Faápolás Jegyzet - 4 - Fasebészet, Statikai Megerősítés

FAÁPOLÓ KÉPZÉS JEGYZETEI
IV.
FASEBÉSZET,
STATIKAI MEGERŐSÍTÉSEK
FAÁPOLÓ KÉPZÉS JEGYZETEI IV. – FASEBÉSZET, STATIKAI MEGERŐSÍTÉSEK
A könyvet írták:
Lukács Zoltán
Szaller Vilmos
Horváth Tibor
Szerkesztette:
Szaller Vilmos
Horváth Tibor
2
Előszó
A könyvet, amelyet kezében tart az olvasó a Magyar Faápolók

Egyesületének tagjai, a faápoló, favizsgáló szakmát évtizedek óta gyakorló
magyarországi képviselői írták. A megjelenését a terület szakemberei rég
óta várták, hiszen hazánkban közel negyven éve (!), 1979-ben jelent meg a
Mezőgazdasági kiadó KHO sorozatában, Alexander Barrtosiewitcz, és
Marek Siewniak nevével jegyzett Öreg fák, díszfák ápolása című könyv. A
fafenntartás, faápolás és elsősorban a favizsgálat módszerei azóta hatalmas
mértékben fejlődtek, az elmúlt húsz évben egy technológiai és alkalmazott
technikai forradalom zajlott le a szakmában. Ez a fejlődés még ma is
töretlenül zajlik, éppen ezért lehetetlen ezt a kiterjedt, egyre inkább
specilizálódó szakmát egyetlen könyvben teljeskörűen ismertetni. Az
íróknak nem is ez volt a céljuk, hanem az általános ismeretek terjesztése, az
érdeklődés felkeltése, és a segítség nyújtása a szakma alapjainak
elsajátításához.
A könyv alapját Lukács Zoltán rakta le, sok éves tapasztalattal, a

nemzetközi szakirodalom jó ismerőjeként állította össze a tartalmát és írta
meg egyes fejezeteit. A szakértők az általuk ismert területek anyagát
állították össze, illetve írták le. A szerkesztő feladata ezért néha kifejezetten
kényelmetlen volt, hiszen nem az anyagok hiánya, hanem inkább azok
hatalmas mennyiségének összegyúrása és (néha hosszú-hosszú mérlegelés
után) azok szelektálása volt nagy kihívás. Az ábrák nagy részét Preszmayer
Gergely rajzolta, a számítógépes grafikákat Szaller Vilmos készítette.
Néhány, más szakirodalomból áttvett ábra esetében a forrás természetesen
a kép alatt meg van jelölve.
Az írók és a szerkesztők bíznak abban, hogy ezzel a könyvvel sikerült

felkelteni az érdeklődést a faápoló szakma iránt, sikerült az alaptudást
átadni, és megadni az indíttatást a további, mélyebb ismeretek
megszerzésére, hiszen:
A faápoló mindig kész tanulni, mert ez a szakma folyton változik, akár

azok a fák, amelyekkel dolgozunk.
A Szerkesztők
3
Mindörökre felelős vagy azért, amit egyszer

megszelídítettél.
Felelősséggel tartozol a rózsádért…

– Felelősséggel tartozom a rózsámért… – ismételte meg a kis herceg,
hogy biztosan megjegyezze.
4
TARTALOM
1 ISMÉTLÉS – FAANATÓMIA ............................................................. 8

1.1 A fatest szerkezete ................................................................................................... 8
1.1.1 A fatest mikroszkópos szerkezete ............................................................................................8
1.2 A fatest fizikai tulajdonságai ...............................................................................11
1.3 A fatest kémiai tulajdonságai ..............................................................................14
1.4 A beteg fa...................................................................................................................16
1.4.1 Beteg fa védekezési rendszere ................................................................................................ 16
1.4.2 A védekezési zóna képződése a törzsön és az
ágakon 16
1.4.3 A védekezési folyamat az ágalapnál ..................................................................................... 19
1.4.4 Hegszövet képződés, sebszövet képződés......................................................................... 21
1.4.5 Gyökérmegújulás ........................................................................................................................... 22
2 FASEBÉSZET ................................................................................ 24
2.1 Nyílt sebek kezelése............................................................................................... 26
2.1.1 Frissen keletkezett sebek kezelése ....................................................................................... 26
2.1.2 Régebbi sebek kezelése .............................................................................................................. 28
2.2 Fatest sérülések kezelése.....................................................................................29
2.2.1 A szijácskorhadás kezelése ....................................................................................................... 29
2.2.2 A gesztkorhadás kezelése .......................................................................................................... 29
2.3 Repedések kezelése ............................................................................................... 30
2.3.1 Zárt repedés ..................................................................................................................................... 30
2.3.2 Nyílt repedés .................................................................................................................................... 31
2.3.3 Vázág-repedések kezelése......................................................................................................... 32
2.4 Odúkezelés ...............................................................................................................33
2.4.1 Nyílt odúk kezelése ....................................................................................................................... 33
2.4.2 Zárt odúk kezelése ........................................................................................................................ 40
2.5 Csőfal pótlás .............................................................................................................41
2.6 Károsodott szövetek pótlása ...............................................................................44
2.7 Gyökérkezelések ....................................................................................................46
2.7.1 Gyökérmetszés, gyökérsebek kezelése ............................................................................... 46
2.8 Gyökérfüggöny ........................................................................................................49
2.9 A gyökér lezárása ...................................................................................................50
2.10 Fasebészeti munkák utókezelése ......................................................................52
3 MEGELŐZŐ FAÁPOLÁS ................................................................ 53
4 STATIKAI MEGERŐSÍTÉSEK .......................................................... 54
4.1 Statikai megerősítés alapjai ................................................................................56
4.1.1 A több nem biztos, hogy jobb................................................................................................... 56
4.1.2 Beépülés ............................................................................................................................................. 56
4.1.3 Az erők átrendeződnek, máshol hatnak ............................................................................. 57
5
4.1.4 Megsérti a fát: fúrás, szorítás, dörzsölés ............................................................................ 57

5 STATIKAI MEGERŐSÍTÉS LÉPÉSEI ..................................................58
5.1 A gyengülés helyének és fajtájának meghatározása .................................... 58
5.2 A gyengült részt terhelő erők nagyságának meghatározása ..................... 58
5.2.1 Statikus számítások (fizikai méretek, erők) ..................................................................... 58
5.2.2 Dinamikus erők számítása ........................................................................................................ 59
5.2.3 Műszeres vizsgálat ........................................................................................................................ 60
5.2.4 Becslés!? ............................................................................................................................................. 60
5.2.5 Túlméretezés ................................................................................................................................... 60
5.3 A biztosítási módszer és a felhasználni kívánt anyagok kiválasztása ..... 61
5.4 A biztosítások helyének meghatározása, a felhasználandó anyagok
méretezése ................................................................................................................................ 61
5.5 Rendszeres ellenőrzés .......................................................................................... 61
6 TELJES FA BIZTOSÍTÁSA ................................................................62
6.1 Ültetéskor................................................................................................................. 62
6.2 Idős fa kikötése ....................................................................................................... 63
6.3 Fa megtámasztása .................................................................................................. 65
6.4 Függesztés ................................................................................................................ 67
7 A KORONA BIZTOSÍTÁSA..............................................................68
7.1 A törésbiztonság növelése ................................................................................... 68
7.2 Technikai követelmények ................................................................................... 71
7.2.1 Terhelhetőség.................................................................................................................................. 71
7.2.2 Erőcsillapítás ................................................................................................................................... 71
7.3 Rögzítés magassága ............................................................................................... 72
7.4 Roncsolás-mentes összekötés ............................................................................ 73
7.4.1 Tömlő fonású kötél biztosítás.................................................................................................. 74
7.4.2 Heveder biztosítás ........................................................................................................................ 75
7.4.3 Többrészes biztosítás .................................................................................................................. 76
7.4.4 Zuhanás, vagy felfogó-biztosítás ............................................................................................ 76
7.5 Sérüléssel járó koronabiztosítás ....................................................................... 77
7.5.1 A menetes szár ................................................................................................................................ 77
7.5.2 Drótkötél beépítése ...................................................................................................................... 78
7.6 Összekötés lehetséges kialakításai ................................................................... 79
7.6.1 Szimpla kötés ................................................................................................................................... 79
7.6.2 Háromszög, és összetett kötések
háromszögekből............................................................................................................................................. 79
7.6.3 Körkötés ............................................................................................................................................. 80
7.6.4 Csillag-kör kötés............................................................................................................................. 80
7.6.5 Keresztkötés .................................................................................................................................... 80
7.6.6 Komplex kialakítású rendszerek ............................................................................................ 81
8 HASADT TÖRZS ÉS A VÁZÁGAK BIZTOSÍTÁSA ...............................82
8.1 Menetes szár beépítése ........................................................................................ 82
6
8.2 Repedt ág és törzs stabilizálása ..........................................................................83
8.2.1 Repedés 40 cm törzsátmérőig ................................................................................................. 83
8.2.2 Repedés 40 cm átmérő felett, repedés
koronaalapban ................................................................................................................................................ 84
8.3 Vaspántok, rögzítő hevederek alkalmazása ...................................................85
9 FORRÁSOK .................................................................................. 88
7
1 ISMÉTLÉS – FAANATÓMIA
1.1 A fatest szerkezete

1.1.1 A fatest mikroszkópos szerkezete
A fa sejtjei az elhelyezkedésüktől, funkciójuktól függően

különbözőek. Több rendszerezési mód van a sejtek és szövetek
bemutatására, a faápolásban a fa két típusú sejtjeit különböztetjük meg.
Ezek a fatestben található xiláris sejtek (fatest = xylem) illetve a háncsban
található, az asszimiláció során keletkezett tápanyagokat szállító, floémikus
sejtek (phloem = kéreg, háncs).
A fatest szöveti felépítése
A fatest egy szállító – szilárdító szövetrendszer, amely különböző

sejttípusokból áll. Egyes sejttípusok mindegyik fafajban jelen vannak,
mások csak egy-egy fafajra jellemzőek. Az egyes fafajokra jellemzőek az
egyes szöveteit alkotó sejtjeinek formái, méretei és mennyiségi arányai.
A fatestet alkotó sejtek (xiláris sejtek) a szerepük alapján három csoportba

sorolhatók:
Szállító elemek
A tracheidák (vízszállító sejtek) ősi

típusú szállítóelemek, a nyitvatermők fő
vízszállító elemei, de a zárvatermőknél is
előfordulnak. Megnyúlt, kihegyezett végű
sejtek. A víz az oldalfalon keresztül
szállítódik sejtről sejtre.
A tracheák (vízszállító csövek) a

lombos fafajokra jellemzőek, nagyüregű,
több, függőlegesen egymásra rakódott
sejtből (edénytagból) épülnek fel.
Elsődleges feladatuk a vízszállítás. A
vízszintes harántfalak (végfalak) vagy
teljesen felszívódnak, vagy részlegesen
(létrás, hálós, likacsos) perforálódnak.
8
Szilárdító elemek
A farostok hosszú, megnyúlt alakú sejtek, vastag, lignifikált fallal, szűk

sejtüreggel rendelkeznek, élő anyagot nem tartalmaznak. Sejtfalukon
gödörkék találhatók.
A rosttracheidák átmeneti elemek a tracheida és a farost között. A

nyitvatermőkben az őszi pásztában keletkező szűk üregű, erősen
vastagodott falú tracheidák rosttracheidáknak tekinthetők.
A xiláris rostok nagy szerepet játszanak a fatest kialakításában.

Arányuk a fakeménységét határozza meg. A fatest metszeteiben jól
elkülöníthető, nem élő, szűküregű, vastag falú sejtek vagy sejtcsoportok.
Raktározó (szállító) parenchimatikus elemek
A faparenchima sejtek a xilém egyetlen élő elemei. Feladata a

raktározás (pl. keményítő, kristályok) és a kiválasztás (pl. gyanta). A
másodlagos xilémben radiális elhelyezkedésű parenchima sejtek is vannak,
ezek alkotják a bélsugarakat.
Az egyes csoportokba besorolt sejttípusok fafajtól függően eltérő

feladatokat, több funkciót is elláthatnak.
A háncs szöveti felépítése
A fás szárú növények esetében a kéreg legbelső rétege a floém. Fő

feladata a fotoszintézis során létrejött, vízben oldható szerves
tápanyagokat, főleg cukrokat, de kisebb mennyiségben hormonokat és
aminosavakat szállítani a növényben. A háncsszövetet kevésbé specializált
parenchimasejtek, rostacsőelemek vagy rostasejtek, valamint több típusú
kísérősejtek alkotják.
A rostasejt a tarcheidákhoz hasonlóan a nyitvatermőknél

előforduló kizárólagos szállítóelemek, a zárvatermőknél is megtalálhatóak.
Élő, megnyúlt sejtek. A nyitvatermőknél a hosszúra nyúlt, hengeres
rostasejtek nem állnak össze rostacsövekbe. Minden sejtfalban rostamező,
kisméretű rostapórusok találhatók.
9
A rostacső a xilém tracheájával összevethető szállítóelem, a

zárvatermőknél fordul csak elő. Rostacsőtagokból álló cső. Az egyes
csőtagok közötti harántfal a rostalemez. A rostalemezen pórusok
keletkeznek, ezeken keresztül kötik össze a szomszédos csőtagokat
A háncsparenchima a faparenchimához hasonló elhelyezkedésű és

funkciójú sejttípus.
A háncsrost a farosthoz hasonló, lignifikált falú, hosszú sejtek.
10
1.2 A fatest fizikai tulajdonságai
A faápolásban elengedhetetlen a fa egyes fizikai tulajdonságainak

ismerete. Ezek tudatában tudunk megfelelő megelőző- vagy utólagos
ápolási technológiákat kidolgozni, speciális eljárásokat alkalmazni.
A fa faápolás szempontjából fontos fizikai tulajdonságai:
A fa sűrűsége
A fa sűrűsége nagyon fontos jellemző, amiből a fa egyéb fizikai

tulajdonságaira is következtethetünk. Általában a nagyobb sűrűségű fa
keményebb, szilárdabb, mechanikailag ellenállóbb, mint a kis sűrűségű
anyag. A sűrűség az egységnyi térfogatú anyag tömegét adja meg. A
mérsékelt égövi fák átlagsűrűsége légszáraz állapotban kb. 360 kg/m3 és
850 kg/m3 között változik.
A geszt anyaga nehezebb, mint a szíjácsé. Függőleges irányban

vizsgálva legnagyobb a sűrűség a fatörzs alsó, föld feletti részében, míg
felfelé haladva fokozatosan csökken. Az ágak anyaga nehezebb, a
11
gyökereké könnyebb, mint a törzsé. A szövetszerkezeti rendellenességek

többnyire növelik a hibás rész sűrűségét (álgeszt, csomók, vas eresség,
elgyantásodás stb.). A korhadó farész sűrűsége jelentősen csökken
A víz előfordulási formái a fában
A fa nedvszívó anyag és így mindig tartalmaz vizet. A levegő

hőmérséklete és a relatív páratartalma, valamint a hosszabb ideje ott tárolt
faanyag nedvessége között egy bizonyos idő után egyensúly áll be. A
nedvesség-tartalomváltozás következtében száradásnál a fa
összezsugorodik, nedvességfelvétel esetében megdagad. Ez az alakváltozás
annál kellemetlenebb, minél egyenetlenebb ennek lefolyása. Az egyenetlen
zsugorodás vagy dagadás abból adódik, hogy a fa méretváltozása
különböző anatómiai irányokban nem egyforma.
A víz a fában 4 formában van jelen: ún. szabad folyadékvízként a

sejtüregekben, vízgőzként a sejtüregekben, ún. kötött vízként a sejtfalakban
és kristályvízként a fa kémiai alkotórészeihez kapcsolódva.
Fontosabb mechanikai tulajdonságok
Mechanikai tulajdonságoknak nevezzük a faanyagoknak a

különböző behatásokkal szemben tanúsított ellenállását. A legjellemzőbb
mechanikai tulajdonságok: a rugalmasság, a szilárdság (húzó-, nyomó-,
hajlító-, nyíró-, csavaró-, ütő-törő szilárdság), a keménység.
Rugalmasság - a fának az az ellenállása, amelyet alakjának

valamely külső erő által való megváltoztatása ellen kifejt, illetőleg az a
képessége, amellyel valamely külső erő behatása folytán keletkezett
alakváltozást az erő hatásának megszűnése után ismét helyreállítja. Ez a
képesség azonban csak bizonyos megterhelésig terjed, és ha az
alakváltozás egy bizonyos határt, amelyet a rugalmasság határának
nevezünk, meghalad, akkor az alakváltozás állandó marad, ha pedig a
terhelés még inkább nagyobbodik, a fa eléri a törés határát.
A fa nyomószilárdsága - Szilárdságnak nevezzük a fának azt az

ellenállását, amelyet az részeinek valamely külső erő által való
szétválasztása ellen kifejt. A gesztfa általában szilárdabb, mint a szijács, az
érett fából való faanyag szilárdabb annál, amely fiatal fából származik. A
12
nehéz és tömött fa szilárdsága mindig nagyobb, mint a könnyű és laza
szövetű fáé, mert annál több rostszál jut a keresztszelvény területegységére
s annál nagyobb a fa anyagtartalma. A faanyag tömörségét, anyagtartalmát
és szilárdságát növelik a sejtek falaiban levő gumi és gyantafélék is.
A fa húzószilárdsága - Minél tömöttebb egy fa szerkezete, annál

nagyobb a húzószilárdsága. A tömöttség azonban az évgyűrűn belül is
változik, ebből következik, hogy a tömöttebb kései pászta húzószilárdsága
nagyobb, mint a lazább szerkezetű korai pásztájé. Ez vonatkozik a gesztre
és a szijácsra is. A repedéseknél a csúszó erők hatására a faanyag könnyen
elhasad. A csavaros rostlefutás szintén csökkenti a húzószilárdságot az
átvágott rostok miatt. A húzószilárdság értéke akkor a legnagyobb, ha a
rostok iránya és a terhelőerő párhuzamosak egymással, és akkor a
legkisebb, ha merőlegesek egymásra. A rostirány és a terhelőerő között
már 15-os szögeltérés elegendő ahhoz, hogy a húzószilárdság értéke a
felénél kisebb értékre csökkenjen
A fa hajlítószilárdsága - a fa a rostok irányában, vagy a rostokra

merőleges irányában való össze-nyomással szemben kifejtett
ellenállása. A külső erők által okozott igénybevételek a testekben
alakváltozást okoznak. A fa a rostjaira merőleges irányú hajlító
igénybevétel esetén – rugalmassága mellett – tömegéhez képest rendkívüli
merevséget mutat. Az erőhatás megszűntével többé-kevésbé
visszanyerhetik eredeti formájukat. A rugalmasság nemcsak fafajok szerint
különböző, hanem egy és ugyanannál a fafajnál, sőt egy és ugyanannak a
törzsnek egyes részeinél is.
13
1.3 A fatest kémiai tulajdonságai
A fa a levelekben zajló fotoszintézis során glükózt termel (C6H12O6),

ezt vízben oldva a háncsszöveten át juttatja el a szövetekhez. A fa
növekedését a kambium szabályozza, az ágakban és gyökerekben az alábbi
kémiai folyamat játszódik le. A glükóz molekulák polimerizáció útján
egymással összekapcsolódva hosszú egyenes láncokba rendeződnek, így
alkotnak cellulóz molekulákat. Az így kialakult leghosszabb cellulóz
molekulák mintegy 10 mikron hosszúak, csak speciális
elektronmikroszkóppal láthatóak.
A cellulóz a fő építőanyaga valamennyi növényi sejtek, beleértve a

fákét is, ez teszi ki mintegy 50 százalékban a fa száraz tömegét. A kémiai
kötés a glükóz molekulák között erős, az így kialakult cellulóz molekulák
között pedig nagyon erős, ez az oka a fa szerkezeti tulajdonságainak. A
cellulóz molekulák közötti oldalirányú kötés is elég erős, így azok fonalakat
képezve rendeződnek csoportokba, így alkotják a vastagabb
sejtszerkezeteket.
A hemicellulóz, a fa második jelentős kémiai összetevője, a fa

száraz tömegének 25 - 30 százalékát teszi ki. Ellentétben a cellulózzal,
amely csak a glükózból áll, a hemicellulóz a glükózon kívül számos más, a
fotoszintézis során termelt, vízben oldható cukormolekulából épül fel. A
polimerizáció foka (azaz a cukormolekulák egymáshoz csatlakozási száma)
a hemicellulóz esetében alacsonyabb, elágazó láncok alkotnak, nem pedig a
cellulózra jellemző egyenes láncot.
14
A faanyag harmadik főbb kémiai összetevője a lignin, egy komplex
kémiai molekula, teljesen eltér a cellulóztól. A lignin teszi ki a fa száraz
tömegének körülbelül 15 - 25 százalékát. A lignin egy háromdimenziós
polimer, bár a pontos szerkezete máig sem teljesen ismert. Fás szárú
növények a ligninnek köszönhetően merevek és képesek magasra
növekedni. A lignin, hőre lágyuló, magas hőmérsékleten lágy, a lehűlés
hatására újra megkeményedik.
A fatestben előbb felsorolt főbb molekulákon kívül még számos

kémiai összetevő (pl. pektinek, fehérjék, glikoproteinek) is előfordul, ezek
megléte és aránya fafajra jellemző.
A sejtfal felépítésének sematikus biokémiai leírása:
Kb. 100 lécszerűen egymás mellett elhelyezkedő cellulózlánc alkot

egy micellumot. Ezt tartják sokan a sejtfal legkisebb szerkezeti elemének.
Kb. 20 micellum alkot egy mikrofibrillumot.
Kb. 250 mikrofibrillum alkot egy makrofibrillumot. Ezeket

pektinhidak rögzítik egymáshoz.
A pektinek a hemicellulózokkal és fehérjékkel együtt a középlemez

és a sejtfalak alapállományát – mátrixát – képezik.
15
1.4 A beteg fa
1.4.1 Beteg fa védekezési rendszere
Beteg fa lehetséges védelmi lépéseit a védekező-mechanizmusa

határozza meg. Ha a fa életereje csökken, akkor a védekező képessége
kevésbé hatékony. A károsodott részeket a fa megpróbálja kiiktatni és
azokat máshol, más módon pótolni.
Fa a különböző sérülések esetén más-más védekező folyamatot indít

be. Ide tartozik a paraszövet képzése, a különböző anyagok kiválasztása,
mint a sebgyanta, a mézga, a styrax, a perbalzsam, a benzoesav, a latex, a
kaucsuk, a szénsavas mész, és a barikádzónák kialakítása, mint az álgeszt
és a védekezési zóna. A belső paraszövet a háncs belsejében jön létre, mint
például a háncs-parenchima a pajzstetvek okozta sérülés nyomán. A belső
paraszövet megegyezik a sebszövettel, és a védekezési zóna megfelelője.
1.4.2 A védekezési zóna képződése a törzsön és az ágakon
A fa központi irányú gesztesedése a rendes fejlődésének,

növekedésének természetes következménye. A védekezési zóna képződése
és a betegségi gesztesedés ezzel szemben csak a fa károsodása után lép fel,
és ez már betegség. (Küster, 1925,) CODIT - a fák természetes védekezési
mechanizmusa, (Shigo, 1977,). A védekezés a szélső farészekből indul
centripetálisan.
A védekezés a víz áramlásának

megszakadása után indul meg, illetve
akkor, ha a vízszállításba levegő kerül. A
Shigo által közölt CODIT-rendszer
tulajdonképpen a védekezési folyamat. A
védekezési folyamat egy érintőleges
sérülésre adott válasz (ld. sebkezelés).
A sebek, és elszíneződött területek

elzárásának képessége függ a fajtól,
életkortól, a fa életerejétől és attól, hogy
mely évszakban történt a sérülés.
Dujesiefken (1991) szerint a következő nemzettségek védekezési
folyamata jól működik:
16
Acer, Carpinus, Fagus, Quercus, Tilia
Az alábbi nemzettségek védekezési folyamata gyenge:

Aesculus, Betula, Fraxinus, Malus, Populus, Prunus, Salix
A csökkent víztartalom elindítja a fa öregedését és a parenchima

sejtek pusztulását. Megfigyelhető a fa elszíneződése, amely a gesztanyag
elszíneződésére vezethető vissza. A fenol-jellegű, fajra jellemző
gesztanyagok a parenchimasejtek sejtfolyadékában oldott cseranyagok
enzimes oxidációja által jönnek létre. Hiányos tartalék tápanyag-ellátottság
és az elégtelen energia utánpótlása esetén a betegségi (patológiás)
gesztesedés nem tökéletes. A védekezési folyamat nem különleges
folyamat. Különböző okok válthatják ki (gombák, rovarok, sebek, stb.). A
védekezési folyamat néhány évgyűrűt ölel fel, és fokozatosan tolódik kifelé,
a fa kiszáradásának megfelelően. Az álgeszt (bükknél, kőrisnél, tölgynél)
akkor képződik, ha a védekezési folyamatot a törzs belsejében lévő gombák
indították el. A védekezési mechanizmus a szíjács teljes terültén működhet,
amelyet az élő bélszövetek a szükséges tápanyagokkal és energiával el
tudnak látni.
A jobb érthetőség
kedvéért, a védekezési
folyamat különböző
értékeit a károsodás helye
szerint a CODIT-modell
leegyszerűsítve ábrázolja. A
sérülés által érintett
területet hat fal veszi körül.
A fenti és a lenti oldalt,
valamint a jobb és bal
oldalt hasonló értékük
miatt összefoglalták:
 Felfelé és lefelé (horizontálisan) = 1. fal

 A törzs közepe felé (vertikálisan) = 2. fal
 Oldalirányban (radiálisan, vertikálisan) = 3. fal
 Kifelé a kéreg felé (vertikálisan) = 4. fal
17
A védelmi falak gombás fertőzésekkel szembeni védekező ereje

nagyon különböző lehet. Ez abból fakad, hogy a fa ellátási rendszeréhez
képest különbözőképpen helyezkednek el a védelmi falak. A leggyengébb
az 1. fal. A 2. és 3. falon is könnyen törnek át
a kórokozók, és ezek a falak is csak
viszonylagos védelmet nyújtanak. Majdnem
biztonságosnak mondhatjuk a 4. falat,
amelyet gátzónának is nevezünk. Ez a fal
határt képez a „régi” és az „új” fa között,
vagyis a sérülés idején meglévő szövet és az
utána keletkező úgynevezett „sebfa” között.
A védekezési mechanizmus a 4. falon a
legerősebb, ez az új bélsugarak által szállított
energia- és tartalékanyag-utánpótlásnak
köszönhető.
A fertőzés leggyorsabban az 1. és 2.
falakon terjed át. A 3. fal viszonylagos
védelmet nyújt, mert ezt csak részben érintik
a bélsugarak. Tűlevelűeknél a védekezési
mechanizmus gyantatartalma akár 10-szer
nagyobb is lehet, mint a lombosoké.
A lezárás nem jelent a fa számára

biztonságos betokozódást. A védekezési
folyamat túlértékelése ugyanolyan badarság
lenne, mint alábecsülése. A faápolás feladata
a védekezési folyamat támogatása és
elősegítése. A kár kiterjedésének pontos
meghatározása mellett ugyanolyan
fontossággal bír az, hogy csökkentsük a
gombák életfeltételeit, lehetőleg kevés kárt
okozzunk (megfelelő időben végezzük az ápolásokat), és a fa
életfeltételeinek javításával segítsük védekezési folyamatait.
18
1.4.3 A védekezési folyamat az ágalapnál
Az ágelágazódásnál lévő nyugvó védekezési zónában a gyenge

(árnyékolt vagy beteg) ágak ledobása után a fa védekezési folyamata
működésbe lép. Kedvező esetben, az ágalappal érintkező törzsfában alakul
ki a védekezési folyamat. Az ágalap ilyenkor kockázat nélkül befedhető. Egy
egészséges ág levágásakor (lásd metszés) keresztirányú seb keletkezik.
A védekezési zóna az ágalapnál, a törzs faszövetében alakul ki, és a

mindenkori adottságoknak megfelelően képződik. Az „ággyűrű” vágása
csak az ágat érinti, nem a törzset, és csak egy viszonylag kis sebfelületet
okoz, amelyet a kallusz jól be tud nőni. Az ágalap fája szabad prédája a
gombás fertőzéseknek. A törzsben fiatalító (regenerációs) folyamatok
indulnak be, amelyek hozzájárulnak a védekezési folyamat beindításához.
A védekezési
zóna működésének
helyét a kéreg sok fajnál
jelzi. Az ágak
találkozásánál az
edénynyalábok
összefonódásának helyét
az ágkéreg fok mutatja. A
kallusz képződésének
helyéről az elágazó ág
tövében kialakult gallérszerű szövetképződés árulkodik. Ez az ágkéreg-
gallér. Az ágkéregfokba és az ágkéreggallérba nem szabad belemetszeni!
Amennyiben az ágalap környéke már a metszés előtt korhadásnak
indult - ami idős fáknál gyakran előfordul - akkor nem nyújt elegendő
védelmet a védekezési folyamat, további intézkedésekre van szükség
Az ágzónában elég biztonságos a védekezési folyamat lezáró ereje,
de hatékonysága függ a fajtól, az életerőtől, a vágás mértékétől és a
környezettől. A védekezési folyamatok serkentik a megifjító folyamatokat.
19
20
1.4.4 Hegszövet képződés, sebszövet képződés
A leggyakoribb megújulás a sebszövet, vagy hegszövet képződés. A

hegszövet (kallusz) feladata, hogy a sebet lezárja és az elveszett
szövetrészeket pótolja, ezáltal a fa meggyengült fizikáját és egyensúlyát
helyreállítsa. A faápolás fontos részét képezi a hegszövet (kallusz)
képződés elősegítése. A faápolási intézkedések nagy része a megújuló
képesség fokozására irányul.
Ha a tevékeny fába belevágunk, akkor az a betegség érzetét kelti

(traumatikus ingert vált ki), amely beindítja a hegszövet (kallusz)
képződést, és ezzel együtt a thyllen, váladék-, gumi-, és gyantaképződést is.
A sebszövet főleg a sértett kambiumból képződik, és kisebb mértékben a
bélsugarak parenchimasejtjeiből alakul ki. A hegszövet (kallusz) képződés
a lomblevelűekre jellemző. Erre a tűlevelűek közül csak néhány fiatalabb fa
képes, de az is csak korlátozott mértékben, például a jegenyefenyő,
duglászfenyő, tiszafa, vörösfenyő, lucfenyő, mocsárciprus és tuja. A
hegszövet képződés a páfrányfenyőnél kicsit élénkebb, mint a
tűlevelűeknél. Ez azzal függ össze, hogy a tűlevelűek rostacsöveiben a
tápanyagok (asszimiláták) áramlása csak függőleges irányban lehetséges.
Hiányoznak a sugárirányú és érintőleges kapcsolatok, amelyek lehetővé
teszik a tápanyagáramlásnak a károsodott rész kikerülését. A sebszélek
ellátása így lehetetlenné válik, vagy legalábbis igen megnehezül. Itt kell
megemlíteni a lucfenyő és a duglászfenyő jó csonkbenövő képességét.
Ezeknél a fajoknál a gyökér-összenövések miatt, a vágott felület
tápanyagellátása biztosított.
Kambiumképződés a sebkörnyéki kambiumsejtek burjánzására

vezethető vissza. Eközben kétféle jelenséget figyelhetünk meg, hiperpláziát,
21
azaz felgyorsult sejtosztódást, és hipertrófiát, azaz a sejtek

megnagyobbodását. A sebszövet burjánzásban gyorsan kialakulnak a
tipikus törzsszövetek, tehát a
sebfa, sebkéreg, sebparafa, és
maga a sebkambium. A
sebkambium az évi ritmust is
felveszi, és az érintetlen
törzzsel megegyező módon
építik fel a szövetek az
évgyűrűket.
A sebszövet képződéséhez fontos a tápanyagokkal való ellátás, a

magas levegő-páratartalom, és kielégítő oxigénellátás. A levegő
páratartalmának kedvező mértéke körülbelül 84% viszonylagos
páratartalom körül van. Az új sebszövet fagy- és hőérzékeny. A szabadon
hagyott fatest a sebszövettel ellentétben egy bizonyos mértékű kiszáradást
igényel, a védekezési mechanizmus serkentése érdekében. Figyeljünk arra,
hogy a sebeket megfelelő formára alakítsuk ki! (ld. Sebkezelés)
1.4.5 Gyökérmegújulás
A gyökérzetben is a közvetett megújulás a jelentősebb.

Gyökérveszteség esetén is az, „alvó rügyek” felébrednek, vagy járulékos
rügyek képződnek. Az oldalgyökerek rendelkeznek a legtöbb
tartalékrüggyel, amelyekből szükség (zavar, káros behatás) esetén
járulékos gyökerek képződhetnek.
A gyökérzet megújulása csak

kedvező, talajviszonyok között megy
végbe. (ld. Gyökérkezelés). Először
gyökérszőrök és finom gyökerek
képződnek, vagyis olyan gyökerek,
amelyek az élettani megújulást
jelentik.
Erős és vastag gyökereket az

idős fa már nem növeszt, így a
gyökérvesztés okozta egyensúlyi
meggyengülést, már nem tudja
megváltoztatni! Ez a gyakran erős belső gyökerekre is érvényes, amelyek
22
az üreges törzs belsejében fény nélkül növekednek. Ezek a fa egyensúlyát
nem javítják. Gyakran a talajviszonyok fizikai és kémiai romlása okozza a
gyökérzet károsodásait, zavarait, és ez a változás tartósan megmarad.
Ilyenkor nagyon fontos feladatunk a fa életfeltételeinek javítása.
A gyökérnyak gyakran vízhajtásokat nevel. A törzs területén lévő

minden megújító hajtás káros vetélytársat jelent az elsődleges (fejlődési
stádiuma szerint öregebb) koronarészek számára azáltal, hogy a vizet
elszívja.
A megújulási lehetőségeket nagymértékben meghatározza az, hogy

az egyes fajok milyen mértékben tűrik a nehéz terep-viszonyokat.
Különösen megnehezíti a gyökérzet megújulását a fa gyökér gombáktól
való függősége. A megújulás annyira megerőltető, hogy, ha az élőhely
körülményein nem javítunk, a fa elpusztulhat. A tűlevelűeknél a különböző
megújító képződmények, mint a rozettahajtások vagy a zöld fedőpikkelyek,
majdnem biztos jelei a pusztulásnak.
23
2 FASEBÉSZET
A sebek, korhadások és repedések kezelései fasebészeti eljárások.
Bővebben: fasebészetnek nevezzük a szervezet beteges

elváltozásainak gyakorlati kezelését. Ezeknek a beavatkozások
hozzátartoznak a lelkiismeretes faápoláshoz, azonban alaposan át kell
gondolnunk minden, a fa egészséges szövetébe való beavatkozást.
Fasebészeti eljárások szükségek:
 ha a károsodás fejlődését meg kell akadályozni, illetve meg
kell állítani
 ha a közlekedés biztonságossága csak így biztosítható, vagy
ellenőrizhető
A kéreg- és fakárosodások megítélésénél későbbi fejlődésükre és

lehetséges kezelésükre vonatkozólag a következőket kell figyelembe venni:
 a kár típusa (seb, kéreg égése, kéregrák, szijácskorhadás,
geszt-korhadás)
 a kár mértéke (az állapot megítélése miatt)
 a kár okozójának fajtája (hogy megítélhessük a kár további
fejlődését és a beavatkozások esélyeit)
 a fertőzés központja (korhadás a törzsben, ágakon)
 a fa életereje, élőhelytől, kortól, és fajtól függően
Közlekedés biztonsága
A rejtett károsodások, amelyek veszélyeztethetik a fa állékonyságát,
néha csak műszeres vizsgálatokkal vagy feltárásokkal mérhetőek fel, ekkor
értékelhetőek, és ellenőrizhetőek. Mérlegelnünk kell a kár biztos
megítélésének előnyét és ezzel szemben a kárt, amelyet a beavatkozással
okozunk. Ez utóbbi növeli a fertőzésveszélyt azáltal, hogy egyszerre nyitjuk
meg a beteg és az egészséges fát.
Károsodások megállítása
Egyelőre csak vágyálom, hogy eredményes küzdjünk a fagombákkal
szemben vagy, hogy azokat ellenőrzésünk alá vonjuk. A sebkezelő anyagok
és módszerek elégtelensége, a gomba életképessége és fa életereje közti
tisztázatlan viszony, kérdésessé tesz minden nagyobb fasebészeti
beavatkozást
24
A fasebészet technológiája
Ha sikeres a fasebészeti eljárásra törekszünk, akkor legyen első a
kezelendő fa életerejének segítése. Alapvető szempontunk az, hogy az
egészséges szövetbe a lehető legkevesebbet avatkozzunk be.
Ennek érdekében:
 A már meglévő sebgyógyulásokat (kalluszképződéseket)
meg kell őrizni!
 A sérült területet dolgozzuk simára, sehol ne állhasson meg
a víz!
 A beteg vagy elhalt fás részek eltávolításánál figyeljünk
arra, hogy az elhatárolt területeket ne, vagy lehetőleg
kevéssé sértsük meg!
 A sebszéleket vágjuk simára, és a kambium védelme
érdekében azonnal kezeljük seblezáró anyaggal, éppúgy,
mint az aktív szijácsfa részeket!
A seblezáró anyagok alkalmazásánál figyelembe kell vennünk a

növényvédő szerekre vonatkozó törvényt. Nem aktív sebterületek a
szijácsban és a gesztben, valamint a beteg és elhalt területeken szabadon
maradnak, vagyis kezeletlenül.
25
2.1 Nyílt sebek kezelése
Sebnek nevezünk minden olyan, fát ért károsodást, amelyet

kívülről, erőbehatás okoz, és amely a kérget, a kambiumot és esetleg a
szijács külső évgyűrűit érinti. Ezek érintőleges károk.
Két kezelési módot különböztetünk meg:

1. Frissen keletkezett sebek kezelése, amelyeken még nem
ismerhető fel a kalluszképződés
2. Régebbi sebek kezelése, ahol már észrevehető a
kalluszképződés
2.1.1 Frissen keletkezett sebek kezelése
Friss sebeket keletkezésük után azonnal, de legalábbis olyan

gyorsan, ahogy csak lehet, kezelni kell. A károsodott fásrészeket ki kell
vágni, és az egészséges kambiumba bele kell vágni. Ahhoz, hogy jó
kalluszképződést érjünk el, a seb formáját közelítsük egy, a nedváramlás
útjában fekvő oválishoz, anélkül, hogy a sebfelületet aránytalanul
megnövelnénk.
A sebfelszín formázásánál kiindulópontunk a seb eredeti formája
legyen, sok esetben csak ezt egyenesítjük ki, lásd a rajzokat. Egymás mellett
levő sebek közti keskeny helyeket megtartjuk. Az ilyen, egymás alatt illetve
felett fekvő
sebhelyeket, ha
egymáshoz közel
(10 cm-nél
közelebb) vannak,
könnyebb
összefogni.
Alapvető, hogy a
nedváramlás helyét
találjuk meg. Azok a
területek, amelyeket
a nedváramlás nem
érint, nem tudnak
kalluszt képezni, és
elhalnak.
26
Különleges esetekben, amikor a kéreg nagyobb károsodás nélkül csak
elvált a kambiumtól, megpróbálhatjuk a kérget ismét visszakapcsolni. Ilyen
sérüléseket villám, vagy a fának nekimenő járművek okoznak. Fontos az
azonnali kezelés, mielőtt a kambium kiszárad, így jó esélyünk van arra,
hogy a felszakadt kérget a keletkező kallusz a fára forrassza! Ebben az
esetben a kéregkezelés más fogásait (sebformázás) el kell hagyni! A levált
kéregrészt annak érdekében, hogy vissza tudjon nőni a fára, rögzíteni kell.
A visszakötözött kéregrészt vízzel nedvesen kell tartani, és fényvédő
anyaggal be kell takarni! A levált részt a kiszárasától védeni kell! A fóliának
szorosan a sebre kell feszülni! Ha a sebet, a sérülést követően két héttel,
vagy még az után kezeljük, akkor ezzel a módszerrel már nem tudunk
eredményt elérni. Ilyen esetben a sebet az előzőekben leírtak szerint kell
kezelni!
27
2.1.2 Régebbi sebek kezelése
A régebbi sebesüléseknél, ahol a

sebszéleken már elkezdődött a kalluszképződés,
csak olyan részeken van értelme a seb
formálásának, ahol ellátási hiányosságokat
tapasztalunk.
A behegedéseket meg kell tartani, a

károsodott és a hegszövet képződés útjában álló
fát lehetőleg laposra dolgozzuk ki. A mélyedések
szélei szintén laposak legyenek.
Több éves sebeket már rendszerint ne

kezeljük. Mielőtt az ilyen sebfelületeket kezelni
kezdjük, minden egyes esetben alaposan
mérlegelni kell, hogy a remélt haszon nem
nagyobb-e az elkerülhetetlen kárnál, amelyet a
szövet megsértésével okozunk. Csak akkor van
értelme a kezelésnek, ha számíthatunk arra,
hogy az életerős fa az újabb károkat a kezelés
hatására jól elhatárolja, és a régi, kezeletlen
felület regenerációját az állapota és a formája
akadályozza.
A napégette és fagy okozta kéregkárokat ne kezeljük. Ezek a károk

rendszerint csak nagyon későn ismerhetők fel, például a lehámló kéreg,
vagy kéregelhalás utal ezekre. A nap égetését megelőzhetjük világos, fényt
visszaverő befestéssel vagy jutakötözéssel.
28
2.2 Fatest sérülések kezelése
2.2.1 A szijácskorhadás kezelése
A szijácskorhadás rendszerint kívülről keletkezik, gyakran régi seb

helyén, amely mélyen belekorhadt a fába. A kezelését úgy végezzük, mint a
régi sebek kezelését, Azokat a sebeket, melyek kifelé többé-kevésbé zártak,
azokat ne kezeljük.
2.2.2 A gesztkorhadás kezelése
A tudomány mai állása szerint a gesztkorhadás kezelése

értelmetlen.
A korhadás megállítására vagy

megszüntetésére, a leggondosabb kivitelezés
esetében is kevés az esély, ezért az ez irányú
kéréseket el kell utasítanunk. De mivel a
gesztkorhadás olyan nagy mértéket szokott
ölteni, hogy az a fa statikáját veszélyezteti,
ésszerűnek tűnik a fát részben megnyitni és a
beteg, gombák által szétmállasztott részektől
megtisztítani. Ennek a kezelésnek az a célja,
hogy a betegség mértékét világosan lássuk, és
folyamatosan ellenőrizni tudjuk.
A beteg farészek eltávolítása során az

egészséges szövetet nem, vagy csak egészen
kicsit szabad megsérteni. A védekezési zónák
átszakítását kerüljük.
Ma már a korhadás mértékének

megállapítására a részletes favizsgálat
kereteiben elvégezhető, több rétegű, akusztikus
diagnosztika (Fakopp 3D) megfelel, zárt
gesztkorhadás esetén a fatest felnyitása
szükségtelen.
29
2.3 Repedések kezelése
Kívül, a kérgen lévő repedések tovább folytatódhatnak a fatestben,

mint különböző méretű repedések, vagy kiterjedhetnek szijács- esetleg
gesztkorhadássá. A repedéseket kezelni két okból érdemes:
1. A repedés továbbhasadását meg kell akadályozni, hogy
egy zárt behegedést lehetővé tegyünk.
2. A repedésben vagy a tovább-fejlődött korhadásban,
üregben megáll a víz, amely télen megfagyva tovább
növeli a kárt.
Ahhoz, hogy a repedés helyzetét rögzítsük, menetes szárakat építünk be.
2.3.1 Zárt repedés
Amennyiben a seb már teljesen záródott, zárt

repedésről beszélünk. A törzs hosszirányú, nyílt
repedésének kialakulása után a repedés szélén
elhelyezkedő kambium mindkét oldalon hegszövetet
hoz létre, amely idővel összenőve zárja a sebet.
Leggyakoribb ok a fagyrepedés, melynek
kalluszosodása során kialakul a jellegzetes,
fagylécnek nevezett hegesedés. A repedés belső
oldalának kezelése a legtöbb esetben nem
megoldható, de folyékony sebkezelő fecskendővel
bejuttatható.
A fagyrepedés nehezen kalluszosodik a törzs

állandó mozgása miatt, ezért azt rögzíteni kell. A
rögzítéshez menetes szárat használunk. A menetes
szár furatát a repedésre merőlegesen készítjük el,
majd az alátét szélességében a furatot kiszélesítjük,
úgy, hogy az alátét a teljes felületen felfeküdhessen a
fatestre. A menetes szár beépítésekor fakötésű
alátétet, vagy speciális rombusz alakú fasebészeti
alátétet használjunk. A furatba a menetes szár
behelyezése előtt fasebkezelő anyagot juttatunk, az
alátétek alá készített mélyedést is kezeljük.
30
A kötéshez kialakított rések széleit 45°-os szögben vágjuk le, ez
megkönnyíti az újonnan képződő hegszövetek jó illeszkedését, ezután a
sebeket kezeljük.
2.3.2 Nyílt repedés
Az éveken át nyitott repedések nagy veszélyt jelentenek, mert a

legtöbb esetben a belső részek már korhadtak, vagy korhadásnak indultak.
Sok esetben a repedés szélein kialakult kalluszosodás összeér, azt a
látszatot keltve, hogy a seb záródott, belül azonban korhadt üreg maradt.
Az ilyen repedéseket fel kell nyitni, a korhadt részeket el kell
távolítani. Az így kialakított rések széleit is vágjuk le, hogy megkönnyítsük
az újonnan képződő hegszövetek jó illeszkedését.
A törzs szilárdsága az ilyen kezelése esetén jelentősen meggyengül,
menetes szár beépítésével ennek hatását jelentősen csökkenthetjük. A zárt
repedés kezelésénél alkalmazott módszer az egymással szemben álló falak
távolsága miatt nem alkalmazható. A kitisztított üreg két falának
megtartása érdekében a menetes szárat egy távtartó testen (méretre vágott
acélcsövön) vezetjük át, ez akadályozza meg a fatest megroppanását a
megfeszítés során.
Repedésekből el kell távolítani a vizet.

Ehhez a repedés legmélyebb pontján (a hasadék
csúcsán) egy 25-32 mm vastag vízlevezetőcsövet
kell beépíteni. A legkisebb ajánlott
keresztmetszetet 15 mm, de ez sok esetben túl
kicsi az eltömődés veszélye miatt. Sajnos elég
nehezen megállapítható, hogy melyik a legmélyebb
rész, és hogy milyen irányba húzódik a repedés. Ez
mindig egy kockázati tényező marad. Ezért
ajánlatos két vagy több csövet beépíteni. Hosszú
repedések esetén különböző magasságba is
érdemes csövet beépíteni.
31
2.3.3 Vázág-repedések kezelése
A fa egyensúlyi állapotának megtartása érdekében sor kerülhet a

hosszirányban repedt, hasadt ágak kezelésére.
Amennyiben a repedés még zárt, vagy csak kismértékben nyílt meg,

menetes szárral rögzíthetjük. A munkálatok során először az ágat kell a
koronához rögzíteni statikus vagy dinamikus technológiával. Az ág
rögzítése után a törzsrepedések rögzítésekor leírt módon kezeljük, majd
stabilizáljuk a vázágat.
32
2.4 Odúkezelés
Az odúk nagy kiterjedésű gesztkorhadások, általában nagyobb

üregekkel, amelyek majdnem mindig pontos statikai vizsgálatot
igényelnek. Az odvasodások kezelésének lényege, hogy a fertőzés
továbbterjedését megakadályozza.
Az odúkezelés általános szabályai:

 a fertőzött részeket eltávolítjuk,
 a sebfelületeket lekezeljük,
 az odút szárazon tartjuk,
 nem engedjük az odúba folyni a nedvességet,
 a bekerült nedvességet folyamatosan elvezetjük.
Az odvakat tervszerűen feltárjuk. A feltárás során a lehető

legkevesebb roncsolást szabad végezni! Az odvakat kitisztítjuk. A tisztítást
az élő részekhez közeledve egyre kíméletesebb eszközzel kell végezni! A
csontkemény védekezési zónát nem szabad megsérteni! A kitisztított odú
felületét sebkezelő anyaggal kezelni kell! A kezelést kétévente meg kell
ismételni! Az odút nem szabad semmilyen anyaggal kitömni, plombálni!
2.4.1 Nyílt odúk kezelése
A nyílt odúk legtöbbször sérülés miatt keletkeznek, az odú nyílása

az egykori sérülés helye.
A nyílt odúk kezelésének menete:

 Odú feltárása
 Odú tisztítása
 Odú felszínének kezelése
 Odú víztelenítése
 Odú lezárása
33
2.4.1.1 Az odú feltárása
A nyílt odúk feltárásának első lépése az odú mélységének és a

bekorhadás mértékének megállapítása.
Ez történhet:
 Eszköz nélkül – általában belátható helyen található,
kisméretű odúknál: belenézünk, esetleg belenyúlunk.
 Eszközzel – nem belátható, nagyméretű odúknál. Az eszköz
lehet egy egyszerű pálca, drót, szerszámnyél, de lehetnek
favizsgálatban használt műszerek – rezisztográf, akusztikus
tomográf, vagy akár ipari endoszkóp is.
Az odú mélységét legegyszerűbben egy mérőpálca bedugásával

állapíthatjuk meg, ezzel egyúttal azt is ellenőrizhetjük, hogy az üreg száraz
vagy nedves.
Odú kibontása:
 A lehető legkisebb mértékben
 A védekezési zóna megkímélésével
Jól kalluszosodott, kis nyílású odvak esetében mérlegelni kell, hogy

az odú feltárásával nem okozunk-e nagyobb sérülést és ezzel a fatest
aránytalan meggyengülését. Ha úgy döntünk, hogy az odút feltárjuk, akkor
ahhoz, hogy megfelelő kalluszképződést érjünk el, a seb formáját közelítsük
egy, a nedváramlás útjában fekvő oválishoz, (fordított csepp alakhoz)
anélkül, hogy a sebfelületet aránytalanul megnövelnénk.
34
A kibontás kisméretű odúk esetében kézi szerszámokkal,
nagymértékű odúk esetében speciális famaró géppel is történhet.
2.4.1.2 Az odú kitisztása
A kibontás után az odú felszínét ki kell tisztítani, a falát és az alját

törmelékektől mentessé kell tenni.
A munkák során törekednünk kell a védekezési zónák megkímélésére,

a csontkemény védekezési falat nem szabad
áttörni!
A kibontás során az esetleges belső

gyökereket alapvetően meg kell tartani, és ez
vonatkozik a törzs belsejében lévő vékony
felszívó gyökerekből álló tőzegszerű anyagra
is. Belső gyökerek jelentős szerepet játszanak
a fa tápanyagellátásában, de statikailag kicsi a
jelentőségük.
35
2.4.1.3 Az odú felszínének kezelése
A kitisztítás után az odú falát kezelni kell! A kezelésre megfelelő anyag

a metszésnél is alkalmazott fasebkezelő anyag. Régebben az odúk belsejét
gyúlékony anyaggal kitöltötték, vagy a falát belocsolták, majd
meggyújtották. A lángokat nagy töménységű gombaölőszeres vízzel
oltották el. A módszer előnye, hogy a fakárosító rovarokat elpusztítja, a
későbbi megtelepedésüket az elszenesedett réteg meggátolja, de nagy
hátránya, hogy a tűz a vékony védekezési zónán is áthatol, a gombaölőszer
elbomlása után újabb korhadás kapuk nyílnak a sérült, élő szövetek
irányába.
2.4.1.4 Az odú víztelenítése
Odú víztelenítésének menete:

 Szellőzőjárat készítése
 Odú alján vízelvezető nyílás készítése
 Odú aljára vízelvezető cső, vagy drénréteg beépítése.
36
Ha az odú felfelé nyitott, le kell zárni a
belé folyó csapadék elől. Az odú nyílását
többféleképpen lehet lezárni, azonban minden
esetben gondoskodni kell a szellőzésről.
2.4.1.5 Az odú zárása
Ideális esetben odúkat és a mélyedéseket nyitva kell hagyni, mert

rendszeres tisztítást igényelnek, ezért tulajdonképpen egyáltalán nem
kellene lezárásokat alkalmazni, de a közterületi fák esetében ez sajnos a
legtöbb esetben nem megoldható. A balesetveszély elhárítása, az odúkba
dobált szemét felhalmozódása, a rongálás, a fák odújának felgyújtásának
megakadályozása miatt (legalább a földről elérhető magasságokban) az
odúkat teljesen, vagy részlegesen zárnunk kell.
Mivel a közlekedésbiztonság fenntartása miatt szükség van a

földfelszín felett és alatt is az üregek kitöltésére is, akkor is biztosítani kell
az állandó víztelenítést és a levegőzést. Nincs olyan tömítőanyag, amely ezt
hosszabb időn át teljesíteni tudja. Az odúkat régebben különböző
anyagokkal plombálták, használtak építőanyagokat – betont, téglafalat,
perlites cementet, – keményfa tömböket, műanyag darabokat, PUR-habot.
Ma már nem használunk, mert a tömedék:
 A fa statikáját megváltoztatja,
 Az odút nem engedi kiszáradni,
 A seb felületét nedvesen tartja,
 Az odú utókezelését megakadályozza,
 A fa kivágását nehezíti.
 A fa életét veszélyezteti, megrövidíti!
37
Az üregek különböző habokkal való kitöltése esetén is a fent

leírtakhoz hasonló problémákkal kell számolni. Az alkalmazott poliuretán
alapú habok nem UV stabilak, a rovarok és a madarak könnyen kikezdik,
kibontják.
Gyakori az a kívánság, hogy a már meglévő üregeket zárjuk le. Azt

hisszük, hogy ennek a kívánságnak a ki nem mondott oka az, hogy az
üregeket zavaró látványnak találják.
Más, de ugyanennyire téves érvek még:

 védelem a kis állatoktól és más állati kártevőktől
 védelem a szennyeződéstől
 védelem a hőség, hideg, víz, tűz ellen
 védelem a játszó gyerekektől és a szándékos rombolástól
Teljes mértékben használhatatlan minden, levegőt át nem eresztő

lezárás, a beton, a kő vagy műanyag. Ezek elősegítik a gombás
tevékenységet a fa belsejében, és minden további ellenőrzést
megakadályoznak.
A dróttal való lezárás még elfogadható,

de hosszú távon nagy problémát jelent a fa
számára, mégpedig akkor, ha a hegesedés a
dróttal elkezd összeérni, vagy ha az üregben
utólagos munkák válnak szükségessé. A
drótszövetnek stabilnak és sűrűnek kell lennie,
legalább 1,5 mm-es drótátmérővel. Ma már a
drótszövetet egyre inkább kiszorítja a
különböző anyagú és méretű műanyagszövet,
melynek nagy előnye, hogy nem korrodálódik,
ezáltal a fa anyagát sem irritálja oly mértékben,
mint a fémből készült szövet. Hátránya, hogy nem annyira tartós.
A talajszint alatti drénréteg kialakítására jelenleg a legmegfelelőbb

anyag a szemcsés zeolit vagy a mosott kavics.
Egyes, még vitatott technológiák esetében a kibontás után az odú

falára szorosan illeszkedő, merev „kalluszvezető lemez” beépítését
alkalmazzák. Az odú zárása ebben az esetben valamivel valóban gyorsabb,
38
azonban a későbbi ellenőrzést a zárólemez lehetetlenné teszi. A fa statikai
biztonságára az odú fajáról visszahajló „kosszarv” alakú kalluszosodás
kifejezetten előnyös, ennek kialakulásának megakadályozásával a
törésveszély növekszik. A technológia csak csőfalpótlás alkalmazásával
együttesen nyújt kellő biztonságot.
Jelenleg a legjobb megoldás, hogy ahol lehet, a fedett nyílásokat

szabadon hagyni, azokat az nyílásokat, ahol a nedvesség bejuthat, a
szellőzés biztosításával lefedni.
39
2.4.2 Zárt odúk kezelése
Alapvetően a jól záródó odúkat nem nyitjuk meg, mert a zárt csőfal
megnyitásával a fa statikai szilárdságát gyengítjük. Azonban, ha az odú
nagy kiterjedésű és vízzel telített, a kitisztításához és a pangó víz
kivezetéséhez elkerülhetetlen a megnyitás.
A nyiladék a kitisztításhoz szükséges legkisebb méretű legyen. Alakja

az odú feltárása című fejezetben már említett, a nedvkeringést legkisebb
mértékben gátoló fordított csepp alakú legyen.
A zárt odú kezelése során le kell zárni a víz befolyás helyeket,

biztosítani kell a szellőzést és az esetlegesen bejutó víz kivezetését is meg
kell oldani.
40
2.5 Csőfal pótlás
A fa statikai állapota szempontjából a legkritikusabb a nyílt odúk

megléte és azok mérete. Fizikából ismert, hogy az egyenletes falú cső
statikailag stabil, míg az egyenetlen, esetleg nyitott falú cső törésének
esélye a vastagsági hányados változásával fordítottan arányos. A német
VTA favizsgálati rendszer a törzs hetven százalékot meghaladó (más
vizsgálati eljárások esetében az arányszám eltérő lehet), középpontos
elhelyezkedésű korhadása esetén tartja veszélyesnek a fát. Ez, a még
biztonságosnak tartott korhadási arányszám azonban jelentősen
visszaesik, ha a korhadás elhelyezkedése nem középpontos és akár ötven
százalék alá is csökkenhet jelentős felszínre
hatolás esetében.
A csőfal pótlásával célunk a fa

statikájának megerősítése, lényege, hogy a
falakat átkötő, keresztirányú merevítéssel
megakadályozzuk az odú két falának
egymáshoz viszonyított elmozdulását.
A csőfal pótlásához a már említett

menetes szárakat használjuk a sérüléssel járó
biztosítások fejezetben leírtakhoz hasonlóan. A
csőfal elmozdulásának megakadályozásának
érdekében a törzs külső és az odú belső falát is mereven kell rögzíteni.
Ennek kivitelezéséhez száranként kétszer két alátétet és menetes anyát
használunk.
41
A menetes szár átmérőjének méretezéséhez segítséget ad a már

említett fejezetben található táblázat.
A menetes szár beépítésének szabályai:

 Csak egészséges szövetbe építhető csőfalpótlás!
 Olyan régi odúfalakba, ahol az odú szélének kalluszosodása
következtében kialakult visszahajlás („kosszarvasodás”)
nagymértékű, körültekintően kell eljárni, mert ezen
szövetek megsértésével újabb korhadást okozhatunk.
 Az odúfalba épített szár mélységének vonala a törzs falának
képzeletbeli vonalától a szár vastagságának legalább
ötszörösének kell lennie.
 Több szár beépítésének esetén a törzs hosszirányú

repedésének lehetőségét is el kell kerülni, ezért a
merevítéseket nem szabad egy függőleges vonalba
telepíteni, hanem váltakozva szöget bezáróan, vagy
párhuzamosan eltolva ajánlott elhelyezni.
42
 A menetes szár furatát, az alátétek alatti
területet, és az alátét melletti szöveteket
is fasebkezelő anyaggal kell kezelni.
 Az alátétek alatti területen a háncsot le
kell bontani, élő, nem fásodott szövetre
építeni nem szabad!
 A csavaranyának fel kell feküdnie a
húzási irányban a felületre, ez elérhető a
szíjács befaragásával, vagy speciális,
szöget bezáró alátétek alkalmazásával.
 A merevítő szárak egymástól való
párhuzamos távolsága a törzs
átmérőjének legalább a harmada, az alján
és tetején az odú szélétől mérve a
merevítési távolságok fele.
A csőfalpótlás után a fa statikai állapota megváltozik, ezért

ellenőrzést igényel!
43
2.6 Károsodott szövetek pótlása
Egyik alapszabály kimondja: totálkárról beszélünk, ha a törzs 50%-

ának kambiuma megsérül. Ez alól vannak kivételek: jó élőhelyen lévő,
életerős fák az optimális, átfogó faápolásnál az ilyen károkat túlélik. Ilyen
esetekben elvégezhetjük támogatásképpen a sebfelület áthidalását. Két
technika vált ismeretessé:
1. Áthidalás a fa saját hajtásaival. Lehetőleg tavasszal alkalmazzuk, a

fa saját, 2-3 cm átmérőjű ágdarabjait (hajtásait) használjuk, úgy,
mint a faiskolai szaporításnál. A hajtások 5-10 cm-rel hosszabbak
legyenek a sebfelületnél. Mindkét végét ellátjuk és befűzzük a
kambiumba. Rugalmas szalagokkal vagy szögekkel rögzítjük. Több
hajtást használunk, egymás mellett kb. 10cm-re.
2. Mélyen elhelyezkedő, a törzs aljához közeli sebeknél az áthidalás

történhet dajkafával. A dajkafát előzőleg a fa közvetlen közelébe
ültetjük és felnövekedése után a seb magasságának megfelelően
visszametsszük, és a törzsbe, a fent leírtak szerint beoltjuk. Ehhez
gyökérsarjakat vagy vízhaj-tásokat is használhatunk.
44
Mindkét kezelési forma gondos elő- és utókezelést igényel. Az
utókezelés legalább két évig szükséges és tartalmaznia kell a kiszáradástól
való védelmet, az oltási helyek kontrollját, stb.
45
2.7 Gyökérkezelések
Gyökérkezelésekre azért van szükség, mert a gyökérnek nagyon

jelentős szerepe van a fa életében. Fa egészségének alapvető feltétele a
teljes lehetőleg érintetlen gyökérzet. Gyökérzet kezelésének célja, hogy a
gyökérzet megújhodását elősegítsük, és az okozott kárt a minimálisra
csökkentsük. Fa tűréshatára a károkozókkal szemben változó. A gyökérzet
egyrészt nagyon érzékeny, másrészt nagyon erőteljes. Ezeket az
ellentéteket a fa fajtája és az élőhelyi adottságok is fokozhatják.
Nehéz megítélni, hogy a fának milyen kezelésekre van szüksége,

mivel a földalatti károk nem láthatók. Ha a gyökérkárok már a föld fölötti
tüneteken is egyértelműek, akkor általában a segítség elkésett, a betegség
már nem gyógyítható. Ezért azonnal cselekedni kell, mihelyt a károsodás
keletkezett, illetve mikor azt észrevettük.
A kezeléseket két csoportra osztjuk:

1. azok a kezelések, amelyeket a károsodás orvoslására
hajtunk végre. Sajnos a gyakorlatban ez a gyakoribb eset.
2. megelőző kezelések, amelyeket azért végzünk, hogy a
károkat elkerüljük, illetve a nagyobb károk kialakulását
csökkentsük. Ez a gyakorlatban sajnos nem kötelező.
2.7.1 Gyökérmetszés, gyökérsebek kezelése
A károsodott területet a legnagyobb gonddal és körültekintéssel,

kézzel kell szabaddá tenni és a munkagödröt még egy ellenőrző területtel is
bővíteni kell. Az ellenőrző területet méretezzük olyan nagyra, hogy a
károsodott részeket maradéktalanul kezelni tudjuk. Nem maradhat
semmilyen vágás vagy szakadás, kezeletlenül, és földdel takarva. Alapvető
szempont, hogy annyira kevés gyökeret távolítsunk el, amennyi csak
lehetséges.
A finom és durva gyökereket kicsit ferdén lefelé vágjuk el. Az erős

gyökereken a gyökér tengelyére merőleges metszlapot alakítsunk ki. A
finom és gyenge gyökerek jó megújuló képességgel rendelkeznek, a durva
és erős gyökerek ellenben nem. A gyökér vége minden esetben elszárad és
korhad, és az új gyökerek képződése csak nehezen vagy egyáltalán nem
46
indul meg. A 2 cm-nél nagyobb átmérőjű, vágott gyökeret növekedést
serkentő anyagokkal kezeljünk.
Azokat a sérüléseket, amelyek a gyökérfát is érintik, úgy kezeljük,

mint a szíjácskorhadást. A gyökérfa sejtszerkezete nem azonos a törzs és az
ágak sejtszerkezetével, mivel a sérült gyökerekre nem kell annyira
odafigyelni, ajánlatos a súlyosan sérült gyökereket is megtartani, mert még
sokáig táplálják a fát.
A gyökérmetszésre a következő esetekben kerül rá sor:
 Élettani okokból, ha a korona és a gyökér között nincs

egyensúly, például a korona erős visszametszése után, vagy
a fa átültetéshez való előkészítésénél
 Gyógyászati okokból, ha a gyökér egy része elhalt, vagy
károsító gombák, esetleg más betegség támadta meg.
 Építészeti okokból, ha például épületek, utcák vagy
vezetékek a gyökérzetbe érnek és ezért feltétlenül
szükséges a visszavágás
 Ha az a célunk, hogy a fa (korona) növekedését
csökkentsük. („bonsai-effektus”)
Ha a gyökérzetett építkezés miatt kell elvágni, akkor előzőleg pontosan

meg kell határozni az épület helyét, kiterjedését. A fa megtartása
szempontjából 10 cm-nek is nagy jelentősége lehet. A még elfogadható
mértékű visszametszés pontos megállapításához szakemberre van szükség.
47
A gyökerek szabaddá tétele esetén azonnal el kell végezni a kezelést. Meg

kell védeni a gyökereket a szél, fagy, és nap okozta kiszáradástól. A legjobb,
ha azonnal visszatöltjük a földet a gyökerekre. Ha ez nem lehetséges, akkor
takarjuk le a gyökereket például nádfonattal, jutaszövettel, geotextiliával,
szigetelő paplannal, vagy más egyéb anyaggal. A gyökereket lehetőleg
tartsuk mindig nedvesen.
A gyakorlatban a következő munkamódszerek váltak be:
 A keskeny árkokat teljesen lefedjük

 A rézsűn levő gyökereket (a gödör falát) a fent említett
anyagokkal letakarjuk és facövekekkel vagy drót-szegekkel
biztosítjuk
 A „magányos” gyökereket közvetlenül körbetekerjük,
például jutaszövettel, kókuszrosttal.
 Azok a gyökerek, amelyek fölé később építkeznek, vagy

amelyeket beépítenek, elég szabad helyet kell, hogy kapjanak,
hogy vastagodhassanak. Bevált a több réteg izolitba való
begöngyölés.
48
2.8 Gyökérfüggöny
Ha az építkezés a fa csurgóterületére is benyúlik, akkor

gyökérfüggöny beépítésével csökkenthetjük az elkerülhetetlen károkat. Ezt
időben ki kell alakítani, lehetőleg az építkezés megkezdése előtti vegetációs
periódusban. Véleményünk szerint nem volna szabad engedélyeztetni az
építési gödrök ásását gyökérfüggöny nélkül. Ez vonatkozik a csövek és
vezetékek fektetésére is. A gyökérfüggöny alkalmazása hátrányos lehet,
akkor, ha a fa túl közel van az építendő létesítménytől, mert ehhez kétszer
akkora térre van szükség. A gyökereket tehát 30-50 cm-rel jobban meg kell
rövidíteni, ami igen hátrányos a fa számára.
Azoknál az építési árkoknál, gödröknél, amelyek hosszabb ideig

nyitva maradnak, legalább lefedéssel óvni kell a gyökereket a kiszáradástól
és a fagytól. A gyökérfüggönyt rendszerint az építkezés megkezdése előtt
egy vegetációs periódussal el kell készíteni. Sem a fa, sem a gödör
szempontjából nem tölt be statikai szerepet. A kiemelést kézi munkával
kell elvégezni. A gyökérfüggöny vastagsága legalább 25 cm legyen,
mélysége pedig fogja át a gyökérrel átszőtt területet, de legfeljebb az építési
gödör aljáig érjen. Az építési gödör felőli oldalán egy szilárdan álló,
elrothadó, légáteresztő zsaluzatot, kell készíteni, például cövekekből,
dróthálóból és szövetből. Az építkezés megkezdéséig, és az építési
munkálatok alatt a függönyt állandóan nedvesen kell tartani.
49
Gyakorlati kivitelezés:
 A gödör, amelyet kézi munkával kell kiásni, a szükséges

mélységtől és a talaj adottságaitól függően 40-50 cm széles
legyen. Erre a szélességre szükség van ahhoz, hogy a
gödörben a gyökereket tisztán tudjuk vágni, az előző
fejezetben leírtak szerint.
 A gödör külső falán facövekeket állítunk, egymástól
legfeljebb 1 m távolságra. Ezekre erősítjük fel a függönyt. A
karók körülbelül 20 cm-re álljanak ki a földből, hogy
jelezzék a függöny helyét, és adott esetben a fához
rögzíthetők.
 Közvetlenül a gödör feltöltése előtt a lekezelt gyökereket
növekedést elősegítő szerrel benedvesítjük.
 A gödröt az élőhelyi viszonyokhoz illeszkedő földdel töltjük
fel. A talajt csak kissé tömörítjük, és alaposan meglocsoljuk.
 A gödör feletti terület szabadon hagyjuk.
 Trágya hozzákeverése csak nagyon kis mértékben
szükséges, olyan szerves trágyákat keverjünk a
visszatöltendő talajhoz, amelyeknek hosszú a lebomlási
idejük, és ezeket is csak a felső 40 cm-hez adjuk.
A függöny az építkezés befejezése után is a talajban marad, de az

építési gödör felől olyan talajkeverékkel kell megtölteni, amelyik a
gyökereket arra készteti, hogy ezt a területet is átszőjék.
2.9 A gyökér lezárása
Egyre gyakoribb probléma, hogy a fák gyökerei megemelik a járdát,

sport-pályákat, teraszokat. Ilyen esetekben számításba kell venni mind a
közlekedés biztosítását, mind a fa védelmét. Az ilyen gondok megelőzhetők
úgy, hogy a gyökerek kiterjedésének fizikai akadályokkal útját álljuk. A
gyökerek oldalirányú kiterjedésének mechanikai akadálya minden
függőlegesen beépített anyag, amelyet a gyökerek nem tudnak átszőni.
Gyakori a „gyökérbiztos” anyag (vastag tófólia, dörkenlemez, speciális, erre
kifejlesztett műanyaglemez) beépítse, a fent említett gyökérfüggönyhöz
hasonló módszerrel.
50
Ezzel még nem oldottuk meg a gyökerek minden problémáját.
Azoknak a faállományoknak, amelyek utak közvetlen közelében találhatók,
szükségük van az ezek alatti területekre. Ilyen helyzetekben a tervezőknek
ügyelniük kell arra, hogy a gyökerek számára a mélyebben fekvő
területeket megnyissák, sőt különösen kívánatossá tegyék. Ez teljes
mértékben lehetséges tudatos táptalajbeépítéssel.
Az ilyen gyökérzár akkor is beválik, ha a gyűrűs tuskógomba

terjedését akarjuk megakadályozni a talajban.
51
2.10 Fasebészeti munkák utókezelése
A fa nem tud meggyógyulni, az őt ért károsodások örökre

megmaradnak. A szövetek újraképződésével alaki és szervi változások
lépnek fel, többek között a kalluszképződés, amely a régi sérült felületeket
eltakarja és lezárja. Utókezelés arra korlátozódjon, hogy a hegesedést
esetleg módosítsuk, vagy elősegítsük. A nyílt sebek utólagos kezelése nem
hoz eredményt, a seblezáró anyagokkal való utólagos javítás sem célszerű.
Megújító hajtásokat, amelyek a kalluszból képződnek, lehetőleg meg kell
tartani, mert ezek a kalluszképződést segítik. Minden utókezelés egyúttal
egy ellenőrzés is, tehát ellenőrizzük az elvégzett munkát és az azóta történt
változásokat a fa élettana és állékonysága szempontjából.
52
3 MEGELŐZŐ FAÁPOLÁS
Idős fák esetében az intézkedések a törésbiztonságot, és csak

ritkábban a dőlés-biztonságot célozzák. Az intézkedések legyenek tartósak.
Ezek a fa egész élete során befolyásolják a közlekedés biztonságát. Az
előzőekben már leírtuk a fa bonyolult statikai felépítését, és a különböző
tüneteket, amelyek a fa hibás fejlődésére illetve meggyengült statikájára
utalnak. A fa gazdái, a rájuk nehezedő felelősség súlya miatt, érthető módon
150 %-os biztonságú fát akarnak. Ezt a túlzott biztonságot azonban
lehetetlen elérni, hiszen folyamatosan változó körülményeknek kitett
élőlényekről beszélünk. El kell fogadnunk, hogy olyan fákkal kell együtt
élnünk, amelyek nem 100 %-ig biztonságosak. Ez semmiképpen nem menti
fel a fák tulajdonosait a közlekedés biztosításának kötelezettsége alól.
Amennyiben az évente kétszer sorra kerülő ellenőrzésnél olyan tünetekre
bukkannak, amelyek statikai gyengülésre utalnak, akkor meg kell tenni a
szükséges lépéseket.
Két különböző módot választhatunk a statika javítására:
1. A metszés, a korona ritkítása vagy kurtítása a szélterhelés
csökkentése érdekében.
2. Technikai segédeszközök beépítése
Statikai okokból történő beavatkozás akár metszés, akár technikai

intézkedés, alapvetően megváltoztatja a fa meglévő helyzetét. A hatásokat
nem csak kedvezően értékelhetjük. A statikailag új helyzetet éppúgy
értékelnünk kell, mint az eközben okozott sérüléseket.
A következő vezérlő elv a helyes:

 A fának minél kevesebb sérülést okozni, csak annyi
technikai segédeszközt beépíteni, amennyi feltétlenül
szükséges.
 Minden beépített statikai eszköz közvetlen hatással van a
helyén, és közvetett hatással az egész fára.
 Közvetlenül: megsérti a szövetet vágás, fúrás,
dörzsölés, összeszorítás által
 Közvetetten: a fa vagy a korona részei mozgásukban
korlátozást szenvednek, és a rájuk ható erők más
területen fejtik ki hatásukat. Ezáltal más fatömeg és
struktúra épül fel
53
4 STATIKAI MEGERŐSÍTÉSEK
(TÖRÉS ÉS DŐLÉS BIZTONSÁG NÖVELÉSE)
Idős, sérült, meggyengült, vagy értékes fák esetében a környezet

biztonságának megtartása, és/vagy a fa életének meghosszabbítása
érdekében szükség lehet a megfelelő statikai állapot eléréshez a faápoló
beavatkozására. A statikai célú beavatkozások a törés, esetenként a dőlés
biztonságot növelik.
Fontos azonban megemlíteni, hogy a fák esetében 100 %-os
biztonság nem létezik. A fák folyamatosan változó, növekvő, fejlődő, végül
pusztuló élőlények, amik állandóan változó körülmények között élik
életüket. Folyamatosan ki vannak téve az időjárás hatásának, kórokozók és
az ember káros tevékenységeinek.
Bár az evolúció során a fák alkalmazkodtak az őket érő külső
hatásokhoz és egyensúlyba kerültek a környezetükkel, a városi fák esetén
ez sajnos már nem mondható el. Városi környezetben nem tekinthetünk
úgy rájuk, mint egy mérnök által pontosan megtervezett, minden pontján
számítható szerkezetre.
A statikai állapot javítását célzó intézkedéseket és hatásokat nem csak

kedvezően értékelhetjük. A statikailag új helyzetet éppúgy értékelnünk
kell, mint az eközben okozott sérüléseket.
Statikai okokból történő beavatkozás akár metszés, akár technikai

intézkedés, alapvetően megváltoztatja a fa meglévő helyzetét, a beépített
eszközök beépülnek a fa statikájába, azok nem változnak, nem növekednek
a fával, nem újulnak meg. Hosszú évtizedekre, legtöbb esetben élete végéig
hatással lesznek a fára. Ezért is fontos a jegyzet elején olvasható idézet:
„Mindörökre felelős vagy azért, amit egyszer megszelídítettél.” Hiszen
ezeket a fákat, amennyiben biztonságosan meg akarjuk tartani, már nem
hagyhatjuk magukra.
Két különböző módot, valamint ezek kombinációját választhatjuk a statika

javítására:
 A metszés, a korona ritkítása vagy kurtítása a szél és
súlyterhelés csökkentése érdekében.
 Technikai segédeszközök beépítése
 A metszés és eszközök együttes alkalmazása
54
Statikai beavatkozásoknál a következő vezérelv a helyes:
 A fának minél kevesebb sérülést okozni, csak annyi
technikai segédeszközt beépíteni, amennyi feltétlenül
szükséges.
 Minden beépített statikai eszköz közvetlen hatással van a
helyén, és közvetett hatással az egész fára.
 Közvetlenül: megsérti a szövetet vágás, fúrás, dörzsölés,
összeszorítás által
 Közvetetten: a fa vagy a korona részei mozgásukban
korlátozást szenvednek, és a rájuk ható erők más területen
fejtik ki hatásukat. Ezáltal más fatömeg és struktúra épül
fel
55
4.1 Statikai megerősítés alapjai

4.1.1 A több nem biztos, hogy jobb
Metszés, korona ritkítás, vagy kurtítás esetén nem mindegy, hogy a fa

mekkora részét távolítjuk el. Figyelemmel kell lenni a metszési alapelvek
betartására és folyamatosan mérlegelnünk kell a fa statikai állapotát.
Későbbiekben kitérünk a gyengülés helyének meghatározására, de
elöljáróban annyit, hogy látnunk kell melyek a fa leggyengébb pontjai, mely
részeket kell eltávolítanunk és mennyit. Minél nagyobb a metszés mértéke,
annál nagyobb sérülést okozunk a fának és annál erőssebben próbálja majd
a fa pótolni az elvesztett részeit. Ép, vagy épnek mondható gyökérzet
esetén 30%-nál nagyobb korona csökkentést követően gyökér elhalás és
olyan hosszú távú folyamatok indulnak meg, amik akár több évtizedre
előre, vagy végleg meghatározhatják a fa későbbi életét. Vannak helyzetek
amikor szükség lehet ekkora, vagy ennél nagyobb beavatkozásra is, de a
fent említett okok miatt igen körültekintően kell eljárnunk.
Eszközök beépítése esetén, bár néha érdemes egyes rendszereket
túlméretezni, a túl sok beépített eszköz egyrészről szükségtelen és
költséges, másrészt túl sok sérülést okozhat és a fa statikájába épülve olyan
módon változtathatja meg azt, hogy akár károkat is okozhat. Például egy
nem megfelelően kiépített korona rögzítés olyan korona részekben
tehetnek kárt, amik előtte nem voltak veszélyben.
4.1.2 Beépülés
Az eszközök beépítése esetén számolnunk kell azzal, hogy az beépül a

fa statikájába. Alap helyzetben a fa tökéletesen tudja, hogy hol kell
megerősíteni az ágait, vagy törzsét. Ha megfigyeljük a körülöttünk lévő
fákat jól látható, hogy alkalmazkodnak a környezetükhöz. Alkalmazkodnak
a talaj, szél és a környezet adta körülményekhez.
Amennyiben mesterségesen építünk be alátámasztást, vagy korona
rögzítést, azt a fa érzékelni fogja. Az általunk megerősített részekre a fa már
nem fog erősíteni, hiszen úgy érzékeli, hogy az rendben van ezért ezeket a
megerősítéseket később már nem távolíthatjuk el, mert a megerősített
részek nagyon hamar károsodhatnak. Elhasználódásuk esetén azokat
cserélni kell
56
4.1.3 Az erők átrendeződnek, máshol hatnak
Minden fa egyensúlyoz a koronájával. Szél esetén a korona mozgása

csillapítja a koronaalapra, törzsre és a gyökerekre ható terheléseket.
Korona rögzítés esetén a korona egyes részeit érő terheléseket
szétoszlatjuk, vagy a korona más részeire tereljük. A fa statikáját igen
komolyan át lehet rendezni és addig nem tapasztalt erőket kelthetünk arra
nem alkalmas részeken.
Egy túlzottan kimerevített fa esetén átrendezzük, vagy lecsökkentjük
a fa saját csillapítását is, mely igy a koronaalapra, törzsre, vagy a
gyökérzetre is hatással lehet.
4.1.4 Megsérti a fát: fúrás, szorítás, dörzsölés
Egyes megerősítésre szolgáló rendszerek, főleg a régebbi drótköteles

megerősítések, vaspántok, sok mechanikai sérülést és helyzettől függően,
gondozás nélkül, hosszú távon több kárt okoznak, mint amennyit a
beépítésükkel nyerhetünk. Ezeknek a rendszereknek bizonyos
helyzetekben a mai napig meg van a helyük a faápolásban, de amennyire
csak lehetséges alkalmazzunk modern sérülés mentesen beépíthető
anyagokat.
57
5 STATIKAI MEGERŐSÍTÉS LÉPÉSEI
5.1 A gyengülés helyének és fajtájának meghatározása
A gyengülés helyének a meghatározása a legtöbb esetben igen

egyszerű, hiszen a fa külső szerkezeti elváltozási, jól láthatók. Belső
szerkezeti elváltozások esetén műszeres vizsgálattal lehet kimutatni a
gyengült részeket. Sérülés, gyengülés esetén a terhelés „nem” változik,
azonban csökken a terhelésekkel szembeni ellenállás.
 Gyökér (gyökér sérülés, gyökér metszés, kimozdulás, átültetés)

 Törzs (korhadás, nyitott-, zárt odú, nyitott falú cső, repedés,
mechanikai sérülés)
 Koronaalap (villás elágazás, vízzsák, odvasodás, korona késői
megemelése, oltás, visszavágás miatti korhadás)
 Vázág (korhadás, odvasodás, vályús koradás, repedés)
5.2 A gyengült részt terhelő erők nagyságának

meghatározása
Ez talán az egyik legnehezebb feladat, hiszen igen sok paramétert kell

számításban venni. Mértanilag szabálytalan testről van szó, melynek
folyamatosan változnak a paraméterei. Figyelembe kell vennünk a fatest
tömegét, a lomb tömegét, a dinamikus szél terhelést, a fára rakódó jég, vagy
hó tömegét.
5.2.1 Statikus számítások (fizikai méretek, erők)
Statikus számítások esetén a fa tömegére végezhetünk, végezhetnénk

számítást. Az ilyen számítások esetén a faanyag tömegét, lombtömeget, a
fatestre rakódó jég, hó tömegét lehetne számítani, de erőkarokat, forgató
nyomatékot, vektorokat is figyelembe kell vennünk.
Sajnos azonban nincs olyan számítási mód mely piaci alapon működő
képes lenne. A fatest, és a lomb vagy annak egy részének a tömegére
vonatkozóan pontos számítások elvégzéséhez olyan mennyiségű adatot
kellene felvennünk és olyan bonyolult számításokat kellene végezni. amely
sajnos nem megoldható. Jelenleg erre csak igen komoly kutatási programok
keretében van lehetőség.
58
5.2.2 Dinamikus erők számítása
A dinamikus erők
kiszámítása még bonyolultabb,
igazából a pontos számítás
majdnem lehetetlen feladat.
Képzeljünk el egy egyszerű ingát. A
meglendítését követően minden
egyes pillanata pontosan
számítható. Az inga tömege, a
gravitáció, légellenállás, stb.
figyelembe vételével minden
pontosan számolható. Képzeljük el
hogy a mozgó ingára két másik
ingát szerelünk föl. A mozgás
számítása rögtön látható hogy sokkal bonyolultabbá válik. Három inga
egymás alá helyezését követően a rendszer tökéletes káoszba fullad. Az
inga rendszer mozgása kiszámíthatatlanná válik.
Fordítsuk meg ezt az inga

rendszert. Rögtön ismerős formát
kapunk. Ehhez az összetett és
káoszba mutatót rendszerhez
hozzá adódik a szélterhelés
dinamikája is. Látható, hogy egy
adott részt terhelő pontos erő
kiszámítása jóformán lehetetlen
feladat.
59
5.2.3 Műszeres vizsgálat
Műszeres vizsgálat során a szoftvereknek megadott adatok

alapján a számítógép a rendelkezésére álló információkból
számításokat végez. Jelenleg talán ez a legjobban használható
módszer a fát terhelő erők kiszámítására. Tisztában kell lenni
azonban azzal, hogy a számításokhoz a szoftverek az általunk és a
programozók által megadott adatokat használják. Ezek részben
statisztikai alapon meghatározott adatok (pl a fa tömege) nem
számolnak a szél dinamikájával és igen sok más fontos tényezővel
sem. Ugyanakkor a számítógép sokkal gyorsabban és pontosabban
képes számolni, mint amit az emberi agy képes elvégezni, ezért bár
igen sok dologtól függ a számítás végeredménye jelenleg ez a
legjobban használható és piaci alapokon is működő számítási
módszer.
5.2.4 Becslés!?
A becslés a legtöbb esetben működő és bevált módszer,

ugyanakkor ehhez nagy tapasztalat és odafigyelés szükséges.
Tapasztalat hiányában ez igen veszélyes lehet, mind a fára, mind a
környezet biztonságra nézve.
5.2.5 Túlméretezés
A fentiekből jól látható, hogy igazán pontos számítások csak

nagyon bonyolultan vagy nem végezhetők el, ezért a tervezett
statikai megerősítést érdemes némileg túl tervezni, már csak azért
is mert a most megerősített fa növekedni fog, a beépített eszközök
pedig idővel elöregszenek, meggyengülnek, de nem szabad átesni a
ló túloldalára sem.
60
5.3 A biztosítási módszer és a felhasználni kívánt anyagok
kiválasztása
A biztosítási módszer és a szükséges anyagok

meghatározása több paramétertől is függ:
 Mit kell rögzíteni:
o teljes fa biztosítás
o a fa egy részének biztosítása ( gyökér, törzs, korona,
vázág)
 A fa, vagy a rögzítendő rész mérete
 A rögzítés oka
 Dinamikus, vagy statikus rögzítés
5.4 A biztosítások helyének meghatározása, a felhasználandó

anyagok méretezése
A biztosítások helyének meghatározása összetett folyamat. Függ

attól, hogy a teljes fát biztosítjuk kidőlés ellen, vagy korona biztosítását kell
kiépíteni. Figyelemmel kell lennünk arra is hogy az adott ponton mekkora
erők ébredhetnek, a fa ezen része elviseli-e ezt a terhelést, valamint hogy a
terhelt rész extrém körülmények között nem okozza-e a fa többi részének,
vagy a kikötési pontnak a sérülését.
A méretezésnél hagyatkozhatunk becslésre, mért adatokra, vagy műszeres
vizsgálat számított adataira, de legtöbb esetben az adott rendszer gyártója
egyértelmű utasításokat ad erre vonatkozóan.
Egyedi esetekben célszerű tapasztalt szakember tanácsát kérni, szükség
esetén statikus, tervező segítségére is szükség lehet.
5.5 Rendszeres ellenőrzés
Bármely statikai megerősítésről beszélünk is a beépített

szerelvényeket időről, időre ellenőrizni kell. A beépített anyagok egy
részének lejárati ideje van. A gyártó bizonyos időn túl nem vállal garanciát
a termékére. A fa folyamatosan növekszik változik, szükség esetén a
későbbi károsodás megelőzése érdekében a beépített eszközöket
módosítani kell.
61
6 TELJES FA BIZTOSÍTÁSA
6.1 Ültetéskor
Ültetéskor, akár szabad gyökérrel ültetünk, akár földlabdával a fák

nem rendelkeznek megfelelő stabilitással. Bár kicsi a lombkorona, mégis
előfordulhat, hogy extrém időjárás hatására, vagy leginkább emberi
tevékenység következtében megsérülnek.
Ültetést követően akár igen kis külső behatás is eltépheti az éppen
kialakultóban lévő gyökérzetet, és a faiskolai zárt állományból kikerülve
sok esetben a törzs sem képes leviselni a hirtelen rá ható terhelést.
A helyzettől és igénytől függően a csemetéket rögzíthetjük egy, két,
három, négy karóval is, úgy hogy a karók között szalaggal biztosítjuk a
törzs rögzítését.
Erre a feladatra vékony madzag, drót, stb nem használható, hiszen

azt a fiatal fa nagyon hamar körbenövi, ami később akár komoly problémák
forrása is lehet. A karók elhelyezésénél fontos szempont még, hogy
megfelelő módon kell azokat elhelyezni. A fa közvetlen közelében
hevenyészett módon levert karó a fával együtt tud kifordulni.
62
Konténeres, nagy méretű fák ültetésekor, vagy idős fák átültetésekor
célravezetőbb és stabilabb a fa kikötése.
Konténeres fák esetben
választhatjuk a földlabda
lehorgonyzását, ez azonban
több szempontból is problémás
lehet. Nehezebb elérni a
megfelelő stabilitást, a törzsnek
megfelelő erősségűnek kell
lennie. Lebomló anyagokat kell
használnunk, hiszen később a
rögzítést már nem tudjuk
eltávolítani és mivel a föld alatt
van nem tudjuk nyomon követni
a rögzítés állapotát. Mindezek
ellenére esztétikai és egyéb
okokból megfelelő csemete
állomány esetén használható
megoldás.
Sokkal stabilabb, nyomon követhető, később eltávolítható a fa
kikötése. Idős fák átültetésekor a dőlés veszél csökkentése érdekében ez a
javasolt módszer. Ebben az esetben mindenképp szükséges 3-4 irányban
megfelelő stabilitású, lehetőleg később eltávolítható kikötési pont
kialakítása. Nem megfelelő anyagok és kikötési pontok használatakor sok
munkánk kárba veszehet például felázott talaj és egy erős szél esetén, arról
nem is beszélve, hogy egy folyamatosan mozgó fa csak igen nehezen tudja
kiépíteni a megfelelő gyökérzetet.
6.2 Idős fa kikötése
Idős fák dőlésveszélynek sokféle kiváltó oka lehet, például

gyökérveszteség, szabaddá válás (kiásás, feltárás), ferde helyzet,
talajlehordás, a talaj vizesedése, gyökérnyaki korhadás, törzs odvasodása,
stb.
Dőlésveszélyes öreg fák esetében a technikai eszközök
kiválasztásánál figyelembe kell venni az egyes fa és az élőhely adottságait.
Eszközök megválasztása még attól is függ, hogy milyen irányú a
dőlésveszély. Fát a gyökerei alapvetően tartják, és nem támasztják.
63
A gyökerek húzással tartják a fát. Ebből

az következik, hogy a gyökérvesztés esetén a fa
arról az oldalról fog dőlni, ahol a legnagyobb a
gyökérkár. Ezért a hiányzó húzóerőt kell
kötelekkel pótolni. Ha ezt a helyi adottságok nem
engedik, akkor a fát az ellenkező oldalról meg
kell támasztani.
Fa lehorgonyzásához illetve kötéséhez

használt anyagok, például kötelek, szalagok a
„Koronabiztosítás” c. fejezetben mutatjuk be.
Horgonyként a talajban oszlopokat, tartó
rudakat, cölöpöket, cövekeket, karókat
használunk, ahogy azt az előzőekben
ismertettük. Ezen kívül betonalapot is lehet
készíteni.
A talajba való lehorgonyzás helyett

használhatunk meglévő kikötési pontokat, vagy
alakíthatunk ki környező objektumokon. Az így
elhelyezett biztosításoknak nagy előnye, hogy a
kötelek nem annyira szembetűnők, és a fa alatti
területet nem vesszük igénybe. Arra viszont
fokozott figyelmet kell fordítanunk, hogy a
kikötési pontok, (másik fa, épület, stb) megfelelő
teherbírással rendelkezzen. Másik fához kötés
esetén több fát is használhatunk, összetett
rendszert kiépítve. Épülethez kötés estén
azonban minden estben kérjük ki statikus, vagy
tervező tanácsát, szükség esetén
szakvéleményét, mert a fa által később az
épületben okozott kár igen jelentős is lehet.
64
6.3 Fa megtámasztása
Támasztékokat mindig akkor építünk be, ha a kötelek nem

használhatók. Ezek első-sorban a dőléstől, vagy alacsonyan lévő vázág
lehasadásától óvnak, de néha akkor is szükség van rájuk, amikor egy törés-
veszélyes fát kell biztosítani. A támaszték az egész fát, vagy a fa egy részét
támasztja alá ezért mint az összes statikai megerősítésnél körültekintően
kell eljárnunk.
Figyelembe kell vennünk a fa, vagy az alátámasztást érő statikus,

esetleg dinamikus terheléseket, bár ez utóbbi ezeknél az eszközöknél igen
ritkán jelentkezik.
Az alátámasztásokhoz többféle anyagot használhatunk. Fém, fa
esetleg beton, vagy ezek kombinációjából készült támasztékot építhetünk.
A beépített eszközök és rendszerek megválasztása a helyi adottságoktól
függ. Az is fontos szempont, hogy a biztosítás átmeneti vagy hosszú időre
szól.
Az alátámasztásoknál kialakíthatunk egyszerű oszlop, X, A alakú
támasztékokat, de szükség esetén igen összetett rendszereket is lehet
építeni. A méretezésnél figyelembe kell venni a támasztékot érő terhelést.
A becsült, vagy számított terhelés ismeretében, különösen ha összetett
rendszereket építünk célszerű tervező, vagy statikus véleményét kikérni a
fémszerkezetek, beton alapok méretezéséhez, hiszen ezek költséges
beavatkozások. Alul méretezés esetén a támaszték és a fa sérülhet,
túlméretezés esetén fölösleges költségbe verjük magunkat és órmótlan
eszközöket építünk.
65
Figyelnünk kell arra is, hogy az alátámasztás esetén a támasztóerő

az alátámasztási felületre merőleges, vagy ahhoz közeli szögben essen.
Ellenkező esetben a támasztékra olyan oldal irányú erő hathat, ami akár az
alappal együtt kifordíthatja azt.
Támaszték beépítésénél ügyelni kell arra, hogy a támaszték
lehetőleg egészséges területen csatlakozzon a fához. A csatlakozási
pontokat úgy kell kialakítani, hogy a fa megfelelően nagy felületen feküdjön
fel. A fatest sérülésének elkerülése érdekében a támasztékokat gumival,
ipari polifoam, vagy más a fatest sérülését megakadályozó anyagokkal kell
bélelni. Egy kis felületű és nem megfelelően kialakítot, nem bélelt
csatlakozási pont akár rövid távon is a fa komoly sérülését okozhatja.
Ha egy fánál fennáll annak a lehetősége, hogy a szél néha megemeli

a fát, akkor ajánlatos egy kétrészes, úgynevezett teleszkópos támaszték
készítése. Ennek a felső része egy szélesebb átmérőjű cső, amelyet
maximum 1 m átfedéssel az alsó csőbe tolunk. Így a fa szükség szerint
mozoghat felfelé, anélkül, hogy igénybe venné a támasztékot. A beépített
ütköző megakadályozza a kemény ütközéseket.
Az építkezési gödör szélén álló fákat különösen nehéz biztosítani.

Először is fennáll a veszélye annak, hogy súlyuknál fogva és a talaj
kimosódása miatt belecsúsznak a gödörbe, másodszor a tartóköteleknek a
gödörben vagy a fölött kell futniuk, amit az építkezés nem enged. A gödör
ellenkező oldalán lévő kötelek keveset segítenek, inkább veszélyesek.
Ezekben az esetekben a fákat támasztékokkal kell biztosítani.
66
6.4 Függesztés
A teljes fa, vagy a fa egy részének biztosítására lehet megoldás a

függesztés. Egy oszlop, vagy függesztő szerkezet felépítése, legyártása és
beépítése nagyon költséges és leginkább csak értékes fák és természeti
műemlékek esetében
alkalmazandó. Leginkább fém,
esetleg fa szerkezeteket lehet
megfelelő módon kialakítani,
amiket beton alapra kell
helyezni. Az ilyen rendszerek
kialakítása lehet viszonylag
egyszerű, egy oszlopból álló, de
igen bonyolult állványokat is
lehet készíteni.
Mivel ezek a szerkezetek
igen költségesek, esetenként
nagy terhelésnek vannak kitéve,
megépítésük és kivitelezésük
komoly tervezést és előkészítést
igényel.
67
7 A KORONA BIZTOSÍTÁSA
7.1 A törésbiztonság növelése
A törés veszélye állandóan fennáll, még egy teljesen egészséges

fánál is. Statikai segítséget csak akkor szabad beépíteni, ha olyan
veszélyeket ismerünk fel, amelyek megkövetelik a fa statikájának azonnali
támogatását.
Két legfontosabb megerősítés:
 Közvetlenül a károsodott helyen, a valószínűsíthető törési
helyen: menetes szár beépítése a statikai megerősítés
érdekében
 A kár helyén kívül vagy afölött, a meghosszabbított
emelőkaron (ág vagy törzs): a korona biztosítása
Különleges figyelmet kíván az esetleges és szükséges metszés

mértékének mérlegelése. Mérlegelni kell az okozott sérüléseket és a fa
várható válaszait. Elérhetjük a célt a korona metszésével, vagy
koronabiztosítás kiépítésével, vagy ezek együttes alkalmazásával.
Koronabiztosításnál figyelembe kell venni:

 Egy ágat biztosítunk
 Több ágat biztosítunk
 Biztosítást végzünk a szomszéd fa segítségével
Koronabiztosítási rendszerek csoportosítása a fa sérülése alapján:

 Sérülést okozó koronabiztosítási rendszer
Régi iskola: Acélsodrony szerelvények
 Roncsolás-mentes koronabiztosítási rendszer
Modern anyagok:
 Cobra
 Tree save
 Gefa
 Boa
 (hagyományos rakomány rögzítő hevederek)
68
Koronabiztosítási rendszerek csoportosítása a rögzítés fizikai
terhelése alapján:
 Statikus (merev) koronabiztosítási rendszer
 Dinamikus (rugalmas) koronabiztosítási rendszer
Általánosságban elmondható,
hogy a statikus koronabiztosítást a már
meglévő, súlyos elváltozások (repedések,
hasadások) esetében alkalmazunk.
Megelőző faápolás (a kockázati

tünetek megjelenése) esetén dinamikus
koronarögzítést használunk. Egyes
esetekben a két módszert együttesen,
kombinálva alkalmazzuk.
A koronabiztosítást a szerepét
figyelembe véve szabályosan 2-5
évenként ellenőrizni kell!
69
Az ellenőrzés gyakorisága az alkalmazott anyagok elöregedési

idejétől is függ. Több, kifejezetten a fák biztosítására kifejlesztett rendszer
is forgalomban van, ezek szavatossági –garanciális ideje is eltérő.
A kivitelezés technológiájának meghatározásánál a fajok

különbözőségét figyelembe kell venni! A kivitelezésnél követendő rendező
elveket (például beépítési magasság) be kell tartani!
A koronabiztosításnak meg kell akadályoznia az ágak letörését,

leesését és ezzel gondoskodnia kell a fa biztonságáról!
70
7.2 Technikai követelmények
7.2.1 Terhelhetőség
A koronabiztosításra alkalmas anyagot kell használni a nagy

tartóssági követelmények miatt.
ág átmérő ág hossza teherbírás

20 cm-ig - 1t
20-30 cm - 2t
30-40 cm 5m 2t
5 m felett 4t
legfeljebb 10 m 4t
40-60 cm
10 m felett 4+2t
60-80 cm 8t
8t
> 80 cm + 20 cm
átmérőnként + 8 t
Korona megerősítéshez használt anyagok terhelhetőségi értékei (Cobra system)
Az értékek nem tartós hatásra vonatkoznak. Tartós hatás esetén

legalább 50%-nagyobb teherbírással kell számolni! Különleges esetekben
más terhelhetőségi tényezőket is figyelembe kell venni.
A koronabiztosítás megtagadása az optimális feltételek hiányában

elfogadható.
7.2.2 Erőcsillapítás
A statikai megerősítések egy része nem a korona egyes részeinek

megtartására, hanem a koronában szélsőséges időjárási körülmények
között ébredő erők csillapítására szolgál. Erre valók a dinamikus
rendszerek, hogy szélsőséges elmozdulásokat, hirtelen rántásokat
kiküszöböljék.
A modern rendszerek esetén erre külön csillapítást szolgáló
szerelvények beépítése, vagy dinamikus terhelést elviselő anyagok
használata javasolt. A régi drótköteles rendszerek esetén lehetséges
energia elnyelő rugók beépítése, de ezek a mai anyagokhoz képest már
bonyolult és szükségtelen szerelvények.
71
7.3 Rögzítés magassága
A koronabiztosítás sikere érdekében egy, vagy különleges esetben

két különböző magasságban kötjük meg a fát.
A hatékony csillapítás és a koronarögzítő rendszerek túlterhelésének
elkerülése miatt a koronarészeket lehetőség szerint nem szabad súlypont
alatt biztosítani. A koronabiztosítást az ág törékenységétől függően a lehető
legmagasabbra kell tenni! Az alkalmazott szabály, hogy a biztosítás
magassága az ág hosszának felső 1/3-nál van.
Sajnos ezt nem minden esetben lehet kivitelezni. Vannak olyan
összetett korona szerkezetű fák, melyeknél a súlypont fölötti biztosítása a
szerte ágazó ágak miatt már nem lehetséges ebben a magasságban, ugyanis
az itt található ágrendszer már nem terhelhető ekkora erőkkel, vagy olyan
összetett rendszert kívánna meg, aminek kiépítése indokolatlanul magas
költséggel járna.
A súlypont alatt kötött fáknál a kötés fölöti részeken rázkódás
alakulhat ki melyre a fa a mechanikai terhelhetőség növelése érdekében
megvastagodással válaszol.
Amennyiben két biztosítást alkalmazunk, akkor az alsó biztosítás a
koronaalap és a felső biztosítás közötti távolság felénél van, azonban ez
egyedi esetekben ettől eltérő is lehet.
A több síkú biztosítás esetén fokozott figyelemmel kell lennünk a fa
mozgásából és a korona biztosítás felhelyezéséből kialakuló nyíró erők
hatására. Nem megfelelően kialakított kötések esetén maga a korona
rögzítő rendszer tépheti szét a fa koronáját.
72
7.4 Roncsolás-mentes összekötés
A roncsolás-mentes összekötés a rögzítésből és a két ág közötti

kötésből áll. Ez lehet heveder, hevederköteg, kötél vagy ezek együttese. A
műanyag termékek fizikai adatait, szavatossági idejét, alkalmazásmódját,
és teherbírását a gyártónak fel kell tüntetni!
A roncsolásmentes összekötés a későbbiekben is lazítható kötés.
A kötés a fát nem dörzsölheti, és nem csúszhat le! A kötésbe

rugalmas elemet kell beépíteni, hogy a rögzített ágak mozgási energiáit
feleméssze! Egy rögzítési pontban két legfeljebb két kötelet lehet használni
a dörzsölés elkerülése érdekében!
73
7.4.1 Tömlő fonású kötél biztosítás
A korona biztosításhoz használt kötelek tömlő fonással készülnek

A kötés megszorításához nem használunk járulékos záró elemet,
hanem a kötél végét a kötél üregébe vezetjük, ami húzásra összenyomódik.
A hurkot úgy kell alkalmazni, hogy a kötés az ellenőrzés közötti

időszakban a fa növekedését kövesse a kötés lazulásával! Horzsolást
megakadályozó köpenyt kell használni a roncsolást megakadályozó kötés
fával találkozó részénél! A kötésbe rugalmas elemet kell beépíteni!
74
7.4.2 Heveder biztosítás
A hevederbiztosítás műanyag szálakból font kötélszalagból áll,

melyet a biztosítandó farésznél egy rögzítő elemen vezetnek keresztül. A
hevederbiztosítás nem alkalmazható ott, ahol tartós terhelésre kell
számítani.
Ahol a dörzsölés miatt fenn áll a sérülés veszélye, ott a hevedernek azt a
részét, mely a fához ér védőköpennyel kell bevonni! A hurkot szabályos
időközönként utána kell állítani, hogy a kötés a törzs vastagodását
követhesse!
75
7.4.3 Többrészes biztosítás
Többrészes biztosítókötés két részből áll. Az egyik része a fát

körülfogó önálló heveder, a végén két füllel, a másik része a feszítő kötél.
A feszítőkötél lehet körfont műanyagkötél, műanyag heveder, vagy

fém feszítőelem. A fém rögzítő elemeknek a biztonsági előírásoknak meg
kell felni! A körfont feszítő elem nem olyan tartós, de rugalmas biztosítást
lehet vele kialakítani. A drótkötél csak rugalmatlan biztosítókötés
kialakítására alkalmas, de hosszú idegi bírja.
7.4.4 Zuhanás, vagy felfogó-biztosítás
A lazán az ágak közé helyezett

kötések törés esetén megakadályozzák
a fa vagy a törzsdarabok lezuhanását.
Ezeket a kötéseket a villás
elágazásoknál kell felhelyezni, ügyelve
arra, hogy lehasadás esetén a terhelés
a törzsfát érje. Az oldalágra jutó túlzott
terhelés esetén a lehasadó ág további
károkat okozhat az elágazás
széthasításával. A laza hurkokat
esetleg még további laza rögzítő
szalagokkal látják el.
Ott alkalmazzák, ahol nem a törést, hanem a törés esetleges

következményeit (felelősség) meg akarjuk akadályozni.
76
7.5 Sérüléssel járó koronabiztosítás
A koronabiztosítás drótkötélből, menetes szárból és feszítő elemből

áll. Ott alkalmazzák, ahol nagyon tartós kötést kell kialakítani, vagy a
dinamikus rendszerek a fa leromlásának előrehaladott állapota miatt már
nem alkalmazhatóak. Annak ellenére, hogy a fának sérülést okoz
esetenként a mai napig meg van a helye a statikai megerősítések között.
ág átmérő menetes szár átmérő drótkötél átmérő

20-30 cm 16 mm 8 mm
30-50 cm 18 mm 10 mm
50-90 cm 20 mm 12 mm
Koronabiztosításnál használt drótkötél és menetes szár méretei
20 cm alatti és 90 cm feletti ágaknál külön méreteket használunk.
7.5.1 A menetes szár
A menetes szárat csak egészséges, és nagy szilárdságú fába szabad

beépíteni! A beépítésekor a fasebészeti módszereknél alkalmazottaknál
leírtak szerint kell eljárni. A menetes szárak végén elhelyezett szemes
csavarba csatlakoztathatók a fém szerelvények.
A menetes szárat a következő képen lehet beépíteni:
 A fatest közepén keresztül

 A húzóerő az ág hossztengelyére merőleges
 A húzóerő iránya a hossztengelyre merőleges
iránytól eltér
 Másik rögzítési pont irányában
 A másik rögzítési pont irányába
 Egyenlő vastagságú ágak kikötése
 Különböző vastagságú ágak kikötése
77
Alapesetben egy rögzítési pontba legfeljebb három kötelet szabad

rögzíteni, viszont összetett endszereknél ennél több is kialakítható, de a
terhelésekre és a szerelvények megfelelő csatlakoztatására fokozott
figyelmet kell fordítani.
7.5.2 Drótkötél beépítése
Lombtalan állapotban a drótkötelet könnyebb

beépíteni, mint a lombos állapotban. Lombos fákon a
kötést nehezebb megfeszíteni.
78
7.6 Összekötés lehetséges kialakításai
7.6.1 Szimpla kötés
7.6.2 Háromszög, és összetett kötések háromszögekből
A három, vagy több ág biztosítása esetén egy, vagy több

háromszögformát kell kialakítani!
79
7.6.3 Körkötés
A körkötés akkor kell alkalmazni,

ha több egyforma erős ágat kell
összekötni. Egyedileg kell megvizsgálni,
hogy a kerület irányú kötésnek hol a
határa.
7.6.4 Csillag-kör kötés
A központi kötést akkor kell

alkalmazni, mikor fennáll a vázágak
törésének veszélye (például üres korona),
vagy az egyforma erős vázágak a korona
törését nem tudják megakadályozni! A
szimpla kör kötésnél ez a módszer sokkal
célravezetőbb, stabilabb és jobban
eloszlatja a szélsőséges terheléseket.
7.6.5 Keresztkötés
A keresztkötést azonos növekedésű, azonos állású ágak

megkötésénél kell alkalmazni.
A szimpla kereszt kötés azonban a legtöbb esetben nem elegendő,
ugyanis ez a kötés az ágak olyan oldal irányú terhelését teszik lehetővé ami
a lehasadásukhoz vezethet.
80
7.6.6 Komplex kialakítású rendszerek
Összetett korona rendszer esetenként igen komplikált korona rögzítő

rendszer kialakítását teszi szükségessé. Ezen rendszerek kialakítása
komoly tervezést és felmérést igényel, részben a magas költségek, részben
pedig a későbbi károkozás megelőzése érdekében, hiszen ilyen rendszerek
esetén már nagyon átrendeződhetnek a fát érő erőhatások, amik akár a
várttal ellenkező hatást is kifejthetnek.
81
8 HASADT TÖRZS ÉS A VÁZÁGAK BIZTOSÍTÁSA
A repedt törzset és ágakat általában a koronabiztosíás során

használt módszerekkel lehet rögzíteni. Szükség esetén ezeket a sérült
hasadt részeket fém támasztószerkezet beépítésével lehet rögzíteni.
8.1 Menetes szár beépítése
A menetes szárat körülbelül a repedés aljától számított 10 cm-es

magasságba kell beépíteni! Több irányú beépítésnél ez a távolság a legalsó
szintre érvényes.
A menetes szár átmérőjére érvényesek a táblázat értékei.
törzs (ág) átmérő menetes szár átmérő repedés mélysége

30-50 cm 16 mm 60 cm
50-90 cm 18 mm 70 cm
90-150 cm 20 mm 80 cm
150 cm felett 24 mm 90 cm
A furat átmérője mindenképpen nagyobb kell, hogy legyen a

meneteszár átmérőjénél, különben a fúrás közben szétroncsolódott rost
szálak miatt nem lehet azt behelyezni. A furat legfeljebb 1 mm-el, ha nem
lehet ilyen méretű fúrót beszerezni akkor 2 mm-el lehet nagyobb, mint a
beépítendő menetes szár! A kötőelemeknek (az alátétnek és az anyának) a
furat szögében, az egészséges szíjácsra teljes felületével kell felfeküdnie,
úgy hogy a kéreg széle a fatestről nem válhat le! A megsértett felületeket
sebkezelő anyagokkal kezelni kell! Az anyákat óvatosan kell meghúzni,
hogy az alátétek ne préselődjenek be a szíjácsba! A menetes szárak két-
három menet emelkedése lógjon ki az anyákból!
Az egymás fölé helyezett menetes szárak számát meghatározza a fa

faja, a repedés állapota és fatest állapota. Azért hogy a szállító szövetek ne
sérüljenek több ponton is egymás fölött a több szinten beépített menetes
szárak miatt azokat spirál vonalban el kell egymástól forgatni. A menetes
szárakat úgy kell beépíteni, hogy a fa ne repedjen tovább.
82
8.2 Repedt ág és törzs stabilizálása
8.2.1 Repedés 40 cm törzsátmérőig
A törzseknél és az
ágaknál 40 cm átmérőig a
repedés közepébe, a törzs
tengelyéhez képest
megfelelő szögben fém
menetes szárat lehet
beépíteni.
Több menetes szár

beépítése csak abban az
esetben szükséges, ha a
repedés mértéke túllépi a
táblázatban megadott
értéket.
83
8.2.2 Repedés 40 cm átmérő felett, repedés koronaalapban
A rögzítés általában két szinten szükséges.
A 40 cm-nél vastagabb törzseknél és ágaknál egyik síkon két

menetes szárat kell beépíteni!
Ilyen eseteben
a korona alapban már
olyan erőhatásokkal
kell számolni, hogy
csak menetes
szárakkal a repedés
rögzítése már nem
megoldható. Ilyen
esetben korona
rögzítést is
alkalmazni kell.
A több vázágat tartó koronaalap repedésénél, minden egyes letört,

vagy törésveszélyes vázágnak egy-egy menetes szárat kell beépíteni! A
rögzítő elemeket sugár- és érintőleges irányban olyan magasra kell
beépíteni, hogy a
vázágak stabilan
rögzüljenek, mozgás
miatt ne dörzsöljék
egymást! A menetes
szárak beépítésénél a
fasebészeti
módszereknél
leírtakban kell
eljárni.
Bármely a korona lapot érintő repedés esetén a megerősítést

követően fasebkezelővel, vagy a koronalap más típusú zárásával meg kell
oldani a csapadék víz bejutását, vagy drénezéssel annak eltávolítását.
Ennek hiányában a repedésbe szivárgó víz és szennyeződés egy állandóan
nedves, korhasztó közeget alakít ki, mely nagyon hamar elindíthatja a
koronaalap további leromlását.
84
8.3 Vaspántok, rögzítő hevederek alkalmazása
A vaspántok alkalmazása a legtöbb esetben idejét múlt megoldás,

azonban mégis vannak esetek mikor a mai napig megállja a helyét ez a
módszer.
Elsősorban a törzs, néha nagyobb vázágak esetén előfordulhat olyan

kritikus sérülés, előre haladott korhadás, több irányú repedés, hogy a
menetes szárak beépítése a már nem megoldható. Olyan esetek is
előfordulnak, hogy akkora méretekkel kell dolgoznunk, amiket menetes
szárakkal már nem lehet megfelelő módon kezelni. Ezekben az esetekben
két féle módszer létezik.
Rakomány rögzítő hevederek
Vaspántok
A hevederek alkamazása a legtöbb esetben egyszerű és olcsó

megoldás, azonban ezek az anyagok csak pár évig képesek ellenállni a
terhelésnek. Nem UV stabil anyagok, ezért minden esetben célszerű UV
védelemmel, huzattal ellátni.
A vaspántok költségesebb eszközök, méretre kell készíteni és legtöbb

esetben beépítésük is fáradságosabb.
Akár hevedereket, akár pántot használunk azzal elszorítjuk a

folyamatosan növekvő fát, ezért mindkét esetben oda kell figyelnünk pár
dologra, hogy a fában később ne okozzanak kárt. Felhelyezésük esetén
minden esetben vastag gumi alátéttel kell ellátni a pántokat, úgy hogy a
gumi alátét túl érjen a azok szélén. Ezzel nem kerülhető el a pátok
benövése, de sokkal tovább szerelhető és bontható marad, és a fának sem
okozunk így sérülést.
Mindkét esetben időről időre ellenőrizni kell ezeket, szükség esetén

lazítani kell rajtuk, vagy át kell azokat helyezni.
85
9 FORRÁSOK
BALDER, Hartmut (1998). - Die Wurzeln der Stadtbäume, Ein Handbuch zum
vorbeugenden und nachsorgenden Wurzelschuutz, Parey Buchverlag, Berlin,
1998, ISBN 3826331710
BARTOSIEWICZ, Alexander, SIEWNIAK, Marek (1979). - Öreg fák, díszfák ápolása,
Mezőgazdasági kiadó, Budapest, 1979, ISBN 9632300084
BAUMGARTEN, Heiner., DUJESIEFKEN, Dirk., REICHE, Thomas (2012). - Baumpflege im
Jahreverlaus, Haymarket Media Gmbh, Braunshweig, 2012.
BEJÓ László, et al. (2003). - Lombos fafajok ortotróp szilárdsága és rugalmasága,
(in: Faipar LI. Évf. 2. szám. 19-25.o.,) 2003. június.
BERDEEN, Jerry et all. (2015). - National Tree Climbing Guide 2015 (Electronic
Edition), United States Department of Agriculture (USDA), Forest Service,
Washington, DC, April 2015
WEB(2016):
http://www.fs.fed.us/treeclimbing/policy/2015_04_22NTCGweb.pdf
BERNATZKY, Aloys (1994). - Baumkunde und baumpflege, B. Thalacker Verlag,
Braunshweig, 1994, ISBN 9783878150565
DAVEY, John (1904)., (1907.) - The Tree Doctor, The Saalfield Publishing
Company, Akron, Ohio, 1904, 1907
E-book(2016): https://archive.org/details/treedoctorcareof00dave
DIETZ, Markus (2014). - Artenschutz und Baumpflege, Haymarket Media,
Brunswick, 2014., ISBN 9783878152477
DUJESIEFKEN, Dirk, et al. (2005). - Baumkontrolle unter Berücksichtigung de
Baumart, Haymarket Media Gmbh, Braunshweig, 2005, 2007, ISBN
9783878152132
DUJESIEFKEN, Dirk., LIESE, Walter (2012). - Das CODIT Prinzip, Haymarket Media
Gmbh, Braunshweig, 2012, ISBN 9783878152279
EPA-USA ENVIRONMENTAL PROTECTION AGENCY (2013). - Stormwater to Street Trees,
U.S. Environmental Protection Agency, Washington D.C., 2013 szeptember,
EPA 841-B-13-001,
E-book(2016):
https://www.epa.gov/sites/production/files/2015-
11/documents/stormwater2streettrees.pdf
ERB, Martin (2011). – Baumschnittrichtlinien, Tilia AG, Basel, 2011,
E-book(2016):
http://www.stadtgaertnerei.bs.ch/dms/stadtgaertnerei/download/stadtgrue
n/baumschnittrichtlinien/SF-
Version%20Baumschnittrichtlinien_D40_Homepage.pdf
EUROPEAN ARBORICULTURAL COUNCIL E.V (EAC), (2008). - A Guide to Safe Work Practice,
European Arboricultural Council e. V. (EAC), Bad Honnef, 2008.
WEB(2016):
86
http://www.baas-isa.be/EAC/EAC_Safety_Guide_3._Edition_11_2008.pdf
EUROPEAN ARBORICULTURAL COUNCIL E.V (EAC), (2012). - 20 Years European
Arboricultural CouncilEuropean Arboricultural Council e. V. (EAC), Bad
Honnef, 2012.
WEB(2016): http://www.eac-arboriculture.com/eac-broschuere-20-years-
finish-2012.pdfx?forced=true
FAY, Neville et al. (1996). Veteran Trees Initiative Specialist Survey Method, English
Nature. 1997., ISBN 1857162773
FEHÉR Sándor (2003). - Mechanikai sebzések hatása az ezüst hárs és a szürke nyár
anatómiai, fizikai és mechanikai tulajdonságaira, Doktori értekezés, Nyugat-
magyarországi Egyetem, Sopron, 2003.
WEB(2016): http://doktori.nyme.hu/197/1/disszertacio.pdf
FORSCHUNGSGESELLSCHAFT LANDSCHAFTSENTWICKLUNG LANDSCHAFTSBAU
e. V. (FLL) – ZTV -Baumpflege – Zusätzliche Technische Vertragsbedingungen
und Richtlinien für Baumpflege, 2001., ISBN 3934484603
e. V. (FLL) – ZTV - Baum StB 04 – Zusätzliche Technische
Vertragsbedingungen und Richtlinien für Baumpflegearbeiten im Straßenbau,
2004.,
e. V. (FLL) – Richtlinie zur Überprüfung der Verkehrssicherheit von Bäumen,
Bonn, 2004., ISBN 3934484840
e. V. (FLL) – ZTV -Baumpflege – Zusätzliche Technische Vertragsbedingungen
und Richtlinien für Baumpflege, 2006., ISBN 3934484921
e. V. (FLL) - Richtlinien für Regelkontrollen zur Überprüfung der
Verkehrssicherheit von Bäumen – Baumkontrollrichtlinien, 2010., ISBN
9783940122230
FORSCHUNGSGESELLSCHAFT LANDSCHAFTSENTWICKLUNG LANDSCHAFTSBAU e.
V. (FLL) - Richtlinien für eingehende Untersuchungen zur Überprüfung der
Verkehrssicherheit von Bäumen, 2013., ISBN 9783940122292
GRACZA Péter (2004). – Növényszervezettan, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest,
2004, ISBN 9631922219
HARASZTY Árpád (1978). - Növényszervezettan és növényélettan, Nemzeti
Tankönyvkiadó, Budapest, 1978 ISBN 9631884694
HICKMAN, G.W. et all. (2011). - Wood Decay Fungi in Landscape Trees. Agriculture
and Natural Resources. University of California. Davis, CA. 2011 június
WEB(2016): http://txmg.wpengine.netdna-
cdn.com/williamson/files/TreeMushrooms.pdf
HORVÁTH Miklós, DÍVÓS Ferenc (2006). - Faanyag rugalmas állandóinak dinamikus
meghatározása, összehasonlítása (in: Faipar LIV. Évf. 4. szám, 3.-7. o.),
Budapest, 2006
87
WEB(2016):
http://epa.oszk.hu/02300/02321/00018/pdf/EPA02321_Faipar_2006_04_03-
07.pdf
HÖSTER, Hans R., (1994). - Baumpflege und Baumschutz, E. Ulmer Verlag, Stuttgart-
New York, 1994, ISBN 9783800150700
INTERNATIONAL SOCIETY OF ARBORICULTURE (ISA) (2013). - Basic Tree Risk Assessment
Qualified (TRAQ) - Form Instructions, International Society of Arboriculture,
Champaign, USA, IL., 2013
INTERNATIONAL SOCIETY OF ARBORICULTURE (ISA) (2016). - ISA Certifications - ISA
Certified Arborist® Candidate Application Handbook, International Society of
Arboriculture, Champaign, USA, IL., 2016.
WEB(2016):http://www.isa-
arbor.com/certification/resources/cert_Application_CertifiedArborist.pdf
Certified Arborist Utility Specialist® - Candidate Application Handbook,
International Society of Arboriculture, Champaign, USA, IL., 2016.
arbor.com/certification/resources/cert_Application_Utility.pdf
Certified Arborist MunicipalSpecialist® - Candidate Application Handbook,
arbor.com/certification/resources/cert_Application_Municipal.pdf
Certified Tree Worker Climber Specialist® - Candidate Application Handbook,
WEB(2016):
http://www.isa-
arbor.com/certification/resources/cert_Application_ClimberSpecialist.pdf
Certified Tree Worker Aerial Lift Specialist® Candidate Application Handbook,
WEB(2016):
http://www.isa-
arbor.com/certification/resources/cert_Application_AerialLift.pdf
Board Certified Master Arborist® Candidate Application Handbook,
WEB(2016):
http://www.isa-
arbor.com/certification/resources/cert_Application_BCMA.pdf
88
INTERNATIONAL SOCIETY OF ARBORICULTURE (ISA) (2015). - ISA Qualifications - Tree Risk
Assessment Qualification Candidate Handbook, International Society of
Arboriculture, Champaign, USA, IL., 2015.
WEB(2016):
http://www.isa-arbor.com/certification/resources/TRAQHandbook.pdf
JAMES, Kenneth R. (2010). - Tree Stability in Wind (in: School of Resource
Management), University of Melbourne, (Bemutató)
JAMES, Kenneth R. (2011). - Dynamic Loading of Trees (in: Measuring Root Plate
Movement Conference, Brisbane 2011. marcius)
WEB(2016):
http://arboriculture.org.au/Uploads/Editor/Doc/2011MarchInnovationinUr
banEcologicalManagementConference/2011%20March%20Dynamic%20Loa
ding%20of%20Trees%20Ken%20James.pdf
JAMES, Kenneth R. et al. (2014). - Tree Biomechanics Literature Review: Dynamics,
(in: Arboriculture & Urban Forestry, 40évf. 1.szám, 1.–15. o.).,
Champaign,USA-IL, 2014
WEB(2016):
http://www.isa-arbor.com/education/resources/BiomechanicsAUF.pdf
JOHNSON, Jill R.et al. (2008). - Tree Owner's Manual, USDA Forest Service
Northeastern Area State and Private Forestry, Washington, D.C., 2008
E-BOOK(2016):
http://www.fs.usda.gov/Internet/FSE_DOCUMENTS/stelprdb5368392.pdf
JOHNSTONE, Denise, et al. (2010). - The Measurement of Wood Decay in Landscape
Trees, (in: Arboriculture & Urban Forestry, 2010. 36(3), 121–127.o.)
Champaign,USA-IL, 2010
WEB(2016):
http://joa.isa-arbor.com/request.asp?JournalID=1&ArticleID=3143&Type=2
KÁNNÁR Antal (2004). - Különböző fafajok törési mikrofolyamatainak feltárása
akusztikus emissziós és elektronmikroszkópos vizsgálatokkal (in:
Anyagvizsgálók lapja 2004/1.14.-18. o.) Magyar Roncsolásmentes Vizsgálati
Szövetség, Budapest, 2004
WEB(2016): http://www.anyagvizsgaloklapja.hu/avl/cikkek/04_1_14-18.pdf
KELEMEN Géza (2014). - Lakott területek díszfáinak egészségi és statikai vizsgálata,
Doktori értekezés, Nyugat-magyarországi Egyetem Roth Gyula Erdészeti és
Vadgazdálkodási Tudományok Doktori Iskolája, Sopron, 2014.
WEB(2016): http://doktori.nyme.hu/482/1/Kelemen_Geza_ertekezes.pdf
KERESZTES György (1991). - Védekezés az élő fák korhadása ellen, (in: Erdészeti
Lapok CXXVI. Évf. 10. szám 308. o.), ERTI, Budapest, 1991 október
WEB(2016):
http://erdeszetilapok.oszk.hu/01092/pdf/EL_1991_126_10_303-310.pdf
KLINGAN, Christoph (2010). - Baumpflege in Österreich – eine Zustandsanalyse seit
der ÖNORM L 1122 (Diplomarbeit), Universitat für Bodenkultur, Wien, 2010.
89
KLUG, Peter (2010). - Kronenschnitt an Baumen, Arbus-Medien, Steinen, 2010, ISBN

9783934947184
KLUG, Peter., LEWAD-BRUDI, Martina (2012). - Holzzersetzende Pilze, Arbus-Medien,
Bad Boll, 2012, ISBN 9783934947221
KOCSÓ Mihály, DÍVÓS Ferenc (2008) - A fák állapotának vizsgálata 1. A Talajfelszín
feletti részek vizsgálata (in: Szép kertek, N°47. X. évf. 4. sz. 18.-20.o.), Zöld
Vállalkozás, Debrecen, 2008
KOCSÓ Mihály, DÍVÓS Ferenc - A fák állapotának vizsgálata 2. A gyökérzet vizsgálata,
(in: Szép kertek N°48. X. évf. 5. sz.), Zöld Vállalkozás, Debrecen, 2008
KURZ, Peter , MACHATSCHEK, Michael (2008). – Allebäume, Böhlau Verlag,
Wien/Köln/ Weimar, 2008, ISBN 9783205774679
LONSDALE, David (2000). - Hazards from Trees A General Guide, Forestry Comission,
Edinburgh, 2000.,
ISBN 0855385146
LUKÁCS Zoltán (2010). - Útmutató a díszfák metszéséhez, Magyar Faápolók
Egyesülete, 2010.,
E-book(2016):
http://www.faapolok.hu/wp-content/uploads/2014/05/D%C3%ADszfa-
metsz%C3%A9s-%C3%BAtmutat%C3%B3-2010.pdf
LULEY, Christopher J. (2005). - Wood Decay Fungi Common to Urban Living Trees in
the Northeast and Central United States, Urban Forestry LLC, Geneva, NY,
ISBN 9780976712916
MALEK, Johannes von, et al. (1999). - Der Baumpfleger, Ulmer Stuttgart, 1999, ISBN
3800150735
MANN, Gordon (2010). - ANSI A300 Standard Practices – (in: SMA 46th Annual
Conference), October 5, 2010., Albuquerque, NM.
WEB(2016):
http://www.urban-
forestry.com/assets/documents/Mann_ANSI%20300Updates.pdf
MARÁCZI László (2013). - Díszfák, díszcserjék védelme, Nyugat-dunántúli
Díszfaiskolások Egyesülete, Szombathely, 2013., ISBN 9789630869928
MATHENY Nelda, CLARK, James R. (1998). - Trees and Development: A Technical Guide
to Preservation of Trees During Land Development, International Society of
Arboriculture, USA, 1998, ISBN 9781881956204
MATTHECH, Claus (1992). - Die Baumgestalt als Autobiographie, B. Thalacker
Verlag, Braunshweig, 1992, ISBN 9783878150503
MATTHECH, Claus (2003). - Warum alles kaputt geht: Form und Versagen in Natur
und Technik, B Karlsruher Institut für Technologie, Karlsruhe 2003, ISBN
9783923704415
MATTHECH, Claus (2007). - Aktualisierte Feldanleitung für Baumkontrollen mit
Visual Tree Assessment, Karlsruher Institut für Technologie, Karlsruhe, 2007.,
ISBN 9783923704583
90
MATTHECH, Claus (2010).- Denkwerkzeuge nach der Natur, Karlsruher Institut für
Technologie, Karlsruhe, 2010., ISBN 9783923704736
MATTHECH, Claus (2010). - Stupsi erklärt den Baum: Ein Igel lehrt die Körpersprache
der Bäume, Karlsruher Institut für Technologie, Karlsruhe, 2010., ISBN
9783923704729
MATTHECH, Claus., BETHGE, Klaus (2014). - Die Körpersprache der Bäume:
Enzyklopädie des Visual Tree Assessment, Karlsruher Institut für Technologie,
Karlsruhe, 2014., ISBN 9783923704866
MATTHECH, Claus., BRELOER, Helge (1993). - Handbuch der Schadenskunde von
Bäumen, Rombach Verlag, Freiburg, 1993., ISBN 379309085X
MATTHECH, Claus., HÖTZEL, H. J. (1997). - Baumkontrolle mit VTA: Fachliche
Anleitung und rechtliche Absicherung, Rombach Druck- und Verlagshaus,
Freiburg, 1997., ISBN 9783793091530
MATTHECH, Claus., SCHWARZE, Francis., BETHGE, Klaus (1995). - Baummechanik und
Baumkontrollen, Rombach Verlag, Freiburg, 1995., ISBN 9783793090816
MATYSSEK, Rainer (2010). - Biologie der Bäume, UTB GmbH, Stuttgart, 2010., ISBN
9783825284503
MEYER, F. H. (1982). - Bäume in der Stadt, E. Ulmer Verlag, Stuttgart, 1982, ISBN
3800150328
MOLNÁR Sándor (2004). – Faanyagismeret, Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó,
Budapest, 2004, ISBN 9789639553170
MOLNÁR Sándor (2006). - Fahibák, fakárosítások, Nyugat-magyarországi Egyetem,
Hillebrand Nyomda, Sopron, 2006, ISBN:9639422533
E-book(2016): http://fahiba.fmk.nyme.hu/
MOLNÁR Sándor, BARISKA Mihály (2006). - Magyarország Ipari Fái, Szaktudás Kiadó
Ház, Budapest, 2006, ISBN 9639553964
MOLNÁR Sándor, PESZLEN Ilona, PAUKÓ Andrea (2007). – Faanatómia, Szaktudás
Kiadó Ház, Budapest, 2007, ISBN 9789639736290
MOLNÁR Sándor – Faanatómia - Oktatási segédanyag /előadás gyűjtemény/,
Nyugat-magyarországi Egyetem Faanyagtudományi Intézet Faipari Mérnöki
Kar, TÁMOP-4.2.1/B09/1/KONV-2010-0006,
WEB(2016): http://www.nyme.hu/index.php/8015/?&L=1
MOLNÁR Sándor – Fafizika - Oktatási segédanyag /előadás gyűjtemény/, Nyugat-
magyarországi Egyetem Faanyagtudományi Intézet Faipari Mérnöki Kar,
TÁMOP-4.2.1/B09/1/KONV-2010-0006,
WEB(2016): http://www.nyme.hu/index.php/7999/?&L=1
NATIONAL TREE SAFETY GROUP (NTSG) (2011). - Common sense risk management of
trees, The Forestry Commision, Edinburgh, 2011., ISBN 9780855388409
E-book(2016):
http://www.forestry.gov.uk/pdf/FCMS024.pdf/$FILE/FCMS024.pdf
NÉMETH Károly (1997). - Faanyagkémia-kémiai szerkezet, reakciók, Szaktudás
Kiadó Ház, 1997, ISBN 9633562171
91
NÉMETH Károly (1998). - A faanyag degradációja, Szaktudás Kiadó Ház, 1998, ISBN
9633562260
NIKODEM, Günter (2003). - Moderne Baumpflege, Bildungswerkstatt Oberösterreich,
Schwannenstadt, 2003, ISBN 39002009160,
E-book(2016):
https://baumexperten.at/wp-
content/uploads/2012/03/nikodem_baumpflege_web_01.pdf
PACK, Charles Lathrop (1922). - Trees as good Citizens, The American Tree
Association, Washington D.C. 1922
PEETS, Elbert, (1916). - Practical Tree Repair, Robert M. McBride & Company, New
York, 1916
PUSKÁS Lajos (2014). - A városi fák ápolása, (in: Erdészeti lapok, CXLIX. évf. 4. szám
(2014. április)112-113. o.), Országos Erdészeti Egyesület, Budapest, 2014.
ISSN 12150398
WEB(2016):
http://erdeszetilapok.oszk.hu/01791/pdf/EPA01192_erdeszeti_lapok_2014_0
4.pdf
RADÓ Dezső (1970). - A kerttervezés, építés és használat kölcsönhatásai, Doktori
értekezés, Kertészeti Egyetem, Budapest, 1970
RADÓ Dezső (1981). - Fák a betonrengetegben, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest,
1981, ISBN 9632310586
RADÓ Dezső (1983). - Városok zöld szigetei, Építésügyi Tájékoztatási Központ,
Budapest, 1983
RADÓ Dezső (1985). - Budapesti parkok és terek, Magyar Nemzeti Galéria. Budapest,
1985, ISBN 9637432140
RADÓ Dezső (1987). - Településgazdálkodási ismeretek, Kertészeti és Élelmiszeripari
Egyetem Táj- és Kertépítészeti szak, Budapest, 1987
RADÓ Dezső (1988). - Zöldfelület-gazdálkodás, Építésügyi Tájékoztatási Központ,
Budapest, 1988 ISBN 9635127243
RADÓ Dezső (1994). - Tényszerűen a növények hatásáról (in: Magyar Hírlap
1994.07.20.), Budapest, 1994
RADÓ Dezső (1999). - Bel- és külterületi fasorok EU-módszer szerinti értékelése,
Levegő Munkacsoport, A Lélegzet 1999/7–8. számának melléklete, 1999,
WEB(2016): https://www.levego.hu/sites/default/files/kiadvanyok/fasorok-
eu-ertekelese.pdf
RADÓ Dezső (2001). - A növényzet szerepe a környezetvédelemben, Zöld Érdek
Alapítvány, Levegő Munkacsoport, Budapest, 2001
E-book(2016): http://vmek.oszk.hu/01200/01214/01214.pdf
RADÓ Dezső (2004). – A fák környezeti haszna /Tájékoztató kiadvány/, Környezeti
Tanácsadó Irodák Hálózata, Veszprém, 2004,
WEB(2016): http://www.kothalo.hu/kiadvanyok/fak.pdf
92
RADÓ Dezső, KOKICS Tibor (1996). - Útmutató az önkormányzatok zöldfelületi
feladatainak ellátásához (in: Településfejlesztési füzetek), B.M. Kiadó,
Budapest, 1996, ISBN 9638036311
RÄDE Károly (1939). - A lombos fák sorsa a nagyvárosban (in: A Természet c.
folyóirat XXXV. évf. 1. szám 99-114.o.), Budapest, 1939. január"
ROLOFF, Andreas (2010). - Baumpflege, Eugen Ulmer KG, Stuttgart, 2008, ISBN
9783800154647
ROLOFF, Andreas (2010). - Bäume: Lexikon der praktischen Baumbiologie, Wiley-
VCH Verlag, Weinheim, 2010, ISBN 9783527323586
ROLOFF, Andreas (2013). - Bäume in der Stadt, Eugen Ulmer KG, Stuttgart, 2013,
ISBN 9783800175987
ROLOFF, Andreas (2015). - Handbuch Baumdiagnostik: Baum-Körpersprache und
Baum-Beurteilung, Eugen Ulmer KG, Stuttgart, 2015, ISBN 9783800183609
SCHMIDT, Olaf (2006). - Wood and Tree Fungi, Springer-Verlag, Berlin – Heidelberg,
2006, ISBN 139783540321385
SCHMIDT, Sven (2007). - Digitale Baumkataster, (Diplomarbeit), Fachhochschule
Weihenstephan Fachbereich Wald- und Forstwirtschaft, Freising, 2007
SCHNIER Mária (2005). - A köztünk élő fák, Levegő Munkacsoport, Budapest, 2005,
ISBN 9632179358
SCHRÖDER, Klaus (2004). – Securing of Break-endangered Tree Crowns, (in:
International Congresson The Tree of History, Torino, 2004 april 1-2., 76-
83.o.), Torino, 2004
WEB(2016):
http://www.historictreecare.com/wp-
content/uploads/2015/02/immortality-osnabruck.pdf
SCHULZ, Hans-Joachim (2005). - VTA und seine fachlich belastbaren Grundlagen, (in:
Wertermittlungsforum 2/2005., 45 – 49. o.), 2005.
WEB(2016):
http://www.tree-consult.org/index.php/nachrichten-leser/baumkontrolle-
104.html?file=files/treeconsult/images/pdf/de/baumkontrolle/Schulz_VTA.p
df
SCHWARZE, Francis. W. M. R., (2001). - Development and prognosis of decay in the
sapwood of living trees. Arboricultural Journal 25: 321-337.o 2001.
WEB(2016):
https://www.researchgate.net/profile/Francis_Schwarze/publication/24168
3127_Development_and_Prognosis_of_decay_in_the_sapwood_of_living_trees/li
nks/0c96053a954da2db86000000.pdf?origin=publication_detail
SCHWARZE, Francis. W. M. R., (2007). - Wood decay under the microscope, (in:
British Mycological Society, 2007/21. 133–170. o.) Elsevier Ltd., London,
2009
WEB(2016):
http://www.dbbe.fcen.uba.ar/contenido/objetos/schwarzereview.pdf
93
SCHWARZE, Francis. W. M. R., (2008). - Diagnosis and Prognosis of the Development

of Wood Decay in Urban Trees, Publisher Rowville, Melbourne, 2008., ISBN
9780646491448
SCHWARZE, Francis W. M. R., ENGELS, Julia., MATTHECK, Claus (1999). -
Holzzersetzende Pilze in Baumen, Rombach Verlag, Freiburg, 1999., ISBN
3793091945
SCHWARZE, Francis W. M. R., ENGELS, Julia., MATTHECK, Claus (2012). - Fungal
Strategies of Wood Decay in Trees, Springer-Verlag, Berlin – Heidelberg,
2012., ISBN 9783642631337
SHIGO, Alex L. (1977). - Compartmentalization Of Decay In Trees, U.S. Department of
Agriculture Forest Service, (AIB No. 405), Washington D.C., 1977., SN 001-000-
03671-8
E-book(2016): http://www.nrs.fs.fed.us/pubs/misc/ne_aib405.pdf
SHIGO, Alex L. (1979). Tree Decay An Expanded Concept, U.S. Department of
Agriculture Forest Service, (AIB No. 419,) Washington D.C., 1979.,
E-book(2016): http://na.fs.fed.us/spfo/pubs/misc/treedecay/treedecay.pdf
SHIGO, Alex L. (1989). - A new tree biology, Shigo & Trees Associates, New
Hampshire, 1989., ISBN 9780943563046
SHIGO, Alex L. (1990). - Die neue Bäumbiologie, Haymarket Media Verlag,
Braunshweig, 1990., ISBN 9783878150220
SHIGO, Alex L. (1991). - Moderne Arboriculture, Shigo & Trees Associates, New
Hampshire, 1991., ISBN 9780943563091
SHIGO, Alex L. (1994). - Moderne Baumpflege, Thalacker, Braunshweig, 1994., ISBN
3878150512
SHIGO, Alex L. (1995). - Baum Anatomie, B. Thalacker Verlag, Braunshweig, 1995.,
ISBN 9783878150756
SHIGO, Alex L, LARSON, Edvin (1969). - A Photo Guide to the patterns of Discoloration
and Decay in living northern hartwood trees, U.S. Department of Agriculture
Forest Service, 1969.
E-book(2016): http://www.nrs.fs.fed.us/pubs/rp/rp_ne127.pdf
SHIGO, Alex L, SHORTLE, Walter C. (1985). – Shigometry - A Reference Guide, U.S.
Department of Agriculture Forest Service, Agriculture Handbook No. 646.,
1985 november.
WEB(2016):
https://naldc.nal.usda.gov/naldc/download.xhtml?id=CAT89869178&content
=PDF
SHIGO, Alex L. et al. (1977). - Biologie der Bäume und Baumpflege - Ein Foto-
Lehrbuch, Sitas-Skoweg 56, Ballerup, 1977., ISBN 9788798247739
SHORTE, Walter C., DUDZIK, Kenneth R. (2012). - Wood Decay in Living and Dead
Trees A Pictorial Overview, U.S. Department of Agriculture, Forest Service
NRS-97, Northern Research Station, U.S. Forest Publication Distribution,
Delaware, Ohio, 2012.
E-book(2016): http://www.nrs.fs.fed.us/pubs/gtr/gtr_nrs97.pdf
94
SIEWNIAK, Marek (2002). - European tree worker, Patzer Verlag, Berlin-Hannover,
2002., ISBN 3876171032
SIEWNIAK, Marek, KUSCHE, Dietrich (1988). - Baumpflege haute, Patzer Verlag,
Berlin-Hannover, 1988., ISBN 3876170737
SINN, Günter (2002). - Gurtband zur Sicherung von Bäumen und sonstigen
pflanzlichen Strukturen, EP 1293119 B1, EU Szabadalom, 2002. julius 11.
WEB(2016): https://www.google.com/patents/EP1293119B1?cl=de
SINN, Günter (2009). - Baumkronen-sicherungen, Eugen Ulmer KG, Stuttgart, 2009.,
ISBN 9783800158805
STERKEN, Peter (2005). - A Guide For Tree-Stability Analysis, Szerzői magánkiadás,
2005. ISBN 9090193774
E-book(2016): http://edepot.wur.nl/116443
STERKEN, Peter (2005). - Prognosis of the development of decay and the fracture-
safety of trees and Appendix, 2005.
WEB(2016): http://edepot.wur.nl/116445
STOBBE, Horst et al. (2000). - Crown Stabilization with the System Osnabrtick, (in:
Journal of Arboriculture 26(5), September 2000, 270-274. o.), Champaign,
USA, 2000
WEB(2016):
https://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=1&cad=
rja&uact=8&ved=0ahUKEwibsqyyxYTQAhUBMJoKHTi6CpMQFggmMAA&url=
http%3A%2F%2Fjoa.isa-
arbor.com%2Frequest.asp%3FJournalID%3D1%26ArticleID%3D2903%26Ty
pe%3D2&usg=AFQjCNH-HdQ9NGLQALASciBG9vC3BuNolA
SZABÓ Ilona (2003). - Erdei fák betegségei, Szaktudás Kiadó Ház Rt., Budapest,
2003., ISBN 9639422991
E-book, TAMOP 4.2.5 (2016):
http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_529_01_Erd
ei_fak_betegsegei/ch01.html
SZABÓ Ilona (2010). - Erdei fák fontosabb kórokozói, Egyetemi jegyzet, Nyugat-
magyarországi Egyetem Erdőmérnöki kar Erdőművelési és Erdővédelmi
Intézet, Sopron, 2010.
SZABÓ Ilona (2010). - Erdészeti növénykórtan, Egyetemi jegyzet, Nyugat-
magyarországi Egyetem Erdőmérnöki kar, Sopron, 2010.
SZABÓ Ilona (2010). - Erdőkben, élő fákon és elhalt faanyagon gyakrabban
előforduló taplógombák makroszkópikus határozója, Oktatási segédanyag az
Erdészeti növénykórtan tárgy gyakorlataihoz, Nyugat-magyarországi
Egyetem Erdőmérnöki kar, Sopron, 2010.
SZALAI József (2009). - A növényi élet feltételei a kertekben, História Alapítvány,
Budapest, 2009
SZALLER Vilmos (2010). – Az épített környezetben élő fák állapotleromlásának
biotikus és abiotikus okai, Szakdolgozat, Budapesti Corvinus Egyetem
95
Kertészettudományi Kar Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszék,

2010.
SZALLER Vilmos (2013). - Útmutató a fák nyilvántartásához és egyedi értékük
kiszámításához, Magyar Faápolók Egyesülete, Budapest, 2013.
E-book(2016):http://www.faapolok.hu/wp-
content/uploads/2014/05/Fakataszter-%C3%9Atmutat%C3%B3-20131.pdf
SZALLER Vilmos et al. (2014). - Urban alley trees in Budapest, Plants in Urban Areas
and Landscape, (in: Slovak University of Agriculture in Nitra, Faculty of
Horticulture and Landscape Engineering, Nyitra, 2014.), DOI
10.15414/2014.9788055212623.28–31
WEB(2016):
http://www.slpk.sk/eldo/2015/dl/9788055212623/files/szaller.pdf
TERBE István et al. (2011). - Kertészeti és szántóföldi növények fejlődési
rendellenességei , Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2011, ISBN 9789632866239
TOMICZEK, Christian, et al. (2005). - A díszfák betegségei és kártevői, Biocont
Laboratory Kft., Brno, 2005, ISBN 9788090187467
TÓTH Imre (1991). - Díszfák és díszcserjék metszése, Mezőgazdasági Kiadó,
Budapest, 1991., ISBN 9637931007
TREE MANAGEMENT OFFICE (2010). - DO's and DON'Ts in Pruning, Development
Bureau, Hong-Kong, 2010 július
WEB(2016):
https://www.greening.gov.hk/filemanager/content/pdf/tree_care/factsheet_
e.pdf
TUBA Katalin, HORVÁTH Bálint, LAKATOS Ferenc (2012). - Inváziós rovarok fás
növényeken, Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó Erdőművelési és
Erdővédelmi Intézet, Sopron, 2012, ISBN 9789633340493
VAJNA László (2010). - Fiatal díszfák és cserjék pusztulása városi környezetben (in:
Növényvédelem folyóirat 46. évf. 9. sz., 431-436.o.), Budapest, 2010.
VETTER János (1991). – Xilofág gombák faanyag bontásának kémiai háttere (in:
Clusiana Mikológiai közlemények 1991. 1-3. szám, 35-59. o.), Országos
Erdészeti Egyesület Mikológiai Társasága, Budapest, 1991., HU-ISSN
01339095
WEBER, Karlheinz., MATTHECK, Claus (?). - The Effect of Excessive Drilling on Wood
Decay in Trees, Forschungszentrum Karlsruher GmbH, Karlsruhe,
WEB(2016): http://www.arbormedics.com/PDF/PDFsample2.pdf
WESOLLY, Lothar., ERB, Martin (1998). - Handbuch der Baum Statik, Baum Kontrolle,
Patzer Verlag, Berlin-Hannover, 1998., ISBN 3876170931
96

Faápolás Jegyzet - 4 - Fasebészet, Statikai Megerősítés

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Faápolás Jegyzet - 4 - Fasebészet, Statikai Megerősítés

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

FAÁPOLÓ KÉPZÉS JEGYZETEI

A könyvet, amelyet kezében tart az olvasó a Magyar Faápolók

A könyv alapját Lukács Zoltán rakta le, sok éves tapasztalattal, a

Az írók és a szerkesztők bíznak abban, hogy ezzel a könyvvel sikerült

A faápoló mindig kész tanulni, mert ez a szakma folyton változik, akár

Mindörökre felelős vagy azért, amit egyszer

Felelősséggel tartozol a rózsádért…

1 ISMÉTLÉS – FAANATÓMIA ............................................................. 8

4.1.4 Megsérti a fát: fúrás, szorítás, dörzsölés ............................................................................ 57

1.1 A fatest szerkezete

A fa sejtjei az elhelyezkedésüktől, funkciójuktól függően

A fatest szöveti felépítése

A fatest egy szállító – szilárdító szövetrendszer, amely különböző

A fatestet alkotó sejtek (xiláris sejtek) a szerepük alapján három csoportba

A tracheidák (vízszállító sejtek) ősi

A tracheák (vízszállító csövek) a

A farostok hosszú, megnyúlt alakú sejtek, vastag, lignifikált fallal, szűk

A rosttracheidák átmeneti elemek a tracheida és a farost között. A

A xiláris rostok nagy szerepet játszanak a fatest kialakításában.

Raktározó (szállító) parenchimatikus elemek

A faparenchima sejtek a xilém egyetlen élő elemei. Feladata a

Az egyes csoportokba besorolt sejttípusok fafajtól függően eltérő

A háncs szöveti felépítése

A fás szárú növények esetében a kéreg legbelső rétege a floém. Fő

A rostasejt a tarcheidákhoz hasonlóan a nyitvatermőknél

A rostacső a xilém tracheájával összevethető szállítóelem, a

A háncsparenchima a faparenchimához hasonló elhelyezkedésű és

A háncsrost a farosthoz hasonló, lignifikált falú, hosszú sejtek.

A faápolásban elengedhetetlen a fa egyes fizikai tulajdonságainak

A fa faápolás szempontjából fontos fizikai tulajdonságai:

A fa sűrűsége nagyon fontos jellemző, amiből a fa egyéb fizikai

A geszt anyaga nehezebb, mint a szíjácsé. Függőleges irányban

gyökereké könnyebb, mint a törzsé. A szövetszerkezeti rendellenességek

A víz előfordulási formái a fában

A fa nedvszívó anyag és így mindig tartalmaz vizet. A levegő

A víz a fában 4 formában van jelen: ún. szabad folyadékvízként a

Fontosabb mechanikai tulajdonságok

Mechanikai tulajdonságoknak nevezzük a faanyagoknak a

Rugalmasság - a fának az az ellenállása, amelyet alakjának

A fa nyomószilárdsága - Szilárdságnak nevezzük a fának azt az

A fa húzószilárdsága - Minél tömöttebb egy fa szerkezete, annál

A fa hajlítószilárdsága - a fa a rostok irányában, vagy a rostokra

1.3 A fatest kémiai tulajdonságai

A fa a levelekben zajló fotoszintézis során glükózt termel (C6H12O6),

A cellulóz a fő építőanyaga valamennyi növényi sejtek, beleértve a

A hemicellulóz, a fa második jelentős kémiai összetevője, a fa

A fatestben előbb felsorolt főbb molekulákon kívül még számos

A sejtfal felépítésének sematikus biokémiai leírása:

Kb. 100 lécszerűen egymás mellett elhelyezkedő cellulózlánc alkot

Kb. 20 micellum alkot egy mikrofibrillumot.

Kb. 250 mikrofibrillum alkot egy makrofibrillumot. Ezeket

A pektinek a hemicellulózokkal és fehérjékkel együtt a középlemez

Beteg fa lehetséges védelmi lépéseit a védekező-mechanizmusa

Fa a különböző sérülések esetén más-más védekező folyamatot indít

1.4.2 A védekezési zóna képződése a törzsön és az ágakon

A fa központi irányú gesztesedése a rendes fejlődésének,

A védekezés a víz áramlásának

A sebek, és elszíneződött területek

Az alábbi nemzettségek védekezési folyamata gyenge:

A csökkent víztartalom elindítja a fa öregedését és a parenchima

 Felfelé és lefelé (horizontálisan) = 1. fal

A védelmi falak gombás fertőzésekkel szembeni védekező ereje

A lezárás nem jelent a fa számára