Ha elindulunk önmagunk jobb megismerésének és megértésének útján, előbb-utóbb

óhatatlanul szembekerülünk egy nagyon fontos kérdéssel: a határok problémájával. Ráadásul

nem is csak egyszer, hiszen a határaink kapcsolatról kapcsolatra, élethelyzetről élethelyzetre
formálódhatnak. Éppen ezért fontos, hogy mindig legyen néhány eszköz, módszer a kezünkben, ami
segít a határaink meghúzásában és védelmében.

A határok már egészen korán életünk központi kérdésévé válnak. Talán nem véletlen, hogy körülbelül
akkortól fogva, amikor először megtanuljuk kimondani a bűvös szót: nem! Ahogy a pszichoanalitikus
Erik Erikson is leírta az identitás fejlődésének nyolc szakaszát bemutató elméletében, ez a nagyjából
kétéves korunk köré tehető időszak kulcsfontosságú az autonómia, a szabad akarat,

az önállóság érzésének megteremtése szempontjából.[1] Ha ezt a

szakaszt a környezetünk bátorítása kíséri, megtanuljuk, hogy függetlenségi törekvéseink nyomán nem
veszítjük el a számunkra fontos emberek szeretetét és gondoskodását. Ám ha túlzott korlátokkal
nézünk szembe, a saját képességeinkben való kételkedés érzése még évek múltán is kísérthet.

A határaink alakulásában fontos szerepet játszik, milyen határok jellemzőek a családunkon belül,
valamint az is, milyen egyéni temperamentummal, személyiségszerkezettel rendelkezünk. Bizonyos
minták hajlamossá tehetnek a túlságosan gyenge (vagy éppen a túl merev) határok fenntartására, de
fontos tudni, hogy a lehetőség mindig adott arra, hogy újragondoljuk, hol húzzuk meg azt a bizonyos
vonalat.

EDDIG ÉS NEM TOVÁBB

Egészséges határokra elsősorban az identitásunk védelme és a lelki egészségünk megőrzése

érdekében van szükségünk. A határok az élet számos területén segítenek jól működő,
kiegyensúlyozott kapcsolatokat kialakítani másokkal, de még önmagunkkal is. Jó hasznukat vehetjük
érzelmi, fizikai fronton, munkahelyi, családi viszonyokban, de pénzügyekkel, időbeosztással
kapcsolatos kérdésekben is. Az egészséges határok mentén el tudjuk dönteni, melyek azok az
érzések, cselekedetek, problémák, amelyekért felelősséget vállalunk, és melyek azok, amelyekkel már
másoknak kell dolgozniuk.

Nem véletlen, hogy a határok ennyire kulcsfontosságú kérdéssé váltak: a környezetünkből érkező
üzenetek közül rengeteg buzdít arra, hogy feszegessük, törjük át a határokat, miközben kevés a
lehetőség arra, hogy igazán feltérképezhessük és kijelölhessük őket. Napjainkban könnyű elfelejteni,
mi az elég, és mi az, ami már túl sok

– pedig mindezt a határaink szempontjából is érdemes közelebbről megvizsgálni.