LÉGY ÖNMAGAD LEGJOBB BARÁTJA!

Kudarc esetén a gondolataink sokszor negatív spirálban kezdenek örvényleni: „Tudtam, hogy nem fog
menni, nem vagyok elég jó, minek is hiszem el újra meg újra, hogy sikerülhet?” Ezeket a gondolatokat
a belső hangunk is gyakran visszatükrözi, s szörnyű jelzőkkel illetjük magunkat. Ha ezeket mástól
hallanánk, biztosan nem állnánk többé szóba az illetővel.

Ez a fajta belső beszéd csak tovább mélyíti a kudarc fájdalmát, mintha olyankor rúgnánk még
néhányat magunkba, amikor már egyébként is a padlón fekszünk. Emiatt pedig még nehezebb
feldolgozni egy egyébként sem könnyű tapasztalatot.

Amikor a kudarcaidra gondolsz, próbáld meg tudatosan megfigyelni, „tetten érni” ezt a kritikus belső
hangot, és bocsátkozz vitába vele! A cél nem az, hogy örülj a kudarcnak, hanem hogy ne súlyosbítsd a
vele járó fájdalmat és nehéz érzéseket. Képzeld el, mit mondana neked a legjobb barátod vagy valaki,
aki szeret és együttérez veled! Ez az a belső hang, amelyre kudarc esetén figyelned kell.

CSAK KI NE DERÜLJÖN…

A kudarc takargatásának széles körű gyakorlata mára oda vezetett, hogy az emberek 70%-a élete
során legalább egyszer megtapasztalja az imposztor szindrómának nevezett jelenség

tüneteit.[5] Az imposztor szindróma rendkívül kellemetlen és

megterhelő élményekkel jár. Egyik alapeleme – erre utal a neve – a lelepleződéstől való félelem: attól
tartunk, hogy valaki vagy valami ( például egy kudarc) szembesít bennünket azzal, hogy érdemtelenül
vagyunk a pozícióban, ahová eljutottunk. Bármilyen keményen dolgozunk is, és bármilyen sokszor
bizonyítottuk már az alkalmasságunkat, az imposztor szindróma a legtöbbször olyan mélyen
gyökerezik, hogy a vele járó szorongás akár évtizedekre is társunkká szegődhet. Az imposztor
szindróma tipikus velejárója, hogy az érintetteket nagyon megviseli a kritika, valamint a kudarcnak
még a lehetősége is – olyannyira, hogy az egyik legfontosabb motivációjukká a bukás mindenáron
való elkerülése válik.

Mindennek tökéletesnek kell lennie, egyetlen apró hiba, és úgy érzi, minden erőfeszítés romba dőlt.
Nem szívesen ad át feladatokat másnak, és fontos számára a kontroll érzése, hiszen elsősorban ez
garantálhatja a tökéletes végeredményt.

A Szakértő