Bőhön höbűn1

(burját mese)

Hajdanában élt egy legény, Bőhön. Volt egy kis, fehér bikája, csak akkorka, mint egy tetű,
meg egy csöppnyi szekere – abba fogta be a bikát. Egyszer befogott Bőhön, elindult vadászni.
Ment a szekérke, haladt, egyszer látja a legény, hogy az úton hever egy olló. Leszállt, felvette,
szekerébe tette, és azt mondta:

- Bármi legyen, gazdagít!

Ment tovább, és látta, hogy az úton egy béka piheg. Felvette és a szekérre tette, mert azt
szokta mondani Bőhön:

- Bármi legyen, gazdagít!

Haladt, haladt, s az úton elébe került egy kígyó. Felvette Bőhön, feltette a szekérre:

- Bármi legyen, gazdagít!

Ahogy ment tovább, meglátott valamit, hát, egy tehénlepény. Ezt is felvette Bőhön, és a
szekerére tette:

- Bármi legyen, gazdagít!

Folytatta útját a legény, megint szemébe ötlött valami: az úton meglátott egy kalapácsot.
Felvette, a szekerére tette:

- Bármi legyen, gazdagít!

Megint ment, az úton két fogolytojást talált. Ezeket is a szekérre rakta:

- Bármi legyen, gazdagít!

Amint továbbhaladt, elébe akadt egy száraz kökény- meg egy kiszáradt galagonyabokor.
Mindkettőt a szekérre tette, s megint azt mondta:

- Bármi legyen, gazdagít!

Megérkezett Bőhön egy magantháj2 házához és bement. A tehénlepényt a küszöb mellé

tette, a kalapácsot az ajtó fölé. A békát a savóba, a kígyót a tejbe rakta, az ollót bedugta az
ágyba a tüskés kökénnyel meg a galagonyával együtt, a fogolytojásnak hol legyen a helye? A
tűzhely hamujában vele! Maga Bőhön bebújt a magantháj ágya alá. Lefeküdt és várta, hogy
megjöjjön a szörny.

1
vadász
2
sokfejű, emberevő szörny
Hamarosan megérkezett a magantháj, s ahogy bement a házba, felhördült:

- Fúj, micsoda bűz! Földi férgek jártak itt!

Inni akart a savóból, fel is emelte az edényt, de kiugrott belőle a béka. Megrémült a
magantháj:

- Mi a csoda történik itt?!

Ment a tejhez, hogy igyék, ráhajolt az edényre, de ekkor előbújt a kígyó és megmarta. A
magantháj még jobban megijedt:

- Mi a csoda ez már megint?!

Le akart feküdni az ágyra, de alighogy elhelyezkedett, hátába szúródott az olló,

összebökdöste a kökény meg a galagonya. Ijedt kiabálással pattant fel:

- Ennek biz fele sem tréfa!

Odament a tűzhelyhez, hogy tüzet gyújtson, de amint fújkálta a lángot, a két fogolytojás
kipukkant: a magantháj szeme telement hamuval és forró tojáslével, teljesen megvakult, s
amikor ki akart futni a házból, rálépett a tehénlepényre, megcsúszott és elesett. Ugyanakkor
a fejére zuhant a kalapács, és betörte: elpusztult a magantháj.

Böhőn höbűn ezután a házában élt.

(Forrás: Apagyilkos sámánfiak. Burját mesék és mondák)