A

DÖGLÖTT LÓ ESETE
Judith Sills amerikai pszichológus Szállj le a döglött lóról! című
könyvében ír Jack nevű klienséről, aki azzal a problémával érkezett
a pszichológusnő rendelőjébe, hogy immár harmadszor szakított
vele
a barátnője, Jane.[3] Jane szeretné, ha öt év után Jack és ő végre
összeházasodhatnának, ám a férfi úgy érzi, ő még nem áll készen
erre. Szereti Jane-t, és nem akarja elveszíteni, de még most,
negyvenegy éves korában is nagyon erősen kötődik ahhoz a belső
képhez, ami a korábban elképzelt, ideális életet testesíti meg
számára.
Ez a kép, ahogyan Jack nevezi, „a férfi a fekete Mercedesben”.
Ez a férfi egyedül él egy elegáns házban, gazdagon és szabadon, s
annak ellenére, hogy szeretettel bánik a nőkkel, akikkel kapcsolatba
kerül, egyikük mellett sem kötelezi el magát. Jack azonban
zsákutcába került: vagy Jane-t veszíti el, vagy a korábban elképzelt
ideálképet. Egyik döntés sem kockázatoktól mentes. Ha a
kapcsolatát adja fel, könnyen lehet, hogy később ráébred, a férfi a
fekete Mercedesben valójában magányos. Ha az elképzelt cél
vízióját engedi el, talán egy boldogtalan kapcsolatban éli le az életét.
Melyik célt adja hát fel? A válasz: azt, amelyik a „döglött ló”.
 A dakota mondás, „Leszállni a döglött lóról” azt jelenti, hogy
feladunk valamit, ami nem visz előre, ami reménytelen. Sills
szerint szembe kell néznünk azzal, hogy a ló, amire felültünk,
már nem visz tovább minket, azaz a cél, amit egykor kitűztünk
magunk elé, már nem épít, hanem rombolóan hat ránk. Ez
elkerülhetetlenül fájdalommal jár, hiszen olyasvalamitől kell
búcsút vennünk, ami valaha sokat jelentett számunkra ( például
egy munkától vagy egy párkapcsolattól). A fájdalmat, a gyászt
megélni nem könnyű, de azt sem, hogy valami, ami egykor
fontos volt, már csak kiüresedett,
„döglött” formában lehet jelen az életünkben. Lépni kell hát,
leszállni, még ha fájdalmas is – azért, hogy hosszú távon jobb
lehessen.