Ritocska Rokken: Mindenkinek, aki szeretett, szeret és

szeretni fog
Vas, 08/09/2009 - 21:02 - Ritocska

Ha szerettél már valaha...

Tudod mi minden lehet egy másik ember szemében. Tudod
milyen sok ciráda és árnyalat csillanhat meg benne. Tudod,
milyen, ha rád néz vele és azt is tudod, milyen, amikor elnéz
vele. Tudod milyen, amikor utoljára nézel ezekbe a szemekbe.
Tudod azt is, milyen visszaidézni tekinteteket.
Ha szerettél már valaha tudod, egy mosoly hányféle lehet.
Ismersz ráncokat a szája szegletében, és ismersz
mozdulatokat, amik őt jellemzik. Bevésődtek nem csak emlékezetedbe, de szívedbe,
gondolataidba. És néha fáj talán, ha előhívod, de az is lehet, hogy csak jóleső érzéssel tölt el.
Tudod milyen a hangja, füledben cseng még ma is. Ismered a hangszíneit, a tónusokat. Tudod
mik minek szóltak. Tán még eszedbe jut az is, volt egy hangszín, amiről tudhattad, ez csak
neked szólt.
Ha szerettél már valaha, tudod milyen végigsimítani más bőrét és azt is tudod, milyen, amikor
a tiédet simította az ő bőre. Tudod milyen volt arcodat tenyerébe simítani, ajkaddal a tenyerét
csókolni.
És tudod milyen közben lehunyni a szemed. Ismered a bizsergést és ismered azt, amikor
hagyod, hogy átjárja nem csak az érzékelésed, de a lelked, a szíved.
Tudod milyen a karjában lenni annak, akit szerettél és ismered már a hiányát is. Tudod milyen
érezni a csókját a szádon, de azt is tudod, milyen, amikor ez a csók már nem érint többet.
Tudod milyen, amikor az ajkak eltávolodnak és visszatérnek. De tudod azt is milyen, amikor
utólag jössz csak rá, örökre elmentek. És ismered az érzést, hogy sohasem tudhatod mikor van
az utolsó csók, az utolsó vele töltött pillanat. Hogy mikor látod utoljára őt. Mert ismered
milyen az, amikor bekövetkezik, hogy többé nem következik be mindez sohasem.

Ha szeretsz...
Tudod milyen a szeme. Bármikor, amikor belenézel megdobban a szíved. Annyira ismered a
színeit, hogy bármikor le tudnád festeni. Tudod, hogy milyen port kavar a lelkedben, amikor
rád néz, amikor rád esik a tekintete. Gyakran keresed a pillantását és néha még zavarba hoz,
ha mélyen néz a szemedbe.
Ha szeretsz élvezed a mosolyát. Cirógat, a fényébe von, melegít, szárnyat ad. Annyiszor
törekszel rá, hogy előcsald. Arra figyelsz, hogy megjegyezd, elraktározd, bevésd a szívedbe...
Hallgatod a hangját, szinte élvezed. Lehet, hogy először kellemetlen volt, nem tetszett, de
most minden zenénél édesebb neked. Igyekszel reagálni minden hangszínre és tónusra és
örömmel tölt el, amikor felismered, most azon szólt hozzád, ami csak a tiéd.
Tudod milyen, amikor felé nyúlsz kezeddel és őt megérinteni nagyobb boldogság, mint
bármilyen bársonyt, vagy selymet érinteni. Nem zavar, ha a bőre épp nem tökéletes, nem
zavar semmi, csak az számít, hogy érintheted. Bizsergések futkosnak rajtad.
Várod, hogy a karjába vonjon, szomjazol rá. Ott van veled és, ha nem lehetsz egészen közel,
szinte szenvedsz. Mikor pedig végre megteszi, azonnal már a csókját vágyod. Ha veled van,
tudod, hogy egyre csak több és több kell belőle.
Amikor vele vagy, nem gondolsz arra, hogy a pillanat lehet az utolsó is. De miért is tennéd,
hiszen vele vagy, ott van veled. Szívd magadba rendesen. Jegyezd meg és éld meg a MOST
minden apró századmásodpercét is és mindig úgy búcsúzz el, mintha utoljára látnád, ha netán
utoljára láttad, ne bánd, hogy nem tehetted.

Ha szeretni fogsz...
Figyeld a szemét. Ismerd meg a színeit. Ismerd meg a tekintetét, ahogy rád néz. Ne szalassz el
megfigyelni egyetlen apró cirádát sem! Keresd azt a pillantást, ahogy az övé a tiédbe
kapcsolódik és ne félj elveszni benne. Hagyd, hogy rád vesse...
Várd a mosolyát, várd a pillanatot tudatosan, mikor először látod meg. Nyugodtan hűlj el tőle,
ha annyira megtetszik. Nevess vele, viszonozd és élvezd a gondolatot, hogy még hányszor
láthatod majd így, mert veled annyi oka lesz a mosolyra.
Figyeld a hangját, a hangszíneit, a tónusokat, a nevetése dallamát. Akár hunyd le a szemed,
hogy még jobban hozzászokjon a hallásod. Csodálkozz rá, milyen más életben, mint telefonon
és csodálkozz milyen más halkan, mint hangosan...
Érezd az első érintéseit. Élvezd, ha ruha anyagán keresztül is van csak módod rá. Keresd, ha
vágysz rá, ne szégyelld, hogy vonz a közelsége. És, ha nem ölel át, de érzed, hogy remeg érte,
ne félj helyette először megtenni te.
Amikor pedig végre csókját érzed, ne hagyd, hogy a kíváncsiság orozza el a pillanatot a
tudatos tapasztalás igényével. Inkább csak érezd át, minden létező szenvedélyeddel, úgy,
ahogy szeretnéd, hogy legyen.
Ne gondolj arra, hogy mikor látod utoljára, vagy meddig tart, csak azt tudd, hogy milyen lesz
vele. Ha nagyon jó, akkor nézd, hallgasd a hangját, élvezd az érintéseit, vessz el a csókjában
és ne gondolj semmire. Az ég világon semmire. Csak arra, hogy ott legyél és élvezz minden
egyes századmásodpercet. És gondolj arra még, hogy mennyire jó lenne ebből még és még és
még...

http://www.youtube.com/watch?v=CXH5GvNjLhM

 826 olvasás