I. 1. 11. Az értelmi fejlődés zavarai gyermek és serd.korban.

Az értelmi akadályozottság, fogyatékosság megállapítása az idők során sokszor átalakult, és

ma is változóban van. Definiálásában eddig 3 szempont bizonyult maradandónak:
1. az értelmi fogyatékosság az egyéni fejlődés alatt alakul ki
2. 2. az ért.fogy. az adaptív magatartás elégtelenségével jár
3. 3. az ért.fogy. fennállása az értelem mérhető csökkentségével igazolható
Ez a 3 tényező rendszerint együtt fordul elő, de arányuk különböző lehet. Az adaptív
magatartás nem elég szilárd tényező, mert nehezen mérhető és a környezet is rendkívül
egyenetlen. (pl. tűrőképesség) Az egyéni fejlődés különböző szakaszaiban az agy különböző
érési fokán változik az értelmes magatartás megítélésének lehetősége. Az enyhe
ért.fogyatékosság nagyon fiatal korban nehezebben állapítható meg mint később. Gyakran
csak az iskolában vagy akár az iskola után az egyéni életpálya kezdetén derül fény rá. A
legsúlyosabb esetekben már csecsemőkorban gyanú lehet rá, a környezethez való
alkalmazkodás nehézsége, ill. a környezettel folytatott kommunikáció zavara miatt.

Az értelmi fogyatékosság gyakoriságát a gyermekpopulációban 1,5 – 2% -ra teszik.

(Lendvay Réka cikke egy Gyp.Szemlében 2002 ?-ből)

Az 1970-es évekre, már csak az IQ-ból és tesztmutatók alapján történő besorolással szemben (
erre a célra szerkesztette A. Binet is a tesztjét ) kezdtek ellenérvek megfogalmazódni. A
fogyatékossággal élő embert nem értelmi sérülésének börtönébe zárt „fogyatékosnak” tartják,
s nem mereven kategorizálják, hanem hisznek tanulási képességeinek fejlődésében,
nevelhetőségben. Így kezdett terjedni a fejlesztési-diagnosztikai szemlélet.
Alapkérdés, hogy a diagnosztikus címke kinek jelent védelmet. Kinek jelenti azt, hogy
hozzájut speciális ellátásokhoz, amivel jóllétét segítik, állapotát javítani tudja.
Kérdés, hogy kinek jelent a címke indokolatlan stigmatizálást, esetleg kirekesztést,
jogfosztást. Élesen felvetődik az a probléma, hogy hol a határ ép- és fogyatékos értelem
között. A német szemléletben nagyon erősen érvényesül, hogy az értelmi fogyatékosság az
emberi létezésformának természetes velejárója, a sokszínű emberi lét egy lehetséges formája.
( előtte náci Németo.: T 4-es akció - fogyatékosok likvidálása)
A határvonal kapcsán az is kérdés hogy ép és fogyatékos között kvantitatív vagy kvalitatív
különbségek létezek-e. Ma már a kvalitatív különbségtételt nagyon sok támadás érte, mert az
általános emberi igényeket , pszichikus szociális szükségleteket illetően nagyon sok közös
vonás van a súlyosabban fogyatékos és az ép ember között. (érzelmi igények, önmegvalósítási
törekvések) A minőségi másság az elkülönítés irányába hat és nem az integrációt segíti.
Az értelmi fogyatékosság definíciója sok változáson ment keresztül. Változott a
nyelvhasználat, változtak a kritériumok. Problémák, nézeteltérések a határhoz közel eső
fiziológiás gyengébb tehetség vagy elmaradás és az értelmi fogyatékosság közötti
differenciálás esetén merülnek fel leginkább. Összességében az ért.fogy. definiálásakor
mérlegelni kell, hogy milyen kritériumrendszer esetén van megfelelés a klinikai és a szociális
szempontú megítélésben.
Az 1992-es Amerikai Egyesült Államok Értelmi Fogyatékosság ügyi Társasága által
megalkotott meghatározási rendszer szerint az értelmi fogy. jelentős korlátozást jelent az
élet egyes területein. Az állapot átlag alatti intellektuális működéssel jellemezhető, ezzel
egyidejűleg az adaptív magatartás két vagy több területén is felmerülnek nehézségek:
Az állapot 18 éves kor előtt jön létre. Szükségletorientáltan határozza meg az értelmi
fogyatékosságot, a hangsúly a képességeken, a környezeten és a z igényelt támogatáson van.
Elméleti alapok: Az értelmi fogyatékosság nem betegség, az emberként működés egy
speciális állapotát jelenti, mely gyermekkorban kezdődik. Akkor az értelmi sérülés együtt jár
az adaptív készségek korlátozottságával: hézag van az értelmi fogy. képességei és a
társadalom elvárásai között. Vannak általában értelmi fogyatékossággal járó kórképek, de
pusztán a kórkép nem determinálja az egyén sorsát, ha szociabilitása, alkalmazkodása alapján
nem minősíthető értelmi sérültnek. Az átlagosnál alacsonyabb IQ szint és az adaptív
viselkedés károsodása együttesen jelenti az értelmi fogyatékosságot. Nem a hiányzó, hanem a
meglévő képességeknek tulajdonítanak inkább jelentőséget. Felméri mire képes az illető, és
nem azt állapítja meg, hogy mit kellene csinálnia. A képességfejlesztés is csak a meglévő
képességekből indulhat ki. Az értelmi sérülés szempontjából releváns képességek a fogalmi
gondolkodás és a szociális kompetencia, mely magba foglalja a praktikus és szociális
intelligenciát is. Más képességek is sérülhetnek vagy épen maradhatnak, de ezek nem
relevánsak az értelmi fogy. szempontjából pl.: mozgékonyság, kommunikáció, kitartás.
A felnőtt lét jellemzőinek ( identitástudat, autonómia, megbízhatóság, kezdeményezőkészség,
igény az intimitásra) kialakulása egy folyamat, ami nagyjából 22-25 éves korra befejeződik,
tehát ennek mentén az értelmi fogyatékosság elkülöníthető a demenciáktól a felnőttkori
idegrendszeri károsodásoktól, pszichózistól.
Ha az értelmi fogyatékosság relativitásából indulunk ki, akkor személy és a környezeti elvárás
közti hézag csökkenthető, ill. felmerülhet a kérdés, hogy lehetne-e olyan környezetet
létrehozni, amelyben a fogyatékos gond nélkül él, s innentől nem is fogyatékos többé.

4 szempont, ami a diagnózishoz és fejlesztéshez elkerülhetetlen:

- figyelembe kell venni az emberek, kultúrák, országok közti kommunikációs, nyelvi,
viselkedésbeli különbségeket,
- az adaptív készségekben fennálló hiányosságokat az életkori sajátosságok és az adott
közösség összefüggésében kell értelmezni
- a kiemelkedő, jó tulajdonságokra kell támaszkodni
- az értelmileg sérült cselekvőképessége javul, ha hosszabb időn át segítenek neki
Az adaptív viselkedés összetevői: kommunikáció, önkiszolgálás, önellátás, mindennapi
készségek a lakásban, közösségi élethez szükséges ismeretek, élet az otthonon kívül,
önuralom, önirányítás képessége, egészség és biztonság, alapvető iskolai ismeretek: írás-
olvasás, elemi szintű számolás, szabadidő hasznos eltöltésének képessége, munkavégzéshez
szükséges készségek. E szerzők szerint a kisgyermekkorban értelmileg sérültnek nyilvánított
személy fogyatékossága a körülmények javulásával, változásával meg is szűnhet.
Kritika:
Az int.teszt marad a legfontosabb diagn.eszköz, ami objektíven képes mérni; azt is sugallja ez,
hogy az ÉF nem életfogytig tartó dolog, a környezet megváltoztatásával megszűntethető; nem
differenciál pontosan az ÉF-ok csoportján belül sem; az adaptív viselk. 10 területének leírása
nem vesz figyelembe fejlődéslélektani szempontokat, s nem közelíthető meg jól a ma
használatos vizsgálati módszerekkel.

DSM-IV.2001. Ment. Retardáció a II. tengelyen kódolandó

A, az egyénileg mért IQ 70 vagy az alatti, jelentősen átlag alatti intellektuális teljesítmény
B, az aktuális adaptív működés(azaz a személy teljesítménye korának és kulturális
csoportjának megfelelő, ) egyidejű deficitje vagy károsodása az alábbiakból legalább 2
területen: kommunikáció, önmaga irányítása, iskolai észségek, közösségi források
felhasználása, önmaga irányítása, iskolai készségek, munka, szórakozás, egészség és
biztonság tekintetében
C, kezdet 18 éves kor előtt

F70: enyhe: IQ: 50/55-70-ig

F71: mérsékelt ment.ret. 35/40 – 50-55-ig
F72: súlyos: 20/25 – 35-40-ig
F73: igen súlyos: IQ 20-25 alatt
F79.9: ment.ret. súlyosság nélkül: a ment.ret. alapos gyanú van, de a személy int-ja nem
tesztelhető a szokásos módon ( túl súlyos, vagy nem kooperáló a személy)

Okok:
kromoszómális okok: Down-szindróma- 21-es triszómia, törékeny X kromoszóma
anyagcserezavarok: (két hibás recesszív gén együttes előfordulása) fenilketonúria (PKU) ,
enzimhiány miatt zsír felhalmozódás az agyban: Tay-Sachs kór,
Perinatális okok: kretenizmus, magzati alkohol szindróma, rubeola
születési sérülések: oxigénhiányos állapotok, koraszülöttség- (önmagában nem feltétlenül
jelent ért.fogy.-ságot)
gyermekkorban fellépő okok: ólommérgezés, meningitisz, hidrokefália

Általános jellemzők értelmi fogyatékosság esetén:

lassú tanulás, a figyelem, emlékezet, nyelvhasználat nehézségei
Néhány jellemző kategóriák szerint:
enyhe: lehetnek köztük olyanok, akik képesek önálló életvezetésre, ha az adaptív szociális
készségeik jók, családi hátterük optimális volt, taníthatók (olvasás, írás, számolás), de egy
csökkentett tananyagot tanulnak a normál ált. iskolásokhoz képest, egyesek szak-, általában
segéd és betanított munkára alkalmasak
mérsékelt: részben képesek önmaguk ellátására, felügyelet alatt segéd- vagy betanított
munkára, alkalmazkodni tudnak a közösségi élethez
középsúlyos: erős felügyeletet igényelnek, rész-munkafeladatokat el tudnak látni, egyszerű,
jól strukturált körülmények között feladatokkal megbízhatók, sok közöttük nem tanul meg
beszélni, felnőttként inkább csoportos otthonokban vagy családban tudnak élni
súlyos: sokszor az alap-önkiszolgálásra is csak tréningekkel taníthatók meg ( ivás, járás,
valamennyi beszéd vagy azt helyettesítő kommunikációs forma) szoros felügyelet és
személyes kapcsolat a gondozóval fontos

12.
Az értelmi fejlődés zavarai (mentális retardáció) gyermek- és serdülőkorban

Bánk Zsuzsa: Mentális retardáció, in: Vetró Á., W. LI. Parry-Jones: Gyermek- és
Ifjúságpszichiátria
Mentális retardáció: az összes típusos oligofréniák és az enyhébb átmeneti formák
egésze; az oligofrénia típusos formái és az épelméjűség közötti folyamatos átmenetet jelentő
közti formák.
Mentális retardáció: szignifikánsan átlag alatti általános intellektuális működés,
teljesítmény, az adaptív magatartás hiányosságaival társulva, mely már a fejlődés időszakában
észlelhető.
Elsősorban értelmi fogyatékosság és szociális inkompetencia jellemzi, különböző
súlyossági fokai vannak. A súlyossági fokozatok megállapítása az intelligenciaszint és a
szociális adaptív funkció felmérésével történik.
A mentális retardáció létrejöttének okai három fő csoportba oszthatóak.
Genetika.
 A genetikai eredetű mentális retardáltak között el lehet különíteni a familiáris kóreredetű
mentális szubnormálisok csoportját. Szomatikus tünetek náluk komplex genetikai,
antropológiai vizsgálattal nem találhatók, az anamnézisben nincsenek specifikus
kórfolyamatra utaló adatok, az egyén átlagos intelligenciaszintje az enyhén elmaradott vagy
debil kategóriába sorolható, és a szülők, testvérek között legalább egy mentálisan retardált
egyén fellelhető. Poligenetikus multifaktoriális öröklődéssel magyarázható. Az
intelligenciaszintet poligén rendszer határozza meg a környezeti tényezők mellett.
A genetikai kórok monogén ártalom vagy kromoszóma rendellenesség lehet. A monogén
ártalmak az anyagcsere veleszületett rendellenességei, a recesszív öröklésmenetet mutató
különböző enzimopátiák. Kromoszóma rendellenességek esetén a gyengeelméjűség általában
nem egyetlen tünete ezeknek a jól körülhatárolt szindrómáknak, hanem testi kórjelenségekkel
társul. Antiszociális viselkedés és más viselkedészavar észlelhető. Az autoszómák
rendellenességei általában gyengeelméjűséggel járnak.
Autoszómális kromoszóma anomáliák: Down szindróma, Edwards szindróma.
Szex-kromoszóma anomáliák: Klinefelter szindróma, Turner szindróma.
Gén abnormalitások: tuberosus sclerosis, neurofibromatosis (domináns), phenylketonuria,
galactosaemia (recesszív).
Környezeti fizikai kórokok.
Gyakori, hogy a főbb etiológiai tényezők együtt, hatásukban összegződve vezetnek
mentális retardációt előidéző agykárosodáshoz.
Prenatális környezeti ártalmak: anyai betegség (toxaemia – baktérium által okozott
mérgezési állapot; hypothyreoidismus – a pajzsmirigy alulműködése); drog-
alkoholfogyasztás; fertőzések (rubeola, szexuális transzmisszióval közvetített betegségek);
elégtelen prenatális gondozás.
Perinatális környezeti ártalmak: koraszülöttség; fulladás; szülési sérülés; herpesz és más
infekciók.
Posztnatális környezeti ártalmak: virális vagy bakteriális fertőzések; posztimmunizációs
encephalopathia; agysérülés; környezeti toxinok, ólom, higany; anoxia, vízbesüllyedés; status
epilepticus; extrém alultápláltság; endokrin abnormalitások, pl. hypothyreosis.
 Szociokulturális kórokok.
Elhanyagolt gyermekek általában szegényes intellektuális fejlettségűek. Komoly mentális
szubnormalitást idézhet elő a hiányos emocionális és intellektuális stimuláció, a
pszichoszociális depriváció, a táplálás elégtelensége. Ha stimuláló környezetbe kerülnek, ezek
az egyébként átlagos adottságú gyermekek gyorsan fejlődnek.

A mentális retardáció felosztása

A mentális retardáció a szellemi működés lelassulásából vagy inkomplett fejlődéséből
kialakult állapot. Jellemzi a különböző készségek és az intelligencia minden területén
megfigyelhető károsodás, amely a fejlődési időszak alatt manifesztálódik. Jelentkezhet más
elme- vagy testi betegségekkel vagy anélkül; mentálisan retardált egyéneken az
elmebetegségek prevalenciája három-négyszer nagyobb, mint a normál populációban. Az
alkalmazkodó viselkedés mindig károsodott. A BNO-10 felosztása:
F7x.o – nincs, vagy minimális a magatartási rendellenesség
F7x.1 – jelentős magatartási rendellenesség, amely figyelmet vagy kezelést érdemel
F7x8 – más magatartási rendellenesség
F7x9 – meg nem határozott.
Ha a mentális retardáció oka ismert, más kódot is használni kell.
A különböző készségek fejlődésében nagy különbségek lehetnek. Az intellektuális szint
meghatározásának az összes elérhető információn kell alapulnia, beleértve a klinikai
eredményeket, az adaptív magatartást, és a pszichometriai tesztekben nyújtott teljesítményt.
A megadott IQ szintek útmutatók, nem szabad mereven alkalmazni őket. Az IQ-t
standardizált, egyénileg alkalmazott intelligenciatesztekkel kell meghatározni, amelyeket a
helyi kulturális normákhoz adaptáltak. Szintén standardizált szociális érettségi és adaptációs
skálákat is érdemes felvenni, ha a rendelkezésre áll szülő vagy gondozó.
Enyhe mentális retardáció
50-69 közötti IQ. Az enyhén retardált személy késéssel kezd beszélni, de eléri a mindennapi
élethez szükséges beszédkészséget. Eléri a teljes függetlenséget az önellátásban, a gyakorlati
és háztartás körüli készségekben, bár fejlődése sokkal lassúbb a normálisnál. Az írás és az
olvasás gondot okoz. A specifikusan a hiányosságok kompenzálására fejlesztett képzés sokat
segíthet. Gyakorlati munkát képes elvégezni, szellemit kevésbé. Ha a betegség észrevehető
érzelmi és szociális éretlenséggel párosul, nyilvánvalóvá válik. Magatartási, érzelmi és
szociális nehézségei és az állapotából következő kezelés és támogatás közelebb áll a normál
intelligenciájú emberekéhez, mint a közepesen és súlyosan retardáltakéhoz. Organikus
etiológiai tényező ritkán (bár növekvő arányban) diagnosztizálható. Autizmus, más fejlődési
rendellenesség, epilepszia, magatartászavar vagy hátrányos testi állapot gyakran társul, de
ezeket külön kell kódolni.
Mérsékelt mentális retardáció
35-49 közötti IQ. A mérsékelten retardált személy nyelvi és értelmi fejlődése lassú, és az
ezeken a területeken elérhető szintje behatárolt. Önellátási és mozgáskészségük
visszamaradott, sokan egész életükön át felügyeletre szorulnak. Az iskolai munkában
behatárolt az előrehaladásuk, bár néhányan képesek az olvasáshoz, íráshoz, számoláshoz
szükséges ismeretek elsajátítására. A képzési programok náluk is fontosak. Felnőttként
egyszerű, gyakorlati munkavégzésre képesek, ha feladatuk pontosan meghatározott és
irányítást kapnak. Teljesen önálló életvitelre nagyon ritkán képesek, általában mozgékonyak,
aktívak, a többség képességének megfelelő szintű szociális fejlődést mutat, megkísérel
kapcsolatot teremteni másokkal. A képességek profilja eltéréseket mutat. Egyesek jobb
vizuális-térbeli és rosszabb nyelvi képességekkel rendelkeznek, mások ügyetlenek, de élvezik
a szociális interakciót. Vannak, akik nem tanulnak meg beszélni, vannak, akik csak az
alapvető szükségleteket fejezik ki, és vannak, akik egyszerű társalgásra is képesek. A
többségnél organikus etiológia kimutatható. Gyermekkori autizmus vagy más pervazív
fejlődési zavar jelen lehet. Epilepszia, neurológiai és testi hátrányos állapot is gyakori, de a
többség képes segítség nélkül járni. Más pszichiátriai betegségeket a nehéz beszédkészség
miatt nehéz diagnosztizálni.
Súlyos mentális retardáció
20-34 közötti IQ. Nagyon hasonlít a mérsékelt mentális retardációhoz. A betegek többsége
motorosan károsodott, vagy más deficitje is van, ami jelentős központi idegrendszeri
károsodásra vagy fejlődési rendellenességre utal. Ide tartozik a súlyos mentális
szubnormalitás és a súlyos oligofrénia.
Nagyon súlyos mentális retardáció
20 alatti IQ. A beteg komolyan korlátozott értelmi készséggel bír, kevés utasítást ért meg.
Legtöbbjük mozgásképtelen vagy mozgásában súlyosan korlátozott, inkontinens, és csak a
nonverbális kommunikációs formák legalapvetőbb szintjére képes. Alapvető szükségleteik
kielégítésére alig vagy egyáltalán nem képesek, állandó segítségre és felügyeletre szorulnak.
A legegyszerűbb vizuális és térbeli készségeket elsajátíthatják, egy kicsit részt tudnak venni a
gyakorlati munkában. Az organikus etiológia a legtöbb esetben kimutatható. Súlyos
neurológiai vagy más testi fogyatékosságok, atípusos autizmus gyakoriak.
Más mentális retardációk
Csak akkor használjuk, ha az intellektuális retardáció fokának megítélése különösen nehéz
vagy lehetetlen, társuló érzékszervi vagy testi károsodás miatt.
Nem specifikus mentális retardáció
A mentális retardáció fennáll, de nincs elég információ ahhoz, hogy a fenti kategóriákba
besoroljuk.

A károsodott kognitív funkciók miatt számolni kell az emocionális élet

differenciálatlanságával, az adaptációs készségek beszűkülésével, az önálló életvitel
lehetőségének csökkenésével. A habilitáció célja: közösségbe való integrálás, képességeknek
megfelelő munkavégzés, biztonságos, elfogadó környezet biztosítása. A korai fejlesztő
programok 3 éves kortól alkalmazhatóak. A speciális kisegítő-iskolai oktatás 16 éves korig
történik. Fontos a szülők nevelési attitűdjének alakítása, a nevelési problémák megoldásának
segítése.
Jó képességű értelmi fogyatékosok ipari tanuló iskolába járhatnak, lehetnek
dísznövénytermesztők, állattenyésztők, gazdasszonyok. Középsúlyos szellemi fogyatékosok
bentlakásos intézetekben végezhetnek egyénre szabott, könnyen megtanulható munkát.
Gyógypedagógia és kreatív foglalkozásokat is biztosítanak számukra. Súlyos szellemi
fogyatékosok családban élnek, vagy egészségügyi gyermekotthonban.