Biológiai motorok

• Kémiai energiát használnak (ATP, proton gradiens) mechanikai

munka létrehozására.
• Ember alkotta gépekhez való hasonlóság

• Anyagok szállítása
• A genetikai kód másolása, lefordítása és átírása
• Más sejtekkel vagy a környezettel való kölcsönhatás
• A sejtosztódás és -mozgás elősegítése
• Izomösszehúzódás

• Baktériumok mozgatása
• ATP szintézis vagy lebontás
Motorfehérjék csoportosítása

1. Aktin-alapú motorfehérjék: a miozinok

2. Mikrotubulus alapú motorfehérjék
a. Dineinek
b. Kinezinek lineáris
c. Dinaminok
3. DNS alapú motorok 1
4. Rotációs motorok
Forgó fehérjemotorok Oster és Wang, TICB 13(3), 114-121, 2003.

Kétfajta motor:
ATP hidrolízis által hajtott: F1
ion (H+, Na+) gradiens által hajtott: F0, baktérium flagelláris motor
Az F0F1 ATP-szintáz tehát két motor közös tengellyel összekötve!
A működésük alapelve: a Brown mozgásból (hőmozgásból!) származó
energiát alakítják át az intermolekuláris kölcsönhatások felhasználásával
mechanikai erő kifejtésére.
Két határeset:
„power stroke” („evezőcsapás, evezőhúzás”) mechanizmus: A kedvezőtlen
irányú Brown mozgást kis szabadentalpiaesések (~kT) sorozatából álló
potenciállal teszi kevésbé valószínűvé
„Brown racsni”: Az előremenő, nagy lépést jelentő termális fluktuációt nagy
szabadentalpiaeséssel (>>kT) teszi jóval valószínűbbé, mint a hátrafelé
menőt.
Mindkettőben közös a rövidtávú intermolekuláris vonzóerők (H-kötés vagy
elektrosztatikus) kihasználása.
Az F1 motor működési elve (ATP
hidrolízis)
„Power stroke” mechanizmus
sematikusan
1) A szubsztrát gyengén (kevés H-
híddal) köt a kötőhelyre
2) Az enzim katalitikus helye fluktuál,
de ha jobbra mozdul, újabb H-kötések
alakulhatnak
A rendszer szabadentalpiája a
szubsztrát fokozatos kötése során

3) Az enzim kötőhelye a fluktuációkat kihasználva egyre több hidrogénkötést

hoz létre a szubsztráttal, és eközben a konformációja változik, mechanikai
erőkifejtést eredményezve (gyengén erősen kötött szubsztrát). Ezáltal
képes egy FL külső erő ellenében munkát végezni.
4) Az erősen kötött szubsztrát kémiai átalakulás (kötés felhasítása) következ-
tében szétesik. A részek elektrosztatikusan taszítják egymást, elmozdulnak
(elfordulnak). Az erősen irányfüggő H-kötések felszakadnak. Emiatt a Pi gyen-
gén kötötté válik és kilép, de az ADP erősen kötve marad, és egy másik kataliti-
kus helyen felszabaduló energia egy részét használva gyengül annyira a kötése,
hogy elhagyhatja a kötőhelyet.
Az F1 motor működési modellje (ATP hidrolízis)
A motor a „power stroke” mechanizmussal, a pirossal jelölt folyamat során
fejti ki a forgatónyomatékot a alegységre (tengelyre):

sok kis lépés (15-20 H-kötés létrejötte)

CS + ATP CS·ATP CS·ADP·Pi CS·ADP + Pi CS + ADP

(CS: katalitikus hely)

Az F1 fej ATP kötőhelyének

(a alegységnek) részlete

A B hélixet és a lemezt összekötő P hurok

végez aszimmetrikus Brown mozgást, és ezzel
felhúzza a lemezt mint rugót. Ez a
mechanikai erő áttevődik a alegységre, a
tengelyre (az ábrán nem látható), és
elforgatja azt.
Az F1 motor működési modellje (ATP hidrolízis)

Ugyanez egy mechanikai modellel szemléltetve:

nyitott állapot, zárt állapot,

gyengén kötött erősen kötött
ATP ATP
Az F1 motor működési modellje (ATP hidrolízis)

A P hurok kvázi egyenletesen halad előre a nukleotid mentén, miközben

újabb és újabb H-kötések jönnek létre. (Egy H-kötés energiája 0-tól 4-6
kT-ig nőhet). Ez a mechanizmus állandó forgatónyomatékot eredményez. A
H-kötések szabadentalpiája fordítódik a lemez torziójára. A lemez
rugóként elfordítja a alegység felső részét, és ez fordítja el a tengelyt.
Az elfordulás tehát meglehetősen simán történik.
A 24 kT kötési energiából 10 kT fordítódik a lemez meghajlítására és a
forgatásra.
A hidrolízis után az ADP és a Pi elektrosztatikus taszítása elősegíti a Pi
elengedését a kötőhelyről.
A maradék energia arra kell, hogy a hidrolízis után kötve maradt Mg-ADP
elhagyhassa a kötőhelyet. Ehhez az energiát már a szomszédos kötőhelyre
egyre erősebben bekötő ATP szolgáltatja.
A membránba ágyazott F0 motor működése

Az F1 eltávolítása után a membránban

visszamaradó F0 a protonok számára átjárhatóvá
teszi a membránt. Az F1 tehát „eldugaszolja” ezt a
csatornát.
Az oligomicin antibiotikum gátolja az ATP
szintézishez vagy hidrolízishez kapcsolt
protontranszportot az F0 -n keresztül: innen a
neve is (angolul „F-o”). Az oligomicin az F1-től
megszabadított F0 -t is „eldugaszolja”.
Az F0 másik gátlószere a DCCD
(dicyclohexylcarbodiimide), mely a c alegység
Asp61 aminosavjára hat. Ez az aminosav tehát
részt vesz a protontraszportban.
Az állórész a alegységének Arg210 oldallánca
(szürke) és a forgórész egyik c alegységének
Asp61 oldallánca (piros) alkotják az aktív
centrumot.
A membránba ágyazott F0 motor működése

Az a alegység pontos szerkezete nem ismert. Feltehetőleg több

transzmembrán -hélixből áll.
A motor modellje: Az a alegység két transzmembrán fél-csatornából áll,
melyek egymással nincsenek összeköttetésben. Ezeket protonálható
aminosavak és vízmolekulák bélelhetik (v.ö.: bakteriorodopszin).
Az egyik félcsatornában a proton bejut a
membrán közepére. Ott átveszi a forgó c gyűrű
egyik alegységének D61 aminosavja. Egy másik c
alegység korábban betöltött D61 aminosavja pedig
a protonját átadja az a alegység másik fél-
csatornájába, ahol az kijut a membrán másik
felszínére. A D61 pK-ját protonleadás előtt az a
alegység R210 oldalláncával való kölcsönhatás
csökkenti le.
Az F0 motor működési modellje

A Propionigenium modestum Na+ által

hajtott F0 motorja.
A proton ATP-áz F0 motorja ettől
abban különbözik, hogy a proton
kivezető csatornája is az a
alegységben (az állórészben)
található.

Forgórész negatív töltése: Asp61 (E. coli proton ATP-áz); Glu65, Gln32 és
Ser66, azaz 1 negatív és 2 poláros (P. modestum Na-ATP-áz)
Állórész pozitív töltése: Arg210 (E. coli proton ATP-áz) Arg227 (P.
modestum Na-ATP-áz)
A kivezető csatorna blokkolt akkor, mikor az állórésszel átfedésbe kerül.
Ezért Na-iont csak a külső térből tud kötni a forgórész kötőhelye.
Az F0 motor működési modellje

Energetikai leírás: A forgatónyomatékot

két potenciálfelület közötti átmenetek
hozzák létre.
1 2. A hőmozgás egy üres Na kötőhelyet a
forgórészen az állórészbe forgat, ahol
csapdába ejti az állórész pozitív töltése.
2 3. A rotor balra, a belépő csatornába
fluktuál, amit segít a transzmembrán
elektromos potenciál a jobb irányú
fluktuációhoz képest.
3 4. Egy ott lévő Na ion nagyrészt semlege-
síti a kötőhelyet. Ezáltal a piros potenciál-
felületről átkerül a rendszer a kékre
4 5. A töltetlen kötőhely energiagát nélkül
fordul tovább a lipid fázisba, ahol a kilépő
csatorna megnyílik.
5 6. Leadja a Na iont, így a rendszer
visszakerül a piros energiafelületre.
Az F0 motor működési modellje

Energetikai leírás: A forgatónyomatékot

két potenciálfelület közötti átmenetek
hozzák létre.

A végső (6.) helyzetben a kötőhely negatív

töltése miatt a visszafelé történő forgásnak
nagy az energiagátja.
Végeredmény: A piros potenciálfüggvény
jobb és bal széle közti szabadentalpia-esés.
Oka: egy Na+ átkerült a magas Na oldalról
az alacsonyabbra.

Ez a motor Brown-racsniként működik: a pirosról a kék, majd a kékről a

piros potenciálfelületre való ugrás jelenti a két nagy szabadentalpia esést
egy ciklusban. Ezután a rendszer egy alacsonyabb energiaszintről, de
ugyanúgy folytathatja egy újabb ciklussal.
A két motor mechanikai kapcsolása

Az F0 motor c alegységeinek száma váltózó: 10-15. Egy teljes

körülfordulásakor tehát 10-15 protont szállít át a membránon, az elemi
elfordulás is változó (360o/10 – 360o/15). Az F1 motor viszont szigorúan
120 fokos (90+30) lépésekben forog. A kettő mechanikai kapcsolatát
jelentő tengely (a γ alegység) tehát szükségképpen flexibilis áttétet jelent,
analóg módon a gépiparban a szíjhajtással (szemben a tengelyes vagy a
lánchajtással).
Termodinamika

Molekuláris méretekben a II. főtétel látszólag sérül.

A Brown (hő-) mozgás energiáját kicsatolva a motorok egyirányú forgást és
munkát végeznek, miközben a környezetük lehűl.
De! Mindez csak akkor lehetséges, ha az aszimmetriát (transzmembrán ion
grádiens vagy az ATP-ADP reakció egyensúlytól való eltávolítása) valamilyen
más energiaforrás fenntartja. A II. főtétel csak azt mondja ki, hogy nem
lehetséges a környezettől hőt elvonva munkát végezni úgy, hogy közben a
környezetben más változás nem történik.
Brown racsni mechanizmus
sematikusan, egy másik esetben

A D tárgy Brown mozgást végez az FL erő

ellenében, és a termikus energiája néha
eléggé eltávolítja ahhoz, hogy a polimerbe
újabb monomer épülhessen be.
A polimer újabb alegységeinek bekötése
megakadályozza a visszafelé történő Brown
mozgást.
A valóságban ilyen mechanizmus is működik, A rendszer szabadentalpiája a
pl. a citoszkeleton növekedése során az aktin D elmozdulása függvényében
filamentumok polimerizálódnak, és a sejt
falán munkát tudnak végezni, azaz
deformálják azt.
A bakteriális flagellum motorja
Jóval erősebb, mint az F0 motor. Néhány adat:
Max. forgatónyomaték: 4000 pN nm. Max. erő a forgórész kerületén: 200
pN (mert a forgórész sugara 20 nm). 1 körülfordulásra ~ 1200 proton megy
át a membránon, egyenként 6 kBT energiával járulva hozzá a forgatáshoz.
Max. frekvencia: 300, ill. 1700 Hz a proton, ill. Na+ által hajtott motorra.
Proton (ion) turbina mechanizmus modellje: az állórészben található, a
membránra merőleges ioncsatornákban haladó transzportált töltésre a
forgórészben ferdén sorban elhelyezkedő ellenkező előjelű töltések
hatnak.

A legújabb szerkezeti vizsgálatok ezt nem

támasztják alá. A mechanizmus kérdése nyitott.
A bakteriális flagellum motorja

A flagellum és a motor
felépítése:

Fontos
aminosavak a
forgatás
szempontjából
A bakteriális flagellum motorja

Flagellumhoz rögzített mikroszkópikus

gömböcskék segítségével mérték a motor
fordulatszáma és a generált
forgatónyomaték közötti összefüggést.
A mérés a „power stroke” mechanizmust
valószínűsíti.
Az ion elektrokémiai potenciálkülönbség
energiája valószínűleg közvetlenül, aktív
módon, egyenletesen fejti ki a
forgatónyomatékot, nem pedig az Fo
motornál megismert Brown racsni alapján.
Az állórészben csak egy protonkötő hely van,
egy aszparaginsav. Ezért a turbinamodell
nem valószínű. Viszont van bizonyíték arra, D.F. Blair, FEBS Letters 545 (2003) 86-95
hogy az állórész fontos fehérjéje a
protonkötés nyomán konformációváltozáson
megy keresztül.
Ez egyrészt biztosíthatja a proton egyirányú mozgatását a membránon keresztül,
másrészt forgatónyomatékot fejthet ki a forgórészre.