A három részre szakadt

Magyarország kora
1541-1700
Reneszánsztól a barokk korig
 A kor jellemzői
• Tekintélytisztelet, a rendi szellem erős (nemesség, papság, közrendűek)
• Buda szerepe háttérbe kerül, sínylődik a török alatt, Bécs a gazdasági és
kulturális központ, a Habsburg királyok székhelye – vakító pompa, szigorú
spanyol etikett, nemzetközi udvar
• Erdély fontossága – az „igazi” magyar központ, ebben az időszakban aranykorát
éli – Gyulafehérvár a fejedelmi élet színhelye, pompás palota - nyugati (bécsi,
majd olasz, német) mintára, de szerényebben, a fejedelemasszonynak nem
jelentős az udvartartása
• Heves vallási élet: reformáció, ellenreformáció kora
•
•
 A főúri réteg élete
• Új főúri családok jelennek meg : Thurzó, Zrínyi, Esterházy, Pálffy, Wesselényi, Nádasdy – a bécsi udvarhoz hűek
• A várak még mindig a védelmet szolgálják, a kényelem nem minden esetben fontos, a bútorzat sok esetben még egyszerű (ínséges
időszak), 5-6 szoba, melléképületek, díszkertek, már üvegablakok, szőnyeg, kárpit borítások, nem stílusos bútorok.
• A férfiak háborúkban, hiányukban a nagyasszonyok vezetik a háztartást (konyha irányítása, kézimunka), de olykor a várat is védik, a 9-10
éves gyerekek más főrangúak udvarában nevelkednek
• Családalapítás: a fiús családok kezdeményezik a lánykérést (írásban), kézfogó, gyűrűváltás (köves gyűrű), házassági szerződés – mindezt
nagy pompával, egymást túllicitálva, idővel szabályok korlátozzák a költekezést
• A temetés: „a magyar tud a legszebben meghalni”, a vígan távozás jellemző, mulatságok, fekete v lila gyászruha, síremlék állítás
• Divatos lett a vendégjárás (vagy vendégfogás), minél többet ül a vendég, annál imponálóbb. A 17. században az ebéd reggel 10 helyett
már 12-kor, vacsora 6 helyett 7 órakor, a lakomákon ültetési rend, 2-3 napos lakomák, óntányérokban felszolgált mesterfogások
(ezüst csak a királynál)
• Időtöltés: a lovaglás, vadászat, solymászat, álarcos mulatság (olasz hatás), kocka helyett kártya, fürdőzés (saját medence, hévizek),
ritkábban irodalom, tudomány művelése (Pázmány Péter, Balassi , Zrínyi kora)
 A köznemesség élete
• A köznemesség kis birtokon, kis jövedelemmel rendelkező növekvő tömeg (pár száz forintért
vehettek nemesi rangot), megviselte a török dúlás. Erősődő vagyonszerzési vágy, izzó
hazaszeretet, de közben züllő társadalmi réteg, egy része nem harcol, nem tanul, van aki
kereskedett, eltávolodnak a főúri rétegtől, egyesek jobbágysorba kerülnek.
• A falusi nemes háza egyszerű (szoba, konyha, kamra), vályogból, fából, udvari épületekkel,
olcsó bútorzat, de már volt fürdőkád sok helyen. A családi élet központja a nő, gyereket szül,
nevel, háztartást vezet, alárendelt, magázza férjét, míg az tegezheti az „asszonállatot”.
Elvárás, hogy az asszony nyájas vendégfogadó legyen, meggondoltan beszéljen, ne
avatkozzon ura ügyeibe, járjon takarosan, másképp „semmi nem menti meg a sudár pálcától”.
A férfiak durvák, iszákosak, sok esetben analfabéták. Később, a 17. században finomodik a
helyzet.
• Gyenge műveltség (kalendáriumot, népkönyvet olvasnak), jellemző a babonaság,
boszorkányokban hisznek, csak 17. század végére alakul műveltebb réteg, aki külföldön tanul
 A városi polgárság élete
• Rétegzett társadalom: magasrendű hivatalnokok, jómódú kereskedők, iparosok, illetve szegényebb osztály. Gőg
és osztályönérzet jellemző, pl büntetik, ha egy úr a szolgájának kezet nyújt.
• A várost a városi tanács (magisztrátus) vezeti, a bíróval, szilárd jellemű emberek - nagy hangsúlyt fektetnek az
erkölcs megőrzésére, beleszólnak a polgárok életébe: este 9 után tilos a kijárás (a városok nincsenek
kivilágítva), a csipkeverés tilos, mert könnyű kereseti lehetőségnek tartották, s testi vágyakat ébreszt
viselője, ellenben sportra (céllövölde, séta, lovaglás) buzdítottak mindenkit. Támogatták a korai nősülést, de
városon tiltották a fényűzést (szolga selymet nem viselhetett), míg falun egy kisnemes elzálogosíthatta
kúriáját egy lakodalomért. A büntetések mindenért súlyosak voltak.
• Polgári házak fából, később kőből, szűk emelettel, egyszerű berendezések, a hatóság ebben sem engedett
fényűzést, mindenki reggeltől estig dolgozott, kapcsolatok a vásárokon alakultak ki. A gyermekek apjuk
foglalkozását folyatták, iskolába jártak, mesterek lettek vagy egyetemre mentek, sokszor még a lányok is
kitanulták a mesterséget. Céheken, szomszédságon belül nagy összetartás.
• Mulatságok vasárnap délután, este 9-ig, csak az előkelőbbek rendeztek kétnapos lakomákat
• A kispolgár próbált nemesi rangot szerezni, nagyobb szabadság reményében, nem szívesen fogadják a városba
beköltöző nemeseket, aki nem fizetnek közterheket.
 A jobbágyság helyzete
• Nehéz időszak, állandó zavargások az országban, a török állandó fenyegetést jelent
• A régi földesúri viszonyok lazulnak, uraiktól függetlenebbek, de magukra utaltabbak lesznek,
leigázza, adózza őket a török és a király is, a török nem gyámolító, fosztogatnak a katonák
is
• A nem hódolt országrészekben is nehéz, megmaradtak a középkori viszonyok, mindenért bért
(census) fizetnek, terményt szolgáltatnak és robotolnak - jó esetben, ha kár éri ideiglenesen
felmentik a terhek alól.
• A 16 századtól intenzívebb a földgazdálkodás, nagyobb a teher, a költözés már nem lehetséges
csak a szökés, a munkaerő hiány nagy, sokan zsellérek (földdel nem rendelkeznek) lesznek,
a faluközösség szerkezete lazul
• Még nem jellemző a jobbágyvédelem, nagy békétlenséget generál
 Az egészségügy

• Háborúkban rémes állapotok a táborokban, rossz higiénia (tetvesek)

• 16. századi Kolozsváron már van szeméttakarítás, régi kutakat felújítják, Győrön
büntették, ha kútba piszkos vizet öntött vki, de a török uralta vidékeken siralmas
helyzet (Pest-pestis) –utcán heverő holttestek
• Nagy az orvoshiány, külföldi egyetemeken lehet tanulni, a babonák, hiedelmek még
nagyhatásúak, Isten büntetése a betegség, kuruzslással gyógyítanak: papi ráolvasás,
néző asszonyok, rontás levevők. Főúri asszonyok patikaládájában gyógyporok, de
emberkoponyapor, sárkányfog, márciusi nyúlszem is. A sebgyógyítók gyakran a
borbélyok.
• A gyógyfürdők megjelenése - köpölyözés, masszírozás, kenő emberek lakoma utáni
csömör gyógyítása.
 Iskola, oktatás
• Keresztény és humanista jelleg, lassú változás a korszak végére világi tudás (természetről, anyanyelvi)
• Az iskolák létesítése egyházi érdek, szabály: amely felekezetnek papja, temploma van, gondoskodnia kell az iskoláról, az épületről a
kegyúr gondoskodik, a község és szülők adományoznak, így a korszakban párhuzamosan szaporodnak a felekezeti iskolák. A 16.
században kb 200 iskoláról maradt emlék, nagyrésze protestáns.
• Főúri családok gyerekei: házi nevelés, más pártfogó udvarában tanulnak a kastély lelkészétől, majd külföldi út a betetőzés
• Kisnemesek gyerekei: falusi papok nevelik, majd 6-10 éven át felekezeti latiniskolákban, ez biztosított kiemelkedési lehetőséget
• A tömeg valós tanulása iskoláktól független, a mindennapi élet tudását szüleiktől szerezték, mesterséget tanultak.
• Vakáció augusztusban, karácsonykor, farsangkor, húsvétkor. Az iskola rektora vizsgáztatott, délelőtt, délután tanítás, reggel 6 órakor
kezdődött az oktatás, a tandíj nem volt magas, a tanítók fizetését állta. Szigorúság: testi fenyítés, iskolai börtön, ételmegvonás,
elbocsájtás templomi hiányzásért, verekedésért, kocsmázásért. Tanárok fizetése sem magas, évi 40-100 forint, ezért törekednek
inkább a papi pályára.
•
 Kolozsvár a reneszánszban
• Szabad királyváros, erőteljes fejlődés
• 1458-tól a százférfiak vezetik a várost (magyarok és szászok felváltva) –
centumpáterek: kormányzat, jogszabályalkotás (felső tanács) -
irányítják az alsó tanácsot (mikor büntessenek, támogassanak)
• Esküdtek, főbíró, királybíró, jegyző, prókátorok: igazságszolgáltatás,
végrehajtás ( alsó tanács)