Elektronikai alapok

Mingesz Róbert, Mellár János

Bevezetés
Ahhoz, hogy elektronikai, vagy digitális elektronikai áramköröket biztonságosan és magabiztosan
állíthassunk elő, szükség van arra, hogy az elektronika alapfogalmaival, alap alkatrészeivel,
valamint az alapvető számolásokkal tisztában legyünk. E rövid bevezetőnek az a célja, hogy
ezekkel az alapokkal megismertesse az olvasót. A tananyaghoz szervesen kapcsolódnak a
gyakorló és tesztfeladatok. Az ajánlott irodalom további fontos részleteket tartalmaz, melyek
segítik az ismeretek mélyebb megértését.

Elektronikai alapfogalmak, egyszerű áramkörök

Az elektromos töltés az anyag egyik alapvető tulajdonsága. Az elektronok negatív, az
atommagban lévő protonok pozitív töltéssel rendelkeznek. Az elektromos töltés jele Q,
mértékegysége a coulomb (C). Fémekben (illetve általában a vezetőkben) az elektronok egy része
szabadon el tud mozdulni. Az elektromos áram a töltéshordozók rendezett mozgása. Az
áramerősség megadja az adott felületen (pl. egy vezető keresztmetszetén) időegység alatt
áthaladó töltésmennyiséget. Az áramerősség jele I, mértékegysége az amper (A). 1 A áram esetén
a vezető keresztmetszetén 1 s alatt 1 C töltés halad át.
Az elektromos feszültség az elektromos tér munkavégző képességét jellemzi. A feszültség jele U
(gyakran használt jelölés még a V), mértékegysége a volt (V). Az elektromos feszültséghez kötődő
fogalom az elektromos potenciáli: ez egy adott töltés helyzeti (potenciális) energiája osztva a
töltéssel, mértékegysége szintén V. A potenciális energiát egy referenciaponthoz képest mérjük.
Ha két pont között a feszültség 1 V, akkor az elektromos tér 1 C töltésen 1 J munkát végez,
miközben töltés a magasabb potenciálú pontból az alacsonyabb potenciálú pontba eljut.
Az egyszerű áramkör egy feszültségforrásból, egy fogyasztóból, valamint a kettőt összekötő
vezetékekből áll (lásd 1. ábra). Az ábrán a kék nyilak jelölik az áram irányát, a piros nyilak a
feszültségesés irányát.

1. ábra: Egyszerű áramkör kapcsolási rajza. Bal oldalon a feszültségforrás

található (pl. elem), jobb oldalon a fogyasztó (pl. egy ellenállás).
A 2. ábra részleteiben mutatja, hogy mi történik az áramkörben. A telep, valamilyen energiaforrás
segítségével, a pozitív végében töltéshordozó többletet hoz létre, míg a negatív sarkán hiány van
ezekből a töltéshordozókból. A töltéshordozó többlet által létrehozott elektromos tér mozgásra
készteti a töltéshordozókat, így kialakul az elektromos áram. A töltéshordozók a vezetékek
mentén mozognak, az áram iránya megadja a pozitív töltéshordozók mozgásának irányát. A
modellben magában a vezetékben a töltéshordozók akadálytalanul mozognak (a vezetéken nincs
feszültségesés), a fogyasztóban (ellenállásban) viszont nem: ennek hatására a fogyasztón
feszültség esik. Ez a feszültség teszi lehetővé, hogy az elektromos tér munkát végezzen a
fogyasztón (pl. a fogyasztó felmelegszik).

2. ábra: Mi történik egy áramkörben: töltéshordozók mozgása

Az egyszerű modellel szemben, a legtöbb áramkörben elektronok fognak mozogni (lásd 3. ábra).
Az elektronok töltése negatív, az árammal ellenkező irányba mozognak. Néhány esetet leszámítva
(elektrolízis, vákuumcsövek, félvezetők belső működése) a töltéshordozók típusa lényegtelen, az
áramkörök működését jobban el tudjuk képzelni, ha a pozitív töltéshordozókra ható erőkkel, azok
haladási irányával foglalkozunk.

3. ábra: A valóságban fémekben nem pozitív töltéshordozók, hanem negatív

töltésű elektronok fognak mozogni. Ez a részlet a legtöbb esetben lényegtelen,
az áram irányát nem befolyásolja, a kapcsolások megértéséhez nem szükséges.

Az elektromos áram, illetve feszültség mérésére leggyakrabban multimétereket alkalmazunk.

Feszültség mérésére a COM (fekete, negatív pólus), valamint a V/Ω (piros, pozitív pólus)
bemeneteket használjuk (lásd 4. ábra). A feszültségmérő két pont között mér feszültséget,
általában valamely komponenssel párhuzamosan kötjük be az áramkörbe. Az ideális
feszültségmérő nem vezeti az áramot, a reális feszültségmérők ellenállása igen nagy
(multimétereknél általában 10 MΩ).

.
4. ábra: Példa az fogyasztón eső feszültség mérésére. Balra a kapcsolás
sematikus ábrája, jobbra pedig a megvalósított kapcsolási rajz.

Áramméréshez a multiméter A (piros, pozitív pólus) és COM (fekete, negatív pólus) bemeneteit
használjuk (lásd 5. ábra). Az árammérő egy vezetéken folyó áramot méri, meg kell szakítani az
áramkört, és az adott vezeték helyére kell bekötni. Az ideális árammérő jól vezeti az áramot,
rövidzárként (vezetékként) viselkedik. Valós árammérőkön esik valamekkora feszültség,
általában néhány tized volt nagyságú. A legtöbb esetben nem jó gyakorlat az áramerősség
áramerősségmérővel való mérése, egyrészt a rövidzár veszélye miatt, másrészről a mai kis
feszültségű áramkörök viselkedését módosíthatja is a bekötése. Ha az áramkörben vannak
ellenállások, az azon eső feszültségből ki tudjuk számolni a kérdéses áramokat.

5. ábra: Példa fogyasztón átfolyó áram mérésére. Balra a kapcsolás sematikus

ábrája, jobbra a neki megfelelő kapcsolási rajz.

Az áramkörökben a feszültségforrásokat különböző módon jelölhetik, a 6. ábrán látható két példa.

A feszültségforrás feladata az áramkör működéséhez szükséges energia biztosítása. Az ideális
feszültségforrás, feszültséggenerátor állandó, konstans feszültséget állít elő, függetlenül attól,
hogy mekkora áramot veszünk fel belőle. Ilyen ideális feszültségforrást sajnos nem tudunk
készíteni, a kimeneti feszültség függeni fog attól, hogy mekkora áramot vesz fel az áramkör.

6. ábra: Feszültség forrás áramköri jele. Balra egy általános, egyenfeszültségű

forrás, a jobb oldali jelölés általában elemet jelöl.

Az áramkörök egyik leggyakoribb alkatrésze az ellenállás. Az ellenállások akadályozzák a

töltéshordozók mozgását, ezért többek között, az áramerősség szabályozására használjuk. Az
ellenállásokat, a 7. ábrának megfelelően két fő módon jelölik, a továbbiakban az „Európai” jelölést
fogjuk használni.

7. ábra: Az ellenállás áramköri rajza. Balra az "Európai”, jobbra az „Amerikai”

jelölés.

Az ellenállások működését az Ohm-törvénnyel írhatjuk le:

𝑈
𝐼= ,
𝑅
vagyis az ellenálláson átfolyó áram arányos az ellenálláson eső feszültséggel, de fordítottan
arányos az ellenállás ( 𝑅 ) nagyságával. Az ellenállás mértékegysége az Ohm (Ω). Egy 1 Ω-os
ellenálláson keresztül 1 V feszültség hatására 1 A áram folyik. Azt, hogy egy alkatrészen hogyan
változik a rajta átfolyó áram a feszültség függvényében, grafikonokon, karakterisztikákon szoktuk
ábrázolni. A 8. ábrán egy 12 kΩ -os ellenállás karakterisztikája látható. Az Ohm-törvény nem
minden fogyasztóra érvényes (ahogy később látni fogjuk). Azokat a fogyasztókat, amelyekre
viszont igen, ohmikus fogyasztóknak hívjuk.
Azokban az áramkörökben, amikkel foglalkozni fogunk, a feszültség nagysága általában 5 V alatti,
az áramerősség nagysága 0,1 és 100 mA között változik, az ellenállások nagysága néhány száz Ω
és néhány kΩ között változik. Nagyobb feszültségek, illetve nagyobb áramerősségek már
komolyabb odafigyelést igényelnek, 50 V feletti feszültségekkel működő áramköröket pedig már
csak megfelelő végzetséggel rendelkező szakemberek szerelhetnek.
3

2
Áramerősség [mA]

Ellenállás 1

0
-30,0 -20,0 -10,0 0,0 10,0 20,0 30,0
-1

-2

-3
Feszültség [V]

8. ábra: Az ellenállás karakterisztikája: ellenálláson folyó áram a feszültség

függvényében

Az ellenállások számos kivitelben készülnek, ezek közül néhány a 9. ábrán látható. A furatszerelt
(through-hole), lábakkal ellátott ellenállásokat kényelmesen lehet hobby körülmények között
használni, míg a felületszerelt (SMD) ellenállásokkal legtöbbször áramkörökbe szerelve
találkozhatunk.
 9. ábra: Példák ellenállásokra. Felül nagyobb teljesítményű ellenállások,
középen elterjedt kisteljesítményű ellenállások, legalul pedig felületszerelt
ellenállások láthatók.

Miközben az ellenálláson keresztül áram folyik, elektromos teljesítményt vesz fel az áramkörből,
mely hő formájában távozik. A felvett teljesítményt (𝑃) a Joules-törvény határozza meg:
𝑃 =𝑈∙𝐼
A teljesítmény mértékegysége a Watt (1 W = 1 VA). A fenti képlet nem csak ellenállások esetén
igaz, hanem minden komponens esetén. A felvett teljesítmény sokszor hasznos munkára
fordítódik, pl. egy izzólámpa világít, egy motor pedig mechanikai munkát végez. Fizikai
szempontból, ha egy számítógép számol az nem számít munkának, egy számítógép az összes
felvett elektromos teljesítményt hővé alakítja.
A kis teljesítményű, furatszerelt ellenállásokat gyakran színkóddal jelölik. Bár ez a megoldás
kényelmetlennek tűnik, a gyakorlatban ez biztosítja legjobban azt, hogy az ellenállás értékét
bármilyen szögből egyszerűen és megbízhatóan meg tudjuk határozni. Ahogy az alábbi ábrán
látható, a színkód több részből áll: az első néhány sáv színei különböző számjegyeket határoznak
meg, ebből összeáll egy szám. Ezt követően következik a szorzót meghatározó sáv, ennyivel kell
beszorozni az előző számot. Az utolsó sáv, a tolerancia vagy tűrés, az ellenállás pontosságát
határozza meg.
Kevésbé pontos ellenállások esetén a sávok száma 4 is lehet, ekkor csak két számjegy van
megadva, utána egyből következik a szorzó, majd pedig a tűrés. Ellenállásokból nem tudunk
bármilyen vásárolni, szabványos értékek közül tudunk választani, ezek a szabványos értékek az
ellenállás sorokban vannak meghatározva.

10. ábra: Színkóddal ellátott, 5 sávos ellenállás

 1. táblázat: Ellenállás színkódok jelentése

Érték Szorzó Tolerancia

Színek
1. sáv 2. sáv 3. sáv 4. sáv 5. sáv
Fekete 0 0 ∙ 100
Barna 1 1 1 ∙ 101 ± 1%
Piros 2 2 2 ∙ 102 ± 2%
3
Narancs 3 3 3 ∙ 10
Sárga 4 4 4 ∙ 104
Zöld 5 5 5 ∙ 105 ± 0,5%
6
Kék 6 6 6 ∙ 10 ± 0,25%
7
Lila 7 7 7 ∙ 10 ± 0,1%
Szürke 8 8 8 ∙ 108
Fehér 9 9 9 ∙ 109
Arany ∙ 10-1
Ezüst ∙ 10-2

11. ábra: Konkrét példa színkódos ellenállásra. Az ellenállás értéke:

110 ∙ 102 Ω = 11 000 Ω = 11 kΩ
Az ellenállás tűrése: 1%, az ellenállás értéke legfeljebb ennyivel térhet el a
fenti névleges értéktől.

2. táblázat: Az E24-es ellenállássor. A vastaggal jelölt számok, a kevesebb

értéket tartalmazó E12-es sor tagjai. Az itt jelölt számok bármilyen szorzóval
szorozhatók, így pl. mindkét sor tagja a 120 kΩ -os ellenállás.

10 11 12 13 15 16

18 20 22 24 27 30

33 36 39 43 47 51

56 62 68 75 82 92

A színkódoknál használt elvet elterjedten használják akkor is, hogy ha az ellenálláson számok
vannak. Így, ha egy ellenálláson azt látjuk, hogy 1102, akkor ez egy 110 ∙ 102 Ω = 11 kΩ -os
ellenállásnak felel meg. Az R betű a tizedesvessző szerepét látja el, így az 1R2 egy 1,2 Ω-os
ellenállást határoz meg.

Áramkörök szemléletes modellje

Áramkörök megértését segíti, ha el tudjuk képzelni, mi történik a háttérben. Egy egyszerű modell,
hogy ha az elektromos áramot úgy képzeljük el, mintha folyadék áramolna. Az áramerősség
nagyságát az időegység alatt átáramlott folyadék adja, a folyadék nyomása a feszültségnek
feleltethető meg. Feszültségforrásként szivattyút tudunk elképzelni, a vezetékek a
csővezetékeknek felelnek meg, az ellenállások szűkebb csöveknek.

12. ábra: Áramkör szemléletes modellje

Feladatok
1. feladat: Az alábbi három egyszerű áramkörben merre folyik az áram, az a) vagy a b)
nyíl adja meg az áram irányát a következő esetekben?

2. feladat: Az alábbi két áramkörben hol van a telep pozitív sarka, azaz az a) vagy a b)
eset a helyes?

3. feladat: Mekkora az áramerősség értéke az alábbi ábrák esetén?

 4. feladat: Mekkora a telep feszültsége az alábbi áramkörök esetén?

5. feladat: Mekkora az ellenállás értéke az alábbi áramkörök esetén?

Áramköröket leíró törvények

Ha egy összetettebb egyenáramú áramkörben szeretnénk kiszámolni a feszültségeket és
áramerősségeket, gyakran előkerülnek a Kirchhoff-törvények. A csomóponti törvény kimondja,
hogy a csomópontba befolyó áramok összege megegyezik a csomópontból kifolyó áramok
összegével. Ezt könnyen el tudjuk képzelni, amennyi folyadék befolyik a csöveken, nyilvánvaló
módon ugyanannyi folyadéknak távoznia is kell.

13. ábra: A csomóponti törvény szemléltetése. A csomóponti törvény

értelmében 𝐼1 + 𝐼2 = 𝐼3 + 𝐼4 + 𝐼5

A huroktörvény értelmében bármely zárt hurokban a feszültségek előjeles összege nulla. A 14.
ábra esetén egyszerűen számolhatunk, a feszültségforrás segíti a bejelölt hurokáram létrejöttét,
így őt pozitív előjellel vesszük figyelembe, míg az ellenállások akadályozzák az áram létrejöttét,
így a rajtuk eső feszültség negatív előjellel fog szerepelni:
0 = 𝑈0 − 𝐼 ∙ 𝑅1 − 𝐼 ∙ 𝑅2
𝑈0 = 𝐼 ∙ 𝑅1 + 𝐼 ∙ 𝑅2
Az egyenletet tovább gondolva:
𝑈0 = 𝐼 ∙ (𝑅1 + 𝑅2 )
Ez a képlet megfelel az Ohm-törvénynek: ha az ellenállások (az egy darab ellenállás, amivel
helyettesíthetők) sorba vannak kötve, az eredő ellenállásuk megegyezik az ellenállások
összegével:
 𝑅𝑒𝑟𝑒𝑑ő = 𝑅1 + 𝑅2

14. ábra: Példa a huroktörvény alkalmazására: 0 = 𝑈0 − 𝐼 ∙ 𝑅1 − 𝐼 ∙ 𝑅2

15. ábra: Ellenállások párhuzamos eredője

Az előbbi törvények segítségével levezethetjük azt is, hogy mi történik, hogy ha az ellenállások
párhuzamosan vannak összekötve:
𝑈 𝑈
𝐼1 = , 𝐼2 =
𝑅1 𝑅2
𝑈 𝑈
𝐼 = 𝐼1 + 𝐼2 = +
𝑅1 𝑅2
𝑈 𝑈 1
𝑅𝑒𝑟𝑒𝑑ő = = =
𝐼 𝑈 𝑈 1 1
+
𝑅1 𝑅2 𝑅1 + 𝑅2
Általánosan elterjedt gyakorlat, hogy a kapcsolásokban egy referenciaponthoz képest mérünk
feszültségeket. Ezt a referenciapontot gyakran Földnek, és külön is megjelölhetjük a
kapcsolásokban (lásd 16. ábra). Az összes, föld szimbólummal összekötött vezeték egymással is
össze van kötve. A folyadékot tartalmazó modellben ez a pont a tengerszintnek felelhet meg.

16. ábra: A föld mint referenciapont az áramkörök ábrázolásánál

Összetettebb áramkörökben számos módszerrel végezhetünk számolásokat, pl. csomóponti

potenciálok módszerével, illetve hurokáramok módszerével, ezekről a módszerekről
részletesebben az http://www.inf.u-szeged.hu/~gingl/hallgatoknak/elektronika1/ oldalon lehet
olvasni.
Feladatok (Érdemes fejben számolni.)
6. feladat: Az alábbi kapcsolásban 𝑈1 = 1 𝑉 , 𝑈2 = 2 𝑉 , 𝑅 = 2 𝑘Ω . Mekkora az
áramkörben folyó áram?

7. feladat: Az alábbi kapcsolásban 𝑈 = 3,6 𝑉 , 𝑅1 = 10 𝑘Ω , 𝑅2 = 20 𝑘Ω . Mekkora az

áramkörben folyó áram? Mekkora az 𝑅1 és 𝑅2 ellenálláson eső feszültség?

8. feladat: Az alábbi kapcsolásban 𝐼 = 30𝑚𝐴, 𝑅1 = 1 𝑘Ω, 𝑅2 = 2 𝑘Ω. Mekkora az egyes

ágakban folyó áram? Mekkora a feszültségforrás feszültsége?

Áramkörök komponensei
Passzív komponensek
Az ellenállások mellett számos további olyan áramköri elem van, melyet passzívnak nevezünk.
A kondenzátorok olyan áramköri komponensek, melyek töltéseket képesek tárolni. Míg a pozitív
töltések a kondenzátor egyik fegyverzetén halmozódnak fel, addig a negatív töltések a másikon,
így a kondenzátor kívülről nézve elektromosan semleges. A töltések által létrehozott, a
kondenzátor fegyverzetei között létrehozott elektromos tér energiát is tárol. A kondenzátor által
tárolt töltések mennyisége a kondenzátor kapacitásától (C), és a kondenzátorra kapcsolt
feszültségtől függ:
𝑄 =𝐶∙𝑈
A kapacitás mértékegysége a Farad (F), a leggyakrabban használt kondenzátorok mérete μF, nF
vagy pF nagyságrendjébe esik. A kondenzátor által tárolt energia a kapacitással és a feszültség
négyzetével arányos:
1
𝐸𝐶 = 𝐶𝑈 2
2
Egyenáramú áramkörökben, mivel a kondenzátoron eső feszültség állandó, a kondenzátor töltése
is állandó, ezért a kondenzátoron keresztül nem folyik áram, a kondenzátor szakadásként
viselkedik. Váltoáramú áramkörökben a kondenzátorok már vezetik az áramot, a frekvencia
növekedésével egyre inkább.

17. ábra: Balra: normál kondenzátor, jobbra polarizált (pl. elektrolit)

kondenzátor

18. ábra: Kondenzátor folyadék modellje

Digitális áramkörökben a kondenzátort gyakran arra használjuk, hogy az áramkörök

működéséhez szükséges energiát ideiglenesen tárolják. Ezeket a kondenzátorokat hidegítő
kondenzátoroknak hívjuk, úgy képzelhetjük el, mint amikor a városban különböző helyeken
víztornyokat építenek, amik kiegyenlítik a folyton változó vízfogyasztás által okozott
nyomásváltozásokat.

19. ábra: Különböző méretű kondenzátorok. Bal oldalt felületszerelt

kondenzátorok, középen kerámia kondenzátorok, jobb oldalt pedig
elektrolitkondenzátorok. Az elektrolitkondenzátorok polarizáltak, a „ -” jellel
jelölt végük a negatív pólus. A pólusok felcserélése a kondenzátor
robbanásához vezethet.
A tekercsek szintén energiát tárolnak, a tekercsben folyó áram által létrehozott mágneses tér
segítségével. A tekercs egy hosszú vezető, mely általában egy mágnesezhető anyagú magra (pl.
vasmag) van feltekerve. Egyenfeszültségű áramkörökben az ideális tekercsek rövidzárlatként
viselkednek (a valódi tekercseknek van kis mértékű ellenállása). Váltóáramú áramkörökben a
tekercsek a frekvencia növekedésével egyre kevésbé vezetnek.
Tekercsekkel gyakran találkozunk kapcsolóüzemű tápegységekben, de gyakran használják,
kondenzátorokkal együtt, elektromágneses zavarok csökkentésére. Tekercseket és
kondenzátorokat gyakran találunk váltóáramú vagy rádiófrekvenciás áramkörökben is, ahol
kihasználjuk tulajdonságaik frekvenciafüggését.
Az elektromos motorok, illetve a relék szintén tekercseket tartalmaznak, ezek a tekercsek állítják
elő a motorok vagy relék működéséhez szükséges mágneses teret.

20. ábra: Tekercs áramköri rajza. Balra az európai, jobbra az amerikai jelölés

21. ábra: Különböző kivitelű tekercsek

Aktív komponensek
A passzív komponensek (ellenállás, kondenzátor, tekercs) egyszerű, lineáris egyenletekkel
írhatók le. Az aktív komponensek, alkatrészek közé számos eszközt sorolunk, feszültség- és
áramforrásokat, valamint különböző félvezető alapú eszközöket.
Tápegységek
Áramköreink működéséhez megfelelő feszültségforrásra van szükség. A feszültségforrások esetén
a következő adatok a legfontosabbak:
• Kiadott feszültség értéke. Digitális áramköröknél a tápfeszültség általában 5 V vagy 3,3 V.
• Maximális áramerősség értéke. Ez néhány 100 mA-től néhány A-ig szokott változni.
• Tápegység maximális teljesítménye (kiadott feszültség szorozva maximális árammal)
• Rendelkezik-e a tápegység rövidzárvédelemmel
Egyszerű kísérletek végrehajtására a következő feszültségforrásokat használhatjuk.
Dugasztáp, adapter
Olyan tápegység, mely a konnektorban elérhető 230 V-os váltakozó feszültségű jelből a kívánt
értékű egyenfeszültséget állítja elő. Gyakori feszültségértékek: 5 V, 9 V, 12 V, 19 V, 24 V. Mivel a
230 V-os hálózatra csatlakozik, fontos megbízható típusokat választani, akkor is, ha azok
drágábbak. Az „olcsó kínai” „noname” tápegységek esetén gyakran találkozunk azzal, hogy a rájuk
írt maximális áramot nem tudják hosszabb ideig szolgáltatni, túlmelegszenek, tönkremennek. E
mellett az érintésvédelem is sokszor hiányos. A tápegységek általában rendelkeznek
rövidzárvédelemmel, de ezt nem érdemes kihasználni.
Amatőr körökben gyakran találkozunk azzal, hogy PC-kből kiberhelt tápegységeket használnak,
ezek olcsók és nagy áramokat adnak ki. Ugyanakkor, mivel nem ilyen környezetbe szánták, ilyen
célú használatuk balesetveszélyes, semmiképp sem ajánlott.
Elemek
Elemek használata esetén előny, hogy semmilyen közünk nincs a 230 V-os elektromos hálózathoz,
az áramkörök biztonságosan kezelhetők. Az elemek hátránya, hogy gyorsan lemerülnek.
Használhatunk akkumulátorokat is, egyre elterjedtebbek a Li-Ion és Li-Polymer akkumulátorok.
Ezek az akkumulátorok ugyanakkor komoly figyelmet igényelnek:
• Rövidzár esetén komoly áramok folyhatnak
• Ha az akkumulátort túlságosan lemerítjük, tönkremegy
• Ha az akkumulátort túlságosan feltöltjük, kigyulladhat
• A névleges feszültséghez képest (pl. 3,7 V), feltöltve lényegesen nagyobb feszültséget
adnak ki (pl. 4,2 V)
USB
Nagyon sok áramkör a számítógép USB portját használja feszültségforrásként. Az USB kimenő
feszültsége 5 V, legfeljebb azonban 0,5 A-t szabad „kivenni” belőle. (USB 3 esetén 0,9 A-t, speciális
esetben akár többet is.)
A számítógépes USB tápnak hátránya, hogy feszültsége kevésbé stabil, zajos (nagyfrekvenciás
ingadozások mérhetők rajta), és csak akkor biztonságos a használata, hogy ha a számítógép földelt
dugaljról vagy akkumulátorról van használva.
Laboratóriumi tápegységek
Kísérleti áramkörök tápellátására a laboratóriumi tápegységek a legalkalmasabbak, mivel
pontosan be tudjuk állítani a kívánt feszültséget, kívánt áramkorlátot. Az áramkorlát önmagában
korlátozott védelmet nyújt, annak elérésekor a tápegység nem lekapcsol, hanem konstans áram
üzemmódba megy át. Modern tápegységek tudnak „biztosíték” üzemmódot, ekkor a megadott
korlát elérésekor a tápegység lekapcsol. A laboratóriumi tápegységek drágák, a kevésbé komoly
(„olcsó kínai”) verziók sajnos nem is elég megbízhatóak.
Feszültségátalakítók, feszültségstabilizátorok
Áramköreink gyakran igényelnek különböző tápfeszültségeket. A bemeneti tápforrásból
feszültségátalakítókkal készíthetünk megfelelő értékű, további tépfeszültégeket. Két fő típusuk
van:
• DC/DC (kapcsolóüzemű) átalakítók: ezek jó hatásfokkal alakítják át a bemenő feszültséget,
a bejövő feszültségértéknél kisebb és nagyobb feszültségérték is lehet a kimeneten a
 kapcsolóüzemű tápegység kialakításától függően. A kapcsolóüzemű tápegységek mindig
tartalmaznak valamilyen tekercset.
• lineáris stabilizátor: egyszerűbb felépítésű, általában egy integrált áramkört tartalmazó
átalakító. A kimenete mindenképp kisebb mint a bemenő feszültség, típustól függően a
minimális különbség lehet néhány 100 mV, de gyakran 1,5 V-nál nagyobb
feszültségkülönbségre is szükség lehet a megfelelő működéshez. A lineáris stabilizátorok
hatásfoka alacsony, de cserében a kimenet zajmentes.
Diódák
A diódák olyan áramköri elemek, melyek egy irányba vezetik az áramot, a másik irányba nem.
Gyakorlatilag úgy viselkednek, mint egy szelep. A dióda áramköri jelében a háromszög iránya
mutatja azt, hogy merre folyhat az áram. A modern diódák félvezető alapú eszközök, és sajnos nem
ideálisak: nyitóirányba valamekkora feszültség esik rajtuk (0,6V), és záróirányba is van
valamekkora szivárgó áramuk (μA nagyságrendű). Ha a diódára túlságosan nagy záróirányú
feszültséget kapcsolunk, tönkremegy. Kivéve a Zéner-diódákat, amiket pont ebben a
feszültségtartományban használunk. A diódákat jellemzi a maximális áram, amit a diódák
elviselnek.

22. ábra: A dióda áramköri rajza, a nyitóirány jelölésével

23. ábra: A diódák az egyik irányba vezetik az áramot, a másik irányba nem
(hasonlóan egy egyirányú szelephez)

100
Normál dióda
Schottky-dióda
50
Áramerősség [mA]

Zéner-dióda

0
-4,0 -3,0 -2,0 -1,0 0,0 1,0

-50

-100
Feszültség [V]

24. ábra: Különböző diódák karakterisztikája. Látható, hogy nyitóirányban

(pozitív tartomány) a különböző diódák különböző feszültségnél kezdenek el
vezetni, az áramerőség növekedésével nő a rajtuk eső feszült ség. Záróirányban
a Zéner-diódán kívül a többi dióda árama elhanyagolható.
LED-ek
A LED, hivatalos nevének (Light Emitting Diode) megfelelően olyan dióda, mely fényt bocsájt ki.
Tehát, záróirányban nem vezet, és nem is világít, nyitóirányban valamekkora feszültség esik rajta,
és az átfolyó áramtól függő fénymennyiséget bocsájt ki. A LED-ek nyitóirányú feszültsége függ a
LED-ek színétől, az infravörös LED-eké a legkisebb, a kék illetve fehér LED-eké a legnagyobb. A
LED-ek maximális árama a konkrét típustól függ, a teljesítmény LED-eket kivéve azonban
legtöbbször 10-20 mA. Néhány LED pontos karakterisztikája a 27. ábrán látható.

25. ábra: A LED áramköri rajza, valamint egy konkrét LED rajza

26. ábra: Néhány LED fényképe. Fent: felületszerelt LED -ek, alul különböző
színes LED-ek, jobbra infravörös LED.

20

Infravörös
15 Piros
Áramerősség [mA]

Sárga
Zöld
10
Fehér

0
0,0 0,5 1,0 1,5 2,0 2,5 3,0 3,5
Feszültség [V]

27. ábra: Különböző színű LED-ek karakterisztikája

A LED-eket nem kapcsolhatjuk közvetlenül egy feszültségforrásra (pl. 5 V-ra), hanem egy sorba
kötött ellenállás segítségével állítjuk be a kívánt áramerősséget, a 28. ábrának megfelelően. Az
ellenállás értékét egy egyszerű számolással becsüljük: tegyük fel, hogy a tápfeszültség 5 V, a kívánt
áram 5 mA. A LED nyitóirányú feszültségé 1,6 V-al közelíthetjük, ekkor az ellenálláson 3,4 V esik.
Az ellenállása 𝑅 = 3,4 𝑉/ 5 𝑚𝐴 = 680 Ω. A számolás nem pontos, a gyakorlatban azonban ezek a
pontatlanságok nem szoktak gondot jelenteni, gyakran nem is számolunk, hanem ökölszabályként
kiválasztunk ellenállásokat: 200 Ω, ha nagyon fényes LED-et szeretnénk, 560-680 Ω-ot, ha jól
látható fényjelet szeretnénk, 1-2 kΩ-ot, ha egyszerű állapotvisszajelzést szeretnénk. LED-eket
nem kapcsolhatunk közvetlenül áramkörök kimenetére, mert vagy a LED, vagy az áramkör
kimenete, vagy mindkettő tönkre mehet. A 29. ábra egy LED stressztesztjének eredménye látható:
5 V-ra kötve több mint 200 mA-es áram folyt rajta, ennek hatására akkor is tönkre ment volna, ha
a feszültséget nem növeljük tovább. Kisebb túlterhelés hatására a LED akár működőképesnek is
tűnhet, azonban az adatlapján megadott határértékeket túllépve biztosra vehetjük, hogy
maradandóan károsodik, akkor is, ha ez nem feltűnő.

28. ábra: LED tipikus bekötése egy áramkörbe

600

500
Áramerősség [mA]

400

300

200

100

0
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10
Feszültség [V]

29. ábra: Egy LED stressztesztjének eredménye. A LED nem élte túl. (Figyelem:
az ilyen tesztek elvégzése megfelelő felkészültséget védőfelszerelést és
megfelelő eszközöket igényel, egyébként komoly balesetveszélyt jelentenek.)

Tranzisztorok
A tranzisztorok olyan félvezető eszközök, melyeket erősítésre vagy kapcsolásra használhatunk. A
digitális elektronikában leginkább kapcsolóként fogjuk használni, vagyis a vezérléstől függően a
tranzisztor vagy jól vezeti az áramot, vagy egyáltalán nem.
A tranzisztorok egyik típusa a bipoláris tranzisztor, mely felépítésétől függően lehet NPN és PNP
tranzisztor. Az NPN tranzisztor emitter vezetékét a földre kötjük, a fogyasztót pedig a táfeszültség
és a kollektor közé. A bázisra egy ellenálláson keresztül kötjük be a vezérlőjelet, nulla bemenet
esetén a tranzisztor nem vezet, nyitott kapcsolóként viselkedik. Ha a bemenetet a tápfeszültségre
kötjük, a diódának megfelelő bázis-emitter átmeneten áram folyik keresztül, a tranzisztor vezet,
zárt kapcsolóként viselkedik.

30. ábra: Gyakran használt tranzisztorok áramköri rajzai. Bipoláris

tranzisztoroknál a bázis (B) feladata a tranzisztor vezérlése, a vezérelt áram
az collector (C) és emitter (E) lábak között folyik. Térvezérlésű
tranzisztoroknál gatenek hívjuk a vezérlő ele ktródát (G), az áram a source (S)
és drain (D) között folyik.

31. ábra: Az NPN tranzisztor használata kapcsolóként

PNP tranzisztorok esetén az emittert a tápfeszültségre kötjük, a fogyasztót pedig a kollektor és a

föld közé. Ha a bemenet tápfeszültségen van, az emitter-bázis átmeneten keresztül nem folyik
áram, a tranzisztor nyitott kapcsolóként viselkedik. Ha viszont a bemenetet földre kötjük, a
tranzisztor már vezeti az áramot.

32. ábra: A PNP tranzisztor használata kapcsolóként

Ahhoz, hogy a fenti kapcsolások jól működjenek, a bázishoz kötött ellenállást megfelelően kell
kiválasztani. A bipoláris tranzisztor alapvetően egy áramerősítő eszköz, a bázison befolyó áram
sokszorosa folyhat át a kollektoron, az alábbi képletnek megfelelően, ahol 𝛽 a tranzisztor
áramerősítési tényezője (további gyakori jelölés a ℎ𝑓𝑒 ):

𝐼𝑐 = 𝛽 ∙ 𝐼𝐵
Az áramerősítési tényező 10 és 300 közötti értékeket vehet fel, a tranzisztor konkrét típusától, az
áramerősségtől, és a hőmérséklettől függően. Nagy áramú tranzisztorok esetén általában kisebb
az áramerősítési tényező, kisjelű (néhány száz mA-t elviselni képes) tranzisztorok esetén
nagyobb. Ha kapcsolóként szeretnénk használni a tranzisztort, akkor úgy kell megtervezni az
áramkört, hogy a bázisáram jóval nagyobb legyen, mint a fogyasztón átfolyó áram:
𝐼𝐶
𝐼𝐵 ≫
𝛽
Nagyobb teljesítmények vezérlésénél érdemes pontosan megtervezni az áramkört, kis áramok
(legfeljebb néhány száz mA) kapcsolásánál egy 1 kΩ-os bázisellenállás használata megfelelő lesz.
Egy másik gyakran használt tranzisztor-típus a MOS-FET. A tranzisztor működésében nem a
vezérlőáram, hanem az elektromos tér játszik szerepet, ezért ezeket az eszközöket
térvezérlésűnek is hívjuk, a tranzisztor működését a gate elektródára kapcsolt feszültség vezérli,
a vezérlő elektródán keresztül nem folyik áram. Az alkalmazott kapcsolások megfelelnek a
bipoláris tranzisztor esetén használtakkal, az ellenállás használata viszont felesleges. MOS-FET-
ek alkalmazása esetén figyelni kell arra, hogy érzékenyek az elektrosztatikus kisülésekre (ESD),
így egy óvatlan érintés is tönkreteheti őket.

33. ábra: N-csatornás MOS-FET kapcsolóként

34. ábra: P-csatornás MOS-FET kapcsolóként

Relék
Nagyobb teljesítmények vezérlésére egyszerűen használhatók a relék. A relé (vagy jelfogó) esetén
egy elektromágnes mozgat egy mechanikus kapcsolót. A megoldásnak számos előnye van. Az
kapcsoló rész nincs elektromos kontaktusban a vezérléssel (galvanikus leválasztás), így akár
nagyobb feszültségű áramok is biztonságosan kapcsolhatók. Míg a tranzisztoroknál kötött, hogy a
tranzisztor emittere az áramkör milyen pontjára van kötve, addig reléknél a kapcsolót bármilyen
módon beköthetjük az áramkörbe. A reléknek viszont vannak hátrányai is: a kapcsolást végző
kontaktusok véges élettartamúak, véges számú kapcsolást viselnek el (áramerősségtől,
feszültségtől és típustól függően 10 000 – 100 000 kapcsolás). E mellett, a tranzisztorokhoz képest
jóval lassabbak.

35. ábra: Egy relé fényképe, mellyen jól látszik a belső felépítése. A jobb
oldalon lévő tekercs az elektromágnes, bal oldalon a kapcsolást végző
érintkezők láthatók.
(Forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Rela y2.jpg)
 36. ábra: A relé áramköri szimbóluma, bal oldalt a vezérlésért felelős tekercs
(elektromágnes), jobb oldalt a kapcsoló elektródák.

A relét vezérlő tekercsek jelentősebb áram is folyhat (típustól függően 50-300 mA), ezért a relé
meghajtására gyakran tranzisztorokat használunk az alábbi kapcsolásnak megfelelően.

37. ábra: A relé meghajtására használt kapcsolás. A diódára szükség van, a

relében lévő tekercs ugyanis energiát tárol, kikapcsoláskor a tekercs által
létrehozott feszültség tönkretenné a tranzisztort.

Feladatok
9. feladat: Az alábbi kapcsolások közül melyik esetben fog világítani a lámpa?

10. feladat: Az alábbi kapcsolásokban mi a hiba? Milyen következménye van a hibának?

 11. feladat: Az alábbi kapcsolásokban mi a hiba? Milyen következménye van a hibának?

Digitális áramkörök alapjai

A digitális áramkörök továbbra is elektronikai áramkörök, azonban az egyes jelekhez logikai
értéket rendelünk. A logikai érték lehet igaz (magas, true, high, 1) vagy hamis (alacsony, false, low,
0). A logikai értékeket a feszültség fogja képviselni, így felmerül a kérdés, hogy milyen
hozzárendelés van közöttük. Első közelítésben mondhatjuk, hogy a logikai 0 az a 0 V, a logikai 1
pedig az 5 V, azonban ez eléggé durva közelítés, a valóság ettől mindig el fog térni. Pontosabb
képet ad, ha a logikai jelszinteket vesszük elő. TTL típusú áramkörök esetén a logikai lejszintek a
következő ábrán vannak szemléltetve. Az áramkör bemenetén logikai 0 értékűnek tekintjük a
jelet, hogy ha az 0 és 0,8 V közötti értéket vesz fel, logikai 1 értékűnek, hogy ha az 2 V és az 5 V-os
tápfeszültség (VCC) közötti értéket vesz fel. A kimeneten szigorúbbak a korlátok, a áramkör
legfeljebb 0,4 V feszültséget állíthat elő, ha logikai 0 értéket ad ki, és legalább 2,4 V feszültséget
elő kell állítania logikai 1 esetén. A különbség azért van, mert a vezetékeken is lehet valamekkora
feszültségesés, másrészt a külső zavarok ellen is véd. A példából láthatjuk, hogy egy TTL
kompatibilis áramkör esetén az 5 V-os kimenet egyáltalán nem biztosított, ha az áramkör 2,4 V-ot
állít elő, az még tökéletes működést mutat.

38. ábra: TTL áramkörök logikai jelszintjei

Az ábra mutatja, hogy az adatlapokban milyen paraméterként szerepelnek a feszültségszintek, az

I az inputra, bemenetre, az O az outputra, kimenetre utal, az L az alacsony, a H a magas szintet
határozza meg. Az áramkör bemenetére 0 V-nál kisebb, vagy a tápfeszültségnél nagyobb
feszültség nem kerülhet, az az áramkör meghibásodásához vezethet. A gyakorlatban számos
áramkörcsalád terjedt el, az alábbi ábra néhány példát mutat be.
 39. ábra: Példák különböző jelszíntekre

A gyakorlatban sajnos gyakran előfordul, hogy különböző szabványnak megfelelő áramköröket

egyszerre használunk, ekkor kifejezetten figyelni kell arra, hogy a jelszintek egymással
kompatibilisek-e, vagy nem.

40. ábra: TTL-CMOS kompatibilitás. A CMOS áramkör kimenete kompatibilis az

5 V-os TTL áramkör bemenetével, fordítva viszont nem, a TTL áramkör nem
feltétlenül képes megfelelő logikai 1 szintet szolgáltatni a CMOS áramkör
bemenetére.

41. ábra: A TTL és 3,3 V-os logikai szintek kompatibilitása. A 3,3 V-os
tápfeszültséggel rendelkező áramkör a TTL logikai bemenettel kompatibilis.
Fordítva az okozza a problémát, hogy a TTL áramkör a 3,3 V -os
tápfeszültségnél nagyobb feszültséget állít elő, ami a fogadó felet tönkreteheti.
Vannak azonban olyan áramkörök, melyek 5 V toleránsak, így használhatók
ilyen körülmények között is.

Az Arduino UNO 5 V-os tápfeszültségről üzemel, a feszültségszintjei leginkább az 5 V-os CMOS

szabványnak felelnek meg. Az „Arduino-s körökben” széleskörűen használt szenzorok egy jó része
3,3 V-os logikai jelszintekkel kompatibilis, és nem is 5 V toleráns. Ez akkor is igaz lehet, ha a modul
5 V-os tápfeszültséget igényel, ilyenkor magán a modulon van a 3,3 V-ot előállító
feszültségstabilizátor.

42. ábra: CMOS és 3,3 V-os áramkörök kompatibilitása. A CMOS áramkör

kimenete akkor köthető a 3,3 V-os áramkör bemenetére, hogy ha az 5 V
toleráns, egyébként a fogadó fél tönkremehet. A 3,3 V -os áramkör kimenete
viszont biztosan nem tudja meghajtani a CMOS bemenetet.

Hogy ha különböző logikai szintekkel rendelkező áramköröket biztonságosan szeretnénk

összekötni, akkor logikai szintkonvertereket kell használjunk. A logikai szintkonverterek nem
tökéletesek, befolyásolják a jelek átvitelét, csökkenthetik a használható jelátviteli sebességeket.

43. ábra: Példa logikai szintkonverterre

A VIL és a VIH közötti rész a tiltott tartomány, vagyis az áramkör bemenetére nem kerülhet ilyen
feszültség, ennek hatására az hibásan működhet. Természetesen, a valóságban ez be fog
következni ha a logikai jel 0-ról 1-re vált (vagy fordítva), ilyenkor az a követelmény, hogy a váltás
minél gyorsabban történjen meg.

44. ábra: Ideális jelváltozás logikai jelek esetén. A gyors átmenet biztosítja a
megfelelő működést.
Áramkörök összeállítása
Alapvető munkavédelmi ismeretek
Az elektronikus áramkörök összeállítása komoly tudást és figyelmet igényel, hiba esetén nem csak
az áramköri elemek hibásodhatnak meg, hanem tűz, emberi sérülés, rosszabb esetben halál is
bekövetkezhet. Ezért fontos ismerni azokat a módszereket, illetve határokat, amik alkalmazásával
az áramkörök összeállítása biztonsággal elvégezhető.
Áramerősség
A szíven áthaladó 30 mA-es áram már halálos lehet (Wiki 1, 2).
Kis feszültségű, 20 mA alatti áramkörökben különösebb problémák nem alakulhatnak ki. E fölött
már figyelni kell arra, hogy az alkatrészek elviselik-e az adott áramot, érdemes adatlapokat is
böngészni. Néhány 100 mA esetén már jelentős lehet az alkatrészeken történő hőfejlődés, a
túlmelegedés is okozhat meghibásodást. Ampert megközelítő vagy meghaladó áramok esetén már
számos tényezőre oda kell figyelni:
• Az áramkör megszakításakor ívkisülés keletkezhet, nagyobb áramok esetén ez tűzveszélyt
is okoz
• A csatlakozók, vezetékek egy része már nem fog ekkora áramot elviselni, ezért azok
megválasztása kritikus
• Breadboard (lásd később) már nem használható
• A földvezeték kialakítása már komoly figyelmet igényel, hogy az áram arra folyjon, amerre
szeretnénk
Feszültségszintek
A feszültség növekedésével nő annak az esélye, hogy veszélyes áramerősségek alakuljanak ki, a
feszültség növekedésével az emberi bőr is egyre kevésbé viselkedik szigetelőként. Nedves
környezetben vagy sérülés esetén szintén nő a kockázat.
A logikai áramkörök 5 V, vagy az alatti feszültsége ritkán okozhat problémát; ezek az áramkörök
biztonságosan kezelhetők. 12-24 V-os áramkörök esetén még biztonságosan lehet dolgozni,
azonban a lehetséges nagyobb áramerősségek miatt komolyan oda kell figyelni. Nagyobb
feszültségek esetén forduljunk szakemberhez.
Hálózati feszültség
Hálózati feszültségre kötött eszközöket csak megfelelő végzettséggel rendelkező szakember
szerelhet. Ezért, az áramkörök meghajtására használjunk laboratóriumi tápegységet, dugasztápot,
vagy egyéb, megfelelő minőségű adaptert.
Teendők áramütés esetén
Egy áramütés szövődményei (szívritmuszavar, vérrög) akkor is halálhoz vezethetnek, ha az
áramütés nem tűnik komolynak. Ezért áramütés esetén mindenképp el kell látogatni az illetékes
korházba, rendelőbe 24 órás megfigyelésre.
Áramütés esetén a legfontosabb teendők:
• Illető eltávolítása az áramkörből. Figyeljünk arra, hogy ha az illetőt csupasz kézzel
megérítjük, minket is áramütés érhet.
 • Az illető állapotának felmérése. Szükség esetén elsősegélyben részesítése (légutak
biztosítása, újraélesztés, stabil oldalfektetés).
• Szükség esetén mentő hívása
• 24 órás orvosi megfigyelés.
Ne felejtkezzünk meg az áramütés helyszínéről sem, biztosítsuk azt, hogy a ne jelentsen további
balesetveszélyt.

Áramkörök összeállítása breadboard-on

A breadboard egy elterjedt megoldás egyszerű áramkörök gyors megvalósítására. A breadbordba
vékonyabb lábakkal rendelkező furatszerelt (throu-hole) alkatrészek illeszthetők be, valamint
vékony, kemény véggel rendelkező vezetékek.

45. ábra: Egy breadboard képe

A breadboardok esetén két fő vezető sáv típus van. A panelek mindkét szélén vannak olyan
vezetékek, melyek elsősorban a tápfeszültség (piros) valamint a föld (kék) elosztására szolgálnak.
Bizonyos panelek esetén ezek a sávok a panel felénél el vannak választva egymástól, erre a
részletre érdemes figyelni. A panel középső részén olyan vezető sávok vannak, melyek
függőlegesen kötnek össze 5-5 csatlakozási pontot.

46. ábra: A csatlakozási pontok összekötése a breadboardban

 47. ábra: Példa egyszerű áramkör megvalósítására

Bár a breadbord alkalmas áramkörök gyors összeállítására, általában nem a legmegbízhatóbb

megoldás. A csatlakozási pontok nem mindig tökéletesek, előfordulhatnak hibás érintkezések,
nem érintkező vezetékek, rosszabb esetben rövidzárlatok is létrejöhetnek. Komplexebb, vagy
nagyobb frekvenciás áramkörök megvalósítására már nem alkalmasak.

Áramkörök összeállításának lépései

Ahhoz, hogy áramköreink megfelelően működjenek, az alkatrészek ne hibásodjanak meg, oda kell
figyelni az áramkörök megfelelő összeállítására. Arduinos körökben gyakran előfordul az a
kifejezés, hogy „az Arduino boardom kicsit gyengélkedik”. Ilyen akkor fordul elő, hogy ha az
áramkörök nincsenek megfelelően összeállítva, túllépjük azok rendeltetésszerű működési
körülményeit, ezért azok megbízhatatlanná válnak, meghibásodnak.
Tervezés
Az áramkört összeállítás előtt meg kell tervezni, célszerű kapcsolási rajzot is elkészíteni (akár
papíron, akár számítógépen). Mindig ellenőrizzük, hogy a kapcsolási rajz helyes-e:
• A földvezeték eljut-e minden szükséges helyre
• Minden alkatrész a megfelelő tápfeszültséget kapja-e
• LED-ek előtt van-e előtét ellenállás
• Megfelelők-e a logikai feszültségszíntek az áramkör különböző részén
• Az áramerősség korlátait nem-e lépjük túl
• Nem lépjük-e túl valamely alkatrész teljesítménykorlátját
Áramkör elkészítése
Az áramköröket csak kikapcsolt állapotban szabad szerelni. Ha nem így teszünk, véletlenül sem
szabad hibázni, egyetlen pillanatnyi figyelmetlenség is komoly anyagi kárhoz, rosszabb esetben
sérüléshez vezet.
Figyelni kell arra, hogy az USB-n keresztül a számítógépre kötött eszközök feszültség alatt vannak.
Hasonlóan, az elemek és akkumulátorok folyamatosan feszültség alatt vannak, ezek kezelése
komoly figyelmet igényel.
A kapcsolást az előre elkészített kapcsolási rajz alapján készítsük el, bekapcsolás előtt
mindenképp ellenőrizzük le az elkészített kapcsolást. Mindig nézzük meg, hogy a
tápfeszültségvezetékek és földvezetékek a megfelelő helyre vannak-e bekötve.
Áramkör tesztelése
Az áramkört akkor helyezzük feszültség alá, hogy ha megbizonyosodtunk, hogy az helyesen van
összeállítva. Érdemes figyelni bekapcsoláskor a tápfeszültséget is (multiméterrel, tápfeszültségre
kötött LED-el), ha az nem éri el az elvárt szintet, akkor biztosan hiba van az áramkörben. Azonnal
kapcsoljuk ki a feszültségforrást, ha szerencsénk van, akkor egyetlen egy alkatrész sem károsodott
maradandóan.
Ha a tápfeszültség értéke megfelelő, de az áramkör nem működik, következhet a hibakeresés. A
hibakereséshez segítséget nyújt a kapcsolási rajz, ez alapján megpróbálhatjuk kitalálni
(kiszámolni), a különböző ponton mérhető feszültségeket, jelalakokat. Mérésekkel így
lokalizálhatjuk a hiba forrást, melyet áramtalanítás után kijavíthatunk.
A hibakeresésnél sokszor segítséget nyújthat az alkatrészek melegedése is: ha egy alkatrész az
elvártnál magasabb hőmérsékleten üzemel, az általában rossz jel. Bizonyos alkatrészek
üzemszerűen melegedhetnek is, ha rajtuk nagyobb feszültség esik nagyobb áramerősség mellett.
Tesztelés során sokszor feszültség alatt lévő áramkörökben végzünk méréseket. Csak
törpefeszültségű áramkörökben végezzünk méréseket, egyébként életveszélyes. Mivel az
áramkör feszültség alatt van, folyamatosan figyelnünk kell, hogy a multiméter mérőfejei nem-e
okoznak rövidzárlatot.

Köszönetnyilvánítás
A tanulmány elkészítését a Magyar Tudományos Akadémia Tantárgypedagógiai Kutatási
Programja támogatta.

Referenciák
Ajánlott irodalom
(Gergely I.) Gergely István, „Elektrotechnika”, General Press, ISBN 9639076333, 2 és 3
fejezet
(Hevesi 1998) Hevesi Imre, „Elektromosságtan”, Nemzedékek tudása tankönyvkiadó,
ISBN:9789631883718, 1998, 1, 2, 3, 4, 6 és 7 fejezet
(Gingl) Gingl Zoltán, „Elektronika 1”, elérhető: http://www.inf.u-
szeged.hu/~gingl/hallgatoknak/elektronika1/

További olvasnivalók
(Hodossy 2012) Hodossy László, „Elektrotechnika I.”, EDUTUS Főiskola, 2012, elérhető:
https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2010-
0017_48_elektrotechnika_I/index.html
(Halmai 2012) Halmai Attila: „Analóg elektronika”, EDUTUS Főiskola, 2012, elérhető:
https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2010-
0017_03_analog_elektronika/adatok.html
(Szabó 2012) Szabó Géza: „Elektrotechnika – Elektronika”, Typotex Kiadó, 2012, elérhető:
https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/0018_Elektrotech
nika-elektronika/adatok.html
(Wiki 1) Wikipédia: Áramütés, elérhető:
https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81ram%C3%BCt%C3%A9s
(Wiki 2) Wikipedia: Electrical injury:
https://en.wikipedia.org/wiki/Electrical_injury
További kapcsolódó tananyagok:
(Tananyag honlapja) http://www.inf.u-szeged.hu/miszak/arduino-alkalmazasa-a-fizika-es-az-
informatika-oktatasaban/
Megoldások
• 1. feladat: bal – a); közép – b); jobb – b)
• 2. feladat: fent – a); lent – b)
• 3. feladat: bal – 9,8 mA; jobb 303 μA
• 4. feladat: bal – 3 V; jobb – 24 V
• 5. feladat: bal: 200 Ω; jobb – 5,6 kΩ
• 6. feladat: 1,5 mA
• 7. feladat: 0,12 mA, 𝑈1 = 1,2 𝑉, 𝑈2 = 2,4 𝑉
• 8. feladat: 10 V
• 9. feladat: B) és C)
• 10. feladat:
o A) A LED-nek nincs áramkorlátozó ellenállása. A LED és a tranzisztor is
tönkremehet.
o B) A használt tranzisztor nem megfelelő. Bár az áramkör nem megy tönkre, a
tranzisztor nem vezérelhető 0 és tápfeszültség közötti feszültségekkel.
o C) A tranzisztor bázisán nincs ellenállás. A tranzisztor tönkremehet.
• 11. feladat:
o a) A relével nincs párhuzamosan bekötve védődióda. A relé üzemeltetése során a
tranzisztor tönkremehet.
o b) A védődióda hibásan van bekötve, a tranzisztor bekapcsolása esetén vezet.
Mind a dióda, mind a tranzisztor tönkremehet.