Professional Documents
Culture Documents
TARTALOMJEGYZÉK
3
5.3 Állatok fotózása................................................................39
5.4 Makro fotózás ..................................................................43
5.5 Vakuzás ..........................................................................45
5.6 Többszörös expozíció lágy hatás elérésére............................46
Irodalomjegyzék ............................................................................47
Képjegyzék.................................................................................... 47
4
1. Kompozíciós megoldások a fotográfiában
1.1 Képkompozíció
1.2 Aranymetszés
Aranymetszés
A képformálás alapja az, hogy a képelemeket úgy osszuk fel, hogy a te-
kintet egyszerre érezzen feszültséget és harmóniát. Hogy ez mit jelent
pontosan, azt már a régi görögök harmónia-tana is meghatározta. Az
aranymetszés két részre oszt egy szakaszt. Matematikailag a nagyobb
rész úgy aránylik a kisebbhez, mint az egész a nagyobbhoz. A képet az
aranymetszés szerint nagyjából 5:8 arányban
felosztó vonalakat harmonikus harmadoló,
vagy osztóvonalaknak is
nevezzük. A felosztás az
emberi szem számára
különösen kellemes, hi-
szen a tekintet elõszere-
tettel vándorol a különfé-
Szimmetriatengely
le nagyságú képmezõk
között, és szereti a harmóniát is. Ha a képformátumot
felosztjuk a két szimmetriatengellyel és a két vízszin-
tes egy függõleges harmonikus harmadoló vonallal, és
ehhez még hozzá vesszük a kép két átlóját, kialakul az
úgynevezett képi alapváz. Az a fénykép, amelynek
Képátló
elemei túlságosan az alapvázra orientálódnak, nagyon
5
merevnek hat. Viszont ha az egyes képelemek az alapváz részein helyez-
kednek el, az rendszerint segít a tiszta, jól strukturált képi hatás elérésé-
ben. Nem szükséges tehát görcsösen törekedni a szabályok alkalmazásá-
ra, mivel ezeket mindenki magában hordozza. Ezek kifejezik a nyugati
ember harmóniaérzetét. Egy kínai nézõben más érzéseket váltana ki
ugyanaz a fotó, mert õ nem balról jobbra olvasná a képet.
1.3 A háromszög-kompozíció
Dinamikus háromszög
A háromszög-kompozíció dinamikus képek ábrázolásában is segíthet. A
dinamikus kompozíció ismérvei: alapját ferde, vagy átlós vonalak képezik,
ám még ennél is fontosabb, hogy különféle módszerekkel a mozgás érze-
ten szuggerálódik a kép szemlélõjében. Nem véletlenül operál a modern
fotográfia a bemozdulásos életlenséggel. A dinamikát két egymással ellen-
tétes, a tekintetet egyaránt a képbõl kivezetõ mozgás érzékelteti. A két
képelem mozgása között különösen erõs képi feszültség keletkezik. A vi-
zuális háromszögre olykor elég csak utalni. A nagylátószögû objektív
perspektivikus torzításai és nagy mélységélességei miatt különösen alkal-
mas dinamikus kompozíciók létrehozásához.
6
Centrális háromszög
Inkább statikusabb, nyugodtabb képet ad. A
háromszög alapja a bal alsó résztõl a jobb
alsó részig húzódik, és a csúcs a képmezõ
felsõ részén, középen, az enyészpontban ta-
lálható.
Centrális háromszög
1.4 A képi ritmus
A zenéhez hasonlóan a képet is erõsen meghatározhatja a ritmus. Ahhoz,
hogy ritmust építsünk a kompozícióba, fontos a tartalom elvont, absztrakt
megjelenítése. Általános értelemben a ritmus hasonló dolgok, formák ál-
landó váltakozását, ismétlõdését is jelenti.
Hasonló formák visszatérése, ismétlõdése persze nem csupán idõben ér-
telmezhetõ, hiszen ritmus a képmezõ terét is strukturálhatja. Miként a ze-
nében a ritmus alapszerkezete az idõ részekre történõ felosztása, úgy a
képi ritmust, az elemek térben való elhelyezkedése szabja meg. A kevés
képelem folytonos visszatérése adja a képek erejét. Bizonyos modern ze-
nei irányzatok ugyancsak egy zenei alapforma ismétlõdésére épülnek. Né-
hány afrikai dobritmus is állandóan ismétlõdik. Az efféle ismétlõdésnél
szükséges egy ellen pont, különben a ritmus hamar monotóniába fullad.
Képi ritmus
7
feltûnést keltett. Malevics tudatosan vitte extrém túlzásba a színek és for-
mák redukcióját. Ezt Piet Mondrian is továbbvitte.
8
gelytõl kicsit balra, illetve valamennyivel a horizontális szimmetria tengely
felett található. Ezt az ismeretet fényképek komponálóiként felhasználhat-
juk képeink olyan szerkesztésére, amely a szemlélõ tekinteté teljesen tu-
datosan vezeti végig a fényképeinken. A nyugati kultúrkörben a szemlélõ
a képeket is balról-jobbra olvassa. Így a klasszikus szerkesztésnél logikus
a tekintetet a baloldalról elindítva úgy végig vezetni a jobbra, hogy azon a
részen a nézõ pillantása megnyugvást leljen, és ezzel együtt találja meg a
fotó mondanivalójának legfontosabb elemét is. A fekete-fehér fényképe-
zésben a nézõ tekintetét tudat alatt a kontrasztokban gazdag képi elemek,
vagy képrészletek vonzzák. Az ilyen elemeknek a képmezõ bizonyos ré-
szein történõ elhelyezésével sikerül irányítani a tekintetet. Fontos a kont-
rasztok tudatos használata, valamint technikai és képi elemekkel való irá-
nyítása.
9
rehozni, kiemelni tárgyakat a megszokott látószögbõl. Az arcok idegenül
hatnak, a házaknak dinamikusan rövidülõ vonalaik vannak, az elõtér és a
háttér közötti különbség hatalmasra nõ. Tehát különösképpen alkalmasak
a szokatlan perspektívákkal való játékra. A teleobjektívek ezzel szemben
sûrítik, tömörítik a teret, és összetett hatást keltenek. Az orosz fotográfus
Alexander Rodcsenko a szokatlan perspektívák úttörõje volt. Egyik legis-
mertebb képe egy alulról
Szokatlan perspektívák
10
1.9 A Képmezõ közepe
Kezdõ fotográfusok többnyire a képmezõ közepébe helyezik a motívumo-
kat. A fényképezõgépek technikai felépítése is arra ösztönzi az embert,
hogy középre tegyen különféle képelemeket. A legtöbb gépnél ugyanis az
autófókusz középre áll be.
Körkompozíció
11
1.11 Pillantás a képbõl kifelé
Fotóklubok klasszikus kompozíciós tanai hosszú idõn keresztül azt tanítot-
ták, hogy az embereknek mindig a képmezõ belseje felé, sosem abból ki-
felé kell mozogniuk. Alaphelyzetben ez logikus is, hiszen így a mozgás a
nézõ tekintetét nem vezeti ki a képbõl. A modern képi nyelv azonban ép-
pen ezeket a klasszikus szabályokat változtatta meg jelentõsen. A riport
fotográfiában gyakorta látni embereket a képmezõ széleire helyezve és
mégis kifelé néznek, vagy bemozdulásos életlenséggel ábrázolva kifelé
mozognak a képbõl. Ha egy képen két ember egymástól elfordulva látha-
tó, a nézõ tekintetét két oldalra vezetik ki a képmezõ közepébõl. A képi
feszültség azonban így sokkal nagyobb, mintha egymással szembefordul-
nának, hiszen a tekintet így kénytelen ide-oda vándorolni.
12
1.13 Zavaró elemek tudatos használata
A valóság gyakran tele van olyan dolgokkal, amelyek nem hagyják magu-
kat beleilleszteni egy harmonikus kompozícióba. Ezek a pontok töréseket
képeznek a fotón, és idõnként kifejezetten érdekessé teszik azt. Harmoni-
kus, önmagába zárt, mágikus világ ábrázolása volt bizonyosan az egyik
célja Ansel Adamsnek. Fényképein nincsenek efféle töréspontok, zavaró
elemek; minden képelemnek és kompozíciós eszköznek egyetlen célja
van: a táj zavartalan varázsát mágikusan megörökíteni fekete-fehér fény-
képen. A világban ma sokkal több zavaró tényezõ van, mint Ansel Adams
idejében. Manapság egy felhõtlen világ ábrázolása kérdésesnek tûnik. Za-
varó elemek, törések képbe komponálása minden esetben külön feszült-
séget eredményez.
Ansel Adams
13
Absztrakt struktúrák
Absztrakciók
A fotográfia a naturalista világábrázolás
feladatainak számos részét átvette. Csak-
hogy a fotográfiának is meg kellett szaba-
dulnia a valóság ilyesfajta korlátozott áb-
rázolásától. Ezért kezdte el Moholy-Nagy
László a 20-as években fotogramjaival ezt
a folyamatot. Mit is jelent az absztrakció
fogalma? Az absztrakció azt jelenti: „a do-
logi jellegtõl mentesen”. Az absztrakt
Moholy-Nagy László: gondolkodás tehát ott kezdõdik, amikor
Fotogram megszabadítjuk magunkat a konkrét tár-
gyi-dologi formáktól, és önálló, független
14
létformát alakítunk ki. Ugyanez érvényes a képekre is. A festészet már
önmagában is absztrakció. Formák és színek újra teremtése, még akkor
is, ha a valóság felé orientálódik. A fotográfia viszont valójában mindig a
tárgyias világ leképezése. Az absztrakció a fotográfiában is azt jelenti:
megszabadulni a tárgyiasságtól, a konkrét formáktól. Egy kép absztrakt
struktúrája, annak tartalmává válik, akkor a fotográfia megszabadult a
tárgyaktól. Minden képi tartalomnak absztrakt struktúra az alapja. Csak-
hogy a legtöbb szemlélõ megszokásból pusztán a fotó tartalmát nézi. A
képnek azonban csak akkor van ereje, ha a tudat alatti struktúra abszt-
raktan szemlélve érdekes. Egy konkrét formákkal, tárgyakkal teli képi
absztrakt struktúrájának vizsgálatához érdemes fejjel lefelé fordítani a fo-
tót. Így könnyebb elveszteni a világgal való kapcsolatot és a szem számá-
ra feltárul az absztrakt alapstruktúra. Ez a struktúra a kép alapjául szolgá-
ló mintázat, vonalak, formák, és számtalan más fajtájú szerkezet játéka.
Vaszilij Kandinszkij az absztrakt kompozíciók mestere volt. Filozófiáját tel-
jes mértékben arra alapozta, hogy a különféle formák miként helyezhetõk
el izgalmasan egymás mellett.
A fotográfiában a jó ábrázolás abban áll, hogy kifejlesszük magunkban a
tárgyak mögött meghúzódó tárgyiatlan formák játékát feltérképezõ látás-
módját. A tárgyakat a keresõben úgy kell fényképpé formálnunk, hogy a
fotóinkon izgalmas, absztrakt szerkezet alakuljon ki. A képeken a tartalom
hangsúlyosabb lehet, mint a forma, vagy éppen fordítva, az absztrakt
forma is elsõbbséget élvezhet a tartalommal szemben. Sõt, tartalom és
forma akár egyensúlyban is lehetnek egymással. Egy részlet olykor beszé-
desebb a teljes látványnál. Veszélyes dolog a struktúrákat fényképezni,
mivel ez nagyon hamar túl merev formalizmussá válhat, amelyben a tar-
talom elvész. Ez jó kompozíciós gyakorlat, fejleszti a fotográfiai absztrak-
ció készségét. Magasabb igényeknek a tiszta formalista kép gyakorta nem
felel meg. A fényképeknek a tartalomról kell szólniuk, amelyet úgy kell
absztrahálnunk, hogy a fotográfiai részletek ábrázolásával az adott tárgy
lényegéhez kerüljünk közelebb. Az absztrakció akkor is sikeres lehet, ha
egy jól ismert tárgyat új szemszögbõl vizsgálunk meg. Így például a dada-
isták dekollázsaikat régi, letépkedett reklám felületeket mûvészetnek kiál-
tották ki, és múzeumokban állították ki. A cél az volt, hogy ezeket a szét-
tépkedett plakátmaradványokat megszabadítsák eredeti fogalmuktól és új
megközelítésben láttassák õket. A fotográfiában a szürrealista Moholy-
Nagy László számított az absztrakt struktúrák mesterének. Arcokat ábrá-
zoló fotogrammjai egyfelõl absztrakciók, másfelõl azonban mély szellemi
háttérrel rendelkeznek.
15
2. Mû termi tárgyfényképezés
Világítási alapismeretek
Mûtermi fotózásnál használt fénytípusok: fõfény, derítõfény, ellenfény,
súrolófény, élfény, díszít õfény, háttérfény.
16
A fõfény egymagában biztosítja az exponáláshoz szükséges fénymennyi-
séget. Általában egy fõfénnyel dolgozunk (mert a valóságban is 1 fõfény
van – 1 nap süt az égen). Mindig a fõfényre mérjük a helyes expozíciót.
A fõfény adja a domináns árnyékot. Az árnyék kontrasztja, széleinek éles-
sége, vagy szórt volta befolyásolja a kép plasztikusságát. A fõfény pótolja
az elvesztett téri információt, korrigálható az aszimmetrikus arc, érzékel-
tethetõ a tárgy homorúsága, domborúsága, anyagszerûsége. Ahány lám-
pát, alkalmazunk, annyi árnyékunk lesz. A fõfény árnyéka a legerõsebb,
további lámpákkal tüntetjük el természetellenes voltát. Mindig a fõfény
színösszetételéhez hangoljuk a fényképezõgép fehéregyensúlyát. A gya-
korlatban ezt a fénytípust ajánlott legelõször kialakítani.
a; Frontfény/homlokfény
? lámpa a fényképezõgép felett a ten-
gelyen
? alsó derítéssel gyakran használjuk
? ilyen világítást ad a beépített és
a fényképezõgépre szerelhetõ vaku
? tanács: minél nagyobb felületû legyen
(pl.: nagy szoftbox)
? kicsi a plaszticitása
? az áll árnyékolja a nyakat
17
b; Keskeny világítás / kis orrárnyék
? plasztikus és visszafogott világítás
? n
õ i portrénál – vidámság
? gyakran alkalmazzák: csillogó tár-
gyaknál, aktnál, makró felvételnél
d; Súrolófény /oldalfény
? erõs plaszticitás – uralkodó árnyé-
kok
? gyakran alkalmazzuk low-key, akt,
markáns portré, anyagszerû felü-
letek létrehozásához tárgyfotó
( megfelelõ derítéssel )
e; Ellenfény
? 90-180° között minden fény
ellenfény
? hangsúlyos körvonalak
? gyakran alkalmazzuk mûvészi tárgy-
fotóhoz, természetfotóhoz, akt-hoz
? plaszticitása nincs, de az általa ve-
tett árnyékok a fényképezõgép felé
futnak, mélységet teremt
? hajat, italokat, tusfürdõt, olajokat átvilágítva, elõhozza azok
természetes színét, haj esetben csillogó glória jön létre
18
A fõfény magassága
? ált. 30-45°- ban világít lefelé
? ha normál világításnál nagyobb szögben világítunk (45- 180°), akár
vízszintesen is érkezhet a fõfény
? homlokfény esetében (0°) akár 75°-ban is világíthat lefelé
? kis orrárnyék esetén (30°) akár 60°-ban is világíthat lefelé
? alulról jövõ fény: természetellenes, horrorisztikus (csak nagyon
indokolt esetben)
? felsõ világítás 90°-ban lefelé – természetellenes, ált. kisegítõ
fényként alkalmazzuk, fõként tárgyfotónál
? a fõfény magasságát az is befolyásolja, milyen hangulatot akarunk
teremteni a fotón (esti /reggeli hangulatnál alacsonyabbról, míg
tengerparti strandhangulatnál magasabbról adjuk a fõfényt )
Derítõ-és díszítõfény
A fõfény által keltett árnyékokba csak a szemünk lát bele, a CCD-n és a
filmen ezek részlettelen fekete foltként jelentkeznek, ezért szükséges a
derítés.
19
díszítõfény adja a csúcsfényt, gyakran alkalmazunk több
díszítõfényt. Általában kemény, irányított fény, de adható
nagyfelületû fényforrással is (néha derítõlappal is).
20
21
3. Személyfényképezés
3.1 Eszközök
22
fénymérõt gyakran becsapják a nagyobb sötét, vagy világos felületek. A
szûrõkkel (pl.: semleges, szürkeátmenetes, színes stb.) is javíthatjuk a
képet. Ezek mellett sokféle vaku, derítõlap áll a fotósok rendelkezésére.
3.2 Karakter
23
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei
24
Tartalom és a képforma kapcsolata, kompozíció:
25
26
3.4 Személyfényképezés a szabadban
A szabadban történõ személyfényképezésnél a napfényes, derûs napok
ideálisak, de gondot okozhat a vakító napfény, ami éles árnyékokat vet. A
modell ilyenkor hunyoroghat, ez csöppet sem vonzó. A problémát úgy is
megoldhatjuk, ha a modellt árnyékos helyre visszük, vagy háttal is állít-
hatjuk a Napnak és derítõvel vetíthetjük vissza rá a fényt. A szabadban
készülõ portréknál gondot okozhat a szél is, összekuszálja a modell haját.
Ha lehetséges, keressünk széltõl védett helyet a fotózáshoz. Fontos a jól
megválasztott háttér. Például egy érdekes textúrájú fal, egy szép táj jól
mutathat. Ha a háttér nem vonzó, próbáljuk a képet úgy komponálni,
hogy kiejtsük a képmezõbõl, vegyük szûkebbre a képkivágást, közelítsünk
az alakra. Nagyobb gyújtótávolságnál a háttér elmosódik, a témánk vi-
szont éles lesz, így tudjuk kiemelni õt a környezetébõl. Csoportképnél, fi-
gyeljünk, hogy az alanyok ne árnyékolják egymást.
A fotósok a szabadtéri fotózásnál – legyen az természetfotó, vagy portré –
a kora reggeli és a késõ délutáni fényeket kedvelik a leginkább. Ilyenkor a
nap alacsonyan áll, a fotók kellemesebb tónusúak lesznek, mint a déli
napsütésben. Az árnyékok nyúlánkabbak ilyenkor, erre a komponálásnál
figyelni kell. Tiszta idõben a napsugarak keményen érik a témát, viszont,
amikor felhõs az ég sokkal lágyabb, szórt fény világít meg mindent. Ami-
kor kevés az alanyra érkezõ fénymennyiség, használjunk derítõlapot, vagy
vakut. A vakura érdemes diffúzort rakni, hogy ne legyen a fénye túl ke-
mény.
27
4. Épületfényképezés
4.1 Eszközök, épületfotók típusai
Eszközök:
? objektív: normál objektív - legtöbb
esetben ezt használjuk, ez adja a
legjellemzõbb képjellemzõket (ez áll
legközelebb az emberi szem
leképzéséhez). Nagy látószögû -
teleobjektívet is használunk és PC
objektívet (perspektívikus torzulást
korrigál)
? szûrõk, színszûrõk (pl. fekete-fehér
felvételnél a felhõk szürketónusához
- sárga/zöldessárga), UV és
polárszûrõket használhatunk.
? fénymérõ ( jó, ha pontmérést is tud )
? napellenzõ
? állvány
? iránytû, világításóra (iránytû+ rajzolt óralap)
28
Épületfotók fõbb típusai:
Az épület megvilágítása:
Külsõ épületfotónál általában természetes fényekkel dolgozunk (kivétel az
esti fotózás) Alkalmazkodnunk kell a Nap állásához, az épület fekvéséhez.
Gyakran ki kell várnunk a megfelelõ megvilágítás kialakulását. Nagy, sima
falfelületû épület oldalfénnyel világítva, a kis falbeugrások, nyílások ár-
nyékot vetnek, ezek megtörik a felületek egyhangúságát, plasztikus for-
mákat rajzolnak. Erõsen tagolt nagy falfelület lapos világítással világítva
árnyékmentes rajzolatot okoz, könnyedség jellemzi. A fém és üvegfelüle-
tek erõteljesen csillognak, ezt polárszûrõvel mérsékelhetjük. A hosszú
markáns árnyékok zavarossá tehetik az épület szerkezetét, a kompozíciót.
Optikailag növelhetik az épület tömegét. Ellenfényben nem tanácsos fo-
tózni.
29
oldalra kifutnak, az épület egyik oldala túl árnyékos lehet – részlettelen,
az erõs árnyékok optikailag növelik az épület tömegét. Magas napállásnál
az árnyékok lefelé futnak – alulról rajzolják körbe a kiugró részeket, ha
azok túl hangsúlyosak, zavaróak lehetnek.
alacsony napállás,
alacsony napállás, alacsony napállás, alacsony napállás,
(esõ után reggel)
ellenfény súrolófény lapos megvilágítás
ellenfény
alacsony napállás,
esõ, napsütés
hó és napsütés novekmöb
deri (téli délelõtt )
ellenfény
ellenfény
téli sziluett
februári párás reggel kkeöltdeös nap párás, nedves idõ
ellenfény
30
napkelte, napnyug-
erõs, felhõ nélküli felhõs ég: naplemente után:
ta:
napsütés: színek erõtlenebbek minden részlettelen
sárgás-vöröses szí-
harsogó színek árnyékok lágyabbak, a kék szín az ural-
nek sötétkék árnyé-
kék árnyékok de kékek kodó
kok
31
alulnézet szemmagasság magasabb helyrõl rálátás
Látszattani jelenségek
A fényképezéshez normál vagy nagy látószögû objektívet használunk.
Kisméretû tárgyak és épület külsõ fényképezéskor is a fényképezett síkon
elhelyezkedõ körforma vagy körvonal területén kívül helyezkedik el a
fényképezõgép.
Épületbelsõ fényképezésekor azonban a fényképezõgép éppen a körvona-
lon vagy azon belül, a kör területén helyezkedik el. A körforma vonalai ol-
dalirányban megnyúlnak, s a körbõl látszólag parabola vagy hiperbola
32
lesz. A vonalak annál jobban elnyúlnak oldalirányban, minél nagyobb látó-
szögû objektívvel készül a felvétel.
Az épületbelsõk megvilágítása
A hosszabb expozíciós idõ lehetõséget nyújt egyetlen lámpaszerelvénnyel
történõ meszelésre. Egyenletes lámpamozgatással homogén megvilágítás
érhetõ el mélységben kevéssé tagozott belsõ felületeken. A fényképezõ-
gép közelébõl célszerû a mozgatott lámpás világítást megvalósítani.
Épületbelsõ megvilágításához a fényforrásokat úgy kell elhelyezni, hogy az
épületbelsõ terét egyenletesen és egyirányú árnyképzõdéssel világítsuk
meg. A vetett árnyékok rövidek legyenek, így elsõsorban az épületbelsõ-
nek és a benne levõ tárgyaknak a rajzosságát alakítsuk ki, az árnyékok-
ban ne tûnjenek el a részletek. A nagy árnyékos felületek elõnytelenek,
mert az épületek belsõ terének részleteit eltünteti, és az arányok megvál-
toztatását idézi elõ. A lámpák használatának maszkolásáról, árnyékolásá-
ról is gondoskodni kell.
? Megelõzzük az objektívbe való bevillanást
? A lámpák világítási mezõit egymástól elhatároljuk, így azok
találkozása nem lehet feltûnõ, határozott szélû vagy fényfoltos.
Az épületek belsõ részeit, termeit izzólámpával is meg lehet világítani.
Nagyobb belsõ terek kivilágítását célszerûtlen ezzel a módszerrel végezni.
Ahol a terem fényforrásai világítanak, az izzólámpákat csak felvillantjuk,
így a pillanatnyi idõtartamra bekapcsolt helyi fényforrások nem égetik be
a filmet, nem világítják túl a tárgyakat.
Kisebb teremrészleteket izzólámpával is megvilágíthatunk, fekete-fehér
felvétel készítésekor pedig kevert világítást alkalmazunk. A megvilágítás-
hoz célszerûen szélesen sugárzó lámpákat kell használni az egyenletes
megvilágítás erõsség kialakítása miatt. Az expozíciós idõ hosszú lesz, a
nagy mélységélesség miatt.
Kevert világításhoz az ablakon vagy egyéb teremnyílásokon behatoló fényt
is felhasználjuk. Ilyenkor az izzólámpákat, vagy a reflektorokat a külsõ
világítás erõsségétõl függõen fõfénynek vagy derítõfénynek alkalmazzuk.
A mesterséges fényforrásokat célszerûbb fõfénynek használni. Mozgatá-
sukkal a kívánt világítási hatást pontosan ki lehet alakítani, míg az abla-
kon behatoló fény iránya és eloszlása kötött tényezõ. A fényforrások ösz-
szehangolását fényméréssel lehet végrehajtani.
33
Az épületek belsõ tereinek megvilágítása örökvakuval
Mozgó tárgyak vagy személyek fényképezésekor a bemozdulás veszélye
miatt a felvétel egyetlen villanással készülhet el. Amennyiben mozgó tárgy
vagy személy nincs a képmezõben, úgy a képet egymás után végrehajtott
sok villanás után is létre lehet hozni.
Az egyvillanásos módszer több és egymástól szabályos távolságra elhelye-
zett villanólámpát igényel. A lámpák száma a belsõ tér méretébõl, a tér
mélységétõl és az objektív látószögétõl is függ. A lámpák elrejtésérõl gon-
doskodni kell. A villanócsövek vezérlése fotocellák vagy infra érzékel õk
alkalmazásával lehetséges. A felvételek készítése elõtt próbavillantással
célszerû ellenõrizni, hogy „él-e” a fotocellás vagy az infra rendszer.
A nagyméretû terembelsõ is megfelelõen megvilágítható. A terembelsõ
elõre megtervezett pontjairól egymás után több villantást kell végezni. A
módszert tapétázásnak nevezik. Figyelni kell arra, hogy mozgó tárgyak
vagy személyek ne kerüljenek a képmezõbe, mert a sok villantás miatt
többszörözõdhetnek.
„Tapétázásra” els õsorban éjszaka kerülhet sor, amikor a nyílásokon beha-
toló fény nem zavarja a felvételezéshez szükséges megvilágítás kialakítá-
sát, másrészt a fényképezõgépet nyitott zárral hagyhatjuk.
Az eljárás lényege: a fényképezés nézõpontját kiválasztjuk és a szükséges
beállítási mûveleteket elvégezzük (képkivágás beállítása, élességállítás,
torzítások kiegyenlítése).
Rekeszelés után a zárat „T” vagy „B” jelzés mellet kinyitjuk.
A megvilágítási idõt a terem középsõ részén elhelyezett tárgyakra lehet
számítani. A padlón és a mennyezeten az alkalmazott villanások miatt
fényáthatások keletkeznek, míg a háttérben levõ tárgyakra a nagyobb
tárgytávolság miatt kevesebb fény jut. A padló derítésére 1-2 villanás ad-
ható. Az árnyékok feloldására pedig a mennyezeten 2-3 villantásra elõre,
hátra és kétoldalt van szükség.
Amikor az ablak felülete is a képre kerül (nappal az ablak fényforrásként
viselkedik) fényét bemérjük és az expozíciós idõt az ablak megvilágított-
ságához állítjuk. Az ablak felületét kismértékben túl lehet exponálni.
34
A beállítás
Épületbelsõ fényképezéskor a fényképezõgépet valamely falfelületre merõ-
leges optikai tengelyiránnyal állítjuk be. Ezért csak egyirányú távlati rövi-
dülés jön létre. Az objektívhez közeli térben ne legyen tárgy, mert az azo-
nos méretû tárgyaknál erõteljesen megnövekszik a terem mélysége. A túl
közeli határokat rekeszeléssel sem lehet létrehozni. A terem mélységének
1/3-ad részénél közelebb ne legyen tárgy.
A fényképezõgép magassága rendszerint a szemmagasság. Tárgyakra va-
ló rálátásunk ilyen gépmagasság esetén ad megszokott és természetes
képhatást, a felettük található teremrészleteknél az alálátás alakul kedve-
zõen.
Mûemlék jellegû épületben a szemmagasságnál magasabb szintrõl készí-
tett felvételek torzított arányokat adnak. Különösen a gótikus, a rene-
szánsz, de a barokk épületek freskói és szobrai is úgy készültek, hogy az
ábrázolt alakok vagy jelenetek arányai vagyis a mûtárgyak perspektívája
csak a nézõszintrõl jelentkeznek természetes arányokkal. A magasabbról
készített felvételeken valószerûtlen részletarányok alakulnak ki.
Üzemrészek, csarnokok, sportlétesítmények, színházak belsõ tere nagy-
méretû, berendezéseik többnyire padló közelben vannak. A képen sokszo-
ros kicsinyítésben látjuk a belsõ berendezéseket. A távolabbi tárgyak képe
olvad egybe, míg a közeli tárgyak a kis szögû rálátás miatt nagyrészt fedik
egymást. A nagy belsõ mélységû épületrészletek fényképezésekor csak
abban az esetben jutunk áttekintõ képhez, ha nézõpontunkat a szemma-
gasságnál 2-3-szoros magasságban helyezzük el.
35
5. 5. Természetfotózás alapismeretei
5.1 Tájfényképészet
A földfelület változatos tájai jellegük szerint több csoportba sorolhatók. Fõ
jellemzõik szerint megkülönböztethetjük az alföldi, a hegyvidéki és a víz-
parti tájakat. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a kiválasztott táj jelle-
ge és hangulata a különbözõ évszakokban teljesen megváltozik.
36
bolt, a felhõzet. A domborzati viszonyokat a terepalakulatok jellemzik. A
távolabbiaknak csak alakját ábrázolhatjuk, a közelebbiek anyagszerûségé-
vel a táj jellegére is utalhatunk.
A nyugvó, sima vízfelület jól érzékelhetõ, ha benne tükrözõdnek a parti
fák, bokrok. Ellenfényben hatásos fényfoltokat kaphatunk, ha a szél hatá-
sára hullámok keletkeznek. A mozgásban lévõ víz természetesebb, ha út-
jába akadályok, fatörzsek, sziklák kerülnek és ezek fehér, fodros hullámo-
kat idéznek elõ.
Az égboltnak, ha nagyobb, tiszta kék része kerül a képmezõbe, akkor szí-
nes képen nagy terjedelmû, világosabb vagy sötétebb egyszínû foltot, fe-
kete-fehér felvételen egyenletesen szürke felületet kapunk. Elõnyösebb a
kék eget benyúló földi tárgyak képével megszakítani. Az égboltot borító
felhõk esetén ezek különbözõ alakzatai adják az élénkítõ elemeket. Vilá-
gos vagy közepes-sárga szûrõ ajánlatos. Sötét szûrõvel viszont túlzott ha-
tást érhetünk el, a világos, napsütéses táj derûje zivatarfelhõkkel borított
sötét égbolt miatt komor hangulattá alakul.
Nagyobb távlatú felvételeken a látóhatárvonal a képmezõt két részre oszt-
ja. A látóhatár helye a képen igen különbözõ lehet. A közepén elhelyezke-
dõ osztóvonal a legkedvezõtlenebb, mert két egyenlõ részre osztja a kép-
mezõt és a figyelmet megosztja. Minél távolabb van a látóhatár vonala a
középhelyzettõl, annál jobban kiemeli a nagyobbik térrész képelemeit. A
magasan elhelyezett vonal a földfelszínre tereli a figyelmet, a mélyre süly-
lyesztett horizontvonal esetén a felhõk jobban érvényesülnek. Az elõtér
alakulatai nem csak a képmélységet növelik, gyakran jól mutatják a táj
jellegét. Nyílt tájfényképezésekor néha elmarad az elõtér, de mélységi ha-
tás érdekében elõnyös egyes elemeinek bevonása.
37
is szükség lesz, például csapadék elleni védõtasakra, búvártokra.
Keressük a különleges idõjárási körülményeket. Felhõszakadás, reggeli
köd, szivárvány, villámok, viharfelh õk. A hosszú expozícióval vagy az
élesség eltolással készült fotók, a szûrõzött képek is rendhagyóak lehet-
nek. Egy több másodperces expozíciós idõvel lefotózott patakpart több,
mint egy egyszerû vízparti felvétel.
5.2 Növényfotózás
Növények dokumentációs fényképezéséhez alapos nö-
vénytani ismeretekkel kell rendelkezi. Ezek alapján is-
merhetjük fel, és emelhetjük ki a képen egyes növé-
nyek, kisebb növénytársulások jellemzõ tulajdonságait.
A világítást az idõpont és az idõjárási viszonyok szerint
változó nappali fény határozza meg. Nézõpontunk meg-
határozásakor figyelembe vesszük, hogy a növények,
virágok felületi szerkezete oldalvilágításban, finomabb
szálaik alakja ellenfényben látszik legjobban. Legkedve-
zõbb a fény a kora reggeli órákban, ilyenkor a harmat-
cseppek csillogása is élénkíti a képet, a levegõ a legtisz-
tább, a legnyugalmasabb. A sötétebb levelek részletei az árnyékban el-
vesznek, ezért derítésre van szüksége. A derítést csak mérsékelten alkal-
mazzuk, könnyen megváltoztathatjuk vele a kép lényegéhez tartozó ter-
mészetes világítást. Az apróbb részletek pontos ábrázolására a közel fény-
képezés módszerei szerint járunk el.
A jellegzetes körvonalak kiemelésére lehetõleg nyugodt, egyenletes tónu-
sú felületet válasszunk. Ez alálátásos felvételeknél lehet az égbolt is, ha
tónusa ellentétes a növény árnyalataival. Földi háttérben zavaró lehet a
növény mögött az aljnövényzet különbözõ részlete. Ezek hatását csök-
kenthetjük azzal, hogy a felvételt nagyobb nyílással készítjük, a mélység
élesség csökkenésével a háttér részleteinek élessége csökken. Sokszor a
gép helyének kis változtatásával is módosíthatjuk a növény és a háttér
viszonyát. Ha a növényt környezetétõl elszigetelve akarjuk ábrázolni,
henger felületté hajlított kartonlapot helyezhetünk mögé. Erõsen megvilá-
gított, világos növényhez általában sötét kartont, sötét virágok mögé pe-
dig világos kartonlapot használunk háttérnek. Többféle növénybõl álló
csoportok, társulások fényképezése közben különbözõ színû és alakú nö-
vények kerülnek a képmezõbe. Ezek elhelyezése közben egységes képha-
tásra kell törekedni.
38
5.3 Állatok fotózása
A sikeres állatfelvételek feltétele az állatok pontos ismerete.
? az állat pontos élõhelye
? hol táplálkozik
? mikor aktív, mikor pihen
? mikor és hol szaporodik
? milyenek az érzékszervei
? mennyire tûri a zaklatást
? milyen hangokkal kommunikál
? milyen nyomokat hagynak maguk után
? zsákmányállataik, ill. ragadozóik
? vándormadaraknál az érkezés és távozás
39
lás, egy félig áteresztõ anyaggal, hogy a madarak ne lássák a benti moz-
gást. A leshelyen kerüljük az éles, környezetidegen hangokat.
Mobil les
A sátrakat célszerû a fotózás elõtt pár nappal kihelyezni, hogy az állatok-
nak legyen idejük megszokni. Leshelyünket egy-két órával napfelkelte
elõtt foglaljuk el. A fotózás rengeteg kitartást igényel, órákat egész napo-
kat kell mozdulatlanul eltöltenünk a leshelyen.
A profi madárfotósok tükörreflexes, cserélhetõ objektíves gépet használ-
nak, közepes és nagy teleobjektívekkel, egy stabil állványon elhelyezve.
Az objektív gyújtótávolsága kb. 300-500 mm közötti lesz. Számtalan ap-
róság segítheti munkánkat: álcaháló, zsebkés, távcsõ, elemlámpa stb.
Halas tavainknál az április, május a legjobb idõszak a fotózásra. A halas
tavak õszi lehalászása szintén nagy seregben vonzza a madarakat. A se-
kélyebb vízben kis területre koncentrálódott madarakat könnyû fotózni. A
tavaszi és õszi madárvonuláskor sokszor látunk olyan fajokat, melyek nem
költenek itt. A napfelkeltét követõ egy, másfél órában lesznek a legszebb
fények, és ilyenkor a legaktívabbak az állatok. A fotózást legtöbben ebben
a hajnali idõszakban végzik, és a reggeli fények letûnése után már be is
fejezik. A fények késõbb már nem az igaziak, másrészt a fajok sem úgy
mozognak a nappali idõszakban, mint a korai órákban.
Távvezérlõ eszközök
Az elektromos távkioldó: a kioldózsinórt meghosszabbítjuk, a gépet kell
elhelyezni a félénk állat közelében, mi magunk egy rejtekhelyrõl mûköd-
tethetjük a kamerát. A hosszú kábel kioldó végére kontaktus, mikrokap-
csoló is csatlakoztatható. Ez a kontaktus arra is használható, hogy egy
állat saját magát fényképezze le.
? Infravörös fénycsapda
Ha egy gyorsan mozgó állatról szeretnénk éles képet készíteni, esetleg
egy éjjel aktív állatra pályázunk, jól használható az ún. fénykapu vagy
fénysorompó.
A fénykapu teleprõl üzemeltethetõ elektronika, ami infrafényt kibocsájtó
adóegységbõl és egy ezt érzékelõ vevõegységbõl áll. Az elektronikához
csatlakozik a fényképezõgép elektronikus kioldózsinórja. Ha az állat meg-
szakítja az adó és a vevõ érzékelõje közötti fénysugarat, a készülék jelet
küld a fényképezõgép felé, az pedig exponál.
Az a d ó - é s v e võegységét úgy kell elhelyezni, hogy az állat keresztezze a
fénysugarat. Egy vadcsapásnál pedig olyan magasságba, hogy lehetõleg
csak a kiszemelt állat mûködtesse azt.
Sötét helyszínen a zárszerkezet állandóan nyitva van, a fénykapu elektro-
nikája a vakut villantja el. A nyitott zár jelentõs áramot vesz fel az elem-
rõl, így az néhány óra alatt lemerülhet.
40
? AF-élességcsapda
A legegyszerûbben megépíthetõ. A gépet állványra szereljük, beállítjuk azt
a tárgytávolságot, ahol a fényképezett téma megjelenik, és bekapcsoljuk
az élességcsapdát. Az autofókusz-szenzor mûködésbe lép, és folyamato-
san ellenõrzi, hogy mikor éles a kép az adott AF-mezõben. Ha éles képet
talál, azonnal exponál. Olyan nézõpontot válasszunk, ami az állat körül
életlen elõ- és hátteret kap. E nélkül ugyanis az élességcsapda nem mû-
ködik. Kombinálhatjuk sorozatfelvétellel is.
Ragadozó madarak
A madarak vadászterületeit ismerni kell. A ragadozó madarak nappal is
aktívak. Leshelyünket úgy foglaljuk el, hogy a madarak ne vegyék észre.
Ismert trükk az is, hogy ketten mennek be a leshelyre, majd valaki távo-
zik.
Állatkertek, vadasparkok
A fotózáshoz válasszunk közvetlenül a nyitás utáni idõszakot. Az állatok
ilyenkor aktívak és a kevés látogató miatt természetesebben viselkednek.
Van állatkert ahol látvány etetéseket is tartanak. Természetes módon
ilyenkor a legaktívabbak. Hagyjuk ki a rácsokat, próbálkozzunk szûk kép
kivágással, a hátteret pedig tág rekesznyílással tüntessük el.
41
Cserkelés
A cserkelés során gyalogosan, idõnként
meg-megállva próbáljuk megközelíteni és
lefotózni a témát. Ez nagy önuralommal
járó, kényelmetlen és rendkívül idõigé-
nyes tevékenység. A sikeres cserkeléshez
rengeteg dolgot meg kell tanulnia a fo-
tósnak. Az legfontosabb: gondolkozzunk
az állatok fejével. Képzeljük el, hogy ho-
gyan érzékelik a világot, mitõl félnek, mi-
lyen hangokkal vagy eszközökkel csalhatók a közelünkbe.
Tudjuk meg, kinek a kezelésében van az adott terület. Kérjük a tulajdonos
engedélyét. Öltözzünk olyan mintázatú ruhába, mint maga a természet.
Nyáron a terepszínû és mintázatú ruha, télen fehér viselet a praktikus. Az
arcunkat is álcáznunk kell. 20-70 m-re meg kell közelíteni a témát. Elen-
gedhetetlen a halk járás, a lábunk elé kerülõ gallyat kikerülhetjük. Ha zajt
okozunk, álljunk meg és várjunk ki, míg megnyugszik a célpont. Érdemes
megvizsgálni a vadak által használt ösvényeket. Az erõs megszokott zajok
nem zavarják az állatokat. A cserkelõ keltette apró kis neszekre viszont
felfigyelnek.
A megfelelõ, a helyszínhez illõ kényelmes és praktikus ruha célszerû. Ilye-
nek a terepmintás külsõ öltözetek. A ruházat színe lényegtelen, mert a
növényevõ emlõsök általában színvakok, inkább annak kontrasztossága és
mintája lényeges.
Télen a külsõ öltözet anyaga legyen erõs és béleletlen, hogy ne tartson
szagot, lélegzõ anyagból készüljön és könnyen szellõzzön, alatta csak mû-
anyag alapanyagú alsó ruházatot viseljünk. Amennyiben hosszú fotózást
tervezünk, vigyünk magunkkal pehelykabátot, meleg zoknit és egy tarta-
lék lábbelit. A gyapjú és a pamut alsó hideg, vagy nedves lesz. A külsõ
ruházat ne suhogjon. Fontos a bélelt fülessapka, irha kesztyû.
Nyáron pólót, hosszú ujjú zubbonyt és egy hosszú nadrág javasolt. Egy
napellenzõs sapka és egy archáló távol tartja a rovarokat. Sokan használ-
nak három ujjas íjászkesztyût, hogy elrejtse a fotós ujjait a sötét gépen.
Lábbeli anyaga legyen puha, és vízálló kaucsuk. Érezhetjük a talajt apró
egyenetlenségeit, és lágysága miatt nagyon puhán járhatunk. Jó a gumi-
csizma, ha megolvad a hó, mert nem folyik a cipõnkbe a jeges víz. Nagy
hóban hótaposót, hótalpat is használhatunk, sík terepen sífutólécet . A te-
leszkópos túrabot megkönnyíti a sík gyaloglást. Szélben hosszúra kihúzva
tolhatjuk vele magunkat, terepen rövidre állítva segíthetjük vele lépésein-
ket. A munkavédelmi térdvédõ megkönnyíti a kúszást, sõt, a teleobjektív
alátámasztására is használható.
42
Hogyan vehetjük észre az állatokat?
A madarat úgy vehetjük észre, ha a lombozatban ellentétes mozgásokat
és kis mozgó ágakat keresünk. Az erdõben a vízszintes irányokra kell rá-
állni. A fák többnyire függõlegesek, a sötét vízszintes dolgok pedig a
négylábúak. A csapatban élõ fajok nehezebben cserkelhetõk, mint a ma-
gányos állatok. Nem mindegy, melyik évszakban próbálkozunk a fotózás-
sal. A cserkelés utolsó métereit célszerûbb kúszva, vagy térdelve megten-
ni.
A szag-, és látás- hallásérzékenység fajonként változó, és a táplálkozás-
sal, valamint az életmóddal, életciklussal is szorosan összefügg. Fontos a
szél irányának meghatározása. Az állat felõl fújjon a szél. Akkor is széllel
szemben közelítsünk, ha nyitott a terep. Cserkelés közben állandóan fi-
gyelnünk kell a szél irányát. Ezt ellenõrizhetjük a levegõbe szórt fûszálak-
kal.
A párzási idõszakban van a legnagyobb esélyünk, hogy a vad közelébe
jussunk. Ilyenkor az emlõsök viselkedése megváltozik, óvatosságuk el-
tompul. Ebben az idõszakban megfelelõ hangutánzással magunkhoz hív-
hatjuk õket. Szarvasbõgés az egyik legnagyobb érdeklõdéssel várt termé-
szetfotós esemény. Elengedhet etlen a területet jól ismerõ szakember se-
gítsége.
43
Helyezzük fel a gépet egy állványra. Állítsuk a
gépet nagylátószög állásba, az optika legtöbb-
ször csak így képes a makro módra. Válasz-
szunk olyan expozíciós idõt, ami megfelel a
témának. Makro fotók érzékenyek a bemozdu-
lásra, 1/250-tõl rövidebb idõkkel próbálkoz-
zunk. Miután kiválasztottuk a képkivágást és
az expozíciós értékeket, koncentráljunk a
megvilágításra. Figyeljünk arra, hogy a testünk
ne árnyékolja a témát. Ezt úgy érhetjük el, ha
a nap oldalt helyezkedik el. Rossz fényviszo-
nyok között, vagy rovarokat fényképezve kapcsoljuk be a beépített vakut
is, és helyezzünk egy fényterelõt a vaku elé. A fókuszálás lesz a legnehe-
zebb feladat, mivel az LCD napos idõben rosszul látható, csak az autófó-
kusz ad pontos eredményt. Az egyéb beállítások a megszokottak legye-
nek: maximális felbontás, minimális tömörítés, napfény WB, a legkisebb
ISO beállítás.
? Digitális tükörreflexes gép
A különbözõ optikák, kiegészítõk felhelyezésével a kompaktoknál nagyobb
leképzés is elérhetõ. Kiegészítõkre és speciális eszközökre van szükség
ahhoz, hogy a néhány centiméteres téma teljes egészében kitöltse a kere-
sõt.
? Makro elõtétlencse
Az objektív szûrõmenetébe kell csavarni. A fotós közelebb kerül a témá-
hoz, ez pedig nagyobb leképzést eredményez. Minél magasabb a dioptria
szám, annál közelebb lehetünk a témához.
? Közgyûrû
Az objektív és a gépváz közé bajonettes csatlakozással illeszthetõ fém
gyûrû. A szokásos méretsora: 12, 20, 36 mm. Számítanunk kell fényvesz-
teségre, a csökkenés mértéke a közgyûrû/sor hosszúságától függ. Az 1:1
arányú leképzés egy 50 mm-es objektívnél 50 mm hosszú közgyûrû szük-
séges. Olyan típusokat is készítenek, amelyek a gép és az objektív között
minden funkciót átvesznek.
? Harmonika kihuzat
Hatásában a közgyûrû sorhoz hasonló. Ez a szerkezet a gépvázat és az
objektívet köti össze egy harmonikára emlékeztetõ résszel. A kihuzat
hosszúsága egy sín segítségével állítható mm pontossággal. Elérhetõ na-
gyítás mértéke igen jelentõs: 1:1 és 10:1 között van. A jelentõsebb nagyí-
tás mellett már retro állásban kell használni az optikát. A drágább kihu-
zatok a gép összes funkcióját átviszik az objektívre, A kihuzat hátránya a
fényveszteség. A hosszabb harmonika kihuzat 2-3 rekesznyit is elvehet a
fényerõbõl.
44
? Retroállású objektívek
Komoly mértékû leképzést érhetünk el,ha a vázhoz egy fordítógyûrû se-
gítségével retroállásban helyezzük fel az objektívet. Az objektív rekeszállí-
tását, fókuszálását kézzel kell végezni.
? Makro objektív
Nagy mélység-élességet igénylõ témánál az 50-60 mm makro objektív az
ideális. Itt érhetõ el a legnagyobb mélység-élesség. Ha az állat félénk
természetû akkor az erõsebb, 150, 180 mm-es tele makro az ideális. A
tele makrókkal már 50-60 cm-rõl elérhetjük a szükséges nagyítást. A na-
gyobb tele akkor is elõnyös, ha az optika közelsége árnyékolja a témát.
5.5 Vakuzás
A téma közelsége miatt az objektív többnyire
árnyékolja a vakufényt. Ha a téma teljes felü-
letét meg akarjuk világítani, fényterelõt kell
alkalmaznunk. A beépített vakut nem a nagyon
közeli témára találták ki. Itt a képek nagy ré-
sze túlexponált lesz. Használjunk manuális ex-
pozíciós módot, vakukorrekciót vagy a vaku elé
helyezett diffúzort. A normál fények közötti va-
kuzásnál is elõfordulnak bemozdult képek. A
kompakt gépek központi zárja bármilyen expo-
zíciós idõt megenged a vakuzásnál. Állítsunk
1/250 s-nél magasabb expozíciós idõt, így a Makro vaku szett
normál fényeknél a derít õ villanás nem okoz
életlenséget. A DSLR-nél ez már nehezebb feladat. A beépített vakunak
csak a szinkronidõ alatti expozíciós idõ mûködik, így elõfordulhat, hogy a
külsõ fények a vakuvillanás elõtt és után életlen mellékképet exponálnak a
vakukép mellé. A jobb vakukon elérhetõ nagyon rövid vakuszinkron idõ a
megfelelõ megoldás. A rendszer ilyenkor nagyon rövid expozíciós idõ mel-
lett vakuzik. A fotósok oldalról is villanthatnak, illetve fõ- és derítõ fényt
kibocsájtó, több vakukészülékbõl álló szerkezetekkel is fotóznak. A derítõ-
fény elõröl, a fõfény pedig valamelyik oldalról, vagy éppen hátulról érke-
zik. Akad aki a kartonlapos derítést köti össze a vakuzással.
A háttér a kép kompozícióját is erõsen befolyásolja. A makro felvételeknél
a háttér nagyon könnyen alakítható. Elég egy kis látószög változtatás,
másként beállított derítõlap, kis közelítés. Legjobb a homogén háttér. A
zöld különbözõ árnyalatai természetes hatást keltenek. A fekete háttér
elõtt a színes növények szinte világítanak. A digitális fényképezõgépnél az
egyszínû háttér buktató az autó WB funkciónak. Vörös virág pl. meleg szí-
nû háttérrel be fog szürkülni. A megoldás egyszerû: használjuk a napfény
WB-t.
45
5.6 Többszörös expozíció lágy hatás elérésére
Kreatív technika, a felvételt nem egy, hanem két vagy több expozícióval
készítik el. A témát lefotózzák, majd kisebb változtatással újból a képre
exponálják. Ez a változtatás leggyakrabban az élességállítás kisebb módo-
sítása, de a világítással is lehet játszani. Az eredmény: lágy, álomszer û
kontúrok, annak ellenére, hogy a téma általános értelemben éles. A több-
szörös expozíciónál nagyon fontos a pontos expozíció.
46
Irodalomjegyzék
47