Az iszlám kerámiaművészet

• Konstantinápoly török kézre jutásával az iszlám lépett Bizánc örökébe.

• Ez a vallás és alapelveit tartalmazó művészet Indiától Spanyolországig meghódította
az ott élőket.
• Időszámítás szerint 660-tól 1258-ig egyre több kalifátus jött létre. Művészetük és
kultúrájuk megmaradt hatalmuk elvesztése után is.
• Szorosan összefonódott az ott élők hagyományaival, így országonként más-más képet
mutatott.
• Szerencsésen egyesültek a hellenisztikus, indiai, örmény elemek a perzsa, török
hatásokkal.
• A vallás tiltotta az emberábrázolást, ezért díszítésként az épületeken, iparművészeti
tárgyakon szinte csak geometrikus ornamentikával láthatunk.
• A plasztikus díszítés háttérbe szorult, inkább az egész felületen elburjánzó díszítést
használtak.
• Növényi elemek és az arab írásjelek stilizálásából születtek azok a motívumok,
amelyek kifogyhatatlanul fantáziával és ragyogó színpompával díszítették a
különböző funkciójú épületek falait.
• Az iszlám építészet művészi hatásához hozzátartozott az akkád eredetű
fajanszmozaik és mázas agyagcsempe is.
• A díszítés fontos szerepet játszott az egész iszlám művészetben, így az
iparművészetben is.
Isfahan – Péntek mecset Irán
 Az arab kerámia
• Az iszlám kerámiaművészet pompás alkotásokban bővelkedik, ám a tárgyak sem évszámmal, sem
nevekkel vagy helységnevekkel nincsenek ellátva, ezért történetünk nehezen követhető.
• Az épületkerámia igen fontos szerepet játszott: a mohamedán mecsetek és az uralkodó
palotáinak falát mázas kerámiával, fali csempékkel díszítették.
• Technikájukat, az ónmáz használatát, valamint ragyogó színeiket, melyek között az uralkodó szín a
kék és a fehér, a perszáktól vették át, és a lüszter, a fém fényű máz felfedezésével fejlesztették
tovább. Ezt a mázfajtát már a IX. századtól használták. (Szuza, Rhagesz).
• Az arab vidék legkorábbi fazekas edényeit gabri típusú edényeknek nevezzük. (a gabri nép
művészetéről elnevezve)
• Ezek vörös alapanyagból készültek, amelyet száradás után híg, fehér agyagpépbe mártottak
(engobe), a mintát az így nyert felületbe karcolták, majd sárgás – zöldes - barnás mázzal fedték.
• Ez a technika valószínűleg bizánci eredetű, de szinte minden civilizált népnél előfordult.
• A gabri típusú edényeken a növényi díszítés között állatábrázolásokat is találunk.
• A nagy felületeket végtelen mustrájú, mértani és indás növényi motívumokból álló bonyolult
szerkezetű, egymásba fonódó,éles vonalú, sík díszítménnyel (arabeszk) ékesítették.
• A mintakincsben az arabeszken kívül a perzsa-szasszanida palmettát, a szárnyas palmettát, a
szárnyas állatmotívumot, a levéldíszt, az életfát, a csomókat és vesszőket alkalmazták
leggyakrabban.
Arab kerámia
• A X. században a Fatimidák uralkodóháza jutott hatalomra, székhelyük Kairó
volt. Kerámiájuk fő jellegzetessége az aranyfényű lüsztermáz használata.
• Hasonlóan sokrétű, színben és formában egyaránt, az Eufrátesz felső folyása
melletti Rakka kerámiája (XII. század). Máza barnás rózsaszínes, tónusú,
szivárványszínű, fémfényes.
• Híres kerámia műhelyek voltak Rhageszben is. Az itt készült edények alapteste
homokos fehér agyagból formált, máza csontszínű és aranyos barna lüszterrel
borított.
• Díszítményeik kék, arany, türkiz, mangán vörös, zöld színekben pompáznak.
• Rajzuk miniatűrszerűen finom, színezésük választékos.
• Igen kedveltek voltak a bevésett díszű edények is, amelyeknek véseteiben a
színes mázak megültek.
• A díszítmények néha igen erős kínai hatásról árulkodnak.
 A török kerámia

• A XII. század fordulópontot jelentett az iszlám művészetében.

• A szeldzsuk törökök új művészeti szellemet hoztak és uralmuk alá hajtották az egész Közel
– Keletet.
• A török főváros Bagdad volt. A szeldzsuk díszítmény mozgalmasabb, gazdagabb, a virágok
bonyolult felépítésűek, mindenütt hullámzó ritmust találunk.
• A kínai formák nagy hatást gyakoroltak a szeldzsuk korban is. Az iszlám fazekasok a kínai
porcelánt próbálták utánozni, ezért igen finom, fehér alapanyagot használtak, amely már
szinte porcelánkísérletnek nevezhető, kaolintartalmú agyagból állt.
• Ólommáza átlátszó színtelen vagy csontszínű. A különböző mázakat egymás mellett is
használták. A mintákat rekeszzománc- szerűen alakították ki, emelt körvonalakkal, hogy a
mázak egybe ne folyjanak. Kék, sárga és vörös mázakat alkalmaztak.
• A törökök lakta Kis-Ázsiában a XV-XVIII. Században három kerámiaközpont virágzott: Isnik,
Kutahia és Rodosz.
• A kutahiai fajanszok a XV. századtól ismeretesek fehér alapon halványkék arabeszkes
díszítményűek, vagy a kék alapon fehér kihagyásokban arabeszkes minta díszíti őket.
Tányérok, tálak kancsók és mecsetlámpák maradtak ránk.
Török kerámia
 Perzsa kerámia
• Perzsiában is folytatódott a csempés falburkolás hagyománya. Kezdetben reliefes technikájuk,
díszítő funkciót is betöltő feliratokkal, kék vagy zöld színű mázzal.
• A következő korszakban pompás lüszteres csempéket készítettek, csillag alakban, ornamentális
növényi díszítéssel, arabeszkkel, amelyben állatok, madarak, néha emberi alakok is láthatók. Ez
különösen a XII – XIV. században készült darabokra jellemző. A díszítmények körvonalait
festették, a részleteket bekarcolták és itt-ott kékkel és lüszterrel élénkítették.
• A mohamedánok nagy teremtő fantáziája és türelme hozta létre a másik iszlám kerámiafajtát, a
kerámiamozaikot. Törökországban és Perzsiában hiányoztak a színes márványfajták, ezért a
mázas csempéket apró darabokra fűrészelték és vakolatba ágyazva mintákat raktak ki belőlük.
• A XII – XVIII. századig volt jellemző ez a technika.
• A XVII – XVIII. század edénykészítésében a kínai porcelán hatására az alapanyagot finomították
és magasabb tűzben égették ki. A máz tündöklően fehér, a színek tüzesek. Díszítményeik
természethűek: a szegfűt, a tulipánt, a rózsát, a gránátalmát a valóságnak megfelelően
festették a pompás edények és csempék felületére.
Perzsa minta az Isfahan mecsetben
 A hispano – mór majolika

• Az arabok Észak – Afrika meghódítása után, 711-ben legyőzték a nyugati gótokat. Elfoglalták a Pireneusi – félsziget déli részét, a mai
Spanyolországot.
• A X. században az iszlám kultúra igen magas fokot ért el, az óriási birodalom nyugati részén, Spanyolországban. Az óarab művészet e nyugati
változatát mór művészetnek szokás nevezni.
• A spanyolországi mór kalifák a ma is álló granadai palota, az Alhambra és a sevillai Alcazar felépítésével a művészet legszebb alkotásait
hozták létre. Az egyszerű alaprajzú, kevéssé tagolt architektúrát a boltívek változatossága (patkóív, lóhereív) a hagyma alakú kupolák és
síkdíszítmények gazdag alkalmazása jellemzi. A falakat közel-keleti hagyomány szerint arabeszkes díszű ónmázas cseréplapokkal –
úgynevezett majolikacsempékkel – borították.
• A hispano-mór arabeszk csipkévé finomodott éles rajzú díszítmények, geometrikus, szalagfonatos, geometrikus, szalagfonatos, stilizált
növényi minták szeszélyes változataiból áll, a mohamedán szentírásból, a Koránból vett idézetekkel.
• Az iszlám kerámiában a hispano-mór kerámia egységes, jól megkülönböztethető csoportot alkot.
• Legjellemzőbb vonásai: a lüszteres máz, a festés, és a díszítés gazdagsága.
• A falicsempék és a változatos formájú edények három nagy fazekas központban: Malagában, Murciában és Valenciában készültek.
A sevillai Alcazar
Alcazar
 A malagai műhelyek

A XIII. századtól a XV. század végéig virágoztak.

Az edények felületét fémcsillogású máz fedi, a
lüszter, amelyet teljesen betölt a sűrű arabeszkes
díszítmény, de használták a lüszterfestés
technikáját is.
Legismertebb termékeik a granadai Alhambra
számára, a fémedények formáinak hatása alatt
készült szárnyas fülű óriási vázák, amelyeket
elefántcsontszínű ónmáz borít, kék, vöröses
lüszterfényű, dús arabeszkes díszítéssel és
feliratokkal. Vonalvezetésük igen mozgalmas. Az
iszlám fazekasok nagy technikai tudása az
edényformák képzésében éppen úgy nem ismert
lehetetlent, mint díszítőfantáziájuk, mely
dekoratív látásmóddal, gazdag, szövevényes
mintákkal az edény teljes felületét elborította.
 A valenciai fazekasság

A malagai fazekasműhelyek termelésének

hanyatlása után, a XV. századtól a XVI. század
végéig Paterna és Manises városokban
virágzott.
Paternában nagyméretű tálakat, és
fémformák által ihletett korsókat készítettek,
amelyeket fehér alapon zöld és mangánlila
virág- és állatmotívumok díszítettek. A
mintakincsben néha az emberalak is
előfordult.
 • Az itt készült krémszínű alapú edényeket arabeszkekkel, dekoratív feliratokkal
díszítették, kék színben. Az edényeket itt is lüszteres máz fedi. A XV – XVI.
A manisesi műhelyek században ez a lüszter aranyfényű, a XVII. században inkább vöröses.
• A XV. századtól kezdve a díszítmény karaktere megváltozott, az arabeszkes
díszítmény helyett tisztán növényi ornamentika használatára tértek át. A minta
vonalvezetése könnyed és biztos, a növényi motívum közepére a fazekas
gyakran madarat, gazellát vagy őzet rajzolt.
• A szerkesztési elv a hispano-mór kerámiában végig azonos, a felületet teljes
egészében díszítménnyel borították be, amelyet biztos dekoratív érzékkel
osztanak fel sugaras vagy koncentrikus mezőkre.
• A díszítmény mindig erősen síkban tartott, a stilizálás ellenére az ábrázolt
növények, állatok jól felismerhetők.
• A kompozíció tökéletes, a díszítmény pontosan illeszkedett a formához,
kiemelve a hangsúlyos részeket. Különösen mesteriek a körkompozícióval
díszített edényeik.
• A hispano-mór majolikák Mallorca szigetének közvetítésével Olaszországba és
Dél-Franciaországban is elkerültek. A XVI. század végén és a XVII. században,
amikor a mórokat kiűzték Valenciából, a hispano-mór fazekasság lehanyatlott, a
XVI. században az olasz fajanszművészet hatása alá került. (Az európai ónmázas
edények Faenza városáról kapták a fajansz elnevezést).
• A fennmaradt edények nagy csoportját képezik a spanyol, sőt az olasz
nemesség tagjai részére készült címeres tálak.
• A Spanyolországban készült mór ónmázas kerámiát nevezzük hispano-mór
majolikának.
Spanyol-mór stílusú albarellok
https://www.youtube.com/watch?v=iuBv3k7K0uE
https://www.youtube.com/watch?v=R4D1hvNo_sY