ÉLŐBESZÉD

Minden embernek és minden közösségnek joga, hogy ismerje a saját

múltját. Nem könnyű ez az ismerkedés. A családi múlt, szüléink, nagy-
szüleink története valahol a harmadik, negyedik generáció után már
homályba vész. A régi magyar családok, s ez különösen a székelység-
nél volt erős, hét ősükig, hetedíziglen tudták visszafelé követni apáik
történetét, de ismerték az emberek a falusi közösségük történetét, a
templomuk alapításának korát, a falu különféle „beköltözött" családja­
it. Ezt a hagyományt, ezeket a történeteket a személyes emlékezet és a
szóbeli hagyomány tartotta fenn. A nagyobb közösség történetét azon­
ban mindig az írástudók vették számba, s ők s a közösséget tanító pa­
pok, tanítók közvetítették.
A múlt teljességét természetesen nem lehet ismerni. Gondoljunk
csak bele, ha az elmúlt tíz év minden percét kellene elmondani, akkor
az maga is tíz évig vagy még tovább tartana. Ezért nyilvánvaló, hogy
minden történet, így minden közösség története is válogatás, és termé­
szetesen korlátozott válogatás. Egyfelől korlátozza a történész rendel­
kezésére álló anyag, másrészt a történész, a válogató szempontjai. Az
elfogulatlan, a harag és részrehajlás, a gyűlölködés és hivalkodás nél­
kül, ahogy a latinok mondták, sine ira et studio író személy, történész rit­
ka. De van egy fontos ellenőrzés, és ez a történészek közössége, ahol
csak annak van tekintélye, aki minden erejével az igazságra, a tárgy-
szerűségre törekszik.
Több romboló tényező van, amely árt a történeti múlt megismerésé­
nek. Az első ilyen az érdek. Vannak, akik úgy képzelik, hogy a történe­
lem célja a mai érdekek igazolása, ezért úgy írnak történetet, hogy el­
hallgatják azt, ami a mai érdekek ellen való, míg kiemelik s olykor

7
felnagyítják azt, ami a mai érdeket megalapozni látszik. Egy másik, az
előzővel sokszor együtt járó romboló tényező az érzelem, az indulat.
A józan ítélőképesség mellé beszüremlik, szinte észrevétlenül eluralko­
dik az érzelem. A múlt dicsőséges cselekedetei a jogos értékelés mellett
elhomályosítják a múlt hibáit, bűneit, ezért ezeket letagadják vagy je­
lentéktelennek tüntetik fel, s ezzel elvész a történelem hitelessége. Ez
azért is nagy hiba, mert megakadályozza azt, hogy a közösség tanuljon
a múltban elkövetett tévedésekből, hibákból. De van olyan történész is,
aki csak a rosszat gyűjti egy közösségről, és elhanyagolja a kiemelke­
dőt, a dicsőségest. A harmadik romboló tényező a felületesség. Manap­
ság tele vagyunk történelmünkre vonatkozó olyan kijelentésekkel, írá­
sokkal, amelyek nem hosszas kutatóm unka eredményei, hanem
felületes, látszatokra épített kártyavárak. Ezekkel vitatkozni hiú áb­
ránd. Miután szerzőik nem ismerik a történettudományi kutatás elemi
szabályait, a vita szabályait sem fogadják el.
Sokszor összekeverik a történelmet a történeti legendákkal. A tör­
téneti legendák születnek, vagy a nép ajkán, vagy egy író képzeletében.
A csodaszarvas mondája régi, eredetileg nem is a magyar történeti le­
gendárium része volt, de átvettük, szereplőit megváltoztattuk. A tör­
ténet szépsége mellett szimbolikus igazsága könnyen megjegyezhető
és továbbformálható volt. Persze nem is lehetett a történetnek tanúja,
de nem is szánták történelemnek. A hagyomány mégis a közösségé
lett, íróink, zeneszerzőink gondoskodtak erről. Ág Illés történetéről
ma kevesen gondolnák, hogy Homérosz Achilleséről, vagyis Akhilleu-
száról vette a mintát, persze beillesztve a magyar történeti legendák
közé. A történeti legendák tehát a magyar hagyomány szerves részei­
vé váltak, de hiba lenne ezeket összetéveszteni a történelemmel.
A magyarság történetének talán a legvitatottabb része a magyarság
korai története. Ezt össze szokták keverni a magyarság eredetének kér­
désével. A magyarság eredete maga is összetett kérdés. Miről is beszé­
lünk? A magyar népesség eredetéről? A magyar nyelv eredetéről? A sa­
játos, minden más népétől eltérő magyar kultúra eredetéről? Mint látni

8
fogjuk, nem mindegy, hogyan tesszük fel a kérdést. Egy dologra azon­
ban nagyon ügyelnünk kell: csak tiszta, egyértelmű fogalmakkal, azok
módszeres használatával jutunk közelebb az igazsághoz.
A magyarság korai története a magyarság önállóvá válásától az ál­
lamalapításig tart. Ez mintegy kétezer év, amelyről igen kevés forrá­
sunk van. A magyarság kialakulása viszonylagos, az államalapítás előtt
és az után is tartott, sőt ma is folytatódik, hiszen a magyarság állandó­
an változott, újabb és újabb színekkel gazdagodott, míg más összete­
vőit elveszítette.
Szokták a magyarság korai történetét „őstörténetnek" is nevezni, és
sok esetben magunk is ezt tesszük. Ez tudományos értelemben vitatha­
tó, ugyanis a történettudományi közmegegyezés szerint az „őstörté­
net" azon kor története, amelynek nincsenek írásos forrásai. A magyar­
ság korai története azonban olyan időszakban zajlik, amikor az
emberiség már számos írásrendszert ismert, és azokkal le is jegyezte
korának eseményeit. Ezért tulajdonképpen jogosulatlan az államalapí­
tásig tartó korról mint „őstörténetről" írni. Mégis, mivel a magyar tör­
ténészi hagyományban, és a magyar közbeszédben továbbra is él az
„őstörténet" kifejezés, időnként mi is használjuk.
E könyv szerzője 1950-ben került az egyetemre. Célja már akkor is
az volt, hogy a magyarság korai történetét, kultúrájának egyediségét,
ennek kialakulását és okait kutassa, különösen a Keleten. Néprajzot és
keleti nyelveket tanult. Beutazta Mongóliát, hogy megértse, hogyan él­
nek a nomádok, kutatott a Volga és Káma vidékén, hogy nyelvi és tör­
téneti anyagot gyűjtsön a helybeli népektől. Első tudományos cikke
1955-ben jelent meg, azóta több száz tanulmányt és könyvet írt.
Korábbi kutatási eredményeinek összefoglalását 1996-ban A honfogla­
ló magyar nép (Balassi Kiadó, Budapest) címmel írott könyvében tette
közzé. 1999-ben Hungarians and Europe in the Early Middle Ages (Magyar-
ország és Európa a korai középkorban) című könyvében a nemzetközi
tudomány számára tette hozzáférhetővé a magyarság kialakulásáról
szóló vizsgálódásait. Az olvasó kezében lévő kiadványban megkísérli a

9
szélesebb, művelt nagyközönség számára is elérhetővé tenni eredmé­
nyeit. Aki az egyes fejezetek olvasása után szeretné elmélyíteni ismere­
teit, az itt talált vagy az ide tartozó történeti tényekkel közelebbről sze­
retne megismerkedni, vagy netalán arra kíváncsi, milyen források,
milyen módszerek alapján dolgozott e könyv szerzője, annak a fenti két
könyvet ajánljuk.
A korai magyar történelemnek számos modern, tudományos feldol­
gozása van, s a korszak sok írott forrásának magyar fordítása is olvas­
ható. Közülük a legfontosabbak adatait a kötetünk végén található bib­
liográfia tartalmazza.

2006. szeptember havában

A szerző

10
 1. NÉR NYELV, TÖRTÉNELEM

Mikor alakult ki a magyar nép? Erre csak azután tudunk választ adni,
hogy tisztáztuk, mit is értünk népen. A népnek sok meghatározása van
(-►nép), ezek közül fogadjuk el a következőt: nép az a történelmileg kiala­
kult csoport, amelynek 1. közös jelrendszere van, 2. tagjai tudatosan megkülön­
böztetik magukat más népektől és 3. saját, tartós önelnevezése van.
Nézzük meg kissé közelebbről, mit is jelent ez a meghatározás. Sok­
féle jelet ismerünk. A jel valami helyett áll. Az őskeresztények közös je­ A jel valami
le a hal volt, mert a hal görög nevének (IXThUS) betűi Jézus Krisztust helyett áll.
idézték; a régi magyar paraszti viselet egyszerre jelezte a vidéket, ahol
éltek, és például azt, hogy viselője leány vagy asszony. Ma közös jel a
nemzeti lobogó. A legfontosabb jelrendszer a nyelv. Ahogy a hal nem
azonos a kereszténységgel, úgy az asztal szó sem azonos a fizikailag lé­
tező asztallal, csak jelzi. Ahhoz, hogy ezt más is értse, a nyelvet meg
kell tanulnia, a jel és a jelzett közötti kapcsolatot el kell fogadnia. A jel
és a jelzett közötti kapcsolat ugyanis nem természetes, hanem önké­
nyes. Egy asztalt hívhatnak asztal-nak, Tisch-nek, table-nek, sztol-nak.
A közösség hosszú idő alatt alakítja ki a jelek és a jelzettek kapcsolatát.
Ezt a hagyományt vagy gyermekként szüléinktől tanuljuk meg (anya­
nyelv), vagy mint csatlakozó idegen, másoktól.
Bár a nyelv a közös jelrendszer legfontosabb része, egyedül a nyelv
nem határozza meg a népet. Azonos nyelvet beszélők tartozhatnak különbö­
ző népekhez. Ugyanazt a nyelvet beszélik spanyolországi és dél-amerikai
emberek, mégis különböző népek; ugyanez a helyzet a portugálok és a
brazilok esetében. Az osztrák, a svájci német és a németországi német
sem tartja magát azonos népnek. Népek nyelvet is cserélhetnek. A francia
nép kelta nyelvű gallokból és germán nyelvű frankokból tevődött össze,
de átvették a megszálló és gyarmatosító rómaiak nyelvét, s a mai fran­
cia nyelv a rómaiak által beszélt latin nyelv leszármazottja. Az ibériai
népek ugyanígy vették át a középkori latint, így a spanyol még csak
nem is a spanyolországi spanyolok őseredeti nyelve. Más a helyzet az

11
 olaszokkal. Nagy részük a helyi római lakosság leszármazottja, s az
olasz nyelv a középkor beszélt latin nyelvéből származik. Az olaszok
tehát megőrizték nyelvüket. Mindebből az következik számunkra,
hogy a magyar nép és a magyar nyelv története ugyan szorosan össze­
függ, de nem biztos, hogy azonos.
Az emberi csoportok kialakulása mindig együtt jár azzal, hogy a cso­
port tagjai, a „mi" szemben áll azokkal, akik nem tagjai a csoportnak,
ezek az „ők". Sokféle ilyen csoport van. Ilyen a család, az iskolai osztály,
a falu vagy a város, ilyenek lehetnek egy sportcsapat szurkolói, egy or­
szágrész lakói, és ilyen a nép. A népnek kiemelkedő szerepe van a cso­
portok között. Míg a többi csoport vagy időleges, vagy egy, esetleg több
célhoz kötött, a népbe születni kell. Létező néphez lehet csatlakozni, de
ez mindig együtt jár azzal, hogy a csatlakozó elfogadja a nép hagyomá­
nyos jelrendszerét, a néphez tartozónak vallja magát. Gondoljunk csak
Petőfire, akinek mind apja, mind anyja szlovák volt, mégis joggal tart­
juk az egyik legnagyobb magyar költőnek (—»Petőfi). Népet nem lehet
„teremteni", „kikiáltani", egy nép létrejötte nem egy perc, egy rövid idő
terméke, a nép hosszú idő alatt alakul ki, majd alakulhat át.
Mi magyaroknak Végül minden népnek van tartós önelnevezése. Mi magyaroknak ne­
nevezzük vezzük magunkat, de minket a németek úgy hívnak, hogy Ungaren, míg
magunkat... az angolok Hungarian, az oroszok vengerszkie néven neveznek. Mind­
egyik elnevezésnek megvan a maga története, s ezek a történetek felvi­
lágosítást adhatnak a magyarok régi történetéről (—»magyarság nevei).
Azoknak, akiknek közös a hagyományosan kialakult jelrendszere, a
kultúrája és nyelve, a mi-tudata és a neve, azoknak mindig van közös
azonosságtudatuk. Ez az azonosságtudat változhat, de csak átalakul,
nem szűnik meg, amíg a nép létezik.
A mai embernek, a Homo sapiens sapiensnek nem is olyan hosszú a
története. Először a Neander-völgyi ember (Homo sapiens neanderthalen-
sis) alakult ki. A Neander-völgyi embertől különböző mai ember törté­
netét mintegy 30-40 000 évre tudjuk visszakísérni. Megjelenése után
azonban meglepően hamar foglalta el a földtekét, s jutott el az akkor

12
összefüggő világ legtávolabbi pontjára is. A népek kialakulása azonban
nem régibb 10-12 000 évnél. Ugyanis az emberek először igen kis cso­
portokban éltek, s ezek jelrendszere, nyelve igen gyorsan változott,
mert hiányzott a nagyobb társadalmi egység, amely e változást az ál­
landó használat révén lassította, állandósította volna. A csiszoltkő-kor-
szak vagy újkőkor volt az első korszak (-»kőkorszakok), am ely­
ben megvoltak a feltételek ahhoz, hogy nagyobb társadalmi csoportok
hosszabban éljenek együtt. Több ezer ember több generáción át alakí­
totta a mindenki számára közös hagyományt (-»csiszoltkő-korszak).
Ezért népek és a mai értelemben vett nyelvek kialakulásáról csak a csi­
szoltkő-korszak kezdetétől fogva beszélhetünk.
Ezek az évszámok természetesen igen hozzávetőlegesek. Inkább a
nagyságrendjük, mint a számuk a fontos. A Föld különböző részein a
népek eltérő időben alakultak ki, hiszen a természetföldrajzi körülmé­
nyek is eltérőek voltak, de mindenütt a nagyobb, tartós közösségek lét­
feltételeinek megteremtése utáni időben alakultak, formálódtak ki a
népek.
Az emberi társadalom, az emberi csoportok történetével foglalkozik
a történelem, míg az embernek mint biológiai lénynek a történetét a
történeti genetika, a történeti antropológia vizsgálja.
A történelmet két nagy szakaszra bonthatjuk. Az első szakasz - az
emberiség őstörténete - az írásos emlékek megjelenéséig tart, míg a
második korszak az írásos feljegyzések megjelenése idején kezdődik.
Még egy kérdést érdemes feltennünk: minden nép története a csi-
szoltkő-korszakban kezdődik? Az elmúlt 10-12 000 évben népek kelet­
keztek, megjelentek a Földön, majd vagy fennmaradtak és átalakultak,
vagy eltűntek. Egy nép akkor tűnik el, amikor azonosságtudata is meg­ Egy nép akkor
szűnik. Számos népnek ma a nyoma sincs meg, így a Bibliában említett tűnik el, amikor
népek túlnyomó többsége is eltűnt. A Kárpát-medencét 567-ig lakó azonosságtudata
—»gepidákról tudni véljük, hogy egy —»germán nyelvet beszélhettek, de is megszűnik.
ma már nyomuk sincsen sehol. Az ugyancsak germán nyelvű közép­
kori -^vandáloknak szintén csak a neve maradt fenn. A valaha finnugor

13
 nyelvet beszélt -*merják, -^mescserek és ->muromák a 10-11. században
eloroszosodtak, felolvadtak az orosz népben. A Volga és Oka folyók kö­
zött élő, és valaha a finnugor erza-mordvin nyelvet beszélt terjuhánok
nyelvüket ugyan elvesztették, oroszul beszélnek, de azonosságtuda­
tuk, kultúrájuk a 20. századig megmaradt. A walesiek is elvesztették
nyelvüket, amelyet egy ideig csak mesterségesen, írók és tudósok tar­
tottak életben, de mivel megmaradt azonosságtudatuk, sikerült fel­
éleszteni nyelvüket, ahogy a skótokét is.
...népek Ugyanakkor népek szemünk előtt is keletkeznek. A Németalföldről
szemünk előtt Dél-Afrikába átköltözött holland paraszt telepesek utódai, a búrok,
is keletkeznek. önálló nép. A svéd, a norvég, a dán népek az északi germán népből for­
málódtak. Az amerikai nép is szemünk előtt alakul ki. A szláv népek -
lengyelek, csehek, szlovákok, szerbek, horvátok - sorban alakultak ki a
szláv ősnépből. A 10. században még egységes rúsz nép, vagyis az orosz
később vált szét a mai ukrán, fehérorosz és orosz néppé. A portugál
nép és nyelv fokozatosan önállósodott. A 14. század elején vált a portu­
gál nyelv az országban hivatalossá, de a portugálok ennél régebbre ve­
zetik vissza önálló nyelvük történetét. Róma városának kisszámú népe
évszázadok alatt nagyszámú idegent magába olvasztó római néppé
vált. De nem minden római polgár volt egyben tagja a római népnek,
gondoljunk csak Szent Pálra. Míg, ha egy családban nincs gyermek, a
család kihal, addig a nép megszűnésekor a tagok nem szűnnek meg.
Rendszerint valamely más néphez csatlakoznak, feladják saját kultúrá­
jukat, azonosságtudatukat, nyelvüket, de biológiai értelemben nem
tűnnek el.
Mint látjuk, a népek alakulása, megjelenésük, eltűnésük a néptörté­
net izgalmas tárgya. A politikatörténet a szélesebb értelemben vett vá­
rosnak (a —»polisznak): a városnak, az országnak, a birodalomnak, az ál­
lamnak, vagyis a politikai szervezeteknek s azok tagjainak, vezetőinek,
a királyoknak, a hadvezéreknek a történetét vizsgálja. A gazdaságtör­
ténet a gazdasági folyamatokat, a társadalomtörténet a társadalmak
működését és változásait kutatja. Ezek és más szakágak együttesen al-

14
kotják a történelemtudományt. Közülük ahhoz kell fordulni, amelyik
a kérdésünkre legilletékesebb választ adni.
Most térhetünk ki az elején feltett kérdésre: mióta van magyar nép? ... mióta van
A magyar nép egy nagyobb közösségből a Kr. e. 9-8. században vált ki. magyar nép?
Mire alapítja ezt az állítását a tudomány? A nyelv- és tárgytörténet (ré­
gészet) kutatási eredményeire, a magyar népnév történeti elemzésére,
néhány általános történeti körülményre.
A nyelvészeti elemzés azt mutatja, hogy a magyar nyelvet beszélők
közössége hosszabb ideig élt együtt a mai vogul és osztják nyelveket be­
szélők elődeivel. A magyar nyelv máig őrzi ennek a közösségnek a kö­
zös elemeit, de háromezer éves önálló története folyamán alapvetően
átalakult. Közös a többi ugor nyelvvel például íj, nyíl szavunk, az ín,
amiből a nyíl húrját készítették, amelyet őseink ideg-nek neveztek, ezek­
kel vadásztak olyan állatokra, mint a róka, vagyis a ravasz, a nyuszi, a
hölgy (hermelin), a menyét, a nyúl, a fájd, a fogoly, a lúd, a varjú, a holló. Kö­
zös szavunk a hal, a halászáshoz használt háló, s nem utolsó sorban a ló
és a (kötő)fék. A fémek közül közösen ismertük a következőket: arany,
ezüst, ón. Közös vas szavunk ekkor még valószínűleg rezet jelentett. Réz­
ből és ónból készítették a bronzot, és ekkor éppen a bronzkorban éltek
őseink. Eurázsia közepén a bronzkor a Kr. e. 8. század táján ért véget.
Ezt a bronzkori kultúrát és az áttérést a vaskorszakra a régészet és a
—>természettudományos kormeghatározások eszközeivel lehet kimutatni.
Az ugor kori együttélés bizonyítékai közül még a mans népnevet
kell megemlíteni. Ez máig a vogulok önelnevezése (mansi), az osztjá­
to k egyik önelnevezése (manty, mos), és ez van a magyar népnév első,
magy- felében is. Ez a közösség tehát rendelkezett saját önelnevezéssel,
és ez emelte ki a csoportot és állította szembe a többi népcsoporttal. A kö­
zös népnév egyben jelezte a közös azonosságtudatot is.
Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a korabeli magyarság
minden családja, minden tagja időtlen idők óta finnugor nyelven be­
szélt. Folyamatosan csatlakoztak hozzá, néha kisebb, máskor nagyobb
csoportok, s ezek sokféle nyelvet beszéltek vagy beszélhettek. De min-

15
 den csatlakozó magáévá tette a magyarság azonosságtudatát, s egy idő
után természetesen nyelvét is. Némely csoport hozott magával nyelvi
„hozományt", leginkább szavakat új dolgok megjelölésére, más cso­
portok nem hagytak nyomot.

2. A MAGYARSÁG KIALAKULÁSA

A magyarság kialakulását úgy kell elképzelni (bár minden hasonlat kis­

sé sántít), mint a Duna folyamát. Néhány kis forrás vizéből alakult ki,
azután sok különböző víz folyt bele, de a Duna mindig megmaradt Du­
nának. A Fekete-tengernél a legfinomabb vegyészeti elemzéssel is alig
lehet kimutatni, mely vízmolekulák származnak az eredeti forrásból.
Persze, míg a Duna esetében leginkább a név maradt azonosnak, addig
a magyarság esetében az azonosságtudat, a nyelv a folyamatos, és per­
sze a folyamatosan változó.
A magyarság A magyarság a vaskor elején főleg halászattal és vadászattal foglal­
a vaskor elején kozott. Már ismerte a lovat, amelyet teherhordásra és közlekedésre is
főleg halászattal használt, de nem volt még nyerge, és sokáig nem volt ->kengyele.
és vadászattal Szerszámai és fegyverei egyelőre ritkán vasból, többnyire még bronz­
foglalkozott. ból, csontból és fából készültek. A nemzetség neve a had volt, amely
egyszerre szolgált a nagyobb vérrokoni csoport és a harcba vonuló egy­
ség jelölésére. Mikor a többi ugor néptől elvált, az ősi szálláshely déli
oldalán élt. Az északi oldalon élt vogulok és osztjákok hosszú idő után
átkeltek az Urálon. Később más népek északra szorították őket. A ma az
Ob folyó környékén lakó vogulok és osztjákok (-»obi-ugorok) hagyo­
mánya olyan vonásokat őriz, amelyek nem arra a területre jellemzőek,
ahol most laknak. A mondáikban sokszor előforduló lovas hős arra a
korra utal, amikor még jóval délebbre éltek. A lónak ilyen szerepe csak
jóval délebbre volt lehetséges, a jelenlegi lakóhelyükön, a —>tajgában
nem. A bronzkor vége egyidős azzal a korral, amelyet Homérosz az Ili­
ászban írt le.

16
 A népcsoportok szétválása gyakori jelenség, de nem etnikai vagy
nyelvi alapon történik. A különböző törzsi csoportokon belüli és a cso­
portok közötti súrlódások, esetleg harcok eredménye. A dél felé húzó­
dó magyarokhoz csatlakozott egy másik nép, amelynek a neve er volt.
Ahogy a mans 'em ber' jelentésű volt, úgy ez volt a jelentése az er-nek is.
Ez a szó bújik meg az ember és a férfi szavainkban. Népnévként ma is is­
merik a középső Volga-vidéken. Az ősi népek neve legtöbbször csak Az ősi népek
annyit jelentett: „ember", „mi, akik az emberek vagyunk", míg a többi neve
az barbár, nem tud értelmesen beszélni, csak úgy hogy bar-bar. Ha ma­ legtöbbször csak
gyarázunk valamit, annak értelmét adjuk meg. Magyar népnevünk, annyit jelentett:
amely még a 12. században is magyer-nak hangzott, a mans (később: „ember"...
magy) és az er nép emlékét hordozza.
A fokozatosan önállósodó ősmagyarok a nagyobb erdei tisztásokon,
mezőkön már megkezdték a föld egyszerű művelését, a termés sarlóval
való aratását. Az erdőzónában lakó egyéb népekkel kereskedelmi kap­
csolatban álltak. Ezek között voltak más -»finnugor népek és -»irániak
is. Fizetőeszközük leginkább a vadászott állatok prémje lehetett. Ezzel
volt kapcsolatban, hogy már használták a tizes számrendszert. A tíz
számnevünk iráni eredetű, rokona a latin decem-nek, az orosz deszaty-
nak. Fejlődött az állattartásuk. Tehént már a tejéért tartották - mindkettő
iráni eredetű szavunk. Nyilvánvalóan volt kecskéjük és juhuk is, de er­
re nincsenek közvetlen bizonyítékok, csak közvetettek. Minden népnél
megelőzte a juh és a kecske háziasítása és tartása a szarvasmarháét.
A kelet-európai steppén a vas megjelenésével egy időben jelentek
meg a szkíta lovas nomádok. Róluk már sokat írnak az ókori szerzők,
közülük a legjelentősebb -»Hérodotosz. A szkíták birodalma, ugyan­
úgy, mint a későbbi nomád birodalmak, nem volt nyelvileg egységes.
Hérodotosz azt írja róluk, hogy a görögökkel hét nyelven, hét tolmács­
csal tárgyalnak. Egy viszonylag kis törzsi arisztokrata réteg uralma alatt
igen különböző népcsoportok éltek, többségük iráni nyelvet beszélt.
A külső világot azonban ezek a részletek nem érdekelték, az egész kö­
zösséget mint szkítát írják le. A szkíták fénykorában, a Kr. e. 6-5. század-

17
 ban művészetük (-»szkíta művészet) magas színvonalon állt, mesterei
kimelkedő szépségű - többségükben arany - tárgyakat készítettek.
Arany szavunk szkíta eredetű.
A magyarok fokozatosan kerültek a szkítákkal kapcsolatba, ami
azonban inkább kereskedelmi, mint szorosabb, népek közötti kapcsolat
volt. Ekkor ugyanis már igen fontossá vált a prém útja. Ez a nagyjából
a selyem útjával párhuzamos kereskedelmi út északon haladt. A mai
Perm és a mai Baskíria területéről indult, az Urál hegység közepén vá­
gott át, majd Dél-Szibéria ligetes-erdős vidékén húzódott. Itt többfelé
ágazott, egyik leágazása Kína felé biztosította az ottaniak prémellátá­
sát. A prém útján természetesen a kereskedők nemcsak prémekkel
megrakott lovakkal vagy szánokkal, időnként szekerekkel hozták-vit-
ték az árut. Kereskedtek más árukkal, és híreket, legendákat és techni­
kákat is terjesztettek. Ez azért nagyon fontos, mert az itt élő népek ko­
rántsem voltak elvágva Eurázsia fejlettebb területeitől.
Hérodotosz Hérodotosz nem nevezi meg közvetlenül a magyarokat. Leírt töb­
nem nevezi meg bek között egy a szkítáktól északra élő népet, akiknek a neve jürka
közvetlenül a (->Hérodotosz a iürkákról). Ebbe a népnévbe alaptalanul próbáltak be­
magyarokat. lemagyarázni ma ismeretes népneveket. De tőle is tudjuk, hogy a szkí­
táktól északra, a tisztásokkal tarkított erdős vidéken élő népek híres va­
dászok voltak.
A magyarok igen hosszú ideg éltek ezen a vidéken. Szomszédaik
közül ekkor különösen a —>permi népeket kell megemlítenünk. Ezeknek
a mai utódai a votjákok, permjákok és zűrjének, akik a nagy Volga-kanyar-
tól keletre és északra élnek. Fontos azonban, hogy bár bizonyára beol­
vadtak a magyarságba kisebb nem magyar csoportok, így erdőlakó
permi, iráni és finnugor nyelveket beszélők, de különösebben nagy
külső hatás nyomait ebben az időben nem találjuk. Szükség is volt a
magyarságnak erre az időre. Kultúrája, nyelve ekkor formálódott olyan
kerekké, hogy a későbbi időben már nem volt komolyan sebezhető.
Létszámának is folyamatosan növekednie kellett, mert különben beol­
vadt volna a későbbiekben az idegenek közé.

18
 Ez az a korszak, amelyben igen gyérek a forrásaink. Mégis fontos, Ez az a korszak,
hogy röviden áttekintsük őket. Egy fontos dolgot azonban előre kell amelyben igen
bocsátani. Semmilyen forrást sem szabad forráskritika nélkül használni. gyérek
A forráskritika megvizsgálja, hogy mennyire hihetünk a forrásnak, az a forrásaink.
mennyire megbízható. Milyen tévesztések és milyen tévedések van­
nak benne. Minden forráscsoportnak megvan a maga sajátos forráskri­
tikája. Erről részletesebben a 12. fejezetben írunk.
A történettudomány forrásait két nagy csoportra lehet osztani. Az
első csoportba az írott források tartoznak. Ezeket többféleképpen is
csoportosíthatjuk. Az egyik csoportosítási elv szerint elkülönülnek egy
nép tagjai által írott és a róluk más népek fiai által írott források. De
megkülönböztethetünk a nép nyelvén és egy más nyelven írott forrá­
sokat. A középkori magyar krónikákat például magyarok írták, de lati­ A középkori
nul. Különböző értékük van az elbeszélő forrásoknak (például a króni­ magyar
káknak) és az évi eseményeket leíró évkönyveknek. Más és más lehet a krónikákat...
célja a forrásoknak. Az egyik egy nevezetes személy (legendás ős, szent, magyarok írták,
uralkodó) dicsőítésére íródott, példát állítva az utódoknak. A másik szá­ de latinul.
raz beszámoló lehet egy kolostor életéről. Van olyan forrás, amely a vi­
lágtörténetet a kezdetektől akarja leírni, van, amelyik csak a maga korá­
nak kíván emléket állítani. Van szerző, aki bőven merít elődei (esetleg
azóta elveszett) műveiből, és ezeket igen lelkiismeretesen másolja saját
művébe. Van olyan szerző is, aki gondolkodás nélkül átírja vagy pon­
tatlanul másolja elődeit. A szövegek is különféleképpen születnek. Né­
ha a szövegeket idegen, a nyelvet sem értő mesterek vésik kőbe, ahogy
például a híres török feliratokat kínai mesterek vésték gránitba. Van,
amit a szerzők diktálnak, van, amit a szerző maga ír. A legtöbb szöveg
nem maradt fenn eredetiben, csak másolatokban, s ezekből a másolatok­
ból kell visszakövetkeztetni az eredetire. Végül nem szabad elfelejte­ ...a legtöbb
nünk, hogy a legtöbb szöveg nem történeti forrásnak készült, a meg­ szöveg nem
írás korában más lehetett a szavak jelentése, mások voltak a hitelesség történeti
kritériumai. Mindezek együttes mérlegelése a forráskritika. S a törté­ forrásnak
nészt az ennek eredményeképpen létrejött kritikai forráskiadás segíti, készült...

19
 hiszen mindenki nem végezheti újra el a kritikai munkát. Erről lásd a
12. fejezetet.
A magyarok régi történetével kapcsolatos írásos források sokféle
nyelven és sokféle írással íródtak. Hogy csak a legfontosabbakat említ­
sük: görög, latin, arab, perzsa és szláv forrásokkal kell a történésznek
foglalkoznia. A legtöbb forrásnak ma már van kritikai kiadása és több­
nyire magyar fordítása is (lásd Válogatott irodalom).
A források má­ A források második csoportja közvetett forrás, és több alcsoportra
sodik csoportja osztható. Ezek között kell említeni a régészeti forrásokat. A régész
közvetett nemcsak csontvázakat és tárgyakat ás ki, nemcsak sírokat, temetőket és
forrás... telepeket tár fel, hanem megfigyeli és leírja a temetkezési szokásokat,
rekonstruálja az akkori élet rendjét és túlvilág! képzeteit. Az azonos
vagy hasonló anyag és technika, temetkezési szokások összefüggéseit
úgy írja le, hogy azokat úgynevezett régészeti kultúrákba foglalja ösz-
sze. Ezeket a kultúrákat rendszerint a legelső vagy a legfontosabb lelő­
helyről nevezi el. így beszélünk ananyinói vagy kusnarenkovói kultú­
ráról, Ananyino vagy Kusnarenkovo nevű helyek után. A nehézséget
itt az okozza, hogy ezeket a régészeti kultúrákat igen nehéz, néha lehe­
tetlen egy-egy néppel összekötni. A tárgyak divatokat követnek, és
nem ritka, hogy azonos divatokat találunk különböző népeknél. Az is
előfordul, hogy egy nép helyben marad, de a temetőkben rögzülő kul­
túrája, tárgyai és túlvilági képzetei megváltoznak. Mindennek sok oka
lehet, ezeket a régésznek gondosan kell mérlegelnie. A régészeti
anyagnak azonban van két nagy előnye. Az egyik, hogy szinte kiapad­
hatatlan. Míg az írásos és más források száma egy idő után alig válto­
zik, a régész ásója mindig újabb és újabb leletekbe ütközik. Talán még
fontosabb, hogy a régész a leletek idejét ma már a legmodernebb ter­
mészettudományos módszerekkel tudja meghatározni.
A régész tárja fel a csontvázakat is. Ezekkel a fizikai antropológia és
a genetika foglalkozik. A fizikai antropológia a csontokat és azok ará­
nyait méri, így alakít ki típusokat. A genetika az élőlényekből vagy

20
azok maradványaiból izolált géneket vizsgálja. A történeti genetika az A történeti
utóbbi években óriási lépésekkel haladt előre. Egyelőre a génrendsze­ genetika az
rek (genom) változatainak elterjedéséből kísérelnek meg következteté­ utóbbi években
seket levonni. Hamarosan elér a tudomány ahhoz a ponthoz, hogy a óriási lépésekkel
csontokból megbízható genetikai rendszereket tudnak azonosítani. haladt előre.
Ezek történeti összefüggések vizsgálatához nyújtanak pótolhatatlan
anyagot. Természetesen a genetikailag meghatározott embercsoport, a
-» populáció és a nép nem, vagy nem szükségszerűen azonos. Míg a né­
pesség a generációkon keresztül folyamatosan keveredik, addig a kul­
túra, a nyelv és a hagyomány jóval lassabban változik.
Igen fontos alcsoportja a történeti forrásoknak maga a nyelv. Min­
den nyelv változik, minden nyelvnek van története. A nyelveket beszé­
lők érintkeznek, egymás nyelvéből kölcsönöznek. A nyelv tükrözi az
érintkezéseket, azok jellegét, a beszélők társadalmát, természeti környe­
zetét és annak változásait. A finnugor nyelvek mindegyikének számos
neve van, amellyel megkülönböztetik a tűlevelő fák típusait. A magyar­
ban az összes tűlevelű fát fenyőnek hívjuk, és legfeljebb jelzőkkel külön­
böztetjük meg őket (erdei-, jegenye-, luc-, boróka-, vörösfenyőstb.). Ez azért
van, mert a magyarság hosszú ideig élt olyan területen, amelyen nem a
tűlevelűek voltak a jellemzőek. Ez a magyarság vándorlási útjáról ad
felvilágosítást. Ugyanakkor itt sem árt az óvatosság. A magyar térd szó
török eredetű. Ez azonban nem azt jelenti, hogy elődeinknek nem volt
térde. A láb részeinek megkülönböztetése azonban nem volt egy ideig
fontos. Később is csak az állati testrészek neveit tanulta meg a magyar­
ság a törököktől. Ezeket azután átvitte az emberi testrészekre is.
A mai népek kultúrájának vizsgálata, a néprajz vagy kulturális ant­
ropológia leginkább a hasonlóságokkal, analógiákkal segít. A hajdani
magyarok lovas halász-vadász életmódját vagy későbbi nomád élet­
módját könnyebben értjük meg, ha hasonló, ma még létező társadal­
makat és gazdaságokat vizsgálunk. Ezért lehet például fontos a szibé­
riai sámánizmus vagy a mongol nomadizmus vizsgálata.

21
 3. A MAGYARSÁG ÁTTÉRÉSE A NOMÁD ÉLETMÓDRA

A Kr. e. 3.
A Kr. e. 3. évszázadban nagy változások zajlanak le a steppén. A szkíták
évszázadban fokozatosan eltúnnek, és keleten megjelennek a hsziungnuk, nyuga­
nagy változásokton a szarmaták.
zajlanak le A korabeli kínai forrásokban hsziungnu (mai latin betűs kínai átírás­
a steppén.ban xiongnu) néven nevezik az első nagy nomád népet, amely észak­
ról megtámadta Kínát. A Sárga-folyón átkelt seregek vezetőjét, a nagy
birodalom megalapítóját M aotunnak hívták, aki Kr. e. 209-174 között
szervezte nagy birodalommá népét. Még a kínai források is kiemelik
kegyetlenségét. A hatalom előző birtokosával, apjával történő leszá­
molását a következőképpen írják le: Maotun apja egy másik fiát akar­
ta utódjának kinevezni. Ekkor Maotun előhozatta kedvenc lovát, és
megparancsolta katonáinak, hogy nyilazzák le. Sok katona vonako­
dott, ezeket ott helyben kivégeztette. Ezután elővezettette kedvenc fe­
leségét, és ismét megparancsolta, hogy nyilazzák le. Aki nem lőtt, azt
lemészároltatta. Ezután előhozták az uralkodó lovát, azt is halálra kel­
lett nyilazni. Már csak kevesen mertek ellenkezni. Végül elővezették
apját, apjának kedvenc feleségét, és az ettől a feleségtől származó fiát,
akit apja a trónra szánt. Apját elsőnek Maotun nyila érte, utána csapa­
tának nyílzápora megsemmisítette összes ellenségét. Maotun Kr. e.
209-ben az összes hsziungnu ura lett. Ha ez a történet talán csak ellen­
feleinek legendáin alapszik is, annyi bizonyos, hogy kegyetlen és vas-
akaratú uralkodóként ismerték. Címe, a sanjii hosszú ideig a legmaga­
sabb steppei cím volt, amit csak évszázadokkal később váltott fel a
kagán.
A hsziungnu birodalom sokféle népből állt. Fennmaradt Maotun­
nak egy Kr. e. 177-ben a kínai császárnak írt levele, amelyben az uralma
„Ezek most alá hajtott huszonkilenc különböző népet sorolt fel. „Ezek most mind
mind hunok..." hunok, és valamennyi íjfeszítő nép egyesült"- írta. Ez a kitétel azért
fontos, mert ezeket az ókori és középkori nomád birodalmakat nem
szabad egységes népként elképzelni. Életükről kínai források és régé-

22
szeti ásatások nyújtanak felvilágosítást. A gyermekek már kiskorukban
kezdték a lovaglás tanulását, először juhháton. Korán kapott a hszi-
ungnu gyerek kezébe kisebb nyilat, amelyet kisebb állatok és madarak
vadászására használt. így tanulta meg a mozgó állatháton való nyila-
zást. A lovat nyergelték, de nem ismerték még a patkót és a kengyelt.
Fegyverzetük a nyíl mellett a kard, a pajzs és a lándzsa volt. Csapataik
ereje a lovasság gyors mozgásában volt. Ruházatuk állati bőrökből ké­
szült, ami felett prémes felsőruhát viseltek a hideg tél ellen. Hozzájuk
köthető a bőrből készült kétszárú nadrág első használata. Ez a lovaglást
tette kényelmesebbé. Mind a rómaiak, mind a kínaiak köpenyt visel­
tek, ami akadályozta a lovas életet. A nadrág szó még ma is számos
nyelvben többes számú szó (pl. angol trousers), jelezve, hogy két szára
volt a fontos. A hsziungnukkal együtt jelennek meg a nomádoknál a
bőrövek, amelyek később rangjelzővé váltak. Ok használtak először
bőrcsizmát. Békében állattenyésztéssel, kismértékben földműveléssel
és kereskedelemmel foglalkoztak.
A hsziungnu birodalomban számos nyelvet beszéltek. Persze a tu­
dósokat az érdekelte, milyen nyelven beszélt az uralkodó törzs. Erre
mai napig nincs általánosan elfogadott válasz. Az biztos, hogy nem in­
doeurópai nyelv volt. A hsziungnukkal később még találkozni fogunk.
Vizsgálat alá vesszük esetleges kapcsolatukat a hunokkal.
Nagy változások zajlottak le a steppe nyugati részén is. Itt a szkíták
hatalmát egy új törzsszövetség döntötte meg, amelynek élén egy szar­
mata nevű törzs állt, s vezetői szintén iráni nyelvet beszéltek. Erről a
törzsszövetségről kevesebbet írnak a nyugati kútfők. Azt azonban tud­
juk, hogy a szarmaták között jelennek meg az alánok, akikkel a magya­
roknak hosszabb kapcsolatuk volt. Ok voltak az oszétok és a magyaror­
szági —>jászok ősei.
A magyarok ekkor kezdenek fokozatosan áttérni a nomád életmód­
ra. Miből is áll ez a nomád életmód? Ahogy a források leírják, ezek a né­ Miből is áll
pek a fű és a víz után vándoroltak. A történelem sokfajta nomád népet ez a nomád
ismer. Ezek közül az állandóan mozgásban lévő népek közül is kiemel- életmód?

23
 kedik fontosságában a lovas nomád nagyállatartó típus. Ez egyébként
nem egy igen ősi gazdasági és társadalmi forma. Megelőzte a földmű­
velés és az állatartás létrejötte. Egy bizonyos állatállomány-növekedés
után szűkek lettek a legelők. A szomszédok elűzése sem volt mindig a
lehetséges megoldás. A nomád csoportok felkerekedtek és tavasszal el­
indultak állataikkal a vizek mentén felfelé a hegyekbe. Lent a folyóvöl­
gyekben igen nagy volt a meleg és a szárazság, ezért a kiszáradó lege­
lők helyett jobb helyeken fekvőket kerestek. A nomád azonban ősszel
visszatér a kiindulási hely közelébe. A legeltetésnek is megvan a maga
rendje. Elöl legelnek a lovak, akiket a szarvasmarhák követnek, majd
ezeket a juhok és a kecskék. Ha a sivatag széleiről indulnak, tevéket is
legeltethetnek. Minél dúsabbak a legelők, minél csapadékosabb az ég­
hajlat, annál kisebb a kör, amelyet a nomádok egy év alatt megtesznek.
Szárazabb éghajlatban, nagyobb szárazság idején a nomadizálás útvo­
nala lényegesen megnyúlhat.
A nomádok szállóhelye tipikusan a sátor. A nomád sátor egyik vál­
tozata a kerek jurta, amelynek fala vesszőből font rács, tetejét rudak és
az azt összefogó füstkarika alkotják. A jurtát nemez borítja, ez véd a hi­
deg, a szél és az eső ellen. A sátrak másik típusa az ún. fekete, tetős sá­
tor, a mai katonai sátrak őse. A vándorokat kocsi kíséri, rajta a sátrat és
a legfontosabb szerszámokat viszik. A szekereket ökrök húzták. Egyes
nagyobb szekerekre sátrat húztak, ezekben lakni is lehetett.
Egy törzsi közösségnek nem okvetlenül minden tagja nomadizál.
Vannak társadalmak, ahol az egész közösség vándorol az éven át, de
sok olyan is van, ahol a csoport egy része a téli szálláson marad, s csak
A nomadizmus a fiatalok vonulnak az állatokkal. A nomadizmus nem jelenti a földmű­
nem jelenti velés teljes hiányát, csak alárendelt jelentőségét. A téli szállás körül
a földművelés még tavasszal, a vándorlás megkezdése előtt vetnek, s mikor ősszel
teljes hiányát... visszatérnek, a gabonát learatják.
Az évszámításunk kezdete előtti évszázadokban a magyarok lassan
tértek át a nomád életmódra. Lehet, hogy ebben éghajlatváltozás is sze­
repet játszott. A Kr. e. 1. évezred elejétől a ligetes steppe zónája észak-

24
ra tolódott. Ez azonban nem játszhatott döntő szerepet. Különösen fi­
gyelemre méltó, hogy a magyarok a nomadizmusnak olyan változatát
sajátították el, amely, egyébként korábbi életmódjukból is következő­
en, nem szakított teljesen a letelepedett, állattenyésztő és földművelő
életmóddal. Egyes csoportjaik lemerészkedtek a steppére. Más cso­
portjaik az erdős-ligetes zónában maradtak. Ez később meghatározóvá
vált a magyarság életében, és nagyban segítette a túlélést a steppei vi­
harokban. A Krisztus születése körüli évszázadokban ez a lassú válto­
zás a magyarság társadalmában és gazdasági életmódjában még zaj­
lott, amikor egy új vihar söpört végig a steppén.
A szarmata törzsszövetségnek a gótok vetettek véget úgy Kr. u. 150
körül. Ezzel nagyjából egy időben a hsziungnuk nagy vereséget szen­
vedtek a kínaiaktól. Nagy részük beolvadt a kínai és a helyi lakosságba,
egy kis csoportjuk Kr. u. 91-ben nyugat felé indult, majd eltűnt a kínai
források látóköréből.
Kr. u. 375-ben egy addig a Nyugat számára ismeretlen nép lépte át a
Volgát. Nevüket számos forrás rögzítette. Ókét hívták hunnak. A gon­
dolat, hogy ezek a hunok esetleg a hsziungnukkal lennének azonosak,
csak a 18. században merült fel. Ettől kezdve mindmáig azonban a hszi-
ungnu-hun azonosság élénk vita tárgya. Annyi bizonyos, hogy a Kína
szomszédságából nyugatra távozott hsziungnuk és az évszázadokkal
később Európában megjelenő hunok vezető rétege azonos volt. Kérdés
csak az, hogy ez a veztető réteg milyen súlyt képezett az európai hun
birodalomban. A hunok szövetkeztek az egyik szarmata törzzsel, az
alánokkal, és legyőzték a gotokat. Azután minden harcképes embert
besoroztak seregükbe. 400 körül elfoglalták a Kárpát-medencét. A Kár­ A Kárpát­
pát-medencében élő hunok hamarosan tovább terjeszkedtek nyugat medencében
felé. 436-ban nagy csatában győzték le a Worms körül élő Nibelung tör­ élő hunok
zset. Ennek a csatának emlékét őrzi a jóval későbbi ->Nibelung-ének. hamarosan
440 után a hunok két királya, Bléda (téves átírásokban, majd a magyar tovább
irodalomban Buda) és testvére, Attila megtámadják a Római Birodalom terjeszkedtek...
keleti részét. A támadások közötti szünetekben követjárások közvetíte-

25
 nek. Az egyik követjárás tagja -»Priszkosz (420-474) bizánci tör­
ténetíró, akitől a hun udvar legjobb leírása származik. Az ő munkája a
forrása -» Gárdonyi Géza irodalmi alkotásának, A láthatatlan embernek.
445-ben Attila elteszi útjából Blédát (-»Arany, Buda halála), majd 451-
ben alattvalóival és szövetségeseivel Nyugatra vonul. Itt zajlott le a mai
Troyes és Chálon-sur-Marne között az a későbbi irodalomban catalau-
numi csatának nevezett ütközet, amelyben a római hadvezér, Aétius ve­
zette a rómaiak és szövetségeseik csapatait. A hunok nem szenvedtek
kiheverhetetlen vereséget. 452-ben Attila Róma ellen Itáliába vonult.
Mantua mellett a római császár követeként megjelenő Leó pápa meg­
állította. A Kárpát-medencébe visszatérő Attila a következő évben vá­
ratlanul meghalt. A hunokat a szövetségesei elhagyták, erre maradékuk
visszavonult a Kaukázus előterébe. Itt még hosszú ideig szerepelnek a
forrásokban, majd már csak a nevük maradt fenn, más népek megne­
A steppén vezésére használva. A steppén azonban élő marad Attila legendássá
azonban élő váló személye, Dzsingisz kán megjelenéséig ő a steppe legnagyobb
marad Attila ura. Minden steppei nomád nép vezetője tőle származtatta magát, így
legendássá váló a magyarok is.
személye... A tudósok megkísérelték összeszedni, mi tudható a hunok nyelvé­
ről. Annyi bizonyos, hogy az európai hun birodalomban sokféle nyel­
vet beszéltek. Ezek között a csatlakozott vagy leigázott germánok nagy
számban voltak jelen. A fennmaradt szavak között találunk szláv sza­
vakat és eurázsiai vándorszót. A forrásokban fennmaradt nevek között
néhány talán török lehetett. De egészében a hun vezető réteg nyelvé­
ről egyelőre nem tudunk eleget ahhoz, hogy megalapozott kijelentése­
ket tegyünk.
...a ...gótok Attila és hunjainak magyar kapcsolatait a l l . fejezetben tárgyaljuk.
végleg Attila halála után 23 évvel, 476-ban, a hun ellensúlytól megszaba­
megdöntötték dult gótok végleg megdöntötték a Nyugatrómai Birodalmat. A törté­
a Nyugatrómai nettudományban kialakult gyakorlat szerint ezzel ér véget az ókor, és
Birodalmat. kezdődik a középkor.

26
 4. ŐSHAZÁK ÉS VÁNDORLÁSOK. AVAR VÁNDORLÁS

Régebben úgy gondolták, hogy minden népnek volt egy őshazája, ahol
létrejött, kialakult, majd hosszú vándorlás után onnan érkezett a jelen­
legi lakóhelyére. Az őshaza felderítésére sokan utaztak keletre, közülük Az őshaza
a legjobban ismert a középkorból -»Julianus barát, az újkorból -»Körösi felderítésére
Csorna Sándor. Sokan mások is keresték a magyar őshazát. Ma már tud­ sokan utaztak
juk, hogy a népek kialakulása máig tartó folyamat, s a vándorlásoknak keletre...
állomásai voltak. Ezeket az állomásokat lehet őshazáknak is nevezni.
A magyarok az Urál hegység déli részére húzódtak le, miközben fo­
kozatosan áttértek egy félig nomád életmódra. A hunok visszavonulá­
sa után nem sokkal, Kr. u. 463 körül a görög források új, ezúttal már
biztosan török nyelvű népek megjelenését jegyezték fel.
A török nyelveket két nagy csoportra oszthatjuk. Az egyik csoportba
tartoznak azok a nyelvek, amelyekben az ökör neve öküz. Ehhez a cso­
porthoz tartozik a régi és a mai török nyelvek túlnyomó többsége. A má­
sik csoportba tartoznak azok a nyelvek, amelyben ez a szó öfcwr-nek
hangzik, vagy ebből az alakból alakult ki. E második csoportnak ma
csak egyetlen élő utóda van, a Volga-kanyarban beszélt -»csuvas nyelv.
Ezért ezt a csoportot csuvasos török nyelvűnek, r-töröknek, vagy újab­
ban ogur-nak nevezik. Az első csoport neve köztörök. Nos, a 463 körül
Európában megjelent népek többsége csuvasos török nyelvet beszélt.
A különböző törzsek közül elsőnek a szabirok vívtak ki maguknak veze­
tő szerepet. A szabirok uralma a 6. század elejétől annak közepéig tartott.
Közben Belső-Ázsiában a törökök megdöntötték a -+zsuanzsmn bi­
rodalmat, és 552-ben megalapították az Első Török Kaganátust. Ezzel ...552-ben
végleg megszűnik a steppe fölött az iráni nyelvű nomádok uralma. Ettől megalapították
kezdve a steppe török korszakáról beszélhetünk, ami a dzsingiszida az Első Török
mongolokig, vagyis a 12. századig tartott. Ezek a mongolok, korabeli Kaganátust.
európai nevükön tatárok támadták meg 1241-ben hazánkat.
A zsuanzsuan birodalom bukása után egy nép indul meg nyugat felé.
Valószínűleg más népekkel szövetkezve zúdulnak Európára. Egyes ko-

27
 rabeli források szerint csak a félelemkeltés végett vették fel az avar ne­
vet. Ezek az avarok megdöntötték a szabirok uralmát, és 555-ben már a
Kaukázus előterében vannak. Hamarosan elfoglalták a Kárpát-meden­
cét és Bizáncot fenyegették. A szabir birodalom összeomlása megvál­
toztatta Kelet-Európa hatalmi viszonyait. Ezt kihasználva a magyarok
az Urál déli részéről, az Urál folyó partjáról a Don és a Kubán közötti vi­
dékre vonultak. Ezt nevezzük a don-kubáni őshazának. Ekkor a Kau­
kázustól északra fekvő terület nyugati részén az iráni nyelvet beszélő
alánok, a keleti részén, a Kaszpi-tó mellett a török nyelvű kazárok éltek.
A Dontól a Kárpátokig elterülő kelet-európai steppe felett az avarok
Az avar uralom uralkodtak. Az avar uralom alatt azonban más török népek is éltek itt,
alatt azonban akik közül ki kell emelnünk a bulgárokat, vagy hogy megkülönböztes-
más török népek sük őket a később balkáni szláv bulgároktól, a bulgár-törököket.
is éltek... Lehetséges, hogy a magyarok már korábban is találkoztak törökül
beszélő csoportokkal, de itt a don-kubáni őshazában a 6. század köze­
pén kezdődtek meg az intenzív magyar-török kapcsolatok.
A magyarság don-kubáni őshazájának bizonyítéka több növényne­
vünk. A növényfajok természetes elterjedési területe jól körülírható, s
hogy régebben hol voltak elterjedve, azt virágaiknak a földbe került és
ott máig megőrzött virágpora, pollenje kirajzolja. A magyar növényne­
vek egy csoportja török eredetű, két fanevünk az alánok nyelvéből
származik. Még érdekesebb, hogy több fanév egyaránt megvan az alán
mai utódában, az oszétban, továbbá a törökben és a magyarban. Végül
e növénynevek többsége világos csuvasos hangtani jelleget mutat, s
amelyek nem, azok semlegesek, tehát nem zárják ki a csuvasos török
nyelvből való eredeztetést. Tizennégy ilyen nevet ismerünk: bükk, dió,
gyékény, gyertyán, gyümölcsény (a galagonya régi magyar neve), gyűrűfa,
komló, kökény, kőris, körte, mogyoró, som, tölgy, tül (a tölgy régi, ma nem
élő neve). A történeti növényföldrajz és a történeti nyelvészet, vala­
mint az írott források adatait egymás mellé helyezve azt látjuk, hogy ez
a terület csak a Don és a Kubán közötti terület lehetett.

28
 5. A MAGYAROK ÉS A KAZÁR BIRODALOM

A kazárok történetének kezdete, mint annyi más népé, a homályba A kazárok

vész. Nevükről azonban sok újat tudunk. Eredeti török nevük Kaszar történetének
volt. Ez azért fontos, mert a kiváló magyar tudós, Gombocz Zoltán a kezdete...
kazár népnév alapján a kazárok nyelvét a z-török nyelvek közé sorolta, homályba vész.
vagyis olyan nyelvnek tartotta a kazárok nyelvét, amelyben öküz, és
nem ökür az ökör neve. Ezért Gombocz kizárta a magyarság korai ka­
zár-török érintkezését. Az újonnan felfedezett belső-ázsiai török felira­
tok azonban egyértelműen kaszar alakban írják le a népnevet, s ezzel
ez az elmélet összeomlott.
A kaszar népnév valószínűleg egy címből alakult ki. Ezt a címet vet­
te fel egy török uralkodó 739-ben. Az általa kiadott pénzeken és a ró­
la lejegyzett kínai forrásokban egyaránt From Keszar a neve. A From
nem más, mint Róma, illetve a római birodalom nevének iráni alakja.
A Keszar pedig nem más, mint Julius Caesar címmé vált neve. Saját
korában Caesar nevét még Készárnak ejtették. Ugyanebből a névből
lett a német Kaiser, a szláv eredetű magyar császár és az orosz cár is. A tö­
rök nyelvekben magánhangzó-harmónia van, nem kedvelik a vegyes
hangrendű szavakat, így a keszar címből szabályosan kaszar lett. A ka­
zár nép úgy jutott ehhez a névhez, hogy uralkodója valamikor szintén
felvehette a kaszar címet, s népét egy ideig a Kaszar népének, majd egy­
szerűen csak kaszatnak hívták. A szó közepén álló -sz- később -z-vé vál­
tozott. Ehhez hasonló történt például a magyarokkal, akiket egy mon­
gol forrás keral-nak nevez, vagyis királynak.
A kaszar népnév előfordul a kínai forrásokban is. Ezek a kazárok az
ujgurok között éltek, ezért sokáig azt hitték, hogy a kazárok ősei a tö­
rök ujgurok voltak. Ennek azonban súlyos időrendi nehézségei van­
nak. Nyugaton első említésük egy ószír forrásban található, ahol 555-
ben több felsorolt nép között szerepelnek.
A kazárok első történeti megjelenése a forrásokban a 620-as évekre
tehető. A bizánci császár velük köt szövetséget a perzsák ellen, s a for-

29
 rásokból azt is megtudjuk, hogy a kazár fővezér 627-ben 40 000 katoná­
val vonult fel a perzsák ellen. Ekkor két városuk is ismert, Balandzsar
és Szemender a Kaukázus előterében. Innen teszik majd át fővárosukat
a Volga torkolatához. Ezt a fővárost Etilnek hívták. Ez a helynév a Vol­
ga folyó török nevéből származik.
...a kazárok 630-ban a kazárok felett is uralkodó nagy türk birodalom összeom­
felett is uralkodó lott. A kazárok kikiáltották függetlenségüket, és uralkodójuk felvette a
nagy türk kagán címet.
birodalom 635-ben a bulgár-törökök a Bizáncban megkeresztelkedett Kuvrat
összeomlott. vezetése alatt fellázadtak az avar uralom ellen. Megalapították a Bul-
gár-török Birodalmat. Kuvrat birodalma a világ első, keresztény török
vezetésű politikai szervezete.
Kuvrat birodalma nem sokáig áll fent. Kuvrat a 650-es években halt
meg. Szenzációs felfedezés, hogy sírját nemrég azonosították az ukraj­
nai Poltava közelében. Halála után öt fia között harcok törtek ki. E belső
harcokat a kazárok kihasználták, és 670-ben, valószínűleg magyar segít­
séggel, megdöntötték a bulgárok uralmát. A legyőzött bulgárok egy ré­
sze bevonult a Kárpát-medencébe, és az avaroknál keresett menedéket.
Másik részük átlépte az Al-Dunát, és annak jobb oldalán megalapította
a Dunai Bulgár Birodalmat, a mai Bulgária ősét. Ismét más részeik még
nyugatabbra mentek, nyomaikat sokfelé tudjuk kimutatni. A magyarok
korai története szempontjából a fontos azonban az, hogy a bulgárok egy
része behódolt a kazároknak és helyben maradt. Az ő hűségük biztosí­
tására, és az egyre növekvő kazár birodalom nyugati határainak őrzésé­
Itt alakul ki az az re vonultak a magyarok nyugatabbra, és lépték át a Dnyepert. Itt alakul
őshaza, amelyet ki az az őshaza, amelyet később Etelköznek fognak nevezni.
később A 600-as évek második felében a Kazár Birodalom megerősödött.
Etelköznek Ugyanezen idő alatt alakul ki az arab világhatalom. 622-ben mene­
fognak nevezni. kül —>Mohamed Mekkából Medinába, ezt nevezik hidzsrának. Innen
kezdődik a -»muszlim időszámítás. 632-ben meghalt Mohamed. Az
arabok 642-ben megdöntik a perzsa Szászánida-dinasztiát, és elfoglal­
ják Perzsiát (—»arab világbirodalom).

30
 Ezután az arabok Európa ellen egy óriási átkaroló hadjáratot indíta­
nak. Nyugaton átkelnek a Gibraltáron (neve az arab Dzsebel al-Tárik
'Tárik hegye' helynévből származik), elfoglalják az Ibériai-félszigetet,
és csak Martell Károly csapatai és szövetségesei tudják megállítani 732-
ben a poitiers-i csatában. Ezzel nagyjából egy időben (717-718) sikerül
a bizánciaknak Konstantinápoly alatt megállítani az arabokat, akik pár­
huzamosan támadják a Kaukázuson keresztül a Kazár Birodalmat is.
732-ben Ardabil mellett a kazár csapatok azonban megállítják az arabo­
kat, és súlyos csapást mérnek rájuk. Ez azt jelenü, hogy egy frank-
bizánci-kazár szövetség állítja meg az arabok átkaroló hadműveletét.
Az arabok ezután rövid időre Kína felé próbálkoznak, azonban a Talasz
folyó melletti csatában a kínaiak és szövetségeseik szintén megállítják
az arab előrenyomulást.
Az arabok feletti győzelem még szorosabbra fűzte a kazár-bizánci
kapcsolatokat. 732-ben III. Leó bizánci császár fia feleségül vette a ka­
zár kagán leányát, Csicseket. Neve törökül 'virág'-ot jelent. Bizáncban
megkeresztelkedett és a keresztségben az Iréné nevet kapta. Fiukat,
IV. Leót (775-780) úgy is hívták, hogy „Leó, a kazár". A kocka azonban
hirtelen fordult. Az arabok újra átkeltek a Kaukázuson, s mivel táma­
dásuk jobban elő volt készítve, megverték a kazár csapatokat. A kazár
kagán menekülésre fogta, és a Volga mellett észak felé futott. Az arabok
azonban elfogták és kényszerítették, hogy vegye fel az iszlám vallást.
Azután visszavonultak. 760-ban kiegyeztek a kazárokkal, s az arab
hadvezér is kapott egy kazár feleséget. Ez a viszony azonban hamar
megromlott. A következő időben az arabok már nem próbálkoztak a
Kaukázuson átkelni, s így a Kazár Birodalom számára békés évek kö­
vetkeztek. Ezt a hosszú korszakot, amely a 10. század elejéig tartott,
szokás Pax Kazaricának, vagyis kazár békének nevezni. A kazárok igen
A kazárok igen toleránsak voltak a különböző vallások iránt. 787- toleránsak
ben elfoglalták a Krím félsziget nagy részét, és uralmuk alá hajtották voltak
az ott lakó keresztény gotokat, de azok változatlanul m egmaradhat­ a különböző
tak vallásukban. vallások iránt.

31
 A Kazár Birodalom megalakulása után a kazárok fő vallása az úgy­
nevezett tengrizmus volt. Ennek leírása is fennmaradt egy kaukázusi
püspök feljegyzéseiben 681-ből. Főistenük Tengri, az Ég istene, ahogy a
görög és latin főisten Zeus, Deus is az volt. Kettős királyságuk szakrális
volt, vagyis az uralkodót szentként tisztelték, aki személyében testesí­
tette meg népe életerejét és szerencséjét. Ha az országnak komoly ba­
jai akadtak, azért is a szent király volt a felelős. Súlyos esetben az életé­
vel felelt. A mindennapi életet a katonai erők parancsnoka, a legfőbb
vezér és bíró irányította.
A kazár hatalom virágkorában áradtak a hittérítők a birodalomba.
Muszlim, keresztény és zsidó papok kíséreltek meg missziót. A történe­
lemben szinte egyedülálló módon a kazár uralkodó réteg a zsidó val­
lást választotta. Több olyan esetről tudunk ebben a korban, ahol a zsi­
dók térítettek és idegeneket is felvettek a zsidó közösségbe, de ezek
kisebb csoportok voltak. A kazár vezető réteg zsidó vallásra térése több
szakaszban zajlott le. Az első hullám Harun al-Rasid, az Ezeregyéjsza­
kából is ismert arab kalifa uralkodásának idején (789-809) történt. Ezt
követte „a birodalom megújítása és az igaz vallás megerősítése". Nagy
valószínűséggel ez nem járt belső harcok nélkül. Ekkor, úgy 800 körül,
válhattak ki a kabarok a Kazár Birodalomból.
A magyaroknak A magyaroknak a kazárokkal változó kapcsolataik voltak. A 7. szá­
a kazárokkal zadban csatlakoztak a kazárokhoz, és velük együtt döntötték meg a
változó Kuvrat-féle bulgár-török birodalmat. Később, a kazárok kérésére vagy
kapcsolataik nyomása miatt, nyugatra vonultak és elfoglalták a Dnyepertől nyugat­
voltak. ra fekvő vidéket. Ekkor végig kazár főség alatt álltak, de ez a függőség
egyre lazult. Valószínűleg csak a kazárok nagyobb hadjárataiban vet­
tek részt.

32
 6. A MAGYAROK A STEPPEN. A KELETI MAGYAROK

700-as évek legelején tehát a magyarok kazár főség alatt és a visszama­

radt bulgár-törökökkel szoros közösségben éltek. Szálláshelyük már a
Dnyepertől nyugatra volt, ahol az avar birodalom gyengülésével toló­
dik lassan a nyugati határuk az Al-Dunáig és a Kárpátokig.
A magyarok a don-kubáni és az etelközi őshazában fokozatosan al­ A magyarok...
kalmazkodtak gazdasági és társadalmi környezetükhöz. A legkisebb fokozatosan
társadalmi egység a család maradt, amelyben legalább három generá­ alkalmazkodtak
ció élt együtt. A családok apaági rokonsági alapon laktak egy helyen, a környezetükhöz.
szálláson. Ezek a szállások télen a folyók védettebb völgyeiben húzód­
tak meg, a sátrak körül néha kisebb földsáncok, de inkább alkalmas
sziklák óvtak a téli időjárástól. A következő társadalmi egység a vérsé­
gi, apai ági nemzetség volt. A nomádok között elterjedt nézet volt,
hogy a csont férfi ágon, a vér női ágon öröklődik. Ezért számos török
nép nevezi az apai ági nemzetséget saját nyelvén csontnak. Egy-egy ge­
neráció az íznek felelt meg, ezért tartották a rokonságot ötöd- vagy he-
tedíziglen. A nagyobb nemzetségek ágakra osztódtak. Az ág és a nem­
zetség együtt volt a had, ami egyszerre volt rokonsági és hadi szervezet.
A nemzetségek közös ősre vezették vissza leszármazásukat. Volt kö­
zös védőszellemük, voltak közös, más nemzetségétől eltérő hagyomá­
nyaik, szokásaik.
A nemzetségek törzsekben egyesültek. A törzsek nemzetségeinek A nemzetségek
többsége magyar volt, de befogadtak elszegényedett vagy csonkává törzsekben
vált idegen nemzetségeket is. Nagyobb törzseknek voltak altörzsei is. egyesültek.
A törzsek vezetői a legjelentősebb nemzetség vezetői közül kerültek ki.
Itt már sokszor volt harc is a törzsfői tisztség körül. A törzsek háború,
idegen támadás elleni védekezés vagy más fontos cél érdekében törzs-
szövetségbe szerveződtek.
Mi lehetett a magyar törzsszövetség neve? Azt biztosan tudjuk,
hogy az Etelközben a magyarság elnevezése Hétmagyar, korabeli kiej­
téssel talán Hetümadzser volt. Ezzel illeszkedett a törököknél szokásos

33
 törzsnévi rendszerbe, ahol a törzsszövetség neve magában foglalja a
benne részt vevő törzsek számát. Ilyenek a Három Karluk (lles Karluk),
a Harminc Tatár (Otuz Tatar), a Tíz Ogur (—»On Ogur). Ez utóbbiból lett
a magyarok idegenektől használt neve.
A magyar társadalom ekkor, mint a szomszédos törököké is, három
rétegből állt. A törzsi, nemzetségi vezetők kezdtek elkülönülni, na­
gyobb részt vettek a zsákmányból, rendelkeztek harcosaik felett, de
nem igazán különültek el a szabad pásztor lovasoktól és földművesek­
től. A szabadok sem voltak teljesen egyenlőek. Képességeik, nemzetsé­
gük, családtagjaik száma, szerencséjük vagy balsorsuk tették különbö­
zővé őket. S voltak szolgáik, akik főleg a hadifoglyok közül kerültek ki,
legtöbbször idegenek. A szolgák sorsa lényegesen javult, ha felvették
őket a családon keresztül a nemzetségbe. Különösen a valamilyen ok
miatt felnőtt férfi nélkül maradt családok fogadtak be szívesen idege­
neket. Ezzel lényegesen lazult a nemzetség vérségi meghatározottsága.
Viszont a befogadottnak azonosulnia kellett a nemzetség szokásaival,
kultuszával és azonosságtudatával. Ezzel sok helyen elvált a vérségi
kapcsolat a nyelvtől és az azonosságtudattól. A nép tényleges, bioló­
giai leszármazása és leszármazástudata két különböző dologgá vált. Ez
lényegesen hozzájárult a magyarság fennmaradásához.
A rabszolgaság intézményét is ismerték, de ebben az időben a rab­
szolga elsősorban áru volt. Mint ezt a forrásokból tudjuk, többnyire az
északabbra, az erdőkben lakó szlávokat fogták el és adták el rabszolgá­
nak a Fekete-tenger kikötői piacain. A rabszolga neve az európai nyel­
vekben (Sklave, slave, selavus stb.) a szlávok nevéből alakult ki.
A magyarok A magyarok gazdasági élete vegyes volt. Fontos volt a nagyállattartás,
gazdasági élete a kecskék és juhok mellett lovat, szarvasmarhát, sőt alkalmanként tevét
vegyes volt. is tartottak. Fontos szerepe volt a lókereskedésnek. A legeltető, nomád
nagyállattartás mellett azonban a ligetes steppe erre alkalmas folyóvöl­
gyeiben a földet is művelték. Megismerkedtek a nehézekével, tavasszal
búzát, árpát, kölest, rozsot vetettek. A tavasz végefelé feljebb vonultak
a hegyekbe, ahonnan ősszel tértek vissza az aratáshoz. Jelentős volt a

34
gyümölcstermelésük, s az Etelközben megtanulták a szőlőtermesztést,
a borkészítés addig ismeretlen formáit is. A magyarság egyes csoport­
jainál a nagyállattartásnak, más csoportjainál a földművelésnek volt
fontosabb szerepe. Ez a gazdálkodási rugalmasság is igen fontos eleme ...a gazdálkodási
volt későbbi fennmaradásunknak. rugalmasság...
A sokat emlegetett Bíborbanszületett Konstantin munkájának van fontos eleme
egy igen vitatott részlete. Ebben a császári szerző arról ír, hogy a bese­ volt későbbi fenn­
nyők vereséget szenvedtek a kazároktól, majd a kangarnak is nevezett maradásunknak.
besenyők és a türkök (vagyis a magyarok) között háború ütött ki, a tür-
kök hadserege vereséget szenvedett és két részre szakadt. Az egyik
rész kelet felé, Perzsia vidékén telepedett le, és ezeket a türkök régi ne­
vén szavarti aszfaltnak hívják, a másik rész pedig vajdájukkal és vezé­
rükkel, Levedivel nyugatra ment lakni, az Etelküzü nevezetű helyekre,
amely helyeken mostanában (vagyis a Bíborbanszületett korában) a
besenyők népe lakik. Maga a szöveg nehezen áttekinthető több érte­
sülés tömörítése miatt. De szempontunkból most az a lényeges, hogy
a magyarok egy része kelet felé ment és „Perzsia vidékein" telepedett
le. A többiek nyugat felé vándoroltak. A szávárti aszfali név értelmezé­
se is vitatott, hozzávetőleges fordítása: „az erős (vagy szilárd, megbíz­
ható) szavart". A szavart nevet összekapcsolták már a szabirok nevé­
vel, mások szerint a szó örmény és fekete népet jelent. A mi számunkra
azonban ez kevésbé fontos. Itt az a lényeges, hogy ez a legrégibb emlí­
tése annak, hogy valahol keleten más magyarok is élnek, akik valami­
kor a honfoglalás előtt elváltak a magyaroktól, s akikkel a honfoglalás
után is voltak kapcsolataik. A keleti magyarokról azután a tatárjárás
előtt bukkannak fel újabb értesítések. Ezekre a híresztelésekre reagálva
küldte el IV. Béla Julianus barátot és társait a keleti magyarok felkeresé­
sére. Julianus előbb a Fekete-tenger északkeleti részére ment, s ott az
alánok között kereste a keleti magyarok nyomait. Ezt nem találta, ezért
az alánok tanácsára észak felé fordult, s hosszas utazás után érte el a
Volga-kanyarban a -»Volgái Bulgár Birodalmat. Itt a nagy Etil folyó
mentén találkozott a keleti magyarokkal.

35
 A volgai A volgai magyarokról viszonylag sokat tudunk. A tatárjárás ugyan
magyarokról elpusztította őket, de a menekülő magyarok szétszóródva falvakat ala­
viszonylag sokat pítottak, amelyek még a 19. században is őrizték a magyar népnevet.
tudunk. Nemrég egy Csisztopol nevű városka melletti temetőben találtak egy
muszlim személynek emléket állító sírkövet, rajta a halál dátuma 1311.
december 9. Az arab nyelvű felirat elmondja, hogy a halott apját
Mfldzsflrnak hívták. A volgai magyarok egy része tehát nem menekült
el, hanem helyben maradt, és beolvadt a helyi török népességbe. El­
képzelhető, hogy egyes csoportjaik nem nyugat, hanem például délke­
let felé húzódtak, esetleg nem is jószántukból. Talán a kazakok között
előforduló Madjar, Madijar nemzetség és családnév is ennek emléke.
A keleti magyarok nyelve Julianus számára még érthető volt. S ami
szintén fontos, magyarnak nevezték magukat. Ezek a volgai magyarok
nem az őshazában maradt töredék, hanem a steppén élt magyaroknak
egy csoportja, amelyik elvált a nyugatra induló magyaroktól, és a vol­
A honfoglaló gai bulgárokkal együtt északnak vette az útját. A honfoglaló magyar­
magyarság... ság tehát a magyarságnak nem egésze, hanem csak nagyobbik része
a magyarságnak volt. Ez a fajta kettéválás teljesen természetes volt a steppén. Számos
nem egésze, csak más népnél, így többek között a bulgároknál és a besenyőknél is előfor­
nagyobbik része dult.
volt. A legújabb kutatások másutt is találtak magyar nyomokat. A tatárjá­
rás idején ezrével hurcoltak el magyarokat keletre. Nyomaikat kimu­
tatták például a Krímben, ahol a tatárjárás után a velenceieknek eladott
rabszolgák között fordulnak elő. A mongoloknál szokás volt az
újszölöttet valamilyen nagyobb győzelemről elnevezni. így a Dzsin-
gisz-család soraiban is előfordul Madzsar nevű, aki nyilván a magyarok
felett a muhi pusztán aratott győzelem idején születhetett. Ez népsze­
rű volt, mert mongolos képzésű változatai is voltak: Madzsartaj,
Madzsarkaj. Ilyen, tehát Madzsar nevű, de nem magyar személyről azu­
tán helységet neveztek el. Többek között a Kuma melletti Madzsar vá­
rosát, amit először 1321-ben említenek a források. A helységből szár-

36
mazókat meg a helység után hívták madzsarnak. Sőt a Madzsar város­
ban készült kocsifajta híres lett, és sokáig „madzsar" kocsinak hívták.
Még ezzel sem fejeződik be a keleti magyarok sorsa és sora. Az osz­
mán-török hódítás idején is kerültek nagyobb magyar csoportok első­
sorban az akkori Oszmán Birodalom területére. Egyes helyeken, példá­
ul a mai Anatóliában, nevük falunevekben maradt fenn, más helyeken,
mint például Egyiptomban, családi, nemzetségi névként. Ezek a ma­
gyar népnévvel összefüggő távoli helyek és népcsoportok története ösz-
szefügg a magyarság történetével, de a magyarság eredetéhez, a ma­
gyarság őshazájához nincs köze.
A magyar népnevet másutt is fel vélték fedezni. Egy himalájai tör­
zset magar-nak hívnak, s ez igen hasonlít a magyar népnévhez. Azon­
ban a nép neve tibeto-himalájai eredetű. A szó eredeti jelentése
'kovács', a tibeti irodalmi nyelvben ma mgar az alakja, Körösi Csorna
szótárában is megtalálható. Sajátos életmódjuk kissé elüt a környeze­
tüktől, de a magyarokhoz még közvetve sincs közük.

7. A KÁRPÁT-MEDENCE ÉS KÖRNYÉKE A HONFOGLALÁS

HAJNALÁN

Mielőtt áttérnénk a honfoglalás eseményeinek és jelentőségének meg­ ...hová is

ismerésére, meg kell vizsgálnunk, hová is kerültek a magyarok, mi volt kerültek
azon a területen, ahol később kiépítették hazájukat. a magyarok...
Európa nyugati részén, a Meroving-dinasztia (482-714) utolsó sza­
kaszában, egyre hatalmasabbá vált az udvarmesteri (major domo) hiva­
talt betöltő személy. Ez a birodalmat mind igazgatási, mind katonai
szempontból irányító hatalom már öröklődött. A korszak végén a
Meroving uralkodók hatalma névlegessé vált az udvarmester tényle­
ges hatalma mellett. Ez azért különösen fontos, mert Európa keleti fe­
lén a kazár birodalomban ugyanez a helyzet alakult ki, és a 9. századra
a magyaroknál is ezt a kettős uralmi rendszert tapasztaljuk.

37
 768-ban az arabokat legyőző Martell Károly unokája, a Karoling-
házbeli Nagy Károly lesz az uralkodó. 800. december 25-én Nagy Ká­
rolyt Rómában császárrá koronázzák.
Mi történt Mi történt eközben a Kárpát-medencében? A gepidák és a longobár-
eközben dok harcait a nagy tömegekkel érkező avarok döntötték el. A gepidákat
a Kárpát­ az avarok a longobárdok segítségével legyőzték és szinte teljesen meg­
medencében? semmisítették. De a longobárdok felismerték a veszélyt, és 568-ban
elköltöztek Észak-Itáliába. Róluk nevezték el a mai Lombardiát. A Kár­
pát-medencében ezután az Avar Birodalom rendezkedett be. Az ava­
rok, szövetkezve a lassan előrenyomuló -» szlávokkal, állandóan tá­
madták Bizáncot. E támadások fő célja egyre nagyobb váltságadók
kivetése. Az előbb a perzsák, majd az arabok ellen is harcoló bizánci
császárok magas váltságadóval igyekeztek féken tartani az avarokat,
akik így igen nagy mennyiségű aranyhoz és pénzhez jutottak. Bizánc
azonban 627-ben a kazárok segítségével legyőzte a perzsákat, majd
szövetkezett a frankokkal, s ezzel megerősödött a helyzete. Az avar bi­
rodalomban súlyos belső harcok törtek ki. Ezt is kihasználva vonult be
a kazárok által megvert bulgár-törökök egyik ága a 7. század végén a
Kárpát-medencébe.
A bulgár-török törzsek bevonulásának értékelése körül hosszú vita
folyt. Az írott források igen szűkszavúak, de egyértelműek. Megírják,
hogy Kuvrat negyedik fia és népe az avarok országába költözött, és ott
az avar kagán hatalma alá került. Ugyanakkor a régészek megállapítot­
ták, hogy a 7. század vége felé az avar régészeti emlékek jellege jelen­
tősen megváltozott. Ezzel a népi és régészeti változással kötötte össze
László Gyula a maga —»kettős honfoglalás-elméletét. A 8. században és
a 9. század első felében azonban semmi nyoma nincs a Kárpát-meden­
Az avarok cében magyarul beszélő jelentősebb csoportoknak.
megkísérlik Az avarok megkísérlik megszilárdítani a helyzetüket. 679-ben egy
megszilárdítani avar küldöttség részt vesz Konstantinápolyban egy arabok feletti győ­
a helyzetüket. zelmi ünnepségen. Mindez azonban nem sokat segít. A belső harcok-

38
ban meggyengült avarok már 782-ben küldöttséget küldenek Nagy
Károlyhoz. Ez azonban nem tudta megállítani Nagy Károly keleti had­
járatait. A fokozatosan kelet felé nyomuló Nagy Károly számos hadjá­
rata közül érdemes megemlíteni a 791-es támadást, mert ekkor egyik
vezérének sikerült rajtaütni az avar kagán székhelyén, és ott sok arany-
és ezüstkincset zsákmányolni, amelyet azután négyökrös szekerekkel
vittek a birodalom székhelyére, Aachenbe, Nagy Károlynak. O a zsák­
mány egy részét Rómába küldte. Ez a kincs talán máig ott rejtőzik.
A belső harcok során a frankbarát avar párt került ki győztesen. Ve­
zetőjük, a tudun már 796-ban megkeresztelkedett. 804-ben egy másik
vezető tisztviselő, a már keresztény Theodorosz kapkan jelent meg a
frank udvarban. Utódját Abrahám néven keresztelték meg a Fischa fo­
lyó vizében.
Az avarok fokozatosan a frankok hűbéreseivé váltak. Megkezdődött
az avarok szisztematikus térítése. Területüket missziós szempontból
felosztották a salzburgi érsek és a passaui püspök között. Ez a magyar
történelem szempontjából azért igen fontos, mert e két egyházi szerve­
zet szerzetesei ettől kezdve rendszeresen figyelik a Kárpát-medencét.
Az általuk vezetett évkönyvek, az általuk írott levelek és más iratok tu­
dósítanak majd a magyarok megjelenéséről is. A nyugati krónikások
magyar honfoglalókról írott feljegyzései felbecsülhetetlen értékű forrá­
sok. Ugyanakkor az avarok lassan, az egyre jelentősebbé váló szlávok
hatására, kezdenek elszlávosodni. Az avar államszervezet lassú meg­
szűnésével a szlávok mellett nyugati csoportok, bajorok, frankok,
karanténok is betelepedtek a Kárpát-medence nyugati részeire. A nyu­
gati uralmat nehezen tűrő avar csoportok kelet felé vonultak. Egyik ve­ A nyugati
zetőjüktől származhat a híres —»nagyszentmiklósi kincs. uralmat
Nagy Károly utóda Jámbor Lajos, akinek halála után, 843-ban feloszt­ nehezen tűrő
ják a frank birodalmat. A keleti részek Német Lajos uralma alá kerül­ avar csoportok
nek. A nyugati források szerint az etelközi magyarok 862-ben támadják kelet felé
meg először a frank birodalmat. Erre a hadjáratra a morva fejedelem, vonultak.

39
 Rasztiszláv hívta meg őket. Ezzel a magyarság megjelenik az európai
nagyhatalmak erőterében. 881-ben a magyarok a kabarokkal együtt Bécs
alatt küzdenek. Ekkor már Szva topluk a morvák fejedelme.
A magyarság A magyarság hadereje már jelentős európai tényező. A frank biro­
hadereje már dalom keleti részét uraló Arnulf király 892-ben a magyarok segítségé­
jelentős európai vel harcol a morva uralkodó ellen. Két év múlva, 894-ben Szvatopluk
tényező. hívja segítségül a magyarokat, akik megtámadják a Dunántúlon beren­
dezkedett frankokat és a velük szövetséges szlávokat. E harcoktól füg­
getlenül Szvatopluk 894-ben meghalt, s a magyarok visszavonultak.
Mint látjuk, ez a történet két szempontból is fontos. Egyrészt a hon­
foglalás előestéjén valójában a szlávok hívják segítségül a magyarokat.
Másrészt ennek emléke él abban a fehér ló-mondában, amely szerint a
magyarok Szvatopluktól foglalták el országukat. Ez nem felel meg a
történeti tényeknek, a magyar honfoglalás csak a Szvatopluk halálát
követő évben kezdődött. Itt azonban nem a szereplők, hanem a népek
és a tények fontosak.
A Kárpát-medencétől délre, a Balkánon a bulgárok és a szlávok ját­
szottak fontos történeti szerepet. Velük szemben Bizánc részben har­
cokkal és adók, ajándékok fizetésével, részben azonban térítéssel véde­
kezett. A bulgár-török dinasztia alatt élő népesség lassan teljesen
elszlávosodott. A 9. század elején még a török eredetű uralkodóház ját­
szott jelentős szerepet, különösen Omurtag (814-831), aki alatt a köz­
ponti hatalom újra megerősödött. 892-ben a bulgárok már a Maros völ­
gyéig terjesztették ki hatalmukat, itt ők ellenőrizték az egész európai
kereskedelemben jelentős szerepet játszó sóbányákat.
A kisebb helyi A kisebb helyi szláv fejedelmek harcainak egy időre a frankok vetet­
szláv fejedelmek tek véget azzal, hogy a harcok egyik szereplőjének, Pribina korábbi
harcainak... nyitrai hercegnek 840-ben a Zala folyó mellett kiterjedt birtokot ado­
a frankok mányoztak. O, majd fia, Kocel alapította azt a Kis-Balaton melletti mo­
vetettek véget... csaras vidéken épített várat, amelyet Mosaburgnak, Mocsárvárnak hív­
tak, s ma a neve Zalavár. Ezután merült fel a kérdés: kinek kell az

40
egyházi adót fizetni? A salzburgi püspök magának követelte az adót.
Vele szemben Kocel Rómához fordult. I. Miklós pápa Kocel hű embe­
rét, Oswaldot nevezte ki —»Pannónia püspökévé. A salzburgi érsek
azonban elfogatta Oswaldot és kolostorba záratta. Ő tehát az első
olyan Kárpát-medencei püspök, akit Róma közvetlenül nevezett ki.
A frankok által támogatott salzburgi és passaui egyházakkal szem­
ben a morvák a bizánciakhoz fordultak térítő papokért. A bizánci csá­
szár két Thesszalonikiben született testvért, —>Cirillt és Metódot küldte,
akik 863-ben érkeztek meg ahhoz a Rasztiszlávhoz, aki egy évvel koráb­
ban a magyarokat hívta segítségül. Míg a morvák a frankok ellen Bi­
zánchoz fordultak, addig a bulgárok az erősödő bizánci nyomás ellen
Rómához közeledtek. Az őket támogató passauiakkal szemben azon­
ban a salzburgi érsek tudta érvényesíteni akaratát, így Bulgária kötődé­
se a nyugati egyházhoz sikertelen kísérlet maradt - aminek tanulságait
majd Szent István hasznosítja. Bizánc, miután elhárított egy újabb arab
támadást, döntő csapást mért a bulgárokra, akik kénytelenek voltak el­
fogadni, hogy a bulgár egyház bizánci főség alatt alakuljon meg. A szin­
te teljesen elszlávosodott bulgárok uralkodója az a Szimeon (893-927)
volt, aki a magyar honfoglalás fontos szereplőjévé vált.
Végül még egy kissé keletebbre kell néznünk. 893-ban Belső-Azsia ...Belső-Azsia
nyugati részén lényeges változások történtek. A török karlukokat le­ nyugati részén
győzte a bagdadi kalifa távoli hűbérese, a számánida uralkodó lényeges
(—>Számánidák). Ennek eredményeképpen a karlukok alattvalói, az változások tör­
oguzok új erőre kaptak. A magyar történelemben ők majd úz néven téntek.
fognak szerepelni. Az oguzok a tőlük nyugatra, a kazak steppén élő
-> besenyőkre mértek döntő csapást. Ekkor a besenyők két részre osz­
lottak. Egyik részük régi szálláshelyükön maradt. Másik, nyilván na­
gyobb csoportjuk először megtámadta a Kazár Birodalmat. Ez azonban
nem járt sikerrel. Ekkor, északabbra, átkeltek a Volgán, s követeik fel­
vették a kapcsolatot Bizánccal. Ez a kapcsolatfelvétel, mint látni fogjuk,
komoly következményekkel járt a magyarok szempontjából.

41
 A honfoglalás előestéjén az elszlávosodott avarok, a különböző szláv
hercegségek, a keleti frankok, a bulgárok, valamint Bizánc és Róma és
ezek egyházpolitikája játszottak fontos szerepet. Ebben a gazdasági és
politikai erőtérben már több évtizeddel a honfoglalás előtt jelentős té­
nyezőként jelentek meg az etelközi magyarok.

8. A HONFOGLALÁS. A HONFOGLALÓ MAGYAROK ÉLETE

Mint láttuk, a magyarság Kr. u. 700 körül elfoglalta a steppe Dnyeper és

Al-Duna közti területét. Ez a nyugat felé való nyomulás a Kuvrat-féle
bulgár-török birodalom összeomlása után történt, valószínűleg kazár
...a magyarság felkérésre. A 8. és 9. században, a honfoglalásig, a magyarság az általa
az általa -» Etelköznek (korabeli magyar nyelven Etilküzü-nek), vagyis Folyó­
Etelköznek... köznek nevezett területen lakott. Régebben a történelemkönyvek szá­
nevezett mon tartottak még egy területet, Levediát. Ma már azonban a kutatás
területen lakott. kiderítette, hogy Levedia nem volt egy külön álló őshaza. Ez a Levedi
nevű magyar törzsfőnek, a magyar törzsszövetség egyik fejének volt a
törzsi szállásterülete. A magyarság északi szomszédai különféle szláv
törzsek voltak. Itt, Etelközben kezdődött meg a magyar-szláv érintke­
zés, amely ekkor még nem volt nagyon intenzív. Mint ezt az arabul író
számánida miniszter, —»Dzsajháni leírásából is látjuk, a kapcsolat első­
sorban élelmiszeradóból és rabszolgaszedő hadjáratokból állt, de bizo­
nyos, hogy néhány szláv szokással, tárggyal és az ezeket jelölő szavak­
...a szlávok is kal is megismerkedtek. S ami talán még fontosabb, a szlávok is ekkor
ekkor ismerték ismerték meg a magyarokat. A szlávok a magyarokat Onogurnak hív­
meg ták. Ennek az volt az oka, hogy a magyarok az onogur-bulgárok helyé­
a magyarokat. re érkeztek. Kuvrat bulgárjainak másik neve volt ez az onogur, s róluk
nevezték el így a helyükre telepedett magyarokat. Ebből az onogurból
a szláv hangtörténet szabályai szerint lett, éppen a 9. században, Ungur
és szláv többes számban Ungre. Amikor a magyarok, még a honfoglalás

42
előtt, megjelentek Nyugaton, a nyugati írástudókhoz ez a szláv névfor­
ma jutott el. S ebből alakult a német ajkon, beilleszkedve a német nyelv
rendszerébe, az Ungar-en. De miért van a magyarok nevében számos
nyelvben H-? Miért van az angoloknál Hungarian, a franciáknál hon-
grois, az olaszoknál viszont ungherese?
Ebben az időben kezdett eltűnni a francia nyelvből a régi szókez­
dő h-. A francia vagy francia iskolázottságú papok minden francia szó
és név esetében tudták, hogy mikor kell egy magánhangzó elé kiírni
a h betűt, és mikor nem. De ha egy idegen szót vagy nevet kellett leír­
ni, akkor bizonytalanok voltak, és vagy írtak elé egy h-1, vagy nem. Az
első feljegyzésekben ezt is látjuk, hol Ungart, hol Hungart írtak. Mikor
azután a magyarok támadni kezték a Nyugatot, mint ezt négy évszá­
zad előtt a hunok is tették, valahogy összekötötték a két nevet, ami erő­
sítette a h-1. De például a németek és az olaszok a mai napig h- nélkül
írják a nevünket. A franciák meg írják ugyan, de nem ejtik a h-1. Vagyis
az autóinkon lévő H tulajdonképpen francia papok találmánya, de az
angolos gyakorlatot tükrözi.
Az etelközi magyarok kazár uralom alatt álltak. Ez az uralom lassan, Az etelközi
de engedett a szorításból. Valamikor 800 körül a kazár kagán ellen fel­ magyarok kazár
lázadtak egyes kazár vagy kazáriai törzsek, vereséget szenvedtek és uralom alatt
menekülniük kellett. A kabarnak nevezett törzsek a magyarokhoz for­ álltak.
dultak segítségért. Ha a magyar fejedelem még szoros függésben lett
volna a kazároktól, nem merte volna őket befogadni. 840/41-ben a ka­
zárok Bizánc segítségét kérték egy erős vár építéséhez a Don alsó folyá­
sánál. Ezt a várat kazárul Sarkelnek 'Fehérvár'-nak hívták. Részben
azért, mert nem földből, hanem fehéres kövekből épült, részben azért,
mert a fehér volt az előkelő, az erős nép színe. Ma már tudjuk, hogy
Sarkéi mellett a Don bal partján erődök egész sora épült, melyeket egy­
más után tárnak fel a régészek. Nem kétséges, hogy ezt a kazárok a ka­
barokkal is megerősödött magyarok ellen építették. Ugyanakkor
Dzsajháni leírásából azt is megtudjuk, hogy a magyarokat határoló má­
sik folyó, amely „nagyobb mint az ->Amu-darja", a Duna volt.

43
 Az etelközi magyarság gazdasági és hatalmi központja kezdetben a
terület keleti részén volt. Ezt indokolták a kereskedelmi utak, a kazár
udvar igénye és sok más tényező. Itt volt Levedi szállásterülete. Ez a
helyzet azonban fokozatosan megváltozott. Az Etelköz nyugati része
annak a magyar csoportnak a szálláshelye volt, amelyiknek élén Almos
nemzetsége állt. Ezek nyugat felé ápolták a kereskedelmi kapcsolato­
kat, és ezek révén eljutottak számos nyugati országba. Megismerték
ezen országok népeit, harci készültségét, gazdagságát. Igen jól értesül­
tek voltak a Kárpát-medence belső viszonyairól is. Amikor pedig erre
szükség volt és lehetőség adódott, a frankok vagy a morvák hívására,
mint azt az előbb láttuk, csapataik be is avatkoztak az ottani harcokba.
A magyarság A magyarság vezetése már kettős volt. Volt egy, már csak dinasztikus
vezetése már hagyományokra alapuló hatalmat gyakorló uralkodója, a kende. A tény­
kettős volt leges hatalmat azonban már a gyula, a legfőbb hadvezér gyakorolta. Ez
a kettős hatalom, mint láttuk, nyugaton a Meroving-Karoling kettős­
ségben nyilvánult meg. A kazároknál is megvolt ez a kettősség, itt a di­
nasztikus uralkodó már csak rituális-szakrális szerepet játszott. Olyany-
nyira, hogy az ország jóléte és a királyé hitük szerint összefüggött. Ha
az ország veszélybe került, akkor, végső esetben, a királyon rituális gyil­
kosságot hajtottak végre. A kazár király nem vett részt a mindennapi
életben, alattvalói nem is láthatták. Ha kivonult, egy napkorongot hor­
doztak előtte, s mindenkinek arcra kellett borulnia. Ez a fajta —»szakrális
királyság a magyarságnál nem alakult ki, ami szintén arra utal, hogy eb­
ben az időben a magyarok már csak igen laza függésben voltak a kazá­
roktól. Hogy valamilyen függésben voltak, azt, többek között, onnan
tudjuk, hogy a magyarok vezére nem vette fel a független uralkodónak
kijáró kagán címet, amit például a kijevi uralkodó nem sokkal később
viszont megtett.
Hamarosan a formális magyar uralkodónak át kellett adnia a hatal­
mat a tényleges uralkodói hatalmat gyakorló fő hadvezérnek. Erről az
eseményről némileg torzítva számol be —»Biborbanszületett (VII.)
Konstantin A birodalom kormányzása című művének 38. fejezete. Megfe-

44
lelő forráskritika után a következőképpen rekonstruálhatjuk az esemé­
nyeket: Először a besenyők három, kangarnak nevezett törzse támadta
meg a magyarokat. Ez a támadás rendítette meg végleg Levedi hatal­
mát. A kazárok ekkor adták át formálisan is a hatalmat Álmos nemzet­
ségének, vagy talán csak ekkor vették végleg tudomásul a tényeket. Ez
a dinasztiaváltás aligha olyan békésen történt, mint ahogy ezt a bizán­
ci udvarban feljegyezték. Az események azonban kétségtelenül úgy
zárultak, hogy Árpádot, kazár szokás szerint, pajzsra emelve fejede­ ...Árpádot,
lemmé kiáltották ki. kazár szokás
A magyar honfoglalást időben három szakaszra oszthatjuk. Az első szerint, pajzsra
szakasz 895-ben kezdődött és 898-ig tartott, a második 899-től 900-ig, a emelve
harmadik 900-tól 902-ig tartott. Vagyis a honfoglalás időpontját nem fejedelemmé
szabad egyetlen évhez kötnünk. kiáltották ki.
A magyarok történetét az előző fejezetben ott fejeztük be, hogy 894-
ben részt vettek Szvatopluk oldalán a frankellenes harcokban, s azok
befejeztével visszavonultak. A források nem egészen egyértelműek az­
zal kapcsolatban, hogy minden magyar fegyveres visszavonult-e Etel­
közbe, vagy esetleg egy csoportjuk a Felső-Tisza vidékén telelt át. Egy
másik csoportjuk ugyanebben az évben Liuntika (Levente) vezetésével
átkelt a Dunán, és a bizánciakkal szövetségben csapást mértek a bulgá-
rokra, majd visszavonultak.
A morvák és magyarok által 894-ben megtámadott frankok válaszul
a bulgárokkal szövetkeztek. Ez különösen az erdélyi sóbányák biztosí­
tása miatt stratégiai fontosságú volt. Kialakult tehát egy magyar-
morva-bizánci és egy frank-bulgár szövetség.
895 tavaszán a magyarok az előző év hadjáratának folytatásakép­
pen a Tisza völgyében dél felé indították el csapataikat Álmos fia Árpád ...Álmos fia
vezetésével. Céljuk a bulgárok megtámadása és az erdélyi sóbányák el­ Árpád...
foglalása volt. A bizánciak megígérték a magyaroknak, hogy velük egy
időben délről megtámadják a bulgárokat. A fenyegető veszélyről érte­
sülve azonban a bulgár uralkodó, Szimeon gyorsan békét kötött a bi­
zánciakkal, majd a besenyőkhöz fordult, hogy két oldalról támadják

45
 meg a magyarokat. A besenyők megtámadták az Etelközben maradt
magyarok szállásait, amelyeket nyilván csak kisebb csapatok védtek.
Ezek a besenyőktől vereséget szenvedtek és az Al-Duna felé menekül­
tek. Ekkor a bulgárok dél felől, az Al-Dunánál csapást mértek a magyar
csapatokra. A nyugati források feljegyezték, hogy a harcokban 20 000
bulgár fegyveres vesztette életét, de a magyarok vesztesége sem lehe­
tett lényegesen kevesebb. A magyarok Etelközben maradt népe sátrat
bontott és bevonult a Kárpát-medencébe. Nagy többségük valószínű­
leg a Vereckei-hágón jött át, de éppen az al-dunai védősereg maradékai
a Kárpátok déli hágóit is igénybe vehették. Itt hamarabb csatlakozhat­
tak a harcokban érintetlenül maradt fősereggel.
...nem helyes Mint a fentebb leírtakból látszik, nem helyes úgy feltenni a kérdést,
úgy feltenni hogy a magyar honfoglalás vereség utáni menekülés, vagy tudatos
a kérdést, hogy honfoglalás volt-e. Ugyanis a magyarság már évtizedekkel korábban
a magyar tudatosan építette ki nyugati kapcsolatait, és vett részt a Kárpát-me­
honfoglalás... dence belső harcaiban. Nyilvánvaló, hogy beilleszkedve a korabeli erő­
tudatos volt-e. viszonyokba, szállásváltásra, vagyis egy új haza elfoglalására készült.
Nagy valószínűséggel azonban néhány évvel későbbre tervezték ezt a
honfoglalást. A 895-ös magyar hadmozgást még csak előkészítésnek
szánták. A magyarság egy katonai szempontból kisebb részét, népesség
szempontjából azonban nagyobb felét e hadműveletek közepette érte a
besenyő támadás. A „menekülő, asszony nélkül maradt" magyarság
képe téves. A magyarok fő serege Árpád vezetése alatt érintetlen ma­
radt a harcokban, ez a sereg biztosította az etelköziek bevonulását. A
legkorábbi honfoglaló temetők is azt mutatják, hogy azokban a magyar
férfiak és magyar asszonyok sírjai egyforma arányban találhatók.
A morva A következő négy évben a magyarság valószínűleg a Tiszát sem
uralkodóval lépte át. Rendezte sorait és felkészült a következő harcokra. Igyekez­
szoros tek minden oldalon szövetségeseket találni. A morva uralkodóval szo­
szövetségre ros szövetségre léptek. A források leírják, hogy ez idő tájt a morvák
léptek. egy része magyar módra borotváltatta a haját, ugyanakkor, amikor a

46
morvák a pápa engedélyével egy érseket és három püspököt szentel­
tek. Vagyis a morvák között volt egy magyar és egy nyugati keresz­
tény párt. A frankok azonban, kihasználva a belső harcokat, megtá­
madták a morvákat, és jelentősen meggyengítették őket.
Közben Eszak-Itáliában a helyi harcokból Nagy Károly egy unokája,
I. Berengár került ki győztesen. Arnulf, a frank uralkodó elérkezettnek
látta az időt, hogy véget vessen Berengár hatalmának. Ehhez pedig a
magyarokat hívta segítségül. A magyarok 899 tavaszán jelentős csapa­
tokat küldtek Eszak-Itáliába. Szokatlan harcmodoruk is segítette győ­
zelmeiket. 900. június 29-én már Velencét ostromolták, de sikertelenül.
Berengár végül nagy hadisarc és túszok felajánlásával szabadult meg
tőlük. A 900 nyarán Itáliából győztesen hazatérő sereg és a Dunán át­
kelt fősereg egy közös hadműveletben elfoglalta a Dunántúlt.
900 után már csak a nyugati határok biztosítása maradt hátra. A Kis-
Alföldet elfoglalva átkeltek az Enns folyón, majd északra fordulva
megszállták a morva végeket is. Ezután hosszú ideig az Enns volt a
magyar-német határ. Innen van az Óperenciás szavunk, ami eredetileg Moravia
a német „über Enns"-bői, vagyis az Ennsen túli, tehát számukra ide­ elfoglalásával
gen, magyar vidéket jelentette. Ezt a mesebeli tájnevet előbb a monar­ a magyar
chia katonái, majd operettjei terjesztették el nálunk. Iránya is megfor­ honfoglalás
dult, Operencia a Nyugat mesés világa lett. Moravia elfoglalásával a 902-ben
magyar honfoglalás 902-ben befejeződött. befejeződött.

9. EURÓPA, A VIKINGEK, AZ ARABOK

ÉS A MAGYAR KALANDOZÁSOK

A magyar kalandozásokat két végletes szempontból szokták tárgyalni.

A nyugati források mint gyilkos, pogány, barbár hordák pusztító betö­
réseit („A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!") adják elő,
míg a magyar hagyomány győzedelmes hadjáratokról ír. A krónikás
szerint az elfoglalt területeket a magyarok „az Úr kegyelméből, most is

47