Neolitikus forradalom

Ezekben a korokban az emberi életformát elsősorban a természeti adottságok határozták meg,

így gyűjtögetők, halászok és vadászok voltak. A gyűjtögető életformáról a termelői életformára történő
áttérés, vagyis az úgynevezett „neolitikus forradalom” során alakult ki a pásztorkodás, illetve
a földművelés.
A kezdetben nomád életmódot folytató emberek erdőkben, odúkban és barlangokban, ideiglenes
szállásokon laktak. Később, amikor letelepedett életmódra tértek át, állandó szálláshelyeket, kalyibákat,
állatbőrből készült sátrakat, illetve folyóvizek mellett felhúzott kezdetleges építményeket stb. alakítottak ki.
Ezzel egy időben változatosabbá váltak az emberi tevékenységek is, a pattintott/ csiszolt, illetve fúrt
kőből, csontból, fából, szarvból készített szerszámkészítésről fokozatosan áttértek a szövésre, a fonásra és
a fazekasságra.
Az emberek megfelelő életkörnyezetet alakítottak ki, háziasították az állatokat (kutya, juh, disznó),
feltalálták az íjat és a nyílvesszőt, a horgot, a szigonyt, a fatörzsből kivájt csónakot és még sok mást.
Minden bizonnyal a legforradalmibb a tűz felfedezése volt, ami gyökeresen átalakította az ember
életmódját, a táplálék elkészítését, a csoportokban levő viszonyokat, a vadállatokkal szembeni védekezést,
sőt a szellemi életet is.
Társadalmi szempontból az őskori ember kezdetben hordákban, majd nemzetségekben (ginta) élt.
Kezdetben a leszármazást anyai ágon (matriarchális/anyajogú nagycsalád), majd később apai ágon
(patriarchális/apajogú nagycsalád) tartották nyilván. A neolitikumba való átmenet a természeti adottságoktól
függően a törzsek „szakosodásához” vezetett, vagyis egyesek állattartással, mások pedig földműveléssel
kezdtek foglalkozni.

I. Olvasd el a fenti szöveget! A szöveg alapján készíts el egy táblázatot, melyben az a kőkorszak
neolitikus forradalom előtti időszakát a neolitikus forradalom után időszakkal!

Neolitikus forradalom előtt Neolitikus forradalom után

életmód

foglakozások

lakóhelyek

emberi
tevékenységek

tűzhasználat

társadalom
megszervezése
II. Feladatok:

1. Nevezz meg két-két olyan tevékenységet, amelyet a férfiak illetve a nők végeztek a középkorban!
2. Említsd meg a kőkorszaki életmód egy olyan következményét, amit ma is érzékelhetünk!
3. Fejtsd ki a véleményed a mindennapi munkáról! Szerinted helyénvaló-e a férfi és nő feladatkör
megkülönböztetése?

III. A fenti képek és szöveg, valamint a korábban szerzett ismereteid alapján fogalmazd meg 6-7 mondatban, hogy
telne egy napod 14 éves, neolitikumban élő fiúként/lányként!

A Cucuteni kultúra Európa egyik legősibb civilizációja (kb. Kr. e. 5200–3200). A kultúra első leleteit
1884-ben fedezték fel Iași közelében. A Moldvára, Munténia északkeleti, Erdély délkeleti részére és
Besszarábiára kiterjedő kultúrát rendkívül jó minőségű, gazdagságú és változatos festésű cseréptárgyak
jellemzik.
A Cucuteni kultúra cseréptárgyai egyedülállók Európában, a spirális alakú díszítés uralkodik rajtuk, annak
számos változatával és kombinációjában. A leletek közé tartoznak azok a lapos törzsű női figurák is,
amelyeket geometrikus motívumok díszítenek. Erre a kultúrára a korai városias jellegű települések jellemzők,
nagy lakóépületekkel, amelyekben tűzhely található. A Cucuteni kultúra népességét a földművelés, illetve a
kézművességgel kapcsolatos tevékenységek jellemzik, például a szövés, a fazekasság, a szerszámkészítés.
 Néhány esetben a Cucuteni kultúrához tartozó lakóházak padlójában emberi csontokra bukkantak, ami
annak lehetséges bizonyítéka, hogy az embereket rituális módon a lakóházaik padlózatába temették. Ezt a
feltevést támasztja alá a temetkezési helyek hiánya is.
A szakemberek egy anyaistennőhöz kapcsolódó kultuszt valószínűsítenek, amit szerintük a feltárt
antropomorf szobrocskák bizonyítanak. A Cucuteni kultúrához tartozó népesség különféle napkultuszokat
űzött, amit főként a festményeik igazolnak. A Cucuteni kultúra festett cseréptárgyain a vörös, a fehér és a
fekete szín dominál, az edények formáját tekintve pedig a skála az egyszerű poharaktól a nagy, amfora
jellegű edényekig terjed.
A Hamangia kultúra egy, a Kr. e. IV–II. évezredben virágzó neolitikus kultúra, amely a nevét a
dobrudzsai Hamangia nevű régi faluról kapta. Ez ma Baia néven ismert, Tulcea megyében van. Ez a régészeti
kultúra a mai Románia, illetve későbbi szakaszában a mai Bulgária területén (Várna és Burgasz térségében),
illetve a helyenként a Dunától északkeletre fekvő területeken fejlődött ki.
A hamangiai kultúra fazekasságára jellemző cserépedények porított kagylóval vagy finom homokkal
összekevert agyagból készültek. A szakértők két világosan elkülöníthető szakaszra osztják a Hamangia
kultúrát: az első korszakra a gyengébb minőségű, kezdetleges díszítésű cserépedények jellemzők. A második
szakaszban az edényeket finom, fekete színű és simára csiszolt máz borítja.
A Hamangia kultúra leggyakoribb edényformái a hengeres nyakú, ívelt falu edények, a tányérok, a kupák
stb. Az edények díszítési módja legtöbbször bevésés, illetve fehér, nagyon ritkán sárga anyaggal történő
berakások.
A cserépszobrocskák (idolok) többnyire nőket ábrázolnak. A női idolok a többi romániai és a balkáni
térségben feltárt középső neolitikumi civilizációhoz viszonyítva jóval nagyobb arányban vannak jelen. A
kerámiafigurák között két típusú idollal, álló és ülő helyzetben ábrázolt idolokkal lehet találkozni. A
Hamangia kultúra legjellemzőbb alkotásának a Csernavoda mellett felfedezett férfiszobrocskát tekintik,
amelyet a „hamangiai Gondolkodó embernek” neveztek el.

IV.
1. Készíts rövid (4-5 vonalka) jegyzetet a két kultúráról!
2. Készíts Venn-diagramot a Cucuteni és Hamangia kultúra művészetének hasonlóságairól és eltéréseiről!
Fémkorszak- FELADATLAP
I. Készíts fürtábrát a fémkorszak jellemzőiről! A jellemzőket kis szimbólumokkal/ikonokkal/rajzokkal
is szemléltesd!
A fémkorszak jellemzői
A bronzkorra (Kr.e. III–II. évezred) és a vaskorra (Kr.e. kb 1200–I. század) osztott fémkorszak előkészítette az ókori
civilizáció megjelenésének feltételeit. A lakosság többsége továbbra is a mezőgazdasággal foglalkozott, de jelentős volt
az állattenyésztés is. A fazekasság minőségi visszaesést mutatott a neolitikumhoz képest. Az edények durva anyagból
készültek, az alakzatok változatossága szerényebb, a díszítés pedig sokkal szegényesebb lett. Ezzel szemben erőteljesen
fejlődött a fémkitermelés és a fémmegmunkálás mestersége. Az első felhasznált nyersanyag, amiből szerszámokat és
fegyvereket készítettek, a bronz, később pedig a vas volt, azonban továbbra is használták a kőeszközöket, mivel a fémek
beszerzése nehézkes volt. A bronzot a réz (kb. 90%) és ón vagy ólom ötvözetéből (keverékéből) állították elő. A rézhez
képest a bronz keményebb volt, ami hatékonyabb eszközöket és fegyvereket jelentett. A korszak második felében már a
vasat használták, amely ellenállóbb és keményebb volt a bronznál. A Nyugati-Kárpátokban jelentős réz-, vas-, arany-
és ezüstlelőhelyek voltak.

II. A történelem az okok és következmények láncolata, amelyben egyes következmények a maguk során
okozattá válhatnak, mint az 1. folyamatábra. A mellékelt folyamatábra okozati láncolata a
fémeszközök és fegyverek, valamint az új mezőgazdasági eszközök megjelenésén alapul. Az alábbi
szövegben található információk alapján töltsd ki a második folyamatábrák hiányzó részeit!
„A fémszerszámok (kapák, sarlók, balták) használata a mezőgazdaságban megnövelte a gabonatermelést. A
felhasználatlan termékfelesleget értékesítették. Ennek eredményeként fejlődött a kereskedelem és a szállítás.
A kereskedelem cserekereskedelem formájában zajlott (természetbeni csere, termék a termékért). A lovakat
már igavonó állatként is használták. Megjelentek a masszív kerekű szekerek, amiket áruszállításra, de
hadjáratokban is használtak.
A fémfegyverek (kard, harci fejsze, lándzsa) használata a háborúk megsokszorozódásához és a harcosok
megjelenéséhez vezetett. Mindezek, valamint a hadizsákmányok egyenlőtlen elosztása az egyének társadalmi
differenciálódásához és a társadalmi osztályok kialakulásához vezettek. A katonai elit (nemesek) nagyobb
részesedést kapott a hadizsákmányból, és kiváltságos helyzetet töltött be a társadalomban.”

III.
IV. A Monteoru-kultúra jellemzői. A Monteoru-kultúra települései magaslatokon helyezkedtek el, és
általában természetes vagy mesterséges módon megerősítették őket. Fő foglalkozásuk a
növénytermesztés és az állattenyésztés volt. A vadászatot is gyakorolták, amit a Sărata-Monteoru
településen megtalált szarvas- és vaddisznócsontok bizonyítanak. A bronzkohászat jól képviselteti
magát. A régészeti feltárások során harci balták, tőrök, lándzsahegyek öntéséhez használt
öntőformákat találtak. A bronz azonban ritka és drága anyag volt, ezért továbbra is használtak
csont- és kőeszközöket, mint például csont- vagy pattintott kovakő nyílhegyeket vagy ívelt
kőpengéket. A Monteoru-kultúra megalkotói felhasználták a környék természeti erőforrásait: a fát,
követ, borostyán-, és sótelepeket. A helyi kereskedelem (gabonafélék, háziállatok, különféle
anyagok) mellett távolsági kereskedelmet is folytattak. A bronzműhelyek alapanyaga az Erdélyi-
középhegységben található bányatelepekből származott, ahonnan cserekereskedelem útján
szerezték be. Társadalmi különbségek A fegyverek viszonylag nagy száma és a megerősített
települések olyan társadalomra utalnak, amelyiktől nem volt idegen a katonai konfliktus. A
bronzkori hadvezérek egyre fontosabb státuszát a halomsírokba (tumulus) való temetkezésük
mutatja.
V.

VI.
A raktárlelet, amely feltehetően egy bronzkori öntőműhelyhez
tartozott, több mint 6000 darabból áll, s 1100 kg súlyú. Bronzból
készült sarlókat (több mint ezret), baltákat, kardokat, lándzsa- és
nyílhegyeket, tőröket, karkötőket, nyakláncokat, ruhakapcsokat,
tűket és felhasználatlan nyersanyagot tartalmaz. Ez Európa egyik
legjelentősebb ilyen lelete. A szövegben említett bronztárgyakat
sorold három csoportba a felhasználásuk alapján!
VII.

FELADATLAP – ÓKOR
Történelmi források a géta-dákokról: Hérodotosz, Sztrabón, Cassius Dio

A történészek egy része a „géta-dák” elnevezés alatt a trákok északi törzseit érti. A géta-dákokkal elsőként a
görögök kerültek kapcsolatba a Kr.e. VII. század közepén, amikor a géták által lakott Dobrudzsában megalakultak az
első görög gyarmatvárosok: Orgame és Histria. A legfontosabb ókori szerzők, akik információkat hagytak nekünk a
géta-dákokról: Hérodotosz, Sztrabón és Cassius Dio voltak. Általában az ókori szerzők írásaihoz előítélettel
viszonyulunk, mivel a görögök és a rómaiak minden más népet, köztük a géta-dákokat is „barbároknak” tekintették.
Hérodotosz, Sztrabón és Cassius Dio nem jártak személyesen a géta-dákok által lakott vidékeken, és nem
vettek részt személyesen a leírt eseményeken, hanem az információkat közvetítők útján szerezték be.
Hérodotosz (Kr.e. 484-425) Görögországban élt (a Számosz szigeti Halikarnasszoszban, majd Athénban), és
sokat utazott, hogy dokumentálódjon. A „történelem atyjának” is nevezték, mert megírta az első, a múltat kutató
Történelem (Historia) című művét, amelyben ismerteti a görög-perzsa háborúkat is. Miközben bemutatja I. Dareiosz
szkíták elleni hadjáratát (Kr.e. 514) a Feketetenger északi részén, a gétákról is beszél. Hérodotosz közli, hogy a géták
ellenszegültek a perzsa hadseregnek, amikor azok áthaladtak területükön, de vereséget szenvedtek annak ellenére, hogy
„ők voltak a legvitézebbek és legigazságosabbak a trákok közül”. Hérodotosz rokonszenvezett a perzsákkal
szembeszálló népekkel, így a szkítákról is kedvezően írt. Információkat közöl a géták hitvilágáról is. Leírja, hogy
„halhatatlanoknak hiszik magukat” és a Zalmoxis nevű istent imádják, akinek 5 évente „küldötteket” (feláldozott
embereket) ajánlanak fel. Hérodotosz elismeri azonban, hogy Zalmoxisról nincs megbízható információja. Azt állítja,
hogy vagy egy helyi istenség, vagy pedig Püthagorasz egykori rabszolgája volt, aki közben a géták szellemi vezetője
lett.
A görög származású Sztrabón (Kr.e 63-kb. Kr.u. 26) Görögországban, Rómában és az egyiptomi
Alexandriában élt. Földrajz (Geógraphika) című munkájában leszögezi, hogy a „dákok és a géták azonos nyelvet
beszélnek”. Írt Makedón Nagy Sándornak a Duna északi részén vezetett hadjáratáról is (Kr.e. 335) és 50 000 géta
áttelepítéséről Havasalföldről a Duna déli részére Octavianus Augustus császár (Kr.e. 27- Kr.u. 14) idejében. Sztrabón
beszámol Burebista katonai erejéről és a halála utáni dák széthúzásról is.
Cassius Dio (Kr.u. 163-229) görög származású római történész volt. Róma történetét írta meg a város
alapításától kezdve (Római történelem). Traianus uralkodásához érve – akit csodált – értékes információkkal szolgált
Decebalus (Decebal) vezette dákokkal folytatott háborúiról. Cassius Dio körülbelül 100 évvel Dacia meghódítása után
írt. Régi feljegyzésekre alapozott, és valószínűleg felhasználta Traianus De Bello Dacico (A dák háborúk), azóta
sajnálatosan elveszett emlékiratait is.

FELADAT

I. Olvasd el figyelmesen a lecke szövegét, majd válaszolj a következő kérdésekre! 1. Nevezd meg azt a
szerzőt, aki a géták hitvilágáról és Burebista hatalmáról írt! 2. Határozd meg azt a lehetséges történelmi
forrást, ahonnan Hérodotosz információit szerezte a gétákról! Hol kerültek közvetlen kapcsolatba a
görögök a gétákkal? 3. Fejezd ki véleményedet a szerzők pártatlanságáról! Befolyásolhatták-e őket a
különböző érzések? Említs meg két ilyen példát a tárgyalt szerzőkről!
II.

VI. Mutasd be képekkel/rajzokkal a Traianus-oszlopot, vagy Sarmisegetuza Regiát! Készíts róluk rövid, 5
mondatos leírást!

Feladatlap: Burebista. Decebalus.

I.
II. „…korunk eseményei a következők: amikor a gyakori háborúkban elcsigázott nép élére került, a géta
Burebista kiképzéssel, a bortól való megtartóztatással, a parancsok meghallgatására való rászoktatással,
anynyira fölemelte népét, hogy néhány év alatt nagy birodalmat teremtett, s a szomszédok többségét a géták
hatalma alá vezette. Már a rómaiakat is fenyegette…”
„…Burebistat különben, mielőtt még a rómaiak hadat indítottak volna ellene, néhány lázadó megbuktatta,
utódai pedig az országot több részre osztották…” (Sztrabón, Geógraphika)

1. Említs meg három módszert, amivel Burebista erős államot hozott létre!
2. Idézd azt a töredéket a szövegből, amely bemutatja a géta-dákok viszonyát a szomszédos népekkel!
3. Fejezd ki véleményedet azzal kapcsolatosan, hogy fontos-e a törvények betartása a társadalom
fejlődése érdekében? Támaszd alá napjaink konkrét példáiból kiindulva!