Feltétel nélküli pozitív értékelés

A segítőnek meleg, elfogadó, a másik személyt önálló individuumként pozitívan

értékelő az attitűdje akkor, ha a lehető legkevésbé jelennek meg a saját
elgondolásai, elvárásai, a lehető legkevésbé kontrollálja kliensét. A kliensnek
mintegy szabadságot hagy abban, hogy hadd lehessen olyan, amilyen, hadd
fejezze ki úgy magát, ahogyan szeretné, hiszen a segítő mélyen bízik a
kliensében. A kliens személye felé irányul ez az attitűd, természetesen nem jelenti
azt, hogy a segítő a kliens bármely viselkedését is el kellene fogadnia. Ám, ha a
kliens egy viselkedését nehéz is elfogadni, ez nem befolyásolja a segítőnek a kliens
személyére irányuló értékelést. Az értékelés feltétel nélkülisége azt jelenti, hogy a
segítő akkor is pozitívan értékeli, elfogadja kliensét, ha ő adott esetben nem a segítő
elvárásainak megfelelően cselekszik.

Ha segítő igyekszik ítélkezésektől mentesen jelen lenni a kapcsolatban, a

kliens biztonságban érzi magát és megtapasztalja, hogy a személye
elfogadható, szerethető. Minél inkább elfogadó attitűd van jelen a
kapcsolatban, annál valószínűbb, hogy a kliensben változás megy végbe,
hiszen egyre kevésbé kell védekeznie, és egyre inkább lesz bátorsága
mélyebben is megvizsgálni saját tapasztalatait.

Nem elég azonban az attitűd megléte, a segítőnek ki is kell fejezni elfogadását a

kliens felé. Tekintettel azonban, hogy a különböző kliensek sokszor eltérő módokon
tudják fogadni a segítőnek ezt a bensőségességre irányuló kifejezését, a segítőnek a
lehető legtöbb módon képesnek kell lennie kifejeznie azt. Adott esetben szóval,
meleg hangszínnel, egy mosollyal, vagy akár érintéssel, öleléssel is.

A segítő önelfogadása kulcsfontosságú a valódi, hiteles elfogadó légkör

megteremtéséhez, mivel védekező mechanizmusai a kliens értékelésének akadályait
képezhetik.7