Emlékezés (emlékezet, memória)

Rendkívül bonyolult, konstruktív pszichológiai – kognitív – folyamat, melyben az ingerek keltette

ingerületek bevésődnek, raktározódnak, majd előhívjuk őket, vagy elfelejtődnek. Régi információkat
felidéző képesség. Sajátos, emberben végbemenő, valósághoz kapcsolódó idegrendszer-működés,
általa régi emlékképek nyomán új képeket hozunk létre, vagy átalakítjuk az
emlékeket. Egyénenként is, továbbá minden életkorban nagy eltérést mutat. Az idő haladtával
megőrzi a tudást. Biztosítja, hogy ismereteinket és az új tapasztalatokat megfelelő időben
hasznosítani tudjuk. Meglévő emlékanyaghoz kapcsolódó produktív és reproduktív
képzelet hozzájárul új ötletek teremtéséhez, létrehozásához. Az emlékezés lehetőség tapasztalatok,
múltbeli élmények feldolgozására, így újabb benyomások színesítését, gazdagítását eredményezi.
Mindez lehetővé teszi az alkalmazkodás megfelelő szintjét. Emlékezés fontos alkotó elemei
az érzelmek és a vágyak.

Az emlékezést befolyásolja számos mentális folyamat (pl. adott tárgykörben mutatott érdeklődés),

valamint a korábban megszerzett ismeretek mennyiségei javítják, könnyebbé teszik az emlékezetet.

Képzelet a korábban összegyűjtött, emlékezetben őrzött tapasztalatok, élmények sajátos módon

történt újra rendezése az agyban, a valóság egyedi feldolgozása analizálással és szintetizálással.
Lehetővé teszi, hogy rendeződjenek tapasztalataink, eligazodjunk köztük. Jellemzi, hogy nem
független a valóságtól, minél több a tapasztalat, annál színesebbé válik a képzelet. Általában vizuális
megjelenésű. Pozitív képzelet a kreativitás fejlesztését biztosítja. Reproduktív képzelettel elbeszélés
révén újra elképzeljük az élményt. Ábrándozás olyan képzelet, agyi tevékenység, amit nem követ
cselekvés, csak vágyakat jelenít meg.

Változik a képzelet is. Kisgyermek szinte másolja a felnőtt mozdulatait, ami általában eszközös

tevékenységre utal. Cselekvéseinek rendjét a játékszerek nem határozzák meg szigorúan, nagyob
szabadságot biztosítanak neki, a nagyobb szabadság fejleszti képzeletét (fedő=kormány,
cintányér). Óvodások képzeletét az érzelem irányítja, nem az értelem. Fő funkciója a vágy teljesítése
és a hiányzó ismeretek pótlása (mi?, miért?, hogyan?, stb.). Képzelete nem csak a mesében (saját
„költés”), szerep játékokban, hanem ábrázolásokban („ez egy kutya” rajza), építő játékokban
(megtervezett építmény kockákból, új lego szerkezet összeállítása nem az adott minta alapján)
működik kiválóan (korával haladva egyre kifejezettebben). Változik a „mesetudat”, szétválasztja a
mesét és a valóságot. Jellemzi a „fantázia hazugság”, nem akar félrevezetni, saját maga hiszi, hogy
úgy van, ahogy mondja. Alsó tagozatos reproduktív képzelete fejlődik, ami a tanulás fontos feltétele.
Még itt-ott megjelenik a „fantázia hazugság”. 9-10 éves korú esetében látszik a szervezett oktatás, az
emlékképek felhalmozódása és a megismerés fejlődésének eredménye. Reproduktív képzelet
megerősödése fogalmazásban, rajzban tükröződik. Mesék helyébe igaz történetek
lépnek. Serdülő biológiai és pszichés érésével mélyül a tárgyi érdeklődés, egyúttal specializálódik is
(gyűjtő szenvedély, stb.), kifejezetten a külvilágra irányul, a felfedezés, a megismerés vágya
mozgósítja.