4.

A gerincoszlop (columna vertebralis)

A gerinc a törzs szilárd tengelyét alkotja, és védi a gerincvelőt. Négy görbülete van:

A felnőtt ember hátgerincének kettős „S" alakja van, a külső hatások tompítása végett. Ez
gyermekkorban fokozatosan alakul ki, így a fejlődés során a gerincoszlopot csak fokozatosan
terheljük: a súlyzós edzések kisgyermekkorban kerülendőek, helyette a saját testsúlyos edzés
(rengeteg játékos erősítő tornagyakorlat) javasolt.
A csigolyák (vertebrae) alkotják a törzs tengelyét képező gerincet, számuk 33-35 db.
Valódi csigolyák (24 db):
• Nyakcsigolyák: 7 db
• Hátcsigolyák: 12 db
• Ágyékcsigolyák: 5 db
Álcsigolyák (9-11 db):
• Keresztcsonti csigolyák: 5 db
• Farokcsigolyák: 3-6 db

1
A gerinccsatorna
• egymás után következő csigolyalyukak sora hozza létre
• a nyakszirtcsonton az öreglyukkal kezdődik és a keresztcsonti csatorna alsó nyílásával ér
véget
• követi a gerinc hajlásait
• belsejében fut a központi idegrendszer részét képező gerincvelő, melynek a csigolyák
mechanikai védelmet nyújtanak
• a csigolyaközti lyukakon lépnek ki a gerincvelői idegek a gerinccsatornából

A gerincoszlop mozgásai

A gerinc mozgása a csigolyák apró elmozdulásaiból áll össze, ami viszonylag terjedelmes mozgást
tesz lehetővé.
Előre- és hátrahajlítás (flexió): a nyaki szakaszon a legnagyobb, a háti szakaszon a legkisebb.
Hátrahajlításkor a háti szakasz kiegyenesedik.
Oldalra hajlítás (laterál flexió): a nyaki szakaszon, illetve az ágyéki szakaszon.
Csavarodás, törzsfordítás (torzió - retorzió): a hossztengely körül.
Rugószerű mozgás: a porcok rugalmassága és a gerinc kettős „S" alakú görbülete végett.
A túlzott függőleges terhelések, illetve erőteljes rotációs mozgások károsíthatják a porckorongokat.
10-ből 8 ember kamaszkorától kezdve valamilyen gerincproblémával küzd.

Néhány tipikus gerincprobléma

Lumbágó

A lumbágó sokszor egy apró, hirtelen mozdulatot követően, vagy egy nehéz tárgy
felemelésekor jelentkezik (jellemzően akkor, ha emelkedéssel egyidejűleg a testünkkel akár csak
egy kicsit is elfordulunk). A váratlan, heves fájdalom a gerincoszlop ágyéki részén, a
keresztcsontnál jelentkezik, és néha annyira erős, hogy a legtöbb mozdulat lehetetlenné válik. A hát
izomzata ezen a területen összehúzódik, és ez megnöveli a fájdalmat. Amikor a fájdalom kisugárzik
a farba vagy a lábba, akkor isiászról beszélünk. Az érintett egyén ilyenkor jellegzetesen görbült,
merev tartással mozog, nem tud kiegyenesedni, sőt akár a köhögés, nevetés vagy tüsszentés is
komoly fájdalmat okoz. Az érintett oldalon a hosszú hátizmok megfeszülnek, feszes húrként
tapinthatók. A fájdalom nem kisugárzó. A deréktáj ütögetésre, nyomásra is érzékeny.

2
Gerincsérv

A gerincoszlop különösen sérülékeny ízületi rendszert tartalmaz. Az egymás fölött

elhelyezkedő csigolyák között kis ízületek hozzák létre a kapcsolatot. A csigolyatestek között
porckorongok helyezkednek el, melyek rugalmas borítékkal rendelkeznek, belsejükben pedig
félfolyékony mag, a pulpa található. Ez a struktúra adja a gerincoszlop rugalmasságát, flexibilitását,
emiatt tudjuk hajlítani törzsünket a különböző irányokba, ez adja meg a lehetőséget, hogy a gerinc
függőlegesen is rugalmas legyen, speciális rugózó mozgás alakulhasson ki benne. A túlzott
terhelések, főleg a függőleges irányúak és a torziós hatásúak, az erőteljes gerincmozdulatok a
porckorong külső burkának sérüléséhez, megszakadásához vezethet. A belül lévő anyag kiboltosul,
ezzel kialakul a gerincsérv, más néven a porckorongsérv. Ilyenkor a gerincoszlop mellett futó
mozgató- és érzőidegeket a kiemelkedő porc nyomhatja, mely különböző, heves tüneteket
eredményezhet. Ilyen a zsibbadás a végtagokban, izomgyengeség a nyomás alatt álló mozgatóideg
által beidegzett izomban, izomcsoportban. Ha érzőideget nyom a sérv, akkor heves, késszúrásszerű
fájdalmat érez a sérült, akár mozgásképtelenséget is eredményezve. Mivel az elrepedt porcszövet a
csontszövethez hasonlóan összeforrni nem tud, ezért ez élethosszig fennálló panaszokat okozhat. A
gerincoszlop védelme tehát még az ízületi rendszeren belül is prioritást kell, hogy élvezzen.
Leggyakrabban az alsó háti, ágyéki területet érinti (súlyzók mozgatása során, ugrásokkal,
dobásokkal járó sportágakban), de a nyaki szakasz is érintett lehet (kalapácsvetők, birkózók).

Tartáshibák
Helyes testtartásról akkor beszélünk, ha az egyes testrészek egymás feletti elhelyezkedése
ideális. A tartást befolyásoló tényezők: részben örökölt alkati adottság, nem, életkor, tápláltság,
pszichés állapot, környezet, foglalkozás, sportaktivitás jellege, illetve a másolt tartási szokásokat is
itt említhetjük. Tartáshibáról akkor beszélünk, ha a gerinc görbületei a fiziológiás méretektől
eltérnek, a medence dőlésszöge nő vagy csökken. A test súlyvonala ekkor nem a fiziológiás ponton
halad át. A gerinc és más ízületek csontos képleteiben, kezdetben még nincs maradandó károsodás,
később azonban kialakulhatnak maradandóak is.
Hanyag tartás: Jellemzően az iskoláskorú tanulók hibás tartása, melynek alapja a lezserség, hajlott
hát, előrecsapott vállak, lógatott fej, és lomha járás. Ha akarnák, ők még tudnák egyenesen is
tartani magukat, mert alapvetően nem gyenge az izomrendszerük, nincsenek túlnyúlt vagy
megrövidült izmaik. Később, az évek múlásával, ha ez az állapot tartóssá válik, maradandó
rendellenességek alakulnak ki. Ha a normálistól eltérő testtartás aktív izomerővel korrigálható,
akkor hanyag tartásról, ha azonban ez állandósul és aktív izomerővel nem korrigálható, már
gerincdeformitásról beszélünk.
Tartásgyengeség: Az izmok tartós gyengeségét és a szalagok lazaságát jelenti. A tartószerkezet
működése nem kielégítő. A tartásgyengeség jól felismerhető és elkülöníthető más elváltozásoktól. A
rossz tartáshoz gyakran társul lúdtalp, X-láb is, ezek kezelése is a korai stádiumban a
leghatékonyabb.

3
Domború hát (kyphosis)

A háti kifózis fokozott és ráterjed az ágyéki gerincszakaszra is, kifotikus görbületet mutat. A
háti kifózis a normálisnál nagyobb, az ágyéki lordosis a fiziológiásnak megfelelő. A gerinc ilyenkor
előrehajlik, a vállak előreesnek, a fej követheti ezt az ívet és szintén előrehajlik. Ha mégis
egyenesen tartja a fejet, akkor a nyaki gerincszakaszon kompenzáló lordotikus görbület alakulhat ki.
Totálkifózis esetén jellemző, hogy a medence hátradől, a farizmok és a hátulsó csípőizmok
megrövidülnek, és ezzel tovább romlik a medenceöv helyzete. A kifotikus tartás következtében a
hátizomzat állandó nyújtott állapotba kerül, a váll hátrahúzására idővel már nem lesz képes, így
kialakulnak az elálló lapockák. A mellkas izmai megrövidülnek, aminek következtében a mellkas
állandó kilégzőállásba kényszerül, így a teljes belégzés pedig nem lesz lehetséges. Károsodik a
légzésfunkció, csökken a szív és a keringési rendszer teljesítőképessége, kevesebb oxigént szállít a
vér, ami koncentrációzavart, fáradékonyságot és a teljesítőképesség csökkenését eredményezi.

Lapos hát

A háti szakasz csaknem lapos, a fiziológiás görbületek hiányoznak (háti domborulat ellapult, ágyéki
homorulat csökkent vagy ellapult). A gerincnek ez az elváltozása nem gyakori vagy nem feltűnő.
Lényegében a gerincoszlop egy bothoz hasonlít, és ez a gerinchelyzet statikus veszélyt is jelent,
mert a bordák lefutása és ízesülése lelapult mellkashoz vezet, ez pedig akadályozza a szív és a tüdő
fejlődését, valamint a keringést. A csigolyatestek, ebben a kiegyenesedett helyzetben, rosszul
illeszkednek egymáshoz és a fiziológiás görbület által nyújtott rugalmasság, hajlékonyság hiányt
szenved. A rugalmatlanság következtében minden rázkódtatás, minden behatás traumaként hat, még
a járás mechanizmusa is.

4
A gerinc védelme

A gerincet megvédeni leginkább a gerincoszlop mellett futó gerincfeszítő izmok, valamint a

csuklyásizom megerősítésével lehet, hiszen így nagy terhet vesz le az erős tónusos izom a
gerincoszlop csigolyáiról. A lehetőségekhez mérten korlátozzuk a gerincre háruló függőleges irányú
terheléseket. Csak olyan gyakorlatokat végeztessünk sportolóinkkal, melyek feltétlenül szükségesek
a sportági fejlődéshez, ne kockáztassunk. Ha mégis ilyen veszélyesnek mondható feladatot írunk
elő, tájékoztassuk előre a sportolót a kockázatokról és hívjuk fel a figyelmet a védőfelszerelés
használatára, a bemelegítés fontosságára, és a szabályos feladat végrehajtás nélkülözhetetlenségére.
Ha létezik más alternatíva az adott cél elérése érdekében, amely preventívebb, akkor alkalmazzuk
azt. A gyakorlatok elvégzésénél, ahol nagy terhelés nehezedik a gerincoszlopra, törekedjünk a
derék, és hát alátámasztását biztosító elemekkel védeni a gerincoszlopot, és ezek segítségével
kivitelezzük a gyakorlatot.