A Magányos

Mindig mindent neki kell megoldania, és soha nem kér segítséget, hiszen az maga lenne a kudarc, a
gyengeség beismerése – azé, hogy nem elég jó ahhoz, hogy elvégezze a feladatot.

A Született Zseni

Ha valamit nem a kisujjából ráz ki, akkor az már „nem ér”: a felkészülést, gyakorlást igénylő dolgokat
nem tekinti valódi teljesítménynek. Valószínűleg gyakran tapasztalta, hogy könnyen jön a siker
( például éjszakába nyúló magolás nélkül is jó jegyeket szerzett). Ha viszont nem sikerül első
próbálkozásra mesterfokon megoldania valamit, nagy fokú szégyent és szorongást él át.

A Superwoman/Superman

Mindenki másnál keményebben dolgozik, és minden szerepben a maximumot nyújtja, akár az utolsó
erőtartalékai árán is. Úgy érzi,

Az imposztor szindrómából való kiút egyik legfontosabb lépése, ha megtanuljuk közelebb engedni
magunkhoz a kudarcainkat és a hozzájuk kapcsolódó tapasztalatokat. Ebben sokat segíthet a társas
támasz, vagyis az, ha megosztjuk ezeket az élményeket a számunkra fontos emberekkel vagy
olyanokkal, akik szintén érintettek a szindrómában. A támogató beszélgetés a félelem, a szorongás
kezelésében is rendkívül hasznos – ebben akár szakember segítségét is kérhetjük.

ARCCAL A KUDARC FELÉ

Nem könnyű szembenézni a kudarcokkal, hiszen fájdalmas kérdéseket vethetnek fel. Ám ha

menekülünk előlük, előbb-utóbb utolérnek – sokszor olyankor, amikor a legkevésbé sem számítunk
rá. Időről időre kudarcot vallani az élet természetes része; és ezt a sokat emlegetett mondatot akkor
hihetjük el igazán, ha szánunk egy kis időt arra, hogy feldolgozzuk, új keretbe helyezzük a bukással
kapcsolatos megéléseinket.

Brené Brown Bátraké a boldogság című könyvében ír arról, hogy világhírű TED-előadása előtt
felidézte az íróasztalán álló papírnehezéken szereplő mottót, hogy bátorságot meríthessen

belőle.[7] A nehezéken ez áll: „Mit tennél, ha tudnád, hogy nem

vallhatsz kudarcot?” Az utolsó pillanatban azonban eszébe jutott

egy sokkal jobb kérdés: „Mi az, amit úgy is megéri megtenni, hogy kudarcot vallhatsz?”