Az őskori „zeneművészet”

Az őskori „zeneművészet”
Az emberiség hosszú fejlődéstörténetében a
művészet viszonylag fiatal jelenség.
Az ember által készített első szerszámok mintegy
600 000 évvel ezelőtt keletkeztek,
az eddigi ismert legkorábbi művészeti alkotások
pedig körülbelül 30 000 éve, az őskőkorszak, a
paleolitikum vége felé, a legutóbbi
jégkorszakban keletkeztek.
 Az őskori „zeneművészet”
Az őskőkori művész azért
készített szobrokat,
rajzolt és festett, hogy a

mágikus cselekményekkel, a
zenével és tánccal együtt a
maga javára fordítsa a
természeti jelenségeket.
 Az őskori „zeneművészet”
A szobrok általában női figurák. A
termékenységre utaló testrészek nagyobbak, a
fej és a végtagok pedig kisebbek.
 Az őskori „zeneművészet”
Ezek az istenanya-szobrocskák sok nemzedék
művészetében hosszú ideig jelen voltak. Nagyon
kis méretűek, kb. 10 cm magasak. A legtöbbet az
Atlanti-óceán környékén találták, de egészen
Ukrajnáig fellelhetők.
Ezek a szobrok bálványok voltak, a nőt nagy
tisztelet övezte, a vadászat titokzatos
oltalmazójának tekintették. A szobrok kisebb
számban ábrázolnak férfiakat is.
 Az őskori „zeneművészet”
Legismertebb az Ausztriában talált willendorfi
vénusz és a Magyarországon előkerült
kökénydombi vénusz.
 Az őskori „zeneművészet”
Barlangokban, sziklákon is találtak rajzokat,
elterjedési területük Andalúziától egészen a
Bajkál-tóig terjedt, a legsűrűbben a jelenlegi
Franciaország és Spa-
nyolország területén
fordulnak elő.
Magyarországon
Szeleta településen
találtak barlangrajzot.
 Az őskori „zeneművészet”
A képek általában olyan állatokat ábrázolnak,
amelyekre az őskor embere vadászott. Ezek az
állatok gyakran csoportosan, sebesülten vagy
elpusztultan jelennek meg, főleg bölények,
orrszarvúak, mamutok, őstulkok és lovak,
leggyakrabban pedig rénszarvasok. Ezek a
festmények az ember fennmaradásáért való
küzdelmét fejezik ki. Azért festette le az állatokat,
mert azt gondolta, hogy így befolyásolhatja őket.
 Az őskori „zeneművészet”
Csontrajzain vastagabb vagy vékonyabb
lendületes vonalakkal különböző állatok
kontúrjait ábrázolta, hattyút, kígyót, nyulat,
farkast is rajzolt.
 Az őskori „zeneművészet”
Az i. e. 10. évezredben megkezdődött a neolitikum,
vagyis az újkőkor.
A gyűjtögető életformát felváltotta az
állattenyésztés és a földművelés, és ezzel együtt a
letelepedett életmód.
Ekkor alakult ki az agyagművesség. A neolitikum
kultúrája a kerámián alapszik.
Ilyen például a magyarországi körösi-, bükki-, és
tiszai kultúra.
 Az őskori „zeneművészet”
Az edények dísze általában
geometrikus, egyenes vona-
lakból álló alakzat például
háromszög, rombusz, spirál,
vagy farkasfog alakú.
A díszítés technikája lehetett
színezés, pontozás, bekarcolás,
ujjal benyomkodás.
 Az őskori „zeneművészet”
A rézkor, a bronzkor, és a vaskor idején a
művészet csaknem teljesen absztrakttá vált, csak
jelekre és szimbólumokra korlátozódott.
Kialakult a geometrikus stílus, és minden mást
kiszorított az agyagedények, ékszerek, fegyverek
és harci felszerelések díszítésein. A
fémművesség megjelenésével elterjedt a
napkultusz. A vésett díszítések a Nap
szimbólumai.
Az őskori „zeneművészet”
 Az őskori „zeneművészet”
Az ebből az időből származó, hatalmas építmények a
megalit nevet kapták, mert nagy faragatlan kőtömbökből
és kövekből készültek. Általában síremlékek vagy kultikus
építmények lehettek, de valódi rendeltetésük
nem ismert. Megtalál-
hatók a világ minden
táján, de Angliában és
Franciaországban van
a legtöbb.
 Az őskori „zeneművészet”
Valamennyi művészeti ág közül a zene és a tánc
az, aminek kezdeteiről a legkevesebbet tudunk.
 Az őskori „zeneművészet”
A zene fejlődése az énekléssel
kezdődött. A régmúlt kultúrák-
ban valószínűleg szorosan
összetartozott a szöveg és a
dallam. Az őskori ember a da-
lokat az emberi hang középső
fekvésében, mérsékelt hange-
rővel adhatta elő.
 Az őskori „zeneművészet”
A ritmusnak fő szerepe
lehetett, énekeit
feltehetően
lábdobogással és
tapsolással kísérte.

Ezt később a dobok és csengők, vagyis a

legegyszerűbb hangszerek váltották fel.
 Az őskori „zeneművészet”
Egy-egy terület énekes és hangszeres stílusa
nemigen keveredett egymással.
A többszólamúság kialakulása sokáig tartott, az
ősi zene valószínűleg ismerte a heterofóniát,
melynek jellegzetessége,
hogy ugyanazt a dallamot egy kis eltéréssel
adják újra és újra elő.
 Az őskori „zeneművészet”
Más kutatók teóriái szerint a kezdetleges
hangszeres zene ugyanolyan régi múltra tekint
vissza, mint az éneklés.
A korai eszközhasználattal egy időben
az eszközökkel való tudatos hangkeltés is
elkezdődhetett.
Az őskori „zeneművészet”
 Az őskori „zeneművészet”
A régészeten túl a filmművészet is nagy
segítségünkre van az őskori kultúra
megismerésében.
 Az őskori „zeneművészet”
A magyar nép ősi zeneművészetének egy
egyedülálló és nagyon különleges alkotóeleme a
torokének.