Nemez KÉPZÉS

120 óra

Összeállította:
Vetró Mihály
Hagyományok Háza Népi játék és kismesterségek
oktatója
A nemezkészítés
elmélete
Bevezetés a nemezkészítés történetébe.
A mesterség kezdetei, legkorábbi emlé-
kei
A nemezkészítés olyan ősi – talán a legkorábbi
– kelmekészítő mesterség, melynek során az ál-
lati szőrökből (leggyakrabban juhgyapjúból) erős,
mégis puha, jó szigetelő anyag keletkezik. Az el-
járáshoz nincs szükség eszközökre, víz és embe-
ri erő hatására áll össze a gyapjú míves nemez-
zé. Éppen ezért feltételezhető, hogy nem sokkal
a juh háziasítása után az ember rájött a nemez-
készítés módjára. Annál is inkább, mert szeren-
csés körülmények között (például amikor az állat
sokáig fekszik a nedves szőrkupacon) emberi be-
avatkozás nélkül is létrejöhet ez az anyag.
Vizsgáljuk meg, hol és mikor alakulhatott
ki a nemezkészítés mestersége, mely népek ért-
hettek hozzá. A nemezkészítés eredetének, korai
történetének megismeréséhez az elmúlt évszá-
zad régészeti feltárásai, írásos emlékek, és a ma
is vándorló életmódot folytató, nemezkészítő né-
pek segítenek.
A magyarság a legnyugatibb európai nép, mely-
nek hagyományaihoz, őstörténetéhez szorosan
hozzátartozik a nemezkészítés ismerete. A ne-
mezkészítés legkorábbi emlékei a turáni – első-
2 | Hagyományok Háza
sorban a szkíta-hun – népekhez köthetők, e népek
mesterségbeli tudása öröklődött át az évezredek
folyamán a magyarságba. A nemezkészítés tehát
a magyarság egyik (Európában talán egyedülálló)
ősmestersége, mely elválaszthatatlan az őstör-
ténetünkről.
A nemezkészítés történetével Magyarországon
Nagy Mari és Vidák István foglalkozott kimerítő-
en. Több könyvet is megjelentettek e témában.
Korábban a Közép-Ázsiában élő vándorló pász-
tornépek nemezeit, azok készítésének módját
vizsgálta Almásy György 1903-ban írt Vándoru-
tam Ázsia szívébe című munkájában. Gervers
Molnár Veronika elsősorban az anatóliai és az
iráni nemezkészítéssel, illetve a magyar – ma
már posztóból készült – szűrök és az iráni kö-
pönyegek kapcsolatával foglalkozott.
A téma szempontjából érdekes adalékkal szol-
gálnak Stein Aurél leírásai feltárásairól és Tagán
Galimdzsán baskír és török nemezkészítésről
szóló munkái.
Vámbéri Ármin dervisruhában folytatott utazása-
inak leírásában is említi a közép-ázsiai nemezké-
szítés hagyományait.
László Gyula a honfoglalókról készült
munkáiban ősmesterségként próbálta rekonst-
ruálni a Kárpát-medencébe érkező magyarság
nemezkészítő hagyományait. Kiindulópontként a
Közép-Ázsiában ma is hagyományosan nemezt
készítő asszonyok munkáinak leírását használta.
Kiszely István A magyarság őstörténete
című művében a magyar népművészet egyik fon-
tos alapanyagaként, külön fejezetben tárgyalja a
nemezkészítést.
A nemez könnyen romló, szerves anyag, korai
tárgyi, régészeti emlékei fellelhetetlenek, a hasz-
nálat során elkoptak, vagy a földben elporladtak.
Mivel a mesterséghez semmilyen különleges
eszközre nincs szükség, abban sem reményked-
hetünk, hogy keményebb anyagból készült, régé-
szeti leletként feltárt eszközök segítenek a mes-
terség gyökereinek feltárásában.
A nyelvtudomány mai hivatalos álláspontja sze-
rint nemez szavunk az ősiráni nyelv felé mutat, s
így feltételezhető a mesterség korai állapotának
ilyen irányú kapcsolata is. A mai iráni nyelvben a
nemez namad-ként maradt meg, ami vert anya-
got jelent. A hajdani folyamközben igen korán
lehetőség nyílt a nemezkészítésre az ott nagy
mennyiségben tenyésztett gyapjas juhok okán.
Sajnos nemezből készült tárgyak Mezopo-
támia és Perzsia korai történetéből nem marad-
tak ránk, annál inkább nyomát leljük ábrázolá-
sokon. Elsősorban domborműveken, szobrokon
találunk olyan fejfedőket, melyek a későbbi ne-
mezsüvegek elődeinek tekinthetők, és az ábrázo-
lások alapján szinte teljes bizonyossággal állít-
hatjuk, hogy azok nemezből készülhettek.

Asszurbanipál, asszír uralkodó szárnyas géniusz

kíséretében, mindkettő fején valószínűleg ne-
mezsüveg. Kr. e. VII. sz.

Nemez képzés | 3
Anatóliában, a mai Törökországban lévő Catal
Höyükben tártak fel egy Kr. e. 6000 körül épült vá-
rosias települést. Itt érdekes falfestmények ma-
radtak fenn a vakolaton. A közel ezer, egymáshoz
tapasztott falú épület egy részének falát a mai
anatóliai nemezekre erősen emlékeztető festmé-
nyek díszítik. Néhány helyiségben azonban nem
voltak falfestmények. Éppen ott, ahol pedig a leg-
gazdagabb leletek kerültek elő, összetételükkel
kultikus helyekre utalva. A falak felső részében
itt lyukakat találtak a vakolatban, egyes régészek
feltételezik, hogy ezek a központi szertartások
helyei lehettek, ahol valódi szőnyegek lógtak a
A Catal Höyükben feltárt falfestmények egyike,
falakon, a lyukakba erősített kampókra akaszt-
mely erősen emlékeztet mai nemeztakarók min-
va. A többi, szerényebb épületben pedig ezeket a
táira.
szőnyegeket utánzatként festhették a falakra.

4 | Hagyományok Háza
A vándorló népek nemezei az ókortól
napjainkig
A vándorló pásztorok körében elsősorban sa-
ját szükségletre készültek nemeztakarók, me-
lyeket leginkább a sátorban földre téve ülésre
és alvásra használták, vagy a sátor oldalfalára
akasztották. Itt az asszonyok munkája volt a ne-
mezkészítés, és egy-egy törzs, család hagyomá-
nyos motívumait örökítették nemzedékről nem-
zedékre.
szerkezete segítette a tartósítást; röviddel a
temetés után a halmok alatti sírkamrákba be-
szivárgott a csapadék, majd megfagyott, és így
maradt, amíg fel nem tárták a múlt században.
Mindezek eredményeként a sírok tartalma, bele-
értve a nemezkelméket is, jó állapotban maradt
fenn – jól megfigyelhetők a készítési módszerek,
az anyagok, a motívumok és a színek is.

Azokon a területeken, ahol a műhelyrendszer

kialakult (pl. Törökországban és Iránban), a férfi-
ak vették át a mesterséget, ám itt is megvolt az
egy-egy településre, műhelyre jellemző minta-
kincs. A takarókat elsősorban mintakialakításuk
módszere különbözteti meg egymástól. Ezek a
módszerek sokszor egy néphez, törzshöz vagy
területhez köthetők, máskor szélesebb körben
elterjedtek.

A legkorábbi nemeztakarók fejedelmi sírokból,

kurgánokból kerültek elő, és Belső-Ázsia korai
nomádjaihoz, elsősorban a szakákhoz, a királyi
szkítákhoz köthetők.

A szkíták a nemezkészítést magas szinten

művelték, és az életük valamennyi területén
használták, ennek nyomai a dél-szibériai sírok-
ban talált nemezek a Kr. e. 5-4. századból.

A Altaj-hegységben feltárt kurgánok különö-

sen nagy jelentőséggel bírnak a nemez törté-
netében. Az egyedülálló körülmények az Altaj
éghajlatával ötvözve, valamint az építmények

Nemez képzés | 5

Az 5. számú sírban talált nagyméretű nemeztaka-
ró részletei
Pazirikban tártak fel több, ehhez a kultúrához
tartozó halomsírt az 1920-as évektől kezdve. Az
itt talált nemeztakarók többsége rátétes mintá-
jú. Ehhez egyszínű nemezlapokat készítettek,
melyeket gyakran utólag festettek meg, ezekből
kivágták a minta elemeit, majd erős, sűrű ölté-
sekkel felerősítették egy egyszínű nemezlapra.
Gyakran a rátétek széléhez vékony zsinórt is
varrtak, egyes esetekben pedig a rátétek nagyobb
felületét tűzéssel is megerősítették, díszítették.
6 | Hagyományok Háza
A nemeztakarókon emberek, állati és növé-
nyi formák jelennek meg, melyek egymásba is
átalakulnak. Ez a jelrendszer és ábrázolásmód
jellemző a Fekete-tenger partjától Mongóliáig
mindenütt, ahol szkíták éltek. Kézművességük
egyedülálló képi stílust teremtett, mely az egész
térségben élt legalább 500 éven keresztül. Sok
törzsszövetség vándorolt itt a századok során,
de kevésnek maradt ilyen jelentős és lenyűgöző
a vizuális öröksége.
Az 1-es számú sírban talált egyik nemezt há-
rom darabból varrták össze. Az alsó és felső ne-
mezszalag háromszögletű minták sorából állt,
melyet ínből sodrott fonállal varrtak a nemez-
alapra. A középső sávban fehér alapon piros és
kék nemezből kivágott, vicsorgó oroszlánfejek
sora látható, orruk tompa, szemük jól megfor-
mált, félig nyitott, vicsorgó szájjal, oldalnézetben.
Sörényüket különálló fürtök rajzával érzékeltet-
ték. A szegély felső szélére négy szálból sodort,
szürke, vastag zsinórt varrtak.
Az 5. számú sírhalom kamrájának valamen�-
nyi falán a mennyezetről finom, fehér nemezfüg-
gönyök lógtak; ezeken oroszlánszerű, embertes-
tű lények és madarak figurái voltak. E függönyök
alsó és felső szélére kivágott, többszínű nemez-
rátétekből álló mintás szegélyt varrtak. A minta
alapelemei: szív, középen virággal és közöttük
vörös háttérben sarlóformák, háromszögek, az
egyik oldalon kivágásokkal.
Az alsó szegélyminta fölött emberfejű szár-
nyas ragadozók állnak egymás mellett. Felet-
tük és mellettük madarak voltak. A madár fején
kör alakú szem és horgas papagájcsőr látszik.
A legépebben fennmaradt madárképen a hátsó
rész látszik csak, vékony lábakkal és horgas kar-
mokkal.
Ugyanebben a sírhalomban, a lovak elteme-
tésének helyén egy nagyméretű nemeztakaró-
ra bukkantak, ami eredetileg valószínűleg falon
függött. Gyakori lehetett a lakóhelyek falainak
nemezzel történő befedése.
A takaró mintázata figyelemre méltó: a trónon
ülő (isten/nő?) combjából indák indulnak az ég
felé. Előtte lovas, akinek szárnyszerű köpenyén
körbe foglalt négyszirmú keresztek láthatók. Ez
a szkíta nemezek visszatérő motívuma, emberek
és állatok testén szűrődik át ez az alapjel.
A ragadozótestű, emberfejű, szárnyas, szar-
vas lény testén a már említett körbe írt fényke-
reszt vonul végig, szám szerint tizenkettő. Az áb-
rázolás tisztán képírás. A csodalény arca, magas
homloka, assziroid orra, előreugró álla, szeme,
nagy fekete szemöldökkel – igen finom munka.
Ezek a vonások a sodrott bajusszal együtt vala-
milyen taurid típust ábrázolnak, csakúgy, mint
az előző takarón lévő lovas képe. E jelleg a ma-
gyarságnál is mindig jelentős szerepet játszott.
A Kárpát-medencében főleg a szkítáknál, a szar-
matáknál és az avaroknál találjuk, de a honfog-
laló magyar temetőkből is kerültek elő taurid tí-
pushoz tartozó csontvázak.
A gazdag házakban nemez nemcsak a falon
függött, hanem a padlót is ez fedte. Az 5. számú
sírhelyen a falat borító nemezfüggönyökön kívül
több olyan nemeztakarót találtak, melyek a hasz-
nálat, a kopás jeleit hordozták magukon, így való-
színűleg a padlóra voltak terítve.
A nemezről szóló első kínai feljegyzések sze-
rint a nemez készítését a Nagy Falon túli vándor-
ló népek találták fel. A kínaiak a nomádok által
lakott területeket Nemezországnak nevezték. Az
ázsiai hunok legkorábbi nyomai Mongóliában ke-
rültek elő. A leggazdagabb hun sírokban, Nojon
Úlban a régészek nemeztakarókat is találtak. A
paziriki sírokkal ellentétben ezek nem voltak
fagyott állapotban, így egészen rendkívüli, hogy
itt is megőrződtek a kelmék. A legfontosabb kü-
lönbség, hogy itt a színek kevésbé élénkek, mint
a paziriki nemezeken. Lehetséges, hogy a ros�-
szabb körülmények miatt megfakultak, de az
is lehet, hogy a hunok visszafogottabb színeket
használtak.
A fagerendákból készített sírkamrák falát kí-
nai selymek, a padozatát vagy a koporsó alatti
részt nemeztakarók fedték. A nemezek sokféle
minőségűek, vannak vastag, sötétbarna, csak-
nem fekete gyapjúból készült nemeztakarók kö-
zepesen ványolva, tömörítve, – ilyen nemezeket
használtak alátétnek –, de készítettek igen vé-
kony nemezt is ruhadaraboknak.
A legjelentősebb, 260×160 cm nagyságú ne-
meztakaró a 6. számú kurgánból került elő, ahol
a földön egy másik hasonló nemez töredéke is
feküdt. Mindkettő alapja vastag, durva nemez,
mely nagy arányban tartalmaz ebszőrt (elöre-
gedett gyapjúszálakat). A közepét természetes
színű gyapjúszövet borítja, amelyen huszon-
négy egymásba kapcsolódó spirál látható piros
gyapjúzsinórokkal, ezeket állati ínnal varrták fel.
Körben három keretező sáv. A legbelső, keskeny
keret geometrikus mintájú, rendkívül finoman
tűzött nemezrátét. Mindegyik forma egy eltérő
Nemez képzés | 7
színű, rávarrt zsinórral van keretezve. A középső
keretben ismétlődő nemezmotívumok vannak,
jávorszarvas és sólyom, valamint egy ragadozó
viaskodása egy patás állattal. Közöttük gyap-
júszöveten rátétből finom vonalú fák. E motívu-
mok nagyon finoman tűzött nemezből készültek,
a szélüket eltérő színű zsinór emeli ki. A külső
keret nemez alapjára han kínai selyemdamasztot
varrtak.

A hun nemeztechnikák rendkívül különlege-

sek. A finom nemez nagyon jó minőségű, míg a
selyemszállal a nemezen letűzött motívumoknál
a legtöbb esetben kilenc öltést tettek centiméte-
renként – ez minden mai nemeztűzést felülmúl.36

Az ábrázolás érdekessége, hogy az állatok

testén szimboli­kus értelmű jeleket látunk. Ha-
sonló minták sátrak nemezborításán, fából fara- Vászonnal borított, átvarrt nemeztakaró és rész-
gott tárgyakon és más textileken is megjelennek.
letei a hun korból. Nojon Úl, 6. számú kurgán.
A Pazirikban és a Nojon Úlban talált nemezek áb-
rái közötti igen erős szellemi rokonság könnyen
felismerhető.

8 | Hagyományok Háza
Nemezből készült hagyományos tárolók,
táskák, zsákok
A vándor népek sátrában kevés bútor van, így
a táskák és más, kelméből készült zsákok min-
dig fontos szerepet játszottak a tárolásban és a
szállításban. Ilyeneket készítettek már az ókori
pásztortörzsek asszonyai is. A legkorábbról is-
mert, épen maradt, nemezből készült erszény a
Tarim-medencéből került elő, a mai Ujgur Auto-
nóm Területről Stein Aurél 1906-1908-as feltá-
rásai során. A Kr. u. 8-9. században készülhetett,
négy darab fehér nemezből van összevarrva, fe-
delén vörös gyapjúfonallal letűzve, gyapjúzsinór
záródással.
A Közép-Ázsiában a közelmúltban nemezből
készült táskák, zsákok általában hímzettek, tű-
zöttek vagy rátétesek. Készültek nemeztáskák
ruhatartónak, ollónak, tükörnek, sónak, csészék-
nek, tálaknak és még puskának is.
A menyasszonyi táska (kecse tabakcsa) külö-
nösen fontos volt az esküvői szertartáson, amikor
a menyasszony elhagyta a szülei sátrát, ebben
vitte az otthon sütött kenyeret a házasságába. A
táskát később kenyér vagy tányérok tárolására
használták a sátorban. Ezek a zsákok selyem-,
pamuthímzéssel, szövet- vagy bársonyrátéttel
díszítettek, és gyapjú- vagy pamutfonalból készí-
tett bojtok lógtak róla. A sátorrácsra voltak fela-
kasztva, vagy az ágyneműre tették.
A kirgizeknél a sátor rácsára akasztott táskák
is többségükben a sirdakok módszerével készül-
tek, a széleit csomózott rojtsor díszíti. A kazak
sátrakban a táska és a zsák sokféle változatával
találkozhatunk. A nemeztáskákat számos for-
mában készítik, és alkalmazzák a nemezszőnye-
geknél is használatos díszítő módszereket, a
zsinórozást, a tűzést, a rátétet és a rojtozást. A
türkmen sátrakban négyzetes nemezből hajto-
gattak össze borítékszerűen táskaformát (bort-
csa), amit hímzéssel, zsinó­rokkal és rátéttel min-
táztak.
A Közép-Ázsiában használt, félgömb formá-
jú porcelán teáscsésze tárolására henger alakú
nemeztokot készítenek. A sirdakokhoz hasonló-
an nemezlapokból szabják ki, és varrják össze. A
sátor rácsára akasztva mindig kéznél van, a vas-
tag, zsinórozott és tűzéssel megerősített nemez
pedig megvédi a törékeny csészéket költözés
közben.
A kirgiz sátor rúdjaira kötötték fel a díszes,
sirdak módszerrel készült, bojtokkal díszített
kalpagtartót. Az alsó része a sátor rácsának
szarvaira volt felakasztva, egy rejtett íves üreget
alkotott a férfi oldalon, ahol elfértek a fejfedők.
A kazakok láda formájú tárolót is készítettek
nemezből. Egyébként is jellemző, hogy a nemez-
sátrakban lévő faládán és a kelméken hasonló
mintákat és mintaszerkezeteket találunk, termé-
szetesen az anyagszerűség figyelembevételével
használják az adott mintákat.
A faládához képest viszont megvan a nemez-
nek az az előnye, hogy lényegesen kisebb a súlya,
és szükség esetén, például a költözéskor kisebb-
re is össze lehet csomagolni.
A nemeztárolók széleit gyakran erősítik meg
zsinórral, zsinórszerű öltéssel vagy szalagokkal.
Nemez képzés | 9
 A nemezből készült tárolók igen míves kivi-
telűek, gyakorlati hasznuk mellett díszítették
is a hajlékot. Mintázatuk a tulajdonosra vagy ez
egész családra utalt, varázsos jelei a rontástól is
védték a táska tartalmát.

Kirgiz nemeztáska sátorrácsra akasztva

10 | Hagyományok Háza
A vándorló népek mai nemezei
A nemez mai hazája Közép- és Belső-Ázsia, de
ismerik Anatóliában is. Ázsia legelőin kevés a fa,
viszont gyapjú van elegendő mennyiségben. A
nomád életformához igazodó anyagot kellett ta-
lálni, ami könnyen mozdítható, szállítható és tar-
tós, kevés szerszámra van szükség előállításá-
hoz, ez a nemez. Ahol még az állattenyésztés és
a nomád életforma valamilyen módon fennma-
radt, ott még ma is készülnek ezzel a módszerrel
használati tárgyak.
A vándorló pásztornépek életének szerves része
a nemezkészítés és kultúrájuknak is részét képe-
zi. Szertartásaikban igen fontos helyet foglal el a
nemez. A nemeznek mágikus erőt tulajdonítanak.
Nemezből kivágott és kivarrt istenek óvták a jurta
lakóit, melyeket a jurták falain felfüggesztve talá-
lunk. Úgy tartják, a nemezen alvás erőt ad. A hit-
világgal kapcsolatos, szertartásokhoz szükséges
tárgyak szintén nemezből készültek. Nemezből
készült nemez-idolok vigyázták életüket, fohász-
kodtak hozzájuk. A törzsfőket nemezen emelték
magasba megválasztásukkor, és a menyasszo-
nyok is nemezszőnyegen ültek a szertartás alatt.
Ha valaki hosszú útra indult, nemezszőnyegre ül-
tették, hogy utazása során szerencsével járjon. A
halottat nemezszőnyegre fektetik, nemezbe csa-
varják a temetés előtt. A fehér nemez a legérté-
kesebb, a tisztelet jele volt.
Belső-Ázsiában mindig az asszonyok feladata volt
a nemezkészítés. Minden évben a megfelelő idő-
ben, még ma is ők készítik családjaik számára a
szükséges nemeztakarókat. A készítés módszere
alig változott az idők folyamán, mintakincsükben
helyi sajátosságok, hagyományok érvényesülnek.
Az asszonyok őrzik a nemez szellemiségét, és
adják tovább még ma is lányaiknak a nemezké-
szítés tudományát. A kisebb lánygyermekek any-
juk mellett megtanulják a nemezkészítés minden
mozzanatát és 8-10 éves korukban már ők is el
tudnak készíteni egy kisebb takarót. Mire férjhez
mentek addigra maguk készítették el a hozomá-
nyukat képező nemeztakarókat is.
A takarók kalákában készülnek, rokonok, szom-
szédok jönnek segíteni. Igen nehéz munka egy
takaró elkészítése, jól jön minden segítő kéz.
Évente 5-6 nemez készül családonként. A gyap-
jút maguk készítik elő nemezeléshez. A nemezek
kevésbé mintás oldalát használják hétköznapo-
kon, a díszesebb oldalt ünnepnapokon. Ezeket a
takarókat vagy az ágyak letakarásához, vagy a
földre szőnyegnek használták. Minden törzsnek
és minden családnak meg voltak a maga mintái,
amik a hagyományokon alapultak.
Altaji kazak szürmak
Nemez képzés | 11
Hagyományos hímzett nemezek

A vándorló népek nemeztakarói közül a leg-

értékesebb darabok gazdagon hímzettek, általában
menyegzői ajándéknak készültek, és anyai ágon
öröklődtek. Üzbeg nevük kiz namat szintén erre
utal lánynemez vagy menyecskenemez jelentésével.
Ezekhez a barnát, a narancsot, a kéket, a sárgát és a
fehéret, de legnagyobb felületen a vöröset használ-
ták.

A készítés menete szerint kisebb-nagyobb

téglalap és négyzet alakú nemezlapokat szabtak ki,
ezeket egyenként hímezték, és végül összevarrták. A
takaró szélét gyakran kabuli szövéssel (kohma) vagy
zsinórral szegték. E hímzett takarók általában 3,5
méter körüli hosszúságúak. Szerkezetük és mintáik
a szabott-varrt nemeztakarókhoz állnak közel, a leg�-
gyakoribb hímzett minták a kosszarv, a spirál, a far-
kasfog és a libanyak minta.

A pásztornépek hagyománya szerint a ho-

zományba kapott takarót szégyenletes lenne eladni, Özbég hímzett nemeztakaró
ennek ellenére jó néhány menyegzői nemez került
kereskedelmi forgalomba, sőt utóbbi évtizedekben a
külföldi vásárlók hatására gyengébb minőségű ne-
meztakarók készültek.

12 | Hagyományok Háza
Nemez lábbelik az ókortól napjainkig. A
magyar botos hagyományai
Ha a lábfejünkre gyapjút tekerünk, és azt
valamivel rögzítjük – pl. bőrrel körbekötözzük
–, járás közben a mozgatástól, a nyomástól és a
nedvességtől nemezzé áll össze. Így készülhet-
tek az első nemezharisnyák és -csizmák, és ha-
sonló történetet mutat be a nemez kialakulásá-
nak Szent Kelemenhez kötődő legendája is.
A Tarim-medencéből ismerünk nemezből
készült harisnyákat, melyekre bőr borítás került.
Elképzelhető, hogy ezeket a lábon nemezelték
össze. A paziriki feltárásokon is előkerültek ha-
risnyaszerű formák és kemény nemezcipők. Ez
utóbbi talpát is díszítették, így viselője valószínű-
leg gyakran ült törökülésben, hogy a minta látha-
tóvá váljon.
A Nojon Úlban feltárt, nemezből készült
rövidszárú cipőforma hozzá volt varrva a nad-
rágszárhoz. Ezt a harisnyaszerű cipőt egyetlen
puha, vastag nemezdarab összefűzésével alakí-
tották ki, varrása elől volt, az orránál a visszahaj-
tott nemezt ráncokba szedték. A talp is nemezből
volt. Erre a nadrágszárhoz varrt harisnyafélére
egy szintén nemezből készült, de bőrrel bevont
azonos szabású csizmát húztak. Többféle színű
selyemfonállal, tamburöltéssel gazdagon kihí-
mezték.
A 6. számú sírból előkerült puha nemez-
harisnya talpát vékony nemezből vágták ki, kül-
ső felületén rátétekkel fedték, melyek sötétpiros
és sötét-sárga nemezből vannak kivágva. A talp
szélét sodort gyapjúzsinórral varrták ki, a minták
körvonalait is a selyemzsinórral keretezték, s ez
így elfedte a rátét felvarrását.
A Tarim-medencében, Mazar Tagh köze-
lében feltárt 8. századi nemezcipő tűzése a mai
mongol mintákra hasonlít.
Egyes vidékeken a kirgizek ma is nemez-
csizmát hordanak télen. A nemezkészítő egy hí-
melt szőnyegre felvert, fésületlen gyapjút terít
a csizma formájának megfelelően, de a hátsó
élnél tükrözve. A széleit megerősíti, majd be­
locsolja és felhengeríti. Az első gyúrás után közé-
pen kettéhajtja, ugyanabból a gyapjúból orsóval
varrócérnát fon, és ezzel összeöltögeti a most-
már csizma­formájú félkész nemezt. Rövid ideig
gyúrja mindig másik oldalról feltekerve, közben
gyakran belenyúl, hogy szétválassza a rétegeket,
és ellenőrzi az éleket. Ha valahol elvékonyodást,
esetleg lyukat talál, azt még most bevarrja, majd
forró vízzel tovább gyúrja.
Amikor megerősödik a nemez, bottal tö-
möríti tovább mindig másik eldalról ütve. (Talán
ennek a munkamódszernek emlékét őrzi a szőr-
csizma magyar neve, a botos.) Végül saját lábán
igazítja formára.
A kaukázusi népek két módszerrel ké-
szítenek nemezcsizmát: a kirgizekhez hasonló-
an, formára nemezelve, vagy vastag, keményre
gyúrt sík nemezlapból kiszabva és összevarrva.
Ez utóbbi gyakran bőrtalpat is kap. Ünnepi alkal-
makra fehér nemezből varrtak csizmát, és gaz-
dagon hímezték. A lakok a női csizmák szárának
alsó részét arany szállal hímezték ki. A kemény,
bőrtalpú nemez lábbelit szattyánbőr díszítéssel
Nemez képzés | 13
is ellátták. A szőrcsizma neve a darginoknál bas-
kurti, az avaroknál burtin hital és barcsi tahila, a
lakoknál varszul urszu. A mongóliai torgutok vi-
seletének is jellegzetes része a szőrcsizma. A fe-
hér nemezcsizmára (toku) egy bőr bocskort húz-
tak. A különálló részek – az ömsn (nemezcsizma)
és a charig (bőr bocskor) – a hagyományos türk
lábbelire hasonlítanak. A külső talpat könnyen el
lehet távolítani, így nemezharisnyában lépnek be
a sátorba, amely a lábat melegen tartja, de nem
tesz kárt a bent lévő szőnyegekben. A bőrcsiz-
mából kiálló részüket színes posztórátéttel vagy
hímzéssel tették még szebbé.
A Himalájában és Mongóliában felfelé haj-
ló orrú csizmákat hordanak. A mongol csizma
cserzett bőrből készül, télen nemezbélést tesz-
nek bele, csak a szár felső sávja tűzött, ami ki-
látszik a bőrcsizmából. A csizmát rituális táncok-
hoz, kivételes alkalmakkor viselték.
Az orosz birodalom területén sok nép
használta a nemezcsizmát (valenki) a 20. század
második feléig. A II. Világháborúban hozzátar-
tozott a szovjet hadsereg felszereléséhez, és a
szájhagyomány szerint több csatát is eldöntött,
hogy nemezcsizma megvédte őket a hideg tél-
ben, míg az ellenségnek lefagyott a lába. Még ma
is működik néhány szőrcsizma készítő kis­üzem,
ami a helyi igényeket elégíti ki.
A szőrcsizma az 1950-es évekig Magyar-
országon is ismert volt botos néven, elsősorban a
kalaposmesterek készítették rendelésre, és ked-
velt téli viselet volt.
A skandináv országokban a nemezcsiz-
mák készítéséhez vászonból kivágott formát,
14 | Hagyományok Háza
kézi fésűvel fésült gyapjút, gyúrásához szap-
panos meleg vizet használtak. A végső gyúrást
gyúrófán végezték, a kész lábbelit faformán szá-
rították. Norvégiában a nemezharisnyák mellett
általános volt a nemezcipő is, amelyet ugyanúgy
szabtak-varrtak, mint a bőrcipőt.
A Finnországban és Svédországban is a
nemezharisnya a leggyakoribb hagyományos ne-
meztárgy. Itt a nemezcsizma használata még a
második világháborúban is ismeretes volt, főleg
a szegényebbek viselték. Abban különbözött a
harisnyától, hogy vastagabbra és keményebbre
nemezelték. Ha túl szoros lett, fölvágták, szíjat
varrtak rá és megkötötték. A szőrcsizmák szür-
kék, vagy fehérek voltak. A lányokét pirosra, a fi-
úkét kékre festették, talpát megerősítették posz-
tóval vagy bőrdarabbal. Cipőbe, bakancsba való
talpbetétet is készítettek, sűrű öltésekkel varrták
össze, hogy jó tartású legyen.
Napjainkban is több nemezcsizma készí-
tő műhely működik Észak-Európában, közülük a
legismertebb a finn Lahtinen családi vállalkozás,
ahol apáról fiúra öröklődik a mesterség. Ma leg-
inkább a hagyományos csizmaformák modern
változatait készítik.
Nemez képzés | 15
Nemez fejfedők az ókortól napjainkig.
A vándorló népek nemezsüvegei
Közép-Ázsiában és a Közel-Keleten minden
népcsoportnak megvan a maga jellegzetes formájú
fejfedője, amiről meg lehet ismerni, hogy viselője me-
lyik területen él. A nemezkészítő gyakran több külön-
böző népcsoportnak készít fejfedőt.
A kirgizeknél, a kazakoknál is a ma is hasz-
nálatos legfontosabb nemezből készült ruhadarab a
férfi fejfedő, a kalpak. Eltérően az Európában ismert
nemezfejfedőktől, a kirgiz és a kazak kalpakokat több
darabból varrják össze. Formájában és készítésmód-
jában magában hordozza az ókori pásztorok csúcsos
süvegének emlékét. Készítenek egy nagyobb – álta-
lában fehér színű, kb. fél cm vastag – nemezlapot,
amiből kiszabják a rendszerint négy darab oldale-
lemet. A darabokat először külön-külön gazdagon
kihímzik, zsinórozzák, majd összevarrják azokat. Az
élek mentén gyakran alkalmaznak díszes varrást, pl.
rozmaringöltést, vagy egyszerűbb öltést. Utóbbi eset-
ben sodrott zsinórral vagy szövetcsíkkal takarják az
illesztést. A kalpak belsejébe szövött bélés is kerül, a
tetejére bojtot varrnak, erről azt tartják, elűzi a rossz
gondolatokat. Minél magasabb a kalap, annál maga-
sabb rangú a viselője.
Bár napjainkban a hagyományos életmód
Kirgizisztánban is visszaszorulóban van, vidéken
még ma is sok férfi visel nemezkalpakot. Azt tartják
ugyanis, hogy egy férfi csak kalpakban férfi. A mai Üz-
begisztán nyugati részén élő karakalpakok egyene-
sen fejfedőjükről kapták elnevezésüket. A karakalpak
név fekete süveget jelent.
16 | Hagyományok Háza
A 20. századig számos mongol és tibeti fejfe-
dőtípus volt elterjedve. Használatuk az ünnepi, vallási
viselettől a hétköznapiig változott. Voltak csak a fejte-
tőt takaró formák, felhajtott karimájú kalapok, nyitott
karimájúak, szőrmés fülvédőjűek, ellenzővel elől és
hátul, csúcsos fövegek, és még sok másféle. A fejfe-
dőt díszíthették selyemdamaszttal, arany és fekete
brokáttal, bársonnyal, szaténnal, volt csak nemezből
készült és teljesen szövettel borított.
Tibetben a legtöbb férfi hordott fejfedőt, a
tisztviselők rangját is ez jelezte egész évben – volt
nyári és téli föveg. A nyár hivatalosan a harmadik hó-
nap nyolcadik napján, a tél a tizedik hónap huszon-
ötödik napján kezdődött. A tisztviselők az előírásnak
megfelelően ekkor cseréltek fejfedőt, függetlenül az
időjárástól.
Ezek a típusú fejfedők valamennyi tibeti ki-
sebbségnél, sőt a szomszédos területeken, pl. Ladak-
ban és Burmában is elterjedtek. A fülvédős fövegek
és a prémmel szegett és bélelt süvegek ma már csak
archív fényképeken láthatók, mert a hagyományos
fejfedőket a nyugati típusú kalapok váltották fel az
1960-as évektől. A fiatalabbak a gyári nemezkala-
pokat részesítik előnyben. Ennek ellenére még ma is
vannak olyan nemezfejfedő készítők, akik íjfával lazít-
ják fel a gyapjút.
A közép-ázsiai pásztorokhoz hasonlóan a Kö-
zel-Keleten is máig élő hagyománya van a férfi fejfe-
dőknek. Ezeket még ma is használják, leginkább az
iráni pásztorok. A gyakorlati hasznuk mellett a helyi
vezető vagy szent emberek magasabb rangját ezek a
fejfedők jelzik, különösen, ha fehérek és nagyobbak
az átlagnál.
Valamennyi iráni népcsoportnak jellegzetes
nemezfejfedője alakult. Egy 19. századi perzsa konzul
szerint „Mondd el egy perzsának, milyen fajta fejfedőt
visel egy ember, és ő képes megmondani, honnan jött,
vagy melyik törzs­höz tartozik.” A lur és kurd fehér fej-
fedő sima, bár régebben gyakran hímezték gyapjúval
és selyemmel. A baktiariak fekete kupolás süveget
viselnek, az előkelőek és a vallási vezetők pedig fe-
héret. A kaskaik süveg fehér, visszahajtott peremmel.
Ezeket a fejfedőket törökül börk vagy böruk, fárszi
nyelven és kurdul kolah néven nevezik.

Kirgiz nemezkalpak

Nemez képzés | 17
A magyar kalaposság hagyományai.
Kalaptípusok
A kalapos állati szőrökből, különösen birkagyap-
júból és nyúlszőrből nemezkalapokat készítő
mesterember.
A kalaposok a zsíros gyapjút először a szeméttől
tisztították meg válogatással, majd hamulúgos
vagy szódás meleg vízben zsírtalanították, napon
vagy padláson szárították. Ezt követte a kártolás,
a csomós gyapjú fellazítása íjfával, majd pedig a
nemezelés. Gőzöléssel, vizezéssel tömörítették,
majd forró vízzel való locsolás közben vászonba
takarva átgyúrták, sűrítették a nemezt. A tompo-
kat fából készült fejformákra húzták, majd forró
festékben főzték a kívánt szín eléréséig. Öblítés
után ismét formára húzták, így került a szárítóba.
A végső kikészítés során a fejrész keményítést
kapott, átvasalták, a szélét kerekre vágták és a
divatnak megfelelően zsinórral, szalaggal díszí-
tették.
A kalaposmesterség régi neve a süveges, süveg�-
gyártó. A süvegviselet a köznépi magyarság leg-
régibb fejviselete. 16-17. századi adataink szerint
a pozsonyi, soproni, brassói süveggyártók ezres
tételekben kereskedtek saját készítményeikkel.
A süvegviselet nemcsak a katonaság, hanem az
egész lakosság körében általános volt. A süveges
megjelölés mellett csak a 19. század fordulóján
jelenik meg a kalapdísz. Ettől kezdve a fejviselet-
ben is rohamosan teret veszít a süveg. A korábbi
századokban a németlakta területeken tűnt fel
először a kalap. A céhek is megkülönböztették a
18 | Hagyományok Háza
magyar és a német kalapokat.
A 20. század elejétől megfigyelhető néhány ka-
lapforma, mint például a pásztorkalap (Horto-
bágy), a kun kalap (Kiskunság), és a süveges vagy
csúcsoskalap (Mezőkövesd). A kalap a női vise-
letben csak Erdélyben jelentkezett, ahol széles-
karimájú szalmakalapot, de fekete, lehajtott ka-
rimájú férfi-posztókalapot is viseltek a lányok.
Ismertebb kalapféleségek:
Széles karimájú kalap, nagy kerekkalap: nemez-
ből készült, alacsony tetejű, széles, elálló ka-
rimájú férfifejfedő. A kalap sokszor 6-10 ujjnyival
is túlnyúlt a vállon, méreteit egy 1813-as helytar-
tótanácsi rendelet szabályozta. A debreceni 18.
századi cíviskalap, diákkalap a 19. század elején
hirtelen terjedt el, később kurtább karimájú kalap
formájában az idősebbek a múlt század végéig
viselték. A széles karimájú kalapot legtovább a
pásztorok őrizték meg. Változó szélességű ka-
rimával kondás-, illetve kanászkalap, juhászka-
lap, gulyáskalap és csikóskalap formájában a 20.
század elején is használták.
Pörge kalap, csárdás kalap (Hegyhátvidék, Gömör
megye, Alföld): fejtetőhöz simuló keskeny ka-
rimájú, alacsony tetejű, általában fekete nemez-
kalap. Az úri viseletben csak rövid ideig hódított, a
paraszti fejviseletben a Kisalföldtől Kalotaszegig,
más típusokkal vegyesen, még a századfordulón
is fennmaradt.
Bakonyi kanászkalap, Sobri-kalap (Somogy me-
gye): a nyugat-európai cilinderforma változata,
a 19. század elején Észak- és Kelet-Európa pa-
rasztságánál is megjelent.
Kossuth-kalap: gömbölyű tetejű, széles szala-
gú, körül felhajtott karimájú fekete nemezkalap.
Az önkényuralom elleni tüntetés hozta divatba.
Használata legtovább az Alföldön és Kalotasze-
gen maradt fenn.
Iparoskalap: magas, hosszában beütött tetejű,
homlokra hajlított karimájú kalap.
A 17-18. századig a süveges mesterség őrizte
meg a nemezkészítés fogásait, majd a 19. század
elejére ezt felváltotta a (nagyrészt német terü-
letről érkező, német szakkifejezéseket használó)
kalaposmesterség. A kalaposság a magyar sü-
veges mesterséggel házasodva mégiscsak meg
tudta tartani hosszú időn keresztül magyaros jel-
legét, a Kisalföldtől a Székelyföldig kialakult jel-
legzetes típusú nemezfejfedő. Emellett hosszan
élt még a mesterség tárgyai között a nemezből
készült botos (szőrcsizma) is.

Nemez képzés | 19
 A filcet bórecetben mossák. Az anyag gőzölése.
Az anyag kézi gyúrása.
A kézi gyúrást „lábolás” fejezi be

A pásztorkalapot készítő mester „fakpógná”-val

(íjfával) fellazítja a birkagyapjút. A fellazított gyap-
jút nyomószitával tömöríti. Nemezelés közben el-
lenőrzi a fakkot. (Mihalkó Zoltán, Balmazújváros)

20 | Hagyományok Háza
A mester kialakítja a kalap formáját. A kalap fes-
tés után (Balmazújváros, Hajdú-Bihar m., Mihalkó
Zoltán, 1974) Kalapszárítás a tetőn (Balmazújvá-
Pásztorkalap. Csikós kalap. Kossuth-kalap
ros, Hajdú-Bihar m.)

Nemez képzés | 21
Hagyományos nemezviseletek az ókor-
tól napjainkig
A legkorábbi nemezből készült ruhadara-
bokat a tarimi múmiákról ismerjük, majd később
valamennyi ókori pásztornép viseletében kimu-
tathatók. Hasonlókat találunk a perszepoliszi
domborműveken és a paziriki sírokban is.
Egy rövid, de széles kaftánt találtak a
paziriki 3. számú sírban. A kaftán felső része na-
gyobb nemezdarabból készült, a bélése kisebb
darabokból, az ujjak pedig egyetlen darabból,
alsó szélén összevarrva. A felső szegély a gallér
körül, a kézelőn és hátoldalon díszítve volt. A dí-
szítésként a felső nemezen vékony, fehér gyapjú-
fonalat varrtak át, hasonló módon, és ez keskeny
varratot, kidomborodást hozott létre.
A nojon úli 6-os számú sírban két teljes
ruhára és egy harmadik maradványára bukkan-
tak. Az egyik ruhadarab selyemszövetből készült,
bélése igen finom, négyrétegű, áttűzött nemezből
volt.
A nemez nemcsak jó szigetelőképessé-
ge miatt alkalmas felsőruházat készítésére, de
megfelelő vastagságban és keményre gyúrva
elég merev, és ellenáll a külső fizikai behatások-
nak is. Az ókorból több leírásból tudjuk, hogy a
katonák nemezpáncélja megtörte a lándzsák és
a nyílvesszők ütéseit. A nemezből készült, kö-
peny-szerű ruhadarab a Kaukázusban és a Kö-
zel-Keleten az ókor óta folyamatosan kimutatha-
tó.
22 | Hagyományok Háza
A kaukázusi népek nemezviselete a burka,
melynek egyes fajtáit ma is készítik Dagesztán-
ban. A burka birkagyapjúból nemezelt, hosszú
kabát, kecskeszőr- vagy gyapjútincsekkel a kül-
sején. A nemezelés befejezése után a burka kül-
ső oldalán lévő kecskeszőrt egy fésűvel átfésülik,
így kap fürtös felületet.
A burkák különböző méretűek és stílusú-
ak. A lovasok hosszú burkája egy vagy két darab,
a széleken összevarrt nemezlapból áll, így kaf-
tánt formál két kiálló vállal és széles hajtókákkal,
ami véd a szél ellen. A gyalogosok rövid burkája
egy darab nemezből készült, varrás és hajtóka
nélkül, és egy trapéz-szerű kaftánra emlékeztet,
amin a lapok átfedik egymást. A gallérnál egy
hurok és gomb található. A burkák hétköznapra
fekete gyapjúból készültek, ünnepi alkalmakra,
menyegzőre, tiszteletreméltó vendégek fogadá-
sára pedig fehérből.
Talán a legelterjedtebb nemez felsőruha
a török kepenek, melyből még most is évi több
ezer darab készül. A készítés menete szerint egy
hímelt szőnyegre téglalap formát raknak ki gyap-
júból, úgy, hogy a forma felét kissé kiszélesítik.
Belocsolás után föltekerik, és másfél-két órán át
hengergetik. Kitekerés után félbehajtják, a széleit
feltépkedik, és a szélesebbre rakott részt körben
visszahajtják. Így egy belül üreges, minden olda-
lán zárt nemezt kapnak. Mindig más oldalról felte-
kerve keményre gyúrják, közben gyakran locsolva
és forgatva. A műhelyek egy részében csuklyát is
raknak rá még félkész állapotban. Száradás után
alul és elől felvágják. A kepenekre általában ke-
vés minta kerül előnemezből, egyszerűbb jelek,
a mester vagy a megrendelő neve, monogramja,
esetleg évszám. Ezt vagy a gyapjú kiterítésekor
vagy az első gyúrás után rakják rá.

Gyúrás közben a nemez zsugorodik és

változtatja alakját, javítják a gyengébb területe-
ket és befejezik a kiegészítő részeket, például a
kepenek csuklyáját. A gyúrás után, de még vizes
állapotban a nemez felületéről egy kővel ledör-
zsölik a bolyhos részeket, borotvával leborotvál-
ják, vagy gázlánggal leperzselik.

Nemez képzés | 23
Az anatóliai kecse készítésének
hagyományai és módszere.
Török nemezminták.
Nemezműhelyek Kis-Ázsiában
Ahol a juhtenyésztő népeknél a nomád pásztor-
kodás valamilyen formában fennmaradt, ott a
nemezelés máig élő hagyomány. A letelepült tö-
rököknél és kurdoknál a nemezkészítés a férfiak
mesterségévé vált. Munkájukat manufaktúrában
végzik híres nemezelő központokban. A céhek
a 16. századtól a 20. század elejéig álltak fenn.
Ahogy az ipari-, fogyasztói társadalomban az ér-
tékek megváltoznak, úgy veszíti el jelentőségét a
nemez. A műhelyek száma rohamosan fogy.
Bartha Júlia vette sorra nemrég Anatólia ha-
gyományos nemezközpontjait:1 Konya, Manisa,
Maraş, Sandikli, Turgutlu, Afyon, Tire, Ödemiş,
Balikesir, Isparta, Bigadiç, Bergama, Sama, Ak-
hisar városokban voltak. A hagyomány azt tart-
ja, hogy az e tekintetben legrégibbnek számító
központban, Konyában, a nemezelés a szeldzsuk
korig megy vissza. A nemezműhelyekről, kis
manufaktúrákról pontos képet adó statisztikai
adataink nincsenek, de mivel apáról fiúra szálló
mesterségként tartják számon az emlékezettel
még befogható időből tudunk adatokat sorolni.
Így Konyaban, 1930-ban 90, 1944-ben 60 műhely
üzemelt; 1950-55 között 125 műhely dolgozott,
majd számuk rohamosan csökkent, így 1960-ra
1 Bartha Júlia: Nemezelés. In.: Keleti tanul-
mányok
24 | Hagyományok Háza
csupán 10 maradt.
Manisaban 1940-ben 18, 1955-ben 15-16, nap-
jainkban pedig csak egy műhely maradt. Maraş-
ban 12-13 műhelyt tart számon az emlékezet,
mára azonban csak egyetlen működik. Sandik-
liban 1944-ben 10, 1982-ben már egy sem volt,
az utolsó mester innen Afyonba költözött. Turg-
utluban 1928-ban 3 műhely volt, ehhez 1945-ben
nyílt még kettő, így 1950-ig 5 műhely dolgozott.
Tire erősebbnek bizonyult, 1972-ben 15 manu-
faktúrát számoltak, 1982-ben még 13 működött.
(2010-ben csak 5 működő nemezműhelyet talál-
tunk Tirében. A leginkább virágzó műhelyben Arif
Cön mester a hagyományos minták mellett egyre
gyakrabban készít modernebb mintájú tárgyakat
a nyugati ízlés kiszolgálása végett.
Ispartát hajdan virágzó nemezközpontnak említi
Hikmet Gürçay, 1989-ben a nemezelőknek már
csak a hírük volt. Emléküket az utcanév és né-
hány bedeszkázott műhelyajtó őrizte. A tőle 130
km távolságban lévő Yalvaç városkában műkö-
dött még 5 műhely.
Balikesirben 1973-ban V. Gervers 31 műhelyt re-
gisztrált, 1989-ben már csak 20 üzemelt. (2010-
ben 5 műhely működött, de mintás nemezta-
karókat már nem készítettek, csak kenegeket
pásztorok megrendelésére, és egyszínű fehér
nemezlapokat.)
Az Afyonban működő 5 műhelyben is elsősorban
kepenegek készülnek, néha készítenek csak min-
tás takarókat, és csak két műhelyben készülnek
nemezsüvegek dervisek részére.
A műhelyek számának rohamos csökkenéséből
világosan következtethetünk arra, hogy néhány
év múlva hírmondója sem lesz a kézművesség
eme gyönyörű ágának. Voltaképpen csoda az is,
hogy a hagyományos keretek között működik az
a néhány, ami megmaradt. Magyarázatul a tö-
rökök hagyománytisztelete szolgál, és az, hogy
Anatólia fennsíkjain még napjainkban is óriási ju-
hnyájak élnek ridegtartásban. Számos hegyi falu
lakóinak is fő megélhetési forrása az állattartás.
Általánosan tenyésztett fajta a durva szőrű, zsír-
farkú juh, de kisebb számban merinó és fekete
fejű pleveni fajta is előfordul. Mivel utóbbiak ke-
vés helyen tenyésztett fajták, gyapjuk is drága, a
nemezelőknél szóba sem jöhet, mint alapanyag.
A juhokat évente kétszer, áprilisban és augusz-
tusban nyírják. Nyírás előtt patakban fürösztik
az állatokat, így nyírás után már nem mossák
a gyapjút, azt tartják, úgy veszítene az erejé-
ből, mert a szálak lepuhulnak, zsírtalanná vál-
nak. A belső-anatóliai törökök nemezeléshez
az első nyírású, az áprilisi gyapjút használják,
Nyugat-Anatóliában, főleg Balikesir környékén a
második (augusztusi) gyapjú minőségét tartják
jobbnak. Nyírás után a gyapjúból kiszedik a szen�-
nyeződést, majd minőség és színárnyalat szerint
különválasztják. Erre azért van szükség, mert az
állat egyes testrészein különböző színű a gyap-
jú. A szétválogatást követi a gyapjú fellazítása,
a kártolás, amit nagyobb mennyiségben kárto-
lóműhelyekben végeznek, de gyakran a nagyobb
műhelyek is tartanak kártoló gépeket. Használa-
tuk az 1950-es évektől terjedt el. Mivel a kártolt
gyapjú igen kényes, a tárolás alatt töredezhetnek
a szálak, rendesen csak az éppen kellő mennyi-
séget kártolják meg. A kisebb falusi műhelyek a
gyapjú lazítására íjfát (yay) használnak. Valaha
ez az eszköz a magyar kalaposok műhelyében is
megvolt. Kerete 180 cm hosszú, húrját juhbélből
sodorják. Használata egyszerű guggoló helyzet-
ben, az íjat közvetlenül a gyapjúcsomó felett tart-
va az ideget (az íjfa húrját) ütemes veregetéssel
rezgésbe hozva lazítják a gyapjút. A szálakat a
vibrálás szinte pehelyszerűvé teszi. A gyapjú zsí-
rosságától függően ezt a műveletet kétszer-há-
romszor is megismétlik.
Törökországban a nemezelés a férfiak mester-
sége. Egyetlen falut találtam, ahol asszonyok is
nemezelnek, egy félnomád falucskát, Hüseyin-
beyobasit. Itt az asszonyok kalákában végzik a
munkát, hasonlóan közép-ázsiai rokonaikhoz. A
gyapjút fésűvel lazítják. A fésű fából készült, 28
pár, 10 cm-es fogazatú eszköz, amit úgy hasz-
nálnak, hogy ülő helyzetben lábukkal a földhöz
nyomnak s a felfelé álló éles fogazatra ráhúzzák
a gyapjútincseket. Mindezt addig ismétlik, amíg a
gyapjú kellően nem lazult.
A gyapjú lazítását a festés követi. Az 1960-as
években még általánosnak mondható a növényi
eredetű festékek használata, mára azonban Nyu-
gat-Anatóliában csupán egyetlen helyet, Yürekli
nevű falut említenek, ahol a nemezelők is festő-
növényekkel színezik a gyapjút. A növényi festé-
kek használata a szőnyegszövő háziiparban fő-
ként a mediterrán vidéken Döşemealti falvaiban,
mind a csomózott, mind pedig a kilim szőnyegek
készítésénél napjainkig fennmaradt. A nemez-
elők áttértek a szintetikus festékek használatára,
ami egyszerűbb ugyan, de nem vált a mesterség
Nemez képzés | 25
előnyére. A természetes színű gyapjúból néhány
mm vastagságú nemezt készítenek, azt teszik a
festőlébe, majd száradás után kétujjnyi csíkokra
vágják, s ebből tépdesik le a motívum kirakásá-
hoz kellő darabkákat. A díszítésre szánt vékony
színes nemez neve: nakişlik. Ritkán fordult elő,
hogy már megfestett gyapjúból készítik a mintá-
hoz szükséges anyagot.
A műhelyek rendszerint vásárokon szerzik be,
vagy közvetlenül a pásztoroktól vásárolják a
gyapjút. Gyakori az is, hogy a megrendelő saját
juhai gyapját viszi be a műhelybe. A falusi mes-
terek többsége szoros megrendeléssel dolgozik.
A díszített nemezszőnyegek előállításának első
fázisa a minta elkészítése. Vékony előnemezt
készítenek, amit színesre festenek. A színes elő-
nemezből vágott egyszerű formákból, és ujjnyi
vékony kontúrszalagokból tépdesik le a minta-
kirakáshoz kellő darabkákat. A mintát bened-
vesített gyékényre, újabban gyékényt utánzó
műanyagszövetre rakják ki. Területenként jel-
lemző motívumok alakultak ki, s bár ezeken be-
lül nagy változatosságot nem tapasztalunk, még
sincs két egyforma szőnyeg.
A mintát benedvesített gyékényszőnyegen rakják
ki. A mintától függően 1-2 óra szükséges ahhoz,
hogy a díszítés elkészüljön. A falusi megrendelők
a mester fantáziájára bízzák a leendő szőnyeg
mintáját, de a városokban, ahol utcahossznyi a
műhelyek száma, és a műhely keleti szokás sze-
rint boltként is működik, a meglévő kollekcióból
is választhat a megrendelő. Egy-egy területre jel-
lemző motívumok alakultak ki, s bár ezeken be-
26 | Hagyományok Háza
lül nagy változatosságot nem tapasztalunk, még
sincs két egyforma szőnyeg.
A takarók alapja általában fehér, ritkán fekete. A
régi takarókon még nyomon követhető, ahogy a
nomád népek térfelosztása lassanként átalakul.
A központi nap-forma motívum válik hangsúlyos-
sá. A korábban útként megjelenő ölelő, összekö-
tő-elválasztó belső keret visszahúzódik, az átló-
kon futó növényi indákká válik. A központi nap a
nomádok forgó, folyton mozgásban lévő alakza-
tához képest egyre inkább statikus. Más vidéke-
ken megmaradt a hármas, ötös térfelosztás, de
itt inkább kazetta-szerű az elrendezés. Elterjedt a
szövött szőnyegek mintájára a többszörös keret-
be foglalt, hosszában kettéosztott tükör, amiben
egymás alatt geometrikus minták sorakoznak. A
török takarókra jellemző a keskeny szalagokból
kirakott rácsminta, a cikkcakkban kivágott há-
romszöges keret.
A minta elkészülte után egy fűgereblyéhez ha-
sonló eszközzel (sepürge, vagy csiripi) 40-50
cm magasan ráterítik a fellazított fehér gyap-
jút. Ügyelni kell az egyenletességre. A leterített
gyapjút formára igazítják, széleit elegyengetik,
majd kis seprűvel, szappanos vízzel bepermete-
zik. Belocsolás után a gyékényszőnyeget felteke-
rik egy fahengerre, erős zsákvászonba csavar-
ják, és kötéllel átkötik. Ezután hagyományosan a
műhely teljes hosszában összefogódzva lábbal
taposták. Ma a városi műhelyekben ványológépet
használnak.
Ezt követően kibontják és az egészet újra szap-
panos vízzel belocsolják. Ha a minta elmozdult
még van lehetőség a javításra. Zsákot terítenek
rá, hogy a mintát lefogja és meggátolja a szélek
összetapadását, majd összehajtva, munkapadon
kézzel gyúrják tovább. Az utolsó fázisban minden
erejét bevetve dolgozik a mester. A ványolás (tö-
mörítés) során már csak a tenyerét és az alkar-
ját használja. Ez az utolsó fázisa a munkának, és
egyben a legfontosabb szakasza is, amelynek so-
rán a nemez „erőt kap”, a minősége ekkor válik el.
A ványolás nehéz munkájának megkönnyítésé-
re a városi műhelyek az 1960-as évektől ványo-
ló-gépet (keçe tepme makinesi) használnak. A
rendkívül egyszerű ám roppant elmésen szer-
kesztett gép árammal működik, a legnehezebb
munkát vállalja át az embertől, és használatával
jelentősen csökken a ványoláshoz szükséges idő.
Mindössze húsz percig tart az első munkafázis.
A hibák korrigálása után újra gép alá teszik, és
addig veretik, míg a kellő tömörséget el nem érte
az anyag. Gépesített műhelyeket csak Anatóliá-
ból ismerünk.
Mivel a ványolás legalább 30 fokos melegben
optimális, a falusi, kisvárosi műhelyek nyárra
csoportosítják a megrendeléseiket. Egyes városi
központokban a ványolást gőzfürdőben végzik.
Ezekben télen is tudnak dolgozni. A modernebb
ványológépek gőzölik is a nemezt taposás köz-
ben.
Kézi megmunkálással egy-egy műhelyben csak
egy takaró, vagy több kisebb, egy gyékényen ki-
rakott darab készül. Ehhez 3-8 kg gyapjú szüksé-
ges. A gépesített műhelyek teljesítménye sokkal
nagyobb, vásárokon, bazárokban árusítanak.
A törökök azt tartják, hogy minden mesterségnek
volt egy tanítója, aki révén elterjedt a nép köré-
ben. A tanítót (pir) többnyire prófétaként tiszte-
lik. Balikesir (Nyugat-Anatólia) vidékén Junusz
pejgamber (próféta) a nemezelés meghonosítója.
Amint az szentekhez illő, legenda övezi alakját:
Junusz pejgamber hosszú vándorlásában meg-
fáradván leült egy gyapjúcsomóra pihenni. A
verejtékétől összetapadt alatta a gyapjú, nemez
született. Amikor a nemez félkész állapotban
van, zsugorodni kezd, azt mondják: „izzad Junusz
pejgamber”. Minden nemezelőközpontban más-
más a kultúrhérosz. Afyonban Ebu Said Rubbani,
Tirében Eyüp Suayib Mebbah és Abdülmuttalip,
Ödemişben Hallaci Mansur, Bergamaban és Tug-
utluban Abdülmuttalip, Akhisarban Seyit Robban,
Sandikliban Ebu Hubeyde Seyyüdün Mair, Konya-
ban Heyril Paril Sultan nevét tisztelik. A hagyo-
mány szerint minden reggel, nyitás előtt imát
mondanak az első tanítómester emlékére, este
záráskor elolvassák a Korán első szúráját.
A nemez felhasználási területe rendkívül sokré-
tű. Szőnyegként a törökországi nomád yörükök
fekete sátrában is megtalálható, ezen kívül pa-
rasztházakban is használják. Árnyékot ad, eső-
től véd a nomádok használta turluk, a 120×120
cm-es, négy karóra rögzített nemezlap. A teje-
sedényeket nemezlappal borítják, ami a piszok-
tól védi és hőszigetelő is egyben (süt keçesi). A
nomádok nemezzel takarják le holmijaikat, hogy
megvédjék az esőtől (yük keçesi), a menyasszony
kelengyéjét ugyancsak nemezbe takarják, de
pólyaként is kitűnő a nemez. Ezen kívül nyeregta-
karóként, nyereg alá való izzasztóként (belleme)
és lótakaróként (at keçesi), teve málhanyerge alá
Nemez képzés | 27
való takaróként szintén kiválóan alkalmas. A ne-
mezből készült fejfedők számos változata ismert
janicsárok fejfedőjétől a mevlevi dervisek csú-
csos nemezsüvegéig. Noha már ezeket nem ké-
szítik, de a csizma, harisnya, zsákok, ajtófüggöny,
falvédők, ágybélés a mindennapi élet tartozékai
napjainkban és különösképp a nomádok között
és a velük érintkezésben élő falvak lakóinál.

A legszembetűnőbb viseleti darab, ami szinte

változatlan formában maradt meg, a vastag ne-
mezből való pásztörköpönyeg: kepenek, aba. Úgy
készül, hogy egy hosszúra kirakott takarót fél-
behajtanak, a széleket összedolgozzák. Az elejét
és a nyakrészt utólag kivágják. Rossz időben ne-
mezcsuklyával viselik.

A mesterség ma is apáról fiúra öröklődik. Mivel

egyre szűkül a piac, a kívülről jövő érdeklődő szá-
mára nehéz elnyerni a mesterek valódi bizalmát.
A tudás, pedig igen tünékeny dolog. A nyugati ku-
tatók igyekeznek megmenteni ezt a tudáskincset.
A British Múzeum 2001-ben egy nyugaton tanult
török művész segítségével gyűjteményt állított
össze a ma is működő központok munkáiból. Mi-
előtt Angliába szállították a gyűjteményt, bemu-
tatták a török közönségnek is. Ennek is köszön-
hető, hogy a modern török lakásokban – ha nem
is használati tárgyként – műalkotásként néhol A gyapjú lazítása íjfával
újra helyet kapnak a nemezek.

28 | Hagyományok Háza
A minta lerakása
Nemezgyúrógép (Yalvac)

Mecset falán száradó nemeztakarók (Tire)

Kártológép használat közben (Yalvac)

Nemez képzés | 29
Nyugat-anatóliai nemeztakaró (1989)

Imaszőnyegek Ivrindiből és Afyonból

30 | Hagyományok Háza
Nemeztakarók Ivrindiből és Konyaból

Nemez képzés | 31
32 | Hagyományok Háza
Nemeztakarók Konyából, Afyonból és Yalvacból

Nemez képzés | 33
A bolgár nemezkészítés emlékei.
Bolgár nemezmotívumok
Bulgária lakossága nem tartozik a vándorló né-
pek sorába, mégis itt tárgyaljuk, hiszen nemezha-
gyományaik egy nomád múltra vezethetők vissza,
emellett nagy hatással volt rá a közel ötszáz éves
török uralom is. A bolgár nemezszőnyegek révén
máig megőrződött sok évszázados minta, vala-
mint ezen ősi mesterség számos munkafogása.
Nemzetközi összehasonlító vizsgálatuk eredmé-
nyeként feltárult rokonságuk az altáji, anatóliai
és a közép-ázsiai nemezmunkákkal.
Rajkó Szettyerszki kutatásai2 során több száz
nemezszőnyeget gyűjtött össze különböző vidé-
kekről. Ezek – leírás és tartósítás után – különbö-
ző múzeumok gyűjteményeibe kerültek (Szófiai
Néprajzi Múzeum, Koprivstica múzeumai, Plov-
divi Néprajzi Múzeum, Riali Kolostor Múzeuma).
Minden egyes darab, ha kevéssé is, de eltér a
többitől. Készítésük közel kétszáz évet ölel fel. A
legrégebbi darabok a 18. század derekán készül-
tek, de mintázatuk ennél korábban alakult ki, ös�-
szefüggésben a készítési móddal és feltehetően
változásokon ment át.
A nemezeknek három fő jellemzője az előállítás
módja, a mintakincse és a mintázata.
A két színre épülő, fehér alapon fekete mintás
2 Szettyerszki, Rajkó: Párhuzamok a bolgár és kö-
zép-ázsiai, illetve a koraaltáji nemezszőnyegek mintakincsében,
A Bulgár Történeti Társaság hírei, XXXII. 1978. 49-58. oldal
34 | Hagyományok Háza
bolgár nemezek erősen hasonlítanak a kaukázu-
si balkár nemezekhez. Mintázatuk növényi, mér-
tanias és alakot ábrázoló.
Aszparuh bolgár fejedelem révén honosodott
meg e hagyomány a Duna vonalánál. Észak- Ke-
let-Bulgáriában sátorkaró nyomokat találtak,
amely megerősíti ezt. Az óbolgár nemezsátor
más alakú, mint az ismert mongol vagy türk-
men sátor. A VIII. századból származó és Deven-
ben megtalált óbolgár nemezsátor-töredék erre
utal. Ez egyben bizonyíték a bolgár nemezmun-
kák folyamatos meglétére. Ilyen töredékek meg-
maradtak a bolgár államalapítás idejéből is. Ez
bizonyíték a bolgár népművészet és az óbolgár
művészet kapcsolatára. Korai írott emlékeink is
alátámasztják ezt, melyek nemeztakarókat em-
lítenek.
A bolgár nemezek fontos csoportját alkotják a
nyeregtakarók. Ezek neve „tegaltija”, „teltija”.
Voltak egyszínűek: fehérek, szürkék, sárgák; és
többszínűek, gazdagon díszítettek. Ehhez ha-
sonló nyeregtakarók láthatók Szent György és
Szent Demeter ikonjain a XVIII. századból. Egy
Preszlávban lévő kövön, ami a IX-X. századból
való, egy lovas, egy ló és egy kutya látható. A lo-
vas női módon ül a lovon és jól látható egy négy-
szögletű nyeregtakaró alatta.
A nemezmunkák legnépesebb csoportja a ne-
meztakaró. Ezek elsősorban éjszakai takaró-
zásra, fekvésre szolgáltak. Méretük különböző,
2 métertől 3,5 méterig. Színük változó. Ismer-
tek fehér és szürke, barna, természetes gyapjú
színűek. Vastagságuk néhány millimétertől 2,5
centiméterig változik. Ványolt szerkezetük laza
(„kaba”), vagy sűrű („sztyegnatonabitó”). Ilyenek
főleg Szliven, Jambol és Sztarazagorszk környé-
kén megyékben, Elhovo környékén és Kopriv-
sticában. Ezek cifra nemezszőnyegek voltak, a
szobákat ezzel terítették le, illetve a vendégek
szobájában ez volt a takaró. Méretük a szoba mé-
retétől függött.
Gyönyörű darabok őrződtek meg a XVIII-XIX. szá-
zadból. A koprivsticai nemezek a bolgár népmű-
vészet remekei, színviláguk és mintázatuk egye-
dülálló.
A bolgár nemezek különböző minőségű gyapjú-
ból készültek. A középső rétegekbe hasláb vagy
hulladék gyapjút tettek, alulra és felülre jó minő-
ségű báránygyapjút használtak, őszi és tavaszi
nyírásút. Az őszi nyírású gyapjút értékesebbnek
tartották. A gyapjúból kimosták a növényi és a
zsíros szennyeződéseket. Kézzel széthúzták az
asszonyok, majd elvitték a csapómesterhez, aki
húros íjával tovább lazította. A tépett gyapjút bi-
zonyos rend szerint, megfelelő hosszban és szé-
lességben leterítették. Durva kendervászonra te-
rítették le a gyapjút, a vastagsága is ekkor dőlt el.
Az egyenletesen kialakított gyapjúréteget a ken-
dervászonnal együtt összetekerték és kötelek-
kel erősen összekötötték. Sztrandzsa vidékén az
összetekert gyapjúréteg közepébe fából készült
rudat tettek. Más vidéken nem. Az összecsavart
és kötözött hengert forró vízzel öntözték, hogy
a gyapjút átitassák és befüllesszék. Közben 4-6
ember folyamatosan hengerelte a tekercset kéz-
zel, szorosan egymás mellett 4-8 órán át, és ál-
landóan ütögették a kezükkel vagy ütőfákkal.
Ennek eredményeképpen a meleg és az ütöge-
tés hatására a gyapjú összegubancolódott. Ez a
nemezelés, bolgárul „plszti”. A munkát időnként
megszakították, hogy ellenőrizzék a szőnyeget.
Ilyenkor kitekerték és megigazították a széleket,
majd ismét összecsavarták és folyamatosan ön-
tözgették forró vízzel, görgették és ütögették.
A nemezkészítés munkáját általában férfiak vé-
gezték a Sztrandzsa-vidéken, Bröslján nevű falu-
ban ezzel szemben asszonyok.
A bolgár nemezek díszítése két módon történt.
Az első változatban az előnemezből kivágott sáv-
okból alakították ki a mintát, a földre fektetett
kendervásznon helyezték el, majd a fellazított
gyapjút erre rakták rá. Így a színes minta egy idő-
ben készült el a nemezzel. Ez a módszer nagyobb
erőt és jobb szerkezetet adott a nemezeknek. Ezt
alkalmazták valamennyien az észak-nyugat-bul-
gáriai mesterek, Vidin vidékén a XIX-XX. század-
ban és a Sztrádzsa vidékiek Koprivsticán is hasz-
nálták – bizonyítékok erre a megfordult betűk és
számok a XIX. századi nemezszőnyegek feliratán.
A másik változat szerint először csak félig neme-
zelték össze a gyapjút, és aztán tették rá a mintát.
Ismételten összetekerték hengerré és folytatták
a görgetést, míg a minta bele nem dolgozódott.
A bolgár nemezek alapszíne leggyakrabban fe-
hér. Kisebb számban találhatók köztük szür-
késbarnák, elsősorban a Sztrándzsa vidéken és
a Szliven és Jambol megyeiek ilyenek. Egyetlen
sárga alapszínű szőnyeg is van Koprivsticán. A
kétszínű nemezek fehér alapon sötétbarna vagy
fekete mintájúak, vagy fordítva, sötét alapon fe-
hér mintájúak. Ilyenekből legtöbb Észak-Nyu-
gat-Bulgáriában, Koprivsticán, a Sztandzsa vidé-
ken és Elhovo környékén találhatók.
A többszínű nemezek gazdag színvilágúak. A fi-
Nemez képzés | 35
nom színárnyalatok a mesterek hozzáértését
bizonyítják. Igen gyakoriak a meleg színek, a vi-
lágossárga és narancssárga közti árnyalatok, a
barna és a vörös közti árnyalatok.
A meleg színek együttese főleg a XIX. században
készült koprivsticai nemezekre jellemzők. Ké-
sőbb a hideg színek több árnyalata is megtalál-
ható rajtuk így a kék, a zöld és a viola. A gyapjú
festésének módja egyszerű, a festék természe-
tes növényi eredetű volt. Gyökereket, fakérgeket
és néhány gyümölcsöt használtak erre a célra.
Csak a XIX. század közepétől kezdtek a koprivs-
ticaiak a festőbuzér mellett bakamot használni a
fekete színhez. A gyapjút cserépedényben festet-
ték. A cserépedény trágyában állott.
A nemezkészítésnek Bulgáriában hat központja
van: ezek a következők: Dobrudzsa, Vidin megye,
Szrednagora, Szliven és Jambol megye, Elho-
vo vidéke, Sztrándzsa. Ezek a területek messze
esnek egymástól. Az összegyűjtött adatok sze-
rint Dobrudzsában egy sor faluban készítettek
nemezt, így pl. a Tolbuchin megyei Tvördicán. Itt
a neve „kecse”. Többnyire az ágyra tették lepe-
dőnek. Általában egyszínűek és szürkésbarnák.
A nemezkészítésnek Dobrudzsában régi helyi
hagyományai vannak. Az is elképzelhető azon-
ban, hogy a XVIII. század első felében terjedt el
itt, amikor Dobrudzsát elözönlötték a Szliven és
Jambol megyei áttelepülők.
A Vidin megyei mesterek a nemezkészítést 1950
körül hagyták abba. Utoljára a sisinci mesterek
házaltak vele. A vidini nemezek általában kismé-
retűek, 160×200 centiméteresek. Színük kizá-
rólag fehér, fekete vonalas mintával. Szegélyük
egyenes és hullámos vonalakból áll. Ezen belül
36 | Hagyományok Háza
két oldalt virágcserép látható virággal, középen
az összetett mintájú Nap. Néhány öreg példányon
csillagok és más égi jelek látható, aminek való-
színűleg varázserőt tulajdonítottak. Ez utóbbiak
Florentin és Pakrajna falukból valók.
A bulgár nemeztakarókra kétféle mintaszerke-
zet jellemző. Az egyik a nemezszőnyeg felületét
párhuzamos mezőkbe rendezi, és ebbe helyez
bele növényi és mértani mintákat. A másik elren-
dezésre a nagyméretű központi minta a jellem-
ző, ami felé két oldalról virágok nőnek. Összesen
száz jel különböztethető meg rajtuk. A legrégebbi
szőnyegek mintái határozottan égitestekre ha-
sonlítanak; a Napra, a Holdra és a csillagokra. A
szőnyeg szélén mindig található szegélyminta. A
Szliven és a Jambol megyei nemezek szegélynél-
küliek. Közepükön nagyméretű Nap-minta látha-
tó. Az Elhovo vidéki nemezek között egyaránt van
szegélydíszítésű és anélküli. Mintaelemeik mér-
tanias és jelképes ábrák. Több minta kétségtele-
nül varázserejű lehetett készítőjük szemében.
A Sztrándzsa vidéki nemezekre az egyszerűség a
jellemző. Nevük „kecse”, a díszítményeiké „pera”
és „ujá”. Méretük 180 és 260 cm közötti. A meny-
asszonynak készített nemezen évszám is látható.
A bolgár és közép-ázsiai nemezek hasonló szer-
kezetűek, nagyléptékű központi mintájúak és
gyakran utalnak égitestekre. A kaukázusi, a kö-
zép-ázsiai, az altáji, valamint a bolgár nép ne-
mezművészete közös eredetű. Ezt a paziriki le-
letek is alátámasztják. Utalnak egy valamikori
közös ősnép meglétére és egy kelet-nyugati ván-
dorlásra.
Ez a művészet a nagyállattartó pusztai népek
művészete, így az óbolgároké is, akik a hunok- Koprivstica
kal egy időben vándoroltak az Altájból nyugatra.
Ennek bizonyítéka az a nemezsátor-lelet, melyet
Bulgária észak-keleti részén találtak.

Növényi festésű bulgár nemeztakarók, 19. század,

Nemez képzés | 37
A mongol sirdeg hagyománya.
A tűzött nemezek
A mongoloknál a nemezkészítés ideje hagyomá-
nyosan nyár vége, ősz eleje. Eredetileg a nomá-
dok legnagyobb ünnepe az újév is vélhetően a
nemezkészítésről, illetve a nemez fehér színéről
kapta nevét („Fehér Hónap”). A nemezkészítés a
munkamegosztásban túlmutat a hagyományos
családi kereteken, hiszen gyakran megesik, hogy
több háztartás (ail) is együtt végzi ezt a tevékeny-
séget; de természetesen előfordul, hogy csak egy
család tagjai nemezelnek együtt. A nemezkészí-
tés három szakaszból áll.3
Az első lépés a juh megnyírása, melyet szélmen-
tes helyen, napsütéses napon végeznek. A kijelölt
időpont előtt egy-két nappal „hírnököt” küldenek
szét a szomszédos szállásokra, hogy megtudják,
ki jön segíteni juhot nyírni. A megkötözött álla-
tot egy különleges ollóval (hajcs) évente kétszer
nyírják. A tavaszi gyapjú neve szó szerint hosszú
gyapjút (urtin nósz) jelent. Az őszi gyapjút (ahrin
nósz) jobbnak, nemezkészítésre alkalmasabbnak
tartják. Báránygyapjút különlegesen finom ne-
mezek, például gyermektakarók és ágybetétek
készítésére használják és ezeket bent a nemez-
sátorban, csak kézzel tömörítik össze. A nyírás-
hoz szükséges eszközök: éles olló (mindenki
magával hozza a sajátját), kötelek, szíjak a juhok
lábának rögzítéséhez, zsákok. A nyírásban és az
3 Birtalan Ágnes: Nemezkészítés. In: A mon-
gol népek hagyományos műveltsége.
38 | Hagyományok Háza
előkészítésében minden nemzedék részt vesz, a
gyerekek terelik össze a juhokat, a fiatalok fogják
meg a juhokat, s az asszonyok kötözik össze lá-
baikat. Egy-két férfi az ollók élezésével foglalko-
zik. A tapasztalt pásztorok egy juhot öt perc alatt
nyírnak meg. A juhnyíráshoz érkezők a következő
jókívánságot mondják: „Ollód éles legyen, ami ke-
vés, bőséges leegyen!” A nyírást ünneppel zárják
melynek fő fogása a főtt birka- vagy kecskehús.
A gyapjú lazítása a második szakasz, melynek
célja, hogy a gyapjút megszabadítsák a beleta-
padt szennyeződésektől, és felpuhítsák a szá-
lakat. Szélvédett, sima helyen leterítenek egy
régi bőrdarabot, vagy elhullott nagytestű jószág
lenyúzott bőrét, s arra halmozzák a gyapjút. A
résztvevők egy-egy pár egyenes, vékony fűzfaág-
ból készült bottal a gyapjút körbeülve csapkod-
ják azt, s a hosszúszárú botok csapásai alatt a
gyapjúdarabok felemelkednek a levegőbe, „ki-
szelelődnek”, fellazulnak. A gyapjúlazítóknak a
következő jókívánságot mondják az arra járók:
„A gyapjúlazító bot a végén kopjon, szándékotok
valóra váljon!” mire a válasz „Utatok egyenes le-
gyen!”. Vagy ekként köszöntik őket: „A gyapjúla-
zító bot vége foszladozzon, a jó és a rossz külön-
váljon!”; egy másik, rövidebb köszöntési formula:
„A gyapjúlazító bot – [szívós] mint az ín, a hosszú-
szálú gyapjú olyan, mint selyem!”.
A nemezelés helye a család szállásának (ajl)
szélvédettebb része. A munkában általában csak
asszonyok vesznek részt. Leterítik az anyane-
mezt (eh eszgi), vízzel belocsolják, majd a gyapjút
egyenletesen szétterítik rajta.
Locsolás után szorosan felcsavarják egy fahe-
ngerre a gyapjút az anyanemezzel együtt. Az
anyanemez valamivel szélesebb, mint a ráterített
gyapjúréteg. Ezután bőrszíjakkal és kötelekkel
összekötözik, majd egy hosszú kötelet is vetnek
át rajta. Az így előkészített tekercset újra megön-
tözik, és a két végébe, a nemez „szájába“ is tölte-
nek vizet.
A tengelyt a lovak nyeregtalpának hátsó részé-
hez rögzítik, először borókával megfüstölik, s lé-
pésben, majd lassú ügetésben húzatják a lovak-
kal a gyapjúköteget. A nemezt aztán kiveszik az
anyanemezből, a visszájával kívülre föltekerik, és
még így is vontatják; ennek eredménye a „fiúne-
mez” vagy a „leánynemez”. A következő szakasz-
ban a lóval vágtában húzatják a nemezt; ily mó-
don megint csak 15–15-ször vontatják a nemezt.
A kész nemezlapról leszedik a maradék szen�-
nyeződést, kiegyengetik, kihúzogatják, s kiterítik
száradni. Közben az anyanemezre már ráterítik
a következő nemezdarabhoz szükséges gyapjút.
Miután eleget huzigálták a göngyöleget, kibontják
és elválasztják az anyanemezt az új „leány-ne-
mez“-től (hühen eszgi).
Most a leánynemezt terítik le és erre tesznek
még rá három új réteget, amit újra megöntözve
belecsavarnak a leánynemezbe. Így az új nemezt
kétszer görgetik végig a földön, először a régi
nemezben, majd a három következő réteg burka-
ként. Ezt a módszert addig ismétlik, míg kívánt
mennyiségű nemezhez jutnak. Csupán az utolsó
eset tér el kissé a többitől. Az első görgetés után
kész leánynemez és a régi anyanemez helyet
cserél, a leánynemez kerül kívülre, és az anyane-
mez belülre. Így teszik bőrbe és huzigálják a föl-
dön. Az utolsónak készülő nemez neve: szulcsin
eszgi – utolsó nemez.
A kész nemezt ismét megöntözik, megszárítják,
és a nemezsátor nyugati falának támasztják. Eb-
ből készülnek a sátor nemezrészei, takarók, nye-
reg-bélések és ruhadarabok.
A nemezkészítés helyére – egy mongol mondás
szerint – lámát, részeget és kutyát engedni nem
szabad, úgy tartják, ez tönkretenné a nemez mi-
nőségét.
A mongol nomádok nemcsak lakóhelyük vagy ru-
házatuk egy részét készítették nemezből, hanem
használati és szakrális tárgyaikat (nemez ongon
„védőszellem ábrázolás”) is. Ezek közé tartozik
a nemezszőnyeg (širdeg), a derékalj és a takaró
(dewsger). Mongólia területén mind a mongol né-
pek, mind a kazakok készítenek nemezszőnye-
get, derékaljat, takarót, ám ezek kinézetben és
készítésben is eltérnek egymástól.
Anyaga a juhok gyapjából készült nemez ugyan-
olyan eljárással készítik, mint a jurtát borító ne-
mezlapokat, de a szőnyeg alapanyaga jobb minő-
ségű.
A kész nemezlapokat különféle módon díszítik. A
tűzéssel vagy többrétegű varrással való díszítés
technikája elsősorban a mongol népeknél terjedt
el. Megtalálható a Bajkál tó körül élő burjátoknál,
vagy a Kaszpi-tenger közelében lakó kalmükök-
nél is. A nemezlap elkészülte után gyapjúfonallal
varrnak rá geometrikus mintákat. A mongol ne-
Nemez képzés | 39
mezszőnyeg megtartja eredeti színét, és a varrás
miatt igen tartós dísze lesz a jurtának. Ezt a fajta
díszítést nem csak a szőnyegeken, hanem az aj-
tót fedő nemezlapokon, a kereksátor alját kere-
tező szegélyen, vagy a nemezből készített teve-
nyergen is, de más nemezből készült használati
eszközön is alkalmazzák.4
A mongolok „sirdegjei” olyan nemeztakarók,
amelyeket csak tűznek. Készítési módjuk és min-
tázatuk egyenesági leszármazottja a Nojon Úlban
talált nemezeknek.
A nemez hengerlése lovakkal

A nemeztakaró tűzése

4 Tartsák András: Nemezszőnyeg, -derékalj,

-takaró. In: A mongol népek hagyományos
műveltsége.

40 | Hagyományok Háza
 Szabott-varrt, zsinórozott és tűzött minta együt-
tes alkalmazása

Tűzött mongol nemeztakarók

Nemez képzés | 41
A vándorló népek nemezsátrai.
Sátortípusok
Közép-Ázsia sztyeppéin élő lovas nomád népek
között terjedt el a nemezsátor, más néven jurt,
jurta. Minden népre jellemző a saját jurtaforma, a
kirgizeknél magasabb, kazakoknál alacsonyabb a
tető, míg a mongolok jurtájának tetejét két oszlop
támasztja alá belülről. A jurta egy család lakhe-
lye volt, a menyasszony nászajándéka a vőlegény
családjától. Legfontosabb tulajdonsága, hogy
könnyű a szerkezete, összeállítása-szétszerelé-
se, ez az, ami lehetővé teszi a szállítást, költöz-
ködést. Anyagait a természetből vették, gyapjút a
juhoktól, bőrt a marháktól, fát a vízfolyások menti
fűzesekből.
A nemezsátor három fő szerkezeti elemből áll, a
favázból, a vázat rögzítő és összetartó kötelek-
ből, szalagokból, és az egészet borító nemezből.
A faváz önmagában is megáll. A kirgiz sátrak
szerkezete fűzfából van, könnyen hajlíthatósága
végett, de lehet kőrisből is készíteni. Alaprajza
kör alakú, kívülről a többi jurta típushoz képest
nyúlánk, süvegszerű.
A faváz fő részei: ajtó: sokszor csak ajtókeret,
melyre mozgatható nemezborítás kerül, az aj-
tókeret és lap egyaránt díszesen megmunkált;
oldalrács (kerege): általában 4 db „harmonika-
szerűen” összecsukható rács, melyek nyersbőr-
szögekkel összekapcsolt hajlított rudakból áll-
nak; tetőrudak: melyek szintén hajlítottak, egyik
vége hegyes, másik végébe bojttal díszített kötél
van fűzve, mellyel a keregéhez erősíthetjük; tető-
42 | Hagyományok Háza
karika (tündük): melybe a tetőrudak végződnek,
egy fából hajlított karika, melyet általában ke-
reszttel osztanak (és merevítenek), a tűzhelynek
füstje ezen át hagyja el a sátrat;
A jó farács 50 évet is kibír, az oldalrács alját hos�-
szabbra hagyták, és ha elkorhadt, levágtak belő-
le 1-2 cm-t. A váz védelmét szolgálja állatvérrel
való átitatása, ez egyben a színét is megadja.
Kívülről nemezborítás véd a hideg és a meleg
ellen (télen fűt, nyáron hűt). 200 birka, két éves
gyapjúmennyisége elegendő egy lakósátor be-
borításához. (különösen az őszi nyírású rövidebb
gyapjút használták nemezlapok készítésére) Az
oldalnemez általában egy darabból áll, de állhat
többől is. Az ajtónemezt, mely az egyetlen, amit
díszíteni szoktak, külön erősítik a tetőrudakra. A
tetőnemez általában két részből áll, melyet meg-
felelő mozdulattal könnyen a helyére tesznek, és
szövött szalagpántokkal vagy kötelekkel szoro-
san a vázra erősítenek. A füstnyílást befedő ne-
mez, bármikor elmozdítható a helyéről, általában
négyzet alapú, melynek sarkaiból hosszan lenyú-
ló kötelek segítik a mozdítását, rögzítést.
A keregét felállítása után egy vastag (20-30 cm)
szőtt szalaggal körbefogják, melynek a díszítés
mellett igen fontos szerepe, hogy nem engedi
a kerege szétcsúszását, miután a tetőrudak s
a tetőnemez súlya az oldalrácsra nehezedik. A
tetőrudakra és a rácsok egymáshoz kötéséhez
keskenyebb szalagokat használnak.
Az oldalrácsot kívülről egy csíből (erősszá-
rú sztyeppei fű, az árvalányhaj rokona) „szőtt
szőnyeg” takar, s csak ezután kerül az oldalne-
mez a keregére.
A kirgizek szerint a jurta a családot szimbolizál- A többi rúd beszúrása és rögzítése után a tetőru-
ja. A rács az asszonyok, a nyersbőrszegek, kir- dakat egy szalaggal körben megerősítik. Ezután
gizül kök (magyarul köldök), kapcsolat anyák és kerül a sátorra egy-két széles, rojtos szalag, ami
leányanyák közt. A rácsra támaszkodó tetőrudak a tetőrudak alján fut körbe.
a férfiak, kapcsolat a tetőkarikával, az égbolttal, Ezután következik, a nemzek felerősítése ebben
Istennel. a sorrendben: oldalnemezek, ajtónemez, tetőne-
A sátor felállítása röviden: Első a terület kivá- mezek, füstnyílás záró nemez. Ezután rendezik
lasztása, és a tájolás. Legyen a terület egyenes, be a sátrat belülről. A sátorállítás egy-két órányi
lapos, és nagyobb kövektől mentes. Az ajtó néz- idő igényel aszerint, hogy hányan végzik.
zen a széliránnyal ellentétes irányba, lehetőség
szerint keletre.
A munkát mindig egy tapasztalt személy irányít-
ja, a többiek ezt segítik. Az ajtó összeállítása után
hozzákapcsolják az első oldalrácsot, majd ehhez
a többit, míg körbe nem érnek. A rácsokat szalag-
gal kötik össze úgy, hogy a rács rúdjai szorosan
illeszkedjenek. Két szalaggal körbefogják az ol-
dalrácsot. Beállítják a sátor méretét, alakját. Be-
emelik a tetőkarikát, amit a hagyomány szerint
soha nem szabad görgetni, majd úgy forgatják,
hogy az ajtóhoz kerüljön az eleje. Legnehezebb
része a tetőkarika felemelése, és megtartása. A
tetőkarika két viharkötelét magához szorítja, a
karikát két-három összekötözött tetőrúd segítsé-
gével a magasba emeli. Kirgiz nemezsátor
A többiek négy, hat tetőrudat szúrnak a tetőka-
rikába, különböző oldalról, hogy az egyensúly
meglegyen, majd a rudak végét az oldalrácshoz
rögzítik a rajtuk levő bojtos kötéllel. Ilyenkor kell
a tetőkarika állását ellenőrizni, egyenességét,
középre esését beállítani a rá helyezett vihar-
kötél lefelé húzásával, illetve a rács kifelé, vagy
befelé mozgatásával, vigyázva nehogy a rudak a
tetőkarika tartójának fejére essenek.

Nemez képzés | 43
Kirgiz nemezsátor faváza

Mongol nemezsátor (ger)

44 | Hagyományok Háza
A kirgiz sirdak hagyományai és színű nemezt varrnak, vagy valami egyéb, már
készítésmódja. A pozitív és negatív elhasználódott anyagot és ezután ezeket egy-
máshoz varrják, összetűzik gyapjúfonállal. Az
minták egysége. A minták jelentése
egymáshoz varrás nemcsak a tartósságot növeli,
hanem kissé domborúvá is teszi a mintát.
Ezután egy Z- és egy S-sodratú zsinórt varrnak
A kirgizek által hagyományosan készített sirdak
fel a színek találkozásai mentén. Újabban eze-
nagyon hasonlít a kazakok szürmakjához, de
ket a zsinórokat már korább felvarrják, még a
mintája még annál is finomabb, bonyolultabb. A
mintaréteg és az alap összetűzése előtt. Ennek
két említett nemeztakaró készítése között kis el-
gyakorlati oka van, mert nagyobb takarók esetén
térések vannak.
könnyebb dolgozni a kisebb felületű mintaréte-
A kirgiz családokban a közelmúltig (vidéken, ha- gekkel, és csak a munka legvégén varrják össze
gyományos keretek között élőknél napjainkig) valamennyi részt. Ennek a módszernek hátránya,
készítenek az asszonyok saját használatukra si- hogy a zsinórok nincsenek hozzátűzve az alapré-
rdakokat. teghez, így kevésbé tartós nemeztakarót kapnak.
A gyapjúból mosás, szárítás és felverés után Utolsó fázisként a sirdak széleire körben vasta-
egyenletes nemezlapokat készítenek, melyek- gabb zsinórt varrnak.
nek tömörnek és vékonynak kell lennie. Azután A sirdak hozományként cserélt gazdát a kirgizek-
a nemezt befestik. Hagyományosan három színt nél. A gazdagabb családok korábban meghívták a
használtak, pirosat, kéket és sárgát vagy na- legjobb mestereket a menyasszony házába, hogy
rancssárgát (napjainkban kezdik a zöld szint is részt vegyenek a hozomány összeállításában.
használni). Használnak még természetes színű
nemezt is, mint a fehéret vagy a barnát. Ezen szí-
nekből rakják össze a különböző színösszetételű
mintákat: piros-kék, fehér-barna, ritkán haszná-
latos még a barna-rózsaszín, de újabban a rózsa-
szín gyakrabban, mint harmadik szín kerül alkal-
mazásra a piros-kék színösszetételnél.
Két vagy három különböző színű nemezlapot ös�-
szefércelnek, a felső rétegre krétával rajzolják
fel a mintát, majd egy éles késsel egyszerre vág-
ják ki a több színből. A kivágott részeket felcse-
rélik egymással és a különböző színű darabokat
széleinél fogva egymáshoz varrják. Így készül el
a színoldal, mely alá egy alapként szolgáló, egy-

Nemez képzés | 45
Az egymáshoz fércelt színes nemezlapokból egy- A zsinór felvarrása után tűzi az alaphoz a minta-
szerre vágja ki a mintákat réteget

A három színű nemezből kivágott mintákat egy-

másba helyezi

46 | Hagyományok Háza
Kirgiz sirdakok

Nemez képzés | 47
A kazak szürmak hagyományai
és készítésmódja
A kazak név a qaz, vándorolni, bolyongani, csán-
gálni ige származéka, a kazak nép tudatában a
pusztákon vándorló, független, szabad embert
jelenti. A korábbi európai tudományos irodalom-
ban kirgiz néven szerepeltek, ugyanakkor a mai
kirgizeket karakirgiz névvel jelölték.
A kazakok nagy része az egykori Szovjetunió egyik
legnagyobb terjedelmű köztársaságában élt. Az
akkori fővárosa Almaty volt, kazakul Alma-Ata.
A mai független Kazakisztánon kívül mintegy to-
vábbi 3-4 millió kazak él, főként Üzbegisztánban,
Oroszorszában, Kirgiziában, Tadzsikisztánban,
Kína területén és Mongóliában.
A nagy mongol fennsík legmagasabban fekvő ré-
szén, az Altaj hegyláncainál talált halomsírok ré-
gészeti feltárásai szerint szkíták és hunok éltek
valamikor ezen a tájon. Itt van a híres Dzsungáriai
Kapunak a kelti oldala, amelyen keresztül a kora
középkorban a belső-ázsiai lovas pásztornépek
nyugat felé indultak. A helyi hagyományok sze-
rint az Altaj vidék a K. u. VI. században hatalmas
birodalmat alapító türkök ősi fészke volt, majd XI-
XII. században Dzsingisz kán mongoljainak ural-
ma alá került.
A szabott-varrt nemezek legszebb darabjait a
kazakok és a kirgizek készítik. Jellegzetessége
a pozitív-negatív minták egysége, azok tükröző-
dése. Egyszínű nemezlapokból kivágott és alapra
varrott, zsinórozott és tűzött mintaelemekből áll.
A rendszerint két vagy három színből álló mintát
48 | Hagyományok Háza
eltérő színű rávarrott zsinór keretezi. A neve itt
szürmak, ami varrott, tűzött nemezt jelent (v.ö.
szűr!).
Készítési módjával már a paziriki nemezeken is
találkoztunk.
Hagyományosan egy fehér és egy sötétebb ter-
mészetes árnyalatot használtak. Később ezeket
az alapárnyalatokat természetes színező anya-
gokkal festették, ma már vegyi színezőanyagok-
kal dolgoznak.
A kész takaró két rétegből áll: az alapréteg álta-
lában természetes színű, a mintaréteg pedig két
ellentétesre festett színű nemezlapból áll.
Ugyanazt a mintát rajzolják egy világos és egy
sötét színű nemezdarabra; a világos anyagra fa-
szenet, a sötétre okkert (sárgát) használnak. Két
különböző színű nemezből pontosan ugyanolyan
mintákat vágnak ki. A kivágott részeket ezután
kicserélik úgy, hogy mindegyik munka színe el-
lentétes berakásokat mutasson. Az elemeket ez-
után egyszerű öltésekkel rögzítik. Ilyen egyszerű
öltések találhatók a paziriki leleteken is. A tűvel
felváltva vesznek fel egy darabkát az egyik, majd
a másik anyagból.
Miután a részeket összevarrták, a mintaréteget
az alsó, durvább rétegre helyezik és a két réte-
get fércöltéssel összevarrják, majd következik a
tűzés. A tűzésnél követik a berakásos minta for-
máját, mégpedig úgy, hogy a szabásvonalnak ki-
csit a belső, illetve a külső felén öltenek. Ehhez
nagy, hegyes tűt használnak és esetleg bőr hü-
velykujj-védőt vagy gyűszűt.
Mivel mindkét rétegen átszúrnak, mindkét olda-
lon minta jön létre. A mintás oldalon a tűt függő-
legesen kell a nemezbe szúrni. Ha a varró ferdén
tartja a tűt, a hátoldalon hibás lesz a minta. Ha
közelről szemügyre vesszük a takarókat, láthat-
juk, hogy a felső oldal rendszerint szabályos vo-
nalvezetésű, míg az alsó oldalon itt-ott eltérések
láthatók. Az értékesebb takarókon kb. 7-10 öltés
van 5 centiméterenként. Középről a szélek felé
haladva végzik a tűzést.
A fonalat erősen meghúzzák, hogy a nemezréte-
gek szorosan illeszkedjenek össze. Ezért az öl-
tések többé-kevésbé eltűnnek a nemezben és a
cérna nem kopik el olyan gyorsan.
Ezután következik a zsinórozás, melynek gyakor-
lati és díszítő feladata is van. A zsinórdíszeket a
kazakoknál cik-nek nevezik és a kész szürmakok
fontos alkotórészei.
Általában először befestik a gyapjút, aztán or-
són fonják. A kazakok Z- és S-irányban is fonnak.
Ilyenkor az orsót balra vagy jobbra forgatják. Két
ellentétes sodratú zsinórt varrnak majd egymás
mellé, így V-forma jön létre.
A zsinór felvarrásakor is átszúrnak mindkét ne-
mezrétegen és nagyon szorosan meghúzzák. A
berakásos takaróknál a zsinórokat mindig páro-
sával varrják fel. Rátétes munkáknál a zsinórokat
néha egyesével is használják, mint a paziriki tö-
redékeknél is.
A nemezszőnyegek külső szegélyének megerő-
sítésére szintén zsinórt varrnak fel, így megaka-
dályozzák a szélek esetleges megnyúlását. Azok
a zsinórok, amelyeket a szegélyezéshez használ-
nak, valamivel vastagabbak. Néha egy világos és
egy sötétebb fonalat sodornak össze egy zsinór-
rá úgy, hogy világos és sötétebb V-k váltogatják
egymást.
A kazak nemezek között rátétesek is előfordul-
nak. A rátétek több lehetőséget adnak bonyolult
minták készítésére, azonban a szőnyegek az alap
és a rajta lévő minták közötti magasságkülönb-
ségek miatt gyorsabban elkopnak. A rátétekhez
vékonyabb nemezt használnak. Manapság a ha-
gyományos vékony, színes nemez helyett hasz-
nálnak bársonyt, selymet és más anyagokat is. A
rátéteket nemezalapra varrják fel, aztán tűzik és
zsinórral keretezik. (Ez lehet egyetlen zsinór is,
vagy egy pár). A berakásokat és a rátéteket gyak-
ran egy takarón együtt használják. A falon, az ágy
felett függő nemeztakarók rátétesek, de nem tű-
zöttek. „Tus kiiz”-nek nevezik őket.
A kazakok is készítenek belenemezelt mintá-
jú nemeztakarókat, melyek neve tekemet. Ezek
azonban közel sem olyan értékesek, mint a szür-
makok. Készítésmódjuk hasonló a türkmen feje-
zetben bemutatotthoz, de a minták lényegesen
elnagyoltabbak.
Nemez képzés | 49
A szürmak készítésének menete: 1. A két színből
kivágott minták összefércelése. 2. A mintaréteg
letűzése az alaphoz. A rajzon kétféle tűzés látha-
tó: a világos mintarész letűzésekor egyszerűen le-
fel öltéssel tűzi össze a két nemezréteget, míg a
sötét mintarész tűzésekor egy plusz fonalat vezet
az öltések alatt, így folyamatos, vonalszerű lesz a
letűzés. 3. Az S- és Z-sodratú zsinórok felvarrása
a mintarészek találkozására.

50 | Hagyományok Háza
 Mongóliai kazak szürmak (Kun Péter gyűjtemé-
nyéből)

Színes gyapjú fonása zsinórkészítéshez. A zsinór

felvarrása.

Nemez képzés | 51
A kaukázusi népek nemeztakarói
A Kaukázusban élő többtucatnyi (főleg török és
kaukázusi nyelvet beszélő) nép nemezeit ismer-
jük. Ezen a területen szinte valamennyi nemezké-
szítési, díszítési módszer előfordul. A nemezké-
szítő módszer és a takarók mintái között szoros
összefüggés van, de a minta jellegében a nemzeti
hagyományoknak is döntő a szerepe.
A nemeztárgyak elkészítési módozatait a nép
lakóhelyének természeti feltételei, életmódja, a
juhok fajtája, illetve a gyapjújuk minősége hatá-
rozza meg. A nemezek készítési módja elárulja
az egyes népek világnézetét, ízlését, művészeti
lehetőségeit, ugyanakkor tanúskodnak ezeknek
a népeknek a keletkezéséről és kulturális kap-
csolatairól is. Ezeket a nemezeket többnyire nők
készítették, leginkább saját használatra, a hagyo-
mányos elkészítési módok megőrződtek. Egyes
kaukázusi népek többféle eljárást is alkalmaztak
(pl. a karanogajok öt különböző, vagy a balká-
rok és a karacsájok három eljárást), míg mások
mindössze egyet.
A belehengerelt mintájú takarókhoz leggyak-
rabban természetes színű (fehér, szürke, fekete)
gyapjút használtak. A különböző színű, gondosan
előkészített gyapjút az előre összeállított terv
alapján a takaró teljes vastagságában rakják ki
egy gyékényszőnyegre, és forró vízzel locsolják,
majd a gyékénnyel együtt összetekerik. Ennek a
módszernek az alkalmazásával a minta a nemez-
nek mind a két oldalán jól látható. Az ilyen ne-
52 | Hagyományok Háza
meztárgyak díszítései általában egyenes vonalú
mértani mintákból álltak. A balkárok és a kara-
csájok „ala kijiz”-nek (tarka nemeznek) nevezik.
A díszítményt az alapot képező gyapjúrétegre,
vagy enyhén hengerelt nemezrétegre helyezik.
Ezzel az eljárással a nemezkészítmény csak az
egyik oldalon lesz díszített. Ezt alkalmazták az
avarok, a lakok, néha a nogajok, valamint a tusi-
nok (Kelet-Grúzia hegyi lakói).
A dagesztáni és a tusini nemezek alapszíne álta-
lában fehér, melyen a díszítések görbe vonalak-
ból, csigavonalakból állnak, esetenként pöttyöz-
ve. Ez a fajta díszítmény főleg a Kelet-Kaukázusi
népeknél volt elterjedve. Az itt élő kazakok, kir-
gizek és a karakalpakok általában fekete alapra
vitték fel a különböző kacskaringós díszítéseket.
Egyszínű alapra szövetből vagy vékony nemezré-
tegből készített díszítéseket varrtak. Ez az eljá-
rás a szkíta időszakban (lásd Pazirik!) magas fej-
lettségi fokot ért el, amikoris bőrrel és fémlappal
is díszítettek. A kaukázusi népeknél ez az eljárás
csak a karacsájokra, balkárokra, illetve karano-
gajokra jellemző. Leggyakrabban görbe vonalú,
csigavonalas, szarvalakú díszítéseket, valamint
jelképpé átírt növényi mintákat találhatunk. A rá-
tétdíszes nemeztárgyak a kazakoknál és a kirgi-
zeknél is széles körben elterjedtek voltak.
A kaukázusi rátétdíszítéses nemeztárgyak nagy-
mértékben hasonlítanak a kirgizek és a kazakok
által készített nemeztárgyakhoz, akik a kivágott
díszítést rávarrták az alapot képező nemezre. A
szétvágott, majd összevarrt nemezek, a szürma-
kok készítése a kaukázusi népek közül főleg a
kumikok, a csecsenek, az ingusok és az avarokra
volt jellemző. Két egyszínű nemezlapot készítet-
tek, majd ezekből mintákat vágtak ki, amelyeket
felcseréltek egymással. A találkozási vonalakat
sodrott gyapjúzsinórral szegték, néha varrás
közben szövött szalagot is használtak.

A díszítményt félkész nemezből a gyékényen

rakták ki, erre vastag gyapjúréteget tettek. A fo-
gazott szélű csík-minta főleg a kurdokra, azer-
bajdzsánokra, az örményekre és az irániakra volt
jellemző (de megvolt a türkmeneknél és a déli ki-
rgizeknél is.) Elsősorban a mértani díszítmények
(egyenes vonalak, szemek, farkasfogak) vannak Karacsáj rátétes takaró
túlsúlyban, de előfordulnak erősen jelképes nö-
vényi minták is.

Hímzett nemezek a Kaukázusból

Balkár rátétes nemeztakaró

Nemez képzés | 53
54 | Hagyományok Háza
Dagesztáni rátétes nemeztakarók

Nemez képzés | 55
A közép-ázsiaival rokon minták a ma-
gyar népművészetben

Valószínűsíthető, hogy a letelepedett életmód-

ra való áttérés eredményezte a magyarságnál
a nemezkészítését háttérbe szorulását. Állandó
lakhelynél már nincs szükség nemezsátrakra
és a Kárpát-medence éghajlata sem kedvező a
sátorban lakáshoz. A hagyományos magyar tár-
gykultúra egy része közeli rokonságot mutat a
nemezekkel, úgy tűnik, hogy egy szinte kiveszett,
elfeledett mesterség jel- és mintavilága, mun-
kamódszereinek egy része tovább élt más anya-
gokban. Elsősorban a népi textilek és a bőrmun-
kák mintavilága és munkamódszerei hasonlóak.
Példaként említhetők a rátétes és hímzett szűcs-
munkák, a textilrátétes viseleti darabok, a gyap-
júhímzés, a zsinórozás, melyek nemcsak ké-
szítésmódjukban, de mintakincsükben is közel
állnak a közép-ázsiai rátétes, zsinórozott, tűzött
és hímzett nemeztárgyakhoz. Meg kell említeni
még a húsvéti tojáshímeket, ezek közül is első-
sorban a gyimesi írott tojásokét.5

Bőrrátétes torockói férfiködmön részlete. Bőrrá-

5 Nagy Mari és Vidák István több tanul-
tétes ipolyviski ködmön ujja, Kresz Mária nyomán
mányában foglalkozott a nemezkészítés és a magyar
népművészet párhuzamaival. Ezek egy része az Elfe-
lejtett ősök árnyai című kötetükben kapott helyett.

56 | Hagyományok Háza
 A hagyományos magyar mesterségek közül a
cifraszűrkészítés több szálon is kapcsolódik a
nemezkészítéshez. A magyar szűr formájában
és mintavilágában is rokon a vándorló népek ne-
mezköpönyegével.
A hagyományos magyar tárgykultúra azon része,
mely közeli rokonságot mutat a nemezekkel, jó
kiindulási alapként használható a nemeztárgyak
készítésénél. Figyelembe kell venni az anyagsze-
rűséget, így elsősorban a textilek és a bőrmun-
kák mintavilága és munkamódszerei követendők.

Rátétes és hímzett hajdúsági kisbunda, Déri Mú- Hímzett, rátétes és tűzött hajdúböszörményi szűr,
zeum. Leány textilrátétes fejkendőben, Martos 1880-as évek, Déri-grafika

Nemez képzés | 57
Hortobágyi csikós rátétes, tűzött szűrben és ka- Bihari viseletek, a bal oldali legény rátétes, hím-
lapban zett szűrben, jobb oldali zsinórozott gyapjú fel-
sőruhában, Borovszky Samu nyomán

58 | Hagyományok Háza
A nemezkészítés A tincs két végét hajtsuk vissza, csomagoljuk be
velük a csomót. A széleket húzzuk szét, igazgas-
gyakorlata suk el. Két tenyerünk között szárazon gömböly-
gessük. Ellenőrizzük a golyó felületét, szükség
esetén igazgassuk el újra a gyapjútincs széleit.
Nemezgolyók és nemezzsinór készítése.
Térbeli formák nemezből

Színes szalaggyapjúból tépjünk arasznyi hosszú-

ságút. A tincs vastagsága határozza meg a golyó
végleges nagyságát. Kössünk egy csomót a gyap-
jútincs közepére, majd húzzuk szorosra.

Kevés vizet és szappant használjunk, eleinte óva-

tos, könnyed mozdulatokkal görgessük minden
irányba két tenyerünk között a golyót. Ahogy az
anyag erősödik, egyre erősebben nyomjuk a ne-
mezt. Végül a szappant meleg vízzel mossuk ki,
egyre erősebben nyomva két tenyerünk között

Nemez képzés | 59
gyúrjuk keményre a nemezgolyót. Felhasználás
előtt szárítsuk meg.
A nemezgolyók sokféle ékszer alapját adják. Hí-
mezhetünk rájuk, varrhatunk fel gyöngyöket,
ezüstdróttal, ékszeralkatrészekkel díszíthetjük,
de még pitykék, gombok is készülhetnek belőlük.
A szalaggyapjúból kb. ujjnyi vastagságút hasítunk
le. Ha nem egyenletes a vastagsága, óvatosan
meghúzogatva a vastagabb részek elvékonyít-
hatók. Egy zsinórhoz több színű gyapjút is hasz-
nálhatunk. Ezeket összesodorhatjuk, egymásra
tekerhetjük, érdekes mintákat, felületeket hoz-
hatunk így létre. Eleinte szárazon, lazán henger-
gessük a gyapjút az asztalra helyezett vásznon.
60 | Hagyományok Háza
Most a tenyerünket mártsuk meleg vízbe, s vizes
tenyérrel hengergessük tovább a zsinórt, né-
hány percig lazán, kevéssé nyomjuk, majd ahogy
erősödik a nemez, egyre nagyobb erőt adjunk a
hengergetéshez. Ha a zsinór végeit később hoz-
zá szeretnénk nemezelni a valamihez, hagyjuk
most azokat szárazon, nemezeletlenül. A vizes
gyúrástól a nemezzsinórunk vékonyodik és egyre
erősebb lesz. Ekkor két tenyerünk között henge-
rítjük.
Ebben a szakaszban már használhatunk szap-
pant a gyúráshoz, ettől a zsinór felülete egyenle-
tesebbé válik.
Ha többször végighengergettük a teljes zsinórt,
labdaszerű alakzatban is gyúrjuk a két tenyerünk
között.

Az utolsó két lépést többször ismételjük. Addig

gyúrjuk, amíg egyenletesen erős lesz. Végül ki-
mossuk belőle a szappant. Ha a zsinórból karkö-
tőt szeretnénk készíteni, a két végét még szára-
zon dolgozzuk össze.

Nemez képzés | 61
Nemezékszerek készítése. A megismert
módszerek felhasználásával nemezék-
szerek tervezése és elkészítése
Üveggyöngyöket, féldrágaköveket is „befoglalha-
tunk” nemezbe.
62 | Hagyományok Háza
Szárazon csomagoljuk be a lapos gyöngyöt több
réteg színes gyapjúba. A szálirányok rétegenként
keresztezzék egymást. Két-három vékony réteg
után használhatunk másik színt, akár több színt
is. A nemezgolyóhoz hasonlóan szappanos kéz-
zel simogassuk, görgessük, eleinte nagyon fino-
man, s közben a gyapjút óvatosan próbáljuk ráta-
pasztani a gyöngyre. Ahogy a nemez erősödik, a
gyúrás is legyen egyre erősebb! Amikor a nemez
teljesen ráfeszül a gyöngyre, éles ollóval vágjunk
rajta kis lyukat. Vigyázzunk, mert ha túl nagy lyu-
kat vágunk, a gyöngy kieshet a nemezből!
Ezután még néhány percig szappanosan gyúrjuk,
hogy a vágás élét eldolgozzuk, majd kimossuk
belőle a szappant, és megszárítjuk. Felhasznál-
hatjuk medálként, varrhatjuk gyűrűre, de fülbe-
való, karkötő is lehet belőle. Több réteget is „épít-
hetünk” rá, különböző formákat hozhatunk létre.

Nemez képzés | 63
Nemeztáska készítése előnemezből a papírsablont gombostűvel rögzítsük az előne-
kivágott mintával mezre, és a mintát vágjuk ki előnemezből is. A
kivágott mintát helyezzük a habfóliából készült
sablon egyik oldalára.

A táska elkészítéséhez vágjunk ki sablont a rajz

alapján habfóliából. A mintához készítsünk elő-
nemezt. Napozószőnyegre két vékony réteg-
ben rakjuk le a gyapjút, a szálirányuk egymásra
merőleges legyen. Szappanos belocsolás után
mindkét irányból feltekerve hengergessük 15-15
percig. Ekkorra már összeáll félkész nemezzé.
Az előnemezt kimosás után megfesthetjük, vagy
dolgozhatunk eleve színes gyapjúból.

Száraz gyapjúból, apró tépésekkel töltsük ki a

minta közeit, majd egy réteg gyapjúval fedjük le
az egészet úgy, hogy körben kb. kétujjnyi széles-
ségben túllógjon a sablonon. Szappanos belocso-
lás után fólia segítségével nyomkodjuk le a teljes
felületet és fordítsuk meg. A másik oldalra is fel-
helyezzük a mintát a terv szerint, és száraz gyap-
júval kitöltjük a közöket. Most szorosan vissza-
hajtjuk a túllógó gyapjút és kiegészítjük, lefedjük
a teljes felületet. Kész az első réteg, így járunk el
a második és harmadik rétegnél is.

A táska mintáját előbb papírból vágjuk ki, majd

64 | Hagyományok Háza
A már bemutatott módon szappanosan simogat-
juk mindkét oldalt. Amikor összeállt, a szaggatott
vonalak mentén kivágjuk, kifordítjuk, majd ezt az
oldalt is simogatjuk. Addig gyúrjuk, tömörítjük,
míg erős anyagot kapunk, és legalább egyharma-
dával összemegy. Kimossuk belőle a szappant,
és vizesen formázzuk. A két háromszögszerű
rész közül a mintás lesz a táska fedele, a másikat
– miután vízszintes nyílást vágtunk rajta – befe-
lé fordítjuk és a táska belsejéhez varrjuk, így egy
belső zsebet hozunk létre. A fül két végét megfe-
lelő hosszúságban egymáshoz rögzíthetjük var-
rással, de készíthetjük gombokkal, zsinórokkal
állíthatóra is. Száradás után hímzéssel, például
láncöltéssel díszíthetjük, és varrhatunk rá gyön-
gyöket, kicsi, kerek tükröket.

Nemez képzés | 65
Nemezcipő készítése

Rajzoljuk körbe a talpunkat (a rajzon a piros vo-

nal), majd a bal oldali ábra szerint nagyítsuk fel
a körvonalait. A kapott formát vágjuk ki habfóli-
ából. A második sablon segítségével magasabb
szárú szobacipőket készíthetünk. Rajzoljuk körbe
a talpunkat (az ábrákon a piros vonal jelzi), majd
kb. kétötödével felnagyítva rajzoljuk meg a sab-
lon felét. Az orra lehet tompa, hegyes, vagy akár
fölkunkorodó is. Az elkészült rajzot tükrözzük, és
így egyben vágjuk ki habfóliából a kapott formát. A mintát a türkmenek módszere szerint alakítjuk
Ha magasabb szárú cipőt szeretnénk, a középső ki. Szalaggyapjúból hasítsunk kb. 2 milliméter
részt növeljük meg kissé. Egy sablonon, egyszer- vastagságú zsinórt, bevizezve rakjuk ki belőle
re készítjük mindkét cipőt, így biztosabb, hogy a a minta körvonalát a sablonon, a papucs lábfe-
rétegek ugyanolyan vastagok lesznek a bal és a jének felületén. Mindkét darabon egyszerre dol-
jobb lábbelin is. gozzunk, így könnyebb kirakni a minta tükörké-
pét, és biztosabb, hogy majd egyforma vastagra
rakjuk a rétegeket.

Színes gyapjúból vizesen töltsük ki a min-

tát és az alapot is. Apró tépésekből, vizesen dol-
gozzunk. Segítségül használhatunk egy hegyes
fapálcát.

66 | Hagyományok Háza
 mutatja). Vegyük ki a sablont, majd fordítsuk ki
mindkét papucsot. Simogassuk ezt az oldalát is.
Előfordulhat (különösen, ha a sablon szélein nem
dolgoztunk elég feszesen, vagy munka közben le-
csúszott a gyapjú), hogy a peremeken „varratos”
lett. Ezt most óvatosan megpróbáljuk széthúzni,
szétmasszírozni.

Amikor a felület már mindkét oldalon összeállt,

meleg vízben mossuk ki belőle a szappant, majd
vászonban feltekerve mindén irányból gyúr-
juk néhány percig. A gyúrással szabályozhatjuk
Fedjük le egy vastagabb réteg gyapjúval, amely a formáját: mindig olyan irányból tekerjük fel,
lógjon túl a sablon szélein. Meleg, szappanos amerről szeretnénk, hogy összemenjen. Ha elér-
vízzel permetezzük be, nyomkodjuk le és a sab- tük a kívánt méretet, húzzuk cipőkaptafára (en-
lonnal együtt fordítsuk meg. Segítségül használ- nek híján a lábunkra). Akkor jó, ha ráfeszül a for-
hatunk fóliát. Szorosan hajtsuk vissza a széleket, mára. Hagyjuk rajta megszáradni.
majd egészítsük ki teljes réteggé. Szobapapucsunkat tartósabbá tehetjük, ha a tal-
A második gyapjúréteg is így készül, de a szál- pára vastagabb bőrt varrunk.
irány legyen merőleges az elsőre. A talp felöli ol-
dalra még egy réteg gyapjút tegyünk, a sarok és
az orr helyét külön is vastagítsuk meg kissé. A
minta helyére minden rétegen tegyünk egy elté-
rő színű foltot, mert csak így tudjuk követni, hogy
hol van a minta, és később melyik oldalon kell
felvágni. Amikor megvagyunk a teljes vastag-
sággal, szappanos kézzel simogassuk előbb az
egyik, majd a másik oldalon. Tartsuk be a fokoza-
tosságot: először finoman, majd egyre erősebben
dolgozzunk. Figyeljünk arra, hogy a széleket min-
dig befelé simogassuk.

20-25 perc után, amikor a gyapjú már erősen

ráfeszül a sablonra, vágjuk fel a minta felőli ol-
dalon (a felvágás helyét a rajzon kék pontvonal

Nemez képzés | 67
Nemezkalap készítése

A kalaposság hosszú tanulás után elsajátítható,

nagy gyakorlatot igénylő mesterség. Egyszerűbb
fogásokkal azonban megpróbálkozhatunk egy
nemezkalap elkészítésével is.

Mérjük meg a fej körfogatát közvetlenül

a fülek fölött. A mért értéket osszuk el kettővel,
majd adjuk hozzá a kétötödét. A kapott méret a
rajzon a sárga vonal hossza. Az ábra alapján raj-
zoljuk meg és vágjuk ki a sablont habfóliából.

Meleg, szappanos vízzel permetezzük be az

Finom merinó szalaggyapjúból fedjük be a sab-
lont. Közepes vastagságú, egyenletes réteget
készítsünk, a széleken 1-2 ujjnyi szélességben
lógjon túl a gyapjú.
egész felületet, nyomkodjuk le, majd fordítsuk
meg a sablonnal együtt. Segítségül használ-
hatunk fóliát. A túllógó gyapjút hajtsuk vissza a
sablonra, majd egészítsük ki a réteget. Ez a réteg
nem lóg túl a sablonon, a visszahajtott részeket
viszont fedje le. Most egy keresztirányú réteg kö-
vetkezik, mely ismét lógjon túl a széleken. Dol-
gozhatunk eltérő színű gyapjúval. Permetezzük
be ezt az oldalt is szappanos vízzel, nyomkodjuk
le alaposan, majd fordítsuk meg. Ismét vissza-

68 | Hagyományok Háza
hajtás, majd a réteg befejezése, kipótlása követ-
kezik. A szappanos simogatás és a készre gyúrás
a már bemutatott módon történik.
Ha megfelelő méretűre gyúrtuk, húzzuk rá egy
kalapformára, és a karima tövénél szorosan kös-
sük körbe egy erős madzaggal. Többször körben
haladva, fokozatosan nyújtsuk oldalirányban a
karimát a kívánt formára. Végül vágjuk körbe a
kívánt szélességben.
A kalaposokhoz hasonlóan keményíthet-
jük is kalapunkat. Ehhez főzzünk keményítőol-
datot. Fél liter vízbe tegyünk egy evőkanál ház-
tartási keményítőt és egy evőkanál csontenyvet.
Alapos elkeverés után főzzük fel, majd öntsünk
hozzá fél deciliter 20 százalékos ecetet. Egy kefe
segítségével vigyük fel a keményítőt a kalap
mindkét oldalára, majd vászonba csavarva ala-
posan gyúrjuk bele az anyagba. Ismét húzzuk rá
a kalapformára, és formázzuk készre. A formán
hagyjuk megszáradni.
Nemez képzés | 69
Nemezmellény készítése selyem- vagy
pamutszövet bedolgozásával

A mellény elkészítéséhez világoszöld pamut-gézt,

sötétkék és sötétzöld merinó szalaggyapjút, szí-
nes selyemszövetet használtunk. A rajz szerint
kiszabjuk a gézből a mellény formáját, nagymé-
retű napozószőnyegre helyezzük. (A rajzon az
első szám a kiindulási, a nyíl utáni pedig a kész
méretet jelöli.) Szegésként sötétzöld szalaggyap-
júval körberakjuk a formát.

Sötétkék szalaggyapjúból vékony réteget rakunk

le keresztirányban, erre jön egy hosszanti réteg
sötétzöld szalaggyapjú.

70 | Hagyományok Háza
A selyemből sablon segítségével mintákat sza-
bunk ki, ezeket a mellény hátára alulra és a nyak-
kivágás alá helyezzük.

Szappanos vízzel belocsoljuk, a már bemutatott

módon kétszer húsz percig előbb az egyik, majd
a másik oldalról feltekerve hengereljük. Követke-
zik a szappanos simogatás, majd gyúrás, eldol-
gozás. Végül meleg vízben kimossuk a szappant,
formára húzogatjuk, megszárítjuk. A vállaknál
kissé megszabjuk (a rajzon szaggatott vonal je-
löli a vágás helyét), próba után díszöltéssel ös�-
szevarrjuk (lásd a 91. oldalon), a gallért kihajtjuk,
formára igazítjuk.

Nemez képzés | 71
Nemez ülőpárna készítése török / bolgár
mintával és módszerrel

Az anatóliai nemezműhelyekre jellemző, hogy

színes előnemezből kivágott csíkokból és far-
kasfogakból alakítják ki a nemeztakarók mintáit.
Készítsünk előnemezt. Napozószőnyegre rak-
junk két, egymásra merőleges szálirányú, vékony
gyapjúréteget. Szappanos, meleg vízzel locsoljuk
be, gyúróhengerre tekerjük fel a napozószőnyeg-
gel együtt. Szorosan kötözzük össze, majd tizen-
öt percig hengergessük. Kitekerés után szükség
esetén locsoljuk be újra, és az ellenkező irány-
ból felcsavarva ismét tizenöt perc hengergetés
következik. Dolgozhatunk színes gyapjúból, de
befesthetjük az előnemezt elkészülte után is.
Fontos, hogy az előnemezt ne gyúrjuk túl (vagy-
is nagyon keményre), mert akkor nem áll ös�-
sze később az alappal, de ne maradjon túl laza
sem, hogy a minta kivágásakor ne hulljon szét.
Az előnemezből vágjunk egy centiméter széles
csíkokat. A farkasfoghoz szélesebb sáv szüksé-
ges, melyet cikk-cakkban kettévágunk. A mintát
vizesen alakítsuk ki az előnemezcsíkokból. Fedjük le durvább (pl. cigája vagy racka) gyapjú-
val egyenletes tépésekkel az egész felületet. A
minta széléhez képest lógjon túl 5-10 centimé-
terrel az alap. Két vastag vagy három-négy köze-
pes réteggel dolgozzunk. Ezek száliránya mindig
legyen merőleges az előző rétegre.

Szappanos, meleg vízzel locsoljuk be, nyomkod-

juk le a teljes felületet, majd gyúróhenger segít-
ségével tekerjük fel szorosan a napozószőnyeg-
gel együtt. Kötözzük össze a hengert 3-4 helyen.

72 | Hagyományok Háza
Húszperces hengergetés után óvatosan bontsuk
ki, ha szükséges locsoljuk meg, majd az ellenke-
ző irányból szorosan feltekerve újabb húsz perc
hengergetés következik. Ezután mindkét irányból
feltekerve még tíz-tíz percig hengergessük, gyú-
rás közben egyre erősebben nyomva a hengert.

Most óvatosan megfordítjuk, és ellenőriz-

zük, hogy a minta mindenhol beleállt-e és nem
csúszott-e el. Kevés elmozdulás ilyenkor még ol-
dalirányba húzva javítható.

Vászonban felcsavarva gyúrjuk, még min-

dig mintával lefelé, de most már gyúróhenger
nélkül mind a négy oldalról néhány percig. Köz-
ben néhányszor meleg vízbe mártjuk, ezzel se-
gítve a nemezelődést. Ha a szélek nagyon egye-
netlenek, most körbevághatjuk a nemezt.

Mintával felfelé is gyúrjuk vászonban

mind a négy oldaláról feltekerve néhány percig.
Mire elkészültünk, mindkét irányból legalább
egyharmadával kisebb lett, mint a kiinduló méret.
Az utolsó gyúrásnál alaposan nyomjuk ki belőle
a vizet. Húzgáljuk szabályos négyzetes formára,
majd vízszintesen kiterítve szárítsuk meg.

Nemez képzés | 73
Nemez ülőpárna készítése kirgiz sirdak
vagy kazak szürmak módszerével

A kirgiz és kazak asszonyok egyik szép nemez-

készítő módszerét használjuk itt, a neve sirdak
vagy szürmak. Készítsünk akkora nemezlapot,
amelyből ki tudunk szabni négy darab, egyenként
35×35 centiméteres négyzetet. Napozószőnyeg-
re rakjunk három közepesen vastag réteget, lo- Ezután az előrajzolt nemezlapot összeférceljük
csolás után gyúrjuk húsz percig mindkét irányból egy világosabb lappal, majd egy éles ollót vagy
feltekerve. Végül vászonba rakva gyúrjuk ke- kést használva egyszerre vágjuk ki a mintát
ményre. Két lap sötét, kettő pedig világos színű mindkét lapból. Törekedjünk a pontosságra! Vi-
legyen. Ebből két hasonló mintájú, de egymáshoz gyázat, a pozitív és a negatív részeket is felhasz-
képest ellentétes színű párnát készítünk el. Az náljuk!
egyik sötétebb lapra táblakrétával rajzoljuk fel a Most a két színű kivágott lapot összeil-
mintát. lesztjük, így két, egymáshoz képest negatív min-
Ha a minta szimmetrikus, elég a felét vagy tát kapunk. A vágások mentén tíl-túl öltéssel ös�-
a negyedét felrajzolni, majd félbehajtva a nemez- szevarrjuk
lapot, kissé megütögetjük. Így a krétapor átkerül
a szemközti oldalra, már csak kissé meg kell erő-
síteni. Ha a minta megkívánja, a másik szimmet-
riatengely mentén is félbehajtjuk, megismételjük
a folyamatot: kissé megütögetjük a félbehajtott
lapot, majd megerősítjük a mintát.

74 | Hagyományok Háza
 Mindkét mintás lapot hozzáférceljük egy-
egy egyszínű laphoz. A vágások mentén kettős
zsinórral erősítsük meg. Gyapjúzsinórt vásárol-
hatunk készen, vagy magunk is megsodorhatjuk.
Akkor igazán szép, ha a két egymás mellett futó
zsinór ellentétes sodratú (az egyik S, a másik Z),
így egymás mellé helyezve V alakú mintát képez-
nek. A zsinór színe különbözzön a két alapszín-
től!

A képen látható módon varrjuk fel a zsi-

nórokat, majd a párna szélét szegjük egy vas-
tagabb zsinór felvarrásával. Ezután a nagyobb
összefüggő felületeket tűzőöltéssel varrjuk. Ez
nemcsak díszíti, de meg is erősíti nemezlapun-
kat.

Nemez képzés | 75
Közös nemeztakaró készítése

Egy nagyobb nemeztakaró készítése kalákában,

csoportmunkában történik. Fontos, hogy legyen
valaki, aki a munkát irányítja, a minta szerkeze-
tét alakítja, és legalább két-három segítő. Egy-
szerűbb nemeztakaró készítése is egész napos
feladat, egy bonyolultabb mintájú több napot is
igénybe vehet.

A takaró végleges méretétől legalább

másfélszeres nagyságú napozószőnyegre van
szükség, s egy akkora asztalra, melyen ez kite-
rítve elfér. Fontos, hogy az asztal erős legyen és
körbejárható. Számítsunk rá, hogy munka közben
a fölösleges víz majd kifolyik. Hasznos a peremes
nemezelőasztal.

A takaró mintáját bármelyik, az előző ol-

dalakon bemutatott módszer szerint készíthet-
jük. Képeinken egy türkmen mintás takaró készí-
tését mutatjuk be.

A napozószőnyegen kijelöljük a készülő

takaró méreteit, táblakrétával felrajzolhatjuk a
minta szerkezetét. Ezután kialakítjuk a minta-
réteget az általunk választott módszer szerint.
Dolgozhatunk színes gyapjúból kirakott türkmen
módszerrel, vagy előnemezből kivágott minták-
kal.
A minta kirakásakor a teljes mintaréte-
get feltöltjük gyapjúval, tehát a minta negatívját
is. Ellenőrizzük a minta pontosságát, ilyenkor ki-
sebb igazításokra még van lehetőség.
Befedjük a teljes felületet legalább három,
egymásra merőleges szálirányú réteggel. Szap-
panos, meleg vízzel belocsoljuk, majd a napozó-
szőnyeggel együtt egy gyúróhengerre szorosan

76 | Hagyományok Háza
feltekerjük. Közben a gyapjút lenyomkodjuk, ez
segíti a szorosabb feltekerést, védi a mintát az
elmozdulástól.
A hengert spárgával szorosan összekötjük. Ne
használjunk túlságosan merev, vastag zsinórt!
Az első gyúrás alatt még nem nyomjuk erősen,
inkább csak görgetjük, egymásnak lökjük. Húsz
perc után óvatosan kitekerjük, a száraz részeket
belocsoljuk, és szorosan felcsavarjuk az ellenke-
ző irányból is. Megkötés után újabb húszperces
hengergetés következik.
Kitekerés után óvatosan megfordíthatjuk,
ellenőrizzük a mintát. Ha elcsúszott volna vala-
hol, most még egy kicsit oldalirányban mozgat-
hatjuk. Ha szükséges, szappanos kézzel lesimo-
gatjuk a javított mintarészeket.
Ezután újabb kétszer húszperces hen-
gergetés következik, előbb egyik, majd másik
irányból feltekerve. Ha szükséges, meleg vízzel
belocsoljuk. Fokozatosan egyre erősebben hen-
gergetjük, gyúrjuk. A negyedik hengergetés után
kivesszük a napozószőnyegből, és – most már
gyúróhenger nélkül – egy nagy vászonba csavar-
juk fel a takaró egyik hosszanti oldala felől. Az
erős gyúráshoz használhatunk redőzött – mán-
gorlóhoz hasonló – gyúrófát.
A takaró nagyságától függően a gyúrást
többen végezzük, munka közben időnként cse-
réljünk helyet.
Szemből feltekerve is gyúrjuk húsz per-
cig, majd mintás oldallal lefelé fordítva, mind a
négy oldala felől feltekerve négyszer tízperces
gyúrás következik. Közben rendszeresen meglo-
csoljuk meleg vízzel. Minél tovább gyúrjuk, egy-
re több erőt beleadva, annál erősebb, időtállóbb
lesz a takarónk. Az utolsó gyúrás után kiterít-
jük, ha szükséges formázzuk, meghúzogatjuk és
megszárítjuk.
Nemez képzés | 77
78 | Hagyományok Háza