AZ ÍRÁS TÖRTÉNETE

Vojnić Bojana
Az írás:
• A természeti népek civilizált népekké való válását az írás megismerése tette lehetővé. Az írás
használatával megszűntek a gondolatok közlésének, a tapasztalatok átadásának földrajzi
akadályai, általa megkezdődhetett a tudás gyors és széleskörű elterjedése. Az emberi
közösségek által elfogadott egyezményes grafikai jelek segítségével az ember kifejezheti, és
maradandóan rögzítheti gondolatait.
Az írást megelőző rendszerek:
• Mielőtt az ember eljutott az írásig, gondolatai, félelmei, érzései közlésének és
cseréjének számtalan eszközét és módszerét „fejlesztette ki".
• Barlangfestmények: • 1879-ben egy spanyol régész Altamirában felfedezett egy, az őskőkori
emberi életről számot adó barlangot, amelynek mennyezetét bölények és vadlovak kőbe
karcolt, színes, feltűnően valósághű képei díszítették.
• 1940-ben a dél-franciaországi Lascaux-ban tárták fel az eddig ismert rajzok
legszebbikét; az „ősember sixtusi kápolnájá"-nak nevezett barlang falait sárga, vörös és
fekete színben pompázó állatok serege népesíti. A barlangokat feltehetőleg nem lakás
céljára használták, inkább hiedelemvilágukkal kapcsolatos ceremóniáik színhelyei voltak.
• Európa és Ázsia állattenyésztő népei növendék jószágaik bőrébe vagy szarvába tüzesvassal
égették saját tulajdonjegyük ábráját, így ez a „billog" lehetővé tette az elkóborolt állat felismerését.
• Az emlékeztetés világszerte legelterjedtebb eszköze a „rováspálca" volt. Magyarországon egészen 1868-
ig, az írni-olvasni tudás általánossá válásáig használták, főként kölcsönadott értékek
nyilvántartására. A pálcára bemetszették a megfelelő jeleket, majd hosszában kettéhasították; egyik fele a
hitelezőt, másik fele az adóst illette.
• A „hírvivő bot" végighordozása Norvégiában és Svédországban a háború kitörését jelezte, míg
Ausztráliában a botra vésett jelek, térképek segítették a hírvivőket.
• • A nyugat-afrikai négerek „aroko"-nak nevezték hírközlésre szolgáló kagylófüzéreiket, a kagylók
számából és helyzetéből olvasták ki az üzenet.
• Az ősi kínaiak nádból és kákából font zsinegre növényi szálakból kötött „csomójeleket„ használtak fel
számadatok rögzítésére
• Ennél bonyolultabb csomójelrendszerük volt az inka indiánoknak, „kipu"-nak nevezett csomójeleik az
államigazgatásban számadatok feljegyzése szolgáltak.
A képírástól a betűírásig:
• Képírás (piktográfia): Az i. e. 9000-től i. e. 5000-ig tartó mezolitikum sziklaképei bár már
mozgásban ábrázoltak embert és állatot, a rajzok egyre stilizáltabb formában, az élethűségtől
eltávolodva vezettek be egy új, jelképes ábrázolási módot. E képírásnak nevezett
szimbolikus kifejezésmód piktogrammal konkrét tárgyakat (állatokat, növényeket,
természeti jelenségeket)ábrázolnak.
• A dakota, a maja, az azték indiánok és az egyiptomiak is használták, de nem
kötődött egyetlen nyelv szókincséhez sem. Egy szót vagy egy egész mondatot is kifejezhetett,
de elvont fogalmakra kevésbé volt alkalmazható.
• Fogalomírás (ideográfia): A fejlődés nyomán szükségessé vált a képírás ábráinak szimbolikus
értelmezése, hogy a jelek az elsődleges jelentésen túl más összefüggésben is alkalmazhatók legyenek.
• Az i. e. 3000-től sumérok, egyiptomiak és kínaiak által használt ideogrammák (stilizált
képek) mellett találkozunk értelmezést segítő, de önálló jelentéssel nem bíró jelekkel, ún.
determinatívumokkal is. A jeleknek nincs rögzített hangértékük, de kombinációjuk már
tágabb, elvont, bonyolult kifejezéseket is képes volt közvetíteni.
• Még mindig nincs szoros kapcsolat egyetlen nyelvvel sem, de értelmezésük bizonyos
társadalmi közmegegyezést feltételezett.
• Legrégebbi lelet: Hamurapi törvénykönyve (az igazságos ítéletek gyűjteménye"), amely az ókori
Mezopotámia legismertebb s talán legjelentősebb írásos emléke.
• Szó- és szótagírás: Az i, e. lll. évezredtől a jelek - gyakori használatuk során - kezdtek összeforrni
a szóval, így a jelentés egy idő után a szavak hangalakjával is összefonódott. Ezáltal vált
lehetővé, hogy az egyiptomiak, kínaiak és japánok egyszótagú szavak jeleinek egymás
mellé írásával hosszabb szavakat is rögzíteni tudjanak, bár ez jelkészletüket erősen megnövelte.
• Mivel a jeleknek hangtani értékük is volt, a szó- és szótagírás szoros kapcsolatban állt az adott
nyelvvel. A jelentés és a hangalak szétválása nyitott utat a későbbi szótag- és betűírás
kialakulásához.
• Legrégebbi lelet az egyiptomi Halottak könyve.
• Betűírás: A szóírás jeleinek kezdőhangok leírására való felhasználását nevezzük
akrofóniának, amelynek útján kialakult a betűírás. Legfontosabb jellemzője, hogy csak a
beszédhangokat, illetve a szavak hangalakját rögzíti függetlenül attól, hogy a leírt szavak
milyen tartalmat fejeznek ki.
• Megjelenése Alsó- és Felső Egyiptom egyesítésének idejére tehető. Jelölésmódja kezdettől
fogva kiforrott, de olyan bonyolult rendszerű, hogy csaknem másfél évezreden
keresztül megfejthetetlen volt.
• A jelek nem illeszkednek nyelvtani rendszerbe, és helyesírási szabályuk sincsenek.
• A változatokat is tekintve mintegy ezer jelük volt, amelyekből négy-ötszázat
használtak állandóan.
• A jeleiket vízszintes sorokban és jobbról balra írták. Monumentális díszírásukkal, a hieroglif
írással csak emlékműveken, kőbe, fába vésett feliratokon találkozunk. Gazdasági
levelezéseikhez a hieroglif jelek egyszerűsített formáját, a hieratikus (papi) kézírást
használták.
• Az i.e. VII. században a hierarhikus további egyszerűsítésével alakul ki gyorsírás jellegű
démotikus (népi) írásuk. A kereszténység elterjedésével vették át a görög ábécét. Nádból készült
írószerszámukkal nílusi sásból készült többféle minőségű papíruszra rótták a jeleket.
• A szöveget keskeny hasábokban, kezdetben felülről lefelé, jobbról balra haladva írták, majd i.
e. 2000 talán a kézírás irányát megváltoztatták, és vízszintes sorokban jobbról balra
haladtak.
• Az írnokok a földön ülve, keresztbevetett lábbal, a papiruszt íródeszkára helyezve írtak.
 Köszönöm a figyelmet!

Felhasznált irodalom:•Kéki Béla: Az írás története (Gondolat Zsebkönyvek) Bp. 1975 •Karen
Brookfield: Az írásPark Kiadó Bp. 1998