ÁLTALÁNOS

METEOROLÓGIA
ƒ A meteorológia szó eredete
¾ Aristoteles: „Meteorologica”

ƒ A meteorológia tárgya:
¾ az ókorban
¾ napjainkban

ƒ Ógörög eredetű szavak a meteorológiában:

kozmosz, asztronómia, szféra, atom, atmoszféra, homo-,
heteroszféra, tropo-, sztrato-, mezo-, termo-, exo-, magnetoszféra,
krioszféra, homogén, heterogén, baro-, bárikus, izobár, izoterma,
ciklon, anticiklon, dinamika, sztatika, szinoptika, aerológia,
klimatológia, geológia, geográfia,
 A meteorológiai helye a tudományok között

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK

M A T E M A T I K A

BIOLÓGIA KÉMIA FIZIKA F Ö L D T U D O M Á N Y O K

Geológia Oceanológia Hidrológia Geokémia Geofizika Földrajz

M E T E O R O L Ó G I A

Elméleti v. Szinoptikus Kozmikus Aerológia Ált. v. fizikai Bio- és agro- Hidro- Éghajlattan
Dinamikus meteorológia meteorológia meteorológia meteorológia meteorológia (Klimatológia)
meteorológia
 A Föld légköre
A Naprendszer több bolygójának szilárd tömegéhez
kapcsolódó gázburok

ƒ A légkör összetétele
ƒ A légkör kiterjedése
ƒ A légkör tömege
ƒ A légkör szerkezete
 ƒ A légkör összetétele

A Föld légköre = gázkeverék + cseppfolyós + szilárd anyagok

diszperz rendszere

A légköri gázok osztályozásának szempontjai:

1. az illető gáz mennyisége térben és időben mennyire
állandó;
1a. állandó gázok (N2, O2 és a nemesgázok): mennyiségük
hosszú időn át változatlan (nem geológiai időskálán!);
1b. változó gázok (CO2, CH4, H2, N2O, O3): mennyiségük
rövidebb időn belül (néhány év, pár évtized) változik, s
koncentrációjuk térben is változik;
1c. erősen változó gázok (CO, NO2, NH3, SO2, H2S):
mennyiségük igen rövid időtartamon (néhány nap, illetve
hét) és kis területen belül is jelentősen megváltozik.
2. A légköri gázok relatív mennyisége (térfogati aránya)
2a. fő összetevők (N2, O2, CO2, Ar: 99,998 %);
2b. nyomgázok (2a.-n kívül az összes többi gáz);
2c. szilárd és cseppfolyós anyagok (aeroszolok).
2b. + 2c. = nyomanyagok (közülük legfontosabbak: H2O
és az aeroszolok)
ƒ A légkör kiterjedése

A légkör felső határát nem lehet megállapítani.

¾ elméleti számítások a légkör vastagságának
meghatározására (G = Fc);
¾ napszakos, évszakos hőmérsékletváltozások;

DE:
Támpontok a légkör kiterjedésének közelítő pontosságú
megbecslésére:
1. A meteoritok felvillanása:
Oka: súrlódás;
Észlelhető: kb. 100 km, de 300-500 km
magasságban is!

2. A sarki fény:
Oka: a Napból érkező hidrogénmagokat és
elektronokat a magaslégkör gázatomjai
gerjesztik.
Észlelhető: 60-400 km, de 1000 km
magasságban is!

3. A rádióhullámok visszaverődése:
Oka: a magaslégköri ionizált (elektromosságot
vezető) rétegek, ahol a gázatomok egy
része a Nap ibolyántúli és röntgen
sugárzása miatt elektromos töltésű.
Észlelhető: 60-300 km között, de 3000 km
magasságban is!
ƒ A légkör tömege

¾ Meghatározható a földfelszíni légnyomásmérések

alapján
G = m⋅ g
F = p⋅ A
m⋅ g = p⋅ A

p⋅ A ⎡ N ⋅ m −2 ⋅ m 2 ⎤
m= ⎢ m ⋅ s −2 ⎥ ⎣ → ⎡ kg ⋅ m ⋅ s −2
⋅ m −2
⋅ m 2
⋅ m −1
⋅ s 2
⎤⎦ → [ kg ]
g ⎣ ⎦
Néhány számítási eredmény:

Aujeszky (1952): 5,275 * 1021 g

Makra (1995): 5,136 * 1021 g
Trenberth (1981): 5, 117 * 1021 g
¾A légkör tömegének jelentős része az alsó 20 km-es
rétegben található.

A légkör tömegének magasság szerinti eloszlása

50 %: 5,5 km alatt
90 %: 16,2 km alatt
95 %: 20,6 km alatt
99 %: 31,0 km alatt
 9 Homogén légkör

Határozzuk meg a homogén légkör vastagságát!

G=F
m⋅ g = p⋅ A
ρ ⋅V ⋅ g = p ⋅ A
ρ ⋅ A⋅ h ⋅ g = p ⋅ A
ρ ⋅h⋅ g = p
p
h=
ρ⋅g

⎡ N ⋅ m −2 ⎤
→
⎢ kg ⋅ m −3 ⋅ m ⋅ s −2 ⎥ ⎣ ⎡ kg ⋅ m ⋅ s −2
⋅ m −2
⋅ kg −1
⋅ m 3
⋅ m −1
⋅ s 2
⎤⎦ → [ m ]
⎣ ⎦
ƒ A légkör szerkezete
¾ A levegő kémiai összetétele és a légkört alkotó
gázok átlagos molekulatömege alapján:
1. homoszféra: a kémiai összetétel és az
alkotó gázok átlagos molekulatömege
állandó (90 km magasságig).
2. heteroszféra: a kémiai összetétel a
magasság függvénye, és az alkotó gázok
átlagos molekulatömege a magassággal
fölfelé rohamosan csökken (90 km fölött).
⇒ kisebb sűrűségű összetevők:
800-1000 km: O
1500 km: He
> 1500 km: H2
¾ A légkör termikus tulajdonsága alapján:
ƒ A hőmérséklet szerinti szerkezet
troposzféra (feláramlási gömbhéj): [0 km − 10-15 km]
sztratoszféra (réteges gömbhéj): [10-15 km − 50 km]
mezoszféra (középső gömbhéj): [50 km − 90 km]
termoszféra (meleg gömbhéj): [90 km − 1.000 km]
magnetoszféra (mágneses gömbhéj):
[1.000 km − 60.000 km]
exoszféra (külső gömbhéj) [60.000 km − ]
ƒ A száraz, nyugalomban lévő tiszta légköri
levegő fizikai állapotjelzői
Egyszerűsített légkör
1. csak fő összetevők
2. vízgőz nincs
3. mozgás nincs

E légkör modell leírásához elegendő a gázok három

állapotjelzőjének ismerete:
a. sűrűség (vagy fajlagos térfogat)
b. nyomás
c. hőmérséklet
a1. sűrűség (= a térfogategységben foglalt tömeg)

m
ρ= ⎡⎣ kg ⋅ m −3 ⎤⎦
V

a2. fajlagos, vagy specifikus térfogat (= a sűrűség

reciproka)

1
V
V = =
'
⎡⎣ kg −1 ⋅ m3 ⎤⎦
ρ m

A sűrűség és a fajlagos térfogat kapcsolata:

ρ ⋅V ' = 1
b. nyomás (= a felületegységre merőlegesen és
egyenletesen ható nyomóerő)

F = p⋅ A

F ⎡N −2 ⎤
p= −1
⎢⎣ m 2 → kg ⋅ m ⋅ s ⎥⎦
A
c. hőmérséklet (= az anyagot alkotó molekulák
rendszertelen mozgást végeznek, s ennek
kinetikai energiája arányos a hőmérséklettel)
abszolút hőmérséklet
A hőmérséklet objektív meghatározásának
kritériumai:
9 Egy rendszer csaknem valamennyi paramétere függ a
hőmérséklettől;
9 Az egymással érintkező rendszerek közötti
hőmérséklet-különbségek egy idő után kiegyenlítődnek
⇒ termikus egyensúly
9 Előállíthatók jól reprodukálható hőmérsékletek:
(*) p = 1 atm; a tiszta jég és a víz keveréke
(**) p = 1 atm; a forrásban lévő víz fölötti gőz

Abszolút hőmérsékleti skála, vagy Kelvin-skála:

T(K) = T0 + t (ºC); T0 ≈ 273 = konstans
ƒ Öszefüggés a három állapotjelző között,
az általános gázegyenlet

A gázok állapotjelzői közötti kapcsolatok feltárása:

Gay-Lussac törvénye (1802):
állandó nyomáson (térfogaton) a tökéletes gázok
térfogata (nyomása) lineárisan változik a
hőmérséklettel
(tökéletes gáz: molekulái között a kölcsönhatás elhanyagolható)

V (t ) = V0 ⋅ (1 + α ⋅ t ) p (t ) = p0 ⋅ (1 + α ⋅ t )
Boyle (1664) – Mariotte (1676) törvénye:
állandó hőmérsékleten adott mennyiségű tökéletes gáz
nyomása fordítottan arányos a fajlagos térfogatával

p1 ⋅ V1 = p2 ⋅ V2 = állandó

Boyle – Mariotte – Gay-Lussac törvénye:

Ha t ºC hőmérsékleten valamely tökéletes gáz adott meny-
nyiségének nyomása p, fajlagos térfogata V, akkor

p ⋅ V = p0 ⋅ V0 ⋅ (1 + α ⋅ t )

1
ahol α= a gáz anyagi minőségétől
273,16

független állandó (térfogati hőtágulási együttható).

Fejezzük ki a fajlagos térfogatot a gáz ρ sűrűségével:

1 1
V= V0 =
ρ ρ0

s tekintsük a T = 273 + t abszolút hőmérsékletet.

Innen a fentieket behelyettesítve a p ⋅V egyenletébe, a

következőt kapjuk:

p p0
T
= ⋅
ρ ρ0 273
 p0
A fenti egyenletben a konstans az adott
ρ0 ⋅ 273
gázra nézve állandó szám.
Neve: gázállandó
Jele: R

Innen a fajlagos térfogat és a sűrűség közötti összefüggés

p0 ⋅ V0
alapján: R=
273
Most helyettesítsük be a gázállandó értékét, s
végeredményül az általános gázegyenletre a következő
két egyenletet kapjuk:

p
ρ
= R ⋅T → p = ρ ⋅ R ⋅T

p ⋅V = R ⋅ T
Az általános gázegyenlet csak azon gázokra érvényes,
melyek kellően távol vannak cseppfolyósodási
hőmérsékletüktől.
A levegőre érvényes.