Megjelent: Ethnographia, 119/2008. 4. sz. 299-322. oldal.

NICKEL RÉKA ZSUZSANNA:

„Reám vicsoritotta az fogait”

Az állattá változások problematikája egy 16őŐ-es cirkálási jegyz könyvben1

A boszorkányperek állattá változásai régóta foglalkoztatnak, az eddig megjelent

perkötetek alapján igyekeztem rendszerezni a különböz eseteket. (Ez a rövid ismertetésem
várhatóan 2008-ban lát napvilágot2 ) A tanulmányom alapkövét jelent tardoskeddi cirkálási
jegyz könyv az Esztergomi Prímási Levéltárban található, eddig publikálatlan. 3 A Lippay
György érsek levelezésében fennmaradt dokumentumra Várkonyi Gábor hívta fel a
figyelmemet.

Az állattá változások hiedelme mélyebben gyökerezik tudatunkban és mentalitás-

történetünkben, semmint gyökereit egyértelműen feltárhatnánk. Sommás megállapításnak
tűnhet, hogy az ókortól napjainkig találunk ilyen történeteket. Át- meg átszövik
gyermekkorunkat, félelmeinket, vagy épp a szabadid nket kihasználó szórakoztatóipart.
Alapvet en ugyanezt mondhatjuk el a boszorkányokba vetett hit, és az elutasító szkepticizmus
örök harcáról is. Ahogy Schram Ferenc fogalmaz: „1768-ban korántsem zárultak le a
boszorkányperek, hiszen a boszorkányokban való hit, ami a pereket involválta, szinte

1
Tanulmányom egy 16őŐ-es Nyitra megyei jegyz könyv állattá változásainak problematikájából indul ki,
melyet szakdolgozatként 2008 januárjában védtem meg az ELTE-BTK Művel déstörténeti Tanszékén, Kósa
László tanár úr elnöklete alatt.
2
Nickel Réka: A „bűbájos asszonyállat”. Állattá változások a Magyarországon lefolytatott kora újkori
boszorkányperekben, in: Bartosiewicz – Gál – Kováts (szerk.): Csontvázak a szekrényb l. Válogatott
tanulmányok a Magyar Archeozoológusok Visegrádi Találkozóinak Anyagából 2002-2009, Martin Opitz Kiadó,
Budapest, 2009. 173-186. oldal
3
Munkám az alábbi OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok) kutatási programon belül kerül
kiadásra: "Hatások, konfliktusokés változások az újkor népi mentalitástörténetében. Történeti néprajzi
vizsgálatok a XVI-XVIII. századi levéltári források és kéziratos irodalomalapján." Témavezet Pócs Éva, a
perfeltárást koordinálja Tóth G. Péter.
1
napjainkig elevenen él.”4 Az legtöbb ember számára kielégít summázata a kérdésnek
Könyves Kálmán ominózus mondata, mely hibás magyar fordításban úgy hangzik, hogy
„Boszorkányok márpedig nincsenek!”5 és ezzel vissza is fordul reggeli kávéjához, részér l a
kérdést lezártnak tekinti. Szociálantropológiai megközelítés szerint azonban a boszorkányság
nem más, mint az embert ért csapásokat magyarázó ideológia, és egy olyan szerep, melyet
szinte bárki betölthet az adott közösségen belül; ebb l következ en nem jelenthetjük ki, hogy
nincsenek.6 A bulvár sajtónak köszönhet en mind a mai napig fel is kapják az elszórtan még
fel-felbukkanó, olykor önbíráskodással végz d eseteket. Boszorkány tehát többnyire az,
akir l feltételezik a rontást egy éppen bekövetkezett csapás esetén. Hogy keveredik mindebbe
bele egy állat? Rossz helyen volt rossz id ben, vagy ennél mélyebben rejt zik a válasz?

Az állattá változások vizsgálata fontos szempontot adhat a boszorkánypereket

lebonyolító közösségek bels konfliktusainak megértéséhez, valamint a pereket lebonyolító
hivatalos szervek felépítésének és működésének feltárásához. A magyarországi kutatás az
elmúlt évtizedig jóformán csak a néprajztudomány oldaláról vizsgálta és értelmezte a
boszorkányság forrásait. A perek összegyűjtése mellett legf képp a hiedelmek értelmezésére,
illetve morfológiai szempontú elemzésére fektették a hangsúlyt. Az állattá változásokat, mint
a néphit részét vizsgálták a folklorisztika elismert kutatói, mindenekel tt Dömötör Tekla és
Pócs Éva. De mi rejt zik a hiedelem mögött? A történeti antropológia 7 számomra irányadó
szemléletmódja, hogy nem különálló kis egységeket, hanem „az egész embert” vizsgálja.
Ahogy Lucien Febvre fogalmaz: „minden, ami az ember, amitől függ az ember, amit kifejez az
ember, amit cselekszik az ember, minden, ami emberi tevékenység, jelenlétre, közlésre és
emberi létre utal”.8 A történeti antropológia a boszorkányperek vonatkozásában f leg

4
Schram Ferenc: Magyarországi boszorkányperek 1ő29-1768. III., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982. 16.

5
Az eredeti mondat Thuróczy János krónikájában: „De strigis, que non sunt, nulla questio fiat” Azaz strigák
nincsenek, akik csupán a boszorkányok egy típusát jelentették. Nevük az ókori strix-ek nevéb l származik, akik
félig n , félig ragadozó madár alakúak voltak és gyermekeket raboltak az éjszaka leple alatt. B vebben lásd:
Ovidius Naso, Publius: Fasti, Tankönyvkiadó, Budapest, 1982. 286. , 133-134. sor
6
A definíciókat lásd: Clark, Stuart: Thinking with demons, Oxford, 1997. ; Macfarlane, Alan D.J.: Witchcraft in
Tudor and Stuart England, London, 1970. ; Thomas, Keith: Religion and the Decline of Magic. Studies in
Popular Beliefs in Sixteenth and Seventeenth Century England, London, 1971.
7
A történeti antropológiáról és a mikrotörténelemr l b vebben: Seb k Marcell (szerk.): Történeti antropológia,
Budapest, 2000. ; Klaniczay Gábor, „Történeti antropológia” in: A civilizáció peremén, Budapest, 1990. ;
Jacques Revel, „Mikroszintű vizsgálat és társadalmi jelenségek konstruálása” Aetas, 1996. ; Szíjártó István, „Mi
a mikrotörténelem?” Aetas, 1996.
8
Idézi: Ránki György: Közgazdaság és történelem - A gazdaságtörténet válaszútjai, Akadémia Kiadó, 1977. Ő1.
2
Klaniczay Gábor és Kristóf Ildikó munkáiban kapta meg az t megillet helyet, így az
tanulmányaikat tekintem módszertanilag irányadónak.

1654-ben az esztergomi érseki hivatal több alkalommal is vizsgálatot indított

boszorkányok felkutatására. Az 16őŐ-es cirkálás dokumentumai közül három ismert eddig.
Az egyik Tardoskedden (Nyitra megye), 9 a másik Cétényben (Nyitra megye)10 , a harmadik
Naszvadon (Komárom megye)11 „vétetett fel”. Amikor a három vizsgálatot dátum szerinti
sorrendbe próbáltam rendezni, nehéz fába vágtam a fejszémet. A naszvadi jegyz könyv els
sora 1653. augusztus 26-át jelöli meg a bizonyságszedés napjaként, viszont az irat dorsumán
már 16őŐ. március 6-a szerepel, és mindez az 16őŐ-es május-júliusi levelek közé került,
valószínűsíthet , hogy az irat lezárását jelöli a március 6-ai dátum. Mivel egy
bizonyságszedés akár több hétig, vagy hónapig is eltarthatott, s míg a jegyz könyv az érsek
íróasztalára került, az szintén akár több hétbe is tellett, így nem ez volt a legf bb kronológiai
nehézség. A cétényi vizsgálatot egyértelműen 16őŐ. június 3-án indították és 16őŐ. június 10-
én zárták le. A tardoskeddi iraton fukarkodtak leginkább a dátumok pontos megjelölésével, s
okoztak ezzel a mindenreelszánt kutatónak (jelen esetben nekem) álmatlan éjszakákat.
Mindössze az 16őŐ-es évszámot tűntették fel rajta, és az 16őŐ. november-decemberi levelek
között találtam. Ebb l arra a következtetésre jutottam, hogy valószínűleg 16őŐ telén került az
érsekhez. Amennyiben az év kezdetét január elsejét l számítjuk, akkor a legkorábbi vizsgálat
a naszvadi, majd a cétényi következik és végül a tardoskeddi. Viszont ha a tardoskeddi
vizsgálat decemberben történt és az új év kezdetét a karácsony jelentette, abban az estben
lehet, hogy ez a legels . Magyarországon a középkorban és a kora-újkor els felében a karácsonyi
(dec. 2ő.) évkezdet volt az általános, de mellette használták a január 1. évkezdetet is. A 17. században
már általában a jan. 1. volt az általános évkezdet, de lehettek kivételek.12 Miért olyan fontos
mindez? Az egyik tardoskeddi tanú, Babi Jánosné Cétényben gyanúsított. Fontos lenne tudni,
hogy vajon a cétényi vallomások hatására mentek-e Tardoskeddre a nyomozók? A kutatás
ezen szakaszában ezt nem tartom valószínűnek.

Vajon mi szolgáltatott okot a széleskörű vizsgálatra? A kutatók véleménye többnyire

megegyezik abban, hogy a boszorkánypereket leggyakrabban „társadalmi tragédiák”

9
Esztergomi Prímási Levéltár Acta Radicalia Classis X. Nr. 196. folio 249-254.; MOL Mikrofilm 2654. X. 29
cím, folio 2Ő9-254.
10
Schram II. , 450.
11
U.o. 436.
12
Lásd: Szentpétery Imre: A kronológia kézikönyve. Budapest, 1985, 33-34.

3
indukálják (éhínségek, járványok).13 Én is találtam adatot a pestisre és egyéb társadalmi
problémára. Az 1653-54-ben az érsekhez írt levelekb l kiderül, hogy a Nyitra és a Nyitra
környéki megyékben dühöngött a pestis. Érsekújvárban 2 hét alatt 23Ő áldozatot követelt 14 és
Eperjesen is csak 1655-ben hagyott alább15 , Zemplénben a f urakat is súlyosan
megtizedelte.16 A járvány az egész Kárpát-medencében sok áldozatot szedett. Többek között
ekkor halt meg az 1652-t l több hullámban is támadó pestisben Rákóczi Zsigmond, II.
Rákóczi György fejedelem öccse, és maga a fejedelem is alig menekült meg. Mindehhez
hozzávehetjük, hogy a lakosság számára micsoda megpróbáltatást jelentettek a török háborúk.
Az ellenség mellett a garázdálkodó magyar hadak is súlyos terhet raktak a falusiak vállára.
Hatalmaskodásaikkal és követeléseikkel szinte ugyanakkora fenyegetést jelentettek, mint a
török hadak. Bars vármegye jobbágyai például azért panaszkodnak Lippay György esztergomi
érseknek, hogy tegyen valamit a garázda magyar katonák ellen, akik a falvak dolgos népét
sanyargatják, kifosztják és úgy élnek, mint a királyok. 17

A csapások közé sorolandó a rossz terméssel együtt járó éhínség is, mely a korszakban
dúló „kis jégkorszak” következménye.18 Az átlagh mérséklet alig egy fokkal volt
alacsonyabb, mint az ezt megel z id szakban, viszont ez elegend volt ahhoz, hogy
októbert l márciusig hó borítsa a földeket, ráadásul a nyári hónapokban szárazság sújtotta a
parasztokat.

A tardoskeddi jegyz könyvben meg is emlékeznek a sanyarú állapotokról egy

kisgyermek ravatala fölött:

„Item mikor Turos Istvan gyermeket el temettek az nkt (sic!) Meszaros Istvanné
jűtt az halotas hazhoz es halvan hogy sokan búza felől panaszolkodnak hogy nem terem
az Nagy szarazsagban…”

13
Vö. Kristóf 1998; Pócs 1983, 199ő; MacFarlane 1970 és mások.
14
Serényi Pál levele Lippay Györgyhöz: Eszt. Prim. Lt. Acta Radicalia Classis X. Nr. 196. folio 2Ő2.; MOL Mf.
26őŐ. X. 30. cím
15
Szegedy Mihály levele Lippay Györgyhöz: Uo. folio 12-13.
16
Rákóczy László panaszolja Lippay Györgynek „sok f urak halálát” a dögvész miatt: Uo. folio 153-155.
17
Eszt.Prim.Lt. Acta Radicalia Classis X. Nr. 196. folio 124-12ő. Mf. 26őŐ. Nr. 29. cím folio 12Ő-125.
18
R. Várkonyi Ágnes - Kósa László: Európa híres kertje. Történeti ökológiai tanulmányok Magyarországról
Budapest, 1993, 76-81.
4
A kis jégkorszakot és a mez gazdasági termelés visszaesését jól szemlélteti a
Magyarországról Lengyelországba irányuló borkivitel diagrammja.19

liter
Lengyelországba irányuló magyar borkereskedelem 1647-1699
700000

600000

500000

400000

300000

200000

100000

0
1647 1651 1655 1659 1663 1666 1669 1672 1675 1679 1683 1686 1692 1699
év

A mez gazdaság válság id szaka az 16ő0-es évek derekán tet zött. A gabona és a
gyümölcstermesztés olyan er sen visszaesett, hogy a falvak népére újból az éhezés várt.
Hasonlóan sanyarú lehetett az élet mint az 1ő80-as években, melyr l így emlékezik meg
Somogyi Ambrus:

"1586 Nagy éhinség pusztított Magyarországon és Erdélyben, úgy hogy egy

köböl búza Kolozsvárott 6 forintba került. Mikor ez aratás előtt váratlanul megenyhült,
szörnyű és pusztító betegség támadt s oly hirtelen csapott le a halandókra, hogy
legtöbbjüket húsz óra alatt ragadta el házi vagy házon kivüli munkájukból, vagy a
közügyek intézéésből. a kegyetlen vész nyomorúságosnak mutatja a büszke emberek
hiuságát; ... Mert a végzetes járvány, amelyre a csillagok járása előre fgyelmeztet, s
amelyet az elemek viselkedéséből lehet felismerni, többnyire az isteni bosszuállás
eszköze tetteinkért vagy a fejedelmek vétkeiért; hirtelen csapással támadja meg a
városokat és a tartományokat, s a legfelsőbb Isten küldi le föntről, ... Mert a keresztény
vallás, ahogy a földrengést - és más ilyen, a halandókra kirótt bajokat - a hargvó

19
Ez úton is köszönöm Várkonyi Gábornak, hogy saját el adásának jegyzetét a rendelkezésemre bocsátotta! A
diagrammot az alábbi mű adataiból készítette 2007-ben: Komoróczy György: Borkivitelünk északfelé. Kassa,
1944.
5
 Istennek tulajdonítja, úgy a pestisről is azt tartja, hogy Isten fegyvere, amellyel
bűnösöket és ártatlanokat egyaránt súlyt." 20

A szakirodalom többször is megállapította, hogy a boszorkányüldözés a

háborúskodások közti szünetekben lángolt föl leginkább. 21 Az 1654-es évben éppen a
kényszerű béke id szaka volt és ez elég nagy feszültséget teremtett a magyar f urak körében,
akik a kitartó küzdelem mellett törtek pálcát. A Zrínyi Miklós által politikailag „jó
konjunktúra éveinek” nevezett id szakot a tétlenségre kárhoztatott évek váltották fel.
Mindenki azt várta, hogy az európai békekötés után, ami lezárta a 30 éves háborút (16Ő8.
vesztfáliai béke), a Habsburgok végre a törökkel fognak szembe fordulni, ehelyett az udvar
1652-ben megkötötte a tíz évre szóló sz nyi békét.

Érvényesül továbbá Alfred Soman francia történész tétele is, miszerint „az elhúzódó
boszorkányüldözések minden barométernél pontosabban mérik az állam gyengeségét”.22 És
valóban, 16őŐ-ben újabb krízishelyzet állt el az országban. Várkonyi Gábor így fogalmaz az
1655-ös országgyűlés el zményeivel kapcsolatban: „Miközben a magyar politikusok
aggodalommal figyelték a lengyelországi eseményeket, váratlan tragédia híre jött Bécsből.
1654. július 9-én Szelepcsényi György Lippay Györgynek sietséggel írja: éjjel fél kettőkor
himlőben meghalt az ifjú IV. Ferdinánd. A trónörökös halálában rejlő veszedelmet nem kellett
különösebben magyarázni senkinek, Wesselényi Ferenc kassai generális azonnal tovább is
gondolva az eseményeket, mind a Titkos tanácsnak, mind a Haditanácsnak jelezte, hogy arra
az esetre, ha „mindkét királynak halála történnék” biztosítsanak számára megfelelő
mennyiségű lőport, ólmot és pénzt is.” 23

Még egy fontos tényez t számításba kell vennünk, Lippay György érsek
valláspolitikáját. A súlyos helyzetet látva úgy gondolta, hogy csak felekeztileg egységes
ország képes magát hatékonyan védelmezni. A katolikus megújulás élharcosa volt. „A
vallásban egységes ország elgondolása mögött azonban két politika versengett egymással: a
Habsburg-kormányzat a maga jezsuitáival és a magyar katolikus egyházi rend Lippayval az
élen. Lippay és csoportja, miként az újabban előkerült dokumentumok bizonyítják, elébe akart

20
Somogyi Ambrus: Báthori Zsigmond els évei. in Makkai László - Cs. Szabó László (szerk.): Erdély
öröksége. Erdélyi emlékírók Erdélyr l. II. Sárkányfogak 1ő72-1602. Budapest, 1993. 64-65.
21
Levack, Brian P.: The Witch-hunt in Early Modern Europe, London-New York, 1996.
22
Soman, Alfred: „A boszorkánys ág dekriminalizációja: levezethet -e a francia tapasztalatból egy európai
modell?” Ethnographia 101., 1990. Ő91.
23
Várkonyi Gábor: Wesselényi Ferenc nádorrá választása In: Tanulmányok Péter Katalin 70. születésnapjára,
Történelmi Szemle 2007/2 (CD-melléklet)
6
vágni az udvari, az úgynevezett német ellenreformációnak. (…) Mezővárosok, polgárok,
falvak és a végváriak sokaságától a közösségteremtő eszközöket, a művelődési önrendelkezés
jogát veszik el”.24 (Az önrendelkezési jogok elvételér l majd 16ő8-ban döntenek a
nagyszombati zsinaton.) Tehát az érsek mintegy „er demonstrációként” élt minden földesúri
jogával az alárendelt megyékben, beleértve ebbe a lakosság folyamatos „purgálást” is. Végs
célja az volt, hogy a megye minden lakosa katolikus legyen.
Végezetül még egy lehetséges ok: a fentebb már említett „generalis inquisitio”-t,
vagyis „általános bűnvizsgálatot”, köznyelven „cirkálást” általában negyedévente végezték, a
nyomozás célja pedig a latrok, közbűncselekményt elkövet k felkutatása volt25 . A tardoskeddi
jegyz könyv indító kérdése egy tipikus cirkálási kérdés, akárcsak a cétényié, vagy a
naszvadié: „Tud-e, látott-e, hallott-e az tanú valakinek valami varázslását vagy ördögi
babonaságát?”. A cirkálási vizsgálatok két szakaszra oszlottak: az el készületi vagy
nyomozó-vizsgálati szakaszra és a bíróság el tti eljárásra. A vizsgálat magába foglalta mind a
bíróságon kívül felvett tanúvallomásokat, mind a gyanúsított kényszer nélküli kihallgatását, a
szembesítést, a befogást és a tömlöcöztetést is.
Tehát az 16őŐ-es vizsgálatok megindításának okait összegezve elmondható, hogy a
politikában egyaránt probléma volt a török háború elmaradása, a Habsburg-magyar ellentét,
az ellenreformáció, és természetesen a járványok, vagy a rossz id járás okozta károk is, mely
a falusi ember szintjén a háborús pusztításban, fosztogatásban, dögvészben és éhínségben
mutatkozott meg.
Tardoskedd neve nem volt ismeretlen ördöngösség tekintetében a hatóságok el tt.
Hetvenhat évvel korábban, 1ő78-ban adta ki Bornemisza Péter Ördögi kísértetekről26 című
munkáját, melyben nyolc bájoló imádságot közöl egy bizonyos Tardoskeddi Szerencse
Benedekné ördögt l szabadított javasasszony repertoárjából. A falucska lakói nem sokkal ez
után a török el l a délkeletre fekv Faluhelyre menekültek és csak 1619-ben költözhettek
vissza otthonaikba, miután Bethlen Gábor csapatai elfoglalták Érsekújvárt. III. Ferdinánd
1637-ben vásárjogot adományozott nekik, s az egykori falut innent l kezdve oppidum néven
emlegetik az iratok. Jelent s szerepet töltött be a Buda-Bécs közlekedési vonalon, mígnem az

24
Pach Zsigmond Pál (f szerk.) - R. Várkonyi Ágnes (szerk.): Magyarország története 1ő26-1686. Budapest,
1985 3/2. 1077.
25
B vebben a cirkálásokról: Béli Gábor: Magyar jogtörténet. A tradicionális jog. Budapest –Pécs, Dialóg
Campus 1999. 273. valamint: Tóth G. Péter: Tanúságtétel vagy tanúvallomás, szerz dés vagy
jegyz könyv. Írásbeliség és szóbeliség kapcsolata a kora újkori magyar büntet perekben. Acta Papensia
2. (Pápa, 2002) 1-2: 99-123.
26
Bornemisza Péter: Ördögi kísértetek, szerk.: Nemeskürty István, Magyar Helikon, h.n. 1977.
7
1663-as hadjárat alkalmával a törökök el nem foglalták Érsekújvárt, s hajtották uralmuk alá a
környéket. (Az újraéled veszély el l a falu lakosai ismét Faluhelyre menekültek.) 27 Tehát a
boszorkányok felkutatására indított vizsgálat idejében Tardoskedd oppidum volt, akárcsak
Nagycétény, melyet már az 1ő60-as években is oppidumként emlegetnek az urbáriumok. 28 Az
cétényi iratot végigolvasva mégsem találkozunk oppidum megnevezéssel, csupán „falu”
néven említik településüket, ez arra enged következtetni, hogy talán mégis Kiscétényr l van
szó, hiszen az mindvégig falu státuszban maradt.

Mit is rejt ez a jegyz könyv?

Ha a fantáziámnak nem szabna határokat a tudományos keret, akár így is kezdhetném:

…Egy hűvös, szi vasárnapon, a mise végén a falu plébánosa így fordult a hívekhez:
„Gyermekeim! A török sárkány hadaitól, s a dögvész sötét angyalától rettegve élünk. Mi
okból? Miért e mérhetetlen szenvedés? Miért súlyt minket az Úr, miért ostorozza így
bűnös népét? Mindannyiunkat el akar pusztítani? A világvége közeleg? Oka vagyon,
hogy isteni bölcsességét l vezérelve ennyi csapást mér ránk! Komoly oka! Mert
ördöngösök élnek köztünk! Olyan Istent l eltévelyedett lelkek, akik a Sátánnal
cimborálnak! Nézzetek körül, jól nézzetek meg mindenkit, s lelkiismereteket
megvizsgálva valljátok meg kire gyanakodtok! Kit láttatok istentelenül cselekedni, kit
hallottatok istentelenül szólni? A nagyságos érsek úr az bölcsességével és határtalan jó
szándékával cirkáló vizsgálóbizottságot küld a faluba, hogy felkutathassák, bíróság elé
állíthassák és megbüntethessék e gonosz lelkeket! Tót István és a többi hitös nótárius
urak házról-házra fognak járni egész nap, hogy felkutassák az érseki bizottság számára
kiket kell beidézni, mint jó tanút, hogy tegyen esküt az ördöngösök ellen. Ha valakit
méltónak találnak erre, az ne menjen el hazulról amíg a vizsgálóbizottság el tt esküt
nem tesz.”

A falu apraja nagyja ezt hallva nagy zúgolódással áradt ki a templomból és kik
fennhangon, kik suttogva vették számba a szóbajöhet ördöngösöket. A 2ő éves Erzsók
hazafelé menet kajánul oda is szólt az urának, Mészáros Istvánnak, hogy bizony ütött az
anyja utolsó órája, mert elviszik, mihelyst kiderül miféle. Mire az ura csak mordult

27
Czibulka Imre: Szül falum, Tardoskedd, Madách-Posonium, h.n., 2002.,23.
28
Eszt. Prim. Lt. Protocollum E. Liber Sancti Adalberti folio 98.; MOL Mf. 2ő82. 1őő. cím folio 98.
8
egyet, öreg Mészáros Istvánné pedig dohogva a fejét csóválta, hogy „szegény
őrdöngőseket mi haszna hogy égetik, bar inkább imádkozzanak hogy sem azokat
bántják. Szegényeknek az Annyoktul szopott tej is keserő leszen”. Nem sokkal ezután
négy férfi jelent meg az alvégen lakó Barbaczi Jánosné háza el tt, aki nem túl nagy
örömmel ugyan, de az udvarig beengedte az urakat. Bár maga nem volt a misén, mégis
tudta mi járatban vannak. Az egyik Tót István volt, a másik meg a Markonides Dániel, a
falu hitös nótáriusa. Hogy a Posta Jancsi mit keresett velük, azt fel nem foghatta, a
negyedik férfit pedig talán bizony nem is ismerte. A szigorú tekintetű asszonyság a
lányát hátrazavarta a pajtába s a jegyz vel közölte, hogy akár az érsek személyesen is
kérhetné, akkor se eresztené beljebb ket. A vizsgálódók kudarcot vallva a
szomszédoktól kezdtek érdekl dni Barbacziné után, kik nem késlekedtek elültetni a
gyanút a fülükbe, hogy bizonyosan boszorkány, a férje is afféle tudós pásztor, s a lányát
is most tanítja a mesterségre. Alig egy napra rá az embereket be is idézték eskütételre
három gyanús asszonyság: Barbaczi Jánosné, öreg Mészáros Istvánné és Kéri Tott
Jánosné ellen. Öreg Mészáros Istvánné menye mindjárt nekiesett anyósának, hogy
többet az vérét nem szívja, de meglepetésére az öregasszony fenyegetéssel válaszolt:
„Igen hirdetik az Polgárok hogy minden ember itthon maradjon meg esküdni, hogy mit
tudnak az ördöngösökről! De úgy esküdjenek s locsogtassák az nyelvüket, hogy elég
szalonnát pecsenyét csinálhatnak!” Amikor beidézték az embereket az eskütételre és
felfedték a gyanúsítottak kilétét, Öreg Mészáros Istvánné úgy megijedt, hogy mindjárt
elmenesztette a gyereket az apjáért, hogy azonnal hívja haza az eskütev k közül, mert
bizony nem tudja mit cselekszik, mit fognak tenni szegény öreg édesanyjával, ha
egyszer megfogják.

Kis Istvánné is halálra rémült, mert Czekany Mátyással még a majorságban vesztek
össze pár évvel ezel tt (s nem épp a legerkölcsösebb dolgok miatt) és tudta, hogy a férfi
gonosz pletykákat terjeszt róla. Nem volt már fiatal a Mátyás sem, mégis úgy szájalt
vele mindenki füle hallatára, mintha lenne a falu rossza. Mikor meghallotta, hogy
nyomozás lesz a faluban, rémületében úgy döntött minden ráfogott boszorkányságot
áthárít Kéri Tott Istvánnéra. Az öreg boszorkány úgyis meghalt még a nyáron, nem bírta
a szárazságot, nem bánja már bármit is mond rá, s magát csak meg kell védenie
valahogy! El is mesélte gyorsan minden szomszédjának, hogy bizony nagy szerencséje
van az öreg Tótnénak, hogy már meghalt, mert most megégetnék! De meg is érdemelné,

9
hiszen t addig kínozta, és sanyargatta, amíg bele nem egyezett, hogy közéjük áll. Alig
tudott szabadulni t le!

De volt még egy asszony, aki remegett a félelemt l, s csak akkor mert fellélegezni,
amikor tanúként idézték be meghallgatásra öreg Mészárosné ellen. volt Babi Jánosné
Panna asszony, egy id s volt a többi vádlottal, elmúlt már ő0 éves is. Cétény elismert
bábája volt, míg össze nem rúgta a port a szomszédaival, minek utána úgy találta
szerencsésebb, ha odébbáll, kedvesebb ismer sei laknak Tardoskedden. Még abban az
évben boszorkánynak kiáltották legf bb haragosai Cétényben, s oly’ nevetséges
semmiségért akartak rápanaszolni, melyet bizonyosan k is elkövettek mindahányszor
szükségét érezték. Lám, a megérzései nem csaltak, mert kicsivel kés bb Cétényben is
megjelentek a cirkálók és bizony meggyanúsították haragosai Babinét. De most még
biztonságban volt, el is ment és vallomást tett öreg Mészárosné ellen, akit sajnált tiszta
szívéb l, mert nem tett többet nálánál, de hát valamit vallania kellett, hogy ne keverje
gyanúba saját magát. A végén még azt fognák rá, hogy cimborál az ördöngösökkel!
Inkább vallomást tett, bár Mészárosnét ártatlannak vélte. Úgy gondolta az öregasszony
menyének és a többi kofálkodó asszonynak leginkább az szúrja a szemét, hogy öreg
Mészárosnénak évek óta jobban tejelnek a tehenei mint bárki másnak a faluban, holott
maga nem a legszorgalmasabb gazdasszony, s olykor bizony az üveg fenekére is néz.
Mégis Panna asszony szívesebben vallott volna a Barbacziné ellen, akire mindenki
haragudott, de hát azt nem tehette jó lelkiismerettel, mert ugyan egyszer ha látta
életében, hiszen az az alvégen lakott, s nem nagyon járt arra. A újvári vásárba menvén
mesélték neki, hogy boszorkányságra tanítja lányát, de Újvárban meséltek sok mást is.
A Mészárosné is odafele menet ásott valami vizeskorsót a földbe, talán bizony
valamiféle varázslást művelet a saját hasznára, de ha egyébként a kutyának sem ártott
vele, hát miért kellene megbüntetni érte?

Barbacziné került a legnagyobb bajba. Tardoskeddre csak pár éve érkeztek, miután a
férje ide szeg dött pásztornak. Rossz természetű, kemény szavú asszony volt, a szélt l
is óvta egyszem lányát. Sok fenyeget zése meghozta az eredményét, s az egyik
legsúlyosabb vádat is felhozták ellene, hogy kutya, s farkas képiben próbált ártani
megfenyegetett haragosainak. Minden gyermek tudja, hogy állatalakot csak maga a
Sátán ölthet magára, vagy legfeltétlenebb hívei… Barbacziné sorsa megpecsétel dött?

10
 Vajon meddig tart a narratív történetírás és honnantól kell regényr l beszélnünk?

Ha az objektivitás és a tárgyilagosság talaján akarunk maradni egy boszorkányperrel

kapcsolatban, bizony nem juthatunk sokkal messzebb a száraz statisztikánál, vagy az 1900-as
évek els évtizedeinek hatalmas, a pozitivizmus jegyében zajló forrásgyűjtésénél. A fent
vázolt „regényes stílus” viszont olyannyira a fikción alapszik, hogy véleményem szerint már
nem tekinthet történeti munkának. A fels bbrendű, lekezel elhatárolódás ugyanúgy tévútra
visz, mint a romantikus „kuriózum” keresés, mely a regények feltevéseken alapuló, de annál
vonzóbb világa felé csalogatja az írót. Mint az el szóban már kitértem rá, a magyarországi
kutatás leginkább a néprajztudomány oldaláról vizsgálta és értelmezte a boszorkányság
forrásait, a francia Annales-kör történészeinek szociológiai, mentalitástörténeti munkái
nyomán kibontakozó interdiszciplináris kutatások iránti fogékonyság csak jelent s késéssel
jelentkezett. Az állatszimbolikát, illetve az állatok és az emberek már-már transzcendens
viszonyát vizsgáló nemzetközi szakirodalom rendkívül színes és szinte végeláthatatlan. A
pszichoanalitikusok29 éppúgy foglalkoztak a kérdéssel, mint a viselkedés-lélektan kutatói30 ,
vagy irodalmárok és nyelvészek31 , de felsorolhatnám teológusok, etológusok és
antropológusok32 egész sorát is. Az általam választott tardoskeddi jegyz könyv mélyreható
vizsgálatánál igyekeztem a történelemtudomány és az antropológia módszertani határai között
maradni és a tényekre szorítkozva „megszólaltatni” a forrást. Csak azokban az esetekben
rugaszkodtam más tudományágak mezsgyéjére, mikor a saját területemen belül már nem tűnt
járhatónak az út. Mintegy áthidaló megoldásként hívtam segítségül egyéb
társadalomtudományok módszereit és szakirodalmát.

A következ kben megpróbáltam rekonstruálni, hogy kik és miért vallottak egymás

ellen Tardoskedden 1654-ben, valamint, hogy mit tudunk meg a gyanúsítottakról és rajtuk
keresztül a tardoskeddi közösségr l. A függelékben közölt táblázatom alapján az alábbi
sorrendben kívánom tárgyalni a szerepl khöz kapcsolódó vallomásokat:

29
Marie-Louise von Franz: N i mesealakok, Budapest, 1992.
30
David Philip Barash: Szociobiológia és viselkedés, Budapest, 1980.
31
Claude Lecouteux: Fées, sorcieres et loups -garous au moyen age, Imago, 1992.
32
Macfarlene 1970, Keith 1971, Eliade 2005, Boyer-Nissenbaum 2002.
és sokan mások.
11
 1. Babi Jánosné – cétényi gyanúsított, tardoskeddi tanú

2. Barbaczi Jánosné – tardoskeddi gyanúsított

3. Öreg Mészáros Istvánné – tardoskeddi gyanúsított

Ő. Kéri Tott Janosné – tardoskeddi gyanúsított

Babi Jánosné a vizsgálatok egyik legérdekesebb szerepl je. Neve megjelenik nem
csak a tardoskeddi, de a cétényi vizsgálatban is. Cétényben négy tanú három különböz
boszorkányos cselekedettel gyanúsítja, míg Tardoskedden csak tanúként hallgatják ki. A
tardoskeddi jegyz könyvb l tudjuk meg keresztnevét (Panna) és a korát (körülbelül ötven
éves). Nevéb l következtethetnénk foglalkozására (Babi = bába), de mivel ez férjének
vezetékneve volt, így ez esetben elhamarkodott lenne ez a következtetés. Ezt állítja róla Nagy
Dauidne Erzsébet, 30 éves cétényi lakos:

„megh mikor Czetent lakott Babi Janosné mentem vele Tardoskeddre (…) egy
Darab sot és egy szelet kenieret az Tardoskedi határban az hangya feszekben tet es hogi
haza jüttünk ismegh ki vette mind a sot mind penigh a keniret a hangia fiszekböl es
kerdettem töle mire valo azt mondotta hogi a teheninek el vittik az teiet, s azt javallottak
hogy azt adhiam megh enni az Tehenemnek es megh iün az hazna, de ez a Babi Janosne
most Tardoskeden lakik.”

Ez a kulcsmondat, mely kétséget kizárólag összekapcsolja a cétényi és a tardoskeddi

jegyz könyvben megjelen Babinét. Érik t ennél súlyosabb vádak is, pl. Herczek Mihálné
Erzsébet asszony (aki ő0 éves akárcsak Babiné) azt vallja róla, hogy egyik hajnalban
megrontotta a tehenét. Mivel többen is állítják, hogy oltóban tikmonyt [tyúktojás] tartott, ez
arra enged következtetni, hogy számos „gyógyító” vagy éppen rontó eljárást ismert. Mivel a
bábák jól ismertek err l az oldalukról (mely gyakran szemet is szúrt a közösségen belül), akár
bábaként is tevékenykedhetett Babi Jánosné Cétényben, de sajnos nincs megfelel forrás,
mely alátámasztaná ezt a feltételezést, így szerencsésebb figyelmen kívül hagyni. A
tardoskeddi vallomásokat olvasva felmerült a kérdés, hogy vajon hol van Babi János és
12
miért nem tesz vallomást? Nem esik róla szó sem Cétényben, sem Tardoskedden. Talán
cselédként más településen szolgált.

Barbaczi Jánosné, dolgozatom „f szerepl je”, a kutyává és farkassá változással

vádolt sok haragosra szert tett tardoskeddi asszony, aki a tanúk állítása szerint nem csak
„megrontja” a neki ártó embereket, de kell „gy zködés” után:

„No te Barbacziné megh vesztetted az Unokamot az lanyod veresegéirt de ha megh nem

gyogyetod bizony read panaszolok es megh fogatlak.”

…le is vette róluk a rontást, tehát mintegy elismerte, hogy boszorkány. Más választása
nem is igen volt a történtek után. Inge Stöck így fogalmaz: „Azok a személyek, akik ártatlanul
keveredtek a boszorkányság hírébe, végül is kénytelenek voltak megfelelni a
szerepelvárásoknak. A >>boszorkány<< számára az egyetlen válasz a hamis, de a többség
által sugalmazott szerepmeghatározásba való beleegyezés volt.”33 Annyi bizonyos, hogy
lányát foggal-körömmel védelmezte, más gyermekér l, vagy a férjér l azonban nem tudunk
meg semmit. Talán Barbaczi János is cseléd, ahogyan Babi János? Annyi bizonyos, hogy még
életben van, hiszen nem említik felesége neve el tt az özvegységét. Barbaczinénak nem
ismerjük sem a keresztnevét, sem az életkorát. Vezetékneve sem tűnik beszédesnek els
látásra, holott sokat elmond a férje származásáról. A vezetéknevében a Barbacz szó a hansági
Barbacs helyiségr l árulkodik. A település történetének egyik fontos momentuma az 1ő9Ő-es
török támadás, amikor szinte a földdel tették egyenl vé. A lakosai elmenekültek, és amikor az
1600-as évek elején visszatértek, megállapították, hogy egykori településük lakhatatlan. Csak
kés bb települtek be újra régi lakosai. A barbacsiak f ként halászemberek és állattenyészt k
voltak (a barbacsi tóban fogott hal híres volt Bécsben is), így a török támadást követ en a
Szigetköz, majd pedig a Csallóköz ideális helynek tűnt a letelepedésre és az újrakezdésre. A
tardoskeddi jegyz könyvben Kis Gergelyné Ilona asszony, 38 éves tanú így nyilatkozott:

33
Schöck, Inge: Hexenglaube in der Gegenwart – Empirische Untersuchungen in Südwestdeutschland,
Tübingen, Tübinger Vereinigung für Volkskunde, 1978. Idézi: Hans Sebald: Boszorkányok hajdan és ma,
Holnap Kiadó, Budapest, 2000., 9Ő.

13
 „czalloközbölis azert jütt el Barbaczi Jánosné hogy nyilvan boszorkany volt es meg
akarták égetni.”

Bár további források hiányában ez a levezetés nem több feltételezésnél, de a kutatás e

szakaszában elfogadhatónak tartom a hansági származás elméletét.

Vizsgálódásom egyik f kérdéséhez értem, a farkassá változáshoz. Így vall Szabó

Mátyás 2ő éves tanú, aki Barbacziné lányának megverésekor húzott ujjat sorsával:

„Csak hamar az utan egykor az reten letemben egy nagy forgo szel tamada, es ream
ijövén egyan megh fogta es ugy rangatta az szürömöt, azon forgo szelbol mingyart egy
farkas tamadott előmben”.

Barbacziné esete ez alapján a Pócs Éva által meghatározott „C” típusú rontáselbeszélések
közé tartozik, azaz a mágikus, természetfeletti úton kárt okozó boszorkányokról szóló
elbeszélések közé.34 Nem elég, hogy farkas képében mutatkozik meg, de ráadásul forgószél
kíséri a megjelenését! De mivel boszorkánysága nem kizárólag mágikus cselekedeteib l
fakad, hanem társadalmi konfliktusból is, mely az "A" típusú boszorkány jellemz je, ezért ezt
a rontáselbeszélést a Pócs Éva által meghatározott AC típusba sorolom. 35 Így folytatja
vallomását Szabó Mátyás:

34
A Pócs Éva által felállított rontáselbeszélés típusok a következ k: „A” típusú – „megrövidített boszorkány”
szövegsémája: KONFLIKTUS-FENYEGETÉS-KÁRTÉTEL/RONTÁS-GYÓGYÍTÁS; a „B” típusú „tudós
boszorkány” szövegsémája: VALÓSÁGOS MEGJELENÉS-KÁRTÉTEL/RONTÁS-
AZONOSÍTÁS/DIAGNÓZIS-GYÓGYÍTÁS; a „C” típusú „természetfeletti boszorkány” elbeszéléstípus
szövegsémája: TERMÉSZETFELETTI MEGJELENÉS-KÁRTÉTEL/RONTÁS-AZONOSÍTÁS/DIAGNÓZIS;
az itt felsorolt típusok szekvenciatípusok alapján tovább variálódhatnak. B vebben lásd: Tóth G. Péter: „Mit tud,
látott, avagy hallott azon tanú?” Tanúvallomások és malefícium-narratívok a magyarországi boszorkányperekben
in.: Demonológia és boszorkányság Európában Studia Ethnologia Hungarica 1., Budapest, 2001.199-227.
35
Viszont az AC típusú rontáselbeszélések jellemz szövegfelépítésének egyetlen variánsa sem passzol a
szövegre. Méghozzá az utolsó szövegelem miatt. Az els a konfliktus (megverte a lányát), majd ezt követi a
fenyegetés és a rontás (kifordul a karja), utána az azonosítás (elmegy Barbaczinéhoz a fiú nagyanyja), a
gyógyítás (helyrehozza a karját) és csak ez után a természetfeletti megjelenés (forgószélb l kilép farkas), mely
záróakkordként ékel dik az elbeszélésbe, a legtöbb esett l eltér módon. A boszorkány valóságos megjelenése
14
 „nekem akarvan ijönni arczul vertem az ustorral, Barat Jakab az szekerrel felim jőven
az ebeit rea huszitotam az farkasra es mingyart megh el tűnt”.

Dömötör Tekla szerint a farkassá változás képessége a pásztorokhoz és feleségeikhez

köt dik.36 Ha e gondolatmenetbe próbálom beilleszteni azt, amit eddig Barbaczinéról tudok,
szinte kézenfekv nek tűnik a feltételezés, hogy a férje talán pásztor. Ezzel marginális helyzete
is némiképp bizonyítást nyerne, hiszen: „A pásztorfeleségek külön csoportot alkottak a falvak
nőtársadalmában, annak is a peremén. (…)A pásztorok asszonyai, leányai a templomban is
külön, a hátsó padsorokban ültek. Együtt mentek piacra, vásárba, búcsúba, de summásnak,
városi cselédnek nem jártak el.” 37 Tehát, amíg a férje a nyájjal volt, addig az asszony a ház
körül tevékenykedett, de sem meger ltet bb termel munkát nem végzett, sem nem osztozott a
cseléd sorsban, így bizonyosan a perifériára szorult, vagyis kívül rekedt a falu többi asszonya
alkotta szociális hálón.

A farkas megjelenésére visszatérve a szemtanúk valószínűleg nem valós állatot véltek

boszorkánynak, hiszen a „szellemlényt” nem lehet megsebesíteni, és bármikor el is tud tűnni a
helyszínr l.38 Ez a fajta „metamorfózis” jellemz egész Európában. A „farkasember”
valójában saját testén kívül tartózkodik, mintegy álomszerű állapotban. Ide vezethet vissza
az a hiedelem is, hogy a farkassá változó pásztor nem tudja mit tesz nyájával, vagy
feleségével. Amíg a lelke farkasként árt másoknak, a teste, mint egy üres báb érzéketlenül
fekszik otthonában.39 Ennek a megjelenési formának mond ellent az, hogy a kutyákat a
farkasra uszították, ami arra enged következtetni, hogy mégis valós állatot tekintettek
boszorkánynak „Matykóék”. A boszorkányt legtöbbször nem lehet megölni farkas képében,
mert amint használhatatlanná válik számára a bábként használt farkas test, lelke visszaszáll

pedig egyszerűen hiányzik ebb l a szövegrészb l. B vebben lásd az AC típusú szövegvariánsokat: Tóth G.
2001. 208.
36
B vebben lásd: Magyar Néprajzi Lexikon „Emberfarkas” címszó
37
Paládi-Kovács Attila (szerk.): Társadalom. Magyar Néprajz VIII. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1998. 133.
38
Az embereknek ez a hasonmásuk a halál után halotti szellemként él tovább. Fizikai és szellemi („lélek”)
változatai lehetnek, az anyagi változat, a „második test” az ember fizikailag pontos mása, szellemi változata
pedig egy álomban, transzban látható fantomtest, kísértetalak. Magyar vonatkozásban lásd b vebben: Pócs 1997,
37.
39
Lecouteux, Claude: Fées, sorcieres et loups -garous au moyen age, Imago, 1992., 121-122.
15
saját emberi testébe. Ebben különbözik igazán a mora boszorkánytól, akinek ha ártani tudnak
állat alakjában, a néphit szerint másnap látszódni fog az emberi alakján is 40 .

A farkassá változás után vizsgáljuk meg hogyan is változott Barbacziné kutyává a falu egy
fiatal asszonya szerint:

„eijel Harom Aszony be ijöt az hazban kettött nem ösmerem de az harmadikat ugyan
nyilvan meg ösmertem hogy Barbaczi Janosné volt (…) az utan mind az harom kutyava
lett akkit megh ösmertem mingyart ream vicsoritotta az fogait kutya kepeben es hozzam
kapott de hogy megh nem kaphatott el tűntenek elűttem az kutyakis.”

Gyenes Mihályné 20 éves tanú, sajnos azt nem mondja meg, hogy miért orrolt meg rá
Barbacziné. Ez az elbeszélés tökéletesen passzol a „C” típusú boszorkány szövegvariánsai
közé.41 Egy természetfeletti megjelenésr l olvasunk, majd az azonosításról. Rontásról, vagy
fenyegetésr l nem esik szó, ahogyan a konfliktust sem említi vallomása elején. A kutyák
esetében egyértelműen „szellemállatokról” van szó, hiszen éjjel mentek be a házba, ahol
kutyává változtak és váratlanul eltűntek, mint a kámfor. Azt viszont nehéz – szinte lehetetlen -
eldönteni, hogy ebben az elbeszélésben mora- vagy werwolf-lényekként jelennek-e meg a
kutyák? Tekintettel arra, hogy bementek a házba, inkább a mora-típusba sorolnám, viszont
nem rontással akartak ártani áldozatuknak, hanem harapással, mely inkább a werwolfra
jellemz . A kategorizálási probléma tehát adott, de mivel ebben a munkámban ezt nem
tekintem feladatomnak eldönteni, a problémát Pócs Éva szavaival summázom: „Nem mindig
egyértelműek az egyes alteregó „alfajok”, a mora-werwolf-kísértetállat megkülönböztetés sem
könnyű; sokszor helyesebbnek látszik csak „boszorkányállatok” egyes változatairól
beszélni.”42

Még egy fontos kérdés merül föl a tanúk személyével kapcsolatban. A második tanú:
alvégi Szabó Pál neve kulcs lehet annak a kérdésnek a megválaszolásában, hogy miért nincs
egyetlen olyan tanú sem, aki két gyanúsított ellen tenne vallomást? Feltételezem azért, mert a
gyanúsítottak a falu egyik, illetve másik végén éltek és nem álltak szoros kapcsolatban

40
Pócs 1997. 39.
41
Tóth G. Péter 2001., 207.
42
Pócs 1997., ő3.
16
egymással. Barbacziné esetében hasonló probléma merül föl, mint Babinénál: se Barbaczi
Jánost, se a lányát nem kérdezi ki a bíróság. A lánya sem tartózkodna a vizsgálat alatt a
helységben? Vagy talán még nem érte el azt a kort, amikor alkalmas lenne tanúnak? Esetleg
bevett szokás volt, hogy a legközelebbi hozzátartozók nem tanúskodhatnak? A további
kutatások során feltétlenül fényt szeretnék deríteni ezekre a homályos részekre.

Arra a kérdésre azonban megpróbáltam választ adni, hogy vajon hová lett a Barbaczi
család? Bár Tardoskedd falu plébániája a hivatalos egyházi nyilvántartásokban már 1332-
1337 között szerepelt, az anyakönyvet csak 1667-t l kezdi el vezetni Megyeri György
plébános. Tehát az 16őŐ-es lakosokról még nincs adat. A falu plébániája 1630-ig, illetve
1697-ig a nagykéri plébánia filiáléja volt. Az adott id pontban nem tudni, hogy ki volt a
plébánia vezet je. 16Ő9-ben még egy bizonyos Ferenczy Emeritus-t említenek a források, míg
a következ adat 16ő7-re vonatkozik, ekkor Eted Andreas vette át az irányítását. 43 A
tardoskeddi vizsgálatban felsorolt tanúk java része jellegzetesen tardoskeddi családnévvel bír
és a 16. századi összeírásokban éppúgy szerepel mint a 18., vagy a 20. századiakban. Barbaczi
vezetéknévvel azonban többet nem találkoztam. Talán a 16-17. századból jól ismert észak-déli
irányú migráció következtében kerültek el a településr l. Egy 18. századi, Tolna megyei per
hites bírája egy bizonyos Jobus Barbaczi volt, aki talán szegr l-végr l rokona lehet a
családnak, de természetesen elképzelhet egyszerű névegyezés is. 44 Annyi mindenesetre
bizonyos, hogy Nyitra megye ebben az id ben túlnépesedett, akárcsak Nógrád, és szerencsét
próbáló lakossága a három év adómentességet ígér , volt hódoltsági területre vándorolt. A
szökött jobbágyokról felvett vármegyei jegyzékeket és tanúvallomásokat vizsgáló Fügedi Erik
mutatott rá45 , hogy a Duna és a Tisza mellékfolyóinak vízválasztójától, a Besztercebánya–
Rózsahegy vonaltól nyugatra es megyékb l inkább a Dunántúlra, az ett l keletre es
területr l, pedig az Alföldre igyekeztek az új hazát keres k, tehát a 18. században Tolnában
bíráskodó Barbaczi Jobus akár rokona is lehetett a tardoskeddi bonyodalom szerepl inek.

Öreg Mészáros Istvánnéról tudtam meg szinte a legtöbbet. Menye, Ifjabb Mészáros
Istvánné Erzsébet még csak 2ő éves a vizsgálat id pontjában és id s anyósa nem tartozik a

43
Czibulka Imre: Szül falum, Tardoskedd, Madách-Posonium, h.n., 2002., 165.
44
Schram II., 521.
45
Fügedi Erik: Agrár jellegű szlovák település a török alól felszabadult területen. Agrártörténeti Szemle VIII.
1966, 316–317

17
legkedvesebb rokonai közé. Bár saját tanúvallomásában szűk szavúan nyilatkozik férje
anyjáról és csak azt árulja el, hogy Szent György nap tájban fehér ebsz rt (vagy szart?) ásott
el a kapu köziben, a többi tanú úton-útfélen az elbeszéléseire hivatkozik. A 1Ő tanú közül 6
csak hallomásból tudja, hogy miket cselekedett Öreg Mészáros Istvánné, de abból a hatból öt
a menyét l értesült a dolog fel l. Nagy Istvánné Erzsébet asszony így vall fel le:

„az el mult Szent Győrgy nap taiban harmadnappal, az vén Meszaros Istvanné az en
kertemben buikalt, attolfogvast az teheneimnek el veszte az haszna, teije minden
gyanosagom era van hogy eő czelekdte.” Ez a vallomás egy másik tanú szavainak
tükrében válik igazán érdekessé: „hogy tavali Esztendőben Uijvarban mentűnk, alőttőnk
ment Ven Meszaros Istvanné szekeren, es mi utana,az agyagh asoval egy teli bugyogos
korsot talaltunk. Talaltunk vizzel szinten az kereszt utnak a közepin, gyanakodtunk hogy
eő tette volna oda babonasagert mivel ő ment elűttűnk. Ujivarban az piarczon megh
megh beszelven Vin Meszaros Istvannenak mint ijartunk es mint hogy talaltunk az korso
vizet, mingyart ott hatta avaijat es el ijött, Vatga Janosné, es Janko Janosné, hasonlo
képpen”

A húsz éves Tott Gergelyné Ilona asszony vallomásában megnevezi a gyanúsított

egyik f bevételi forrását, vagyis, hogy vajat árul az újvári vásárban. Ez az információ fontos
fordulata a jegyz könyv vizsgálatának, hiszen a kofák, vagy kofálkodó asszonyok hasonlóan
fontos és olykor mágikus szerepet töltöttek be egy-egy közösség életében, mint a bábák.
Csoma Zsigmond kofákról készült tanulmányában felhívja rá a figyelmet, hogy még kofa
szavunk is rokonságot mutat bába szavunkkal, hiszen a 16. században még valószínűleg
„öregasszony” jelentést hordozott mindkett . E n i nemhez köt d foglalkozások a
megbélyegz sztereotípiák kedvelt célpontjai lettek, ezekszerint „a kofák és a bábák egyaránt
pletykásak, hangosak, ravaszak, tudálékosak, sőt iszákosak voltak.” 46 Mészáros Istvánné
iszákosságát nem is egy tanú említi! Egy gyermek ravatalánál állítólag ezt mondta, amikor az
ínséges id k miatt panaszkodtak az asszonyok:

46
Csoma Zsigmond: Vásári-piaci kofák és a kofálkodás Magyarországon in.: Fábri Anna – Várkonyi Gábor
(szerk.): A n k világa, művel dés - és társadalomtörténeti tanulmányok, Argumentum, Budapest, 2007., Őő.
18
 „hogy akar legyen kenyer s-búza akar ne, czak bor legyen, igen kiczin kenyer köll
ennekem czak borom legyen”.

Mészáros Istvánnéról nem állítja senki, hogy fenyeget z , kibírhatatlan természettel

verte volna meg a sors. Vajon miért került mégis a pletykák kereszttüzébe? Talán egyfajta
konkurencia harcról lehetett szó, mely az érsekújvári vásáron csúcsosodott ki. Hiszen
kézenfekv magyarázat lehet, hogy ha valakinek ínséges id ben is sok eladni való vaja van,
hogy más ember tehenének viszi el a hasznát! Vajon miért nem rögzítik a fia vallomását?
Talán túl közeli rokona és megkérd jelezik elfogulatlanságát? Nem valószínű, mivel Parti
Jánosnét l tudjuk:

„hogy mikor az embereket ideztek az eskudtetesre, halotta az Iffiu Meszaros Istvannetul

hogy aszt mondotta volna, hogy igen megh ijedett az eui Aszoniünk, a fiatis haza hivatta
mingyart az Iffiak közül az lakosokbol.”

Tehát ha Babi Jánosnéról feltételezem, hogy bába, Barbaczi Jánosnéról, hogy pásztor
felesége, akkor Öreg Mészáros Istvánnéról kijelenthetem, hogy kofa, vagy legalábbis
kofálkodó asszony.

Kéri Tott Jánosné a legtitokzatosabb szerepl je a tardoskeddi jegyz könyvnek. A

legsúlyosabb bűnnel vádolják, de szinte semmi mást nem árulnak el róla.

„Szanto Istvanné Ilonaszony Annorum Circiter 22, hiti utan ezeket mondot, aszt
halottam vin Istvannénak szaiabol, hogy egykor Kis Istvanné betegh volt, es mondotta
neki Kéri Tott Janosné oly kőzünkben, ugy mint az őrdönges Aszonyok Kőzzi, es megh
gyogyulsz betegségedbol, es én megh gyogyulta Kis Istvánné, Az agy főlot volt egy lyuk
az padlason, aszt halottam Kis Istvannétűl, hogy azon ala ijartanak haza az
boszorkanyok”

19
 volna a falu közismert boszorkánya? Az egyik tanú Kéri Jánosnénak nevezi, míg a másik
Kéri Tott Jánosnénak. Nehéz eldönteni, hogy melyik a két el neve közül a férje vezeték neve
és melyik ragadványnév. Mivel több Tott [Tót] vezetéknevű is volt a faluban, valószínűnek
tartom, hogy a Kéri számított megkülönböztet ragadvány névnek, melyb l arra
következtetek, hogy legfeljebb kétgenerációnyi ideje élnek Tardoskedden. A nevében
fellelhet Nagykér település Tardoskeddt l északkeletre, Nagycétény és Tardoskedd között
félúton, a Nyitra folyó partján található. A Kéri Jánosné ellen szóló vallomásokban
megjelenik egy negyedik gyanúsított neve, Kis Istvánnéé, aki talán Kéri Tott Jánosné
megvádolásával igyekezett tisztára mosni magát. Czekany Mátyás vallomásában az egyetlen
gyanúsított:

„Mikor Maijorba szolgala Kis Istvanné, akkor az Úr kerteben fa ala asot volt es megh
talaltanak utana.”

Talán rossz hírbe hozzák a majorságban dolgozók, és az egyetlen kiutat abban látta, ha
elfogadja a rá kényszerített szerepet és megpróbálja megmagyarázni, hogy mindez akaratán
kívül történt, nem volt más választása? Sajnálatos módon t sem hallgatják ki a vizsgálat
vezet i. Érdekes fordulatot hozna, ha el kerülne a Nagykéren lefolytatott cirkálás
jegyz könyve is, ahol talán fény derülne Tott Jánosné kilétére, ahogyan Babi Jánosnét is
„megismerhettük” a cétényi jegyz könyvb l. Mindez további kutatásokra ösztönöz a témával
kapcsolatban.

Kutatásomat nem tekintem lezártnak. Feltételezem, hogy a környez településeken

hasonlóképp folyt cirkálás és ezek dokumentumai talán fellelhet ek a Prímási Levéltárban,
vagy az adott helyiség regionális levéltárában. A Schram Ferenc által publikált cétényi és
naszvadi, valamint a publikálatlan tardoskeddi jegyz könyveket viszonylag közel egymáshoz,
egy csomóban találtam, ezért Lippay György érsekként bonyolított levelezését 16Ő2-1659-ig
átvizsgáltam, de további jegyz könyvekre nem bukkantam. Kutatásaimat az érseki levelezés
hátralév részének és a Prímási Levéltár korszakhoz kapcsolódó egyéb fondjainak
átvizsgálásával kívánom folytatni. A nyomozásból kikereked perek elképzelhet , hogy a
Nyirtaivánkán található megyei levéltárba kerültek, így az ottani gyűjtemény korszakhoz
kapcsolódó iratait is át kívánom tekinteni.

20
 Fontosnak tartom, hogy az említett helységekben személyesen is kutatásokat végezzek,
hogy meghatározzam a település korabeli felépítését, a családok és egyéb társadalmi
csoportok elkülönölését, a már akkor álló épületeket és az anyakönyvekben szerepel
családneveket és foglalkozásokat.

A mikroszintű kutatások fontos szempontokat adhatnak az 16ő0-es évek általános

válságának kutatásában is. A 17. századi magyar eseménytörténet fonalába remekül
beilleszthet a jegyz könyvekben leírt helyi szintű válság, mely „személyes élményként“
illeszkedik az említett általános válságba. Értem ez alatt a társadalmi válságot (járványok,
éhínség), politikai válságot, a török politika válságát (nincs kiűz háború) és a majd ehhez
társuló erdélyi válságot, ami a kelet-európai régió válsága is, miután Lengyelország
destabilizálódik, és ez Erdély összeomlásához vezet 16ő7-ben. További kutatásaimat ebbe az
irányba is folytatni szeretném.

Tanulmányomat abban a reményben zárom, hogy sikerült bemutatnom a

boszorkányperek állati szerepl ib l kiinduló kutatás hasznos és érdekes voltát. Az
eseménytörténet minél tisztább és pontosabb részleteinek feltárásához nélkülözhetetlennek
tartom a mikroszintű vizsgálatokat, melyek kiindulhatnak egy-egy település, egy-egy ember
személyes történetéb l is, vagy épp abból, ahogyan az adott id ben egy-egy embert megítélt
saját közössége. Az állattá változásokkal kapcsolatos észrevételeimet a kutatásomnak ezen a
szintjén még nem merem általánosítani, az itt leírtakat egyedi esetekként kezelem. A
tardoskeddi per vizsgálatakor felvázolt módszertani utat mindenképp járhatónak vélem és a
kés bbiekben igyekszem végig is menni rajta.
Az állatok és emberek kapcsolatának kutatásában is fontos szempontokkal és új
adalékokkal szolgálhatnak az itt említett boszorkányperek. Az ember a környezetében él
állatokat mindig is antropomorfizálta és ez még napjainkról is elmondható; talán nem is lesz
másképp. Akkor pedig, kutatási témám éppoly jelent s és id tálló, mint bármi más emberi
tényez a világtörténelemben.

„Ám az estben madár lebben, - Na, most aztán figyeljétek

s az árnyéknál csendesebben a kecskét, hogy feji meg…

a cserény felett lebeg.

S szól a pásztor, a legvénebb:

21
- Babona ez – mondja másik, S azért van a jószág körül,

mellé hatalmasat ásít -, Mert csak itt jár a bogár.”

vadászik ez a madár!

Lám, a dúcon szépen megül, (Fekete István: Kecskefej )

22
 Babi Jánosné Barbaczi Öreg Mészáros
Panna (kb. 50) Jánosné Istvánné (Kis Istvánné)
Ké ri Tott Janosné

1. Sze t György apkor

fehér e szart ásott a
kapuközé e.
1. Tikmonyt
tartott oltó a .

2. Tehenet ront.
1. Tehé egro tása.

2. Hajnalban 1.
tehenet ront. Boszorká ygyülekezetre
2. Kutyává változás, 3. Éjjel eljár.
jár.
Egy dara sót károkozás szá déka.
és egy szelet
kenyeret a . A ajorság a az
Mivel 4. Tikfiakkal eszél.
tardoskeddi úr fája alá ásott
gya úsítják? 3. E er egro tása,
határ a valamit.
elásott a eg etegítése.
tehenei 5. Emberfeletti ereje
egro tása 2. Beteget zsarol, hogy
van.
ellen. álljo a oszorká yok
4. Farkassá változás, közé.
tá adás farkas
képé e . 6. Vízzel teli
utykoskorsót ás el a
keresztút ál.

14
12
4 Ifj. Mészáros Istvá é
Erzsé et, ; Nagy
Sza ó Pál, , Alvégi Istvá é Erzsé et, ;
Sza ó Pál, ,Gye es Ifj. Szű s Já os és
3
(Dobos
Mihály é )szska , felesége, Vaiki Já os é
Gergely é
Há ya Sza ó Mátyás, , Soffi, 40; Farkas 1.
Anna, , Eösze
vallanak Cathari a Sza ó , Lőri é Ilo a, ; Parti
Lukaczne Sza to Istva é Ilo a,
ellene? Dienes Balassi Sophia, Já os é Kata, ; ( Czekany M átyás)
Margit, 70, 22; Szanto Istvan, 40;
32, Dienes Balas, 45, So odj Mihál é Ilo a,
Herczek Tott Márto é
Meszáros Márto é ; Ba i Já os é Pa a,
Mihaline Örzsé et,
Ilo a, , Kis Gergel é ; Vi ze Já os é
Eörze et, ,
Ilona, 38, Georgany kata, 45; Balogh
Nagy Dauidne
Istvá feleségestül, Istvá é Kata, ; Köver
Eörze et .
Marko ides Dá iel A drás é, Bogy e
ótárius Já os é, Tott Gergel é,
; Eörögh Szű h
Já os é Soffi, ;

A ta ú
- - 6 3
hallotta, 23
hogy mit
tett kitől?

Ifj. Mészáros
Istvá étól X,
Ko áro i Sza ó
Já os étól X

A ta ú úgy
tudja, hogy - 2 1 -
tett valamit

A ta ú látta,
hogy mit 4 5 6 - 1.
tett.

A ta ú saját
fizikai - 4 - -
sérel eit
eséli el.

24
 VI./ Irodalom

 BALOGH Béla: Nagybányai boszorkányperek, Balassi Kiadó, Budapest, 2003.

 BÁRTH János: Kecel története és néprajza, Kecel Nagyközség Tanácsa, Kecel, 198Ő.
 BÉLI Gábor: Magyar jogtörténet. A tradicionális jog, Dialóg Campus, Budapest-Pécs
1999.
 BENEDEK Katalin-Csonka-Takács Eszter (szerk.): Démonikus és szakrális világok
határán, Mentalitástörténeti tanulmányok Pócs Éva 60. születésnapjára, MTA Néprajzi
Kutatóintézet, Budapest, 1999.
 BESSENYEI József (szerk.): A magyarországi boszorkányság forrásai I., Balassi
Kiadó, Budapest, 1997.
 BESSENYEI József (szerk.): A magyarországi boszorkányság forrásai II., Balassi
Kiadó, Budapest, é.n.
 BORNEMISZA Péter: Ördögi kísértetek, szerk.: Nemeskürty István, Magyar Helikon,
h.n. 1977.
 BOYER, Paul-Nissenbaum, Stephen: Boszorkányok Salemben, Osiris Kiadó,
Budapest, 2002.
 BURKE Peter: Népi kultúra a kora újkori Európában. Századvég Kiadó – Hajnal István
Kör, Budapest, 1991.
 BRIGGS, Robin: Witches and Neighbours. The Social and Cultural Context of
European Witchcraft, Fontana Press, London, 1996.
 CLARK, Stuart: Thinking with demons, Oxford University Press, Oxford, 1997.
 COHN, Norman: Európa démonai, Corvina, Budapest, 199Ő.
 CZIBULKA Imre: Szül falum, Tardoskedd, Madách-Posonium, h.n., 2002.
 DARNTON, Robert-Nissenbaum, S.: Lúdanyó meséi - A nagy macskamészárlás,
Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987.
 DIENES István: A honfoglaló magyarok, Corvina Kiadó, Budapest, 1972.
 DÖMÖTÖR Tekla: A magyar nép hiedelemvilága, Corvina, Budapest. 1981.
 DÖMÖTÖR Tekla (szerk.): Népszokás, néphit, népi vallásosság. Magyar Néprajz VII.
Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990.
 DÜLMEN, Richard von: A rettenet színháza, Századvég Kiadó - Hajnal István Kör,
Budapest, 1990.
25
 ELIADE, Mircea: Okkultizmus, boszorkányság és kulturális divatok, Osiris Kiadó,
Budapest, 2005.
 ERDÉSZ Sándor: Állattá változások a nyírségi népi hiedelmekben in.: Nyíregyházi
Jósa András Múzeum Évkönyve. I., Budapest, 1960. 215–227.
 ERDÉSZ Sándor: Kígyókultusz a magyar néphagyományban, Kossuth Lajos
Tudományegyetem, Debrecen, 198Ő.
 FÁBRI Anna - VÁRKONYI Gábor (szerk.): A n k világa – Művel déstörténeti
tanulmányok, Argumentum, Budapest, 2007.
 FAIVRE, R.: Le Temps des loups, Gray, h.n., 1979.
 Fehér Zoltán: Boszorkány a forgószélben, Szank és Móricgát néphite, népi
gyógyászata, Európai Folklór Intézet-L'Harmattan, Budapest, 2003.
 FRANZ, Marie-Louise von: N i mesealakok, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1992.
 FRAZER, James G.: Az aranyág, Osiris Kiadó, Budapest, 1998.
 FÜGEDI E.: Agrár jellegű szlovák település a török alól felszabadult területen.
Agrártörténelmi Szemle VIII. évf. 313-332.
 GECSEI Lajos: Tanúk és vádlottak vallomásai - a Békés vármegyében lefolytatott
XVIII. századbeli boszorkányperek iratai a Békés Megyei Levéltár "Varia ex comitatu
Békés" című gyűjteményéb l, Tevan Nyomdaipari Szakközép- és Szakmunkásképz
Iskola, Békéscsaba, 198Ő.
 GENNEP, Arnold van: Átmeneti rítusok (Kultúrák keresztútján), MTA Néprajzi
Kutatóintézete-L’Harmarran, Budapest, 2007.
 GINZBURG, Carlo: Éjszakai történet, a boszorkányszombat megfejtése, Európa
Kiadó, Budapest, 2003.
 GÖNCZI Ferenc: Göcsej, s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb
ismertetése [hasonmás kiadás], Városi Művel dési Központ, Zalaegerszeg, 1996.
 HAJDU Lajos: Bűntett és büntetés Magyarországon a XVIII. század utolsó
harmadában, Magvet Könyvkiadó, Budapest, 198ő.
 HALL, Edward T.: Rejtett dimenziók, Gondolat Kiadó, Budapest, 1987.
 HERNER János: Bornemisza Anna megbűvöltetése – Boszorkányok Erdély politikai
küzdelmeiben 1678-1688., Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest-
Szeged, 1988.
 HOPPÁL Mihály-Szepes Erika (szerk.): Erósz a folklórban, Szépirodalmi Könyvkiadó,
Budapest, 1987.
26
 HUGHES, Pennethorne: Witchcraft, Penguin Books, Harmonsdeorth, Middlesex,
1970.
 INNES, Brian: A kínzás és kínvallatás története, Canissa Kiadó, Nagykanizsa, 199Ő.
 IPOLYI Arnold: Magyar Mythológia, Kiadja Heckenast Gusztáv, Pest, 18őŐ.
 KÁLLAY István: Városi bíráskodás Magyarországon 1686-18Ő8, Osiris Kiadó,
Budapest,. 1996.
 KENDE Tamás: Vérvád. Egy el ítélet működése az újkori Közép- és Kelet Európában.
Osiris Kiadó, Budapest, 199ő.
 KISS András-PÁL-ANTAL Sándor: A magyarországi boszorkányság forrásai III.,
Balassi Kiadó, Budapest, é.n.
 KISS András (szerk.): Boszorkányok, kuruzslók, szalmakoszorús paráznák, Kriterion
Könyvkiadó, Bukarest-Kolozsvár, 1998.
 KLANICZAY Gábor: A boszorkányvád mozgatórugói, Korunk, 200ő. május
 KLANICZAY Gábor-KRISTÓF Ildikó-PÓCS Éva: Magyarországi boszorkányperek
Kisebb forráskiadványok gyűjteménye 1., MTA Néprajzi Kutató Csoport, Budapest,
1989.
 KLANICZAY Gábor-KRISTÓF Ildikó-PÓCS Éva: Magyarországi boszorkányperek
Kisebb forráskiadványok gyűjteménye 2., MTA Néprajzi Kutató Csoport, Budapest,
1989.
 KLANICZAY Gábor-PÓCS Éva (szerk.): Demons, Spirits, Witches/1 communicating
with the spirits, CEU Press, Budapest-New York, 2005.
 KLANICZAY Gábor-PÓCS Éva (szerk.): Demons, Spirits, Witches/2 Christian
Demonologí and Popular Mythology, CEU Press, Budapest-New York, 2006.
 KOMÁROMY András: Listius Anna Rozina bűnpöréhez, Történelmi Tár, Budapest,
1897.
 KOMÁROMY András (szerk.): Magyarországi boszorkányperek oklevéltára, Magyar
Tudományos Akadémia, Budapest, 1910.
 KRISTÓF Ildikó: “Ördögi mesterséget nem cselekedtem”: a boszorkányüldözés
társadalmi és kulturális háttere a kora újkori Debrecenben és Bihar vármegyében.
Ethnica, Debrecen, 1998.
 LECOUTEUX, Claude: Fées, sorcieres et loups-garous au moyen age, Imago, h.n.
1992.

27
 LEVACK, Brian P.: The Witch-hunt in Early Modern Europe, Longman, London-New
York, 1996.
 MACFARLANE, Alan: Witchcraft in Tudor and Stuart England. A Regional and
Comparative Study, Routledge, New York-Evanston, 1970.
 MAGYAR Imre-PETRÁNYI Gyula (szerk.): A belgyógyászat alapvonalai, Medicina
Könyvkiadó, Budapest, 1986.
 MAKKAI László - CS. SZABÓ László (szerk.): Erdély öröksége. Erdélyi emlékírók
Erdélyr l. II. Sárkányfogak 1ő72-1602. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993.
 MARGALITS Ede: Magyar Közmondások és közmondásszerű szólások, Kókay,
Budapest, 1897.
 OVIDIUS Naso, Publius: Fasti, Tankönyvkiadó, Budapest, 1982.
 PACH Zsigmond Pál (f szerk.) - R. VÁRKONYI Ágnes (szerk.): Magyarország
története 1ő26-1686. Akadémiai Kiadó, Budapest, 198ő 3/2.
 PALÁDI-KOVÁCS Attila (szerk.): Társadalom. Magyar Néprajz VIII. Akadémiai
Kiadó, Budapest, 1998.
 PÓCS Éva: A magyar néphit ún. természetfeletti lényei, Ethnographia, 1979/3. 331-
341.
 PÓCS Éva (szerk), KLANICZAY Gábor, TÓTH G. Péter, WOLOSZ Robert:
Demonológia és Boszorkányság Európában, Studia Ethnographica ’, L’Harmattan –
PTE Néprajzi Tanszék, Budapest, 2001.
 PÓCS Éva: Él k és holtak, látók és boszorkányok – Mediátori rendszerek a kora újkor
forrásaiban, Néprajzi Tanulmányok, Akadémia Kiadó, Budapest, 1997.
 PÓCS Éva: „Gondolatok a magyarországi boszorkányperek néprajzi vizsgálatához.”
Ethnographia 9Ő. évf. (1983) 1. szám 132-141.
 PÓCS Éva: Magyar néphit Közép- és Kelet Európa határán válogatott tanulmányok,
Szóhagyomány, L’Harmattan, h.n. 2002.
 PÓCS Éva: Tündérek, démonok, boszorkányok. Akadémia Kiadó, Budapest, 1989.
 R. VÁRKONYI Ágnes: Közgyógyítás és boszorkányhit (Mária Terézia
boszorkánypereket beszüntet törvényének újragondolásához), Ethnographia 1990/3-4.
384-437.
 R. VÁRKONYI Ágnes - Kósa László: Európa híres kertje. Történeti ökológiai
tanulmányok Magyarországról, Orpheusz, Budapest, 1993.

28
 RÁNKI György: Közgazdaság és történelem - A gazdaságtörténet válaszútjai,
Akadémia Kiadó, Budapest, 1977.
 RIPA, Cesare: Iconologia, Balassi Kiadó, Budapest, 1997.
 SCHÖCK, Inge: Hexenglaube in der Gegenwart – Empirische Untersuchungen in
Südwestdeutschland, Tübingen, Tübinger Vereinigung für Volkskunde, 1978.
 SCHNEIDER Miklós: Fejérmegyei Boszorkányperek, Vörösmarty Nyomda,
Székesfehérvár, 193Ő.
 SCHRAM Ferenc: Magyarországi boszorkányperek 1ő29-1768. I., II., Akadémiai
Kiadó, Budapest, 1970.
 SCHRAM Ferenc: Magyarországi boszorkányperek 1ő29-1768. III., Akadémiai Kiadó,
Budapest, 1982.
 SABEAN, David Warren: Power in the Blood. Popular Culture and Village Discourse
in Early Modern Germany, Cambridge University Press, Cambridge, 1992.
 SEBALD, Hans: Boszorkányok hajdan és ma. Holnap Kiadó, h.n., 2000.
 SEB K Marcell (szerk.): Történeti antropológia módszertani írások és
esettanulmányok, Replika Kör, Budapest, 2000.
 SOLYMOSSY Sándor: A "vasorrú bába" és mitikus rokonai, Akadémiai Kiadó,
Budapest, 1991.
 SUGÁR István: Bűbájosok, ördöng sök, boszorkányok Heves és Küls Szolnok
vármegyékben, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest, 1987.
 SURMERS, Montegue: Malleus maleficarum, h.n., 1928.
 TASNÁDI KUBACSKA András: A mondák állatvilága, Bibliotheca, Budapest, 19ő8.
 THOMAS, Keith: Religion and the Decline of Magic. Studies in popular beliefs in
sixteenth and seventeenth century England, Routledge & Kegan Paul, London, 1971.
 TÓTH G. Péter (szerk.): A magyarországi boszorkányság forrásai IV., Balassi Kiadó,
Budapest, 2005.
 TÓTH G. Péter (szerk.): A magyarországi boszorkányság forrásainak katasztere (1Ő08-
18Ő8.), MTA Néprajzi Kutatóintézete - Laczkó Dezs Múzeum, Budapest-Veszprém,
2000.
 TURNER, Victor: A rituális folyamat, Osiris Kiadó, Budapest, 2002.
 VAJKAI Aurél: Népi gyógyászat, Jószöveg Kiadó, Budapest, 2003.
 VÁRKONYI Gábor: Wesselényi Ferenc nádorrá választása In: Tanulmányok Péter
Katalin 70. születésnapjára, Történelmi Szemle 2007/2 (CD-melléklet)
29