Professional Documents
Culture Documents
Moldvab. Ráduly Sumer Órák ZA
Moldvab. Ráduly Sumer Órák ZA
A kisközösség erre úgy reagált, hogy engem tekintett „besúgónak”, aki pl. jelzi az adóellenőröknek, mikor
tart Pap Gábor órát 200 embernek. Ennek ismerete azért fontos a hatalom” számára, mert az órák alatt
látványosan tudják „kihívni” a népszerű tanárt adóellenőrzésre (ezzel lejáratva az intézményt a hallgatók
előtt. Csak arról feledkeztek meg, hogy egy „besúgó” nem szokott feltűnést kelteni azzal, hogy csak 2 hét
késéssel kapcsolódik be a tanulásba… Egyedül Bíró Lajos állt velem szóba a tankörtársak közül (ő ugyanis
már megélt hasonló kirekesztést).
Habár akkor még nem igazán érdekelt ez az ősi kultúra, a kellemetlenségek ellenére úgy döntötten, hogy
nem hagyom abba a sumer órák látogatását. Érdekelni kezdett, hogy vajon miért ilyen fontos a hatalomnak
az össznépességet tekintve igen kevés embert érdeklő és elméleti jellegű tárgyakat oktató iskola lejáratása, s
miért van ennyi lelki problémákkal küzdő ember a hallgatók (s a tanárok) soraiban.
Marton Veronika: A sumir kultúra története (1998) volt az első magyar nyelvű könyv, mely
rendezett formában foglalta össze a Mezopotámiával kapcsolatos tudnivalókat. Szerzője hatalmas
munkát végzett. Bakay Kornél kritikája (az Ősi Gyökérben) talán túlzottan is a módszertani hibákat,
az újabb szakirodalom említésének elmaradását emelte ki – mi, hallgatók viszont ezen könyv nélkül
el se tudtuk volna kezdeni ennek az igen bonyolult és szerteágazó szakterületnek a
tanulmányozását.
1
A Miskolci BE-ben a hallgatók többsége 2-3 év után megírja szakdolgozatát, s csak kevesen
folytatják a kutatómunkát. Mi az utóbbiak közé tartozunk. 1999 óta már 24 év telt el. Napi 5-6 órát
tanulva sikerült négy szakot is elvégezni a Miskolci BE-ben. Most írom 14. könyvemet. Közben 10
élő és 4 holt nyelvvel ismerkedtem. S három év kitartó munkával elkészült Sumer-akkád-magyar
szó- és jeltáram, melyben a jelek az ősi és klasszikus sumer ideogrammák képi tartalma szerint
vannak rendezve. Vele a jelkeresés sokkal gyorsabbá és megbízhatóbbá vált.
R. Labat szótára mellett A. Deimel négy szótárának anyagát is feldolgoztam – köztük a Pantheon
Babylonicum és a Planetárium Babylonicum c. könyveit is.
2005-ben megjelent könyvemben (Ősi titkok nyomában, Miskolci BE) sikerült A sumir kultúra
története állításait kiegészíteni, felhívni a figyelmet a pontatlanságokra, a forrásanyagában is
meglévő módszertani hibákra.
Ezen kívül új felismerésekre (írnoki gyakorlótáblák és elemzésük, a magánhangzókészlet 4-ről 9-re
bővítése a túl sok – indexekkel megkülönböztetett – homonima szétválasztására,
jelkategóriák megállapítása az ősi jelek képi tartalom szerinti rendezésére
(Lükő Gábor ötleteit felhasználva)) is sikerült rábukkanni.
Mi mindig hivatkozunk Veronika műveire, elhívtuk őt Csillaghegyre, a sumer kultúrát tárgyaló
előadás-sorozatunkra. Ő azonban minket meg se említ – sőt kijelenti:
„Én vagyok az egyetlen Magyarországon, aki alaposan foglalkozik a sumer kultúrával és nyelvvel.”
(Igaz, hogy Pesti József páter, Badiny Jós Ferenc, Dudás Rudolf, Végvári József, Gyárfás
Ágnes, Kiss Irén már nincs az élők sorában – de Bíró József, Bíró Lajos, Farkasinszky Tibor,
Kovács Sándor, Tábori László, Zászlós Levente és Záhonyi András még él és alkot.)
Udvarias jelzéseinkre
Enúma elis
https://epa.oszk.hu/01400/01445/00009/pdf/EPA01445_acta_hungarica_2014_1.pdf (52-56. o.);
a rovásírásos Tanító tábla (A táblára feliratot modern gépi eszközzel készítették, így nem
igazán lehet török kori – lásd Rumi Tamás mérnök és Sólyom Ferenc tanár meglátását.
A hím és női ivarsejt felismerése” a jelek között is anakronizmus. A sejtek megfigyelésére
alkalmas mikroszkóp megalkotása ugyanis csak jóval a török kor után történt.)
https://rovas.info/2010/04/somogyi-tanitotabla-nehany-jelerl/;
Anton Deimel: Sumir nyelvtan – nyelvtani gyakorlatok (Miskolci BE, 1998 – az eredeti mű:
VPBI, Róma, 1938) gyakorlatai között több is (pl. a 2. gyakorlat) tévesen akkádnak tekint
eredetileg sumer nyelvű feliratokat. A Deimel könyvét magyarra fordítók (Imre Kálmán és
Marton Veronika) sajnos ezt nem észrevételezték.
ZA: Ősi titkok nyomában, Miskolci BE, 2005. 111-112. o.;
Badiny Jós Ferenc a tatárlakai korong jeleit Labat sumer kézikönyve (szótára) alapján
értelmezte. Táblázatában azonban két jel esetében
(L.480 DIS egy(etlen), Anu isten és L.74 MAS tiszta, fele, PAR oldal, turbán)
nem a sumer szó magyar jelentését (egy/etlen/ és ½) adta meg, hanem azokat magyarul
olvasta ki. Így lett belőlük dics és más, pár. Kevés (esetünkben 12) jel esetében azonban ez
a két különböző nyelven történő olvasás módszertanilag nem elfogadható.
2
A táblázatban van még egy sorelcsúszás is – a L.353 jel ARA Usmu, rezonanciaszekrény
olvasata helyett a L.449 jelhez (lásd a következő sort) tartozó IGI arc, ügyel (további
jelentése: szem, lát) jelentés szerepel.
ZA: Ősi titkok nyomában, Miskolci BE, 2005. 44-48. o.;
A pártusokról írt könyvének (A pártusok, a sivatag lovagjai. Matrona K., 2003) adatai és
módszertana is vitatható (lásd Tábori László: Párthia – Egy alig ismert ókori világbirodalom.
Turán Könyvek MŐKK, 2003)
Tiszteljük Marton Veronikát kitartásáért, szorgalmáért. No meg azért is, hogy már elmúlt 60 éves, amikor
elvégezte a Pázmány Péter TE magyar szakát. A magyar nyelvvel kapcsolatos írásai (pl. I. András korabeli
imák – Jerney J., 1850) érdekesek. Sárkány Kálmán szerint ezek nem hamisítványok (Koholmány-e az I.
András-korabeli magyar imádság? http://real.mtak.hu/109177/1/MTSz_2_2_269.pdf). A Nyelvtudományi
Intézet szerint viszont azok. Szabó K. és Toldy F. is „gyanús olvasatnak” tartja Jerney értelmezéseit.
Vita tárgya volt, hogy régi eredetű-e (pl. egy XI. sz.-i – dunántúli – írás későbbi másolata, hibákkal) – vagy
(Literáti N. Sámuel „alkotása”. tehát) hamisítvány? Az alapos (pl. kémiai) vizsgálat azonban elmaradt.
Martonnak a sumer nyelvvel és a jelképekkel kapcsolatos meglátásai esetében mindenképpen több
pontosítást, javítást javasolnánk. Egy példa: az Enúma elis teremtésmítosz elemzése. Az ott leírtakat most
röviden bemutatjuk, és (az általunk vitatott részek esetében) felvázoljuk a továbblépés útját is.
E-nú-ma e-lis
A káldeai teremtés-mítosz első tábláját Marton Veronika (A káldeai teremtés-mítosz. Enúma elis.
Magánkiadás, Győr, 2000) „írta át” sumerrá (pl. az 1-20. sort, mely az istenek teremtéséről szól).
Marton értelmezése sumer nyelvű szövegként:
„Nem szóval mondatott el: a nem látható hatalmas kiáradás fénylő tüneményt hoz létre.
Az egyetlen egész középütt kettéválván oldalerőt áraszt.”
(Megj.: mi továbbra is a mítosz akkád címe és szövege mellett tesszük le a voksunkat.)
A 2-7. táblát viszont Veronika meghagyta akkádnak – s annak német fordítását fordította le
magyarra (az I. táblához képest 1/3-nyi terjedelemben).
Az akkád szöveget németre fordították: H. Winkler, A. Ungnad, F. Delitzsch, P. Jensen.
Megj.: a II. táblát is „át lehet írni” ősi sumer jelekké – de ennek szintén semmi köze nem lesz az
eredeti akkád történethez (ugyanúgy, ahogy az I. táblánál sincs).
A szövegben szereplő későbbi akkád neveket (a főistenné emelt Marduk, Éa, Mummu /ő Apszú
ősisten tanácsadója/ stb.) pedig sumer megfelelőjükre kellett volna cserélni.
A mítosz mondanivalója: a kisbolygó-övezetben zajló „istenek háborúja” elvezet a naprendszer
kialakulásához. Mardukot a mítosz a 3600 évenként a naprendszerbe visszatérő Nibiruhoz (ill. a
Naphoz) kapcsolja.
3
Megj.: A csillagászati vonatkozásokkal P. Jensen is foglalkozik (Kosmologie der Babylonier. 1890).
A könyv forrásaiban is találunk hibát. A Vatikán, 243. III./1. jelzetű pecséthengeren szereplő
csillagászati ábrán (lásd i. m. 124. o.) – Z. Sitchin elemzése szerint – a Merkúr távolabb kering a
Naptól, mint a Vénusz. Ez nem felel meg a valóságnak.
Véleményünk szerint az eredeti a helyes fordítás. Marton tévesen fordította a D.308 jelet (E)
„Bábel neve újbabiloni nyelven”*
szöveggel. Ugyanis nem áll mellette a „ki” determinatívum (földterületet, országot, várost jelölő
szócsoport-meghatározó). Ezért itt is ugyancsak „beszél” (vagy: út, árokpart) a jelentése (lásd:
„beszéltetett el”).
(Ez a polémia mára már érvényét vesztette – ugyanis kiderült, hogy a mítosz címéről van szó, így
az átírás sumer jelekre és azok szavankénti fordítása tévútra vezet.).
A félreértést az okozta, hogy a mítosz akkád (szótagírással leírt) nevét nem értelem szerinti
fordításban, hanem a mítosz címét leíró szótagjelekhez tartozó jelentés (a sumer jelhez tartozó képi
tartalom) szerint adta meg.
Arany János példájával világítjuk meg az előbbi kérdést:
sás + kacsa + patkó + vályog (4 élőlény ill. tárgy rajzát képzeld magad elé).
Az akkádok azonban nem a képi tartalom szerint alkalmazták a jeleket, hanem csupán azok
hangértékét használták fel saját nyelvük szavainak leírására. Így ők a következőt olvasták volna ki az
előbbi négy jelből: „sáska csapat kóvályog”.
(Jelen példánkban ez a második nyelv is magyar, de a szótagértékek másképpen lettek egymáshoz
kapcsolva, így jól szemléltetik Marton eljárásának megalapozatlanságát.)
Mindezt a hibát sajnos a könyv nagytudású lektorai (Badiny Jós Ferenc, Pap Gábor) se vették észre, így
ma is terjed ez a téves elképzelés…
Írásunk célja nem a lejáratás – csupán az, hogy udvarias formában felhívjuk a szerzők figyelmét az
ellentmondásokra, a megkérdőjelezhető állításokra, reménykedve, hogy majd kijavítják őket (ahogy
mi is tesszük, pl. könyveinkbe megjegyzéseket beírva, esetleg sorokat átírva, ha felhívják
figyelmünket a hibára).
Reméljük, hogy együttműködési ajánlatunkat elfogadva Veronika – lektoraival egyeztetve –
módosítani fogja a módszertanilag kifogásolt részeket, és a jövőben közös kutatási munkában
vehetünk majd részt.
Egy ilyen szűk (speciális) szakterületen fontos lenne, hogy kutatói ne egymás munkáját leértékelve
dolgozzanak, hanem egy közös és hitelesebb Mezopotámia-képpel állhassanak a nyilvánosság elé.
Reménykedjünk, hogy nemsokára így lesz!
4
Záhonyi András
Rovásfeliratok – mérnöki szemmel
Moldvabányai rovásfelirat
A moldvabányai rovásemlék címmel Ráduly János adott közre 2012-ben egy tanulmányfüzetet.
(Editura ST K., Marosvásárhely).
A leleten a szerző szerint egy rovásfelirat és egy latin betűs szövegrész (Deacon) áll.
Kora Kr. u. 1410-1430. Felfedezője Tánczos Vilmos egyetemi tanár (2005), aki tanulmányát az
Erdélyi Múzeum kolozsvári folyóirat 2006. 3-4. számában tette közzé.
Mi most az előbbi szerzők „klasszikus rovásértelmezési kísérletének” rövid bemutatása után két
mérnöki alapú megközelítést is közzéteszünk.
Célunk, hogy a részben bizonytalanul kiolvasható jelek értelmezési körét tágítsuk, és a szerzőket
újabb felvételek készítésére ösztönözve más megoldási kísérletekre ösztönözzük.
Ha ötleteink érdeklődést váltanak ki, akkor mi magunk is útra kelünk majd s felkészült fotós
segítségével más szögből is rögzítjük majd a moldvabányai és az analógiaként szóba jöhető
hasonló feliratokat.
Mi a középső második sort nem tekintjük külön feliratnak – inkább az első sor két jelének javított
változatát véljük bennük felismerni. (Számként értelmezve 41 – ez pl. lehet az 1410-es szám része.)
A fénykép alapján az első (I.) és a harmadik (III.) azonban lehet egy ismétlődő rovás(írásos) jelsor-
mintázat is:
V+B(+D) V+B/aK V+V+B/aK (B) V aV V+B V+aK V+aK
V+B V B VV V V+B aV
Ennek alapján ugyanazt a két jelsort feltételezzük I-ben és III-ban. A kopás és a rontások miatt
azonban csak részlegesen ismerhető fel a V+B és V váltakozásából álló üzenet.
(Számként 995 és 5.)
Eredetileg lehetett akár díszítő elemsor is – ahogy azt a Karcag-orgondaszentmiklósi gyűrű esetében
is láttuk. További értelmezésére egyelőre nem vállalkozunk.
(Az MV – Moldvabánya -- monogram megfelelő lenne névrövidítésként. Itt a V azonban rovással,
az M latin betűvel „fordul elő” benne… -:)
Számként 995 vagy 1005 jöhet szóba. Az aK pedig lehet akár római vagy arab 1-es is.)
Amíg a szerzők egy jól azonosítható és értelmes olvasattal nem állnak elő, addig figyelmükbe
ajánljuk ismétlődő jelsorokból álló ötletünket. Elképzelhető, hogy ebből kiindulva nekik sikerül
majd az eddigieknél meggyőzőbb értelmezést (olvasatot) is találniuk.
Sok sikert kívánunk hozzá!
Egy másik megközelítés
A jobboldali fotó alapján Záhonyi András hármashalmot és keresztet „lát bele” az alsó sor jeleibe.
Ezeket a „formákat” a baloldali rajzon alul tüntette fel.
Források a világhálón
https://hu.wikipedia.org/wiki/Moldvab%C3%A1nya
http://real.mtak.hu/155110/1/Zelliger_MNy_22-4.pdf
Benne:
„a szerkesztők egyike, Sándor Klára a moldvabányai emléknek még a székely írással való
azonosítását is kétségbe vonja.”
Friedrich Klára az Ősi Gyökér 2023. júl.-szept.-i számában (86-87. o.) ír róla – lásd ezen írásunk
záró (1.) ábráját.
Nagyszerű felismerése, hogy ismétlődő rovásjeleket lát rajta. Elolvasására egyelőre még nem
vállalkozik.
Wolf Mária régész több olyan edelényi edény fényképét tette közzé, melyeken rovásírásunkkal
alakilag azonos fenékbélyegek vannak.
Lásd még Friedrich Klára: Megfejtések könyve II. (Bp., 2015 – 92-93. o.).