Szergej és a tundrafarkasok1

Történet két kis hiúzról, akik bajba keverednek.

A történet egy őszi délutánon kezdődött, mégpedig egy eurázsiai erdős területen. Ezen a helyen élt
egy hiúzcsalád. Ebben a családban élt Szergej a hiúzkölyök. Szergej nagyon csintalan, játékos és
merész kölyök volt. A családban nem volt egyedül, de nem ám! Volt egy barátja, Ivan.

Egy napon Ivan odament hozzá:

- Szergej! Képzeld, találtam egy jó kis helyet, ahova elmehetnénk! -mondta vidáman Ivan.
- Tényleg, és hol van? –kérdezte Szergej csillogó barna szemeivel.
- A Farakás-szurdokban! -kiáltotta vígan, majd hozzátette: - Nagyon jó hely, két farkas mondta
egyszer.
- Mikor indulunk? –kérdezte Szergej.
- Hát most! -mondta Ivan, majd se szó, se beszéd elindultak.

A hiúzkölykök bátran indultak útnak. A kis ragadozó macskafélék bundája sárgás színű fekete
pettyezett foltokkal tündökölt. Nyulak, rágcsálók, rókák vadászatában nagyon ügyesek. A vadászatot
szüleiktől elég korán elsajátították, így útközben falatoztak is kicsit, pár pockot zsákmányoltak.

Amikor odaértek a szurdokba, egy rémült hódot pillantottak meg.

-Nehogy bemenjetek oda! Veszélyes egy hely ez!

-Dehogy veszélyes! - rikkantotta kicsit sem megijedve Ivan.

-Nézd, ott egy tábla! –mondta Szergej, majd odalépett, és olvasni kezdte: F-A-R-K-A-S-SZ-U-R-D-O-K.
Te Ivan, tudsz te olvasni?

-Hát… egy picit.

-Ez nem a Farakás-szurdok, hanem a Farkas-szurdok!!!

Ekkor hatalmas vonyítást hallottak a távolból. Ivan Szergej mögé bújva, reszketve kérdezte:

-E-ez meg m-mi volt?

-Egy farkas! Pucoljunk innen, ha kedves az életünk!

De ekkor már késő volt, hiszen ott termett előttünk a tundrafarkasok vezére, Borisz.

-Mit kerestek itt, hiúzcsemeték?

-Mi csak eltévesztettük az irányt hazafelé, már indulni készültünk…

-Nem mentek ti sehová, kölykök. Maximum a számba!

-Kérlek, ne csináld!

-Hmm…Rendben. Nem eszlek meg benneteket, ha teljesítitek három kérésemet. Már amúgy is órák
óta kóborolok ezen az ijesztő helyen. Tudjátok, a falkánkban 7-10 farkas is van, de én balga egyedül
indultam vadászni, és most nem találok haza. Az első tennivaló, hogy hozzatok nekem a
Jenyiszterből2 Vizet. Az a kedvenc forrásom! Aztán vadásszátok le nekem egy havasi nyulat, hogy
erőre kapjak. Az utolsó kérésem pedig az, hogy segítsetek megkeresni az utat a falkámhoz. Három
napja a Gora Tepli3 hegy lábához indultak.
- Én tudom oda az utat! -mondta Szergej – Elmegyünk vízért és nyúlért neked, itt találkozunk.

Majd a két kis hiúz elindult a Jenyiszter folyó mentén. Mikor visszaértek, út közben levadászták a
nyulat, amelynek a torkos Ivan leharapta a farkincáját. Mikor visszaértek az ordashoz, megitatták,
megetették, s a farkas erősebb lett, mint valaha. Együtt elindultak a Gora Tepli lábához. Idő közben
beesteledett, és a kis Ivan megkérdezte:

-Borisz, te többször voltál itt, mint én. Van itt bármilyen ellenség?

-Persze! Egy csomó van, olyannyira, hogy még a vadabb őzek is szemen rúghatnak. Viszont a
legveszélyesebb az emberek után, a…

- MEDVEEE!!!-kiáltotta Szergej, mivel egy hatalmas barna medve ugrott rá Borisra, leteperve őt.
Borisz küzdeni próbált, ami nem volt túl sikeres. Majd Ivannal karöltve futásnak eredtek. Amint
futottak, megláttak egy hatalmas nőstény farkast. Az ordasnak gyönyörű fehér bundája volt, ami
nemcsak a hideg ellen volt jó, hanem a rejtőzködést is segítette.

-Hé, Szergej! Nézd mennyi farkas! Pont olyanok, mint Borisz.

Majd a nap felkelt, és Szergej meglátta azt, amit kerestek. Megtalálták Borisz falkáját.

A tundrafarkasok heten éltek egy falkában. A kis hiúzoknak ijesztő volt a sok farkas, ugyanis a
tundrafarkasok nagy termetűek, némelyik példány 137 cm hosszúra és 60 kg súlyúra is megnőhet.

- Mit kerestek itt, kölykök? -kérdezte meg az a nőstény, amelyet Szergei is meglátott. – Ez, a Gora
Tepli lába. Ez Borisz területe.

-Tudjuk, azért jöttünk. Borisz bajban van! Elkapta egy medve!

- Egy medve?! Hol van Borisz? – kérdezte a nőstény.

-Mi tudjuk, hol van, gyertek! -mondta Ivan, majd a két hiúz és a 10 farkas futva elindultak Boriszhoz.

Mikor odaértek, a medve feléjük fordulva felágaskodott. Boris alatta a hóban fekve nyüszített, majd
meglátta a csapatot.

-Akilina! Ivan! Szergej!!!

 A farkasok azonnal rátámadtak a medvére, aki fejvesztve menekült a farkasfalka elől. Ivan és Szergej
felsegítette Borist, majd elindultak a hiúzokhoz.

-Köszönöm, Szergej és Ivan. Van kívánságotok esetleg? Meg szeretném hálálni, amit velem tettetek.

Ivan és Szergej összesúgtak, majd végre megszólaltak:

-Köss békét a hiúzokkal!

-Hát jó…

Borisz és a falka bekísérte a kis hiúzokat a barlangjukba, majd megpillantották a hiúzok vezérét, Kirillt.

-Mit keresel itt, Borisz? Tűnj el, vagy…

-Békével jöttem.

-Tényleg? -kérdezte Kirill, majd folytatta: - Rendben, de akkor tartsd magad hozzá.

- Ígérem, hogy nem szegem meg a békét, ha te sem.

-Nem fogom – mondta Kirill, majd Szergejhez és Ivanhoz fordult – Ti pedig mától, nekem dolgoztok.
Üzeneteket fogtok továbbítani a hiúzok és a farkasok közt. Biztosítunk nektek szállást és ételt is, ha
szükséges.

-Rendben. Köszönjük, Kirill! – mondta Szergej, és hazament Ivannal.

Az anyukájuk nagyon aggódott már értük. Örömmel fogadta a két kis csavargót.

* 1: Eurázsiában élő farkas faj, amely a farkasok közül az egyik legnagyobb testhosszal, és mérettel rendelkezik. Fehér

színű bundája a tundrás vidékekbe szinte teljesen beleolvad.

2: Folyó Oroszországban.

3: Hegység Oroszországban.