A reneszánsz (XIV-XVI sz.

)
Reneszánsz: francia szó, jelentése: újjászületés
az antik kultúra hagyományainak újjászületését jelenti.
Művelődéstörténeti korszak és korstílus a reneszánsz.
Minden művészeti ágban érezteti hatását (irodalom, zene, képzőműv.)
Először Itáliában bontakozott ki.
Ugyanis Itáliában a polgárság meggazdagodott és vagyona birtokában új életformát alakított ki,
új eszméket kezdett vallani.
A reneszánsz ember már a földi életre összpontosított (középkori ember - túlvilág), így az élet
örömeit, a földi boldogságot kereste. Fontosnak tartotta a jólétet, a szerelmet, a természet, az emberi
test és a művészet szépségeit.
Embereszménye: a polihisztor (sok mindenhez értő ember)
Pl. Leonardo da Vinci - festő, tudós, matematikus, feltaláló
A reneszánsz nem jelenti a középkor megtagadását, vagyis nem tagadták meg a keresztény hitelveket,
hanem közömbösek voltak iránta.

Humanizmus = emberközpontúságot jelent

▪ ez a reneszánsz központi fogalma
▪ az embert állítja a középpontba ez a világszemlélet

Reneszánsz képzőművészet
Témák: a/ - bibliai b/ - mitológiai
Újítások: ▪ élethű ábrázolás (tanulmányozták az anatómiát)
▪ perspektivikus ábrázolás (térbeli ábrázolás)
▪ meztelenség
a) Festészet:
▪ Botticelli: Vénusz születése (mitológiai)
▪ Leonardo da Vinci: Az utolsó vacsora
b) Szobrászat:
▪ Michelangelo: Dávid
▪ Michelangelo: Mózes
c) Építészet: Szent Péter Bazilika (székesegyház) Róma)
 Francesco Petrarca (1304-1374)

Családja firenzei származású.

Reneszánsz költő.
Fiatalságának nagy részét Franciaországban (Avignon) töltötte.
Már életében elismerték költészetét és az ókori hagyományt felelevenítve a Capitoliumon (Róma)
megkapta a legnagyobb költőknek járó babérkoszorút.
Életének nagy élménye volt, hogy Avignonban ( a Szent Klára templomban) meglátott egy nőt, akibe
beleszeretett és elnevezte Laurának (jelentése: babér, arany). De Laura valószínűleg nem is ismerte
őt.
Sok szerelmes verset írt róla, ezeket egy gyűjteménybe rendezte: Daloskönyv
- 366 költemény
- a versek többsége szonett
(= 2 db négy soros+ 2 db három soros vsz)

Ti szerencsés füvek, boldog virágok

A versben két témát kapcsol össze a költő: a természetet és a szerelmet.
1-3. vsz.: A költő megszólítja a természeti jelenségeket: füvet, virágokat, a fákat, ibolyákat, és a kis
vízfolyást.
Azért éppen ezeket, mert a szeretett nővel valamilyen kapcsolatba kerültek.
A költő szerencsésnek és boldognak nevezi ezeket, hiszen a szeretett nővel kapcsolatba
kerültek.
Ráadásul a nő szépségétől még szebbé változik a táj is. (3. vsz. vége)
4. vsz.: ellentétben áll az előbbiekkel, mert itt már negatív érzelem jelenik meg: irigylem tőletek
tekintetét is!”
Ez a negatív érzelem az irigység, féltékenység, hiszen a költő tudja, hogy soha nem kerülhet
olyan közeli kapcsolatba Laurával, mint a természet.
A befejezés azt érzékelteti, hogy senki és semmi ne maradjon érzéketlen, közömbös, aki Laurával
kapcsolatba kerül.
A költemény szonett formájú.
Rímképlet: abba abba cdc dcd