Pszichodinamikai jellegzetességek, ellenállások és áttételek a relaxációs terápiákban

Készítették:
Pap Erika, Szabó Beáta

A pszichodinamikáról

Az AT pszichoterápia, meghatározott szabály-, feltétel- és keretrendszere van, jellemző rá a

feltáró pszichoterápiák alapmodellje, mely egy diádikus kapcsolatból indul ki. Ebben a segítő
kapcsolatban alá-, fölérendeltségről beszélhetünk, mely egy munkaszövetségben egy közös
cél elérésére jön létre. A terápiás munkaszövetségben a terápiás alaphangulat egy erőteret hoz
létre Hermann Imre szerint, ami a realitásszinten túl, egy tudattalan, irreális szinten elindítja a
mélyről jövő emocionális, indulati erők előtörését, dinamikáját. Vagyis a terapeuta által adott
instrukció beindítja, lökést ad az energiák megmozdulásának, de mindezt strukturáltan. Az
energia ezek után számos belső transzformáción megy keresztül, amik során új szempontok
felismerése következhet be, ebben segít az asszociációs folyamat.
A pszichodinamika tehát lelki életünk sajátos mozgástörvényeivel foglalkozik, egyfajta lelki
élettannak tekinthető. Elkülönítünk intrapszichés és interperszonális pszichodinamikát,
melyek egymás kiváltásában fontos szerepet játszanak.

Az áttételről

A pszichodinamika kölcsönös érzelmi folyamat lehet a páciens és a terapeuta között. Ez az

interperszonális dinamika az áttétel és a viszontáttétel. Ebbe a függőségi kapcsolatba
belevetül a segítés archetípusa, anya-gyerek, apa-gyerek viszony, tehát egy függőségi
viszony, melyben a terapeuta a saját személyiségét, véleményét háttérbe szorítva van jelen.
Az indulatáttétel azokat az érzelmeket jelenti, amiket a páciens a terapeutával kapcsolatban
átél. Tehát ezt a terapeuta kapja, de tudnia kell, hogy nem neki szól, hanem egy fontos
személynek, melyet ebben a segítő kapcsolatban a terapeuta a páciens számára megjelenít. Az
AT speciális indulatáttételi kontextust teremt, olyan pszichoterápia, melyben a nárcisztikus
ősállapotból kiindulva egy indulatáttélteli fejlődési folyamat bontakozik ki. Ehhez a terapeuta
elfogadó attitűdje is hozzájárul egészen az érett, projektív szintig. Az autogén terápiát
alkalmazó terapeuta a pácienst támogató és tanító hozzáállással közelíti meg, és ezáltal
könnyebben megismerhető, mint pszichoanalitikus helyzetben. Ez minimalizálja a páciens
projekcióinak terjedelmét, több áttétel tevődik a módszerre.

Viszontáttétel

A viszontáttétel a terapeuta tudattalan reakcióinak összessége a terapizált személlyel,

különösen annak áttételeivel kapcsolatban. Freud szerint minden analitikus addig jut, ameddig
saját komplexumai és belső ellenállásai számára megengedik. Vannak, akik mindent ide
sorolnak, ami a terapeuta személyéből fakadnak, és vannak, akik csak az áttételre reagáltakat
nevezik viszontáttételnek. Az elakadások során először a viszontáttételt kell megvizsgálnunk,
a beteg viselkedésének elemzése előtt.

Az ellenállásról
Az ellenállások olyan erők, amelyek a terápiás folyamat előrehaladását gátolják.
Okai:
- az indulat-áttételi folyamat nem lett felismerve, reagáltunk, belementünk a
játszmába
 - túlzott direktivitás
- a pszichológiai helyett pedagógiai túlsúly (kitanít, de nem hallgat meg)
- nincs élménymegbeszélés
- teljesítménymotiváció marad a folyamatban
Fajtái:
- „ellenkező” : a textussal szemben
- Kritizáló: a helyzettel, zavaró tényezőkkel szemben
- Zavarótényezők az átélési élményben (a terapeuta adjon választ a „miértekre”)
- A páciens önmagával elégedetlen
- Elégedetlenség a terapeutával szemben
- Racionalizáció (mindent megérteni)
- Bagatellizálás: nevethetnékje van
- Elfojtás, védőgátlás: felejtés, elalvás
- Reszomatizáló elhárítás: mozgáskényszer tünetképződésre gyanús pontokon. Az
AT terápiás helyzetében a verbális közlések korlátozottak, ezért az ellenállások is
gyakran a gesztusok és posurális közlések szintjén jelentkeznek. Pl.
izomfeszülések, viszketés stb.
- Konverzió: intenzív élmények, majd ezek eltűnése

Megkülönböztetünk tematikus ill. szituatív ellenállásokat. Előbbi akkor jelentkezhet,amikor

bizonyos gyakorlatok érzékeny területeket érintenek érzelmileg, utóbbi általánosan szól a
terápiás helyzet különböző elemeinek a feltárással szemben.
Az AT strukturáltsága miatt több ellenállás vetül a módszerre, és nem hárul annyi ellenállás a
terapeutára, mint egy tisztán verbális kapcsolatban. A belső átélésekben mutatkozik meg sok
minden. Az ellenállást a munka részévé kell tenni. Az ellenállás és a tünet gyakran hasonló
formát ölt, asszociációk révén kell eljutnia a páciensnek oda, hogy mit jelent számára a tünet.

Kezelésének néhány eszköze (Süle Ferenc):

- a páciens bizonyos kérdéseknél megtagadhatja a verbalizációt, kerüli az vele járó
feszültséget. Ilyenkor jó eszköz lehet, hogy leírja az élményeit.
- A bőbeszédűség is tekinthető egyfajta ellenállásnak, amikor a páciens így fedi el a
fontos problémákat, nem dolgozik belül az átélésein, inkább panaszkodik. Itt is jó
megoldás lehet, ha írásba kapja ezt a feladatot, hiszen az is egy fontos
transzformáció, emellett a mondanivalójának áttekintése is könnyebb lehet
számunkra.
- Az írásbeli feladat lekötheti az ellenállási szükségletet, emellett fontos önterápiás
mozzanatot is jelent. A betegek készséget szerezhetnek önszabályozásuk
fokozására.

Autogén állapot

Ez a tudat különleges állapota, amelyet a passzív koncentráció gyakorlásával magunk

érhetünk el. Szubjektív szempontból az autogén állapot alatt bekövetkező változások három
fajtáját különböztetjük meg:
1. Pszichofiziológiai relaxációs állapotban a szorongás szubjektív élményét
ellentétbe fordítjuk át. A realxáció megfogalmazható úgy, mint egy bizonytalan
kiterjedő érzése annak, hogy minden rendben van.
2. A belső folyamatok tudatosodása. Ez az állapot lehetővé teszi az egyént arra,
hogy sokkal nyitottabb legyen saját belső állapotaira és az ülés alatt is ezzel a
befelé figyelő attitűddel vegyen részt.
 3. Az autogén kioldás a harmadik fajta, amely akaratlan és összetett jelenség.
Lehetővé teszi, hogy a traumatikus események emlékképeivel kapcsolatos idegi
ingerlés eltűnjön.

Autogén állapot alatt a jobb félteke által tárolt szimbolikus és intuitív elaborációk alkalmassá
válnak a nyelvi bal félteke általi vizsgálatra. Az autogén lereagálás alatt a vizuális képek,
érzékelési és mozgató jelenségek és a velük együttjáró hatások alkalmassá válnak a
verbalizációra.

Álmok és szabad asszociáció

A gondolatok szabad asszociációja az álom manifeszt tartalmával kapcsolódva, lehetővé teszi,

hogy az álom forrásánál leplezzük le a valódi vágyakat. Ez a hozzáállás, hasonló a passzív
elfogadás attitűdjéhez, amit az autogén formulákra való passzív koncentráció gyakorlása
során fejlesztünk ki. Az autogén neutralizáció alatti belső képek és testérzetek leírásának
nyelvi folyamata összehasonlítható a szabad asszociációs munkával, de ezek a tartalmak
(lereagálások) éber állapotban az álmok és a szabad asszociációk között közvetítenek. A
lereagálások a sűrítés, a helyettesítés, szimbolizációhoz és projekcióhoz hasonlóan működnek,
csakúgy mint az álmok, de az elfojtott konfliktusokat és traumatikus eseményeket kevésbé
torzított formában jelenítik meg. Itt nem működik a tudatos cenzúra, a mentális elaborációk
verbalizációja gyakran átlátszó, világos a páciens vágyaiban és motivációiban kifejezve.
Természetesen az autogén lereagálás során is megjelennek alkalmi ellenállások, amit a
terapeutának kezelnie kell.

Felhasznált irodalom:
Bagdy E, Koronkai B. : Relaxációs módszerek . Medicina, Budapest, 1978. 148-151 o.
Bagdy E.: Az AT pszichodinamikája. CD
Gonzales: Autogén pszichoterápia és pszichoanalízis CD
Süle F. : … eszköze CD
Órai jegyzet