Szerző neve: Gaál János

Továbbképzési program címe: Birtokvédelmi kisokos

a jegyzet lezárásának dátuma: 2023. 02. 20.

Jegyzet a Birtokvédelmi kisokoshoz 1

1 A Ptk. hármas birtokvédelmi eszközrendszere
A birtokvédelem célja, hogy megakadályozza a birtokállapot jogalap nélküli
megváltoztatását vagy megzavarását. A szabályozás létjogosultságát éppen az adja, hogy
a birtokvédelemre nemcsak az elismert jogcím alapján birtokló szorulhat, hanem a jogalap
nélkül birtoklótól sem veheti el harmadik személy tilos önhatalommal a dolgot. Így az is
igaz, hogy nemcsak az részesülhet birtokvédelemben, aki a dolog feletti hatalmat
ténylegesen gyakorolja, hanem az a személy is, akitől a tényleges hatalmat gyakorló a
birtokát származtatja. A „birtokos” tehát heterogén fogalom, amely a petitórius és
posszesszórius birtokvédelmi eljárások kettősségében fejeződik ki. (Magyarország
Kormánya, 2018)
A birtokhoz fűződő egyik legjelentősebb joghatás a birtokvédelem iránti igény. A
birtokában megsértett vagy megzavart személy részére a birtokvédelem klasszikus hármas
eszköztára áll rendelkezésre:
– a jogos önhatalom;
– a közigazgatási úton való igényérvényesítés (jegyzői birtokvédelem);
– a birtokper.
A fenti eszközrendszer komplex jogvédelmet biztosít.
Látható, hogy az állami (közhatalmi) eszközökkel való birtokvédelem egyik útja a
közigazgatási, míg a másik a bírói (peres) út. A jogvédelem leggyorsabb módja azonban a
jogos önhatalom.
1.1 A jogos önhatalom
A Ptk. 5:6. § (1)–(2) bekezdése felhatalmazza a birtokost, hogy a birtoka ellen irányuló
támadást a birtok megvédéséhez szükséges mértékben akár önhatalommal is elhárítsa.
Jogos önhatalommal tehát csak a tilos önhatalom ellen, és csak a birtok megvédéséhez
szükséges mértékben léphet fel a birtokos. Az önhatalom a birtok elvesztése miatti
megtorlás vagy a bosszú eszköze nem lehet. A két rendelkezés csak egymásra tekintettel
értelmezhető helyesen.
Az önhatalomról kétségtelenül elmondható, hogy gyors. Azonban közel sem biztos, hogy
kellően cizellált, vagy éppen kizárólagos eszköz ahhoz, hogy végleges megoldás legyen a
felek vitájának lezárására. Nehézséget okozhat a birtokos számára, hogy az önhatalom
gyakorlása során mikor és milyen terjedelemmel jár el még helyesen. A jogos önhatalom
gyakorlása során a birtokos akár fenyegetést vagy erőszakot is alkalmazhat. Mondhatjuk,
hogy a birtok elleni jogtalan támadás esetén a birtokos egyfajta „jogos védelmi helyzetben”
cselekszik, de a védelem érdekében kifejtett cselekvése nem terjedhet túl a birtok
megvédéséhez szükséges mértéken. Az önhatalommal történő fellépés egyik belső gátja a
bizonytalanság: annak eldöntése felőli kétségek, hogy hol húzódik a birtok megvédéséhez
szükséges mérték határa. További kritérium, hogy önhatalommal csak akkor lehet fellépni,
ha más birtokvédelmi eszköz (jegyzői birtokvédelem, birtokper) igénybevételével járó
időveszteség a birtokvédelmet meghiúsítaná – ennek megítélése sem könnyű az adott
helyzetben. Az önhatalom alkalmazása elsősorban a fenti bizonytalansági tényező, illetve
az alkalmazásával járó konfliktushelyzet okán és talán méltatlanul, de valahol mégis épp
szükségszerűen kellő mértékben háttérbe szorul. Az tény, hogy a birtokvédelemben jártas
ügyintézők több olyan vitás helyzetben is felismerik az önhatalom lehetőségét, amelyben
a laikus nem mer cselekedni, de azt is el kell fogadnunk, hogy a jogos önhatalom
alkalmazásához vérmérséklet, habitus, bátorság és nagyfokú körültekintés igényeltetik.
Nyilvánvalóan nem lenne szerencsés, ha „ész nélkül” mindenki, minden helyzetben jogos
önhatalmat látna, és szabadon túlértelmezné fellépésének kereteit.

1A jegyzet megírása során felhasználtam a rövidesen a HVG-ORAC Kiadó gondozásában megjelenő

Birtokvédelmi kézikönyv kéziratát (szerzők: dr. Kajó Cecília, Gaál János).

1
Szerző neve: Gaál János
Továbbképzési program címe: Birtokvédelmi kisokos
a jegyzet lezárásának dátuma: 2023. 02. 20.

Érdemes akár fiktív példák mentén is átgondolni az önhatalomban rejlő lehetőségeket. Ha

hazaérve azt észlelem, hogy a tolvaj a lakásból éppen távozni kíván a televízióval a
kezében, felléphetek ellene. Nem üthetem őt agyon, és felmérve az erőviszonyokat, nem
is feltétlen kell vele fizikai kontaktusba kerülnöm lebirkózva annak érdekében, hogy a
birtokot megőrizzem, de dönthetek úgy, hogy rázárom a lakást a rendőrök kiérkezéséig.
Birtokvédelmi szempontból az önhatalom jogszerű gyakorlása véget ér, ha az elkövető a
televíziókészülék hátrahagyásával az ablakon keresztül menekül a lakásból. Ilyenkor a
birtokháborítót el kell engedni ugyan, hiszen a birtoksértő cselekménnyel felhagyott, de
más jogszabály még megengedi a feltartóztatását (hiszen a dolog elvétele során lopási
kísérlet történt).
Megfigyelhetünk tehát valamiféle átmenetet; a dolog elvétele a birtokháborításon keresztül
(az eredeti birtokállapot megváltoztatása útján) halad a lopás cselekménye felé. A
cselekmény azonban mindaddig csak lopási kísérlet, amíg az elkövető tényleges uralma a
dolog fölött be nem áll. Érdekes párhuzam az ügyben, hogy amíg az elvétel csak lopási
kísérlet fázisban van, amíg a birtokos reálisan visszaszerezheti a javait, addig a
birokvédelem is cselekvési jogalap számára. A dolog feletti hatalom visszaszerzésének
reális esélye egyben tehát a birtokvédelem jogos önhatalom jogintézményének
alkalmazhatóságát is megteremti.
Egy ilyen igazságérzettől érzelmileg túlfűtött indulatban nyilvánvalóan vigyázni kell a
határok átlépésével. Az önhatalom nem válhat bosszú eszközévé, és kizárólag a birtok
megtartására, visszaszerzésére irányulhat. „Az önbíráskodás bűntettét valósítja meg, aki
az elveszett birtoka visszaszerzése érdekében alkalmazott önhatalmával túllép a birtok
visszaszerzéséhez szükséges mértéken, ezáltal részéről az erőszak kifejtése a
birtoksérelem miatti megtorlás eszközévé válik.” (EHB 2012/16)
Összefoglalva megállapítható, hogy „a birtokvédelem érdekében alkalmazható az
önhatalomhoz kapcsolódó legális erőszak fajtái, mértéke megegyezik a tulajdon
védelmében alkalmazható legális erőszakkal, a birtokost azonban a tulajdonossal szemben
is megilleti az alkalmazás lehetősége.” (EBH 2007.1584.)
Klasszikus fiktív jogeset, de számtalan valós ügy is országszerte, amikor a válófélben lévő,
megromlott kapcsolatban levő házastársak még egy ingatlanon élnek, és egymást
kölcsönösen kizárják az adott ingatlanból. Akármilyen gyors és hatékony(nak tűnő) eljárás
a jegyzői birtokvédelmi eljárás, annál gyorsan megoldás, mint hogy jogos önhatalommal
lecseréljük a zárat (és szigorúan: kulcsok átadása mellett a másik félnek) besétálunk az
ingatlanba, nincsen. A jogos önhatalom ilyen esetben való szükségességét az alapozhatja
meg, ha a kizárt félnek valóban nincs semmilyen más lehetősége, gyakorlatilag a „híd
alatt” kellene meghúznia magát.
1.2 A jegyzői birtokvédelmi eljárás
Amint azt korábban már érintettük, a római jogrendszer nem követelte meg a birtokosnak
a dologhoz fűződő valamilyen jogosultságát – mivel nem a birtokosnak a dologra vonatkozó
valamilyen joga kapott védelmet, hanem pusztán az a tény, hogy a dolog nála van, illetve
korábban birtokában volt –, ezáltal a birtokvédelem is elsődlegesen tényvédelem, nem
pedig jogvédelem volt.
Tekintettel arra is, hogy a jogos önhatalom nem minden esetben hozza meg a tartós
védelmet, jól kiegészíti azt a jegyzői eljárásban a tényleges birtoklási helyzet alapján
nyújtott birtokvédelem (posszesszórius birtokvédelem). Így van ez annak ellenére is,
hogy jogilag cizellált döntés a komplex joghelyzet vizsgálatával csak a birtokperben
hozható. A bírósági gyakorlat magát a jegyzői birtokvédelmi eljárást egy dologi jogi
jogviszonyon alapuló perkisegítő-permegelőző eljárásként fogja fel. Ez a birtokvédelem
arra épít, hogy a fennálló birtokhelyzet az esetek túlnyomó többségében megegyezik a jogi
helyzettel, és a birtokost valóban megilleti a birtokláshoz való jog. A Ptk. ezért engedi meg,
hogy a jegyző a megzavart birtokhelyzetet a birtokláshoz való jog igazolása nélkül is
(kivéve, ha nyilvánvalóan nem jogosult a birtoklásra a kérelmező) helyreállítsa. Nem
teljesen igaz viszont, hogy a jegyző nem vizsgál jogkérdést, bizonyos mértékig a jogalap

2
Szerző neve: Gaál János
Továbbképzési program címe: Birtokvédelmi kisokos
a jegyzet lezárásának dátuma: 2023. 02. 20.

vizsgálata elkerülhetetlen: a birtoklásra való jogosultságnak azonban csak annyiban van

jelentősége, amennyiben nyilvánvaló a birtoklásra való jogosulatlanság vagy a zavarásra
vonatkozó tűrési kötelezettség.
A jegyző előtt bonyolult jogértelmezési kérdések nem merülhetnek fel, mivel annak
időigényes eldöntése ellentétes lenne az eljárás céljával.
Miért célszerű még annak ellenére is birtokvédelmi hatáskört telepíteni a jegyzőhöz, hogy
a jogilag kimunkált döntés nem várható el a példátlanul rövid eljárásban?
Részben éppen a telepített hatáskör kereteink leegyszerűsítése, valamint ebből adódó
gyorsasága miatt. (Hiszen ami az elvárás; hogy gyorsan konzerváljon egy tényleges
birtokállapotot, létrejöhet az ügyintézési határidőben.)
„A jegyzői eljárás mellett szól még a döntéshozó alapos helyismerete. A jegyző akár
személyesen is ismerheti a helyzetet és a vitás feleket. Helyszíni szemlével gyorsan
meggyőződhet a birtokállapotról és az ott uralkodó körülményekről, a jelenlévő feleket és
a tanúkat akár a helyszínen is meghallgathatja. A községi, városi jegyzők az események
közelében vannak.” (Mészáros, 2012)
1.3 A birtokper
A Ptk. az egy éven belüli birtoksértések esetében hatásköri párhuzamosságot hozott létre
a jegyzői és a bírói út között: nem kötelező a jegyzőtől kérni a védelmet, a sérelmet
szenvedő dönthet úgy, hogy közvetlenül a bírósághoz fordul. Ez a párhuzamosság csak
addig igaz, ameddig nem merül fel jogkérdés a birtokvita kapcsán, és a birtokvédelmi igény
a birtoklás tényén alapul. Hiszen míg a sommás vagy posszesszórius, azaz a jegyző előtt
igénybe vehető birtokvédelem a birtoklás tényén, vagyis kizárólag ténykérdésen alapul, a
rendes vagy petitórius, azaz bíróság útján igénybe vehető birtokvédelem a birtoklás
jogcímének vizsgálatán, tehát jogkérdésen dől el.
A bíróság a birtokperben a birtokláshoz való jogosultság alapján dönt, azaz azt vizsgálja,
hogy kinek van erősebb jogcíme a birtokláshoz. A békés birtoklásban megzavart fél
jogosultságát vélelmezni kell. Ez a jogos birtok védelme.
A jegyzői és a bírói út között tehát lényegi különbség van: A bíróság a birtokláshoz való
jogosultság alapján dönt. Amennyiben a párhuzamosság fennáll (tehát nem jogkérdés
alapján kell ítélni, és a birtoksértés időpontja egy éven belüli), a birtoksértés elszenvedője
választja meg, hogy a jegyzőhöz vagy a bírósághoz fordul-e védelemért. Nincs tehát
hatásköri összeütközés, ami attól válik igazán izgalmassá, hogy az adott birtokvita a jegyző
előtt akár jogszerűen meghozott döntés tartalmával ellentétesen is eldőlhet a birtokláshoz
való jog és más lehetséges jogkérdéseken alapuló birtokperben.
A jegyző előtti és a bírósági eljárást csak az kapcsolja össze, hogy a bíróság a birtokperben
– ha volt megelőző jegyzői határozat – a jogvita eldöntésével megváltoztathatja a jegyző
határozatát. Erre azért van szükség, hogy ne maradjon a jogrendben két, egymásnak
ellentmondó végrehajtható határozat. Ettől azonban a bírósági eljárás – az alább kifejtettek
szerint – nem tekinthető a jegyző által hozott határozat felülvizsgálatának.
Lényegében tehát kétféleképpen kerülhet a birtokvédelmi kérdés bíróság elé:
1) a jegyző birtokvédelmi határozatának megváltoztatását kérik a bíróságtól;
2) közvetlenül bírósághoz fordulhatunk birtokvédelemért.
2 A jegyzői birtokvédelmi eljárás természete
Sem az alkotmánybírósági, sem pedig a polgári, illetve közigazgatási bírósági gyakorlat
nem tekinti a jegyző hatáskörében lefolytatott posszesszórius birtokvédelmi eljárást
közigazgatási hatósági ügynek. Az Alkotmánybíróság 2007-ben kiadott 120/B/2001.
számú döntésében az indítványozó a közigazgatási hatósági eljárás alapvető alkotmányos
követelményének a törvényesség elvének sérelmét állította arra hivatkozva, hogy a
jegyzőnek a birtokháborítási ügyben hozott határozata ellen közigazgatási úton
jogorvoslatnak nincsen helye. Az Alkotmánybíróság az indítvány alapján ebben az ügyben
vizsgálta a jegyző birtokháborítási ügyben hozott határozatának jogi természetét. Az

3
Szerző neve: Gaál János
Továbbképzési program címe: Birtokvédelmi kisokos
a jegyzet lezárásának dátuma: 2023. 02. 20.

Alkotmánybíróság megállapította, hogy „a jegyző a Ket. alkalmazásában közigazgatási

hatóság ugyan, de a birtokháborítás ügyében hozott határozata nem minősül közigazgatási
hatósági ügyben hozott határozatnak. Közigazgatási hatósági ügy esetén közigazgatási
jogviszony jönne létre, amelynek egyik résztvevője a közigazgatási hatóság, a másik az
ügyfél. A birtokháborítást azonban a Ptk. rendezi, az polgári jogi jogviszony. Ebből
következik a Ptk. 191. § (4) bekezdésének a rendelkezése, amelynek értelmében a jegyző
határozata ellen közigazgatási úton jogorvoslatnak helye nincs.” (Magyarország Kormánya,
2018) Az eljárás természete tehát magánjogi, polgári jogi jellegű. Ezt a jelleget erősíti az
is, hogy közigazgatási úton a jegyző határozatával szemben nincs jogorvoslat. Az a fél, aki
a határozattal nem ért egyet, a másik féllel szemben kezdeményezhet polgári peres
eljárást, amelyben kérheti a jegyzői döntés megváltoztatását, végrehajtásának
felfüggesztését. A bírósági eljárás ennek kapcsán nem közigazgatási per, a két fél perének
a jegyző nem lesz részese.
A fentiekből következik az ismert dilemma; hogy a jegyzőnek mint közigazgatási
hatóságnak kell döntenie olyan ügyekben, amelyek valójában polgári jogi természetűek. A
birtokvédelmi eljárás nem klasszikus közigazgatási eljárás, és (ami a jegyző egyéb
hatáskörébe tartozó ügyek sokaságát illeti) valahogy nem is illik a képbe. A jegyzői
birtokvédelem jogintézménye valahol a közjog és magánjog határán helyezkedik el. Nem
jön létre ugyanis olyan jogviszony, amelynek egyik résztvevője az ügyfél, a másik pedig a
hatóság. Ha úgy tetszik, a birtokvédelmi hatóság nincs hatósági szerepben, nincs
„erőpozícióban”, ezzel pedig saját, eljárásban betöltött szerepe is mellérendeltté válik. Az
alá-fölérendelt közigazgatási hatósági jogviszonyokhoz képest a jegyző (sokszor magának
is szokatlan módon) nem ad, nem vesz el, nem engedélyez, hanem elbírál egy benyújtott
igényt (melyet itt a kifejezett döntésre irányuló kérelemnek hívunk), olyan bizonyítékok
alapján, amelyeket a felek csatoltak (tehát nem is bizonyít, nem ő gyűjt bizonyítékokat).
Összegezve a jegyzői birtokvédelem, betöltve perkiváltó és permegelőző funkcióját,
közelebb van az átlag polgárhoz, mint a bíróság. A jogintézmény bárki számára elérhető,
könnyebben felvállalható, mint a pereskedés ódiuma. Jegyzőként tehát magunkra kell
terítenünk egy objektív, független polgári bírói talárt a bagatell polgári jogi ügyben, és
elsősorban a tény, a látszat védelmét adva, de időnként komoly jogi ismereteket is elvárva
szükséges döntenünk.
3 Alapfogalmak és jelentőségük
Az alapfogalmak egy komplex, egymásra épülő, sőt egymásba szövődő rendszert alkotnak,
egymást kiegészítve teszik érthetővé az adott jogi helyzetet. A viták megítélése nagy
számban dől el a rendelkezésre álló információk alapfogalmaknak való megfeleltetésekor.
Úgy is mondhatjuk, hogy ezeknek az alapfogalmaknak a készségszintű ismerete minden
birtokvitában döntő jelentőséggel bír. Az egyes birtokvédelmi eljárások rendkívüli módon
különbözhetnek egymástól. A jegyző elé tárt bonyolult viták nagy részében mégis
elegendőnek bizonyul a fogalmak szűrőrendszerét alkalmazni. Ezen a szűrőn sok, elsőre
birtokvitának látszó ügy fennakad.
A Ptk. 5:5. § (1) bekezdése szerint: „A birtokost birtokvédelem illeti meg, ha birtokától
jogalap nélkül megfosztják, vagy birtoklásában jogalap nélkül háborítják (a továbbiakban:
tilos önhatalom).”Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy erre a megállapításra a
laikus és a kezdő jogász hasonlóképpen értetlenül néz először, mivel első pillantásra úgy
tűnik, mintha a definíció saját magából kiindulva és visszatérve határozná meg önnön
magát.
Ahhoz, hogy megértsük a birtoksértés törvényi tényállását és alkalmazni tudjuk azt,
összevetve a releváns információkkal, bizonyítékokkal, végül pedig dönteni tudjunk, szét
kell szednünk és szóról szóra vizsgálnunk a meghatározást.
Birtok:
Amint Menyhárd Attilánál olvashatjuk, a Ptk. a birtok fogalmát nem határozza meg, ami
bizonytalanságokhoz, de egyben izgalmas kérdésekhez is vezethet. Meg lehet-e határozni
tehát a birtok fogalmát, vagy elégséges-e, ha a jogi természetével tisztában vagyunk?

4
Szerző neve: Gaál János
Továbbképzési program címe: Birtokvédelmi kisokos
a jegyzet lezárásának dátuma: 2023. 02. 20.

„A birtok a magánjog egyik legnehezebben meghatározható, rejtélyes fogalma, amelynek

filozófiai dimenziói is vannak. A birtok fogalmának meghatározása és a birtoklási helyzetek
leírása a jogirodalom legrégebb óta vitatott problémái közé tartozik. (…) A birtok
fogalmának konkrét, normatív törvényi meghatározása nem szükséges és valószínűleg
nem is lehetséges. A fogalom minden konkrétabb megfogalmazása ugyanis azzal a
veszéllyel jár, hogy a bíróság kezét köti meg a jogalkotó, és ezzel nehezíti annak a védett
alanyi jogot biztosító pozíciónak az azonosítását, amely a birtok védelmi és átruházó
hatását kiváltja. A birtokot ezért érdemes a szabályozás szintjén nyitott tényállásként
megfogalmazni és a birtok fennállásának megállapítását a bíróságra hagyni. A birtok
fogalma jogilag annyiban releváns, amennyiben ahhoz a szabályozás joghatásokat fűz.
Ezek a joghatások – legalábbis a dologi jog körében – alapvetően kétirányúak: az egyik
irány a birtok megszerzésének, fennállásának és átszármaztathatóságának jelentősége a
dologi jogok keletkezése és átruházásra során (ideértve az elbirtoklást is), a másik pedig
a birtokhoz kapcsolódó jogvédelem (birtokvédelem). (…) A birtokhoz fűződő joghatások a
birtok védelmi hatásában, jogosító hatásában és a tulajdon átruházásánál az átadás
részeként betöltött szerepében nyilvánul meg. Ezért a birtok jogi szabályozásának a
középpontjában is elsősorban a birtok megszerzése és a birtok védelme áll.” (Menyhárd,
2010)
Fentiek szerint én magam sem vállalkozhatok tehát a birtok fogalmának meghatározására,
de amit kiolvasható összefüggésnek tartok, azt felvetem: A birtok valami olyan dolognak
látszik, ami felett valaki valamilyen hatalmat gyakorol. (Ez a hatalom lehet tényleges, de
lehet jogcím szerint megillető hatalom is – ami máris a jegyzői vagy bírói út közötti döntési
helyzetet teremt). A birtokot jellemzően a tulajdonnal és a tulajdonossal szembeállítva
szokták megmagyarázni: tehát itt van nálam ez a könyv, amelyet most olvasok, a
birtokomban van, de nem biztos, hogy az enyém (tehát nem biztos, hogy a tulajdonosa
vagyok). A birtok egy látszat, egy tény, egy hatalom valami fölött. Birtok lehet ingó,
ingatlan, vagy akár helyzet, állapot, amelynek zavarása kimerítheti a birtokháborítást.
Birtokos (Ptk. 5:1. §):
– aki a dolgot sajátjaként vagy
– a dolog időleges birtokára jogosító jogviszony alapján
– HATALMÁBAN tartja.
– Akitől a dolog jogalap nélkül időlegesen más személy tényleges hatalmába került.
Látható, hogy minden szónak jelentősége van. Származhat a birtokosi helyzetem a
tulajdonjogomból, ugyanakkor tulajdonjogom fennállása ellenére kikerülhetek a dolog
birtokából. Utóbbira iskolapélda a lakás bérbeadása, a bérlő és a bérbeadó közötti
különbségtétel: a bérlő, aki bérleti díjat fizet és lakik egy lakásban (birtokolja, és
természetesen használja), így ő lesz a birtokos, mert megállapodás alapján hatalmában
tarthatja, a tulajdonos pedig mint bérbeadó a bérleti díj fejében időlegesen nem él a
birtoklással.
Olyan birtokos mellett tehát, aki a dolog időleges birtokára jogosító jogviszony alapján
tényleges hatalmában tartja a dolgot (albirtokos), birtokosnak kell tekinteni azt is, akitől a
tényleges hatalmat gyakorló a birtokát származtatja (főbirtokos). A törvényi definíció
szerint tehát a főbirtokosi és a tényleges birtokosi helyzet adott esetben különválhat, és
ilyenkor az albirtokos hatalmi pozíciója a jegyző előtt döntő súllyal bír. A főbirtokos ilyenkor
birtokvédelmi igényt csak jogcíme szerint és bíróság előtt támaszthat.
A birtok megszerzése (Ptk. 5:2. §):
Ahhoz, hogy a birtokosi pozíció fennálljon, a dolog birtokát meg kellett szerezni. A
birtokszerzés azzal jön létre, ha a dolog valakinek a tényleges hatalmába kerül.
A dolog feletti tényleges hatalom megszerzése nem minden esetben határozható meg
részletesen és pontosan, ezért azt, hogy mikor következik be az a helyzet, ami alapján a
dolog feletti tényleges hatalom megvalósul, az eset összes körülményei
figyelembevételével és a közfelfogás alapján kell megítélni.

5
Szerző neve: Gaál János
Továbbképzési program címe: Birtokvédelmi kisokos
a jegyzet lezárásának dátuma: 2023. 02. 20.

Birtokátruházás (Ptk. 5:3. §):

A birtok átruházása a dolog feletti tényleges hatalomnak az erre irányuló megállapodás
alapján való átengedésével valósul meg.
A birtok elvesztése (Ptk. 5:4. §):
A birtokos elveszti birtokát, ha a dolog feletti tényleges hatalom gyakorlásával
véglegesen felhagy, vagy ha a dolog birtokát más szerzi meg.
A birtok nem vész el azzal, ha a birtokos a tényleges hatalom gyakorlásában időlegesen
akadályoztatva van.
Közös birtok
A közös birtok azt jelenti, hogy ugyanazt a dolgot, azonos tartalommal két- vagy több
birtokos tartja a hatalmában. A közös birtok leggyakrabban a közös tulajdon vagy a közös
bérlet során valósul meg, de előfordulhat akár jogcím nélkül is, például más tulajdonában
álló dolog több személy általi egyidejű birtokbavételével.
A közös birtok a kívülről jövő háborítás ellen ugyanolyan jogi védelemben részesül, mintha
önálló lenne. Közös birtok esetén a birtokvédelem mindegyik birtokost önállóan megilleti,
amelynek alapján bármely birtokos követelheti a dolog közös birtokba bocsátását. A közös
birtokosok egymással szemben a jogcímük szerint jogosultak birtokvédelemre. A közös
birtokosoknál a köztük és a birtokolt dolog között fennálló jogviszony az, amely a birtoklás
módját és terjedelmét meghatározza, így az egymással szemben igénybe vett
birtokvédelem során ehhez igazodóan dönthető el, hogy valamelyik birtokostárs
magatartása a többiek birtoklásának tilos önhatalommal való háborítását megalapozza-e.
A birtok védelmében a birtokostársak bármelyike egyedül is felléphet, így az elveszett
birtok ügyében fellépő birtokostárs a maga és a többi birtokostárs részére is visszaszerzi
a dolog birtokát.
Eredeti birtokállapot
A döntésnek az „eredeti birtokállapot helyreállítását és a zavarástól való eltiltást” kell
tartalmaznia. Ez a fogalom sincs meghatározva, mert a birtoklás kérdésének misztikuma
nem teszi lehetővé az egzakt definíciót. Az eredeti birtokállapotot a kérelmezőnek kell
megtöltenie tartalommal, illetve neki kell bizonyítania az eljárás során annak valós
tartalmát. Érdemes azonban a korábbi fogalmakat szemlélni, mert a birtokállapot laikus
értelmezése nem feltétlen van szinkronban azokkal. Mit jelent ez adott esetben, például
zavaró kutyaugatás esetén? Az állapot, amikor még nem ugatott a kutya? Az állapot,
amikor még nem tartottak kutyát a szomszédban? Hogy tiltunk el valakit attól, hogy a
kutyája ugasson? Hogyan hajtanánk ezt végre? A példa bár egyszerű, de jól mutatja az
eredeti birtokállapot fogalmának jogalkalmazási jelentőségét.
A nyilvánvalóság és a tűrési kötelezettség kérdése
Sem a nyilvánvalóság, sem a tűrési kötelezettség nem tartozik az alapfogalmak közé, de
mégis alapjaiban határozza meg egyes birtokvédelmi ügyek megítélését.
A Ptk. 5:8. § (2) bekezdése szerint a jegyző elrendeli az eredeti birtokállapot
helyreállítását, és a birtoksértőt a birtoksértő magatartástól eltiltja; kivéve akkor, ha
nyilvánvaló, hogy az, aki birtokvédelmet kért, nem jogosult a birtoklásra, vagy
birtoklásának megzavarását tűrni volt köteles. Ez nem azt jelenti, hogy a jegyzőnek
mélyrehatóan mérlegelnie kell, hogy kinek mit kell eltűrnie, vagy kinek van jogosultsága a
birtokláshoz, de az első pillanatban észlelhető vagy jogilag számára is egyértelmű tényeket
értékelnie kell az alapján, hogy azok megfelelnek-e a „nyilvánvalóan nem jogosult” vagy a
„nyilvánvalóan tűrni köteles” meghatározások kritériumainak. Például, amennyiben egy
illegális lakásfoglaló a vele szemben a jegyző előtt indított birtokvédelmi eljárás során
teljes mértékben elismeri, hogy neki nincsen jogosultsága a lakás birtoklására és
használatára, ezzel szemben más – szociális, anyagi – indokokra hivatkozva kíván a
lakásban maradni, a jogosultság hiánya az ellenérdekű fél nyilatkozata mint bizonyíték

6
Szerző neve: Gaál János
Továbbképzési program címe: Birtokvédelmi kisokos
a jegyzet lezárásának dátuma: 2023. 02. 20.

alapján nyilvánvaló. Ebben az esetben, annak ellenére, hogy akár huzamosabb idő óta ő
birtokolta az ingatlant, kérelmének nem adhat helyt a jegyző.
Ezzel szemben vannak nyilvánvalónak tűnő esetek, amelyek során mégsem lehetséges
nyilvánvalóságra hivatkozni. Olyan kérdések, amelyek a szerződéskötés és a felmondás
jogszerűségével függnek össze, akkor sem lehetnek a jegyző számára nyilvánvalók, ha –
például – csak határidők és napok számolásától függ a döntés.
A tűrési kötelezettség nyilvánvalóságának megállapítása még nehezebb feladat, és
egészen távol áll a jegyzőtől, hogy bárkinek kijelentse, hogy valamit tűrnie kell. Ebben a
tekintetben ismét a nyilvánvalóság a kulcs a jegyző előtt. Egy albérlő a társasházban
például nyilvánvalóan tűrni köteles, hogy az ingatlantulajdonos a közös képviselő
megbízottját a lakásba beengedje, és lehetővé tegye a közös tulajdonban álló
épületrészekkel érintett rendkívüli káresemény vagy veszélyhelyzet fennállása miatt
szükséges hibaelhárítást. A Tht. alapján ez ugyanis a tulajdonos kötelessége. 2
4 Birtokvédelmi határozatok végrehajtása
4.1 A határozat mint a végrehajtási eljárás alapdokumentuma
Mondhatni, minden ettől függ. A birtokvédelmi kérelemnek helyt adó döntés esetén az
eljárás minden szereplője kizárólag ebből indulhat ki.
A végrehajtandó alaphatározat – előírja a meghatározott cselekményt.
Teljesítési határidőt nem tartalmaz. Azért nem tartalmazza ezt kötelező elemként, mert a
Ptk. 5:8. § (4) bekezdése szerint a jegyzőnek a birtoklás kérdésében hozott határozatát a
meghozatalától számított három napon belül végre kell hajtani. A végrehajtás határideje
tehát a törvény által előírt, és az nem a jegyző döntése. Úgy helyes, hogy ez a
kötelezettség viszont már a rendelkező részben is megjelenik (annak ellenére, hogy nem
a jegyző rendelkezéséről van szó).
A végrehajtás sikere nagyrészt a kiindulási tényezőkön, a határozati kötelezés
pontosságán, kimunkáltságán, részletein múlik. Ahhoz, hogy a birtokvédelmi végrehajtási
eljárást sikerre vigyük, ismerni kell a meghatározott cselekmény természetét.
4.2 Eredeti birtokállapot és a meghatározott cselekmény (Gaál & Kajó,
Végrehajtás a birtokvédelemben, 2021)
Hangsúlyos az alapdöntésbe kódolt végrehajtási kudarccal. Ez nem más, mint az „eredeti
állapotra való kötelezés” jogi fogalma szakmai tartalommal való kitöltésének hiánya és a
jogszabály-szöveg automatikus átemelése. A birtokvédelem szűkebb vagy tágabb
megközelítése mellett az eredeti állapot fogalmának kitöltése (vagy az attól való
tartózkodás jogalkalmazói ízlés szerint) az a kardinális kérdés, amely alapvetően
meghatározza a végrehajtási eljárás sikerességét, vagy kódolja a kudarcát. Az „állítsa
vissza az eredeti állapotot” kötelezés további instrukciók nélkül legalább háromfajta eredeti
állapotot tételez: a jegyző fejében létezőt, a kérelmező fejében létezőt, illetve a kötelezett
fejében létezőt. A három állapot az esetek legkisebb részében szokott megegyezni.
Nézzük a szakirodalmat az eredeti állapot jogi fogalmának szakmai tartalommal való
kitöltéséről!
Menyhárd Attila véleménye szerint (Vékás & Gárdos, 2021) nem a jogalkalmazó feladata
műszaki tartalommal megtölteni azt, hogy a zavarás megszüntetése milyen módon
történjék meg, és a (BH 1992.100) számon közzétett eseti döntés felülvizsgálatára mutat

2
Tht. 20. § (1) A tulajdonostárs köteles: a) fenntartani a külön tulajdonában álló lakást, b) lehetővé
tenni és tűrni, hogy a külön tulajdonú lakásába a közösség megbízottja a közös tulajdonban álló
épületrészekkel, berendezésekkel összefüggésben a szükséges ellenőrzés, a rendkívüli káresemény
vagy veszélyhelyzet fennállása miatt a lakáson belül szükséges hibaelhárítás, valamint a fenntartási
munkák elvégzése céljából arra alkalmas időben bejuthasson a tulajdonostárs, illetőleg a bentlakó
szükségtelen háborítása nélkül, c) a szükséges intézkedést megtenni ahhoz, hogy a vele együtt lakó
személy, valamint az, akinek lakása használatát átengedte…

7
Szerző neve: Gaál János
Továbbképzési program címe: Birtokvédelmi kisokos
a jegyzet lezárásának dátuma: 2023. 02. 20.

rá (mely ítéletben egyébként pontosan ez történik, vagyis részletesen kifejtik a kötelezett

feladatait a zavarás megszüntetése során).
A másik szakirodalom a hatvanas évekből való, ahol még a vb-titkár feladatai között
szerepel a szerzők szerint az, hogy minél pontosabban írja le adott birtokvédelmi ügyben,
hogy a kor jellemző problémái szerint a társbérletek bérlői, az ágyrajárók és más
kötelezetteknél mi az, amit az önkéntes teljesítés (vagy annak hiányában a végrehajtás)
során elvárnak ezen személyektől. (Bernáth, Böszörményi, & Nagy, 1964)
Összességében a bírósági joggyakorlatra inkább a részletező meghatározás jellemző.
Lássunk néhányat!
„Téves az ítéleti rendelkezésnek az a része, amely alpereseket arra kötelezi, hogy a
filmvetítést »ne a legnagyobb erősítési fokozattal» sugározzák. Ez a követelés nincs kellően
meghatározva, ezért végrehajthatatlan.” (BH 1988.32)
„A Legfelsőbb Bíróság hatályában fenntartja a másodfokú ítélet rendelkező részét, mely
szerint kötelezi I. és II. rendű alpereseket, hogy 90 nap alatt a következő munkákat
végezzék el: A felperes ingatlana felé eső alagsori szinten létesített 125 × 125 cm-es, 77
× 125 cm-es és szintén 77 × 125 cm-es ablakokat 60 × 60 cm-es bukóablakokra cseréljék
ki, az ablakokra katedrálüveget helyezzenek el, a 93 × 210 cm-es ajtót falazzák be.” (BH
1994.405)
„A bíróság nem volt abban a helyzetben, hogy az eredeti állapot helyreállításának
kimondásával végrehajtható ítéleti rendelkezést hozzon. Akkor járt volna el helyesen, ha
a lakáshoz hozzákapcsolt raktárhelyiség megszüntetése érdekében elvégzendő munkákat
szakértő bevonásával határozza meg úgy, hogy annak teljesítése végrehajtási gondokat
ne vethessen fel, és alkalmas legyen az épület károsodásának a legteljesebb kiszűrésére,
illetve olyan pótlólagos munkák elvégeztetésére, amelyek az épület állékonysága
tekintetében is az eredeti állapot helyreállítását vagy az annak megfelelő állapot
létrehozását szolgálják.” (…) „A bíróság döntésében jogerős ítéletével az eredeti állapot
helyreállítását rendelte el anélkül, hogy meghatározta volna azokat a részcselekményeket,
amelyeket az alperesnek el kell végeznie ahhoz, hogy a jogerős ítéletet végrehajtottnak
lehessen tekinteni. E részcselekmények pontos meghatározása azért sem lett volna
mellőzhető, mert korábbi felperesi álláspont szerint – megegyezően az alperesi
felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal – az volt, hogy a kialakított vasbeton födém
eltávolítása az ingatlan állagának sérelme nélkül nem valósítható meg, a főfalon található
bejárat megszüntetése az állékonyság megtartásához megerősítő munkák elvégzését
indokolhatja.” (BH 1999.122)
A fenti jogesetek jól szemléltetik azt a bírósági joggyakorlatot, amely szerint az eredeti
birtokállapot helyreállítása során az elérendő állapothoz vezető folyamat
részcselekményeinek pontos meghatározása jellemző. Az önkéntes végrehajtás és a
kikényszerítés is ennek mentén lehet objektív realitás. Ezt – mint valami szem előtt
tartandó útravalót – akár a jegyzői határozat láthatatlan, vízjeles margójára is írhatjuk
magunknak.
Tekintettel arra, hogy a Ptk. 5:8. § (2) bekezdése („A jegyző elrendeli az eredeti
birtokállapot helyreállítását és a birtoksértőt a birtoksértő magatartástól eltiltja…”) nem
írja elő az eredeti állapot eléréséhez vezető út részleteinek kifundálását, elvi
létjogosultsága marad az általános megfogalmazásnak is. A dolog akkor válik problémává,
amikor vitás teljesítéssel szembesülünk, és a kérelmező teljes joggal várja el a neki
kedvező határozat végrehajtását. A kötelezett azt állítja, hogy teljesített, míg a
végrehajtás kérelmezője nem elégedett a teljesítés tartalmával. Ezekben a helyzetekben
az egyetlen támpont és kiút lehet az eredeti birtokállapot és az ahhoz betű szerinti
ragaszkodás. Ennek viszont előfeltétele, hogy ez az állapot tűpontosan legyen körülírva.
Nyilvánvaló például, hogy az a határozat, amely azt írja elő, hogy a birtoksértő tartózkodni
köteles a szomszédja zajjal való zavarásától, és az eredeti birtokállapotot mindössze a
zavarás előtti „csendes” állapottal azonosítja, nem lesz alkalmas arra, hogy egy vitás
teljesítés esetén objektív jegyzői mérlegelés alapjává váljon. Az ilyen szubjektív

8
Szerző neve: Gaál János
Továbbképzési program címe: Birtokvédelmi kisokos
a jegyzet lezárásának dátuma: 2023. 02. 20.

mérlegelésre ítélt végrehajtási eljárásokban szembesülhetünk azzal, hogy a kérelmezőnek

semmi nem lesz elég, és vég nélkül kéri a végrehajtást pusztán azért, mert őt „még mindig
zavarják”.
A jegyzői eljárás kérelemhez kötött. A kérelemnek tartalmaznia kell a jegyző döntésére
irányuló kifejezett kérelmet, ami azt jelenti, hogy a kérelmezőnek olyan pontossággal kell
megfogalmaznia, mit kér a jegyzőtől (mit tegyen, vagy ne tegyen az ellenérdekű fél, milyen
módon kívánja megszüntettetni a birtoksértő állapotot, milyen magatartástól kívánja
eltiltatni a jövőre nézve az ellenérdekű felet), hogy az arra alapított érdemi határozat az
ellenérdekű fél önkéntes teljesítésének elmaradása esetén is végrehajtható legyen.
A pontos cselekvést, amely a kérelmezőnek is valóban elegendő lesz, nem találhatja ki a
jegyző a kérelmező helyett. A jegyzőnek ehhez már nem kell szakértelemmel rendelkeznie
azokban (az akár műszaki) kérdésekben, amelyek az eredeti állapot helyreállításához
vezetnek majd. A jegyzői eljárásban nincs lehetőség szakértő kirendelésére. Bizonyítani az
eljárásban annak kell, akinek az érdekében áll, ezért ebből a szempontból minden a
kérelmezőn múlik. Abban az eljárásban, ahol a bizonyítás súlya egyébként is a feleken van,
a kérelmező érdeke, hogy már az eljárás kezdeményezése előtt feltárja azokat az (akár
szakértői) információkat, amelyek hozzásegíthetik őt a szükséges védelemhez.
A szakma visszajelzései alapján a végrehajthatatlan ügyek túlnyomó többsége a nem
pontosan megfogalmazott kérelem és az erre alapított általános kötelezések
következménye. A bírói ítélkezés, ahogy azt a hivatkozott jogesetek is példázzák, rámutat
erre a problémára.
A bíróság előtti birtokvédelem azonban több szempontból is más. A jegyző csak az eredeti
birtokállapotot állíthatja helyre, ettől eltérőt, olyat, amelyhez egyébként joga lehetne
kérelmezőnek, nem hozhat létre. A bíróság viszont a birtokláshoz való jogosultság alapján
dönt, így ennek a jogosultságnak a szükséges, elvárható állapotát veszi alapul. Azt az
állapotot, amely a birtokvédelmet kérőt a jogcíme szerint megilleti. A birtokperekben végül
a megfelelő birtokállapot – sokszor a szakértők harcában eldőlve – kerül meghatározásra,
ahol megjelennek a szakértői vélemények a részcselekmények megfogalmazásában. A
jegyző előtti eljárás időkerete és mozgástere nem ad lehetőséget ilyen fokú mérlegelésre
és kimunkáltságra. A kérelmező szempontjából a siker záloga a bizonyíték és a megfelelő
kérelem.
Mit jelent a meghatározott cselekmény?
Lehet tevés, valamitől való tartózkodás, illetőleg valamilyen magatartásnak az eltűrése. A
végrehajtandó határozatoknak ezekben az esetekben is egyértelműen kell tartalmazniuk
az elvégzendő cselekményt. Az egyértelműség hiányában, bár a határozat látszólag – de
iure – végrehajtható, de facto mégsem lesz az, mert a határozatba (nem) foglalt módon
nem lehet a cselekményt kikényszeríteni. A bíróságnak tehát nem elegendő az eredeti
állapot helyreállításának kötelezettségét kimondania, hanem meg kell határoznia azokat a
részcselekményeket is, amelyek az eredeti állapot helyreállításához szükségesek. Ahhoz
természetesen, hogy a meghatározott cselekmények végrehajthatók legyenek, a
bíróságnak az ítéletében pontosan meg kell határoznia mindazon cselekményeket,
amelyeket az adósnak végre kell hajtania annak érdekében, hogy a jogerős ítélet
rendelkezéseinek megfeleljen. (Kapa, és mtsai., 2009, old.: 374. o.)
Ami a bírói gyakorlattól elvárás, az átültethető-e a jegyzői eljárás szintjén? A
válasz: igen, de nem maradéktalanul.
A jegyző elrendeli az eredeti birtokállapot helyreállítását, és a birtoksértőt a birtoksértő
magatartástól eltiltja. A Ptk. tehát nem írja elő az eredeti birtokállapot helyreállításának
akár műszaki tartalommal való megtöltését – hogy a birtoksértőnek hogyan és pontosan
mit kell tennie annak érdekében, hogy a meghatározott eredeti állapotot helyreállítsa. A
Ptk. szabályozásának tehát tökéletesen megfelel, ha jegyző a birtoksértés megállapítása
esetén a birtoksértőt az eredeti birtokállapot (tartalom nélküli) helyreállítására kötelezi,
majd a végrehajtási eljárásban azt tisztázza, hogy saját szubjektív megítélése szerint, ez
megtörtént-e.

9
Szerző neve: Gaál János
Továbbképzési program címe: Birtokvédelmi kisokos
a jegyzet lezárásának dátuma: 2023. 02. 20.

Ez komoly problémákat kódol a végrehajtási szakaszra, leginkább ez vezet a vitás

teljesítésekhez: A birtoksértő állítja, hogy az eredeti birtokállapotot helyreállította, és ezt
a maga módján képes is igazolni, míg a kérelmező fél számára nem elégséges a teljesítés,
a jegyző pedig szintén gondol valamit. Ez az a jelenség, amely miatt igazán felértékelődik
a „kifejezett kérelem” szerepe. Éppen a későbbi vitás teljesítés elkerülése érdekében
érdemes a bírói gyakorlat átültetése a jegyzői eljárásokba is. Ez nagyjából úgy tehető meg
sikerrel, ha az előzetes jegyzői kommunikáció (tájékoztatás), rendszeresített kérelem
nyomtatvány ebbe az irányba tereli a kérelmezőt. Célszerű tehát ösztönözni, hogy a jegyző
döntésére irányuló kifejezett kérelem olyan pontossággal kerüljön megfogalmazásra (mit
kér a jegyzőtől; mit tegyen, vagy ne tegyen az ellenérdekű fél, milyen módon kívánja
megszüntettetni a birtoksértő állapotot, milyen magatartástól kívánja eltiltatni a jövőre
nézve az ellenérdekű felet), hogy az arra alapított érdemi határozat végrehajtottsága
ellenőrizhető, az ellenérdekű fél önkéntes teljesítésének elmaradása esetén pedig
végrehajtható legyen. Egy részcselekmények meghatározásával íródott kötelezésről a
végrehajtási szakban egyszerű analízis mentén feloldható a teljesítettség/teljesítetlenség
dilemmája: végigfutva az előírt részcselekményeken, ha mindegyik teljesült, akkor a
kérelmezői igény nem jogos, ha valahol hiányt észlelünk, akkor pedig a végrehajtás nem
teljesült.
Szerencsés tehát, amikor a fenti gyakorlatot követjük, de a jegyzői jogesetek ezrével
bizonyítják, hogy az általános érvényű kötelezés (eredeti birtokállapot helyreállítása
részcselekmények meghatározása nélkül) is elegendőnek mutatkozhat. A sikeres
végrehajtás ilyenkor leginkább az eredeti birtokállapot pontos meghatározásán múlik.
4.3 Végrehajthatóság vizsgálata
Ha a kötelezett a hatóság végleges döntésében foglalt kötelezésnek nem tett eleget, az
végrehajtható.3 A határozat végrehajthatóságát az Ákr. két feltételhez köti: egyrészt a
döntés véglegességéhez (ami a birtokvédelmi alapeljárás polgári jogi jellegéből adódóan
esetünkben sokkal inkább jogerő – a Pp. szóhasználatához igazodva), másrészt pedig a
meghatározott cselekmény végrehajtottságának hiányához.4
A határozat végrehajthatóságának két kritériuma:
1) jogerős (végleges);
2) és azt a kötelezett nem teljesítése.
4.4 A végrehajtás elrendelése
A hatóság a végrehajtást hivatalból vagy a jogosult kérelmére rendeli el. A végrehajtást a
döntést hozó hatóság rendeli el, a döntés végrehajthatóságától, illetve az elrendelésre
irányuló kérelem beérkezésétől számított 5 napon belül, és közli a foganatosító szervvel
is. Az Ákr. szerint a végrehajthatóságot a hatóságnak elegendő észlelnie is, ebben az
esetben a végrehajtást hivatalból rendeli el.
Az elrendelés előtt
A birtokvédelmi eljárás és a végrehajtási szakasz sajátossága azonban a kérelemhez
kötöttség, ami bár feloldódni látszik a végrehajtás során, a birtokvédelmi eljárás
természetéből adódóan mégis a végrehajtási kérelem/jelzés a teljesítés hiányáról az
egyedül releváns gyakorlat. Általánosságban nehezen képzelhető el, hogy a jegyző a
határozata meghozatalát követően útra keljen, és hivatalból ellenőrzést folytasson egy
nem létező eljárásban (hiszen a határozatot a meghozatalától számított három napon belül
végre kellett hajtani, a birtokvédelmi alapeljárás pedig már lezárult). A végrehajtás tehát
elrendelhető hivatalból vagy kérelemre is, azonban a jegyzőnek nem feladata bejelentés
vagy kérelem nélkül „utánamennie” a határozatában leírtak teljesülésének. Amennyiben
kérelemből vagy más módon felmerül annak lehetősége, hogy a meghatározott
cselekmény nem került végrehajtásra, úgy a teljesítettséget már hivatalból vizsgálja. Az
öt napon belüli döntés az elrendelésről nehezen alkalmazható. A meghatározott

3 Lásd: Ákr. 132. §.

4 Lásd: Ákr. 132. §.

10
Szerző neve: Gaál János
Továbbképzési program címe: Birtokvédelmi kisokos
a jegyzet lezárásának dátuma: 2023. 02. 20.

cselekmény teljesítettségének kérdésére adható válasz közel sem minden esetben fekete
vagy fehér. A végrehajtottság bizonyítékával sokszor a kötelezett rendelkezik, az gyakran
nem is ellenőrizhető helyszíni szemle tartásával. Ebből az következik, hogy a cselekmény
elvégzésére kötelezettet célszerű felszólítani annak igazolására, hogy mikor és milyen
módon, milyen tartalommal tett eleget a határozatban előírt kötelezettségének. A tényállás
tisztázási kényszerhelyzet olyan köztes eljárási cselekményt kíván, amely az 5 napos
elrendelési határidőt meg kell hogy előzze. Ez az eljárási cselekmény az ügyek
többségében megkerülhetetlen. A határozat végrehajthatósága akkor válik tisztázottá, ha
a teljesítés elmaradása kétségtelenül megállapított. Ez az a pillanat, amelytől számítva 5
napja van a jegyzőnek az elrendelésre, hiszen ekkor észleli, hogy határozata végrehajtást
kíván.
Az elrendelés
Maga az elrendelés látszólag – abból kifolyólag, hogy a jegyző maga foganatosítja a
végrehajtást – indokolatlan köztes lépés. Gyakorlati jelentősége abban merül ki, hogy a
kötelezettet, határidő kitűzésével, ismételten felhívja az önkéntes teljesítésre, a teljesítés
igazolására. Ez – a birtokvédelmi eljárás speciális környezetében – alapvetően nem más,
mint egy szükségszerű eljárástechnikai lépés. A Vht. 172. § (1)–(3) bekezdései szerint a
végrehajtás foganatosításához szükség van egy végrehajtható okiratra. A birtokvédelmi
határozat viszont nem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyeket a Vht. a
végrehajtható okirattal szemben támaszt: „Ha a végrehajtás meghatározott cselekmény
elvégzésére vagy meghatározott magatartásra, tűrésre, abbahagyásra (a továbbiakban:
meghatározott cselekményre) irányul, a bíróság a végrehajtható okiratban az adóst,
illetőleg a kötelezettet (e fejezetben, a továbbiakban: kötelezett) – megfelelő határidő
kitűzésével – felhívja az önkéntes teljesítésre. A végrehajtható okiratot a végrehajtó a
feleknek postán kézbesítteti. A végrehajtó a végrehajtható okiratot azzal a felhívással küldi
meg a végrehajtást kérőnek, hogy az önkéntes teljesítésre kitűzött határidő eltelte után a
teljesítést vagy elmaradását közölje a végrehajtóval.”
Abban az esetben, ha meghatározott cselekmény végrehajtása a végrehajtási eljárás
tárgya, úgy a végrehajtó a kötelezettet határidő kitűzésével felhívja az önkéntes
teljesítésre. Láthatjuk, hogy a Ptk. eredeti elvárásától (a jegyző határozatát a
meghozatalától számított három napon belül végre kell hajtani) itt már eltérünk, és a
sokszor összetett teljesítésre valóban ésszerű határidőt kell szabnunk. A határidőnek a
kötelezett önként teljesítéséhez elegendőnek kell lennie.
A végrehajtás foganatosítására az itt megszabott határidő elmulasztását követően kerülhet
sor.
A határozat végrehajthatósági feltételeinek megállapításával tulajdonképpen a végrehajtás
elrendelhetőségének kérdése tisztázódik. Amennyiben a határozat végrehajtható, a
hatóság dönt az elrendelésről. Az elrendelésről szóló döntést közli a végrehajtást
foganatosító szervvel is.5 Tekintettel arra, hogy mind a döntést hozó, mind a foganatosító
hatóság is maga a jegyző, az elrendelő döntés a foganatosítónál már a kiadmányozással
rendelkezésre áll, ezért az Ákr. rendelkezése, amely szerint a foganatosító felé az elrendelő
hatóság megküldi döntését, irreleváns.
Ha a tényállás tisztázása során arra tárunk fel bizonyítékot, hogy a kötelezettség
teljesítésre került, úgy (az Ákr. szóhasználatával) a végrehajtás iránti kérelem
visszautasításra6 kerül.
4.5 A végrehajtás foganatosítása
Az Ákr. a végrehajtási fejezetében kimondja, hogy eltérő rendelkezése hiányában a Vht.-t
kell alkalmazni azzal, hogy ahol a Vht. bíróságot említ, azon végrehajtást elrendelő
hatóságot, ahol végrehajtót, azon végrehajtást foganatosító szervet, ahol végrehajtható
okiratot, azon végrehajtható döntést, ahol adóst, azon kötelezettet kell érteni. Ahol a Vht.

5 Lásd: Ákr. 133. § (2) bek.

6 Lásd: Ákr. 46. § (1) a) pontja.

11
Szerző neve: Gaál János
Továbbképzési program címe: Birtokvédelmi kisokos
a jegyzet lezárásának dátuma: 2023. 02. 20.

végrehajtói letéti számlára teljesítésről rendelkezik, a végrehajtást foganatosító szerv

számlájára kell teljesíteni.7
Az elrendelésig a végrehajtási eljárás az Ákr.-ben szabályozott, ezért nem volt szükség a
Vht. felé történő kitekintésre. A foganatosítással azonban már más a helyzet. Az Ákr.
rendelkezései között semmiféle eszközt nem találunk a foganatosításra, és ennek érthető
oka is van: az általános közigazgatási végrehajtó hatóság főszabályként a NAV. Ettől a
főszabálytól Br. eltérően rendelkezik, és a jegyzőt nevezi meg foganatosító hatóságként.
A főszabály miatt adódik, hogy az Ákr. nem ad válaszokat a foganatosítás mikéntjeire,
hiszen azok az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi
CLIII. törvényben adottak.
A foganatosítás eszközei
A jegyző számára használatos Vht. szabályai alapján a jegyző végzéssel határoz a
végrehajtás módjáról. A jegyző a végrehajtásnak azt a módját köteles elrendelni, amely –
az ügy körülményeit figyelembe véve – a leghatékonyabban mozdítja elő a kötelezettség
teljesítését, de a végrehajtás módjáról a végrehajtást kérő kívánságát is figyelembe véve
– szükség esetén a felek meghallgatása után – határoz.8
A jegyző tehát mérlegelni köteles a végrehajtást kérő igényét, azonban az ügy összes
körülményeit vizsgálva maga választja meg az általa leghatékonyabbnak ítélt eszközt. A
foganatosítás eszközének és mértékének megválasztásakor a végrehajtási kényszer
arányos és fokozatos alkalmazását kell szem előtt tartani, amelynek célja mindvégig az
önkéntes teljesítés előmozdítása. A kényszerítő eszközök rendeltetése tehát, hogy
alkalmazásuk hatására a meghatározott cselekményt a kötelezett maga teljesítse.
Elsődleges cél, hogy a kötelezett a Vht. szankciórendszere által fenyegetett és
kikényszeríthető önkéntes teljesítésével valósuljanak meg a végrehajtható határozatban
foglaltak. Amennyiben erre nincsen lehetőség, vagy a kötelezett erre valamilyen okból nem
hajlandó, akkor kell a törvény által biztosított kényszereszközök alkalmazásával a
határozatnak érvényt szerezni. A Vht. a meghatározott cselekmények tekintetében a
fokozatosság elvén áll, elsődleges célja az önkéntes teljesítés elérése. (Kapa, és mtsai.,
2009, old.: 373.o.)
A jegyző a Vht. 174. §-a szerint választhatja meg a végrehajtás módját, így:
– a kötelezettet a meghatározott cselekmény pénzegyenértékének megfizetésére
kötelezheti;
– feljogosíthatja a végrehajtást kérőt, hogy a meghatározott cselekményt a kötelezett
költségére és veszélyére elvégezze, vagy mással elvégeztesse; egyúttal a
kötelezettet az előreláthatólag felmerülő költség előlegezésére kötelezheti;
– a kötelezettel szemben 500 000 Ft-ig terjedő pénzbírságot szabhat ki (Ha a
kötelezett jogi személy, a pénzbírságot mind a jogi személlyel szemben, mind pedig
a vezetőjével szemben egyidejűleg is ki lehet szabni. Ha a kötelezett jogi
személyiséggel nem rendelkező szervezet, a pénzbírságot mind a szervezet
vezetőjével szemben, mind pedig az intézkedésre köteles tagjával szemben
egyidejűleg is ki lehet szabni. Ha a kötelezett a pénzbírságot kiszabó végzésben
megállapított határidő alatt sem teljesítette a kötelezettségét, a pénzbírság
ismételten kiszabható.);
– a rendőrség közreműködésével kényszerítheti ki a meghatározott cselekményt.
4.6 A végrehajtási eljárás zűrös jogorvoslati rendszere (Útkeresés a
birtokvédelmi határozatok végrehajtásának útvesztőjében, old.: 6-8. o.)
A végrehajtás jogorvoslati rendszere kétlépcsős (elrendelés és foganatosítás ellen is önálló
jogorvoslatnak van helye), és ráadásul a fellebbezés lehetősége mellett a végrehajtási
kifogás alkalmazása, alkalmazhatósága is külön jogalkalmazói értelmezésre szorul. Nem
könnyíti meg a döntéshozó dolgát, hogy az egyes jogorvoslatokat az Ákr. és a Vht.

7 Lásd: Ákr. 131. § (2)–(3).

8 Lásd: Vht. 177. §.

12
Szerző neve: Gaál János
Továbbképzési program címe: Birtokvédelmi kisokos
a jegyzet lezárásának dátuma: 2023. 02. 20.

vonatkozó szabályainak szinkronját szem előtt tartva kell alkalmazni. Figyelemmel kell
lenni a fő szabályra, és ismerni kell a részleteket adó ágazati szakaszokat. Ez a fejezet
egyszerűsítve és az összefüggéseket feltárva igyekszik segítséget adni az eligazodásban.
4.6.1 Az elrendeléssel szembeni jogorvoslat
Tekintettel arra, hogy a végrehajtást az Ákr. alapján rendeljük, és az elrendelésig az
eljárásjog minden kérdésben szabályozott a törvény keretei között, a jogorvoslati eszköz
is itt áll rendelkezésre. Az Ákr. 112. § (2) bek. l) bekezdése 2021 májusában történt
módosítást követően az önállóan fellebbezhető döntések között tartalmazza a végrehajtást
elrendelő végzést. (Korábban ez hiányzott az szabályozásból, ezzel teret hagyott a kreatív
jogalkalmazásnak pl. egybefoglalt elrendelés és foganatosítás.)
A fellebbezés halasztó hatályát az Ákr. 117. § (1) bekezdése rendeli el: „Ha a hatóság a
döntést nem nyilvánította azonnal végrehajthatónak, a fellebbezésnek – a (2) bekezdésben
foglalt kivételekkel – a döntés végrehajtására halasztó hatálya van.”
Az elrendelés a gyakorlatban nem más, mint egy felhívás az önkéntes teljesítésre, annak
igazolására, határidő kitűzésével. Ez a tényállás tisztázására szolgáló, végrehajtást
megindító végzésünkben is megtörténhet, de ennél az elrendelés mégis valami több. Az
elrendelés eljárásjogi jelentőségét a Vht. adja meg azzal, hogy előírja a határidő kitűzése
mellett történő felhívást az önkéntes teljesítésre. Mindaddig tehát, ameddig egy jogerős
elrendelő végzés nem áll rendelkezésre, a végrehajtás nem foganatosítható, hiszen nincs
végrehajtható okirat.
A fellebbezés halasztó hatályából következik, hogy a példátlanul gyors polgári jogi
jogintézmény kezdeti lendülete elvész, és egy lomha végrehajtássá válik.
(Tegyük fel a pusztán elméleti kérdést, hogy mi lenne abban az teoretikus esetben, ha egy
olyan eljárásban, ahol a végrehajtást elrendelő és a foganatosító hatóság ugyanaz, nem
lenne szükséges az elrendelés önálló jogorvoslatára. Ebben az estben az elrendelés és a
foganatosítás összevont döntésben, a birtokvédelemtől elvárt lendületet megtartva
szolgálhatná a végrehajtás hatékonyságát.)
4.6.2 A foganatosítással szembeni jogorvoslat
A végrehajtás foganatosításához szükséges eszközök a Vht. keretei között állnak
rendelkezésre, tehát a foganatosítás módját elrendelő végzés elleni jogorvoslatot is a Vht.
keretei közül kapjuk. Ebben a tekintetben egyértelmű a jogorvoslati forma: A Vht. 218. §.
(1) bekezdése szerint a foganatosítás során hozott döntés ellen fellebbezésnek van helye.
A fellebbezés halasztó hatályát a Vht. 221. § rendeli el: „A bíróság határozata elleni
jogorvoslatnak halasztó hatálya van, kivéve, ha a törvény eltérően rendelkezik, vagy a
jogorvoslat a rendőrség közreműködésének elrendelésével függ össze. A végrehajtó és a
rendőrség intézkedése elleni jogorvoslatnak nincs halasztó hatálya.”
4.6.3 Végrehajtási kifogás
A többszintű végrehajtás jogorvoslati szabályainak megfelelő alkalmazása mellett további
figyelmet kell fordítanunk az Ákr. jogorvoslati rendszerének kettősségére is, azaz hogy a
végrehajtási eljárásban lehetőség van fellebbezés és végrehajtási kifogás benyújtására is.
Ákr. 131. § (4) bekezdése szerint a végrehajtást foganatosító szerv eljárása miatt a
végrehajtási kifogást a felügyeleti szerve, ennek hiányában a közigazgatási bíróság bírálja
el. Az Ákr. nem bontja ki a kifogás alkalmazhatóságának esetköreit.
A kettősség miatt tehát a foganatosításban elméletileg mindkét jogorvoslati forma adott
az ügyfél számára. A Kormányhivatal álláspontja a gordiuszi csomót úgy vágja ketté, hogy
ha az ügyfél fellebbezést nyújt be, akkor a jogorvoslati kérelmet fellebbezésként, ha pedig
kifogást, akkor kifogásként bírálja. A Vht. 217. § bekezdése eligazít ebben a kérdésben:
„A végrehajtónak a végrehajtási eljárás szabályait és a végrehajtási kifogást előterjesztő
jogát vagy jogos érdekét lényegesen sértő intézkedése, illetőleg intézkedésének
elmulasztása (a továbbiakban együtt: intézkedése) ellen a fél vagy más érdekelt
végrehajtási kifogást (a továbbiakban: kifogás) terjeszthet elő a végrehajtást foganatosító

13
Szerző neve: Gaál János
Továbbképzési program címe: Birtokvédelmi kisokos
a jegyzet lezárásának dátuma: 2023. 02. 20.

bírósághoz. E § alkalmazásában a végrehajtási eljárás szabályainak lényeges megsértése

az olyan jogszabálysértés, amelynek a végrehajtási eljárás lefolytatására érdemi kihatása
volt. A végrehajtó intézkedése ellen bármilyen címen előterjesztett megtámadást
kifogásnak kell tekinteni. A kifogásban meg kell jelölni a kifogásolt végrehajtói intézkedést
és azt, hogy a kifogást előterjesztő az intézkedés megsemmisítését vagy megváltoztatását
milyen okból, mennyiben kívánja.”
A Vht. a kifogás tekintetében tág tényállást takar, ebből következően a végrehajtó
kifogással támadható intézkedése nemcsak aktív, hanem passzív magatartás – mulasztás
– is lehet. A törvény ugyanakkor nem szűkíti be a kifogással támadható végrehajtói
magatartások körét, a végrehajtó intézkedése megtámadható a foganatosítás általános
törvényi feltételeinek megsértésekor éppúgy, mint az egyes konkrét végrehajtási
cselekményekkel összefüggésben. A végrehajtó mulasztása jobban körvonalazható, annak
a cselekménynek az elmulasztása jöhet szóba, amely a végrehajtás eredményességéhez
szükséges lett volna.
Mivel a végrehajtást elrendelő és a foganatosítást elrendelő végzéssel szemben is a
fellebbezés a helyes jogorvoslati forma, a kifogás Vht. és Ákr. szerinti általánossága az
eljárás során alkalmazott egyéb intézkedésekre, eljárási cselekményekre, eljárási
magatartásokra, mulasztásokra lenne értelmezhető. A jogorvoslatnak ez az általánosan
alkalmazható formája azáltal nyerhet igazán teret a birtokvédelmi végrehajtásban, hogy
általa a nem cselekvés, vagy maga a jegyzői végrehajtói magatartás is orvosolhatóvá válik.
Ügyféli szempontból azért a gordiuszi csomó egyszerű átvágása nem elegáns, hiszen a
fellebbezés illetéke 3000 Ft, míg a kifogásé már 5000.
Valamennyi jogorvoslati formára igaz, hogy elbírálásárukra a fővárosi és vármegyei
kormányhivatal jogosult.9
Jogszabályok rövidítésének jegyzéke:

Ptk.: 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről

Tht.: 2003. évi CXXXIII. törvény a társasházakról
Ákr.: 2016. évi CL. törvény az általános közigazgatási rendtartásról
Vht.: 1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról
Kr.: 17/2015. (II. 16.) Korm. rendelet a jegyző hatáskörébe tartozó birtokvédelmi
eljárásról

5 Irodalomjegyzék

Bernáth, Böszörményi, & Nagy. (1964). Birtok és birtokvédelem. Jogi Kézikönyvtár.

BH 1988.32.

BH 1992.100.

BH 1994.405.

BH 1999.122.

EBH 2007.1584..

EHB 2012/16.

9 Lásd: Kr. 24. § (2) bek.

14
Szerző neve: Gaál János
Továbbképzési program címe: Birtokvédelmi kisokos
a jegyzet lezárásának dátuma: 2023. 02. 20.

Gaál, J. (2020). Útkeresés a birtokvédelmi határozatok végrehajtásának útvesztőjében.

Jegyző és Közigazgatás, 6-8.

Gaál, J., & Kajó, C. (2021). Végrehajtás a birtokvédelemben. Jegyző és Közigazgatás, 6.,
8-10.

Kajó, C., & Gaál, J. (2023). Birtokvédelmi kézikönyv. Rövidesen a HVG ORAC Kiadó
gondozásában megjelenő kiadvány.

Kapa, M., Gyekiczky, T., Bíró, N., Nádas, G., Rab, H., Zoltán, H., & Zotán, L. (2009).
Nagykommentár a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényhez. (T.
Gyekiczky, Szerk.) Budapest: Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató
Kft.

Magyarország Kormánya. (2018). Módszertani útmutató a jegyző előtt indított

birtokvédelmi ügyekhez.

Menyhárd, A. (2010). Dologi jog. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó.

Mészáros, S. (2012). Birtokvédelem a jog fényében és árnyékában. Birtokvédelmi

Füzetek, I., 51.

Vékás, & Gárdos (szerk.). (2021). Nagykommentár a Plgári Törvénykönyvhöz. 915.

15