MEGOLDÁSOK

1.1. Usebti: múmia alakú kis szobrocska. Az egyiptomiak a középső birodalom óta.

1.2. Canopus(lat.): az ókori egyiptomi temetkezéseknél használtalabástrom vagy agyagedény. A múmiák

belső részeit 4-4 canopusban helyezték el a sírokban. Fedeleiket a 4 védőszellem fejszobra díszítette. Ezeket
az edényeket az Alexandria melletti Kanóposz városában készítették. Innen az elnevezés, amelyet átvittek az
etruszkok emberfej-fedeles hamvedreire is.

1.3. Tumulus (lat. 'sírhalom'): mesterségesen feltöltött, kerek sírdomb, amelyet az ókorban főleg Közel-
Keleten, Trójában, a mükénei kultúrában, a szkítáknál és az etruszkoknál készítettek síremlékül.

1.4. Nekropolisz: -sírváros: Egyiptomban kialakult temetkezési forma, ahol az uralkodók temetkezési helye
körül az előkelők sírépítményeiből egészilyen város alakult ki.

1. 5. Masztaba (ar. 'pad'): az egyiptomi óbirodalom idején az előkelők számára készült sírépítmény. Rézsűs
falú, sziklába mélyített, téglából épült, téglalap alakú kamrákra osztott építmény. A kamrák foglalták
magukba a koporsót és az áldozati ajándékokat. Belseje a tetőről nyíló, rejtett kővel elzárt aknán át
közelíthető meg.

2. BRONZMACSKA

Késői kor. Bronz, m.: 16 cm. Az egyiptomi bronzszobrászatnak kiemelkedő alkotásai közé tartoznak az
állatszobrocskák. Viszonylag nagyszabású elofordulásuk arra enged következtetni, hogy az egyes szentélyek
mellett öntoműhelyek működhetek, ahol e nagyobbrészt fogadalmi felajánlási szobrocskák készültek. a bronz
szobrocskák előállításának ma is használt módszerét, az ún. viaszvesztéses eljárást az egyiptomiak
alkalmazták először. a rendkívül finoman formált szobrocskák külsőleg nem árulják el, hogy öntéssel
készültek.
Az újbirodalomtól kezdve egyre erőteljesebb állatkultusz egyik megszemélyesítőjének, a macskafejjel
ábrázolt Bubasztisz istennőnek szent állata a macska. A leggyakoribb ábrázolási típusban, ülo helyzetben
mutatja a Szépművészeti Múzeum példánya is. A természet kitunő megfigyeléséről tanúskodik a szépen
megformált fej és a finoman ívelő hátvonal.

3. feladatok megoldásai

A-4
B-1
C-2
D-3

4.
Az óegyiptomi nyelv a sémi és hámi nyelvek közé tartozik, éppúgy, mint távoli rokonai, a közismert arab és
a héber, utóda a kopt keresztény egyház szertartási nyelve a mai Egyiptomban. Az óegyiptomi nyelv
huszonnégy "betűje" a huszonnégy mássalhangzónak felelt meg, hallgatólagosan hozzájuk számították
a jelöletlen kötőhangokat. Ez a rendszer megközelítőleg hétszáz hieroglifából állt. A madarakat, kígyókat,
embereket, tárgyakat ábrázoló jeleknek természethűségük miatt később a tudósok hosszú ideig konkrét vagy
szimbolikus jelentést tulajdonítottak. Az igazságot Champollion tárta fel 1822-ben.
Kr. e. 3200 táján keletkezett képírás egészen a Kr. u. III. századig nagyobb változás nélkül fennmaradt. Ez az
esztétikus jelekből álló írás kiválóan alkalmas volt arra, hogy a legkülönbözőbb helyekre felvéssék, legyen
az templomfal, sírkő vagy sír, szobor vagy bármely más tárgy. Általában vallási és hivatalos szövegek
lejegyzésére használták. A mindennapi életben azonban nehézkes lett volna a hieroglifák alkalmazása , ezért
az írnokok a jelek legegyszerűsített mását , az ún. hieratikus (papi) írást használták a levelek, számlák,
közigazgatási eljárások megfógalmazásakor. Az írnokok fekete vagy vörös tintával dolgoztak papiruszra, kő-
és cserépdarabokra (osztrakón).
A papirusz készítés módja a következő volt:

a papírsás sűrű bozótokban nőtt a Nílus partján és deltájában

ennek szárát levágták, és azonos nagyságú lapokat hasítottak belőle
a vízzel átitatott lemezeket egymásra fektették, majd egy újabb sor papirusz került rájuk
az egymáson fekvő két réteget fakalapáccsal addig ütögették, míg össze nem tapadt
a felületet ekkor lecsiszolták, szárítás után világosbarna "papírt" kaptak
a lapokat ezek után egymáshoz ragasztották, így nyerték a tekercseket, amelyeket függőlegesen vagy
vízszintesen teleírtak.

- feladatok -

- vissza -