MAG)%R NEMZETI M UZEW f

ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVOjWA

OLVASO ONYVTAR

KIKÖLCSÖNÖZNI NEIW SZABAD

*
\
%
 A FÖLVILÁGOSODÁS
KELETKEZÉSÉNEK ÉS BEFOLYÁSÁNAK

TÖRTÉNELME EURÓPÁBAN.
IRTA

|_.ECKY yj, p. fí.

FORDÍTOTTA

Z s il in s z k y M i h á l y .

MÁSODIK KÖTET.

# E S T , 1873.
AIGNEE LAJ OS.
Budán, 1873. N yom atott a m. kir. egyetem i könyvnyom dában.
 fi M Á SO D IK K Ö T E T T A R T A L M A ,

NEGYEDI K F E J E ZE T.
(Folytatás.)

MÁSODIK RÉSZ.
Az ü l d ö z é s t ö r t é n e l m e .
Azok az emberek, a kik az üdvösséget egyedül az
egyházban hiszik feltalálhatni, mindig üldözők. — A japáni
keresztyének, az albigenzesek, a spanyol protestánsok üldöz­
tetése a Bertalanéji mészárlás és Erzsébet büntető törvényé­
nek következései. — Az irlandiak és az angol dissenterek
történelméből vett ellenvetés gyengesége. — E nézet ' valódi
oka. — A levitikus törvény befolyása az üldözésre. — Az
egyházi atyák nézete főképen körülményeiktől függ. — Lac-
tantius feltétlen türelmessége. — Konstantin üldözi a zsidó­
kat — az eretnekeket — és a pogányokat. — Ezek állapota
Theodosius előtt. — A templomok lerombolása a vidéki kerü­
letekben. — Libanius. — Cyprián még az üldözés napjaiban
is alapul veszi a levitikus rendszert az eretnekekkel való
bánásmódra nézve. — Az üldözés theologiáját Augusztinus
rendszerisiti. — Befolyása és jelleme. — Vérontás iránti ellen­
szenve. — Sz.-Márton és Ambrózius. — Azon nézet, hogy az
egyháziak semmi szin alatt ne legyenek a halál okai. — Az
IV

egyháznak növekvő testületi működése szítja az üldözést. — Az

első szerzetesek. — A pogányság bukása. — Az egyház némely
századokra nézve valóságos áldás volt. — A középkori társa­
dalomnak szétbomlása uj eretnekségeket támasztott — melyek
az üldözés által elnyomattak. — III. Ince. — A katholikusok
által folytatott üldözés kegyetlen volta. — A protestánsok
üldözése nem oly kegyetlen, de époly általános, mint a ka-
tholikusoké. — Példák reá Németországban, Angliában, Irland-
han, Skótiában, Franciaorszáyban, Svédországban, Amerikában
és Hollandiában. — Luther, Kálvin, Beza, Jurieu, Knox, Cran-
mer, Ridley, Melanchton stb. által helyeselt és elkövetett
üldözések. — Socinus és Zwingli türelmesek. — Castellio élete
és iratai. — Ellenei Kálvin és Beza. — A protestánsok által
elkövetett menthetlen üldözés. — Erasmus, Hőpital és More
viszonylagos szabadelvüsége. — Bossuet nézete a Socinianu-
sokról és az Anabaptistákról. — Az üldözés valóságos dog­
mája a protestánsoknak. — A türelemnek kedveztek a refor-
matió által létrehozott vallásvegyülékek — és a papok háza-
sodásai — úgyszintén a protestantismus nagyobb hajlékony­
sága. — Ennek bizonyítékai a Francia-és Angolországban
mutatkozó türelem összehasonlításából. — A francia türelem
a kétkedés hármas formáján alapszik. — Montaigne világi
kétkedő. — Descartes kétkedő bölcsész. — Bayle kétkedő
tudós. — A „eompelle intrare.“ — A politikai körülmények
kedveznek a türelemnek. — Párhuzam a kormányzóság és
restauratio között. — A bűn befolyása a történelmi fejlődésre.
— Voltaire. — Rousseau türelmetlensége. — A forradalom
megszünteti a zsidók és protestánsok polgári nyomatását. —
A katholicismus képtelen vallási szabadságra. — XVI. Gergely
bullája. — Protestáns országokban a türelem a rationalismus
haladásának eredménye és mértéke. — A tizenhetedik század
nagy theologusainak iratai oda irányulnak. — Első mozgalom
a zendülés alatt. — Cromwell politikája. — Az independensek
és presbyterianusok közti ellentét. — Harrington. — Milton.
— Taylor Jeremiás. — „De Haeretico comburendo“ törvény
eltörlése. — Hobbes türelmetlensége. — A papság magatar-
 y
tása a forradalom alatt. — Türelmi rendelet. — A censura
eltörlése. — A skót egyház megalapítása. — A protestantismus
türelmessége. — A felvilágosodás befolyása a tudományos
kutatásra.

ÖTÖDIK FEJEZET.
A politika elvilágiasodásáról.
A politika elvilágíasodása két részből á ll: a theologiai
érdekek kiválasztásából a politika motívumaiból, és a theolo­
giai elvnek helyettesitéséből egy világi által, mely a tekintély
alapja lett. — A vallás és protestantismus az emberi társa­
dalomnak fő erkölcsi elvei. — Az ókor erkölcsi elve és az
abból kifejlődött jellemtypus. — A patriotismus a zsidók
erkölcsi elve. — A felekezetiség szelleme. — A keresztyénség
győz a római birodalomban, minthogy a felekezetiség befo­
lyása alatt fejlődött. — A theologia teljes uralma. — A ke­
resztes hadak. — Az egyház a tehetetlen világi hatalom
helyébe lép. — Az istenbéke. — A királyi és egyházi hatalom
közti küzdelem. — A keresztes hadak összehasonlítása a ké­
sőbbi háborúkkal azt mutatja, hogy a theologia befolyása
hanyatlóban van. — I. Ferenc és Riehelieu szövetsége. — A
vallási háborúk vége. — Az inquisitio elkülöníti a vallásos
kérdéseket a politikától. — Az inqu. alkotmánya és haladása.
— Védi az-újabb türelem azon alapelvét, hogy a világi ha­
tóság nem dönt egyházi kérdések felett. — A világi hata­
lommal való összeütközés. — Az inquisitio népszerűtlensége.
-— Az üldözések csökkenése. — Az eretnek könyvek elnyo­
mása. — Reuchlin. — A jogkorlátozás egyházi tanának elve­
tése. — Változás Franciaországban 1830-ban. — Ennek gyor­
sítása Angliában az ir politika által. — Az ir parlament. —
A papság eltávolítása a világi hivataltól. — Visszapillantás
a világiasodásra. — A pápa világi hatalmának hanyatlása. —
A politikai élet erősen hat a theologiai gondolkodásmódra. —
VI
Ez csökkenti a theologia fontosságában va'ló hitet — s az
általános elvek elhanyagolását vonja maga után. — A politikai
és bölcsészeti álláspont közötti ellentét. — A tiltott szenve­
délyek nem a politikai gondolkodásmód növekedésétől ered­
nek. — A politikai élet nagy befolyása a tudományos kutatás
helyes módjára. — A felekezeti és politikai bírói szellem
közti összeütközés három phasisa. — A tekintély alapjának
elvilágiasodása. — Szenvedőleges engedelmesség. — Az egy­
házi atyák szerint minden zendülés bűn. — Az akkori fejet­
lenség és erőszakoskodás között e tan kedvezett a szabad­
ságnak. — A püspököknek általános szavazat általi választása.
— A pápa és királyok közti összeütközések elősegítik a sza­
badságot. — A letevés hatalma. — Az erkölcsi tekintély
szükségképen a pápa részén áll — Nyilvános vezeklés. — A
feloldás hatalma. — A scholasticismus kedvez a szabadságnak.
— Aquinói Tamás. — A királyok közvetlen isteni hatalmáról
való tan. — A reformatio különféle érdekeket, s ennélfogva
különféle politikai_jnézeteket is hoz létre. — A pápai párt
ragaszkodik a letehetés jogához. — Bellarmin és Suarez müvei
Parisban elégettetnek. — A jezsuiták hirdetik a társadalmi
szerződést. — Suarez de fide. — Mariana de rege. — A zsar­
nokok meggyilkolhatása. — Ennek fontossága a szabad néze­
tek történelmében. — Elébb Jean Petit tanítja. — Grevin,
Toletus, Sa, Molina, Ayala és Kellerus védik. - - III. Henrik
meggyilkoltatását helyesli a liga és a pápa. — A politikai
gyilkosság helyeselve a protestánsoktól. — De tulajdonképi
védői csak a jezsuiták. — A szabadságot előmozdítják a
jezsuiták. — A gallican egyház a zsarnokság képviselője. —
Ennek oka. — Azon körülmények, melyeknél fogva Francia-
országban a hazafiság ellenkezett a szabadelvüséggel. — A
protestánsok magatartása 1615-ben. — 1665- és 1682-diki
határozatok. — Bossuet. — A protestantismus, a mennyiben
zendülés volt, kedvezett a demokratiának. — A régi egyház­
kormányzatnak két kiegészítő része újra föléledt, de elváltán.
— A püspöki és presbyteri rendszer eltérő politikai iránya.
— Az ó és uj testámentomnak tulajdonított viszonlagos fon-
 YII
tosságából származott eltérő politikai irányok. — Huss, Wi-
kliffe és más reformátorok nézetei. — A skótok előfutárai a
prot. libéralismusnak. — Knox. — Buchanan. — Skót kül­
döttség Erzsébetnél. — Az angol dissenterek összehasonlítva
a skótokkal. — Mit köszön Anglia a nem püspöki egyházak­
nak. — Az anglikanismus fő szolgasága. — A homiliák. —
Taylor. — Az anglicanismus mindig támogatja a reactiót. —
Hooker kivételes állása. — A zsarnokság két iskolája Angliá­
ban. — Barclay. — Fiimer. — Hobbes. — Sidney. — Locke.
— A vallásos és politikai szabadság történelme közötti kü-
lömbség. — A legnagyobb angol szabadelmü férfiak ellenei a
szabadságnak. — Hobbes, Bolingbroke, Hume. — Az angol és
francia szabadság növekvése közti külömbség hasonlít az
angol és francia türeleméhez. — A francia protestánsok. —
Azon körülmények, melyek befolyásukat csökkentették. — A
felekezetiesség nem fér össze a patriotismussal. — A vélemény
két áramlata a francia protestánsoknál. — A szabadelvű nézet
túlnyomó. — Hotman „Franco-Galliá“-ja. — „Vindiciae contra
Tyrannos." — Montaigne megjegyzi, hogy Franciaországban
a nézetek alárendelteinek az érdekeknek. — A classicai
tudományok feléledése hatással volt a szabadságra — először
a római jog tanulmányozása által. — Bodin, Grdnovius, Noodt
stb. nézetei. — A jogtudomány phásisai. — A klassikusok
egyik főhatása a hősiesség szellemének megváltoztatásában
áll. — A méltóság és bűntudatból származó külömböző typu-
sok. — La Boétie. — A demokratiát előkészítő körülmények
a 18. században : a tőke növekedése, a tudományok terjedése.
— A szolgaság és babonaság a könyvnyomtatás előtt. — A
lovasság és gyalogság megváltozott helyzete a háborúban.
Az angol íjászok. — A flemi gyalogság. — Az olasz condot-
tieri. -— A lőpor feltalálásának befolyása a szuronyra. — A
nemzetgazdászat befolyása a demokratiára. — A francia for­
radalom kikerülhetlen volt; az általa felhozott eszmék fon­
tossága. — Okai annak, hogy a katholicismus képtelen oly
műre. — A régi szabadelmü férfiak nem szeretik a politikai
szabadságot. — Socinus, Montaigne, Charron és Bayle nézetei. —
VIII

Magatartásuk megváltozása a 18. században. — A forradalom

nagy hatása. — Rousseau. — Ennek hatalma a francia tár­
sadalom felett. — Viselet, színház, kertészet. — Az önfelál­
dozás folyama a theologiától átmegy a politikához. — A
demokratia kettős eszménye. — A nemzetiségi tan. — Hilde-
hrand, Dante és Grótius nemzetközi diplomatiájának elmélete.
— Miért lett lehetetlenné a 19. században. — A kéresztyénség
és pogányság erkölcsi elveinek synthesise. — A demokratia a
keresztyénség egy része. »«- Z '/ e

HATODIK FEJEZET.
A f e l v i l á g o s o d á s t ö r t é n e l m e az i p a r t e ré n .
Az ókor iparrendszere a rabszolgaságon alapult.
Ennek befolyása a nemzeti jellemre. — Az ipar hanyatlása
Rómában. — A régi és újabb rabszolgaság összehasonlítása.
— A keresztyénség eltörli a rabszolgaságot. — A rabszolgaság
javára lett mozgalom Senecának és k övetőinek köszönhető. —
A barbárok beütése kedvezett a rabszolgaságnak, de leghat-
hatósabb ellőne a keresztyénség. — A rabszolgaság eltörlésére
te tt intézkedések átnézete, és a rabszolgaságban sinlődők
megkönnyítése. — Angolszász intézkedés. — Az egyházi atyák
és a benediktinusok által te tt szolgálatok a munka, becsülé­
sére nézve. — Az egyház iparelméletének hiányai. — A hű­
bériség hosszantartása. — A városok felszabadulásával kez­
dődik az ipar uj történelme. — A keresztes hadak befolyása
az iparra. — A testületi rendszer politikai tekintetben hasznos,
gazdászatilag rósz. — Az ipari és egyházi vállalatok érintkező
pontjai. — Az összeütközés első oka az uzsorás. — A kamatot
szabályozó elveket a régiek nem ism érték. — A pénzkölcsönzés
állása Görögországban, a római birodalomban és Galliában. —
A legrégibb és a középkori egyház két okból kárhoztatta a
kamatot. — A pénzkölcsönzés legelőször a zsidók monopóliuma
volt. — Az Olaszországban keletkezett iparköztársaságok
 IX

népszerűvé teszik a keresztyének között is. — A laterani

zsinat. — A reformatio megrendíti a régi babonát. — Sau-
maise. — Az uzsora szó értelmének megváltozása a 16. szá­
zadban. — A jezsuiták casuistikája. — XIV. Benedek decre-
tuma. — A theologiai nézeteken alapuló uzsoratörvények
megszűnnek. — A nemzetgasdasági kérdések fejtegeted Loeke,
Smith Ádám, Hume, Turgot és Bentham. — A régi tannak
utolsó képviselője az orosz Raskol. — A vita fontossága az
ipar és theologia közti antagonismus kifejlődésére. — A ke­
reskedelem az államok összekötésének uj elvét hozza létre. —
A consulságok felállítása. — A diplomatia szervezése. — A
kereskedelem különféle emberek érintkezését, s ennek folytán
türelmet hoz létre. —- Ezen türelmet legelőször a zsidók
élvezik. — A zsidók különféle üldöztetésének vázlata. —
Irodalomnak és kereskedésnek te tt szolgálataik. — Megtüret-
neg Livornoban, Velencében, Pisában és Genuában. — Az
iparos gondolkodásmód következtében a dogmák befolyását
kevésre kezdik becsülni. — Az üldözés nagy kárára volt az
iparnak. — Spanyolország, Franciaország, Brügge és Amster­
dam. — Az iparos miveltség előidézi a szegénységi eszmény
bukását. — A 13. és 14. század fényűzése. — Fényüzési tör­
vények. — A fekete halál hatása. — A fényűzés gazdászati
befolyása. — Az értelmi haladásra való befolyása. — A szer­
zetesi szellem bukása. — A papság összeköttetése az aristo-
kratiával. — A kereskedelem emelkedése. — Hajózási törvé­
nyek. — Első kereskedelmi társulatok Angliában. — Belgium
jóléte. — A diplomatia gyors fejlődése. — A hanzaszövetség
elnyomja a tengeri rablókat. — A velenceiek megalapítják
az államgazdaságtant — s a Mediciek értelmi főlényt köl­
csönöznek az iparnak. — Ennek összefüggése a tudományok
újra feléledésével és a mohamedán miveltség befolyásával. —
A növekvő jólét által létrejött Ízlésbeli változás föleleveniti
a színészetet. — Ennek, mint értelmi befolyásnak és mivelt-
ségi állapot mérőnek fontossága. — Nagy romlottsága a po­
gány Rómában. — Az egyházi atyák kárhoztatják. — A
pogányság utolsó menhelye. — Julián nem kegyeli — s elvész
X

a római civilisatio megszűntével. — A mulatságok uj formái.

Aquinói Tamás „Histriones“-i. — A vallásos színdarabok
keletkezése. — Hroswita. — A vallásos színdarabok a tem­
plomokból színházakba mennek át. -— Erkölcstelenségeik.
A sátán szerepe. — Az egyház e miatt megvetés tárgyává
lesz. — A világi színdarabok némi nyomai. — Impromtus. —
Pantomimok stb. — Bohózatok. — A magasabb dráma újra
föltűnik Olaszországban. — Első darabok. — Az olasz és
francia drámák közti ellentét az egyházhoz való viszonyukban.
— A zene elvilágiasodása s fejlődési fokai. — A góth építé­
szet befolyása a színpadra. — A vallási harc idegenkedést
szül a szinháztól. — Erős ellenkezés Franciaországban. — A
színészektől megtagadják az úrvacsorát. — Moliére, Racine,
lmIly, Huerne de la Mothe. - A színészet fejlődése Francia-
országban, Spanyolországban és Olaszországban. — Voltaire.
— A forradalom megszünteti a színészek korlátáit. — A
színház győzelme Rómában. — A viták fontos következmé­
nyei. — A színészet teremtése utolsó szolgálatot tesz Olasz­
ország iparos miyeltségének. — A reformatio. — Az ipar
vezérpálcája úgy látszik először Spanyolország kezébe került.
— Fényes állása V. Károly alatt. — Gazdászati hiba, hogy
az arany egyedül képezi a gazdagságot. — Az olaszok ezt
kikerülik. — Ezen hibának első következménye Spanyolor­
szágban az volt, hogy a gyárak elhanyagolhattak és a nemzeti
erő aranyszerzés körül öszpontosult. — Második következmé­
nye volt a gyarmatoknak vámtörvények általi el szegény itése.
— Harmadik következménye volt az árak convulsiója az arany
túlságos sokasága miatt, melyet a kiviteli tilalmak nyomtak-
— Ezen gazdászati okokhoz járult még az iparral összefér-
hetlen kolostorrendszer, a rabszolgaság felélesztése, és a nagy
vallási türelmetlenség. — S ekképen Spanyolország bukása
valóságos jótétemény volt az emberiségre. — Las Casas. —
Meleg italok behozatala Európába. - Ezek erkölcsi és társa­
dalmi hatása. — Spanyolország bukása után az ipar vezér­
pálcája a protestánsok kezébe jut. — Az értelmi miveltség
ellentéte városban és falun. — Viszonlagos fontosságukhoz
 XI
mért változás. — A földmivelés kedvelése a középkorban. —
Sully iskolája elnyomatott a mercantil rendszer által, mely a
gyárakra nézve kedvezőbb volt. — Colbert. — Quesnay isko­
lája és Raynal általi módosítása.— Smith Ádám bebizonyítja,
hogy a gazdagság forrásai a gyárak, de a földmivelés nagyobb
productivitását is állítja. — Ez utóbbit cáfolja Ricardo. — A
hitel behozatala által támadt mozgalom kedvező a gyáraknak.
— A gépek fejlődése. — A gépek hatása a gazdászatra. —
Különös hatalmuk Angliában. — Az államgazdászat az iparos
miveltségnek értelmi kifejezése. — Békítő befolyása. — Az
államgazdászat hatása különféle országok és osztályok össze­
kötésére. — Az érdek hatása a szenvedélyre. — A gyilkosság
és a fejlődés bölcsészete képviselve az önkinzásban és az
iparban. — Az önkinzás uralma egész a 14. századig. —
Ennek hanyatlását mutatja a szerzetesség története. — A
jólétnek az iparosság által kijelölt állása. — Az önkinzás
kétfélekép szüntettetett m eg: a régi görögöknél a művészet,
az újabbaknál az ipar által. - - Az értelmi befolyás kedvező
az iparra nézve. — Az utilitarismus bölcsész! elnevezése az
iparosságnak. — Ezen bölcsészet rósz következményei. — Az
önkinzás szellemének hanyatlása — Materialistikus irányok.
— Befejezés. J ‘j ^ — Vű ü
 .

i-í > }■; V,+i !.fi

■-v ■-sv,. ói '• ■■■ . ■ ; ! ■. ■" i- .A 1 . 1 rí. Ml

' • !• I. • I r .4 Vj ■- '.I', i ■1 ! /. .,.1 ; ‘ 4 > I I 't . 'M ík *

i
 J nE G Y E D I K y EJEZET.

(Folytatás.)

Az üldözésről.

I. RÉSZ.
Az ü l d ö z é s t ö r t é n e l m e .
Az e fejezet első részében megkezdett vizsgálódá­
saim eléggé kimutatták, hogy a kizárólagos üdvről szóló
tannak mily káros hatása volt. Azonban még egy oly
következményét kell vizsgálnunk, melyhez képest a töb­
biek mind jelentéktelenekké válnak- Értem a vallási ül­
dözést. Ez, mely talán mindazon bajoknak legborzasz-
tóbbika, melyeket az emberek utódaiknak okoztak,
közvetlen gyakorlati eredménye azon elveknek, melyeket
eddig speeulativ oldalról vizsgáltunk. Ha az emberek
erős meggyőződéssel hiszik, hogy nézetök valamely két­
ségbevont kérdésben minden tévedés lehetőségén felül
áll, ha továbbá hiszik, hogy azok, akik más nézetben
vannak, a Mindenható által örök nyomorúságra vannak
kárhoztatva, melyet ők ugyanazon erkölcsi jellem, de
más hit által elkerülnek, akkor ezen emberek elébb vagy
A felvilágosodás II. köt. 1
 — 2 —

utóbb teljes erejükből üldözőkké lesznek. Ha azon testi

vagy lelki szenvedésekről beszéltek nekik, melyeket az
üldözés okoz, vagy pedig áldozataik ártatlanságáról és
önzetlen hősiességéről, akkor azt fogják feleim, hogy az
ily érvek egészen az ő hittanuk hamis felfogásán alap­
szanak. Mely, emberek által okozott szenvedés volna
összehasonlítható mindazoknak örök kinaival, akik az
eretnek tant követik ? Miféle elnézésre tarthatnak számot
az emberi erények, ha a Mindenható csupán egy tévely­
géshez való ragaszkodást Ugy büntet, mint leggyaláza­
tosabb vétket ? Ha egy holdkóros emberrel találkoztok,
aki őrültségében a leghoszasabb és legkinosabb gyötrelem
halálát terjeszti környezetére, nem tartanátok-e magato­
kat feljogosítva, minden kitelhető erővel megakadályozni
Őt szándékában — még az által is, hogy életétől fosszá­
tok meg, ha máskép nem érhetnétek el célotokat? De,
ha tudnátok, hogy ezen ember nemcsak idei, de örök
halált terjeszt maga körül, ha az nem ártatlan, ámbár
veszedelmes őrült volna, hanem olyan, akinek magavi­
seleté folytán azt hinnétek, hogy a legártalmasabb bűnös,
nem cselekednétek-e hasonlót még kevesebb lelkiisme­
reti furdalás vagy ingadozás nélkül?1) A célszerűség ér­
vei ugyan bizonyos körülmények között visszatarthatják
az embereket az üldözéstől, de sohasem viszik oda, hogy
a türelem elvét elfogadják. Először is azok, akik az eret-

'} Amint aquinói sz. Tamás mondja : „Si falsarii pecu-

niae vei alii malefactores statim per seculares principes juste
inorti traduntur, multo magis haeretici statim, ex quo de
liaeresi convincuntur, possunt non solum excommunicari, séd
et juste ceeidi." (Summa, p a r s II. qu. XI. a rt . III.)
nekek vallásos isteni tiszteletét az istenség valóságos
megsértésének hiszik, mindig hajlandók lesznek, hacsak
tehetik, e cselekmény elnyomására, még akkor is, ha
azon kedélyhangulatot, melyből az eredt, nem változtat­
hatják is meg. Másodszor pedig csakhamar észre fogják
venni, hogy a világi uralkodónak közbejötté majdnem
oly nagy befolyást gyakorolhat a hitre, mint a hitvallás­
ra. Mert jóllehet a nézetek történelmében, úgyszintén az
abban tükröződő civilisatio fokaiban bizonyos rend és
következetesség mutatkozik, melyet soha sem lehet meg­
rontani, az nem kevésbé igaz, hogy az ember nagyon
gyorsíthatja, lassíthatja és változtathatja folyását. Száz
közül kilencven kilenc személy ,nézete különösen a ne­
velés által képeztetik, és a kormány meghatározhatja,
hogy a nemzeti nevelés minő kezekbe tétessék le, minő
tárgyakat foglaljon magában, és mily elvek szerint ve­
zettessék. Azok nagy többségének nézetei, kik nevelte­
tésük előítéleteitől fölszabadították magokat, nagy mér­
tékben olvasás és vitatkozás eredményei, és a kormány
eltilthatja mindazon könyveket, s elűzheti mindazon ta­
nítókat, melyek és kik az általa elfogadott tanokkal el­
lenkeznek. Azonban azon egyszerű tény, hogy bizonyos
büntetések különös nézetek követésével és bizonyos ju ­
talmak ellenkező nézetek követésével függenek össze,
kétségtelenül sok képmutatót és igy sok áttérőt is fog
létrehozni. Mert mindaz, aki a nézetek alakulásának pra-
cessusát kiséri, kénytelen tapasztalni, hogy — még ha a
bizonyítékok sora előzte is meg elfogadásukat — rende­
sen kevésbé tisztán észbeli következtetés eredményei,
mint inkább számtalan zavart befolyások hatásai, melyek
1*
 — 4 —

Ítéletünket folyvást elhomályosítják. Egyik leghatalma­

sabb ily befolyás az önérdek. Ha valaki a tanok bizonyos
osztályát kívánja elfogadni, akár azért, hogy valamely
külön hitvalláshoz tartozzék, akár hogy barátainak tet­
szését megnyerje, akár hogy lelki nyugalma legyen, akár
hogy a világban könnyebben boldoguljon, akár hogy
szenvedélyeit kielégítse, akár pedig, hogy azon szellemi
tekintélyre tegyen szert, mely néha bizonyos nézetek
vallásával függ össze, akkor rendesen el fogja érni óhaj­
tását. Kutatását a legnagyobb lelkiismeretességgel foly­
tathatja. Szilárdan eltökélheti magát arra, hogy inkább
tesz bármily áldozatot, mintsem hogy olyat valljon, amit
nem hisz, nézetei mind a mellett oly vonzerővel fogják
ellátni tárgyát, melyről talán semmi tudata sincs. Nem
arra fog gondolni, hogy mi az igazság, hanem hogy bi­
zonyos nézeteket lelkiismerettel helyeselhet-e. Figyelmét
észrevétlenül fogja az egyik rész ellenvetéseitől elfordí­
tani, és aránytalan eréllvel a másik körül fogja öszpon-
tosítani. Minden következményt egy bizonyíték által előz
meg, de e bizonyíték természete az ő akaratjának titkos
vonzalma által lesz meghatározva. Ha tehát valamely
kormány hathat a nép akaratjára, akkor lényeges befo­
lyást gyakorolhat annak gondolkodására is.
Ilyen azon egynéhány érv, melyekkel a keresztyén-
ség történelmének régibb korában az üldöző védelmez­
hette cselekedeteit. S a későbbi idők tapasztalata bizo­
nyosan teljesen megerősítette nézetét, a mennyiben
Kimutatta, hogy az érv és üldöző közötti nagy harcban
mindig ez utóbbi diadalmaskodott. Üldözés irtotta ki a.
keresztyénséget Japánból; az törte meg az Albigensesek
reményeit; az törülte el Spanyolországban a protestan-
tismusnak minden nyomát. Franciaország látszólag, és
sok ideig valósággal is, egyik főharcosa volt a katholi-
cismusnak; de Franciaország ezen lényeges katholicis-
musa a Sz. Bertalanéji mészárlástól és a nantesi Ediktum
visszavonásától származik. Angolország méltán tartatik a
protestantismus főoszlopának, dacára annak, hogy az an­
gol nép sokáig ingadozott a két hitvallás között, mig az
ügyes politika és Erzsébet kényszerítő törvényei határo­
zott irányt adtak ingadozásának. A reformatio korában
majdnem minden kormány eltiltotta vagy az egyik vagy
a másik vallást; és mialatt az államvallás tagjai eleinte
csak kétséges és bizonytalan többségben, s néha még
többségben sem voltak, kevés nemzedék lényeges egyér­
telműséget hozott létre; és a mióta a kényszerítés politi­
kája általában feladatott, a protestantismus és katholi-
cismus közötti relatív viszony nem igen változott meg.
Ily világos és hiteles tények mellett, mint ezek,
nem lehet nagy súlyt fektetni azon kevés kivételekre,
melyek tán felhozhatók, sőt még ezen kivételek is, ha
gondosan megvizsgáljuk, gyakran kevésbé alaposaknak
fognak feltűnni, mint a hogy előre gondoltuk. így pél­
dául Irland esete minduntalan felhozatik. Az ír katholi-
kusok, mondják, először egy nyílt rablási rendszer alá
vettettek, azután pedig törvény által részletesen megha­
tározott hosszas üldözéssel sujtattah 1), melynek célja az
*) A részletekről lásd Parnell, P e n a l Laws. Rendesen
azt tartják, hogy „a büntető törvény11 a limericki békétől
számittatik, de a törvényes megtámadások az ír katholikusok
ellen csak Erzsébet alatt kezdődtek.
volt, hogy hitüktől eltántorítsa őket. A tiszteletnek és
jólétnek minden útját kizárólag a protestánsok bírták,
mig a katholikusok mindenféle módon akadályoztattak
az élet minden viszonyaiban. De ezek az ellenök irány­
zott támadások között még erősebben ragaszkodtak hi-
tökböz. Young Artbur, az éles figyelő, a büntető törvény
megszűnése alkalmából azt mondja, hogy a katholikusok
és protestánsok közötti relatív viszony épen nem kiseb­
bedéit — ha csak inkább megfordítva nem — és hogy
azok, a kik ezt tagadták, beismerik, miszerint az áttéré­
sek eddigi száma szerint 4,000 évre volna szükség, mig
Irland protestánssá lenne. Az ír parlamentben ki lett
mutatva, hogy a büntető rendszer 71 év alatt csak 4,055
áttérést eszközölt.
Ezen kimutatás első tekintetre igen erős érvet lát­
szik nyújtani, csakhogy egészen kihagyja az ír egyház­
történelemnek legfontosabb elemét. Irlandban a régi hit
két népfajnak egymástóli elválasztását jelöli, az a nem­
zeti szelleműek jelképe volt, az tartatott fen egy nagy­
szerű hazafias küzdelem minden szenvedélyei által, s
fenállása csupán egy politikai érzelem életerejét bizo­
nyítja. Midőn minden más éj szaki nemzet elvetette a
katbolicismust, az írek megtartották azt csupa gyűlölet­
ből elnyomóik iránt, és minden nagy lázadásukkor a
mozgató szellem kiválólag pobtikai volt. Az angol hata­
lom ellen tett minden kitöréseik között valószínűleg az
1640-ki volt a legszenvedélyesebb és legboszuállóbb.
Ezen lázadásban egy előkelő angolt megkíméltek a nem­
zete iránt táplált gyűlölettől. A legnagyobb tisztelettel,
sőt hódolattal viseltettek iránta, és midőn meghalt, oly
 — 7 —

nagy tisztelettel kisérték sírjához, a minőt csak egy láza­

dó sereg képes tanusitani. Ezen angol férfiú Bedell püs­
pök volt, a Sarpi és De Dominis tanácsadója és az irlan-
di proselitismus megalapítója. 2)
Ilyen volt azon szellem, mely az ír katkolikusok
közt egyik legdühösebb lázadásuk alkalmával, elterjedt
v olt; és bizonyára senki, a ki Irland történelmét az Unió
óta ismeri, nem fogja hinni, hogy az üldözési törvény
visszavonása óta valamivel csökkent volna buzgalmuk.
A mig befolyásuk az államban megmérhetlenül növeke­
dett, a mig számuk oly gyorsasággal szaporodott, melyet
csak a borzasztó éhség és kivándorlás szakított félbe,
mely tizedrészénél többet vitt el, addig az őket mozgató
felekezeti szellem folyvást szembetűnőbb volt. Valóban
joggal lehet elmondani, hogy most Irland az egyedüli
civilisált ország, hol a közvélemény nem alkalmilag, ha­
nem szokásszerűleg tbeologiai vizsgálódás által kormá-
nyoztatik, hol a legfontosabb világi érdekek folyvást a
versengő papság civódásainak vannak alárendelve, és
hol a hazafias érzelemnek alig egy húrja rezdűl meg a
nemzet szivében. Ezen siralmas állapotnak okait most
nem kell tovább kutatnom. 2) Elég annyit mondanom,
J) Bedellnek igen érdekes élete, mely veje Clogy Sán­
dor által 1641—2-ben Íratott, s mely Bornet előadásának
alapjául szolgált, kézirat nyomán a. britt Museumban nyoma­
to tt 1862-ben. Bedell tág protestansságának mulatságos pél­
dáját mutatja azon tény, hogy midőn a felkelők neki mint
fogolynak megengedték, hogy barátaival tetszése szerint tartsa
az evang. istenitiszteletet, hálanapul nov. 5-két megünnepelte.
2) Megkisérlettem azok tárgyalását egy ily című
könyvemben : T h e L e a d e r s o f P u b l i c O p i n i o n i n I r e l a n d .
 —- 8 —

hogy megvan, az üldözési törvény eltörlésének dacára

is. Ha volt valamely világi kérdés, melyet az ír katholi-
kusok nagy és őszinte buzgalommal felkaroltak, akkor
az az unió felbontásáért folyt harc volt. Evek bosszú so­
rán keresztül folytatták e harcot a lelkesedés, kitartás és
önfeláldozás oly egyesítésével, mely ritkán tapasztalható
politikai viszályban, és igényeiket változatlanul azon szé­
les elvre alapították, hogy a kormányforma minden or­
szágban a lakosság többsége által határozandó meg. De
mihelyest ez elv összeütközésbe jö tt az egyházzal, mi­
helyest annak győzedelme fenyegetni kezdte a Vatikán
biztonságát és a pápától két tartomány szakadt el, azon­
nal megváltozott mindez. Davis és O’Connell tana azon­
nal feledésbe ment. A kötelék, mely az ír katholikusokat
a liberalismussal oly hosszú időre összekötötte, elszakadt,
és az egész párt oly gyorsasággal tódult előre, hogy szin­
te nevetséges volna, ha nem lenne sajnálatra méltó, egye­
sülni Európa legreactionárebb politikusaival és feladni és
letiporni azon elveket, melyekért oly soká és oly lelke­
sülten harcolt.
Ezen vizsgálódások mutatják, hogy az ír katholi-
cismus nagy erélyessége nem tiüajdonitható kizárólag a
vallási üldözésnek. Ugyanezt lehet mondani az angol
dissenterekről is. Az anglikán egyház, mondják néha,
nagy kegyetlenséggel üldözte azokat, a kik az egyház kor­
mányától elszakadtak; s mégis a dissenterek oly hata­
lomra tettek szert, hogy mind az egyházat, mind a ko­
ronát megrenditették, és a királyt s a canterbury érseket
vérpadra hurcolták. Azonban ez szembetünőleg hamis
előadás. Az angol egyház által a legzsarnokibb fejedelem
 — 9

iránt tanúsított túlságos szolgaiság, és az elkeseredett

üldözés, melyet minden ellenkező gyülekezet ellen foly­
tatott, a puritanismust a demokratia képviselőjévé és
jelképévé tették. A forradalom csupán politikai liberalis-
mus kitörése volt, mely erősittetett ugyan, de egyátalá-
ban nem idéztetett elő a dissenterek elkeseredése által.
Inkább a politikai zsarnokság elleni gyűlöletet, mint a
püspöki szervezet elleni gyűlöletet képviselte. Két vagy
három ingadozás után oly időszak következett be, mely­
ben az angol egyház nagyon nyomatott, és kiadatott a
türelmi akta, mely, ámbár elméletben igen tökéletlen, de
a gyakorlati szabadságnak magas fokát nyújtotta a dis­
senterek minden osztályának. Azok, a kik azt állítják,
hogy az üldözés csak azon rendszert erősítheti, mely ellen
irányozva van, azt várhatták, hogy ezen akta a dissente­
rek kevesbülését vagy legalább elveik gyengülését fogja
előidézni. De az eredmény tökéletesen ellenkező volt.
Azon időtájban, midőn ezen akta kiadatott, a dissente­
rek száma mintegy harmincegyedik részét képezte An­
golország összes lakosságának; alig egy századdal ké­
sőbb egy negyed részére becsültettek. *) Buzgalomra
nézve a methodisták hasonlók a puritanusokhoz, és ha
az anglikánok és dissenterek közti elkeseredés kevesbe-
détt, az nem azért történt, mivel a dissenterek az egy­
házhoz vonattak, hanem mivel az egyház át volt hatva
a dissenterek tanától.
Az előbbeni érvek úgy látszik bebizonyították,

') Lásd Buekle, H i s t o r y of C i v i l i s a t i o n . I. kötet

385. 1. jegyzet.
 — lő ­
ném ugyan azt, hogy az üldözés valami jó dolog, vagy
hogy mindig eléri azt, a mi után törekszik, hanem hogy
tényleg rendkívüli hatást gyakorolt az emberek hitére.
A theologiai nézetváltozás két főoka: a nagy vallástaní­
tók koronkénti föllépése és a civilisatio fokonkénti fejlő­
dése. Az elsők elvetik a vallásos igazság m agvait; a má­
sodik előkészíti azon különféle légköröket, melyek által
azok sorban kifejlődnek. De, a mig ezen törvény többé
vagy kevésbé az egész közönségben érezhető vélemények­
nek folytonos változását idézi elő, addig sok kisebb be­
folyás működésének szabad tér engedtetik, mely ugyan­
azon időszakban a valósított hitnek lényeges különféle-
ségét és a hitvallásnak még nagyobb különféleségét
okozza. Ezen befolyások közt a kormány beavatkozása
valószinűleg a leghatalmasabb. Bizonyára hatalmasabb,
mint minden közvetlen polemikai discussio. Millió buzgó
katholikus és millió buzgó protestáns jelenleg is méltat­
lanul vetné el mostani hitét, hacsak a régibb uralkodók
kényszertörvényei nem akadályoznák; és alig van ország,
melyben az uralkodó hit bizonyos fokig a már rég elmúlt
törvényhozásnak ne volna tulajdonítható. De, hogy ez
igaz-e vagy nem, az lényegileg kevés súlylyal bir az én
érvejnre ; mert ha az olvasó még oly nagyon tagadná is
az üldözésnek a hitre való hatását, annyi bizonyos, hogy
az még a legújabb időig kétségbevonatlan maradt. Szint-
oly bizonyos az is, hogy oly korban, midőn a kizárólagos
üdvről szóló tan teljesen valósittatik, a hit szelleme any-
nyira fog emelkedni, hogy az uralkodó egy pillanatig
sem fogja kétségbe vonni hitének jogosultságát. Ha te­
hát az emberek erősen meg vannak győződve a felől,
 — 11

hogy a legmagasabb cél: bitiik érdekeinek előmozdítása,

és hogy e célt erőszak alkalmazása által lehet legtökéle­
tesebben elérni, akkor az üldözés batalmnkhoz és buz­
galmukhoz mért leszen. *)
Ezek az üldözés egyetemes és logikai okai, és tel­
jesen elegendők arra, hogy minden gyalázatosságát meg'
magyarázhassuk, a nélkül, hogy az üldözőnek piszkos
indokokat kellene tulajdonítanunk. Azonban van még
egy más tekintet is, mely ugyanezen irányban igen fon­
tos befolyást gyakorolt — értem a zsidó törvényhozók
példáját. Ha most oly jelenetekről olvasunk, minő volt a
kanaáni mészárlás, a Baal papjainak legyilkoltatása, Jó-
sias erőszakos reformjai, akkor alig lehet mondani, hogy
azokat határozottan lehetne alkalmazni a jelenre. Azok,
a kik úgy tekintik, mint a tökéletlen miveltség természe­
tes következményét, legalább úgy nézik azt, mint oly ki­
vételes szabadalmat, mely a társadalom rendes állapotára
egyátalában nem alkalmazható. De a régi egyházban és
a tizenhatodik században egészen más világitásban néz­
ték. Valamely bevett vallás viszonyai az államhoz, kivá-
lólag az ó testamentomtól származtattak. A zsidóság Ugy
tekintetett, mint a keresztyén egyháznak typusa, és az
egyikben ajánlott politikát a másikban legalább nem

. ') E nézetet Ch. James Fox fejezte ki. „A türelem egye­

düli alapja, — mondá —• a skeptieismus bizonyos foka, e nél­
kül az nem lehet. Ha az ember hisz a lelkek megszabadulá­
sában, akkor kénytelen az eszközökről is gondolkodni, és ha
egy nemzedék kiirtása által sok jövendő lényt szabadíthat
meg a pokol tüzétől, akkor azt kötelessége tennie." (Rogers,
R e c o l l e c t i o n s , 49. 1.).
 — 12 —

kárhoz tatandónak találták. A levitikus könyv az embe­

riség közt feltűnt vallásos üldözésnek első kódexe volt.
Az a bálványimádást nemcsak egyszerű hibának, hanem
bűnnek és pedig oly bűnnek hirdeti, melyet vér által kell
kiengesztelni. J)
Az egyházi atyák nézetei e tárgyban eltértek egy­
mástól. Azok, a kik pogány vagy eretnek kormány ide­
jében Írtak, a türelem védői valának; azok pedig, a kik
az egyház hatalma korában Írtak, rendesen az üldözés
felé hajoltak. A pogány üldözés alatt 2) Tertullián, az
árián üldözés alatt 3) poitiersi Hilarius a legkitűnőbb
védői voltak a teljes és tökéletes türelem kötelességének,
és több kifejezés, mely — bár kevésbé erős hangon —
ugyanazon irányú volt, látható más egyházi atyáknál is
az üldözés korában. 4) Azonban meg kell említenem,

’) Ezen törvény hatásáról a keresztyén üldözésre, lásd

Bayle, C o n t r a i n s - l e s d ' e n t r e r pt, II. eh. IV., és nehány
találó megjegyzést Renan J é z u s é l e t é b e n ered. 412—413.
11., melyekhez Simancasnak következő helyét idézem: ,,Hae-
retici pertinaees publice in conspectu populi oomburendi
sunt ; et id fieri sólet extra portás civitatis : quemadmodum
olim, i n De ut . cap. XVII.; idololatra educebatur ad portás ci­
vitatis, et lapidibus obruebatur." (De Cath. I n s t i t . pag.
375.). Taylor ezen érv felhozatalánál azt mondja, miszerint
Krisztus az által, hogy tanítványainak nem akarta megenged­
ni, hogy mint Éliás tüzet kérjenek a hitetlenekre, világosan
mutatja, hogy a judaismus türelmetlenségétől elszakadt. (Li­
b e r t y of P r o p h e s y i n g , sec. 22.).
2) Ápol. cap. XXIV.
3) Ad Auxentium.
4) A türelem mellett szóló egyházi atyák nyilatkoza­
tainak teljes idézetét találja az olvasó Whitby, On Laws
 — 13 —

hogy Lactantius, Konstantin uralkodása alatt oly erősen

támadta meg az üldözés igazságtalan voltát, mint az ő
előtte élt irók közűi senki sem 1), és hogy a későbbi

a g a i n s t H e r e t i c s című könyvében, mely 1723-ban névte­

lenül jelent m eg; Taylor, L i b e r t y of P r o p h e s y i n g ; Bayle,
C o n t r a i n s - l e s d’e n t r e r ; és sok más könyvben. A kérdés
másik oldalát több iró fejtette ki, igy Palmer, O n t b e Cb n r cb ;
Muzzarelli, Simancas, Paramo és az inquisitiónak minden más
régi írója. Nézetem szerint részrehajlatlan nézete van e tárgy­
ban Milmannak, History of Christianity. Lásd Blackstone,
Comm e nt a ri e s- é t is b. IV. eh. IV.
') Inst. lib. V. c. XX. Lactantius, Dioeletian üldözése
alatt csatlakozott a keresztyénségbez, de az majdnem bizo­
nyos, hogy az ő I n s t i t u t i ó i nagyobbára Konstantin korá­
ban Írattak, vagy legalább (Trierben) nyomattak, és hogy
türelmes nézeteit soha nem tagadta meg. Ez annál tisztelet­
reméltóbb, mivel ő Konstantin fiának nevelője volt, kinek
teljhatalmát hasznára akarta fordítani. Ezen ékesen szóló iró,
ki a régi egyházban bizonyosan egyike volt a legügyesebb
embereknek, fájdalom aránylag igen kevés befolyással birt az
egyházra a paradox iránti előszeretete miatt, ő azt állította,
hogy a keresztyénnek nem szabad háborút viselnie, sem halá­
los Ítéletet végrehajtania; ő egyik legerélyesebb védője volt
azon nézetnek, hogy az atya istennek alakja van, (Origenes
által előidézett vita) s azzal vádolták, hogy a sz. lelket ta­
gadta. „Lactantius — mondja Hieronymus — quasi quidam
fluvius eloquentiae Tertullianae, utinam tam nostra confirma-
re potuisset, quam facile aliena destruxit !u (Epist. lib. II.
epist. 14). Lactantius műveit egy ötödik századbeli zsinat
Gelasius pápa elnöklete mellett kárhoztatta. Lásd Alexander
H i s t o r j a E c c l e s i a s t i c a (Paris 1699.) tóm. IV. pp. 100—103;
Ampere, Hist. L i t t é r a i r e de la F r a n c é , tóm. I. pp.
218—223. Későbbi korszakban a Waldenseknél tűnt fel Lac-
tantiusnak némely különös tana.
 — 14 —

egyházi atyák is, mig az elnyomás szelidebb formáit vé­

delmezték, ritkán vagy sohasem kívántak halált az eret­
nekekre. E tekintetben az igazhitüek egyideig szépen
megkülönböztették magokat az arianusoktól. Egy alka­
lommal Yalens árián császár uralkodása alatt nem keve­
sebbet, mint nyolcvan katholikus papot zártak egy hajó­
ra s égettek meg a tengeren. *)
Azon perctől fogva, a mint az egyház Konstantin
alatt világi hatalomra tett szert, az elnyomás általános
elve elfogadtatott és a zsidók, eretnekek és pogányok
ellen alkalmaztatott. Az elsőket akkor különösen egy
erős judaizáló mozgalom miatt gyűlölték, mely egy vagy
két eretnekséget és sok hithagyást idézett elő, s avval is
vádolták, hogy a hitüktől elpártoltakat „megkövezéssel
és más dühöngésekkel' támadják meg. Konstantin ezen
baj ellen oly törvényt adott ki, mely szerint minden zsi­
dó, a ki a keresztyénségre tért emberre követ mer dobni,
halállal büntettetik, egyszersmind kijelentette, hogy a
keresztyénnek a zsidóságra való térése büntetendő.2) Az
árián és donatista eretnekek ellen még erélyesebb rend­
szabályokat hozott. Templomaik leromboltattak, gyüle-
') Socrates lib. IV. c. XVI. A donatisták is dühös ül­
dözők voltak, és Nestorius elég világosan mutatta nézeteit,
midőn a császárnak ezt mondá: „adj nekem eretnekektől
megtisztított földet, s én menyországot adok neked.11 Spanyol-
országban úgy látszik az arianusok vetették meg alapját azon
nagy üldözésnek, mely ott nemzedékről nemzedékre pusztított.
2) Cod. Theod. lib. XVI. t it. 8. A bithagyó „sustine
bit meritas poenas.11 Constantius később behozta a vagyonel­
kobzás büntetését. Egy z'sidót, ki keresztyén nőt vett el, ha­
lállal büntettek. Lásd, Bedarride, Hist. d e s J u i f s , pp. 16—20.
 — 15 —

kőzeteik eltiltattak, püspökeik elüzettek, irataik eléget-

tettek, s mindazok, a kik az iratokat elrejtik, halállal fe­
nyegettelek. Nehány donatista valósággal halálra is
Ítéltetett, de az Ítélet ismét visszavonatott, és minden
akkoriban kiontott vér a Circumcelliók kihágó zavargá­
sainak tulajdonítandó, azon donatista felekezetnek, mely­
nek elvei és tettei teljességgel összeegyeztethetleneknek
látszottak az állam békéjével. x)
Konstantinnak a pogányok iránt követett politikáját
nagy homály fedi, s egy előbbeni fejezetben már vázoltam
főbb vonásaiban. Uralkodásának első éveiben, midőn a
keresztyénség hatalma még kétséges volt, és midőn még a
pogány Licinius uralkodó társa volt, türelmesnek mutatta
magát a bálványimádás követői iránt és midőn a titkos
és mágikus áldozatok elleni törvénye nagy rémülést oko­
zott közöttük, azon törekedett, hogy e benyomást azon
kiáltványa által szüntesse meg, melyben a leghatáro­
zottabb kifejezésekkel engedte meg a templomban való
isteni tiszteletet. 2) Azon fölül még megtartotta a régi

') Milman, H i s t o r y of C h r i s t i a n i t y , vol. II. pp.

372—375. Palmer, On t lie Chur ch, vol. II. p. 250. Az aria-
nusok tízszer annyi adót voltak kénytelenek fizetni, mint az
igazhitüek. Az első ránk maradt törvény, melyben halál mon­
datik ki az eretnekekre, a De H a e r e t i c i s szóló 9 törvény
Theodosius eodexében. Ezt nagy Theodosius hozta, s némely
manichaeusi felekezetre alkalmazta. Annyiban is nevezetes,
a mennyiben ott fordul elő legelőször „a hitnyomozók“ cime.
Konstantin korában Opatus védelmezte a donatisták mészárol-
tatását az ó testamentom előzetes példája alapján (1. Milman.)
2) „Addite aras publicas atque delúbra, et consvetudi-
nis vestrae celebrate solemnia: nec enim prohibemus preteri-
 — 16

Pontifex Maximus J) császári címet, úgy látszik, hogy

nem hagyott fel az ezzel járó functiókkal sem. Azonban
mihelyest állása szilárdabbá lett, különösen pedig Lieini-
usnak 324-ben lett leveretése után, lassanként egészen
megváltoztatta politikáját. Azon tilalma által, hogy a
prefectusok és helytartók legkisebb tiszteletet se tanú­
sítsanak a bálványok iránt, a provinciák kormányzatát
keresztyén kezekbe tette le. 2) 330 körül még tovább
ment, és ha az egyházi történetírók egyhangú tanúságá­
nak hihetünk, eltiltotta a templomi tiszteletet. Ezen
rendelet nem marad fen, de a tilalmat világosan és két­
ségtelenül állítja mind a két Eusebius, Sozomenus és
Theodoret, 8) és Libanius azt állítja, hogy a régi istenek
tisztelőinek büntetése halál volt. 4) Eusebius említ néhány

tae usurpationis officia libera luce tractari." — Cod. T heod.

lib. IX. t i t . 16. cc. I. II.
') Gratián volt az első császár, aki ezt letette. (Zosi-
mus, IV. könyv.)
2) Eusebius, V ita C o n st lib . II. cc. XLIV. XLV.
3) Lásd Eusebius, Vita Const, lib. II. cc. XLIV. XLV.
lib. IV. c. XXIII. Theodoret, lib. VI. c. XXI; Sozomen, lib. III.
c. XVII. Eusebius gyakran ismétli ez állítást. Lásd Milman,
H is to ry of. C h r is tia n ity , vol. II. pp. 460—464. (ed. 1840.)
4) Ifjúságáról szólván, ezt mondja Libianus: Plus apud
Deos quam apud homines in terra conversabatur, tametsi lex
prohiberet, quam audenti violare capitis poena fűit. Verum-
tamen cum illis ipsis vitám ágens et iniquam legem et impi-
um legislatorem deridebat." (De V ita sua, Libani O p e ra
(ed. 1627) vol. II. p. 11. Azon P ro T e m p lis irt beszédében
Libanius világosan mondja, hogy Konstantin nem zavarta meg
a templomi istenitiszteletet. Ezen két tétel bajosan fér össze
egymással és ez utóbbi Eusebius állításával; de nézetem szerint
 — 17 —

templomot, melyet akkor bezártak, s hasonló rendszabá­

lyokról úgy beszél, mint igen közönségesekről; de egy­
szersmind arra is vannak határozott bizonyságaink,
hogy a pogány isteni tisztelet a császárság sok, és való­
színűleg legtöbb helyén meg volt engedve, hogy templo­
mokat szenteltek, és hogy a szertartások háborgatás vagy
titkolózás nélkül tartattak. *) A pogányok állását csak a
törvény végrehajtás azon túlságos lágyságából lehet helye­
sen megítélni, mely a római történelem ezen korszakában
divatozott. A kormány nagyon ellenséges indulatú volt
hitük iránt, de számuktól mig mindig ta rto tt; ennélfogva
az volt a politikája, hogy állami fontosságukat fokon­
ként lerontsa, és a látszólag igézés ellen hozott törvények
által elnyomja a bálványimádás részeit, melyek ugyan
nem voltak lényegesek, de mégis azt képezték, amit a
pogányság vallásos fényűzésének lehetne mondani. Több
más szigorú törvény is hozatott, de melyek általában
csak forma végett adattak ki, vagy legalább végrehajtá­
suk a helytartó politikai körülményeitől vagy jellemé­
től függött. Constantius oly törvényeket adott ki, melyek
a pogány istenitiszteletnek minden formáját határozottan
eltiltották 2), de azért egy tény sem bizonyosabb annál,
a dolog úgy áll, hogy a törvény kiadatott, de általában nem
hajtott végre.
') Lásd erre nézve a sok bizonyságot Beugnot, D é e a-
d e n c e du P o ly th é is m e . De az képtelenség, ha Konstantint
a türelem apostolának nevezi. Bürke egykor ezt mondá :
„Connivance is the relaxation of tyrany, und nőt the definition
of liberty.“ Konstantin egyik türelmi rendelete későbbinek
látszik, mint a közáldozatok tilalma.
2) Cod. Th. XYI, 10, 2—4. Ezen törvények egyik kife-
A főlvilágosodás. II. 2
 — 18 —

hogy ez istenitisztelet egész Theodosius koráig folyvást

f'enmaradt. *)
Nem szükség az egyházi hatalom első századaiban
előforduló üldözési törvények részleteit felhordani; az
ily eljárás valóban elviselhetlen unalmas volna, tekintve
azt a tevékenységet, mely a törvényhozás ezen terén
kifejtetett. Az ifjabb Theodosius alatt készített törvény-
könyv (Theodisian Codex) nem kevesebb, mint hatvanhat
határozatot foglal magában az eretnekek ellen, azon sok
másokon kivül, melyek a pogányok, zsidók, szakadárok
és igézők ellen szólallak. Elég annyit mondanom, hogy
az árián rendszabályok eleinte valamivel szigoruabbak
voltak, mint a keresztyéniek, de hogy ez utóbbiak terjedel­
me szigorúságban folytonosan növekedett, mig oly pontra
emelkedett, melyen túl ritkán szoktak menni. Először is
a pogányok megfosztattak az állami hivataloktól; azután

jezése magában látszik foglalni Konstantinnak hasonló rende­

letét : „Cesset superstitio: sacrificorum aboleatur insania.
Ham quicunque c o n tr a le g e m d iv i P r in c ip is P a r e n tis
n o s tri, et hanc nostrae mansuetudinis jussionem, ausus fuerit
sacrificia oelebrare, competens in eum vindicta et praesens
sententia exeratur. „E tárgynak részletes fejtegetését lásd
Milman, H is t. of C h r is tia n ity és Gibbon eh. XXI.
J) így például a pogány Zozimus világosan kimondja,
hogy az ő hitfelei Theodosius uralkodásának kezdetén még
élvezték az istenitisztelet templomban való tartásának szabad­
ságát. A történelem nagy mértékben az üldözések ismétlése,
melyeket a keresztyének magok elviseltek. Általában a nyil­
vános istenitisztelet ünnepe meg volt nekik engedve, de
koronkint részint a népgyűlölet, részint a császárok gyanúja
által borzasztó üldözések érték őket.
 — 19

a titkos áldozatok lettek elnyomva, aztán a jövendölés

minden neme tiltatott el, és végre a templomok lerom­
boltattak, képeik összetörettek, és az egész isteni tisztelet
kárhoztattatott. J) Ezen rendszabályok végrehajtása az
ország kerületeiben a drámának utolsó legnehezebb és
legszomorúbb jeleneteit képezte. Mert akkor, midőn
a közlekedési eszközök nagyon gyérek, a tudatlanság
pedig nagyon általános volt, valamely mozgalom könnyen
diadalmaskodhatott a városokban, mialatt a falusi nép
alig tudott valamit róla. A változás vonaglásait az ő
csendes visszavonultságában ritkán érezte. A nép rendít-
hetlen bizalommal imádta régi isteneit akkor, midőn már
a miveitek egy új hit zászlaja alá csoportosúltak, vagy
midőn a skepticismus a múltnak régi hitét elfonyasztotta
A tömegnek valószinüleg alig volt sejtelme a keresztyén-
ség léteiéről, midőn megjelent a parancs, mely templo­
mainak lerombolását rendelte. Libanius, aki mint Julián
ministere több türelmi szellemet tanúsított uralkodójánál,
a falusi népnek ügyét nagy bátorsággal, méltósággal és
eréllyel védelmezte. A templom mondá, a nép előtt a
természetnek valódi szeme, jelenlevő istenségnekjelképe és
nyilatkozata, minden szomorúságainak vigasztalója és
minden örömének legszentebbike. Ha az elrontatik neki,
akkor a legdrágább társadalmi viszonyai megsemmisíttet-
nek. A kötelék, mely őt a holtakkal kapcsolja össze,
szétszakgattatik. Az élet költészete, a munka vigaszta­
lása elrontatik. 2) De mindezen beszéd haszontalan volt.

’) Lásd a De T e m p lis szóló törvényt.

2) P ro T e m p lis.
2*
 — 20 —

Nagy Theodosius alatt minden templomok egészen lerom­

boltattak, s a pogány Vagy eretnek istentiszteletnek
minden formái eltiltattak. ’j
Ilyen volt azon üldözési szellem, mely a negyedik
és ötödik század keresztyénéi között el volt terjedve.
Ép oly érdekes mint fontos annak megjegyzése, bogy
mily nagy mértékben volt az a theologiai fejlődésnek
következménye, és bogy melyek voltak e fejlődés foko­
zatai. Az üldözés ellen intézett azon protestatiék, melyeket
az üldözött prelatusok tettek, nagy ellentétet képeznek
ugyan az általam felhozott rendszabályokkal; de szeren­
csétlenségre uj körülményeket, uj nézeteket hoznak létre,
és mihelyt az akarat iránya megváltozik, azonnal nyi­
latkozik az Ítélet változása is. De, hogy az üldözök iránt
igazságosak legyünk, el kell ismernünk, hogy ők csak
logikai jelzői (exponent) azon elve knek, melyek ezelőtt
az egyházban léteztek. Ezen alapelvek voltak: a kizáró-
agos üdvről szóló tan, a tévedés v étkességéről és az
egyházi tekintélyről való fogalmak. Az igen nevezetes,
hogy nehány theologus még Kostantius előtt kezdte az
eretnekek iránti eljárásának mértékét a levitikus törvény
kegyetlen rendeletétől származtatni. Az eretnek kiközösí­
tése — mondák ők — annyit jelent, m int örök kárhozatra
vetni; és ők fel vannak jogositva e borzasztó büntetést

‘) Azonban azt mondták, hogy dacára e törvényeknek a

Novatianusoknak (valószínűleg azon cse kély külömbség miatt,
mely köztök és az igazhitüek közt létezett) meg volt engedve,
az istentisztelet tartása egész 525-ig, midőn a római püspök­
nek sikerült őket elnyomnia. (Taylor, L i b e r t y o f P r o p h e s y -
ing, e p i s t l e d e d i c a t o r y . )
 — 21 —

szatini azokra, kik az ő tekintélyük ellen lázadnak, mivel

a régi bálványimádókat halállal büntették. *) Ilyen tantól
csak egy lépés volt az üldözésig. Az előzmények
már megvoltak; csak az egyenes következtetést kellett
levonni.
Azt hiszem, miként nem sok kétség forog fen arra
nézve, hogy az egyház vezéreinek szelleme annyira elő
volt készítve ezen gondolkodásmód által, hogy azon
dicsőítések, melyeket Eusebius Konstantin üldözési
rendeletéinek dicséretére folytonosan pazarol, hű kifeje­
zései azok értelmeinek. De azon iró, ki hivatva volt az
üldözés egész rendszerét összeállítani, minden későbbi
védelmezőinek érveit kimutatni, s oly név szentesítését

') „Ne is hitessék el magoklal azok, kik nem akarnak

püspökeiknek és papjaiknek engedelmeskedni, hogy ők az
élet és üdv utján yannak ; mert az Úr azt mondja a Deutorono-
miumban: Aki pedig szándékosan cselekszi azt, hogy a papnak
vagy a bírónak nem engedelmeskedik, az haljon meg, hogy a nép
hallja és féljen, s többé ne vétkezzék.,11 Az isten megöletni
parancsolta azokat, akik az egy ideig föléjök helyezett papok-
és bíráknak nem engedelmeskednek. Azon időben, midőn a
véres körülmetélés még szokásban volt, természetesen karddal
végezték ki őket; de.most, midőn a szellemi körülmetélés az
isten szolgái között el kezd terjedni, a büszkék és vakmerők
az egykázbőli kizáratás által öletnek meg. Mert azon kivűl
nem élhetnek, mert az isten háza csak egy s az egyházon
kívül senki számára nincs üdvösség.11 (Cyprian, E pi s t , lib. I.
epist. 11.) Hogy a kiközösítés keményebb büntetés a halálnál,
és hogy az egyház, mely az elsőt kimondhatja, megteheti a
másodikat is, ez Bellarminnak az üldözés mellett egyik érve
volt, melyet Taylor, L i b e r t y o f P r o p h e s y i n g - b e n meg­
cáfolt.
 — 22

kölcsönözni neki, mely sok ideig a kegyelem minden

védőit elkallgattatá, és mely minden üldözőnek dicső­
ségévé és jelszavává lett, kétségen kívül Augustinus volt,
a kire minden más theologusnál — talán még Dominicus-
nál és Incénél is —- inkább háramlik ezen borzasztó átok
felelőssége. 0 sensualista és manicheus, bölcsész és
theologus, leggyöngédebb kegyességű szent és a kegyet­
len üldözésnek védelmezője. Ezen egyházi atyának élete
ritka példáját mutatja a legellentétesebb behatások egye­
sülésének egy egységes szellem fejlődésére, és e szellem
befolyásának a legellenkezőbb érdekekre. Sem ifjúkori
féktelen szenvedélyei, sem az általa sokáig védelmezett
eretnekség kicsapongásai nem bírták elhomályosítani
magasztos szellemének fényét, mely a tudomány széles
mezején világolt és a legkedvezőtlenebb körökből az
erőnek uj elemeit sajátította el magának. A karthágói
szépnek gyönge karjai között megtanulta a szenvedély
húrjait a legnagyobb ügyeséggel érinteni; és a persa
metaphisikának finomságai, a gonosznak eredetéről és
a lélek lényegéről szóld izgató kérdések, melyeket hiába
akart megfejteni, megéreztették vele a minket környező
sötétséget, mely tanának minden részét jellemzi. Geni-
usának súlya és nagysága, ember- és könyvismerete, a
szentségnek bizonyos varázsa, mely minden későbbi
Írásainak kimondhatatlan vonzerőt kölcsönzött, és a
jellemnek bizznyos zordonsága, mely minden akadályt
legyőzött, csakhamar az egyház első szellemévé tették őt.
Másoknak talán több érdemök van az egyházi formulák
alapításában, — de az apostolok korától, senki nem
sugalta szellemének nagyobb részét az egyházba. 0
 23 —

feladatául tűzte ki, hogy az egyház theologiáját hajthat-

lan szabatossággal adja elő, alapelveit egész következe­
tességükben kifejtse, s különféle részeit egy tekintélyes
és arányos egésszé alakítsa. Mint a kételynek ellensége,
nem ijedt vissza a legképtelenebb következtetéstől sem ;
úgy látszik, hogy örült, ha az emberi ösztönt letiporta
és az embereket a leglázitőbb tételek elfogadására szók-
tatta. 0 a legrendithetlenebb és leglelkesebb védője volt
mindazon tanoknak, melyek az üldözésre vezető szellem­
irányból származnak. Senki más nem festette oly telje­
sen a pokoli kínok anyagias jellemét, senki más nem
merült oly mélyen az előre elrendelés (predestinatianis-
mus) szemlélődéseibe, s igen kevesen mulattak oly
nyomatékkai a megliereszteletlenek kárhoztatásánál. Egy
ideig visszarettent az üldözéstől, sőt kárhoztatta is a z t;
de csakhamar fölismerte benne az ő elveinek szükség-
képeni következményét. 0 visszavonta kárhoztató szavát;
egész tehetségét ezen ügynek szentelte; újra meg újra
visszatért hozzá," s lett a theologiai türelmetlenségnek
kezdőjévé és képviselőjévé. 1)
Yalóban e férfiú rendeltetése csodálatos volt! Kortár­
sai közül a legkitűnőbbek, kevés század alatt elvesztették
jelentőségöket. Neveik ugyan még tiszteletben tartattak,
műveiket olvasták a szerzetes tudósok; de a gondolko­
dásmódnak és érzelemnek változása csakhamar elvonta
tőlök az emberek rokonszenvét. Geniusának hatalma
') Lásd az ő R e t r a c t . lib. II. c. V. Epist. XCIII. (némely
kiadásban XLVIII.) CXXVII. CLXXXV. C o n t r a G a nd ön­
t i u m, e, XXV., C o n t r a E p i s t . P a r m e n i a n i c. VII. Sok
más e tárgybeli hely található műveinek különféle részeiben.
 — 24 —

folytán egyedül Augustinus tartotta meg erős befolyását

századokon keresztül; sőt túlélte azokat, liogy a leg­
ellentétesebb tanoknak jelzőjévé s természetünk legjobb
és legroszabb érzelmeinek előmozdítójává legyen. A
beszámításról, predestinatióról és a jó cselekedetekről
szóló tanából a protestánsok legerősebb fegyvereiket szed­
ték. Tanának türelmetlen ridegségében, a tekintélynek
magasztalásában és szellemének uralkodni vágyó jelle­
mében a katbolicismus ismerte fel leghívebb előképét.
Mind a két felekezet megtalálta irataiban vallásos ézrel-
meinek legtisztább kinyomatát, és mind a kettő az ő
nevének oltalma alá helyezte türelmetlenségét.
Augustinusnak az üldözés támogatására felhozott
érvei nagyohára azok voltak, melyeket már felhoztam.
Némelyek a kizárólagos üdv tanából, mások pedig az
ó testamentom példáiból voltak merítve. 0 azt állította,
hogy az eretnekeknek halállal való büntetése még kegyel­
mes, ha ez által ők vagy mások elkerülhetik azon örökké
való kint, mely az át nem tértekre várakozik. Az eret­
nekség a szentirásban úgy iratik le, mint a házasságtörés
egy nem e; az a legveszedelmesebb gyilkosság, mert a
lélek meggyilkolása; az az istenkáromlásnak egy formája;
és mindezen okoknál fogva joggal kellett büntetni.
Hogy az uj testamentomban nincs példa arra, hogy az
apostolok erőszakot használtak volna, az csak azért van,
mivel az ő korukban egy fejedelem sem fogadta el a
keresztyénséget. De nem vágta-e le Éliás saját kezével a
Baal prófétáit ? Nem rontotta-e le Hiskias és Josiás, és
Ninive királya és Nebukadnezár erőszakkal a bálványimá­
dást saját országaikban ; és nem dicsértetnek-e világosan
 kegyességeikért ? Szent Augustimis volt az első, aki e
szavakat: „Kényszerits bejőnimindeneket* (Luk. 14, 23)
a vallásos üldözésre alkalmazta,1)
Az azonban megjegyzésre méltó, hogy ámbár Au-
gustinus védi a donatisták ellen hozott rendszabályokat, s
ámbár állítja, hogy az eretnekség a legnagyobb bűn, és
' hogy rendkivüliségéhez képest büntetendő, mégis szere-
tetre méltó következetlenséggel erőltette magát aka­
dályozni, hogy a büntetés ne legyen halálos. Mint püspök
intette, sőt parancsolta a hatóságoknak, hogy csak az
átokra szorítkozzanak; fenyegetőzött, hogy ha ezt nem
akarnák teljesíteni, akkor a püspökök megszűnnének
az eretnekeket feladni; és nem eredmény nélkül töre­
kedett némely elitéltek életét megmenteni.2) E tekintet-

') B pi s t . I. B o ni f ac i o.
2) Lásd különösen E p i s t. c. CLVIII. CLIX. CLX Másrészről
az eretnek büntetés jogosságát Augustinus a bűn rendkívüli
nagyságára alapítja, melyet ő minden más bűnnél nagyobbnak
tart. ( Co n tr a G a u d e n t i u m , lib. I. c. XIX.) 0 az eretnek­
séget istenkáromlással hasonlítja össze, és azt mondja, hogy
az istenkáromlás joggal büntettetik halállal, (E p ist. CV.
másutt CLXVI.) O követendő példákként hozza fel az ó testa-
mentombeli kegyetlen üldözéseket, és a törvény alapján
védi a donatisták ellen Konstantin által kiadott halálbünte­
tést, jóllehet az Ítélet megszüntetését, mint kegyelmi tényt,
dicséri. ( Co nt ra P a r m e n i a n u m , lib. I. c. VIII.) Általában
nézete az volt, hogy az eretnekeket a törvény szempontjából
halállal kellett volna büntetni, de az igazhitűeknek nem kell
a szigorú jogosságot követni. Egyébiránt ő nagyon ingadozott,
s azért úgy a mérsékeltek, mint a túlzott üldözők sok támaszt
találtak az ő irataiban. A vallási szabadságot erélyesen átkozta
 — 26 —

ben az eretnekekkel és pogányokkal való bánásmódbanf'el-

tünő ellentétet mutat. A donatistákhoz irt egyik levelében
igen találó két ténnyel ismertet meg bennünket Sz.
Augustinus. Az egyik az, hogy az ő korában halálra
Ítélték mindazt, aki oly vallásos szertartásokat gyakorolt,
melyek nehány század előtt általánosak voltak a biro­
dalomban. A másik az, hogy ezen Ítélet általános tet­
széssel fogadtatott a keresztyén egyház által. *)
A papságnak azon ellenzése, hogy az eretnekekre
halál mondassák ki, egy ideig azon legkomolyabb óhajtás
mellett állott, hogy azok isteni tisztelete erővel elnyo­
massák, tanítóik a birodalomból száműzessenek. Az első
eretnekkivégzés, melyben a papoknak volt részük, Ugy
látszik 885-dik évben történt, midőn néhány priscillianus,
két obscurus püspök névleg Ursatius és Ithacus ösztön­
zésére, kivégeztetett. Sz. Ambrosius, jóllehet egyik
legbuzgóbb elnyomója volt a zsidó és pogány istenitisz­
teletnek, a legerélyesebben tiltakozott ezen tett ellen; és
a toursi Sz. Márton majdnem szenvedélyesen kel ki ellene
mint utálatos bűn ellen, és visszautasít minden közösséget
a két vétkes püspökkel. 2) Az idignatio, melyet ezen
Quid est enim pejor mors animae quum libertás erroris ?
( Epi s t . CLXYI.)
') „Quis enim nostrum, quis vestrum non laudat leges
ab imperatoribus datas contra sacrificia paganorum ? Et certe
longe ibi poena severior constituta e s t; illius quippe impie-
tatis capitale supplicium est.“ (Epist. XCIII., némely kiadásban
XVIII.) Lásd Gi bb on eh. XXVIII.
2) Ampere, Hi st . L i t t é r a i r e de l a F r a n c é , tóm.
I. pp. 310. 320. Milnian, vol. III. p. 60; Taylor, L i b e r t y of
P r o p h e s y i n g , sec. 14. Sz. Márton egyike volt a legtevé-
 — 27 —

eset idézett elő, talán kevésbé volt tulajdonitható azon

körülménynek, hogy eretnekek végeztettek ki, mint
inkább annak, hogy püspökök voltak benne részesek;
mert már a régibb korszakban is el volt terjedve az egy­
házban azon nézet, melynek főképviselői Tertullian és
Lactantius voltak, hogy a keresztyénnek semmi körülmé­
nyek között sem szabad embertársát megölnie, sem mint
valamely nagy bűn miatti vádlónak, sem mint birónak,
katonának vagy hóhérnak. Midőn akeresztyénség diadalra
jutott, akkor szükségessé vált, hogy ezen szabály-— mely
azonban teljes szigorúságában soha nem volt általánosan
elfogadva — a laikusokra nézve ne vétessék szigorúan ;
de a papokra nézve még tovább is fenmaradt. Mind­
azon papok, kik valamely bűnöst átadtak a polgári hata­
lomnak , anélkül hogy a bírákat megkérték volna,
miszerint ne halállal vagy csonkítással büntessék, Ugy
tekintettek, mint akik nagy hibát követtek el, s ennél­
fogva egyházi vizsgálat alá vétettek. Ezen szabály eleinte
a tiszta emberszeretet kifejezése volt, s az volt célja,
hogy a vádlottak élete megmentessék; de későbben a leg­
gyalázatosabb képmutatás cselekvényévé fajult. VIII.
Bonifacius elhatározta, hogy egy püspök büntetlenül
szabadon bocsáthatja a vádlottat, még ha bizonyos
volna is, hogy közbenjárása figyelembe nem vétetik; és
a könyörgésnek ugyanazon formáját használták folyvást
az incpiisitorok, ámbár ők magok halálra Ítélték az eret-

kenyebb embereknek a pogány templomok lerombolásában,

s e tekintettől beutazta egyházmegyéjét a szerzetesek egész
seregének élén. (Lásd Gibbon.)
 28 —

nekeket, és ámbár V ili. Bonifacius egyházi átokkal

sújtotta azon polgári bírákat, akik itéletöket akár meg­
változtatták, akár a végrehajtást hat napnál tovább
halasztották. l)
A negyedik század második felében két oly ok lé­
tezett, melyek különösen előmozdították az .üldözés ke­
gyetlenségét. Az egyik a papság testületi működésének
nagy kifejlődése volt, mely a zsinatok sokaságában nyi­
latkozott. Ezeknek nagy része, s többek közt az ephesusi
és konstantinápolyi, melyek oecumeni zsinatoknak tartat­
tak, a világi hatalomnak kötelességévé teszik, hogy az
eretnekeket kiátkozzák vagy másképen büntessék, 2) és
határozataiknak nagy hatása volt a kormányokra. A
második ok a szerzetesi rendszernek keletkezése és gyors
elterjedése volt, mely oly emberek testületét hozta létre,
akik az önmegtagadásban, a törekvés kizárólagosságában,
hősies bátorságban s egyszersmind könyörtelen fanatis-
musban ritkán haladtattak túl. S a mennyiben a barát­
ság és haza minden kötelékeit széttépték, minden fényű­
zésről és az élet nélkülözhetlenségeinek nagy részéről
') A L a T o l é r a n c e E c c l e s i a s t i q u e e t C i vi le című
jeles könyvben, melyet Trauttmansdorff Thadeus irt, részlete­
sen tárgyaltatik e dolog. A szerző olmüzi canonicus, később
königsgrátzi püspök volt. A könyv latinul Páviában jelent
meg 1783-ban s franciára fordittatott 1796-ban. Ez egyike
azon legnevezetesebb könyveknek, melyeket a 18. században
a türelem mellett pap irt. Az inquisitorok megatartásáról
lásd Limborch, H i s t ó r i a I n q u i s i t i o n i s (pp. 365—367.372.
A m s t e r d a m , 1692.)
2) A zsinatok befolyásáról lásd Palmer, O n t h e C k u r c h ,
vol. II. p. 333; Muzarelli, S ur P I n q u i s i t i o n .
 — 29 —

lemondtak, testeiket korbácsolták és vérig verték, piszok­

ban, magányban és nyomorban éltek, éhesen és félig
meztelenül járták be a pusztákat egyedül a vad állatok
társaságában, annyiban a régi szerzeteseknél el volt ölve
majdnem minden természetes érzés, s a mennyire csak
lehetett fölszabadították magokat az emberiség föltéte­
leitől.1) Dicsvágy, jólét és háziasság 'mindazon indokok,
melyek oly nagy hatást gyakorolnak az emberiségre,
előttök haszontalan szavak valának. Semmi jutalom nem
birta őket megvesztegetni, semmi veszély megrémíteni
és semmi indulat megindítani. Ok megtanulták szenve­
délyes szeretettel adni magokat át a nyomornak. Borzasztó
örömet okozott nekik a rá t vezeklések formáinak szapo­
rítása és minden természetes ösztönnek elnyomása.
Az önkinzás által felizgatott képzelmök hasonló szelle­
mekkel népesítette be a magányt s átvitte őket tetszése
szerint a sír látkörén kívül. Egyházuk érdekeinek elő­
mozdítása volt egyedüli szenvedélyük, mely még megma­
radt nekik, s nem volt oly szenvedés, melynek elviselésére
nem lettek volna készek, annak kielégítéséért. A pogány
történetírók igen élénk leírását adják azon buzgóságnak,
melyet a templomok lerombolása körül tanúsítottak.
Néha a püspök fogott a vállalathoz, melyből a világi
hatóság visszariadt, és egy Marcellus nevű prelatus az
oly parasztok elleni harcban esett el, akik kétségbeesett
bátorsággal védelmezték isteneik oltárait. Kevés ily buz-
galmú év elegendő volt arra, hogy a pogányság, mint
külön rendszer, kiveszett a birodalomból.

’) Lásd Hieronymus.
 — 30 —

A pogányságnak a római birodalomban való el­

nyomása után egy több századra terjedő korszak követ­
kezett, melyben a vallási üldözés igen ritkán fordult elő.
Az elv ugyan teljesen fentartatott, és valahányszor az
alkalom kivánta, alkalmaztatott i s ; de eretnekségek alig
fordultak elő, s az a kevés is, a mely feltűnt, igen jelen­
téktelen volt. Egynéhány eretnek, a kiknek tanai a má­
giához számitattak, két vagy három ember, a kik Com-
nenus Sándor által megégettettek, egynéhány más
olyan, a kik a tizenegyedik század elején Franciaország­
ban, és nehány hasonló nézetű katharus és szakadárok,
a kik Kölnben ') vagy Olaszországban égettettek meg,

') Natalis Alexander, H is tó r ia E c c le s ia s tic a , tó m .

'VII. p. 337. Simancas a következő eseteket tudta összeállíta­
ni : „Antiquissima est poena ignis adversus impios et haere-
tieos, ut ex aotis Chalcedonensis coneilii satis constare potest.
Illic enim episcopus Alexandrinus dixisse trad itu r: „Si Euty-
ches praeter dogmata ecclesiae. sápit non solum poena dignus
est, séd et igne.“ Anatolium quoque haereticum igne vivum
combusserunt, ut Niceforus prodidit lib. XVIII. Eccl. Hist. o.
4. Gregorius quoque lib. I. Dialogorum, refert, Basilium magnum
Romáé fuisse combustum et rém gestam laudat. Et propter
impiam atque soelestam disciplinam Templarii conoremati fue-
ru n t.. . . Et Basilius hereticus communi suffragio combustus
fűit, sicuti Zonaras retulit in imperio Alexii Comneni; alibi
quoque haeretici jam olim vivi cremati sunt, quemadmodum
Paulus Aemilius lib. VI. de Rebus Franeorum, retulit. Item
constitutionibus Siculis cavetur, ut vivi haeretici in conspectu
populi comburantur, ílammarum commissi judicio. Quod legi-
bus quoque Hispanis constitutum et consvetudine jam pridem
receptum est.“ (De C a th o lie is I n s t i t u t i o n i b u s , Romáé,
1575. pp. 363., 364.).
 — 31 —

voltak mindazok, vagy majdnem mindazok, kik eretnek­

ség miatt az albigensesek előtt több századon keresztül
kivégeztettek. A katholicismus akkoriban egész össz­
hangzásban állott Európa értelmi állapotával. Nem volt
zsarnoki, mert az általa engedett szellemszabadság töké­
letesen megfelelt a nép szükségleteinek. Nem is volt kü­
lön felekezet vagy elszigetelt befolyás, a mely Euró­
pában hatott s a hatalom egyensúlyának egy részét
képezte, hanem inkább egy mindent átható erő, mely az
egész társadalm i' rendszert élesztette és lelkesítette.
Akkor a tvpusnak bizonyos egysége nyilvánult, mely
soha többé nem ujult meg. A testületek, társulatok, a
hübérrendszer, a monarchia, a nép társadalmi szokásai,
törvényei, törekvései, sőt még mulatságai is, mind az
egyházi tanoktól eredtek, megtestesítették az egyház
gondolkodásmódját, ugyanazon általános törekvési célo­
kat és az analógiának és az érintkezésnek számtalan
pontját mutatták. Mindezek tökéletesen összhangzottak.
Az egyház volt a keresztyénségnek igazi szíve, és a be­
lőle kisugárzó szellem áthatotta az élet minden viszo­
nyait és szint adott azon intézményeknek, melyeket nem
ő hozott létre. A társadalom ily állapotában az eretnek­
ségek majdnem lehetetlenek voltak. Mert, a mig a vala­
mely eretnekség által elfogadott forma, az eretnek főnök
különös körülményeitől függhet, az eretnek tan létezése
és sikere mindig azt bizonyítja, hogy az akkor uralkodó
gondolkodás vagy a valószinüség mértéke az igaz hitű-
ség gondolkodásától és a valószinüség mértékétől el
kezd térni. A mig valamely egyház oly hatalmas, hogy
a kornak értelmi állapotát és azon álláspontját képezi,
 — 32 —

a melyről minden kérdés tekintendő, addig tekintélye

soha sem lesz megtámadva. Az oly tökéletesen fogja a
nép általános fogalmait visszatükrözni, hogy az aprólé­
kos nehézségek nem fogják komolyan megzavarni. A
középkori katholicismus teljesebben érte el ezen uralmat,
mint akármely régebbi vagy későbbi rendszer, és az ab­
ból származott mivelődési fokozat egyike volt a legfon­
tosabbaknak a társadalom fejlődésében. A római katho­
licismus, az által, hogy azon legellentétesebb és anarchi­
kus elemeket egyesitette, melyek a római birodalom
sülyedését követték; hogy a keresztyénségbe az egység
kötelékének fogalmát vitte be, mely dicsőbb a nemzeti­
ségek elkülönítésénél, és az erkölcsi kötelék fogalmát,
mely fenségesebb az erőszaknál, hogy a rabszolgaságot
hűbériséggé enyhitette, és egyengette a munka végleges
fölszabadításának ú tjá t; megvetette az ujabbkori civili-
satiónak igazi alapjait. Az ő befolyása alatt képződött
maga a politikai, municipalis és társadalmi szervezkedé­
sek azon roppant hálózata, mely majdnem minden ujabb­
kori alkotáshoz sok anyagot szolgáltatott.
De bár ez állapot sok tekintetben csodálatos és
hasznos, mégis csak átmeneti volt. Csak minden kritikai
szellem elnyomása, minden speculativ képesség ellen-
súlyozása által tarthatta fen magát. Össze volt kötve a
világegyetem kormányzásáról, a múltnak történelméről
és a jövőnek kilátásairól való fogalmakkal, melyek alap-
jokban hamisak voltak, és melyeknek a tudomány hala­
dásával szükségképen szét kellett foszlaniok. Mihelyest
a tudományok föléledése bekövetkezett, mihelyest az értel­
mi élet első lüktetése érezhetővé lett, azonnal megkezdő­
 — 33 —

dött a bomlás mozgalma. Ezen pillanattól fogva a katho-

licismns, a mennyiben tehetetlen piozdulatlanságra töre­
kedett, a hátramenés elvévé lett. Ezen pillanattól fogva
alkalmazni kezdte mindazon eszközöket, melyek eddig
oly állást és oly nagy eredményt szereztek neki, hogy az
emberi szellem terjedését megakadályozza, a tudomány
hódításait megszüntesse és a szabadság világosságát
vérbe fojtsa. A tizenkettedik század folyamában már
nyilatkozott e változás, és a következő század kezdetén
már meg volt érlelve az elnyomás rendszere, ü l. Ince
1208- ban felállította az inquisitiót; Montforti Simon
1209- ben megkezdte az albigensesek mészárlását. 1215-
ben á negyedik laterani zsinat arra kötelezte mindazon
uralkodókat, , a kik hívőknek kivannak tartatni, hogy
nyilvános esküt tegyenek le arra, miszerint komolyan és
hatalmuknak teljes fölhasználásával azon fognak töre­
kedni, hogy birodalmaikból mindazokat ki fogják irtani,
a kik az egyház által eretnekeknek bélyegeztettek. “ ’)
Az magában • véve világos, s a történelem által

*) A negyedik laterani zsinat oecumeninek tartatik a

római egyház által, s ezért és azon körülménynél fogva, hogy
első zsinat volt, melyen az átlényegülés tana meghatározta-
tott, nagy befolyást gyakorolt. Azonban az üldözésre vonat­
kozó rendelete az 1209-ki avignoni zsinat által előztetett meg,
mely minden püspököknek meghagyja, hogy az eretnekek ki­
irtására a világi hatalmat hívják föl. (Rohrbacher, H i s t . de
l’E g l i s e C a t h o l i q u e , tóm. XVII. p. 220.). III. Ince bullája
minden fejedelmet egyházi átokkal és uralmának elvesztésé­
vel fenyegeti, a ki birodalmában nem akarná kiirtani az eret­
nekséget. Lásd szövegét Eymericus, D i r e c t o r i u m I n q u i s i -
t or um , (Romáé, 1578) p. 60.
A fölvilágosodás. II. köt. 3
 — 34

bőven bebizonyított dolog, hogy a gonoszság, melyet a

theologusok az ő nézetüktől eltérők iránt tanúsítottak,
kiválólag azon foktól ihgg, melyre az ő rendszerük dog­
matikai része kifejlett. „Nézzétek, hogy szeretik egy­
mást a keresztyének*, kiáltottak fel teljes joggal és talá­
lóan a pogányok az első században. „A vad állatok nem
oly kegyetlenek, mint a hitben egymástól eltérő keresz­
tyének, “ kiáltottak fel ép oly találóan s valószínűleg, ép
oly joggal a pogányok a negyedik században. Es e kü­
lönbségnek oka világos. Az első században, Ugy szólván
alig volt valami theologia, nem létezett kidolgozott dog­
mák rendszere, mely tekintélyileg szabatott a lelkiisme­
retre. Akkor még nem volt szabatosan meghatározva a
Krisztusban levő két természet egyesülésének jelleme,
sem a kiengesztelődés tana, sem az egyház tekintélyének
hatalma, és a vallásos érzelem egész ereje egy erkölcsi
eszmény imádására és az erkölcsi érzék kimivelődésére
volt fordítva. De a- negyedik században az emberek kivá­
lólag a theologia finom és szőrszálhasogató kérdéseivel
foglalkoztak, melyeknek roppant fontosságot tulajdoní­
tottak, és mely nagy mértékben elfordította figyelmüket
erkölcsi vizsgálódásoktól. Bármily éles ellentétben állot­
tak egymással más pontokra nézve a homousianusok és
a homoiusianusok, abban legalább teljesen megegyeztek,
hogy a hamis hangzónak követői nem mehetnek a meny­
országba, és hogy a legmagasztosabb erény is haszonta­
lan, ha tévelygéssel van összekapcsolva. A tizenkettedik
században, midőn az üldözés újra megkezdődött, a dog­
matikai vagy egyházi elem még inkább növekedett az
egyházi szertartások roppant kifejlődése által, és a he-
 oo

vesség, melylyel az védelmeztetek, aránylag lelkiismeret­

len volt. A vérontás iránti ellenszenv, mely az egyházi
'atyákat tiszteletreméltólag jellemzi, egészen eltűnt, vagy
ha van is némi nyoma, az csak azon kétértelmű szavak­
ban nyilatkozik, melyekkel az egyház rendeletéinek vég­
rehajtását meghagyja a világi bíráknak, a kiknek, a mint
láttuk, átok büntetése alatt volt megtiltva, hogy a kivég­
zéssel hat napnál tovább késsenek. Sok századon át
majdnem egész Európa vérrel volt borítva, mely az egy­
házi tekintélyeknek vagy egyenes ösztönzése vagy teljes
helyeslése, vagy pedig oly közvélemény nyomása folytán
ontatott, mely a katholikus papságtól vezéreltetett, s be­
folyó ' k biztos mértéke volt.
gy a római egyház több ártatlan vért ontott ki,
mint bármely más intézmény, mely valaha az emberek
között fenállott, azt egy protestáns sem fogja kétségbe
vonni, a ki kellő jártassággal bir a történelemben. Sok
üldözésének emlékiratai mostan már annyira ritkák, hogy
szinte lehetetlen teljes fogalmat alkotnunk áldozatainak
számáról, s az egészen bizonyos, hogy még a legerősebb
képzelőtehetség sem képes szenvedéseikről csak megkö­
zelítő képzetet sem alkotnhjLlorente, a kinek szabad be­
meneté volt a spanyol inquisitio. levéltárába, azt állítja,
hogy csak ezen törvényszék által több mint 31,000 sze­
mély égettetett meg, és több mint 290,000 büntettetek
halálnál enyhébb Ítélettel. !) Azoknak számát, kik V.
') Llorente, Hist. de l’I n q u i s i t i o n , tóm. IV. pp. 271.
272. Ezen számban nem foglaltatnak azok, a kik a mexieói,
limai, carthagenai, keletindiai, siciliai, sardiniai, orani és mál­
tai spanyol inquisitio által vesztek el. Llorente, a ki egy ideig
3*
 — 36 —

Károly uralkodása alatt csak Németalföldön bűnhődtek

halállal vallásuk miatt, egy igen nagy tekintély 50,000-re
teszi 1), és legalább félszer annyian vesztek el fia alatt 2).
És ha ezen nevezetes példákhoz hozzávesszük még azon
számtalan, s kevésbé feltűnő kivégeztetéseket, melyek
Nagy Károly áldozataitól kezdve egész a tizenhetedik
század szabadelmü embereinek fölléptéig történtek, ha
arra gondolunk vissza, hogy a dominikánus szerzet meg-

az inquisitio titkára volt és a francia hóditás korában a tör­

vényszék minden titkos iratához hozzáférhetett, mindig főte­
kintély marad. Azonban szívesen elhisszük (s ez valószínű is),
hogy e számok túlzottak, s Preseott két vagy három számí­
tási hibát fedezett fel. ( P e r d i n a n d a n d I s ab e l l a , vol. III.
p. 292., 293.). Llorent az üldözés különös példáinak borzasztó,
bizonyságait is előadta, melyek azt bizonyítják, hogy az ő
ösz-száma alig olyan valószinűtlen, a mint hinnők. Mariána
azt mondja, hogy az inquisitio felállításának évében Andalu-
siában 2,000 ember égettetett meg. Egy Bernalder nevű régi
történész mondja, hogy Sevillában 1482—1489. évek között
700-at égettek m eg; és az inquisitio ajtaja felett álló felirat
Sevillában, 1524-ről azt állítja, hogy a zsidók elüzetése óta
1492. majdnem 1000 ember égettetett meg. (Llorente, tóm. I.
273-275. 11.). '
!) Sarpi, Hist. of C o u n c i l of T r e n t . Grotius 100,000-et
mond.
2) „A szent officium egy Ítélete 1568. febr. 16-kán Né­
metalföldnek minden lakosát — mint eretneket — halálra
ítélt. Csak egynéhány, névszerint megjelölt ember vétetett ki.
Egy tiz nappal későbben keltezett királyi rendelet megerősí­
tette az inquisitio ezen ítéletét, s azonnali végrehajtását ren­
delte el... . Ekképen három sor által három millió ember, fér­
fiak, nők és gyermekek — ítéltettek halálra." Motley, Ri s e
of t h e D u t c h R e p u b l i c , vol. II. p. 155.
 alapítása után az üldözés majdnem az egész keresztvén-
ségre kiterjedt, és hogy sok kerületben oly teljes diada­
lokat aratott, hogy a küzdőnek minden emlékét megsem­
misítette, akkor a legdurvább kedélynek is borzalommal
kell elfordulnia az ily jelenetektől. Mert ezen kegyetlen­
kedések nem valami rémuralom mulékony fölbevülésében
vagy valami obscurus szakadárok által követtettek el,
hanem egy diadalmaskodó egyház által az ünnepélyesség
és átgondoltság minden körülményeivel hajtattak végre.
És az áldozatok nem rögtöni, fájdalom nélküli halállal,
hanem olyannal múltak ki, mely gondosan kiválogatta-
tott azok közűi, miket az ember csak elviselni képes.
Rendesen elevenen égettettek meg. Nem ritkán csendes
tűzön süttettek meg. *) Vagy akkor égettettek meg, mi-

') Ennek az a haszna volt, hogy az áldozatnak több

ideje volt a bünbánatra. Eymericus következő épületes ado­
mát beszél el : „In Cathalonia, in civitate Barchinon, fuernnt
trés haeretici, ut impenitentes, séd non relapsi, traditi braohio
saeculari; et cum unus eorum, qui erat sacerdos, fuisset igni
expositus et ex unó latere jam aliqualiter adustus, clamavit
quod educeretur, quia volebat abjurare, et poenitebat. E t sic
factum est: verum si bene vei male nescio.“ ( D i r e c t o r i u m
I n q u i s i t o r u m , p. 335.) Castellio keserűen fakad ki korának
némely túlbuzgó theologusa ellen: „Si quem videant strangu-
lari, ac non vivum lentá fiammá torreri.“ (Cluten, De Hae-
r e t i c i s p e r s e q u e n d i s (1610) előszó Bellius Mártontól).
Borzasztó példát, (mely azonban súlyosbító körülmények közt
jö tt létre) hoz fel Sessa, De J u d a e i s (Turin, 1717. p. 93.)
Meg kell jegyeznem, hogy Eymericus 1368 körül inquisitor
volt Aragóniában. Az ő D i r e c t o r i u m a Barcelonában nyo­
matott 1503-ban; és Pegna C o m m e n t a r j á v a l sokáig vezér­
könyve volt az inquisitiónak. Eymericus csodáló életirőja az
 — 38

dőn állhatatosságuk a legkínosabb fájdalmak, a találé­

kony kedély által kigondolható leggyötrelmesebb halál-
kinok által próbára tétetett. ‘) Ez volt testi büntetése

utókornak ily szerencsés kitételt hagyott: „Haec magna est

et postrema viri laus, cum acri odio haeriticos ornnes habuis-
se.“ Eltekintve azon becstől, melylyel e könyv annyiban bir,
a mennyiben az inquisitio régibb stádiumát megvilágositja,
még nevezetesebb azért, hogy az akkori idő eretnekségeit
egész részletességgel ismerteti. Különben Averroes nézeteiről
sehol nem találtam kielégítőbb kritikát. Eymericusnak részle­
tesebb (s kissé különös) életét lásd Touron, Hist. des Hom-
mes I l l u s t r e s de l’Or d re de St. Do mi n i q u e .
') Az inquisitio. kínzásairól már beszéltem az előbbi
fejezetben ; de pótlólag hozzáadom, hogy a nyomozás IV. Ince
pápának ily kezdetű bullájában volt meghagyva: „Teneatur
praeterea potestas seu rector omnes haereticos, quos captos
habuerit, cogere citramembri diminutionem et mortis pericu-
lum tanquam vere latrones et homicidas animarum, et fures
Sacramentorum Dei et fidei Christianae errores suos expresse
fateri et accusare alios haereticos." IV. Kelemen ugyanily ki-
fejezésü bullát bocsátott ki. (Eymericus, A p p e n d i x , p. 9).
Az inquisitorok elhatározták, hogy a vétkét beismerő eretne­
ket is lehet kínzás alá fogni, hogy bűntársait kivallja. (Care-
na, De I n q u i s i t i o n e , L u gd u n i , 1649. pp. 69—78.). A sza­
bály az volt, hogy a kínzást nem szabad i s m é t e l n i , hanem
három napon át lehet f o l y t a t n i : „Si quaestionatus decen-
ter noluerit fateri veritatem . . . poterit ad terrorem, vei etiam
ad veritatem, secunda dies vei tertia assignari ad continuan-
dum tormenta, non ad iterandum, quia iterari non debent,
nisi novis supervenientibus indiciis contra eum, quia tunc pos-
sunt; séd continuari non prohibentur." (Eymericus, p. 314.).
Paramo siciliai inquisitor azt állítja, hogy az inquisitio olyan,
mint a jó samaritanus, a ki a sebzett országokba a kegyelem
olajával vegyitett erős bort tölt. 0 is azon nézetben volt,
 — 39 —

azoknak, a kik eszüket az igazság kutatásában gyakorol­

ták ; de melyik nyelv, melyik képzelem képes megmérni
azon lelki fájdalmakat, a melyek azt kisérték ? Mert
akkoriban még a család is meghasonlott önmagával. A
meggyőződés sugara gyakran csak egy tagjára esett, mig
a többi érintetlen maradt. Az eretnekség miatt elesett
áldozatok nem voltak olyanok, mint a boszorkányság
miatt elesettek, t. i. egyes túlzó öreg asszonyok, banem
rendesen cselekvő életkorban, és gyakran az első fiatal­
ságban föllelkesült férfiak, s azok, a kik legjobban sze­
rették őket, erősen meg voltak győződve arról, hogy föl­
di kinaik csak előjátékát képezik a földöntúli örökké
való kínoknak. *) így történt ez különösen a gyenge
nőkkel, kik legélénkebben érezték mások szenvedéseit,
és a kiknek lelkét a papság legtöbb eredménynyel hálóz­
ta körül. Borzasztó, iszonyú még csak rágondolni is,
hogy az eretnek anyjának, nejének, nővérének és leányá­
nak mennyit kellett szenvednie e tan miatt. Ott látta
testét annak, a kit jobban szeretett saját életénél, vonag-
lani a fájdalom m ia tt; látta, hogy a lassú tűz mint ter­
jed el egyik tagjáról a másikra, a mig a fájdalom egészen
el nem borította; és ha végre elhangzott az utolsó jajki-
hogy hasonlít a zsidók szövetségsátrához, hol Áron botja és a
(kegyelem) mannája egymás mellett állottak. (De Origin.
I n q. p. 153.).
!) A következő Ítélet egy visszaesett eretnekre monda­
tott k i : „Tu in reprobum sensum datus, maligno spiritu du-
etus pariter et seductus, praeeligisti torqueri diris et perpe-
tuis eruciatibus in infernum, et hic temporalibus ignibus cor-
poraliter consumari, quam adhaerendo eonsilio saniori ab erro-
ribus damnabilibus ac p'stiferis resilire." (Eymericus, p. 337.)
 — 40

áltás, és az agyonkinzott test nyugodt volt, akkor azt

mondták neki, hogy mindez istennek tetsző dolog, és
hogy ez csak gyenge képe azon szenvedéseknek, melyek­
kel az isten az örökkévalóságban fogja sújtani a halotta­
kat. Semmit sem mulasztottak el, hogy e tannak nyo-
matékot kölcsönözzenek. Minden szószékről hirdették.
Minden oltárra odafestették. A spanyol eretneket oly
ruhában vitték a máglyára, mely ördögökkel és fájdal­
mas kínzásokkal volt befestve, hogy a nézők még a leg­
utolsó pillanatban is emlékeztetve legyenek a kárhozatra,
mely reájok vár.
Mindez irtóztató, de csak egy kis részét teszi azon
nyomornak, melyet Róma üldözési szelleme előidézett.
Mert ha az emberi bátorság közönséges mértéke szerint
Ítélünk, akkor mindenkire nézve, a ki elveit a máglyán
bátor volt vallani, számtalanoknak kellett lenniök, a kik
azt hitték, hogy egyedül ily vallomás által menthetik
meg leikeiket, és a kik mégis saját szenvedéseik vagy
gyermekeik elhagyottsága tekintetéből visszariadtak, ')

’) A meg nem tért eretnekek összes vagyonát rende­

sen lefoglalták, ez oly szabály volt, melyet Paramo azon ok­
nál fogva helyesel, mivel az eretnek bűne oly nagy, hogy az
ő tisztátalanságából minden rokonaira ragad valami, és mivel
a Mindenható (a kit istentelenül első inquisitornak nevez)
nemcsak Ádámot, hanem utódait is kiűzte a paradicsomból.
Ily módon az eretnek gyermekei egészen kifosztattak és oly
gyalázattal illettettek, mely a tizenötödik és tizenhatodik szá­
zadban elegendő volt arra, hogy minden rokonszenvtől, min­
den jótékonyságtól és minden reménytől megfosztassanak. A
gondolat, hogy legkedvesebbjeit éhhalálnak és meggyalázott
életnek hagyja, bizonyára legmélyebb fájdalmat okozott a
 — 41

a kik életüket képmutató vallásosság és tanulmányozott

csalások hosszú sorában töltötték, és végre szokásos fel­
fogás által megalázott lélekkel reménytelenül és remeg­
ve szálltak a sírba. *) Mindezeken kívül meg kell gondol-

vértanunak, és azon remény, hogy az ily katasztrófát kikerüli,

a legerősebb indok volt a visszavonásra. Ezen szabály meg­
magyarázza azon eretnek porokét, melyeket a kath. papság a
megholt eretnekek ellen folytatott. A protestánsok ezt a go­
noszság tehetetlen kitörésének tekintették csak. Azonban sem­
mi sem lehet tévesebb ennél. A papságnak az volt tulajdon­
képi célja, hogy a halottnak gyermekeit megfossza vagyonuk­
tól. „Juste enim proceditur contra defunctos haereticos. Primoi
ut memória ejus damnatur. Secundo, ut bona illius per fiscum
ab haeredibus defuncti seu a quibuslibet aliis possessoribus
auferautur.11 (Paramo, De Őr ig. e t P r o g r e s s u S a n c t i In-
q u i s i t i o n i s , M a dr i d , 1598. p. 588.) Az eretnekek vagyo­
nának elkobzását igazolja III. Ince egy bullája is (azon oknál
fogva, hogy a gyermekek isten szavai szerint gyakran bűnhőd­
nek szüleik bűneiért), később IY. Sándor is. (Eymericus pp.
58., 59., 64.) Egy régi egyházi atyának következő helye vilá-
<0^ gos képét mutatja az eretnek gyermekei elleni embertelen­
ségnek : „Ipsi filii haereticorum adeo sunt effecti a jure inea-
paces et inhabiles ad succedendum patri, quod illi etiam in
unó nummo succedere non possunt: immo sempér debent in
miseria et egestate sordescere, sicut Alii eorum criminis laesae
majestatis humanae, adeo, quod nihil aliud eis sit relinquen-
dum, nisi sola vita, quae ex misericordia largitur, et tales
esse debent in hoc mundo, ut eis vita sit supplicium et
mors solatium.11 Farinacius, De D e l í c t i s et P oe n i s , p. 205.
Venec. 1519.). Azonban arról gondoskodva volt, hogy a szü­
leiket eláruló gyermekek megkapják örökségöket. Az e fel­
fogásból eredő törvényekről lásd Prescott, F e r d i n a n d a nd
I s a be l la , vol. I. pp. 262., 263. -
') Az inquisitorok, mielőtt működésüket valamely ke-
 — 42 —*

mink, hogy az egyes üldözési tettekben nyilatkozó

szellem gyakran sokkal nagyobb körre is kiterjedett, s
oly szenvedéseket idézett elő, melyek talán nem oly
gyötrelmesek, de sokkal kiterjedtebbek voltak. Vissza
kell emlékeznünk azon iszonyú mészárlásokra, melyeknél
borzasztóbbakat talán nem látott a világ: az albigense-
sek mészárlására, melyet egy pápa inditott meg, vagy a
Bertalanéj gyilkosságaira, melyekért egy pápa ünnepé­
lyes hálát küldött az égnek. Vissza kell emlékeznünk
azon vallásháborúkra, melyek századról századra alig ki­
sebb dühhel megújultak, melyek Siriát egy Akeldamává
(vértemetővé) változtatták, melyek Európa legszebb or­
szágait vérrel borították, melyek a jólétet megsemmisí­
tették, némely nemes nemzet értelmiségét megcsökken­
tették, és melyek Európában oly elkeseredést támasztot­
tak, melyet két század alig birt kiirtani. S azon keményítő
hatásokat sem kell elfelednünk, melyeknek a nézők szi­
vében kellett támadniok, a kik Spanyolországban minden
királyi házasság alkalmával az eretnekek nyilvános kivé­
geztetésével mulattattak, vagy a kik a toulousi nagy
piacon a végett gyűltek össze, hogy négyszáz tűzbe do­
bott boszorkány halálos küzdelmeit nézzék. Ha a szen­
vedéseknek mindezen formáit összefoglaljuk és minden

rületben megkezdték volna, kiáltványt bocsátottak ki, mely­

ben bizonyos feltételek alatt bocsánatot Ígértek azoknak, a
kik harminc vagy negyven nap lefolyása alatt bevallják vagy
elhagyják az eretnekséget. Mariana azt mondja, hogy midőn
az inquisitiónak Andalusiába való első bevitele alkalmával e
kiáltvány kihirdettetett, 17,000-en vonták vissza nézeteiket.
(De Re b us H i s p a n i c i s , lib. XXIV. c. 17.)
 — 43

borzadalmait megfontoljuk, ha meggondoljuk, hogy ezen

üldözések áldozatai rendesen nemcsak teljesen ártatlanok,
hanem oly emberek voltak, a kik épen haláluk által bizo­
nyították be, hogy a legmagasztosabb és leghősiesebb
erényekkel ékeskedtek, és ha továbbá megfontoljuk, hogy
mindez csak egy része volt azon nagy összeesküvésnek,
melynek célja volt az emberi szellem fejlődését megakasz­
tani, és a részrehajlatlan és korlátlan kutatás szellemét
megsemmisíteni, melyet minden újabb vizsgálódás a hala­
dás és igazság első feltételének bizonyított be ; ha mind­
ezeket meggondoljuk, akkor épen nem túlzás, ha azt
mondom, hogy a római egyház több méltatlan szenve­
dést okozott, mint bármely más vallás, mely valaha az
emberek közt létezett. E kép befejezésénél még csak azt
kell felemlítenem, hogy mindez azon Mester nevében
történt, a ki ezt m ondotta: „Arról ismernek meg benne­
teket, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást sze­
retitek. “
De a midőn a római egyház részéről elkövetett ül­
dözés kegyetlenségét tökéletesen elismerjük, semmi sem
lenne jogtalanabb vagy igaztalanabb, mint ha az üldö­
zést egyedül neki tulajdonítanék. Üldözése a papság
hatalmának egész körére kiterjedt, s e hatalom igen nagy
volt.fA minden protestáns egyház által elkövetett üldö­
zés ugyanazon mérték szerint méretett, de a clerikaüs
befolyás aránylag igen gyenge volt a protestáns orszá­
gokban. A protestáns üldözések soha sem voltak oly vé­
resek, mint a katholikusak, de a papság épen oly szigo­
rúan és szilárdul tartotta fen, s épen oly makacsul vé­
delmezte az elvet. / Midőn Németországban a speieri
 — 44 —

protestatio korában a protestáns név elfogadtatott, a

lutheránus fejedelmek a legszigoruabban tiltották el
birtokaikon a mise tartását. Angolországban már "VT.
Eduard uralkodása alatt adatott ki hasonló rendelet. *)
Erzsébet trónralépte alkalmával, és mielőtt még a katho-
likusok elégedetlenséget mutattak volna, kiadatott egy
törvény, mely minden oly isteni tiszteletet eltiltott, a mely
nem a Prayer Book szerint ta rta to tt; harmadszori áthá­
gása életfogytiglani börtönt vont maga u tá n ; mig egy
másik törvény pénzbírságot mond ki mindazokra, a kik
az anglikán isteni tisztelettől eltérnek. A presbyterianu-
sok több uralkodó alatt bebörtönöztettek, megbélyegez­
tettek, megcsonkittattak, korbácsoltattak és pelengérre
állíttattak. Sok katholikus hamis ürügy alatt kinoztatott
és felakasztatott. Az anabaptisták és arianusok elevenen
égettettek meg. 2) Irlandban a nép roppant többségének
') Haliam, Const. Hist.
2) Ugyanott. Továbbá 1562-ben rendeltetett, hogy mind
azok, a kik az egyetemen előléptettek, vagy felszenteltettek,
minden jogtudók, minden hatóságok, börtönbüntetés terhe
alatt kénytelenek fensőségi esküt letenni; és ha azt három
hónap alatt megtenni nem akarnák, akkor mint felségsértők
halállal büntettetnek. A katholikusok elégedetlensége most
elég ok lehetett arra, hogy jobbágyi esküt tegyenek le, mely
nem egyéb, mint a loyalitásnak egyszerű bizonysága. Lehe­
te tt ugyan ok arra is, hogy a fensőségi eskü letételére kötelez-
tessenek azok, a kik jövőre fontos hivatalt akartak viselni —
más szóval, hogy a katholikusok kizárassának az oly hivata­
loktól ; de egy visszaható törvénynek kibocsátása, mely majd­
nem minden oly miveit katholikust, a ki egyháza tanával el­
lenkező esküt nem akarta letenni, halállal fenyegetett, ép oly
kegyetlen üldözési rendszabály volt, mint bármely más, me-
 — 45 —

vallása megátkoztatott és proscribáltatott, és midőn a

kormány 1626-ban csak egy kis hajlandóságot mutatott
arra, hogy valamit engedjen, akkor Usher elnöklete alatt
majdnem valamennyi irlandi protestáns püspök össze­
gyűlt, hogy az engedékenység ellen ünnepélyes határo­
zattal tiltakozzanak. „A pápisták vallása — mondák
ők — babonás, hitük és tanuk téves és eretnek; s egy­
házuk mindkettőre nézve hithagyó. Ennélfogva őket
megtűrni, vagy nekik szabad vallásgyakorlatot engedni,
és vallásukat s tanukat elismerni borzasztó bűn.“ x)
lyet az egyház megörökített. És ez sok évvel elébb történt
azon bulla kiadásánál, mely Erzsébetet trónvesztettnek nyil­
vánítja. Azon hamis fogalmak, melyekkel a tudatlanság és
butaság védelmezte ez ügyet, tökéletesen szétoszlattattak
Haliam és Macaulay által, s én csak e g y e t jegyzek meg.
Erzsébet politikájának fővédelmét a katholikusok ellen Bilson
püspök adta ki C h r i s t i a n S u b j e e t i o n címmel (1583). E
műben a kényszertörvények épen a türelem általános bűnös­
sége alapján védelmeztetnek. (pp. 16—29.). S nemcsak a té­
vedés nyilvános vallása volt jogosan eltiltva. A püspök az ily
különböztetést visszautasít magától. „Nincs oly titkos szöglet
— mondja a katholikusoknak — nincs oly erős fogház, hol
megengedtessék, hogy a ti istentelenségtek meggyalázza az
istent, másokat megrontson és a ti nyakasságtokat megerő­
sítse. Ha vallástok jó, mért nincs meg az egyházban ? Ke­
resztyén fejedelem nem nézheti el hamisságtokat.1' (p. 26).
Lásd a türelmetlenség kötelességéről is pp. 16—29. Milner
igen sok, e tárgyra vonatkozó adatot gyűjtött össze az ő
L e t t e r s to a Prebendary-jében. Ép annyi igazság mint
ékesenszólás nyilatkozik azon öreg üldözött puritanus szavai­
ban, a ki ezt mondja az Anglicanismusról: „oly egyház, mely
anyjának vérébe van oltva,11
') Elrington, Life of Usher, vol. I. p. 73.
 - -16

Skótországban majdnem egész azon korszakban, melyben

az angol trónon Stuartok ültek, oly üldözés volt, mely­
nek kegyetlenségre nézve alig volt párja; ezt a skót
püspökök ösztönzésére és az angol egyház jóváhagyása
mellett az angol kormány folytatta mindazok ellen, a
kik a püspöki rendszert elvetették. Ha valamely házban
összegyülekezés történt, a pap életével játszott. Ha sza­
bad ég alatt jöttek össze, akkor mind a papra, mind a
közönségre ugyanazon sors várt. E presbyterianusok,
mint valami bűnösök, a hegyeken túlra kergettettek.
Füleiket levagdalták; testeiket tüzes vassal megbélyegez­
ték, Ujjaikat uj csavarokkal szakgatták le. Lábszáraikat
az úgynevezett spanyol csizmában zúzták össze. A nőket
nyilvánosan végig korbácsolták az utcákon. Számtala­
nokat hurcoltak Barbadoesbe, aztán földühösitett kato­
nákat bocsátottak ellenük, s biztatták, hogy mutassák
meg ügyességüket azok kínzásában. *) De nemcsak a
brit kormánynál vagy a püspöki rendszer buzgó védőinél
nyilatkozott e szellem. Midőn a reformatio diadalra ji -
to tt Skótiában, egyik legelső gyümölcse oly törvény volt,
mely minden papnak megtiltja a mise tartását és minden
hallgatónak az abban való részvételt, és pedig első áthá-
gási esetnél vagyonvesztés, másodiknál száműzetés, har­
madiknál halálbüntetés terhe alatt. 2) Hogy a skót ki-

') A skót üldözés körülményeiről lásd .Wodrow, His-

t o r y ; és az Angolországban a nonconformisták ellen hozott
törvények összes átnézetét adja Neal, H i s t o r y of t h e P u ­
r i t á n s, vol. II. pp. 695—696.
2) Buckle, H ist. vol. II. p. 231; német fordításban
Rugetól 224. 1.; Mc Kenzie, Laws of S c o t l a n d .
 — 47 -

rálynénak saját magány kápolnájában meg volt engedve

a miselátogatás, az nyilvánosan úgy kárhoztattatok!,
mint elkerülhetien haj. „Egy mise — kiált fel Knox —
előttem borzasztóbb, mintha 10,000 fegyveres ellenség
kötne ki az ország valamelyik részén.41 4) Midőn Fran­
ciaországban bizonyos városok kormánylata a protestán­
soknak engedtetett át, ezek azonnal arra használták fel
hatalmukat, hogy a katholikus istenitiszteletet egészen
elnyomják, minden protestánsnak megtiltsák, hogy oly
lakodalomban vagy temetésen vegyen részt, melyen ka­
tholikus pap szolgál, a vegyes házasságot megszüntes­
sék, s egész erejökből üldözzék azokat, a kik az ő hitök-
tül elszakadtak. 2) Svédországban mindazok, a kik az
ágostai hitvallás bármely cikkétől eltértek, azonnal szám­
űzettek. 8) A protestáns Svájcban számtalan anabaptista
veszett el fullasztás által; a szabadelmü Gentilis bárd
á lta l; Servet és egy .zsidóságra tért ember máglya által.
Amerikában azon gyarmatosok, a kik üldözés miatt ván­
doroltak ide saját hazájokból, nemcsak a katholikusokat
proscribálták, hanem a quakereket is — ezen legártat­
lanabb felekezetet — kegyetlenül üldözték. 4) Ha Hol­
land valamivel türelmesebb volt, az onnét van, hogy
— a mint már megjegyeztem — mig a nép szabadsága
rendkívül nagy volt, addig a papság hatalma igen cse-

]) Mc Crie, Li f e of K no x (ed. 1840) p. 246.

2) Több bizonyságot hord fel Buekle, vol. I. pp. 500—523,
német ford. I. rész, 48—63. 1.
3) Macaulay, E ss a ys , vol. II. p. 140; Laing, Sweden.
4) Lásd Bancroft, történet.
 — 48 —

kelj volt. l) Még 1690-ben tartatott Amsterdamban egy

zsinat, mely részint hollandi, részint az üldözés elől oda­
menekült francia és angol papokból állott, és a mely zsi­
nat egyhangúlag „tévesnek, botrányosnak és ártalmas­
nak “ nyilvánította azt a tant, mely a hatóságoknak azon
jogát, hogy az eretnekség és bálványozás világi hata­
lommal elnyomassák, tagadja. 2) Midőn Descartes Hol­
landba ment, a reformált papság egész dühével ellene
fordult, és a vád, melylyel a világi hatalmat az isten lé­
teiének legdicsőbb bizonyitója ellen akarták feltüzelni,
az volt, hogy atheista. s) A világi hatóságnak azon joga,
hogy az eretnekséget büntesse, védelmeztetett, a helvét,
skót, belga és szász hitvallásokban. 4) Luther egész ha­
tározottan állitja hesseni Fülöphöz irt egy válaszában.5)

') Temple, On th e U n ite d P ro v in e e s .

2) Bayle, art. A u g u s tin jegyz. St. Lásd a hollandi
papság általános türelmetlenségéről is Haliam, H is t. of L it.
vol. III. p. 289.
3) B io g r. U niv. a rt. D e s c a r te s ; Voltaire ( L e ttre s
P h ilo s o p h iq u e s XIV.) Ha Descartes iratait tekintjük, akkor
ez a legelcsavartabb vád, amit csak valaha egy bölcsész ellen
emeltek, kivéve azt az egyet, melynek áldozata Linné volt.
Svédországban némely kegyes emberek azt kívánták, hogy
rendszere elnyomassák, mivel a növények nemének felfedezé­
sén alapult, s igy arra céloz, hogy az ifjúság képzeletét fel­
izgassa. (Diója, P h ilo s o p h ia d e l l a S t a t i s t i c a , tóm. I.
p. 380.)
4) Palmer, On th e C h u rch , vol. I. p. 380.
5) A wittenbergi theologusokhoz szóló válaszában is.
Az előtt, midőn az ő Ujj testamentom-forditása proscribálta-
tott, a türelem mellett harcolt. Nézeteit részletesebben tár­
gyalja Henry, L ife of C a lv in , vol. II. pp. 232—242.
 49 —

Kálvin, Beza és Jurieu mindnyájan könyveket Írtak az

üldözés törvényes voltáról. Knox az ó testamentomra
hivatkozván, kijelentette, hogy a bálványimádás bűnébe
esőket jogosan lehet halálra Ítélni. T) Cranmer és Ridley
négy más püspökkel együtt, részt vettek az anabaptis-

') McCrie, L ife o f Knox, p. 246. A gyilkosság ezen

apostola A p p e la tio n -já b a n részletesen kifejti nézeteit:
„None provoking the people to idolatrie oght to be exempted
from the punishment of death. . . . The whole tribes did in
verie dede execute that sharp judgment against the tribe of
Benjamin for a lesse offense than for idolatrie. And the same
oght to be done wheresoewer Christ Jesus and his Evangill is
so receaved in any realme province or citie that the magistra­
tes and people have solemnly avowed and promised to de­
fend the same, as under King Edward of late days was done
in England. In such places, I say, it is not only lawful to
punish to the death such as labour to subvert the true reli­
gion, but the magistrates and people are bound to do so
onless they wil provoke the wrath of God agajnst themsel­
ves. . . . And therefore, my Lordes, to return to you, seing
that His law most streatly commandeth idolaters and fals
prophetes to be punished with death, and that you be placed
above your subjects to reigne as fathers over their children,
and further seing that not only I, but with me manie thou­
sand famous, godlie, and learned persons, accuse your Byshop-
pes and the whole rabble of the Papistical clergie of idolatrie,
of murther, and of blasphemie against Got committed: it
appertaineth to your Honours to be vigilant and carefull in
so weightie a matter. The question is not of earthly substan­
ce, but of the glorie of God, and of the salvation of yoursel­
ves.“ (Knox’s W o rk s, Laings edition, vol. IY. pp. 500—515.).
A lordok házának egy vitájában 1864. jul. 15-kén Houghton
lord azt mondja, hogy Frounde kutatásainak sikerült a gyű­
lés mindkét házának feliratát felfedeznie, melyben Erzsébet
A fölvilágosodás. II. köt. 4
 — 50 —

ták ellen felállított törvényszékben YI. Eduard korában ;

és ha Fox kissé kétséges állításának hihetünk, Eduard
csak Cranmer hosszas és komoly sürgetésére egyezett
abba, hogy Bocher János megégettessék. 1) A reforma-
tio fővezetőinek ezen szellemétől eltérő két kivétel
Zwingli és Socinus. Az első mindig ellensége volt az ül­
dözésnek. 2) A második oly határozott apostola volt a
türelemnek, hogy azt sokáig felekezete egyik különös
alaptanának tekintették. s) Ezen két férfiú kivételével a
legkitűnőbb reformátorok, mind az üldözés mellett szól-
lottak, és majdnem minden országban, melyben dicsői-
te tt reformatiójuk diadalra jutott, az eredmény kiváló-
lag kényszernek tulajdonítandó. 4) Midőn Kálvin Serve-

királynét arra kérik, hogy Stuart Máriát minél hamarább vé­

geztesse ki, mit joggal tehet mivel „Mária bálványimádó."
■) Neals, H is to ry of th e P u r i t a n s (ed. 1754) vol.
I. pp. 40., 41.
2) Ezt már Haliam és más történetírók is megjegyezték.
3) Így pb Jurieu, Bossuetnek nagy ellene, a legkitűnőbb
francia pap Hollandiában (rotterdami lelkész) és korának
egyik legmíveltebb protestáns embere, a türelmet általában
igy nevezte : „le dogme Socinien, le plus dangereux de tous
ceux de la secte Socinienne, puisqu’il va á ruiner le Cliristia-
nisme et á établir Pindifference de religions." (D ro its des
deux S o u v e ra in s en M a tié r e de R e lig io n , la C o n sci-
en ce e t l’E x p e r ie n c e [Rotterdam 1687] p. 14.). A könyv
névte'en, de szerzőjéről, gondolom, nincs kétség. Bayle irt e
könyvre egy választ C o n tr a in s - le s d’e n t r e r , s abban szük­
ségtelenül azt bizonyltja, hogy a francia protestánsok elvetet­
ték a nagy Írónak türelmes elveit.
4) Olvasóimnak különös figyelmébe ajánlom e helyet:
„Peut-on nier, que le paganisme es£ tömbé dans le monde pár
 — 51 —
le t a sz. háromság felőli nézetéért megégette, ezen tettét,
mely egy ujabbkori nagy történetíró szavai szerint ép
oly sok súlyosbitó körülményekkel bir, mint bármely
más eretnek kivégezés 3), minden protestáns felekezet
majdnem egyhangúlag helyeselte. 2) Melanchton, Buliin­
ger és Faréi írásban fejezték ki meleg helyeslésüket e
bűn felett. Beza egy gondosan kidolgozott értekezésében
védelmezte. Csak e g y kitűnő férfiú merészelt nyilváno-

l ’autorité des empereurs Romains ?. On peut assurer sans té­

mérité, que le paganisme seroit encore debout, et que les trois
quarts de l’Europe seroient encore payens, si Constantin et
ses successeurs n’avoient emploie leur autorité pour l’abolir.
Mais, je vous prie, de quelles voies Dieu s’est-il servi dans
ces derniers siècles pour rétablir la .véritable religion dans
l’Occident ? Les rois de Suède, ceux de Danemarck, ceux
d’Angleterre, les magistrates souverains de Suisse, de Païs-
Bas, des villes libres d’Allemagne, les princes électeurs, et
autres princes souverains de l’empire, n’ont-ils pas emploié
leur autorité pour abbatre le Papisme ? . . . En vérité il faut
être bien téméraire pour condamner des voies, dont la Provi­
dence s’est constamment servi pour établir la véritable reli­
gion ; excepté le premier établissement du Christianisme, et
sa conservation, dans laquelle Dieu a voulu, qu’il y eût un
miracle sensible ; c’est pourquoi il n ’a pas voulu que l’auto­
rité s’en mêlât; excepté, dis-je, cet endroit de l’histoire de
l’Eglise, on voit constamment partout, que Dieu fait entrer
l ’autorité pour établir la véritable religion et pour ruiner les
fausses.“ ( Dr oi t de s d e u x S ou v e r a i n s , pp. 2 8 0 — 2 8 2 .)
’) Haliam, Hi st . of L i t e r a t u r e , vol, I. p. 554.
2) Lásd a Beza által összegyűjtött helyesléseket De
H a e r e t i c i s ; McKenzie, Li f e of C a l v i n pp. 79—89; és
Coleridge megjegyzéseit, N o t e s on E n g l i s h Di v in e s, vol.
1. p . 4 9 .
4*
 — 52 —

sae ellene szóUani, és e férfiú, akit a tökéletes vallás-

szabadság első nyílt harcosának lehet tekinteni, egy­
szersmind a fölvilágosodásnak egyik legkitűnőbb úttörője
is volt. írói neve Bellius Márton, de igazi neve Chatillon,
vagy közönségesen latinizálva, Castellio.1)
Castellio francia ember volt, kitűnő tehetségű
tudós és még kitünőbb bátorságú Ítész. Egy ideig barátja
volt Kálvinnak, s Genfben tanárkodott, de a vakmerő szel­
lem miatt, melyet magával vitt minden körbe, csakhamar
megbotránkoztak s a reformatio vezérei. Minthogy már
korán a bibliai Ítészeinek szentelte magát, lefordította
latinra a bibliát, s e munka folyama alatt azon követ­
keztetésre jutott, hogy Salamon énekek éneke egyszerű
zsidó szerelmi költemény, és hogy a neki tulajdonított
allegorikus értelem csakpuszta képzelődés.2) Még nagyobb
!) Neve eredetileg Chatilon vagy Chateillon volt, de
azon kornak szokása szerint Castellióra latinositotta. Ren­
desen Castalionak nevezték; e név annyira megtetszett neki,
hogy a mennyiben a Castalian forrásra emlékezteté, irodalmi
pályájára nézve kedvező jóslatnak vette és elfogadta. Életéről
részletesebb adatokat láss Bayle, art. C a s ta lio és Henry, L ife
of C a lv in ; rövid jegyzetet közöl Haliam, H ist. of L ite r a -
tu r e . Az általam emlitett müveken kívül fordította Castellio
a híres soeinianüs Ochino párbeszédeit, és egy névtelen német
művet Tauler mystikus iskolájából, kiadta a sibyllai könyve­
ket (élőbeszédje kinyomatott az Alexanderféle uj kiadásban,.
Páris 1846.); irt egy védelmet az ő bibliafordítása mellett (a
fordítás középszerű munkának látszik) s kiadott néhány kisebb
kísérletet vagy párbeszédet.
2) Amiből azon elsietett következtetést vonta, hogy a
bibliából ki kellene hagyni. Midőn egy fiatal német lelkész
kétségét fejezte ki annak olvasása felett, amit csupán szerel-
 — 53 —

botrány volt a genfi theologusok előtt az, hogy a pre-

destinatióról szóló kálvinista tant határozottan elvetette.
0 nemcsak bizonyítékainak serege vagy tekintélyre való
hivatkozás által támadta meg e tant, hanem igazságérze­
tünkkel való ellenkezésé alapján, s erkölcsi kegyetlenségét
Ugy fejtette ki, hogy Beza majdnem őrjöngő keserűséggel
tö rt ki ellene. Géniből elüzetvén Baselben lett tanár,
hol kikelt Servet megöletése ellen, és a keresztyénségben
első hirdette a teljes türelem kötelességét, a tévelygés
ártatlansága észszerű tanának alapján. A dogmák célja,
mondá ő, az emberek javítása, s azok, a melyek e célhoz
semmivel sem járulnak, egyátalában nem bírnak fontosság­
gal. A dogmák történelmét úgy kellene tekinteni mint oly
fejlődési sorozatot, mely az emberiség erkölcsi tökélete­
sedését előmozditá. Mindenek előtt a polytheismus volt
a túlnyomó. Krisztus megjelenésével a monotheismus
jutott diadalra, melyben a zsidók, törökök és keresztyé­
nek egyeznek. A keresztyénség továbbá egy külön
jellem-typust hozott létre, melynek vezérelvei, általános
emberszeretet és jótékonyság valának. A szentháromság,
vagy a predestinatio, vagy a szentségek kérdései nagy
é s majdnem áthatlan homályba voltak burkolva, s nem

mi költemények hisz, Niebuhr azt mondá : Én részemről töké­

letlennek találnám a bibliát, ha nem foglalná magában az
emberiség legmélyebb és legerősebb szenvedélyeinek kifejezé-
sét.“ Salamon éneke magyarázatának történelme igen hosszas
és érdekes lenne, a zsidó kabalistáktól, akik az eget ugy
tekintették, mint az ember és isten szeretet általi egyesülését,
és a halált, mint „isten csókját“ . . . egész Renan kissé fantasticus
kriticismusáig. ,
 — 54 —

volt semmi erkölcsi hatásuk, s ennélfogva nem kell

mellettük megállapodnunk. „A törvény és evangyeliom,
a hűn kegyelem utjáni megbocsátása és beszámított
igazságosság közti külömhség feletti vitatkozás olyan,
mint ha valaki arról vitáznék, hogy valamely fejedelem
lóháton vagy kocsin vörös vagy fehér ruhában fog-e
megérkezni. “ ') Ily kérdések miatt üldözést támasztani
képtelenség, sőt nemcsak képtelenség, hanem kegyetlen­
ség. Mert ha a keresztyénség szellemének elterjedése,
akkor az üldözésnek legnagyobb ellentétének kell lennie,
és ha áz üldözés valamely vallás lényeges elemét képezi, ak­
kor az ily vallásnak az emberiség átkának kellene lennie.2)
Ilyen uj és feltűnő nézetek, oly kitűnő tekintélyes
Írótól, nagy feltűnést okoztak, és nagy botránkozást
idéztek elő. Mind Kálvin, mind Beza a legvadabb kese­
rűség hangján válaszoltak neki. Kálvin különösen en-
') Mire Beza megjegyzé; „Haec impietate quid tandem
rnagis impium aut diabolicum ipsae inferiorum portáé exha-
larunt.“ (De H a e r e t i c i s a C iv ili M a g is tr a tu p u n ie n -
d is: L ib e llu s a d v e r s u s M a r ti n i B e l l i i f a r r a g in e m e t
N o v o ru m A c a d e m ic o ru m se c ta m , (1554) p. 58.
2) „Quis non putet Christum aliquem esse Molochum
aut ejus generis aliquem Deum, sibi vivos homines immolari,
comburique velit ? Quis velit servire Christo ea conditione,
ut si in aliqua re inter tót controversias ab iis dissideat,
qui habent in alios potestatem, vivus comburatur ipsius Christi
jussu crudelius quam in tauro Phalaridis, etiamsi in mediis.
flammis Christum magna voee concelebrct, et se in eum pleno
őre credere vociferetur ?“ (Bellius Márton előszava Cluten
Joaehim De H a e r e t i c i s p e r s e q u e n d is cimü könyvéhez.
1610.) Ezen mű különféle szerzőktől való helyek gyűjteménye
a türelem mellett.
 <JÜ

gesztelhetlen gyűlölettel üldözte Castelliot, mióta ez

Géniből eltávozott, s azon törekedett, hogy Baselból
elüzesse, az uj testamentom *) egyik kiadásának előbe-
beszédében Ugy kel ki ellene „mint akit a sátán avégből
választott, hogy a gondolkodás nélkülieket és közönyö­
seket elcsábítsa*, s jellemét a leggorombább rágalmakkal
akarta bemocskolni. Castellio, Socinus barátságában
talált némi kárpótlást azon általános gyűlöletért, melynek
tárgya volt és Ugy látszik, hogy nagy mértékben
hajlott barátja tanaihoz. Minthogy mind a protestánsok­
tól, mind a katholikusoktól elvált, az életben való kilá­
tásai elvesztek; tökéletes szegénységre jutott, és a szó
szoros értelmében majdnem éhen halt, midőn a halál
megszabadította szenvedéseitől. Néhány barátságos kife-

') Lásd Bayle és Henry. Midőn Castellio kiadta bibliá­

ját, az élőbeszédet a türelem buzgó védelmére szentelte (mely
Clutennél adatott.) Calvin többek közt avval vádolta, hogy
tüzéhez lopta a fát, oly vád, mely ünnepélyesen visszautasit-
tatott. Bayle sok bizonyságot gyűjtött össze annak kimutatá­
sára, hogy Castellio feddhetlen jellemű, különösen kedvelt
ember volt és igen érzékeny az ellene intézett megtámadások
iránt. Castellio maga összegyűjtötte azon gyalázó szavakat,
melyeket Kálvin szórt ellene rövid iratában: „Vocas me
subinde in Gallico libello : blasphemum, calumniatorem, malig-
num, canem latrantem , plenum ignorantiae et bestialitatis,
sacrarum literarum impurum corruptorem, Dei prorsus deriso-
rem , omnis religionis contemtorem, impudentem, impurum
canem, inpium, obscoenum, torti perversique ingenii, vagum
balatronem, nebulonem verő apellas octies; et haec omnia
longe copiosius, quam a me recensentur facis in libello duorum
foliorum et quidem perparvorum."
 56 —

i,ezés, melyekben Montaigiie1) megemlékezik haláláról,

mint az emberiség hálátlanságáról, némileg megmentette
a feledéstől a türelem ezen első apostolát.
Nehány évnél Servet kivégeztetése után, Beza köze­
lebbi körülményekről szólva, kijelentette, hogy egyedül
Castellio, és Socinus voltak azok, akik ellene szólották, *)
és ha ez állitás nem is egészen igaz3), de csak igen keve­
set túloz az akkor eltelj edett egyértelműségben. Ha meg-

’) E s s a is liv. I. c. 34.
2) Beza, V ita C a lv in i.
3) Beza maga is eléggé megcáfolja Castellionak irt
feleletében, midőn azt mondja, hogy Servet megégetésének
ellenei (akiket a Sátán küldötteinek nevez) számra nézve
egész felekezetet képeznek. Két vagy három Írót különösen
kiemel, a kik közt Clebergius látszik a legkitűnőbbnek. Ez
írónak művét nem bírtam föltalálni, de Beza úgy Írja le, mint
minden üldözés ellenségét. Ellenzését a jóhiszemű tévelygés
általános büntelenségére alapitá, mely tant aztán a vallásos
igazság biztosságának lehetetlenségével bizonyita, amennyiben
folyvást vita tárgyául szolgál. A következő helyet Beza úgy
hozza fel, mint az ő korában igen nevezetest: „De controversiis
nondum certo constat; si enim constaret, disputari defuisset.“
„Nonne Deus eos amabit, qui id qnod verum esse putant,
defenderint bona üde ? Etiam si forte erraverint, nonne eis
veniam dabit ?“ (Beza, pp. 65, 90.) Haliam is fölkutatott
három vagy négy oly könyvet, vagy röpiratot, melyek akkor
a türelem mellet Írattak. Ugy látszik, hogy ez Írók közt
Acontius (Acanatio) volt egyik legkitűnőbb. Haliam azt mondja
róla (H ist. o f L i t e r a t u r ) hogy könyve „talán az első mely­
ben a keresztyénség alaptételeinek határa igen kis számra
szorulva részletesen tárgyaltatik. A nem lényeges tantételek
közé sorozza Krisztusnak valóságos jelenlétét az úrvacsorában
és a szentháromságot.“ Acontius Tridentben született. Kétkedő
 — 57 —

gondoljuk ezen kivégeztetésnek nagy horderejét, akkor

az ily általános helyeslés nagyon világosan mutatja,
nemcsak azt, hogy az első protestantisinismus szelleme
kétségtelenül ép oly türelmetlen volt, a mint a kátholi-
cismus szelleme, ami kérdésen felüli tény, hanem azt
is, hogy ép oly kevéssé rettent vissza azon végső következ­
ményektől, melyekhez a türelmetlenség vezet. Ez vilá­
gosan mutatja, hogy a protestáns üldözéseknek viszony­
lagos szelídsége sokkal inkább azon körülményektől
függött, melyek között voltak, mint az eretnekégetés
gyalázatosságának tudatától. És valóban el kell ismer­
nünk, hogy mig a római üldözések nagyságra nézve
kétségen kívül túlhaladhatlanok, vannak bizonyos szem­
pontok, melyekről tekintve épen nem nagyon térnek el
a protestánsokétól. A katholicismus régi egyház volt.
Befolyásának nagy részét azon fontos szolgálatoktól
nyerte, melyeket az emberiségnek tett. Az határozattan
a tekintély elvén alapult; s védelmezte magát a megtá­
madások és újítások ellenében. Hogy az akkép alakított
egyház arra törekedett, hogy egy tisztább rendszer utáni
vagy közönyös nézeteket fogadott el, melyek közel állottak
a Socinianismushoz; Angolországba menekült, hol Erzsébettől
évdijat kapott. Részletesebb tudósítás található róla a Soei-
nianismusnak egy névtelen, de Guichardnak vagy Lamynak
tulajdonított mélyreható francia történelmében (1723. pp. 261 —
264. Némelyek azt gyanították, hogy e müvek valamelyike
Socinustól íratott. A Belliusét némelyek neki tulajdonítják.
Éppen így most egy művet Minős Celso nevű írónak tulaj­
donítanak, akiről alig tudunk egyebet, mint hogy Sienná-
ban született. (Lásd B io g r. U niv. a r t. S e r v e tu s és
Celso.)
 — 58

minden aspiratiót vérbe fojtson el, az mindenesetre

borzasztó bűn, de nem egyátalában természetellenes bűn.
Rám utathatott azon megbecsülhetetlen áldásokra, melye­
ket az emberiségre árasztott, a rabszolgaságra, melyet
megszüntetett, a civilisatióra, melyet megalapított, azon
sok nemzedékre, melyeket becsülettel egész a sírig kisért
Kimutathatta azt, hogy tanai mily teljesen voltak össze­
szőve az egész társadalmi rendszerrel, mily roppant
rázkódások következtek volna be, ha azok megsemmisit-
tetnének, és hogy mily teljesen összeegyeztethetlenek
egyesek Ítéletének elismerésével. Ezen tekintetek ugyan
nem fogják igazolni, de legalább csökkentik vétkességét.
De mit kell mondani egy oly egyházról, mely csak tegnap
Óta létezett, oly egyházról, mely még semmi hasznot
nem hozott, és az emberiség h álájára semmi igényt nem
mutathat ki, oly egyházról, mely hitvallása szerint egye­
sek Ítéletének teremtménye, és a valóságban egy romlott
udvar cselszövényeiből származott, mely mindazáltal
erőhatalommal nyomta el az istenitiszteletet, melyet
számtalanon szükségesnek tartottak lelkűk üdvösségére,
és minden eszközeivel és minden erélyével üldözte azokat,
kik apáik vallásához ragaszkodtak ? Mit mondjunk egy
oly vallásról, mely a keresztyén világnak alig egy negyed
részét foglalta magában, és melyet az egyesek ítéletének
első kitörése számtalan felekezetié szakgatott szét, és a
mely szintén annyira át volt hatva a dogmatikai szellem­
től, hogy e felekezetek mindenike ugyazon biztossággal
állította igaznak saját megkülömböztető tanát, és épen
oly féktelen dühhel folytatta az üldözést, mint azon
egyház, mely több mint tizenkét század hódolata által
t
 — 59 —

tiszteltté vált? Mit mondjunk a férfiakról, kik a vallás-

szabadság nevében vérrel bontották el országukat, a
hazafiságnak első alapelveit lábbal tapodták, amennyiben
idegeneket hivtak segitségül, sőt épen örültek országuk
szerencsétlenségén, és akik, midőn végre elérték céljaikat,
azonnal épen oly föltétien vallási zsarnokságot hoztak
be, mint azok, akiket az imént megbuktattak ? Ilyen
volt a protestantismusnak több mint egy századon keresz­
tül tartó magatartása, s türelmetlensége oly nagy és
általános volt, hogy nézetem szerint bizonyos időről
valóban el lehet mondani, miszerint a részleges türelem
több példáját lehet felmutatni a római katholikusoknál,
mint ez igazhitű protestánsoknál. Ámbár semmi sem
lehet képtelenebb, mint az inquisitiót az egyháztól elkülö­
nítve adni elő, ámbár azt pápa hozta létre, és Európa leg­
főbb országaiban az egyháznak leginkább engedelmeskedő
fejedelmei hozták be, és egyházi férfiakból állott, segyházi
vétségek megbüntetésére célzott, és minden országban a
katholikus érzelem nagysága szerint fejlődött ki, és sokáig
a katholicismus fő faltörőjének tekintetett, ámbár minden
elkövetett kegyetlenségei kétségen kivül a vérrel bemocs­
kolt egyházra esnek vissza, a mely létrehozá — mindazál-
tal igaz, hogy egy vagy két pápa volt, hogy szigorúságát
enyhítse, s Torquemada kihágásait oly hangon kárhoztat­
ták, mely megfelel az evangeliomi szelidségnek. Erasmus
is folyvást az üldözés szeliditésén törekedett, s Erasmus az
egyház tana szerint élt és halt. More Tamás, ámbár
őmaga üldöző volt, elvben mégis elismerte a türelem
jelességét, és megdicsőitette az ő U t ó p i a-jában.
Hopital és lord Baltimore, Maryland katholikus meg­
 — 60

alapítója, voltak az első törvényhozók, akik, amíg a

hatalom kezükben volt, a vallásos szabadságot folyvást
fentartották ; és Maryland egyedüli menhelye volt minden
felekezetbeli üldözötteknek mindaddig, mig a puritánok­
nak sikerült a katholikus kormányt megbuktatniok, aztán
elég gyalázatosán az egész büntető törvényt azok ellen
fordították, akik őket oly nagylelkűen és nemesen fel­
fogadták. De nézetem szerint egész határozottan lehet
állítani, hogy a protestánsoknál a türelem folytonos
védelmének vagy gyakorlásának egy példája sem volt a
tizenhatodik században, mely a papság minden osztályai
által gonoszul és általában ne kárhoztattatott volna, 2) és
alig volt rá példa egész a tizenhetedik század közepéig.
Sőt még a tizenhetedik század végén is képes volt Bos-
suet állitani, hogy a vallási tévelygéseknek világi hatóság
■) Ha e beszéd valamely olvasónak keménynek tetsze­
nék, akkor figyelmébe ajánlom egy történetírónak következő
h elyét: A tizenhatodik század végén azon egyszerű állítás,
hogy az embereket hitvallásukért vagy eretnek nézet védel-
mezésért nem kell’ elevenen megégetni vagy bármikép meg­
ölni, nem voit egyéb, mint heterodoxia ; és ba magányukban
sokaknak kellett ennek igazságáról meggyőződniök, mégis a
protestáns egyházak époly kevéssé akarták elismerni, mint a
római. Egyetlen egy sem lépett fel az általános szabad vallás -
gyakorlat jogának védelmére, a mi a rómaiaknak ritkán vagy
soha nem volt szabad protestáns országban, ámbár a huge­
nották vérüket ontották e jog biztosításáért.11 (Haliam,
H ist. of L i t e r a t u r e , vol. I. p. 559.) Ugyanezen éles
eszű történetiró mondja m ásutt: Az üldözés a reformált egy­
háznak halálos eredendő bűne, mely minden becsületes ember
buzgalmát lehűti ügye mellett, ahhoz képest, amint olvasott­
sága nő.“ (Const. H ist. vol. I. eh. 2.)
 — 61 —

általi büntetésének joga egyike azon pontoknak, melyek­

ben mind a két egyház egyetért; és hozzá te szi, hogy ő
csak két egyházi testületet ismer, melyek azt tagadnák.
Ezek: a socinianusok és az anabaptisták.1)
Gyakran mondogatják, hogy a protestantismus
eleinte azért üldözött, mivel még örökölte Róma elveit;
de hogy az üldözés épen nem fér össze jellemével, és
hogy ennélfogva időfolytával fel is hagyott vele.
Bizonyos értelemben ez kétségtelen igazság. A protestan­
tismus ép úgy Rómától fogadta el az üldözés tanát, mint
az athanasiusi hitvallást vagy dogmatikus tanainak bár­
mely más részét. Az egyesek Ítéletéről szóló tan ép úgy
') „La discipline de nos Réformés permet aussi le
recours au bras séculier en certains oas, et on trouve parmi
les artieles de la discipline de l’Église de Génévé, que les
ministres dovient déférer au magistrat les incorrigibles, qui
méprisent les peines spirituelles, et en particulier ceux, qui
enseignent de nouveaux dogmes sans distinetion. Bt encore
aujourd’hui célúi de tous auteurs Calvinistes qui reproche le
plus aigrement á l’Eglise Romaine la crauaté de sa doetrine,
en demeure d'accord dans le fond, puisqu’il permet 1’ exer-
cice de la quissanee du glaive dans les metiéres de la religion
et de la conscience (Jurieu, S y st. II. oh. 22 —23 e tc .) ; chose
aussi qui ne peut étre révoquée en donte sans énerver et
comme estropier la puissanoe publique; de sorté qu’il n’y
a point d’illusion plus dangereuse que de donne la souffrance
pour un charactsr de la vraie Église, et je connois parmi les
Chrétiens que les Sociniens et les Anabaptistes qui s’opposent
VT
á cette doetrine.“ ( V a r ia tio n s P r o t e s t a n t e s liv. X.
56.) Azonban az anabaptisták nem voltak mindig oly türel­
mesek, s a münsteri lázadóknak egyik legrégibbb jajkiállása:
„Que tous non rebaptisez fussent mis á mórt comme payens
et mechans." (Sleidan, liv. x.)
 — 62 —

nem illik össze az üldözéssel, mint a kizárólagos üdvről

szóló tan és az első protestantismus minden felekezeteinek
általános gyakorlata a tévelygések ellen. Ha az ember
kötelezve van, hogy nézeteit saját Ítélete szerint alkossa,
ha a saját Ítéletnek gyakorlata jog és kötelesség, akkor
képtelenség előre kijelölni a következményt, melyre
jutnia kell, a jóhiszemű tévedést bűnnek bélyegezni, és
a részrehajlatlanság és kétkedés szellemét isten sértésé­
nek tüntetni fel. S ez az, amit a tizenhatodik és tizen­
hetedik században majdnem minden protestáns vezé^
cselekedett, és egy nagy részük most is cselekszik, és a
tévedés bűnösségének ezen felfogásából származott az
üldözés. Semmi sem lehet tévesebb, mint ha ezt egyedül
oly fegyvernek tüntetik fel, mely a harc pillanatában
használtatott, vagy mint természetes méltatlankodás
kitörését vagy pedig mint a régi hagyomány esztelen
követését. Az üldözés az első protestánsoknak határozott
és. befejezett tana volt, mely kidolgozott értekezésekben
fejtegeti etett, az elfogadott theologiának nagy részével
elválhatlan kapcsolatban állott, a legfelvilágosodottabb és
messzelátóbb theologusok által kifejtetett, és Ugy a legár­
tatlanabb, mint a legártalmasabb felekezetek ellen liirdet-
tetett. Ez a protestantismus legnyugalmasabb napjainak
tana volt. Azok hirdették, akiket méltán legnagyobb vezé­
reinek tartani. Legvilágosabban nyilatkozik azon osz­
tályoknál, melyek leginkább voltak áthatva dogmatikai
tanaitól. A püspöki rendszert vallók rendesen Augustinusra
való hivatkozással igazolták; Kálvin és a skót puritánok az
ó testamentomra hivatkoztak; de mind a két esetben főok
a kizárólagos üdvben és a tévedés bűnös voltában való
 63 —

hit volt; és a türelem fölvirradása minden országban a

rationalistikus szellem eredetét jelöli, mely a hittano­
kat csak az erkölcsi érzet emeltyűinek tekinti, és mely,
midőn beesőket lejebb szállítja, jellemüket egyszerűbbé
s számukat kisebbé teszi.
általam összehalmozott bizonyítékok eléggé be
E izonyitani, hogy a vallásszabadságot mily kevéssé
lehet köszönni a protestantismusnak, mint dogmati
rendszernek. Ugy látszhatnék, mintha ezek azt mutatnák,
hogy a reformatio hatása igen csekély volt annak kifej­
lődésére. Ily következtetés azonban egészen hibás lenne;
mert, ha e befolyás egészen közvetett volt is, mégis nem
kevésbé hatalmas volt. A reformatiónak köszönhetjük
kiváltképen a rationalistikus szellem feltűnését, mely
végtére megszüntette az üldözést. A refoxmatidt követő
események annyira összekeverték a különféle hitvallások
követőit, miszerint minden egyház tagjai nagy részének
érdekében állott, hogy a türelmet pártolja. A reformatio
támadta meg a papok nőtlenségéről szőlő tant is, és az
uj egyházak lelkészei, a társadalommal való szoros kap­
csolatuknál fogva, oly körülmények közé jutottak,
melyek a szelíd érzelmek fejlesztésére sokkal alkalmas­
abbak voltak, mint a római katli. papság körülményei,
inig Angolországban legalább, a tudósnak ismeretei és a
világinak miveltsége egyesülten a vallástanitó tiszta és
nemes tulajdonaival oly rendi typust alkotott, mely a
fanatismus által alig mocskoltatott be egészben véve,
valószínűleg a legmagasabb és legnagyobb nyeremény,
mely e téren valaha eléretett. Azon felül a reformatio
az egyházak nagy számát hozta létre, melyek annyira
 — 64 —

hajlékonyak voltak, hogy a kor követelményeihez alkal­

mazkodhattak, mig a katholicismus egész mai napig
folyvást a legelkeseredettebb ellensége maradt a türe­
lemnek. A három első ténynek befolyása, Ugy hiszem,
' \elég világos. A negyediket világossá fogja tenni a
türelemnek rövid történelme Francia- és Angolor-

oy a vallásszabadság történelmét megértsük,

arra nézve a tényeknek két határozott csoportját kell
tekintetbe vennünk. Az értelmi változásoknak van bizonyos
sorkövetkezése, mely megsemmisíti azon fogalmakat,
melyeken az üldözés alapszik, úgy szintén a politikai ese­
ményeknek is van bizonyos egymásutánja, melyek részben
ama változásoknak következményei, de melyek okaira is
erősen visszahatnak. A francia türelem értelmi alapját
azon nagy kétkedő mozgalomban lehet feltalálni, mely a
tizenhetedik század vége veié kezdett mutatkozni, és a
mely végre a forradalomban győzött. E mozgalom egy
országban sem volt oly hatalmas, nemcsak a nagy ügyes­
ség tekintetében, amellyel vezettetett, hanem azon ritka
ténynél fogva is, hogy három első vezére, három teljesen
külömböző szellemirányt képviselt, s ennek következté­
ben a társadalomnak három külömböző osztályára hatott.
Montaigne kételkedése egy világi ember skepticismusa
volt; Descartes kételkedése, egy bölcsészé; Bayle kétel­
kedése, tudósé. Montaigne, a ki hasonló Ügyességű emberek
által hasonló biztossággal állított nézetek végtelen külön-
féleségét elfogulatlan szemmel tekintette, és aki minden
tárgyat éles, világi, s kissé felületes, józan értelemmel
ítélt meg, azon következtetésre jutott, hogy reménytelen
 — 65 —

törekvés azt akarni kisütni, mi az igazság; hogy az ily

munka az emberi erő határait túlhaladja, és hogy az okos
embernek az a kötelessége, hogy pártatlan lélekkel egyen­
súlyt tartson ellentétes felekezetek között. Ennek folytán
ő volt az első, vagy majdnem első Franciországban, aki a '
tévelygés büntelenségét és az üldözés gonoszságát hir­
dette. Descartesnek sokkal több bizalma volt az emberi
képességben, de sokkal nagyobb bizalmatlansága is a
tapasztalás közönséges Ítéletében. 0 azt tanította, hogy
a teljes és áltanos kétely kezdete minden tudásnak;
hogy a gyermekkor minden benyomását, az érzékek
minden következtetéseit, s mindazt félre kell vetni,
ami az élet axiómái gyanánt tekintetik, és hogy a
tudás egész schemáját az öntudat egyszerű tényéből
kell kifejteni. Mint igen sok nagy bölcsész, Ugy Descar­
tes sem tekint arra, hogy elveit a gyakorlati életre alkal­
mazza, de azért befolyásuk nem kevésbé nagy volt. A
skepticismus, melyet ő minden tudás kezdetéül tett, és
azon tisztán rationalis processus, mely ezen skepticismust
végtére eloszlatta, nem férhettek össze oly rendszerrel,
mely a kételkedést bűnnek nyilatkoztatta ki, és a meg­
győződést égetés által kényszeritette az emberekre.
Bayle szelleme nagyon külömbözött elődeiétől,
s bizonyos tekintetben egyetlen volt a maga nemében.
Nálánál sok nagyobb ember volt, de talán egy sem volt
aki ismereteinél, tehetségénél és jelleme hiányainál fogva
is oly csodálatosan képesítve lett volna tökéletes kriti­
kussá lenni. A legalaposabb és legsokoldalúbb tudomány­
nyal majdnem páratlan mértékben egyesítette azon
ritka tehetséget, hogy az általa vizsgált rendszer állás-
A fö lv ilá g o so d á s. II. k ö t. 5
 66 —

pontját elsajátítsa, s bizonyítékait úgy fejtegesse, mintha

legügyesebb védőjük fejtegetné. De amig legnagyobb
mértékben birt a múlt titkos idők hite titkos forrásai­
nak felkutatására szükséges ismeretekkel és bölcsészi
felfogással, addig majdnem egészen hiányzott nála a
teremtő erő, és majdnem egészen közönyösnek mutatta
magát a viták eredményei iránt. 0 semmit sem tagadott.
0 semmit nem állított. Alig mutat valami iránt komoly
előszeretetet, Örült, ha sok ellenkező tannak érveit össze­
állította, azokat a legnagyobb ügyességgel széttagolhatta
és elemezhette, és aztán fejtegette, mig azok egymást
kölcsönösen le nem rontották. Az ő szelleme soha sem volt
oly szembeötlő, mint mikor az ellentétes rendszerek
romjait megvilágositotta és az emberi szellem szétmor­
zsolt emlékeit fölkutatta, hogy hiúságukat és haszon-
talanságukat kimutassa. Az obscurus tudományosság
ama roppant bányájában, melyből Voltaire és minden
későbbi tudós szedte válogatott fegyvereit, vannak össze­
halmozva a legfontosabb és a legjelentéktelenebb tények,
a legmélyebb szemlélődések, melyekhez az ember eljuthat,
és az irodalmi életirat -legledérebb adomái az egymásmel-
lettiség egész iróniájával, s ugyanazon rideg de gondos
érdekből kifejtve, s ugyanazon megsemmisítő sardoniai
mosollyal tárgyalva. Talán sohasem volt oly könyv,
mely világosabban mutatná ki az emberi rendszerek
hiúságát és a kimerítő vizsgálódás roppant hatalmát. Ily
iró előtt semmi sem lehetett lázitóbb, mint a nézetek egy
bizonyos osztályának kizárólagos imádása és a tudomány
bármely elemének erőszakos elnyomása. Szellemi szabad­
ság volt az egyedüli tárgy, mely rideg természetét némi
 — 67 —

lelkesedéssel töltötte el. Minden iratában komoly és

rendithetlen védelmezője volt e szabadságnak, és saját
előszeretetét önté azon tudósokba és régészekbe, akiknek
feje volt. Bármely korábbi Írónál több érdeme van abban
is, hogy szétoszlatta azon vsrázsfényt, melyet Augusti-
nus árasztott a theologiára. Ezen szent ember életéről
irt keserű cikk igen alkalmas előzményül szolgált néze­
teinek megtámadásához.
De mig a roppant tudományosság és rendkívüli
teljesség Bayle s z ó tá r á t a vallásos szabadság legtekin­
télyesebb előharcosává teszik, addig szerzője egy másik
müvében még határozottabban úgy lép föl, mint a türe­
lem ügyvédje. Értem azon értekezését e textusról „Kény-
szeritsétek őket bejönni*, a melyben lemondván kedvenc
tagadó és romboló kriticismusáról, a rationalis hit alap­
elveit kívánta megvilágítani. Ezen könyv, nézetem
szerint, túlzás nélkül úgy tekinthető, mint a tizenhete­
dik század theologiájának legbecsesebb adaléka, és mint
olyan mű, mely bármely másnál inkább képezi az újabb
kori fölvilágosodás alapját. *) Mig Tillotson híres bizonyí­
téka az átlényegülés ellen éppen oly erélyesen adatik,
mint Tillotson által, és Chillingworthnak híres bizonyi-
téka az egyesek Ítéletének szüséges voltáról, mint egy
csalhatlan egyház alapjáról, épen oly erélyesen állittatik,
mint Chillingworth által, addig Kantnak azon főelvei,

') Bayle, a ki az ő műveinél igen gyáva volt, ezen

cim alatt adta k i: „ C o n tra in s-le s d’e n tr e r , t r a d u i t de
r A n g lo is du S ie u r J e a n F ox de B ru g g s pár M. J. F .:
á Cantorberry, chez Tliomas Litwel.“
5*
 68 —

melyeket a bibliának az erkölcsi természethez való

viszonyáról szóló nagy művében kifejtett, anticipáltat-
nak, és oly stilban fejtetnek ki, mely époly nevezetes
világosságáért, mint a német bölcsészé homályosságáért.
Ezen munka kezdetén Bayle azt mondja, hogy nem
szándéka azon tétel kritikai vizsgálásába bocsátkozni,
melyet mottóul választott. Az üldöző magyarázatának
általa tett cáfolata nem alapszik valami kisszerű kritikán,
hanem egy széles és általános elven. Vannak bizonyos
értelmi és erkölcsi igazságok, melyek az emberek között
általánosak, és a melyeket, amennyiben legrégibb és leg­
élénkebb benyomásaink, nem lehet kétségbe vonni egye­
temes skepticismus nélkül. x) így például azon igazság,
hogy az egész nagyobb mint a rész, a lehető legnagyobb
mértékben bizonyosnak tűnik fel, és a kinyilatkoztatásra
igényt tartó semmi követség nem fogadtathatik el vele
ellenkezőnek. Mert egy ily kinyilatkoztatás valóságát és
egy ily magyarázat helyességét szükségképen az okos­
kodás processusa által kell megállapítani, és a gondolko­
dás semmi processusa sem oly világos, mint ez axióma.
Úgyszintén a jó és rósz közötti alapkülömbség oly
mélyen gyökeredzik a szellemben, hogy az minden
ethikai tan végleges bizonyítékául tekinthető. Semmi
pozitív rendelet nem teheti magát túl rajta. Az isteni
kinyilatkoztatásnak egy értelmezése sem fogadtathatik el
helyesnek, a mely azt megsérti 2). Azon benső nézlet,.

*) Lásd teljes fejtegetését az első fejezetben.

2) „Sans exception il faut soummettre toutes les lois.
morales á cette idée naturelle d’équité qui, aussi bien que la
 69 —

melynélfogva a jót a gonosztól mégkülömböztetjük,

világosabb, mint bármely történelmi következtetések
láncolata ; és, elismervén a kinyilatkoztatás valóságát, lia
az erkölcsi természet működése megszűnnék, akkor sem­
mi eszközünk sem volna annak elhatározására, hogy e
kinyilatkoztatás mely forrásból ered. Ennélfogva valamely
erkölcsi szabály megítéléséinél, a mennyire csak lehetséges,
el kellene azt különítenünk minden oly különleges
körülményektől, melyek a ini szenvedélyeinkkel és
előítéleteinkkel összefüggésben vannak, és hogyha a leg­
egyszerűbb, és lehetőleg a legelvontabb formára vittük
vissza, ingadozás nélkül kellene elvetnünk, mihelyt az
erkölcsi természetünkkel ellenkeznék. Ezt meg kell cse­
lekednünk, még ha nem találhatnánk is fel semmi más
nézetet. De ha e szabály kiállja a próbát, akkor nagyon
is erkölcstelennek fog feltűnni, az embereket oly vallás
követésére szorítani, melyben nem hisznek, és ennélfogva
az ily eljárás nem lehet isteni parancs. S amily erkölcs­
telen époly észszerűtlen is. Mert az üldözésnek egyik
legelső és legfeltűnőbb következése az, hogy megaka­
dályozza a különféle nézetek összehasonlítását, melyek
az igazság felfedezéséhez okvetlenül szükségesek. Mi
talán azt hisszük, hogy a mi felebarátaink kárhozatos
tévelygésben leledzenek, de ők szintén azt hiszik mirólunk.

lumiére metaphysique, illumine tout hőmmé venant au monde.“

És azért igy fejezi b e : „que tout dogme particulier, sóit
qu’on l’avanoe comrne contenu dana l'Ecriture, sóit qu’on le
propose autrement, est faux lorsquil est refuté pár les notions
claires et distinetes de la lumiére naturelle, principalement a,
l’égard de la morálé.“ (oh. I.)
 — 70 —

Mi erősen meg lehetünk győződve az elfogadott nézetek

igazságáról, de azt is tudjuk, hogy minden uj kutatás az
az előítélet uralmába vág, és hogy minél inkább szélesedik
a mi szellemünk látköre, annál szükségesebbnek találjuk
úgy elveinket, mint érveinket még egyszer vizsgálat tár­
gyává tenni. És valóban, ha mi tehetségeink gyengeségét
vizsgáljuk, s látjuk, hogy fogalmaink mennyire színezet­
tek azon légkör által, amelyben élünk, és mindenek felett
ha azon lény végtelen természetét nézzük, melyhez
fölemelkedni törekszünk, akkor lehetetlen elkerülnünk
azon gyanút, hogy e tárgy felett minden fogalmainknak
részrehajlóknak és zavartaknak kell lenniök, hogy azon
kísérletünk miszerint a vallásos nézeteket teljes igazság
és hamisság szerint osztályozzuk, szükségképen haszon­
talanok, hogy a különféle emberek, tehetségeik mértéke
szerint, az isteni természet különféle oldalainak csak
gyenge fényét érhetik el, és hogy egyiküknek sincs jogá­
ban magának a tökéletes igazság ily összegének birtokát
arrogálni, valamint azt mondani, hogy neki nincs szük­
sége a rra , hogy nézeteit mások még legtudatlanabh
emberek nézeteinek összehasonlításával is javítsa és
gazdagítsa. ’)

*) „Tout hőmmé aiant éprouvé, qu’il est sujet á l’erreur,.

et qu’il voit ou erőit en vieillissant la fausseté de plusiers
choses qu’il avoit cru veritables, dóit étre toujours disposé a
écouter ceux, qui lui oflrent des instruetioncs en matiére
mérne de religion. Je n’en exoepte pás les Chrétiens; e t j e
suis persvadá qué s’il nous venoit une flotté de la térré Aus-
trale, oü il y eut des gens, qui fissent connoitre, qu’ils souhai-
toient de conférer avec nous sur la natúré de Dieu et sur
 — 71 —

Az én célomhoz nem szükséges részletezni az érve­

ket, melyek által Bayle ezen elveket, kifejtette; vagy meg-
emliteni az igen fontos következtetéseket, melyeket ő
azokból levont. Az, amit elmondtam, elegendő lesz a tü ­
relem védelme általános jellemének kimutatására. Abbólki
fog tűnni, hogy Bayle, mint Montaigne és Descartes, türel­
mes volt, mivel rationalista volt, és hogy rationalista volt,
mivel skeptikns volt. Mélyen át lévén hatva tehetségeink
gyarlóságától és minden dogmatikai rendszerek tökéletlen
voltától, e rendszereket a természeti vallás tanainak
akarta alárendelni, és ennélfogva óvást tett azon eljárás
ellen, mely a bizonyosságnak oly fokát tételezi föl,
mely nem létezik, és mely ellenkezik a lelkiismeret szavával.
Azon értelmi mozgalom, melynek ezen három iró
képviselőj e s nagy mértékben oka volt, világosan visszatük­
röződik azon két legbölcsebb, ha nem legnagyobb, feje­
delem politikájában, akikkel Franciaország valaha
dicsekedhetett. IV. Henrik, kinek vallásos buzgalma
köztudomás szerint gyenge volt, a nantesi ediktum
által a türelem elvét szentesítette meg. Richelieu, egy
megkezdett háború által, melyben szövetséges társai

le culte que Phomme lui dóit, aiant appris, que nous avons
sur cela des erreurs damnables, nous ne ferions pás mai de
écouter, non seulment parceque ce seroit le moien de les
désabuser des erreurs, oü nous croirions qu’ils seroient, mais
aussi parceque nous pourrions profiter de leurs lumiéres, et que
nous devons nous fairé de Dieu une idée si vaste et si infini
que nous pouvons soup9onner qu’il augmentera nos connoissan-
ces á rinfini, et pár des degrés et des manieres, dönt la varieté
sera infinie.“ (Part. I. eh. 5.)
 — 72

túlnyomólag protestánsok, ellenei pedig- katholikusok

voltak, a nép rokonszenvének uj irányt adott, oly határ­
vonalakat húzott, melyek a régi felekezeti szellemmel
nem fértek össze, és előkészítette a politika általános
secularisatiójának útját. Azon visszahatás, mely XTV.
Lajos alatt támadt, ámbár elviselhetetlen szenvedéseket
okozott, ezen szenvedések által véletlenül még gyorsí­
totta a mozgalmat. A dragonnádok és a nantesi ediktum
visszavonása legnevezetesebb eseményeit képezték azon
korszaknak, mely Franciaországra nézve rendkívüli
szerencsétlen volt, és ezen rendszabályok hatása oly
gyors és végzetes volt Franciaország jólétére nézve, hogy
a lakosság ellenszenve a legmagasabb fokra hágott. A
francia hadsereg hanyatlása, a népet földig sújtó adó, az
ipar ellensúlyozása, a szellemi zsarnokság és az udvarnak
majdnem kolostori szigora mind összemüködött az elégü-
letlenség fokozására, és — amint ez gyakran megtörté­
nik — ezen népszerűtlenség egész súlya a zsarnokság
minden egyes eleme ellen volt intézve. A lökés a kor­
mányzóság vad kihágásaiban nyilatkozott, oly korszak­
ban, mely sok tekintetben hasonlít II. Károly uralkodá­
sához Angolországban. Az erőszakos szigor elleni vissza­
hatás mind a két esetben a legféktelenebb erkölcstelen­
séget idézte elő ; s ez mind a két esetben azon tlieologiai
fogalmak bukása által növekedett, melyekre akkoriban az
erkölcsiség általában fektetve v o lt; mind a két esetben
az udvar vezette e mozgalmat; és e mozgalom mind a két
esetben forradalomban tört ki, mely a vallás terén türel­
met, a politika terén pedig szerves változást idézett elő.
Hogy a bűn gyakran a szellem fölszabaditójává lesz, az
 73

a történelemnek egyik legmegalázóbb, de egyszersmind

legkétségtelenebb ténye. A türelmetlenségnek kiváló baja
az, hogy természetünk legszentebb részét foglalja el, s
végre a kötelességérzettel oly bensőleg szövetkezik, mi­
szerint igen találólag mondák: „hogy a lelkiismeret, mely
minden más bűnt elnyom, itt elősegiti azt. “ x) Megszün­
tetése az emberiség történelmében kétszer vagy háromszor
teljesen szétfoszlatta azon erkölcsi alapelveket, melyek a
társadalmat összetartják, és a vallási szabadság bölcsője
az emberiség legroszabb szenvedélyei által ringattatott.
Midőn az erkölcsi zűrzavar, mely XIV. Lajos halála
után következett, majdnem általános volt, midőn a múlt­
nak minden hite szétromboltatott, s üres névvé vagy
tökéletes babonasággá fajult, akkor Voltaire és Rous­
seau vezetése alatt nagy szellemi mozgalom támadt,
mely hivatva volt az erkölcsiség templomának fölépíté­
sére, és a mely a világi hatalommal folytatott rövid, de
kemény harc után teljes hliadalt aratott a kontinensen.
Ezen Írók célja nem az volt, hogy a positiv vallásnak uj
rendszerét állitsák fel, hanem inkább az, hogy az akko­
riban fenálló rendszereket megdöntsék és az emberek
erkölcsi szükségletei számára a természeti vallás elégséges
voltát bebizonyítsák. Az első feladatot különösen Vol­
taira tűzte ki magának. A második inkább Rousseau
szellemének felelt meg. Mindaketten nagy befolyást
gyakoroltak a türelem történetére ; csakhogy e befolyás,
ha nem is ellentétes, de legalább nagyon külömböző
volt. Voltaire mindig az üldözés rettenthetlen ellene

') Grattan.
 — 74 —

volt. Bármily hatalmas volt az üldöző, bármily jelenték­

telen volt is az áldozat, ő ugyanazon' megsemmisítő ékes-
szólassal lépett föl a bűn ellen, és csakhamar Európa meg­
botránkozását öszpontositotta a zsarnok feje fölött. A
gúnynak és kitörésnek azon borzasztó vihara, mellyel Calas
meggyilkoltatását megboszulja, a b ö lc s é s z e ti s z ó tá r ­
b a n való nagyszerű álom, mely az üldözések történetének
vázlatát afölkoncolt kananitáktól kezdve a máglya utolsó
áldozatáig adja, letörülhetlen bélyeg, melyet minden idő
és vallás üldözőire sütött, mindazon szenvedélyes komoly­
ságot mutatják, mellyel Voltaire feladata teljesítésének
szentelte magát. Más tárgyaknál egy kis tréfa vagy
szeszély könnyen eltéríthette tárgyától. De mikor a
türelmetlenséget támadta meg, akkor ugyan minden
fegyvert fölhasznált, és a mély meggyőződés összesített
erélyével használta őket mind. Az eredmény megfelelt
buzgalmának. A türelmetlenség szelleme megsemmisülten
veszett az ő geniusa előtt. A hova az ő befolyása elhatott,
ott az inquisitor karja megtörött, a fogoly bilincse föl­
pattant és a börtön ajtaja megnyílott. Az ő megsemmi­
sítő iróniája előtt az üldözés nemcsak vétkesnek, hanem
utálatosnak is tűnt föl, s az ő korától kezdve mindig
elbújt a szem elől s vonásait mindig más név alá rejtette.
0 meghalt, hagyván maga után nem épen szeny nélküli
nevet, de azért többet tett az emberiség legnagyobb
átkának megrontására, mint bármely más ember fia.
Rousseau valószínűleg époly erősen érezte a val­
lásos üldözés gonosz voltát, mint Voltaire, de a gondol­
kodás nevezetes processusa által igazolta leggonoszabb
kihágásait. 0 világosan tudta, hogy a múltnak türelmet­
 — 75 —

lenségét nem kell valamely véletlen mellék körülményeknek

vagy önző indokoknak tulajdonítani, hanem a kizáróla­
gos üdvösségről szóló tan teszmészetes eredményének.
0 azt állitá, hogy a türelem föltétele a kölcsönösség, az
az : hogy valamely uralkodó párt csak akkor van igazolva
a türelem tekintetében, ha van észszerű valószínűség
arra, hogy fen fogna állani a párt viszonlagos állásának
változtával is. Ezen két okból vonta le a legnagyobb
türelmetlenség szükségét. 0 a kizárólagos üdvösség
tana követőinek azt mondotta, hogy kötelességük üldözni
mindazokat, akik eltérő nézetben vannak velök. A böl­
csészeknek azt mondotta, hogy azokat mind száműzni
kellene, akik a kizárólagos üdv tanában hisznek, mivel
ez elv nem fér össze a társadalom nyugalmával.1) Ezen
nézet igen természetes volt oly korban, midőn a teljes
türelem kísérlete még alig tétetett volt meg, s oly férfiú
irataiban, aki lényegesen elmélettel foglalkozott. Mi már
tudjuk, hogy a vallásszabadságnak bámulatos befolyása
van a nézeteknek illő mértékre való szállítására; hogy
szüntelen módosító hattással van azon tanokra, melyek
’) „Ceux, qui distinguent l’intolérance civile et l’intolé-
rance theologique, se trompent a mon avis. Ces deux intolé-
rances sont inséparables. II est impossible de vivre en paix
avec des gens qu’on erőit damnés; les aimer seroit hair Dieu,
qui les p u n it: il faut absolument qu’on les raméne ou qu’on
les tourmente. On dóit tolérer tous les religions, qui tolérent
les autres, autant que leur dogmes n’ont rien de contraire
aux devoirs du citoyen; mais quiconque őse dire hors de
l’Eglise point de salut, dóit étre cbassé de l’état, a moins
que l’état ne sóit l’Eglise, et que le prince ne sóit le P ontiffe/
( C o n tr a t S ic ia l, liv . IV. c. 8.)
 — 76 —

a társadalomra nézve veszélyeseknek látszanak; és hogy,

amíg az emberek hitvallásait érintelenűl hagyj a, azoknak
viszonyait lényegesen megváltoztatja. Rousseau ezt nem
vette észre, s az ő vakságát osztották sokan kortársai
közül. A francia forradalomban különösen ezen két
irányt tapasztaljuk folytonosan nyilatkozni, nagy szere-
tetet a vallásszabadság iránt s nagy hajlamot a türel­
metlenségre. — Ama hires rendeletben, mely a protes­
tánsoknak és zsidóknak minden polgári jogainak meg­
szorítását egy tollvonással megszüntette, fényes tanú­
bizonyságunk van az elsőre nézve. A katholikus papság
száműzetésében, kifosztogatásában és gyakran még
gyilkoltatásában is, szomorú példánk van a másodikra
nézve. Minadazáltal ezen kihágásoknál figyelembe kell
vennünk, hogy azok a nép legvadabb fölhevülésében
történtek, midőn az emberek kedélye sokáig tartó kegyet­
len zsarnokság által a legmagasabb fokig volt fölhábo-
Jtitva, midőn idegenek betörése folytán magának az
államnak fenmaradása is fenyegettetett, és a papság
nagy része nyíltan hazája szabadságai ellen esküdt össze.
Vissza kell emlékeznünk arra is, hogy a papok a leg­
utolsó pillanatig a vallásszabadság elleneinek vallották
magokat. A türelem szelleme azonban csakhamar
visszatért, és midőn a forradalom elemei végre egy
szabályozott kormányformába összebéktiltek, Francia-
ország oly fokát élvezte a vallásszabadságnak, melyhez
hasonlót semmi féle más katholikus országban, és csak a
legmiveltebb protestáns országokban lehetett találni.
Minthogy e szabadság azon társadalmi és értelmi állapot­
ból keletkezett, melyet a forradalom hozott létre, azért
 — 77

nem függött semmiféle politikai combinatiótól s a politi­

kai változásoknak ama hosszú sora, melyek az utolsó fél
század alatt történtek, csak erősíthette és kifejthette.
Az ezen vázlatból vont következtetés az volt, hogy
a vallásszabadság növekedése Franciaországban minden­
kor egyenes ellentétben állott az egyházzal, és hogy
ennek győzelme amannak elnyomási mértéke volt. Azon­
ban a jelen században Lamennais vezérsége alatt azon
kisérlet tétetett, hogy a katholicismus az ujabbkori civi-
lizatio mozgalmával hozassák kapcsolatba, és ez támo-
gattatott egy jelentékeny szellem és nagy kegyesség
minden előnyei által, oly körülményekkel együtt, melyek
bizonyos tekintetben különösen kedvezők valának. Ezen
kísérletnek kimenetele igen tanulságos. Látható az ab­
ban, hogy a katholicismust ujabbkori legnagyobb védői
cserben hagyják. Még világosabban látható a vallássza­
badságnak oly pápa általi ünnepélyes és parancsoló
kárhoztatásában, aki jogosan tulajdonította a fölvilágo-
sodás növekvő szellemének. .M ost a bajnak — írjaXVI.
Gergely — egy más, igen nagy okához jövünk, mely
jelenleg, fájdalom, igen nagy kárára van az egyháznak;
nevezetesen a közönyösséghez, vagy azon veszélyes
nézethez, mely a gonosz emberek ravaszsága által min­
denütt elszóratik, melynélfogva az üdvösség minden hit
vallása által elérhető, hacsak valaki törvényesen és
becsületesen cselekszik . . . . A közönyösségnek ezen
veszélyes forrásából származik azon képtelen és téves
nézet, vagyis inkább az őrültségnek azon formája, mely
azt nyilvánítja, hogy a lelkiismeretbeli szabadságot
mindenkinek meg kell engedni és biztosítani. Ezen igen
 78 —

veszélyes tévelygésnek útját egyengeti azon teljes és

féktelen véleményszabadság, mely az egyházi és világi
kormány sérelmével mostanában mindenütt eltévedett,
és melyet némelyek a legnagyobb szemtelenséggel a
vallás jótéteménye gyanánt dicsőítettek. De „mi gyil­
kosabb a lélekre — mondá Augustinus — mint a tévely­
gés! szabadság ? “ . . . . Ezen okból származik azon nem
eléggé kárhoztatandó és átkozandó szabadság is, hogy
minden könyv megjelenhessek, mely a népnejr tetszik,
amit némelyek a legnagyobb buzgősággal hirdetnek és
terjesztenek. És oh! vannak olyanok, akik a szemtelenség
folytán annyira mentek, hogy vakmerőén azt állítják,
miszerint az e forrásból folyó tévelygések özöne egészen
elegendő egyensúly oly alkalmi könyv által, mely a
romlottság tulságai közepeit vallást és igazságot védel­
mez.......... Miféle józan ember engedné meg, hogy a méreg
nyilvánosan szórassék árultassék sőt bevétessék, ha van
oly gyógyszer, mely által hatását ártalmatlanná lehet
lenni ?“ ])
Ha az angol türelem történetét összehasonlítjuk az
imént vázolt történelemmel, egynéhány igen hasonló
pontra fogunk akadni; de egyszersmind oly külömbsé-
geket is fogunk találni, melyek igen szerencsésen jel­
lemzik a protestantismus fensőbbségének természetét a
katholicismus felett. A fölvilágosodás szellemének hala­
dása, amint mondám, úgy a protestánsoknál, mint a
katholikusoknál, szükségképeni előfutára volt a türelem
') E bulla 1832-ben a Szt. Mária Maggiore templomban
olvastatott fel Krisztus menybemenetelelének ünnepén. Az
egészet adja Lamennais, A f f a i r e s de Romé. pp. 318—357.
 — 79 —

diadalának. Amig az emberek hittek, hogy azok, akik

bizonyos nézetet elvetnek,'ki vannak zárva az üdvösség­
ből, addig folytatták az üldözést. Amig a képzelt alap­
dogmák száma igen nagy volt, addig az üldözés igen
kemény volt. Midőn a latitudinarismus előhaladása meg-
csökkentette számukat, aránylag nőtt a türelem terjedel­
me ; midőn a kormány oly osztályok kezeibe került,
melyek a kizárólagos üdvösség tanát nem hitték vagy
nem követték, az üldözés egészen megszűnt. Más befolyá­
sok, mint az érdekek összeütközése, a politikai szabad­
ság haladása vagy az erkölcsök finomulása vagy az egyes
vallástanitók jóakaratú érzelme kétségtelenül hatással
voltak a mozgalomra; de közremüködésök oly alárendelt
volt, miszerint általában szólva egész biztossággal mond­
hatni, hogy amint a kizárólagos üdvről szóló tan for­
rása volt az említett szenvedések borzasztó sokaságának,
Ugy a fölvilágosodás szelleme, mely e tant leromboló,
mértéke volt a vallási szabadságnak. Az is igaz, hogy
úgy a protestáns, mint a katholikus országokban a pap­
ság nagy többsége elkeseredett ellensége volt e mozga­
lomnak ; hogy az kétségbeesett szívóssággal védelmezte
egyik védvárát a másik után, és hogy a türelem legdi­
csőbb diadalai egyszermind a papi vereség emlékkövei.
De e pontnál eltér egymástól a vallások történelme, és
két igen fontos külömbség tanúsítja a protestentismus
felsőbbségét. Hajlékonysága oly nagy, miszerint oly irány­
nyal is össze olvadhatott, mely ellen sokáig harcolt, mig a
római egyház még most is hiába erőködik megakadályozni
a szellemet, melyhez nem bir alkalmazkodni. Azonfelül a
türelem, ha nem is fér össze a protestánsok által védett
 — 80 —

hitcikkekkel, mégis lényegileg a protestantismus ter­

mészetes eredménye; mert az' a saját Ítélet kötelesség-
szerű gyakorlásának közvetlen, logikai és elkerülhetlen
következése. Ha az emberek számba veszik .azon szám­
talan külömbségeket, melyeket ezen Ítélet alkalmazásá­
nak okvetlenül elő kell idéznie, ha fontolóra veszik
eszüknek tévedését és azon fokot mennyiben van az
alávetve az önkénynek, és ha ezenfelül elsajátították
magoknak az igazságnak ama szeretetét, mely végtére
a magány Ítéletre való folytonos hivatkozást idézi elő,
akkor sohasem fognak arról álmodozni, hogy a vétek
összeegyezhető valamely becsületes következtetéssel vagy
hogy az érveknek egy osztályát hatalomszóval kellene
elnyomni. A tizenhetedik században, midőn a katholicis-
mussal való civódások világos fényben tüntették elő a
protestantimus főelvét, és midőn Európa legnagyobb
geniusa még az istenészet csatornáiban áramlott, az
igazság iránti ezen szeretet oly fokban nyilatkozott az
angol theologia legnagyobbszerü müveiben, hogy ahoz
hasonló fokon az irodalom egy szakában sem találtatott
soha. Hooker fenséges ékesszóllással fejtette ki az örök
törvény változhatatlan elveit; Berkeley, a szokratesi
párbeszéd legnagyobb ujabbkori mestere, védelmezte a
szabad gondolkodás jogosultságát azok ellenében, akik
hiába dicsekedtek vele, hogy kizárólag csak őket illeti, s
hasonló éles és átható logikával üldözte a sophismákat,
melyek a divat közpiacán és a metaphisika leghomályo­
sabb helyein lappanganak ; Chillingworth bátor és biztos
kézzel vonta a bizonyosság és valószinüség közötti
von alt, elkülönítvén a theologiától a hitnek régi fogai-
 81 —

mát, mint gondolat nélküli megnyugvást, s azt tanította,

hogy a hitnek mindig szigora „arányban kell állania
érveinek hihetőségével; “— ezek és más ilyenek voltak
megalapítói, a vallásos szabadságnak, még akkor is,
ha ők magok ellenségei voltak is. Az igazság hatalmá­
ban való nemes bizalmuk, a r4 előítéletek ereje elleni foly­
tonos küzdelmük, az ész törvényei és határairól való
széleskörű nézeteik, a tudomány iránti égő szenvedélyes
szeretetök és az ő érzelmeiknek fensége és méltósága,
mindez oly gondolkodási módot idézett elő Angolország­
ban, mely az üldözéssel lényegesen ellenkezett s irataikat
oly kiapadhatlan forrássá tette, melyből még most is a
leghősiesebb természetű emberek erőt merítenek. Azon
nemzet nem volt messze a vallásos viták igazságos mél-
tánylatától, mely Miltonnal azt tanulta mondani, hogy
„a vélemény jó embereknél csak keletkező ismeret”, és
hogy „ha valamely ember csak azért hisz bizonyos
dolgokban, mivel a papja mondja, vagy a gyülekezet
úgy határozta, a nélkül hogy más okot ismerne, akkor,
jóllehet hite igaz, mégis azon igazság, melyet elfogad,
rá nézve eretnekség.” J) E nemzet nem volt messze a
a vallásszabadságtól, midőn Ghillingworthnak e nemes
szavait elfogadta: „ha az emberek leinkább törekednek
azon, hogy a tévelygésektől megszabaduljanak, s emberi
gyarlóság folytán mégis hibáznak, akkor annyira meg
vagyok győződve az isten jóságáról, hogy ha bennem
az egész világ protestánsainak ilyen hibái összefoly­
nának , valamennyitől sem riadnék annyira vissza,

') A r e o p a g itic a .
A fölvilágosodás. II. köt. 6
 — 82 —

mint azon gondolattól, hogy miattok bocsánatot kér­

je k .' J)
Ugy látszik, mintha Angolországban a vallássza­
badság javára egész a nagy forradalom koráig nem tör­
tént volna valami általános mozgalom. Laud zsarnoksá­
ga a legtöbb emberben ellenszenvet támasztott követett
rendszere ellen; a politika gyors változása minden pár­
tokkal éreztette az üldözés keserűségeit, és a régi kor­
mány megbuktatása az angol férfiak nehány legügye­
sebbjét emelte a hatalom polcára. Az valóban ritkaság
lett volna, ha a nagy kérdés érintetlenül maradt volna
oly korszakban, midőn Cromwell vezette a kormányt és
Milton Angolország értelmiségét, és midőn a szabadság
iránti lelkesedés az ország minden részeit mozgásba hoz­
ta. A katholikusok valóban kegyelem nélkül proscribál-
tattak, és Drogheda és Wexford elég világosan mutatják,
mily szempontból tekintették őket. Az angol egyház,
vagy a mint akkor nevezték a „prelatusság* szintén tör­
vényileg elnyomatott, ámbár Cromwell gyakran szemet
hunyt isteni tiszteletére; de e kivétellel a türelem igen
nagy volt. E tárgyban igen eltértek az independensek
és presbyterianusok nézetei egymástól. Az elsők Crom-
wellel együtt a legtágabb lelkiismeretbeli szabadságot
kivántak minden keresztyének számára, kivéve „a pápa­
ság és prelatusság" m egtürését; és 1653-ban sikerült is
nekik a parlamentet egy ily értelmű törvényjavaslat el­
fogadására hangolni. Cromwell az independensektől tá-
mogattatva még tovább ment, s megengedte, hogy a

') R e lig io n of P r o t e s t a n t s , p. 44. (ed. 1742).

 — 83 —

■zsidók ismét törvényesen lakhassanak Angolországban,

megengedte nekik, hogy isteni tiszteletüket gyakorolhas­
sák s személyeiket védte a sérelmek ellenében. Másfelől
a presbyterianusok folyvást azon dolgoztak, hogy a Pro-
tector rendszabályait kijátszák. Ezek azt kívánták, hogy
csak azok töressenek meg, a kik a keresztyénség „ alap­
tanait* elfogadják, s ezen alaptanoknak jegyzékét össze­
állították, melyben épen oly kidolgozott és kizárólagos
tanok foglaltattak, mint azon egyház hitcikkelyeiben,
mely ellen ők harcoltak. *) Baxter azonban, jóllehet az
*) Teljesen összeállítva adja őket Neal, H is to r y of
tlie P u r it a n s . A presbyterianusok 1648-ban oly törvény ki­
adására akarták bírni a parlamentet, melynélfogva mindaz,
aki a szentháromság és testté válás dogmáiban foglalt fő­
tanok ellen vét, halállal lenne büntetendő, s azok, akik pá­
pista, arminián, antinómián, baptista vagy quáker tanokat
hirdetnek, életfogytiglani börtönre vetendők, ha nem tudnak
biztosítékot nyújtani arra nézve, hogy- többé nem teszik.
(Neal, vol. II. pp. 338—340). A skótok fáradhatlanok voltak
abbeli törekvésökben, hogy a lelkiismeretszabadságot elnyom­
ják, s parlamentjük 1645-ben oly iratot küldött át az angol
parlamentnek, melyben ez á l l : „E királyság parlamentje meg
van győződve, hogy a t. háznak vallásossága és bölcsessége
soha sem fogja megtűrni az olyan felekezeteket és szakadá-
rokat, melyek a mi ünnepélyes szerződésünk és szövetségünk
ellen v a n n a k s egyszersmind kiadott egy ünnepélyes „nyi­
latkozatot a felekezetek és a lelkiismeret szabadságának tűrése
ellen.* (U. o. pp. 211—222). Az anabaptisták hitték, hogy a
lélek a halál és ítélet között aluszik, mi ellen Kálvin ily bar­
bár cim alatt irt egy könyvet: „ P s y c h o p a n n y c h ia . Ezen
ö_szhangzás nélküli felfogás egyike volt azoknak, melylyel a
presbyterianusok 1648-ban fogsággal kívánták büntetni azo­
kat, akik ragaszkodtak hozzá. (N eal, vol. II. p. 339.)
6*
 84 —

általános türelmet „lélekgyilkosság“-nak ’) hirdette, és

erélyesen harcolt az independensek politikája ellen, egész­
ben véve valamivel szabadelvűbb volt, mint az ő hitsor-
sosai; és becsületére meg kell említeni, hogy ő a zsidók­
nak engedett szabadságot örömmel fogadta, mig más
presbyterianusok, Prynne vezérlete alatt, kikeltek ellene,
A bárom legkitűnőbb iró, kik ezen korban a türe­
lem mozgalmát képviselték, ezek voltak: Harrington,
Milton és Taylor. Az első kiváldlag politikai, a másik
kettő theologiai oldalával foglalkozott. El kell ismernünk,
hogy a bárom közül a politikusnak legtágasabb látköre
volt. 0 világosan fölfogta, hogy a politikai szabadság
nem állhat fen teljes vallásos szabadság né.kül, és hogy
a vallásszabadság nem áll csupán a türelemben, hanem
kell, hogy minden vallási korlátok tökéletesen mellőzve
legyenek. E tekintetben kortársai közűi egyedül ő anti-
cipálta a tizenkilencedik század tanait. ,A hol tökéletes
polgári szabadság uralkodik — Írja — ott a lelkiismeret-
beli szabadság benfoglaltatik. A hol tökéletes lelkiisme-
retszabadság uralkodik, ott a polgári szabadság is ben­
foglaltatik. “ 2) „Teljes vagy egész lelkiismeretszabad-
ság az, ha az ember saját lelkiismeretének szava szerint

') „A pápaság, a mohamedanismus, a hitetlenség és a

pogányság a kárhozat ú ta i; de hirdetésüknek és gyakorla­
tuknak szabadsága eszköz pápisták, mohamedánok, hitetle­
nek ts pogányok tételére; ennélfogva ezen szabadság az em­
beriség kárhozatának utja.“ (Holy, C o m m o u rv e a lth , 2 -n d
P re fa c e .)
2) P o l i t i c a l A p h o rism s, 23—24.
 — 35 —

gyakorolhatja vallását polgári jogainak korlátozása nél­

k ü l.8
De ha Harringtonnak legtágasabb nézete volt a
lelkiismeret jogára nézve, akkor Milton bizonyára azon
ügyvéd volt, a ki az ügyet leginkább előmozdította, úgy
a köztársaságban elfoglalt magas állásánál fogva, mint
azért is, hogy e tárgybeli nézetei nagyobbára oly műben
jelentek meg, mely az angol ékesenszólásnak valószinű-
leg legmagasabb fokát képviseli. Az E l v e s z t e t t p a r a ­
dicsom Milton geniusának alig képezi dicsőbb emlék­
oszlopát, mint az A r e o p a g i t i c a . Ha amostani korban,
melyben az ügy, melyért Íratott, már régen győzedel­
meskedett, lehetetlen megindulás nélkül olvasni, akkor
alig lehet kétségünk, hogy első megjelenésekor hatalmas
befolyást gyakorolt a föléledt szabadsági mozgalomra.
Milton különféle elkülönített okokból védi a türelmessé-
get. Az igazság védelmére egészen haszontalannak tar­
totta az üldözést. „Mert az igazság isten után a leghatal­
masabb. Annak nincs szüksége rendőrökre vagy harcra
vagy szabadságlevelekre, hogy diadalmaskodjék. Ezek
oly segédeszközök és védvek, melyeket a tévelygés hasz-
’) A S y s te m of P o litic s , eh. YI. Hasonló helyek
fordulnak elő az O eeana-ban és Harrington minden iratá­
ban. A következő hely a politikai előrelátásnak nevezetes
példája : „Mondják, hogy Franciaországban részben van lelki-
ismeretszabadság, az világos is, hogy amig a hierarchia fen-
tartja magát, addig e szabadság bukóban van, és hogy ha va­
laha odajut, hogy a hierarchiát megbuktatja, akkor a monar­
chiát is meg fogja buktatni. Azért a monarchia és hierarchia
megfogják előzni, ha érdekeiket felfogták.8 (S y stem of Po­
l i t i c s , eh. YI.)
 — 86 —

m l annak hatalma ellen." ’) De ha az üldözés nem szük­

séges az igazság védelmére, akkor még azon kegyetlen;
hatása van, hogy az embereket akadályozza a feltalálá­
sokban ; és ha foganatba vételik, akkor, a mennyiben az
emberek nem csalhatatlanok, senkisem határozhat teljes
bizonyossággal. Mert az igazság nagyon el van terjedve
kis részletekben az emberek között, minden rendszerben
a tévelygések salakjával vegyitve; tökéletesen senki nem
fogja fel, és csak bizonyos fokig fedezi fel az ellentétes
rendszerek gondos összehasonlítása és összevetése ál­
tal." 2) Ezen rendszerek némelyikét megsemmisíteni, az
érvek szavát elhallgattatni, a sajtót elnyomni és szám­
űzni vagy arra kényszeríteni, hogy csak egy fél vélemé­
nyét közölje, annyit jelent, mint összetörni azon egyet­
len eszközt, mely által az igazsághoz ju th atu n k ; és
minthogy a tévedést még a legkedvezőbb körülmények

A re o p a g itic a .
2) „Truth, indeed, cam£once intő the world with her
Divine Master, and was a perfect shape most glorious to look
o n ; bút when He ascended, and his Apostles after Hím were
Iáid asleep, then straight árosé a wicked race of decivers,
who as the story goes of the Egyptian Typhon with his con-
spirators, how they dealt with the good Osyris, took the Vir­
gin Truth, hewed her lovely form intő a thausand pieces,
and scattered them to the four winds. From that time ever
since the sad friends of Truth, such as durst appear, imita-
ting the careful search that Isis made fór the mangled body
of Osyris, went up and down gathering up limb by limb,.
still as they could flnd them. We have nőt yet found them
all, Lords and Commons, nor ever shall do till her Master’s
second coming." (A re o p a g itic a .)
 - 87

között is igen nehéz elkerülni, föltehető, hogy olyan tan,

melyhez szükséges ragaszkodni, igen kevés, és ha a té­
vedés nem nagyon fontos, akkor nem is kellene törvény
által elnyomni. Mindazon különbségek, melyek a pro­
testánsokat egymástól elválasztják, oly tárgyakra vo­
natkoznak, melyek nem érintik az üdvösséget, és azért
minden felekezeteket — a socinianokat, arianusokat és
anabaptistákat Ugy, mint a többieket — meg kellene
tűrni. ’) A katholikusokat azonban ridegen kizárja Mil­
ton a türelem legszűkebb határából, és az ok, melyet
mond, igen nevezetes. Papságuk cselszövényes politikája
akkoriban legalább plausibilis okot szolgáltathatott vol­
na ; de Milton, ámbár elhiszi, hogy úgy van, határozottan
tiltakozik, mintha az volna az ő nézetének alapja. A
katholikusoknak általa lett kizárása egy különös vallásos
elven alapszik. A katholikusok istenitisztelete bálvány­
imádás, és az ó testamentom tiltja a bálványimádás meg­
törését. 2)

’) Lásd 1673-ban megjelent művét, O f tr u e R e lig io n ,

H eresy , S chism , T o le r a tio n . Azonban a Socinianismust
még nem ismerte oly tökéletesen, amint azt most értjük.
2) „As-for tolerating the exercise of tSiér (the Catho-
lics) religion, supposing their State activieies nőt to be dan-
gerous, I answer that toleration is either public or priváté,
and the exercise of their religion as fór as it is idolatrous
can be tolerated neither way : nőt publicly, without grievous
and unsufferable scandal given to all eonscientions beholders;
nőt privately, without great offence to God declared against
all kind of idolatry thongh secret. Ezech. VIII. 7. 8. and ver­
se 12 etc. and it appears by the whole chapter, that God
was no less offended with those seeret idolatries than with
 — 88 —

Az általam említett harmadik név Tayloré, kinek

J ö v e n d ö l é s s z a b a d s á g a (Liberty of Prophesying), lia
kivesszük A p r o t e s t á n s o k v a l l á s á t (The Religion of
Protestants), kétségtelenül legfontosabb adalékul szol­
gál az anglikán egyház türelméhez. ’) Ezt alig lehet ol­
vasni anélkül, hogy. azon meggyőződésre ne jussunk,
miszerint a szerzőnek igazi érzelmeit fejezi ki. Érvei
azon latitudinarius elveken alapulnak, melyek többé vagy
kevésbé minden müveiben feltűnnek, és az ő különösen
elnéző hangja a katholikusok iránt, ezek megtörése 2)
melletti komoly fölszólalása, mit egy oly szigorú protes­
táns részéről, mint a p á p a s á g t ó l való lebeszélés.
(The Dissuasive from Popery) szerzője alig lehetett vár­
ni, bizonyára nem akarta a puritánokat kiengesztelni.
Azonkivül az egész könyv telve van az emberszeretet
melegével és bensőségével a katholicismus iránti mér­
séklettel, mely az Ítéletet szelíddé tette, és melyet alig le-

those in püblic, and no less provoked than to bring on and

hasten his judgments en the whole land fór them also.“ (U. o.).
Feltehető és nem is igen valószínűtlen, hogy e hely a restau-
ratio után íratott, amikor a katholicismus komolyan fenye­
gette Angolország szabadságát; ebből inkább politikus mint
theologus beszél.
') Chillingworth 1637-ben adta ki T he R e lig io n of
P r o te s ta n t s , egy évvel elébb szenteltette fel magát — mi
fölött sok aggálya volt.
2) Sec. 22. 0 azt kívánja, hogy feltétlenül megtüresse-
nek, ha oly tanokat hirdetnek is, m in t: hogy az eretnekek
iránt nem kell a hitet megtartani, vagy hogy a pápa felol­
dozhatja az alattvalókat a hűség esküje alól, vagy hogy a
nép megölheti az eretnek fejedelmet.
 — 89 —

lietett elpalástolni. Valóban ez volt Taylornak mindig a

legszeretetreméltóbb jellemvonása. Még irálya is — mely
liasonlit a naptól ragyogó mély tenger morajához, —
mely az érzelmekkel meghasonlásba soha nem jövő kép-
zelemtől vette szinezetét, s mely egyszersmind oly kelle­
mes hangzattal, és oly kedves és változatos dallamu
— visszatükrözteti jellem ét; és pedig még inkább az
erő és határozottság azon bizonyos hiánya, bizonyos in­
gadozás, majdnem gyengeség miatt, melyet néha-néha
tanusit. A bizonyítékok, melyekre támaszkodik, igen
egyszerűek. 0 azt hitte, hogy a theologiai állítások leg­
nagyobb része nem elég világosan származtathatók le a
bibliából, és hogy ennélfogva nem szükséges hozzájok
nagyon ragaszkodni. Az apostoli hitvallást úgy tekin­
tette, mint azon tanok foglalatját, melyek biztosan állít­
hatók és ennélfogva minden alaptanokat magokban fog­
lalnak. E kérdésbeli minden egyéb tévelygések nem tar­
toznak az üdvösséghez, s ennélfogva meg kellene őket
tűrni. A mennyiben tehát Taylor skeptikus volt, annyi­
ban rationalista is volt, s a mennyiben rationalista volt,
annyiban a türelemnek védője volt. Hírének szerencsét­
lenségére a J ö v e n d ö l é s s z a b a d s á g á t száműzetésben
irta, s alapelveit bizonyos fokig mind visszavonta, midőn
egyháza újra visszanyerte uralmát. x)
') Mire nézve Coleridge, nézetem szerint kissé kemé­
nyen, azt jegyzi meg: „If Jeremy Taylor had nőt in effect
retracted after the Restoration, if he had nőt, as soon as the
Church had gained power, most basely disclaimed and disa-
vowed the prinoiple of toleration, and apologised fór the pu-
blication by declaring it to have been a ru s e de g u e rre ,
currying pardon fór his pást liberalism by charging, and
 — 90 —

A türelem mozgalma a restauratio egész ideje alatt

tartott. Az országon lábra kapott skepticismus roppant
növekvése azt okozta, hogy a kormányzó osztály arány-
lagos közönyösséggel nézte a dogmatikai különbsége­
ket ; s Bacon és Descartes elveinek a legügyesebb irók
részéről lett általános elfogadása siettette a mozgalmat,
mely a legváratlanabb helyeken is fel kezdett tünedez-
ni. ’) Ezen mozgalomnak az anglikán egyházban való
kinyomata a latitudinarius iskolában található fel, mely
egészen Chillingworth nyomain indult. Miként a köztár­
saság independensei és presbyterianusai, miként Servet
kivégeztetésének nagy számú ellenei, Ugy ezen iskola
tagjai is azon különbségre alapították az ő türelmi vé­
delmüket, mely az alap- és nem-alaptanok közt létezik,
és a fok, melyre az elsőket leszorították vagy fölemel­
ték, kiválólag saját skepticismusoktól függött. Glanvil,
aki talán legszilárdabb volt ezen irók közül, miután a
d o g m a t i z á l á s h a s z o n t a l a n s á g a r ó l (On the Yanity
of Dogmatising) irt könyvében majdnem általános skep-
tieismust hirdetett, következetesen a majdnem általános

most probably slandering, himself with the guilt of falsehood,

treachery and hypocrisy, his character as a mán would have
been almost stainless." (N otes on E n g lis h D iv in e s , vol.
I. p. 209.)
‘) Például a quákereknél, az eltorzított rationalismus
azon különös formájában, mely amig oly tanokat állított fel,
melyek a nemzeti függetlenséget egészen megsemmisítették,
és mely majdnem őrült kicsapongásba merült, és a legvilágo­
sabban állította, a csupán vallásos szertartások hatástalan
voltát, az üdvösségnek minden egyházban való lehetőségét
és mindenféle üldözés igaztalan voltát.
 — 91 —

türelem védelmére_ kel. 0 összeállította a szükséges hit-

cikkelyek jegyzékét, mely olyan természetű, hogy alig­
volt belőle kizárva csak egy ember i s ; és azt állította,
hogy a nem lényeges természetű tévelygések m iatt sen­
kit sem kellene büntetni. Ezen irány hatása csakhamar
mutatkozott a' törvényekben, és 1677-ben az egyház
megfosztatott azon jogától, hogy az eretnekeket halállal
büntesse.
Ugy látszik tehát, hogy Angolországban a türelem
a kétkedés szellemének köszönhető, mely a kizárólagos
üdv tanával ellenkezett. De amit különösen ki kell emel­
nünk, az, hogy a türelemnek legkiválóbb védelmezői oly
férfiak voltak, akik komolyan ragaszkodtak a positiv
valláshoz, és hogy azon iratok, melyekben érveiket le­
rakták, még most is az egyház remek műveihez tartoz­
nak. „A p r o t e s t á n s o k v a l l á s á t ” és a „jöv en dö lés
s z a b a d s á g á t " még most is méltán számítják az angli­
kán egyház legdicsőbb termékei közé, és Glanvil, Owen,
és Hales még mindig tisztelt nevek a theologiában. Ezt
méltó feljegyezni, midőn azoknak vegyíiletlen skepticis-
musát vizsgáljuk, akik megfelelő helyet foglaltak el
Franciaországban. De még egy más körülmény is van,
mely az ellentétet nagyban emeli. Ugyanazon korban,
midőn a türelem elve a kételkedés szellemének a keresz-
tyénség szellemével való egyesülése által először alapit-
tatott meg, Angliában, Hobbes, a legnagyobb keresz­
tyénellenes élő iró, volt talán a legelkeseredettebb ellen­
sége az üldözés minden védelmezőjének. Az ő vezérelve
az volt, hogy az államhatalomnak, s egyedül csak az
államhatalomnak van teljes joga a nép vallását mégha-
tározni, és hogy ennélfogva az oly vallással való minden
ellenkezés lényegileg lázadási tény.
De amig a rationalistikus szellem ily módon mély
gyökeret vert az egyházban, addig a papság nagy több­
sége által képviselt dogmatikai szellem, mely Oxfordból
különös erélylyel sugárzott elő, erősen megtámadta azt,
és rendesen elnyomta. Taylor, amint láttuk, visszarettent
a türelmetlenség túlnyomósága elől. Glanvil nagyon rósz
hirbe jött, miből azonban a boszorkányság védelme által
némileg ismét kiemelkedett. Többé ugyan nem égettek
eretnekeket, de a dissenterek II. Károly egész uralkodása
alatt és Jakab uralkodásának legnagyobb része alatt
mindenféle kisebb üldözést szenvedtek. Yégre Jakab,
megharagudván a büntető törvényre, mely az ő hitsor-
sosait elnyomja, elhatározta magát, hogy á türelmet sa­
já t felelősségére kihirdeti. Hogy ő ezt csupán saját egy­
háza jólétének szempontjából, és épen nem a türelem
iránti szeretetből cselekedte, azt biztosan lehet következ­
tetni azon tényből, hogy ő maga is egyike volt a legke­
gyetlenebb üldözőknek; de az nem lehetetlen, s néze­
tem szerint nem egészen valószinütlen, hogy ő a türelem
rendszabályát, mely a római katholikus egyházat sza­
baddá teszi, elfogadta volna, a nélkül, hogy azon merész
•vállalathoz fogjon, miszerint a katholicismust főhatalom­
ra emelje. Az eredmény sokkal ismeretesebb, semhogy
ismételni kellene. Minden miveit angol tudja, hogy a
papság nagy többsége a szenvedőleges engedelmesség
tana dacára, melyet hirdetett, és Taylornak azon isme­
retes határozata dacára, hogy még a törvénytelen pa­
rancsnak is hódolni kell, nem akarta felolvasni a nyilat­
 - 93

kozatot; hogy e magatartása mennyire tiszteltté tette a

nép előtt, s hogy a forradalom diadalát elősegítette;
mennyire oktalanul hütelen lett csakhamar azon moz­
galomhoz, melyet előidézett, midőn ellene dolgozott; a
forradalom befejezése után mennyire sülyedt alá majdnem
páratlan politikai elnyomás állapotába; és hogy e poli­
tikai elnyomás következménye a türelmi rendelet volt,
mely ámbár mostani fogalmaink szerint tökéletlen, mégis
joggal tekintethetik a vallásszabadság magna chartájá­
nak. Azok, akik védelmezték magokat, ugyanazon osz­
tályhoz tartoztak, melyhez a türelem régi védelmezői.
Somers és a wigliek más vezérei az anglikán egyház tag­
jai voltak. Locke a vallás dolgában Chillingworth föl vi­
lágosodott tanítványa, a politikában pedig Harrington
elveinek legfőbb képviselője volt; és a becsületes meg­
győződés szentségének és a világi hatóság hatalma na-
gyobbitása veszélyességének kettős alapján védelmezte
a türelmet az oxfordi theologusok e l l e n . M i g a türelmi
iendelet és a skót egyház felállítása minden protestán­
soknak állandó szabad isteni tiszteletet engedett, addig
a censura eltörlése a vitatás szabadságát alapította meg.
A türelmetlenség kivétellé és anomáliává lett, és csak
idő kérdése volt, hogy mikor űzessék ki még utolsó véd-
sáncaiból is.
a türelmetlenség szelleme eleinte
római egyházban és a reformált
egyházakban, és hogy eltűnése Ugy a katholikus, mint a

') Ellensége Proast fődékán volt, kinek röpiratai az

egyetemben nyomattak.
 - 94

protestáns országokban a f'ölvilágosodás szellemének

volt köszönhető. Láttuk, hogy mindkét esetben a pap­
ság legengesztelhetlenebb ellensége volt a civilisatio ezen
legnemesebb vívmányainak, és hogy a kard csak az egy­
házellenes forradalmak hosszú sora által csavartathatott
ki kezéből. Továbbá láttuk, hogy, mig a római egyház
úgy volt szervezve, hogy az egyházellenes mozgalom,
bárhol mutatkozott, mindig keresztyénellenesnek tűnt
fel; addig a protestantismus hajlékonysága oly nagy
volt, hogy a fölvilágosodás szabadon terjedhetett hatá­
rain belől. A reformatio egyházai, mindinkább levetvén
a dogmatikai jellemet s alkalmazkodva a kor szükségei­
hez, sok esetben a legvakmerőbb specalatiókkal szövet­
keztek, és legtöbb esetben a türelem szellemével belső­
leg egyesültek. Ha valamely, úgynevezett római katholi-
kus ország csakugyan türelmes, abból majdnem teljes
bizonyossággal lehet következtetni, hogy az egyháznak
társadalmi és értelmi befolyása igen csekély; de Angol­
ország és Amerika határozottan bizonyitják, hogy vala­
mely nemzet igen türelmes lehet, egyszersmind pedig
igen protestáns is. Ha valamely római katholikus ország­
ban a legfőbb kérdések feletti emberi kutatás nagy erély-
lyel követi útját, a szabadelmű kutató azonnal szakit az
ő egyháza hagyományaival, istenitiszteletével és morali­
záló befolyásával; de Németország már megmutatta, .s
Angolország kezdi megmutatni, hogy a protestáns iste­
nitisztelettel a legmerészebb speculatiók is összeférnek,
és hogy a protestáns hitvallásban az assimilatio elemei
is föltalálhatok. E tény a legkedvezőbb jel a protestan­
tismus jövőjére nézve. Mert a rothadás ellen nincs gyógy­
 — 95 —

szer a theologiában. Minden nagy értelmi változás, mely

eddig az emberi nemnél történt, legalább némi változást
liozott létre a speculativ bit minden országaiban. Sok
dolog, mely a civilisatio ogv bizonyos fokán belves, a
másikon haszontalan és veszedelmes. Valamely vallás
erkölcsi eleme oly kedélyindulatokra hivatkozik, melyek
lényegileg nem változnak az idővel, de az értelmi fogal­
mak, melyek azzal kapcsolatban vannak, a kor értelmi
légkörétől veszik bangjokat és szinöket. A protestantis-
mus, mint dogmatikai rendszer, többé nem térít, hanem
képesnek mutatta magát arra, hogy a növekvő fölvilá-
gosodással összeolvadjon és azt megszentelje/Hasonlítsa
valaki össze azon tanok sorozatát, melyekelSe fejezetben
tárgyaltam , az ujabbkori papság szokásos tanával, és
a nagy változás eléggé kitűnik. Mindazon fogalmak a
megkereszteletlen gyermekek, pogányok és eretnekek el­
kárhozásáról, melyek egykor oly nagy szerepet játszottak
a keresztyénség történelmében, hamar eltűntek s hatás-
talano kká lettek, ha épen nyiltan meg nem tagadtatnak,
így volt ez az üldözéssel is. A protestáns papok száza­
dokon keresztül kötelesség gyanánt hirdették; midőn
ez álláspontról leszoritattak, akkor más nevek alatt vé­
delmezték annak kevésbé kegyetlen formáit. Végre ez is
megszűnt. Még csak nehány év előtt hat nőt űztek ki
Svédországból, mivel a római katholikus hitre tértek
á t ; x) de egy példa csakhamar bebizonyította, hogy az
’) A n n u a i r e des De ux Mondes, 1858, p. 463. Né­
hány év előtt megkísértette a kormány a svéd törvény türel­
metlenségének mérséklését; de a törvényjavaslat, ámbár a
középosztály és a parasztok háza elfogadta, a nemesség és
 — i G —

ily rendszabályok mennyire nem egyeznek meg a tizen­

kilencedik század protestantismusával. A katholicismus
legkiválóbb angol ellenei által szerkesztett és a canter-
bury-i érsek által aláirt felirat tiltakozott ezen tény ellen,
mint a protestantismus első alapelvének megsértése ellen.
Az e fejezetben tárgyalt történelem természetesen
néhány megjegyzésre vezet a rationalistikus kutatási
módszer végeredményei felett, megkülöraböztetve a kény­
szer rendszertől. Azon kérdésnek, hogy mi az igazság ?
bizonyosan nincs igen kilátása arra, hogy hamar meg- '
feleljenek rá ; de már azon kérdés fele tt: mi az igazság
szelleme ? a megállapodás biztosabb kilátásával lehet
vitázni. Az igazság szelleme alatt az értelem azon for­
máját értem, melyben az oly embereknek, akik tévedhe-
tésöket jól ismerik, s mindenek felett azt akarják meg­
tudni, mi az igazság, kellene határozniok az egymással
ellenkező érvek között. Mihelyest azon világos meggyő­
ződésre jutottak, hogy az ész, és egyedül csak az ész
határozhatja meg nézeteiket, hogy mindabban, amit
eddig tanultak, soha sem lehetnek teljesen bizonyosak
az igazságról, amig csak meg nem vizsgálták az okokat,
s nem hallgatták meg, hogy mit lehetne az ellen szólani,
és hogy az akaratra ható minden befolyás szükségképeni
akadálya a kutatásnak, akkor azonnal összedűl az üldö­
zés egész elmélete. Mert az üldözőnek az a célja, hogy
a vitatás elemeinek egy részét elnyomja, hogy az Ítéletet
az észen kivűl más befolyás által határolja, s hogy meg-

papság háza által visszavettetett. Egy csekély, s fájdalom na­

gyon csekély változás történt 1860-ban.
 — 97 —

akadályozza azon búvárkodás szabadságát, mely egyedüli

módszerül szolgál az igazság ele'résébez. Az üldöző soha­
sem lehet bizonyosságban a felett, ha vajjon nem követi-e
inkább az igazságot, mint a hammisságot, de abban töké­
letesen biztos lehet, hogy az igazság szellemét elnyomja.
És az épen nem túlzás, ha azt mondom, hogy az általam 0

vizsgált tanok a világ legügyesebb s egyszersmind leg­

eredményesebb összeesküvését képezik ezen szellem ellen.
Egész a tizenhetedik századig minden szellemi törekvés,
mely a bölcsészetet lényegesnek tartá sikeres buvárlathoz,
majdnem egyhangúlag bűnnek bélyegeztetett, és a halálos
bűnöknek nagy része jóhiszemüleg erénynek hirdette tett.
Az bűn volt, ha valaki oly nézetekben kételkedett, melyek
gyermekségtől fogva minden előleges vizsgálat nélkül
voltak elsajátítva. Az pedig erény volt, ha valaki Ítélet
nélkül rendületlenül ragaszkodott hozzájuk. Bűn volt, ha
valaki figyelembe vette vagy következetesen kifejtette
az ezen nézetek ellen tett kifogást, és erény volt, minden
kifogást, mint az ördög sugalmazását, elfojtani. Bűnös
dolognak tartatott, ha valaki mind a két pártnak iratait
egyenlő figyelemmel és részrehajlatlan lélekkel tanulmá­
nyozta ; bűnös dolognak tartatott, ha valaki arra hatá­
rozta el magát, hogy a belátás világosságát kövesse,
bárhova jusson i s ; bűnös dolognak tartatott, az ellenkező
vélemények közt ingadozni, a határozatlan bizonyíté­
koknak még csak feltételesen is hitelt adni; bűnös dolog­
nak tartatott az ellenségnek még erkölcsi vagy értelmi
kitűnő tulajdonainak elismerése is. Szóval: alig van
hangulat, mely az elvont igazság iránti szeretetet tanú­
sítja, alig van szabály, mely az észt annak eléréséhez
A felvilágosodás. II. köt. 7
 — 98 —

lényegesnek tartja, amely a tkeologusok által századokon

keresztül a Mindenható sértéseinek ne bélyegeztetett
volna. Mindazon könyvek megsemmisítése által, melyek
vitát idézhettek volna elő, a határtalan hiszékenységnek
minden tudományszakban való elterjesztése által, ésmin-
denek felett kegyetlen üldözése által azoknak, kik nézete­
iktől eltértek, sikerült nekik egy hosszú korszakon át az
európai szellem tevékenységét majdnem egészen meg­
akasztani, és az embereket ai ra birni, hogy a kritikai,
részrehajlatlan és kutató szellem a vétek egyik leggono­
szabb nemének tartassák. Végre megszabadult Európa
ezen borzasztó állapottól azon értelmi befolyások által,
melyek areformatiót előidézték, ama nagy bölcsészektanai
által, kik a búvárkodás feltételeit világosan kifejtették és
azon bátor újítók által, kik egy Brúnó és Vanini máglyájá­
nak láttára elég merészek voltak a múltnak tanait egyene­
sen kihívni. Ezek által a bölcsészet vagy az igazság szelle­
me magasra emeltetett, és a dogmatismus szelleme minden
következményeivel együtt ugyanazon arányban g y en g í­
tetett. Amig ez utóbbi szellem volt az uralkodó, addig
az üldözés kegyetlen, általános és kétségbevonatlan volt.
De mihelyt az előbbi szellem lett hatalmasabb, az átok
nyelve mindjárt nem volt oly parancsoló. Kivételeket és
enyhítéseket hoztak b e ; a szó szoros értelme nem való-
sittatott oly szigornan; az üldözés gyenge le tt; megvál­
toztassa jellem ét; s inkább bizonyos általános irányban,
mint nyílt tettekben m utatkozott; apologetikaivá, félénk­
ké és kitérővé lett. Régente az üldöző égette az eretne­
ket ; azután büntető törvények által nyomta e l; majd
kizárta a méltóságokból és jövedelmező állásokból;
 — 99 —

végre kimondta reá a kiközösítést. Az előrehaladott

türelemnek minden foka a dogmatikai szellem buká­
sának és az igazság szelleme növekedésének fokát jelöli.
Az előre bocsátott bizonyítékokból világos lesz a
figyelmes olvasó előtt, hogy a kizárólagos üdvről szóló
tan oly pontot képez, melyből két egészen külömböző
rendszer válik ki. Más szóval: azok, akik e tant elvetik,
itt nem állapodhatnak meg. Azok okvetlenül a tanoknak
nagyobb sorához, a vallásnak oly általános fogalmához
fognak jutni, mely lényegesen és alapjában külömböző
azon tan követőinek fogalmától. Én természetesen csak
azokról szólok, akik az egyik vagy a másik nézethez
meggyőződésből ragaszkodnak. Ezekről azt hiszem,
igazán el lehet mondani, hogy e tanhoz való állásuk sze­
rint külömböző osztályokra fognak szakadni a külömböző
jellem, külömböző tökéletességi mérték s a theologia
egész szelleméről való külömböző fogalmak külön typu-
saival. Az olyan ember, aki komoly meggyőződéssel hisz
a kizárólagos üdv tanában, a dogmatikai elemet rendesen
felibe fogja helyezni a vallás erkölcsi elemének; igazolni
fogja vagy elnézőleg kárhoztatandja a kegyes csalást
vagy más oly erkölcstelen tetteket, melyek hitvallását
tám ogatják; az embereket kiválólag nézeteik és nem
tetteik után fogja megitélni; ő nagyobb fontosságot fog
tulajdonítani azon kötelességeknek, melyek az egyházi
rendszerből, mint azoknak, melyek az erkölcsi érzetből
erednek; a lelki nyugalmához szükséges bizonyosságot
minden oly bizonyíték kizárása által fogja elnyerni, mely
az ő hitével ellenkezik; és mindenek felett folytonosan az
üldözésre való hajlandóságot fogja tanúsítani. Másfelől
7*
 — 100 —
az olyan emberek, akik mélyen vannak áthatva a komoly
és részrehajlatlan kutatás szellemétől, okvetlenül oda
fognak j ntni, hogy e szellemet mindazon tanoknál többre
becsülendik, melyekhez az vezérelhetne ; tagadni fogják
a szabatos nézetek szükségességét; hitük erkölcsi olda­
lát fölibe fogják helyezni a dogmatikainak; szabad tért
fognak engedni minden kritikának, mely hitüket meg­
szorítja, az embereket tetteik és nem nézeteik szerint
fogják becsülni. Ezen irányok elseje lényegesen római
katholikus. A második lényegesen rationalistikus.
Azt hiszem, hogy lehetetlen kétségbe vonni, mi­
szerint az európai magasabb gondolkodás Descartes
óta rendesen ezen második irányban fejlődött, és hogy
az igazság szelleme eléhb utóbb Ugy fog tekintetni a
keresztyénségben, amint azt a régi görög bölcsészek
tekintették — mint az erény legdicsőbb formája. Azon­
ban e célponttól még messze vagyunk. Oly igazságsze­
retet, mely komolyan el van határozva arra, hogy semmi
előítéletet nem fog kímélni, semmi elnézést nem fog
megengedni, mely büszke arra, hogy minden következ­
tetést az észre és lelkiismeretre alapit, s minden jogtalan
befolyást visszautasít, nem közönséges az egyik nemnél,
s majdnem egészen ismeretlen a másodiknál, és valóban
még messze van attól, hogy mozgató lelke legyen min­
deneknek, akik hangosan dicsekednek előítélettől való
mentességükkel. Mindamellett folyvást közeledünk e cél
felé; és a keresztyénség győzelme óta talán sohasem
volt oly időszak, melyben az emberek ily kevéssé Ítéltet­
nének hitük szerint, és melyben a történelem, sőt maga
az egyháztörténelem is, ily komolyan és aggodalmas
 101 —
pártatlansággal Íratott volna. Politikai téren a győzelem
majdnem befejeztetett. A társadalmi téren, ámbár a
külömböző vallási községek egyesítése még igen töké­
letlen, és ámbár valamely családtag vallásváltoztatása
nem ritkán szakadást idéz elő, és sokféle apró üldözésekre
ad alkalmat, a javítás gyorsan és alaposan halad. Azon
heves támadások, melyeket egykor a protestánsok és
katholikusok intéztek egymás ellen, most nagyobbára
mindenik felekezet túlbuzgó követőinek csekély körére
szorítkoznak; és a müveitek között el van ismerve, hogy
azok, akik kötelességérzetből vagy nagy lelki szenvedé­
sek miatt változtatták vallásukat, nem tekintendők leg­
elvetemültebb embereknek, még ha roszalóik nézetét is
elvetették. Ez legalább roppant haladás azon korhoz
képest, midőn „a másthivő“ Ugy tekintetett, mint hitet­
len, és a hitváltoztatás általában a legnagyobb bűnnek
tartatott. Ugyanazon befolyások között már az egyetemi
nevelés nagy mértékben vesztette régi kizárólagos jelle­
mét; és amennyiben külömböző hitvallású tagok vétet­
nek fel, az által az emberek több mint egy nézetű osz­
tály képviselőivel jönnek érintkezésbe oly korban, midőn
véglegesen határozhatnak a felett, mely nézetet fogad­
janak el. Ugy hiszem, nem lehet kétség abban, hogy
ugyanazen mozgalomnak lassankint egészen át kell
alakítania a nevelés alsóbb fokait, Ha magán Ítéletünk az
egyedüli szabály, amely szerint véleményeinket alkot­
nunk kell, akkor a nevelőnek elutasithatlan kötelessége
ezen ítéletet oly erősen kifejleszteni s egyszersmind any-
nyira befolyástalanul tartani fel, amennyire csak lehet.
Az előítéletek kidolgozott tanát rátukmálni a még fej­
 102 —

letten lélekre és ezen előítéleteket beleszőni a gyermekkor

szentelt eszmetársitásába, mindenesetre ellenkezik az
Ítélet szabadságának alapelvével. Valamely előítélet
lehet igaz vagy ham is; de ha az egyesek Ítélete határoz
a véleményekben, akkor ez, amennyiben az Ítélet tekintbe
jő, okvetlenül baj, különösen, ha az érzelmekre támasz­
kodik. Az embernek nem egyedül az a feladata, hogy az
igazságot keresse; és szükséges lehet, s kétségen kívül
gyakran szükséges is, a gyermek leikével más célokra
való nézeteket közölni, melyeket az későbben uj vizsgá­
lat alá fog vetni. Az is világos, hogy azok, akik az Ítélet
szabadságának tanát Ugy fogják fel, amint én leírtam,
azt fogják kívánni, hogy az ily nézet csak ritka legyen,
és hogy, amennyire lehet, könnyen érintse a lelket, és a
mennyire lehet, elválasztassék az erkölcsiség örök elveitől.
Ilyenek a jelenkori mozgalom általános körvonalai.
Fájdalom, lehetetlen felettök elmélkedni anélkül, hogy
ne éreznők, miszerint Chillingworth protestantismusa
sokkal kevésbé valóság, mint eszmény, melyhez, legalább
korunkban csak igen tökéletlenül közeledhetünk. Az
emberek legnagyobb része a tekintélyektől veszi nézeteit.
Hogy ezt nyíltan bevallva teszi-e, mint a katholikusok,
vagy öntudatlanul, mint a legtöbb protestáns, az nem
lényeges. Hogy önmagok vizsgálódjanak, arra sem idejök
sem alkalmuk nincs. A vitás kérdések felett határozott
tanokat adnak elibök, mintha azok kétségbevonkatlan
igazságok volnának akkor, midőn képesek ítélni, s min­
den befolyást felhasználnak a benyomás erősítésére.
Hitüknek ez az igazi eredete. Csak sok évi lelki küzdelem
után érhetik el a biztos és korlátlan lélek megbecsül­
 — 1 03

hetetlen adományát. A régi ember *) meséje még min­

dig igaz. A nő még most is ott ül az élet ajtajánál s
minden belépőnek oly italt nyújt, mely minden erekben
örökké megmaradó mérget terjeszt el. Az ész áttörhet
az előitélet felhőin. Erejének momentumaiban még örül­
het és diadalmaskodhatik szabadsága fölött; de a gyer­
mekkor fogalmai mégis soká lesznek eltakarva a lélek­
ben, hogy minden gyenge órában, midőn az ész ruga­
nyossága megernyed és a régi eszmeképek túlnyomóak,
ismét megjelenjenek. Az nem csoda, hogy kevésnek van
bátorsága és kitartása a lelkiharc vívására. Az emberek
legnagyobb része vagy soha nem vizsgálja az örökölt
nézeteket, vagy annyira a nevelési előitélet túlnyomó
befolyása alatt vizsgálja, hogy bármifélék legyenek is
e tanok — azon következtetésre jut, miszerint azok
annyira kérdésen felül állók, hogy elvetésökre csak az
Ítélet vaksága szolgáltathat alkalmat. Azon keveseknek
nagy része, akik a magasabb dolgokról világosabb nézet­
tel bírnak, nem képes kitartani a nagy harcot, melyet
a régi képzetek, s mindenek felett a tévelygés vétkessé­
géről szóló régi tanok, különösen elkeseredetté tesznek;
elnyomják az ész szavát, elfordulnak a tudomány utjá-
tól s a békét az igazság árán vásárolják meg. Napjaink­
ban valóban ez a kutatásnak legvégzetesebb akadálya.
Midőn a régi világ még chaosban volt, elhangzott az
isteni szózat: „legyen világosság" ; és a tudomány terén,
úgy mint a természetben a bomlásnak rendesen meg
kell előznie az alkotást. A buvárlat történelmében van

*) Cebes.
 — 10 4 —

egy korszak, melyben a régi nézetek m egrendítettek és

lerontattak, de újak még nem alakultak, a kétkedésnek, fé­
lelemnek és sötétségnek korszaka, melyben a dogmatikus
hangja nem vesztette el erejét, a múltnak kisértetei néha
még ámítják a szellemet, oly korszak, melyben minden
határ eltűnik, minden csillag eltakartatik, és a lélek
segítség és kormány nélkül rohan a veszélybe. Ezen
átmeneti korszakban roppant erőt nyer az ész elnyomá­
sának kísérlete. Midőn a régi biztosság nyugalma a
kutatás folytán összeütközik a lázas paroxismusokkal,
akkor a lélek leginkább forog azon veszedelemben, hogy
az igazság útját elveszti. Könnyebb valamit elfogadni,
mint vizsgálni, sokkal könnyebb hinni, mint kételkedni,
s az előítélet nyugalmában, midőn a hit öszhangját
semmi kellemetlen hang nem zavarja meg, oly varázserő
v a n ; s oly mély fájdalmat okoz, ha a rég táplált ábrán­
dok szétfosztatnak és a régi hitvallások feláldoztatnak,
miszerint épen nem csoda, ha az emberek elzárják
szemeiket a nem óhajtott világosság elől. Innét van
azon rendszerek szívóssága, melyek régóta hamisaknak
bizonyultak be. Innét azon ingadozás és félénkség, mely
a legtöbb ember kutatását jellemzi, az igazság iránti
közöny és kényelmesség tisztelete, mely nem keveseknél
ismét meghiúsítja a feltámasztott szép reményeket.
Korunkban e küzdelmek igen nagy körben ter­
jedtek el, s igen sok különféle képzettségi fokon álló
ember érzi. Azonban e ténynek, amig megmagyarázza
azon zavart és állhatatlanságot, mely a mai irodalomnak
egy nagy részét jellemzi, lényegesen meg kellene köny-
nyitenie minden egyes kutató feladatát. A század lég-
 — 1 05 —

kitünőbb gondolkodóinak nagy többsége megelőzte már,

s azoknak szelleme megvilágítja az utat. A sok rokon­
szenvező karjai kinyujtvák támogatására. A szerte tapasz­
talható bomlás megkönnyiti pályáját. Aki azon meggyő­
ződését, hogy az igazság keresése soha sem sértheti az
igazság istenét, következetes eréllyel követi, az észszerűen
remélheti, hogy másoknak is segitend világosság utáni
küzdelmeikben, s némileg hozzájárul azon teljességhez,
melyben majd a tanszerü hit a kor igényeinek meg­
felelő leend, a régi szolgaság megtöretni és az átmenet
zavara megszűnni fog.
 JD t Ö D I K jp E J E Z E T .

A politika elvilágiasitása.

Az előbbeni fejezetben összeállított bizonyságok

elég világossá fogják tenni a rationalistikus mozgalom
természetét, és azon processust, mely által az kifejlődött.
Az elsőnek kimutatására vizsgáltam a theologiai fogal­
maknak hosszú sorát, melyek e mozgalmat gyengítették
vagy átalakították. A másodiknak kimutatására bebi­
zonyítottam, hogy a legfontosabb változások sokkal
kevésbé eredtek egyenes vitákból, mint inkább az ural­
kodó gondolkodásmódok vonzerejéből, melyek ismét a
theologiai befolyások nagy különféleségének összefolyá­
sát mutatják. Ezen műnek további folyamában részle­
tesebben akarom tárgyalni, mint ahogy eddig tehettem,
a rationalistikus mozgalom viszonyát Európa politikai
és nemzetgazdászati történelméhez, vagyis más szavak­
kal : ki akarom mutatni egyrészről azt, hogy a theologiai
fejlődés mint módosította a politikai és nemzetgazdászati
elméleteket, más részről pedij azt, hogy az általok elő­
idézett irányok mint hatottak vissza a theologiára.
De mielőtt a térre lépnénk, nem lesz egészen feles­
leges az olvasónak még egyszer emlékezetébe hozni azon
főelvet, melytől e tárgyalás jelentősége függ. Ez abból
 — 107

áll, hogy speculativ nézetek, melyekhez az emberek nagy

összesége ragaszkodik, nem azon bizonyítékok miatt
fogadtatnak el, amelyeken alapulnak, hanem az elfoga­
dásukra való hajlandóság miatt. Ezen hajlandóság sok
embernél egész állásuk viszonyaitól függ, azaz': a gyer­
mekkori képzetektől, környezettől és érdektől, s olyan
természetű, hogy semmi köze sincs a bizonyítékokhoz.
Másoknál kiválólag szellemük jellemétől függ, mely
hajlandóvá teszi őket arra, hogy a bizonyítékok egyik
osztályát szívesebben fogadják, mint a másikat. Ezen
értelmi jellem ismét részint természetes és velünkszii-
letett tulajdonok, részint a lélekre ható befolyások össze­
ségének eredménye. Mert az emberi lélek a tudománynak
nem valami tehetetlen felfogója, hanem saját alkatánál
fogva fölveszi és átdolgozza az eszméket, melyeket észre­
vesz. Egészséges alkatnál fokozott tudomány fokozott
szellemi képességet is hoz létre, s minden külön tudomány­
ág, nemcsak a tanulság bizonyos módját foglalja magá­
ban, hanem az Ítéletnek különös formáját és irányát szüli.
Minden szellem kisebb nagyobb mértékben kormányoz-
tatik az által, a mit a vegyészek válrokonság törvényeinek
neveznek. A hasonló, természet szerint, hasonlóhoz von­
zódik. Minden embernek túlnyomó szenvedélye színezi
gondolkodásának egész módját, s minden tárgyat, melyet
szemügyre vesz, ösztönszerűleg azon oldalról fog fel,
mely leginkább megfelel az ő kedvenc hajlamának.
Ha ez igy van, akkor természetesen a politikának,
mely az ember szellemében oly nagy helyet foglal el,
mindenkor nagy befolyást kellett gyakorolnia azon gon­
dolkodásmódokra , melyekből a theologiai vélemények
 — 1 08

származnak, és azon általános irányból hogy a theologia

országa korlátoztassék, a politika elvilágasitásának kellett
következnie. Ezen fejezetben ez elvilágiasitás fokait és
azon kisebb változásokat fogom tárgyalni, melyek azzal
kapcsolatban állanak. A tárgy, természeténél fogva, két
részre fog oszlani. Először látni fogjuk, hogy theologiai
érdekek mint szűntek meg lassankint politikai számítá­
sok főtárgyai lenni, és azután, hogy a királyok isteni
jogának visszautasitása és a társadalmi szerződés vé-
delmezése által mint világiasittatott át a tekintély
alapja.
Ha a történelem folyamát nagyban tekintjük, és
az emberek nagyobb testületéinek viszonyait vizsgáljuk,
akkor azt fogjuk találni, hogy a vallás és hazaszeretet
képezik azon fő erkölcsi befolyásokat, melyeknek alá-
vettetvék, és hogy e két tényező különös módosításai
és kölcsönhatása képezik Ugy szólván az emberiség
erkölcsi történelmét. A keresztyénség behozatala előtt
nehány századdal legtöbb országban a hazafiság volt az
uralkodó erkölcsi elv, és a vallás egészen alárendelt helyet
foglalt el. A hősies önfeláldozásnak az önzetlen célnak
való szenvedélyes oda szentelésnek mindazon példái,
melyeket az ókor felmutat, a hazafiság szelleme által
jöttek létre. Decius és Regulus, Leonidas és Harmodius
párhuzamban állíttatnak a keresztyén vértanukkal. l) Es

') Megjegyzendő, hogy a szobrászat első fejlődési foka,

mely majdnem minden más népeknél vallásos jellegű, Kómá­
ban hazafias volt, amennyiben nem isteneket, hanem valódi
nemzeti eseményeket — Róma hőseit — állította elő, (Lásd
 — 109 —

a nemzetek történelmének nemcsak nagy válságaiban

történt meg, hogy e szellem fölélesztetett. A hazafiság
büszkesége, a méltóság érzete, melyet az támaszt, a
rokonszenv szoros köteléke, melyet a köztörekvés szül, a
jellem erélye és ruganyossága, melyek nagy vállalatok
támasztói, mindennap nyilatkoztak az ókor vezér nemze­
teinél. A hazafiság szelleme minden osztályokat á th a to tt;
az a jellemnek bizonyos határozott typusát képez­
te, s szülőanyjává lett épugy sok erénynek, mint sok
bűnnek.
Ha a társadalom ily - phasisának elkölcsi állapotát
próbáljuk mérlegelni, akkor azt sok tekintetben igen
magasra kell helyeznünk. A hazafiság mindig az embe­
riség legjobb élesztőjéül bizonyult, s annak hatalma
által fejlődtek ki legmagasb fokra minden erősebb és
nyersebb erények. Semmiféle más befolyás nem árasztott
oly sok kitartó szilárdságot, ainely ép oly távol volt egy
részt az elfáradástól és félénkségtől, mint más részt a
lázas és beteges izgatottságtól. Az oly nemzetekben,
melyek sokáig vannak áthatva erőteljes és folytonos
politikai élet által, erősen és rendesen ver az ütér, az
önmagán való segitség szokássá lesz, s arra teszi képe­
sekké, hogy nyugodt rettenthetlenséggel tekintenek a
veszély szemébe és a legfenyegetőbb veszedelemben a
vér alkatnak bizonyos józanságát őrizik meg. Az együttes
működésre, önfeláldozásra, hosszas és kitartó türelemre
való fogékonyság általánossá lesz. A becsületnek dicső,

Müller Ottf. Manuel d ’A r c h e l e o l o g i e vol. I. pp.

251— 252.)
 — 110 —
bár néha kissé önkényes mértéke képződik és az erkölcsök
bizonyos nyers egyszerűsége mozdittatik elő. — Való­
színű , hogy a régi klassikus köztársaság legszebb
napjaiban az emberek szenvedélyei épen ngy folytonos
ellenőrzés alatt, a nemzeti Ízlés épen oly egyszerű és
a hősiesség tettei épen oly gyakoriak és nagyszerűek
voltak, mint a későbbi történelem legnemesebb korsza­
kaiban. Soha nem mentek az emberek nagyobb mél­
tósággal az életen keresztül, vagy rendithetlenebb nyu­
galommal a halálra. A klassikai typus nagyszerű fensége
soha nem állíttatott többé elő a maga tökéletességében,
de az azt szülő szellem még gyakran lengett keresztül a
modern élet lázás küzdelmein, és a társadalomban oly
hősiességet és oly kitartást támasztott, melyek az ujjá-
szülemlés változatlan előfutárainak bizonyultak be.
Mindez oly nemzeteknél történt, melyek tudvale­
vőleg csak igen hiányos vallásos érzelemmel bírtak,
s vallásukat tényleg csupán állami ügygyé alj ásították
le. A hazafiság önzetlen lelkesedése hatotta át őket és az
ember sok legnemesb elkölcsi képességét szokásos tevé­
kenységre ébresztette.
Azonban ezen képnek is szomorú hátlapja van. Ha
a régi civilisatiók a nyersebb erényeket magas fokra
fejlesztették ki, akkor nagyon szembetünőleg elhanya­
golták a szelidebbeket. Az élet pathosa mindenütt elnyo­
matott. A szenvedések és gyengeségek nem találtak
részvétre és segítségre. A rabszolgával, fogollyal, beteg­
gel, ügyefogyottal hideg közönyösséggel vagy könyörte­
len kegyetlenséggel bántak. Kórházakat s az üldözöttek
számára való menhelyeket nem ismertek. A szenvedés
 111 —

és halál szemlélete volt minden osztály kedvtelése. A fino­

mabb érzelmeknek majdnem tökéletes megsemmisítése
az erő általános imádásának következménye volt. A tisz­
telet érzelme majdnem egészen kioltatott. Az istenek je­
lenléte ugyan elismertetett, de a kitűnőség eszményét
nem Olymp magaslatain, hanem a római bátorság
évkönyveiben keresték. Akkor nem létezett az ember-
feletti iránt való érzék, sem a bűn fogalma, sem a földi
dolgok fölé emelkedési vágy; a büszkeség legnagyobb
erénynek, az alázatosság pedig megvetendő gyengeség­
nek tartatott. Minthogy az önzetlen odaengedésnek
legfőbb célja az állam jóléte volt, azért az erény és a
bűn gyakran ezen mérték szerint vétetett, és az egyes
rendesen feláldoztatott a közügynek.
De a régi hazafiságnak majdnem legnagyobb bűne
az ő általa létrehozott rokonszenv korlátozása volt. A
saját nemzete körén kívül eső minden ember megvetéssel
és közönyösséggel, ha nem határozott ellenszenvvel,
tekintetett. A nemzeti haladásnak egyedül elismert
formája a hódítás volt, s azért a nemzetek érdekei Ugy
tekintettek, mint egymással egyenest ellenkezők. A haza
szeretetének nagysága volt mértéke azon gyűlöletnek,
mellyel valaki az azon kívül állók iránt viseltetett. A
lelkesedés, mely egy meghatározott körben a legneme­
sebb erényeket szülte, közvetlen és erős oka volt a leg­
nagyobb nemzetközi ellenszenveknek.
Judaeában a vallásos rendszer kitünőbb helyet fog­
lalt el, mint a rómaiaknál vagy a görögöknél, de elvál-
hatlanul volt összekötve a nemzeti érdekekkel, és az ahoz
való ragaszkodás tulajdonképen csak egy formája és
 112 —
oldala volt a hazafiságnak. Bármily nézetben legyünk is
arról, hogy a jövő életről szóló tan lényeges alkatrészét
képezte-e a levitikus kijelentésnek, azt mégsem lehet két­
ségbe vonni, hogy az ezen kijelentés által nyújtott ösz­
tön hazafias természetű volt. A népnek vallásához való
ragaszkodása, mértéke volt nemzeti jólétének. Ha vallása
hatalmas és tiszta lánggal lobogott, akkor minden ellen­
ség megveretett fegyverei á lta l: de mihelyest bálvány^
imádás rontotta meg buzgóságát, azonnal ellenséges
hadak vették körül Moriah hegyét. Vallásának minden
hagyományai azonositattak fényes nemzeti diadalaival.
Az Egyptomból való kiszabadulás, Kanaan meghódítása
és lakosainak lemészárlása, a lelkesült harcosok hosszú
sora, mely az idegen had láncát megtörte, az assyr had­
csapatok leverése, a nemzeti sorsnak számos balesetei,
mindez összeműködött arra, hogy a zsidók szellemében
az állam és egyház összeköttessék. A felekezeti szellem,
vagy a ragaszkodás, nem elvont elvekhez, hanem egy
határozott és szervezett egyházi alkotmányhoz igen ha­
sonló szellem a hazafisághoz, de mivel különféle célok felé
irányul, sok esetben ellentétes vele. Judaeában a hazafi-
ság és felekezetiség szelleme egyesülve v o lt; egyik
segítette a másikat és a kizárólagos türelmetlenség, mely
mindkettőnek eredménye, kétszeresen gonosz volt.
Ilyen volt a pogány és zsidó világ állapota, midőn
az általános testvériség dicső tana hirdettetett az embe­
riségnek. Az emberek csak tizennyolc század befolyása
után kezdték valósítani e tant s akkor, midőn hirdetni
kezdték, egyenes ellentétben állott a kor legkedveltebb
előítéleteivel.
 — 113 —

Judaeában a kizárólagos hazafíság szelleme nem­

csak a nemzeti érzületet hatotta át, hanem ez időben
nagyon hatékony erkölcsi elv is volt. A római biroda­
lomban a hazafiság alig volt több, mint értelmi fogalom ;
a társadalom erkölcsi bomlás állapotában volt, s az ön­
zetlen lelkesedés ismeretlen volt. Az uj egyháznak sorsa
valószinüleg nem kis mértékben e körülmények által volt
meghatározva. Judaeában megvető gúnnyal illették. A
római birodalomban csodálatos módon diadalra jutott,
de csak az által győzött, hogy a felekezeti szellem
befolyása alatt átalakította magát. A látható és anyagi
dolgok iránti vonzalom, melytől e kor nem szabadulha­
tott — mely az egyház tanait kidolgozott és babonás
szertartásokkal halmozta el, és az egyszerű erkölcsi
elveket szövevényes hitvallássá változtatta — hasonló
erővel hatott alkotmányára s átváltoztatta azt egy
nagyonis központosító monarchiává, mely nagyon ha­
sonlított a régi római köztársaságot lelkesítő kizáróla­
gosság szelleméhez. A felekezeti szellem azonban sokkal
erősebb és szenvedélyesebb volt, m int a nemzetiség leg­
mérgezőbb szelleme. A régi patrióta közönnyel vagy
féltékenységgel tekintette az idegen nemzeteket, de a
pap, gonosztevőnek nyilatkoztatta mindazt, aki az egy­
ház nézetétől eltér.
Ezen időszaktól kezdve a római katholicismus,
mint egyházi rendszer, sok századon keresztül kétségte­
len ura volt Európának; a nemzeti érzelmek majdnem
sohasem jöttek összeütközésbe érdekeivel, és az ese­
mények összes folyása a theologia által vezéreltetett.
Azonban, midőn a rationalistikus szellem első jelei
A felvilágosodás n . köt. 8
 — 114 —
mutatkozni kezdtek E urópában, midőn e szellem be­
folyása alatt tünedezni kezdtek a dogmatikai érdekek,
s túlnyomd fontosságuk kétségbe vonatott, akkor egy
uj irány nyilatkozott. Az egyház érdekei alárendeltettek
az állam érdekeinek. A theologia egymás után száműze­
tett a politika egyes birodalmaiból, mígnem az egész
kormányrendszer világiassá lett.
Azon korszak, melyben a politikai ügyek felett
legtökéletesebben uralkodtak az egyházi tekintetek, két­
ségtelenül a keresztes hadjáratok korszaka volt. Az nem
a hatalom egyensúlya feletti politikai aggodalom, hanem
mély vallásos rajongás volt, mely a keresztyén világ
lakosságát azon városba hajtotta, mely hitének bölcsője
s egyszersmind jelképe volt. A vallásos lelkesedés minden
érdeket magában egyesitett, minden osztályt meghódí­
tott, minden szenvedélyt elnyomott, vagy legalább szint
kölcsönzött neki. Századokon keresztül tartó nemzeti
harag szüntettetett meg hatalma által. Befolyása előtt az
államférfiak cselszövényei és a királyok féltékenységei
szétfoszlottak. Azt mondják, hogy közel két millió ember
esett áldozatáéi ezen háborúknak. Miattok szívesen el­
hanyagoltattak, a kormányok, kimerültek a pénztárak
néptelenné lettek az országok. A világ az előtt soha
sem látott hadjáratokat, melyek oly népszerűek, de
egyszersmind oly rombolók és önzetlenek lettek volna,
mint ezek.
A reform atio előtt már régen lehetetlenekké lettek
az oly háborúk, minők a keresztesek voltak, és a világi
politikának aránylagos jelentősége lényegesen növeke­
dett. Ez részben a világi kormány jobb szervezetének
 — 115 —
volt eredménye, mely sok oly szolgálatot tett szükség­
telenné minőt az előtt az egyház tett az emberiségnek,
így, mikor a magánháborúk megtürése anarchiát idézett
elő, mely minden életviszonyt biztosság nélkülivé tett, az
egyház a tizenegyedik században hirdette az „ is te n
b é k é jé t" , mely először szabott korlátokat a bárók tör­
vénytelenségének. Minden viszálynak birái a püspökök
voltak, s nagy mértékben sikerült is nekik a kor vadságát
szeliditeni. De mihelyest e cél eléretett, és a királyi
hatalom megerősödött, az „isten békéje" feltámasztá­
sára te tt sok kísérlet dacára, x) csakhamar megszűnt, és
a békének fentartása az egyháztól átszállóit a világi
kormányra. Ez csak egy példája azon változásnak, mely
a középkor utolsó felében folytonosan előre haladt. Az
előtt az egyház a világi kormánynak majdnem minden
hivatalos teendőit gyakorolta, a világi uralkodók tehetet­
lensége miatt, s azért a világi igazgatás minden fejlődése,
midőn az egyháziaktól átvette a kötelességet, megfosz­
totta őket a hatalom egyik forrásától.
De befolyásának ezen csökkenésén felöl, mely
ezen okból származott, az egyház sok századon keresz­
tül erős ellenségre talált a királyi hatalomban. Az inves-
titurának híres története, és a kevésbé híres, de szintoly
nevezetes rendelet, mely szerint 1319-ben a párisi par­
lamentből minden püspök kizáratott, világos példáját mu­
tatják azon erélynek, mellyel a harc folyt. Kimenetele
*) III. Sándor 1179-ben Ugy erősítette meg, mint az
általános egyházi törvény egy részét. Lásd Ducellier, H ist.
d e s C la s s e s L a b o r i e u s e s e n F r a n c é pp. 87—89.
127, 128.
8*
 116 —
főleg a nép babonaságától függött. Az ennyire babonás
korszakban sem ügyesség, sem elhatározottság nem
állhatott ellent a kiközösítés vagy a kiátkozás hatásának,
s a középkor leghíresebb fejedelmei meghajoltak e hata­
lom előtt. De kevéssel a reformatio előtt nagy mértékben
lerontatott annak rettentősége. Az iparos osztály gyors
fölemelkedése, mely mindenkor távol tartotta magát
theologiai törekvésektől, a bátor és rettenthetlen kutatási
szellem újra feléledése, és azon rósz hir, melybe az egy­
ház az ellenpápák ') és kolostorok romlottsága által
jutott, főokai voltak a fölszabadulásnak. A reformatio
csak akkor lett lehetségessé, midőn a régi babonaság a
kétkedés szelleme által meggyengittetett, és a világi
érdekek belevegyülése által szétoszlattatott. A királyok
örömmel ragadták meg az alkalmat, hogy a pápaság
igájától megszabaduljanak. A hazafiak fellázadtak az
idegen hatalom felsőbbsége ellen. A laikusok örömmel
fogadták a változást, mely állal a papság nyomása még­
isönnyitte tett.
A reformatio következtében tám adt háborúknak
összehasonlítása a keresztes hadjáratokkal, világosan mu­
tatja a nagy változást, mely Európa szellemében előállott.
A keresztes hadjáratok tisztán vallásiak voltak. Azok
egyedül a népnek a dogmatikai érdekek miatti lelkese­
dését képviselik, és több mint két századon keresztül
folytak páratlan önfeláldozás erőfeszítésével; mig a
reformatio által előidézett háborúkban a világi és egyházi

') Mably, O b s e r v a t i o n s s u r l ' H i s t o i r e d e F r a n c é

liv . IV. c. V.
 — 117 —
elemek egyensúlyban voltak egymással. Céljok politikai
hatalom volt, ele a vallásos hit különfélesége képezte
azon határvonalokat, melyek az ellenséges pártokat elvá­
lasztották, és szülte azon lelkesedést, mely által a küz­
delem tovább tartott. A theologiai szellem elég erős volt
arra, hogy Európát vérrel boritsa, de csak a politikai
dicsvágygyal egyesülten. De még mindig dogmatikai
összeegyezőség képezte a szövetség alapelvét, s az eret­
nekekkel való minden közlekedés bűnnek tekintetett.
Ezen szellemirány egy századnál tovább tartotta
fen magát a reformatio után. A haladó civilisatio nyo­
mása elől eltűnt, de nem Richelieu ministersége elő tt;
mert ámbár I. Ferenc szövetséget kötött is a törökkel,
s még egynéhány más fejedelem szinte hasonló közö­
nyösséget tanusitott az uralkodó kitkülömbségek iránt,
politikáj oknak ritkán volt eredménye. A változás utol-
j íra is csak nagy nehézségekkel történhetett meg
egészen, s Itáliában, Spanyolországban, Németországban
és Németalföldön csak úgy hemzsegtek azon iratok,
melyek Franciaországnak Svédországgal való szövet­
ségét csak valamivel mondták jobbnak, mint a kérész-
tyénségtől való elszakadásnak. Egy „M ars G a llic u s “
cimü könyv, mely 1635-ben Alexander Patrícius Arma-
canus álnév alatt jelent meg, különösen kitűnt, mely
a leghatározottabban bizonyitgatta az eretnekekkel
való szövetkezés bűnös voltát, s először jelöli egy oly
férfiúnak hírességét, aki mély és tartós befolyást volt *
hivatva gyakorolni az egyház sorsára. Jansenius volt
a szerzője ki ezen müvének köszöni ypresi püspökké való
') Avi s a u x Re f ug i e z , p. 56. (ed. 1692.)
 118 —
emeltetését. *) De Richelieu geniusa, támogattatva a kor
értelmi befolyásaitól, legyőzött minden nehézséget, s a
westphali békekötés méltán tartatik a vallásháborúk kor­
szakának befejezője gyanánt. XIV. Lajos betörése Hollan­
diába lett volna az egyik, és több ujabbkori háború olyan,
melyben vallásos rajongás segítette a küzdelmet; J) de
az oly háborúk, minők az előtt árasztották el Európát,
majdnem lehetetlenekké lettek. A nemzetek összekötteté­
seit szabályzó minden vonzódási és eltaszitási elemek kö­
zött a dogmatikai érdekek, melyek egykor oly hatalmasak
voltak, mondhatni, többé nem léteznek. A látkörön mu­
tatkozó minden lehető veszélyek között egysem valószí­
nűbb, mint aközös hit alapelvein nyugvó szövetség, azon
célból, hogy befolyásának körét szélesbitse. Az ily szö­
vetségek egykor a legkomolyabb foglalkozásai voltak az
államférfiaknak. Most már legföljebb csak a jövendő­
mondók és magyarázók ábrándjaiban léteznek.
így történt, hogy nehány század lefolyása alatt
minden müveit nemzetek külpolitikája teljesen és vég­
legesen elvilágiasodott. Oly háborúk, melyeket az előtt
csupán kötelességül tekintettek, egyátalában lehetetle­
nekké lettek. A szövetségek, melyeket egykor borzasztó
bűnnek tekintettek, közönségesekké és ártatlanokká
váltak. A mi sokáig minden más érdekek központjául
szolgált, az háttérbe szorult és eltűnt, s az emberek
cselekedeteinek gyökeres átalakulása jelölte hitüknek
gyökeres átalakulását.
’) Például a spanyolok legújabb betörésénél Maroccoba.
XIV. Lajos Hollandba való betörésének vallásos jelleméről, lásd
Michelet, L ou i s XIV.
 — 119 —
Már említettem a vallásos üldözés csökkenését,
mely a nemzetek belpolitikájára való egyházi befolyás­
nak sokáig fő jele és mértéke volt. Azonban tekintetbe kell
vennem az inquisitiónak még egy oldalát, melyről még
nem szólottám, mivel a jelen fejezet tárgyához tarto­
zik —• értem a világi hatalom ellen tanúsított gyakori
ellenségeskedését.
A tizenharmadik század előtt az eretnekség törvé­
nyes megállapítása a püspök és a világi hatóság között
oszlott meg. Az egyház veszélyesebb bűnnek hirdette az
eretnekséget minden polgári vétségnél, melyet borzasz-
tóságához képest kell büntetni; a püspök vádolt, a
biró nyomozott és Ítélt. A középkor első századaiban
ezen eljárás, mely a Theodosiusféle törvénykönyvből
kölcsönöztetett, minden nehézség nélkül elfogadtatott.
A polgári kormány akkor nagyon alázatos volt és
az eretnekek majdnem ismeretlenek; az előfordult ne­
hány eset rendesen az igézéshez számíttatott. Azon­
ban, midőn a tizenkettedik század vége felé általában
egyházellenes szellem terjedt el, a pápák belátták, hogy
erélyesebb rendszerre van szükség, s az e végre föl­
talált rendszabályoknak legfőbbike az inquisitio volt,
melynek célja nemcsak az volt, hogy az eretnekséget
kiirtsa, hanem hogy az egyházi törvényhatóság' körét
is szélesbitse.
Ezen uj töryényszék a Dominikánus és Francis-
J) Az inquisitiónak a világi hatalomhoz való viszonya
szépen vázolva Sarpi által egy ily című kis könyvben : D i s-
corso d eli’ O r i g i n e d e l i ’ Uf f iz io d e l i ’ I n q u i si zione,
melyet szigorúan követtem.
 — 120 —
canus szerzetesi rendre bízatott s legközelebbi célja az
volt, hogy eretnekpöröket monopolizálja. A kerületi
püspöknek volt bizonyos beleszólása a helyi törvényszék­
hez, de az inkább csak hivatala iránti tiszteletből tör­
té n t; külömben egészen a főinquisitor alatt állott. A
világi kormány csak egy „ülnök^ és az inquisitor által
volt képviselve, s csak az volt a feladata, hogy azoknak
kivégeztetését végrehajtsa, akiket a papok elitéltek. Az
elkobzott vagyonnak egy harmada azon egyházkerületé
volt, melyben a pör véghezment, amiért aztán a foglyok
eltartásának költségeit kellett fedeznie. Az egésznek
koronája pedig abban állott, hogy a társaság egy főin­
quisitor alatt Rómában volt öszpontositva, akivel a
törvényszék egyes fióktársulatai folytonos közlekedésben
állottak.
Látni való, hogy ezen szervezetnek vallásos jelen­
tősége mellett igen nagy politikai fontossága is volt.
Mert a törvénykezés oly részét adta át a papoknak,
mely mindig a világi hatalmat illette ; s minden országba,
mely elfogadta, oly rendkívüli hatalmú testület vitetett
be, mely teljességgel külföldi uralkodótól függött. Az
inquisitorok csakhamar egy hatalmas, ámbár kissé erő­
szakos, barátot találtak II. Frigyes császárban, aki
1224-ben Paduában négy rendeletet bocsátott ki, melyek­
ben protectoruknak nyilvánítja magát, s minden nya­
kas eretneket halállal, a bűnbánókat élethosziglani fog­
sággal parancsolt büntetni, a vétkesség megállapítását
papokra bízta, ámbár a kárhoztató Ítélet kimondását a
világi bíráknak tartotta fen. A tizenharmadik század
első felében felállítatott az uj törvényszék Lombardié-
 — 121 —
bán, határőrgrófságokban, Romagnában, Toscanában, a
Baleari szigeteken, Arragóniában, és Franciaország s
Németország nehány városaihan. Azonban Nápolyban
nem sikerült felállítani a királynak a pápával való ellen-
sékedése és a nép szellemének ellenállása miatt. Velencé­
ben sokáig ellenkezett a hatóság ; és az eretnekek egész
1289-ig a püspök vácija folytán a legfőbb tanács több­
ségének határozata szerint a dogé Ítélete által égettettek
meg. Később a kormány engedett, és az inquisitio, ám­
bár némi megszorításokkal a világi hatalom javára,
felállíttatott. *) Spanyolországban szigorúan katholikus
és eleven nemzeties érzés egyesülése folytán egészen
különös alakot öltött. Ott, mint mindenütt lényegesen
egyházi intézmény volt, közvetlenül a pápa megerősítése
alatt teremtve, terjesztve és módosítva, de a főinquisitor
és a főtörvényszéki tanács a pápa megerősítésének fen-
tartása mellett a fejedelem által neveztettek k i : s Anto-
nio Perez híres üldözése,' mely Arragonia szabadságá­
nak megsemmisítésével végződött, például, habár egyet­
len például szolgál arra, hogy tisztán politikai eszköznek is
használtatott. 2) Eleinte csak a száraz földre szorítkozott
9 Sarpi, pp. 48—57 (ed. 1639).
a) Ezen episod újabban igen érdekesen van tárgyalva
Mignet által A n t o n i o P e r e z című munkájában. A Perez
ellen felhozott vádaknak egyike az volt, hogy felindulási
pillanatában igy kiáltott fe l: Hogyha az atyaisten azt merte
volna neki mondani, a mit a király mondott neki, akkor az
orrát harapta volna le,“ mire az inquisitorok azt mondták,
„hogy az anthropomorphisták és waldensek eretnekségébe
e se tt, akik azt állítjá k , hogy az atyának testi tagjai
vannak. “
 — 122 —
törvényhatósága, és sok különféle vallásfelekezethez
tartozó matróz szolgált a spanyol hajókon; de V. Sixtus
pápa II. Fülöp fölszólitására 1571-ben egy külön inqui-
sitort rendelt a tengeri hajók felügyelőjéül, *) aki azon­
nal meg kezdte visszaállítani az igazhitiiséget. Spanyol
befolyás folytán e törvényszék kitérjesztetett Német­
alföldre, az uj világra, Siciliára, Sardiniára és Maitára.
Szent Dominicus legendájában az mondatik, hogy
anyja, szülése előtt azt álmodta, miszerint egy kutya fog
származni testéből, mely égő fáklyával az egész világot
lángba fogja borítani: és az inquisitio következménye
bizonyára igen közel állott e jövendölés teljesüléséhez.2)
Két vagy három századon át annak terjesztése volt
főcélja a pápai politikának ; ugyanazzá lett, amiazinves-
titura feletti harc az előbeni korszakban, azon fő alak,
melyet az egyházi hatalom követelésének szelleme vett
fö l; és ezen egész hosszú időszak alatt alig volt egy
pápa is, aki világosan nem helyeselte volna. De, jóllehet
nem lehet kétségbe vonni, hogy ez által igen érzékeny
csapás méretett az eretnekekre, mégis kérdés, hogy
a pápai politika egészben véve nem volt-e rövidlátó;
mert az inquisitio valószínűleg sokat tett a politikának
végleges elvilágiasitására. Annak felállítása előtt senki-

’) Paramo, De O r i g i n e I n q u i s i t i o n is, pp. 224—

226. Ez talán szintén egy oka volt a spanyol hajóhad bu­
kásának.
2) Igaz, hogy az inquisitio csak halála után szer­
veztetek, de Sz. Dominicus egyik legfőbb fölélesztője volt
az üldözésnek. Az ő rendje ezen elvet képviselte, s az inqui­
sitio természetesen annak kezére bízatott.
 — 128 —
sem vonta kétségbe, hogy az eretnekek felkeresése és
megbüntetése a világi kormány legelső kötelességeihez
tartozik, de az inquisitio által lassankint mindkét dolog
elválasztatott egymástól. Az eretnekség törvényszéki
megállapítása bizonyos mértékben elvonatott a világi
fejedelmektől, és egy különös fordulat által ez utóbbiak
vallási fogékonytalanságának tana, mely később a türe­
lem javára emeltetett érvényre, most az inquisitio javára
érvényesíttetett. *) Sőt az uj törvényszék nemcsak kü-
lömbözött a polgári kormánytól, hanem gyakran ellen­
kezett is vele. Felállítása már magában véve is beavat­
kozás volt a világi hatóság igazságszolgáltatásába, s
folyvást viták folytak tekintélye határainak pontos meg­
határozása felett. Bárhol lett elismerve, az eretnekség­
nek és az egyházi vétségek egy nagy részének, melyek
egyike — t. i. a gyóntató atyák alkalmazása a bűnbá­
nók elcsábítására —■igen kiváló helyet foglalt el az erről
szóló iratokban, az volt kétségtelen bírája. 2) Még a

') Sarpi következő helye igen tanulságos: — „Altre

volté li santi Yeseovi niuna cosa piú predioavano e raccom-
mandavano á preneipi, che la cura della religione. Di niuna
cosa piü li ammonivano e modestamente reprendevano, che de
trascurarea: ed adesso niuna cosa piü se predica e persvade
al prencipe, se non eh’ a lui non s’ aspetta la cura déllé cose
divine, con tutto che dél contrario la serittura sacra siapiena
di luoghi dove la religione é raccommandata alla protezione
dél pretnipe della Maesta Divina.“ (Pp. 89. 90.)
2) Lásd, például, e tárgy részletes tárgyalását Carena-
nál, De Officio S. I n q u i s i t i o n i s (Lugduni, 1649) pp.
135—161, Három pápa, u. m. IV. Pál, IV. PiusésXV. Gergely
szükségesnek láttak hullákat adni ki e tárgyban, amin
 — 1 24 —

boszorkányság is gyakran, habár nem mindig, hatáskö­

réhez tartozónak tekintetett, de a . törvényhozók nem
akarták az inquisitióra bízni a vizsgálatot. Hamis eskü­
vés, bigamia és nehány más bűn, hasonló összeütközé­
sekre adtak alkalmat.
Amíg ekképen az üldözés szerepe bizonyos mér­
tékben elválasztatott a polgári kormánytól, addig a
hitnyomozó törvényszék roppant erőszakoskodása bot-
ránkozást idézett elő a nép között. Spanyolország e tekin­
tetben kivételt képezett. Ezen országban az inquisitio
mindig úgy ápoltatott, mint a nemzeti vallás különös ki­
nyomata, és a zsidók és eretnekek megégettetése kettős
fényben tűnt fe l: mint vallási szertartás és mint szín­
házi látvány vagy nyilvános mulatság, mely a nemzeti
ízlésnek kiválóan megfelelő volt. Azonban más or-

senki sem fog csodálkozni, aki Sanckez vagy Dens müvét

olvasta.
‘) Ez eléggé kitűnik azon időből, melyben a kivégez­
tetések történtek, és az azokról szóló leírásokból. Azonban
megjegyezhetem, hogy azon korból még egy igen nevezetes
festvény létezik, mely e jelenetet ábrázolja. Le van ott festve
nehány zsidónak és zsidónőnek kivégeztetése, vagyis inkább
máglyára hurcoltatása, akik 1680-ban Madridban II. Károly
lakodalma utáni ünnepélyességen a király, menyasszonya, az
udvar és a madridi papság jelenlétében megégettettek. A
nagy tér egy nagy színházzá lett átalakítva, mely tömve
volt díszruhás hölgyekkel; a király egy emelvényen ült kör­
nyezve az aristokratia főtagjai á lta l; a jelenetnél Valdares
püspök, mint főinquisitor elnökölt. Ezen nevezetes kép fes-
tésze (mely a madridi képtárban látható) Rizzi Ferenc volt,
aki 1685-ben halt meg. Hogy a nézőség gyűlöletét minél
inkább felköltse a zsidók ellen, túlságosan nagy orrokat festett
 — 125
szagokban s különösen Olaszországban nagy ellenszegü­
lést támasztott. Midőn a spanyolok erőszakkal akarták
Nápolyba vinni, oly általános zendülés támadt, hogy
még a spanyol buzgalom is kénytelen volt felhagyni
szándékával. Olaszország éj szaki és közép része mérge­
sen hánykolódott az iga alatt. Az ebből származott bor­
zasztó lázadások végromlással fenyették 1242-ben Milá­
nót, 1279-ben Parm át; és sok más városban történtek
kisebb zavargások. 2) Ámbár a pápák minden lehetőt
elkövettek arra nézve, hogy az officiumot vallásos vonz­
erővel ruházzák fel — ámbár hivatalnokaiknak bűnbor

nekik, — ez oly fogás volt, mely minden régi fesztészszel

közös Juannezt kivéve, aki az ő ujtestamentomi képein ezen
arc vonást Ugy a jóknál mint a gonoszoknál egyiránt hasz­
nálta, és aki mint részrehajlatlan orrfestő nagy tiszteletet
érdemel. Llorente megemlíti ezen a u t ó d a fét, de nem a képet.
(Hist. de 1’ Inquisition, tóm. III. pp. 3, 4.)
Az áldozatok közt volt egy alig 17 éves zsidó leány,
kinek csoda szépsége minden nézőt elragadott. Midőn a mág­
lya felé ment, azt kiáltotta a királynénak: „Nagy királyné,
fenséged jelenléte nem képes némileg enyhíteni nyomorult
sorsomon ? tekintse ifjúságomat és azt, hogy oly vallás m iatt
ítéltettem el, melyet anyám tejével szívtam magamba." A
királyné elfordult tőle. (Limborch, H ist. I n r u i s . cap. XI.
’) Sarpi p. 60. IX. Gergely az inquisitio bevitelét a
szabad városokkali szövetségének elengedhetlen feltételévé
tette. Ugy látszik, hogy ez intézményt Olaszországban legtöbb
s kerrel terjesztette egy Frial János nevű barát. Ő nem az
üldözés, hanem a béke apostolának adta ki magát, sok ellen­
séget békéltetett ki és a veronai nagy piacon egy alkalommal
60 katharust égettetettmeg. (Sismondi, H i s t . de la L i b e r t é ,
tóm. I. p p . 108. 109.
 — 126 —
csánatot adtak, mint hajdan a kereszteseknek s három évi
hűnbocsánatot mindazoknak, akik anélkül, hogy inquisi-
torok lennének, segédkezet nyújtottak az eretnekek elitél­
tetéséhez, ámbár átokkal sujtattakmindazok, akik az inqui-
sitorokat akadályoztákhivataluk teljesitésében, az olaszok
ellenszegülését mégsem lehetett sokáig kiirtani. így a bres-
ciai kerület 1518-ban több embernek igézés miatti eli­
téltetése folytán oly vad zendülésben volt, hogy a
kormány csak nagy nehezen tudta lecsillapítani az Ítélet
eltörlése által. Hasonló lázadás támadt Mantuában
1568-ban, sőt IY. Pál halálával magában Rómában is
erővel törettek föl az inquisitio börtönei, s iratai a dü­
höngő néptömeg áltál megégettettek. ')
Mindezen dolgok a politika elvilágiasodásának
történelméhez tartoznak, mert valamennyien előmozdí­
tották az üldözés szellemének gyengítését, és a világi
kormánytól való elszakitását. De a mig a dogmatikai ér­
dekek voltak a túlnyomók, addig az üldözésnek egy vagy
más formában tovább kellett tartania. Hogy e túlnyomó-
ság miként gyengittetett, és hogy bukásával mint szüli­
tek meg az emberek égetni és bebörtönöztetni azokat, a
kik az ő nézeteiktől eltérnek, azt az elébbi fejezet mu­
tatta ki.
’) Sarpi, p. 80. L’lorente, Hist. de l’Inquisition, tóm.
II. p. 272. Hogy az inquisitio Rómában oly kevés vért ontott,
az az olasz szellem irányának tulajdonitandó. Én csak négy
emberre emlékezem, a kik ott égettettek meg elevenen : Brúnó
a pantheista bölcsész, Du Chesne, a németalföldi üldözés tör­
ténetírójának testvére, egy eretnek, a k it Scaliger említ, és a
híres Bresciai Arnold, a ki „politikai eretnekség11 ürügye alatt
égettetett meg.
 — 127 —
De, bármily fontos volt a politika elvilágiasbdásá-
nak ezen foka, mégis irodalmi censura létezett az eret­
nek iratok ellen, és a vallásos kizárás rendszere még
tovább is fenállott. Az első igen régen használtatott a
vallásos viszályoknál. A pogányoknál azt tapasztaljuk,
hogy Diocletián különös feladatául tűzte ki magának,
hogy a keresztyének könyveit elégesse, és Julián, habár
nem épen ezen az uton, szintén azon célt akarta elérni,
az által, hogy a keresztyéneket megfosztotta a tanulás
azon eszközeitől, melyek által véleményeiket terjeszthet­
ték volna. x) Épen igy kárhoztatták folyvást a régi zsi­
natok is az eretnek könyveket, s azok Ítélete folytán
semmisítette meg őket a világi hatalom. így Constantin
elrendelte az arianusok iratainak megsemmisítését, mi­
dőn a nicaeai zsinat kimondta reájok kárhoztató Ítéletét.
Arcadius a konstantinápolyi zsinat határozata folytán
nyomta el Eunomius iratait. Theodosius az ephesusi zsi­
nat után Nestorius müveit, és a chalcedoni zsinat után
Eutyches iratait tiltotta el. 2) Eleinte, ámbár a kárhoz-
tatás az egyházat illette, az ítélet végrehajtása a világi
uralkodók jogának tekintetett; de már 443-ban azt ta­
láljuk, hogy Leó pápa a manichaeusok könyveit önhatal­
múlag égettette meg. 3) Ezen gyakorlat az egész közép-
') Julián nem a klassikusok tanulmányozását tiltotta
el a keresztyéneknek, a mint gyakran állítják, hanem csak
azokból való tanítást, mert az nevetséges, hogy azok, a kik
a régi isteneket megvetik, azoknak tetteit magyarázzák. Le­
vél Jamblichiushoz.
2) Sarpi, pp. 192., 193. Milton a censura rövid történe­
tét adja az ő Areopagi t i ca-j ában.
3) Giannone, I s t . d i N a p o l i .
 128 —
koron át fentartotta magát, és az inquisitiónak a refor-
matio előtt majdnem az egész eretnek irodalmat sikerült
elnyomnia; de a tudományok föléledése korában e rend­
szabályok nagy ellenzéket támasztottak. íg y , midőn
1510-ben a kölni theologusok, képviseltetve különösen
egy Hocstrat nevű inquisitor által, s támogattatva a do-
minicanus rend által, a párisi egyetem némi vonakodása
után azt kívánták, bogy a zsidóknak — az ó testamen­
tum kivételével — egész irodalma megsemmisittessék,
akkor Reuchlin, korának egyik legkitűnőbb zsidó tudósa
tiltakozott azon rendszabály ellen, és midőn ezért egy
áttért zsidó, Pfefferkorn, a ki a megsemmisítést indít vá-
nyozta, szenvedélyesen megtámadta, oly művel felelt
neki, a melyben alaposan kimutatja a zsidó irodalom
bölcsészeti és történeti becsét, és erélyesen védi megőr­
zésének fontosságát. Németországban csakhamar a leg­
ügyesebb tollú emberek keltek ki a síkra ezen ügy mel­
lett, és a mennyiben mind polgári tekintélyek, mind
egyházi kitűnőségek részt vettek a vitában, annyiban az
sok ideig legnevezetesebb volt Európában, és a szándék-
lőtt rendszabály visszavételével végződött. ') A reforma-
tio keletkezése azonban még szigoruabbá tette a cenzú­
rát. A nyomatási engedély rendszere majdnem egyszerre
következett a könyvnyomtatás feltalálása után, és 1559.
IV. Pál megalapította az Index Expurgatoriust. Angol­
országban egy gyűlés gyakorolta a cenzúrát, és a csillag­
kamra gondoskodott az eretnek iratok elnyomásáról.
Hollandiában a szabad kutatás iránti szeretet korán idéz-

') Sleidan, lib. II.

 — 129 —

tetett elő azon tény által, hogy a Francia- és Spanyol-

ország közti háború alatt ez utóbbinak érdekét mozdí­
totta elő, Németalföldet a francia menekültek menhe-
lyeül tévén, a kik számtalan lázitő iratot bocsátottak ki
a francia kormány ellen, a mi aztán nagy és kedvező be­
folyással volt azon országra, a melyben azok megjelen­
tek. Midőn a spanyol járom lerázatott, Hollandia szint-
oly híres volt szabad vallás sajtója miatt. Ezen ország
és nehány olasz város kivételével alig volt példa teljes
vallási szabadsajtéra, mig az angol s később a francia
forradalom azon csakhamar általánossá lett nagy alapel­
vet fel nem állította, hogy a theologiai művek megítélé­
se teljességgel a törvényhozók hatáskörén kívül esik.
A türelem első védőinél többnyire kész igazság
gyanánt vétetett azon tan, hogy nemzeti fogékonyságá­
hoz képest minden egyes nemzetnek el kell fogadnia a
vallásos hit bizonyos formáját, és annak parancsait oly
szigorúan teljesítenie, a mint az egyes személytől vár­
ható. Ezen egyházi és állami elmélet, mely utolsó nyo­
mát mutatja azon régi theokratiai szellemnek, mely a
civilizatió első fokát jelezi, még most is uralkodó sok
országban; de napjainkban mégis meg van ingatva
vagy zavarva mindazon nemzeteknél, melyek a kor po­
litikai irányait követik. Ezen elmélet határozott képvi­
selői azt követelték, hogy minden nemzetnek csak egy
vallásformát kellene elfogadnia és támogatnia, s minden
más formát egészen kizárnia az állam elismerésétől, és
hogy az uralkodóknak és képviselőknek kizárólag csak
az elismert hithez kellene tartozniok. Ezen elmélet újab­
ban, ismételt vereségek után, kissé korlátoztatott és
A fölvilágosodás. II. köt. 9
 130 —
m ódosíttatott; de a ki azon napokra tekint vissza, midőn
az uralkodó volt, és vizsgálja azon bizonyítékok sorát,
melyeket a tory párt egy századnál tovább érvényesített,
az meggyőződhetik a felől, hogy értelmét nem túloztam.
Azon két európai nemzet, melyek politikájában
leginkább voltak képviselve a kor értelmi irányai, kétsé­
gen kívül az angol és a francia, s épen e nemzeteknél
t ámadtatott meg sikerrel ezen elmélet. Hosszas ingado­
zások után a francia nemzet 1830-ban végre alkotmá­
nya alapelvéül mondotta ki, hogy Franciaország nem
ismer államvallást, és e nyilatkozat igazolásául Lajos
Fülöp kormánya élén egy protestáns férfiút szemléltünk,
és az 1848-ki’ideiglenes kormányban egy zsidót. A régi
tannak tökéletes megtagadását lehetetlen kívánni, és ez
Franciaországot, legalább e részben, a modern liberalis-
mus élére állítja. *)
Angolországban e mozgalom haladása sokkal fo­
kozatosabb volt, s a rationalistikus elvek terjedését kép­
viselte az államférfiak között. Az első nagy lépés a pap­
ságnak a forradalom után bekövetkezett elnyomása
alatt történt. A skót egyház megalapítása, akár elveit
akár borzasztó üldöztetéseit tekintjük, kétségtelenül
egyik legnagyobb megveretését képezi az angol egyház­
nak. Egy ideig azonban sikerült a papságnak megaka­
dályozni a mozgalmat, mely végre uj lökést kapott az ir

*) Az elvilágiasitó mozgalom fejlődési fokairól Francia-

országban világos nézeteket foglal magában az e tárgyról
Lacordaire abbé által irt emlékirat ( Af fa ir es de Eome,
pp. 37—89), melyet Lammenais újra kiadott.
 — 131 —

parlament által, s teljes diadalra jutott az ir politika

esélyei alatt.
Bármit tartsunk is az ir parlament őszinteségéről
azon rövid korszak alatt, melyben független tekintély-
lyel birt, bizonyára igen kevés képtelenebb dolog van
azon bigottsági vádnál, melyet oly gyakran emeltek elle­
ne. Ha a jelenkor mértéke szerint vesszük, akkor min­
denesetre tökéletlennek fog feltűnni; de ha azon kor
törvényhozó testületéihez hasonlitjuk, s tekintetbe vesz-
szük mindenek felett azon különös kisértéseket, melyek­
nek ki volt téve, akkor ítéletünk egészen más leend. Alig
lehet képzelnünk oly törvényhozást, mely felekezeti po­
litika elfogadásáért nagyobb kisértéseknek lett volna
kitéve. 1793 előtt a törvényhozó gyűlés kizárólag pro­
testánsokból választatott. A kormány teremtette és nagy
buzgalommal fentartotta azon kerületi választási rend­
szert, melynek mindig az a célja, hogy a magánérdek
legyen a politika vezérelve; és azon rendkívüli monopó­
lium, melyet a protestánsok majdnem minden oly hiva­
tallal űztek, mely nagy jövedelemmel és méltósággal volt
összekötve, a legszigorúbb to'ryismust saját érdekévé
tette. Irlandban alig volt valami közvélemény, és a ka-
tholikusok folytonos nyomás következtében annyira el­
fásultak, hogy alig bírtak valami hatást gyakorolni a
törvényhozásra. Ily körülmények között az ir parlament,
miután megengedte nekik az elöljáróságot, az esküdtsé-
get és egyéb kisebb jogok gyakorlását, végre szabad vá­
lasztási jogot adott, mely oly országban, melyben a nem­
zet többségét ők képezték, és melyben a parlament
minden reformja, és a nevelés minden kiterjesztése az ő
9 *
 — 132 —
érdekeiket támogatta, szükségkép magában foglalta a
teljes fölszabadnlást. Megjegyzendő az is, hogy az ir
parlament szabadelviisége mindig egyenes arányban állott
politikai függetlenségéhez. Midőn az amerikai esemé­
nyek folytán megszállta azon erős nemzeti lelkesedés,
melyet az 1782-ki függetlenségi nyilatkozat idézett elő,
azonnal nyilatkozott a türelemre való hajlam. Majdnem
mindazon nagy szónokok, kik ékesszólásuk fénysugará­
val árasztották el végső korszakát, a fölszabadítás védői
voltak. Törvényhozói függetlenségének majdnem minden
ellensége a türelem ellensége is volt.
Igaz, hogy az ir parlament folyvást rontó motívu­
mok által kormányzott testület volt, ámhár valószínűleg
nem jobban, mint az angol parlament Walpole korában.
Hanyagnak m utatta magát hangban és politikában, mi
még különösebb lesz, ha tekintjük azon nem minden­
napi szellemeket, a kik ott feltűntek; de függetlensége
korszakában valószínűleg mentebb volt vallásos bigott-
ságtól, mint bármely más törvényhozó testület, mely va­
laha létezett az egyesült királ ságban. Hogy az 1793-ki
rendszabály keresztülvitetett volna a katholikusoknak
parlamentbe való fölvétetése által, ha a kormány segített,
vagy legalább nem ellenezte volna, az majdnem tökéle­
tesen bizonyos. A ministerek ellenzése elvetette a bilit,
s Lord Fitzwilliam visszahívása lelohasztotta a katholi-
kusok reményeit s lett egyik főoka az 1798-ki forrada­
lomnak. De jóllehet a felszabadítás akkor még nem jö tt
létre, az ir parlament mégis halálos döfést adott a tory
elméletnek a maynoothi Collegium alapítása által,
 — 133 —

mely határozottan katholikus papok nevelésére volt

szánva. :)
Az unió egészben véve igen kedvezőtlen volt a
mozgalomra nézve. A katholikusoknak egy oly királyság
parlamentjéből való kizárása, melyben nagy kisebbség­
ben vannak, nem látszik oly nagy botránynak, mint az
oly nemzet parlamentjéből való kizárásuk, melynek nagy
többségét ők képezik. Azon nemzeti érzés, mely az ir
protestánsokat hajlandóvá tette polgártársaik fölszaba-
ditására, nem hathatott épen oly erővel az angol parla-
') Megjegyzem, hogy a mennyire én tudom, egy irlandi
és egyházi férfiú — Berkeley püspök — volt az első protes­
táns, a ki a katholikusoknak protestáns egyetembe való fel-
vétetését indítványozta. Ő azt javasolta, hogy be kell őket
fogadni a dublini egyetembe, a nélkül, hogy köteleztessenek
a templom vagy bármely theologiai előadás látogatására; s
megjegyezte, hogy a jezsuiták, párisi collegiumokban, hason­
lóképen cselekesznek a protestánsokkal. (Querist, No 291.
p u b l i s h e d in 1735.) 1725-ben nevezetes viták támadtak Ir-
landban a türelem kérdése fölött, előidéztetvén egy Synge
nevű papnak az ir parlament előtt tartott predikatiója által,
a melyben az a katholikusoknak teljes megtürését keresztyén
kötelességnek mondotta, és a vallásos szabadság elveit erősen
védelmezte. A parlament kinyomatta a beszédet. Egy Radcliffe
nevű iró válaszolt reá, egy másik, Weaver, pedig védelmezte.
Synge maga is felelt. Ezen egész vitáig mely teljesen elfe­
ledtetett — a röpiratok nagy chaosába temettetett, s az utóbbi
években, a jelen mű szerzőjén kívül, talán senki által sem
olvastatott, — méltó azok figyelmére, a kik a közvélemény
fejlődését akarják buvárolni Irlandban. A türelemnek talán
legékesebb védelme az utolsó századok alatt Írottak között
O’Leary ir pap válasza volt Wesley büntető törvénye védel­
mére ; de akkor O’Leary saját ügyét védelmezte.
 134 —
mentre ; és a Wesley által támasztott evangélikus moz­
galom, mely általában éles ellentétben állott a katholi-
kusok igényeivel, nagy mértékben hatotta át az angol
társadalmat, mielőtt még Irlandba jutott volna. Azon
kívül az ir közvéleményben teljes változás állott be. Azon
tisztán nemzeti és világias szellem, melyet az ir parla­
ment táplált, elveszett. A hazafíság helyébe felekezeti
szellem lépett, és e baj mindaddig tartott, a mig Irlandot
Európa minden nemzetei közt a legpapiasabbá nem tette.
Ezen okok eléggé megmagyarázzák, hogy mért késett
egy negyed századnál tovább azon jótétemény, mely
1796-ban majdnem egészen elértnek látszott. ’) Másfe­
lől a whig párt, mely a világi mozgalom képviselőjéül
alakult, és rendkívül sok vallási latitudináriust foglalt
magában, 2) folyvást növekedett, s közlönye az E d in ­
b u rg h R eview sok ideig a legnagyobb értelmi befo­
lyással volt Angolországra. Ugyanekkor O’Connell izga­
tásai egy uj és parancsoló hangot kölcsönöztek a katho-
likusok követeléseinek, és O’Connell igen bölcsen ép oly
erélyesen védelmezte a dissenterek kívánságait, mint a
maga hitsorsosainak igényeit. Végre kivivatott a győze­
lem. A dissenterek bebocsátattak a parlamentbe, és a
theologiai egység, mely oly sokáig fentartatott, széttöre­
tett. De még a fölszabadítás fokról fokra erősen ellenez-
tetett. A katholikusok tudvalevőleg csak a forradalom­
tól való félelemből bocsáttattak be, és e nyilatkozat oly
') Mindezt részletesebben tárgyaltam T he L e a d e r s
of P u b l i c O p i n i o n in I r l a n d cimű munkámban.
3) Lásd e tárgyról Southey levelét, Blanco, W h ite ’s
Life, vol. I. p. 310.
 — 135 —
ridegen és barátságtalanéi szerkesztetek, Hogy minden
hálát és sok jótéteményt megrontott. Még azután is sok
év folyt le a zsidók felszabaditásáig. Az egyetemek fele­
kezeti jellege ellen való támadás mutatja utolsó fokát
azon mozgalomnak, mely a türelem legrégibb védőit
élesztette.
Ezen mozgalom szükségképeni következménye az
volt, hogy a papság, mint testület, a politikában vagy a
hátramenetellel vagy a mozdulatlansággal azonosította
magát. A középkoron át majdnem minden haladási moz­
galomnak ő volt a kezdeményezője ; de az újkorban, mely
egyenes ellentétben áll érdekeivel, természetes védelme­
zőjévé lett a múltnak. Ugyanekkor, m int ugyanazon
okok következménye, folyvást hanyatlott politikai befo­
lyása. Angolországban a papság ellen intézett első nagy
csapás a kolostorok eltörlése volt. Azon prépostok és
priorok számát, kik ezen rendszabály folytán elvesztet­
ték felsőházi üléseiket, Fuller huszonhétre, Lord Herbert
huszonnyolcra és Sir Edward Coke huszonkilencre te­
szi. *) III. Henrik uralkodása alatt az egyházi perek
felét képezték a felső háznak, a tizennyolcadik század
elején csak nyolcadát és a tizenkilencedik század köze­
pén csak tizennegyedrészét. 2) A tizennyolcadik század
kezdetétől kezdve egy pap sem viselt fontos állami hiva­
talt 3), s ugyanez a változás történt majdnem minden
más európai nemzetnél is. 4)
J) Joyce, Hist. of E n g l i s h C o n v o c a t i o n s , p. 449,
2) Buckle, Hist. of Civ. vol. I. pp. 380, 381.
3) Buckle, u. o.
4) Magyarország e részben legkevesebbet h a la d t; mert
 136 —
Azok számára, a kik azon nagy igazságot, hogy a
politikai gyökeres változás szükségképen változást idéz
^ elő a társadalom ^szellemi szokásaiban is, felfogták, az
általam festett processus végleges bizonyitékul fog szol­
gálni arra, hogy a dogmatikai theologia befolyása ha­
nyatlik. A gondolatnak és cselekvésnek azon nagy ter-
jelme, mely a politika neve alatt foglaltatik, egykor
egészen annak hatalma által vezéreltetett. Most az gyor­
san, általánosan és teljesen fölszabadult befolyása alól.
Azon osztályok, melyek a külön dogmák szellemétől leg­
inkább vannak áthatva, egykor fővezetői voltak az eu­
rópai politikának. Most erőtelen és kétségbeesett kisebb­
séget képeznek, mely legkedvesebb politikai elveitől
majdnem általánosan eltért, mely tehetetlenül és ered­
ménytelenül harcol a folyvást haladó korszellem ellen, s
eszménye nem a jövő, hanem a múlt. Világos, hogy egy
kormányt valósággal sohasem lehet egy vasúti társaság­
hoz, vagy irodalmi egylethez hasonlitani, melyek csak a
világi ügyekre gyakorolnak befolyást. A mig a kormány
meghatározza az alattvalók neveltetésének rendszerét, a
mig fölemelheti vagy elnyomhatja a különös dogmák
tanait, a mig külpolitikája összeütközésbe hozza oly
kormányokkal, melyek még mindig valamely meghatáro­
zott vallásrendszer fentartását tartják politikájoknak fő
feladatául, addig az okvetlenül óriási befolyást fog gya­
korolni a hitre. Lehetetlen befolyás nélkül maradnia, s
igen nehéz kijelölni befolyásának határait. Ha a kor­

a főpapság még mai napig is helyet foglal a felső házban,

sőt némely megyékben még főispáni méltóságot is visel. Ford.
 — 137
mányférfiak, (vagy az őket vezérlő közvélemény) erősen
meg vannak győződve a felől, hogy egy bizonyos dog­
matikai rendszer terjesztése határozottan az emberi ér­
dekek legmagasbikát képezi, hogy e terjesztésnek támo ­
gatása az ő állásuknak legfőbb célja e világon, s életük
legfőbb motívumának kellene lennie, akkor e férfiaknak,
mint politikusoknak, teljes lehetetlen nem szövetkezniök
a theologiávaJ. Az olyan emberek, a kik nagy szenve­
délytől lelkesittetnek, okvetlenül ki fogják őket elégíteni,
ha hatalommal ruháztatnak fel. Azok, a kik őszintén
kívánják az emberiség boldogságát, bizonyára minden
hatalmukban álló eszközt föl fognak használni, annak
előmozdítására, a mit mindenek felett az emberi érdekek
legnagyobbikának tartanak. Hogyha a nevelésnek adott
bizonyos irány által súlyos és általános phisikai szenve­
déseket bírnának elhárítani, nem lehet kétség, hogy arra
egész erejüket felhasználnák. Ha egészen bizonyosak
lennének a felől, hogy a nézetek bizonyos osztályától
való eltérés eredménye a lehető legnagyobb szenvedés
lesz, akkor e tekintetet lehetetlen volna elhanyagolniok
törvényeikben. Ez a záreredmény, melyet az emberi
szellem természetéből kell levonnunk, és a mely elég
bőven igazoltatik a tapasztalás által. *) Bizonyos néze-
') Ez a tory-elmélet védelmére irt egyik legjobb könyv­
ben a következő szavakban adatik elő : „At the point where
Protestantism becomes vicious, where it reeeivel the first
tinge of latitudinarism, and begins to jóin hands with infide-
lity by superseding the belive of an objective truth in reli-
gion necessery fór salvation; at that very spot it likewise
assumes an aspect of hostility to the unión of Churoh and
State.“ (Gladstone, On C h u r c h a n d S ta t e , p. 188.)
 — 138 —
tek irányának megállapításánál nem kellene csupán azon
válogatott szellemekre szorítkoznunk, a kik, felfogván
koruk jellemét, életüket arra szentelték, hogy nézeteiket
szenvedés és fáradság által öszhangzásba hozzák vele.
Hanem inkább azon állást kell tekintenünk, melyet a
különféle körülmények közt és különféle időszakban élő,
de ugyanazon elvek által vezérlett emberi testületek ter­
mészetesen és majdnem öntudatlanul elfoglalnak. A je­
len esetben elég bő alkalmunk van az Ítéletre. Azon
általános hangot, melyet politikai dolgokban a legkülön­
bözőbb hitvallású papság elfogadott, látjuk a vallási hír­
lapokból és azon államférfiak magatartásából, a kik a
leginkább dogmatikai tbeologiával foglalkozó közönség
pártját képvisebk. Látjuk, hogy azok iránya egészen el­
térő és ellenkező a kor irányával. A történelem azt ta­
nítja, hogy egykor uralkodó volt a politikában, hogy
folytonosan és sebesen hanyatlott, és hogy leggyorsab­
ban oly országokban hanyatlott, melyekben az értelem
fejlődése legélénkebb volt. A papság mostan egész E u­
rópában a toryismus a visszahatás vagy a maradás poli­
tikájával szövetkezett. Egész Európában vannak közlö­
nyök, melyek a körülöttök fenálló irányokkal folytonos
ellentétben a dogmatikai érdekeket képviselik, s gyorsan
megvetés tárgyaivá lesznek. Minden országban, a hol
komoly politikai élet van, a politika elvilágiasitása kö­
vetkezett be. Ezen mozgalomnak minden foka azok által
kezdeményeztetett és valósittatott, a kik legközönyöseb­
bek a dogmatikai theologia iránt, és mindig azok által el-
leneztetett, a kik leginkább foglalkoztak a theologiával. ’)
*) Arra, hogy a politika elvilágiasitása nemcsak az an-
 — 139 —
És midőn e szavakat írom, lehetetlen felednem,
hogy a legnagyobb problémák egyike, mely körül a po-
htikusok épen most öszpontositják gondolataikat, az
ujabbkori európai egyetlen theokratiának, a politika és
tbeologia közti szövetség nagy előképének és képviselő­
jének reménytelen bukása. Ezen trón, a mely úgy lát­
szott, mintha a változhatatlan egyház saját örökkévaló­
ságának bélyegét nyomta volna reá, — ezen trón, mely
a fejetlenség és zavargás oly sok századán keresztül a
védő és boszuló törvény sinai hegye volt, — ezen trón,
mely az európai politikai rendszereknek egykoron köz­
pontja és fő előképe volt, az uralkodó császári Rómának
utódja, s szellemének kettős mértékben való örököse, a
politika minden esélyei felett álló egyetlen hatalom, oly
sok bomlás és változás között rendithetlen szivárvány
a vízesések felett — ezen trón napjainkban a reményte­
len tehetetlenség állapotába esett, s léteiét egyedül csak

goi és francia úgynevezett „vallásos sajtóban11 nyilatkozott,

bizonyságot szolgáltat a következő igen nevezetes hely, me­
lyet 1858-ban egy illetékes vizsgáló irt, midőn Austria vallási
despotismusban látszo tt: „Tous les intórét les plus chetifs on
des nombreux organes dans la préssé périodique et font tous
de bonnes affaires. La religion, le premier et le plus grand
de tous les intéréts, n ’en a qu’un nombre preque impercep-
tible, et qui a bien de la peine á vivre. Dans la Catholique
Autriche sur 135 journaux il n ’y a qu’un seul consaeré aux
intéréts du Christianisme et il laisse beaucoup á désirer sous
le rapport de l’orthodoxie . . . la vórité est que décidément
l’opinion publique ainsi que l ’intérét publique ont cessé d’étre
Chrétiens en Europe.11 (Yentura, Le P o u v o i r C h r é t i e n
P o l i t i q u e , p. 139.)
 — 140
tehetetlenségének bevallása által nyújtja. Idegen hatalom
szuronyaitól támogattatva s köztudomás szerint képte­
len lévén magát fentartani, többé nem is élő organis-
m us; az ő képe csak a halál képét mutatja. Volt idő,
midőn a Vatikánból elhangzott szó egész Európát meg­
rázkódtató, és legbüszkébb hadseregeket küldött ki Syria
pusztáira. Volt idő, midőn a keresztyénségnek minden
bátorsága és lovagsága hajlandó lett volna bármely csa­
tatéren és bármely ellenség ellen követni az egyház lo­
bogóját. Most csak egynéhány francia, belga és irlandi
ember követi szavát. Sem fenséges régisége, sem a fejét
környező tisztelet, sem a példátlan befolyás emléke, me­
lyet gyakorolt, sem a genius, mely múltját megszentelte,
sem azon kétségbevonhatlan erények, melyeket uralko­
dói kifejtettek, — mindez nem volt képes megmenteni
a pápai kormányt a teljes és reménytelen bukástól. Me­
rész reformokat kísérlettek meg, de azok csak siettették
a romlást. Elnyomó politikát próbáltak meg, de az sem
tarthatta fen a romlás felé való rohanást. Az egyház
majdnem egy század óta minden pápa és minden politi­
kai rendszer alatt reménytelen, folytonos és gyors ha­
nyatlásban van. A befolyások, melyek oly régóta aláás­
ták, végre diadalra jutottak. Még a forradalom előtt bu­
kott meg, s azóta csak külföldi hadsereg támogatása
mellett képes fenállani. Eletelve kiveszett.
Semmiféle emberi toll nem képes siriratát megirni,
mivel semmiféle képzelem nem közelítheti meg dicsősé­
gét. Azok előtt, kik valamely uralkodásnak nagyszerűsé­
gét nem a terület nagysága vagy katonáinak bátorsága
sáferint, hanem azon befolyás szerint mérik, melyet az
 — 141 —
emberiségre gyakorolt, azok előtt a pápai uralkodásnak
nem volt versenytársa, s nem lehet utódja sem. De, ha
múltjának fenségét nem is vagyunk képesek teljesen
méltányolni, bukásának okait mégis vizsgálhatjuk. A
pápai hatalom azért bukott meg, mert nem vette figye­
lembe azt a nagy igazságot, hogy eredményre számoló
kormánynak a társadalom örökké változó szellemi álla­
potához kell alkalmazkodnia, hogy oly politika, mely egy
bizonyos korszakban legnagyobb jólétet szül, más kor­
szakban csak bukásra és nyomorra vezet. Megbukott,
mivel a politika és theologia egyesülését képviselte, és
mivel az európai közszellem, mely az elkülönítést ki­
mondotta, anachronismussá tette. Megbukott, mert al­
kotmánya lényegesen és alapjában ellenkezett azon kor
szellemével, melyben a politika elvilágiasitása minden
politikai jólétnek mértéke és föltétele.
A politika elvilágiasitása, a mint láttuk, a dogma­
tikai theologia csökkent befolyásának egyenes következ­
ménye. Azt is mondottam, hogy az visszahat és befoly
az okokra. Egy erőteljes, tisztán világi politikai érze­
lemnek teremtése, mely a társadalom minden osztályaira
kiterjed, lelkes hazafiságot, szenvedélyes és határtalan
szabadságszeretetet támaszt, sok tekintetben elegendő a
gondolkodás minden nagy országának módosítására és
egy határozott értelmi jellemtypus alakításának előmoz­
dítására.
Először is világos, hogy a tisztán világias politikai
szellemnek azon fontos hatása van, hogy a felekezeti
szellem erejét csökkenti. Ennek létele előtt a felekezeti-
ség volt azon mérték, melylyel minden dolgok és sze­
 — 142 —

mélyek mérettek. Ez osztatlan hatalmat gyakorolt az

emberek lelkülete és szenvedélyei felett, elnyelt minden
érdeket és azok minden combinatiói felett állt. De mi-
helyest tisztán politikai szellem emelkedik érvényre, a
lelkekbe uj lelkesedés száll, mely elébb elosztja az indu­
latot és végre elnyomja az uralkodó szenvedélyt. Két kü­
lönböző lelkesedés, melyeknek mindenike külön szem­
pontból tünteti fel az eseményeket, nem uralkodhatik
tökéletesen egy ugyanazon időben. A gondolkodásmód,
mely az egyiket szülte, okvetlenül gyengíteni vagy
megsemmisiteni fogja a másik által támasztott gondol­
kodásmódot. Az emberek uj elv szerint tanulják osztá­
lyozni embertársaikat. Bizonyos tekintetben hű szövet­
ségeseivé lesznek azoknak, a kiket más tekintetben
sokáig megvetéssel néztek le. Bizonyos tekintetben meg­
tanulják elnyomni és megtámadni azokat, a kikre más
tekintetben határtalan tisztelettel tekintettek fel.
Ekképen az érzelmek surfodnak és semlegesítik egy­
mást, és amily arányban növekszik az egyik, oly arány­
ban hanyatlik a másik. Ennélfogva minden háborúnak,
mely világi célokból különféle hitü nemzeteket egyesi­
tett, minden rendszabálynak, mely politikai érdekeket
terjeszt oly osztályokra, melyek azelőtt egészen ki vol­
tak zárva belőlök, az a célja, hogy a felekezetek élessé­
gét szelidítse.
A politikai élet értelmi befolyásának egy másik
következménye, az általános elveknek a gyakorlati ered­
mény miatti feláldozására való törekvés. Gyakran megje­
gyeztetett már, hogy az angol alkotmány, mely közönsé­
gesen a politikai szabadság legtökéletesebb valósitásá-
 — 143 —
nak tartatik, valamennyi közt a leglogikátlanabb, és liogy
azon rendszabályok igen nagy része, melyek a leg­
nagyobbaknak bizonyultak b e , egyszersmind a leg­
nagyobb logikai következetlenséget és az általános elv­
nek legrészrehajlóbb és igaztalanabb alkalmazását fog­
lalja magában. A politikusnak célja a végrehajthatás, s
kötelessége az, hogy rendszabályait a nemzetnek gyak­
ran éretlen és ingadozó fogalmaihoz alkalmazza. A böl­
csésznek célja ellenben az igazság, s kötelessége az,
hogy minden igaznak ismert elvet, egész következetes­
séggel s tekintet nélkül az abból eredő következményre,
igazoljon. Semmisem lehet veszedelmesebb a politikában,
mint a bölcsészet túlnyomósága, és abölcsészetben, mint a
politikai szellem túlnyomósága. Első esetben az uralkodó
teljezen képtelen lesz rendszabályait a rendkivüli körül­
mények követelményeihez alkalmazni; a viszonyok bonyo­
dalmai által, melyeket rendezni törekszik, megoldhatlau
nehézségekbe fog ütközni; s örökös meghasonlásbán lesz
a közvéleménnyel. Második esetben a gondolkodó folyto­
nosan akadályozva lesz a kivihetőségre való tekintet
által, mely az akarat hajlamát keveri abba, aminek tisz­
tán értelmi processusnak kellene lennie, s egész gondol­
kodásmódjának bizonyos félénkséget és tartózkodást
kölcsönöz. Azt hiszem, alig lehet kétség, miszerint ez
utóbbi befolyás jelenleg igen káros hatással van a spe-
culativ nézetekre oly országokban, melyekben a politikai
élet nagyon kifejlődött. Erős politikai szellemmel alig fér
össze az igazság részrehajlatlan szeretete. Minden oly or­
szágokban, melyekben a gondolkodásmód kiválólag a po­
litikai életből fejlett ki, feltalálható a hajlandóság a kivi-
 — 144 —

hetőséget az igazság próbakövéül tenni, szemet és fület

zárni minden oly bizonyiték elől, mely teljes átalakítást
céloz, s a hasznossági elvet mindenek felett olyféle értel­
mi perspectivának tekinteni, mely szerint a külömböző
hitirányok nagyobbodnak vagy kisebbednek. Mindaz, ami
egyenes befolyást gyakorol a társadalom jólétére, azon­
nal foganatba vétetik; mindaz, ami csak értelmi fontos­
sággal bir, haszontalannak és hatástalannak tartatik.
Valószínű, hogy az elvont igazságok önmagokért való
kutatásának képessége, mely a német bölcsészeknek oly
jelentékeny főlényt kölcsönzött Európában, nem kis
mértékben nemzetük politikai lágyságának tulajdo­
nítható.
Ezen hajlam különféle módon hat a fölvilágosodás
haladására. Ellenségesen hat azon nagy konzervatismus
által, melyet támaszt és a bölcsészeti szellemmel való
ellenkezése által, melynek a fölvilágosodás a spekulatív
hit minden részét alá akarja rendelni. Kedvezőleg hat
pedig annyiban, amennyiben az emberek gondolkodását
elvonja hitük dogmatikai oldalától, hogy az erkölcsi
rész körül öszpontositsa, mely a politikus, Ugy szintén a
rationalista előtt sokkal fontosabb.
De a politikai életnek valószínűleg legfontosabb,
s bizonyára legjótékonyabb hatása az, hogy az embere­
ket a buvárlás igazi módszerére tanítja. Alkotmányos
állam kormánya a vitatkozások által vezettetik, mind a
két felől felhordott érvek korlátlan szabadsággal adat­
nak, s minden újság részletes tudósítást hoz arról, hogy
az ország legkitűnőbb férfiai mit mondottak az ő általok
védelmezett elvek mellett. Az emberek valamely párt
 — 145 —

erős befolyása alatt olvashatják az országgyűlési tudósí­

tásokat, sőt egy párt előadásait nagyobb figyelemmel is
kisérhetik, mint a másikéit, de azt sohasem fogják elhinni,
hogy csak az egyik pártnak kizárólagos tanulmányo­
zása által lehessen nézetet alkotni. Minden kérdésnek
két oldala van, egymás mellé állítva, s a kit a tárgy
érdekel, az mind a kettőt megvizsgálja. Ha valamely ál­
la mférfiu ellen vád emeltetik, akkor az emberek természe­
tesen elébb elvárják a választ, hogy magoknak határo­
zott nézetet formálhassanak, s érzik, hogy más eljárás
nemcsak nagyon nevetséges, hanem nagyon méltatlan is
volna. Ez az igazság szelleme mint ellentéte a hazugság és
csalás szellemének, és amely utóbbi az embereket minden­
kor és a gondolkodás minden terén elriasztotta) az ellenté­
tes rendszerek vizsgálatától, szörnyűködött ez ellenkező
érvek terjedésétől s bűnösöknek nyilvánította azokat,
akik hallgattak reájok. Az igazság szelleme az értel­
mesebbeknél kiváltképen azon bölcsészeti tanulmányok
által ápoltatik, melyek a kutatás szellemét fegyelmezik
és erősítik. De amit a bölcsészet csak keveseknél eszkö­
zöl, azt a politikai élet, ámbár tökéletlenebből, de
még nagyobb mértékben eszközli a sokaságnál. Ez
nemcsak az éles gondolkodás szokását terjeszti el min­
denütt, hanem, ami még fontosabb, a részrehajlatlanság
és értelmi őszinteség szokását is, mely végre a vitatkozás
minden formáira átmegy és minden oly rendszert meg
fog rontani, mely nem akarja elfogadni. A politikai élet
haladó fejlődésénél évről évre tapasztaljuk, hogy a véle­
mény szabad kimondásának elfojtására tett minden uj
kísérlet növekvő botránkozással fogadtatik, és a nép
A föl világosoddá II. köt. 10
 — 146 —
rokonszenve azonnal az üldözött iró felé hajlik, s az
üldözés okául szolgáló mű gyakran nagyobb figyelemben
részesül, mint a minőt érdemel. Évről évre általánosabbá
lesz azon meggyőződés, hogy a múlt nézeteinek olykori
tagadása és bizonyos határozott és hajlithatlan pártat­
lanság a kutatónak legelső köteliességéhez tartozik, és
hogy az, aki ily kutatástól visszaretten, legalább erkölcsi­
leg van kötelezve arra, hogy tartózkodjék embertársai
nézetének kárhoztatásától.
Ha az ujabbkori alkotmányos kormányok tapasz­
talatát általában vészük, akkor ki fog tűnni, hogy e pro-
cessusnak három fokozaton kell keresztűlmennie. Ha oly
nemzetnél vitetik be a politikai élet, mely nagyon át van
hatva a felekezetiség szellemétől, akkor ezen szellem
először is uralkodni fog a politikai érdekek felett, és a
kormánynak egész célja és iránya a theolagia által lesz
vezetve. Egy kis idő múlva azon mozgalom fog bekövet­
kezni, melyet a jelen fejezetben tárgyaltam. A világi
elem elő fog tűnni. Elébb teljes túlnyomóságra fog
emelkedni, és lassankint elűzvén a theologiát minden
politikai sáncaiból, gyengitendi annak befolyását az
emberi szellemre. A felekezetiség szelleme azonban még
nevezetes irányban fel fog maradni; meg fogja változ­
tatni nevét és célját, átmegy politikai vitatkozásokba, s
igen erős pártoskodási szellem alakját ölti magára. De a
politikai élet növekvő iránya e szellemet gyengíti vagy
eltörli, és egy szabad kormány magasabb fokán majdnem
egészen megsemmisíti. Megfontolási szellem tápláltatik,
mely az embereket mind a politikában, mind a theologiá-
ban az eklekticismusra vezeti, hogy minden kérdés kizá-
 — 147 —

rólag bonső becse szerint s egyátalában nem a theologiai

vagy politikai rendszerekhez való viszonyában mérlegel­
hessék. A politikai érdekek erejét és rangját nagyobbitani
annyi, mint ez irányt elősegíteni; s azért a szavazatjog­
nak kiterjesztése oly gondolkodásmódot áraszt el, mely­
nek végre meg kellend változtatnia a theologiai hitet. Ha
a szavazaljognak valaha a nőkre is ki kellene terjeszked­
nie, akkor ez két vagy három nemzedék után valószinű-
leg tökéletes forradalmat idézne elő gondolkodásukban,
mely a nevelés első korszakára való befolyása által be­
hatna a nézetek egész folyamára.
Ilyenek voltak némelyek azon vezérirányok kö­
zül, melyek a tisztán világias politikai szellem által jöttek
létre, a mely maga a theologia csökkenő befolyásának
eredménye. Hátra van még, hogy tárgyunknak másik
részét is megvizsgáljuk — az alap vagy tekintélyt elv elvi-
lágiasitását, melyen alapszanak minden politikai alko­
tások. Nehány legközelebbi év lefolyása alatt sok nemzet
lázadt fel uralkodója ellen, s e lázadásokat az előreha­
ladt európai nemzetek közvéleménye nagy örömmel
szemlélte. Némely országok elűzték fejedelmeiket azért,
hogy egy hatalmas állammá egyesüljenek, mások azért
mivel a fejedelmek zsarnokok vagy tehetetlenek voltak,
mások ismét azért, mivel kormányuk rendszere régisé­
génél fogva már elkopott, végre mások azért, hogy a
történelmi nemzetiséget valósítsák. Az elűzött fejedel­
mek sok esetben semmi határozott szerződés által nem
voltak lekötve népeiknek, nem sértettek meg semmi tör­
vényt és semmi rendkívüli szigort nem követtek el. Az
egyszerű ok, mely által ezen változások igazoltatnak, az,
10*
 — 148 —

hogy a népnek nagy többsége óhajtotta, s ezen ok álta­

lában elegendőnek találtatott. Hogy minél világosabban
mutassam meg e változást, mely a közvéleményben tör­
tént, elég lesz azt mondanom, hogy az ilyféle lázadások
a tbeologusok által sok századon át Ugy tekintettek, mint
halálos vétkek, s az azokban résztvettek mint az örök
kárhozat veszedelmébe rohant emberek.
Az első egyházi atyáknak e tárgybani tana tökéle­
tesen öszhangzó és kétségtelen. Akik e tárgyat érintet­
ték, azok mindnyájan, kivétel nélkül, bármely körülmé­
nyek között vétkesnek hirdették a fenálló tekintélyekkel
való tényleges ellenkezést. Ha a törvény olyasmit köve­
tel, a mi jogtalan, annak nem kell engedelmeskedni; de
a lázadást semmiféle bűn és semmiféle zsarnokság nem
igazolhatja. ') Ezen tan a legnyomatékosabban hirdette-
tett, nem mint különös körülményekre alkalmazható
okosság tanácsa, hanem mint oly erkölcsi elv, mely a
lelkiismeret felett általánosan kötelező erővel bír. Ez a
legborzasztóbb üldözés közepeit is hirdettetett. Hirdet-
tetett akkor, midőn a keresztyének már igen számosán
voltak, s engedelmességök, számuk tekintetbe vétele nél-

■) Lásd G ro tiu s , De J u r e B e lli e t P a c is , lib . I.

cap. 4 . Taylor, D u c to r D u b ita n tiu m , lib , III. cap. 3,
vagy XVI. Gergelynek a lengyel püspökhöz intézett bullájá­
ban foglalt tekintélyek jegyzékét „a római kath. egyház alap­
elveiről a világi hatalom alá vetését ille tő le g L a m m e n ais,
A f f a ir e s de Rom é, pp. 308—-317. De az egyházi atyák e
tárgyban nézeteinek talán legteljesebb képét adja egy ily
cimü szépen dolgozott könyv. S a c ro -S a n c ta R egum M ajes-
ta s, mely Oxfordban elent meg a nagy forradalom elején.
 — 149 —

kül folyvást érdemnek tartatott. 2) Az egyházi bizonysá -

gok e tárgyban oly öszhangzók és oly nyomatékosak,
hogy a más nézetű későbbi theologusok egyátalában
nem voltak képesek helyeket felhozni állitásaik támo­
gatására, s azon szomorú expedienshez kellett folyamod-
niok, hogy az első keresztyéneket képmutatással vádol­
ják, azt állitván, hogy dacára az e tárgyban kifejtett
magas erkölcsi erőnek, engedelmességök oka gyengesé-
gökben rejlett, 2) vagy azon nevetséges fogáshoz nyúl­
ván, hogy a szabadelvű politika rendszerét azon gyalázá-
sokra alapítsák, melyeket Cyrill és naziansi Gergely
követtek el Julián emléke ellen.3)
Világos, hogy az ily tan egyátalában nem fér össze

*) 'Erős bizonyságát adja ennek Grotius, De J u re .

lib . I. IV. §. 7.
2) Ezt állította többek között a protestáns Milton és
G-ronovius, a katholikus Bellarmine és (újabb időben) Bianchi.
Lásd Bianchi, T r a i t é d e la P u is s a n c e E c c le s ia s tiq u o
(trad. Peltier, Paris 1857.) tóm. I. p. 639—642.
3) Ugy látszik, hogy ez kedvenc érve volt a francia
protestánsoknak: A v is au x R e f u g ie z su r le u r p r o c h a in
R e to u r en E rá n c é , p. 43. Erre a katholikus theologusok
azt felelték, hogy Julián már akkor nem élt, mikor gyalázták.
De Hilárion erősen kel ki az árián vallásu Konstantius csá­
szár ellen, még ennek életében, miből Bianchi igen elmésen
azt következteti, hogy Konstantiust eretneksége m iatt való­
ban le kellett tenni, mivel a törvényes fejedelmek iránti
tisztelet a legegyszerűbb kötelességekhez tartozik; mint­
hogy azonban sz. Hilárion Konstantiust „az Antikrisztus
előfutárának1*, „gazembernek", „átkozottnak11 stb. nevezi, ab­
ból azt lehet követkbztetni, hogy nem tekintette törvé­
nyes uralkodónak. (P u is s a n c e Eccl., tóm I. pp. 651, 652.)
 - 1 50 —

a politikai szabadsággal. Még a tory Hume is elismeri,

„hogy oly alkotmányos fejedelem, a kinek, ha hatáskö­
rén túllép, nem lehet ellentállani, ellenmondás*. Azon­
kívül a korlátlan monarchiából alkotmányosba való
átmenetei majdnem minden esetben a nép ellenállásá­
nak volt a következménye, és a világtörténelem egész
folyama eléggé bizonyítja, hogy a hatalomról, ha már
egyszer valaki bírja, ritkán mond le önkényt. Ezen
vizsgálódásból Grotius és más Írók azt következtették,
hogy a zsarnok által elnyomott keresztyén nép a szabad­
ság iránti reményét köteles feláldozni hitének, mig
Shafteshury és követői a keresztyénséget összeférhetlen-
nek állították a szabadsággal. De azoknak, akik az egy­
ház történelmét nem tekintik homogén egésznek, hanem
csak különféle fejlődési fokok sorozatának, egészen
máskép fog feltűnni első vezetőinek magatartása. Mert
a szabadság első feltétele az, hogy a félelemnél maga­
sabb cselekvési elv állíttassák fel. Az oly kormánynak,
mely egyedül anyagi erőn alapszik, mindig zsarnokinak
kell lennie, bármily formát vegyen is fö l; és a római
birodalom azon időben, midőn a keresztyénség túlsúlyra
vergődött, gyorsan sülyedt le ezen borzasztó állapotba.
A növekvő romlottság mind a vallás, mind a hazafiság
kötelékeit szétszakgatá, s az állam sorsának egyedüli
intézője a katonaság volt. Egy kis idő múlva a barbárok
betörése még roszabbá tette az állapotot. Féktelen s a-
badság által lelkesült, s roppant gazdagság gyors szer­
zésétől félig őrjöngő, s a legkülönfélébb néptörzsekhez
tartozó vad csordák dühöngve harcoltak a felsőbbségért.
A társadalom majdnem őselemeire oszlott szét; a méltó­
 — 151 —

ságnak egyedüli mértéke erőszak volt. Ezen eltérő érde­

kek között a keresztyének tanban és példával hirdették
az erkölcsi törvény kötelező voltát, az embereket egy
tekintély elismeréséhez és az önuralom gyakorlatához
szoktatták, melyek minden tartós politikai alkotványnak
alapját képezik. Ha mások példáját követték volna, akkor
valószínűleg többször kikerülték volna a borzasztó üldöz­
tetést, s bizonyára félelmes hatalommá lettek volna korán
még Konstantin trónra lépte előtt. De ahelyett, hogy a
jog előharcosaivá lettek volna, dicsőítették az alázatossá­
got tisztább hősieséggel, mint ahogy az valaha körülsugá­
rozta a hódító útját, s ápolták a szent tüzet akkor, ami­
dőn az majdnem egészen eltűnt a föld színéről. Azt lehet
mondani, hogy elvöket túlzásig vitték, de az ily túlzás
okvetlenül szükséges volt arra, hogy hasson. Az anarchiá­
ra és engedetlenségre való csábítások oly nagyok vol­
tak, hogy ha az engedelmesség tana bármi korlátozva
hirdettetett volna, ha nem a legnyomatékosabb nyelven
hirdettetett volna, akkor hatástalan maradt volna. Való­
ban, mi lehetett volna jogosultabb ok az ellenállásra,
mint Nero és Diokletian üldözései ? S mégis Pál apostol
Nero alatt hirdette világos szavakban a szenvedőleges
engedelmesség tanát, s Tertullián és más egyházi atyák
büszkék voltak arra, hogy midőn Róma teli volt keresztyé­
nekkel, ezek a legborzasztóbb üldözést is zúgolódás és
ellentállás nélkül elszenvedtek. Ily magatartás, ha kö­
telező precedensnek fogadjuk, megakasztaná a társada-
dalom egész fejlődését; de a történelemben a maga he­
lyén vizsgálva lehetetlen túlbecsülni.
Azon felől vissza kell emlékeznünk, hogy az első
 152 —

egyház oly kormányrendszert fogadott el, mely demo­

kratikus alapelveken nyugodott. Túlzás nélkül mond­
hatni, hogy ha a püspököknek általános szavazat általi
választatása fentartotta volna magát, akkor a szabadság
alapelvei annyira elterjedtek volna a nép között, hogy
a korunkban történő változások sok század előtt s a
katholicismus közvetlen támogatása mellett történtek
volna meg. Ez azonban nem történt. A püspök választás
rendszere időfolytával nagyon előrehaladt, s a rendetlen­
ségek, melyekre alkalmat adott, oly nagyok voltak, hogy
csakhamar szükségesnek látták megszüntetni. Ugyan­
ekkor több körülménynél fogva a római szék úgy tűnt
fel, mint amely hivatva van arra, hogy a szervezés egy uj
formájának természetes központjául legyen. Azon állás,
melyet Róma a világon elfoglalt, püspökének növekvő
tekintélye, mely a világi fejedelemnek Konstantiná-
polyba való költözéséből származott, azon csodálatos,
adminisztratív és szervező genius, melyet a római papok
a császároktól örököltek, táplált dicsvágyuk és azon fény,
mely a pápai széket szent Gergely és sz. Leó szelleme
és erényei által elárasztotta, a barbárok megtérítése,
a jeruzsálemi, antiochiai és alexandriai versenyző püs­
pöki székeknek megsemmisítése és a görög egyháztól
való elszakadás — mindez összeműködött arra, hogy
a római hatalom, mely oly soká uralkodott az emberiség
sorsa felett, más formában újra felélesztessék.
Midőn a pápai hatalom tökéletesen szervezve volt,
azon egész korszak alatt, mely e kor és a reformatio
között feküdt, a nemzetek jogai uralkodóik iránt úgy­
szólván egészen mellőzve voltak. A tekintély elvét illető
 — 1 53 —

nagy kérdés a világi uralkodók és a pápák viszálkodó

igényeiben állott. Jóllehet a hatalom, melyet ez utóbbiak
igényeltek s gyakran gyakoroltak is az elsők felett, a leg­
veszedelmesebb csapásokat idézte elő, ámbár neki lehet
tulajdonitani nagy mértékben a keresztes hadjáratokat,
a vallási üldözéseket és a félig vallásos harcok sok go­
nosz jelenetét, melyek a középkorban Olaszországot dúl­
ták ; mindazáltal nem lehet kétségbe vonni, hogy egész­
ben véve kedvező volt a szabadságra nézve. Azon egy­
szerű tény, hogy a nemzetek két külömböző fejedelmet
ismertek el, már magában is akadályozta a despotismust,
és az egyház mindig a fejedelem alattvalóira hivatkozott,
ha határozatainak érvényt akart szerezni. Ennélfogva a
papság közt bizonyos előszeretet volt a nép java iránt,
s hozzá kell tennünk, hogy a középkori pópák majdnem
mindig magasabb miveltséggel birtak, mint az ő elleneik.
Bármily hibáik voltak is, ők az erkölcsi önmegtartóz­
tatás, értelmiség és humanitás ügyét képviselték az
anyagi erőszakosság, tudatlanság és nyerseség korában. &
Nem szükség részletesen tárgyalni a papoknak a
világi hatalomba való avatkozásának történelmét, vagy
pedig a letevés joga feletti végtelen viszályokba bocsát­
kozni. Ezen dolgok csak mellékesen tartoznak a fejezet
tárgyához s nagy ügyességgel vannak kifejtve különféle
ismeretes irók által. J) Azonban van két, azokkal össze-
') Haliam e tárgyat világi szempontból tárgyalta az ő
H ist. of th e M id d le A ge című művében „On tbe Increase
of Ecolesiastical Authority“ fejezetben. Gallicán szempontból
pedig Bossuet az ő G a llic á n e g y h á z c i k k e i n e k v e d e l,
m éb en , és ultramontán szempontból Bianchi T r a ité de la
 — 154 —

köttetésben álló pont, melyeket jó lesz szemügyre venni.

Először is világos, hogy azon kérdés eldöntésénél, ha
vajjon a pápának van-e joga fejedelmeket letenni, mindig
az első részére kellett kiütnie az Ítéletnek oly korban,
midőn őmaga Ugy tekintetett, mint az erkölcsi kérdések
véglegesen határozó bírája. Akkor minden következtetés
nem az észen, hanem a tekintélyen alapult, és az általá­
nos egyházi zsinatok kétséges kivételével, a pápánál nem
létezett nagyobb tekintély. Amellett az egyetemes zsi­
natok ritkán fordultak elő, mert csak a pápa hívhatta
össze, s a megjelent tagok legtöbb esetben csak az ő
akaratjának eszközei voltak. Ha átokbulla adatott ki,
akkor a sújtott fejedelem ugyan összehivhattá saját né­
pének püspökeit, s azok kárhoztathatták az átkot, de
bármily erős érveik voltak is, az ő tekintélyök szükség­
képen kisebb volt, mint az, mely ellenükben állott.
Hivatkozhattak az egyházi atyák nyilatkozataira, de e
nyilatkozatoknak magyarázása az egyház jogához tar­
tozott, melynek tényleges képviselője a pápa volt. S
ennek e tekintetben semmi nehézsége nem volt. Ha azt
mondták, hogy az első püspökök feltétlen engedelmes­
séget hirdettek a pogány üldözők iránt, arra az lett a
felelet, hogy ez megingathatlan bizonyíték, mert az egy­
ház letevő hatalmát csak azok irányában használja, akik

P u is s a n e e E c c le .s ia s tiq u e . Ezen utóbbi könyv részletes,

tudományos, de határozottan pártmű, 1745-ben jelent meg olasz
nyelven s különösen Gtiannone nézetei ellen volt irányozva.
Franciára 1857-ben fordíttatott le, s (a szó szoros értelmében)
súlyos két kötetből áll. Ez most az ultramontán párt nagy­
szerű példányműve.
 — 1 55 —

a keresztség folytán az ő uralma alatt állanak. Ha erre

azt válaszolták, hogy ugyanezen engedelmesség mutat­
kozott Konstantius, Yalerius és Julián alatt, akkor az
lett a felelet, hogy e resignatiónak a keresztyének gyenge­
sége volt az oka, és hogy a tény, melyszerint az egyház­
nak hatalmában áll a kiközösítés, semmiképen nem fog­
lalja magában azt, hogy azt minden jogos esetben köte­
les alkalmazni. Ha végtére azon helyeket hozták fel,
melyekben az egyházi atyák a világi fejedelem elleni
lázadás bűnös voltáról beszélnek, akkor az volt a felelet,
hogy a pápa senkit sem izgat ily lázadásra, mert a leté-
tetés által a fejedelem souverainitásától fosztatik meg. r)
Ily módon az egyházi atyák nyilatkozatait könnyen
mellőzték és a pápa egyházi tekintélye majdnem eretnek­
séggé tette igényeinek kétségbevonását.
Másodszor meg kell jegyeznünk, hogy a letevési
jog tana a pápák részéről nem annyira külön követelés,
mint inkább az egyházi tan más részeinek logikai és
szükségképi következménye volt. A pont, mely körül az
e tárgybeli katholikus viták kiválólag forogtak, a pápá­
nak azon joga, melynél fogva a bűnöst nyilvános vezek-
lésre kényszerítheti, azon Ítélete, mely minden polgári
hivataltól való megfosztatást magában foglal, s ennél­
fogva fejedelmeknél a letétetést is. 2) De akár el, akár

') A pápai párt egyik fővédelmezője ezt igy fejezi k i :

„Certe licet Paulus d ix erit: „omnis anima potestatibus sub-
dita sit“ nunquam addidit, etiam potestatibus excommunicatis;
vei deprivatis u papa.“ (Suarez, De F id e, lib . VI. c a p . 4.)
3) Bianchi, P u is s a n c e E c e le s ia s tiq u e , tóm. I. pp.
550—571. Kegyes Lajos ily módon tétetett le.
 156 —

nem ismerték is el az egyházban e jogot, a fölött nem

lehet kétség, hogy a hatalomnak, mely az egyházi tekin­
télyeknek jogot adott az eskütől való feloldozásra, ok­
vetlenül politikai uralomra kellett vezetnie; mert nem
könnyű belátni, hogy azok, akik e hatalom jogosságát
elismerik, miképen tehetnek kivételt az alattvalók hűség­
esküjénél.
Midőn a scholastikai bölcsészet általános lelkese­
dést támasztott a keresztyénségben a kisszerű meghatá­
rozások és a theologia minden rétegeinek rendezése és
átdolgozása iránt, többé vagy kevésbé minden iratokban
mutatkozott azon ellenséges állás, melyet az egyház a pol­
gári hatalom irányában elfoglalt. Aquinói Tamás, mind­
ezen theologusok legjelesbike, ugyan határozottan ki­
mondja az alattvalóknak azon jogát, hogy a jogtalan
és bitor uralkodóknak felmondhatják az engedelmessé­
get , *) de úgy látszik, hogy ezen korát megelőző nézet
nem fogadhatott el általában vagy legalább nem teijesz-
tetett el mindenütt. Azonban a pápák azon joga, hogy az
eretnekké lett fejedelmeket letehessék, akkoriban általá­
nosan el volt ismerve. 2) A scholastikusoknak köszönhet-

') „Príncipibus saecularibus in tantum homo obedire

tenetur, in quantum ordo justiciae requirit. Et ideo, si non
habeant justum principatum, séd usurpatum, vei, si injusta
praecipiant, non tenentur eis subditi obedire, nisi forte per
aocidens propter vitandum soandalum vei periculum.“ (Sum­
ma, P a r s II. Q u a e st. civ. a rt. 6.)
2) Bossuet megjegyzi, hogy a scholastikusok Aquinoi Ta­
más után századokon keresztül majdnem egy értelemben e tárgy­
ban, de bizonyosan tévedtek ! (Lásd Bianchi, tóm I. pp. 135’
 — 157 —

jűk kiválólag a királyok isteni jogának közvetett jellemé­

ről szóló tan meghatározását is, mely a nézetek történel­
mében, mint Locke és Rousseau elveinek embryója igen
nevezetes. Általában azon hiszemben voltak az emberek,
hogy a pápák és királyok hatalma egyenesen az istentől
ered, s a királyi védők ezen tényből azt következtették,
hogy a pápának nincs több hatalma a királyt letenni,
mint a királynak a pápát letenni. De némely scholastiku-
sok szerint az volt a kettő közti külömbség: hogy a pápa
egyenes és közvetlen képviselője a Mindenhatónak, de a
király egyenesen a néptől származtatja hatalmát. A te­
kintély elvontan véve, isteni eredetű; és ha a nép egy bizo­
nyos családot emelt a trónra, akkor az isten szentesítése
van tagjai felett, de a királyi hatalomnak egyenes és köz­
vetlen forrása a nemzet.*) Ámbár e tan nem a nép, hanem
a pápa érdekében hirdettetett, és ámbár általánosan azt
tartották, hogy a nép, ha eredeti tekintélyét a fejedelemre
ruházta, azt ismét nem veheti vissza, kivéve talán azon
rendkivüli esetben, ha a fejedelem saját országát idegen
hatalomnak adná e l; nem kevésbé bizonyos az is,
hogy azon elvek láncolatának első szemeit, melyek
a francia forradalomban kifejezést nyertek, itt talál­
juk fel.

136.) A scholastikus írók közt leghajlandóbb volt a szabad­

ságra az angol Okham Vilmos. (Milman, H ist. of L a tin C hris-
t i a n i t y , vol. pp. 470—474.)
') Suarez, De F id e , lib. III. cap. 2. Bianchi, eh. I.
Ezen theologusok külömböztetéseiket a keresztyénség erede­
tére akarják visszavinni, de az ő formális meghatározásuk
és rendszeres alkalmazásuk kiválólag scholastikusak.
 — 158 —

Mindezek után ez azonban inkább kíváncsiság

ügye, mintsem hogy érdemes volna a scholastikusok által
ránk hagyott szemlélődések sokaságában a növekvő sza-
badelvüség gyenge vonásait fölkeresni. Bármi legyen
is némely szerzetes szemlélődő nézete, bármily fényesek
legyenek is nehány iparos, félig skeptikus köztársaságok
tettei *), mégisla nemzetek jogai csak a reformatio által

‘) Az olasz köztársaságok politikai befolyása Angolor-

szág közvéleményére igen nagy volt a tizenhetedik században,
midőn az utazás általános szokássá le tt az angol előkelőbb
osztályoknál, és midőn a legjelesebb tehetségek nagy része
Olaszországban megismerkedett a kormányzásról szóló olasz
iratokkal, és bámulták az olasz, különösen a velencei alkot­
mányt. Az olasz szellem hatásának az angolokra legfőbb kép­
viselője Harrington volt. Az ő „Oceana“-ja, ámbár a köztársa­
ság korában, Cromwellnek ajánlva, jelent meg, teljesen ment
maradt a puritanismus befolyásától, s egyedül Cromwell ked­
ves leányának, Lady Claypolenak közbenjárása folytán nyo­
mathatott ki. (Toland, L ife of H a r r in g to n ) Nevezetes,
hogy mig Harrington művei köztudomás szerint nagy mérték­
ben az olaszokon alapulnak, bármely más tizenhetedik szá­
zadbeli iratoknál hivebben adják elő azt, ami az angol sza­
badság határozott érdemének tartatik. Hogy egy jó kormány
nem mechanismus, hanem organismus — más szóval, hogy
annak természet szerint a társadalom állapotából kell kifej­
lődnie, és nem theoretikusok által ráerőszakoltatnia, hogy a
teljhatalmú népképviseleti gyűlések egyedüli fentartói a sza­
badságnak, hogy a lelkismeieti szabadság összeköttetésben áll
a politikai szabadsággal, — hogy a külömböző államhatal­
mak közt bizonyos egyensúlynak kell lennie, hogy a birtok
uralkodást szül, ezek oly tételek, melyeket Harrington védel­
mezett, s még most is fő külömbségi pontokat képeznek az
angol és a franciaféle szabadság között. Harrington a válasz­
 — 159 —

lettek nagy kérdésekké Európában. A küzdelem által

támasztott engedetlenségi szellem, és azon számtalan
fontos kérdés, melyeket a protestantismus a sokaság Íté­
letére hagyott, arra hangolta a népet, hogy hatalmának
határait szélesbítse; mig a számtalan felekezet, melyek
a nép kegyét hajhászták és a kormányzók és kormány­
zottak közötti hitkülömbség gyakori ellentéte kimeritő
vitákat idéztek elő e tárgy felett. Ennek az volt a követ­
kezménye, hogy a nézeteknek igen nagy különfélesége
támadt, a mennyiben minden felekezet nézetei kiváltké­
pen körülményei, vagy más szóval azon hangulat által
határoztattak meg, mely érdekeiből eredt./
Ha szemlénket a római egyház ulíramontán párt­
jánál kezdjük, mely különösen képviseli a pápa nézeteit,
akkor azt fogjuk találni, hogy az két nagy ténynyel jött
ellentétbe. Először is a fejedelmek közül sokan csak
azért csatlakoztak a protestantismushoz, hogy a pápai
gyámság alól felszabadítsák m agokat; és másodszor né­
mely országban elegendő számmal volt a katholikus la­
kosság, hogy a siker bizonyos reményével állhasson ellent
protestáns uralkodójának. Ehezképest a pontok, melyek
,iz ez iskolához tartozó Írók tanaiban leginkább kiemel­
tettek, ezek: a pápának azon joga, hogy a fejedelmeket,
különösen eretnekség miatt leteheti, és a népnek azon
joga, hogy eretnek fejedelmének ellentállhat. A heves­
ség, melylyel e pontok védelmeztettek, eléggé kitűnik a

tási golyóknak is hő védelmezője volt. Ellene Írtak: Férné,

chesteri püspök „ P ia n - P ia n o “ cimü könyvében, Wren Máté,
az ely püspök fia, Baxter H oly C t> m onw ealth“-jében.
 160 —

pápáknak az angol kormánynyal való alkudozásaiból; s

védő érveiket összefoglalta Bellarmin érsek. „A. legfőbb
püspöknek a világi ügyek feletti supremaciájáról* (On
the Supremacy of tbe Sovereign Pontiff over Temporal
AfFaires) és a híres jezsuita Suarez „A hit védelme' (De-
fence of the Faith) című művében. A párisi parlament
megégettette az elsőt 1610-ben, a másodikat 1614-ben.
Az ultramontanismus legbuzgóbb és legügyesebb
harcosai a jezsuiták voltak, a kik azonban alapelveikben
annyira túlszárnyalták a többi theologusokat, hogy mél­
tán tekinthetők egy külön osztálynak. Az értelemnek
bámulatos hajlékonysága és a világnak alapos ismerete,
mely legalább akkor jellemezte rendjüket, csakhamar
meggyőzte őket afelől, hogy a vita nehézségeit nem le­
het az egyházi atyák előző példája által megoldani, és
hogy a fejedelmek növekvő hatalmát minden áron kor­
látozni kell. Ok látták, a mit a római katholikus egyház­
ban, úgy látszik, senki nem vett észre, hogy a népnek
nagy jövője van, és oly buzgósággal, mely nekik sokáig
biztositandja a dicsőséget, azon dolgoztak, hogy a föl­
szabadítást ők vezessék és siettessék. A legmerészebb
kazuistika rendszere által, magán Ítéletüknek minden
tárgyban, melyet az egyház nem határozott meg világo­
san, bátor használata által, és mindenek felett a scholas-
tikusok némely elveinek ügyes alkalmazása és terjesztése
által sikerült a múltnak hagyományai alól fölszabadul-
niok és a szabadságot mindenütt segiteniök, a hova csak
befolyásuk elhatott. Suarez a fentebb említett könyvé­
ben különösen a királyok isteni jogának közvetett és
közvetlen természetéről' szóló kérdésnek szentelte ma-
 — 161 —

m agát.l) Ö elismerte, hogy van oly kérdés, melyet sem a

szentirással sem az egyházi atyákkal nem lehet eldönte­
ni; de a scholastikusok egészben véve kedvező állást
foglaltak el ez utóbbi nézet irányában, és a pápák gyakran
állították tekintélyűket a világi fejedelmek fölé, a mi az
ultramontan elvek szerint majdnem határozó a kérdésre
nézve. 0 „á társadalmi szerződés” tanát oly ügyesen és
erélyesen fejtegette, hogy a fejedelem általában alsóbb
helyre jutott, mint a nemzet, mig a pápa mind a kettő
fölé jutott. Ezen elvek szerint a fejedelmek érdekeit alá
kellett volna rendelni a nép érdekeinek. A király egész
hatalmát közvetlenül az államtól nyerte : és ha nagyon
roszul kormányozott, a nemzet, ha az állam fenállása kö­
vetelte, letebette uralkodóját 2), sőt ha épen kellett,
mégis öletbette valaki által. 3) Az eretnek király esete

’) Suarez, De F i de, lib. III. c. 2. Ezen könyvet Suarez

feleletül irta I. Jakab angol király egy iratára.
2) Ő azt mondja: „Potestatem hanc deponendi regem
esse posse vei in ipsa republiea vei in Summo Pontifice, di-
verse tamen modo. Nam in republiea solum per módúm de-
fensionis necessariae ad eonservationem suam, . . . . tűm ex vi
juris naturális quo licet vim vi repellere, tűm quia semper
bic casus ad propriam reipublicae eonservationem necessarius,
intelligitur exceptus in primo illő foedere, quo respublica po­
testatem suam in regem transtulit. . . . At verő in Summo
Pontifice est haec potestas tanquam in superiori habente ju-
risdietionem ad corripiendum reges.'1 (De F id e , lib . VI.
eap. IV.)
3) „Ergo quando respublica juste potest regem depone-
re, recte faeiunt ministri ejus regem cogendo vei interficien-
do, si sit necesse.“ (U. o.) Suarez azonban hozzáteszi, hogy a
A felvilágosodás. II. köt. 11
 16 2 —

még világosabb volt; minthogy az eretnekség lázadás

azon isteni tekintély ellen, a melytől a fejedelem nyerte
hatalmát, azért az bizonyos értelemben megsemmisíti a
trónban való jogát, de a mennyiben a pápa volna ily
kérdésben a biró, a letételi ítéletnek meg kellene előznie
a forradalm at.1) A pápának két okból van hatalma ezen
Ítélet kimondására: mert a világi uralkodónak feljebb­
valója, és mert az eretnekség oly bűn, mely az ő bírói
hatáskörébe vág, és a mely világi büntetésre méltó. Ta­
gadni azt, hogy a pápának van joga az eretnekek sujtá-
sára, tekintet nélkül azok rangjára, annyi, mint az eret­
nekség gyanújába esni; 2) tagadni, hogy a halál termé­
szetes büntetése az eretnekségnek, annyi, mint az egy­
ház által rendelt üldözés egész rendszerét megtámadni.
E tan védelmére azon megtámadások ellenében, melyek
veszélyes következményei alapján intéztettek ellene, Sua-
rez azt állitotta, hogy a letett királyt csak azok ölhetik
meg, a kiket arra a pápa fölhatalmazott 3) ; azonban alig

fejedelmek letételének kimondása előtt a népre nézve taná­

csos és illő (ha nem épen szükséges is) volna, hogy a pápa
szentesítését kikérje. Ezen felfogást részletesebben kifejtette
De Maistre, Le P ap é.
') „Statim per haeresim rex ipso facto privatur aliquo
modo dominio et proprietate sui regni, quia vei conflseatum
manet vei ad legitimum successorem Catholicum ipso jure
transit, et nihilominus non potest statim regno privari, séd
juste illud possidet et administrat, donec per sentenciam sal-
tem declaratoriam criminis condemnetur.“ (Lib. YI. cap. IV.)
2) Bianehi igen sok helyet gyűjtött össze ezen nézet
támogatására (Tóm. I. pp. 145—147.)
3) ;,Si Papa regem deponat, ab illis tantum poterit ex-
 — 163

lehet kétség, hogy a jezsuiták nagyon elnézők voltak az

oly gyilkossági kísérletek iránt, melyek az egyházzal el­
lentétben álló letett fejedelmek ellen történtek.
Hiba volna azonban azt állítani, hogy a jezsuiták
a liberális elveket csak a theologiai előnyök tekintetéből,
vagy protestáns országokban vagy egyházi tekintélyek
pártfogása alatt védelmezték. Nemcsak egyszer a legtúl-
zottabb formáikat is hirdették katholikus nemzetek kö­
zött, s bármily különösnek tűnjék is fel ez állítás, ezen
rendben találjuk azon kor legfelvilágosodottabb szelle­
meit. A felvilágosodott szellem legfőbb két ismérve, a
mint már láttuk, az, hogy inkább szeretünk hivatkozni
a természetes vallás általános alapelveire, mint a dogma­
tikai tételekre, és hogy hajlandók vagyunk ez utóbbia­
kat az előbbiekkel öszhangzásba hozni, s mindkét
irányra nézve példákat találunk a jezsuitáknál. Marianá-
nak híres munkája „a k ir á ly r ó l és k irá ly s á g ró l*
(Concerning the King and the Regal Institution) világo­
san mutatja ez igazságot.
Ezen rendkívül nevezetes könyv Toledóban jelent
meg 1599-ben, s elől a jezsuiták fejeinek helyeslésével
van ellátva. x) Hl. Fülöpnek volt ajánlva s annak elő­
nyére írv a : s be kell ismernünk, hogy a fejedelmeknek
ajánlott számtalan müvek között lehetetlen találni olyat,
melyben kevesebb hízelgés volna, mint ebben. Állítóla­
gos célja az volt, hogy a fejedelem számára erkölcsi ta-

pelli vei interfici, quibus ipse id commiserit.* (De F id e,

lib . VI. c. IV.).
') Aláírva Hojeda István a jezsuiták felügyelője által
Toledoban.
11*
 — 164 —
nitásokat adjon, de a tulajdonképen fontos rész, mely
minket érdekel, a nemzetek jogát vizsgálja fejedelmeik
ellenében. A főpont, mely körül a vizsgálódás forog, a
király és zsarnok, mint némileg különböző két dolog
közti különböztetés, melyet némely scholastikusok Aris-
totelestől vettek, és mely a tizenhetedik század elején
igen jelentékeny volt. Oly uralkodónak, a ki a zsarnokok
osztályához tartozik, nincs joga a királyi címhez, az nem
igényelheti az azzal járó előjogokat és tiszteletet, és a
zsarnoksághoz — mint Mariana mondja — nem szüksé­
ges, bogy valaki bitorló legyen. ') Minden — jóllehet
törvényes — uralkodó, ezen osztályba tartozik, ha ural­
kodásának főelve az önzés, és ha népének javát felál­
dozza a maga kedvtöltéseinek és gőgjének. Az ily ural­
kodók a legroszabbak; ellenségei az emberi nemnek.
Ezek a régi Antheusféle mesében a hydra és chimeráként
szerepelnek, melyeknek megsemmisítése az ókori
hősiesség legnagyobbszerű tettei közzé soroztatott. 2)
így állván a dolog, az a kérdés támad, hogy tör­
vényes-e valamely zsarnokot megölni ? 3) Hogy e kérdés
természete fölött semmi kétség ne legyen, Mariana rö­
viden IH. Henriknek Kelemen általi meggyilkoltatását
hozza fel például. 0 nyilt bámulattal beszéli el, hogy e
fiatal dominikánus vallásos lelkesedéstől indíttatva, s az
egyházi üdveszközök által bátorittatva, mint jutott el a
’) De R eg e e t R e g is I n s t i t u t i o n e , pp. 55—05 (első
kiadás).
-) Ugyanott, 62. lap.
3) Ugyanott, lib. I. cap. V. „An tyrannum opprimere
fás sit?“
 — 1C5 —

királyhoz, s aztán mint szúrta le egy megmérgezett kés­

sel, és ő maga mint hullott el az őrök kardjai alatt. , így
halt meg Kelemen, mondja, sokak szerint Franciaország­
nak örök dicsőségére, a haszonnégy éves ifjú, aki nyilt-
lelkű és gyenge testű v o lt; de egy felső hatalom erőt
adott lelkének és testének. *) “
Ezen tett erkölcsi jellemének megítélésénél nagy
nézetktilömhség létezett. Igen sokan halhatatlanságra
méltó tett gyanánt dicsőítették; mások ellenben, kiknek
ismereteit és belátását épen nem lehet kicsinyleni, szi­
gorúan elítélték. Azt mondották, hogy az törvénytelen
dolog, ha egy illetéktelen egyén kárhoztatja és megöli a
nemzet megszentelt uralkodóját, hogy Dávid még legna­
gyobb ellenségét sem merte megölni, mivel az az urnak
félkentje vala, hogy az első egyházat ért valamennyi
üldözés alatt nem találkozott keresztyén kéz, a mely a
trónon ülő szörnyetegek ellen emelkedett volna, hogy a
politikai gyilkosságok a legtöbb esetben csak kárára
voltak azon ügynek, melynek szolgálatot kívántak tenni,
és ha ez törvényesnek ismertetnék el, akkor a fejedel­
mek iránti minden tisztelet eltűnnék, s végre általános
fejetlenség következnék be. „Ilyenek azoknak érvei
mondja Mariana — akik a zsarnokok ügyét védelmezik,
de a nép bajnokai még többeket és hatalmasabbakat
hoztak fel. “ 2) Azután oly hangon folytatja, mely nem
hagy kétséget az ő nézeteiről, felszámlálván a zsarnok-
') Pag. 69. Haliam megjegyzi, hogy az „aeternum Gal-
liae decus“ szavak a későbbi kiadásból kimaradtak, de más­
ban alig van eltérés az első kiadástól. (H ist. of. L it.)
2) Pag. 72.
 — 166 —
öles melletti érveket. A nép hatalmának egy bizonyos
részét átengedte uralkodójának, de nem Ugy, hogy ma­
gának nem tartott volna fel nagyobb tekintélyt, s hogy
azt, amit odaengedett, mindenkor vissza nem követel­
hetné, ha azzal visszaélés történt. 2) Az emberiség álta­
lános szavazata a múltnak nagy zsarnokölőit az embe­
rek legnemesbjei közé sorozza. Ki roszalta valaha, avagy
ki nem bámulta egy Harmodiust vagy Aristogetont vagy
Brutust vagy azoknak tetteit és hősiességét, akik hazá-
jokat felszabadították Domitian, Caracalla vagy Helio-
gabalus zsarnoksága alól ? S mi volna a közérzelem, ha
nem a természetnek bennünk lévő szózata, mely a jó t a
rosztól megkülömböztetni tanít ? 2) Ha valami vadállat
bocsáttatnék el az országban szabadon, s az mindent
pusztítana maga körül, ki kételkednék örülni az olyan
férfiúnak, aki azt saját élete veszélyeztetésével megölné ?
Vagy, mely szavak volnának elég kemények azon gyává­
nak megbélyegezésére, aki összetett kezekkel nézné any­
jának és kedves nejének agyonveretését és meggyilkol-

■) „Certe a republica, unde ortum babét regia potes-

tas, rebus exigentibus Regem in jus vocari posse, et si sani-
tatem respuat, principatu spoliari. Neque ita in Principem
jura potestatis transtulit, u t non sibi majorem reservarit po-
testatem . . . Populis volentibus tributa nova imperantur, leges
constituuntur ; et quod est amplius populi sacramento jura
imperandi quamvis baereditaria successori eonrmantur“ (p.
72, 73. Nevezetes szavak egy spanyoltól és paptól, majdnem
egy századdal Loke előtt.
2) „Et est communis sensus, quasi quaedam naturae
vox mentibus nostris indita, auribus insonans lex, qua a turpi
honestum secernimus.“ (p. 74.)
 167 —

tatását? A legvadabb állat pedig még nem legkifejezőbb

képe a zsarnoknak; és sem az anyának, sem a feleség­
nek nincsenek oly magos igényei szerelmünkre, mint a
hazának.1)
Ezek voltak mind két részről a főérvek, csak a
következményt kellett belőlök levonni. A feladat, mondja
Mariana, nem nehéz, de szükséges kiilömbséget tenni a
különféle esetek között. Először a zsarnok lehet hódító,
aki fegyverhatalommal a népre való hivatkozás nélkül
jutott a fejedelemség birtokába. Ezen esetnél nincs két­
ség, hogy Ehud esete szolgálhat előpéldául, és a zsarno­
kot jogosan megölheti bárkicsoda a nép közül.2) Másod­
szor lehet az az eset, hogy a nép választja az uralkodót
vagy hogy ez örökösödés utján ju t a trónra, de a népet
feláldozza a maga kedvteléseinek, megszegi a törvénye­
ket, megveti az igaz vallást és az ő alattvalóinak vagyo­
nát elprédálja. Ha az ily nemzetnél léteznék törvényhozó
gyűlés, vagy ha ily gyűlés összehivatnék, akkor ez kényte­
len lenne a fejedelmet tetteinek következményeire figyel­
meztetni, s ha makacskodnék, ellene hadat inditani, és ha

0 Pp. 72—74.
2) „In eo consentire tűm philosophos tűm theologos
videó eum prinoipem, qui vi et armis repüblicam occupavit,
nullo praeterea jure, nullo publieo civium consensu, perimi a
quocunque, vita et prineipatu spoliari posse.“ (pp. 74. 75.)
Néhány sorral később következik Ehud dicsőítése. Az „egyező
theologusok nem idéztetnek és Mariana alig idézett valaha
egyházi tekintélyt, de az olvasó sokat találhat Suareznél. (D e
P id e , lib . YI. cap. IV.) Sz. Tamás igazolja Ehudot ezen álta­
lános alapon, és e pontban úgy látszik, keveset vagy semmit
nem tér el Marianától.
 168 —

nem volna más mód, ót nyílt ellenségnek nyilvánítani

és valakit megbízni, hogy ölje meg. J) Végre ha a zsar­
nokká fajult király elnyomná a gyűlés jogát, mind­
addig semmit sem kellene cselekedni, mig zsarnoksága
nyilvánvalóvá és elviselhetetlennné nem v á lt; de ha ez
hekövetkeznék, akkor az olyan embert, aki a nép kíván­
ságához képest a fejedelmet megöli, dicsérni k ell.2) Nem
kell félni, hogy e tan oly sok gyászjelenetet idézne elő,
mint gondolnék. „Az valóban szerencse volna az embe­
riségre nézve, ha sokan volnának oly szilárdan eltökélve,
hogy hazájok szabadságáért készek lennének éle­
tűket és szerencséjüket feláldozni; de a legtöbb embert
önbiztosság aggodalma tart vissza nagy tettek véghez­
vitelétől, s ez az oka, hogy oly sok zsarnok közül csak
kevesen vesznek el kard által.“ — „Azonban a fejedel­
mekre nézve jó, ha azt gondolják, hogy ha népöket el­
nyomják s bűneik miatt türhetlenekké válnak, nemcsak
nem bűn, sőt nagy érdem őket megölni.8)

') „Si medicinám respuat princeps, neque spes ulla

sanitatis relinquatur, sententia pronunciata licebit reipublicae
ejus imperium detractare primum, et quoniam hélium neees-
sario concitabitur ejus defendendi consilia explicare . . . .
Et si rés feret, neque aliter se respublica tueri possit éodem
defensionis jure, ac verő potiore auctoritate et propria, prin-
cipem publicum hostem declaratum ferro perimere. Eadem
que facultas esto euicunque privato, qui spe impunitatis abjecta,
neglecta salute, in conatum juvandi republicam ingredi volu-
erit.“ (p. 76,)
2) „Qui votis publicis favens eum perimere tentarit,
haudquaquam inique eum fecisse existimabo." (p. 77.)
3) P p . 7 7 . 78.
 169 —

Azonban a zsarnokölés kérdésének egy oldala nagv

nehézséget okozott szerzőnknek, s egy külön fejezetet
szentelt neki. Hogy a zsarnoknak tőr általi megyilkolása
dicsérendő tény, arról tökéletesen meg volt győződve;
de mérget keverni ételébe, ez már más eset volt. Ezen
külömböztetésre, mondja alkalmilag Mariana, művének
megjelenése előtt sok esztendővel, egy tanítványa vezette,
midőn tanait, mint nyilvános tanitó adta elő a siciliai
ifjúságnak. ’) A mód, melyszerint azt megoldotta, igen
nevezetes, amennyiben világosan mutatja azon gondol­
kodásmódot és okoskodást, melyből e szemlélődés szár­
mazott. Először kimutatja, hogy a gyilkosság egyik mód­
já t igazoló minden érvek felhasználhatók más mód javára
i s ; mindazáltal azt következteti, hogy a mérgezést
meg kellene tiltani, mert azt az emberek közérzelme
is tiltja, mely a természet szózata és az igazság pró­
baköve. 2)
■) P p 83.
2) „Nos tamen non quid faoturi sint homines, séd quid
per naturae leges ooncessum sit, despicimus . . . . Et est natu-
rae vox communis hominum sensns vituperantium, si quis in
alios quantum vis hostes veneno grassetur.“ (pp. 83—85.)
Mondják, hogy Mariana az ő történelmében kiváló tisztelettel
szól a királyokról; de antimonarchikus nézetei nagyon világosan
tűnnek elő egy kis munkájában e cim alatt: „Discourse on the
Defects of the Government of the Jezuits“ melyben, mi e rend
tagjainál ritkaság, élesen megtámadja a Generált, s nagyon
kárhoztatja azon zsarnoki elveket, melyeken e társaság alap­
szik. A következő hely (melyet 162-5-ki francia fordítás szerint
idézek) igen nevezetes : — „Selon mon opinion la monarchie
nous met pár térré, non pour estre monarchie ains pour
n ’estre bien tempérée. C’est un furieux sanglier, qui ravage
 170 —

A zsarnokgyilkosság tana, melynek főapostolául

Mariana tekinthető, nagyos alkalmas arra, hogy az oly
embereket, akik csak nemrég szabadultak meg a
szolgaságtól s még nem tanulták meg fölszámitani a
politikai cselekmények végkövetkezményeit, elvakitsa.
Egy királyi bűnöst megölni, aki telhetetlen hiúságának
kielégítéséért ezer meg ezer ártatlan ember halálát
okozza, és népének jólétét megsemmisíti, oly tett, mely
első pillanatra dicséretesnek és hasznosnak látszik, kivált
ha a fejedelem azon kötelességek ellen vétett, melyekre
lekötelezte magát. Az áruló, ki a törvény szerint halállal
büntetendő, bűnt követett el, s bünhödése igazságos.
A hűn abban áll, hogy halált okozott; az igazság pedig
abban, hogy csak illetékes hatóság és törvényes uton
szenved halált. De ha az eredeti vétken kivül még a
törvényt is megsértette, melyet védenie kellett volna,
akkor teljes joggal lehet mondani, hogy eljátszotta elő­
jogát ; ő ez által törvényen kívülivé tette magát, s szá-
müzötté lett. Azon felül azon kiváló hely, melyet a
zsarnokgyilkosság mind a görögök és róm aiak, mind
a zsidók történelmében elfoglal, erősen hat a képzelőtehet­
ségre, s bizonyos, hogy a nemzetek egyike sem tekintette
e tényt egy ujabbkori angol érzelmével.
De azoknak, akik a politikai téren szélesebb lát-
körrel bírnak, több mint elegendő lesz az érvek ellen-
súlyozására azon roppant veszély, mely azon bátorítás­
ból ered, hogy egyes emberek egy nemzet sorsának

tout pár ou il passe, et si on ne l’arreste tout court, nous ne

devons espérer de repos.“ (eh. X.)
 — 171 —

biráiúl tegyék magokat. A tetszésnek azon foka, melyet

a közvélemény tanúsított a politikai orgyilkosok iránt,
ha nemis egyedüli, talán főszabályozója számuknak; mert
ha az összeesküvő el lehet is készülve arra, hogy általá­
nos roszalással fog találkozni, mégis az ő lelkesedésének
iránya első pillanatban azon értelmi légkör által lesz
meghatározva, melyben él. Es ha — mint Mariana állítja
igaz, hogy azoknak száma, akik ily vállalatokra elég hatá­
rozottsággal bírnak, minden esetek közt igen csekély,
akkor az is igaz, hogy e kevesen közönségesen oly fér­
fiak, kik épen nem képesek a nemzetek politikáját meg­
ítélni. Mert a fölélesztett hősiesség nagysága nem próbar
köve vagy mértéke az ügy jelességének. Valóban sem­
mi sem bizonyosabb, mint az, hogy a bátorság, önfelál­
dozás és lelkesedés legmagasabb kifejtése az általános
emberszeretet nem azon indokaiból származik, melyeket
mindenki kénytelen helyeselni, hanem a kétségbe vont
kérdések bizonyos osztályához, vagy egy bizonyos párt
érdekeihez való ragaszkodásból. A vita fölélesztése, a
tény, hogy a kérdéses nézeteknek kevés képviselői van­
nak, a győzelemnek rendes eszközökkel való kivívásának
lehetetlensége és a gondolatoknak egyetlen tekintet,
egyetlen tárgy körüli öszpontositása, mindezek élesztik
a fanatismust. Az emberek nagy többsége, környezete
ellenmondásának dacára sokkal inkább fog oly ügyet
védelmezni, melynek él, mint olyat, mely kétségtelenül
jó. Eszerint azt találjuk, hogy a tizenhatodik században
a királyok élete ellen történt sok merényletek majdnem
mind bizonyos vallási nézetekhez való ragaszkodásból
eredtek, melyeket az összeesküvő uralkodó nézeteknek
 — 172 —
óhajtott volna, és melyekkel a népnek nagy része nem
értett egyet. Soha sem létezett tökéletesehh és bátrabb
önfeláldozási szellem annál, mely Ravaillacot arra ösztö­
nözte, hogy az ujabbkori Európának talán legjobb fejedel­
mét megölje. És nem'tapasztaltuk-e napjainkban is,'hogy
valamely forradalmi párt képviselői, kiknek elveit a miveit
emberek többsége elveti, mint próbálták újra meg újra
érvényesíteni céljaikat egy fejedelem meggyilkoltatása
által, aki nem az ő nemzetüké volt, s akinek trónja álta­
lános szavazatjogon alapult, és aki legalább a kortársak
nagy számának Ítélete szerint az európai rend egyik főtá­
maszának bizonyította magát ?
Ezen vizsgálódások, melyeket a régi jezsuita Írók
egészen mellőztek, azt bizonyítják, hogy a zsarnokgyil­
kosság még a legjobb esetben is — még akkor is, ha az
összeesküvő csak azt akarja, amiről erősen meg van
győződve, majdnem mindig szerencsétlenség. De e mel­
lett még oly gyilkosságok is előfordulnak, melyek rom­
lottsági indokból történnek, melyek a zsarnokölésnek
kedvező társadalomban mindig gyakoriak voltak; ehez
járul még azon veszély, mely az államra nézve az emberek­
nek ama nagy, s minden bűnügyben oly kiváló osztályától
származik, mely a bohósággal határos, mely részint túlsá­
gos dicsvágyból, részint természetes akarat gyengeségből,
részint némi őrülés befolyása alatt ellenállhatlan igézet
által nagy feltűnést okozó bűn elkövetésére ösztönöz­
te tik ; és ba még tovább tekintjük az uralkodó és népe
között folytonosan fenálló bizonytalanságot és bizalmat­
lanságot, melynek okvetlenül meg kell lennie, ba az ily
összeesküvések gyakoriak, akkor nem fogunk igen inga­
 — 173

dozni, hogy e tárgy felett kimondjuk Ítéletünket. A poli­

tikai orgyilkosság általános kifejezéssel iszonyú bűnnek
nyilván itta tik azért, mivel legtöbb esetben az is ; és azon
igen kevés esetben, melyek általában kivételekül vétetnek,
kénytelenek vagyunk az abból eredt közvetlen előnyök­
ből egy visszaélési példa csapását levonni.
Eyen bizonyitékoknál a kivihetőség tekintetik elha­
tározónak ezen és a pobtikai erkölcstan sok más kérdé­
seiben ; de a politikai élet fejletlenebb fokán csak igen
kevés fontosságuk lehetett, midőn az emberek lelke még
a theologiai viták által képeztetett, s következőleg arra
volt hangolva, hogy hajthatatlan logikával minden követ­
keztetéseket általános alapelvektől vonjon le. A zsarnok-
ülés ennek folytán igen kiváló helyet foglalt el a libera-
lismus újra ébredésénél Európában. Az első eset, Ugy
látszik, 1408-ban fordult elő, egy paptól támogatva,
nemsokkal az orleansi hercegnek a burgundi herceg általi
meggyilkoltatása után, midőn egy pap, sőt amint mond­
ják, Petit János nevű franciskanus, aki akkor theologiai
tanár volt a párisi egyetemnél, igazolta a tényt s nyilvá­
nos beszédet tartott azon tételről, hogy a természeti és
isteni törvények szerint minden alattvalónak szabadsá­
gában áll az áruló vagy kötelességét mulasztó fejedelmet
megölni vagy megöletni. l) Ezen tan későbben erősen

*) Ugy hiszem, hogy minden történelmi könyvben igy

neveztetik; azonban a J o u r n a l d e s S c a v a n s 1748-ki folya­
mában (994—996 11.) egy iró azt állítja, hogy e pont még
kétséges. Megjegyzésre méltó, hogy a herceg, kinek indítására
a gyilkosság végrehajtatott, maga is gyilkos keze által ve-
 — 17 4 —

megtámadhatott Gerson által és kárhoztattatok a kon-

stanci zsiiiat által. *) Azonban a reformatio után ismét
nagyon elterjedt. Grévin, Jodellenek közvetlen tanítványa
és igy a francia dráma egyik megalapítója, a színpadra
vitte „Caesar halála* cimü darabjában, mely először
1560-ban adatott elő s Ravaillac idejében antimonarchi-
kus előszóval újra kinyomatott.2) Mariana művének ki­
adása előtt kevés esztendővel nem kevesebb, mint bá­
rom jezsuita védelmezte e tant u. m : Toletus Ferenc,
Sa Manó és a bires Molina. 3) Az első, ki 1583-ban püs­
pökké neveztetett ki, különösen oly zsarnokoknál he­
lyeselte, akik a hatalmat bitorolták,4) de azt is megje-

szett el. (Van Bruyssel, H ist. du C om m erce B elg e, tóm.

II. p p . 4 8 . 4 9.)
*) Mariana habozás nélkül veti el e határozatot, mivel
az ultramontan elvek szerint nem erősittetett meg a pápa
által. (De R e g e p. 79.) Suarez úgy látszik kötelezőnek ismeri,
de azt állítja (De F id e lib . VI. c. 4.), hogy az csak in r e g i ­
m in e levő zsarnokokra alkalmazható, mivel a zsinat kárhoz­
tatta a nézetet, hogy az „alattvalók* megölhessék a zsarno­
kot, az in t i t u l o zsarnoknak tulajdonkép nincsenek „alatt­
valói.*
2) Részletesebb tudósítást ad e színdarabról Charles, L a
C o m éd ie en F r a n c é au S e iz ié m e S iécle.
3) Sa portugalli, a másik kettő spanyol volt. E tannak
kiválósága Spanyolországban II. Fülöp idejében, részben Spa­
nyolországnak Erzsébettel való viszályának tulajdonítandó,
aki in titulo és in regimine zsarnoknak tartatott, azért ter­
mészetesen orgyilkolásra volt szánva. Mariana könyve valószí­
nűleg II. Fülöp alatt Íratott, mert a nyomatási engedély csak
bárom hónappal későbben kelt a király halála után.
4) „A dverte duplicem esse ty ra n n u m ; unum p o te sta te
 — 175 —

gyezte, hogy a nép leteheti és halálra Ítélheti a törvényes

fejedelmet, és hogy aztán akárki megölheti. Sa ') és
Molina 2) még nagyobb nyomatékkai mondják ki ugyan
azt a nézetet és Ayala Boldizsár, korának leghíresebb
spanyol jogtudósa, ámbár „jogáról“ szóló, 1582-benmeg­
jelent híres művében világosan elveti e tant a törvényes
jogú zsarnokokat illetőleg, mégis szívesen elismeri a
bitorlók irányában. 3) A francia jezsuiták a Mariana

et dominio, qui non habét titulum verum, séd tyrannice occu­

pât rempublicam : et hunc licet occidere, dum aliter non
potest libcrari respublica, ét dum spes est libertatis probabí-
lis ; aliter non licet privato euilibet occidere. Alterum admi-
nistrationi, qui habét quidem verum titulum, séd tyrannice
tractat subditos, et hunc non licet absque publica auctoritate
occidere.“ (Sum m a C asuum C o n s c ie n tia e , lib . V. c.
VI. p. 652,)
') „Tyrannice gubernans juste acquisitum dominum non
potest spoliari sine publico judicio ; lata verő sententia potest
quisque fieri executor : potest autem deponi a populo etiam,
qui juravit ei obedientiam perpetuam, si monitus non vult
corrigi. Ac occupantem tyrannice potestatem quisque de populo
potest occidere, si aliud non sit remedium, est enim publi-
cus hostis.“ (A phorism . C o n fe s s a rio ru m : v e rb . Ty-
ran n u s.)
2) „Tyrannum primo modo nefas est privatis interficere,
possit tamen respublica quoad capita convenire, eique resis-
tere, lataque sententia deponere ab administratione atque
ilium depositum punire. Secundo modo tyrannum quivis de
republica potest licite euminterficere.“ (C om m ent. P a rs . I.
tr. ü l, d isp . 6.)
3) „Tyrannum, qui per vim et illegitime principatum
occupavit, si tyrannis aliter tolli non possit, occidere cuili-
bet licitum sit“ (De J u r e e t O ffic iis b e llic is , lib . I.)
 — 176

müve'folytán ellenük támadt zaj m iatt ugyan elvetették

ennek elveit; de Mariana 1611-ben védőre talált egy
Keller1) nevű más jezsuitában, aki csak egy kivételt tett,
nevezetesen, Hogy a zsarnokölés igazolásához mindig
szükséges a formális elitélés. Midőn Kelemen megölte
ü l . Henrinket, a katholikus liga palástolatlan örömben
tö rt ki a hir felett s a gyilkosnak arcképe sok templom­
ban tisztelet tárgyául állíttatott fel az isten oltárára. A
pápa nyilvánosan azt mondotta, hogy e tett méltó egy
Judithoz, továbbá, hogy azt csak istennek különös segítsé­
ge mellett lehetett végrehajtani, sőt az istenség sérelmére
összehasonlította a testté levéssel és a feltámadással. 2)
Másrészről nem volna igazságos, elfelejteni a Guise herceg
meggyilkoltatását Franciaországban s Beaton bibornokét
Skótországban, e politikai gyilkosságoknak a legjelesebb
protestánsok általi igazolását, s azon sok lázitó műveket,
melyek a zsarnokölés helyeslésével legalább határosak, s
melyek protestáns sajtó alól kerültek ki.
A zsarnokgyilkosság fővédelmezői mindazáltal
kétségen kívül a jezsuiták voltak; s ennek okát nem
nehéz kitalálni. Az mondatott, hogy kormányuk despo­
tikus jelleme az utóbbi időben ellenségesnek bizonyult
be az egyéniség emelkedése iránt náluk, és hogy amig a
rend, mint egész, virágzott, addig nagyon gyenge volt

*) T y r a n ic id iu m , seu S c itu m C a th o lic o r u m de

T y r a n n i I n te r n e c io n e című könyvben. Ezen (mintegy kál­
vinista. megtámadásra feleletül irt) könyv igen nagy tanulsá­
got nyújt a zsarnokgyilkosság régi irodalmáról. Busaeus, Né­
metország éjszaki részének jezsuita generálisa approbálta.
2) De Thou, liv . XCVI, V. Sixtus volt a pápa.
 — 177 —

arra, hogy akár az értelein akár ajellem eredetiségét

hozza elő. *) De bármint legyen is most, annyi bizonyos,
hogy a társaság első éveiben nem igy volt, midőn egyes
jezsuiták'szét valának szórva az eretnekek községeiben
és folytonosan nem mertek harcolni túlnyomó többség
ellen. Szellemüknek minden forrásai a legnagyobb mér­
tékben igénybe voltak véve, s okuk volt bátorítani a né­
zetet, mely az egyeseket oly állapotba helvezé, hogy ké­
pesek voltak egy önfeláldozási tett által egész nemzet
sorsa felett uralkodni.
Azt mondják, hogy Marina müve túlzott példája a
jezsuita elveknek, s ez bizonyos értelemben kétségen
kívül igaz. Mariana az ő tanát jellemző egyenesség és
kíméletlenség tekintetében majdnem egyedüli az ő rendi
társai között, s még inkább kitünteti magát azon nyo­
matékosság által, mellyel a tisztán politikai jogok mel­
lett időz. Jóllehet könyvében soha nem feledkezik meg
az egyház érdekeiről, azért ezek sem el nem homályo-
sitják, sem ki nem zárják a nép érdekeit; s mindazon
korlátok, melyeket az eretnekeknek áhit, éppen Ugy vannak
felállítva a zsarnokság ellen is. A zsarnokgyilkosságról
szóló tana, bármily túlzott és veszedelmes, csak követ-
keztetetés volt bizonyos elvekből, melyeket rendjének
minden theologusa vallott, és a melyek nagy fontosság­
gal bimak mind a polgári szabadság, mind a föl4világo-
sodás történelmére nézve. Az ezen iskolából kikerült

’) Lammenais. A ffa ire s de Rom é. Lamennais korától

Ravignan és Félix nevei sokat tettek arra, hogy a rend e
szemrehányástól megszabadittatott.
A fölvilágosodás II. köt. 12
 — 178

minden iratban ugyanazt az óhajt látjuk kifejezve, hogy

az uralkodó hatalma korlátoltassék s a népé kiszélesbit-
tessék, ugyanazon határozottságot arra, hogy a politikai
rendszer oly tanra alapittassék, mely inkább hz észtől,
mint a tekintélytől származik, ugyanazon irányt, hogy
oly elvek taníttassanak, melyeknek alkalmazása okvetle­
nül a theologia mezejére is kiterjesztessék — akár tet­
szik szerzőjüknek, akár nem. Mind vagy majdnem mind
ezen Írók az egyház érdekében sürgették a „ társadalmi
szerződés “ tanát, mely hivatva volt arra, hogy a későbbi
korszakban az európai szabadság sarkkövévé legyen.
Majdnem mindnyájan nagy külömbséget tettek a király
és zsarnok között, ez utóbbinál majdnem mindnyájan
megkülömböztetik a zsarnokot in reg im in e , (az a z :
törvényes uralkodót, aki visszaélt hatalmával) és in ti-
tu lo (az az : uralkodót, aki tulajdonképpen semmi
tekintéllyel nem b ir); és majdnem mindnyájan elismer­
ték, hogy a pápai letétel a királyi hatalom jogcímének
eltörlése által az uralkodót az első osztályból a másodikba
helyezi. Ezek voltak fanjuknak valóban lényeges pont­
jaik, mert ezek voltak azok, melyek a politikai gondol­
kodásmódra mélyen és folytonosan befolytak, és e pon­
tokra nézve a jezsuiták majdnem egyértelemben voltak.
Alkalmazásukban eltérnek egymástól. A zsarnokgyil­
kosság, legalább az in re g im in e zsarnok eseténél, ren­
desen kárhoztattatott, ámbár amint láttuk, olyanok sem
hiányoztak, akik azt állították, hogy a nép épen Ugy,
mint a pápa leteheti, halálra Ítélheti vagy valaki által
megöletheti az uralkodót. Az in titu lo zsarnok eseténél
úgy látszik keményebb nézet uralkodott. Ha hóditó
 179
vagy bitorló volt, akkor sz. Aquinói Tamás szavai sze­
rint meg kellett öletnie. *) Ha pedig eretnekség miatt
letett fejedelem volt, akkor azt hozták fel, hogy az
eretnekség már magában is halált érdemel, és hogy a
letett fejedelemnek minden tette a legsötétebb bűn a
a katholicismus ellen, melyet csak az államban semmi
törvényes tekintéllyel nem biró ember követhet el. Az e
kérdésnél néha előforduló finom külömhöztetések köde
szabad tért nyújthatott a vitatkozók élesesziiségének, de
a fanatikusok szenvedélyeire csak kis befolyással bir-
hatott. 2)
Ha már most a jezsuitáktól a katholikus egyház gal-
likán részéhez fordulunk, az ellentét igen nevezetes lesz.
Itt az érdekeknek egészen uj sorával következőleg uj elvek
kel találkozunk. A francia egyháznak és a vele összeköt­
tetésben levő monarchiának nagy hatalma már régen oda
vitte a püspököket, hogy a pápai székkel való érintkezésök-
ben bizonyos függetlenségben legyenek, ami másutt isme­
retlen volt, és az egyház és állam közti szoros szövetség
mind a kettőnek érdekében állott. De hogy az ily szövet­
ségnek hatása legyen, arra nézve szükséges volt, hogy a

') Lásd Suarez, De F id e , lib . VI, cap. IV.

2) A depositio tanának a zsarnokgyilkosságra való
célzásáról helyes megjegyzéseket teszBossuet, D e fe n sio lib.
I. c. 3. A zsarnokgyilkosságról szóló tan, Ugy látszik meg­
szűnt a jezsuitáknál Suarez halála u tá n ; Európa állapota
olyszerű volt, hogy semmi szolgálatot nem tehetett s a jan-
senisták vitái egészen más irányra vonták a jezsuiták figyel­
mét. Pascal az ő P r o v in c iá i L etters-jéb en csak melléke­
sen érinti a jezsuiták ezen tanát.
12*
 — 180 —

pápa, amennyire csak lehet, közönséges püspöki rangra

szorittassék és az uralkodó az isten közvetlen helytar­
tójául emeltessék fel. Ekképen a püspökök megszabadul­
tak a pápai felsőség nyomásától és a fejedelem a kiátkozás
következményeitől. A gallikán elvek védelmezői képesek
voltak véglegesen bebizonyítani, hogy a pápának a világi
hatalomba avatkozási kísérletei ellen majdnem mindig
kitüntették magokat a francia theologusok, mig az ő elle­
neik hasonló igazsággal azt válaszolták, hogy gallikán te­
kintélyek semmiképen sem egyeztek nézeteikben, és hogy
a pápa igényeinek tagadása nem mondatott ki szigorú
dogmatikai formában. ') Az eretnek fejedelem esete alig
fordult elő a reformatio elő tt,2) s más esetekben a két egy-
ház-felekezet közti versengés sokkal inkább folyamatban
volt, semmint formális határozatba foglaltatott volna.
Az egyik rész folyvást azon törekedett, hogy a pápa
lelki hatalma a zsinatokra s világi hatalma a királyokra
is kiterjesztessék; a másik részen pedig megfelelő törek­
vés nyilatkozott ellenkező irányban. Minthogy a letevési
hatalom a középkorban a szabadelvűbb politikai rendszer
központja volt, és minthogy m indaz, ami a pápáktól
elvétetett, a királyoknak adatott, a gallikán tan mindig
ellensége volt a szabadságnak. Minthogy azonban egy

') Az egyik nézetről lásd Biancbi, P u is s a n c e Sou-

v e ra in e , a másikról Bossuet, D efensio-ját.
3) Bianchi szerint az első katholikus, a ki azt állította
hogy a pápának nincs hatalma az eretnekké lett fejedel­
mek világi ügyei felett rendelkezni, angol volt I. Jakab ko­
rában — William Barclay, az A rg e n is szerzőjének atyja.
Berclay ellen irt Bellarmin. (Bianchi, tóm . II. pp. 768—769.).
 — 181 —

olasz papnak beavatkozása a francia politikába egyszers­

mind a franciák nemzeti büszkeségét is sértette, azért *
igen népszerű v o lt; és i g f a hazafíság, a francia törté­
nelem sok következő korszakában károsnak bizonyult
be a szabadságra nézve.
Egy kis ideig Ugy látszott, mintha a reformatió-
ban uj kombinatiók keletkeztek volna. A protestánsok­
nak a pápa hatalma elleni támadásai egy pillanatra
ellenhatást idéztek elő javukra, mely világosan kitűnt
az 1615-ben Párisban tartott főrendek gyűlésén. Ekkor
a harmadik rend, akár azért, hogy tagjai között protes­
táns elvek terjedtek el, akár azért, hogy kiválólag ő kép­
viselte a középosztály világi érdekeit, több cikkely között
egy nyilatkozatot tett, hogy a pápának semmi körülmé­
nyek között sincs hatalma a fejedelmet letenni, s az
alattvalókat hűségesküjök alól föloldozni; de a nemesség
és papság e nyilatkozatot nem akarta elfogadni, s Perron
bibornok, valószínűleg mint a papság képviselője, a leg­
nagyobb eréllyel védelmezte az ultramontán elveket. *)
Azonban a francia papság érzületében csakhamar
tökéletes változás történt. A hugenották, külömböző
zsinataikon nagy nyomatékkai tagadták az isten és király
közti közbenjáró hatalom létezését, s némileg veszély
támadt, hogy ha e nézethez egyedül ők ragaszkodnak, a
polgári hatalom könnyen részükre hajolhatik. Azonfelül
a francia protestánsok hadat izentek uralkodójuknak a
célból, hogy lelkiismeretük szabadságát kivívják, és a
francia katholikusok e háboiut természetesen bűnnek

') Bianchi, tóm . I. pp. 96—104.

 182

nyilvánítottak. A Sorbonne 1668-ban kimondotta a

világi hatalom teljes függetlenségét, és a nyilatkozat
újra kimondatott az 1682-ki hires cikkelyekben, melyek
a gallikanismus alapjaiul ismertettek el. Bossuet ezen
cikkelyek védelmezésében csakhamar rendszerbe állí­
totta ezen iskola egész theologiáját. Általános eredmé­
nyét, amennyiben a polgári szabadságot illeti, röviden
összefoglalhatom. A király az istenség egyenes és köz­
vetlen tekintélyétől veszi trónját, s ennélfogva világi
minőségében teljesen független mind a pápától, mind a
nép kivánataitól. Mindazon pápa, aki letevési jogot
tulajdonit magának, túllépi hatáskörét s bitorlás bűnébe
esik; minden alattvaló, aki fejedelme vagy annak ható­
sága ellen emeli kezét, halálos bűnt követ el. A népnek
egyedüli kötelessége, hogy engedelmeskedjék, s e köte­
lessége alól semmi zsarnokság és igazságtalanság nem
mentheti föl. Ha a nép uralkodói olyanok, mint a far­
kasok, akkor a keresztyéneknek juhoknak kell mutatniok
magokat. ’)
Ilyen volt a katholikus egyház különféle pártjainak
tana. Ha már most a protestánsokhoz fordulunk, akkor
legalább is olyan különféleségre találunk, mely szintoly
világosan magyarázható ki az érdekek különféleségéből.
Azonban jóllehet a minden külön felekezet által, bizo­
nyos időben védelmezett nézetek főleg azon körülmények
eredményei, melyek között ama felekezetek éltek, mégis
volt nehány vizsgálódás, mely a mozgalmat szövevényessé

') Defensio, lib. I. c. IS. 16. A v e r tis s e m e n ts s u r

le s L e ttr e s de M. J u r ie u , Nro. 5.
 1 83 -

tette. Először is azon tény, hogy a reformatio tulajdon­

képen szellemi forradalom cselekménye — a tekintélytől
a nép Ítéletére való hivatkozás — volt, ösztönt adott az
engedelmetlenség szellemének, mely még inkább erősö­
dött a köztársasági forrna által, melyet az uj szervezetű
népek közűi sokan elfogadtak. Az egyházi alkotmány a
régi egyházban nevezetes módon úgy kötötte össze a
tekintély elvét a szabadság elvével, hogy a püspöki te­
kintélyt a legmagash polcra emelte, mig magok a püs­
pökök általános szavazat utján választattak. De a foly­
tonos centralisatiónak processusa csakhamar megzavarta
ez egyensúlyt, s az egyházi szervezetet köztársaságból
egyeduralommá változtatta; és jóllehet az eredeti elemek
a protestantismusban újból fölélesztettek, ezen fölélesz-
tés olyformán történt, hogy az eredeti jellem lényegesen
meghamisittatott. Az általános választás rendszere, és a
püspökség legfőbb isteni tekintélye, mely a régi egyház­
ban az egy kormányformának két kiegészítő részét ké­
pezte, a reformatióban erőszakosan elkülönittetett egy­
mástól, és a legnagyobb ellentétbe helyeztetett: — a
kálvinista gyülekezetek úgy szervezkedtek, mint az egyik­
nek fővédelmezői, és az anglikanismus a másiknak kép­
viselőjévé lett.
Gyakran megjegyezték, s az magában véve elég
világos, hogy, ha az emberek egyházi közügyeiket demo­
kratikus alapokon szervezték, előszeretettel viseltetnek
hasonló természetű politikai szervezet iránt is. Ha az
egyházi kormányzatban megszokták a kormány befolyá­
sát féltékenyen korlátozni, a legfőbb hatalmat a meny­
nyire lehet felosztani, és a többség akaratát a tekintély
 — 184 —

alapjául tekinteni, akkor alig fogják magokat zúgolódás

nélkül alávetni az oly politikai rendszernek, melyben
minden hatalom egy ember kezében öszpontosúl, és a
_ melytől a nép minden befolyása gondosan eltávolittatik.
Innét van, hogy a puritanismus természetesen a demokra-
tia felé, az episkopalismus pedig, mely kiválóan a tekin­
tély elvén nyugszik, a despotismus felé hajlik. Ezen irá­
nyok ugyan alkalmilag módositattak különös körülmé­
nyek között, de ritkán vagy soha nem változtak ellen­
kezőre. Néha mind a kettő bensőleg összeolvadt az
alkotmányos monarchiával; de még ez esetekben is ren­
desen azt találjuk, hogy a puritánok azon párt felé ha­
joltak , a mely legközelebb állott a köztársasághoz, a
püspökiek pedig ahoz, amely legközelebb állott a despo-
tismushoz.
Más általános irány, mely az előbbinél sokkal rit­
kábban emlittetik, azon viszonylagos fontosságból ered,
melyet a különböző egyházak az ó és uj testamentom-
nak tulajdonítanak. A szentirás bizonyos helyeinek igazi
értelmét kutatni nem a történetíró, hanem a theologus
kötelessége, de az legalább történelmi tény, hogy a pol­
gári szabadság protestáns védői politikai elveiket a leg­
több esetben kiválólag az ó testamentomból s a despo­
tismus védelmezői pedig saját elveiket az uj tesramen-
tomból merítették. A zsidók történetében oly gyakran
előforduló lázadások kedvenc tárgyai voltak az egyik
pártnak, a Pál apostol által hirdetett feltétlen engedel­
messég, alázatosság a másiknak. Midőn tehát az igazság
és hamisság minden elveit a theologiából származtattak,
és midőn a hagyományok és az egyházi tekintély meg­
 185 —

vetése folytán a theologiai nehézségek egyedüli birájává

a szentirás lett, akkor minden politikai irány megállapí­
tásánál igen fontossá vált annak föltalálása, hogy melyik
testamentom felel meg inkább theologiája hangjának és
alkatának. *)
A kedvező befolyás, melyet a protestantismus volt
hivatva gyakorolni a szabadságra, csakhamar mutatko­
zott. Azon vádak között, melyeket a katholikusok Húsz
és Wycliffe ellen emeltek, egy sem volt közönségesebb
annál, hogy ezek azt hirdették, miszerint a halálos bűn
elkövetése megfosztja az uralkodót a trónhoz való jogá­
tól ; és e reformátorok utóbbika különösen kitüntette
magát az által, hogy nyomatékosan kiemelte a rabszol­
gaság keresztyénellenes jellemét. 2) A reformatio korá­
ban a vezérek nézeteire természetes befolyással voltak
azon különféle álláspontok, melyeket, a különböző feje­
delmek az uj hit irányában elfoglaltak és a folytonos
vallásháborúk esélyei; de egészben véve mégis erősen
kitűntek a szabadelvű irányok, ha nem voltak is gyakran
formaszerü alaptételekbe foglalva. Luther és Kálvin na­
gyon ingadoztak e tárgy felett, és mind a két nézet kö­
vetői hivatkoznak az ő nyilatkozataikra. Az azonban va-
lószinü, hogy Kálvin véglegesen inkább a köztársasági,
Luther pedig — a ki a paraszt lázadás által nagyon fel-
ingereltetett — a despotikus elmélet felé hajlott. Zwingli,
a nélkül, hogy sokat okoskodott volna e tárgy felett, 3)
') Hallani, H ist. o f L i t .
2) Barrington, On th e S t a t u t e s , p. 280.
3) Láss egynéhány éles helyet Kellernél, T y ra n n io i.
dium , pp. 73., 74.
 — 1 86 —

elfogadta honfitársainak szabadelvű nézeteit, s hősiesen

a csatatéren esett el. Hutteni Ulrik, Ugy látszik, a refor­
mált hitcikkelyeket fogadta el a szabadság azon el­
véül, melynek az embert mind az értelmi, mind a politi­
kai zsarnokságtól föl kellene szabadítnia. „Az igazságtól
a szabadságig és a szabadságtól az igazságig “ volt azon
program, melyet hirdetett. Azon ország azonban, mely­
ben a protestantismus a legszabadelvűbb jellemet öltött,
kétségen kívül Skótország, s a férfiú, a ki ezen irányt
legtisztábban képviselte, Knox János volt. .
Egy nagy iró, kinek kora halála az angol iroda­
lomra nézve egyike volt a legnagyobb csapásoknak, s
kinek fényes tehetsége a legkülönfélébb és a legnagyobb
tudományosság által érlelődött, igen sok világosságot
derített azon kérdésekre, melyeknek megfejtését megki-
sérlettem — s mesteri kézzel ecsetelte a skót reformatío
előzményeit. l) 0 kimutatta, hogy már a reformatio ke­
resztülvitele előtt régen erős harc folyt egyfelől az aris-
tokratia, másfelől a fejedelem és a skót katholikus pap­
ság között; hogy e harc végre az aristokratia győzelmé­
vel és a katholikus egyház bukásával végződött; hogy a
fejedelem iránt nagyon ellenséges mozgalom által te­
remtett uj papság kezdettől fogva főelőmozditója volt a
lázadásnak; és hogy az a koronától gyülöltetve, s a ne­
mességgel csakhamar meghasonolva, a nép részére állott
s a demokratiának legbátrabb és legkitartóbb harcosává
lett. Az egyházi hagyományoknak tökéletes megvetése,
mi a puritán felekezeteket jellemzi, oly helyzetbe tette

') Lásd Buckle, H ist. of S c o ttis h C iv iliz a tio n .

 — 187 —

őket, hogy theologiájokat nehézség nélkül öszhangzásba

hozhatták kivánataikkal; mert egyedül a szentirást is­
merték el zsinórmértékül, és az nagyon is bebizonyított
dolog, hogy becsületes, ügyes emberek a legellenmondóbb
nézetek támogatására a szentirásból vették és veszik bi-
zonyitékaikat. Knox a világi tekintélyek ellen folyt min­
den vitában előtérbe tolakodott és folytonosan a legna­
gyobb nyomatékkai állitotta, hogy a nemzetnek van joga,
sőt kötelessége ellenszegülni az üldöző fejedelemnek.
Midőn azon üldözésekről beszélt, melyeket Mária köve­
tett el az angol protestánsok ellen, kijelentette, hogy az
angol népnek mindjárt kezdetben kötelessége lett volna
a királynét nemcsak letenni, hanem halállal is büntetni;
és jellemző kegyetlenséggel még azt is hozzátette, hogy
hasonlóképen kellett volna cselekedni minden tanácso­
saival és az összes katholikus papsággal is. *)
Azon nézeteket, melyeket Knox főleg heves szónok­
lataiban hirdetett, s melyeket csak vallásos érdekek
szempontjából védelmezett, csakhamar aztán rendszerbe
foglalta és elvilágiasitotta Buchanan, ,I)e J u r e R e g n i

') „And therfor I-fear nőt to afiírm that it had bene

the dutie of the nobilitie, judges, rulers, and people of Eng-
land, nőt only to have resisted and againstanded Marié, that
Jesabel whome they call their queen, bút alsó to have pu-
nished her to the death, with all the sort of her idolatrous
preestes, together with all such as should have assisted her
what tyme that shee and they openly began to supresse
Christes Evangil, to shed the blood of the sainets of Göd and
to erect by that most devillish idolatrie, the Papistical abo-
minations." (Knox, A p e lla tio n .)
 — 188 —

a p u d S c o to s 1" című rövid párbeszédében, mely 1579-

ben jelent meg, és mely sok tekintetben meglepően
hasonlít némely oly iratokhoz, melyek későbben a jezsui­
táktól eredtek. Azonban Buchanannál nem találunk
semmit azon számtalan finom szőrszálhasogatásokbdl,
melyekhez a katholikus theologusok rendesen nyúltak,
hogy kitérjenek az egyházi atyák és scholastikusok
határozatai elől, sem pedig a pápa letevési hatalmáról.
A fejtegetett elvek tökéletesen világosak és határozottak,
kizárólag az észből származtatvák és mindenféle zsar­
nokság ellen intézvék. Az érv „a társadalmi szerződésen “
alapszik. Az emberek természettől fogva társadalmi életre
vannak teremtve ; de hogy a közöttök támadható egye­
netlenségnek eleje vétessék, választottak magoknak ki­
rályokat, és hogy királyaik hatalmát korlátozzák, készí­
tettek törvényeket. Minthogy tehát a királyi hatalom
forrása a nemzet, ennélfogva ez felette áll a királynak, s
Ítéletet mondhat felette ; és minthogy a törvények azért
készíttetnek, hogy az összeütközés esetében a király
hatalmát korlátozzák, azért nem a király, hanem a nép
van hivatva azokat magyarázni. A király kötelessége,
hogy a törvénynyel azonosítsa magát, ') s kizárólag
annak határozatai szerint kormányozzon. Király az,
aki a törvény értelmében, és a nép érdekeivel öszhang-
zásban kormányoz ; zsarnok pedig az, aki saját akaratja
szerint s a nép érdekeivel ellenkezőleg kormányoz. Né­
melyeknél azon nézet terjedt el, hogy az alkotmány által
korlátozott, de azt megsértett király ellen fel lehet kelni,

’) „Rex, lex loquens; lex, rex mutus“ Buchanan.

 — 189 —

de a zsarnoknak, ki alkotmány nélkül kormányoz, min­

dig engedelmeskedni kell. De e nézet egészen téves. A
nép háborút indithat a zsarnok ellen, és azt folytathatja,
ami<T
o
csak le nem veri. Ámbár Buchanan nem védi vilá-
gosan a zsarnoknak magán személy általi meggyilko­
lását, mégis föltétien dicsőítéssel eleveníti az ókori zsar­
nok gyilkosok emlékezetét.
Minthogy e kis értekezés öszhangzásban állott a
kor szellemével és különösen a skót nép szellemével, azért
igen nagy hatása volt. Főelvei, amint láttuk, nem nagyon
kiilömböznek Aquinoi Szent Tamás és a scholastikusok
elveitől; de az által, hogy megszabadította a theologiai
vizsgálódások tömegétől, mely elébb majdnem hatásta­
lanná tévé őket, kivéve ha vallási érdekek forogtak fen,
Buchanan uj korszakot alapított a szabadság történel­
mében. A tanok azonban, melyeket ő első foglalt rend­
szerbe, már elébb el voltak terjedve honfitársai között.
Midőn Erzsébet királyné 1571-ben nehány kérdést inté
zett a skót küldöttséghez azon okok iránt, melyek a
skótokat arra bírták, hogy királynéjokat letegyék, fele­
letül egy hosssztí dissertatiót kapott, melyben a nemze­
teknek fejedelmeik fölötti felsőbbsége volt kiemelve;
amit ő, amint Camden állitja, s ami nagyon is hihető,
rendkívüli indignatióval fogadott. ') Ugyanezen elvek
voltak elterjedve az angol dissenterek között is, s mind
irataikban, mind politikájukban jelentkeztek; Milton csak
ékes prózában fordította le Cromwellnek nem kevésbé
ékesen szóló tetteit.

') Camden, Annál, pars II. (ad. ann. 1571.)

 — 190

Valóban nehéz kifejezni azon nagy hálát, mellyel

Angolország mind az ő nempüspöki egyházainak, mind
pedig Skótországnak tertozik. Ezek, jó és rósz napok­
ban, üldöztetés, hálátlanság és borzasztó jogtalanság
mellett oly időben, midőn úgy látszott, hogy az erény
kiirtatott, és midőn a hithagyás nem volt többé gyalázat,
bátran és hiven csatlakoztak a szabadság zászlajához. Ha
a nagy forradalom okaiban legnagyobb részben világi volt
is, mindazáltal nem kevésbé igaz az is, hogy eredménye
nagy mértékben a skótok segítségének tulaj doni tható,
kik egyedül a vallás által tüzeltettek fel, továbbá azon
hősies bátorságngk, melyet az angol papság öntött a
katonaságba, és ama lelkesedésnek, melyet a puritanis-
mus szellemétől ihletett dicső iratok támasztottak Sem
Károly üldözései, sem Jakab Ígért türelme nem tántorí­
tották el őket. Az angol szabadság kétségen kívül az ő
segítségük nélkül is kivívatott volna: de senki sem
mondhatja, hogy a diadal mennyivel később következett
volna be, vagy hogy a harc minő katastrophákat idézett
volna elő. Mert leginkább a puritanismusnak köszönhető
a tény, hogy Angliában a vallás és szabadság nem külö-
nittetett e l ; sorsának minden változásai között ’) mindig
e két elvnek szövetségét tüntette elő, melyeket az ural­
kodó egyház folyvást összeférlietleneknek nyilvánított.
Ez utóbbi egyháznak állása valóban különös ellen-

') Megjegyzendő, amennyiben kitartásokról tesz tanú­

bizonyságot, hogy Hall Róbert a legügyesebb ujabbkori vé­
dője volt annak, amit a szabadság bibliai oldalának lehetne
mondani.
 — 191 —

tétet képez a puritanismussal. Az anglikanismus minde­

nek előtt udvari cselszövény által teremtve, minden ré­
szeiben a legnagyob Erastianismus szellemétől áthatva, s
egyszersmind oly szellemi tekintély után áliitozva, mely
alig volt kevésbé absolut, mint az általa megbuktatott
egyházé, kezdettől fogva legszolgaibb és leghatékonyabb
szolgája volt a zsarnokságnak. Minthogy azon töreke-
kedett, hogy a világi hatalom segítségével és világi
pompa kifejtése által oly állásra jusson Angliában, mint
aminőt a katholicismus foglalt el Európában, természe­
tesen minden alkalommal a világi hatalom karjaiba ve­
tette magát. Soha egy egyház sem árulta el és tiporta le
annyira országa szabadságát. ') Mindazon kegyetlen
megpróbáltatások mellett, melyeken az angol szabadság
a réformatió óta keresztül ment, befolyásának súlyát
*) Amint Macaulay igazán és igen szépen irja: Az an­
gol egyház több mint 150 évig volt a monarchia szolgája és
a népszabadság ellensége. Kedvenc tanai a királyok isteni joga
és parancsaiknak a szenvedőleges engedelmesség kötelessége
voltak. B tanokat erélyesen védelmezte az elnyomatás, üldöz­
tetés és féktelenség korában, mialatt a törvény lábbal tapod­
tatott, az Ítélet meghamisittatott, a nép emésztetett, mintha
kenyér volna. Egyszer de csakis egyszer — egy pillanatra,
de csakis egy pillanatra, midőn saját méltósága és jóléte érin­
tetett, elfeledte az engedelmességet gyakorolni, melyet tani-
tott.“ (Essay, vol. I. p. 60. ed. 1861.) Haliam azonban egy
különös könyvet fedezett fel, ily cim alatt „A S h o rt T rea-
tis c of Po 1i t i q u e P ow er, kiadva Poynet winchesteri pro­
testáns püspök által, 1558., ebben a leglázitóbb tanok, s töb­
bek közt a zsarnokgyilkosság is védelmeztetik. De magyará­
zata egyszerű. Poynet, Mária üldözése alatt irt. (H ist. of.
L it. vol. II. pp. 37—40.)
 — 1 92 —

mindig a zsarnokság mérlegébe vetette, az alkotmány

megsértésére tett minden kísérletet támogatott és helye­
selt, és a szabadság vértanúinak síremlékére az örökké
való kárhozat borzasztó Ítéletét irá föl. J) Hogy bármily
nagy zsarnokság, az alkotmánynak bármily nyílt megtá­
madása nem igazolhatja az ellentállást; hogy a népjog­
ról szóló minden elvek, melyeken alkotmányos kormány­
zás nyugszik, hamisak; s mindazon törekvések, melyek az
alkotmányos kormányformának felállítását célozzák, halá­
los bűnök, — ez volt az ő folytonos, nyomatékos tana. „A
lázadó — mondá — roszabb, mint a rósz fejedelem, és a
lázadás roszabb, mint az eddig uralkodott legroszabb feje­
delmeknek uralkodása." — .Az isten jó és rósz uralko­
dókat ad “ s ennélfogva „ az oly alattvalókra nézve, kik bű­
neikért rósz uralkodót érdemeltek meg, és azután ellene
lázadtak, kettős és hármas rósz, mivel az istent kisértik,
hogy még inkább büntesse őket. “ Sz. Pál szenvedőleges
engedelmességet tanácsolt Caligula, Claudius és Nero alatt
„akik nemcsak nem keresztyének, hanem pogányok, s
azonfelül vagy bolond uralkodók, vagy kegyetlen zsar­
nokok voltak;" a zsidók még Nebukodnezar iránt is
gyakorolták „midőn az királyukat, nemeseiket, szüleiket,
gyermekeiket, és rokonaikat agyon verette, országukat
elpusztította, a városokat, sőt magát Jeruzsálemet és a
szent templomot fölperzselte, s végre a megmaradtakat

*) „Eternal damnation is prepared fór all impenitent

rebels in hell witli Sátán the first founder of rebellion." —
„Ileavan is the piacé of good obedient subjects, and hell the
prison and dungeon of rebels against God and their prince."
(H om ily on W ilfu l R e b e llio n .)
 — 1 93 —

fogságra liurcoltatta. “ Maga a Szent Szűz, aki régi ki­

rályi vérből, a zsidók régi ős királyaitól származott, nem
vonakodott engedelmeskedni egy pogány és idegen feje­
delemnek annál inkább kell tehát nekünk engedelmes­
kedni „a fejedelmeknek, még ha idegenek, gonoszak és
romlottak is, ha az isten vétkeink m iatt felibünk helyezte
őket;* lehet ugyan, hogy az isten parancsai ellen véte­
nek ; „de még ezen esetben sem szabad semmiképen
erőszakosan lázadnunk az uralkodók ellen, vagy zendü­
lést, lázadást és zavargást támasztani akár fegyveres
erővel, akár pedig bármi más módon az istennek fölkentje
ellen vagy annak tisztviselői ellen, hanem még ily
körülmények között is türelmesen kell viselnünk min­
den roszat.* *)
„Ha semmi kérdést nem lehetne eldönteni — irá
Taylor Jeremiás az ellentállás kérdéséről morál bölcsé­
szeti nagy művében, melyet az anglikanismus hozott
létre, — csak oly nagy okok alapján, mint aminők e kér­
désben hozhatók fel, akkor semmi reményem sem volna
arra, hogy a tudomány vagy béke, az igazság vagy val­
lás ügyének némi szolgálatot tegyek; s ennélfogva egé­
szen azon nézetben vagyok, hogy az olyan ember, aki
törvényesnek tartja nemzetének legfőbb hatalma ellen
harcolni, nem lehet képes határozni a lelkiismeret dol-

’) Homilies on W ilf u l R e b e lio n és On O b e d ie n c e .

Ugyanazon tanok mondattak ki az 1606-ki gyűlés kánonai­
ban, és oxfordi egyetem által 1622-ben, hol egy Knight nevű
papot elitéltek, mivel azt mondta, hogy az alattvalók, kik
vallásuk m iatt elnyomatnak, a körülményhez képest védel­
mezhetik magokat. (Haliam, Const. Hist. vol. I. p. 415.)
A fö lv ilág o so d ás. II. k ö t. 13
 1 94 —

gában, mert azt, kinek lelkiismerete okok tárháza, sem­

misem elégítené ki ezen egyszerű és világos kérdéssel
szemben. . . . A szentirás kifejezése oly világos, hogy
nem kíván semmi m agyarázatot; az egyház gyakorlata
és tana, mely rendesen a legjobb magyarázat, most ily
világos kérdésben csak csekély értékű ; csakhogy magá­
ban véve az is világos s minden külömbség, eltérés és
ellenvetés nélkül általában elismertetik, gyakoroltatik
és tanittatik, hogy bárminő legyen is a felettünk levő
hatalom, mi kénytelenek vagyunk tűrni s önmagunknak
bírái soha nem lehetünk. “ ')
A tan, melyből e kivonatok példák gyanánt szol­
gálnak, több mint 150 esztendőn keresztül folyvást
védelmeztetett az angol papság többsége által az angol
alkotmány történelmének legválságosabb korszakaiban.
Midőn I. Károly megkisérlette a monarchiát despotis-
mussá változtatni, az angol egyház folyvást és lelkese­
detten segítette őt. Midőn a bűn és viszahatás sötét
korszakában, mely a restauratio után következett, a
közvélemény folyama minden szabadelvű nézetekkel
ellenkező irányt vett, és a despotismus alapelvei még a
hődolateskübe is befoglaltattak, 2) az angol egyház élére

') Ductor Dubitantium, lib. III. cap. III. Usher, a ki az

egyházi atyák nézeteinek talán még illetékesebb kifejezője
volt, mint Taylor, még erélyesebb volt. Lásd Elrington, L ife
o f U sh er, vol. I. p. 239. Berkeley szellemdús kísérletet te tt
annak bizonyítására, hogy a szenvedő engedelmesség a ter­
mészet törvénye által van rendelve : lásd D is c o u rs e oá
P a s s iv e O b e d ie n c e .
3) A záradékban áll, hogy az törvénytelen „bármi ürügy
 — 195

állt e folyamnak, s a legszorosabb szövetségre lépett a

királyi udvarral, melynek bűnei a keresztyénség gyalá­
zatára váltak, s átkait nemcsak legközelebbi környeze­
tének romlottsága ellen, hanem egy Hampden és Milton
elvei ellen szórta. A Stuártok erőszakosságának egész
hosszú ideje alatt ugyanazon szellem nyilatkozott. Rus-
sel halálának éve arra választatott ki az oxfordi egyetem
által, hogy Buehanan, Baxter és Milton müvei kiátkoz-
tassanak, és a szenvedőleges engedelmesség kötelessége
egy rendeletben hirdettessék ki, melyet a lordok háza
azután csakhamar elégettetett. x) Az egyház csak akkor
kezdett ellenkezni, midőn Jakab az ő hatalmát is fenye­
gette. Akkor egy rövid, de nevezetes időre csakugyan
ellenzéket képezett a korona iránt, és az angol történe­
lem egyik legdicsőbb eseményét mozdította elő. De alig
lépett Vilmos a trónra, midőn az egyház egyszerre meg­
változtatta politikáját, s egész erejével az alkotmányos
szabadság felforgatására törekedett, mely akkor szilár­
dul á llo tt; és a forradalom nagy történetírója azt mondja,
hogy a papságnak legalább is kilenc tizedrésze Angol­
ország megszabaditója ellen dolgozott. A III. György
idejében történt egész visszahatás alatt ugyanezen szel­
lem mutatkozott. Az első korszakban a papság önkényt

alatt fegyvert fogni a király ellen.11 E záradék a forradalom­

ban kitépetett. (Allén, H ist. of R o y al P r e r o g a t i v e in
E n g la n d , p. 89.). A magna chartában kimondatik, hogy az
azt megsértő király ellen szabad felkelni.
') E rendelet lenyomatott Wodrow, H is t. o f C h u rch
of S c o tla n d cimü könyvében, III. köt. 506. 1. Lásd e tárgy­
ról Haliam, C onst. H ist. vol. II. pp. 459—465. (ed. 1854.)
13* ■
 — 19 6 -

követte szabadsággyíilöletében a hitetlen Bolingbrokeot,

mint vezérét; a második korszakban legbuzgóbb védője
volt az Amerika és a francia forradalom ellen folytatott
háborúknak, melyek Angolországra nézve valamennyi
viselt háborúinál nagyobb vészt hoztak. Kezdettől fogva
végig egyformán viselte magát, s a szabadság mindenik
diadala vereség volt a papságra nézve.
A fólvilágosodás történelmében oly ellentétekre
akadunk, melyeket tényleges bámulat nélkül lehetetlen
valóknak képzelni. Ha visszaemlékezünk arra, hogy az
angol egyház mily hosszú ideig halálos bűnnek hirdette
a királyi hatalom elleni minden lázadást, és hogy az oly
férfiakat, mint Washington vagy Garibaldi „a sátánnal,
mint a lázadás alapitójával a pokolbeli tűzre“ kárhoz­
tatta, akkor nehéz lesz megmondani, ha vajon az angol
közvélemény jelen állása a theologusok tehetetlenségét
mutatja-e világosabban, a kik nem voltak képesek meg­
előzni elveik teljes elvetését, vagy pedig az egyház ru­
ganyosságát, a mely azt túlélte.
Azonban, jóllehet az anglikán egyház e tárgybeli
általános nézete rendkivül szilárd volt, mégis volt egy
lelkész, aki nevezetes kivételt képez, és aki valószínűleg
egyik legügyesebb papja volt a protestáns világnak.
Hooker — az angol írók között nem ugyan a legna­
gyobb, de talán a legfenségesebb — nemcsak fényes
szónoki tehetsége által tüntette ki magát, hanem azon
iránya által is, hogy a természeti jog elveit emelje, és
azon óhajtása által, hogy az egyházat függetlenné tegye
az államtól. A világi hatalomról szóló vizsgálódásaiban
e két jellemvonása feltűnően nyilatkozik. A kormány
 — 197 —
eredetének és jogainak vizsgálatánál alig vonatkozik
valaha az egyházi atyák nyilatkozataira, s ritkán a szent-
irás szavaira, hanem az ókor nagy bölcsészeire való
hivatkozás mellett saját esze szerint fejti ki elméletét.
Az ő tana, lényeges részeiben csak keveset tér el Bucha-
nantól. Az egyesek társadalommá alakultak, s kormá­
nyukra királyokat állítottak fel. A királyi hatalom eleinte
korlátlan volt „ de az emberek csakhamar belátták, hogy
ha e g y ember akaratja szerint kellene élniök, akkor az
v a l a m e n n y i n e k nyomorát idézné elő, és ez kényszeri-
tette őket arra, hogy törvényeket alkossanak, melyekben
mindenki láthassa kötelességét." ’) Ámbár a király leg­
közelebb a néptől kapta meghatalmazását, azért nem
kevésbé szent; mert azok , akik a tekintélyt csak emberi
belátásból nyerték, azt Ugy birják, mint isteni jogot. “ A
király szintén alá van vetve a törvényszéknek, és m int­
hogy a törvényhozás joga az egész népet illeti, a király­
nak minden törekvése a nép akaratja ellen törvényeket
adni, zsarnokság. Az ily törvények egészen semmisek. ~)
Ezen elvek után természetesen azt kellene feltéte-

. ') Eccl. P ol. lib. I. sec. 10.

2) „The lawful power of making laws to command
whole political societies of mén belonging so properly unto
the same entire societies, that fór any prince or potentáté,
of wath kind soever, upon earth to exercise the same of
himself and nőt by express commission immediately and per-
sonally reeeived from God, or else from authority derived at
the first from their consent upon whose persons they impose
laws, it is no better than more tyranny. Laws they are nőt \
therefore which public approbation hath nőt made so.“ (Eccl.
Pol. lib. I. sec. 10.).
 — 198 —

leznünk, hogy Hooker Buchanan következtetésére fogott

jutni, s azt állította, hogy a nép akaratja elegendő ok a
kormány megváltoztatására. Az azonban rendkívül
nevezetes tény, mely azon osztály szellemét mutatja,
amelyhez ő tartozott, hogy e nagy író, aki az ujabbkori
szabadelvüség alaptételeit oly világosan kifejtette, s ma­
gát oly nagy mértékben szabaddá tette hivatala előítéle­
teitől, és aki a szabadság mellett a leghatározottabban
és legnyiltabban irt, mindvégig visszariadt ama követ­
keztetéstől. 0 a kormány hatalmát nagyon kívánta kor­
látozni; ő az alkotmányos kormányt végtelenül többre
becsülte az önkénynél, sőt azt is tanította, hogy az
alkotmányos törvény megszegése méltó ok az ellentál-
lásra; de midőn az utolsó nagy kérdéshez jutott, akkor
a következő szomorú szavakkal végezte : „Elvonhatja-e
tehát az államtest mindenkor, egészben vagy részben a
kormánytól a tőle birt befolyást, ha abból helytelen
dolgok következnek P Fel kell tennünk, hogy az ural­
kodók ily esetekben nem fognak ellenszegülni és ma­
kacsul ahoz ragaszkodni, and alkalmazva a közjólétnek
kárára lenne; de egyátalában nem látom, hogy az ő
akaratjok nélkül mint és minő uj eszközök által segít­
hetne magán a társadalom, még akkor is, ha a kormány
bukik. ‘ ’)
Azt hiszem, hogy a többi müveket, melyek e tárgy­
ban Angolországban megjelentek, alig szükséges szem-

') Boci. Pol. lib. VIII. c. II. A későbbi korszakban Búr-

nőt oly bátran vett részt a szabadelvű mozgalomban, mint
Locke, de ő csaknem egyedül állt az egyházban.
 — 1 99 —

ügyre venni. Egy nagy részük legalább igen ismeretes :

érveik alig mondanak többet, mint ismétlik az általam
leirottakat, és mindezek után nem voltak a fejlődés
valódi okai. A többi népeknél tökéletesebb politikai és
társadalmi intézmények hosszú élvezete folytán Angol­
országban a szabadság szelleme kettőt szült, — a sza­
badság iránti fogékonyságot és dicsvágyat, melyeknek
okvetlenül diadalmaskodniok kellett; és az aránylag
csekély jelentőségű dolog, hogy minő külön bizonyíté­
kokat használtak ürügyül. Másfelől az anglikán egyház
geniusa és körülményei az önkényre hangolták vezéreit,
akik természetesen minden érvet megragadtak támoga­
tására. Azonban meg kell jegyeznem, hody a despotikus
elvek angol védőinél némi nézetkülömbség létezett. *)
A legrégibb iskola, melynek képviselői Barclay és Black-
wood valának, úgy látszik elismerte, hogy az ember
szabadnak születik, s elismert nehány lehető körülményt,
melyek között az ellenszegülés törvényes. A későbbi
iskola, melynek vezérei Fiimer, Heylin, Mainwaring és
Hobbes, egészen tagadta az eredeti szabadságot. Fiimer
„Pátriarcha“ja, mely ez utóbbi oskola tanainak legfon­
tosabb előadását képezi, mint a gallikán iskola némely
iratai, azon előfeltételen nyugodott, hogy a politikai
kormány az a t y á k kormányától 2) ered, s épen oly ter-

') Ezen különbséget világosan kimutatta Sydney.

3) Ezt állította Bossuet, midőn megjegyezte, hog
„Abimelech'1 eredetileg minden palaestinai királyok közös
nevét „atya királyom11 jelentette. (D efen sio , lib . I. c. 3.1.
Angolországban a patriarchális kormány elmélete úgy látszik,
különösen I. Jakab alatt volt népszerű; (lásd Haliam, H ist.
 — 200 —

mészetü, mint az, és ebből azt következtette, hogy min­

den ellentállás bűn. Ezen könyvre azonnal felelt Sydney,
aki a „társadalmi szerződést* állitá fel ellenében, de
érveinek nagy részét az ő-testamentomből kölcsönözte.
Azonban, midőn a reformatio korában a papság ismét
felujitotta Fiimer elveit, *) Locke szükségesnek tartotta
más feleletet adni ki, és igy irta híres értekezését „A
k o r m á n y r ó l ,* mely annyiban tér el Sydneytől, ameny-
nyiben majdnem egészen világi nézetekre támaszkodik,
ámbár nagy részt szentel ellenei theologiai érveinek

of L it, vol. III. p. 439. ed. 1854) de sok nyomára találunk

már a régebbi korszakban is. így az „ I n s t i t u t i o n o f a
C h r i s t i a n Mán (1537) és a T h e N e c e s s a r y D o e t r i n e
a nd E r u d i t i o n f ór a n y C b r i s t i a n M á n (1443)-ban a
szenvedőleges engedelmesség úgy tanittatik, mint a mely az
ötödik parancsolatból egyenesen következik : „Meghalok, mon­
dá lord Capel, midőn a máglyára lépett 1649-ben, mivel meg­
tartottam az ötö'dik parancsolatot, melyet az isten saját ujjá-
val irt. Az engedelmességet parancsol a szülék iránt, és min­
den theologusok, bármennyire térjenek is el egymástői más
pontokban, ebben egyetértenek, s elismerik, hogy az elöljá­
róság is benne foglaltatik.* (Marsden, H i s t o r y of t h e La-
t e r P u r i t á n s , í r o m 1642 to 1662. p. 320.). Másfelől Milton
ezt mondja: „Páter et Rex diversissima sunt. Páter nos ge-
n u it ; at non rex nos, séd nos regem creavimus. Patrem na-,*
túra dedit populo, regem ipse populus dedit sib i; non ergo
propter regem populus, séd propter populum rex est.* (De-
f e ns i o Pop. Ang., cap. I.).
’) A mint Locke mondja: „J shouldnőtspeaksoplainly
of a gentleman long since pást aswering (Sir R. Fiimer) had
nőt the pulpit of laté years publicly owned his doetrine, and
made it the current divinity of the times.* ( P r e f a c e to
T r e a t i s e on Gov er nme nt ).
 — 201 -

cáfolására. Locke majdnem egészen elfogadja Hooker

elveit, a ki iránt a legmélyebb tisztelettel és illő bámu­
lattal viseltetik, de egyátalában elveti azon tulajdonokat,
melyek által Hooker néha neutralisálta tanát. Minden
kormány — mondja ő — a nép adománya a nép javára,
s ennélfogva semmi törvényhozás nem érvényes, mely
ellenkezik a nép érdekeive!, és a kormányformának
semmi változtatása nem jogtalan, ha azokkal öszhang-
zásban áll. *) Az előjog a hatalomnak azon mértéke,
melyet a nemzet ad uralkodójának, s melyet a nemzet
akár kiterjeszthet akár korlátozhat. 2) A népre, annak
beleegyezése nélkül, adót vetni ki, egyszerűen rablás. 3)
Azok, akiket a nép törvényhozással bízott meg, e jogu­
kat nem ruházhatják át másra, 4) s csak is a meglevő
törvények szerint kormányozhatnak. 5) Es minthogy a
fejedelmi hatalom először is a néptől ered, a nép, tet-
') „The end of government being the good of the
community, whatever alterations are made in it tending to
that end cannot be an encroachment upon anybody, sinee no-
body in government ean have ani right tending to any other
end.“ (On Government,) c. XIV.
2) U. o. c. XVIII.
3) „If anyone shall claim a power to lay or levy taxes
on the people without their consent, he thereby invades the
fundamental law of property, and subverts the end of go­
vernment. “ (Ibid. oh. XI.).
4) „The legislature connot transfer the power of ma-
king laws, fór, it being bút a delegated power from the people,
they who have it cannot pass it over to others.“ (Ibid). Ezen
tant méltán emelte ki Gratton és Plunket határozónak az
Anglia és Skotia közti egység alkotmányos jelleme ellen.
5) Ugyanott.
 — 202 —

szése szerint vissza is veheti. Az ügyesség, mellyel e

nézetek megalapittattak, és a kedvező körülmények,
melyek között feltűntek, könnyű diadalt szereztek nekik,
és a forradalom az alkotmány alapjaivá tette.
Megjegyzendő, hogy a türelem diadala és a pol­
gári szabadság diadala egy ugyanazon időben követke­
zett be véglegesen Angolországban, és hogy mind a kettő
egy ugyanazon férfiúban talált legfőbb bajnokára. Mind
a kettői a laikusok által vitetett keresetül az egyház
ellenzése dacára, s annak nyomása alatt. Mind a kettő
elvilágiasitó mozgalmat képviselt : mert a türelem által
a theologiai kérdések elválasztattak a politika körétől,
és a szabadság által a tekintély elve a theologiátől világi
alapra fektettetett. De ami az angol szabadság kifejlő­
dését különösen jellemzi, az, hogy ámbár az egyház és a
papság ellenére, de mégsem a vallással ellenkezőleg va-
lősittatott. Ez — a continentalis szabadság szomorú
történetéhez képest talán a legszerencsésebb tény az
angol történelemben — nagy mértékben kétségtelenül
azon eredménynek köszönhető, melylyel a dissenterek a
vallást és a szabadságot egybekötötték, továbbá az an­
glikán elmélet azon lényeges tökéletlenségének, mely
azon kérdést, hogy a hűség mikor vitessék át a győző
lázadóra, x) eldöntetlennek hagyta, és végre Somer és

') Ugy látszott, hogy az anglikán theologusok által po­

litikai szabályokként felhozott bibliai helyek azt mondják,
hogy a hűségesküt de f a c to mindig a fejedelem előtt kell
letenni. Azonban e tant a papság a forradalom alatt egészen
és dühösen elvetette, azt állítván, hogy amig I. Jakab Sz.
G-ermainban tartja udvarát, addig egyedül ő igényelheti a
 — 2 03

Locke bámulatos mérsékeltségének és még inkább a

reformatio szellemének. A protestantismus soha nem
m utatta világosabban tanának hajlékonyságát, s azon
képességét, hogy alaptételeit változtassa és ismét eldobja,
csakhogy öszhangzásba hozza őket a következő kor szük­
ségeivel, mint midőn az angol politikai rendszert, minden
komolyabb vallásos rázkódás nélkül, a régi egyház egy­
hangú tanának egyenes tagadására és a nemzetinek
majdnem egyértelmű tanára alapította. És az ellentét,
melyet az angol szabadság története m utat a continen-
talis szabadsággal szemben, még feltűnőbb lesz, ha a
keresztyénség nyilt ellenei által tanúsított magatartásra
gondolunk. Angolországban, Shaftesbury kivételével, az
ellenségek legkitűnőbbjei vagy közönyösen vagy ellensé-

hűségesküt, De a forradalom után, Sancrot kiadott egy

B i s hop O v e r v a l l ’s C o n v o c a t i o n Bo o k cimü könyvet,
mely I. Jakab uralkodása kezdetén a gyűlés mind a két háza
által helyeseltetett. Ezen munka, (mely az előtt nem volt
kiadva) a legélesebb kifejezésekkel védi a szenvedőleges en­
gedelmesség tanát, ezt a patriarehalis kormányelvekre ala­
pítja és kijelenti, hogy a jogtanul előidézett kormányváltozás
esetében, a hűség eskü az uj hatalomnak leteendő, ha az
„egészen megerősödött. Erre Sherlock azt nyilatkoztatta ki,
hogy ő az egyház által kötelezve érzi magát Vilmos kormá­
nyának letenni a hűségi esküt, és ennek következtében kapta
a Sz. Pál egyházi dékánságot. Az erre következett kitörést
gyönyörűen festi Macaulay (eh. XVII.). Világos, hogy a két­
ség, mely az anglikán theologusok elméletének ezen részében
tapasztalható, a szabadságnak javára szolgált — először, mi­
vel az elmélet logikai erejét gyöngítette, és másodszor, mivel
azoknak, kik nem merték egészen elvetni, ürügyöt szolgálta­
tott arra, hogy az uj kormányhoz csatlakozzanak.
 2 04

gesen viseltettek a mozgalom iránt. A Stuartok uralkodása

alatt, Hobbes nemcsak védelmezte Taylor és Ussher
legtűlzottabb nézeteit, hanem oly pontig vitte őket,
melytől még ezek a papok is visszarettentek volna ; mert
az ő bölcsészetének végeredménye nem volt más, mint
hogy a világi uralkodókat az erkölcsi törvény fobiráivá
tegye. Anna királyné alatti visszahatás korában a kleri­
kális párt Bolingbroke geniusában találta legfőbb táma­
szát, aki ismét felemelte megtört hatalmát, és majdnem
vakító ékesszólással dolgozta ki ,a hazafias király ró l
való eszméjét a szabadság eszméjének ellensúlyozására.
És még későbben, midőn Horsley püspök azt hirdette,
.hogy az alattvalóknak semmit sem kell a törvényekről
beszélniük, csak engedelmeskedniük, * Hunié egész ügyes­
ségét arra használta, hogy a Stuartok politikáját a leg-
csábitóbb színben tüntesse fel, a tizenhetedik századbeli
szabadság nagy bajnokait vagy gyűlöletessé vagy nevet­
ségessé tegye, és az ő elleneiknek alapelveit kedvező
oldalról mutassa be. L)
Nevezetes, hogy mig az angol és francia nemzet
kétségen kivűl legtöbbet tett az emberiség politikai föl­
szabadítására nézve, addig ugyanezen két nemzetnél a
nemzeti egyházak legelkeseredettebb ellenei voltak a

‘) A kevésbé kitűnő szabadelmüek között ugyan volt

egynéhány kivétel is ez irányban. így Tindal 1697-ben érte­
kezést irt a szenvedőleges engedelmesség ellen, 1697-ben vé­
delmezte a türelmet, és 1698-ban a sajtó szabadságot. Toland
1702-ben „ A n g l i c a L i b e r a “ cim alatt egy nevezetes köny­
vet irt, a melyben Locke politikai elveit védelmezte, Hobbes
azon tanát, hogy a fejedelem megszabhatja alattvalóinak val-
 — 20 5 —

szabadságnak. Láttuk, hogy az elvilágiasitás és a szabad­

ság kettős mozgalma miképen alakult a protestáns
országban; most hátra van még, hogy megfelelő fejlő­
dését terjesszük elő a katholikus országban is.
Franciaországban a protestánsoknak ugyanazon
feladat jutott, melyet Angliában a puritánok oldottak
meg. A tény, hogy ők kisebbségben, s gyakran üldözött
kisebbségben vannak, hajlandóvá tette őket a szabad­
ságra, mig ugyanekkor számuk elég nagy volt arra,
hogy a közvéleményre erős hatással legyenek. Azonban
szerencsétlenségökre túlságos követelésök és az üldöző
szellem, melyet hatalomra jutván tanúsítottak, különösen
alkalmatlanná tette őket, hogy a szabadság bajnokaivá
lehessenek; mig ugyanekkor azon állásuk, hogy a vallás-
háborúk korában, kiválóan vallásos elvek által kormány­
zott nemzet kisebbségét képezték, a köztük uralkodó
szellemet egészen nemzetellenessé tette. Bárhol emel­
kedjék is érvényre a felekezeti szellem, az mindenütt
erősebb a hazafiságnál. A visszataszító erő, mely az
embereket, mint kiilömböző vallás tagjait egymástól
elválasztja, erősebb, mint azon vonzerő, mely őket, mint
egy haza gyermekeit, egyesíti; és ha azon alaptétel
állittatik fel, hogy az embernek nem az az igazi hazája,

lását, erősen megtámadta és azt állította, „hogy politikailag

szólva a protestáns vallás eredménye Európa különféle álla­
mainak szabadságától függ.“ (p. 185.). Toland kiadta az
Ó c e á n á t s megírta Harrington és Milton életrajzait is. De a
tizenhetedik és tizennyolcadik század legkitűnőbb angol sza-
badelmü férfiai azok, a kiket a szövegben említettem, Gib­
bont kivéve, a ki a parlamentben mint tory ült.
 — 206 —

a hol született, hanem az, melyben hitrokonai laknak, s

a szerint cselekszik, akkor az árulás igazolva van. Mai
napság, midőn a theologia láza szerencsésen lecsillapo­
dott, egyedül Irland mutat fel példát arra, hogy a nem­
zeti érdekek, sőt a nemzeti büszkeség is rendesen felál-
doztatnak a felekezeti szellemnek; de a tizenhatodik
században általános volt az ilyen feláldozás, és ámbár ez
legalább Franciaországban úgy a többség, mint kisebb­
ség által történt, ez utóbbi esetben mégis feltűnőbb és
visszataszitóbb volt. A kegyetlen üldözés, melyet a
többség folytatott a kevesebbség ellen, természetessé és
felfoghatóvá teszi ez utóbbinak elidegenedését a nemzeti
rokonszenvtől, de az üldözők előtt nem látszott olyannak.
Ennek következtében a többség rendesen felizgathatta a
fíimeg hazafias érzelmeit a kisebbség ellen, és ez gyen­
gítette ez utóbbinak politikai befolyását.
A francia protestánsok politikai tanában két hatá­
rozott folyamatot lehet könnyen feltalálni. Mihelyt a
pápa, vagy az ultramontan theologusok igényt formáltak
a letevési hatalomra, a protestánsok azonnal a lojalitás
bajnokaivá lettek, s igy akarták megnyerni az uralkodó
kegyét. így látjuk, hogy zsinataikon ünnepélyesen kár­
hoztatták Suarez értekezését, s erélyes hangon tiltakoztak
a katholikusok illoyalitása ellen, s kérvényükben bizto­
sítják a fejedelmet, hogy ők semmiféle közbenjáró ha­
talmat nem ismernek el a király és a Mindenható között.3)
') Sok bizonyságot hoz fel e mellett Bianchi (tóm. I.
pp. 46—84.) de legteljesebb -tudósítást találtam egy névtelen
nevezetes könyvben (mely szigorúan katholikus szempontból
Íratott, s némelyek által Pellisonnak, mások által Baylenak
 — 207
Ha nézeteiket némely kérvényük nyelvezete szerint akar­
nék megítélni, akkor azt kellene hinnünk, hogy ők az
önkénynek nem kevésbé kedveztek, mint az anglikánok.
De az ily Ítélet nagyon igazságtalan volna irányokban.
Soha semmiféle emberi testület nem volt készebb az
üldözésnek ellene dolgozni, s theologiájok és politikájok
hangja, kevés kivétellel, igen kedvező volt a szabadságra
nézve. Az e tárgy feletti nézetek annyira megváltoztak
a tizenhetedik század éta, hogy a francia protestánsok
védelmezése kiválélag elleneik könyveiben található fe l;
s ujabbkori fogalmak szerint bajos volna nagvobbszerű
dicséretet találni annál, mely azok egyik legkitűnőbb
emberének vádolásában foglaltatik, aki azt nyilvánította,
hogy a protestáns iratok általános iránya mindig oda
megy ki, „miszerint a király és alattvalói szerződés
folytán kölcsönösen Ugy vannak kötelezve bizonyos dol­
gok teljesítésére, hogy ha a király Ígéretét nem teljesí­
tené, akkor az alattvalók fel vannak oldva hűségesküjök
alól, s uj fejedelmet hívhatnak magoknak. * J)
A francia protestánsoknak e pontok feletti nézeteit
még könnyebben lehet fölismerni tetteikből, mint ira­
taikból ; ők inkább vették figyelembe a vallásos üldözés­

tulaj donittatik,) Avi s a ux R e f u g i e z s u r l e u r p r o c h a i n e

r e t o u r en F r a n c é , p á r M. C. L. A. A. P. D. P. cim alatt.
Suarez könyvét kiátkozta. a tonneinsi zsinat 1614-ben. Más­
felől lásd Jurieu szabadelvű nézeteit, aki megelőzte mind
Sydneyt mind Locket, Micheletnél. Hist. de Loui s XIV. pp.
431—436. Azon könyvnek címe, melyben Jurieu különösen
kifejtette nézeteit, So u pi r s de la F r a n c é Es cl ave.
') Avi s aux Re fugi e z, pp. 64. 65. (ed. 1692.)
 — 2 08 —

nek való ellenszegülés jogát, mint a politikai zsarnokság

elleniét. Jurieu erélyesen védelmezte az elsőt; és ámbár
Saurin, mint mondják, ellenkező nézetben volt, ’) a pro­
testánsok gyakori felkelései mégis semmi kétséget nem
hagynak főn általános nézeteik felől. Ezen pártnak két
legnevezetesebb műve, melyek e kérdésnek politikai ol­
dalával foglalkoznak, a „ F r a n c o - G a llia “ Hotmantól
és a „ V in d ic ia e c o n tr a T y r a n n o s “ Junius Brutustól.
Az első 1573-ban jelent meg. Szerzője (ki a Berta-
lanéji vérengzésből Franciaországból Genfbe menekült)
korának egyik legkitűnőbb törvény tudója volt, és a pro­
testáns nézeteknek egyik fővédelmezője némely jogi
kérdések körül, melyek a trónkövetkezés tárgyában fel­
merültek. *) A ,,Franco-Gallia“ igen kidolgozott kísérlet
annak bebizonyítására, hogy a francia korona jogilag
nem örökös, hanem választói. A bizonyítékokat részben
a kormány eredetéről való általános elmélkedésből me­
ríti, melyet Hotman a nép akaratjának tulajdonit,8) de
főleg a francia történelem tényeiből. A szerző egy érvé­
ben, mely egyenesen Medici Katalin ellen volt irányozva,
azt is igyekszik kimutatni, hogy a nőknek francia trónról

’) Michelet, H ist. de L o u is XIV. (1860.) p. 432.

2) Hotman müvei 1600-ban három nagy kötetben gyüj-
tettek össze. A F r a n c o - G a llia után legismertebb a B ru tu m
F ű im en , melyet a navarrai király kiátkozása alkalmából irt(
és az A n titr ib o n ia n u s , melyet a római törvényhozás újra
felélesztése ellen irt. Scaliger József azt mondja, hogy a Franco-
Grallia szerzésében neki is része van. ( S o a lig e ra n a , a rt.
H o tto m an n u s.)
3) F ra n c o -G a llia , lib. I. c. 9.
 — 209 —

való kizárása magában fpglalja vagy legalább nagyon

ajánlja a kormányzóságról való kizárást is, és hogy
abból, ha a főhatalom nők kezében volt, minden alka­
lommal szerencsétlen következmények származtak. ')
Még sokkal nevezetesebb könyv volt a „Vindiciae
contra Tyrannos“, mely ugyanazon idő tájban jelent megi
mint a „Franco-Gallia“ s 1581-ben franciára forditta-
t o tt ; nagy ügyességgel lévén irva, jelentékeny befolyást
gyakorolt. Némelyek, de nyilván alap nélkül, Hotmannak
— mások Linguetnek vagy Parquetnek tulajdonították.
A szerző, bárki legyen is az, (mint Hooker) azt állítja,
hogy a királyi tekintély első sorban a néptől származik,
de hogy annak birtoka egyszersmind isteni jog is. Ennek
folytán azt következteti, hogy a király két oly szerződés
által van megkötve, melyeknek megtartásától függ az ő
törvényessége — az istennel kötött szerződés által, hogy
isteni törvények szerint fog kormányozni, és a néppel
kötött szerződés által, hogy annak érdekei szerint fog
kormányozni.2) A nép fegyveres erővel kelhet fel az
olyan uralkodó ellen, aki az isteni törvényt megszegte,
mivel akkor az első szerződés megsértetett, és mivel a
gondviselési rendszernek egy részét képezi, hogy az
alattvalók bűnhődni fognak uralkodóik bűneiért, ami
által egyszersmind az is kimondatik, hogy kötelesek őt

') Life. I. c. 2 4 . Knox ezt mondja: „To promote a wo-

man to feeare rule is repugnant to natúré, contumelie to God'
a tfeing most contratious to his reveled will and approved
ordinance; and flnallie it is the subversion of good order, of
all equitie and justice.“ (Monstrous Regiment of Women.)
2) Quaest. II.
A fölvilágosodás. II. köt. 14
 — 210 —
abban meggátolni. l) Ezen utóbbi állítást a szerző hosz-
szasan védelmezi ó-testamentomból merített okokkal.
Valahányszor a király megsértette az isten parancsát,
mindannyiszor iszonyú büntetés méretett a népre, s a
prófétáknak az volt a főkötelességök, hogy e sértésre
utaljanak és a népet ellentállásra ösztönözzék. Erről a
zsidó történelem minden lapja tanúskodik, és a zsidók
mai nap is szétszórva élnek, mivel őseik Krisztust nem
szabadították ki Pilátus kezei közül. De lehetetlen oly
messzire mennünk anélkül, hogy egy lépéssel tovább
haladjunk ; mert ha a zsidók előpéldáját szabályul vesz-
szük, akkor világos, hogy az isteni törvény nemcsak az
igazság üldözése, hanem a tévelygés megtörése által is
meg lesz sértve. Az ó-testamentom uralma alatt egy bűn
sem kárhoztattatok folytonosabban s büntettetek kemé­
nyebben, mint a vallásos türelem. A zsidó iratokban egy
tény sincs világosabban kifejezve, mint az, hogy —
szerzőik nézete szerint — az oly zsidó király, aki népének
megengedi a kedvelt bálványimádást háboritlanul foly­
tatni, bűnt követ el. A szóban levő könyv szerzője szinte
nem riad vissza e következtetéstől. 0 alkalmazható elő-
például hozza fel azon nép magaviseletét, mely Éliás
indítására a Baal egész papságát fölkoncolta, s azt
állítja, hogy „valamely istentelen nyilvános szertartás11
megtörése jogosult ok a lázadásra.2)
Most már azon kérdés tám adt, hogy miképen
kell az ellentállást szervezni ? Es itt a szerző szembetü-

') Vindiciae contra Tyrannos, p. 45. (ed. 1610.)

2) Y in d ic ia e , pp. 38—39, 60.
 — 211 —
nőleg eltér Mariana iskolájától, mert ő határozottan
tagadja az egyesnek azon jogát, hogy az üldözőnek
életét orgyilkosság utján kiolthassa, bármennyire tessék
is a népnek az ilyen tett. Az ellentállás csak a népet
képviselő gyűlés határozata folytán lehet törvényes. Min­
den rendes államban van parlament, vagy ahoz hasonló
gyűlés, mely népképviseletnek tekinthető; és ámbár
minden egyes tagja kevesebb a királynál, a gyűlés mint
egész testület mégis felette áll, és a többség szavazata
leteheti őt. J) Ha ily gyűlés nem létezik, akkor rögtö­
nözni lehet, de elemei amennyire lehet az aristokratiából
és elöljáróságból választandók. S nemcsak a nép veheti
vissza ilyeténképen hűségi esküjét. A szerző, láthatólag
a francia protestánsok helyzetét tekintve, azt teszi hozzá,
hogy külön kerületek vagy városok, ha a lakosok kiván-
j ák s a hatóság beleegyezik, szintén fölmenthetik magokat
a húségi kötelezettség alól, és ragaszkodhatnak ahoz,
hogy magok közt oly istenitiszteletet tartanak, melyet
igaznak hisznek, s elnyomják azt, melyet rosznak hisz­
nek. 2) Ezen a vallási lázadás mellett felhozott elvek,
kevés külömbséggel, a tisztán politikai lázadásnál is
érvényesek. Az olyan király, aki népének akaratjával
ellenkezőleg kormányoz, megszegte az őt kötelező szer­
ződést, s ennélfogva zsarnokká lett. A zsarnokság'eseté­
ben, midőn a fejedelem a nép nyilvános akaratja ellenére
erőszakosan foglalja el a trónt, de csakis ez esetben, a
zsarnokgyilkosság törvényes, és Harmodius és Aristo-

■) V in d ic ia e , p. 45.
2) U. o. p. 60.
14*
 — 212 —
geiton, Brutus és Cassius példái ajánlhatók. Egyéb ese-
tekben azonban az ellentállás a nemzetet képviselő gyűlés
által mondandó ki, mely a legtekintélyesebb emberekből
áll. Mint Hotman, Ugy e szerző is azt állítja, hogy ere­
detileg minden monarchia a választáson alapult, s hozzá
teszi, hogy még most is ugyanazon jellemmel bir, mely
szerint a nép bármikor leteheti a trónra hivott családot,
és hogy a trónörökös nem egyéb, mint hivataljelölt.
Ezen nevezetes könyvben még egy más kérdés is
tárgyaltatik, melynél egy percre meg kell állapodnom,
mivel az, jóllehet semmi összefüggésben nincs az ellent­
állás jogával, mégis némi világot vet azon kedélyálla­
potra, melyet a felekezeti ellenségeskedések szültek. A
kérdés az, hogy egy idegen hatalmasság segitheti-e fegy­
veres erővel hitrokonát, ha a nemzet többsége üldözi a
kisebbséget. A felelet az, hogy azt cselekedni parancsnoki
kötelessége. Ha nem teszi, akkor ő oka a vértanuk halá­
lának — sőt roszabb az üldözőknél; mert azok legalább
azt hiszik, hogy bűnösöket végeznek ki, mig ő olyanokat
enged meggyilkolni, kikről tudja, hogy ártatlanok.
Nem valószínű, hogy a francia protestánsok közül
sokan helyeselnék e könyv állításait, de az alapelvek,
melyeknek egyesi tőjéül tekinthető, nagyon el voltak
terjedve mind a két hitfelekezet követői között, s nem
kis mértékben készítették elő a forradalom útját. Azon­
ban a vallásháborúknak fő politikai jelentősége nem any-
nyira az azokat előidéző tanokban, mint inkább azon
körülményekben állott, melyek között e tanok védel-
meztettek. Kevés dolog mozdította elő hatalmasabban a
politika elvilágiasitását, mint a nézetek anarchiája, az
 — 213 —

elvek nyílt alárendelése az érdekeknek, mit a theologusok

mindenfelé tanúsítottak. Egy egyetlen csata, egy uj szö­
vetség, egy változás az uralkodók politikájában, egy
kilátás valamely leendő diadalra, elegendő volt arra,
hogy az egyház tanának egész hangja és színe megvál­
tozzék. A lázadás bűnös voltáról szóló tanok, melyek
dogmai bizonyossággal voltak megállapítva és a legbor-
zesztóbb fenyegetésekkel támogatva, a szerencse minden
változtával ide-oda ingadoznak, ép oly gyorsasággal elfo­
gadtattak és elvettettek, változtattak és módositattak,
hogy egy óra futó érdekeit kielégítsék. Elköltöztek —
mondja Bayle — mint a madarak az éghajlat minden
változásakor. Egy országban és egy egyházban sem ta­
lálunk olyasmit, ami hasonlítana a régi keresztyének
magatartásához, akik sohasem védelmezték erélyesebben
a szenvedőleges engedelmességet, mint midőn minden
érdekeik ellenkeztek vele. A hithagyások oly nyíltak, az
ingadozások oly sokak voltak, hogy lehetetlen őket át­
pillantani, s fenmaradtak m indaddig, mig a theologia
uralma a politika felett, le nem rontatott. Azon kor nagy
skeptikusának szeme csakhamar észrevette a változást, s
előre látta a kimenetelt, melyre az vezetett. ')
') „Voyez l’horrible imprudence de quoi nous pelotons
les raisons divines, et combién irréligieusement nous les avons
rejettées et reprise3 selon que la fortune nous a changez de
piacé en ces orages publics. Cette proposition si solennelle,
s’il est permis au sujet de se rebeller et armer contre són
prince pour la défense de la religion, souvienne-vous en quellee
bouches cette année passée l ’affirmative d’icelle étoit l’arcbou'
tant d’un parti, la négative de quel autre parti c’etoit l’arc-
boutant, et oyez á présent de quelle quartier vient la voix
 — 214 —

Valószínűleg feltűnő lesz az előbbi lapok olvasója

előtt, és bizonyára feltűnő azok előtt is, akik az említett
könyvet átvizsgálták, hogy a theologiai érdekek és ha­
gyományok mellett, tisztán világi, a pogányság irataiból
származott befolyás volt az, mely a szabadság irányára
hatott. A nevek, melyek ez iratokban leggyakrabban
fordulnak elő, az ókor legnagyobb hőseinek nevei; és
akár Mariana és Hoeker műveit, akár a „Vindiciae“
szerzőjének munkáit vizsgáljuk, a hatalom eredete fölötti
vitákba fogunk bonyolódni, melyek jobbára a pogány
bölcsészektől származnak.
Ezen befolyás, gondolom, kétféle volt, — először
kiválóan logikai, és másodszor kiválóan erkölcsi. A tizen­
kettedik század végén, vagy a tizenharmadik század
elején, két bolognai egyetemi tanár, névszerint: Irnerius
és Accursius, szentelte magát Justinian némely tői fényei
kéziratának fölkutatására, melyek századokon át a ra-
vennai nagy könyvtárban voltak eltemetve ; és nemcsak
a veszni indult törvényhozás tudományát élesztették fel

et instruction de l’une et de l’autre, si les armes bruyent

nioins pour cette cause, que pour cette-la.“ — Montaigne
E ssa is, liv. II. c. 12.
') A klassikai iratok ezen iránya fölött rendkivül meg-
botránkozott: „Inter rebellionis causas maximas numerari po-
test librorum politicorum et historicorum, quos seripserunt
veteres Graeci et Romani, leotio . . . Mihi ergo Monarchiis
nihil videtur esse damnosius posse, quam permittere, u t hujus-
modi libri publice doceantur, nisi simul a magistris sapienti-
bus, quibus venenum corrigi possit, remedia applicentur. Mor­
fium huné comparari libet cum hydrophobia, ete. ( L e v ia th a n ,
eap. XXIX.)
 — 215 —

újra, hanem a magyarázók egy iskoláját is alapították

meg, mely jó szolgálatokat tett jellemének földerítésénél.
Hosszú időn át a munkáknak igen kevés befolyásuk volt
a jogtudományokon kívül; de végre, a tizenhatodik szá­
zadban a nagy jogászoknak egész sora támadt — akik
közt Bodin, Cujas és Alciat voltak a legnevezetesebbek
— kik a római törvényekhez magasabb rendű értelemmel
láttak, s egyéb pontok között, nagy figyelemmel kisérték
történelmi fejlődéseiket. A nép és főnemesség jogai
közti viszony, s a császári hatalomnak folytonos táma­
dásai Róma szabadságai ellen, majdnem egy századon át
kedvenc tárgyai voltak a vitatkozásoknak, s természet
szerint hasonló kutatásokat idéztek elő az újabb álla­
mokat illetőleg. E kérdésnek bölcsészeti vizsgálatától a
jogászok, egy kikérülhetlen átmenettel, a kormány ere­
detének kutatásához jutottak, tehát oly tárgyhoz, melyet
saját szempontjukból ép oly erélyesen vitattak, mint a
theologusok. Bodin, aki valószínűleg a legügyesebb volt
azok közül, akik magokat e tanulmányoknak szentelték,
valóban nem tekinthető a demokratikus irány képviselő­
jének ; mert ő határozottan tagadta a társadalmi szerző­
dés elismerését, azt állitván, hogy a monarchia eredete
bitorlás; tagadta, hogy az uralkodó egyszerűen csak
legfőbb biró legyen, s nagy erővel ostromolta a külömb-
séget, melyet Aristoteles és a scholastikusok tettek a
király és zsarnok k ö zött.x) Azonban Hotman Francia-

’) Ő azonban meg akarta állapítani e külömböztetést,

oly formán, hogy király az, aki a természet törvénye szerint
uralkodik, zsarnok pedig az, aki azt megveti.
 — 216 —

országban, és körülbelől egy századdal később Gronovius

és Noodt, a szabadságnak ezen két legkitűnőbb hollandi
védelmezője tanaikat majdnem egészen ezen jogászi ku­
tatásokra alapították.*)
De a fő befolyás, melyet a pogány iratok a szabad­
ságra gyakoroltak, azon irányban található fel, melyet
azok Európa lelkesedésének adtak. Kétségen kívül sokan
voltak oly helyzetben azok közül, kik a görög szobrászat
nagy mesterműveivel érintkeztek, miszerint a szépség
iránt oly fogékonysági érzelmet tapasztaltak, melynek
ébresztésére a szellemnek csak legmagasabb művei bír­
nak előjoggal. A szobor, melyet gyakran ellenszenvvel
vagy közönyösséggel, vagy gyenge és itészi bámulattal
szemléltünk, egyszerre csak uj alakban tűnik fel szemeink
előtt. Nem azért, mintha tán nehány oly vonást fedez­
tünk volna fel rajta, melyek elébb elkerülték figyelmün­
ket, nem azért, mintha tán valami határozott, szóvá
kifejezhető vagy érvekkel védelmezhető eszmét kötöttünk
volna vele össze : hanem inkább, mert ez a szépségnek
csendes revelatiója, mely eddig el volt rejtve, a nagysze­
rűség iránti uj fogékonyság kihajnalodása, sőt majdnem
') Lásd Noodt On th e P o w er of S o v e re in g s és Gro­
novius On th e R o y a l Law. Barbeyrac mindkettőt franciára
fordította, az elsőt 1707-ben, a másodikat 1714-ben. A tizen­
hetedik század végén mind a kettő előadatott felolvasások
alakjában a leydeni egyetemen, s nézetem szerint mind a
kettő rósz munka. Noodt erélyes védője volt a lelkiismereti
szabadságnak, és az uzsora feletti theologiai babonaság fő
megtámadója. Gronovius leginkább a Grotiusnál te tt jegyze­
teiről ismeretes, melyekben annak szolgai politikai alaptételeit
elveti.
 — 217 —
uj é r z é k teremtése. Az ítélet a szemlélt tárgy magassá­
gáig emelkedik; beleképzeli magát a képbe és megtelje­
sedik hatalma által.
Éhez némileg hasonló dolog történt Európában,
mint a tudomány föléledésének következménye. A kö­
zépkorban az egyház túlnyomó hatalma oly teljes volt,
hogy az erkölcsi nagyság egyedüli mértéke az egyház­
történelemből vétetett. A hősiesség, az önfeláldozás, az
alázatosság, a szentek cselekedetei képezték a tökéletes­
ség eszméit, s másféle nagyságot alig lehetett képzelni.
Az ókor hőseinek nevei ugyan nem voltak ismeretlenek,
fő tetteik elbeszéltettek, s néha azon ősi iratok is olvas­
tattak, melyekben azok feljegyezve valának; de azok
hidegen hagyták a lelket, nem bírtak semmi élesztő
hatással. Az ür, mely e két korszakot egymástól elkülö­
nítette, nem támadt annyira azon tényből, hogy az ókor
hősei pogányok voltak s ennélfogva az igaz hit tanai
szerint örökre elkárhoztattak, sem azon külömböző irány­
ból, melyet hősiességök vett, hanem azon jellemtypusból,
melyet elterjesztettek. Az emberi méltóság tudata és a
bűnösség érzete, amint már megjegyeztem, azon két el­
lentétes érzelem, melyeknek egyike vagy másika az
emberiségnek majdnem minden nagy erkölcsi mozgal­
mában követhető, s ha erős, akkor miudenik oly erkölcsi
typust szül, mely egészen elüt a másiknak typusától. Az
első oly magasra törő irányban nyilatkozik, mely semmi
korlátot nem tűr, jogainak védelmében tüzes, legkisebb
jogtalanságot visszautasít, s ő maga büszke és dicsvágyó.
A másik alázatos s némileg hízelgő hangot idéz elő;
rendesen lefelé néz, szívesen és mohón kap a tekintély
 — 218 —

által nyújtott támasz után, és önbizalom hiányában szen­

vedélyes buzgésággal keres oly dogmatikai rendszert,
mely alatt saját meztelenségét eltakarhatná. Az első
majdnem változatlanul előfutára és fő inditó oka a poli­
tikai szabadságnak, a második pedig a theologiai válto­
zásnak. Igaz, hogy a theologiai és politikai mozgalmak
előhaladtával gyakran elvesztik első jellemöket, összeke­
verednek más mozgalmakkal, és más irányok képviselőivé
lesznek, de az első pillanatban majdnem mindig föl lehet
ismerni e két érzelemnek vagy egyikét, vagy másikát.
Az a bűn érzete volt, mely a régi katholikus szenteket
arra tanította, hogy az önkínzás, önfeláldozás és aláz-
kodás legnagyobb mélységeit keressék, mely szétdúlta
Luthernek lelkét a wittembergi kolostorban, s elhitette
vele, hogy a Mindenhatónak haragját sem az ő saját
jó cselekedetei, sem a pápa bűnbocsánata nem háríthatják
el, mely Wesleyt és Whitfieldet arra ösztönözte, hogy
fellázadjanak koruk rideg erkölcstana ellen, és még egy­
szer felemeljék a hit általi üdvözülés zászlaját, mely a
tractarianismus első vezéreit oly egyház felé szorította,
mely tekintélyi tanok és sokasitott bűnbocsánat által
csillapíthatta a nyugalma vesztett lelkiismeret küzdel­
meit. x) Másfelől majdnem minden nagy forradalom,
melynek nagy politikai következményei voltak, határozott
önbizalom és büszkeség érzetéből származott, mely szint­
úgy nyilatkozott a bölcsészetben, az egyetemes iroda­
lomban és vallásban. Ha a theologiai mozgalom a sza-

‘) Láss nehány helyes megjegyzést Froude, N e m e sis

of F a ith , pp. 160—161.
 — 2 19 —

badságért való harccal egyesült, rendesen ugyanazon

szellem által lett áthatva. A jogosság érzete a tizenhete­
dik századbeli puritanismusb an sokkal túlnyomóbb volt,
mint a bűnösség érzete, és a babonaság elleni lázadás
eiősebb, mint az alázatosság. L)
Tehát az emberi méltóság tudata az ókornak volt
legfőbb erkölcsi ösztönzője, s a bűnösség érzete a kö­
zépkoré; s ámbár valószínű, hogy a legdicsőbb tettek
oly emberek által vitettek végbe, akik kizárólag ezen
érzelem egyikének vagy másikának befolyása alatt állot­
tak, mindazáltal mindkettőnek összehatása okvetlenül
lényeges a társadalom jólétére nézve, mert az első a
hősies, a másik a vallásos erények különös forrása. Az
első a hazafi tulajdonait, a másik a szent tulajdonait
hozza létre. Minthogy a középkorban a szentség typusa

') Mi ellenkezhetnék, például, jobban az ujabbkori evan­

gélikus párt szellemével, melyről némelyek azt állítják, hogy
a 17. század puritanismusát képviseli, mint a nagy puritán
költő (Milton) következő sorai:
• „Mortals ! who would follow me,
Lőve virtue, she alone is free :
She can teach ye how to elimb
Higher than the sphery chime !
Or, if virtue feeble were,
Heaven itself would stoop to her.“ — Comus.
Halandók! kik engem követni akartok,
Szeressétek az erényt, egyedül az szabad :
Az megtaníthat, hogy emelkedhettek fel
A spherák harmóniája fölé !
Vagy, ha az erény gyenge volna,
Maga az ég fog leszállani hozzája.
 — 220 —

a tökély példányképéül tekintetett, a hős typusa alig

vétetett figyelembe. Ez utóbbihoz még legközelebb ál­
lottak a keresztesek, kiknek bátorsága még sem volt
teljesen alárendelve a babonaságnak, és a kiknek egész
útja a búcsújárás jellegével birt. A rokonszenv hiánya e
két korszak között oly nagy volt, hogy a nagy klassikus
művek, sok századon át, holott a latin nyelv volt az
irodalmi nyelv, alig érezhető befolyást gyakoroltak. Néha
megkisérlették őket a középkor fogalmaival öszhang-
zásba hozni, s a legvadabb és legfurcsább allegóriák által
érdekessé tenni, amennyiben nem voltak ilyenek. így
Trója, egy szerzetes magyarázata szerint, annyit jelentett
mint pokol, Helena mint emberi lélek, Paris mint ördög,
TJlisses mint Krisztus, Achilles mint szent lélek. A saját
kutyái által széttépett Akteon jelképezte Krisztus kín-
szenvedéseit; a Rubikon jelképezte a keresztséget. L)
Csak midőn már a tudományok föléledése nagyon előre
haladt, akkor támad az embereknél fogékonyság a bős
jellemek nemessége iránt. Akkor liomályosittatott el elő­
ször a keresztyén typus, mérték és törekvési cél állíttatott
fel; és amig a néplelkesedés uj irányt vett, addig ama
politikai szabadságot eszközölte, mely megteremtve erő­
sítette az irányt, a melyből lett.
A politikai szabadság utáni szenvedélyes törekvés­
nek nem lehet szebb példája, mint amelyet La Boétie

*) Cibario, E c o n o m ia p o l i t i k a d é l M edio Evő,

vol. II. p. 247. (2. kiadás.). Ezen irány tette Hutten Ulrikot
nevetségessé, hogy elmésen de profánul alkalmazta Ovid me­
séit a keresztyén történelemre. ( E p is to la e O b sc u ro ru m
V iro ru m , London, 1689. pp. 103—107. úgyszintén Rabelaist is.
 ' — 221 —

értekezése „Az önkénytes szolgaságról* (On Voluntary

Servitudej vagy amint később nevezték, a „ C o n tre - u n “
n y ú jt.J) Ezen iró, a klassikusoknak egyik legbuzgóbb
mivelője volt, sohasem keresi a kormány eredetét, vagy
az egymással vitázó theologusok kibékitését, hanem
egyenesen a lelkiismeret által előirt tény gyanánt veszi,
hogy a nemzet érdekeinek egy szeszélyes ember akaratja
alá való rendelése, visszaélés, és hogy az ókor nagy hősei
követésre méltók. Általában a „ C o n tre - u n “ egy lelkes
felszólítás a néphez annyira tüzes, hogy még Mon-
taigne sem akarta kiadni, aki La Boétie minden más
művét kiadta — hogy magát szahaditsa föl elnyomói
alól. Ugy lehet olvasni, mint a tizennyolcadik századbeli
forradalmárok beszédjét. „Szerencsétlen és érzéketlen
nép — iija a szerző — aki szerelmes vagy saját nyomo­
rúságodba és vak saját érdekeid iránt, hagyd elrabolni
sajátodat, elpusztitani földjeidet, házaidat kényelméért
kizsákmányolni, s mindezt egy oly emberért, akit magad
emeltél a hatalomra s kinek méltóságát életeddel tartod
fe n ! Zsarnokodnak csak két szeme, csak két keze és
csak egy teste van. Mindaz, amivel náladnál többet bir,
tőled jött. Tied a sok szem, mely kiséri tetteidet, a sok
kéz, mely téged ver, a sok láb, mely a porba tip o r;
mindaz a hatalom, melylyel azon egy ember kínoz, ma­
gadé. A megaláztatástól, melyet még az állat sem szen-

') E nevét Montaigne életében nyerte még, aki dicsérte.

(Essais, liv. I. c. 27.). La Boétie szerencsétlenségre harminc-
kettedik évében halt meg, s majdnem minden művei halála
után adattak ki. Újra kiadta őket mind Fougére Leó Parisban
1846-ban.
 — 222
vedne el, fölszabadíthatod magadat, csak akarnod kell.
H atározd el magad, hogy többé nem leszel szolga, és
szabad leszesz. Vond el támogatásodat a téged nyomó
colossustól, és az a porba fog hullani . . . . Gondolj Mii-
tiades, Leonidas és Themistokles harcaira, a melyek két
ezredév után is oly f'ris emlékezetében vannak az embe­
reknek, mint ha csak tegnap történtek volna, mivel nem
annyira Görögország, mint a szabadság diadalai voltak...
Minden más javak után töiekednek az emberek, csak a
szabadság iránt közönyösek, ámbár ahol az nincs, ott
minden baj bekövetkezik és minden áldás elveszti vará­
zsát . . . . Hiszen mi mindnyájan hasonlóknak teremtet­
tünk, mindnyájan, mint testvérek a szabadságra szület­
tünk, a szabadság szeretetével születtünk, melyet csak
saját bűneink semmisíthetnek meg.“
Az utolsó században az ily beszéd a folytonos is­
métlés által annyira veszített erejéből, hogy alig vagyunk
képesek magunknak képzelni azon felbuzdulást, melyet
az azujdonságfrisességével különösen a polgárháború heve
által felizgatott népben támasztott. A francia protestán­
sok 1578-ban Ugy fogadták a ,.Contre-un“-t, mint leg­
hatalmasabb eszközt a nép felizgatására,:) s még
1836-ban is Lamennais ennek újra nyomatása által
kezdte meg demokratikus keresztes hadjáratát. Ezen ér­
tekezés különösen szép nyelvezeténél fogva mindig ki­
váló helyet fog elfoglalni az irodalom történelmében, mig
2) Megjelent először a F r a n c o - G a lliá v a l együtt egy
ily oimü lázitó könyvben: M em o ires de l’e s t a t de F ra n c é
so u s C h a rle s IX. Lásd: L es H i s t o r i e t t e s de T aile"
m a n t d e s R e a u x (ed. 1834.) tóm . I. p. 395.
 — 22 3

a fölvilágosodás történelmében a klassikus iratok azon irá­

nyára, hogy a szabadság szelleme ápoltassák és elvilá-
giasitassék, legvilágosabb fényt vet.
Hála azon befolyásoknak, melyeknek előadását
megkisérlettem, a theologia túlnyomó hatalma, mely oly
soká uralkodott a politika felett, a vallásháborúk alatt
lényegesen csökkent, mig ugyanakkor a szabadság utáni
vágy nagyon megerősödött. A westphaliai békekötés
után következett aránylagos aléltság alatt s még inkább
a nantesi ediktum visszavétele után a küzdelem egy
időre megszűnt, és csak a tizennyolcadik század vége felé
történt, hogy Franciaországban ismét fölmerültek s elő­
térbe nyomattak a nemzetek jogai—- most azonban nem
a theologusok, hanem a szabadelműek zászlaja alatt.
Mielőtt azonban az akkor érvényre emelkedett elvek
vizsgálatához fognánk, szükséges egy pillanatra azon
főokoknál megállapodni, melyek a népet előkészítették a
szabadságra, és melyek nélkül sem az érvek, sem a hő­
siesség nem győzedelmeskedett volna.
Az első ok a jólét növekedése volt. Bármint álljon
is a dolog a kis gyülekezetekkel és különös körülmények
között, az bizonyos, hogy a nagy néptömegek egy álta­
lános szabálynál fogva, csak akkor részesülhetnek a
politikai szabadság élvezetében, ha az ország gazdagsága
már meglehetősen növekedett. A civilisatio első korsza­
kaiban, midőn a tőke igen csekély és a gépek és keres­
kedelmi összeköttetések hiányában a munka eredménye
rendkívül csekély, a rabszolgaság egyik vagy másik for­
mája kikerüll^etlen sorsa a tömegeknek. A szomorú sze­
génység, melyben leledzenek, gyámoltalanságukban azon
 — 224 —
kevesekre utalja őket, akik gazdagok; a munkabér oly
csekélyre sülyed, hogy egyedül az élet tengetésére elég,
s társadalmi haladásról szó sem lehet. „Ha a kalapács és
a szövőszék magától mozogna — mondá Aristoteles —
akkor a rabszolgaság szükségtelen volna“, és minthogy
a gép lényegileg pótolja e feltételt, azért a mondott
eredmény bekövetkezett. *) Minthogy a gépek a legne­
hezebb és legmegalázóbb munkát végeznek, azért növe­
kedett oly nagyon a termelés s következőleg a tőke is,
és a lehetővé lett haladás egy középosztályt alkotott. A
kereskedelem nemcsak nagyobb fejlődési képességet köl­
csönöz ezen osztálynak, hanem egyesülési köteléket is
képez, mely az ország különféle részeit összetartja. Az
utak, melyek a gazdagság forgalmának építettek, az esz­
mék forgalmának csatornáivá lettek, s lehetővé teszik
azon összeható tevékenységet, melytől függ minden sza­
badság.
A szabadság második nagy oka volt a tudomány
terjedése; és itt ismét láthatjuk amaz engesztelhetlen
végzet bizonyságát, mely oly sok századon át babon a-
ságra és rabszolgaságra kárhoztatá az emberiséget, mig
az emberi szellem nagyszerű felfedezései széttörték a
bilincset. Ha halljuk, hogy az emberek túlemelkedve a
katholicismus babonaságain, csodálkoznak, hogy egy oly
durva és anyagias fogalmakkal biró vallás mint találhatott
hívőkre, s hithagyásnak és tévelygésnek hirdetik, akkor
elég annyit mondanunk, hogy a keresztyén vallás beho-

') Nehány jó megjegyzést te tt Chevallier, L e t t r e s su r

l’O r g a n is a tio n de T r a v a il. (1848.) p. 17.
 — 2 25 —

zatala után 1500 évig értelmileg és erkölcsileg lehetetlen

volt, hogy Európában oly vallás emelkedjék uralomra,
mely nem lett volna anyagias és babonás. A protestan- ..
tismus abg létezhetett volna a bibliának általános elter­
jesztése nélkül, s ezen terjesztés csak a papir és a könyv-
nyomtatás mesterségének feltalálása után lett lehetségessé.
Amig a könyvek anyaga oly drága volt, hogy a régi
kéziratoknak ezreit kellett elpusztulni hagyni, hogy a
pergamentet uj Írással vonják he, mig e pergament be­
vonásának egyetlen módja a másolás lassú és fáradságos
processusa volt, addig a könyvek s következőleg az ol­
vasás ügyessége az összes emberiségnek csak végtelen
kis körére szoritkozhatott. Akkoriban festvények és más
anyagi ábrázolások, melyeket az arrasi zsinat joggal
nevezett ,,a tudatlanok könyvének11, képezték a vallás
tanítás főeszközeit, nemcsak azért, mivel könyvek nélkül
a szóbeli tanítás nyilván elégtelen volt, hanem azért is,
mivel oly időben, mikor az olvasás értelmi művészete
ismeretlen, a lélek nem képezhet magának oly fogalma­
kat, melyek nincsenek képies formába öntve. Aki egy­
részről meggondolja, hogy a középkori szellem mennyire
anyagiasitotta az általa érintett minden tudományágat,
másrészről pedig, hogy a katholicismusnak különös tanai
a keresztyénség vagy értelmi és erkölcsi fogalmainak
anyagiasitó processusa által, vagy pedig az ezen elanya-
giasitott tanokból jogosan levont következtetések által
képződtek; — alá továbbá meggondolja, hogy a haladás
vagy sülyedés minden nagy tbeologiai mozgalmát a tár­
sadalom értelmi állapotának megfelelő változása előzte
meg, az be fogja látni, hogy a katholicismus formáján
A fölvilágosodás. II. 15
 — 226 —

kívül semmiféle folytonos csodák nem szerezhettek volna

állandó győzelmet a keresztyénség eszméinek. Az két­
ségtelenül m egtörténhetett, hogy kisebb felekezetek,
mint a Waldensesek, kizárva a kor általános mozgal­
mából, nagy lelkesedéstől áthatva és folytonosan buzgó
papok felügyelete alatt állva, egy kis mértékben felül
emelkedhettek az uralkodó materialismuson ; de ha visz-
szaemlékezünk, hogy a nemzetek egészben véve mily
készséggel engedtek mindig a korszellemnek, és hogy
mily rendkívül kevéssé hajlandó az emberek összesége
harcolni lelkűk természetes hajlamai ellen, akkor könnyen
felfogjuk, hogy az emberek nagy tömegeinek okvetlenül
a materialismus felé kellett hajolniok. Ily körülmények kö­
zött, ha van is lelki hit, az csak mint a kisebbség előjoga
állhat fen és semmi befolyást nem gyakorolhat a népre.
De amig a babonaság ekképen elkertilhetlen s en­
nélfogva rendes feltétele a régibb civilisatiónak, addig
ugyanazon okok, melyek szükségképenivé tették, lehe­
tetlenné teszik a politikai szabadság növekedését. Sem a
szabadság szeretete, sem az önkormánylat képessége
nem létezhetik oly nagy nemzetnél, mely tudatlanságban
sinlődik. Az ókorban a politikai szabadság majdnem
egyedül oly városokra szorítkozott, mint a minő volt
Athén és Róma, hol a nyilvános élet, a művészet és
minden értelmi befolyások, melyek egy fővárosban csak
találhatók valának, a népet rendkívül magasra emelték.
A középkorban a szolgaság számtalan, többnyire az
egyháztól sz ármazott intézmények által, szelidittetett;
de az önkormánylat elemei csak oly országokban létez­
hettek, melyek oly kicsinyek voltak, hogy a főkormánv
 — 227 —

tettei az egész nép közvetlen felügyelete alá estek. Másutt

a szabadsággal összefüggésben levő főeszme az idegen
járomtóli szabadulás volt. Csak a tudománynak a nép­
tömegek közé való lassú és nehéz behatolása által lett
lehetségessé az oly mozgalom, mint a tizennyolcadik
századbeli volt; s kifejlődésének nyomait világosan ki­
mutathatjuk az előbbi századok hosszú sorából. A hár-
tya-papirnak majdnem ugyanazon kori behozatala Euró­
pába keletről a görögök és mórok által, a rongy-papirnak
feltalálása a tizedik század végén, a közoktatásnak elter­
jesztése kolostorok helyett egyetemek, mint a köznevelés
központjainak felállítása által, az újabb nyelveknek las-
sankinti kimívelése, a könyvnyomtatásnak feltalálása a
tizenötödik század közepén, azon élénkség, melyet a
mivelődés a reformatio számtalan vitái által nyert, melyek
minden osztályok figyelmét igénybe vették, ehez az olva­
sásra való alkalom, melyet a protestánsok a biblia tisz­
telete által s kis mértékben a katholikusok Kempis Tamás
,,Imitatio“-jának rendkívüli népszerűsége által nyújtot­
tak a könyvek árának az uj művészet tökéletesedésével
aránylagos csökkenése, egy holtnyelvnek, mint tanesz­
köznek elvetése, az irály és bizonyítás egyszerűsítése, mi
által a tudomány a tömegnek is hozzáférhetővé lett, a
skeptikus mozgalom, mely a tudományt a theologiai
csatornák helyett politikai mederbe terelte, — mindezek
előfutárai voltak a forradalomnak. Ha a tudomány oly
általánossá lesz, hogy a népnek nagy része élénk és ál­
landó érdekkel fog viseltetni az állam kormánylata iránt,
akkor elérkezett az idő, melyben az alkotmány korlátáit
tágítani kellend.
15*
 — 228 —

A szabadság javára történt harmadik nagy fórra-

dalom a háboruviselés történelmében található fel. A
míveltség régi fokain a vallás mellett a katonai hősiesség
volt a méltóság főforrása, és azon osztály, mely a csatá­
ban legjobban tüntette ki magát, majdnem szükségkép­
pen a legmélyebb tisztelet tárgya volt. A lőpor feltalálása
előtt a teljes fegyverzetbe öltözött lovas hasonlithatlanul
felette állott a gyalog katonának, a csatát a lovasság
döntötte el, mely kizárólag felsőbb osztályokból állott —
először a nagy fegyverkezési költségek miatt, melyeket
csak a gazdagok fizethettek, és másodszor, mivel a ple-
beusokat világos törvények zárták ki soraikból. Az
azonban megjegyzendő, hogy e tekintetben az angolok
helyzete kivételes volt. Jóllehet Sz.-György, aki mint a
lovasság védszentje, az egész középkoron át a legnagyobb
tiszteletben részesült, Angolországnak is védszentje volt,
mindazáltal az angol íjászok ügyessége oly jelentékeny­
nek bizonyult be, hogy csakhamar európai hírre tett
szert, s oly helyet foglalt el, mely más országokban
kizárólag csak a lovasságot illette. Minden régi csatákban
a francia lovasság és az angol katonaság vált ki legin­
kább ; és e kitünés, bármily haszontalannak tűnik is fel,
valószínűleg nagy befolyást gyakorolt a nézetek törté­
nelmére.
E kivétellel a lovasság fensőbbsége az egész közép­
koron át határozottan meg volt; de az nem volt egészen
kétségen felüli; és igen érdekes figyelemmel kisérni a
régi korban, hogy a gyalogság mint emelkedett lassan h
demokratia haladtával. A flammandi polgárok nagy tö­
kélyre vitték e haderőt s gyalogságuk a courtray csatábai s
 — 2 29 —

megverte az ellenség lovasságát. Hasonló tettet vitt

végbe a svájci gyalogság a morgarteni csatában. A fran­
ciák mindig rendkívül kevésre becsülték gyalogságukat »*
de midőn Cre^y és Poitiers főleg az angol Íjászok által
kóditattak meg, egy kicsit megváltozott e nézetük és ka
nem nagy eredménynyel is, mégis mindent elkövettek egy
versenykad kiállítására. Franciaországban apoitiersi csata
után egy kis időre az Íjazás kivételével minden lőgya-
korlatokat betiltottak. A francia lovasság, különösen az
angolok elleni háborúkban, többször volt kénytelen
lováról leszállani, és — amit megalázásnak tartott —
gyalog harcolni; hasonló esetek fordultak elő gyakran a
Sir John Hawkswood és Carmagnola vezérlete alatt álló
lovasságnál is Olaszországban.
A lőpor feltalálása, mihelyt a lőfegyverek bizonyos
tökéletességre vitettek, komolyan megingató a lovasság
felsőbbségét. A lovas katona a gyaloggal szemben többé
nem volt sérthetetlen, s bátorsága nem döntött többé a
csatában. Mind e változás dacára fenmaradt a két had­
sereg közti külömbség, melyet a lovagiasság ') alapított
m eg; a lovasság még mindig a fő, a gyalogság pedig az
alsóbb osztályt képviselte, s Franciaországban csak a
nemesek léphettek az első osztályba. A lovasság katonai
fontosságának aránylagos sülyedése azt eszközölte, hogy
a katonai varázsfény a nemesekről átvitetett bizonyos
fokig a népre. Egy ideig meglehetősen egyforma volt a
két haderő közti mérleg ingadozása, mig Vauban, a szu­
rony feltalálása által határozott elsőbbséget adván a gya-

') Chivalry (cheval).

 — 23 0 —

logságnak, átalakította a hadviselés módját, s ez által

hatást gyakorolt' a lelkesedés irányára. *)
Az utolsó általános irány, melyet említenem kell, a
politikai gazdászat felfedezése által jö tt létre. A szabad­
ság nem érhető el a kormány hatáskörének bizonyos
féltékeny korlátozása nélkül, s valóban azt lehet mon­
dani, hogy az nagy mértékben éppen ily korlátozásban
áll. A fejlődési processus a reformatio óta két külömböző
fokon ment keresztül. Az első, mely kiválólag a fölvilá-
gosodás elterjesztése által hozatott létre, a türelem győ­
zelme volt, mely által a spekulatív nézetek nagy tere
elvonatott a világi hatalom törvényhatósága alól. A
második, mely a politikai gazdászat által eszközöltetett,
a szabad kereskedelem, mely által a kormány kereskede­
lembe való avatkozásának hátrányai bizonyultak be. Ez
utóbbi állítás egyik legfontosabb és legrégibb nyilatko­
zata volt az államgazdászoknak, mert az a francia iskola
által majdnem húsz esztendővel gyakoroltatott a „Nem-

') A lovasság és gyalogság viszonylagos'jelentőségének

régibb történelméről lásd a mostani francia ex császár (III. Nap.)
igen világos előadását, Du P a s s é e t d u l’A v e n ir de l’Ar-
t i l l e r i e cimü művét, és Vauban találmányának befolyásáról,
a hadviselés megváltozásáról Thierspek ragyogó vázlatát
H ist. de l’E m p ire . Thiers helyes megjegyzéseket te tt a
tizennyolcadik századbeli skeptikus mozgalom hatásáról a
háborúra — mely a művészet hagyományait megrenditette, és
Napóleon újításaiban érte el tetőpontját. A gyalogság fel-
sőbbségének demokratikus fontosságát kiemelte Condorcet
T a b le a u de l’E s p r i t h u m a in , pp. 144. Condorcet azonban
a lőpornak tulajdonítja e felsőbbséget. Lásd Cibario, E c o n o -
m ia P u b lic a d é l M edio Evő, tóm . I. pp. 334, 335.
 — 231

zetek jóléte41 (Wealth of Nations) megjelenése előtt; és

midőn Law esete és Tnrgot ministeri állása nagyon
komolyan irányozta a francia közfigyelmet a gazdászati
kérdésekre, akkor nagy befolyást nyert. Sokan, akik a
szabadság iránti nemesebb lelkesedéstől aránylag ke­
vésbé voltak áthatva, a vizsgálódás által élénken kezdték
érezni a mindent vezető kormány hibáit s azon törekedni,
hogy hatalma kisebbittessék. ’)
Kétségen kívül számtalan oly körülmény létezett,
melyek a francia uralkodók politikájából származtak, és
a forradalom bekövetkezését részint siettették, részint
hátráltatták, s annak jellemére befolyással bírtak. A
jelen sorok nem akarnak teljes átnézetet nyújtani a for­
radalom előzményeiről, de kimutathatják azt, hogy bár­
miféle forradalmi mozgalom a kor irányának rendes
következése volt, hogy főokait egészen a politikai böl­
cselők okoskodásain kívül kell keresni, és hogy a nagy
köztársasági Írók föllépése, az általok magyarázott alap­
elvek s érveik győzelme sokkal inkább következménye
volt a demokratikus szellemnek, mint oka. Más szóval:
e férfiak inkább voltak kifejezők, mint teremtők. Az
előző mozgalom nélkül soha sem léptek volna fel, vagy
legalább soha nem győztek volna, ámbár fellépésökkel
kétségen kívül módosították és bizonyos mértékben irá­
nyozták a mozgalmat, mely őket létre hozá. A változás­
nak szükségképen be kellett következnie, de az nagy
jelentőségű kérdés volt, hogy a vezérlet kinek kezébe
fog jutni.
') Ezt sok nemzetgazdászati iró kiemelte, de senki sem
oly ügyességgel, mint Buckle Tamás.
 232 —

Ha a szabadság történelmét a keresztyénség beho­

zatala óta egy általános szempont alá foglaljuk össze,
akkor azt találjuk, hogy a küzdelemnek oka elébb sze­
mélyes és utóbb politikai szabadság volt, és hogy a régibb
korban a katholikus egyház különös kéyviselője volt a
haladásnak. A rabszolgaságtól az alattvalóságra való
átmeneteinél, s az alattvalóságtól a szabadságra való
átmeneteinél az egyház volt a legbuzgóbb, legfáradhat-
lanabb és leghatékonyabb közvetítő. Ugyanezt mond­
hatni a politikai fejlődés régibb korszakáról is. Vala­
meddig a társadalom állapota olyan volt, hogy a szélesebb
körű politikai szabadság lehetetlennek tartatott, vala­
meddig a tulaj donképeni cél nem annyira a szabadság
előállítása, hanem inkább csak a szolgaság enyhítése
volt, mindaddig az egyház előharcosa volt a népnek. A
hatalom egyensúlya, mely az ő általa teremtett és szen­
tesített számos testületekből származott, a tanából kö­
vetkezett hagyománytisztelet, mely a leirhatlan szokások
szövevényét a köztörvény erejével örökítette meg, a
világi hatalomnak az egyházitól való függése, és a kikö­
zösítés és letevés joga mind összemüködött arra, hogy
az önkény nyomása könnvittessék.Egyidő múlva azonban
a társadalom értelmi haladása szétrontá azon eszközöket,
melyekkel az egyház enyhítette a szolgaságot, egyszer­
smind a szabadság népszerű óhajtása oly pontra jutott,
mely az egyház eredeti tanaival egyátalában nem fért
össze. A pápai censura hatalma annyira gyengült, hogy
alig lehetett neki politikai befolyást tulajdonítani, és a
középkori társadalom minden bonyolult sakhuzása és
ellenhuzása elsepertetett Másrészről a politikai szabadság
 — 233 —

utáni törekvés tágabb értelemben — vagyis azon kíván­

ság, bogy a kormány a nép akaratján alapuljon — azon
meggyőződés, hogy a népnek joga van a kormányt meg­
buktatni, mely érzelmeivel ellenkezik — az ujabbkori
politikának fő ismertetőjelévé lett. A tapasztalás bebi­
zonyította, bogy bárhol mutatkozzék is akadálytalan
értelmi élet, mindenütt politikai mozgás támad, és oly
mozgalommá lesz, melynek célja a királyok isteni jogának
elvetése, és a nép akaratjának a kormány alapjául való
elfogadása. A folyam ily irányban folyik a reformatio
óta, de különösen gyorsan halad a westphaliai békekö­
téstől ; mert ezentúl fogva azon óhajtás, hogy a politikai
túlsúly bármely felekezetnek adassék, soha többé nem
volt főmozgató indok a politikusoknál. Ezen uj szellem­
mel azonban a katholikus egyháznak lehetetlen egyetér-
ten ie; mert ellenkezik szellemével, hagyományaival és
tanával. 0 a tekintélyi elvre támaszkodva természetesen
mindig azon kormányformához csatlakozik, mely legin­
kább elősegíti az áltála hirdetett szellemirányt. Tanaiban
csupa dogmákhoz ragaszkodván, természetesen erőszakkal
akarja megakadályozni annak terjedését, amit tévely­
gésnek tart, s azért csak oly politikai rendszerrel szövet­
kezik, amely alatt az ily elnyomás lehetséges. Minthogy
tanának tulajdonképi alapjául a múltnak kötelező tekin­
télyét tartja, azért nem helyeselheti az oly politikai tant,
mely valóságban a régi egyház egyhangúlag elfogadott
tanát egyenesen tagadja. J) A tizenhatodik század roppant

’) Napjainkban egy kitűnő anglikán pap azt mondta^:

Haszontalan, sőt roszabb mint haszontalan dolog, megtá-
 — 2 34 —

küzdelmei között az egyes theologusok ugyan büntetlenül

terjeszthettek lázitó természetű tanokat, de végtére le­
hetetlen volt elnézni a tényt, hogy a tekintély alapjának
modern elvilágiasodása és a nyugtalan népnek adott
modern szabadság egészen ellenkezik az egyházi atyák
tanával, és messze túlmegy a középkori theologusok
tanán. ') A tény, hogy a modern nézetek bizonyos fokig
a scholastikusok okoskodásaiból fejlődtek ki, vagy hogy
korukban a scholastikusok voltak a szabadelvűek, —
ámbár a rationalista Ítéletére nézve fontos — semmi
fontossággal nem bir azok előtt, akik a múlt tanait befe­
jezetteknek állítják.
A katholicismusnak demokratikus mozgalmak ve-

madni vagy elmagyarázni akarni a positiv parancaot („ne

ellenkezzél a gonoszszal") és ezt a keresztyén egyház mindig
teljes kiterjedésében fentartotta. E g y h a n g ú és in g a d o z á s
n é lk ü li h a n g o n h i r d e t t e a s z e n v e d ő le g e s e n g e d e l­
m e s s é g k ö te le s s é g é t." (Sewell, C h r i s t i a n P o l i t i c s , ch.x.)
*) Már említettem XYI. Gergely azon bulláját, melyben
ezen ellenmondás bizonyittatik. Hozzáadom még a következő
helyet, egy oly Írótól, akit az ultramontán párt legszabad­
elvűbb po'itikai nézeteinek főképviselőjéül lehet tekin teni:
— „Quoique nous tombions d’accord que la source ou l’origine
de la puissance publique étant une fois transferée au prince,
le peuple oonserve toujours sur lui un droit de souveraineté.
Nous disons, au contraire, qu’il ne lui reste plus dés lors que
le devoir d’obéir, et qu’il n’existe qu’un cas, oü il puisse se
soustraire á eette obéissance, comme en conviennent les plus
ardents défenseurs de la puissance royale, savoir, eelui ou le
prince deviendrait l’ennemi public et déclaré de tout són
peuple, et oü il chercherait á detruire la societé civile."
(B ian ch i, tóm I. p. 84.)
 — 2 35 —

zetésére való természetes képtelensége a tizennyolcadik

században még nagyon növekedett azon rendkívüli apály
által, melyre mind értelmileg, mind erkölcsileg sülyedt.
A tizenhetedik században majdnem minden nagy francia
szellem a katholicismus hű követője v olt; a tizennyol­
cadik századbeliek pedig'mind ellenei voltak. Ennélfogva
az egyház, mint minden hátramenő intézmény a haladó
korban, több mint közönséges buzgalommal a hatalom
karjaiba vetette magát, s minden alkalommal a türelem
engesztelhetlen ellenének mutatta magát. 1780-ban, te­
hát csak nehány évvel azon kitörés előtt, mely a francia
egyházi alkotmányt megrázkódtatá, a francia papság
gyülekezete szükségesnek találta ünnepélyesen sajnálni
és kárhoztatni azon különös türelmet, melyben a francia
protestánsok részesítettek, és a királyt arra kérte, hogy
semmiféle jogot ne engedjen nekik. Az ilyen egyház egy
az önkénynyel, és minthogy ismételve szerencsétlenségnek
nyilvánította a türelmet, nem volt joga panaszkodni^
midőn a forradalmárok saját elvei szerint bántak vele. *)
Minthogy ekképen a katholicismus a despotismus
képviselőjévé lett, a francia protestantismus pedig jelen­
téktelenné sülyedt, a demokratikus mozgalom vezetése
szükségképen a szabadelmüek kezébe került. De ezek a
mozgalom kezdetén, midőn a szabadság a valláshábo­
rúkból fejlett ki, rendesen távol tartották magokat. így
Socinus Faustus előre megmondotta, hogy a lázitó tan,
mely által a protestánsok támogatják ügyüket, a társa-
') Láss nehány bizonyságot D isc o u rs p á r u n M ini-
s tr e P a t r i o t s u r le p r o j e t d ’a c c o r d e r l’e t a t c i v i l
aux P r o t e s t á n s , pár l’Abbé de L’Enfert. (Paris, 1787.)
 — 236

dalom felforgatására fog vezetői, és midőn e tant meg­

támadta, különösen elitélte a németalföldiek harcát a
spanyolok ellen.J) Montaigne, ámbár Buchanan tanítója
és La Boétie legbensőbb barátja volt, mindig a politikai
conservativismus felé hajlott. Tanítványa Cbarron még
tovább ment, s határozottan védelmezte a szenvedőleges
engedelmesség ta n á t.s) Bayle is egész befolyását felhasz­
nálta, hogy Jurieu forradalmi alaptételeit meggyengitse. 3)
S ebben semmi különös nem volt, mert Európa akkori
tekintete csakugyan minden gondolkodót megdöbbent­
hetett, aki az uralkodó fanatismus által nem volt elra­
gadtatva. Az egyesülésnek minden kötelékei, melyektől
a politikai szervezkedés függött, meglazultak vagy szét-
szakgattattak. Az egyéni Ítélet szelleme azokhoz szállott
alá, akik tudatlanság vagy hosszas szolgaság folytán

') Bayle, D ic t. art. F a u s t. S o ein u s, jegyzet.

a) La Sagesse, p. III.
3) Az A v is au x R e f u g ie z - t sokan Baylenak tulajdo­
nították. De e vádnak nézetem szerint, nincs semmi külső
bizonyítéka, és ha megfontoljuk azon nagy buzgóságot, mely-
lyel Bayle a kálvinistákat védelmezte, midőn azok Maimburg
által megtá madtattak, akkor megszűnik minden valószínűsége-
Az irályából vont bizonyítékok nem elegendők, mert nagy
írónak mindig sok utánzója akad, s Bayle irályát éppen nem
nehéz utánozni. Azonban Bayle idegenkedése a demokratikus
elméletektől, minden iratain keresztül vonul, és Haliam azt
mondja, hogy erős gyanúja van, miszerint az A v is t ő irta,
mig Gibbon és Mackintosh határozottan neki tulajdonilják.
Voltaire emlékén — amint tudjuk — még nagyobb szenyfolt
van — sötét, kárhozatos szenyfolt, melyet minden fényes
érdemei sem moshatnak le, t. i. örült Lengyelország felosztá­
sának.
 — 237

egyátalában képtelenek voltak önmagukat kormányozni,

és ez a legvadabb dühig fokozta szenvedélyeiket. Ugy
látszott, mintha a hazafiság majdnem egészen elköltözött
volna az egyházból. Sem a katholikusok, sem a protes­
tánsok legkevésbé sem tartották szégyennek idegen ha­
talmat hivni be az országba, hogy annak érdekeit lábbal
tiporják és a legforróbb rokonszenvet mutassanak annak
ellenségei iránt. A vallás, mely oly soká volt alapja a
rendnek, a legengesztelhetlenebb gyűlölettel töltötte el
a küzdőket, s minden bűnt erénynyé tett. A mig egy
pápa a Bertalan-éji mészárlás örömére emlékpénzeket
veretett, s Vásárit megbizta, hogy e jelenetet a Vatikán
falaira fesse j mig III. Henrik gyilkosa vértanúvá tétetett,
s tettének igazolására iratok terjesztettek szét a nép
között; mig az országról országra terjedt láng a civa-
kodás minden más okát elnyelte vagy elhomályosította,
Európa anyagi jólétét megsemmisítette s majdnem min­
den politikai intézményt teljes szétbomlással fenyegetett;
addig nem volt meglepő, hogy a szabadelműek, a kik a
küzdelemtől távol állottak, mindent kockáztatva egye­
síteni akarták a rendnek kevés fenmaradt elemeit. De a
tizennyolcadik században mind állásuk, mind körülmé­
nyeik megváltoztak; Rousseau és tanítványainak iratai
ama nagy forradalom trombita-hangjainak bizonyultak
be, mely szétrombolta Franciaország politikai alkotmá­
nyát, és melynek befolyása még most is látható a civili-
zatio legtávolabbi határainál is.
Egy író azt mondá, *) hogy mig az angol forrada-

‘) Thiers.
 — 238 —

lom magában hordozd Angolország szabadságát, addig a

francia forradalom az egész világét magában foglalá; és
a ki figyelemmel kisérte a politikai változások hosszú
sorát, az e mondást alig fogja túlzüásnak tekinteni.
Ezen forradalom szelleme mindenütt újra szülő hatalom­
mal tölti el maga körül a néptömegeket. Sok régi
önkény összeomlott már érintése a la tt; mások még
most is az átalakulás vonaglásaiban, vagy pedig egy
kétségbeesett ellentállás utolsó lázában küzködnek. Min­
den kormányforma, melyben a nemzetnek nincs cselekvő
része, csak átmenetinek tekintetik, és minden okos
kényur folyvást a jövendő szabadság kilátásával kecseg­
teti népét. A nemzetek felkelése korunk csodája. Vala­
mennyi talpon álló hadseregek és védtörvények, a diplo-
matiának valamennyi szerződései és az önfejű kényurak
fáradhatlan ébersége sem volt azt képes fentartóztatni.
A szerződések széttépettek, a hadseregek szétszórattak,
a szabadság szelleme túlélte őket. A nemzetiségi elv,
legbuzgóbb elleneinek vallomása szerint most majdnem
„nyilvános törvény erejére emelkedett*, l) megsemmisí­
tette a legünnepélyesebb szerződéseket, s teljes joggal
lehet hinni, hogy még e század befejezése előtt a politika
elismert alapjává lesz.
Ezen nagy változásnak bizonnyára egy része sem
tulajdonítandó Rousseau eredeti felfedezéseinek, jóllehet
személyes befolyása igen nagy volt, és az ő geniusa
különösen illett azon helyre,' melyet elfoglalt. 0 azon

*) Ez volt, ha jól emlékszem, Antonelli bibornok kifeje­

zése egyik sürgönyében.
 — 239
Írókhoz tartozott, a kiknél nagy mértékbeli hiányzik
azon ítélet, mely az embereket képessé teszi, hogy az
igazság és hamisság között túlzás nélkül külömhséget
tegyenek, és a kik mégis nagy mértékben bírnak ama
logikai képességgel, mely őket alkalmatossá teszi az
általok elfogadott nézetek védelmezésére. Senki sem
keveredett inkább nálánál a paradoxokba, vagy senki
nem védelmezte e paradoxokat ügyesebben, m intő. Azon
biztosság, melylyel ő az általános elveket felfogta és
kifejtette, és a szenvedélynek és bizonyítéknak azon
csodálatos egyesítése, mely irályának kitűnő szépségét
képezte, roppant erőt kölcsönzött ékesszdlásának a for­
radalmi korszakban. Semmi sem érdekesebb, mint meg­
figyelni, hogy a szerződésen alapuló uralkodás elleni
1ázadás, melynek ő apostola volt, mint hatott át lassan-
kint a francia társadalom minden rétegeibe, s még azo­
kat is lázadásra bírta, a kik befolyásától távol látszottak
lenni. Mutatkozott az az előkelő társaságokban, a társa­
dalmi külömbségek, kitüntetések és öltözködési fény
megvetésében, a mi századokon át ismeretlen volt Fran­
ciaországban. Mutatkozott a színházban, hol Talrna, a
nagy forradalmi festész Dávid ösztönzésére száműzte a
francia színpadról azon öltözéket, mely a görög és római
hősöket bajporozott parókákkal és versaillesi udvaroncok
ruhájában tüntette fel, s a színészetnek oly iskoláját
alapította meg, mely a természet bű utánzását tekintette
a tökéletesség első feltételéül. l) Mutatkozott még a

') Első lépést te tt ezen irányban Fasil asszony állítása

szerint (S o u v e n irs d’ u n e A c tric e , pp. 27 —54.) Saint Hu-
 — 240 —
kertészetben is, hol a mathematikai alakokkal hosszú,
szabályos s művészi arányossággal kimért utakkal, és
törpitett, szeszélyes alakokká nyirt fákkal, melyeket Le
Nőtre a francia kert lényeges elemeiül tett volt, rögtön
felhagytak, és a vad és szabálytalan szépséggel pótolták,
melyet Kent tett népszerűvé Angolországban. *) De
ámbár Rousseau jelleme és eredeti szelleme korának
minden műveiben visszatükröződik, a „társadalmi szer­
ződés" (Social Contract) tanai minden lényeges pontjai­
ban Locketől és Sydneyből vétettek, és ahol mintaké­
peiktől eltérnek, ott azonnal képtelenséggé válnak.2)
Nagy befolyásuknak igazi okai a társadalom állapotában
találhatók fel. Az ily tanok egykor különös politikai
exigentiák vagy külön országok, vagy a társadalom külön
osztályának szempontjából védelmezte ttek. A nép töme­
geibe csak a tizennyolcadik században hatottak át elő­
ször, azt egész alapjában felmozgatták és oly szellemi
lendületet idéztek elő, mely alig volt kevésbé általános,

bér színésznő, a ki a púdert mellőzte és a régi szobrokat

vette mintaképekül; de csak Talma szelleme volt az, a ki,
támogattatva a régészek, forradalmárok és különösen a Gi-
rondiak által, végképen legyőzte az uralkodó előítéleteket. A
régi öltözéknek szokatlanságát nézetem szerint túlozták, nagyon
illett az a görögöknek. — Racine.
*) Lásd a kertészet történelméről szóló igen érdekes
értekezést, Vitet, Études su r l’H i s to ir e de l’A rt. Le Nőtre
készítette XIV. Lajos számára a versaillesi kerteket.
2) Mint például, midőn azt állítja, hogy a nép, képvi­
seleti alkotmánynál csak a választási időszak alatt szabad,
más külömben pedig rabszolga gyanánt él. (C o n tra c t So­
cial, liv. m . eh. XV.)
 — 241 —
mint a reformatio. Ezen mozgalom története hasonlít
az ir legendabeli varázskuthoz, mely egy pompás városban
évszázadokon keresztül sötétségben lappangott, mig
végre egy gondatlan kéz felnyitá ajtaját, és a felkelő
nap sugarai megvilágították vizét. A viz egyszerre a
nap felé szökött; szétvetette az őt környező falakat,
elárasztotta a várost; és ellenállhatlan habjai vad zenével
az égnek törvén elborították a múltnak templomait és
palotáit.
Ezen mozgalomban semmi sem nevezetesebb, mint
az,hogy m ik é p e n lett az sok országban a vallás rangjára
emelve — azaz: önzetlen lelkesedéssé, mely az emberek
nagy testületéit egy eszmény utáni törekvésben egyesí­
tette, s hősies erények kútfejéül bizonyult be. Az mindig
rendkívüli fontossággal bir, ha figyelemmel kisérjük az
irányt, melyet az önfeláldozás szelleme követ, m ert ezen
szellem nagy elterjedésétől függ a kor erkölcsi fölemelke­
dése, és irányától a világ vallásos jövője. Egykor e szellem
ösztönözte Európa harcosait arra, hogy romlást és rom­
bolást terjesszenek egész Jeruzsálem falaiig, s felkoncolt
ezreknek vérével borítsák el Palaestina síkjait, és hason-
lithatlan küzdelmek által szerezzenek a zarándok számára
nehány ereklyét. Egykor e szellem dúlta fel Európát
vallási háborúkkal, függesztette fel a békés munkálko­
dást, és megbénított minden világi érdeket, csakhogy az
egyház vagy egy hitvallás számára biztosítsa az uralmat.
Egykor százezreket vitt a kolostorok magányába ; s arra
ösztönözte őket, hogy testeiket kínozzák, hajlamaikat
elnyomják, zsák és hamuban, hidegben, szegénység és
nélkülözés közt éljenek, hogy igy elnyerhessék jutalmu-
A felvilágosodás. II. köt. 16
 — 242
kát. Ezen dolgok már elmúltak. A keresztes vitéz kardja
már régen eltörött, s hős tettei költők és regényírók
által eszményittettek. A vallásháborúk utolsó hulláma,
mely oly sok országon ment keresztül, annyira lecsilla­
podott, hogy a nyugalom csak nehány 1ármás polemikus
recriminatiói által zavartatik meg. A szerzetesi rendszer,
és azon fogalmak, melyeken alapult, gyorsan elhalvá­
nyultak a növekvő világosság előtt. A nőtlenség, az
önkénytes szegénység és a feltétlen engedelmesség volt
azon három tárgy, melyet Giotto az assisi főoltárra egy
szentnek megkülömböztető ismérvei gyanánt festett —
mint az önfeláldozás oly tetteit, melyek az ég boldogsá­
gához vezetnek. Mindennek nincs többé semmi hatása.
A hősies nagyságnak még azon typusa sem nyilvánul
többé, melyet a régi missionariusok tanúsítottak, habár
az még most is dicsőittetík és tiszteltetik. Az önfelál­
dozás szelleme még létezik, de más téren keresendő, —
t. i. a határtalan emberszeretetben, mely minden val­
lással közös rokonszenvből származik, és mindenek felett
a politika terén. A tizenkilencedik század lelkesítője
nem a theologia, hanem a szabadság. Ugyanazon em­
berek, a kik valaha kitűnő szentek lehettek volna, most
kitűnő forradalmárok, mert mig hősiességök és önzet"
lenségök saját müvük által, addig ennek iránya a kor
nyomása által határoztatik meg.
H,a fejtegetjük a demokratikus eszményt, mely
oly nagy befolyást gyakorol, akkor azt találjuk, hogy az
két részből áll. — Európa térképének nemzetiségi elv
szerinti átalakításából és a demokratikus elemeknek
minden állam kormányába való nagy vegyüléséből. A
 — 243 —
politikai jogosultság általános elvének elismerése, mely
elég erős legyen tartós egyetértés kötelékének előállí­
tására, mindig kedvenc ábrándja volt az államférfiaknak
és a bölcsészeknek. Hildebrand (TII. Gergely) az egyházi
hatalom felsőbbségében és az erkölcsi törvény megfelelő
uralmában kereste; Dante minden európai államoknak
egy nagy birodalommá való egyesítésében, melynek vi­
lági ügyeit a császárok, egyházi ügyeit pedig a pápák
vezetnék; Grotius és IV. Henrik, francia király a régi
görögök amphictioni gyűléseihez hasonló törvényszék­
ben, mely a nemzetközi vitákat legfőbb tekintélyével
eldöntené; a diplomatiát mesterséges combinatiókban
és különösen a hatalom egyensúlyának rendszerében. A
nemzetiségi jog modern tana egész a jelen századig nem
birt nagy jelentőségre emelkedni — először, mert a
nemzeti érzület csak a nevelés nagyobb elterjedése után
nyert kellő erőt, központot és értelmet, és másodszor,
mert az emberi természet önző oldalának befolyása ellen­
sége volt. Azon felfogás, hogy a szomszédos nemzetek
érdekei homlokegyenest ellenkeznek egymással, hogy a
jólét csak egymás károsításával érhető el, és hogy ennél­
fogva a haladás főeszköze a hódítás, sokáig általános
v o lt; de az utóbbi század alatt a nemzetgazdászat gyorsan
megváltoztatta e nézetet és azt eszközölte, miszerint alig
látszik túlzásnak azon állítás, hogy el fog jőni az idő,
midőn a területi foglalás politikája lehetetlen lesz. A
sz abad kereskedés elterjedésének kétségen kívül szintén
azon tendentiája van, hogy a gyarmatok és meghódított
tartományok különös előnyeinek eltörlése által a hete­
rogén nagy birodalmak szétoszlását eszközölje; mig a
16*
 244 —
vasutak és a tudomány emelkedése gyöngítik a nemzeti
ellenszenveket és könnyítik az egyes külön testületeknek
közös népfajjá, közös nyelvvé és földrajzi helyzetté való
összeolvadását. Mind ennek az a következése, hogy az
önérdek indokai többé nem ellenkeznek oly nagyon
egymással, mint régenten a nép akaratja által meghatá­
rozott terület határvonalak elismerése. És ez különösen
fontos dolog, mert a szenvedélytől elkülönítve nemcsak
az érdek nyer nagy tért a civilisatió haladtával, hanem
m ert maga a szenvedély is kiválólag az érdek ereje által
vezettetik. Valóban, ha az európai háborúknak csak
legközelebbi okait vizsgáljuk, akkor azok tökéletes
zűrzavart fogunk mutatni, és legnagyobb részben egyes
okoknak vagy a nemzeti féltékenység mulékony föllob-
banásának tulajdoníthatok. De ha szigoruabban vizs­
gáljuk, akkor azt fogjuk találni, hogy az általános okokból
származott mély ellenszenv már régen megelőzte és elő­
készítette a kitörést. Az utolsó ezer év alatti háborúk
legnagyobb része háromfélékre osztható — oly hábo­
rúkra, melyek a vallásos hit elleni zendülésből származ­
tak, oly háborúkra, melyek téves gazdászati nézetekből
eredtek akár a kereskedelmi egyensúlyt, akár a hódítás
anyagi előnyeit illetőleg— és végre oly háborúkra, melyek
a fejedelmek isteni joga és a nép joga közti ellentétes
tanok összeütközéséből támadtak. Az elsőket illetőleg a
tudomány végleges, és a második féléket illetőleg m ajd ­
n em végleges diadalt aratott. Hogy valaha hasonló
mértékben lehetetlenné fogja-e tenni az oly politikai
combinatiókat, melyek a nemzeti érzelmet sértik, az a
jövőnek egyik legnagyobb problémája. De az legalább
 — 245 —

bizonyos, hogy e mozgalom haladása erősen és vissza-

vonhatlanul meggyöngitette a békekötések és diploma-
tiai szerződések erejét, mint a melyek Európában vezér­
elveknek tekintettek.
De bárm int gondolkodjunk is e tárgy fölött, annyi
bizonyos, hogy az általam tárgyalt mozgalom, nagy
erkölcsi hatást gyakorolt Európában, és mint sok más,
feltűnő összeköttetését mutatja a két külömböző civili-
satio elkülönitett elemeinek. A hazafiság szelleme alig
foglalt el e befolyás alatt kevésbé kitűnő helyet, mint
az ókorban, mig ugyanakkor a modern társadalomnak
majdnem minden befolyásai által előmozdított átalakulás
folytán elvesztette régi kizárólagosságát, a nélkül, hogy
azonossága egészen megszűnt volna, és az egyetemes
testvériség érzelmévé lett. A két nagy emberi testület
közötti rokonszenv soha sem volt oly erős, a lelkesedés
folyama soha nem haladt oly széles mederben, mint
jelenleg; és a nemzetek demokratikus egyesülésében az
emberiség testvérisülése keresztyén eszményének legma­
gasabb kifejezését találjuk.
Ezen befolyást a demokratiának nemcsak nemzet­
közi részében lehet tapasztalni; nem kevésbé világosan
mutatkozik az azon változásokban is, melyek a hazai
törvényhozásba és társadalmi életbe vitettek. A demokra-
tiának politikai előnyeit most nem tárgyaltam, de senki
sem vonhatja kétségbe azon kiterjedését, melyben az
utolsó évek törvényhozása az alsóbb osztályok javára
megváltozott, azon rokonszenvet és előzékenységet, mely
szükségei iránt mutatkozott, az osztály-külömbség elvá­
lasztó falainak lerombolását és azon folyton növekvő
 — 2 46 —

törekvést, hogy az osztályok a politikai egyenlőség és

szélesebb rokonszenv alapján összeolvadjanak.
így tűnnek fel ismét a dogmák átalakulásai vagy
elmállásai közepett a keresztyénség nagy erkölcsi elvei,
nyernek uj erőt az idők folyamában és gyakorolnak be­
folyást a következő civilisatio typusára.
 A felvilágosodás történ elm e az ipar terén.

A munka történelme fontosságára nézve mindjárt

a tudomány történelme után következik. A tiszteleti
melyben az ipar részesül, az elvek, melyek által az sza-
bályoztatik, és a csatornák, melyeken keresztül vitetik,
nemcsak a nemzetek anyagi jólétét határozzák meg, ha­
nem folyvást elősegítik a jellemtypus alakulását s kö­
vetkezőleg a nézetek változását is. A jelen munka folytá­
ban már többször volt alkalmam utalni az iparos szellem
befolyására a fölvilágosodásra, de részletesebb tárgya­
lását jónak láttam egy külön fejezetre hagyni, melyben
a két fejlődés közötti viszony világosan lesz kifejtve és
a kereskedelem jelentősége, mint olvasztó és építő ha­
talom fog megállapittatni.
Ha az ipar szempontjából vizsgáljuk azon régi
civilisatiót, mely a keresztyénség felvirágzásával gyorsan
hanyatlásnak indult, akkor azonnal észre fogjuk venni,
hogy a rabszolgaság volt azon főtényező, melyen alapult.
Valahányszor ez intézmény egy magasabb szervezetű
társadalomban kitünőbb helyet foglal el, mindannyiszor
különös irányt fog adni a nemzeti jellemnek, s bizonyos
 — 248
tekintetben meg fogja fordítani a fejlődés rendes fölté­
teleit. Mert mihelyest a munka gyalázatnak tartatik,
azonnal elfordul tőle minden osztály és a gazdagság
csakhamar kevesek kezeiben fog összehalmozódni. Ahol
rabszolgaság létezik, ott nincs középosztály, ott semmi
vagy igen kevés gyári vagy kereskedelmi vállalat van. A
rabszolga-tartó ur bírja a gyors fölgazdagodás eszközeit,
mig a szabad, a kinek nincsenek rabszolgái, mivel előtte
az iparnak majdnem minden útja el van zárva, és mivel
úgy van meggyőződve, hogy a munka gyalázat, demo-
ralizálttá és szegénynyé lesz. Ezzel együtt rendesen erős !
katonai szellem szokott ápoltatni, egyrészt, mivel az em­
berek tettereje semmi más hatáskört nem talál, másrészt,
mivel a társadalom ily állapotában a hóditás egyik fő
módja a meggazdagodásnak. Mindennek következményei
némi tekintetben csábitóknak tűnnek fel. Az ez által
létrehozott katonai lelkesedés a rabszolgaságot űző nem­
zetet rendesen győztessé szokta tenni az őt környező
kereskedői államokkal folytatott harcokban. Az sok nagy
bajnokot és a katonai feláldozásnak sok fényes példáját
fogja szülni. A katona lelkes bátorsága, és a kereskede­
lemnek s kereskedelmi szellemnek megvetése együtt véve
bizonyos aristokratikus szint fognak adni a nemzeti szo­
kásoknak, mig a nemzeti szellem a hasznos felfedezé­
sektől és törekvésektől el fog fordulni, és a szépség finom
okoskodások müvei körül öszpontosulni. Mihelyt azonban
a hóditás szellemének első erélye elmúlik, azonnal ki fog
tűnni az olyan civilisatio üressége. A gazdagság szapo­
rodása, mely szabad nemzetnél erősiti a középosztályt,
és a kereskedelmi vállalatoknak uj ösztönül szolgál,
 249 —
rabszolga népnél csak fényűzést és bűnt idéz elő ; és a
szokás, hogy a sokaság minden jogtól megfosztottnak
tekintetik, az általánossá lett katonai szellemmel együtt
a leggyűlöletesebb kegyetlenség jellemét kölcsönzi ama
bűnnek. :)
Az természetesen lehetséges, hogy e jellemtypust
más befolyásoknak közbejötté módosíthatja, az előidézett
hanyatlást hátráltathatja és bizonyos fokig megakadá­
lyoztathatja, de a mig a rabszolgaság uralkodik, addig
az ily irányok mindig nyilatkozni fognak. A régi civili-
satióban teljes mértékben ki voltak fejlődve. A rabszol­
gaság már a régi korban, mind a görögöknél, mind a
rómaiaknál, nagy megvetést idézett elő a kereskedelem
és ipar iránt, mit a legkitűnőbb férfiak nyíltan bevalla-
nak, és a mi egészen öszhangzott az ő lenézésükkel a
tudomány hasznossági része iránt. A boeotiaknál mind-'”
.azok, a kik a kereskedelemmel beszenynyezték magokat,
tiz évre kizárattak minden állami hivatalokból. Plató a
boltos kereskedést a szabad ember lealázásának hirdette,
s úgy kívánta büntettetni, mint valami bűnt. Aristoteles,
a ki oly erélyesen védelmezte a középosztály jogait, szin­
tén azt mondja, hogy tökéletes államban egy polgárnak
sem kellene kézműzettel foglalkoznia. Xenophon és Cicero
ugyanazon nézetben voltak. Augustus egy senatort ha­
lállal büntetett, mivel az gyárügyben való részvétele
által meggyalázta rangját. A munkának egyetlen, tisz-
') A rabszolgaságnak jellemre való hatását újabban
nagy ügyességgel tárgyalta Caimes, S la v e P o w er. Lásd .
még Storcb, Eeon. P o litiq u e , tóm. V. és Comte, T r a ité
de L e g is la tio n , liv . Y.
 — 250 —
teletben tartott formája, a földmi velés volt; és e foglal­
kozás a nemzeti történelemnek régibb és egyszerűbb
korszakaiban, midőn kevés rabszolga volt s a fényűzést
nem ismerték, elegendő volt a nép tetterejének kielégí­
tésére. De midőn a nép számban és jólétben gyarapodott,
midőn a diadaloknak hoszszu sora a rabszolgák számát
nagyon szaporította, és midőn a római polgárnak politi­
kai jogai nagyon kiszélesittettek, akkor minden osztályok
a városba özönlöttek, a körülfekvő föld egészen az
aristokratia kezeibe került, és vagy parlagon hevert,
vagy a rabszolgák által m iveltetett,l) és a túlnépesitett
városoknak gabonával való ellátása kiválóan a gyarma -
tokra háramlóit. Bent a városban a félig katonai lakos­
ság, mely teljesen elég volt a kormány ellenőrzésére, és
csak az élvezetekre gondolt, ellensúlyozta a birodalom
tetterejét, s régi tisztaságának minden nyomát eltörölte.
„Kenyér és circus-játékok“ voltak folyvást kívánságai;
ezeknek minden egyéb tekintet feláldoztatott; és az ipar
minden részeiben a rabszolgákra hagyatott.
Ha a régi rabszolgák állapotát összehasonlítjuk az
újabb rabszolgákéval, akkor azt fogjak tapasztalni, hogy
az bizonyos tekintetben egészen külömböző volt. Az
ujabbkori rabszolga-kereskedés oly kegyetlenkedés, me­
lyet a régiek nem ism ertek; régente nem létezett faj és

’) Lásd e tárgyban Plutarchot, G ra c c b u s o k é le te

Dionysius, Halycarnassus, lib. II. cap. 28 ; Columella, De Re
R u stic a . Ezen egész tárgyat ügyesen fejtegette Comte,
T r a ité de L é g is la tio n . Lásd továbbá Blanqui, H is to ir e
d’ E co n o m ie P o l i t i q u e ; Dureau de la Mailé, E co n o m i e
P o litiq u e d es R o m a in s.
 — 251 —
szin külömbség, mely most a szabadoknak és rabszol­
gáknak egyesülését akadályozza. Aristoteles, a rabszol­
gaság legnagyobb védelmezője, azt ajánlotta a rabszolgák
urainak, hogy rabszolgáikat a jövő szabadság reményével
kecsegtessék, s tudjuk, hogy a római császárság későbbi
napjaiban a régi rabszolgák elbocsátása szintén nem
ritkaság volt. Minthogy ezen felül a kereskedelem nagy
fejlődése az ujabbkori rabszolgatartó urakat azon hely­
zetbe teszi, hogy a fényűzés minden cikkét becse rélhetik
a rabszolga ügyetlen munkájáért, hogy magokat a láza­
dások ellen biztosítsák, rendesen azon politikához nyul-
\ ta k , hogy rabszolgáikat erőszakos tudatlanság által
elállatiasitsák — úgy hogy Amerika legtöbb rabszolga­
tartó államában valóságos bűn egy rabszolgát olvasni
tanitni. l) A régi civilisatio korában ellenben, a rabszolga
mindenféle mű és fény űzési cikkeket készített, vezette a
legnehezebb munkákat, és készítette a legfontosabb kéz­
műveket. Ennélfogva lelke gyakran igen ki volt mivelve,
és becse értelmességének foka szerint méretett. Terenc, \
Epictet és Publius Syrus rabszolgák voltak, mint szintén
sok főorvos és sok kitűnő szobrász is az volt. Megjegy-
zendő az is, hogy mig az ujabbkori rabszolgaság kez­
dettől fogva csapás volt, addig a régiek rabszolgasága
eleinte valóságos áldás — a humanitás szellemének fontos
hóditmánya — volt. Mikor az -emberek még egészen
barbárok voltak, foglyaikat m egölték; s mikor könyö­
rületesebbekké lettek, rabszolgáikká tették. 2)
■) 1863.
3) Ezen külömböztetések részletesen kifej te tte k Cairne
és Tocqueville által.
 — 252 —
Mégis a köztársaság későbbi napjaiban és a csá­
szárság alatt a rabszolgák szenvedései olyszerüek voltak,
hogy azokat lehetetlen borzalom nélkül olvasni. A nem­
zeti jellemnek egész kegyetlensége ellenük volt intézve-
Kénytelenek voltak a vad állatokkal, vagy mint gladiá­
torok egymással harcolni; gyakran vad kegyetlenséggel
nm gcsonkittattak; a legkisebb gyanúra kinoztattak és
leghaszontalanabb vétségért keresztre feszittettek. Ha
valamely ur megöletett, minden rabszolgái kinpadra
hurcoltattak ; ha a tettes ki nem tudódott, mindnyájan
kivégeztettek, s Tacitus egy oly esetet beszél el, hol 400
embert végeztek ki a rejtve maradt bűnösért. Egy rab­
szolgáról azt olvassuk, hogy keresztre feszittetett, mivel
egy fürjet lopott, egy másikról, hogy vizbedobásra itél-
j tetett, mivel egy kristály edényt összetört. Juvenal ir
j egy hölgyről, a ki csupa kedvtöltésből feszittetett ke-
\ resztre egy rabszolgát. ’)
így történt, hogy a régi civilisatio, mely hódításon
és rabszolgaságon alapult, tökéletesen megsemmisült, a
szabad osztályok egészen demoralisált állapotban voltak,
és a rabszolgák a legborzasztóbb kegyetlenkedésnek
voltak kitéve. Végre a keresztyénség szelleme emelkedett
ezen zűrzavaros társadalom fölé, és nemcsak az azt dúló
bajt enyhítette, hanem uj alapon újra szervezte azt. Ez

') A római rabszolgákon elkövetett sok iszonyú kegyet­

lenséget beszél el Loiseleur, É tu d e su r le s C rim es e t les
P e in e s d a n s l’A n tiq u ité e t le s T e m p s M odernes(Paris,
1863) pp. 83—98; és Comte, T r a ité de L e g is la tio n liv.
V. Egyik legjobb értekezés, mely e tárgyról valaha Íratott,
találtatik Bodin, R e p u b lic , lib. c. 5.
 — 253 —
három uton tö rté n t: megszüntette a rabszolgaságot,
megteremtette a könyöriiletességet, és hirdette az önfel­
áldozást.
Az elsőnél két tényező által hatalmasan támogat-
tatott a keresztyénség. Az lehetetlen, hogy az erkölcsi
érzet valaha egészen kihaljon ; és a történelemben foly­
vást nyilatkozó törvény szerint azt tapasztaljuk, hogy
azok, a kik egy romlott kor irányától fölszabadították
magokat, gyakran oly erkölcsi tökélyre emelkednek, mi­
nőre aránylag jobb korban nem emelkedtek volna. A
pogány Rómának későbbi napjai a vallás tiszteletnek és
közerkölcsiségnek folytonos hanyatlását m utatják; de
mutatnak lázas törekvést is egy uj vallás után, és fino­
mabb érzéket az érkölcsiség magasabb követelményei
iránt, mint a minők uralkodtak a köztársaság legszebb
j napjaiban. Ezen irányok elsejére nézve világos példánk

: van a Mithra-tisztelet gyors elterjedésében, mely a ke-

resztyénségnek egyik legnevezetesebb előfutára volt.
’ Plutarch tudósítása szerint ezen kultus a keresztyén
időszámítás előtt hetven évvel hozatott be Olaszországba
egy siciliai tengeri rabló á lta l; és azon korban, midőn a
római szellemet általános kétkedés jellemezte, oly mély
gyökeret vert, hogy kétszáz éven át virágzott, legnagyobb
lelkesedést idézett elő, és uj vallásos életet ébresztett oly
népség között, mely végképen elvetemültnek látszott.
Azon időben, midőn Nero lépett a trónra, és midőn a
tömeg humanitása a legmélyebben sülyedt alá, hasonló­
képen hatalmas reactio tűnt föl a pogányság központjá­
ban az elnyomott osztályok javára, melynek főképviselője
\Seneca volt, de a mely kisebb-nagyobb mértékben az
 — 254 —
akkori egész irodalomban visszatükröződött. Seneca újra
meg újra visszatért e tárgyra, és először Rómában vilá­
gosan és nyomatékosan hirdette az ur kötelességeit rab­
szolgái iránt és oly testvéri kötelék létezését, melyet
semmiféle véletlen rangkülömbség nem semmisíthet meg.
S e mozgalom nem szorítkozott csupán a moralisták
irataira. Nero, Olaudius, Antoninus és Hadrián rendele­
téinek egész sora törvényes állást nyujta a szolgaosztály­
nak, kivette az urak kezéből az élet és halál feletti jogot,
megakadályozta az öreg, elgyengült rabszolgáknak a
Tiberis szigetére való kitétetését (a hol gyakran meg­
haltak), megtiltotta megcsonkittatásukat és gladiátorokul
való használtatásukat, és különös törvényszékeket állított
fel, panaszaik kihallgatására, A mi történt, az kétségen
kívül tökéletlen és illetlen volt, de oly irányt képviselt,
melynek folytatása a keresztyénség volt. *)
Egy más, a rabszolgálatra nézve kedvező befolyás
későbbi korszakban lépett életbe : értem a barbárok be­
törését, a kiket méltán lehetett nevezni a személyes
szabadság elvének képviselőiül Európában.2) A rabszol­
gaság ugyan nem volt egészen ismeretlen előttük, de
egyátalában kivételes és teljesen ellenkező volt szoká­
saikkal. Hadi foglyok, fegyencek, vagy szabadságukat
eljátszott emberek voltak az egyedüli rabszolgák, s nincs
okunk azt hinni, hogy a szolgaság örökölő lett volna.
Ennélfogva bárhol jutottak e törzsek uralomra, mindenütt
előmozdították a rabszolgaság eltörlését.
■) Ezen mozgalmat helyesen fejtegette Grotius, De J u re ,
lib. III. cap. 14.
2) Guizot.
 — 25 5

De ha teljességgel elfogadjuk is e befolyásokat,

mégis kétségtelen lesz azon tény, hogy az emberi társa­
dalom uj átteremtése a keresztyénség műve. Más befo­
lyások sok rabszolgának szabadon bocsátását eszközöl­
hették ki, de csak a keresztyénség volt képes a jellemnek
azon mély megváltozását előidézni, mely a rabszolgaság
eltöröltetését lehetővé tette. Kevés érdekesebb és egy­
szersmind tanuságosabb tárgy létezik, mint e nagy át­
alakulásnak története. A keresztyének nem hirdettek
forradalmi tant. Ok a rabszolgaságot nem állították
egészen törvénytelennek, vagy legalább III. Sándor bul­
lájáig nem, de alapját folyvást aláásták, a midőn szem-
beálbtották vele az egyetemes testvériség tanát, és az
emberiség minden viszonyaiban a humanitás szellemét
terjesztették. Konstantin alatt a rabszolgákat védő régi
törvények bővitve újra kiadattak és a rabszolgacsalád
szétszakitása megtiltatott. Ugyanekkor töröltetett el a
rabszolgák keresztre feszittetése, de nem annyira az em­
berszeretet7indokaiból, mint inkább azon szent jelleginél
fogva, melyre a kereszt jutott. Csakhamar mindenfelé
m utatkozott a rabszolgák szabadon bocsátására való haj­
lam, és e fölszabadítás rendesen a vallással hozatott kap­
csolatba. Különösen a szombatnapot tartották alkal­
masnak a felszabadításra, és a szertartás majdnem mindig
a templomban hajtatott végre. Nagy Gergely adott rá pél­
dát, hogy a rabszolgák bizonyos számának fölszabadítása
istentiszteleti cselekménynyé legyen ; és a fejedelmeknél
csakhamar szokássá lett, hogy azt nyilvános örömünne­
pély idejére tegyék. Julián alatt a végrendeleten alapuló
fölszabaditási megszorítások eltöröltettek. Egy ideig a
 — 256 —
rabszolga az által nyerte meg szabadságát, hogy szerze­
tessé le tt; és minthogy a szerzetesek száma nagyobbára
a rabszolga-osztályból egészült ki, ők mindig hajlandók
voltak testvéreik kiszabadítását előmozdítani. Még a
vallásos üldözések alkalmával is tekintettel voltak e célra.
A zsidók régóta úgy voltak ismerve, mint rabszolga­
kereskedők, és az ellenük alkalmazott legelső és leggya­
koribb rendszabályok közé tartozott a keresztyén rab­
szolgák szabadon bocsáttatása. Valamennyi vallásos szer­
tartásnál gondosan mellőztetett a rabszolgák és szabadok
közti külömbség, és a papság szüntelen érdemnek hir­
dette a fölszabadítást. *)
>) Cod. Theod. lib. II. tit. 8. lex. 1. és IV. 7, 1. A
keresztyénségnek a rabszolgaságra való befolyása történelméről
lásd Comte, P h ilo s o p h ie P o s itiv e , tóm . VI. pp. 43—47;
Storch, E co n o m ie P o litiq u e , tóm . V. pp. 306—310; Tro-
plong, I n f lu e n c e du C h r is tia n is m e s u r le D r o it C ivil.
Bedarrid, Du Lac és sok más iró szólt a zsidó rabszolgabirto­
kosok ellen alkalmazott rendszabályokról. Azonban el kell
ismernünk, hogy Gratian, a keresztyén császár oly törvényt
adott ki, mely a pogányság legkegyetlenebb törvényeivel egy
fokon áll. Előadatik benne, hogy ha valamely íabszolga a
felségsértésen kívül más bűntettel vádolja urát, a biró ne
vizsgálja a dolgot, a rabszolga pedig égettessék m eg: „Cum
accusatores servi dominis intonent, nemo judiciorum expectet
eventum, nihil quaeri, nihil discuti piacet, séd cum ipsis de-
lationum libellis, cum omni scriptumm et mediati criminis
apparatu, nefandarum accusationum crementur auctores : ex-
cepto tamen adpetitae majestatis crimine, in quo etiam servis
honesta proditio est. Nam et hoc facinus tendit in dominos.“
— Cod. T heod. IX. 6, 2. Honorius szabadságot adott a rab­
szolgáknak, ha uraikat eretnekséggel, Theodosius pedig, ha
pogánysággal vádolták.
 — 2 57 —

Ez által mindazok, a kik az egyház befolyása alatt

állottak, a szabadság iránt kedvező ösztönt nyertek. A
rabszolgaság gyorsan kezdett tiinedezni, vagy jobbágy­
sággá változott. Az egyház hasonlókép nem kisebb
1 eredménynyel felhasználta minden hatalmát, hogyköny-
nyitsen azok szenvedésein, kik még a rabszolgaság alatt
nyögtek. Különösen Angolországban minden polgári
törvény a theowsi vagy szász rabszolgák védelmére a
kanonikus törvényből eredve és arra alapitva látszott
lenni. Hogyha — amenyire tudjuk — az ur hatalma nem
volt korlátozva törvény által, akkor azt tapasztaljuk,
hogy az egyház magához ragadja az e tárgy feletti tö r­
vényhatóságot s különös büntetést szab „azon urakra,
akik az ő theow-jaiktól elszedik a törvényesen megkere­
sett pénzt, azokra, akik az ő theow-jaikat elitélés és
igazi ok nélkül megölik, azon úrnőkre, akik szolgáikat
annyira verik, hogy azok három nap alatt belehalnak, és
azon szabadokra, akik urok parancsára valamely rabszol­
gát megölnek. “ Mindezek felett az egyházi fegyelemnek
egész gépezete mozgásba jött, hogy a külömben védte­
len rabszolganők szüzességét megoltalmazza. Azon
egyház, mely a fejedelmekkeli érintkezéseiben gyakran
oly büszke és követelő volt, soha sem zárta el füleit a
szegények és elnyomottak segélykiáltásai elől, és sok
századon keresztül ezeknek védelmezése volt politikájá­
nak legfőbb célja.

*) Wright, L e t t e r on t h e P o l i t i c a l C o n d itio n of
th e E n g lis h P e a s a n t r y d u r in g th e M id d le A ges,
L ondon, 1843.
A fölvilágosoclás. n . köt. 17
 — 258 —

Azonban amig a munka iránti régi ellenszenv fen-

maradt, addig semmi maradandó becsű dolog nem történt.
De e tekintetben szintén jótékonynak és hasznosnak
bizonyult be az egyház befolyása. Az egyházi atyák ékes-
szólásuk minden hatalmát felhasználták a munka dicsőí­
tésére *) ; de a változás főleg a szerzeteseknek, különösen
pedig a Benedekrendi szerzeteseknek köszönhető. Oly idő­
ben, midőn a vallásos rajongás a szerzetesi élet felé
m int a tökéletesség ideálja felé volt irányozva, a munka
lényeges részét képezte a szerzetesek fegyelmének. Amer­
re csak mentek, mindenütt felélesztették a régi római
földmivelés hagyományait, s Franciaországban és Belgi­
umban sok vidék az ő kezeik által' szárittatott ki és
müveltetett meg. Es jóllehet a földmivelés és kertészet
voltak azon m unkák, melyekben ők különösen kitüntet­
ték magokat, mindazáltal közvetve minden más munká­
nak ők voltak alapitói. Mert mihelyest egy kolostor
alapittatott, azonnal központjává lett a vidék lakosságá­
nak. Ily módon lassankint város keletkezett, mely a
keresztyén tudomány által műveltté, a szerzetesek példája
által iparossá és az azok iránt tanúsított tisztelet által
védetté lett. Úgyszintén a templomok díszítményei első
ösztönül szolgáltak a művészetnek. A sz. Basilius rend­
jéhez tartozó szerzetesek különösen a festészetnek éltek,
s minden középkori építész, akinek neve fenmaradt, pap
volt, amig azon nagy laikus társulatok nem alakultak,
melyek a tizenkettedik század nagyszerű székesegyházait j
tervezték és kivitték. Ily módon Belgium városainakJ

') Champ agny, La C h a rité C h ré tie n n e ; pp. 275—289.

 — 259 —

nagy része a szerzetesektől veszi eredetét. ') Egy hosszú

ideig a legkitűnőbb főpapok sem riadtak vissza a kézi
munkától, s oly egyéniségről mint Becket az mondatik,
hogy aratáskor rendesen a mezőn dolgozott az ő ható­
sága alatt levő kolostorok szerzeteseivel együtt. 2)
Ekképen a rabszolgaság által előidézett munka­
megvetés megszűnt, s nyitva állott az út iparos osztály
keletkezésére, mely a keresztes hadjáratok után követke­
zett. A keresztyénség előtt uralkodott jellem kegyetlensége
hasonló buzgalommal, ámbár nem hasonló eredménynyel
os tromoltatott a keresztyén könyörületesség szervezete
által.
A régi civilizatiónak bizonyára nincs oly vissza­
taszító vonása, mint azon közönyösség, melyet a szen­
vedések iránt mutatott. Igaz ugyan, hogy e tekintetben
nagy külömbség volt a görögök és rómaiak között. Az
elsők az ő fegyverkezéseikben és háborúikban, mindenek
felett pedig az ő rendkívüli gondosságukban az’ árvák és
ügyefogyottak ügye iránt, mi az ő törvényhozásukat
jellemzi, 3) oly emberséges szellemet tanúsítottak, minőt
az utóbbiaknál hiába keresünk. Azonkívül Görögország
politikai rendszere és későbben a rómaiaké Ugy alakult,
hogy az állam nagy mértékben gondoskodott a nép
anyagi szükségleteiről, és a magány jótékonyságot

') Lásd erre nézve P e rin , La R ic h e s s e d a n s le s

S o e ié té s C h r e tie n n e s , tóm. I. pp. 345—361. VanBruyssel,
H is t. d u C om m erce B e lg e , tóm . I. pp. 58. 59.
2) Edén, H is to ry of th e L a b o u r in g C lases in
E n g la n d , vol. I. p. 50.
3) Grote, H ist. of G reece, vol. II. p. 123.
17'
 — 260 —
bizonyos mértékben a legnyommasztóbb szegénységi
törvény pótolta. Mindazáltal ott, mint másutt egyátalá-
ban ismeretlenek voltak a tisztán jótékonysági intézetek.
Betegek és elhagyottak számára semmiféle nyilvános
menhelyek nem léteztek, kivéve a mit a törvény meg­
szabott. A gyermekekről nagyon keveset gondoskodtak;
és amennyiben a gyermekgyilkosságot — legalább a
hibás szülötteknél — mind Aristoteles világosan helye­
selte, az ritkán tekintetett bűnnek. ]) Az árva gverme- j
keknek becstelenségre való nevelése szintén közönséges
volt. Az emberi szenvedéseknek folytonos összekötése
népies mulatságokkal, a népszellemet érzéketlenebbé tette.
Nagyon külömbözött ettől azon kép, melyet a régi
egyház mutatott. A kórházak, a xenodocbion vagy a
vendégházak már az üldözési korszak előtt régen isme­
retesek valának a keresztyéneknél. A katakombák feli­
ratai bőven tanúskodnak arról, hogy ez intézetek által
sok lelenc gyermek mentetett m eg; és midőn a keresz-
tvénség uralkodó vallássá lett, a gyermekóvás volt egyik
legelső változás, mely a törvényekben nyilatkozott. 2) A

') Hume azon szellemdűs megjegyzést tette (s Mai- I

thus elfogadta), hogy a gyermekgyilkosság büntetlensége 1
egészben véve inkább szaporította a lakosság számát, mert
a mint a túlnépes családtól való félelem megszűnt, a szegé­
nyek bátran házasodtak, mig ha már a gyermekek megszil- 1
lettek, a természetes szülői szeretet mindent elkövetett, hogy ;
életben tartsa őket.
3) Megjegyzendő, hogy a régi egyházban a kitett
gyermekek csak magán részvét által neveltettek, és hogy a
lelencházak, melyek az államgazdászokat annyira érdeklik,
ismeretlenek voltak. Justinian korában azonban már van
 — 261 —
'‘gyakori éhség és a barbárok beütése és a rabszolgaságból
szabadságra való átmenet által okozott borzasztó nyomor
i a legna gyobb és legpazarabb jótékonysággal találkozott
Az egyházi atyák szüntelenül hirdették a könyörületes-
séget, és pedig oly nyomatékos hangon, hogy néha Ugy
tetszett, mintha tagadnák a tulajdonjogot és a teljes
communismus felé hajolnának. *) A gladiatori játékokat
szüntelenül nyilvánosan ostorozták; de a szeretet, a

említés a Brephotropb iákról vagy gyermek óvodákról, s a

lelencházak alapítására való felhatalmazások már a hetedik
és nyolcadik században is léteztek. (Lahourt, R é c h e rc h e s
s u r les E n fa n ts tr o u v é s , P a ris, 1848, pp. 32, 33.) III.
Ince egy lelencházat épitett Rómában. Az ezen intézetek
ellen felhordatni szokott kifogások, a bűnre való ösztönzés
és abban túlnyomólag nyilatkozó borzasztó erkölcsiség szem­
pontjából eléggé ismeretesek. M’ Culloch adatai szerint a
dublini lelencházakban 1792-ből 1797-ig 12,785 gyermeket
\ vettek fel, s 12,561 halt el. (Pol. Econ. part I. eh. VIII.) A
kéjházak, melyek ellen Ch. Comte és más nemzetgazdászok
erősen kikelnek, szintén ismeretlenek voltak a régi egyház­
ban. Az első Franciaországban állíttatott fel a tizenharmadik
' században ; a hires Bon Pasteur-féle intézet egy katholikussá
lett hollandi nő által alapittatott meg 1698-ban. Ez intézetek
bő történelm ét adja Parent-Ducha,telet ily című igen érdekes
könyvében: „ P r o s t i t u t i o n in th e C ity of P a r is .“ A sze­
gény anyák ápolására felállított csodaintézetek, melyek a
gyermekóvás rendszabályait kiegészítették, kiválólag a múlt
századbeli francia szabadműek művei voltak. Beaumarchais
a Figaro lakodalma jövedelmének egy részét a lyoninak aján­
dékozta. (Ducellier, H ist. des C lasses L a b o r ie u s e s en
F ra n c é , p. 296.)
') Láss erre nézve nehány helyes bizonyságot Cham-
pagny, C h a rité C h ré tie n n e .
 — 262
mellyel a nép részéről tekintettek, sokáig ellentállott a
philanthrópok küzdelmeinek, mig Telemach szerzetes
előadás közben a birkózók közé rohant, s az ő vére volt
az utolsó, mely a játékszint bemocskolá. De a keresztyén
könyörületesség nagyságának és egyetemességének talán
legnemesebb bizonysága a z , melyet egyik ellensége
szolgáltatott. Julián mindent elkövetett, hogy a pogá­
ny ok között részvevő érzelmet költsön; „mert az gyalá­
zat — mondá — hogy a galiláeusoknak nemcsak az ő
vallásukhoz tartozó szegényeket kell gyámolitaniok,
hanem a mieinket is.“
Ha a könyörületesség ama nemes virágzásának
történelmét olvassuk, mely a keresztyénség első századait
jellemezte, akkor lehetetlen meg nem ütközni, azon
különös sors felett, mely majdnem minden megalapítóját
a feledésre rendelé, mig azoknak nevei, kiknek kitűnő
részök volt a felekezetiség történetében az emberek között
mindennapi beszéd tárgyaivá lettek. Sokat hallunk oly
vértanukról, kik verőkkel tettek tanúbizonyságot; bátor
téritőkről, kik a keresztet, mint jelvényt, vad népek
között és dögleletes éghajlat alatt terjesztették; de keve­
set hallunk a könyörületesség ama hőseiről, kik előpélda
nélkül s a régi szokással ellentétben a szenvedések leg­
borzasztóbb formáit megszüntettek, és a humanitás
történelmében először tették a fájdalmat és iszonyú
betegséget tiszteletreméltó indulat tárgyává. A lefolyt
századok értelmi állapota mellett e tárgyat nem lehetett
annyira becsülni, mint a hogy kellett volna. A könyö­
rületesség ugyan nemesen és folytonosan gyakoroltatott;
de nem hatott a képzelemre, nem idézte elő az emberek
 — 263 —
tiszteletét. A tömegek által úgy tekintetett, mint az
erénynek egy egészen alárendelt része; és az embersze­
retet legnemesebb törekvései sokkal kisebb bámulatot
keltettek, mint a remete önkinzása vagy valamely szaka-
dár felekezeti buzgósága. Fabiola, azon római hölgy,
aki úgy látszik minden más egyéneknél többet tett az
első kórházak alapitása k ö rü l; Szent Landrus, a könyö-
rületesség nagy apostola Franciaországban ; sőt maga
Telemachus is, mind elfeledett nevek a történelemben.
Azon férfiakról, akik a kórházak ama nagy hálózatát
készítették, mely a keresztes hadjáratok után Európában
elterjedt, egyátalában senki nem emlékezik meg. Csak a
tizenhetedik században történt, midőn a modern gon­
dolkodásmód jobban elterjedt, hogy föllépett Sz. Vincent
de Paula, és példáját adá egy oly szentnek, aki általában
tiszteltetett, s aki e tiszteltetését könyörületessége fényé­
nek közönheté. De, ámbár igaz, hogy a philanthróp sok
századon át alacsonyabb fokon állott, mint jelenleg, nem
kevésbé igaz az is, hogy a könyörületesség a keresztyén-
ségnek egyik legelső és legnemesebb teremtménye volt,
és hogy eltekintve a fölszámithatlan szenvedések soka­
ságától, melyeket enyhített, azon befolyás, melyet foly­
tonosan gyakorolt a jellem szeliditésére és ■tisztulására,
a szenvedély csillapítására és az emberi rokonszenv ter­
jesztésére , miveiődésünk egyik legfontosabb elemévé
tette. Az apostolok tanai és példái a rokonszenv oly
huiját pendítették meg, melyet az ókor legdicsőbb böl­
csészei soha sem érintettek. Eleinte a szentség dicsfénye
köritette a gond homlokát, és titokteljes varázszsal vette
körűi. Egy régi katholikus szentről azt beszélik, hogy
 — 264 —

munkásán és becsületesen töltött életének estvéjén Krisz­

tus úgy jelent meg előtte, mint a búsulás embere, és a
midőn küzdelmeit dicsérte volna, azt kérdezte tőle, hogy
miféle jutalm at kivan. A hir, jólét és földi öröm semmi
vonzerővel nem birt ez emberre, aki az érzéki dolgoktól
már régen elszokott; mindazáltal más és szellemi áldá- j
sokra való kilátás egy pillanatra örömmel hatotta át
szent kebelét; de midőn a megszentelt homlokra tekin­
tett, melyen még ekkor is a Gethsemane aggodalmainak
árnyéka lebegett, akkor elfeledett minden önző kivánságot,
és kimondhatatlan szeretet hangján azt válaszolta: „Azt
uram , hogy minél többet szenvedhessek!“ :)
A harmadik elv, melyet a keresztyénség a siilyedt
társadalom bajainak javítására alkalmazott, az önfelál­
dozás elve. Már láttunk nehány bajt, melyek a szerzetesi
rendszerből következtek; de ha ezt a maga tulajdon
állásában tekintjük, nem nehéz annak hasznosságát ész­
revennünk. Mert a társadalom a maga jólétének leginkább
megfelelő és mérsékelt tökéletességét, csak a hősies
eszmény utáni tökéletlen törekvés által éri el. Ezért a theo-
logusok azon korban, midőn az erőszak uralma általános
fejetlenséget idézett elő, a szenvedőleges engedelmesség
tanát hirdették. Azon korban, midőn a féktelen fényű­
zés féktelen romlottságot szült, az önkénytes szegény- I
séget erénynvé emelték. Azon korban, midőn a házassági I

') Ugy gondolom, hogy ez kereszt, sz. Jánosról mon­

datik. Hasonló legenda létezik egy Ramon Monat nevű spa­
nyol szentről is a tizenharmadik századból. Megjelent előtte
szűz Mária, s rózsakoronát ajánlott fel neki, melyet vissza­
utasította, s Krisztus a maga tövis koronáját adta át neki.
 — 265 —

elválás könnyűsége a soknej üséget majdnem törvényessé

tette, azt hirdették sz. Jeromossal, hogy „a házasság a
földet, a szüzesség az eget népesiti be. *
A középkornak régibb időszaka majdnem egyedüli
képét mutatja fel a társadalomnak, mely minden részei­
ben theologiai eszmék által volt alakítva és színezve, s
az természetes volt, hogy mihelyt a tudomány haladása
megsemmisítette ezen eszmék uralmát, általános átala­
kulásnak kellett bekövetkeznie. De mindezeken kívül,
azt hiszem, nem nehéz észrevenni, hogy Európa indus-
trialis állapota ez időszerint magában hordta a szétoszlás
elemeit. Az ipar igazi ösztöneit mindig saját megjutal-
mazásában kell keresni. Az ipar ha]adásinak,.ftiokai a
gazdagság utáni vágy, az átdolgozott eivilisatio megsza­
porodott szükségei és céljai., a kereskedelemnek versenye
és dicsyágya. A munka mint kötelesség, kapcsolatban
az önkénytes szegénység tiszteletével és a fényűzés
megvetésével, egyátalában abnormis volt. Csak nehány
olasz és belga város felszabadítása és fejlődése által
világiasittatott el teljesen az iparos szellem, és a midőn
uj fontosságot és erőt nyert, oly irányokat hozott létre
Európában, melyek a theologia uralmát fokozatosan
rontották, és nagyban előmozdították a reformatiót és az
azt követő fölvilágosodást. De mielőtt ezen irányok
természetét vizsgálnék, szükség lesz nehány szót
előrebocsátani azon körülményekről, melyek előidézték
őket.
Jóllehet a régi római rabszolgaság haláldöfését
azon befolyásoktól kapta, melyeket előadtam, mégis
egész a tizenkettedik és tizenharmadik századig felma­
 — 266 —

radtak némi csekély maradványai; *) és az abból követ­

kezett jobbágyság nemcsak soká felmaradt továbbra
is, hanem sok ideig magába olvasztotta a szabad parasz­
tok nagy részét is. A nemesek rablási vágya, a közép­
korban oly gyakori éhségek arra kényszeritették a sze­
gényeket, hogy szabadságokat cserébe adják a biztosságért
és kenyérért; és azon szokás, melynélfogva a vétkest
pénzbírsággal büntették és ha nem birtfizetni, szolgaságra
vetették, még inkább fokozta a bajt. Úgyszintén az
egyházi uralom szelídsége és az óhajtás, hogy a szerzete­
sek imádságainak hasznában részesüljenek, sokakat arra
birt, hogy a kolostorok jobbágyaivá legyenek. 2) Ámbár
illetlenség volna az egyházat azzal vádolni, hogy a föl­
szabadítás ügyét elhanyagolta, mégis valószínű, hogy
az utóbb említett tény bizonyos mértékben csökkentette

') A westminsteri zsinat 1102-ben szükségesnek látta

Angliában eltiltani a rabszolgaságot (Edém, H ist. of. L a b o u -
r in g C lasses, vol. I. p. 10.); későbben is szoktak az ango­
lok rabszolgákat eladni az irlandiaknak, és Giraldus Cambren-
sis azt beszéli, hogy rabszolgáik fölszabadítása kegyesség
cselekedetének hirdettetett az ir püspökök által Strongbow
betörése alkalmával. Bodin az olasz rabszolgákról a tizenhar­
madik századbeli pápák bulláiból hoz fel nehány h ely et.
(R é p u b liq u e , p, 43.) Azon vallás, mely oly hatalmasan
előmozdította a fölszabadítást, némely esetekben ellenkező
hatást gyakorolt; mert a keresztyének minden ingadozás nél­
kül rabszolgáikká tették a zsidókat és mohamedanusokat,
a kik természetesen kiváltották magokat. Agobard a kilen­
cedik században arról panaszkodik, hogy a zsidók sok rab­
szolgát vásárolnak.
2) Lásd mind ez okokat Halam, M id d le Ages, vol. I.
pp. 2 1 7 - 2 ) 8 .
 — 267
buzgalmát. *) Az európai lakosságnak legnagyobb része a
tizenkettetik és tizenötödik század között szabadittatott
fel; de a jobbágyság némi maradványai még most is alig
tűntek e l.2) A városokban azonban a személyes és politikai
szabadság sokkal korábban ju tott diadalra. Egy kis rész
a régi római municipális kormányból némileg fentartotta
magát Franciaország déli részében az egész középkoron
keresztül; de a teljes felszabaditásfőleg azon fejedelmek
szükségéből lett, akik a nemesekkel és más nemzetekkel
folytatott ellenségeskedéseikben szivesen megvásárolták
előjogok által a városok segítségét. Azon tény, hogy az
angol királyok közül sokan bitorlók voltak, valószínűleg
igy mozdította elő az angol polgárok felszabadittatását;
3) és Franciaországban a király és nemesség, s Olaszor-

') „The clergy, and espeeially several Popes, enforced

manumission as a duty upon laymen, and inveighed against
the scandal of keeping Christians in bondage ; bút they were
nőt, it is said, as ready in performing their own parts. The
villeins upon the Chureh lands were among the last who
were emancipated." — Haliam, M id d le A ges, vol. I. p. 221.
2) A jobbágyság hanyatlását előadja Haliam, H ist. of.
M id d le A ges, vol. I. pp. 222—223. A szénásók Skótiában
egész 1775-ig kényszerültek folyvást dolgozni a nekik kijelölt
vermekben. Ha a szénbánya eladatott, akkor a vevőnek joga
volt munkájokhoz, s azok sehol másutt nem állhatták szolgá­
latba, kivéve ha a szénbánya birtokosa megengedte. Lásd
M’Culloeh jegyzetét a W e a th o f N a tio n s kiadásában vol.
II. p . 186.
3) „It wanst nőt probability, though it manifestly ap-
pears nőt, that William Rufus, Henry I. and King Stephen,
being all usurpers. granted large immunities to burghs to
secure them to their party, and by the time that Grlanvil
 — 268 —
szagban a pápák és császárok közti küzdelemnek hasonló
hatása volt. Minden egyes városnak felszabaditása ösz­
tönt adott az iparnak. Végre a keresztes hadjáratok
rendkívüli előnyt nyújtottak a municipalis és industrialis
elemnek. A nagy összegek, melyekkel a királyok és
nemesek tartoztak a középosztálynak, a hajózásnak
gyors fejlődése, a keletről Európába hozott találmányok,
és mindenek felett azon szerencsés helyzet, mely Olaszor­
szág városait a gazdagság központjaivá tette, — mindez
különféle módon emelte a városok befolyását. A tizen­
kettedik század folyama alatt majdnem mindazok, melyek
Olaszországgal kereskedelmi összeköttetésben állottak,
municipalis kormánynyal bírtak, s nehány belga és balti­
tenger parti város kereskedelmi tevékenységre nézve
majdnem hasonló volt az olasz városokhoz, 1) A guildek
(börzék) és különféle kereskedelmi társulatok keletkezése
szintén erősítette a nyert előnyöket. Mert, jóllehet két­
ségtelenül igaz, hogy a társadalom rendes állapotában a
védnöki és egyedárusági rendszer nagyon káros a ter­
melésre nézve, mindazáltal a középkori anarchia korában

wrote, which was in the reign of Henry II., burghs had so

great privileges as that, if a bondstman or servant remained
in a burgh as a burgess or member of it a year and a day,
he was by that very residence made free ; and so it was in
Soothand: he was always free and enjoyed the liberty of
the burgh if he were able to buy a burgage, and his lord
claimed him nőt wirthin a year and a day.“ Brady, H isto-
r i c a l T r e a t i s e on C i t i e s (1690). p. 18.
') Thierry, Hist. du Tiers Etát pp. 24, 25. Alig kell
utalnom Smidt Ádáni W e a lth o f N atio n s-jáb an előforduló
bámulatos vázlatra a városok történelméről.
 — 269

nagy haszna volt, amennyiben a kereskedelmi osztályo­

kat egyesítette, mi megvédelmezte őket a kizsákmányo­
lástól és oly állapotba helyezte, miszerint a törvényhozást
a magok javára hangolhatták. Ennek befolyása alatt a
kereskedelem nagy hatalommá lett. Egy uj és világi
civdisatiót teremtett, mely a theologiai eszmék uralmát
fokonkint csökkenté, s uj phasist hozott létre Európa
fejlődésében.
Figyelembe kell azonban venni, hogy az ellentét,
mely a theologiai és kereskedelmi szellem között támadt,
nem volt éppen olyan, a minőt első pillanatra várhattunk
volna; mert a társadalom régibb miveltségi fokán érint­
kezési pontjaik voltak. Missió vállalatok és kereskedelmi
vállalatok voltak a civilisatio el terjesztésének két főté-
nyezői; rendesen együtt fejlődtek, s mindenikük igen
gyakran a másiknak előkészítőjéül bizonyult be. Azon-
felől a keresztes hadjáratok, melyek a középkori vallásos
érzelemnek fő kifejezői voltak, részleges eredményüket
nagy mértékben a kereskedelmi városoknak köszönik.
Az amalfi kereskedők voltak azok, kik kereskedésükkel
elsők nyitották meg a keresztyének előtt a Jeruzsálembe
vezető utat, és a többi olasz köztárságokkal egyesülten a
keresztesek legfőbb szükségleteiről gondoskodtak. Azon
szellem, mely a velencei kereskedőket a tizenharmadik
században arra ösztönözte, hogy pénzeikre Krisztus
képét nyomják, a florenci kereskedőket pedig, hogy
gazdag gyapjukészitményeikre adót vessenek a végből,
hogy abból fölépítsék azon nagyszerű székesegyházakat,
melyek még most is a világ csodáinak tekintetnek, úgy
látszik, az egyházzal szövetségben állott. Mindazáltal a
 — 270 —
következmény azt mutatja, hogy e várakozások alapta­
lanok voltak, és hogy a civilisatio typusa kiválólag keres­
kedelmi vállalat által jö tt létre, a mennyiben a theolo-
gusokkal összeütközésbe jött.
Az első pont, mely fölött a kereskedői miveltség
összeütközésbe jö tt az egyházzal a pénz kamatolásának
törvényessége volt, vagy amint akkor nevezték: az
Iuzsoráskodás.
Mai napság, midőn a nemzetgazdászat már tudo-
mánynyá lett, semmisem világosabb azon jelentőségnél,
melylyel a pénzfogalomnál a kamat bir. Tudjuk, hogy az
oly társaság, mely nagy iparos müveket vagy közhasznot
akar fölmutatni, szükségképen nagy összeget kénytelen
fölvenni kamatra, és hogy az ily kölcsön mind a hitele­
zőre mind a kölcsön vevőre előnyös. Az első odaadja a
pénzét, hogy a befolyó kamatokból vagyonát szaporítsa;
a második azon előnyben részesül, hogy rendelkezhetik
oly összegről, mely elegendő egy jövedelmes vállalat meg­
indítására, és ez előny kipótolja neki a fizetendő kama­
tokat. Tudjuk azt is, hogy a kamat nagysága nem
önkényes, hanem szigorú törvény által megszabott.
Rendesen két határozó eleme van — u. m. kamat, vagyis
a pénz értéke, és az úgynevezett „biztosítási kamat.“ J)
A pénz értéke, mint más kereskedelmi cikknek értéke, a

') így nevezte I. B. Say, T r a i t é d’É co n o m ie P oli-

t i que-jében, hol az uzsora kérdése szépen van tárgyalva,
A „ b iz to s ítá s i k a m a t" kitétel azonban hiányos, nem
fejezi ki azt a gyalázatot, mely a kölcsönzőt éri, s mely a
kamat rendkívüli emelésének fő oka.
 — 271 —
kérés és kínálás törvénye által határoztatik meg *) Az a
kikölcsönzött pénz összege és a kölcsönvevő közti viszony­
tól függ, mely viszonyra ismét sok körülmény hat, de a
társadalom rendes állapotában különösen a gazdagság
nagysága és a vállalat terjedelme által szabályoztatik. A
kamat második módja oly esetekben jön elő, a hol vesze­
delem van, hogy a hitelező elvesztheti pénzét, vagy ahol
a kölcsönt a törvény vagy a közvélemény büntetéssel
fenyegeti. Mert az világos, hogy az emberek tőkéjöket a
biztosról nem fogják bizonytalan vállalatra átvinni,
ha nincs meg a lehetőség, hogy ez utóbbinál nagyobb
nyereségük lesz, mint az előbbinél, s éppen oly vi­
lágos az is, hogy senki sem fog önkényt oly útra lépni,
melyen törvényes büntetésnek vagy nyilvános kár-
hoztatásnak van kitéve, ha nincs valami kényszerítő
indoka, hogy azt tegye.

*) Minthogy ez nem értekezés a nemzetgazdászatról,

azért reméltem, hogy az olvasó meg fog bocsátani, ha ezen
régi és egyszerű formulát elfogadom, anélkül, hogy belebo­
csátkozzam azon vitába, mely az uj formula által Ricardotól
előidéztetett — hogy t. i. az érték a termelés értéke szerint
szabályoztatik. Ezen két formula a legtöbb esetben ugyana­
zon eredményre vezet, s Ricardo főelőnye, Ugy látszik, abban
van először: hogy némely esetekben nagyobb pontosságot
követ, mint a másik, es másodszor: hogy a másikat kiegé­
szíti, a mennyiben néhány kevés esetre ráillik, a mire a
másik nem alkalmazható. A nemes ércek értékének meghatá­
rozásánál más tárgyak értékéhez képest, Ricardo szabálya
igen kielégitőnek látszik len n i: a rendes kamatláb meg
határozásánál tökéletesen illőnek tartom a régi szabályt.
Láss erről jó megjegyzést Chevallier, Econ. P o lit., sec. V .c.I.
 — 2 72 —

Ha tehát, mihelyt a kérés és kínálás törvénye sza­

bályozta a kamatlábat, a hazai kormány közbelép, és
vagy minden kamatot eltilt, vagy nagyon alacsony lábra
akarja lenyomni, ha a közvélemény a kamatra adót gaz­
embernek kiáltja ki, s tettét a vallás bűnnek bélyegzi,
akkor az említett elvekből könnyű megérteni, hogy mi­
nőnek kell lennie a következménynek. Amíg csak vannak
emberek, akik kényszerülnek kölcsönözni, és emberek,
a kiknek tőkéjök van, addig teljesen bizonyos, hogy az
adós és hitelező viszonya fel fog m aradni; de az első azt
fogja tapasztalni, hogy a feltételek az ő kárára nagyon
megváltoztak. Mert a tőkepénzes bizonyosan nem fog
kölcsön adni kamat kikötése nélkül, és pedig oly kamat
nélkül, mely legalább equivalens azon haszonnal, melyet
húzott volna, ha pénzét másba fekteti. Ha ezt a törvény
eltiltja, akkor kénytelen vagy nem adni kölcsön, vagy
pedig úgy adni, hogy ki lesz téve a törvényes büntetés­
nek. Sokan, , a kiken erőt vesz akár a habozás, akár a
félelem, az első utat fogják választani, és ennek követ­
keztében a kikölcsönzendő pénzösszeg, mely a pénz érté •
kének nagy szabályzóját képezi, kevesedni fog, migazok,
akik elég vakmerőek voltak magokat azon veszedelemnek
tenni ki, hogy az emberi és, hitök szerint, az isteni tör­
vényt is áthágják, és ez által a közvélemény előtt gyalá­
zatosakká lettek, kénytelenek lesznek nagyobb kamat
által megvesztegettetni. Az egyezkedés titkos jelleme
igen alkalmas a csalásra is. Ennélfogva minél inkább
akarja elnyomni a törvény, a közvélemény és a vallás a
közönséges kamatlábat, annál inkább fog az emelkedni.
De bármily egyszerűeknek látszassanak is most ez
 — 2 73 —

elvek, a régiek előtt egészen ismeretlenek voltak, és a

kamatszedés a legrégibb idők óta ellenszenvvel tekinte­
tett. Ezen előitélet eredete valószinüleg a miveletlen
emberek teljes járatlanságán alapszik azon törvények
körül, melyek a gazdagság növekedését szabályozzák,
úgyszintén azon régi és egyetemes nézeten, mely a
pazarlást felibe helyezte a takarékosságnak. Ezen moz­
galom mutatkozott mindenkor és minden nemzetnél, és
nincs irodalom, melyben vissza ne tükröződnék. Bentham
megjegyzése szerint Thespistől lefelé alig van példa rá,
hogy kölcsönöző és hitelező megjelentek volna a szín­
padon, anélkül, hogy a hallgatóság rokonszenve ne haj­
lott volna a hitelező felé. Minél tudatlanabb a nép, annál
nagyobb ezen előitélet; s azért nem meglepő, hogyha
azok, akik a takarékosságnak főképviselői voltak, kik
gazdagságukat az ipar rendes formáitól eltérő módon
folytonosan növelték, és kik a szegények elnyomói előtt
gyűlöletes színben tűntek föl, a legrégibb időktől fogva
lenézettek. Aristoteles és sok más görög bölcsész őszin­
tén ragaszkodtak a népies nézetekhez ; de ugyanakkor a
görögöknél a pénzkölcsönzés, igen szokásos, ámbár lené-
zett üzlet volt, s a hatóság által keveset vagy épen nem
Í akadályoztatott. A gallusoknál Mercur különös védelme
a la tf állott. Rómában szintén a törvény által erősittetett
meg ámbár a törvényhozók folyvást akarták szabályozni
feltételeit, és ámbár mind a bölcsészek, mind a nép a
pénzkölcsönzőket általában a birodalom hanyatlásának
| okozóiul bélyegezték. Azon roppant előnyök, melyekkel
egy rabszolga-országban a tőke bir, a fényűzés hajhá-
I szata, mely általános volt, összekötve a rósz kormányzás-
A fölvilágosodás. II. köt. 18
 — 274 —

sál és erkölcstelenséggel és a plebejusoknak adósságuktól

való megszabadulásra célzó gyakori lázadások által
okozott bizonytalansággal, rendkívül magasra emelték a
kamatlábat, és ez, ami valósággal a társadalom beteges
állapotának svmptomája volt, rendesen oknak tekintetett.
A túlságos szigor, mellyel a római törvény a fizetni
képtelen adóssal bánt, szinte a legmagasb fokra csigázta
az elnyomott nép elkeseredését hitelezői ellen, mialatt
a már említett okoknál fogva a nép gyűlölete az uzsorá­
sok ellen, és a törvényhozóknak beleavatkozása még
súlyosbította a bajt. Azon felül meg kell jegyeznünk,
hogy, ha a pénzkölcsönzés a közvélemény által bűnnek tar-
tatik, akkor az azon alapuló nagyobbszerü iparválla-latok
ismeretlenek fognak maradni. Azok tehát, akik kölcsönöz­
nek nagyobbára bizonyos szükségtől nyomatvakölcsönöz-
nek, és azon tény, hogy a kamat mások szegénységéből
húzott jövedelem, még inkább fogja fokozni az előítéletet.
Midőn e tárgy az egyházi atyák és középkori Írók
Ítélete alá került, akkor határozott komolysággal kezdték
tárgyalni. A pénzkölcsönzés jogosulatlanságának minden
pogány fogalmai egyhangúlag elfogadtattak, a gazdag­
ságnak megvetése által, melyet a keresztyénség folyvást
hirdetett, megerősittettek, és oly nagy nyomatúkkal és
tekintélylyelhangsúlyoztalak, miszerint majdnem minden
törvénykönyvbe átmentek. Turgot, és a tizennyolcadik
század néhány más Írója azon törekedtek, hogy e tárgy­
ban külömbséget állapítsanak meg a többé és kevésbé
szigorú theologusok között. Tényleg azonban, a mint
mindenki meggyőződhetik, aki e tárgy felett vitázók
által összegyűjtött tekintélyeken végig tekint, tökéletes
 — 275 —

egyetértés volt az általános, az uzsorával összefüggő

elvek fölött egész a tizenhetedik századbeli casuistákig,
ámbár külön alkalmazásuk felett sok vita folyt. *) Az
egyházi atyák, a középkori és a reformatiokori theolo-
gusok minden irataiban a kamat természetének balfelfo­
gása terjedt el, s ez egy törvénykönyvet hozott létre a
kereskedelmi erkölcsiségről, mely hasonló világosságban
tűnik elő az egyházi atyák kifakadásaiban, a zsinatok
határozataiban és majdnem minden oly könyvben, mely
valaha a kanonikus jogról Íratott. A theologusok közti
külömbség nem abban állott, amit tanítottak, hanem
azon erély fokában, amellyel azt tanították. Kétségen
kívül voltak olyan idők, midőn az egyház tana aránylag
szokatlanná le tt; voltak idők, midőn az uzsora általában
űzetett, de nem nagyon általánosan kárhoztattatott. Sőt
voltak oly zsinatok i s , melyek a nélkül, hogy az
uzsorát bármi mértékben helyeselték volna, megelégedtek
azzal, hogy csak az uzsorás papokat kárhoztassák. 2) De

1) Ezt a kanonikus jogról és moralbölcsészetről irt min­

den katholikus mű bizonyítja, de kiemelhető különösen Concina,
A d v e rsu s U su ra m (Romáé, 1746); Concina, U su ra, Con-
t r a c t u s t r i n i (Romáé, 1748); Leotardus, De U s u iis (Lug-
duni, 1649) ; Lamet és Fromageau, D ic tio n a ir e des Cas
de C o n scien ce (a Sorbonne határozatainak gyűjteménye)
art. U sure (Paris, 1733); és C o n fé re n c e s E e c lé s ia s ti-
q u es de P a r is s u r l’U sur (Paris 1748.) Ezen utóbbi mű
Noailles bibornok vezetése vagy védelme alatt adatott ki, és e
tárgyban igen sok tanulságost foglal magában. Több kiadást
ért, az első 1697-ben jelent meg, Lásdt még Liégeois, E s sa i
.sur l’H is to ir e e t la L é g is la tio n de l’U sure.
2) Ugy látszik, ezen eset fordult elő Angliában a tizen-
18*
 — 2 76 —

a kétségtelen kárkoztatásoknak is van egy szakadatlan

láncolata, mely az egyházi atyák korától egész a refor-
matióig terjed.
Az egyház tana kissé homályba van burkolva,
amennyiben az utolsó három század alatt az u z s o ra
szó értelme tökéletesen megváltozott, és amennyiben a
casuisták sok finomságokkal elhomályosították; de ha
az olvasó megengedi a szómagyarázat kissé pedáns elő­
adását, akkor könnyű lesz nehány szóval eloszlatni a
kétértelműséget.
A régi theologusok egyértelmű tanítása szerint
uzsora volt minden kamat, melyet a hitelező a kölcsön­
zőtől egyedül csak jutalomkép fizettetett m agának.')
kettedik és tizenharmadik században, midőn nagy ernyedtség
volt tapasztalható e tárgyban (1. Anderson, H is t. of Com-
m erce, vol. I. pp. 79—113), Konstantin a niceai zsinat előtt
csak egy hónappal erősítette meg a törvényt, mely 10-es
kamatot rendelt; és valószínűleg azon kívánság, hogy a pol­
gári hatósággal való összekocódás .kikerültessék, adott alkal­
mat azon érdekes zsinati határozatra, melyben az uzsora csak
úgy kárhoztattatik, ha pap űzi, de oly okokból is, melyek a
laikusokra .hasonlókép alkalmazhatók: „Quoniam multi sub
regula constituti avaritiam et turphy lucra sectantur, oblitique
divinae Scripturae dicentis: „Qui pecuniam suam non dedit
ad usuram“ mutuum dantes centesimas exigunt; juste censuit
sancta et magna synodus, ut si quis inventus fuerit post
hanc definitionem usuras accipiens . . . dejiciatur a clero et
alienus existat a regula.11 (Lásd Troplong, M ém o ire s u r le
P r é t á P in té r é t, lu e d e v a n t l’I n s t i t u t 1844.) De az
eliberisi zsinat a negyedik század kezdetén, és a karthagói
harmadik és negyedik zsinatok világosan kárhoztatják a lai­
kusok uzsoráskodását.
') A kanonikus törvény Írói által használt meghatáro-
 — 2 77 —

Ennélfogva természete egészen független volt a kért

kamat nagyságától és az illető polgári törvényektől.
Azok, kik hármas kamatra adtak ki pénzt, éppen oly
uzsorások voltak, mint azok akik négyes kamatra adtak ; J)
s azok, kik oly országban adtak pénzt kamatra,
melyben arra semmi törvény nem létezett, éppen Ugy
uzsorások, mint azok, kik a legszigorúbb tilalom dacára
adnak kölcsönt. 2) Ebből azonban nem lehet azt követ­

zásai az uzsorának ezek voltak: 1) Usura est pretium usus

pecuniae mutuatae. 2. Lucrum immediate ex mutuo prove-
niens. 3. Usura est, cum quis plus exigat in pecunia aut in
aliqua re, quam dederit. 4. Ultra sorteni lucrum aliquod ipsius
ratione mutui jexactum. Ezen utolsó meghatározás XIV. Bene­
deké. Melanchton majdnem ugyanazon szavakkal határozta
meg az uzsorát: „U sura e s t lu c ru m supra sortem exactum
tan tűm propter offlcium mutuationis.11 Hozzáadom még sz.
Augustinus leírását a bűnről: „Si foeneraveris homini, id
est mutuam pecuniam dederis, a quo aliquid plus, quam de-
disti expectas accipere, non pecuniam solam, séd aliquid plus,
quam dedisti, sive illud triticum sit, sive vinum, sive oleum,
sive quodlibet aliud, si plus quam dedisti expectas accipere,
foenerator es, et in hoc improbandus non laudandus.11 (Sermon
III. XXXVI. zsoltár felett).— Lásd Concina, A d v e rs u s Usu-
ram , pp. 32—33.
') 1677-ben, midőn e tárgyról már sok casuistika alkal­
maztatott, valaki a Sorbonne tudorai elé terjesztette a kérdést.
S ezek nyilatkozata ez v o lt: „Que Titius ne seriot pás exempt
d’usure en ne prenant que trois pour cent d’intérét, parceque
tout profit et tout gain tiré du prét, si petit qu’il puisse étre,
fait l’usure. L’Ezéchiel au eh. XVIII. ne fait point de distin-
ction du plus ou du moins.“ Lamet ésFromageau, D ic t. des
Cas de C o u sc ie n c e (Art. U sure).
2) XI. Ince e szavakkal kárhoztatta e té te lt: „Usura
 — 2 78 —

keztetni, hogy mindaz, ami a kamathoz hasonlított, el

volt tiltva. Ilyen volt először a töke állandó eladásának
esete, Valaki kibocsáthatott kezei közül mindenkorra egy
bizonyos összeget, és ezért évi jövedelmet kap h ato tt;
mert ez esetben nem kölesönért kapott jutalmat, ameny-
nyiben a kölcsön az egésznek végleges megtérítését fog-
lalja magában. Okunk van hinni, hogy e változtatás
későbbi időben hozatott be, midőn az iparvállalatok
emelkedése ki kezdte mutatni az uzsoratan romboló
jellemét; de e külömbség mindenesetben általánosan
elfogadtatott és igen sok törvénykozás alapjárd tétetett, *)
Másodszor voltak oly bizonyos esetek, melyekben a
kölcsönadó igényelhetett kamatot adósától, de nem

non est, dum ultra sortem aliquid exigitur tanquam ex bene-

volentia et gratitudine debitum, sedsolum,si ex igatur tanquam
ex justitia debitum.“ — Lásd C o n fé re n c e s su r l’U su re
tóm . I. p. 100.
') „Tandis que le cri des peuples contre le prét á
intérét le faisait proscrire, l'impossibilité de l’abolir entiére-
ment fit imaginer la subtilité de l ’alienation du Capital; et
c’est ee systéme qui étant devenu presque generál parmi les
theologiens, a été adopté anssi pár les jurisconsultes, á raison
de l’influence beaucoup trop grande, qu’ont eue sur notre
jurisprudence et notre législation les principales du droit
canon.“ (Turgot, Mém. su r le s P r é t s d’A rg e n t, §. 29.f
Némelyek, Ugy látszik, oly feltétel alatt helyeslik az uzsorát,
ha a kölcsönadó arra kötelezi magát, hogy a pénzt csak
bizonyos meghatározott időben fogja visszakövetelni, mert azt
tapasztaljuk, hogy VII. Sándor elátkozta e té te lt: „quod sit
licitum mutuanti aliquid ultra sortem exigere, modo se obli-
get ad uon repetendum sortem usque ad certum tempus.“
(C o n fé re n c e s s u r l’ü s u re , tóm. I. p. 100.)
 — 27 9 —

mint a kölcsön jutalmát, nem mint a pénz használatának

járulékát, hanem oly okokból, melyeket a theologusok
határoztak meg, és melyek egészen kiilömbözők voltak,
vagy legalább olyanokul tartattak. *) Ezek oly esetek
voltak, melyeket a scholastikusok „damnum emergens *
és „lucrum eessans “ címe alatt ismertek. Ha valaki oly
helyzetben volt, hogy vállalatába fektetett tőkéje egy
részének elvonása által okvetlenül meg kellett buknia;
és ha ő oly szándékból, hogy embertársán segitsen, bele­
egyezett egy bizonyos összeg elvonásába, akkor a szen­
vedett veszteségért kárpótlást köthetett ki magának.
Akkor nem kölcsönzött ki pénzt, hogy azzal pénzt nyer­
jen, és a kapott kamat nem volt egyéb, mint az ekképen
szenvedett veszteség kárpótlása. Éppen igy, ha valaki
oly célra forditotta pénzét, mely biztos jövedelmet Ígért,
és beleegyezett hogy egy bizonyos összeg elvonassék e
e csatornától avégből, hogy barátját segítse, akkor ren­
desen, de semmikép nem mindig 2) , azt hitték, hogy
határozott equivalenst elfogadhatott a részéről hozott
áldozatért. A biztosítás kérdése is korán felmerült, és a
legfinomabb külömböztetések homályosságát idézte elő :
ezt cselekedtek ama nagy'kölcsöntársulatok, melyeket
Olaszországban Peltre Bernhard alapított a zsidók uzso­
ráskodásai ellenében ily cim alatt „Monti di Piéta. “

') Ezen esetek, melyeket csak nagyjából említettem,

melyek közül sok igen bonyolódott volt, nagy részletességgel
tárgyaltattak a Sorbonne tudorai által. Lásd Lamet és Fro-
mageau, s Troplog M ém oire.
2) Aquinoi Tamás azt hitte, hogy ez káros a bünbo-
csánatra nézve.
 — 280 —

Céljok volt, hogy a szegényeknek pénzt adjanak kamat

nélkül, de a kikölcsönzött összeg mellett csakhamar
egy kis visszafizetést kívántak. Ez igen természetesen
uzsoráskodásnak bélyegeztetett, mert, amint láttuk,
uzsora volt minden kamatra való tekintet nélkül az, a
mi visszaköveteltetett; de némely theologusok azt állítot­
ták, s X. Leó egyik bullájábán végre azt határozta, hogy
e követelés nem uzsora, mivel csupán az intézetnél alkal­
mazott hivatalnokok fizetésére használtatik, és nem mint
a kölcsön jutalma. J)
Ezen példák mutatják azon általános jelleget,
melyet az uzsora feletti viták öltöttek. Valamennyi
bonyodalmak és finomságok között, melyekkel e tárgy
össze volt szőve, egy könnyen érthető elv maradt fen —
a z : hogy a pénzkölcsönzés a vagyonszerzésnek tiltott
módja volt. Más szóval, mindaz, aki valami oly üzletbe
bocsátkozott, mélynek célja a kamat általi tőkeszapOritás
volt, uzsorát űzött, s ezért az egyház által kárhoztatva
lett. Azt mondják, hogy a tizenkettedik század után az
uzsora törvényessége népszerű tan volt a görögöknél; 2)
de ez idő előtt a theologusok e részbeli tana egyértelmű­
nek látszik lenni, s ezen kivétellel az maradt egész a re-
') A „Monti di Pietá“-ról Lamet és Fromageaun kívül
Escobars értekezik M o rál P h ilo s o p h iá já b a n .
2) C o n fé re n c e s su r l’U su re, tó m . I. p. 23. Salelles,
De M a te r iis tr ib u n a liu m I n q u i s i t i o n i s (Bomae 1651)
tóm. II. p. 156. Cibario szerint (E e o n o m ia P o l i t i e a d é l
, M edio Evő, vol. II. p. 32.) egy Bech nevű eretnek, aki
1388-ban Piemontban megégettetett, többek közt azzal is
vádoltatott, miszerint azt állította, hogy „a vérfertőzés és
;uzsora nem vétkek."
 — 281 —

formatióig. Az uzsoráskodás nemcsak az egyházi, hanem,

a menynyiben az egyház befolyással birt a törvényho­
zásra, polgári bűnnek is tartatott, és különösen olyanul
lett feltüntetve, melyet kinzással kell büntetni. *)
Eyen volt a tbeologusok tana. Hátra van még,
hogy .röviden vizsgáljuk azon érveket, melyeken az ala­
pult. Az első most már igen visszatasziténak tűnik fel.
Azt mondották, hogy bármily csekély kamat oly bűn,
mint a rablás és gyilkosság, melyek nyiltan a természet
törvénye ellen követtetnek el. Ezt pedig minden nemze­
tek általános ellenszenvéből, és a pénz természetének
tekintetéből bizonyították; mert „a természettől minden
pénz haszontalan” 2), és ennélfogva képtelenség belőle

') Chartario , P r a x is I n te r r o g a n d a r u m R erum

(Romáé 1618.) p. 201.
2) Ezen képtelenség Aristotelestől származik, és a sok
század, melyek alatt folyvást állíttatott, anélkül, hogy (a
mennyire tudjuk) egyszer kétségbe vonatott volna, érdekes
bizonyságul szolgál a sophismus tartóssága mellett, ha az
csinos alakban és egy nagy név védelme alatt mondatik ki.
Valóban szégyen az emberiségre nézve, ha meggondoljuk,
hogy Bentham volt az első, a ki az egyszerű tényt megje­
gyezte, hogy ha a kölcsönvevő pénzét bikák és tehenek vá­
sárlására fordítja, és ha a borjak a kamatot tízszeresen behozzák,
akkor a kölcsönzött pénz nem lehet haszontalan, és a köl-
esönvevő nem nevezhető károsultnak. A kamat görög elneve­
zése (tóxoc, xíxroi, szülök) okozta valószinüleg a tévedést.
Azon nézet, hogy az uzsora ellenkezik a természet törvényével,
sok theologuson kívül, Dómat, francia híres jogtudós által is
védelmeztetett. X. Leó következő okokból kárhoztatta az
uzsorát: „Dominus noster, Luca attestante, aperte nos prae-
cepto adstrinxit ne ex dato mutuo quidquam ultra sortem
 — 282 —

hasznot várni. Minden igazságos kölcsönnek lényege

abban áll, hogy a kikölcsönzött pénz pontosan vissza-
adassék, és ezért, a mint Lactantius mondta, és a közép­
kori moralisták ismételték, a kamatkövetelés a rablásnak
egy neme. Igaz, és még a középkori theologusoknak is
természetesnek tűnt fel, hogy a házak és lovak koronkint
bizonyos meghatározott öszszegért kikölcsönöztettek,
mely azoknak viszszaadásán felül fizettetett. De ezen
nehézségre egy igen finom külömböztetéssel feleltek,
mely ha nem találtatott is fel Aquinoi Tamás által, de
kiválólag általa fejtetett ki. Egy lónak használata leg­
alább az értelem által megküld mböztethető magától a
lótól. Az emberek kikölcsönzik a lovat, és azután visz-
szaadják, de a ló használata tiszta haszon, a melyért
törvényesen fizetniök kell; de a pénznél, mely a hasz­
nálat folytán elkopik, magának a tárgynak semmi értéke
nincs, ha elkülönitjük a használattól. Ha tehát valaki
viszszaadja a teljes összeget, melyet kölcsön vett, azzal
mindent megtett, a mit csak kivánni lehet, mert a pénz
használatáért megfizettetni valakit annyit jelent, mint
olyasmiért fizettetni, a mi nincs, vagy talán ugyanazon
dologért kétszer fizettetni, a mi — mondja sz. Tamás
— nem becsületes eljárás. x)
speraremus; est enim propria usurarum interpretatio, quando;
videlicet ex usura rei, quae non germinat de nullo laboré,
nullo sumptu, nullo periculo, lucrum foenusque conquiri stu-
detur.“ (C o n fé re n c es su r l'U su re , tó m . I. p. 100.)
■) Szent Tamás nézetei (a ki e tárgyban főtekintély
volt) olvashatók a S um m áb an , Pars II. Quaest. 78. A tizen­
nyolcadik század végén egy Pothier nevű iró nagy szorga­
lommal védi, de Turgot (Mém. s u r le s P r é ts d’A rg e n t,
 i
— 283 —

Ez volt az egyik főbizonyiték; a másik a tekintélytől

folyik. Az egyházi atyák politikai gazdászata vakon elfo­
gadtatott, és a bibliából egész hosszú sorát idézték a
helyeknek, melyeket általában a kamat kárhoztatásának
tekintettek. *) Minthogy az teljesen bizonyos dolog, hogy
nagyobbszerü kereskedelmi és iparvállalatok nem vihetők
ki kölcsön nélkül, és minthogy szintén bizonyos, hogy a
kölcsön kamat nélkül nem eszközölhető, azért épen nem
túlzás, ha azt mondjuk, hogy az egyház átokkal sújtotta
S a civilisatio anyagi kifejlődését. Valameddig annak az
uzsoráról szóló tana hitelre és követőkre talált, addig az
j ipar karjai meg voltak kötve, a kereskedelem kiterjedése
í gátolva és az abból folyó minden áldás viszszanyomva. 2)

§. 26.) egészen tönkre teszi. Tudom, hogy a felhozott érv

nagyon obscurus, de a hiba főként sz. Tamásé.
') Mint főhely idéztetett — Lev. XXY. 36. Deut. XXIII.
19. Zsolt. XV. 5. Ezech. XVIII., és az uj testamentumból Luk.
VI. 35. Turgot megjegyzése szerint ez utóbbi helynek népszerű
magyarázata különösen a katholikusoknál menthetetlen, a
menynyiben azok az utasítást „a tökély tanácsául" vették,
de nem mindenkire kötelezőnek. Mindazáltal Bossuet ezt
mondá: „La tradition constante des eoneiles, á commencer
pár les plus enciens, celle des Papes, des peres, des interprétes
et de l’Eglise Romaine, est d’interpréter ce verset, „Mutuum
date nihil inde sperante," comme prohibitif du profit, qu’on
tire du prét; „inde" c’est á dire de l’usure." (In d e Pa-
s to ra le , c o n tr e la V e rsio n de R ic h a r d Sim on.)
2) Montesquieu a scholastikusoknak uzsora feletti ir
tairól szólván azt mondja egy kis túlzással: „Ainsi nous devons
aux spéculations des Scholastiques tous les malheurs, qni ont
accompagné la destruction du commerce." (E s p r it d es Lois,
lib . XXI. c. 20) és Turgot: „L’observation rigoureuse de ces
V
 — 284 —

Minthogy azonban még a középmiveltségü társaságnak

is lehetetlen fenállania kamatos kölcsön nélkül, azért
a legrégibb időtől fogva bizonyos ellentétet látunk ki­
fejlődve a polgári törvény és az egyház között. Az egy­
házi atyák kifakadásai után csakhamar a zsinatok egész
sora következett, melyek az uzsorát egyhangúlag kár­
hoztatták, és a kanonikus törvény tele van az ellene
szóló rendeletekkel; de egyszersmind a királyok is folyvást
szükségesnek látták kölcsön venni a pénzt hadseregeik
kiállítására, s természetesen tartózkodtak azon osztály
elnyomásától, a melyhez folyamodtak. Hitvalló Eduard
Angolországban, Szent Lajos Franciaországban1) és még

lois serait destruetive de tout commerce; aussi ne sont-elles

pás observées rigoureusement. Elles interdisent toute stipula-
tion d’intérét sans alienation du Capital . . . , Et c’est une
chose notoire, qu’il n’ya pás sur la térré une piacé de com-
meree, ou la plus grande partié ,du commerce ne roule sur
l ’argent emprunté sans alienation du capital.“ (Mém. su r
le s P r é t s d’A r g e n t, §. XIV.) Sismondi helyesen jegyezte meg
(N o u v eau x P r i n c i p e s d’E c o n o m ie P o litiq u e ) , hogy az
uzsora eltiltása katholikus országokban nagyon elősegítette a
fényűzés utáni vágyat és a takarékosság elnyomását, a meny­
nyiben a vállalatokban nem részes gazdagok nem találtak
módot, jövedelmeik hasznosítására.
’) Ez megerősített e tekintetben egy nyolcadik és ki­
lencedik századbeli francia törvényt, mely azt rendeli: „Usu-
ram non solum clerici, séd nec laici Christiani exigere debent."
Némelyek azt hiszik, hogy Justinián eltiltotta az uzsorát, de
a felett még sok vita foly. I. Richárd angol király azt ren­
delte : „Christianum foeneratorem fieri prohibuit aut quaeunque
conventionis occasione aliquid recipere ultra id, quod mutuo
concessit.“ (Bromton, Chronicon). Némely helytartók törvénynyé
 — 2 85 —

egynéhány egyházias gondolkodású fejedelem ugyan

megtette ezen végső lépést; de a kamat általánosságban,
ha nem volt is egészen elismerve, bizonyos mértékben
elnézetett. Azonfelül a kölcsönadás sokkal bűnösebb
dolognak tartatott, mint a kölcsönvevés, 4) s a középkor
első felében kizárólag a zsidók voltak uzsorásosok, a kik
egy cseppet sem aggódtak e tárgy felett, s e foglalkozást
részint az abból folyó nagy jövedelemért, részint pedig
azért űzték, mivel majdnem egyedül csak ezt volt szabad
iizniök. A keresztyén pénzkölcsönzők csak a tizenegyedik
század végén kezdtek szaporodni, és ezen osztály kelet­
kezése közvetlen következménye volt az olasz köztársa­
ságok kereskedelmi fejlődésének. A lombardiak csakha­
mar versenytársaivá lettek a zsidóknak,2) a flórenzi
kereskedők még nagyobb mérvben űzték az uzsorát3), s
itt először történt ez nyilvánosan a törvény és a közvé­
lemény teljes szentesítése mellett. Olaszországból az
uzsora kiterjedt Francia- és Olaszországra,4) és a III.
Sándor által 1179-ben összehivott harmadik laterani

tették, hogy az uzsoráskodók vagyona, haláluk után a korona

javára lefoglalható. (Cibario, E c o n o m ia P o l i t i c a d é l Me-
dio Evő, vol. III. p. 319.) Ezen eljárásnak kettős haszna
volt: a korona, a mig az uzsorás élt, pénzt kölcsönözhetett
tőle, halála után pedig megrabolhatta gyermekeit.
') A Sorbonne tudorai szerint kamatra pénzt venni,
vétkes dolog volt, kivéve a legnagyobb szükség esetét; de a
panasz különösen a kölcsönadók ellen volt intézve.
2) Bedarride, H is to ire de J u ifs , pp. 186—189.
3) Muratori, A n tiq u . I ta lic a e , d is s e r t. XYI. jó tör­
ténelem a keresztyén uzsora keletkezéséről.
4) Ugyanott.
 — 286
zsinat már a felett panaszkodik, miszerint oly nagy
mérvet vett, hogy majdnem mindenütt űzetik. l) Ugyan­
ezen zsinat az által igyekezett neki gátot vetni, hogy
egy ismert és gonosz uzsorás sem bocsáttassák az ur
asztalához, halálos órájában ne nyerjen bünbocsánatot
vagy ne temettessék el keresztyén m ódon.2) Mindez
azonban haszontalan v o lt; a kereskedelmi vállalatok ki­
terjedése évenkint nagyobbodott, s ennek szükségképeni
következménye volt a kamatos kölcsön növekedése.
Ily módon az ipari civilisatio keletkezése határozott
ellentétet hozott létre a keresztyénség gyakorlata és az
egyház tana között. Egy felől a kamatra való pénzköl­
csönzés folytonos és elismert üzlet volt, s minél inkább
elismerték a gazdagság törvényeit, annál világosabbá
lett, hogy az igen szükséges és ártatlan dolog. Más felől
az összes katholikus theologiában nem volt tárgy, melyről
az egyház tana kétségtelenebb lett volna.3) Uzsorának
nevéztetett mindig az olyan összeg, mely haszonra ada­
tott ki, s egyenlő szigorral kárboztattatott az egyházi
atyák által, a pápák és zsinatok bosszú sora által, a

') Muratori ugyanott. E zsinatot a katholikusok egye­

temesnek tartják.
2) Ugyanott. A bécsi zsinat, melynek elnöke V. Kelemen
volt, az uzsora igazolását eretnekségnek mondá: „Sane, si
quis in istum errorem inciderit, ut pertinaciter affirmare prae-
sumat exercere usuras non esse peccatum, decemimus eum
velut haereticum puniendum.“ (C o n fé re n c e s su r l’U sure,
tóm . I. p. 9 3.)
3) Concina szerint az uzsorát huszonnyolc zsinat (me­
lyek közül hatot egyetemesnek ta rt a római egyház) és tizenhét
pápa kárhoztatta. (A d v ersu s U suram , pp. 112—113.)
 — 287 —

középkori theologusok legkitűnőbbjei és az egyház egy­

hangú szava által. Ezen vita eredménye a dogmatikai és
rationalistikus gondolkodásmód viszonlagos túlnyomósá-
gátó! függött. A mig az emberek a kötelességről való
fogalmaikat a tekintélytől és a hagyománytól vették,
elfogadták az egyik következtetést; s mihelyest saját
igazságérzetükhöz kezdtek folyamodni, azonnal a má­
sikhoz jutottak.
Az uzsora történelmének többi része röviden be­
szélhető el. A reformatio, mely nagy mértékben mozdit-
tatott elő a kereskedelmi osztály által, *) gyorsan szét­
oszlatta az e tárgy feletti fogalmakat, ámbár a reformá­
torok nézetei eleinte megoszlottak. Melanchton, Brentius
és (talán) Bucerus a régi katholikus nézetet fogadták e l;2)
de Kálvin azt állította, hogy az uzsora csak akkor rósz,
ha nyomásképpen a szegényektől követeltetik,3) és az ő
csodálatos jó érzékénél fogva visszautasította mindazo-

1) Történelmileg elismert tény, hogy Magyarország re-

Í formatiójában is nagy szerepet játszottak a külföldön meg­
fordult kereskedők. Ford.

2) Lásd e helyt Concinanál, U su ra t r i n i C o n tra c tu s ,

p p . 250—251.
3) Conoina, A d v e rsu s U suram , p. 2. Ez volt Moli-
naeus nézete is : „Carolus Molinaeus contendit acerrime usuram,
nisi fraus adsit aut débitor nimium opprimatur, licitam esse.
Doctores omnes a sexcentis annis contrarium docuerunt.”
(Leotardus, De U su ris, p. 15.) Kálvin egyike volt a legel­
sőknek, a kik a régi nézet bohóságát a pénz haszontalan
hevertetése felől nevetségessé tette. — Láss egy nevezetes
helyet az ő leveleiből, idézve M’Cullochnál, Pol. Econ. pt.
III. eh. Vili.
 — 288 —

kát, a kik arra intették, hogy törvény által akadályozza

meg. Angolországban VIII. Henrik alatt engedtetett
meg nyíltan először a pénzkölcsönzés. ') Valamivel ké­
sőbben egy szabadelvű, de kissé tartózkodó hangon Gro-
tius fejtegette e kérdést, világosan kijelentvén, hogy az
legalább nem ellenkezik a természet törvényével.2) Két
vagy három más protestáns iró, a kiknek neve most már
egészen feledésbe ment, Ugy látszik még tovább m ent;
de az, a kinek a kamatról szóló újabb tan első határozott
j kimondását köszönhetjük, Saumaise,s) a ki 1638 és 1640
I évek között három könyvet adott ki védelmére. Nézetét
gyorsan, de majdnem hallgatagul a legtöbb protestáns
elfogadta, és é változás a keresztyénségben semmi ne­
hézséget vagy ellenségeskedést nem hozott létre.
Másfelől a katholikusoknál nagy nehézséggel járt
a múlttal való szakítás. A tizenhatodik század elején
a theologusok nagy boszszuságára elterjedt a laikusok
között az uzsora és kamat közti újabb külömböztetés,
hogy a kanonikus törvény birságát kikerüljék. 4) A je-

') Anderson, H ist. of C om m eree, vol. I. p. 804.

2j De J u r é B e lli e t P a c is, lib . II. cap. 12.
3) Ismeretesebb e néven Salmasius, a D e f e n s io R e g is
szerzője, melyre Milton válaszolt.
4) Le Fevre, III. Lajos tanitója azt beszéli, hogy az ő
korában uzsora helyett a kamat elnevezés hozatott be, s hozzá
teszi: „C’est la proprement, ce qu’on peut appeler l’art de
chicaner avéc Dieu.“ Marót, ki a tizenhatodik század első
felében irt, szintén nevetségessé teszi e névváltoztatást:
On ne préte plus á l’usure
Mais tant qu’on vént á Pintérét. U
 — 2 89

zsuiták kasuistikája csakhamar alkalmaztatott e tárgyra,

és a kamatnyerés két vagy három tekervényes útja nép­
szerűvé lett, mi hosszú és heves vitákra adott alkalmat. *}
l A tizennyolcadik század elején három ingolstadti egye­
temi tanár, névszerint: Pichler, Tanner és Hannoldt,
tovább haladt, és azt állította, hogy a kétségtelen uzso-
j rának némely formáit bátran űzhetni, ha a polgári tör­
vény megengedi; 2) és egy Broedersen nevű ember
'1743-ban irt oly könyvet, melyben az elnézőbb theolo-
gusok különféle iskoláinak főnézetei öszszefoglalvák. E
dolog akkoriban oly nagy mozgalmat idézett elő, hogy
XIV. Benedek szükségesnek látta, körlevelet bocsátani
ki, a melyben elismerte, hogy vannak esetek, midőn a
kölcsönadó, különös okokból, a kiadottnál nagyobb ösz-

(Lásd, C o n fé re n c e s s u r l’U su re , tóm . I. p. 25.) Concina

szerint az első, vagy majdnem első (fere primus) katholikus
theologus, ki az uzsora régi meghatározásait kritizálta, Le
Coreur volt, a ki 1682-ben irt egy értekezést, melyben azt
állította, hogy kereskedelmi célokra lehet egy kis kamatot
követelni, de nem a szegényektől. (A d v e rsu s U s u ra m , p.
3.) Ezen kor katholikus irói az újabb elméletről majdnem
mindig úgy beszéltek, mint protestáns eretnekségről — Kálvin,
Molinaeus és Salmasius eretnekségéről.
') Az egyiket részletesen fejtegette Concina, De U su ra
t r i n i C o n tr a c tu s (Romáé 1748.) A többieket, melyek külö­
nösen Belgium kereskedelmi városaiban tám adtak, említik
Lamet és Fromageau s Troplong.
2) Pichler jezsuita volt, s az ő uzsora feletti nézetei —
a finomságok tökéletes homálya — az ő J u s C a n o n ic u m á-
b a n foglalvák (Yenetiis 1730.) lib. III. tit. 19. Tanner szintén
jezsuita volt. Hannoldról, Concina jegyzetein kívül, kevés tu­
domásom van. De U s u ra t r i n i C o n tr a c tu s , pp. 152—155.
A fölvilágosodás. II. köt. 19
 290 —

szeget követelhet, de a kölcsön különös módjai felett

támadt viták érdemleges részleteibe nem bocsátkozott,
hanem megelégedett azzal, hogy az egyház tanát tekin-
télyi szavával megerősítette. Ezen tan pedig az volt,
hogy az uzsora mindig h ű n ; hogy minden összeg, mely
a kikölcsönzöttön felül kéretik, uzsora 1), és hogy azon
tény, miszerint a kamat csekély, vagy csak gazdagoktól
követeltetik, vagy pedig kereskedelmi vállalat fölsegélé-
sére, épen nem változtat semmit jellemén.2) Ugy látszik,
hogy az egyháznak ez volt e tárgybeli utolsó hivatalos
nyilatkozata, s ha egyes theologusok fel is akarták tar­
tani egy ideig az áramlatot, hangjok csakhamar elhalt a
fölvilágosodás haladó szelleme előtt. Évről évre általá­
nosabbá lett az, a mit a theologusok uzsorának neveztek.
A nemzeti adósság keletkezése a politikai rendszer va­
lóságos támoszlopává tette. Az volt minden nagyobb-
szerü vállalatnak megindítója, és a gazdagok nagy több-

') „Peccati genus illud, quod usura vocatur, quodque in

contractu mutui propriam suam sedem et locum habét, in eo
est repositum, quod quis ex ipsomet mutuo, quod suapte na-
tura tandumdem duntaxat reddi postulat, quantum receptum
est, plus sibi reddi velit, quam est receptum." — Epistola
Bened. XIV., Concina, Ad v e rs us U sn ram , p. 14.
2) „Neque verő ad istam labem purgandam ullum ar-
cessiri subsidium poterit, vei ex eo, quod id lucrum non
excendens et nimium, séd moderatum, non magnuni, séd exi-
guum s i t ; vei ex eo, quod is, a quo id lucrum solius causá
mutui deposcitur, non pauper, séd dives existat; nec datam
sibi mutuo summám relicturus otiosam, séd ad fortunas suas
amplificandas vei novis coemendis praediis vei quaestuosis
agitandis negotiis, utilissime sit impensurus." — U. o.
 291 —

sége azzal foglalkozott. S dacára annak, hogy sokáig

halálos bűnnek volt bélyegezve, és hogy a halálos bűn
örök elszakadást jelentett az istenségtől és örök kínok
szenvedését, az egyház szava csendes volt. A zsinatok
határozatai ugyan változatlanul maradtak ; s a bibliából
és a szent atyák irataiból oly sokáig diadallal idézett
helyek tökéletesen azok m aradtak; de a régi babonaság
szemlátomást enyészett, mig végre minden nyoma elve­
szett. Az uzsora ellen hozott törvények ugyan még
folyvást ott voltak a törvénykönyvben, de ezeknek nem
a volt a célja, hogy a kamatot tiltsák, hanem egyedül
csak, hogy annak nagyságát szabályozzák; és a mint a
politikai gazdászat alapelvei világosabbá lettek, ez is el
kezdett tünedezni. Locke a tizenhetedik század végén
ünnepélyes óvást tett a kamatnak törvény általi kisebbí­
tése ellen; *) de a tárgynak tökéletes megvitatása a
következő századnak hagyatott fen. Megjegyeztetett,
hogy midőn Katalin orosz cárnő az általános kamatlábat

') Lásd az ő C o n s id e r a tio n s on th e L o w ering-jét,

mely 1691-ben jelent meg. Ez oly értekezés, mely szerenesét-
1enségére sok kereskedelmi tévedést foglal magában, de azért
teli van a legélesebb Ítélettel a pénztörvény felett. Locke
észrevette, hogy a kamat az ajánlás és kéréstől függ, és hogy
természetes lábra való reducalására te tt minden kisérletek
károsak és veszélyesek voltak. Ő azonban azt gondolta, hogy
a maximumot a törvénynek kell megszabnia, a csalás kikerü­
lése végett, de hogy a maximumnak nagyobbnak kell lennie
a természetes kamatnál. Herrington még régebben ismerte
el az uzsora szükségességét, de a fejtegetésben homályossá
és nevetségessé tette magát. Lásd az ő P r e r o g a t i v e of
P o p u la r G o v e rn m e n t, eh. 3.
19
 — 2 92 —

''hatról ötre akarta leszállítani, akkor e rendszabálynak

az lett az eredménye, hogy hétre emeltetett, és hogyXY.
Lajos éppen így ötről hatra emelte, mikor négyre akarta
leszállítani. *) Angolországban mind Smith Adám, mind
Hume nagy világosságot derítettek e' tárgyra, jóllehet
egyikük sem vette észre a törvények hátrányát, sőt az
első világosan dicsérte. 2) Franciaországban kilenc évvel
a . nemzeti jólét" előtt Turgot fedezte fél e hátránynak
nagyobb részét; s úgy látszik, hogy ő tisztán fölismerte
azt, miszerint a kamat nem önkényes, hanem hogy szo­
ros összefüggésben áll a társadalom általános állapotá­
val. 8) Végre Bentham az ő híres „Leveleivel az uzsoráról*

*) Storeh, E c o n o m ie P o litiq n e , tóm . III. p. 187.

2) Smith Ádám a törvényes kamatot a közönséges
kamatlábnál valamivel magasabbnak kívánta megalapittatni,
mint a pazarlás és gyors üzérkedés akadályát. Ez még most
is történik sok országban, de Bentham határozottan kimutatta
(Letter XIII. On U sury), hogy az ily törvény nagyon hátrá­
nyos az ipar előhaladására, minthogy minden uj vállalat
majdnem szükségképen merészebb, mint a régebben fenál-
lók, s ennélfogva a tőkepénzesek csak az elsőre fogják fordí­
tani tőkéjűket, ha abból nagyobb kamatot húznak, mint az utóbbi­
ból. Éhez járul még az is, hogy a pénzkölcsönzés feltételeinek
törvény általi meghatározása, a tulajdon megsértése, és hogy
a kölpsönvevőnek jobban kell tudnia, minő kamatot fizethet,
mint a törvényhozónak. —
3) Turgot e tárgyat a M em oire-kon kivül igen talá-
' lóan fejtegette az ő R é fle x io n s s u r la F o r m a tio n d es
R ic h e s s e cimü müvében. Miként majdnem minden kortárs?!,
Ugy ő is azon hibába esett, miszerint azt hitte, hogy a nemes
érc bősége hatással van a kamatlábra; de ez nem ártott az
ő főérveinek, s egészben véve Benthamnál nem sokat találunk
 293 —
halálos döfést adott azon törvényhozói bolondságnak,
mely háromezer esztendőn keresztül fentartotta magát.
Egy orosz nemzetgazdász megjegyzi, miszerint a sztaro-
vercek és az orosz egyház más felekezetei is azt állítják,
hogy a pénzt kamatra adni b ű n ; J) s ezek talán a legu­
tolsó képviselői annak, ami századokon át egyértelmű
tana volt a keresztyén egyháznak.
Ezen epizód fontossága nem függ annyira azon
kérdéstől, a mely közvetlenül hozzá tartozott — ámbár
azon kérdés, amint láttuk, igen jelentékeny volt — mint
inkább annak befolyásától az egyház tekintélyének meg­
törésére nézve. Egy második ut, melyen a keresztes had­
járatok után következett iparos osztály keletkezése ugyan
azon cél felé törekedett, a különféle vallásu népeknek
kereskedelmi összeköttetés általi egyesülése volt. Az előtt
a nemzetközi viszályok elintézésénél a pápa közbenjá­
rása volt a leghatékonyabb, és az európai szövetség leg­
magasabb s majdnem egyedüli kifejezői az egyetemes
zsinatok voltak. A katholicismusnak jótékony hatása
folytonosan oda irányult, hogy a szűkkeblű hazafiságot
szeliditse; és ámbár e jótétemény a nem keresztyének
elleni dühösségnek és az egyházi befolyás túlságos ha­
talmának előidézése által vásároltatott is meg, mindazál-
tal helytelen volna megfeledkezni megbecsülhetetlen érté­
kéről. A keresztes hadjáratok után azonban az összeol-

olyat, amit Turgot már nem anticipált volna. Olaszországban

Turgot egyik kortársa Genovesi védte az uzsoratörvény eltö-
röltetését. (Pecchio, S to r ia d e lla E c o n o m ia P u b lic a in
I ta lia , p. 114.)
’) Storcb, E c o n o in ie P o litiq u e , tóm. III. p. 175.
 294 —

vadasnak uj köteléke jö tt létre, és a nemzetek uj elv

szerint csoportosultak. A syriai városokban a keleti né­
pek kereskedelmi érdekeinek ellenőrzése végett felállított
konzulságok adtak első nagy ösztönt a nemzetközi dip-
lomatiára ') — ez oly befolyás volt, mely sok századon
keresztül igen jelentékeny helyet foglalt el a civilisatiö-
ban, de amely most a nemzetiségi jog tana és a politi­
kának növekvő nyilvánossága előtt szemlátomást vész.
A kereskedelmi közlekedésnek társadalmi és értelmi
következményei még nagyobbak voltak. Mert amig az
erős felekezeti szellem összefér a legkiválóbb tehetségekkel
és a legmélyebb tudományossággal, feltéve, hogy a
képesség és tudás egy egyetlen csatornán vezettetnek,
addig az igen ritkán élheti túl a különféle hitvallások
tagjaival való közeli érintkezést. Mihelyest az emberek
egyszer elismerték azt az igazságot, hogy egyetlen külön
felekezet sem monopolizálhatja az erényt és a képessé-

’) A konzulságok eredetét és befolyását angolul W ar-

den, franciául Boréi, s látinul Steck tárgyalta. Van Bruyssel
is kellőleg méltányolta, H is t. du C o m m erce B elg e, tóm .
I. p. 145. és Littré a diplomatának az egyetemes zsinatokra
való befolyásáról R é v o lu tio n , C o n s e r v a tio n e t P o s iti-
vism e cimü müvében szólt, mely a positiv iskola legjobb
könyvei közé tartozik. A régi és uj diplomata jelentősége
közötti külömbség ezen szavak által fejeztetik ki „la diplo-
matique“ és „la diploma,tie.“ Ez utóbbi elnevezés még nincs
száz esztendős. (Lásd De Plassan, H is t. de la D ip lo m a tie
F ra n p a is e , In tro d .) Hozzá tehetem még, hogy a. hajózási
törvény egyik első rendszere „tengeri konzulság“ nevezetű
intézményen alapúit, mely a legkitűnőbb kereskedők törvény­
székéből állott, kik a viták elintézésére voltak rendelve.
 295 —

get — mihelyest látták, hogy a legkülömbözőbb nézetek

védelmezői ugyanazon mély meggyőződésből dogmatizál-
nak, hitüket ugyanazon eréllyel védik, és azt ugyanazon
szeplőtelen tisztasággal ékesitik — mihelyest megtanul­
ták azt, hogy bizonyos mértékben elsajátítsák a külön­
féle felekezetek álláspontját, s elfogadják a szempontot,
melyből az, ami többnyire képtelennek látszott, öszhang-
zónak és összefüggőnek látszik, és észreveszik, hogy az
értelmi felfogás minden formái mint kapják színezetüket
a nevelés előítéleteitől, és mennyire változnak azon szem­
pont szerint, a melyből tekintetnek — s mindenek felett,
mihelyest tisztelni és szeretni kezdték erkölcsi tulajdo­
naikért azokat, a kiktől hitvallásuknál fogva el voltak
különítve: azonnal alább száll az ő bizonyosságuk és az
ő váltanaik fontossága, s aránylag mérsékelni*fogják
mások iránti türelmetlenségüket. A körülöttük tapasz­
talható ellenmondások szemlélete, és azon nyilatkozó
vonzalom látása, melylyel a nézetek különféle osztályai
birnak különféle lelkek iránt, gyanakodóvá fogja őket
tenni, hagy talán az ő saját nézeteik is hibásak lehetnek,
és hogy egy vallásrendszer sem felel meg minden ember
óhajtásainak; mig az alatt azon erősbödő tapaszta­
lásuk, hogy az erkölcsi tökély összeköthető a legbabo-
násabb hittel is, el fogja fordítani lelkűket a dogmatikai
vizsgálódásoktól. Mert az emberi természet úgy van
alkotva, hogy ámbár az emberek értelmileg meggyőződ­
hetnek arról, hogy a tévelygés kárhoztandó biin, a
lelkiismeret szava oly erősen protestál ezen tan ellen,
miszerint csak azon meggyőződéssel lehet elhallgattatni,
hogy az eretnek egyéni jelleme éppen oly visszataszító,
 — 2 96 —

mint hitvallása. Rágalom azon hódolat, melyet a dog-

matismus mindig tanúsított a lelkiismeret iránt. A türel­
metlenség szelleme még azon időben is, midőn az eret­
nekség bűnös voltát általában hitték, csak az által tarta­
tott fen, hogy számtalan gyalázó rágalmat terjesztett a
hitetlenek ellen, és hogy erényeiket rendszeresen eltitkol­
ták. Hogy az akkori theologusok mily nagy buzgalmat
fejtettek ki, mily határozottan roszaltak és feketítettek
be minden, nézetükkel ellenkező tant, mily mohón szí­
tották a felekezeti civakodások tüzet, mily egyformán
akadályozták azokat, a kikre befolyást gyakorolhattak,
azon iratok tanulmányozásában vagy azon férfiak láto­
gatásában, a kik és a melyek az ő nézeteiktől eltértek,
azt mindenki jól tudja, ki az egyháztörténelmet ismeri.
Ezen politika azon kereskedelmi osztályoktól kajpta az
első csapást, melyek a keresztes hadjáratok után kelet­
keztek. Az igazhitű katholikusok benső baráti összeköt-
tésbe jöttek mind a görögökkel, mind a mohamedanusok-
kal, mig az ő uj törekvésük kegyesebbekké tette őket a
zsidók iránt is. Ezek voltak az utolsók, kik a középkorban
az üldözés különös tárgyául szolgáltak, s ezek voltak
azok is, a kik iránt először nyilatkozott a kereskedelem
türelmes szelleme.
A zsidók üldöztetése azon legrégibb korszakban
kezdődött, melyben a keresztyénség elnyerte a világi
hatalom vezérletét; ') és, ámbár ez üldözés jellemére és
') „Le Christianisme ne prit une véritable consistance,
que sous la régne de Constantine ; et c’est a dater de cette
époque, que commence, a proprement parler, pour les Juifs
l’ére des persecutions religieuses.“ (Bedarride, Hist. des Juifs,
 — 297 —

kiterjedésére nézve nagyon változott, mégis alig mond­

hatjuk, hogy a francia forradalom előtt véglegesen meg­
szűnt volna. II. Sándor és három vagy négy más pápa ')
ugyan nemesen küzdöttek megszüntetésére, és többször
nagy bátorsággal és emberszeretettel vetették magokat
közbe a mészárlások megakadályozására; de a papok
rendesen fáradhatlanok voltak a nép szenvedélyének
felkorbácsolásában, és a zsidógyülölet sok századon át
biztos jeleül tartatott a keresztyén kegyességnek. A zsi­
dók a keresztes hadjáratok és pásztor üldözés őrjöngései
alatt ezerenkint felkoncoltaivá azt tapasztalták, hogy
minden egyházi föléledés és minden túlbuzgó fejedelmek
trónralépte alkalmával uj törvények által korlátoltaknak.
Tbeodosius, Sz. Lajos, és katbolikus Izabella — a kik
valószínűleg a legkegyesebb fejedelmek voltak a refor-
matio előtt — a latergni zsinat, mely a tizenharmadik
század vallásos feléledését, IV.'Pál, ki a tizenhatodikét
vezette, és mindenek felett a vallásos rendek mind a
legdühösebb zsidóüldözők voltak. Mindent megtettek
arra nézve, hogy őket embertársaiktól elkülönítsék, hogy
őket kiolthatlan gyűlölet tárgyaivá tegyék, és hogy szen-
p. 16.) Ezen és más üldözésben az arianusok ép oly roszak
voltak, mint az orthodoxok. Konstantius legalább oly üldöző
volt, mint Konstantin, és a spanyol nyugoti gótbok túltettek
mind a kettőn.
') Több pápának zsidók iránti szabadelvüségéről lásd
Bedarride, p. 260, II. Sándorról pp. 114—123. Sz. Bernát szintén
csillapította az üldözést. VI. Sándor különösen nagylelkű volt
a zsidók iránt, s nagyon igyekezett enyhíteni szenvedéseiken
— oly tény, melyet oly pápa javára meg kell említeni, a
kiről más külömben nem sok jó t lehet mondani.
 — 29 8 —

J védéseik iránt minden részvétet kioltsanak. Kény szeri-

j tették őket, hogy különös ruhát viseljenek, és hogy külön
i városrészben lakjanak. A keresztyénnek semmiféle közös
Ivállalatha nem volt szabad bocsátkoznia velök; nem
volt szabad velök ennie, nem volt szabad fördőjöket
használnia; nem volt szabad orvosi segélyüket igénybe
vennie, sőt még portékájukat sem megvennie. ') A velök
való öszszeházasodás Ugy tekintetett, mint valami bor­
zasztó megfertőztetés, s Sz. Lajos korában minden
keresztyén, aki zsidó nőt vett feleségül, elevenen megé-
gettetett. 2) Sőt még a kivégeztetéseknél is elválasztot-
*) Ezen tilalmak hosszú sorát lásd ez érdekes könyvben :
„De J u d a e is (Turin, 1717) Sessa Józseftől (a ki Piemontban
a zsidók ügyeinek elintézésére kiküldött birő volt) p. 10.
Már az elvirai zsinat még Konstantin korában eltiltotta a
zsidókkali minden közlekedést. A laterani zsinat arra kény-
szeritette a zsidókat, hogy külön ruhát viseljenek, és ezen
egyszerű rendszabály, amennyiben a felizgatott nép előtt a
legfeltűnőbbekké tette őket, nagyon sokat te tt arra nézve,
hogy a katholikusok szenvedélyét ébren tartsa, és az arra
következő mészárlásokat könnyebbé tegye. (Lásd Rios, É tu-
des su r le s J u if s d’E s p a g n e (trad. Maynabel) p. 109). Sz.
Yincent de Ferrier rávette a spanyol kormányt, hogy e ren­
delet mind a zsidók mind a mórok ellen alkalmaztassák.
(Paramo, De Ő rig. Inq., p. 164.)
2) O eu v res de St. F oix, tóm . IX. pp. 88, 89. Hason­
ló rendelet adatott ki Spanyolországban, (Rios, pp. 88—89.) A
nép azt hitte, hogy a zsidók vére fekete és lassú, és hogy
szerencsétlenségökre születésüktől fogva rósz szaguak. Erről
részletesebben értekezik Sessa. De az efféle babonaságnak
talán legkülönösebb példáját mutatja I. Johanna királynénak j
1347-ben a roszhirü házak szabályozására (Avignonban) kia- j
dott rendelete, melyben a keresztyének kényelméről való
 — 299 — *

ták a zsidó bűnösöket a többiektől, s egészen a tizen­

negyedik századig fejjel lefelé két kutya közé akasztották
fel őket. J) Aquinói sz. Tamás szerint az állam jogosan
lefoglalhatta birtokaikat, mivel csak uzsora által szerez­
ték 2) és ha ezt büntetlenül engedték nekik űzni, az
esak azért történt, mivel már annyira reménytelenül
voltak el kárhoztatva, hogy állapotukat semmiféle bűn
sem súlyosbíthatta volna. 3)

( részletes gondoskodás után az határoztatik, hogy súlyos bün­

tetés terhe alatt egy zsidót sem szabad beboosátani. (Sabatier,
H ist. de la L é g i s l a t i o n s u r le s F em m es P u b liq u e s ,
p. 103). Ezen rendelet hitelessége ugyan kétségbe vonatott;
de Sabatiernek sikerült azt megvédenie, kimutatván, hogy
1408-ban Avignonban egy zsidót az említett vétség m iatt
csakugyan kikorbácsoltak (pp. 105. 106.) A zsidóktól való
túlságos iszonyodás anyagot szolgáltatott Hutteni Ulriknak
egy igen sikerült iróniára — nevezetesen leírta egy frank­
furti tanulónak lelki kinait, a ki egy zsidót városi tanácsnok­
nak tartván, levette előtte kalapját, és a midőn tévedését
észrevette, nem tudta elhatározni, vajjon halálos vagy csak
megbocsátható bűnt követett-e el ? C E pistola e O b sc u ro ru m
V iro ru m , ep. 2.)
' ') Michelet, O r ig in e s de D ro it, p. 368.
2) A brabanti hercegnőnek lelkiismereti furdalásai vol­
tak a zsidók megtörése miatt, s ezt sz. Tamásnak tudtára
adta. Ez a többi közt azt felelte neki, hogy a zsidók örök
szolgaságra vannak ítélve, és hogy amennyiben vagyonukat
uzsorából nyerték, azt törvényesen el lehet tőlök venni. (Lásd
ezen érdekes levelet Yan Bruysselnél, H ist. du C o m m erce
B elge, tóm. I. pp. 239—240.) Azon általános tanról, hogy
az uzsora által szerzett tulajdont a polgári hatalom lefoglal­
hatja, lásd Paramo, De Ő rig. In q u is ., p. 165.)
3) A középkorban nagy vita keletkezett a felett, ha
vajon a zsidóknak meg lehet-e engedni az uzsoráskodást. E
 — 300 —

Minden keresztyén nemzetekről bántalmaztatva,

kifosztogatva, gyülöltetve és megvettetve, Angolország­
ból I. Eduárd által, és Franciaországból VI. Károly által
kiüzetve, a spanyol móroknál oly uralkodókra akadtak,
a kik nagyfokú türelem mellett, mely mindenkor magas
értelmi miveltség által jön létre, különös rokonszenvet
tanúsítottak azon népfaj iránt, melynek tiszta monothe-
ismusa feltűnő ellentétben állott a spanyol katkolik-usok

szabadságot először is az olasz kereskedelmi városok enged­

ték meg nyiltan, aztán lassankint terjedt, mig egynéhány
pápa is beleegyezett. Sessa-idézi a theologusok okait: „Usurae
Judaicae tolerantur quidem ex permissione Principum et sum-
morum Pontificum in Hebraeis, ut de gente deperdita, et quo-
rum salus est desperata, et ad eum finem ne Christiani foe-
noris exercitio strangulentur a Christianis.“ (De J u d a e is , p.
g.) Piemontban 1603-ban engedtetett meg e szabadság. Szent
Lajos nem akarta megengedni a zsidóknak az uzsora üzelmét
(Troplong) és a spanyol uralkodók ingadoztak e tárgyban
(Bédarride, pp. 192—1949) Nem lehet kétségünk, hogy az
uzsora monopolizálása a zsidókat gazdagabbá tette, mint
ahogy az üldözések elszegényítették őket. Mert, ámbár Smidt
Ádám megjegyzése szerint, a kamatláb megközelítőleg az
átlagos nyereséget mutatja, az csak akkor történik, ha
szabad, mig a középkorban a theologusok és törvényhozók
törekvése magasabbra csigázta, mint a hogy természetesen
ju to tt volna. Ugy látszik, hogy rendesen 25 és 40 közötti
percent volt. A florenciek, hogy a kamatlábat lejebb szállít­
sák, 1430-ban megengedték a zsidóknak a fővárosba telepedni
azon feltétel alatt, ha 20 percentre adnak pénzt. (Cibario,
vol. III. p. 318.) Érdekes megjegyezni, hogy a mig az üldö­
zések mindig gátolták a zsidókat, hogy más néppel összeve­
gyüljenek, addig az uzsorarendszer mindig megóvta őket a
megsemmisüléstől és jelentéktelenségtől.
 — 301 —
alig takart polytheismusával; és a zsidó tudományosság
és zsidó szellem nagyban előmozdította azon fényes, de
mulékony civilisatiót, mely Toledótól Kordováig sugár­
zott, és oly jótékony hatást gyakorolt Európa hitére. De
midőn egy végzetes órában a kereszt leszorította a fél­
holdat az Alhambra tetőiről, akkor e külön menhely
lerontatott, a türelem fénye eltűnt Spanyolországból, és
elhatároztatott a zsidóknak kiűzetése.
Ezen parancs közvetlen gyümölcse volt Torque-
mada működésének, aki, ha nemis eszközölte ki éppen,
de legalább egy vakmerő tette által megszűntette a ki­
rályné határozatlanságát *). A parancs végalapja a nép
fanatismusának azon folytonos növekedésében található
fel, mely lehetetlenné tette, hogy két faj lakozzék egy­
más mellett. 1390-ben, Granada meghódítása előtt
mintegy száz esztendővel a sevillai katholikusok egy
Hermando Martmez nevű nagy szónoktól felizgatva,
megtámadták a zsidók városrészét, s 4000 zsidót öltek
m eg; 2) a mészárlásban maga Martinez volt a vezér.
Egy esztendővel későbben, s részint ugyanazon híres pap
befolyása alatt, hasonlójelenetekkövetkeztekValenciában,

') A zsidók 80,000 aranyat Ígértek, ha meghagyják

őket. A királyné állítólag habozott, de Torquemada kereszttel
kezében a palota küszöbéhez lépett és mondá : „Judas harminc
pénzen árulta él istenét — és ön harminc ezerért akarja
eladni." (Bédarride és Prescott.) Ezen adomát említi Paramo,
p. 144, csak hogy az összeget nem specificálja.
2) Rios, E tu d e s su r le s J u if s d’E s p a g n e , 'p. 77.
Rios azt mondja, hogy a számra nézve minden akkori Írók
megegyeznek.
 — 30 2

Kordovában, Burgosban, Toledoban és Barcelonában.

Sz. Vincent de Terrier, a ki akkoriban az egész Spanyol-
országot féllázitotta beszédeivel, különösen a zsidóknak
szentelte magát ; és minthogy a nép nagy buzgalommal
támogatta a szentnek okait az által, hogy a vonakodókat
legyilkolta, sok ez-eren áttértek, 2) és ha a zsidóságba
visszaestek, bebörtönöztettek vagy megégettettek. Az
' ) Rios, E tu d e s s u r le s J u if s d’E sp a g n e , pp. 79—82.
Llorente, H ist. de l ’I n q u is itio n , tóm . I. p. 141.
2) Rios mindennek spanyol szinezetet kölcsönöz : L’ap­
parition de Saint Vincent Ferrier devant le peuple Juif avait
été un fait véritablement prodigieux. Il avait apparu à leurs
yeux comme un ange sauveur, et cette circonstance ne pou­
vait qu’être favorabbe à sa haute mission évangélique. Le 8
juin 1391. les rues de Valence se remplissaient du sang des
Juifs, les boutique étaient brûlées, les maisons de la Juiverie
saccagées par une multitude effrénée, les malheureux Juifs
couraient aux églises demandant le baptême, et ils étaient
repoussés de toutes parts et ne recontraient que la mort,
quand au milieu de la populace St. Vincent Perrier se pré­
sente et élevant sa voix inspirée, il met un terme à cette
horrible carnage. La multitude se tait. Les Juifs appelés par
ce nouveau apôtre, qui se donna plus tard à lui-même le nom
d’ange de l’Apocalypse écoutent la parole divine et se con­
vertissent . . . . Tout cela contribua puissamment au merveil­
leux résultats de sa prédication.“ (pp. 89, 90.) St. Vincent
dominicanus volt, nagy szónok és annyira túlságosan erkölcsös,
miszerint mindig sötétben vetkezett, hogy magát meztelenül
ne láthassa. Csodatetteiről, erényeiről és az általa megtérítet­
tek sokaságáról lásd Vincent Justiniano által spanyol nyelven
irt életiratát (Valencia 1575.) Paramo azt mondja, hogy az
inquizitorok mintegy 17.000-et fedeztek fel, akik Sz. Vincent
által megtérittetvén, újra a zsidóságra tértek vissza. (D e Őrig.
In q u is., p. 167.)
 — 303 —

ilyféle jelenetek többször fordultak elő a tizenötödik

század folytában, s ezek erősítették a hagyományos
gyűlöletet, mely még gonoszabbá lett azon tény követ­
keztében, hogy a legtöbb vámszedő zsidó volt. Végre a
mór háború, mely mindig keresztes hadjáratnak tekinte­
te tt, vége felé járt, a spanyolok vallásos rajongása a leg­
magasabb fokra hágott, s ennek kifejezése gyanánt felál-
litíatott az inquisitio. Az áttért zsidók közül sokan felkon­
coltattak; mások a kik a nép dühének utolsó kitörése
alatt kereszteltettek meg, a mórokhoz menekültek, hogy
szertartásukat megtarthassák, de végre egy kétségbeesett
ellentállás után elfogattak és elevenen megégettettek. *)
A papság egész erélyét kifejtette e faj teljes kiűzésére,
és e cél elérésére újra fölmelegitették a régi rágalmakat,
s föltaláltak két vagy három csodát. 2)
Ha mindezen körülményeket és az általok nyilat­
kozó közérzelem állapotát figyelembe vesszük, akkor talán
Izabellát alig lehet kárhoztatnunk a zsidók ellen kiadott
rendeletéért; de egyszersmind be kell ismernünk azt is,
hogy a történelem nagyon kevés rendszabályt tud fel­
mutatni, melyek ily iszonyú veszedelmet hoztak volna
létre — oly borzasztó csapás volt az, hogy egy régi
történész alig túlzott, midőn a spanyol zsidók szenve-
d éseit hasonlókúl Írja le azokhoz, melyeket az ő őseik
szenvedtek Jeruzsálem elpusztulása után. 3) Három rövid
hónap alatt minden meg nem tért zsidónak halálbünte-

') A Malaga ostroma (1485) alatt elfogottak közül

Ferdinand tizenkettőt karóba huzatott.
2) Paramo részletesen beszéli el.
3) Pico Mirandula.
 — 304
tés alatt el kellett hagyni a spanyol földet. *) Ámbár
egyrészről meg volt nekik engedve, hogy vagyonukat
eladhassák, de másfelől meg volt nekik tiltva, hogy az
aranyat és ezüstöt kivihessék Spanyolországból, és ezen
rendszabály majdnem tehetetlenekké tette őket az üldö­
zők kapzsisága ellenében. A partok közelében hemzsegő
tengeri rablók kezébe esettek közül számtalanon meg-
fosztattak vagyonuktól és rabszolgaságra hurcoltattak ;
sokan ismét éhség és pestis miatt haltak meg, vagy a
vad afrikaiak által szétmarcangoltattak, vagy a vihartól
a spanyol partokra visszavettettek. Gyöngéd nők, a kik
fényes lakaikból a sevillai vagy granadai naraneskertek-
ből kiüzettek, anyai karoktól és kebeltől elszakított
gyermekek, öregek, betegek és tehetetlenek vesztek el eze-
renkint. Mintegy 80,000-en, a kik a királyné Ígéretében
bíztak, Portugalliába menekültek; de még ott is üldözte
őket a spanyol gyűlölet. Missiót szerveztek. A spanyol
papok dühösségre izgatták a portugall népet és a királyt
rávették, hogy oly rendeletet bocsásson ki, mely még
Izabelláét is túlszárnyalta.
Minden felnőtt zsidót kiűztek Portugalliából; de
elébb tizennégy éven aluli gyermekeiket elszedték, hogy
a keresztyén vallásban neveljék.. Akkor a keserűség
.pohara valóban csordultig telp lett. A derült vidorság,

') Az elüzöttek számát nem lebet biztosan tu d n i;

mert a spanyol történetírók nagyon eltérnek egymástól ada­
taikban ; Cardoso 120,000-re, Mariana 800,000-re teszi, Paramo
pedig azt mondja, hogy némelyek 170,000-nél többre, mások
800,000-nél többreszámitják. (p 167) Justiniano420,000-et mond.
Igen sok zsidó a keresztség által kerülte ki a száműzetést.
 — 3 05

mellyel a kiűzött nép oly sok fájdalmas csapást tűrt,

eltűnt, s helyébe a legvadabb kétségbeesés paroxismusa
lépett. Szivszaggató jajkiáltás töltötte be az országot. A
nők kútba dobálták gyermekeiket vagy inkább darabokra
szaggatták, mintsem hogy keresztyének kezébe adják. S
midőn végre gyermektelenül és megtört szívvel el akar­
ták hagyni az országot, azt tapasztalták, hogy a hajókat
szándékosan elvitték, és mivel már a határnap elmúlt,
rabszolgaságra hurcolták, vagy erőszakkal megkeresz­
telték őket. Végre Róma kegyes közbenjárására legtöbben
közülök visszanyerték szabadságukat, de gyermekeik
örökre elszakadva maradtak tőlök. Az öröm viszhangja
tölté be a félszigetet, s hirdettetett, hogy a spanyol pap­
ság diadala tökéletes. *)
Bizonyára minden más vallás védelmezőinek hősi­
essége eltörpül e martyrnép előtt, mely tizenhárom
századon keresztül szembeszállott minden szenvedések­
kel, melyeket csak a legvadabb fanatismus képes kigon­
dolni, mely inkább elszenvedte a gyalázatot, a kif'oszta-
tást a legszentebb kötelékek széttépését és a legborzasz­
tóbb kínok fájdalmait, semmint hogy hitét megtagadja.
Mert a zsidók nem voltak önkinzó barátok, a kik az
élet minden reményét és szenvedélyét elölik, hanem
emberek, a kik a nekik hagyott világi javakat meg tud­
ták becsülni, és a kiknek szeretete annál nagyobb volt,
minél keskenyebb volt a kör, melyen mozogtak. A lelke­
sedés és az extasisnak azon különös jelensége, mely az
') Bédarride, pp. 291—301; Paramo, 235. Paramo azt
mondja, hogy a portugált számüzetési rendelet csak egy más
helyett volt kiadva, mely az erőszakos keresztelésről szólt.
A fö lv ü á g o so d á s, H . k ö t. 20
 306 —
üldözések történelmében oly nagy befolyást gyakorolt,
mely sok vértanút emberfeletti bátorsággal töltött el,
és mely az oly borzasztó kínoktól való félelmet
megsemmisítette, előttük ismeretlen volt. A zsidók
ellen intézett üldözés a legborzasztóbb formákban je­
lent meg, de mindenféle kisebbszerü bántalmaktól kisérve
mi nagyszerűségét csökkenté, és igy századokon ke­
resztül osztályrésze maradt. De mindezek dacára e
csodálatos nép szelleme magasra emelkedett. A mig a
körülöttük lévők az esztelen tudatlanság sötétségében
bolyongtak; a mig ámító csodák és hazug ereklyék
foglalkoztatták majdnem az egész E urópát; a mig a
keresztyénség szelleme határtalan babonaság igája alatt
halálos dermedtségbe esett, melyben a kutatás szeretete
és az igazság utáni minden törekvés megszűnt, — a
zsidók addig a tudomány utján maradtak ismereteket
gyűjtve és a haladást ugyanazon fáradhatatlan kitartás­
sal élesztve, melyet hitükben tanúsítottak. Ok voltak a
legügyesebb orvosok, a legalkalmasabb financierek és
köztük voltak a legmélyebb eszü bölcsészek; s csakis a
természettudományok mivelésében állottak a mórokután.
*) A középkori igen elterjedt zsidó irodalomról átné-
zetet nyújtanak Eios és Bedarride. Maimonides a legkiválóbb
név. Román Averroesről szóló értekezésében kimutatta, bogy
Averroes müveinek majdnem minden első latin fordítása
zsidóktól ered (különösen a montpellieriektől, a kik kiváló
tudományossággal bírtak). Maimonides irt egy levelet az
astrologia haszontalanságáról, mely két pápának tetszését
nyerte meg. (Bédarride, p. 151.) ő az inspiratíoról való sza­
badelvű nézeteivel is kitüntette magát (Lee, On I n s p i r a t i -
ono, pp. 454—459) A zsidók keresztyén ellenes vitairodalmá-
 — 307 —
Ők voltak az arab tudománynak legelső magyarázói
keleti Európában. 1) De az ő legfontosabb szolgálatuk,
melyet a' világnak tettek, s mely most különösen e'rdekel,
a kereskedői tevékenység fentartása volt, melynek majd­
nem századokon keresztül egyedüli képviselői voltak.
Országról országra való vándorlásuk által megismerked­
tek minden egyes ország szükségleteivel és terményeivel,
a nagy mérvbeni és teljesen ügyes pénzkölcsönzés gya­
korlata által, az akkoriban Európában példátlan váltó
rendszer szervezése 2) s állandó titkos levelezés fentar-
tása által sikerült a zsidóknak nélkülözhetlenné tenni
magokat a keresztyénekre nézve, nagy vagyont gyűjteni,
s szenvedéseik közepett hatalmas befolyásra szert tenni.
Midőn az olasz köztársaságok fölvirágoztak, azonnal ők
lettek a zsidók összejöveteleinek központjai; és Livorno,
Velence, Pisa és Genua kereskedői kormánya alatt a
nak jegyzéke, s némely könyvek tartalma egy B ib lio th e c a ,
J u d a ic a A n ti c h r i s t a n a cimü kis könyvben foglaltatik,
Rossitól kiadva 1800. Parmában.
*) Egy régi általános hagyomány a váltó kitalálását a
Franciaországból száműzött s Lombardiába menekült zsidók­
nak tulajdonítja. Valami fontos ellenvetést nem lehet tenni
ámbár némelyek azt állítják, hogy az olaszok voltak igazi
feltalálói. A zsidók mindenesetre azokhoz tartoztak, a kik a
v áltót legelőször használták. A váltókról szóló legrégibb
emlités állítólag egy 1243-ban kelt avignoni rendeletben té­
tetik. 1272-ben létezett egy velencei törvény „De Litteris
Cambii.“ Vesd össze e tárgyban Villeneuve Bargemont, H ist.
d’E eonom ie P o litiq u e , tóm . I. pp. 277—279; Blanqui,
H ist. d’Econ. Pol., tóm. I. p. 183. Montesquieu, E s p r it des
Lois, liv . XXI. c. 20. és Thieurry Gyula értekezését, La
L e t t r e d e C h an g e (Paris, 1862.)
20*
 — 308 —
türelem oly fokra fejlődött ki, mely ugyan még távol
volt a tökéletességtől, de mégis hasonlithatlanúl nagyobb
volt, mint másutt. A zsidók védve voltak a sértések ellen,
szabadon űzhették a gyógyítást és a pénzkölcsönzést, és
a közvélemény Ugy mint a törvényhozás türelemmel
tekintett reájuk. 1)
Azon türelmességi szellem, melyet a reformatio
előtt a kereskedelmi osztályok tanúsítottak, hasonló vilá­
gossággal kiterjedt mind a katholikusok mind a protes­
tánsok iránt azon küzdelmek alatt, melyek a reformatióra
következtek. A már említett két okon kívül volt még
más kettő is, melyek ez irány fentartására hatottak.
Először is az iparos jellem nagyon gyakorlati. Az
alapjául szolgáló szellemirány oda vezérli az embereket,
hogy többé-kevéshé az elvekkel s többé kevésbé az ered­
ményűvel is törődjenek; és ez iránynak legalább az a
tendentiája, hogy a theologiai Ítéletre hasson.
Másodszor a vallási háborúk és üldözések mindig
nagy hátrányára voltak az iparnak. A zsidók és mórok
elüzetése Spanyolországból és a hugenották kiűzetése
Franciaországból talán a legnagyobb csapások közé
tartozik, miket e két országban az ipar valaha szenvedett;
mig azon okos nemzetek, melyek a menekülteket befo­
gadták, azonnal rendkívüli jólétnek örvendettek. A szá­
műzött zsidóknak kereskedelmi szelleme egyik főeleme
volt Livorno, Pisa és Ancona felvirágozásának. Amster­
dam igen nagy részben azon eretnekek odamenekülésé-
') Bedarride, pp. 258, 259 A pompás livornói zsinagó­
gát (mely valamennyi közt a legszebb) a Spanyolországból
odamenekült zsidók építtették.
 — 309 —

nek köszöni gazdagságát, kik Bröggébből és vidékéről

elüzettek. Irlandi vászon készítmények és az angol ipar­
nak sok ága nagyon előmozdittatott a francia menekül­
tek ügyessége és tőkéje által. A francia kereskedelem
hatalmas és sokáig tartó ösztönt nyert azon jó viszony­
tól, melyet I. Ferenc alapított meg a törökökkel. Ennél­
fogva nem csoda, hogy Amsterdam, s bizonyos mérték­
ben a kereskedelmi élet egyéb központjai már a legré­
gibb időben híresek voltak türelmükről, vagy hogy az
iparos szellem elterjedése mindenütt előkészítette az
utat a vallásos szabadság számára.
Az iparos szellem keletkezésének egy másik követ­
kezménye az önkénytes szegénységről szóló theologiai
felfogás bukása volt, melyből a szerzetesi rendszer lett.
Közvetlenül a keresztes hadjáratok után azt tapasztaljuk,
hogy majdnem az egész Európa rendkívüli és tartós
fényűzésre adta magát. A béke visszaállítása, a keleti
népek fényűző civilizatiójával való érintkezés, a jólétnek
rögtöni emelkedése, mely a kereskedelem első megindí­
tására következett, mindez elősegítette a mozgalmat.
Első jele a ruházatbeli rendkívüli fényben mutatkozott,
s ezt követte a viseletről'szóló törvényeknek egész sora.
A tizenharmadik század végén azt látjuk, hogy Szép
Fülöp a legnagyobb pontossággal határozza meg alatt­
valóinál a különféle osztályok ruházatának számát és
minőségét. ‘) A tizennegyedik század középe táján
') Lásd e (1294-ben kiadott) rendeletet Blanquinál,
H ist. d’E c o n o in ie P o litiq u e , tóm . I. pp. 225—226. Ebben
többek közt az rendeltetik, hogy a hercegeknek, grófoknak, bárók­
nak, a kiknek 6,000 líra jövedelmök van, lehet négy öltöze-
 — 310 —
III. Eduárd parlamentje nyolc törvényt adott ki a francia
divat ellen. *) Még Flórencben is az rendeltetett a tizen­
negyedik század elején a köztársaság hivatalnokainál, hogy
„a nők fényűzése korlátoztassék. “ 2) Brügge, mely akko­
riban nagyon fölvirágzott, e tekintetben igen hires volt;
s azt beszélik, hogy midőn a tizennegyedik század elején
a király és királyné meglátogatták, ez utóbbi nem volt
képes visszatartani könnyeit; mert a mint elpanaszolta
„600 hölgy társaságában több királynőt látott önmagán
kívül. “ 3) A fekete halál által előidézett néptelenség igen
erősítette ez irányt. A munkás osztály értéke, s követ­
kezőleg jóléte példátlan magasságra emelkedett, mit a
(tűk évenkint, szintúgy nejeiknek is. A 3000 lírányi jövede­
lemmel biró lovagoknak három. A középosztályból senkinek
sem szabad arany vagy drágakőből való éket vagy pedig
nagy zöld ruhát viselnie. Blanqui megjegyzése szerint a
fényiizési cikkeket okvetlenül a külföldről kellett bevinni
Franciaországba, ami a francia aranynak kivitelét kellett
maga után vonnia — ez az akkori fogalmak szerint a legna-
. gyobb csapás volt, mely az országot érhette.
') Anderson, H ist. of C o m erce, vol. I. p. 193, lá s d
p. 179. is. Több mint egy századdal később Skótországba is
elhatott a ruházkodási szenvedély, mire a meghotránkozó
törvényhozók azt határozták, „hogy a kereskedők asszonyai
és leányai állásukhoz képest ruházkodjanak11 „be abuilzied
(,,dressed-habiller“-től) gangand and correspont fór their estate
that is to say, on their heads short curches (a kind of cap)
with little hudes as are used in Flanders, England, and other,
countries . . . and that na women weare tailes unflt in length,
nor furred under bút on the hailie daie.“ U. o. vol. III. pp.
280 -281.
-) Blanqui, tóm I. p. 250.
:i) Anderson, vol. I. p. 144.
 — 311 —

törvényhozók hiába akartak a bér törvény általi megha­

tározása által lenyomni; x) mig a számtalan örökülésből
eredt roppant vagyon és azon lázas élvhajhászat, mely a
nagy katasztrófáknak természetes visszahatása, a felsőbb
osztályokat fényüzési kicsapongásokra vitte. Ezen uj
* szenvedély csak egy része volt az Európában történt
társadalmi szokás megváltozásának, mely a régi nyers
egyszerűséget megrontotta, a házak belsejét gazdagabban
és gondosabban kicsinosította, házias családi életet szült,
a különféle ranguak közti kiilömbséget előmozdította,
s erős vágyat ébresztett a gazdagság után és ennek
nagyobbitását tette a méltóság főjelévé.
Kevés tárgy van, a melynek megítélése több nehéz­
séggel járna, mint a fényűzésnek a történelemben koron-
kint feltűnő nagy kitörései, melyek valahányszor előjöt­
tek, mindannyiszor valamely értelmi vagy politikai vál-
tozás előfutárainak bizonyultak be. A fényűzés hatásának
I józan méltatása tartózkodni fog ép úgy azon spártai,
stoikus vagy szerzetesi declamatióktól, melyeknek utolsó
nagy képviselője Rousseau volt, mint a fényűzés föltét-
len dicsőítésétől, melybe Voltaire s nehány kortársa
bocsátkozott. A nemzetgazdászat a productiv és inpro-
| ductiv kiadások megkülömböztetése és a tőke összehal-
I mozásáról szóló tana által örökre megsemmisítette azon
régi ábrándot, hogy a gazdag, a ki jövedelmét mulatsá­
gokra és fényűzésre pazarolja, önkénytelenül előmozdítja
a közjóletet; és a történelem sok oly nemzetet mutat

>) Wade, H is to r y of th e M id d le a n d W o r lin g

C lasses.
 — 312 —

iel, melyek a gazdagság növekedése folytán kimerültek

vagy erkölcsileg megromlottak. De ha a fényűzést más­
felől úgy tekintjük, mint mindazon kényelmek foglalatát,
melyek az élet fentartásához nem szükségesek, akkor
behozatala valóságos jele és mértéke a civilisatiónak;
sőt ha általánosabb de kevésbé határozott értelmében
vesszük is, növekvése gyakran mutatja az alacsonyabb
fokról egy magasabbra való átmeneteit. Mutatja, hogy
a félbarbárság nyers, harcias szokásai helyébe uj értelmi,
házias és csendes irány lépett életbe. Az hozta létre a
művészetet, a béke biztositékát, az teremtette azon
finomabb Ízlést és gyöngédebb fogékonyságot, melyek
az élet bajait annyira enyhítették. Azonkívül, a mi
bizonyos értelemben fényűzés, az más értelemben szük­
ség. A társadalom magasabb miveltségi fokon sok osz­
tályra oszlik, és a legalsóbbakat kivéve mindenik főleg a
fényűzés bizonyos foka által tartja fen magát. Minde-
niknek az a dicsvágya, hogy a társadalomban minél
magasabb fokra emelkedjék, vagy legalább, hogy az ősi
állapotra való sülvedés kényelmetlenségét és lealáztatá-
sát kikerülje; és ez indokok, a mennyiben a házasságtól
való tartózkodást idézik elő, a népesség szaporodásának
egyik főakadályát képezik. Bármennyire túlzottak voltak
is Malthus aggodalmai, az ő általa támasztott vita lega­
lább eléggé bebizonyította, hogy a legborzasztóbb ve­
szélynek kell bekövetkeznie, hogy ha a lakosság szapo­
rodása semmi erősebb indok által nem akadályoztatik,
mint néhány embernek a házasságtól való természetes
idegenkedése által, ha egy már nagyon népes országban
a lakosság nagy részének közönséges állapota oly rósz,
 — 313 —

hogy azok gond nélkül házasodnak, azon hitben, hogy

gyermekeiknek sem lesz roszabb dolguk, mint őnekik
magoknak, ha a szegénységi törvények gondoskodtak a
gyámoltalanok ellátásáról, és ha a nőtlenséget semmi
erősebb vallásos indok nem emeli erénynyé.1) Ha e dol­
gokat általános szempont alá vesszük, akkor úgy látszik
két, de csakis két megfelelő akadály létezik a népesség
túlságos szaporodása ellenében : az elsőt képezik a ter­
mészeti és erkölcsi csapások, m inők: a háborúk, éhség,
döghalál, bűnök és ama korai halálesetek, melyek a sze­
gényeknél oly gyakran előfordulnak; a második a nőte-
lenség. Középkorban a szerzetesi rendszer, mely sok ezer
embert örök nőtelenségre kárhoztatott, idézte elő a
házasságtól való tartózkodást, és ennek következtében
nagyban előmozditotta a fenyegető veszély elhárítását. 2)
j Igaz, hogy maga az eszköz nagyon alkalmatlan volt. Az
is igaz, hogy gazdászati szempontból tekintve, egyike
volt a legroszabb eszközöknek, a mit csak választani
lehetett; mert a társadalom productiv erejét nagyon
csökkentette, a mennyiben számtalanokat tétlenségre
vezetett, és a restséget az egész társadalomban elterjesz­
tette, de azért a szerzetesi rendszer bizonyos mértékben
\m égis sokat segitett a bajon; és midőn — amint látszik

’) Malthus nagy müvén kívül e tan gyöngyörüen van

Itárgyalva Senior által P o l i t i c a l Econom y. A fényűzésnek
italán leglelkesebb védője Filangieri volt:
2) Ez igen nyomatékosan, de természetesen egy olda-
( duntalan visszatérki eDetárgyra;
lulag emeltetett Maistre által, a ki könyvében min­
úgyszintén Villeneuve Barge-
mont által, E eo n o m ie P o l i t i q u e C b r é tie n n e .
 — 314 -
— a társadalmi élet növekvő pallérozottsága a gazdagság
utáni vágyat még inkább fokozta, akkor az e vágy
megszüntetésének egyik szükséges előzménye volt. Ezen
pallérozottság a kerestes hadak után következett be, és
az abból folyó változás igen nevezetes volt. A túlnépese­
dést akadályozó befolyás, melyet egykor a vallásrendszer
gyakorolt, az által, hogy dicsőítette az önkénytes sze­
génységet, s arra törekedett, hogy az emberek termé­
szetes hajlamait elölje, most a gazdagság iránt növekvő
szeretet által gyakoroltatott, mely a világi törekvések
szaporodásából, vagy más szóval, a társadalom rendes
kifejlődéséből származik.
De ha mellőzzük is a fényűzésnek esetleges hatását
a népességre nezve, mégsem lehet kétség a fölött, hogy
az emberek tevékenységének élesztésére tett hatása, az
anyagi jólétnek uj vonzereje által, néha igen nagy és
jótékony volt. Mert az emberiség haladásának két főté­
nyezője : a gazdagság és tudomány iránti szeretet; és
ámbár az első sokkal kevésbé nemes indulat, mint az
utóbbi, ámbár az általa létrehozott számtalan kicsapongó
bűnön kívül a közönségesnél nagyobb befolyást gyako­
rol a jellem szilárdítására, mégis kétséges, hogy egész­
ben véve nem jótékonyabb-e a kettő között. Az hozta
létre a kereskedelmet, az ipart és a civilisationak minden
anyagi fényüzési cikkét, s az bizonyult be egyszersmind
az értelmi törekvések leghatalmasabb emeltyűjének is.
Aki elfogulatlanul vizsgálja a találmányok, a művészet
vagy a tudományosság történelmét, az azonnal meg fog
erről győződni. A két törekvés mindenesetre egyszerre
szokott támadni. Az emberek nagy többsége mindig
 — 3 15

anyagi jólét után törekszik, és a kisebbség mindig tudo-

manyr-trtáir'vagyik ; de e vágy a miveletlen vagy elsülyedt
nemzeteknél nem képes legyőzni az általános elégület-
lenséget. Az ilyeneknél nincs haladási nemzeti jellem.
Ott minden élénk tudvágy, minden vállalkozási kedv és
erő ismeretlen. Az emberek szeretik ugyan a jólétet, sőt
még az erkölcsi elveket is feláldozzák érette, de nem
képesek magokat felszabadítani a szokás hatalma alól, és
az ő gyenge lelkületűk ugyanazon ellenszenvvel fog vi­
seltetni minden uj iránt, jőjön az bár iparvállalat vagy
értelmi újítás alakjában. Ezen állapot létezik most Spa­
nyolországban és nehány más nemzetnél, és a középkor
nagy részén keresztül ez volt a keresztyénség általános
állapota. A társadalom ily állapotában az anyagi és ér­
telmi haladásnak legelső feltétele a vállalkozási szellem
teremtése; és mihelyest ez valamely téren életbe lépett,
csakhamar át fogja hatni a többit is. A fényűzés utáni
forró vágy, mely a keresztes hadjáratokat követte — az
uj Ízlés, uj eszmék és uj vállalkozási terek, melyek csak­
hamar népszerűekké lettek — előidézték azt Európában;
és az iparban keletkezett uj ösztön, azonnal érezhető
volt a tudományban is. A római birodalomban, mely a
rabszolgaságon alapult, a fényűzés tétlenséget idézett
elő. A tizennegyedik században felélesztette az ipart, és
erős ellenzéket támasztott a szerzetesi rendszer ellen,
mely rendkívüli elterjedésénél fogva, nagy akadályául
szolgált a haladásnak.
Ezen ellenzék, mely először a laikusok növekvő
erélye által támadt, erősbödött a barátok elromlása foly­
tán. Ezek, a mint már megjegyeztem, egykor a munkának
 — 316 —
nagy előmozdítói voltak. De a mint számuk és gazdag­
ságuk roppant mérvben növekedett, eltűnt az ő első
lelkesedésük, és számtalanon tolultak a kolostorokba,
csak azért, hogy az élet terheitől megszabaduljanak.
Ezen felől a papság a legszorosabb szövetségre lépett a
nemesekkel, kik mindig ellenségei voltak az iparos osz­
tálynak. Ezen szövetkezés részben különös körülmé­
nyekből eredt; mert a keresztes hadjáratok közösen
vezettettek papok és nemesek által; és az aristokratia
épen a keresztes hadjáratok alatt nyert határozott és
teljes szervezetet. Részben pedig e szövetkezés bizonyos
öszhangzás eredménye volt, mely a theologiai és aristo-
kratiai szellem között létezik. Minthogy a múltat mind a
kettő felibe helyezi a jelennek, azért mindkettő rendkí­
vüli kedvetlenséggel tekinti az újítást, és mindkettő a
személyes érdemtől külömböző mérték szerint méri a
jelességet.
Ha szerencsés voltam, az olvasót eddigi érveimmel
meggyőzni, akkor világos lesz előtte az ipar fontossága
a theologiai fejlődésre való befolyásában. Láttuk, hogy;
valamely nagy vallásos változás nem eszközöltetik köz-';
vetlen érvek, hanem bizonyos elfogadási hajlam által,
más szóval: a rokonszenv és irány változása által. Lát J
tűk azt is, hogy az iparszellem, mely korán a tizenne­
gyedik században túlnyomó volt, ily változást idézett elő.
; S ez háromféle módon történt. Keletkezett oly társada­
lomban, melyben a laikusok alacsony alárendeltségben
hajlongtak a papság előtt, és kifejlesztette s becsületessé
tette a pénzkölcsön gyakorlását, melyet a papság foly­
tonosan átkozott. Keletkezett oly társadalomban, melyben
 — 317 —

a vallásos türelmetlenség kötelessége alapigazságnak

tekintetett, és türelmi irányt teremtett az által, hogy a
különféle hitvallású embereket egy barátságos közleke­
désben egyesítette, hogy a vallásuk miatt leginkább ül­
dözött embereket kereskedelmi érdemeikért becsűitekké
tette, hogy az emberek ügyeimét inkább fordította a
gyakorlat, mint az elmélet felé, és hogy oly érdekeket
hozott létre, melyek az üldözés folytán komolyan veszé­
lyeztetve voltak. Végre annyira vitte az embereket, hogy
megvetéssel tekintsenek a szerzetesi eszményre, mely
tulajdonképeni központját képezte az uralkodó theolo-
giának. Mindezekben a reformatio úttörőjének bizonyí­
totta be magát, és mindezekben öszhangzásban volt a fel­
világosodás szellemével.
A kereskedői vállalkozási szellem, mely ez értelmi
következményeket magában foglalta, gyorsan elterjedt
Európában. A római törvény kéziratának Amalfiban
való véletlen felfedezése előidézte állítólag a hajózási
törvényeket; x) az iránytű feltalálása aránylag biztossá
tette a hosszabb tengeri utazást; és a balti tengertől
egész a földközi tengerig csakhamar minden partokon
kikötők épültek. A tizenharmadik és tizennegyedik szá­
zadban keletkeztek Angolországban a legelső kereskedői
társulatok. z) Belgium még korábban több mint harminc

') Peechio, S to r ia d e lla E c o n o m ia P u b l i c a in

I t a l i a (L ugano, 1849) p. 11.
2) Anderson, H ist. of C o m m erce, vol. I. p. 117.
Első angol kereskedelmi társulatok az úgynevezett „Merehants
of the Staple“ és „Merehants of St. Thomas á Becket“ voltak.
 — 318 —
országgal állott öszszeköttetésben. l) A consulsági rend­
szer, mely a kereskedői köztársaságokban vette eredetét,
és mely különösen a kereskedők támogatására volt felál­
lítva, gyorsan nagy jelentőségre emelkedett. 2) Az olasz,
spanyol és francia konsulok már a tizenharmadik szá­
zadban nagy tekintélyre tettek szert sok országban.
Angolország a tizennegyedik században követte a példát,8)
és ugyanekkor az addig csupán a tengeri kikötőkre ter­
jedő hatóságot a bent levő városokra is kiterjesztette.
Ezen konsulságokból, vagy talán a már ismert pápai
legatiókból származtak végre a követségek, melyek a
diplomatia szervezetét tökéletesítették, jóllehet teljesen
befolyásukat csak sokkal későbben, azon szövetségekben
nyerték meg, melyek I. Ferenc és V. Károly versengése
folytán támadtak. 4) A hansa szövetség elnyomta a ten­
geri rablókat, öszszekötötte a kereskedelmet a politikai
szabadság első felvirágzásával, és az 1370-ben kötött
*) Van Bruyssel, H is t. du C om m erce B elg e, tóm.
I. p. 234.
2) Fejlődésének fokairól lásd Warden, On C o n su la r
E s ta b lis h m e n ts .
3) Első följegyzés, melyet Macpherson képes volt találni
az angol consulságról, 1346-ki. (A n n a ls of C om m erce, vol.
I. p. 536.)
é) Ezen idő előtt csak szükség esetén voltak követek.
Az állandó követség első példája 1455-ből való, melyet Sforza
Ferenc majlandi herceg Genuában állított fel, s a század
vége felé már Olaszországban általános volt ez intézmény.
(Cibario, 'E c o n o m ia P o litic a d é l M ed io Evő [Torino,
1842.] vol. I. p. 319.) Ugyanezen időtájban jö tt divatba a
diplomatiánál a ciffer. (U. o. De Plassan, H ist. de la Di-
p lo m a tie F r a n f a is e , In tro d .)
 — 819 —
stralsundi egyesség által túlnyomóvá tette éjszakon a
kereskedelmi érdeket; mialatt délen a velenceiek bizonyos
mértékben anticipálták a későbbi államgazdászok tanát
és az őket vezérlő törvények első gyenge vázlatát készí­
tették. ‘) Végre előtűntek a Mediciek, és az ipart a
szellem és művészet dicskoronájával vették körül. Olasz­
ország értelmi fővárosa először tétetett át más helyre, s
Róma maga is elhalaványult az uj Athén mellett, mely
az Arno folyó partjain fölvirágzott. Egy kizárólag a
kereskedelmi osztályból képződött aristokratiából2) ke­
rültek ki a művészet legnagyobb lelkű és legbelátóbb
pártfogói; majdnem minden értelmi mozgalom a művé­
szet befolyásától nyerte színezetét, s dicsősége viszsza-
sugárzott azon osztályra, a melytől eredett.
Itt tanácsos lenne egy pillanatra mellőzni azon
iparos mozgalmat, melylyel eddig foglalkoztunk, s meg­
kísérlem egy általános fogalmat szerezni azon különféle
____________ ■ j

') Blanqui igen nevezetes bizonyságokat gyűjtött össze

(H is to ire d’E c o n o m ie P o litiq u e , tóm. I. pp. 244—270.)
Alkalmilag a lombardok is igen világos nézeteket tanúsítottak
e tárgy körül (1. Rossi, É c o n o m ie P o litiq u e , tóm . I. p.
260.), és Milano talán tovább volt ment a középkori testületi
rendszertől, mint Európa többi nagy városai. Első kiváló
1 nemzetgazdasági olasz iró valősziuüleg Serra volt, ki Nápoly­
ban született, és Nápoly volt az, hol a florenti Intieri fizetése
által első nemzetgazdászati tanszék állíttatott fel Európában
1754-ben.
2) A városi tanács Flórencben már 1282-ben kizárólag
kereskedőkből állott, e példát követte nemsokára Sienna és
nagy mértékben Velence és Genua is. (Lásd B la n q u i, tóm.
I. p. 245; Rossi, tóm . I. p. 266.)
 320 —
gondolatmenetekről, melyek akkoriban Európában elter­
jedtek Egy ilyen átnézet, mely részben össze fogja fog­
lalni azon következtetéseket, melyeket az előbbi fejeze­
tekben megállapítottam, könnyíteni fogja annak kimu­
tatását is, hogy az iparos mozgalom mily csodálatosan
hangzik össze a kor egyéb irányaival, és hogy a refor-
matio mily tökéletesen normális következménye volt a
társadalom uj állapotának.
Mialatt az ipar kifejlődése egy ujitó, türelmes és
barát-ellenes szellemet hozott létre, addig a tudomány
két nagy föléledése fölébresztette a keresztyénség értelmi
tevékenységét.
Az első a klassikai tudományok föléledése volt,
mely a tizenkettedik század körül kezdődött, s Erasmus
és Scaliger munkálkodásában érte el tetőpontját. Ezen
föléledés megszűntette azon értelmi egyformaságot,
mely a középkort jellemezte. Az az Ítéletnek uj mértékét,
a tökéletességnek uj eszményét és a rokonszenvnek uj
módját hozta létre. Az emberek oly gondolati légkörben
kezdtek mozogni, melybe a vallásos fanatismus soha sem
hatolhatott be, és melyben a dogmatikusok fenyegetései
ismeretlenek voltak. A varázsfény, mely értelmeiket el-
vakitotta, elüzetett, és a régi jellemtypus lassankint
megsemmisittetett. A mozgalom befolyása a szemlélődő
bölcsészettől átment a művészetre, mely akkoriban fö-
szerve volt a vallásos érzelemnek, és a Mediciek pártfo­
gása alatt nagy változáson ment keresztül mind a festé­
szet, mind az építészet, miáltal erősbödött az irány, a
melyből eredtek.
A másik föléledés a mór civilisatio behatása folytán
 — 321 -
jö tt létre. Ez főleg a természettudomány iránti növekvő
lelkesedésben mutatkozott, mely lassankint a folytonos
csodák által kormányzott világ-egyetem fogalma helyett,
az öszhangzatos és változhatatlan törvény fogalmát tette.
Ezen tudomány iránti lelkesedés folytán az astrologia
rendkívüli magasságra emelkedett, és a mennyiben
tulajdonkép magában foglalta a fatalismus rendszerét,
annyiban úttörő volt a történetbölcsészethez. Ugyanonnét
származott azon sok pantheistikus speculatiő a mindent
átható világiélekről, melynek a tizenötödik, tizenhatodik
és tizenhetedik századbeli Írók oly szenvedélylyel adták
át magokat. J) Mindez utakon a mór befolyás azt eszkö­
zölte, hogy a régi hit megrendült, uj hangulat támadt,
és ekképen előkészítette az utat a közelgő változásra.
Bacon Róger, a ki valószínűleg a középkor legnagyobb
természetbölcsésze volt, igen jártas volt az arab tudo­
mányban és bölcsészeiének sok csirája onnét származik. 3)
Az astrologok fatalismusa és az Averroisták pantheis-
musa még a reformatio feltűnése után is soká meglátszott
némely legkitűnőbb keresztyén iratokon. A mohamedán
befolyás egy tekintetben némileg megelőzte a klassikai
föléledést. A mohamedán bölcsészek nagy bámulói voltak
Aristotelesnek; s leginkább az arabból való zsidó fordí­
tások által történt, hogy e bölcsész ismerete Európában
elterjedt.

’) Ezek közül sok majdnem egy volt Mesmer és követői

nézeteivel. (Lásd Bertrand, H ist. d u M a g n é tis m e A n im á l
en F ra n c é , pp. 13—17.)
2) Sharon Turner, H is to ry of E n g la n d , vol. IV. pp.
39-40.
A fölvilágosodás. II. köt. 21
 — 322 —
De volt még egy más, részint az iparfejlődésből,
részint a klassikai tudományok föléledéséből származott
befolyás, mely akkoriban hatott Európára, melyet eddig
nem volt alkalmam megemlíteni, és melyet sok olvasd
nem fog tartani érdemesnek a megemlítésre, de a mely
nekem úgyis mint symptoma, úgyis mint ok, rendkívüli
fontosságúnak látszik, Ugy hogy — ámbár megbocsát-
hatlan kitérés vádjának teszem ki magamat, — megki-
sérlem haladása főfokait előadni. Értem a tizenötödik
Í
században főleg a fényűzés által előidézett változást a
közmulatságokban, mely a színházat újra fölélesztette.
Senki nem vonhatja kétségbe egy oly intézet rop­
pant horderejét az emberiség értelmi történelmében,
melyből egy Euripides, Sophocles, Aeschylus, Calderon,
Lope de Vega, Corneille, Moliére, Racine, Voltaire,
Goethe, Schiller, Shakspeare és Ben Jonson drámái
eredtek, és a mely folyvást a növekvő civilisatio legszem­
betűnőbb jelének és okának bizonyult be. Egyesítvén a
szónoklat, költészet és festészet három hatalmas befo­
lyását, a színház valószínűleg minden egyes tényezőnél
többet tett az eszmény utáni törekvésnek s értelmi lel­
kesedésnek előidézésére, a melyből a képzelem minden
nagyszerű müvei eredtek. Ápolója volt az a költészetnek
s lényeges, bár nem egyenes befolyást gyakorolt a szó­
noklatra is. Demosthenes és Aeschines kora oly korszak
volt, melyben az athenei színház oly lelkesedett tisztelet
tárgya volt, miszerint egy államférfiunak sem engedtetett
meg még csak inditványozni sem, hogy állami segélye-
' zése megszüntettessék. *) A római ékesenszólás kora
') Lásd Demosthenes olynthi beszédeit.
 — 3 23 —

egyszersmind a római szinészet kora is volt, és a színészi

és szónoki ügyesség közti összefüggés a legkedvesebb
vitatárgyul szolgált akkori időben. ') IJjabb időben
Bürke a római és görög gyűléseknél semmivel sem ki-
sebbszerü gyülekezetben azt mondotta, hogy a beszédjét
hallgató szónokok között valószinüleg egy sincs, a ki
ügyességét némileg Garrick játékának ne köszönné.2)
És e mulatságnak, mely mindig a szellem egyik legfőbb
felviditójául és leghatalmasabb ösztönzőjéül bizonyult
be, megvolt egyszersmind azon ritka előjoga, hogy
hasonló erővel hasson az értelem ellentétes túlságaira, és
még most is majdnem az egyedüli kapocs, mely szellemi
törekvésekben ezereket tart össze.
De a színház történelmében egyik legnevezetesebb
jelenség talán a nemzeti Ízlésre való hatásában található
fel. A ki a világot úgy tekinti, a mint az valósággal
van, és nem a mint az az asketák és érzelgők irataiban
feltűnik, az kénytelen meggyőződni a felől, hogy nagy
városokban, melyekben igen sok különféle osztályú és
jellemű emberek tódulnak össze, és melyekben számtalan
házi kötelék és foglalkozás nélküli idegen tartózkodik,

') Roseius Gallus, Róma legünnepeltebb színésze, irt

feg y könyvet a szónoklat és szinészet viszonyáról, mely fájda-
I lom, elveszett. Yolt színész iskolája is, melybe korának leg­
tehetségesebb szónokai jártak. A színház iránti lelkesedés
állítólag Egyptomból jö tt át Rómába, s Batyllus, az Augustus
korszak legnagyobb színésze, alexandriai származású volt. V.
ö. e tárgyról „De luxu Romanorum11 cimü érdekes értekezést
Graeviusnál, T h e s a u r u s A n tiq u . Rom., tóm . VIII.
2) Murphy, L ife of G arrick .
21*
 — 324 —
általános szükség van izgató közmulatságokra, és hogy
azokat, a mennyiben gyakran alkalmat és eszközt nyúj­
tanak a roszra, elnyomni, a mint azt az angol köztársa­
ság korában a puritánok cselekedtek, annyit tesz, mint
a népnek egy roppant nagy részét a legaljasabb bűnök
fertőjébe taszítani. De a nemzeti ízlés a külömböző rni-
veltségi fokozatokkal változik, és a nemzeti mulatságok
megfelelő változáson mennek keresztül; régebben embe­
rek és állatok közti viadalok voltak a legkedveltebb
mulatságok, újabban pedig a drámai előadások. Eképen
la mulatságok történelme igen fontos a mivelődés törté­
nelmére nézve, mint annak visszatükrözője, és még fon­
tosabbá válik, ha meggondoljuk, hogy azon intézetek,
melyek egy bizonyos értelmi irány által hozattak létre,
t
rendesen visszahatnak okaikra és azokat erősitik.
Ezen és legtöbb más tekintetben nagy ellentétet
tapasztalunk az ókor két nagy nemzete között. Az athe-
neiek, a kik a gladiatori viadalokat sokáig botránkozva
utasították vissza, szenvedélyes tisztelői voltak a drá
mának, melyet ők a tökély legmagasabb fokára emeltek,
és a melytől szellemi miveltségüknek nagy részét nyer­
ték. A rómaiak ellenben, a kik mindent katonai szem­
pontból tekintettek, sok ideig mindennemű színjátékot
eltiltottak, kivéve azokat, melyek az istenek tiszteleté­
inek egy részét képezték. Az első nyilvános színház
Pompejus által építtetett, a ki csak az által kerülte el az
ő korabeli szigorú moralistáknak roszalását, hogy egy
emeletessé tette, a mi által egy Venustemplomlioz ha­
sonlított. A stoikusok és a régi köztársasági szellem
képviselői kárhoztatták ez uj mulatságot, mint a mélynél:
 — 325 —

az a célja, hogy a nemzeti jellemet elkorcsositsa. A köz­

vélemény becsteleneknek nyilvánította a színészeket, s
ennek következtében csakhamar azokká is lettek. Végre
a császárság civilisatiója nagyon népszerűvé tette a
színházat; de e civilisatio a legerkölcstelenebb volt e
világon, és ez erkölcstelenségben nagy része volt a drá­
mának. Seneca, Plautus és Terencius müveiből a szel­
lemnek nehány sugara keresztül tört ugyan a sötétségen:
de azért Rómának soha sem voltak oly kitűnő drámaírói,
mint Görögországnak, sem pedig oly hallgatósága, mely
botránkozással hagyta oda a színházat, mivel Euripides
,H ippolytus'-ába bele foglalta az észbeli fentartás (re-
servatio mentális) védelmét, vagy mivel Bellerophonnak
tüzes dicsbeszédet adott a szájába a gazdagság dicsére­
tére. Egy kis idő múlva a színész állása annyira leala-
csonyittatott, hogy az örökös szolgaság formájává lett, *)
és a ki egyszer e pályára lépett, annak később soha sem
-sí- ') Nero azonban erősen dolgozott azon, bogy a színé­
szeket megszabadítsa a gyalázattól (a mit meg is tett, hogy
a rabszolgák szenvedésein segítsen), s Gibbon följegyezte azt
a nagy tiszteletet, melyben Nero egy Aliturus nevű zsidó
színészt részesittetett, és megemliti e színésznek ismételt sze­
rencsés közbenjárását, hogy a zsidók üldöztetésén enyhítsen.
Nero uralkodása alatt élt és (14 éves korában) meghalt egy
kedves és tehetséges Eucharis nevű színésznő — ez volt az
első, a ki a ííero által épitett görög színpadon föllépett — a
ki úgy látszik, jobban kedveltetett és nagyobb befolyást gya­
korolt, mint majdnem minden más ily korban elhalt leány.
Az ő szépsége az ókorból ránk maradt sírfeliratok egyik
legszebbikén van festve és az ő vonásai a haldokló művészet
utolsó eszményét képezik. (V isco n ti, Ic o n o g r a p h ie An-
c ie n n e , 287.)
 — 326 —
I volt szabad vele felhagynia. A szemérmetlen érzékiség
oly magas fokra hágott, a minőről alig lehet fogalmunk.
, A nők néha egészen meztelenül léptek a színpadra. J)
’ Alkalmilag megkisérlették a színi mulatságokat össze­
kötni ama véres jelenetekkel, melyeket a nép oly szenve­
délyes örömmel nézett, és a tragoedia valamely bűnös
megégetésével végződött, a ld Herkulest volt kénytelen
játszani.2) E mellett a színház az eszmék különös társí­
tásánál fogva, még szoros összeköttetésben állott vallásos
szertartásokkal; a templom gyakran volt színhelye or­
giáinak, és az istenek tettei az előadás tárgyai.
Bizonyára nem meglepő, hogy a régibb keresztyén
Írók ékesszólásuk egész hatalmát felhasználják oly inté­
zet ellen, mint ez volt. Ugy keltek ki ellene, mint az
elvetemültség iskolája és a bálványimádás központja
ellen; és oly nyelven, melyet lehetetlen megindulás nél­
kül olvasni, hirdetik azoknak, a kik minden percben
hivatva lehetnek hitükért a legborzasztóbb kínokat, sőt
halált is szenvedni, hogy tartózkodjanak mindattól, a mi
bátorságukat csökkenthetné, vagy buzgalmukat lohaszt-
hatná. Ezen nemes intelmekben sokat találunk vegyítve

‘) Lásd a Sabatier által összegyűjtött bizonyságokat,

H ist. de la L é g is la tio n su r les F em m es P u b liq u e s ,
pp. 45—47. Magnin, O rig in e s du T h é á tre , tóm. I. pp.
284—287; és Lebrun, D is e o u rs s u r le T h é á tre , pp. 79—82.
Ezen utolsó író a mennyire csak bírja kicsinyíteni akarja az
általa elismert tényeket, hogy az egyházi atyák invectivái
egészen az uj színházra essenek. E tekintetben legroszabbak
voltak a virágjátékok.
2) Tertullian, Ad N a tio n e s, lib. I. c. 10.
 — 327 —
azon szerzetesi szellemből, mely a mulatást lényeges
bajnak tartja, és két vagy három bizonyítékot, melyek
az emberi gyerekségnek talán legszélsőbb határát képe­
zik. Miután Tertullian a színháznak igen sok vétkeit a
legnagyobb erővel és ékesszólással előszámlálta volna,
hozzá teszi, hogy a Mindenható sohasem bocsáthat meg
az olyan színésznek, a ki az evangeliom (Máté 6. 27.)
csúfjára azon törekszik, hogy nagyságát csizmáinak
magas sarka által emelje, és arcát mindig meghamisítsa. 1}
A nyilvános mulatságok állása a keresztyénség
régibb történelmében rendkívüli fontossággal bir. Egy
részről azon szigor, melylyel a keresztyének kárhoztatták
őket, valószínűleg egyik főoka volt azon gyűlöletnek és
üldözésnek, melynek az első egyház áldozatja volt, és a
mely oly szembetűnő ellentétben állott a polytheismus
rendesen türelmes jellemével. Más részről pedig, midőn
a keresztyénség diadalra jutott, midőn a pogányság
értelmi és erkölcsi alapja egészen alá volt ásva, és a
midőn a győzelmes egyház azt a szellemet kezdte tanú­
sítani, a melytől elébb ő maga szenvedett, akkor a szín­
ház és a circus a haldokló hit utolsó menhelyévé lett.
Részint, mivel ezek tényleg a pogány isteni tiszteletből
eredtek, és részint, mivel az egyházi atyák és a zsinatok
egyáltalában kíméletlen szigorral kárhoztatták őket,
csakhamar úgy tekintettek, mint a pogányság fő kifejezői;
és a nép, mely majdnem zúgolódás nélkül eltűrte templo­
mainak lerombolását vagy áldozatainak elnyomatását,
azonnal fegyverhez nyúlt, ha mulatságai fenyegettelek.

') De S p e c ta c u lis , cap. XXIII.

 — 328 —
A szolgaság ugyan, melynélfogva a színész egész éleiére
a színházhoz volt kötve, eltöröltetett oly esetben, ha
valaki keresztyénné akart lenni; ') és a püspökök meg­
tagadták a keresztséget az olyan színésztől, a ki művé­
szetéhez ragaszkodott, és kiátkoztak minden keresztyént,
a ki arra szentelte m agát; de azért a színházak mégis
tömve voltak buzgó nézőkkel. Theodosius törvényköny­
vének egy érdekes rendelete arról gondoskodik, hogy
. némely templomok megkiméltessenek az általános lerom­
bolástól, mivel összeköttetésben állottak a nyilvános
játékokkal. 2) Midőn már a püspökök teljesen képtelenek
voltak a nyilvános színjátékokat elnyomni, akkor minden
erejűket arra fordították, hogy legalább a nem szent
napokra szorítsák. Szent Ambrósiusnak sikerült Mila­
nóban eltörülni a vasárnapi előadásokat, s hasonló sza­
bály végre a császárság általános törvényévé le tt.3)
Ha azonban vizsgáljuk a keresztyén ség és pogány­
ság viszonyát a színházhoz, akkor nevezetes tény gyanánt

*) Neander, C h u rch H is to r y , vol. II. p. 370. Egy

régi zsinat megtiltja a keresztyén nőknek színészhez menni
feleségül. Azonban a színészek későbben egy szentet válasz­
tottak véduroknak. Ez volt sz. Genetus, a ki Diokletian ko­
rában szinészkedett. A legenda szerint egyszer egy keresztyén
szerepét játszotta oly darabban, mely az uj vallást nevetsé­
gessé akarta te n n i; de a felvonások közt jelenést látott, mely
őt megtérítette, és azonnal a színpadon hű keresztyénnek
vallotta magát. A császár és a hallgatók eleinte tapsoltak
neki, mert azt hitték, hogy az a darabhoz tartozik, de midőn
a valót megtudták, a színész kivégeztetett.
3) Cod. T heod. XVI. 10., 3.
3) Lebrun, pp. 117—118; Cod. T heod. XV. 5., 5.
 — 329 —
tűnik fel, hogy Julián, a ki egyik legkitűnőbb védője
volt az utóbbinak, e tekintetben tökéletes kivételt képe­
zett hitsorsosai között. Az ő jelleme antik példányok
szerint volt nevelve, és az ő nyilvános mulatságok iránti
ellenszenve püspökhöz méltó volt. Igaz ugyan, hogy
Libanius bosszú tanulmányt hagyott hátra a pantomi-
mikus táncok dicsőítésére, melyek nézete szerint sokkal
több műbecscsel bírnak, mint a szobrászat, minthogy a
táncos gratiosus szépségével egy szobrász sem verse­
nyezhet ; de e tekintetben nem támogattatott urától.
Valaki azt az elmés és nézetem szerint találó észrevételt
tette, hogy Juliánnak ezen szigora, mely őt egyenes
ellentétbe helyezi a keresztyénséget üldöző lakossággal,
egyike volt azon okoknak, melyek miatt a pogányság
szétforgácsolt erejének egyesítésére tett kísérletei ered­
mény nélkül maradtak.
A római színészet nemsokára elfajult és egészen
megszűnt. A bukás egyrészt a papság folytonos ellenke­
zése folytán következett be, mely a középkorban sokkal
hatalmasabb volt, semhogy bármely intézet ellenállhatott
volna átkának, de nézetem szerint még inkább a barbárok
betörése folytán, kik a régi civilisatiót megszüntették, s
ennélfogva a régi izlésirányokat megsemmisitették. A
színház csakhamar elvesztette vonzerejét; egynéhány
századig ugyan még sinlődött, de jelentősége elveszett,
és a legtöbb régész azt látszik elfogadni, hogy az utolsó
nyilvános színházak a tizenharmadik század vége felé
rontattak szét. Az emberek mulatságai egészen külömböző
s nagyobbára harcias jellemnek voltak. Viadalok és
viadal utánzások, lármás vigalmak, vadászat s a kérész-
 330 —
tes hadjáratok után asztaljátékok voltak a felsőbb osztá­
lyok kedvtöltései; mig a szegényebb osztály megfelelő
gyönyört talált a medveingerlésben, bikaviadalokban és
számtalan hasonló kedvtöltésekben — mint vásárokban,
táncokban, vándor zenészekben, birkózásban és durva
játékokban. *) Azonkivül volt számos vásári komédiás, a
ki gyorsaságból és bobóskodásból álló mesterségét szokta
mutogatni, a miből származott valószínűleg az újabb
pantomimika, és a melynél egy nagy tekintély bizonyí­
tása szerint2) hihetőleg oly ruhát használtak, mint a
harlequinok. Aquinói sz. Tamás valószínűleg ezen bohó­
cokra, vagy nyilván a troubadourokra vagy akkoriban
szokásos vándor énekesekre vonatkozik egy helyével,
mely a tizenhetedik században heves vitát idézett elő.
Ezen szent a mulatságokról szólva, azt a kérdést veti
fel, hogy a „szinész “ foglalkozása lényegileg bün-e;

') Strutt, S p o rts an d P a s tim e s o f th e E n g lis h

P eo p le. — Muratori, A n tiq . I ta l. D is s e r t. 29. Olaszor­
szágban a mulatságból történt vívások nagy mérvben és fa-
I kardokkal űzettek, és sok halált idéztek elő. Ezen egykori
olasz népszerű mulatságokhoz hasonló dolog állítólag fenma-
radt Olaszországban. Storch, E con. P o lit., tóm . III. p. 403.
2) Riccoboni, H ist. du T h é á tr e I t a l i e n d e p u is
| l’an 1500 j u s q u ’á l’an 1660, tóm. I. pp. 4 —6. Ezen nevezetes
könyv szerzője (a ki mint művész Lelio neve alatt ismeretes)
korának egyik legnagyobb színésze volt. Ő sokat vándorolt
egyik színháztól a másikig, és a különféle városokban meglá­
togatta és kutatta a nyilvános könyvtárakat, hogy történel­
méhez anyagot szolgáltató müveket találjon. Könyve erede-
í tileg francia nyelven volt írva, és Karolina angol királynőnek
\ ajánlva.
 — 331 —

| és némely különös körülmények előszámlálása után,

melyek azzá tehetnék, tagadólag felel a kérdésre *) „mi­
vel — úgymond — a felvidulás szükséges az emberek-
' nek“, — és „mivel sz. Paphnutiusnak kijelentetett,
• hogy az égben egy bohóc 2) lesz a társa. “
Ilyen volt tehát a nyilvános mulatságok jelleme a
tudományok föléledése előtt. Azonban az idő, melyben
mély és az egyházra nézve nagy horderejű változás
állott elő, bekövetkezett; és az figyelemre méltó, hogy

') Ő határozottan mondja: „Officium histrionum, quod

ordinatur ad solatium hominibus exhibendum, non est secun-
dum se illieitum.“ Bizonyosnak látszik, hogy midőn ez Íratott,
akkor még nem voltak színházak vagy nyilvános előadások,
kivéve a vallásiakat. Lehetetlen élesebb vonalat huzni egy
részről a versek nyilvános eléneklése vagy a vásári bohócok
előadásai, másrészről a dráma legegyszerűbb formái között.
Bossuet idézett sz. Tamásnak „De S e n t e n t i i s “ cimü köny­
véből, melyben az oly előadásokról beszél, melyek azelőtt
színházban történtek.11 Mindenesetre e szent nem nagyon
( kedvezett a „histriones“-nek, mert a bevett jövedelmekről
úgy szól, mint „de turpi causa, s ic u t de m e r e t r i c i o e t
h is tr io n a tu .“ Lásd e tárgyról Concinat, D e S p e c t a c u lis , pp.
36. 41.; Lebrun, D is c o u rs s u r le T h é a tr e , pp. 189—194;
Bossuet, R é fle x io n s su r !a com édie, §§. 22—85.
__ - 2) „Joculator.11 Bossuet azonban azt mondja, hogy Paph-
nutius ezen színésze alatt csak vándor fuvolást kell érten i;
de későbben kénytelen volt következő vallomást te n n i: „Aprés
avoir purgé la doctrine de Saint Thomas des excés dönt on
la Chargeoit, il faut avouer avec le respect, qui est dű á un
si grand hőmmé, qu’il semble s’étre un peu éloigné, je ne
dirai pás des sentimens dans le fond, mais plutőt des expres-
sions des anciens Peres sur le sujet des divertissemens.“
(R éflex io n s s u r la C om édie, §. 31.)
 — 33 2 —

mig e változás véglegesen a civilisatio haladása folytán

történt, az egyház maga úttörője volt. A színházak első
feléledése kétségen kivül a vallásos színjátékokban kere­
sendő. Az emberek a legrégibb időktől fogva szokták
volt hitük tárgyát drámai formába öltöztetni; és a po­
gány mysteriumok, melyek igen drámaiak voltak, x)
még soká fentartották tekintélyüket a nép szellemében,
miután már a régi isteni tiszteletnek minden más része
elvettetett. A legrégibb bibliai dráma Mózes k iv o n u ­
l á s a A e g y p t o m b ó l volt, szerkesztve Ezechiel zsidó
költő által, a ki a második században élt. A második a
„ K i n s z e n v e d é s “ tragoediája görög nyelven, Nizzai
Gergelytől. A vallásos szertartások különösen husvétkor,
I vizkeresztkor és a szent héten folyvást drámaibb szint
/ öltöttek, és a barátok és apácák magán szinelőadások
I által kezdték enyhíteni a zárda magányát. Erre első
példa a tizedik században fordul elő, midőn egy Hro-
switha nevezetű német apátnő állítólag Terenciust utá­
nozva, két vagy három vallásos drámát irt latin nyelven,
melyeket az apácák eljátszottak. Ezek egyikének tárgya
érdekes. Egy remete kegyeletből fölnevel egy szép
leányt, de az nem akart neki engedelmeskedni, megve­
tette tanácsait és egy roszhirü házba futott el. Midőn a
remete felfedezte menhelyét, katona ruhába öltözködött,
betört a házba, és oly ügyesen vitte szerepét, hogy a

') Mackay, R e lig io u s D e v e lo p e m é n t of th e

G re e k s a n d H ebrew s, vol. II. pp. 286—297. A drámákon
kivül valószínűleg az etrusk eredetű gladiatori viadalok is
vallásos jellemüek voltak eredetileg. Eleinte úgy látszik a
holtak sírjánál tartattak a holtak tiszteletére.
 — 333

házbelieket megcsalta s végre sikerült neveltjét vissza­

vennie. *)
A kolostori élet rendkivüli unalmai közt nagy
gyönyörrel fogadták az efféle mulatságokat, és ámbár
ezek gyakran és élesen roszaltattak, némely kolostorokban
mégis fentartattak egész a tizennyolcadik századig. 2)
Mindazáltal formájok, melyet általában fölvettek, nem
hasonlított a vallásos irányú világi drámákéhoz, hanem
a mysteriumokhoz vagy pedig a bibliából vagy a szentek
életéből vett jelenetek közvetlen előadásához. Nyelvük
egész a tizenharmadik század utolsó negyedéig kizárólag
a latin volt, s rendesen a templomban papok által adat­
tak elő ; de ezen időtől fogva népszerű alakot vettek fel,
vallásos jellemük gyorsan eltűnt, és végtére leghatalma­
sabb tényezőivé lettek az egyház és minden vallás rósz
hírbe hozásának. 3) Ennek oka nem a Mindenhatónak
gyakori szerepeltetésében keresendő ; 4) mert az, ámbár

') Lásd Villemain, M oyen A ge; Martonne, P ié té du

M oyen A ge; Leroy, E tu d e s su r le s M y s té r e s , p. 41.
2) Concina, a ki De S p e c ta c u lis müvét 1752-ben
'XIV. Benedek óhajtására adta ki, azt említi, hogy e szokás
még megvan nehány kolostorban; és egy külön értekezést
Vszánt annak bebizonyítására, hogy azon szerzetesek, a kik
; egyházi ruhájokat levetették, hogy laikusokat képviseljenek,
halálos bűnt követtek el.
s) Honé, Juhinál, Jákob sth. átnézetet, Leroy, Suard és
Collier müvei pedig történelmet adnak róla.
4) Lásd erről Malone, H ist. of t h e E n g lis h S ta g e ,
pp. 12—13. Érdekes példákat gyűjtött össze Honé, úgyszintén/
Strutt, H is to ry of th e M a n n e rs of th e P e o p le o f E n j
g lan d , vol. III. pp. 137-—140. /
 834 —
/ nekünk nagyon is botrányosnak látszik, tökéletes ösz-
hangzásban volt az akkori idők értelmi állapotával;
hanem inkább azon nagy sülyedésben, melynél nagyobb
alig lehetett a római színészet legroszabb korában i s ,*)
és talán leginkább azon különös szerepben, melyet a
sátánnak tulajdonítottak. Eleinte a vallásos mystermmok
valószínűleg sokban elősegítették a vallásos terrorismust.
A pokol tüze és füstje minduntalan emlegettetett, és a
halálos kínok jajkiáltásai folyvást hallattak. Azonban a
sátán csakkamar a bohóc szerepére jutott. Föllépését
nagy nevetéssel fogadták. Az lett aztán a darab legki­
tűnőbb és legnépszerűbb jelleme, és ezen jelleménél
fogva fölmentetett az illedelem minden kötelékei alól.
Ekképen az egyház egyik legnyomasztóbb tana a nép
lelkében elválaszthatlanul a nevetségessel kapcsoltatott
össze, és az egész tekintélyi tan körül a gúny és csúfolás
szelleme kezdett elterjedni.

') Ezen illetlenségek nehány találó példáját, melyek

( Jaoobi az eléggé
külömben nyilatkoznak a legtöbb mysteriumban, adja
ő bohózati gyűjteményének bevezetésében. Vala­
hányszor a hetedik parancsolatot kellett megszegni, a színészek
a színpadon rézsűt fekvő színfalak mögé vonultak, és ez az
eredete a közmondásossá volt azon francia kifejezésnek „der-
riére le rideau.“ Franciaországban a kormány többször eltil­
totta a vallásos játékokat a közerkölcsiségre gyakorolt rósz
hatásuk miatt. Angolországban Ugy látszik még roszabbul
állott a dolog; és Warton kimutatta, hogy a tizenötödik
században egy alkalommal Ádám és Éva egészen paradicsomi
ártatlanságban jelentek meg a színpadon. A második jelenet*
ben behozták a fügeleveleket is. (Maion. H is to ry of th e
E n g lis h S ta g e , pp. 15. 16.)
 — 335 —

Azonban nehéz elhatározni, hogy e nyers drámai

előadások mennyiben mozditották elő azon régi vallásos
kötelék lazulását, mely a reformatiót előmozdította és elő­
készítette. A régi időben ama különös ünnepélyek, a bo­
londok és szamarak ünnepe, illetlen táncokat, papi k a r i ­
katúrákat, sőt mise paródiákat is hoztak be az egyházba:x)
és a tizennegyedik és tizenötödik század mysteriumai
ugyanazt a szellemet terjesztették mindenfelé. De a mit
különösen ki akarok emelni, az, hogy népszerüségök
különösen azon anyagi jólétnek volt tulajdonítandó,
mely maga is az imént tárgyalt ipar fejlődésnek követ­
kezménye volt. Ezen, bizonyos tekintetben értelmi mu­
latságok iránt növekvő lelkesedés, ezen különösen kép-
zelemizgató színjátékokban való gyönyörködés volt kez­
dete azon mulhatlan átmenetnek a nyers, egyszerű,
harcias, müvészietlen és képzelet nélküli barbár ízléstől
a civilisatiónak, pompakedvelő, finom és gondolkodó
izlésirányára. Bármily durvák és erkölcstelenek voltak is
az első színjátékok, mégis visszatükrözték azon társa­
dalom állapotát, mely gyengén küzdött a civilisatio uj
foka után, és a mely, bár még mindig az egyháztól szár­
maztatta fogalmait, biztosan és gyorsan haladt az elvi-
lágiasódás felé.

') A bolondok és szamarak ünnepe (valószinüleg más.

név alatt) állítólag a görög egyházban veszi eredetét 990
körül. (Malone, H ist. of E n g lish S ta g e , p. 9.) La Mére
Scotte Franciaországban a tizedik század elején keletkezett
vagy legalább akkor a király és a pápa közti civakodás alatt
lett népszerűvé. (Monteil, H ist. des F r a n 9 ais des D iver-
ses É ta ts , tóm . III. p. 342, ed. 1853.)
 — 3 36 —

E változás legelőször Olaszországban és Francia-

országban állott be. Ezen országokban, melyek akkoriban
központjai voltak az anyagi jólétnek, természetesen
leginkább volt kifejlődve a drámai Ízlés, és mysteriumok
rendkívüli népszerűségre tettek szert. Egy ujabbkori
olasz bibliograph még most is száznál több oly darabot
tudott összegyűjteni, melyek a tizenötödik és tizenha­
todik században Olaszországban előadattak.') A bohócok
előadásai a tizenötödik század közepe táján rendszeres
formát kezdtek felöltem. Előadatott egy egész történet,
melyben a harlequin, mint főszinész, nagy jelentőségre
emelkedett.2) Találkozunk nehány pogány meséjü elő­
adással is, és úgynevezett rögtönzött darabokkal (im-
promptus), melyekben a szerző darabjának csak vázlatát
adja, és a párbeszédet a színész feltalálási ügyességére
bízza. Azonkívül az olyan bohóeféle párbeszédek vagy
beszélgetések is napirenden voltak ; 3) és miután Olasz­
országból átvitettek Franciaországba, ott a rendes dráma
kiterjedésére, sőt néha nagy fontosságra emelkedtek.

’) B ib lio g r a p h ia d é llé A n tic h e R a p p re s e n ta -

zioni I ta l i a n e S aere e P r o f á n é s ta m p a te n e i S ecu li
XV. e XVI; d a l Colomb de B a tin e s (Firenze, 1852) Ezen
mysteriumok egyike, a S. G riovanni e P a u lo , Medici Lo-
renez által íratott Rascoe, L o re n z o d e ’ M edici, eh. V.)
2) Riccoboni, tóm. I. p. 89. A régi harlequinek egyik
legnevezetesbike Cecchio volt, aki arról is nevezetes, hogy ő
Velencében 1621-ben a színháznak talán első védelmét adta
ki. A német császár nemessé emelte őt.
3) Ezen bohózatok legrégibb és legegyszerűbb alak-
jokban olaszul „contrasti“, franciául „déhats“-nak neveztettek.
De Batines többeket állított össze, melyeket olaszról franciára
 — 3 37 —

Ezeknek egyike, a „Patelin41 cimü híres bohózat, mely

valószínűleg 1468 körül Blanchet Péter poitiersi ügyvéd
által Íratott, még most is fentartja magát a francia szín­
padon. J) A vallásos színjáték vezérei félig vallásos
„erkölcsiségek“ által akarták ezt az uj versenytársat le­
győzni; ezek tulajdonképen az erényt és b ű n t2) ábrázoló
allegorikus alakok előtüntetői voltak, oly célból, hogy a
kiegyezést létrehozzák; de a bohózatok csakhamar ural­
kodó alakokká lettek, és a többi színi előadás mind cse­
kélyebb jelentőségűvé le tt.3) A latin színdarabok néha
fordittattak, p l : a bor és víz, az élet és halál, a nő és férfi
stb. közti beszélgetések. Néha az olasz színészek Franciaor­
szágba vándoroltak, és 1577-ben már rendes társulatot talá­
lunk I. Gelosi neve alatt.
>) Mint vig opera, és gondolom, mint vígjáték. A Pa-
telin bohózatból lett Le N o u v e a u P a t e l i n és Le T e sta-
m e n t de P a t e l i n , mindkettő újra nyomva Jacob által.
Haliam (H ist. of. L it., vol. I. p. 216) azt mondja, hogy Patelin
legelőszőr 1490-ben nyomatott. A drámának régi chronolo-
giájában nagy bizonytalanság van; e tárgyban alig egyezett
két tekintély is.
2) „Az erkölcsiség11 elnevezés igen felületes volt. így
Jacobb egy La M o r a lité de l’A v e u g le e t du B o ite u x
cimü régi színdarabot újra nyomatott, mely nem egyéb, mint
bohózat. A személyesitések a vallásos színjátékokról átmennek
a hallétre, hol néha még előfordulnak. Egy régi francia köl­
temény elragadó szavakkal ecseteli egy bizonyos Brancas asz-
szony játékát a Geometria szerepében, a hét szabad művészet­
ről szóló hallétben, melyet 1663-ban XIY. Lajos előtt táncolt el.
3) Ugy látszik a tizenötödik századbeli spanyol drámai
irodalomban is a bohózat volt a fő alak. Lásd Bouterwek,
H ist. o f.S p a n is h L i t e r a t u r e . Erre következtek a pásztor­
darabok.
A fölvilágosodás. II. köt. 22
 — 338 —

iskolákban tanulók által is eljátszattak, s e szokást ké­

sőbben igen népszerűvé tették a jezsuiták.
Ez volt a mozgalom első foka. A második pedig a
magasabb világi színjáték teremtése, mely a mysteriu-
mokat tökéletesen lejárta és lerontotta. ]) Valamint az
első, úgy ez is főképen a flórenci kereskedelmi civilisa-
tióból származott, de az igen nevezetes, hogy Olaszország­
ban az egyház fői legbuzgóbb pártfogói közé tartoztak.
Az első szabályszerű olasz vígjáték, Ugy látszik a „Calan-
dra “, s szerzője Babbiena bibornok sok ideig Medici Lőrinc
titkára volt.2) A darab valószínűleg a tizenötödik század
végén Íratott, midőn szerzője még fiatal volt, de sem-

') A mysteriumok némi maradványai azonban egész a

mai napig fentartották magokat, különösen a tyroli falvakban.
Oberammergau kis bajor faluban, mely Tyrol határán fekszik,
minden tizedik esztendőben előadatik egy úgynevezett „nagy
kinszenvedési színdarab11, mely, ámbár nem régibb 300 eszten­
dőnél és ámbár egészen hiányzanak benne groteszk jelenetek,
mégis úgy tekinthető, mint a középkori színdarabok képvise­
lője. Tartalmát teszik Krisztus kinszenvedéseinek jelenetei
(kezdődvén a Jeruzsálembe való diadal vonulással, s végződve
a feltámadás utáni jelenéssel, melyet Magdaléna látott) melyek
közé ótestamentomi képek (részint viaszalakokkal, részint
eleven képekkel) m utattattak fel, mint a kínszenvedés typusai.
Egy énekkar, — mint hajdan a görög színdaraboknál — hym-
nusokat zeng, a typus és antitypus közti összefüggés felett.
Midőn én láttam 1860-ban, akkor 7l/4 óráig tartott, s a rop­
pant számú hallgatóság figyelmét mindvégig ébren tartotta.
2) Riccoboni, tóm. I. pp. 32, 33. A „Calandra11 most
már majdnem feledésbe ment, de szerzőjének emléke mindig
fel fog maradni, mint Raphael arcképeinek két legnemesebb
tárgya — egyik Florencben, a másik pedig Madridban.
 3 39 —

miképen nem akadályozta meg őt az egyházi előlépteté­

sekben. A két első olasz szomormü: „Sophonisba6 Tressi-
nótől, mely Euripides nyomán, és „Rosimunda* Ruccelai-
tól, mely Seneca nyomán készült. A „Sophonisba“ először
Yicenzában, 1514 körül, s nem sokára Rómában, X. Leó
különös pártfogása, mellett adatott elő, a ki szerzőjét
követté tette Maxiimban császár udvarában. A „Rosi-
inunda“ ugyanazon pápa jelenlétében Fldrencben adatott
elő, 1515-ben. ') A világi zenei dráma legrégibb példánya
az . OrpheusL Politiandtdl, mely a mantuai bibornok Gon-
zaga mulattatására szerkesztetett, és annak jelenlétében
adatott elő. 2) Néliány évvel későbben azt találjuk, hogy
•VII. Kelemen pápa V. Károly császárral együtt jelenvoltak
Bolognában a Riccitől szerzett , Három zsarnok “ cirnü
vigjáték előadatásán. 3) Ezen természetes pártfogolta-
tásbdl az tűnik ki, hogy az olasz színészet kezdetben
nem nagyon ellenséges állást'foglalt el az eg}diáz irányá­
ban ; s e tekintetben a francia szinháztdl nagyon elütő

') Vesd össze Riccoboni, tóm . II. pp. 9, 10; és Sismondi,

H ist. de la L i t t é r a t u r e du M idi, tóm . II. pp. 188 —199.
Ugy látszik, hogy e két darab ugyanazon időben adatott elő ;
de a „Sophonisba“ csak későbben nyomatott ki, Ruccellai
szintén irt egy O r e s te s című színdarabot, de a mely akkor
nem került a színpadra.
a) Roseoe, L o re n z o d e ’ M edici, eh. V. Hogarth, Me-
m o irs of th e O p e ra , pp. 0—8. Természetes — mint Haliam
megjegyezte — a recitativo még nem volt felfedezve, a zene
csak karokra és énekekre szorítkozott, melyek a darabon
végig vonultak.
3) Riccoboni, tóm. I. p. 183.
22
 — 3 40 —

ellentétet mutat. A Jodolle által irt , Eugénia, “ mely a

francia színpadon előadott rendes vigjátékok elseje volt,
mint sok régi bohózat, keserű satirája a papságnak. 1)
A színészet ezen föléledésének egyik legjelenté­
kenyebb következménye a zenének részbeni elvilágiasi-
tása volt. Ezen művészet, melynek a régi görögök mind
a lélekre mind a testre oly nagy hatalmat tulajdonítot­
tak, és melyet némely államok polgári alkotmányuk egyik
lényeges elemévé tettek,2) sok századon át egészen az egy­
ház kezeiben volt. Majdnem minden zene, mely e nevet
megérdemelte, egyházi volt, és a zene történelmében
minden nagy név egyházi férfiakat tüntet fel. Szent
Ignatius, miután a legenda szerint a zsoltárokat zengő
angyalokat felváltva hallotta volna énekelni az isten
trónja előtt, behozta az antifonákat. Sz. Ambrozius
szabályozta az egyházi zenét a milánói kerületben, Sz.
Nagy Gergely pedig a többi keresztyénségnél. Sz. Win-
fridésSz.Dunstán a zene apostolai voltak Angolországban. -

') Lásd Charles, La C om édie en F r a n c é au XYI.

S ié c le (1862). Riccoboni azonban azt állítja, hogy Motiére
T artu fe-ján a k jelleme és beszédjének főpontjai egy D o cto r
B a c h e to n e nevű régi olasz színdarabból vanuak véve. (Tóm.
I. p. 137.)
2) Az arcadiaknál pl. a zene polgári kötelesség volt,
és az oly kerület, melyben e szokás veszett, mélyen sülyedt a
többiek művelődése alá. Igen érdekes fejezetet irt azon hatás­
ról, melyet a régi görögök a zenének tulajdonítottak, Burney,
H is to ry of M usic, vol. I. pp. 173—194. A poklot elbájoló
Orpheus, a hullámokat lecsendesitő Árion, szenéje által a
köveket megmozgató Amphion legendái, úgy szintén „a sphe-
rák zenéje“ mindenki előtt ismeretesek.
 — 341 —

A tizenegyedik században arezzói Guido szerzetes találta

fel a mostani hangjegyeket. Majdnem ugyanakkor kezd­
ték az isteni tiszteletnél használni a csoportokban való
éneklést és az egyes dallamoknak *) összeillő egyezteté­
sét, mi az ujabbkori öszhangtannak alapját képezi. Igen
régi időktől fogva használták a zenét a vallásos színda­
rabok hatásának fokozására, és miután e jelentőségét
még a dráma elvilágiasodása után is fentartotta, Neri
Fülöp, hogy ezen uj vonzerejét ellensúlyozza, 1540-ben
szerkesztette az oratóriumot Rómában. Palestrina, a
vatikan káplánja, mintegy húsz évvel késői)]) reformálta
az egyházi zenének egész rendszerét. Ezen törekvések
talán fentartottak volna valamit régi túlnyomóságából,
ha a recitativonak 1600-ban történt feltalálása, mely
amenyiben egész zenei drámákat lehetővé tett, azonnal
megteremtette az operát, mely a vezérpálcát kivette az
egyházi zene kezéből, és alapjában megváltoztatta az
uralkodó ízlést. Ezen időtől kezdve halványulni kezdett
Sz. Cecília csillaga, s helyette Apollóé ragyogott. Ama
. lydiai és jóniai hangok”, melyeket Plató oly féltékenyen
zárt ki a maga Köztársaságából, és melyeket Milton
annyim becsült, újra hallatszottak, s hatalmuk alatt egész
Olaszország újra megrezdiilt a szenvedélytől. Velence
különösen jelleme leghűbb kifejezését találta fel bennök,
s 1637-től 1680-ig nem kevesebb, mint háromszáz ötven
operát adtak elő. Franciaországban Mazarin bibornok

') Eredetileg „discantus.11 Feltalálásának pontos dátu­

máról nagy viták folytak. Állítólag az orgona különféle hang­
jai által jött létre.
 34 2 —

kívánságára .hozatott be az opera; s az különös, hogy

Pervin, az első francia operaköltő, pap v o lt; hogy Cam-
bert, ki a zeneszerzésben segítette őt, egyházi organista
volt; és hogy majdnem minden első énekesek, choristák
voltak a főegyházakban. Ezen időtől kezdve a legjobb
énekesek el kezdték hagyogatni a templomokat és a
színházakhoz szegődtek. Angolországban a maskok neve
alatt ismert zenei drámák alkalmat adtak Ben Jonsonnak
és Miltonnak egynéhány nemes költemény Írására. ')
Egy másik befolyás, melyet az egyház nézetem
szerint közvetve gyakorolt a színpadra, nem oly szem­
betűnő, mint az előbbi. Bármi nézetben legyünk is a
klassikai és gőth építészet viszonlagos előnyeit illető
általános kérdésről, annyi legalább bizonyos, hogy ez
utóbbi annyiban sokkal magasabban áll, amennyiben
méltányolni tudta a nagy távolság hatását, — és nem­
csak az Ízlésre, hanem a kedélyre is hatott az illusio
minden eszközeinek ügyes alkalmazása által, mi csodála­
tos érzéket nyújthat a távlat (pespectiva) törvényei iránt.
A görög templom kielégíthette az Ízlést, de soha nem
érintette a kedély mélyebb húrjait, soha nem szült illu-
siót, sem nem támasztotta a végtelenség fogalmát. A
szem és az ész azonnal felfogta arányosságát és nagyságá­
nak egész mértékét. Nagyon külömbözik ettől azon
érzelem, melyet a gőth egyházak támasztanak felnyúló

') Lásd Bumey, H ist. of M u sic; Castil-Blaze,

C h a p e lle M u siq u e des R ois de F r a n c é ; Hogarth, H ist.
of th e O p e ra ; Monteil, H ist. des F r a n g a i s (XVII. S ié c le );
Palestrinárdl szóló jegyzet Haliammal, H ist. of L i t e r a t u r e ;
és E ssay s on M u sic a l N o ta tio n , Vitet és Coussemakertől.
 — 3 43 —

iveiknek majdnem végtelen távlatával, magas oltárával,

mely száz meg száz gyertyától megvilágítva hatalmasan
emelkedik fel a festett ablakok homályából, mialatt a
szem mindig tovább és tovább téved el a gazdagon éke­
sített szószék díszítményei vagy a Mária kápolna sötét
oszlopai közötti távolságban. A látható a láthatatlanhoz
emeli fel a képzelmet. A végesség érzelme legyőzetik. A
mérhetlenség illusiója és szent borzalom ragadja meg
ellenállhatlanúl a lelket. Es ezen illusio, melyet az archi-
tectnra és a templom homálya idéz elő, a katholicismus-
ban mindig ügyesen fentartatott a szertartások által,
melyek kiválólag arra számitvák, hogy a szem által a
kedélyre hassanak.
Valóban nevezetes összetalálkozás, hogy mig a
keresztyén épitészet a távolság általi illusio előidézése
által kétségbevonhatlanúl felette állt a pogány építészet­
nek, addig az újabb színház éppen azon előny által tün­
teti ki magát a régiek felett. Az újabb színháznak egyik
főszabálya az, hogy a színpad legalább kétszer oly mély
legyen, mint a milyen széles. A régiek színházaikban a
színpad ötször vagy hatszor volt szélesebb, mint mély­
sége. :) Hasonló volt azon részhez, melyet most látunk,
ha a függöny le van eresztve. A színfal, a helyett, hogy
eltakartatott volna, szobrászi ékesitésekkel a nézők szemei

*) Az orangei színpad, mely a római színpadok közt

legjobban fentartatott, 66 yard széles és 12 yard mély volt.
(Lásd Vitet, E ssa y on th e A n t i q u i t i e s o f O ra n g e az ő
É tu d e s s u r l’H is to ir e d’Art-jában.) A herculanumi színpad
hossza nagyobb, mint a nápolyi San Carló-é; de mélysége
csak egy pár láb.
 344 —

előtt állott, s illusiót se nem akartak se nem hoztak létre.

Az újabb színháznál a dekorátiók jelen rendszere csak
nagyon lassan haladt az ég és pokol nyers ábrázolásától,
melyek a mysteriumoknál szükségesek voltak, a sceniro-
zás jelen tökélyéhez; de az ez iránybani folytonos hala­
dás, fogalmat nyújt a színház természetéről, mely lénye­
gileg külömböző a görögökétől, és mely valószínűleg
nagy mértékben az egyházi szertartásoknak az ízlésre
való hatásának köszönhető.
Nem nehéz észrevenni azon kedvezés okát, melyet
Leó és kortársai a színház iránt tanúsítottak. Ezek az
egyháziaknak oly nemzedékéhez tartoztak, mely a nyers
egyházi hagyományoktól eltért, mely egészen azon uj
Ízlést követte, mely a fényűzés és a tudományok föléle­
dése által jö tt létre, a mely minden vallásos rajongás
iránt és a szépnek minden üldözése iránt kendőzetlen
ellenszenvvel viseltetett. Ezeknek élete a művészet és
költészet hosszú álma volt. Az ő képzelmük, megneme­
sedve és szabályozva a görög szellem legjelesebb müvei­
nek kitartó tanulmányozása által, uj szint adott hivata­
luknak, s az egyháznak minden müvét pogány szépséggel
ékesítette. Ilyen férfiak nagyon kevéssé voltak készek
azon értelmi lelkesedés elnyomására, mely majdnem egy­
szerre támadt Olaszországban, Francia-és Spanyolország­
ban, *) s szülte az újabb színházat. De midőn Luther
') A spanyol színház korán emelke dett tökélyre, s 1600
után a spanyol tragi-comediák Italiában is uralkodókká lettek.
(Lásd Riccoboni tö rt.; és Bouterwek, H ist. o f S p a n is h L ite r a -
\ tű re .) Az angol színház vizsgálatába két oknál fogva nem
1ereszkedtem, először, mivel terjedése egészen elszigetelt volt,
 — 3 45 —

tana megrázkodtatá Európát, akkor uj szellem terjedt

el a Vatikánban. Bölcselkedők és mübirálók helyébe
szent életű, de üldöző szellemű férfiak léptek, és megkez­
dődött a harc az egyház és a színház között, mely majd­
nem a tizennyolcadik század végéig folyt, és ez utóbbinak
teljes diadalával végződött.
Az egyháznak e tárgybeli tana világos és határozott
volt. A színház egyenesen kárhoztatott, és minden mű­
ködő színész halálos bűnt követőnek hirdettetett, a ki ha
mint ilyen halt meg, okvetlenül örökre elkárhozott. 1)
Ezen borzasztó Ítélet nyomatékos komolysággal számta­
lan püspök és theologus által mondatott ki, sőt még a
kanonikus könyvbe és sok egyházkerület szertartásaiba
is befoglaltatott. 3) A párisi rituálé sok másokkal együtt
határozottan kijelenti, hogy a szinészek már foglalkozá­
suk miatt okvetlenül ki vannak átkozva. 3) Ez volt az
egyház Ítélete mindazok felett, a kik életüket arra szen­

náig az olasz francia és spanyol drámai irodalom összefüggés­

ben áll egymással; és másodszor, mivel jelenlegi feladatom a
katholicismus viszonyát mutatni fel a drámához.
} ) A Sorbonne tudorainak 1694-ki ítélete következő
volt: „Les comédiens pár leur profession comme elle s’exer-
cise, sont en état de péché mortel.“ — D ict. des Cas de
C o n scien c e , de Lamet et Fromageau, tóm. I. p. 803.
3) Erre nézve igen sok bizonyságot gyűjtött össze
Desprez de Boissy, L e t t r e s s u r l e s S p e c ta c l es(1780); Lebrun,
D ise o u rs su r la C o m éd ie; Concina, De S p e c ta c u lis . ,
3) „Arcendi (a sacra communione) sunt publice indigni,
quales sunt excommunicati, interdicti, manifeste et infames,
ut meretrices, concubinarii, comoedi.“ (Idézet Concinánál, De
S p e c ta c u lis , p. 42. Lásd Lebrunt is, D ise o u rs, p. 34.)
 — 346 —

telték, hogy az emberi kedvtöltést szaporítsák, a szomo­

rúság felhőit elűzzék, és a megernyedt szellem gondjait
eloszlassák, elvarázsolják. Kimondhatatlan a z , hogy
ezen Ítélet milyen sok szivet dúlt fel aggodalom által,
és hogy milyen sok nemes lelket döntött a legnagyobb
bűnbe. Ezen tan szükségképeni következményekép a
a színésztől, aki nem mondott le foglalkozásáról, meg­
tagadták a szentségeket, s a színészt, legalább Francia-
országban, csak úgy temették el, mint a kutyát. ') Azok
közé, a kiktől a szentelt föld nyughelye megtagadtatott,
tartózott a szép és tehetséges Le Couvreur is, a ki a
francia színpadnak legszebb ékessége volt. 0 meghalt
a nélkül, hogy foglalkozását, melyet megdicsőitett, elta-
godta volna, s a Seine partja mellett kint a legelőn

) Némely theologusok, hogy nézeteik öszhangzók legyenek az

I általam idézett Sz. Tamás nézetével, azt mondták, miszerint
csak az erkölcstelen darabokban játszó színészek küzösittetnek
ki, de hozzáteszik, hogy a színház olyan, hogy minden színész
elkárhozik. Moliéret különösen gonosznak tartották. Racine
sokkal ártatlanabb volt, s Bossuet határozottan állította,
hogy minden darab erkölcstelen, melyben szerelmi dolgok
vannak, bármily ártatlanok legyenek is azok. (Lásd, R éfle-
x io n s su r la Com édie.)
') „L’Église condamne les comédiens, et erőit pár la
i défendre assez la comédie: la décision en est precise dans
j les Rituels (R it. de P a ris , pp. 108—114), la pratique en est
constante. On prive des sacremens et á la vie et a la mórt
ceux, qui jouent la comédie s’ils ne renocent á leur art; on
les passe á la sainte table, comme des pécheurs publics ; on
les exclut des ordres sacrés, comme des personnes infames;
pár une suite infaillible, la sépulture ecclesiastique leur est
dénie.“ — Bossuet, R e fle x io n s su r la Com édie, §. XI.
 — 347 —

tem ettetett el. Voltaire a botránkozás tüze által áthatott

lelkes ódában szentelte és bosznlta meg emlékét.
A kik az ujabb római katholikus országokat ismerik,
azoknak bajos képzelni azon roppant elkeseredést,
melyeta tizenhetedik és tizennyolcadik század theologusai
a színház ellen tanúsítottak. Különösen Moliére ellen
fakadtak ki, kinek darabjait folyvást a színház romlott­
ságának legszólóbb bizonyságául hozták fel, és midőn
meghalt, csak nagynehezen lehetett kieszközölni, hogy
szentelt földbe temettessék el. *) Racine vallásos kedélye
visszariadt az elitéltetéstől. Akkor szűnt meg szindara- j
bokát Írni, mikor tekintélyének legmagasabb fokán állott,
s egy rendkívüli sírfelirat, mely előszámlálja érdemeit,
azt mondja, hogy csak egy f o lt homályositja el emlékét
— t. i. hogy drámaköltő volt. 2) 1696-ban és aztán
1701-ben a jubileum alkalmával a színészek arra kérték
a pápát, hogy a kanonikus törvény átkától szabadítsa
fel őket, de kérelmök eredmény nélkül m aradt; és midőn

') Lebrun ezt nagy örömmel beszéli el. Moliéreről ezt

mondja: „Ce qui est constant, c’est que sa mórt est une mo­
rálé terrible pour tous ses confréres, et pour tous ceux, qui
ne cherchent qu’á rire — un peu de térré obtenu pár priére,
i c’est tout ce qu’il a de l’Eglise, et encore fallut-il bien pro-
tester, qu’il avoit donné des marques de repentir. Rosimond
étant mórt subitement en 1691, fut enterré sans lumiére, et
sans aucune priére, dans un endroit du cimetiére de St. Sul-
i pice, oü l’on met les enfans morts sans baptéme.“ (Disc o u rs
^ s u r la Com édie, ed. 1731. p. 259.)
2) Ezen csodálatos szellemi termék ki van nyomtatva
Desprez de Boissynál, L e t t r e s su r le s S p e c ta c le s , tóm .
I. pp. 510—512. Szerzője Tronchon.
 348 —

XIV. Lajosnak súlyos betegségből felgyógyulásáért min­

den párisi testület Te Deumot rendezett, akkor különö­
sen kizárattak. ') Legalább egy érsek határozottan meg-
I tiltotta papságának, hogy a színész házasságát megen-
| gedje ; 2) és midőn egy jogtudós, névleg: Huerne de la
Mothe, 1761-ben merészelt ezen rendelet ellen kikelni
és azt skandalumnak nyilvánitotta, a színészek hivatását
pedig védelmezte ; akkor müvét hóhér által elégették s
nevét kitörülték az ügyvédek sorából. 3) Lulli, az első
\nagy francia zeneszerző, csak úgy nyerhette meg az
\ egyházi absolutiót, hogy szerzett operáit elégette. 4)
De mindennek dacára a szinház folyvást fejlődött,
és amennyiben az ellenzés föltétien és kétségtelen volt,
annyiban haladása az egyház vereségének fokait jelen­
tette. Ámbár Franciaországban a törvény becsteleneknek
nyilvánitotta a színészeket, s következőleg kizárta minden
nyilvános méltóságokból és hivatalokból, és ámbár egész
a tizennyolcadik század középéig szokásban volt a bírói

*) Desprez de Boissy, L e ttr e s s u r le s S p e c ta e le s,

tóm . I. p. 124.
2) A párisi érsek. Ezen tilalom azon általános szabályon
alapult, hogy a színészek, mint kiközösített személyek, a
szentségektől elutasitandók. (D e sp e re z de B oissy, tóm . 1.
p. 447) És e papok elég bátrak voltak a színészek erkölcste­
lenségét szemrehányni! Az illiberisi zsinat, mely egyike a
legrégiebbeknek, minden keresztyén aszonynak megtiltja a
színésszel való házasságot. (Lebrun, D isc o u rs, p. 157.)
3) Lásd az érdekes Arrét du Parlamentet Desprez de
Boissynál, tóm. I. pp. 473—481.
4) Hogarth, M em o irs of th e O p era, p. 28.
 ----- 3 49 —

hivatalnokokat eltiltani a színház látogatásától, a dráma

mégis fentartotta csorbítatlan népszerűségét. Spanyolor­
szágban az által látszott némi megtüretést biztosítani,
magának, hogy az egyház karjaiba vetette magát. Calde-
ron az inquisitio valódi szellemét önté belé. A vallásos
szindarabok még akkor is fentartották magokat, midőn
már majdnem minden más országban megszüntettek;
és ámbár Mariana s néhány más vezértheologus minden
drámai mulatságot kárhoztatott, még sem nyomhatták
azt el egészen. J) Az operával csakugyan szigorúan
bántak ; mert mikor néhány pap ennek tulajdonította a
döghalált és a szárazságot, egy időre m egszüntettetett; 2)
de végtére biztositotta fenmaradását Spanyolországból.
Az olaszok mindenkor gyönyörrel siettek a színházba. S
még a rómaiak is oly kiváló szenvedélyt tanúsítottak a
mulatság ezen neme iránt, hogy a pápák kénytelenek
voltak engedni. A drámai előadások Rómában eleinte
csak a farsang ideje alatt engedtettek meg, és XIV. Be­
nedek, midőn ez engedélyt megadta, körlevelet bocsátott

') II. és IV. Fülöp azonban minden színészt elűztek

I Spanyolországból (Boissy, L e t t r e s s u r le s S p e c ta e le s ,
tóm . I. pp. 483—484) és a tiszteletes és csodatevő páter
Possada későbben leromboltatta a cordovai színházat. (Concina,
De Sp’ect., p. 178.) Hogy a színészek vallásos darabok előa­
dása vagy az egyházi ünnepélyek énekeinél való közreműkö­
dések által mennyire óhajtották elérni az egyház kegyét,
Í1 arra nézve lásd Mariana méltatlan megjegyzését, De R ege,
pp. 406—419.

2) Buckle, H ist., vol. I. 347., je g y z ., német kiadás

- 327. 1. Lebrun hasonlóképen a lakosság színház iránti lelke-
 — 350 —

ki püspökeihez, melyben kifejezi, hogy ő ezt csak nagy

ellenkezés után, és nagyobb baj elhárítása tekintetéből
engedte meg, és hogy ez engedély koránsem tekinthető
helyeslésnek. J) Lassankint azonban kiterjesztettek e
mulatságok az év többi szakaira i s ; sőt a nép kivánsá-
! gára az opera is behozatott. Végre 1671-ben nyilvános
operaház építtetett Róm ában; de a művésznők soká ki
voltak belőle zárva, s szerepeiket heréitek által játszat­
ták — a kik ennélfogva nagyon keresettek voltak a szent
városban. 2)
A férfiú, ki valamennyinél többet tett a színészeket
nyomó gyalázat lemosásában, kétségen kívül Voltaire
volt. Valóban valami sajátságos nemesség nyilatkozik
ama kíméletlen buzgalomban, mellyel ő a költészetet, az

sedésének tulajdonítja azon földrengéseket, melyek a régi

Antiochiát szétrombolták. (D iscour s, pp. 132—133.) Az angol
püspökök az 1563-ki pestist a színházaknak tulajdonították
(Froude, H ist., vol. VII. p. 519.)
|) Lásd részletes kivonatát Concina könyvének beveze-
f tésében. Némely érsekek azonban kevésbé voltak szigorúak,
; és a tizenhetedik században Barberini bibornbk zenetársasá­
gai igen híresek voltak. Milton valószínűleg ott és bizonyosan
Rómában találkozott Baroni Leonórával, az első nagy olasz
opera énekesnővel, a kikhez nagyon puritántalan lovagi
ságból két latin költeményt irt. (Hogartb, M em o irs of th e
O pera, p p. 17. 18.) A farsangi drámák nagyon fölharagitot-
ták a kálvinista Dallaeust. (Concina, po. 302 - 303.) Az olasz
papok, úgy látszik, nem voltak oly nagy ellenségei a szín­
háznak, mint a franciák, ámbár Boissy hosszú sorát közli az
ő átokirataiknak.
2) Desprez de Boissy, tóm. II. pp. 234—236.
 - 351

ékesen szólást, a legmaróbb gúnyt és a legélesebb okos­

kodást használja azok védelmére, a kik oly sokáig véde­
lem nélkül és boszulatlanul maradtak. 0 a maga nagy
nevének Aegise alá fogadta őket, és az ő védelmének
következménye látszott a francia forradalom azon intéz­
kedésében, melynél fogva egyszerre minden korlát meg­
szűnt, mely a színészeket szorította. Azon állás, melyre
azóta a szinészek minden országban jutottak, és azon
terjedelem, melyben a színház elismert intézménynyé lett.
kell, hogy feltűnjék mindenki előtt. Az újabb egyház
abbeli törekvése tehetetlenségének sok bizonyságaiközött,
hogy a társadalom természetszerű fejlődését fentartóz-
tassa, kevés van érdekesebb, mint azon tény, hogy a
római szinház megnyitási estélyén megjelent a kor­
mányzó bibornok is, mint a pápa képviselője, hogy a
nyilvános mulatságot jelenlétével megszentelje, s az
énekesnők által előadott opera dallamok édes hangjait
hallgassa, és a tánc hajlongásait végig nézze.
Reméllem, hogy az olvasó meg fogja bocsátani a
hosszas kitérést, melyet a dráma feletti vizsgálódásom­
mal tettem. Ezt egyátalában nem kell valami lényeges
eltérésnek tekinteni, mert ámbár egy oly intézmény,
mint a szinház, éppen nem vehető valamely nemzet
létrehozójának, mégis első ösztönét s főjellemvonásainak
némelyikét bizonyára azon ipari és értelmi civilisatio
egységének köszöni, mely a Mediciek alatt érte el tető­
pontját. Aztán nem is valami lényegtelen viszonyban
áll jelen müvem tárgyával, mert a vizsgált fokozatos
változások legvilágosabb példáit mutatják .a folytonos
világiasodás ama processusának, mely a fölvilágosodás
 352 —

szellemének befolyása alatt a gondolat és tett minden

birodalmában végbe ment. Azon felől kevés hatalmasab­
ban rontó tényező van, mint a szokások vagy az intéz­
mények — bármely kevéssé támadók is — melyeket a
legfőbb hatalmat igénylő egyház elnyomni törekedett, és
melyek mindazáltal fentartották állásukat a világon.
Fenállásuk egyszerű ténye által megosztják először az
emberek hódolatát, végre az egyházi tan egy részét hatás­
talanná teszik, s ez által az egésznek mozdulhatási és
hajlékonysági jellemet kölcsönöznek. E tekintetben a
protestantismus sokkal kevésbé érintetett a változás
által, mint versenytársa, mert a protestantismus nem
igényel magának oly korlátozó tekintélyt, s ennélfogva
bizonyos mértékben összeegyeztethető a társadalom fej­
lődésével, és ezt tisztítja, mérsékli, ha egészen nem ellen­
őrizheti is. El kell ismernünk azt is, hogy mig a refor­
mált egyház kálvinista felekezete a mulatságok iránt
mindig bigottságot fejtett ki, mely a római egyházéval
egyenlő volt, *) addig az anglikanismus mindig különö­
sen ment volt a fanatisinus ezen szennyétől,2) s nézetem

!) A francia protestánsok színház elleni rendeletét lásd

Lebrun, p. 255. Kálvin Genfben szintoly szigorú volt, s
fegyelme későbben lelkes védőre talált Rousseauban. Angol­
országban I. Károly zsarnokságának egy legkegyetlenebb
tette idéztetett elő Prynne H is tr io m a s tix cirnü könyve
által, és a puritánok győzelmének első következménye a szín­
ház elnyomása volt. t
2) Megemlítettem, hogy mint bántak Franciaországban
Moliérevel, Lullival, és Le Couvreurrel. A katholicismus és
anglicanismus szellemének egyes illustratiójára felemlítem
 — 353 —

szerint nem felesleges hozzáadni, hogy engedékenysége

meg lett jutalmazva, és hogy az angol színház, ha a rom­
lottság azon korát kivesszük, mely a restauratio és Col-
lier Jeremiás könyvének 1698-ban lett megjelenése kö­
zött iétezett, és melyet méltán lehet a puritanismus ellen
támadt visszahatásnak tulajdonítani, olyan volt, melyben
a moralista legkevesebb kárhoztatni valót találhatott.
A világi színház teremtése egyik utolsó eredménye
volt az olasz ipar túlnyomóságának. Az okoknak hosszú
sora, melyeket itt nem szükség elősorolnom,, gyöngítette
meg azon politikai rendszert, melynek a világ oly sokat
köszönhet; és a Jóremény foka körül Yasco de Gama
által felfedezett tengeri ut, s Amerikának Kolumbus
általi felfedezése, más okokkal egyetemben a kereskede­
lem folyamát uj csatornákba vezették. Akkor, midőn e
felfedezéseknek hatását először kezdték érezni, a refor-
matio két ellenkező felekezetre szakította a keresztyénsé-
get, s azon fontos kérdés keletkezett, hogy e két feleke­
zet közül melyik fogja kezébe az ipar jogarát.
Azt — úgy hiszem — be kell ismerni, hogy a
tizenhatodik század szemlélője előtt semmi gyanitás nem
lehetett világosabb annál, hogy Európa kereskedelmi
suprematiájának gyakorlására a katholicismus van hi­
vatva. Mind a két említett nagy fölfedezés a spanyol

angol párhuzamosaik sorsát — Shakespearet, Lawest, és Old-

fieldnőt. Semmi vallásos civakodás moraja nem zavarta meg
Skakspeare sírját, és a puritanismus nagy költője elénekelte
felette requiemét. Lawes és Oldfieldné a westminsteri apátság­
ban vannak eltemetve hova ez utóbbit majdnem királyi pompa
közt kisérték.
A föl világosoddá. II. köt. 23
 — 854 —

félsziget nagyon is katholikus nemzetei által történt.

Különösen Spanyolországban oly előnyök egyesültek,
melyekhez hasonlókat nehezen tud felmutatni a törté­
nelem. Nagyszerű gyarmatai véghetetlen gazdagságra
nyitottak kilátást, s Ugy látszott, hogy fejlődésének
minden kellékeivel és képességeivel bir. E nemzet hatal­
mának tetőpontján állott. Granada dicsősége még rajta
volt. V. Károly a császári jogart egyesítette a spanyollal,
nagy hajóhadat szervezett, a katholikus érdekek elismert
fejévé tette magát, megalázta a francia hatalmat, mely
egyedül árthatott fensőbbségének, s kora legnagyobb
politikusának hírét szerezte meg magának. Ha még ehez
hozzávesszük, hogy a gazdagság utáni vágy sehol sem
volt erősebb, mint Spanyolországban, akkor úgy látsz­
hatott, mintha a kereskedelmi nagyság egy eleme sem
hiányoznék nála. A p r io r i természetesen azt kellett
volna következtetni, hogy Spanyolország a kereskedelem
hosszú és dicső útjára fog lépni, hogy az anyagi jólét
mértékét határozottan azon vallás részére fogja hajlítani,
melynek bajnoka volt, de hogy a kereskedelmi szellem
végtére módosító hatással lesz vallásos rajongására.
Ezen eredmények egyike sem következett be. Jól­
lehet a spanyol katholikusok egyideig bírái és vezetői
voltak a kereskedelemnek, és ámbár túlnyomó hatal­
muknak hatása még most sem veszett el egészen, mind-
azáltal Spanyolország jólétének csillaga hamar elhomá­
lyosult. Akkor, midőn majdnem határtalan gazdagodás
utján látszott lenni, a legnagyobb szegénységre sülyedt.
Dicsősége oda lett, hatalma megingathatott, csak fana-
tismusa maradt meg.
 — 3 55 —

Ezen látszólagos anomáliát különféle okok ma­

gyarázzák. Az első, nézetem szerint, azon hibás gazdá-
szati tanban rejlik, mely a spanyol törvényhozáson
mindenütt elterjedt.
Ámbár kétségen kívül nagy túlzás lenne, ha az
olasz köztársaságokat Ugy tekintenők, mintha azok már
ismerték volna a gazdagodás igazi törvényeit, még sem
lehet kétség a felett, hogy politikájok sokkal öszhang-
zóbb volt a nemzetgazdászat elveivel, mint bármely más
utánzójuké, egész Quesnay és Smithkora utánig. Kitűnő
gyakorlati ügyességük és helyzetük sajátszerűsége, mely
sokakat egészen a kereskedelemtől függővé s következő­
leg a véd előjogok természetes ellenségévé tett, meg­
őrizte őket azon kor legnagyobb törvényhozási botlá­
soktól ; és valóban az olasz gazdászoknak méltó büsz­
kesége volt az, hogy Serra, Ginovesi s talán még egy
vagy kettőnek kivételével, még bölcsészi Íróik is mindig
különösen mentek voltak a „mercantil-rendszer“ téve­
déseitől, mely más országokban olyan sokáig uralkodott.
Azon tan, melyen ezen végzetes rendszer alapult, csak
akkor lett a kereskedelmi törvényhozás központjává,
midőn Spanyolország hatalomra emelkedett, és az ame­
rikai arany kezdte elárasztani Európát.
Ezen tan legegyszerűbb alakjában azon hiszemben
alapult, hogy minden gazdagság drága ércben áll, és
hogy ennélfogva az ország kénytelen elszegényedni
minden oly alku által, mely ércbeli gazdagságát kisebbíti,
bármennyire szaporítsa is az másnemű birtokait. Ha
tehát két nemzet azon kilátásból cserélte ki árucikkeit,
hogy gazdagságát nevelje, akkor mindeniknek csak az
23*
 — 356 —

volt az egyedüli célja, hogy az alkut Ugy intézze, hogy

több pénzt nyerjen, mint a mennyivel birt, vagy más
szóval: hogy nem-ércbeli kivitelének értéke nagyobb
legyen, mint beviteléé. De minthogy egyfelől a kivitel­
nek a bevitel feletti többlete magában foglalta másfelől
a bevitelnek a kivitel feletti megfelelő többletét, a kö­
vetkezés az volt, hogy a két nemzet érdekei homlok-
egyenest ellenkeztek egymással, hogy egyiknek veszte­
sége föltételezte és mutatta a másiknak nyereségét, és
hogy az egész alku az olyan nemzetre nézve, mely az
úgynevezett „kereskedelmi mérleget11 nem bírta a maga
javára hajlítani, veszedelmes volt. Az is következett,
hogy a belföldi termények fontossága egészen aláren­
deltetett az arany behozatalának vagy kivitelének.
Ezen elvekből három fontos gyakorlati következ­
mény folyt, melyek nagyban elősegítették Spanyolország
bukását. Először mind a kormánynak, mind a népnek
összes tevékenysége arany ásás és arany kézmüvek körűi
öszpontosult, s az iparnak majdnem minden ágát elha­
nyagolták. Másodszor a gyarmatok csakhamar megron-
tattak a kereskedelem-korlátozás és egyedáruság kidolgo­
zott rendszere által, mely azon reményben lett kigondolva,
hogy az anyaország jobban fog gazdagodni, s nehány gyar­
mat végtére sikeres lázadásra kényszerittetett. Végre az
aranynak roppant mennyisége hozatott be Spanyolor­
szágba, minek azon igen természetes, de a spanyolokra
nézve igen meglepő következménye volt, hogy az or­
szágnak egész pénzügyi rendszerét megingatta. Mert az
aranynak becse, mint minden más árucikknek becse, a
kérés és kínálás törvénye által határoztatik m eg; és azon
 — 3 57 —

tény, hogy ezen érc az adásvevés általános eszközévé

választatott, becsének azon rögtöni változását különösen
veszedelmessé teszi, de azért legkevésbé sem vonja ki
ama törvény alól. Ha egyszerre nagyon közönségessé
lesz, akkor értéke•—-az az : vásárlási ereje — alább száll;
vagy más szóval: minden más árucikknek becse emel­
kedik. A dolgok egy ideig az uj árszabály szerint iga­
zodnak, és sok nemzetgazdász, tekintve azon gyors
emelkedést, melyet az ipar nyert, a vállalatok azon kü­
lönös osztályát, mely a pénzérték változására különösen
kedvező, és még inkább tekintve a nemzeti adósság
könnyítésére való hatását, végtére jótétemény gyanánt
tekintette; de az átmenet zavara és bizonytalansága
mindenesetre nagy veszedelmet okoznak a közönségnek,
és bizonyos osztályokJ) csapása igen komollyá lesz.
Ámbár az austráliai és kaliforniai arany behozatala
napjainkban nagyon érezhető hatással volt az árra nézve,
a vállalatok roppant kiterjedése, a gépek ellenható be­
folyása, az áru olcsóságára nézve, és a keresés 2) nehány
kivételes okai, mégis nagyon gyengítették a rázkódást.
De az aranynak azon áramlata, mely Amerika felfede­
zése után Spanyolországba folyt, majdnem teljes mér­
tékű romlást idézett elő, mig a kor gazdászati tévely­
gései majdnem minden várhatott javaiktól megfosztotta
a spanyolokat. Az ár erőszakos változtatásának id eig le -

*) Azok, melyek közvetve vagy közvetlenül meghatá­

rozott jövedelemből élnek.
2) Chevallier szerint (kinek e tárgyú művét Cobden
fordította le) az arany értéknek Francziaország részéről tör­
tént elfogatása volt a főok.
 — 358 —

n es b a ja csak kisebbittethetett, és a nemzeti ipar ha­

nyatlásának m a ra d a n d ó b a ja csak az amerikei arany­
nak idegen ipar vásárlására való forditása által egyenlit-
tethetett volna ki némileg; de ez magában foglalná a
drága érc kivitelét, mit a kormány a legszigorúbb bün­
tetés terhe alatt eltiltott. Igaz, hogy a mennyiben sem­
miféle tilalom nem tarthatja fel a dolgok természetes
folyását, az arany mégis kivitetett, r) de az Spanyol-
országra nézve épen nem előnyös módon történt. V.
Károly és II. Fülöp háborúikra fordították; de a háborúk
majdnem mindig károsak az iparra nézve; ezek közül
sok szerencsétlen kimenetelű volt, és a Károly által
viselt hadak inkább császári birodalma, mint Spanyol-
ország érdekében viseltettek, mig Fülöp minden egyéb
tekintetet az egyház jólétének áldozott fel. Az arany
kivitelének minden más módja a törvény sérelmével já rt.
Nehány év múlva ezen politikának teljes hatása nyilat­
kozott. 2) A gyárak hevertek. Az árak rendkivül emel-

Latimer püspök híres beszéde, mely az angolországi

ár-forradalmat Írja le, 1548-ban, tehát csak húsz évvel később
Mexico meghódítása után, tartatott, és pedig oly korban,
midőn a potosi aranybányáknak (melyek csak 1545-ben fedez­
tettek fel) alig volt valami hatásuk Európára. Az angolor­
szági ár-ingadozásnak a tizenhatodik században, legvilágosabb
bizonyságát mutatja „A C o m p e n d io u s or B rie fe 'E x a m i-
n a tio n of C e r ta y n e O rd in a ry C o m p la in ts of d iv e rs
of o u r C o u n try m e n , by W. S. (valószínűleg TFilliam Straf-
ford.) 1581. Ezen érdekes röpiratnak legnagyobb része újra
nyomatott a P a m p h le te e r ötödik kötetében. 1815.)
2) Súlyosbítva azon nem becsületes pénzhamisítás által,
melyet V. Károly és korának legtöbb fejedelme elkövetett.
 — 359

kedtek. Zavar és bizonytalanság jellemezett minden

pénzvállalatot. A spanyolokon, mint egy nagy nemzet-
gazdász mondá, beteljesedett Midas á tk a ; minden élet-
szükségleteik arannyá változtak, mig a kormány, az
egésznek koronája gyanánt halálos büntetés terhe alatt
tiltotta el kivitelét.
Ezen gazdászati okok segitni fognak annak kimu­
tatásában : miképen lett az, hogy e katholikus hatal­
masságnak anyagi jóléte oly mulékony volt, és hogy
mért nem ébresztetett fel semmi iparszellem az ural­
kodó fanatismus ellensúlyozására. Ezen utóbbi tény
még világosabbá lesz, ha fontolóra vesszük azon társa­
dalmi és vallási intézményeket, melyeket a spanyol
katholicismus támogatott. A kolostorok számra és gaz­
dagságra nézve oly magas pontra emelkedtek, minőre
alig jutottak valaha; s azon felül, hogy sok ezer embert
és nagy mennyiségű vagyont vontak el az ország pro-
ductiv forrásától, oly gondolkodási irányt hoztak létre,
mely az iparral semmiképen sem fért össze. Azon szel­
lem, mely az embereket arra bírja, hogy nagy számmal
a szerzetesi életre, önkinzásra és szegénységre szánják
magokat, oly annyira ellenkezik azon szellemmel, mely

A pénzhamisítás legfőbb következménye először az, hogy a

jó pénz kijő a forgalomból, amennyiben az emberek termé­
szetesen inkább a lehető legkisebb értéket adnak vásárlataik'
n á l; másodszor, hogy a nominális ár nő, mig a pénz valódi becse
kisebbedik; harmadszor, hogy a bizonytalanságnak, félelemnek
és szenvedésnek mindazon bajai előtűnnek, melyek ennek
folytán a hitelezőkre és megszabott jövedelemmel biró szemé­
lyekre hárulnak.
 — 36 0 —

a tevékenységet és az iparos lelkesedést éleszti, hogy

állandó egymás melletti fenállását lehetetlennek kell
tartanunk. Azonkívül újra föléledt amaz aristokratikus
rendszer, mely egy theologiai társulattal oly jó öszhang-
han áll. Olaszország régi kereskedői nemessége helyébe
harcias és rest nemesség lépett, s következőleg a munka
gyalázatnak tartatott, :) mi a rabszolgaság föléledése
által még inkább növekedett.
Ez utóbbi intézmény felélesztése rendesen Las
Casasnak, Spanyolország ezen egyetlen valódi kitűnő
philantropistájának, tulaj donittatik. Ezen állítás azonban
kissé túlhajtott. Las Casas 1513-ban kötött ki először
Amerikában, s Ugy látszik, csak nehány évvel későbben
tett lépést a rabszolgaság ügyében; de a portugallok
már a század kezdetén használtak rabszolgákat gyarma­
taikon ; 2) s egynéhányat a spanyol gyarmatokra is
átvittek még 1511-ben. De Ugy látszik, hogy a kormány
nem ismerte el őket tökéletesen, s további bevitelüket
akadályozta egész 1516-ig, mikor Sz. Jeromos-szerze-
tesek, Keletindia ügyeinek akkori igazgatói, ajánlották
alkalmaztatásukat. Következő évben Las Casas határo­
zottan ugyanoly értelemben nyilatkozott. Bármily cso­
dálatosnak tűnjék is fel most, még sem lehet kétség,

') Lásd Blanqui, H ist. d’É c o n o m ie P o litiq u e , tóm.

I. pp. 271—284, hol V. Károly nemzetgazdászata csodaszépen
tárgyaltatik.
2) A kereskedés 1440-ben kezdődött, midőn portugall
kereskedők az afrikai partokon nehány mórt fogtak el, s bele­
egyeztek, hogy négerekért cserébe szabadon bocsássák őket
(M’Pherson, A n n a ls of C om m erce, vol. I. p. 661.)
 361 —
hogy a legtisztább jóakarat által vezéreltetett. Midőn
észrevette, hogy a szerencsétlen indiánok, a kiknek ő
életét szentelte, ezrenkint hullnak el a nehéz bányász­
munka alatt, mig a portugallok által hasonló munkára
használt négerek legkisebb baj nélkül viselik a terhet,
azt hitte, hogy ez utóbbiaknak behozatala által ember­
szeretet tényét fogja gyakorolni; s igy történt, hogy
azon férfiú, kinek jelleme majdnem eszményi typusát
mutatja a jóakaratnak, a néger rabszolgaság főelőmoz-
ditójává lett. *)
A már szervezett és a kormány által bátorított
kereskedés gyorsan terjedt. Egyedárusága a belgáké
volt, a kik azt a genuaiaknak adták á t ; de a velencei,
') Első iró, ki La8 Casas védelmére kelt, a bloisi püspök
Grégoire volt, ki művét felolvasta a francia Institut előtt
1804-ben ; későbben ámbár kissé külömböző szempontból, egy
mexikói pap Don Gregorio Funes irt e tárgyról egy levélben és
Llorent egy tanulmányában. Mindezek újra lenyomattak Herrera
legfontosabb helyeinek fordításával Las Casas műveinek Llo-
rent-féle kiadásában 1822. A nevezett irók elseje gyanúsítani
kezdte Herrera tekintélyét (a ki e tárgyban eredeti tekintély),
de arra nincs elegendő bizonyság; s nem is tűnik ki az, hogy
Herrera, vagy bármely kortársa, gonosznak tekintette volna
Las Casas szándékát. Sz. Jeromos-szerzeteseit inkább lehet fele­
lőssé tenni a négerek behozataláért. A Llorent által össze­
gyűjtött bizonyítékokat lehetetlen azon érzés nélkül olvasni,
hogy általában (kevés kivétellel) a spanyol papok komolyan
azon törekedtek, hogy a fogoly indiánok állapotán könnyittes-
sék, hogy ez volt egyik főbizonyságuk a négerek behozatalá­
nak védelmében, és hogy a kereskedésből eredt borzasztósá-
gokat sehol sem említik. Hozzá kell még adnom, hogy a spanyol
domokosrendi Soto volt talán a legelső férfiú a ki a keres­
kedést egyenesen kárhoztatta.
 — 362 —

barcelonai és angol kereskedők már rég óta részt vettek

e kereskedésben. Az első angol, a ki ebben részt vett,
bizonyos Hawkins János volt, a ki 1562-ben egy expe-
ditidt vitt az afrikai partokra. *) Alig látszott, hogy va­
laki rosznak tartotta e kereskedést. A theologusok oly
nagy eredménnyel dolgoztak azon, hogy a keresztyének
és nemkeresztyének közötti roppant, mondhatnám gene­
rikus külömbséget előtüntessék és íeléleszszék, miszerint
az utóbbiakra azon alapelvek alkalmazása, melyek az
elsőknél érvényre jutottak, nyílt paradoxonnak tartatott
volna. Ha a négerek sorsa e világon roszabbra változott,
akkor azt hitték, hogy az által jövő kilátásaik lényegesen
javultak. Azon felől megemlékeztek arról, hogy a víz­
özön után Ham tiszteletlenül viselte magát ittas atyja
iránt, és sokan azt hitték, hogy a Mindenható ezért ren­
delte el a néger rabszolgaságot. A spanyolok általában
véve nem voltak rósz urak. Sőt ellenkezőleg, midőn az
aranyláz kissé csillapodni kezdett, ők e tekintetben ki­
tüntették magokat emberséges bánásmódjuk által; 2) és
az ő e tárgybeli törvényeik némely pontban még most is
kedvező ellentétet képeznek az amerikai törvényekkel f
de a rabszolgaság hatása a nemzeti szellemre nem ke­
vésbé nagy volt.
Ezen tekinteteken kívül kénytelenek vagyunk
figyelembe venni a vallásos türelmetlenség ama nagy

‘) M’Pherson, A n n a ls of C om m erce, vol. II. p. 638.

Sokkal későbben 1689-ben Anglia szövetségre lépett Spanyol-
országgal, hogy Keletindiába Jamaicából hozzanak rabszolgákat.
2) Ezt Boáin jegyezte meg a maga korában . Lásd La
R e p u b liq u e , p. 47. (1577.)
 — 363
tényeit is, melyeket Spanyolország elkövetett, és melyek
végzetes hatást gyakoroltak iparos rendszerére. Soha
egy nemzet sem bizonyította he teljesebben azt az igaz­
ságot, hogy a fanatismus és az ipar halálos ellenségek.
Négyszer fordította a spanyol nemzet minden erélyét az
egyház ügyére, s mind a négyszer oly sebet ütött jólétén,
hogy többé nem gyógyult ki belőle. A zsidók elűzése
által megfosztotta magát legnagyobb pénzembereitől és
majdnem minden vállalkozó kereskedőitől. A mórok el­
űzése által elvesztette legjobb földmivelőit; roppant
területek lakatlanokká lettek, legfeljebb rablók tanyáztak
rajtok, és a kereskedelemnek nehány legfontosabb ága
örökre megbénittatott. Az Armada expeditio által, el­
vesztette ama tengeri főhatalmát, mely, mióta a Jóre­
mény foka körüli és az amerikai ut felfedeztetett, a
kizárólag tengerivé vált kereskedelem főhatalmát is ma­
gában foglalta, és e hatalom most a protestáns Anglia
és Belgium között oszlott meg. A németalföldi üldözések
által Spanyolország oly ellentállási szellemet idézett elő,
mely katonaságát kigúnyolta, tekintélyét megsemmisí­
tette és egy uj állam keletkezését vonta maga után, mely
kereskedelmi szelleme, bátorsága és protestantismusa
által egyiránt kitüntette magát.
Spanyolország bukását természetesen más körül­
mények is siettették és súlyosbították; de a valódi fő­
okok, úgy hiszem, az általam vizsgált gazdászati és
theologiai főpontokban találhatók fel. Jól meg kell
jegyezni, hogy ezek egymásra való kölcsönhatás folytán
összeműködtek azon politikai alkotvány lerontására,,
mely egykoron oly hatalmas volt, és mely az állandó-
 364 —

.ságnak oly sok elemével látszott birni. S nem lehet

kétségbe vonni, hogy e romlás az emberiségnek épen
javára vált, A spanyol uralom történelmének minden
lapját vak bolondság, gyalázatos önzés, romboló zsar­
nokság és borzasztó kegyetlenség jelöli, akár az uj
világra, akár Németalföldre, akár pedig azon pompás
olasz városokra tekintünk, melyeket uralmával elpusztí­
tott. Főuralmának korszakában, s különösen V. Károly
és II. Fülöp uralkodása alatt, a kik leghívebben tükröz­
ték vissza a spanyol szellemet, oly üldözési dühöngéseket
követett el, melyekhez képest a római császárok összes
borzasztóságai jelentéktelenekké válnak. A rabszolgaság
átkos intézményét oly óriási mérvben és oly alakban
szervezte újra, mely némely tekintetben gonoszabb volt
mindazoknál, melyek valaha léteztek ; az volt tulajdon­
képi megalapítója a merkantil elméletnek és ama gyar­
matpolitikának, mely minden európai nemzetnél szeren­
csétlen háborúk kútforrásává lett; az helyettesítette a
municipalis függetlenséget központosító zsarnokság által;
és az ipar aristokratiát a háborúk aristokratiája á lta l; J)
s épen úgy használta fel tekintélyének egész erejét arra,
hogy minden tárgynál és minden alakban megakadá­
lyozza a kutatás és tudomány haladását. Ha sokáig
gyakorolta volna a nagy hatalmasság beolvasztó és
ellenőrző befolyását, akkor Európa haladása végtelenül
hátráltatott volna. Szerencsére azonban az isteni gond­
viselés mint a természet, Ugy a történelem törvényeiben
is mindig a tökéletesedést mozdítja elő, és a midőn ezen

') Blanqui, K ist. Econ. Pol., tó m . I. p. 277.

 — 365

törvények elleni törekvésre végzetes büntetést mér, szét-

szakgat minden akadályt s megzavarja azokat, a kik a
haladást gátolni akarják, és sok tényezőnek összekötése
által eszközli a kitűzött célok elérését.
Mielőtt elhagynám a spanyol ipar tárgyát, még
egy cikket kell megemlítenem, mely akkor hozatott be
Európába, nem mintha magában véve valami nagyon
fontos volna, hanem azért, mivel egy nagy társadalmi
változás kezdetét képezte, mely körülbelül egy századdal
későbben tökéletesen megtörtént — értem a meleg
italok behozatalát. A tizenhatodik század közepe táján a
spanyolok behozták Mexikóból a csokoládét. Egy félszá­
zadnál valamivel később behozatott Chinából és Japánból
a thea. Marco Polo már a tizenharmadik században em­
líti a theát, de valószínű, hogy az csak a tizenhetedik
század első éveiben hozatott be Európába a jezsuita
missionariusok által, és csakhamar aztán a hollandok
által nagy mennyiségben. 1636-ban már használták
Franciaországban Séguir kancellár lelkes pártfogása mel­
lett. Legrégibb említése Angliában egy 1660-ki parla­
menti okmányban foglaltatik. A vérforgás feltalálása,
mely túlságos tiszteletet szerzett az érvágás és a meleg
italok orvosi becsének és Tulpius és Bontekoe nevű két
orvos műveinek, nagyban mozdította elő népszerűségét.
Sevigné asszony egy 1680-ban irt levelében említi, hogy
a theának tejjel való élvezetét Sabliére marquisné hozta
be. Ugyanezen század közepe táján kezdett a kávé is
terjedni Törökországból. Ezen babféle növény tulajdon­
ságait 1591-ben a velencei orvos Alpius és valamivel
későbben Bacon fejtegette ,, természettörténelmében fcr
 — 366 —

s mint italt Angliába egy Edwards nevű angol török

kereskedő hozta be 1652-ben. Franciaországban 1664-ben
állíttatott fel az első kávéház Marseillesben. Néhány
évvel későbben Soliman aga, IV. Mohamed követe Pá-
risban igen divatossá tette az uj italt, s 1672-ben egy
Pascal nevű örmény kávéházat nyitott e városban. Csak­
hamar számos követője lett, s megjegyeztetett, hogy
ezen uj Ízlés majdnem egyszerre megszüntette a része­
geskedést, a mely Franciaországban nagyon is szokásban
volt. A kávéházak valóságos előfutárai voltak a tizen­
nyolcadik századbeli klubboknak. Azok lettek a társa­
dalom legfontosabb központjaivá, s a nemzeti szokások­
nak uj szint kölcsönöztek. Angolországban nem erősöd­
hettek meg, ámbár egykor még népszerüebbek voltak,
mint Franciaországban, és ámbár elválaszthatlan össze­
köttetésben állottak az irodalomtörténet legfényesebb
korszakaival; de a meleg italok hatása a családi életre
valószínűleg még nagyobb volt, mint a száraz földön. A
mennyiben az egykor általánossá lett zajos dőzsöléseket
fékezték, és a nőt házi körében uj állásra emelték, any-
nyiban igen sokkal járultak a szokások finomításához,
egy uj izlésirány behozatalához és az emberek jellemének
szeliditéséhez és szilárdításához. S ennélfogva azt hi­
szem, méltók arra, hogy a kereskedelem erkölcsi és ér­
telmi következményeinek vázolásánál röviden felemlit-
tessenek.:)
*) A meleg italok részletes történelme, melyre én akad­
tam, ezen érdekes és tanulságos könyvben foglaltatik: D’Aus-
sy, H ist. d e l a V i e P riv é e des P r a n 9 a is (Paris, 1815)
tóm. III. pp. 116—129., melyet szigorúan követtem. Lásd még
 — 367 —
Midőn a spanyol túlnyomó hatalom megtört, azon­
nal megszűnt az, a mit a két vallás kereskedelmi anta-
gonismusának lehet nevezni. Anglia és Holland sok
ideig voltak a kereskedelem vezérei; és ha e tekintetben
azóta a katholikus nemzetek is kitüntették magokat
az onnét van, hogy buzgalmuk ernyedt, és politikai rend­
szerük elvilágiasodott. /Az iparnak protestáns országok­
ban való nagyobb virágzása mindig kiemeltetett és
gyakran magyaráztatott. A kolostorok eltörültetése, a
koldulás elnyomása, és templomok építése, melyek épen
nem asketikus elvek szerint rendeztettek be, előmozdí­
tották a haladást; de a főok talán a reformatio által
adott lökés volt, mely a gondolat és tett minden biro­
dalmában érezhető volt. U
De mig a protestantismus és katholicismus viszony­
lagos érdekei a tizenhetedik század óta nem szövődnek
be komolyan az ipar történelmébe, addig az antagonis-
mus egy más formája, későbben a theologiai haladás

Pierre La croix, H is to ir e des A n c i e n n e s Co r p o r a t i o n s ,

p. 76; Pelletier, Le T he le Caf é; Cabanis, R a p p o r t s
du P h y s i q u e e t du Morál, 8-me Mé mo i r e ; s az ango­
lokra nézve M’Pherson történelmében, An n a l s of Commer ce,
vol. II. pp. 447—489.
') Ezen okokhoz nem számítom az ünnepek kevesbe-
dését, mert ba némely országokban visszaélésekké fajultak is
el, mégis nagyon túlhajtották számukat; s nekem úgy lát­
szik, hogy azon. nagyobb felvidulás, melyet a munkás osz­
tálynak nyújtottak, nagyonis kiegyenlíti azon csekély kárt,
melyet a munkának okoztak. Fitzpatrik Life of Doyl e cimü
könyvében ki van nyomtatva a dr. Doyle és Lord Cloncurry
közt e tárgyban folyt levelezés, mely figyelemre méltó.
 — 368 —

leghűbb tükrévé tette ezen történelmet. Értem a város

és falu, a kézművesség és földművelés érdekei közötti
civódást. A kérdés, mely e két hatáskört illetőleg az
emberiség erkölcsiségének és jólétének legtöbb hasznára
van, kétségen kívül mindig eldöntetlen lesz; de a tény,
hogy azok egészen külömböző értelmi irányokat hoznak
létre mind a vallásban, mind a pohtikában, alig vonható
kétségbe. A falu mindig a nyugalom, a mozdulatlanság
és visszahatás képviselője. A városok pedig, a haladás,
újítás és forradalom képviselői. A falu lakosai igen vét­
kesek lehetnek; de még bűneikben is nagyon babonásak,
nagyon ragaszkodnak oly vallásos szokásaikhoz, melyek
már elmúltak, és különösen azon vallásos nézetekhez,
melyek a felvilágosodás szellemével leginkább, ellenkez­
nek. A boszorkányokról, tündérekről, öröklött átokról,
jóslatszerü álmokról, varázslásokról, szerencsés és sze­
rencsétlen napokról, helyekről és eseményekről való régi
babonaság még most is napirenden van a szegény nép­
nél ; mig még a miveitek is szellemük viszás jelleme és
az újítás iránti nagy ellenszenvük által tüntetik ki ma­
gokat. Egészen külömböző a nagy városok és különösen
gyáriparos városok általános jelleme. *) Igaz ugyan, hogy
a munka nagy szétosztása, a mig a jólét kifejlődését
nagy mértékben előmozdítja, addig a munkás szellemi
fejlődésére károsan hat; mert a lélek, mely kizárólag

') A város és falu közötti különbséget e tekintetben

részletesen tárgyalja, Buckle (H ist. of Civ., vol. I. pp. 344—
347., n é m e t f o r d ítá s b a n 325. 1.), aki azt főleg azon tény­
nek tulajdonítja, hogy a földművelők jóléte a légkör változá­
sától függ, melyet sem előre tudni, sem vezérelni nem lehet.
 — 369
egy tárgy egyes részeinek készítésére van öszpontositva,
semmi esetre sincs oly szerencsés körülmények között,
mint ha oly összetett tárgy készítésével foglalkoznék,
mely minden tehetségének megfeszítését követeli. Azon­
ban e hátrány nagyon is kiegyenlittetik a társulás értelmi
ösztöne és azon növekvőleg kedvező alkalmak által,
melyek nagyobb dijat és állandó haladást idéznek elő.
Annyi bizonyos, hogy a nagy városokban sem az erények
sem a bűnök nem veszik föl a visszahatás alakját a poli­
tikában, vagy a babonaságét a vallásban. A múltat köny-
nyedén, gyakran nagyon is könnyedén veszik. Az újat
üdvözlik s a haladásra buzgón törekesznek. A határozat­
lan hagyományokat élesen megítélik, az ódon tanokat
mellőzik vagy egyéni Ítélet szerint idomítják. A mellett
a gyáripar egyszersmind kereskedelmi érdek ; s a keres­
kedelemnek nagy értelmi fontosságát már láttuk. Mint
hogy pedig ezek a földmivelés és gyáripar munkái által
előidézett ellentétes hangulatok, azért igen lényeges
érdekű és fontosságú dolog figyelemmel kisérni arányla-
gos fejlődésök történelm ét; s e végből szükséges lesz az
e tárgybeli gazdászati nézetek haladásának rövid vázla­
tát adni.
A szabatos politikai gazdászat fölvirradása előtt a
a tizennyolcadik században Európa nagyobbára két
részre oszlott el a kereskedelem két tana között. Mind­
két iskola úgy tekintette a pénzt, mind a gazdagság
egyedüli alakját; de az egyik szerint a kereskedelmet
egészen el kellett volna nyomni, mint legjobb esetben is
veszélyes és vakmerő spekulatiót; a másik szerint pedig
mint a gazdagság szerzés főmóndját elő kellett volna
A fö lv ilág o so d ás. II. k ö t. 24
 — 3 70 —

azt segíteni, de csak oly feltétel alatt, ha a kivitel meg­

haladja a behozatalt. Ezen iskolák elseje rendesen elyomta
a gyáripart s figyelmét a földmivelés körül öszpontosi-
totta ; a másik pedig rendkiviilileg kedvezett a gyáripar­
nak. A tizenhatodik század előtt az első iskola tanai,
anélkül, hogy rendszerük vagy határozott alakjok lett
volna, általánosan el voltak teijedve; az államférfiak
azon dolgoztak, hogy minden nemzetet egészen önállóvá
tegyenek ; s ellenszenv vagy legalább idegenkedés mutat­
kozott minden spekulatio iránt, mely az arany kivitelét
magában foglalta, még akkor is, ha azzal azon cél volt
összekötve, hogy az által nagyobb készlet szereztessék
be. :) Éhez járult még az életmód nyers egyszerűsége,
mely nagyon kevéssé kereste a gyártm ányokat; az uzso­
rát illető babona, mely nyommasztó súllyal nehezedett
az ipar vállalatokra: a közlekedési eszközök hiánya, a
buzgóság, mellyel a szerzetesek űzték a földmivelést,
ezen foglalkozásnak aránylag könnyüvolta miatti külö­
nös alkalmazhatósága a civilisatio régibb fokaira, és
azon különös tiszteletre való emlékezés, melyben a
régieknél részesült — mindez ugyanazon célra irányult.
A földmivelés, az olasz szabad államok és a hansa váro­
sok kivételével, melyek kevés vagy éppen semmi földet
nem miveitek, s viszonyaik által majdnem szorítva voltak
a kereskedésre, mindenütt főalakja volt a munkának, és
az az által előidézett szellemirány sokat tett a középkori
babonaság sziliére, nagyságára és tartósságára nézve.

') Lásd M’Culloch, P o litic a l Econom y, és bevezeté­

sét Smith, W e a lth of Nations-jához.
 — 371

Azonban midőn az amerikai arany nagy felfedezése

minden nemzetben erős vágyat támasztott utána, akkor
az ipar uj alakot és óriási mérvet kezdett ölteni; és ámbár
a már felhordott okokból Spanyolországban lanyha volt,
más országokban mégis gyorsan kifejlődött, és az állam­
férfiak e részbeli nézetei szemlátomást megváltoztak.
Yalósziniileg Sully volt az utolsó igazán tehetséges
minister, a ki a gyáriparnak mint valami rosznak rend­
szeresen ellene dolgozott. Az ellenkező nézet, mely azt
az idegen arany legerősebb mágnesének tartotta, Col-
bertben találta legnagyobb képviselőjét; *) és ámbár
XIY. Lajos pusztító hadjáratai és még inkább a nantesi
ediktum visszavétele nagy mértékben akadályozta törek­
véseiben ; ámbár továbbá a védrendszer végső hatása az
iparra nézve rendkívül káros volt; mindazáltal alig lehet
kétség, hogy e minister bárkinél is többet tett arra nézve,
hogy a gyármunka az európai ipar túlnyomó alakjává
legyen. 0 sok nyommasztó korlátot szüntetett meg, s

') Lásd Blanquit. Angliában a merkantil rendszer a

keletindiai társaság befolyása alatt kezdődött, mely 1600-ban
engedélyt nyert arra, hogy évenkint 30,000 1. drága ércet
vihessen ki azon feltétel alatt, hogy hat hónap alatt minden
expeditiótól (kivéve az elsőt) hasonló összeget fog bevinni.
VIII. Henrik alatt s régebben többször a drága érc minden
kivitele el volt tiltva. Az e részbeli megszorító törvények
1663-ban szűntek meg (M’Cullocb, I n tr o d . D isco u se). A
mercantil rendszer két legfőbb angol védelmezője — Mun
Tamás, kinek T r e a s u r e by F o r e ig n T rad e-ja 1664-ben, és
Child Josias, kinek N ew D is c o u rs e of T rad e-ja 1668-ban
jelent meg — a keletindiai kereskedelmi társaság érdekében
Írtak.
24*
 — 3 72

veszély idején védte az ipar érdekét, s mindent felhasz­

nált, ami csak hatalmában volt, hogy annak fejlődését
elősegítse.
Első tekintetre ugyan Ugy látszLatik, hogy azon
iskola, melyhez Colhert tartozott, ámbár valóságban
roppant lépést tett előre, nem igen volt kedvező a gyár­
ipar érdekeinek. Azon gazdászok — mint Quesnay, és
az ő nézeteit elfogadott jeles Írók és államférfiak — nem­
csak előfutárai voltak a politikai gazdászatnak, hanem
sok részben tényleges alapitói; és ámbár rendszerük,
mint egész, elveszett, s dicsőségük Skótország nagy
gondolkodója által elhomályosittatott, mindazáltal min­
dig egyik legfontosabb tényezőjét fogják képezni a tudo­
mányok történelmének. Főérdemök talán azon régi tan
elvetésében állott, mintha minden gazdagság aranyban
állana — oly tan, mely miután az alchimisták muukáját
felkarolta, és a középkor minden eldorádoi ábrándjait
felköltötte, a kereskedelmi törvényhozás fő alapelvévé
lett. *) Majdnem ugyanezen időben s „A n e m z e t i j ólét"
(The Wealth of Nations) megjelenése előtt körülbelől
huszonöt évvel e tan megtámadtatott, s Hinne Angliában,
Quesnay Franciaországban azon lehetőséget bizonyitot-
’) A legrégibb iró, aki a pénznek igazi természetét
világosan kifejtette, valószínűleg Berkeley püspök volt, ki­
nek Q u e rist-je tekintve iratási idejét (1735.) a politikai
éleslátás egyik legnevezetesebb példáját képezi; e tekintet­
ben én a Q u e rist-e t sokkal többre becsülöm, mint Looke
gazdászati iratait. Berkeley majdnem szakított a „kereske­
delmi mérleg" rendszerével. Következő kérdések igen érdekes
példáit mutatják egy éles ész harcainak az általános tévely­
gés ellen :
 — 37 3

;ták, hogy a gazdagság növekedése fordított viszonyban

áll az arany szaporodásához. De amíg a francia gazdá-
szok világosan belátták elődeiknek tévedését, addig,
midőn saját tanukat megállapították, oly hibát követtek
>el, mely világosan bizonyítja a nehézséget, mellyel a
haladás bizonyos fokán még a legélesebb elmék is emel­
kednek azon igazsághoz, mely más fokon önmagától
érthetőnek tűnik fel. Az ő nézetük szerint semmisem
gyarapíthatja valóban a nemzeti vagyont, ami nem hoz
létre valami uj anyagot, vagy azt legalább az emberek
szolgálatába nem viszi. Bányászat, halászat és földmive-
lés betölték e föltételt, s következőleg növelték a nemzeti
jólétet. Ellenben a gyáripar, mely az anyagnak csak uj
formát ad, bármily nagy hasznot hajt is a közönségnek,
és ámbár az egyeseket képesekké teszi arra, hogy a nem-

„Whether that trade should nőt be aecounted most

pernicious, wherein the balance is most against us ? and
whether this be nőt the trade of Francé ? — Whether the
annual trade between Italy and Lyons be nőt about four milli-
ons in favour of the former, and yet whether Lyons be nőt a gai-
ner by this trade ? — Whether the generál rule of determi-
ning of the prolit of a commerce by its láncé doth nőt, like other
rules, admit of exceptions ? — Whether it would nőt bé a mons-
trous folly to import nothing bút gold and silver, supposing
we might do it , from every foreign part to which we trade ?
— Whether he must nőt be a wrong-headed patriot or poli-
cian whose ultimate view was drawing money intő a country
and keeping it there.“ (Q u e rist, 161, 555, 556, 557, 559.)
Berkeley talán a legritkább alakú szellem példáját
mutatja — a ki ép oly jártas volt a politikai speculatiókban,
mint a methapliysika legmagasabb régióiban.
 — 374 —

zeti jólétet gyarapítsák, sohasem növelheti az egészet

nagyban véve. Tapasztalás szerint tehát a nemzetek nagy
többségére nézve a gazdagság egyedüli forrása a föld-
mivelés; minden gyáripar csak az által tartatik fen, s
annak előmozdítását kellene a józan politika feladatává
tenni. Igaz, hogy Raynal e tekintetben eltért ez iskola többi
követőitől. 0 belátta,hogy a gyárakuj tulajdonokat kölcsö­
nöznek a nyers anyagnak, és keresetté tétele által eme­
lik becsértékét; de e pontnál megállapodott. 2) 0 mind
a földmivelést, mind az ipart a nemzeti jólét forrásainak
tekintette; de nem tekintette annak a kereskedelmet.
Minthogy arról megfelejtkezett, hogy valamely árucikk­
nek nagyobb becse lehet olyan országban, a melybe be­
vitetett, mint a melyben honos, és hogy az emelt árból
a szállítási költség levonása után a maradék tiszta haszon,
azt állította, hogy a kereskedelem nem növelheti az álta­
lános jólétet, mivel az árucikket csak egyik helyről a
másikra szállitja.
Ezen tanok némely tekintetben kétségen kívül
rósz hatással voltak az iparra nézve, de azért következ­
ményeik mégsem voltak oly roszak, mint várni lehetett
volna. Először is az államgazdászok tudtukon kivül nagy
jogtalanságot követtek el kedvelt foglalkozásnemük
ellen. Nézetük szerint az orság tiszta hasznát minden
adótól fel kellett m enteni; és minthogy e haszon kizá­
rólag a földmivelésből váratik, azt következtették, mint
a múlt században kissé külömböző okokból Locke követ­
keztette, hogy az egész adót a földbirtokosokra kell

') Say, T r a i t é d’É co n o m ie P o litiq u e , liv. I. eh. 2.

 — 3 75

hárítani. Ezenkívül a gazdászok, mint a merkantil rend­

szer első nagy ellenzői, mindenkor védelmezői voltak a
szabad kereskedésnek, mindenféle egyedáruság megszün­
tetésének és minden közlekedési eszközök javításának.
Turgot ministerinma és a forradalmi nemzetgyűlés tör­
vényhozása által, oly sok apró visszaélés szüutettetett
meg, és oly sok hasznos rendszabály hozatott' be, misze­
rint joggal mondhatjuk, hogy a gyáripar többet köszön
neki, mint bármely más régibb törvényhozásnak.
Végre föllépett Smith Adám ; és a mig a gazdászok
tanának azon részét, mely az iparra nézve káros volt,
lerontotta ; addig a bizonyítás szilárd alapján páratlan
ügyességgel mindent felállított, kifejtett és megvilágosi-
tott, a mi annak haladását előmozdította. Bebizonyítván
azt, kogy a becsérték alapja a munka, hogy a pénz az
árucikknek csak olyan formája, melyet kicserélés eszkö­
zéül választottak, és hogy a külföldi cikkek belföldi
termények által vásároltatnak meg — kifejtvén a legvi­
lágosabb és legfinomabb okoskodás által a tőke termé­
szetét, azon módot, hogy takarékosság és szorgalom
egyesítése által miképen növekszik, és azon különös
könnyűséget, melylyel azt a munka felosztása folytán a
gyárak szaporítják — végre végzetes csapást mérve azon
korlátozó rendszerre, melyről az államférfiak sokáig
azt képzelték, hogy az mozdíthatja elő a jólét érdekeit
— Smidt Adám kettős szolgálatot tett, amennyiben
szétoszlatta azon fogalmat, mintha a gyárak haszontala­
nok és veszedelmesek volnának, és kifejtette azon igazi
törvényeket, melyek azok gyarapodását szabályozzák.
Elvei nemzedékről, nemzedékre s majdnem évről évre
 — 376 —

mélyebben nyomódnak Európa politikájába; s a bilin­

cseiktől megszabadult gyárak nemzedékről nemzedékre
nagyobb elterjedést nyernek, és a belőlök származó gon­
dolkodásmód fontossága megfelelőleg szintén növekszik.
Az azonban rendkívül nevezetes tény — mint a
mely mutatja ama szívósságot, mellyel az emberek
ragaszkodnak az „economisták “ tanaihoz, — hogy a jólét
forrásainak osztályzatánál még Smith Ádám is szüksé­
gesnek gondolta a földmivelésnek kiváló helyet engedni,
mint legbővebb forrásnak. v) Ezen következtetésre ő
nem annak tekintetbevétele folytán jött, ami valósággal
volt, hanem két egyetemes szempontból. A gyáriparnál,
mondja ő, a gazdagság csupán az emberek munkája
által idéztetik elő, mig a földmivelésnél az emberi fárad­
sághoz a természet segítsége is járul. Azonkívül a föld-
mivelés a jutalmon és hasznon kiviil más nyereséget is
hozhat, a mit más foglalkozás nem hoz. Ezen állítások
elseje, a mint gyakran niégj egyeztetik, nyilván nem sza­
batos, mert a természet sokszor nagyon is hasznára van
a gyárosoknak: igy például, midőn a viz vagy gőz
mozgásba hozza gépeiket. A második érve elvesztette
erejét, mióta Ricardo kimutatta a nyereség igazi okát
és bebizonyította, hogy az a föld termékénységi korlá­
toltságának, és nem a többi jóléti források feletti felsőbb-
ségének a jele. 2)

') W e a lth o f N a tio n s , b o o k II. eh. 5.

2) Amig a növelhető jó föld a lakossághoz képest nincs
tényleg korlátozva, addig nem hoz hasznot. Mihelyt azonban
a legjobb föld sem képes kielégíteni a megszaporodott lakos­
ság szükségleteit, azt ugyan még tovább is fogják növelni;
 377 —

De a mig a gazdászati nézeteknek ezen — a gyá­

rak javára le tt— folytonos módosítása ez utóbbiak hala­
dásának lényeges oka volt, valósziniileg még is elégtelen
lett volna a két más befolyás hozzájárulása nélkül. Az
első a hitel rendszere volt. Ezen nevezetes tényező,
mely a jellemre fektetett roppant súlyánál fogva sokáig
a társadalom egyik legnagyobb erkölcsi befolyásának,
és a külömböző nemzetek között létrehozott egység által
a béke egyik nagy biztosítékának, s egyszersmind a
háború egyik leghatalmasabb eszközének bizonyította
magát, főleg a hollandok iparos szellemének köszönhető ;
mert jóllehet a zsidóknál és a középkor olasz szabad
államaiban volt is némi nyoma, a rendszer csak az ams-
terdami bank felállításakor szerveztetett 1609-ben.
Közvetlen célja az volt, hogy a forgalomban levő pénz
szaporittassék, és ekképen az ipar uj ösztönt nyerjen ; és
a cél a vele járó veszélyek daczára, melyeket itt nem
kell vizsgálnunk, tökéletesen el lett érve.
A második befolyás a mechanikai találmányok
gyors fejlődése. A gépek használata, szorosan véve, azon
legnyersebb eszköztől veszi kezdetét, melyet az ember a
de szükségessé válik a roszabb földnek mivelése is. Ez utób­
binak hasonló minőségű gabona termesztménye többe fog
kerülni amazénál, mint hogy az ár a legnagyobb termelési
költségek szerint igazodik (mert a rósz földet senkisem növel­
né, ha a termés ki nem fizetné m agát); ennélfogva a hasonló
minőségű gabona hasonló ároni eladásánál a jó föld birtoko­
sának nagyobb nyeresége lesz, mint a rósz föld birtokosának.
Ezen kiilömbség képezi a nyereség eredetét, mely tehát nem
képezi a földmivelés első elemét, és mely az árra nézve semmi
befolyással nincs, a mint azt Smith Ádám képzelte.
 — 37 8 —

föld felszántására használt, de tökéletesebb készitésök

mindig a civilisatio eredménye, melyre ismét roppant
erővel hatnak vissza. A középkorban feltalált vagy lega­
lább Európába hozott legfontosabb gép valószinüleg a
szélmalom volt, *) mely a földmivelés érdekeit előmoz-
ditotta. A tizenötödik században a könyvsajtógép áta­
lakította Európa értelmi állapotát. A tizenkilencedik
században W att, Arkwríght és Stephenson gépei s az
azok tökéletesítése céljából tett kisebb felfedezések oly
lökést adtak mind a kereskedelemnek, mind a gyáripar­
nak, melyhez hasonló nincs az emberiség egész történel­
mében. Azon kikerülhetetlen nehézségek mellett, melyek­
kel valamely uj iparág behozatala jár, a gépek haszná­
latának minden haladása erős ellenzékkel találkozott
egy ideig a legkitűnőbb államférfiak részéről, 2) s azután
sokáig folytatva az alsóbb osztályok részéről, melyek e
találmányokat természetesen veszélyeseknek tartották
saját érdekeikre nézve. Es a gépek használatának első
eredménye bizonyára az, hogy a productiv munkaerő
megkimélése által a szegény nép nagy része foglalkozás
nélkül marad, és hogy a növekvő verseny által a többiek
napidija lejebb szorittatik. Második eredmény a gyárt­
mányok árának kisebbedése a fogyasztók hasznára; s ez
árleszállítás legtöbb esetben roppant keresetté teszi a

') Az első európai szélmalom, nézetem szerint, Vilmos

mortaini gróf (Hóditó Vilmos unokája) egyik szabadalmában
fordul elő 1105-ről, melyet Mabillon adott ki. Állítólag Kis-
Ázsiából veszik eredetüket. (D’Aussy, La V ie P r i v é e d e s
F ra n 9 a is , tóm. I. p p . 62, G-i.)
2) Többek között Colbert részéről.
 — 379
tárgyat, mi a gyárak szaporítását teszi szükségessé, s
rendesen addig tart, mig az elfoglalt személyek száma
sokkal nagyobbá lesz, mint volt a gépek behozatala
előtt. A termelés ezen növekvő könnyűsége és ezen
növekvő keresettség a tőkének sokkal gyorsabb szapo­
rodását hozza létre, mint az előtt v o lt; mely, miután a
napidijak egészen azon viszonytól függnek, melyben a
nemzeti tőke azon munkás osztályokhoz áll, a melyek
között az megoszlik, egyik főfeltételét képezi ez utóbbiak
anyagi jólétének. Még oly esetekben is, melyekben a
gyári cikkek keresése, a dolog természete szerint, nenj
emelkedhetik annyira, hogy a gépek behozatala által
okozott foglalkozáshiány kiegyenlittessék, a változás,
jóllehet a mulékony bajok igen nagyok, rendesen előny ;
mert a gazdálkodó termelés mindig növekvő jólétet fog­
lal magában, és az egyik részen nyert tőke a másikon
elfolyik.
A gépeknek kétségen kívül más hatásai vannak,
melyek ezen előnyöknek komoly hátráltatói — némelyek
a termelés módjában foglaltatnak, de sok közülök
uagyobbára vagy egészen az átmenet processusának
tulajdonítandó. Ilyenek : a vagyon külömbségének nagy
növekedése, mely minden terménynek a nagyszerű gyárak
általi absorbealásából ered, — a lakosságnak természet-
ellenes sokasodása és összehalmozódása, melyet okoznak,
a gyors és káros ingadozásuk, melyeknek különösen a
gyáripar van kitéve, a rósz hatások, melyeket gyakran
az egészségre gyakorolnak, és azon kísérlet, hogy fiatal
gyermekeket használj ának fel a munkára. Mindezen
pontok élénk vitákat idéztek elő, melyeknek vizsgálása
 380 —

nem tartozik e mü keretébe ; de az mindenesetre kétség­

telen, hogy az újabb géphasználat változhatlan hatása,
jóra vagy roszra, az volt, hogy a gyárak fontosságát
emelte, s az azokban foglalkozók számát szaporította, és
igy a földmivelők és gyárnokok közti harcban ez utóbbiak
javára hajlította a mérleget.
E tekintetben Angolország minden más országok
felett kitüntette magát. Az általam vizsgált befolyások
közt mind az értelmiekben, mind a mechanikaiakban
versenytárs nélkül á ll; mert Franciaország, nézetem
szerint, Say kivételével, Turgot óta egy nagy tehetségű
nemzetgazdászt sem sz ü lt; s Amerika eddigelé ritka
mechanikai szelleme dacára sem dicsekedhetik oly fér­
fiakkal, mint egy W att vagy Stephenson. Nem csoda
tehát, hogy azon ország, mely ily kettős suprematiát
gyakorol, s mely kimérithetlen kőszénbányákkal, páratlan
tengeri hatalommal és oly kormánynyal bir, mely nem
sokáig állhat ellent a dolgok természetes fejlődésének,
kivalólag gyáriparos országgá lett. Az értelmi érdekek
egy országban sincsenek ennyire összekötve az iparral;
és az iparvárosi lakosság folytonos növekedése hamar
igazolta — a politika által soha meg nem szorítandó érte­
lemben — Cobden Richárd azon mondatát, hogy. Ango­
lországot végre a városok kénytelenek kormányozni. “ ‘).
Azon módnak vizsgálata folytán, hogy az európai

■) Nehány helyes, ámbár kissé régi statistikai adatokat

ad erre nézve Babbage, On M ach in es, eh. I. E század első
harminc esztendejében Angolország lakossága ötvenegy per­
centtel szaporodott, a nagy városokban 123 percenttel.
 — 381 —

ipar folytonos fejlődései hogyan hatottak a hit történe­

tére, és hogyan tükrözték azt vissza, sokszor volt alkal­
mam felmutatni a politikai gazdászat külömböző ágait,,
viszonyítva az ipari haladás különféle oldalaihoz. Hátra
van még, hogy most még egy általános szempontbői
e nagy tudomány theologiai következményeit vizsgáljam,
mely valószínűleg bármely más tudománynál jobban
világosította meg a társadalom igazi lélektanát. Mert,
ámbár az államgazdászok, különösen az angolok, gyak­
ran el akarták különíteni a gazdagság tüneményét, mind
ezen törekvéseik haszontalanoknak bizonyultak be. Maga
Smith Adám is sok erkölcsi és társadalmi érdeket magya­
rázott meg tudománya által. Malthus a népesség kérdé­
sének felállítása által végtelenül nagyobbitotta terjedel­
mét ; és napjainkban már lehetetlen e tárgybeli főmü­
vekkel komolyan foglalkozni, a nélkül, bogy magunknak
a kitűnőségről bizonyos ismérvek, s az emberi haladás
céljáról és törvényeiről bizonyos általános fogalmakat
képezzünk, mely haladás nem szorittathatik meg anyagi
érdekek által. Én törekedni fogok, részletekre való kité­
rés nélkül, vázolni e fogalmak általános vonásait, és
kimutatni, hogy mennyiben hangzanak azok össze a
theologiai nézetekkel, és mennyiben ellenkeznek velök.
A politikai gazdászat első fontos következményét
bizonyos fokig már az utolsó fejezetben előlegeztem. Ez
nagyban elősegítette az egyetemes békéről szóló nagy
keresztyén fogalom valósítását. Ezen fogalomnak a theo-
logusok kezei közötti sorsáról szóló történelem nagyon
szomorú. Ámbár a földi békesség eleinte Ugy hirdettetett,
mint a keresztyénség főcélja, és ámbár a keresztyén
 38 2 —

tanítók körülbelül három századon keresztül fáradhatat­

lan buzgalommal és bámulatos hősiességgel védelmezték
e tant, az erkölcsi egység magasztos fogalma lassankint
mindig háttérbe szorult az egyházi szervezet egysége
előtt, és a theologusok sok századon át annyira távol
voltak a háború elnyomásától, hogy őket teljes joggal
inkább a háború főinditóinak lehet tekinteni. Annyi
bizonyos, hogy a katholikus egyház túlnyomó hatalmá­
nak korszakában Európa legtöbb háború által dulatott;
és hogy azon igen kevés eset, midőn a papok azok meg­
szüntetésére használták óriási befolyásukat, nagyon
eltűnik azok mellett, midőn a vérontásnak ők voltak
közvetlen okozói. Sőt a háborút megszentelték azon
tanok által, hogy kimenetele nem természetes segéd­
eszközöktől, hanem természetfeletti tényezőktől függ. A
háború,mint a gondviselés cselekményének különös sphe-
rája, szent jelleget öltött, és az eredménye érvnek vagy
legalább a jog erős képzelmének tartatott. Ebből szár­
mazott ama papi és katonai szellem egyesülése, melylyel
a történelem minden lapján találkozunk ; ama számtalan
vallásos szertartás, mely katonai dolgokkal volt átszőve;
ama látható csodákról szóló legendák, melyek a csatát
eldöntötték ; a párbaj általi Ítélet, melyet a papság gyak­
ran el akart nyomni, de mely mindazáltal századokon
keresztül fentartotta magát, mivel a kimenetelt az istenség
bírói elhatározásának tartotta mindenki. Midőn ezen
babonaság némileg oszladozott, megkezdődtek a vallás­
háborúk. A katholikus egység köteléke, mely egyátalában
elégtelennek bizonyult he a katholikusok közötti háborúk
megakadályozására, elég erős volt borzasztó dúlások
 — 38 3 —

előidézésére, ha m egtám adtatott; és a theologiai befolyás *

hanyatlásának egyik legbiztosabb zsinórmértéke azon
háborúk lassankinti megszűnése volt, melyeket az hozott
létre.
Minthogy a theologiai rendszerek, mint az európai
békesség alapjai, sok századok tapasztalása szerint elég­
teleneknek bizonyultak be, a tizennyolcadik században
oly iskola keletkezett, mely e békességet tisztán értelmi
processus által akarta megalapítani — amennyiben az
értelmi törekvéseknek és politikai elveknek határozott
elsőbbséget adott a katonai szellem felett. Értem ez alatt
ama francia bölcsészeket, a kik itt is úgy, mint más
tekintetben, azon törekedtek, hogy saját módjuk szerint
a keresztyénség egy nagy eszményi fogalmát megvaló­
sítsák. Ezek, vállalatukra nézve igen kedvező időszakban
léptek fel. Franciaország XIY. Lajos hosszas háborúi
következtében elgyengült, kimerült, és majdnem egészen
tönkre jutott. Azon varázsfény, melyet Gondé és Turenne
szereztek a francia fegyvereknek, eltűnt Marlboroughnak
még nagyobb szelleme előtt. Hatalmas értelmi életele­
venség támadt, kisértetve az ifjúság minden vérmes
ábrándjai által. Voltaire, miután egy ideig a katonai
szellemmel kacérkodott volna, egész leikével a békesség
ügyének szentelte magát. Egész bámulatos tehetségét és
egész hasonlithatlan befolyását felhasználta, hogy a
háborút rósz hírbe hozza, s követőinek segítségével sike­
rült neki legbensőbb egységet hozni létre a francia és
angol legkitűnőbb szellemek között, és a régi theologiai
és katonai ellenszenv helyébe a közös törekvés rokon-
szenvét tenni.
 — 384 —

De nehány év elmúltával mindez megváltozott. A

francia forradalom ellen méltatlanúl kezdett háború,
melybe Pitt keverte hazáját, és Napóleon romlástkozó
geniusa minden reaktionár befolyást felébresztett Euró­
pában, a katonai szellem teljes nagyságában újra föléledt,
és a civilisált világ nagyobb részét halálos küzdelem
szenvedéseivel sújtotta.
Azt hiszem, hogy abban alig lehet kétség, hogy a
civilisatióban a francia bölcsészek eszményéhez való
közeledés törekvése foglaltatik. Alig lehet kétségbevonni,
hogy az értelmi mivelődés haladása a katonai szellem
hanyatlását vonja maga után, és hogy az elvek vagy
értelmi irányok közösségéből eredő eohesio a mesterséges
politikai combinatiókat hamar megveri. De más részről
az is bizonyos, hogy az értelmi rokonszenv köteléke
egyedül igen gyenge az egymás ellen harcoló szenve­
délyek hatásának megszorítására, s az egyesülés erősebb
és maradandóbb elvének felállítása a politikai gazdászat-
nak hagyatott fen.
Ezen elv a felvilágosodott önérdek. Hajdanában,
amint mondtam, a nemzetek érdekei homlokegyenest
ellenkeztek egymással. Az egyiknek megszaporodott
gazdagsága szükségképen a másikat'röviditette m eg; és
az egész kereskedelem bizonyos ingadozást mutatott,
melynél az egy részen való nyereség megfelelő veszteség
volt az ellenkező részre. Valamely nemzetet ért minden
csapás, előnyére szolgált a többieknek, mert az által
kevesbedett azoknak száma, a kik között a világ gazdag­
sága feloszlott. A vallás ugyan közbevetette magát,
és tanította az embereket, hogy mások kárán és szeren-
 — 385 —

esetlenségén nem kell örülni, és hogy érdekeiket rendel­

jék alá magasabb tekinteteknek; de azért mégis minden
nép ellensége volt szomszédjának, *) a mennyiben saját
önző érdekét követte; sőt még a legjobb időben is a
nagy testületek vezérelvei majdnem mindig önzők vajá­
nak. Eltekintve azon sok háborúktól, melyek egyenesen
a kereskedelmi viszonyok megmászásának törekvéséből
származtak, a szokásszerü antagonismus érzete által
folytonosan oly roszakarat tápláltatott, mely a legkisebb
külömbségnél lángra gyűlt.
Ezen nagy bajnak egyedüli orvosa a politikai gaz-
dászat. Ez azt tanitja, először, hogy azon felfogás,
mintha egy kereskedő nemzet csak szomszédja kára által
boldogulhatna, teljesen hamis. Továbbá tanitja, hogy
minden nemzetnek egyenesen érdekében áll annak jóllé­
te, a kivel kereskedik, éppen Ugy mint érdekében áll a
boltosnak, hogy vevői gazdagok legyenek. Végre tanitja,
hogy a világ különféle vásárai oly szoros összeköttetés­
ben állanak egymással, hogy közülök valamelyiket egé­
szen lehetetlen komolyan megzavarni, anélkül hogy
ennek rósz hatása valamennyit meg ne rázkódtassa; és
hogy Európa jelen helyzetében a kereskedelmi kötelék
oly sok, és a nemzetek érdekei annyira össze vannak
szőve egymással, hogy a háború magára a győzőre is
rendesen csapás. A politikai gazdászatnak minden követ­
kező fejlődése megvilágositotta ez igazságot, és a háború
') Maga Voltaire mondá : „Téllé est la condition hu-
maine, que souhaiter la grandeur de són pays c’est souhaiter
du mai a ses voisins . . . . II est clair, qu’un pays ne peut
gagner sans qu'un autre perd.“ (D ie t.P h il., a r t. P a trie .)
A fö lv ilág o so d ás. II. k ö t. 25
 386 —

nagyságához képest kell nőnie az ellene való ellenszenv­

nek ; s ha kitört, azon óhajtásnak , hogy amennyire
lehetséges, csak a tényleg harcolókra szorítkozzék; és az
azok elleni gyűlöletnek, a kik előidézték. Ennélfogva
minden uj kereskedelmi vállalat erősiti a béke biztosi-
tékait.
Tudom, hogy jelenleg, midőn Európa ellentétes elvek
és egyenetlen miveltségi fokok következtében majdnem
példátlan fokú nyugtalanságban szenved, az ilyféle
szemlélődések sokaknak valótlanoknak és haszontalanok­
nak tűnnek fel. S az teljesen bizonyos, hogy amíg a
nemzetek monarchákat tűrnek, a kik egy elkopott theo-
ltratia hagyományának alapján teljhatalmukat isteni
jognak tekintik, s a civilisafio fejlődését erőszakkal meg­
akadályozni főkötelességöknek tartjá1-’ gűrKrr a? állandó
hadseregnek és a vélem én vh arcoknak folyvást fen kell
maradniok. Még a legvérmesebb nemzetgazdász sem
merné előre meghatározni az időt, melyben a kard telje­
sen ismeretlen lesz. A szenvedély kitöréseit nem lehet
mindig az érdekek legfeltűnőbb kötelékeivel fékezni; az
általános irányok ellenében kivételes körülmények har­
colnak : s a kereskedelem, mely a miveit népeket az
egység kötelékével övedzi, mindig vérontással és zsar­
noksággal tört magának utat a barbárokhoz. De hogy
az európai nemzetek viszonyában történendő nagy és
mély változásra való kilátás igazolva legyen, erre nézve
csak két követelmény szükséges. Az első az, hogy az
iparos elem, mely törvényhozási korlátozások és katonai
zavargások dacára évenkint gyorsított sebességgel halad,
hivatva van arra, hogy túlnyomó befolyást gyakoroljon
 — 387

a politikára. A másik az, hogy a politikai gazdászat

alapelvei, melyeket most mindenki helyeseknek ismer el,
a ki csak tanulmányozta, egyszer mint alapigazságok
fognak valósittatni a néptömeg által. A civilisatio szöve­
vényei és fejlődései között, a szenvedély rontó befolyása,
akár jóra, akár roszra, folyvást kisebbé lesz, és az érdek
mindig több és több vezérlő befolyást nyer, hatalán nemis
az egyénekre, de legalább az államokra. Valamely nemzet
érdekei, kereskedelmi és ipari haladottságához képest,
lesznek kedvezők a békére nézve, és ennek következtében
a háború iránti szeretet kisebbedik. Ha tehát Európa
külömböző államai kereskedelmi érdekeik által szorosan
összecsatoltatnak, ha az ezen érdekeket képviselő osz­
tályok vezérlő hatalmat nyernek az országban, és ha
tökéletesen megvannak győződve azon igazságról, hogy
a háború, bárhol folyjék is, káros az ő jólétükre nézve,
akkor az európai béke biztosítéka, ha nem is tökéletes
de legalább erősebb lesz annál, melyet eddig akár a
vallás akár az emberszeretet bírt valósítani. A kereske­
delmi tevékenység és a közfelvilágosodás ily állapotában
szükségképen be kell következnie egy átalakulásnak,
és a jelen zavargások főokainak meg kell szünniök.
Ugy szintén az általam már említett két rokon mozga­
lom — a nemzetiségek jogairól szóló elv elismerése a
politikai morál alapjául, és az értelmi törekvések növekvő
hatalma, mely a katonai dicsőség bámulatát csökkenti,
megerősitené a béke érdekeit. Azonban kétségen kívül
még sok esztendőnek kell lefolyni, mig a társadalomnak
ily állapota be fog következni; vérpatakoknak kell még
folyniok, mig a politikai akadályok el fognak hárittatni.
25*
 38 8 —

mig az idegen járom alatt nyögő nemzetiségek fel fognak

szabadulni, és amig végre a haladó*tudomány szét fogja
rontani a fejedelmek és népek viszonyáról szóló theolo-
giai tanokat, melyek a leggyalázatosabb zsarnokságok
alapját, melyek az emberiség átkait képezik ; de a mily
bizonyos, hogy a mivelődés halad, ép oly bizonvosTliogy
a győzelemnek be kell következnie. A szabadság, ipar
és béke az újabb társadalomban elválaszthatlan kapcso­
latban állanak egymással, s ezeknek végleges uralma oly
mozgalomtól függ, melyet ugyan lehet hátráltatni, de
teljes lehetetlenség feltartóztatni.
Azt is meg kell jegyeznünk, hogy mig az ipart
űző népek a leggazdagabbak és legbékeszeretőbbek, egy
általános szabálynál fogva valószínűleg éppen ők fejtenek
ki legtöbb erőt a háborúban is. Ez, amint Smith Adám
megjegyezte, egyik legfontosabb külömbség az ó és új­
kori államok közt. Az előtt, midőn a háború majdnem
egészen csupán a bátorságtól függött, egy gazdag nemzet
katonai állása rendesen kedvezőtlen v o lt; mert mig a
gazdagság megvesztegette jellemét és maga ellen inge­
relte a szomszédok kapzsiságát, a veszély pillanatában
éppen nem nyújtott neki oly előnyt, melylyel a bajt
leküzdhette volna. Innét következett Karthágó, Korinth
és Tyrus — az ókori kereskedelem ezen nagy központ­
jainak bukása. Azonban a lőpor feltalálása óta és a hadi
gépek tökéletesedése óta a háború nagy mértékben a
mechanikai géniustól, s mindenek felett pénzbeli bőség­
től függött, és ezért az irány a hatalom egyensúlyától
folyvást azon nemzetek felé hajlik, melyek leginkább
vannak érdekelve a béke fentartásában.
 — 3 89 —

Azon befolyás, melyet a politikai gazdászat egy

közös érdek által a külömböző államok egyesülésére
gyakorol, ngyanazon állam külömböző osztályai közötti
viszonyokban is nyilatkozik. Valóban nem túlzás, ha azt
mondjuk, hogy e tudomány elveinek széles elterjedése
igen lényeges dolog, ha a demokratia más akar lenni
mint veszélyes baj. Mert ha a szegény nép tömegei a
tudatlanság dermedtségéből fölélednek, és vizsgálni kez­
dik állásukat a társadalom fokozataiban, akkor a tulaj­
don majdnem bizonyosan úgy fog nekik feltűnni, mint
anomalia és igazságtalanság. Azon fogalomtól, hogy az
emberek mindnyájan szabadoknak és egyenlőknek szü­
lettek, csakhamar azon meggyőződéshez fognak jutni,
hogy az emberek mindnyájan egyenlő joggal születtek
e világ javaira. Paley csalódhatott, midőn a tulajdon­
jogok végleges alapjául az általános hasznosságot tekinté,
de más alap bizonnyára nem fog azok elismerésével
találkozni, még a szegénységgel küzdve sem, a kik az
államban a főhatalmat elnyerték. A tulajdonjogot köz­
vetve vagy közvetlenül sértő rendszabályok hosszú sora,
melyeket a francia demokratia népszerűtlenekké tett, *)
és a tőké és munka közötti természetes ellenségeskedés­
ről való fogalom, mely a szárazföld munkás osztályaiban
annyira el van terjedve, elegendők nagy nyugtalanság
okozására azoknál, a kik meggyőződtek a felől, hogy a
demokratia a politikai fejlődés legvégsőbb formája. E
bajon csakis a politikai gazdászat képes segiteni. Ez
') Részletesen van ez leírva Chevalliertőí egy 1848-ban
igen ügyesen irt ily cimü munkájában : „ L e tre s su r l’O rga-
n i s a tio n d u T ra v a il."
 — 390 —
ugyan nem tartja az optimismust vagy a íatalismust,
mint némelyek képzelték, s alig lehet kétség, hogy annak
túlnyomóságra jutása sok tekintetben uj irányt kényte­
len adni a gazdagság csatornáinak, az által, hogy oly
kiadásokat szüntet meg, melyek sokáig különös tiszte­
letben állottak, és amelynek egészen más sziliben fognak
feltűnni, ha általában haszontalanoknak vagy károsaknak
fognak ismertetni a társadalomra nézve. J) Azt sem

’) A szegényeknek legfőbb érdeke az, hogy a nemzet-

vagyonnak lehető nagyrésze tőkévé változtassák, vagy más
szavakkal, unproductiv csatornákból productivekba vezettessék.
A gyémánt és aranyékesség alakjábani gazdagság, semmi
hatással sincs a munkadijra. Az ünnepélyeknél vagy pompák­
nál kifejtett gazdagság kétségen kívül hajt hasznot azoknak,
a kik rendezték, de a közönségnek nem szolgál javára, mert
a bevásárlóit cikkek használat után elvesztik beesőket. Ha az
igy kiadott összegek productiv célokra fordittattak volna,
akkor minden használat után reprodukáltatnának és a társa­
dalomra nézve ismét hásznosittatnának ; éz azok, a kik élel­
müket annak készítésével keresik, ami az emberiségre nézve
haszontalan, productiv vállalatokra forditnák erejüket. De
ezen okoskodás a következő tekintetek által javítandó : elő­
ször — a gazdagság eszköz, és nem cél, célja a boldogság;
s ennélfogva célnélküli összebalmozása észellenes. A kiadások
némely módjai (pl. nyilvános mulatságok) melyek bizonyos
mérték szerint Ítélve nagyon alacsonyak, más szempontból
igen magasak lehetnek. Az élvezet nagysága és elterjedése,
melyet nyújtanak, kárpótolja mulékonyságát. Másodszor, van
nem anyagi természetű dolog is. A művészet és tudomány
birodalmában te tt kiadások, melyek a közönség anyagi gaz­
dagságát semmiben sem szaporítják, nemcsak élvezetet nyújt­
hatnak, hanem a jövőre is az élvezet és haladás forrásaivá
lehetnek. Harmadszor, a kitünési ösztön a magasabb rangra
 — 391

tanítja, hogy a gazdagok és szegények érdekei oly érte-

értelemben egyek, hogy a munkás bére és urának haszna
együtt kénytelenek nőni és esni, — a tény inkább az
ellenkező. Továbbá azt sem tanítja, hogy valamely állam
egészen képtelen volna a gazdagság felosztását szabályoz­
ni, mert e tekintetben az öröködési törvények és a meg­
adóztatás módja óriási befolyással bírnak. De amit
bebizonyít, a z : hogy a munkabér oly szükségképen ama
viszonytól függ, mely a munka fizetésére kiadott összeg
és a vele osztozkodók száma között van, miszerint a
kormánynak a munkabér állandó emelésére tett minden
törekvése végtére éppen azon osztályokra nézve káros,
melyeknek javát célozta. Bebizonyítja, hogy a munkás
osztályok anyagi emelkedése a tőkének a lakosságénál
gyorsabb növekedésétől függ, és hogy ez csak akkor
lehet biztos, ha a munkás egy részről tartózkodás által
őrizkedik túlságos gyarapodástól, és már részről, a pro-
ductio teljes felbátoritása' által, mely magában foglalja a
tőkepénzesek tökéletes tám ogatását; mert aki nem biztos
abban, hogy amit szerzett, azt meg is fogja tartani, az
vagy soha sem fog szerezni, vagy jövedelem nélkül rejti

emelkedés vágyából ered, és e rang vonzereje az emberek

nagyobb részénél az azt követő pompában fekszik; Ugy hogy
a kiadás, mely közvetlenül inproductiv, közvetve nagyon pro-
duetiv lehet. Azon felül tekintetbe kell vennünk a fényűzés
rögtöni kitöréseinek hatását a történelem külömböző korsza­
kaiban, és annak külömböző hatását az erkölcsre. Ezen szem­
pontból a legelőnyösöbb kiadás kérdése nagyon bonyolódott,
és változik a külömböző körülményekkel. De a politikai gaz-
dászat általános szabályként oda irányul, kogy a kérkedő
fényűzés elnyomassák.
 392 —

el vagyonát. Más szóval a politikai gazdászat minden

kétségen felől bizonyltja, hogy ha a gazdagok vagyona
lefoglaltatnék s a szegények között szétosztatnék, e
rendszabály az utóbbiakra nézve végre a legborzasztóbb
katastrófát idézné elő.
Ama nagy igazság, hogy pénzügyi szempontból,
kevés kivétellel, minden nemzet, kereskedés vagy fog­
lalkozás érdekelve van minden másnak jóléte által, a
politikai gazdászat x) minden uj fejlődésével világosabbá
lesz, s lehetetlen nagy erkölcsi befolyást nem gyakorolnia
a társadalomra. Mert ámbár a csupán érdekközösségen
alapuló cselekedetek öszhangzása magában véve semmi
erkölcsi becscsel nem bir, hatásuk az egyenetlenség
némely főokainak megszüntetésére nézve mégis igen
fontos. És valóban az emberi természet úgy van alkotva,
hogy a testületeknek lehetetlen egy közös érdek érzeté­
ben együtt működniük anélkül, hogy köztük a barátság
forró érzelme ne támadna. Közös törekvések és remények
a rokonszenv kötelékével kapcsolják össze az embereket.
Minden egyes megszokja lassan, hogy mások javára való
tekintettel dolgozzék és az indulat egysége helyettesíti
vagy megszentesiti rendesen az érdekek egységét. Az
ekképen támadt érzelem kétségen kivül erkölcsi érzelem;
és ha nem egészen oly erős mint az, mely közvetlenül a

') Legalább Sayig, kinek (Sismondi és, Malthus által

állított tulnépesedési tan elleni munkája T h é o r ie des Dé-
b o u c h é s ez igazság legfőbb bizonyítékául tekinthető. Első
iró, ki a más nemzetekkel összeköttetésben álló nemzetek
érdekeinek egységét kiemelte, Dudley North volt, a keres­
kedelemről 1691-ben kiadott híres könyvében.
 393 —

lelkesedés ösztöne által támadt, de sokkal általánosabb,

egyenlőbb, s egészben véve talán jótékonyabb az embe­
riségre nézve.
Könnyű volna kimutatni, hogy a politikai gazdászat
a nemzeti jólét valódi okainak földerítése által több erköl­
csi Ítéleteinkben lényeges változtatásokat eszközölt vagy
eszközöl. Ilyen például a pazarlás és fösvénység a fiatal
könnyelműség és oktalan házasság viszonylagos állásának
változása az erkölcsi skálában; ilyenek azon fontos vál­
tozások is, melyek Defoe, Ricci és Malthus iratai folytán
a részvét fogalmában történtek. Azonban jelen felada­
tomhoz képest elegendő lesz megjelölnöm azon uralkodó
irányt, melyet ezen speculatiók előidéztek, hogy meg­
erősítse a vélemények azon osztályát és a bölcsészet
azon színezetét, melyeknek leginkább kedvez. E pontra
nézve alig foroghat fen kétség. Újra meg újra elismer­
tetett, hogy a politikai gazdászat a leghatározottabb
tagadása az önkinzásnak.
A mit asketikai és industrialis philosophiának le­
hetett nevezni, az mindenkor legfontosabb két részét
képezte az emberi véleményeknek; és minthogy minde-
nik igen sok erkölcsi és értelmi következményeket von
maga után, történelmük az értelmi haladásnak majdnem
minden pontjával érintkezésben áll. Az első bölcsészeinek
jelszava az önkinzás ; a másodiké a fejlődés. Az első keves­
bíteni, a második sokasitani törekszik a vágyakat; az
első a bolondságot kedélyállapotnak ismeri el, s azt egye­
nesen a kedélyre hatás által akarja elérni; a második
pedig a külső körülményekre való hatás által kíván bol­
dogulni. Az első, minél nagyobb tért nyitván az indu­
 — 394 —

latnak, a legelszántabb embereket hozta létre ; a második,

a társadalom egyesitett tevékenységét szabályozván, a
lehető legmagasabb társadalmi kiegyezést hozza létre.
Az első az ázsiai és egyptomi civilisatiéval, a második
az európai civilisatiéval bizonyult be rokonnak.
A negyedik század kezdete óta, midőn a szerze­
tesség először hozatott be Aegyptomból a keresztyén-
ségbe,') majdnem a reformatióig mindenütt túlnyomó
volt az asketikus elmélet. A sz. Antonius és sz. Pacho-
mius példája, és sz. Hieronimus és sz. Basilius iratai által
előidézett mozgalom mintegy két századdal utóbb teljes
szervezetet nyert sz. Benedek által. A keresztes hadjá­
ratok és sz. Bernhard előidézték a lovagrendeket; sz.
Brúnó tanát, a karthausiakat, a tizenharmadik század
vallásos küzdelmeit, a franciskanusokat, dominikánuso­
kat és karmelitákat; 2) a reformatio összeütközését, a
theatinusokat és a jezsuitákat. Az utolsó század kivéte-
>) A Philo által (De V ita C o n te m p la tiv a ) említett
therapeuták valószínűleg pogányok voltak; Ázsiában és Afri­
kában mindig volt a keresztyénihez hasonló formájú szerze­
tesség. A buddhaisták borzasztó önostorzása vetekedett a ke­
resztyének minden sektáival, és a nőnem iránti idegenkedés
ép oly nagy volt a pogány mint a keresztyén anachoretáknál.
Némely siami pogány szenteskedő szabályul tette, hogy soha­
sem tart tyúkokat, mivel azok nőneműek. (Bayle, N o u v e lles
L e ttre s , l e t t r e XXI.) Némely syriai keresztyének hasonló
böleseségből azt határozták, hogy nőstény állalmi üst soha sem
esznek. (D. o.)
2) A karmeliták azelőtt a Karmel hegyén laktak, s
eredetöket Éliás prófétára vitték vissza; a tizenharmadik
században Európába költöztek, újra szervezték magokat, és
megszaporodtak.
 — 3 95 —

lével, mely alatt a szerzetesek ellen némi ellenzék támadt*

ezen egész hosszú időszak az önkinzás elvének tiszteletét
képviselte, mint oly főtypust, mellyel a hősiesség minden
formái teimészetesen egyesültek és összeolvadtak.
Ha ez időszakot összehasonlítjuk a három utolsó
századdal, akkor az ellentét igen szembeszökő. Azelőtt
az asketismus az erkölcsi méltóság legmagasabb fokának
tartatott, és azon arányban szaporodtak a kolostorok, a
mint valamely társadalom a tökéletesség ezen fogalma
iránt hangolva volt. Jelenleg a kolostorok eltörlése, mint
a haladó civilisatio folytonos kísérője, közvetlen követ­
kezménye a nemzeti haladás minden fontos mozgal­
mának. Az asketismus ellen legelőször a protestantismuá
tiltakozott; de a kolostorok vagyonának a tizenhatodik
században megkezdődött és akkoriban legnagyobb szent­
ségtörésnek tartott elkobzását azóta majdnem minden
európai katholikus kormány követte. Nemcsak Fraiicíd-
ország akkor, midőn a katholicismus megvettetett, hanem
maga Austria és Spanyolország is ezen útra tért. Aus-
triai II. József nem kevesebb mint 184 kolostort törült
el és több mint két millió forint értékű vagyont foglalt
le; 1830. és 1835. évek között állítólag 3000 kolostort
szüntettek be Európában; Lengyelországban pedig 1841-
ben 187-et.') És ez események, valamint újabban az
Italiában történtek is, nagyobbára nem a szerzetesek
által elkövetett botrányok következtében történtek, ha­
nem csupán csak a közvélemény nyilatkozatai voltak,

') Montalembert, M oines d’O c c id e n t, Introd. pp.

199, 200.
 396 -
mely a szerzetesi életet megvetendőnek és gyalázatosnak
tartotta.
politikai gazdászat ezen iparos civilisatiónak
értelmi kifejezése ; és nem sokat mondunk, ha azt állít­
juk, hogy az az emberi haladás teljes elméletét mutatja,
mely elmélet egyenes ellentétben áll az önkinzás elmé­
letével. Ennek szempontjából minden értelmi és társa­
dalmi fejlődésnek alapja a gazdagság; mert a mig az
emberek oly helyzetben vannak, hogy mindnyájan élel­
mükért kénytelenek dolgozni, addig a haladás lehetetlen.
Ezért a tőke gyűjtés első lénés a civilisatióhoz. és ezen
gyűjtés főleg a szükséglet
lamely ország lakói megelé0
az élet fentartásához szükséges, akkor a munkának csak
minimumát fogják végezni; nem fognak állandó és ki­
tartó erőt kifejteni állapotuk javítására, és minthogy
sokasodásuk kevés vagy semmi gátat nem talál, számuk
gyorsabban fog növekedni, mint a fentartás eszközei s
végre a legborzasztóbb nyomorra jutnak. Hogy egy ilyen
nép felrázassék barbarismusából, arra nézve legelső
szükség, hogy állapotával elégedetlenné tétessék. Mihelyt
szükségeinek mértéke nagyobbodott, mihelyt oda jutott,
hogy az élet némi kényelmét szükségesnek tekintse,
beáll a takarékosság és önmérséklés szokása, s megkez­
dődik az anyagi haladás. De az lehetetlen, hogy az em­
berek ez által kielégítsék szükségleteiket. Vágyaik lát-
köre mindig szélesebbé lesz. Minden kielégített óhajtás
sok mást idéz elő, és uj törekvések támadnak és a társa­
dalom folytonos haladása biztosítva van. A fényűzés
légkörében, melyet magasabb jólét idéz elő, finomabb
 — 397
ízlés, szép iránti fogékonyság és értelmi törekvések jön­
nek létre. Oly tehetségek ébrednek fel, melyek addig
szunnyadtak, az emberi tevékenység uj irányokat nyer,
és a gazdagság utáni vágy ösztöne alatt az emberek a
jólét folytán támadt minden uj szükségletet ki akarnak
elégíteni. Ekképen virágzik fel nagyobbára a művészet,
irodalom és tudomány és a civilisatiónak minden finom­
ságai és müvei és mindazon találmányok, melyek az
emberiség fájdalmait szeliditették, örömeit pedig szapo­
rították. És ugyanazon elv, mely teremti a civilisatiót,
teremti egyszersmind a szabadságot, és szabályozza és
fen tartja az erkölcsiséget is. A szegényebb osztályok
megszűnnek uraik gyámoltalan eszközei lenni, ennek
következtében munkájok keresettebbé lesz. A politikai
gazdászat által kárhoztatott rabszolgaság lassankint
megszűnik. A munkához csatolt gyalázat fogalma elvész.
A háború, mint bolondság, és a zsarnokság, mint a tulaj­
donjog elleni merény elnyomatik. A közös érdekek
érzelme egyesíti az emberiség külömböző osztályait, és
azon meggyőződés, hogy minden nemzetnek azon pro-
ductio módjára kell fordítania tevékenységét, melyre a
természettől leginkább van hivatva, oly munkafelosztást
hoz létre, mely a népeket egymástól függővé teszi. Az
iparos foglalkozás befolyása alatt a szenvedélyek elnyo­
matnak, a régi harcias szokások elmúlnak, a törvény
iránti tisztelet, mások érdekeinek tekintetbe vétele, a
jellem józansága és szilárdsága ajánlva hirdettetnek. A
valódi jelesség uj becsét, a pazarlás uj veszedelmet szerez
magának. Az ízlés úgy alakul, hogy kevésbé kedveli a
nagy, mint inkább az egyenlő élvezeteket, és minthogy
 — 398

a jelesség mértéke a hasznosság fokától függ, a képzelt

bűnök és erények egész tömege, melyeket a tudatlanság
hozott létre, csendesen eltűnik.
Ez. vagy legalább ehez hasonló a haladásnak azon
képlete, melyet a politikai gazdászat felmutat. Ez lénye­
gesen külömbözik a legtöbb erkölcstanitó képleteitől
azon tény által, hogy eredménye nem függ annyira az
emberek természetének gyökeres átváltozásától, nem a
lelkesedés semmiféle olyan mozgalmától, mely tartamára
nézve mindig mulékonv, körére nézve pedig korlátolt,
hanem csupán a tudomány elterjedésétől. Ha az emberi
természetet minden hibáival tekintjük, akkor azt tapasz­
taljuk, hogy a felvilágosodott önérdeknek először a cse­
lekedetekre, aztán az emberek jellemére való befolyása,
elegendő arra, hogy a civilisatiónak egész épületét össze­
állítsuk ; és ha ezen elv elvétetnék tőle, azonnal minden
porba omlanék. Az egyenetlenségnek, a féltékenységnek,
a civakodásnak, az emberek kielégithetlen vágyainak,
mindezeknek van helyök az élet háztartásában, és az
emberi haladás minden következő fejlődése azok játé­
kából és civódásából fejlik ki. Ha tehát az önkinzó, a ki
az emberiséget egészen romlottnak hirdeti, ki akarja
irtani legtermészetesebb szenvedélyeit, elnyomni tehet­
ségeinek kifejtését, lerontani Ízlésének fejleszthetését, és
megakadályozni természetének folyamát és ösztönét,
akkor a civilisatió tulajdonképi erejét és erélyét támadja
meg. Innét van azon szomorú sivár dermedtség, mely
ama kort jellemzi, melyben az önkinzás uralkodó volt, mig
a legmagasb tökély fokára jutott civilisatiók, a régi görög
és az újabb európai civilisatió, nagyon ellenkezők vele.
 399 —

Érdekes följegyezni, hogy az önkinzás iránti ellen­

szenv e két korszakban mily külömböző módon jött
létre. Az elsőben főként az öszhang és teljes fejlődés
érzelmének és mindenek felett a természeti szépség szen­
vedélyes bámulatának tulajdonítandó, melyek nagyban
elősegittettek a művészet által. A legszebb női alakok
szobrai, akkor az istennők szobrai közé állíttattak, és az
atlétái játékok a férfi alak arányosságát és szépségét a
tökély legmagasabb typusává tették. „Tökéletes testben
tökéletes lélek “ ez volt a bölcsészek eszménye, és az első
majdnem a másodiknak feltételéül tekintetett. Oszhaug-
zatosan kifejlett férfiasság, aránytalanság, hiba és túlzás
nélkül — amaz istentypus, melyben ugyanazon isteni
erély hasonló erővel látszott keresztül rezdülni minden
testi és szellemi tehetségeken, egy egységes hatalomnak
fensége, mely soha nem zavarja meg az egésznek egyen
súlyát vagy arányosságát, a régi görögöknél valószínűleg
többre becsültetett, és gyakrabban kiemeltetett, mint
bármely más későbbi civilisatióban.
Az újabb népeknél ellenben a fejlődés törvénye
inkább társadalmi mint egyéni természetű, és a mint
láttuk, az iparos elem emelkedésétől függ. Ha azon
utóbbi nehány század történelmét vizsgáljuk, a mióta az
olasz köztársaságok nagy mértékben fölélesztették a ke­
reskedelmet, vagy a mióta a portugallok iparvállalataik
érdekében először alapítottak egy nagy gyarmat-biro­
dalmat, *) akkor azt tapasztaljuk, hogy ezen érdekek
') A régi plieniciai gyarmatok és egynéhány más ke­
vésbé jelentékeny gyarmaton ugyan űztek kereskedést, de
legnagyobb részük, vagy a barbar népeknek a kivándorlás
 — 400 —

mindig uralkodók voltak minden háborúban, törvény-

hozásban és diplomatiában, és hogy a hasznosság böl­
cseleté, mely az iparszellemnek leghívebb kifejezése,
megfelelő állást nyert a gondolkodás spherájában. Támo-
gattatik ez az inductiv bölcsészet emelkedése által, mely
mindig kiválólag az anyagi előnyökre öszpontositá erejét.
Támogattatik a politikai életből származó gondolkodás-
módoknak minden osztályokban való elterjedése által, a
mi a politikai szabadság kiterjesztésének következménye.
Támogattatik egyszersmind azon nagy moralisták kuta­
tásai által is, a kik Cumberland óta kiválólag annak
bebizonyításán törekedtek, hogy az erény a boldogság
feltétele, miből az emberek logikátlanul, de nem termé­
szetellenesen azt következtették, hogy annak, a mi nem
használ, semmi erkölcse, becse sem lehet. ')
Az utilitarismus roppant fontossága a fanatismus
bajainak orvoslására, az önkinzás folytán eltompult
tehetségek fölélesztésére, és egy egyszerű, általános

iránti szeretetéből, vagy a túlnépesedésből, vagy a megtámad-

tatástóli félelemből, vagy hóditásvágyból származott. A hadi
gyarmatrendszernek iparos általi helyettesítése egyik legne­
vezetesebb változás a történelemben, és egészben véve talán
csak azon portugall gyarmatbirodalomtól lehet keltezni, me­
lyet Vasco de Gama alapított és Albuquerqui megszilárdított.
') Egy nagy nemzetgazdász most már igen ritka köny­
vében ezt mondja: „Toute vertu qui n’a pás l’utilité pour
objet immédiat me pacait futile, ridicule. parcille á cette
perfection de Tál apóin qui consiste á se tenir sur un seul
pied plusieurs années de suite, ou dans quelque autre mor-
lification nuisible a lui-méme, inutile aux antres, et que són
Dieu mérne dóit regarder enpitié.“ (J. B. Say, Olbie, p. 81.)
 — 401 —

életelv felállítására nézve, világosan ki lett mutatva. Az

elfogadott theologiai tanokkal való összeolvadhatása alig
lesz kétséges azok előtt, a kik emlékeznek, hogy Paley
az ő morálbölcsészetének sarkkövéül tette, azt állitván,
hogy a jövő jutalom reménye természetes elve az erény­
nek. Sőt azon kevés politikai gazdászoknak egyike is, a
ki tudományának theologiai szint akart adni, azt állí­
totta, hogy a gazdászati és vallásos haladás törvényei
ugyanazok, a mennyiben mindkettőnek célja az önmeg­
tagadás. *) De az ily rendszer hibái elég világosan nyi­
latkoznak, és ezek nagy mértékben a felvilágosodás
hibái is. A hasznosság talán a legmagasabb motívum,
melyet az ész felfoghat. Az örömök feláldozása és a
fájdalom elszenvedése csak akkor észszerű, ha némi ki­
egyenlítő előny várható belőle. Ama török atheistának
magatartása, a ki azt hívén, hogy a halál örök álom,
még a máglyán sem akarta visszavonni szavát, miáltal
életét megmenthette volna, s minden rábeszélésre azt
felelte, „ámbár semmi jutalomra nincs kilátásom, mégis
az igazság szeretete által kényszerítve érzem magamat,
hogy érette meghaljak,* az ész előtt kimagyarázhatlan
bolondságnak látszik; és csak egy magasabb lelki tehet­
ségre való hivatkozás által fog feltűnni igazi fényében,
mint az erénynek legdicsőbb formája. Csak az erkölcsi
és vallásos érzék nyújthat fogalmat a tiszta önzetlen­
ségről. Valóban ez a mi legnemesebb birtokunk, az isteni
szikra, mely bennünk él, az isteni képmás kinyomata és

') Perin, La R ic h e s s e d a n s les S o c ié té s C hre-

tie n n e s .
A fölvilágosodás. II. köt. 26
 — 402 —

minden hősiesség elve. A hol ez nincs kifejtve, ott a ci-

vilisatió, bármily magas legyen is általánossága, meg
van zsibbasztva és csonkítva.
Azon átalakulások bosszú sorában, melyeket tár­
gyaltunk, van oly kettő, melyek az emberi természet
ezen hősies oldalára nézve igen kedvezők voltak. E te­
kintetben azon körülmény, hogy a tévelygés bűnös
voltának theologiai felfogása helyett az igazságnak, mint
ilyennek, bölcsészeti felfogása állíttatott fel, világos nye­
reség volt; és azon politikai mozgalom, mely főleg a
rationalismus szellemének a politikába való behozatalából
származott, támasztott és támasztja most is az önfelál­
dozás néhány legdicsőbb példáját. Azonban egészben
véve alig lehet kétségbe vonni, hogy ezen befolyások
általános iránya nem kedvező a lelkesedésre, és hogy ez
irány mind a cselekedetekben, mind a szemlélődésekben
fájdalmasan nyilatkozik. A réginél sokkal magasabb fokú
általános jelesség mellett a mi korunk látható hanyatlá­
sát mutatja az önfeláldozás szellemének, és természetünk
költőibb vagy vallásos része becsülésének. Az önfelál­
dozás története az utolsó 1800 esztendő alatt kiválólag
a keresztyénség világra való hatásának története. A
tudatlanság és tévelygés kétségen kívül gyakran vezették
a hősies szellemet rósz mederbe, s olykor-olykor sok bajt
okoztak vele az emberiségnek; de a keresztyén hitnek
erkölcsi typusa és szépsége tágabb fogalmai és meg­
győző ereje volt az, mely főleg létrehozta, és az ő befo­
lyásának köszönhetni, hogy állandólag feltarthatja magát.
E tekintetben a keresztyénség hatalma csak az emberi
természet megsemmisítésével sziinhetik m eg; de vannak
 — 40 3 —

időszakok, melyekben aránylag csekély. A loyalitás régi

szellemének hanyatlása, az önkinzás megsemmisítése, és
a részvét határainak körvonalozása, melyek az anyagi
civilisatió növekvő fejlődéséből szükségképen származtak,
képviselik az önfeláldozás birodalmába való folytonos
betöréseket, melyek nagyon tökéletlenül vannak pótolva,
és a mi korunknak oly nyerészkedő, megvásárolható és
hősietlen jellemet kölcsönöztek, mely mélyen megszo-
moritó. Egészséges civilisatió kettős tényezőt foglal
magában — nagy embertömegek hatását, melyek koruk­
kal úsznak s végre vezéreiket is vezetik; — és a láng-
lelkü és hősies férfiak hatását a tömegre, a mennyiben
ezeket magasabb fokra emelik, nemesebb indokokhoz és
szélesebb elvekhez szoktatják és az általános folyamot
ha nem is egészen vezetik, de legalább módosítják. Ezen
hatási formák elseje most nagy tökéletességet mutat. A
másodiknak csak igen kevés befolyása van a gyakorlati
életre és a speculatióban majdnem mellőzve van. A tár­
sadalomnak fokonkénti fejlődése, a nagy testületeknek
szervezett működése a hasznossági indokok hatása alatt
bámulatosan nyilatkozik; de nagy egyéniségek ritkán és
lassan hatnak a világra. A speculativ bölcsészet törté­
nete szintén megfelelő színezetet mutat. A utilitarismus
és a metaphisikának ama rendszerei között, melyek ter­
mészetünk eredeti erejét nagyon korlátozzák és röviditik,
mindig benső összeköttetés létezett, mivel ezek az emberi
szellemet csak arra tartják képesnek, hogy a kívülről
kapott eszméket felfogja, rendezze és átalakítsa. A ki
azt állítja, hogy minden eszméink külbehatások folytán
támadnak, az, ha következetes akar maradni, mindig a
26*
 — 404 —

hasznosságot fogja az erény végső elvévé tenni, mivel

rendszerénél fogva soha nem emelkedhetik önzetlen fo­
galm akig;1) s más részről rendesen azt fogjuk tapasz­
talni, hogy a sensualista iskola, és a materialismus,
melyet az utilitarismus szült, oly időben keletkeztek,
midőn az indokok mértéke csekély volt, és midőn a
hősiességnek és tiszta lelkesedésnek kevés befolyása volt.
Az élet közvetlen okairól, és a szellem és anyag termé­
szetéről és határairól való jelen teljes tudatlanságunkban
e vizsgálódás talán legkielégitőbb érveket nyújt a spiri-
tualismus javára; és azt a kor erkölcsi állapotának
jeléül vehetjük, ha akár a spiritualismus, akár a mate­
rialismus túlnyomósága különös jelentőségre jutott. Je­
lenleg az utóbbihoz való hajlam sokkal feltűnőbb, sem­
hogy bármely figyelmes vizsgáló szemét kikerülné. A
múlt század materialismusa elleni visszahatás, melyet
Angolországban a német és skót bölcsészet, Franciaor­
szágban pedig a cartesianismus föléledése képviselt,
mely a góth épitészet iránt uj bámulatot k ö ltö tt; az iro­
dalomban, Popé és Voltaire rideg intellectualismusa
helyett oly költői iskolát létesített, mely hatalmasan
szólott a szenvedélyekhez és a képzelemhez; és a val­
lásban a mély bünérzet, mely kiilömböző formákban

') Amint Stael asszony mondá : „La morálé fondée sur

l’intérét, si fortement préchée pár les écrivains frantjais du
dernier siécle, est dans une connexion intimé avec la meta-
physique, qui attribue toutes nos idées a des sensations.“
(L’A llem ag n e). Azt hiszem, hogy a kik a bölcsészet törté­
nelmében jártasok, azok mindnyájan el fogják ismerni, hogy
ez mély igazság.
 405 —

mind a régi evangélikusoknál mind a régi tracta-

rianusoknál elterjedt, most mindenfelé eltűnik. An­
golországban a tapasztalati bölcsészet, melyet Hume
túlhajtott és melyet Európa legkitűnőbb élő böl­
csészei követnek, bámulatos gyorsasággal emelkedett
uralomra, és a speculatióban most majdnem túlnyomó-
ságra jutott. Franciaországban a spiritualismus elleni
visszahatás és a bevallott materialismus felé hajló irány,
a mint azt Comte, ') Renan és Taine irataik képviselik,
alig gyengébbek, mint voltak a múlt század vége felé;
mig Schoppenhauer és Büchner vezérlete alatt, még
maga Németország, a metaphysikának ezen választott
országa is, határozottan ugyanazon irányban halad előre.
Ez azon árny, mely a felvilágosodás történelme
által nyújtott, külömben fényes képet elhomályositja. A

‘) Igaz ugyan, hogy a positiv iskolának főelve azon

állítás, hogy az emberi tehetségek korlátozása a tünemények
egymásra következésének tanulmányozása, és hogy azért nem
bírjuk kikutatni okaikat; és Littré, Comte műveinek legújabb
kiadásához irt előszavában kiemelte az elvet annak kimuta­
tására, hogy a positivismus nincs érintve a materalismus elleni
bizonyítékok által. De az tény, hogy a fő positivisták beval­
lott materialisták. A metaphysikának, mint a physiologiától
egészen külömböző tndománynak tagadása magában foglalja
vagy majdnem magában foglalja a materialismust, és az iskola
iránya az utóbbi években, nézetem szerint mindig oda ment
ki, hogy a kételkedés helyére egyenes tagadást tegyen. Ne­
hány jó észrevétel foglaltatik erről egy ily cimű igen világos-
san és ügyesen irt könyvecskében: Le M a te r ia lis m e Con-
te m p o ra in e Paul Janettől, akinek (Laisset halála óta) úgy
látszik főleg kellett védelmeznie a spiritualismust Franczia-
országban.
 — 406 —

boszorkányokban való hit lerontását, a vallásos üldözés

megszűnését, a jövő büntetésről képezett borzasztó fo­
galmak eltűnését, melyek az emberek képzelő tehetségét
megrontották és jellemét századokon át megmérgezték,
az elnyomott nemzetiségek fölszabaditását, a tévelygés bű­
nös voltában való hit eltörlését, mely az értelmi haladást,
és az önkinzás elvetését, mely az anyagi haladást aka­
dályozta, joggal lehet a civilisatió legnagyobbszerü dia­
dalainak tekinteni; de ha azon szives készségre tekintünk
vissza, melylyel némely régibb időszakokban az emberek
minden anyagi és értelmi érdekeiket feláldozták azért, a
mit igaznak hittek, és ha azon nyugodt biztosságra gon­
dolunk, melyet jutalmul nyertek, akkor lehetetlen elta­
gadni, hogy haladásunk folytán valamit veszítettünk is.
 *•

/
V