3.

Az ízületek

A csontok végeit porcszövet vonja be, amely védi őket a súrlódás, ütés, rázkódás
mechanikai hatásától. Az „ízesülő csontokat” ízületi tok veszi körül, amelynek belső felszínén a
sejtek ízületi folyadékot termelnek. A síkos folyadék csökkenti a súrlódást, és nem engedi a két
csontvéget összeérni. A csontvégeket erős kötőszöveti rostokat tartalmazó szalagok tartják össze. A
szalagok normál esetben nem nyújthatóak, de hajlékonyak. Lehetővé teszik a csontok elmozdulását,
de nem engedik a csontokat egymástól eltávolodni. A különböző ízületek eltérő mértékű
elmozdulást tesznek lehetővé. A vállízületben a felkarcsont minden irányban mozgatható, a térdet
viszont csak behajlítani és kinyújtani lehet.

A csontok ízvégeinek fajtái:

1. fej (caput), domború
2. vápa (cavitas), homorú

Az ízületi tok: benne egy belső réteg (szinóvia) tölti ki az ízületi rést, ebből „táplálkoznak” a
porcok. A két porc a mozgás hatására bemasszírozza egymásba a folyékony szinóviát.
Mozgásszegény életmódnál ez nem történik meg, emiatt a porc leépül. Bemelegítés haszna: minél
melegebb a szinóvia, annál folyékonyabb, olajszerűbb, hasznosabb „kenőanyag” az ízület számára
- ahol mély a vápa, ott az ízületek formája is összetartja az ízületeket, illetve az összetartásban
segítenek még a környező izmok is

1
A különböző ízületek elmozdulási lehetőségei:

a. flexió (hajlítás)
b. extenzió (feszítés)
c. addukció (közelítés)
d. abdukció (távolítás)
e. oppozíció (szembefordítás)
f. repozíció (visszafordítás)

Az ízületek típusai

1. Feszes ízületek

• tényleges mozgásra alkalmatlanok, mert ízületi felszíneik szabálytalanok, a hozzájuk tartozó

szalagok pedig igen feszesek
• ilyen pl. a keresztcsípőcsonti ízület, amely ezzel komolyan hozzájárul a medenceöv
stabilitásához, valamint a testsúlynak az alsó végtagokra történő átadásához
• statikai stabilitást és egyben rugalmasságot biztosít

2
 2. Egytengelyű ízületek

• Forgóízület: a forgástengely a csont hossztengelyével egybeesik, a forgás tengelye (közel)

megegyezik az ízület tengelyével, ilyen az első két csigolya ízesülése, valamint az orsócsont
és a singcsont mindkét ízesülése

• Csuklóízület (nem tévesztendő össze a kézcsuklóval!): a tengely az ízesülő csontok

tengelyére merőleges, pl. az ujjpercek közötti ízületek

3
 3. Kéttengelyű ízületek

• Tojásízület (ellipszoid ízület): felszíne ellipszoid testek forgástengely körüli forgatásának

lenyomatához hasonló. Két forgástengelye - egy rövidebb és egy hosszabb - mentén képes
elmozdulni. Pl. az orsócsont és a kéztőcsontok közötti ízület.

• Nyeregízület: sajátos és egyedülálló az emberi szervezetben: a hüvelykujj alapízülete.

Alapmozgásai a hajlítás és feszítés (flexió - extenzió), közelítés és távolítás (addukció -
abdukció), a tenyérrel és a többi ujjal szembehelyezés és újra a tenyér síkjába hozás
(oppozíció-repozíció). Ez utóbbi tulajdonság adja az anatómiai alapját az emberi kéz
ügyességének és sokrétű funkcióinak. Mivel laza ízületi tokja, és gazdag, sokrétű az
izomzata, lényegében szabad ízületként működik.

4
 4. Gömbízületek, soktengelyű ízületek

A gömbízület esetén az ízületi fej egy gömbfelszín részlete, az ízületi árok pedig annak benyomata.
A gömbízületek geometriájukból adódóan igen sokrétű mozgásra képesek, lényegében valamennyi
tengely kombinációjával. Ezért is nevezik szabad ízületnek. Az emberi testben két szabad ízületpár
van: az egyik a felső végtag alapízülete, a vállízület, a másik az alsó végtag alapízülete, a
csípőízület. Bár mindkét ízületpár azonos kategóriába tartozik, a terhelés és a funkció jelentős
eltérésekhez vezet. Míg a vállízület a felső végtag szabad mozgásait biztosítja, és ennek
megfelelően anatómiai felépítése is a lazaságot és mozgékonyságot és a viszonylag kisebb
terhelhetőséget adja, a csípőízület szerepe a test súlyának viselése és stabilitásának biztosítása.