A hivatalos nevezéktanban a mentális retardáció kifejezést már nem nagyon használják,
egyes helyeken már markánsan törölték, más területeken még nem annyira. Ma már inkább a szellemi fogyatékokkal vagy szellemi elmaradással élő kifejezések használata az elfogadottabb, amelyeknek felső IQ határa 69. Magának a szellemi fogyatékosságnak különböző szintjei vannak: lehet enyhe, közepes, súlyos, igen súlyos vagy legsúlyosabb. Az enyhe fokozatba tartozókat nevezték régen debilisnek, a közepesbe tartozókat imbecillisnek, míg a súlyos és igen súlyosba sorolhatóakat idiótának
A demenciát és a szellemi fogyatékosságot fontos megkülönböztetni, a kettő nem jelenti
ugyanazt. A demencia szellemi leépülést jelent, azaz ilyen esetekben a kezdeti értelmi szint egyszer már megvolt, és onnan történt leépülés. Utóbbinál eleve nincs meg a normál értelmi képesség szintje. Egy Alzheimer-beteg például akár viselkedhet úgy, mint egy szellemi fogyatékos, de attól még nem nevezhető annak, hiszen nem az, hanem demens.
Nem ritka, hogy valaki pszeudodebil szinten teljesít, tehát nem
szellemi fogyatékos, de az IQ tesztekkel mért teljesítménye alapján annak tűnik. Itt az ok az, hogy ezeket a teszteket a többségi társadalomra sztenderdizálták, így nem feltétlen alkalmasak arra, hogy minden kultúrkörből származó személyt ugyanúgy mérjenek. Például előnytelen körülmények közül származó gyerekek csak azért rosszabbul teljesíthetnek egyes teszteken, mert nincsenek hozzászokva a módszerhez, addigi életükben nem találkoztak még a képességeiket ily módon felmérő feladatokkal. Emiatt keltik szellemi fogyatékosság látszatát. Pszeudodebilitást a gyermekkori elhanyagolás is előidézhet.
Ismert az a jelenség is, hogy a teljesítményszorongás debilizál. Ez
azt jelenti, hogy hiába átlagos vagy akár magasabb szintű valakinek az IQ-ja, erős vizsgadrukk esetén az izgulása miatt adott helyzetekben gátlódik vagy leromlik a teljesítménye. Ez az úgynevezett debilizáló szorongás.