Interjú az iskolarádió számára Buldeoval, az öreg vadásszal

Kedve Hallgatóim!

Ma reggel is napfényes szép reggelre ébredtünk, és ismét itt vagyunk az iskolában. Mindenkit
szeretettel üdvözlök. Ma reggel egy öreg dzsungel vadásszal fogok beszélgetni, aki igen tapasztalt, és
találkozott is egy farkas gyerekkel. Igen, már a kollégáim kapcsolják is telefonon.

- Jó reggelt, kedves Buldeo Úr!

- Jó reggelt kívánok mindenkinek, aki hallgat minket!
- Jó van? Meg van még a muskétája és a pipája?
- Igen, még használom a régi rozoga muskétámat, és még mindig minden este a nagy fügefa
alatt összegyűlünk a falu véneivel, és ilyenkor éjfélig beszélgetünk,pipázgatunk.
- Úgy hallottam, hogy a fügefán állatok is laknak. Mesélne arról, hogy milyen állatok laknak ott?
- A fügefa ágain majmok szoktak ülni. A fa tövében egy lyukban pedig egy vén szemüveges
kígyó él, akinek minden nap viszünk egy tál tejet, mert szent állatként tiszteli a falu.
- A gyerekek szívesen hallgatják a meséit a dzsungelről?
- Igen, hát persze majd kiugrik a szemük a nagy figyelemtől.
- Volt ez alól valaha kivétel, volt valaha olyan gyerek, aki nem figyelt?
- Igen sajnos. Egyetlen kivétel volt. Maugli volt a neve, a dzsungel adta vissza a falunak ezt a
gyereket, Kinevetett, és kioktatott engem a nagy öreg vadászt, és a többi öreg előtt
megszégyenített a sánta tigris miatt. Szerinte bénán született, és nem a Purun Dass lelke
szállt bele, aki igen gyáva.
- Megbüntetette ezt a szemtelen gyereket?
- A szemtelensége miatt a javaslatomra korán pásztorkodásra fogta a falu a bivalycsordája
mellé.
- Rendesen végezte ez a Maugli a munkáját?
- Hát nem éppen. Egy nap azt a hírt hozták a gyerekek, hogy a bivalyok szanaszét szaladtak.
- Mit történt?
- A bivalyok eltaposták azt a sánta tigrist, akinek a fejére 100 rupia vérdíjat tűztek ki
Khanhivarában. Felajánlottam a Mauglinak is a 100 rupiából nagylelkűen 1 rupiát.
- Elégedett volt a gyerek az ajánlattal?
- Dehogy, még a tigris bajuszát sem engedte leégetni, nekem a falu első vadászának!
- Mit tudott ez a gyerek csinálni Ön ellen?
- Szólt a farkasának, akit Akelának hívott, hogy terhére vagyok, és az szót fogadott neki, mert
csak azt vettem észre, hogy elterülök a földön és a farkas rajtam áll. A gyerek meg egyedül
megnyúzta a tigrist.
- Kiderült, hogy miért csinálta ezt a Maugli?
- Igen, elmondta, hogy régóta háborúskodik a sánta tigrissel, és most legyőzte.
- Mit gondolt ekkor?
- Azt gondoltam, hogy biztosan boszorkányság, gonosz bűbájosság, ezért vénségemre
könyörögtem, és bíztam a talizmánomban. Szerencsére elengedett. A faluban mindent
elmondtam erről az esetről.
- Visszatért még ezután a Maugli a faluba?
- Igen, de a fél falu várta már elkkor a templomban, és kőzáport zúdítottak rá, el akarták
kergetni, nehogy a még egyszer farkassá változtassa magát. Nekem szóltak, hogy lőjem le.
Én lőttem, de a gyerek elfordította a golyót, és így egy fiatal bivalyt talált el így a golyó. A falu
papja is mondta neki, hogy takarodjon már el!
- Senki sem állt a gyerek mellé?
- Még az anyja Messua is azt mondta, hogy menjen.
- Csak úgy simán elment a gyerek?
- Á dehogy! Bekergette a faluba a csordát! A falubeliek húzták a harangokat és megfújták a
kürtöket, hogy tűnjön már el, a végén Maugli farkasként két hátsó lábra állt és embermódra
beszélt, azt mondta, hogy örüljünk hogy nem kerget a farkasaival végig az utcákon!
- Köszönöm a beszélgetést, igen sokat megtudtunk Maugliról,most már búcsúznunk kell .
Buldeo úr! Minden jót, viszonthallásra!
- Viszonthallásra!