2.

fejezet: A személyiség ösztönző rendszere

A következőkben sorra vett elméleti anyagok fontosak az emberi cselekvés, a szellemi tevékenység, a
tanulás, az ismeretszerzés területének megismerése végett.

A személyiség ösztönző rendszere az emberi tevékenység forrásait, mozgató erőit jelenti. A

környezettel való kölcsönhatásunk tevékenységeinkben valósul meg, miközben egyéniségünk alakul,
változik, fejlődik.

Szükségletek

A szükségletek személyiségünk kielégítésre szoruló hiányállapotai, ezért ösztönzik a tevékenységet.

Emberi szükségletet jellemzik sajátosságai: ereje, tartós volta, feszültsége, dinamikája. A kielégített
szükséglet új szükségletet alakít ki. Kielégítésük időben eltolódhat. A sokféle szükséglet két bonyolult
hierarchiában csoportosul: biológiaiak és kulturálisak. A szükségletek, a hiányállapotok,
hiányérzetek jelentős szerepet játszanak a magatartás motiválásában.

Az ember szocializálódása igen korán kiválthatja a személyben a cselekvés szükségletét, ami

megnyilvánul a játéktól a tanuláson és az alkotó munkán át a társadalomért végzett tevékenységig. 

Motívumok, késztetés (motiváció)

Aktivitásunkat cselekvésre ösztökélő, indító, késztető pszichés folyamatok vagy állapotok, tettek

mozgató rugói, irányt szabó szándékai, melynek hátterében korábbi tapasztalatok, élmények,
szervezetben keletkező szükségletek (éhség, szomjúság, nemi vágy stb.) állnak. Kiváltja azt a
cselekvést, aminek a motívum az egyik alapeleme, így fejezi ki a cselekmény egységét, amihez
további cselekmények sorozata csatlakozik.

Veleszületett, öröklődéssel továbbadott késztetés az ösztön. Az ösztönös cselekvések az élet

fenntartásával kapcsolatosak.

Önfenntartás ösztöne éhség, szomjúság, fájdalom elkerülése stb.,

Fajfenntartás ösztöne  hormonrendszer által szabályozott nemi aktivitás, ivadék (utód, gyermek)
gondozásával kapcsolatos magatartás, motiváció.

Tanult motivációk  csoportját alkotja a kíváncsiság, a megismerésre való törekvés, és egyéb korábbi
tapasztalatokon alapuló késztetések.

A motivációk kialakításában részt vesz az egész idegrendszer. Az agytörzs, a limbikus rendszer és a

hypothalamus elindítja a cselekvés sorozatot. A tudatossá válás az agykéregben jön létre. ez az
akarat, a szándék, azelhatározás.

Érdeklődés

Szorosan kapcsolódik a szükségletekhez a személyiség általános irányultságát és viselkedésének

egyik leghatékonyabb alakítóját kifejező érdeklődés. A személyiség fejlődésében szinte a
legfontosabb szerephez jut – főleg a tanulásban és a munkában, mert az illető könnyebben ér el
eredményeket.

Az érdeklődés fejlesztése kiemelt jelentőségű, felkeltése minden tevékenységben nagy jelentőségű.

Lehet aktív az érdeklődés, vagy passzív, azaz kötődik-e adott cselekvéshez, van-e tartalma,
irányultsága.
Beállítódás (attitűd)

Irányulás, amit a környezet, a szükségletek befolyásolnak. Adott helyzetben meghatározza a

személyiség részvételét a cselekvés (tanulás, munkavégzés, kulturális elfoglaltság, politikai
tevékenység) folyamatában magába foglalva az érdeklődést, a vágyat, a motivációt, az akaratot, a
szükségletet.

Akarat

Cselekvést beindító, mozgósító döntés, elhatározás. A mérlegelés egy döntési helyzetben

a motívumok harca, amit akaratunk zár le.  Akaratunk szabályozza/szabályozhatja viselkedésünket,
meggyőződésünket. Akarat nélkül nem indul be egy meghatározott cselekvés megvalósítására ható
szándék, a törekvés. Nem hagyható el az akarat mellől az ösztönzés. Az alapvető célkitűzések is az
akarat részét alkotják.

Vágy

Benne realizálódnak a szükségletek. Kapcsolatban áll a képzettel. Kellő erejű motiváció és kifejezett
szükséglethiány valósítja meg. Személyiségünk alakulását előre viszi, vagy hátráltatja attól
függően, melyik irányban hat. Pályára irányultságunkban elsődleges motiváló tényező lehet.

Érzelmek

Minden megismerő folyamatot kísérnek. Tevékenységünkben erős motiváló erő az érzelem, az

emóció. Érelmeink megnyilvánulásai egyéniek, cselekvéseinknek energiát, motiváltságot, akaratot
adnak, a vágyak és a törekvések velejárói. Függnek idegrendszeri állapotunktól. Pozitívan és
negatívan alakít(hat)ják kapcsolatunkat önmagunkkal, másokkal, tevékenységünkkel. Sikerrel vagy
kudarccal záródó tevékenység meghatározott érzelmi állapotban realizálódik.

Intellektuális érzelmeink alakítják a megismerést, a gondolkodást. Külvilággal való kapcsolatainkat

az erkölcsi és esztétikai érzelmek támogatják. Érzelmi állapotok, hangulatok, indulatok, szenvedélyek
cselekvésre késztetnek pozitív és negatív irányban, lehetnek a siker és a kudarc előidézői, kísérői.