CONCORDE-EFFEKTUS

Mond neked valamit a név: Concorde? Ezek a szuperszonikus repülőgépek, amelyek egykor óriási
sebességgel közlekedtek Európa és Amerika között, közös, brit és francia fejlesztés termékei voltak.
Arról váltak híressé, hogy bár szinte az első pillanattól kezdve veszteséges volt a gyártásuk és a
működtetésük, az érdekelt felek mégis számolatlanul öntötték a projektbe a milliárdokat, mert úgy
gondolták, egyszerűen túl sok pénzt költöttek már el ahhoz, hogy leállítsák a folyamatot. A jelenség
egy gazdasági fogalomnak is nevet adott: ez a Concorde-effektus, vagy ahogy a pszichológiában
gyakrabban találkozhatunk vele, az elsüllyedt költségek csapdája.

Az elsüllyedt költségek komoly faktort jelentenek, amikor azt próbáljuk eldönteni, elengedjünk-e egy
célt, vagy sem. Ha tíz éven át napi tizenkét órát dolgoztunk egy előléptetésért, vagy éppen egy nyolc
éve tartó párkapcsolat áll a hátunk mögött, könnyen áldozatul eshetünk a Concorde-effektusnak.
Hiába tudjuk, hogy – Sills hasonlatával – a ló már megdöglött, egyszerűen túl sok időt, energiát öltünk
már bele ahhoz, hogy csak úgy kimondjuk, ennyi volt. A döntésben ilyenkor segíthet, ha
megpróbálunk perspektívát váltani. Képzeljük el, hogy nyolc éve ismerjük egymást a partnerünkkel;
nincs köztünk romantikus viszony, de barátok vagyunk, és mindent tudunk

róla, ahogyan eddig is. Elmennénk vele ezek után egy randevúra? Vagy a munka esetében: ha már az
állásinterjún őszintén és részletesen felsorolnák nekünk, mennyi áldozatot kell majd hoznunk a
vágyott pozícióért, jó szívvel mondanánk igent az állásra?

TE IS VÁLTOZOL, A CÉLJAID IS

Rengeteg olyan történetet hallunk nap mint nap, aminek az az üzenete, hogy az igazi győztesek, a
legendák főhősei soha nem adták fel, és végül elérték céljukat. Arról azonban már kevésbé szól a
fáma, hányszor kezdték elölről, hányszor terveztek újra, és hány célt engedtek el annak érdekében,
hogy megvalósíthassák, amire vágytak. Pedig ezekre az „apróbetűs részben” megbújó történetekre is
legalább annyira oda kellene figyelnünk, hiszen minden nagy sikersztorinak része a feladás is.

Sosem könnyű kimondani, hogy feladjuk. A döntés szinte mindig fájdalommal, nehéz érzésekkel jár,
és komoly önismereti munka kell hozzá, hogy felismerjük, megváltoztunk, megváltoztak a
körülményeink vagy a céljaink. Tudnunk kell, hogy ez a változás, a cél elengedése és a továbblépés
nem azt jelenti, hogy kudarcot vallottunk, vereséget szenvedtünk. Éppen ellenkezőleg. Csak akkor
tudunk olyan célokért dolgozni, amik valóban fontosak számunkra, ha időről időre képesek vagyunk
arra is, hogy bizonyos dolgokat feladjunk.