A kényszeres: kényszerbetegség

kisiskoláskorban

A kényszerbetegséget kényszergondolatok és kény-

szercselekvések jellemzik. A kényszergondolatok olyan aka-
ratlan gondolatok, képzetek vagy impulzusok, amelyeket
a gyermek értelmetlennek, idegennek vagy fölöslegesnek
tart, amelyek akaratlanul törnek be a gyermek tudatába, és
szubjektív szenvedést, illetve funkcionális romlást okoznak.
A kényszercselekvések olyan tevékenységek, amelyeket a
gyermek belső, sokszor (de nem feltétlenül) idegennek érzett
késztetés hatására hajt végre; a kényszercselekvések, a kény-
szergondolatokhoz hasonlóan szubjektív szenvedést vagy
funkcióromlást okoznak.

219
Fészkelődők: érdekességek a kisiskoláskor pszichológiájából

A betegség prevalenciája a legbiztosabb mérési módsze-

rekkel 0,5–1% közé tehető, amely érték látszólag alacsonynak
tekinthető, de ha figyelembe vesszük e viszonylag ritka
kórkép életminőségre gyakorolt hatását, jelentősége egyér-
telművé válik.
A kényszerbetegségből gyakorta hiányzik az egyik
összetevő, a betegség tehát akár a kényszergondolatok,
akár a kényszercselekvések hiányában is diagnosztizálható.
Zavaró jellege miatt rendszerint az utóbbi az az elem, amely
felkelti a környezet figyelmét, és ennek következtében
kerül a beteg szakemberhez. A gondolatok „csupán” sze-
mélyes szenvedést okoznak időszakosan hullámzó vagy
perzisztáló jelenlétükkel. A szakember számára mindkét
elem hasonlóképp fontos, és mindkettőt ugyanolyan mér-
tékben szeretnénk kezelni. Amikor mindkét eleme jelen van
a kényszerbetegségnek, akkor a leegyszerűsített képlet úgy
néz ki, hogy jelentkezik egy félelmet, diszkomfortot okozó
gondolat, és ezeknek az érzéseknek a csökkentése végett a
gyermek szükségesnek érzi bizonyos gesztusok, rituálék
szertartásszerű ismételgetését. Abban az esetben, ha nem
sikerül megfelelően végrehajtani ezeket, akkor kezdődik az
egész szertartás elölről. Azokban az esetekben, amikor ezeket
a rituálékat valamilyen külső tényezők megakadályozzák, és
nincs lehetőség „tökéletesen teljesíteni ezeket”, a gyermek
nyugtalanná válik. A nyugtalanság átválthat agresszivitásba,
a gyermek viselkedése rendezetlenné, szétesetté válik. A
sikertelen próbálkozásoknak egy másik kimenetele a teljes
lefagyás (freezing) lehet: a gyermek az adott helyzetből nem
lát számára elfogadható kiutat (pl.: A gyermek kényszergon-
dolata az esetleges megfertőződéshez kötődik, ezért rend-
szeresen szükségét érzi annak, hogy kezet mosson. Olyan
helyen van, ahol a mosdó ajtaját csak kézzel tudná kinyitni,
viszont akkor elfogadhatatlanul beszennyeződik a keze, így
kerül saját kényszerei zsákutcájába).
A kényszerbetegség életminőséget romboló hatása két
külön síkon jelentkezik, a két elemének megfelelően. A szub-
220
 Fészkelődők: érdekességek a kisiskoláskor pszichológiájából

jektív, gondolati elem szubjektív hatásokat eredményez, a

gyermek folyamatos szorongásban, félelemben él, ugyanis
a gondolatai látszólag racionális alapokat biztosítanak
ezeknek a félelmeknek. A viselkedési elem, a kényszercse-
lekvés, ezzel szemben kézzelfoghatóbb következményeket
eredményez: megváltozik a beteg napi rutinja, a kényszercse-
lekvések jelentősen korlátozzák, lassítják a feladatai elvégzé-
sében. Például egy kisiskolás gyermek kényszercselekvése
abban áll, hogy a ceruzái egymással párhuzamosan KELL
hogy feküdjenek a padján, illetve minden „3”-as számot
4-szer, minden „e”-betűt 3-szor KELL egymásra írnia. Egyér-
telműen látszik, hogy e feltételek teljesítése jelentős időráfor-
dítást igényel, annál is inkább, mert a gyakorlatban a nem
kezelt esetek néhány hónap alatt több hasonló kényszert is
felhalmozhatnak.
A kényszerbetegség esetében is, mint általában a pszichés
zavaroknál, nagyon fontos a probléma korai felismerése és
kezelése. A közvélemény hajlamos elbagatellizálni ezeket a
zavarokat olyan indokkal, hogy „annak idején én magam
is csináltam ilyeneket”, „jó az, ha rendszerető és precíz a
gyermek”, illetve hasonlók. Valóban, amennyiben a kénysze-
resség mint személyiségelem egy nagyon enyhe formában
jelentkezik, a személy viselkedését a környezete pozitívan
értékelheti: ő lesz a csoport azon tagja, aki rendszerint min-
dennek tudja a helyét, és mindig rendet tart maga körül. A
pontosság, precizitás mindaddig erény, amíg egy célt szolgál,
és a gyermek szabadon megválaszthatja, hogy mikor szeretné
alkalmazni, és mikor nincs rá ideje, energiája. Ha azonban a
kényszeresség túlnövi magát a gyermeken, és a kényszeres
cselekvéseknek nincs célja, hanem önmagában a cselekvés a
cél (azért csinál valamit, mert azt úgy KELL megcsinálnia,
további pertinens magyarázat nélkül), akkor már nem beszél-
hetünk erényről, sőt a normalitásból átlépünk a pszichopato-
lógiák világába. Tehát a kényszeresség mint betegség nem
„előnyökkel” jár, hanem jelentősen megnehezíti nemcsak az
érintett gyermek, de egész környezete életét.

221
Fészkelődők: érdekességek a kisiskoláskor pszichológiájából

Az alapszabály itt is érvényes: amikor romlik az élet-

minőség, amikor egy viselkedés, gondolat, érzés kellemet-
lenné, zavaróvá válik, akkor mindenképp szakemberhez kell
fordulni. Amikor a kényszercselekvések megváltoztatják a
gyermek megszokott viselkedését, amikor ezek befolyásolják
a gyermek teljesítményét, alvását, társas tevékenységeit, vagy
a kényszergondolatok az addig nyugodt, vidám, felhőtlen
gyermeket gondterheltté, aggodalmaskodóvá, félénkké
teszik, sürgősen szakember beavatkozására van szükség.
A kényszerbetegség egy pszichés betegség, ezért a diag-
nosztizálása elsősorban gyermekpszichiáter által történik, aki
megállapítja a legmegfelelőbb kezelési stratégiát. Mint álta-
lában a pszichopatológiákban, itt is a legcélravezetőbb meg-
oldás a multimodális kezelés: több eszközt veszünk igénybe
a gyermek gyógyulása érdekében. A gyors és hatékony gyó-
gyuláshoz mindenképp elengedhetetlen egy nyugodt, biztos
környezet megteremtése, amelyben a gyermeket nem érik –
a kényszergondolatokon felüli – félelmet, szorongást kiváltó
hatások. A kényszercselekvések szorongásoldó hatásúak,
ezért azonnali és nem szakszerű leállításuk erős pszichés
feszültséget kelt a gyermekben, ami kerülendő. A pszichote-
rápia elsődleges célja a kényszergondolatok racionalizálása
és ezáltal ezek kioltása, ami maga után vonja a kényszercse-
lekvések enyhülését, illetve megszűnését is. Ugyanakkor a
pszichoterápiás folyamatban párhuzamosan foglalkozunk
a kényszercselekvésekkel is, megpróbálva ezeket tuda-
tosan késleltetni és fokozatosan csökkenteni. Azokban az
esetekben, amelyekben a kényszercselekvések vagy kény-
szergondolatok túlzott intenzitást mutatnak, és jelentősen
rontják az életminőséget, vagy amennyiben más okok miatt
kell rövid idő alatt jelentős mértékben csökkenteni ezeket,
indokolt lehet a gyógyszeres kezelés. Ez ugyancsak két-
irányú lehet, történhet antidepresszánssal (SSRI), amely a
szorongást hivatott oldani, illetve kis dózisú antipszichoti-
kummal, amely a kényszercselekvésekben jelentkező impul-
zusokat csökkenti, illetve oldja az akaratlan gondolatokat is.

222
 Fészkelődők: érdekességek a kisiskoláskor pszichológiájából

A betegség „természetes” lefolyása a fokozatos súlyos-

bodás irányába történik, ezért a kezelés elengedhetetlen.
Kutatási statisztikák azt mutatják, hogy bár megfelelő és
következetes kezelés ellenére a betegség stagnálása vagy a
tünetek súlyosbodása is előfordulhat, a diagnózist követően
2–3,5 évvel az esetek 57–69%-ában a maradványtünetek már
nem elégségesek a diagnózis felállításához.
Pușcaș Cristian

223