Egy varázslatos élmény

Szervusz! Én vagyok Luna, és az elmúlt hetem valami varázslatos volt. Egy kígyó utána egy kőoszlop és
egy rocker malac, de ne rohanjuk előre, kezdjük az elején. Épp egy nyári nap volt mikor bájitalt
főztem, valaki bekopogott.

- Khmm Khm bocsánat kicsit kapar a torkom. Levelet hoztam Luna Szafiernek! Itthon van?
- Az én lennék, de ki is va…- mire be tudtam volna fejezni a szavamba vágott, hogy:
- … Rober vagyok a postagalamb és még egyszer mondom levelet hoztam.
- ó értem köszönöm, viszlát!

Ez ált a levelemben:

Kedves Luna Szafier!

Sajnálattal közlöm, hogy a nagyapja tegnap este elhunyt. Van jó hír is! Nagyapja haláli
nyilatkozatán leírta, hogy a Hollows-erdei kastélyát ön örökli. Holnap utazhat is átvenni!

- Ó szegény papa, de legalább kimozdulok a házból. Megyek össze is pakolok!

Másnap

Elindultam semmit sem sejtve. Hamarosan oda értem, egy erdő bejáratához, ha nem én mesélném,
akkor azt mondanám, hogy a vakmerő főhősünk elindult az erdőbe, de én NEM nevezném magamat
vakmerőnek csak kíváncsinak.

- Szervussssz halandó mi dolgod itt hol senki se jár?

- Hát a nagyapám kastélyába tartok, vagyis hát most már az én kastélyomba.
- Hé, mit is mondtál, hogy hívnak? Luna?
- Nem mondtam semmit, de igen Luna vagyok. Tudod, ki vagyok?
- Azt nem tudom, hogy te ki vagy de a nagyapádat nagyon is jól ismertem! Boldizsár nyugodj
békében.
- Nyugodj békében! Visszatérve a kastélyra, nem lenne kedved eljönni velem kígyó?
- Ezer örömmel Mrs. Luna sssz!

Elindultunk, mentünk és meg se álltunk. Egyszer csak egy kőoszlophoz értünk.

- Figyelj kígyó! nagyon elfáradtam, ledőlök erre a kőoszlopra egy kicsit.

- Nem tartom valami jó ötlet…- Kezdte el a kígyó, de be sem tudta fejezni, mert közbe szóltam.
- Mi baj lehet belőle? Merlin szakállára mi vagy ki vagy?- Sikítottam fel mikor a kőoszlop
megfogta a karom.
- Én vagyok az őslakos kőoszlop inkább te ki vagy kislány?
- Létszíves engedd el Luna kezét Jake!- kérlelte a kígyó.
- Ó, szervusz, kígyó miért nem evvel kezdtétek? Ne haragudj Luna utálom a betolakodó
idegeneket.
 - Semmi baj Jake! ha nem haragszol tovább indulunk. - fejeztem be és tovább is indultunk.
Egyre olyan érzésem volt mintha a kedvesnek tűnő erdő egyre félelmetes és
hátborzongatóvá válik.

Hamarosan egy elágazáshoz értünk.

- Most merre?
- Majd én megmondom tess! Ha válaszoltok a két kérdésemre. - ugrott elő a bokorból persze
minket megijesztve egy fekete bőrdzsekis rocker malac.
- Csupa fül vagyok!
- Jól van, akkor nyomassuk 1. kérdésem feléd az lenne, hogy kik vagyok? A 2. az hogy mit
kerestek itt?
- Izé mi, csak egy kastélyt keresünk! Az én kastélyomat! És Luna vagyok, már megbocsájts, de
te ki vagy?- hozzá teszem, elég kíváncsi fajta vagyok.
- Az nem lényeges csak az, hogy te ki vagy! És válaszoltál szóval a középső út visz a kas…- és
megint belevágok más szavába!
- Jó oké értjük a középső haladjunk, mire lemegy a nap és köszönjük!- és türelmetlen is
vagyok! Viszont igazam volt, mert már esteledett és ki tudja mi van az erdőben éjszaka?
- Mikor érünk már oda kígyó? Kezd a lábam sajogni- és itt a türelmetlenség és a hiszti is.
- Hamarosan oda érünk, már csak egy akadályunk van és ott is van! Halkan nehogy
meghaljon!- magyarázott a kígyó, és fejével egy szőrös, horkoló farkasra mutatott.
- Jó megpróbálom. Ha a háta mögött megyünk akkor sikerülhet. - Én és a szerencse. Két külön
dolog. Persze hogy elbaltáztam ezt is ahogy minden mást is. Ráléptem egy faágra és az
nagyot reccsent és a farkas felkelt és torkaszakadtából elkezdett üvölteni.
- Nyugi semmi pánik shh be légzés ki légzés. – Kezdtünk hátrálni.
- Mintha valami lenne a kezével. Oda kell mennem!
- Nem ajánlom, és már indul is nem hiszlek el Luna!
- Nyugi farkas, jó szépen add ide a mancsod és megnézem ezt a csúnya és nagy sebet- Evvel a
lendülettel ki is húztam a szálkát a farkas mancsából.
- Jól van menny csak. Nézd kígyó ott a kastély!

Elindultam és egy gyönyörű régies kastélyt találtam. Rögtön berendeztem hogy ott lakhassak a száz
meg száz állatkával. Nahát, ennyi volt az én rövid kis történetem remélem tetszett sziasztok! Persze
ki nem hagyhatom a megszokott mese befejezést. Ha a kaland tovább folytatódott volna az én
mesém is tovább tartott volna.

Írta: Petz Janka Lilla, Móra Ferenc Általános Iskola 6. osztályos tanulója.