A függőségekről (képernyő, játék, drog, cukor, shopping...

A Koronavírus nemkívánt szövődményei…

Napjaink nagy problémája a függőség. Szinte nincs olyan szülő, aki ne panaszkodna gyermeke
számítógépes vagy telefon- függőségeiről. Az örökös viták megmérgezik a család életét, a gyerkek
híznak, nem mozognak eleget.

A szülők két alapvető kérdésről feledkeznek meg:

1. A szülői minta
2. Ki is veszi neki az eszközt…?

A Covid 19 járvánnyal járó bezártság következtében, a gyermekek most hatványozottan többet ülnek
a képernyők elött. Többet rágcsálnak és kevesebbet mozognak. És a tél is közelít… Egyedül
Hollandiában az elmúlt 6 hónapban a gyermekek gyermekek 50%-ának testsúlya 30%-kal nőtt. A
helyzet nyilván másutt sem jobb. Az elhízás cukorbetegséggel és sok más veszéllyel is jár.
Már a pandémia előtt is pl. a 17+ milliós lakosságú Hollandiában hetente 1200 új cukorbeteget
diagnosztizáltak. Magyarországon évente 30 ezer cukorbeteg hal bele a betegség szövődményeibe és
ez bizony nagyrészt rossz táplálkozási szokások/életmód miatt jelentkező, civilizációs betegség.

(Ettöl független a 15 év alatti gyermeknél világszerte rohamosan növekvő, 1.sz. diabéteszként ismert,
autoimmun problémából eredö cukorbetegség, ami Magyarországon évente 250-300 gyermeket
érint. Ld: www.pharmindex-online.hu/hirek/rohamosan-emelkedik-a-cukorbeteg-gyermekek-szama)

Mindnyájunk érdeke, hogy egy egészségesebb generációt neveljünk fel.

Agyi jutalmazó központ – az öröm kémiája*

Boldogság, öröm, eufória… kellemes, mindenki által folyamatosan vágyott állapotok. Kellemesek, és
egyben rejtélyesek. Mert bár általában tudjuk mihez kötni, mitől vagyunk épp jó kedvűek, azzal
kevesen vannak tisztában, hogy mi történik eközben a testünkben. Igen, a testünkben, mert noha az
eredmény egy lelki jelenség, az egész a biokémiával kezdődik.

 Mi történik az agyban jó érzések esetén?

Középagy: mindennek a forrása ez a kulcsfontosságú, apró terület a szervezetünkben, ami annyi

mindent meghatároz. Hangulatot, jó és rossz érzeteket, motivációt. Itt működik a mezolimbikus
pálya, amihez a kellemes érzetek, az ösztönös magatartás, a jutalmazás és a függőségek kialakulása is
kapcsolható.
Laikus nyelven úgy is hívják ezt a rendszert: jutalmazási központ (nucleus accumbens).
Működtetői pedig mindazok az anyagok, amelyek kémiai szinten befolyásolják a lelkiállapotunkat: a
dopamin, a szerotonin és az endorfin, vagyis olyan hormonok, amelyek neurotranszmitteri (vagyis
ingerületátvivő-szállító) szerepet töltenek be az idegrendszerünkben. Ezek a mikrovegyületek
aktiválják a dopaminreceptorokat, és váltják ki ezzel a jó érzést bennünk, miközben egy-egy kellemes
tevékenységet végzünk.
„Boldogságérzettel jutalmaznak, ezért nevezik őket a köznyelvben boldogsághormonnak. Ezek a
vegyületek az okai annak, ha valamit újra és újra csinálni, érezni, átélni vágyunk.”
Ezek szerint, ha jólesik egy étel, ha kellemes mozgást végzünk, ha örömmel tölt el minket egy jó zene
hallgatása… vagy ha szerelmesek vagyunk, az mind-mind csak kémiai reakció? Ha mesterséges
körülmények között azonos mennyiségű hormont adagolunk két személynek, akkor a következő
pillanatban ugyanazt fogják érezni? Vagyis egyszerű gépek lennénk?

Igen is, meg nem is. Tény, hogy kémiai anyagokkal befolyásolható a hangulatunk – ennek
igazolásához elég, ha az alkoholra, a drogra vagy épp az antidepresszánsokra gondolunk –
ugyanakkor személyes, sőt genetikai faktorok is közrejátszanak abban, hogy az egyik embernek
kevesebb inger is elég a boldogsághoz, a másik viszont szüntelenül feszegeti a határokat. Valakit az
motivál, ha nyelveket tanulhat, más sziklát mászik, vagy épp leissza magát: széles a spektrum
örömforrásokból. De lássuk, pontosan milyen vegyületek hogyan hatnak ránk ilyenkor!

 Hozzávalók, amiből az agyad a legütősebb koktélt keveri

A dopaminnak elsődlegesen a mozgáskoordinációban, motiváltságban, a függőség kialakulásában és

a munkamemóriában van szerepe (látszólag igen különböző dolgokban). Tágítja a verőereket, az agy,
a vese, a máj ereit. Fokozza a szívizom összehúzódásait, de a vizeletkiválasztást is. Mindettől tettre
késznek, izgatottnak, feldobottnak érezzük magunkat.
Ez a hormon mindig aktiválódik, amikor pozitív hatás ér minket, legyen az étkezés, szex vagy épp
kábítószer-használat. A dopamin élvezetet generál és ezzel motiválja a személyt bizonyos
cselekedetek végrehajtására. A cél: több és még több dopaminhoz jutni.

Szintén neurotranszmitterként működik a szerotonin, amelyet a központi idegrendszer és a

bélrendszer állít elő. Ez az elemi anyag felelős a különféle tudatállapotokért, az eufóriáért, a
kényelemérzetért, de még az empátiáért is. Nemcsak a hangulatot szabályozza, de a
testhőmérsékletet, az étvágyat vagy az alvást is!

Az endorfin a következő „barátunk”, agyalapi mirigyünkben és a hipotalamuszban termelődik.

Fűszeres ételek fogyasztása, meditáció, nevetés, orgazmus, csokoládé, napsütés: csak néhány dolog,
aminek hatására megindul a termelődése. De nemcsak jó érzeteket köthetünk hozzá, hiszen jó és
rossz izgalmi állapotban, például fájdalomérzet vagy stressz megjelenése esetén egyaránt felszabadul
idegsejtjeinkből. Ennek a magyarázata egyfajta fordított jutalmazás: az endorfinok ilyenkor
megakadályozzák az idegsejteket abban, hogy továbbítsák a fájdalomingert. Ez a magyarázata annak
a jelenségnek, amikor látjuk, hogy valaki komoly sérülést szenvedett, mégis fel akar állni, és a saját
lábán hazamenni: egyszerűen nem érzi a károsodást.

Ha megfigyeljük a maratoni futókat, azt látjuk, hogy az extrém és monoton terhelés mellett
elképesztően hosszú ideig képesek mozgásban maradni, teljesen kihajtva magukat. A célszalagnál
aztán sokszor összeesnek – mosollyal az arcukon. A magyarázat szintén az endorfin: amennyiben a
terhelés átlép egy bizonyos határt, megkezdődik ezen anyag termelése, és az ember nem érzi a saját
határait többé. (De szülés esetén is ez az anyag tompítja a fájdalmat.) Ha még azt is hozzátesszük,
hogy az endorfin erősíti az immunrendszert, csökkenti a stresszt és lassítja az öregedést, akkor
végképp azt mondhatjuk, hogy egyfajta életelixírről, áldásos „csodaszerről” van szó.

Mindennapi élvezeteink
Ön minek örül jobban? A kedvenc édességének, vagy egy intim együttlétnek a kedvesével? Egy szép
ajándéknak, vagy egy jó futásnak a szabad levegőn? Jó lenne tudni, vajon melyik konkrét tevékenység
mennyire tud boldoggá tenni minket – vagyis melyik nyomán mennyi „boldogsághormon” szabadul
fel. A tudomány sajnos még nem képes mérni ezt. Történtek kutatások, amelyek a vérplazma
endorfinszintjét próbálták meghatározni, illetve állatkísérletek is zajlottak, de humán vonatkozásban
senki nem mond biztosat, kénytelenek vagyunk tehát gyakorlati megfigyeléseinkre hagyatkozni. Azt
máris könnyen beláthatjuk, hogy mindenkit más tesz boldoggá – és bizony eltérő mértékben.

„Az ember szereti azt hinni, hogy saját maga irányítja a cselekedeteit, sőt, a vágyait is kordában tudja
tartani. Valójában azonban a vágyaink aszerint alakulnak, hogy korábban milyen élmények
szabadítottak fel bennünk örömérzetet generáló hormonokat."
Nagyon sok ilyen élményről kiderült már, hogy nemcsak pszichésen, de fizikálisan is addiktív – épp a
fenti összefüggéseknek köszönhetően. Lássunk néhány példát!

Cukor

Látszólag csak egy ártalmatlan, édeskés anyag. Ám meglepően sokan vannak, akik akár egy tábla
csokoládét is elfogyasztanak naponta, és ami még inkább figyelmeztető jel:

jutalmazásra, vigasztalásra használják az édességet. Nos, a cukor ugyanazokat a kémiai változásokat

indítja be az agyban, mint a kábítószer, amennyiben nem vigyázunk vele, és fogékonyak vagyunk a
függőségre: „Nagy mennyiségű cukros víz bevitele viselkedésváltozást, és akár neurokémiai
módosulásokat is okozhat, amelyek hasonlítanak azokhoz a változásokhoz, amikor valaki kábítószert
fogyaszt. A kísérleti állatok elvonási tüneteket mutatnak ilyenkor, sőt, olyan hosszú távú hatásokat,
mint a sóvárgás – írja kísérleteiről Bat Hoebel pszichológus (Princeton Egyetem). Kutatása során a
patkányoktól megvonták az ételt, majd nagy mennyiségű cukrot kaptak. Ez minden alkalommal
dopamin rohamszerű kibocsátását okozta az agy jutalmazó központjában. (Forrás: Medipress).

Új dolgok tanulása

Ha új szavakat tanulunk, ugyanaz az agyterületünk aktiválódik, mint amikor finomat eszünk, vagy
szerencsejátékban veszünk részt. Haller József biológus vázolta a Kossuth Rádió Szonda című
műsorában a kísérletet: ennek során új szavakat tanítottak meg a résztvevőknek, amelyeket egy
későbbi időpontban felismertettek velük. Amikor a szófelismerés sikeres volt, az agy jutalmazásos
idegpályáin aktivációt figyeltek meg. Haller József szerint az agy „gondoskodik” arról, hogy a
beszédértés és önjutalmazási rendszerünk között kapcsolat legyen, vagyis létrejöjjön a visszacsatolás,
és kedvünk legyen legközelebb is tanulni.

Zene

Mindegy, hogy rockzenéről vagy klasszikusokról van szó, bizony a zenehallgatást is ugyanazért
szeretjük, mint, mondjuk, azt, ha váratlanul pénzhez jutunk: jutalmazó vegyület szabadul fel
bennünk. Egy kanadai tanulmány szerint az agyban keletkező dopaminnak köszönhető, hogy előre
megérzünk egy borzongató zenei pillanatot, és abban is, hogy boldoggá tesz minket, amikor a csúcs
bekövetkezik. Előbbi esetben az első agyterület aktiválódik, a másodikban az úgynevezett limbikus
rendszer (Forrás: Nature Neuroscience).

Junk food

Szegény kísérleti patkányoknak nincs könnyű dolguk. A Scripps Kutatóintézet munkatársai Paul
Johnson vezetésével például rengeteg hamburgert, szalonnát és süteményt halmoztak fel számukra,
de csak a rágcsálók egy csoportjának adtak belőle, miközben a másikat csupa számukra megfelelő
eleséggel kínálták. Nem meglepő: az első csapat tagjai nem tudták abbahagyni az evést, és igen
hamar jelentősen elhíztak. Ezt követően elektródákkal stimulálták a patkányok agyának jutalmazó
központját: az állatok egy mókuskereket hajtva érhettek el izgalmi állapotot. Az igazán érdekes rész
ekkor következett be: a gyorsételekkel etetett állatoknál hosszabb ideig tartott, míg a jutalmazó
központ működni kezdett, vagyis emelkedett az ingerküszöbük, így több impulzusra volt szükségük a
boldogsághoz.

Internet

Az American Psychiatric Association kongresszusán mutatták be azt a kísérletet, amellyel sikerült

igazolni, hogy netfüggőknél és online szerencsejáték-függőknél, jellegzetes agyi eltérések fedezhetők
fel. Félelmetes dolog ez: arra utal, hogy nemcsak viselkedésünk változik meg, ha bármilyen
örömforrástól függeni kezdünk, hanem maguk az agy struktúrái is. A jutalmazási központ
úgynevezett. perfúziója fokozódik, míg más agyi régiók vérátáramlása csökken. Kiderült az is, hogy a
rendszeres internethasználat az agyi dopamintranszporter-molekulák számát csökkenti, aminek
következtében elhúzódik a neuronok stimulációja. Az eredmény: eufórikus hatás, ami csak megerősíti
a további nethasználatot.

Alkotás

Gyönyörködünk, ha egy szép festményt látunk. Ennél már csak az okoz nagyobb örömet, ha magunk
hozunk létre valamit, például rajzolgatunk vagy színezünk. A Drexel Egyetem kutatócsoportja
igazolta, hogy teljesen mindegy, milyen lesz a végeredmény, a művészeti tevékenység önmagában
nyugtat és boldoggá tesz – ezt agyi képalkotó vizsgálatokkal is megerősítették, szkennelve az aktív
agyi területeket, illetve észlelve a fokozódó véráramlást. (Forrás: ScienceDaily)

Mesterséges ajzószerek

A dopaminerg pályáról már beszéltünk. Nos, ez az a működés, amely lecsökken drogfüggőség esetén.
Ez a magyarázata annak, hogy a normálisnak tartott, hétköznapi élvezetforrások már kevésnek
bizonyulnak bármiféle hatás kiváltásához: képtelenek aktiválni a jutalmazó agyi pályarendszert. Az
alapállapot innentől a depresszió, a beszűkülés, a kedvtelenség lesz. Ahhoz, hogy ebből kimozduljon
az illető, drog kell. Majd még több drog.

Egy Maria Ellgren által vezetett svéd kutatócsoport rágcsálóknak adagolt kannabiszt (THC-oldatot),
majd heroint. Amikor megvizsgálták agyukat, azt látták, hogy változások történtek a jutalmazó
központ területén: az opioid-receptorok sűrűbben fordultak elő. Ezáltal bebizonyosodott, hogy a
korai drogfogyasztás biológiai változásokat is maga után von, és ettől fokozódik a hajlam a függőségre
(Forás: www.nature.com).

„A függőséget okozó szerek, mint ismert, az agyi jutalmazó rendszert veszik célba” – magyarázza
Katona István neurobiológus. „Akik kevésbé hajlamosak a függőségekre, azoknál e jutalmazó
rendszert jobban kordában tartja egy, az elülső homloklebenyből jövő kontroll. A jutalmazó rendszer
egyik fő területének, a nucleus accumbensnek az idegsejtjeit és a prefrontális kérget – a
homloklebeny elülső részét – ugyanis összeköti egy pálya. Nos, ez az, ami a szenvedélybetegségre
hajlamos embereknél nem működik kellőképpen.
Ebben pedig a túl sok belső kannabinoid lehet a ludas, ami a kontrolláló pálya szinapszisainak hosszú
távú gyengüléséhez vezet. Ez a long term depression, röviden LTD jelensége. Mindezt egy bizonyos
génváltozattal kapcsolják össze, és akikre ez jellemző, azok számára óriási nehézséget okoz, hogy egy
azonnali jutalmazó hatást előidéző anyag – vagy éppen egy igen egészségtelen étel – beviteléről
lemondjanak.
Még akkor is, ha tudják, hogy a hosszú távú következmények katasztrofálisak. (…) a függőséget okozó
anyagok hamis memórianyomokat kódolnak bele idegrendszerünkbe, melyek segítségével rávesznek
minket, hogy újra és újra használjuk őket. Az addiktív anyagok legfőbb „aljassága”, hogy minimális
energiaráfordítással sokkal nagyobb eufóriát okoznak az agyban, mint a természetes eredetű
jutalomforrások. Ennek oka, még jobban megemelik a dopaminszintet.
(…) Ráadásul a drogok hatása az első bevétel során igen váratlanul éri az agyat. A váratlan jutalom
pedig még sokkal vonzóbb, mint amire számítunk. (…) A szerhasználat gyakran és nagymértékben
emeli meg a dopaminszintet. Ezt az agy úgy kompenzálja, hogy „behúzza” dopamin-receptorainak
egy részét. Vagyis csökken az érzékenysége a dopaminra. Ennek köszönhető, hogy a szenvedélybeteg
közömbössé válik olyan alapvető örömforrások iránt, mint az emberi kapcsolatok, a szeretet,
szerelem, alkotás, hivatásbeli sikerek.” (Forrás: Magyar Tudomány, Jakabffy Éva)

Fiatalok vonzalma, felnőttek felelőssége

A jutalmazó központ egyéni különbségein túl fontos az ingerkeresési hajlam is a függővé

válásban: akik nyitottak az újdonságokra és kockázatvállalóbb személyiséggel bírnak, kevésbé
számolnak a hosszú távú következményekkel, azok nagyobb eséllyel próbálnak ki tudatmódosító
szereket. Így könnyen megérthető, miért a fiatalok vannak a leginkább veszélyben.

Ezen kívül nagyban számít az, hogy kinek milyen konfliktusmegoldó, megküzdési stratégiái vannak
(szülői minta). Akinél ezek kellően erősek, annak nem lesz szüksége mesterséges segítségekre.
Számít ugyanakkor az ingerpaletta is: milyen mennyiségű és erejű ingerforrás adott az egyén
környezetében? Akinek fiatal kora óta sokféle élményt kínálnak fel, az kevésbé keres majd alternatív
utakat, szélsőséges élményeket.

„Ebből a szempontból kimagasló a kisebb és nagyobb közösségek, valamint a felnőtt példaképek

ereje a tinédzserek esetében, és az, hogy általuk elérhető-e elég sok, elég érdekes elfoglaltság.”
„Ez is betegség, elvileg éppen úgy, mint a csontszövet sérülésével járó lábtörés” – vallja Katona
István. „Utóbbit azonban mindenki hamar felismeri magán, legalábbis a fájdalom tudatja vele, hogy
segítségre van szüksége. A szenvedélybetegben viszont gyakran nem tudatosul, milyen változások
indultak el idegrendszerében. Ezért is fontos a környezet kiemelt figyelme, különösen a
veszélyeztetett tizenéves korosztálynál.

A legtöbben fokozatosan válnak függővé, eleinte alkalmilag próbálkoznak „könnyű” drogokkal. A

megelőzésnek ilyenkor még komoly lehetőségei vannak, szemben a már kialakult
szenvedélybetegséggel. Ezért minden olyan törekvés, amely addiktív kémiai anyagokat népszerűsít,
vagy azok fogyasztását segíti elő, rendkívüli felelőtlenségnek számít: lényegében más emberek
lábának tudatos eltörése.”

*Cikk forrása:
https://hogyanmondjamelneked.hu/sovargas/2018/04/20/agyi-jutalmazo-kozpont-az-orom-kemiaja
Címlapfotó forrása: istock / joh4nn