A görög

szobrászat
és vázafestészet

1
A görög szobrászat a testneveléssel együtt bontakozott ki
a stadionokban. Így születhetett meg a görög
szobrászatban a ruhátlan emberek egyik szobortípusa,
a kürosz, vagy az Apollószobrászat.
A görög szobrászatot a test tökéletes ábrázolása és a
mozgás különböző fázisainak érzékeltetése
foglalkoztatta. Az élettel teli emberi test a görög
szobrászat legfőbb témája.
A szobrászat első feladatait az építészettől kapta. A
terrakottát használták épületszobrok készítéséhez. A
szobrászat legrégibb anyaga a fa volt, később márványt
és bronzot is használtak.

2
A görögök – amikor első szobraikat faragták –
ott kezdték, ahol az egyiptomiak és az asszírok
abbahagyták. Alaposan ismerték és utánozták
az egyiptomiakat, tőlük tanulták, hogy kell
megformálni az álló férfialakot, hogy kell tagolni
a testet, és feltüntetni a részeket összekötő
izomzatot. De azt is elárulják a szobrok, hogy a
görög művész nem fogadott el semmilyen
szabályt, mégha az jó is volt. Mostmár nem
előírás szerint ábrázolják a testet. Az egyiptomi
művész azt festette, amit a tárgyról tanult és
tudott. A görög azt, amit nyitott szemmel látott.

3
 Geometrikus kor
Idol-szobrocska, terrakotta, Boiotia
 Az i. e. 1. évezred kezdetétől számos agyagszobor maradt ránk. Az
emberi alakok a legkülönbözőbb formákat öltik. Tekebábura sőt
hegedűre is emlékeztetnek. Sokuk karikatúrának tűnik, de a kor
emberei számára ezek az ábrázolások a jellemet fejezték ki. A figurák
aránytalanul hosszú nyakúak és kezűek, törzsük túl széles. Színesre
festették őket, így vidámnak hatottak. Az i. e. 8. század görög szobrai
absztraktak, némelyikük szoborváznak tűnik.

4
 Archaikus kor

 A görög szobrászat két szobortípust alkotott. A

kuroszt, azaz a ruhátlan ifjút és a korét a lányt.
Mindkét típus az egyiptomiaktól ered, de a
görög szobrok már kezdetben eredetibbek. Sok
szobrásznemzedék tökéletesítette tovább őket.
 A kurosz fejlett izomzatú fiatal szobra, az egyes
testrészek között tér van. Az i. e. 7. században
született meg, kultikus célja még a mai napig
sem tisztázott. Lehet, hogy ezeket a szobrokat
az atléták ajánlották fel isteneiknek, amikor a
versenyeken győztek. De ezek a szobrok
nemcsak atlétikai ábrázolásúak. A kuroszban az
ember minden vonása tükröződik. Az arca
sugárzik a felhőtlen örömtől, fiatal teste
egészséges, mozdulatai erőt és energiát
fejeznek ki.
5
 Klasszikus kor
 Az archaikus és a klasszikus kor közötti, átmeneti szobrászat igen „szigorú”. Az ebben
az időben alkotott tárgyak közül kevés bronzszobor maradt fenn, ezek egyike a Delphoi
kocsihajtó. Látni a hajon, szemhéjon és szájon a vékony aranyozás nyomait, ami
melegebbé tette az egész arcot. De hivalkodó vagy közönséges nem lehetett egy ilyen
fej. Az is biztos, hogy a művész nem valóságos arcot másolt le, hanem jellegzetes
emberi formákból alkotta a fejet. A kocsihajtó szobra áldozati felajánlás volt, egy
elpusztult, nagy szoborcsoport része. A szépség és a nemesség ötvözete.
 E stílus virágkora az i. e. 5. századra, Mürón, Polükleisztosz, és Pheidiász szobrászok
idejére esik. Mürón legismertebb műve a Diszkoszvető, a római márványmásolat szerint
a művész egy férfi aktját mintázza meg, a diszkosz elvetését megelőző pillanatban. A
szoborban a stabilitás elemei is érvényre jutnak, a bal láb szilárd függőlegese, mely
felett az ifjú jobb válla van, az egész alak támaszát képezi. A kerek körvonalú fejnek a
kerek diszkosz felel meg. Ha a szobor előtt állunk, és csak a körvonalakat figyeljük,
felfedezzük az egyiptomi tradícióhoz fűződő szálakat.
 Müron, ahelyett, hogy a különböző szemszögből mutatott részeket valamilyen
természetellenes pózba rakná össze, élő modellt állít be, hogy a mozgás lendületében, de
hitelesen mintázza meg a testet. A szobrász mostmár ura a mozgásnak, ahogy a festő a
térnek.

6
Delphoi kocsihajtó Diszkoszvető
7
 Hellenizmus

 A hellenizmusban sokkal gazdagabb lett a művészet, ezekben

az években tudatosodik a görögökben a művészethez való
viszonya. Arisztotelész az esztétika megalapítója volt.
 A hellenisztikus korban, az i. e. 2. században keletkezett a
Laokoón-szoborcsoport, az ókor legmonumentálisabb szobra.
E kor másik jelentős alkotása a szamothrakéi Szárnyas Niké.
A test ferde tengelye, a drapéria redőzete, a hatalmas vitorla
módjára dagadó öltözet, jól érzékelteti a repülést, ami a görög
szobrászatot régóta foglalkoztatta. Jelentős alkotás még a két
szatírszobor, amit a Partenius-palotában találtak. Az egyik
furulyázik, a másik táncol. A táncoló szatír üreges, öntött
bronzszobor, teste kissé hátrahajlik, kezét előrenyújtja, ujjait
széttárja.
8
Részeg parasztasszony
9
 Festészet
Geometrikus kor
A görög festészet fennmaradt alkotásai közül a festett vázák a legfontosabbak.
Falfestészetükről csak a római kori másolatok maradtak meg. A vázaképek a görög
mitológia, élet jellemző jeleneteit ábrázlják. A görög vázafestés kezdeteit a geometrikus
kor jellemzi. A körbefutó vízszintes vonalközt kizárólag mértani díszítés tölti ki. A
görög agyagművesek a kezdetektől fogva fazekaskorongot használnak, a festők
vonalzók és körző segítségével díszítették az edényeket. A legrégibb i. e. 6. századból
való vázákon erősen érződik az egyiptomi hatás. Találunk köztük harci jeleneteket,
mulatozást, táncot, szertartást. A színek a tárgyak ismertetőjelévé válnak.

10
 Archaikus kor
Görögországban a művészet szorosan összefüggött a vallással és a mitológiával.
Később a figurák lassan kitöltik az egész vázát, a geometrikus forma pedig a
peremeken jellemző. Az alakokat a vörös alapra feketével festették, a vonalakat pedig
éles szerszámmal vésték a váza falába. Csak nőket és világos ruhákat ábrázoltak fehér
színnel.
A i. e. 6. század közepéről származó vázakép, amely egy négyesfogatot ábrázol,
monumentális hatású. A négy ló, melyet szorosan összefog a keret, nem
zsánermotívumként jelenik meg. A görög négyesfogat, a ragadozómadarak mágikus
hatásúak. Az egész kép úgy hat mint egy figyelmeztetés, amire a forma szigora utal,
nem pedig ezek a mágikus jelek.

11
 Klasszikus kor
A klasszikus korban fekete alapra festettek vörös festékkel, különleges fajtája a léküszfestés
(henger alakú edény, sírokba rakták). Az alapja szinte teljesen fehér, és erre festették fekete
kontúrvonalakkal az elhunyt életében történő eseményeket festették.
Az i. e. 6. század végén és az i. e. 5. század elején a feketealakos vázafestést felváltja a vörös.
A vörösalakos vázákra ecsettel rajzoltak, így a mű élethűbb lett.

12
 Hellenizmus
Az i.e. 4. századból olyan sok festő neve maradt ránk, akinek
elpuszultak az alkotásai. Az athéni Apollodórosz i. e. 5.
században alkalmazta az árnyékolást (szkiagráfia), Zeuxisz-
Héra szobor – és Parrhasziosz finom rajzaikkal vált híressé,
Timanthész pedig az Iphigénia feláldozása című kép révén.
Pamphilosz és Pausziász érdemeként a viaszfestést emlegetik,
ez Pausziász számára egy nagyon nehéz feladat megoldását
tette lehetővé: egy átlátszó edényen keresztül látható alak
megfestését. Apellésznek, Nagy Sándor udvari festőjének neve
már az ókorban egybeforrt a nagy művész fogalmával, sajátos
technikát vezetett be, a lazúrfestést.

13