I.1.

3
3
I. 1. 4., 5.
PSZICHOPATOLÓGIAI JELENSÉGEK: A PERCEPCIÓ ÉS A GONDOLKODÁS
ZAVARAI

Tringer László: A magatartás kóros megnyilvánulásai: a pszichopatológia. In: T. L.: A

pszichiátria tankönyve

Az érzékelés zavarai

A zavarok az elvontság szintjeinek megfelelően az érzet, a képzet és a fogalomalkotás

kategóriái szerint csoportosíthatóak.
Az érzékelés elemi zavarai az érzékszervek károsodásával és az érzékszervek afferens
pályáinak sérülésével kapcsolatosak. Ezekkel a gyógypedagógia és a neurológia foglalkozik.
Az érzékelés mennyiségi zavarai
A centrális struktúrák ingerküszöbe fiziológiás körülmények között is változásokat mutat.
Kóros állapotokban ezek az ingadozások sokkal nagyobb mértéket öltenek. Az érzékelés
kóros fokozódása a hyperaesthesia, amely számos pszichiátriai állapot tünete (pl. mánia,
hisztéria). Szelektív hyperaesthesia jellemző a szomatizációs zavarokra, melyekben a
szomatoszenzoros érzékelés küszöbe nagyon alacsony. Depressziókban, szorongásos
állapotokban is előfordul.
Az érzékenység csökkenése, az ingerküszöb növekedése a hypaesthesia, amely kataton
típusú skizofréniában és depresszióban a leggyakoribb. Szedatív gyógyszerek hatására is
csökken az érzékenység.
Az érzékelés minőségi zavarai
Az észlelt jelek hibás feldolgozás következtében téves értelmezést nyernek. Az érzékelő és
a valóság közötti kapcsolat megvan, de megváltozik az érzet minősége.
Hipochondriás, szomatizációs és pánikbetegek sajátos jelentést tulajdonítanak a testi
érzéseknek. Normál testszenzációk a számukra a „betegség” jelentéssel kapcsolódnak össze.
Súlyosabb zavar a coenaesthesia, a saját testben jelentkező bizarr, furcsa érzések,
amelyeknek semmiféle fiziológiai magyarázata nincs. A beteg gyakran téveszmés
magyarázatot fűz a tünetekhez.
Az érzékelés minősége kábítószerek hatása alatt is megváltozik. Intenzívebbé válik,
deperszonalizációs és derealizációs élmények, illúziók, hallucinációk, szinesztéziák,
macropsia és micropsia lépnek fel.
Az érzékelés tartalmi zavarai, az érzékcsalódások
Az érzékcsalódás hamis percepció vagy percepció nélküli észlelet, amely a valósággal való
adekvát kapcsolat zavarára utal.
Illúziók
Illúziók esetén az érzékelés a valóságból indul ki, de az észlelet hamis, torzul a
következtetés és inadekvát lehet a viselkedés. A figyelem sajátos beállítódásának vagy
emóciók hatására egészségeseknél is előfordulhat – félénk ember támadót lát sötét utcában.
Sajátos forma a hipnózisban, szuggesztiók hatására előidézett érzékelés – a langyos vizet
forrónak vagy jéghidegnek érzékelheti.
Gyakran fordulnak elő organikus pszichiátriai betegségekben is. A csökkenő
differenciálókészség mellett egyes érzékelések könnyen esnek illuzionisztikus meghamisítás
áldozatául. Kábítószerek hatása alatt is gyakoriak. Az illúziókat érzékszervi kvalitások szerint
osztályozzuk – vannak látási, hallási, szaglási, testérzékelési illúziók.
Hallucinációk
Hallucinációk esetén érzet keletkezik tárgyi érzékelés nélkül. Ha a hallucináció a valódiság
teljes érzetét adja, valódi hallucinációnak nevezzük. Ha az élmény nem tartalmazza a

1
 I.1.3
3
valódiság minden elemét, tehát valós, de nem vetül a külvilágba, pszeudohallucinációról
beszélünk. Ebben az esetben a beteg maga sem tartja teljesen valósnak élményeit, pl. nem az
adott érzékszervi mezőben észleli a jelenséget (behunyt szemmel lát eseményeket). Főleg
skizofréniákban gyakoriak. A valódiság élménye még elmosódottabb lehet, ha pl. a beteg úgy
érzi, és úgy is adja elő, „mintha” hallana, látna valamit (als ob hallucináció). Ilyenek alváshoz
kapcsolódóan egészségeseknél is előfordulhatnak (hypnagog hallucináció). Az érzékcsalódás
okát a beteg különös helyre lokalizálhatja, pl. a gyomrában hall valamit (extracampin
hallucináció).
A hallucinációk osztályozása komplexitás (1) és érzékszervi mező (1) szerint történik.
(1) Komplexitás: az érzékcsalódások lehetnek elemiek vagy összetettek. Előfordulhat,
hogy elemi ingert, hangot, fényt tapasztal, amelynek jelentőséget tulajdonít. Elemi fénylátás a
photopsia, zörejhallás az akoasma. Beszédhangok hallása a fonémikus hallucináció.
Szcénikus hallucinációk esetén a beteg jeleneteket él át, pl. alkoholos hallucinózisban.
(2) Érzékszervi mező szerint:
vizuális hallucinációk (elemi fény-, árnyék- vagy szikralátás, azaz photopsia, vagy
komplex jelenetek; elsősorban tudatzavarokkal együttjáró delíriumokra, organikus
kórképekre, toxikus eredetű, alkoholos pszichózisokra jellemzőek);
akusztikus hallucinációk (elemi formájuk a zörejhallás; a beszédhallás jelenthet egy-egy
hangot vagy egész párbeszédet; különösen veszélyesek a parancs-hallucinációk, ha a beteg
őket végrehajtja; elsősorban skizofrén betegekre jellemzőek, de előfordulhatnak alkoholos,
organikus vagy disszociációs kórképekben is);
szaglási (olfaktorius) hallucináció (izoláltan viszonylag ritka, főleg temporális
epilepsziában fordul elő, a roham bevezetőjeként);
ízlelési (gustatoricus) hallucináció (mérgeztetéses téveszmék esetén fordul elő, a téveszmés
feldolgozásnak képezi alapját);
tapintási (tactilis, hapticus) hallucinációk (főleg alkoholos delíriumokra jellemzőek,
ilyenkor rovarok, apró állatok mászhatnak a beteg bőrén; sajátos formája jelentkezik
bőrférgesség-téboly, Ekbom-szindróma esetén, amikor a beteg úgy érzi, a bőre alatt féreg
mászkál).
Coenaesthopathiának vagy coenaesthesiás érzékcsalódásnak nevezzük a belső szervekből,
a test különböző részeiből eredő kóros szervérzéseket, amelyek leggyakrabban skizofréniában
jelennek meg, és nagyon bizarrak lehetnek. Közéjük tartozik a ritkán, nőknél észlelhető
cohabitatiós hallucináció is. A hallucinációkat a beteg gyakran valósnak tartja, hajlandó
beszámolni róluk, gyakran azonban megtanulja, hogy el kell titkolnia őket, kettős könyvelést
alkalmaz. Szimulálni is lehet a tüneteket, ha a kórházi kezelés valamilyen előnnyel jár.
Disszimuláció esetén a hallucinációk indirekt magatartási megnyilvánulások alapján
ismerhetőek fel.

A képzetek és a fogalomalkotás zavarai

Egészségeseknél is előfordul, hogy a fogalmak határait lazábban kezelik és az aktuális cél

érdekében módosítják (homályos, unklar gondolkodás, pl. fanatikusok, demagóg
népszónokok).
Konkretizáció alakul ki, ha a fogalmak és képzetek a szellemi leépülés kezdetén veszítenek
elvont jellegükből. A beteg az elvont fogalmaknak csak konkrét vetületét ismeri fel, a jelképes
értelmet nem tudja megfejteni. Gyengeelméjűség enyhébb fokozataira, idült skizofréniára is
jellemző.
Katathym transzformáció során a képzetek, fogalmak és emléknyomok érzelmi hatások
következtében eltorzulhatnak. A vágyak és a valóság összemosódnak.

2
 I.1.3
3
Pseudologia phantastica, kóros hazudozás alakul ki egyes személyiségzavarokban, amikor
a személy környezete felé benyomást akar kelteni, színes történeteket ad elő, míg le nem
lepleződik.
Téveszmék hatására a beteg a múlt eseményeit torz, hamis módon idézheti fel. Paranoid
betegek a múltat a téveszméknek megfelelően át is értékelhetik. Konfabuláció esetében a
beteg a kérdésekre ötletszerű válaszokat ad, amelyeknek a valósághoz kevés köze van. Enyhe
konfabuláció személyiségzavarokra, súlyos Korszakov-szindrómára jellemző, organikus
károsodás mellett szól.
Neologizmák alakulnak ki súlyos skizofréniás állapotokban, amikor a beteg a fogalmakat
teljesen önkényesen használja. Új szavakat képez, amelyeknek magánjelentést tulajdonít. Még
súlyosabb állapotban beszéde szavak laza halmazából álló mondattöredékekre esik szét
(schizophasia).

A gondolkodás zavarai

A gondolkodás alaki zavarai

Az alaki zavarok a gondolkodásnak mint folyamatnak, mint műveletek sorozatának
kóros eltéréseit jelentik. Mennyiségi és minőségi jellegű zavarok különíthetők el.
Mennyiségi zavarok
A gondolkodási folyamat lassulása élettani körülmények között – fáradtság, monotónia,
érdektelenség – hatására is bekövetkezhet. Szorongó – főleg kényszeres –
személyiségzavaroknál a gondolkodás eleve lassúbb. Depressziós állapotok is a gondolkodás
meglassulásával járnak. Súlyosabb formákban a beteg valamilyen tartalomnál megtapad, nem
tud továbblépni, ugyanazt a témát hangoztatja, ismételgeti (monoideismus). Ha a meglassulás
a teljes leállásig fokozódik, a stupor képét ölti, amely teljes kommunikációképtelenséggel jár
(mutacismus). Skizofréniában a stupor a katatóniás tünetcsoport része, a pszichomotoros
gátlási tünetek mellett a gondolkodás globális zavara is jelen van. A zárlat során hirtelen,
motiválatlan elakadás lép fel a gondolatáramlásban és a beszédben is. Epilepsziához társuló
személyiségzavar esetén is lassúbb a gondolkodás, jellemző az egy-egy témánál való
megtapadás (viszkózus gondolkodás). Értelmi fogyatékosság, az agy diffúz vagy gócos szervi
elváltozásai is a gondolkodás meglassulását okozzák. Különösen jellemző ez Parkinson-
tünetcsoport esetén, ahol a lassulás az összes motoros (hypo- vagy akinesis) és mentális
(bradyphrenia) műveletre kiterjed. A gondolkodás belszervi- vagy anyagcsere- vagy endokrin
betegségek és alkohol, szedatív-trankvilláns és opiát típusú szerek hatására is lassulhat.
A gondolkodás tempójának gyorsulása előfordulhat jó hangulatban, jó társaságban,
egészséges embereknél is. Patológiás körülmények között az enyhe felgyorsulástól a teljes
szétesésig (incoherentia) minden előfordulhat. A gyorsulás hátterében a hangulati szint
emelkedése állhat, amely a központi aktiváció fokozódásával is együtt jár. Az aktivációt testi
betegség (pl. hyperthyreosis), egyes élvezeti szerek (extasy, speed), hallucinogének is
fokozhatják. A gondolkodás felgyorsulása a minőség rovására megy, több a téves kapcsolás,
ítélet és következtetés. A logikai összefüggések fellazulnak, a témaválasztás előbb kapkodó,
később összefüggéstelen. A központi izgalmi szint és a hangulat emelkedésével járó
összefüggéstelenséget szekunder inkoherenciának nevezik, ez ritkán ér el olyan fokot, hogy a
beteg teljesen kommunikációképtelen legyen. Primer inkoherencia a skizofrénia
jellegzetessége, amely a hangulat emelkedése nélkül következik be, és a kórkép alapvető
tünete.
Minőségi zavarok
Bizarr asszociáció – főleg skizofrénekre jellemző.
Verbigeratio – egy-egy asszociációs kapcsolat megtapadása, állandó szókapcsolatok
ismételgetése.

3
 I.1.3
3
Sztereotípiák – merev gondolkodási sémák használata, gondolatban, szóban vagy
cselekvésben megnyilvánuló repetitív, merev viselkedéssor. Mentális betegekre általában
jellemző.
Előfordul, hogy egy beteg csak szavakban vagy tőmondatokban beszél.
Körülményesség – elsősorban epilepsziásokra és kényszeresekre jellemző. Lényeges és
lényegtelen tartalmak között nem tudnak differenciálni, gondolkodásukban célképzet nem
érvényesül.
Gondolatelvonás – skizofréniára jellemző. A beteg úgy érzi, idegen erők a gondolatot
kiveszik a fejéből, vagy olvasnak a gondolataiban. Előfordul, hogy saját gondolatait mások
szájából hallja vissza.
Gondolatátültetés – a betegnek az az érzése, hogy idegen gondolatot ültettek a fejébe, néha a
beültetés módszeréről is beszámol.
Gondolatfelhangosodás – a beteg úgy érzi, hogy a fejében a gondolatok hallhatóan hangosak,
bár többnyire tudja, hogy ezeket csak ő hallja.
Kettős könyvelés – egymással össze nem egyeztethető, sőt egymást kizáró gondolatok,
magatartásmódok együttes előfordulása.
Kóros vonatkoztatás – többnyire téveszmés paranoid állapotok tünete, amikor a beteg egyes
semleges dolgoknak magára utaló jelentést tulajdonít, egymással kapcsolatban nem lévő
személyek, események között összefüggést fedez fel. A jelenség pszichés mechanizmusa a
projekció, a beteg a saját magában keletkezett felismerést kivetíti a külvilágba. Erős érzelmi
hatás alatt bárkivel előfordulhat. Közöttük kiemelkedő jelentőségűek a kulcsélmények.
Kezdődő téveszmés zavarok esetén a vonatkoztatási készenlét egy élményre vetül, amelyhez
később további kóros vonatkoztatások szövődnek.

A gondolkodás tartalmi zavarai

Tartós, állandó jellegű tudattartalmak, amelyek a beteg vagy környezete számára

szenvedést okoznak és a magatartás zavarait eredményezik.
Elfogultság – a kórosan túlértékelt eszmék az egyén életvitelét jelentős mértékben,
hátrányosan befolyásolják, vagy a környezetét nagyobb mértékben megterhelik. Ez történik,
ha valaki fanatizáló vallási szekta tagjává válik.
Fóbia – félelemkeltő jelentéssel felruházott tartalom, helyhez, tárgyhoz, állathoz,
személyhez kapcsolódó szorongás, amelynek irracionalitásával az érintett tisztában van, de
mivel megoldani nem tudja, elkerülő magatartást tanúsít.
Agorafóbia – az egyénnek a térben elfoglalt helyzetével kapcsolatos irracionális félelmek.
Ilyen a tériszony (a beteg nem mer nyílt terekre kimenni), a claustrophobia (a beteg a bezárt
tértől fél), a közlekedési fóbia (a beteg nem száll nyilvános közlekedési járműre), az
acrophobia (magassági félelem), a repülési fóbia, a gephyrophobia (hidakon való átkelés
képtelensége), a beszékelési vagy bevizelési félelem.
Szociális fóbiák – a szociális térrel kapcsolatos fóbiák. Ilyen a serdülőkorban gyakori
erythrophobia (elpirulási félelem), a logophobia (nyilvános szerepléstől való félelem), az
antropophobia (a beteg nagyobb társaságot képtelen elviselni), a másik nemmel való
kapcsolat köré fonódó félelmek (nőknél frigiditás, férfiaknál impotentia coeundi alakulhat ki).
Specifikus fóbiák – a tárgyi világ objektumaira vetített félelmek. Ilyen a zoophobia (egyes
állatoktól való félelem), az astrophobia (természeti, időjárási jelenségekhez kapcsolódó
félelem), a mysophobia (mikroorganizmusok általi beszennyeződéstől való félelem), a
nosophobia (megbetegedéstől való félelem, ez képezi a hipochondriás fejlődés alapját), az
aichmophobia (egyes tárgyaktól, pl. hegyes, éles tárgyaktól való félelem).
Kényszer – az akarattól függetlenül a tudatba toluló énidegen tartalom vagy
ellenállhatatlan cselekvés, amely ellen a beteg felveszi a küzdelmet, többnyire csak átmeneti

4
 I.1.3
3
eredménnyel. Gyakran elviselhetetlen szenvedéssel jár együtt. Két fő csoport: rögeszmék
(obsessiók; kényszergondolatok és kényszerimpulzusok), kényszercselekvések
(compulsiók).A kényszer a legmerevebb mentális sémák közé tartozik, csak a pszichózisok
magatartási automatizmusai múlják felül. A kényszeres zavarok a neurózisok legsúlyosabb
csoportja. A skizofréniától való elkülönítés nem mindig egyszerű.
Kényszergondolatok – vonatkozhatnak a jelenre, a múltra és a jövőre. Tartalmi szempontból
elkülöníthetőek a kényszerasszociációk (Értelmetlen, logikátlan tartalmak kapcsolódnak
egybe a beteg szándéka ellenére, és ezek gyakran ütköznek erkölcsi felfogásával. Csoportjai:
irracionális – elmén, felmén –, horrorisztikus – gyermekem, baleset –, erkölcsi rendbe ütköző
– üzlet, lopni –, vallási értékrenddel összeegyeztethetetlen – Istent káromló – asszociációk.),
kényszerképzetek (élénk, vizuálisan is megjelenő képzet formájában bukkannak fel a
kényszerasszociációk, és nagyobb szorongással járnak); kényszeres meggyőződés (bár tudja,
hogy vélekedése irracionális, nem tud tőle szabadulni; leggyakoribb a kényszeres
féltékenység); kényszeres tépelődés (már megszületett döntést a beteg újra meg újra
megkérdőjelez); kényszeres szorongás (a jövőre irányul, és minden új helyzetben fellép, az
egyént szinte megbénítja).
Kényszerimpulzusok – ellenállhatatlannak tűnő késztetések, amelyek az egyént ártalmas,
bűnös vagy tilalmas cselekedet végrehajtására ösztökélik. Nem hajtja végre, de retteg attól,
hátha mégis megteszi, és ezért óvó rendszabályokat foganatosít.
Kényszercselekvések – cselekvéssor, amelyet az egyén végrehajt, bár küzd ellene. Sztereotip
módon zajlik le.

Téveszme – olyan, a valóságban megalapozatlan ítéletek és következtetések együttese,

melyek valódiságáról a személy meg van győződve. Középpontjukban az egyén maga áll.
Már nem tud különbséget tenni kóros és nem kóros között. A téveszméket valóságnak fogja
fel, miattuk összeütközésbe kerül környezetével.

Osztályozások:
Én-vonatkozás szerinti osztályozás: ha az önkép pozitív eleme válik uralkodóvá, nagyzásos
(megalomániás, egodiasztolés, expanzív), ha az önkép negatív eleme válik uralkodóvá,
önkicsinyítő (mikromániás, egoszisztolés) téveszméről van szó.
Logikai felépítettség szerinti osztályozás: rendszerezett téveszmék (paranoid állapotokra
jellemzőek), és rendszerezetlen téveszmék (skizofréniákra jellemzőek a bizarr téveszmék,
azaz meghökkentő, furcsa elgondolások, elbutulással járó kórképekre jellemzőek a badar
téveszmék, azaz színtelen, logikátlan elgondolások).
Hangulati fekvéssel való kapcsolat szerinti osztályozás: holothym téveszmék (elsősorban
affektív betegségekre jellemzőek; a téveszmék tartalma és a hangulati szint megfelel
egymásnak); heterothym téveszmék (elsősorban skizofréniákra jellemző; a hangulat és a
téveszme tartalma nem felel meg egymásnak).
Tartalom szerinti osztályozás:
mikromániás csoport (üldöztetéses téveszme; befolyásoltatásos téveszme; mérgeztetéses
téveszme; perlekedési téveszme; önvádlásos és bűnösségi téveszmék; nihilisztikus téveszme;
hypochondriás téveszmék; coenaesthopathiás téveszme, meglopatásos téveszmék,
elszegényedési téveszmék);
megalomániás csoport (genealógiás vagy származási téveszmék; politikai téveszme;
feltalálási vagy inventátoros téveszmék; vallásos vagy religiózus téveszmék; szerelmi vagy
erotomániás téveszmék). A téveszmék tartalma tükrözi a személy múltját, neveltetését, és az
adott kor kultúráját.

5
 I.1.3
3
Primér téveszmék esetén maga a téveszmeképződés teszi a betegséglényegét, ez történik
téveszmés zavarokban, paranoid állapotokban. Szekundér téveszmék a kórkép – skizofrénia,
affektív betegségek – járulékaként jelennek meg. Ha a betegség elmúltával a téveszmék
fennmaradnak, reziduális téveszmékről beszélünk. Ha egészséges rokon átveszi a beteg
családtag téveszméjét, indukált téveszméről és folie à deux, folie à trois, folie à quatre
állapotról van szó.