm.

a) Határozza meg az érintésvédelem hatásos működését biztosító védőföldelés

ellenállásértékét!

b) Számítsa ki a zárlati áramot és a zárlat pillanatában fellépő érintési feszültséget,

feltételezve, hogy az a) pontban kiszámított ellenállást megvalósítottuk!

c) Mekkora a csillagpont feszültségemelkedése a zárlat pillanatában?

d) A motor indítási viszonyait figyelembe véve indokolja meg, hogy miért kell 20 A-es
olvadóbiztosítót alkalmazni!

Megoldás:
a) A védőföldelés ellenállása

b) A zárlati áram (a talaj és a bekötő vezetékek ellenállását elhanyagolva)

A zárlat pillanatában fellépő érintésvédelmi feszültség

c) A csillagpont feszültségemelkedése

d) A motor áramfelvétele névleges terhelésnél

126
Indításkor fellépő áram

Ekkora áramerősségnél a névleges áramhoz legközebb álló 16 A-es olvadóbiztosító kiolvadási

(megszólalási) ideje 0,9 és 3 s közé esik. A terheléssel induló motor 0,9 s alatt nem gyorsul fel
a névleges fordulatszámra, ekkora olvadóbetétnél az indítás bizonytalanná válna (a biztosító a
felfutás alatt esetleg kiolvad), ezért szükséges a 20 A-es betét alkalmazása. Utóbbinál a betét
kiolvadási ideje a diagram szerint 4,5 és 12 s közé esik, így ez már biztos indítást eredményez.

2. példa

Egy U = 3x400/230 V-os hálózatra kötött P = 40 kW-os motor érintésvédelmét nullázással

kell megoldani (113. ábra). A késleltetett kiolvadású olvadóbiztosító névleges árama IB = 125
A. A kiolvadási szorzó a = 4. A hálózat további adatai:

A kábel és a védőcsőbe húzott vezeték induktivitása elhanyagolható.

Vizsgálja meg, hogy hatásos-e a nullázásos érintésvédelem!

113. ábra.
Nullázásos érintésvédelmi rendszer ellenőrzése

Megoldás:
A zárlati kör ellenállása

ahol:

127
Rf a fázis-, R0 a nullavezető ellenállása

A zárlati áram

A biztosító kiolvasztó árama

tehát az érintésvédelem hatásos.

3. példa

Egy háromfázisú, négyvezetékes rendszerre kapcsolt aszinkronmotor érintésvédelme

nullázással van megoldva. (114. ábra)

a) Hatásos-e az érintésvédelem?
b) Mekkora érintési feszültség lép fel az olvadóbiztosító kiolvadása előtt?

Megoldás:

128
 114. ábra.
Nullázásos érintésvédelem ellenőrzése

a) A hurokellenállás

A zárlati áram

A biztosító kiolvasztó árama

Iz > Ik, tehát az érintésvédelem hatásos.

b) Az érintési feszültség (ami egyben megegyezik a nullavezető feszültségemelkedésével)

Az érintési feszültség nagyságának elvi alakulását a távolság függvényében a 114. ábra

mutatja.

129
 TARTALOMJEGYZÉK

1. TRANSZFORMÁTOROK 3
1.1. A transzformátor működési elve 3
1.2. A transzformátor helyettesítő kapcsolási vázlata 5
1.3. A transzformátor jellemző üzemállapotai 8
1.4. A transzformátor üzeme 12
1.5. Transzformátorok szerkezete 14
1.6. Transzformátorok párhuzamos üzeme 17
1.7. A transzformátor hatásfoka 19
1.8. Különleges transzformátorok 20

2. EGYENÁRAMÚ GÉPEK 23
2.1. Szerkezeti felépítés és működési elv 23
2.2. Egyenáramú gépek szerkezeti csoportosítása 27
2.3. Egyenáramú gépek feszültségviszonyai és nyomatéka 27
2.4. Egyenáramú motorok üzemi jellemzői 29
2.5. Egyenáramú motorok indítása és fordulatszám-szabályozása 31
2.6. Egyenáramú generátorok üzemi jellemzői 32
2.7. Hegesztő generátorok 35

3. VÁLTAKOZÓ ÁRAMÚ GÉPEK 37

3.1. Az armatúra forgó mezeje 37
3.2. Szinkron gépek 39
3.3. Aszinkron gépek működési elve 40
3.4. Az aszinkron gépek szerkezete 44
3.5 Aszinkron gép helyettesítő kapcsolási vázlata 46
3.6. Aszinkron gép energiamérlege 48
3.7. Az aszinkron gép áram-vektordiagramja (kördiagram) 49
3.8. Aszinkron gép teljesítménye és nyomatéka 53
3.9. Az aszinkron gép jellemző üzemi állapotai 55
3.10. A nyomaték-fordulatszám jelleggörbe 57
3.11. Aszinkron motorok indítási módjai 58
3.12. Aszinkron gépek fordulatszám szabályozása 60

4. EGYFÁZISÚ MOTOROK 63
4.1. Egyfázisú aszinkron motorok 63
4.2. Váltakozó-áramú soros kommutátoros motorok 64
4.3. Univerzális motorok 64

5. FREKVENCIAVÁLTÓS MOTOROK 65
5.1. Frekvenciaváltók felépítése és működése 65
5.2. Frekvenciaváltós motorok üzeme 67
6. LINEÁRIS MOTOROK 69
6.1. Lineáris motorok működési elve 69
6.2. Lineáris motorok felépítése 71
6.3. Lineáris motorok alkalmazási területei 74

7. LÉPTETŐ MOTOROK 77
7.1. Léptető motorok felépítése és működése 77
7.2. Léptető motorok működtető rendszere 81

8. VILLAMOS MOTOROK ÜZEME 83

8.1. Villamos motorok névleges adatai 83
8.2. Villamos gépek melegedése 84
8.3. A villamos gépek terhelhetősége 89
8.4. Villamos hajtások dinamikai viszonyai 91

9. VILLAMOS GÉPEK ENERGIAELLÁTÁSA 97

9.1. Villamos gépek túláramvédelme 97
9.2. Villamos gépek kapcsolói 100
9.3. Elosztóberendezések 104
9.4. Villamos vezetékek 107

10. ÉRINTÉSVÉDELEM 109

10.1. Érintévédelmi alapok 110
10.2. Vezetéknélküli érintésvédelmi módok 113
10.3. Vezetékes érintésvédelmi módok 117
10.4. Érintésvédelmi vizsgálatok 124
10.5. Érintésvédelmi példák 126