Sumer órák a Miskolci Bölcsész Egyesületben

1999-ben a Miskolci Bölcsész Egyesület elnökasszonyának biztatására – újságíró-szakos

hallgatóként – néhány hét késéssel beültem a sumer kultúrával és nyelvvel foglalkozó előadásokra
is.
Bár ne tettem volna! Mérnöki szemléletem rövid időn belül ellenszenvet váltott ki a magyarok
kizárólagos ősiségét, sumer-, egyiptomi- és etruszk rokonságunkat a reálisnál nagyobb mértékben
hirdetők, a MIÉP irredentizmusáért rajongók s a „szélsőséges” magyarul nyelvészkedők között.
A többség – ahogy jómagam is – komoly magánéleti problémák közepette „menekült” abba az
1989-ben alakult iskolába, ahol a valós történelem (pl. őstörténetünk régészeti forrásai), a Szent
Korona Tan, népművészetünk elhallgatott értékei, a népmeséink „rejtett üzenetei”,
pásztorművészetünk, a kazettás mennyezetek jelképrendje, Csontváry festészete, a
Nagyszentmiklósi Kincs (sokak szerint Atilla kincse) is benne van a tananyagban. No és a többi
tantárgy is igen fontos témakörökkel foglalkozott: a latin, a japán, a szanszkrit, a görög mitológia, a
bibliaismeret, színházi és irodalmi művek elemzése, angol társalgás amerikai diákok vezetésével
stb.

Utólag megértettem, miért is történtek így az események.

Mi a Műszaki Egyetemen megszoktuk, hogy a mérési eredményt ellenőrizni illik (a tanár gyakran
meg is tette). A pontatlanság vagy hiba elkövetője pedig szó nélkül javítja az eredményt.
A (gyakran túlzott) tekintélytiszteletre épülő bölcsészetben azonban mások a szokások. Pl. nem illik
olyan kérdést feltenni, ami zavarba hozza az oktatót – a professzor esetleg téves tézise (modellje)
pedig mindaddig követendő példa marad, amíg őt le nem váltják vagy meg nem hal...

Első kérdésem így hangzott a sumer tanórán:

„Miért használunk egy olyan szótárat, amelyiket minden egyes jel keresésekor újból és újból az
elejétől a végéig végig kell lapozni?”
(R. Labat Akkád epigráfiai kézikönyvében ugyanis a jelek a Kr. e. 7. sz. ékjeleinek geometriai
tulajdonságai szerint vannak rendezve. Minket azonban a Kr. e. 4-3. évezred sumer nyelvű
írásemlékei érdekelnek.
Külön hálával tartozunk Labat úrnak, hogy a „jelfejlődést” (pontosabban jelváltozást) is részletesen
bemutatja, azonban ő – érthető módon – az általa oktatott akkád (babiloni, asszír) feliratok
olvasásának segítése végett a későbbi ékjelek geometriai formái szerint rendezte szó- és jeltára
jeleit).

A kisközösség erre úgy reagált, hogy engem tekintett „besúgónak”, aki pl. jelzi az adóellenőröknek, mikor
tart Pap Gábor órát 200 embernek. Ennek ismerete azért fontos a hatalom” számára, mert az órák alatt
látványosan tudják „kihívni” a népszerű tanárt adóellenőrzésre (ezzel lejáratva az intézményt a hallgatók
előtt. Csak arról feledkeztek meg, hogy egy „besúgó” nem szokott feltűnést kelteni azzal, hogy csak 2 hét
késéssel kapcsolódik be a tanulásba… Egyedül Bíró Lajos állt velem szóba a tankörtársak közül (ő ugyanis
már megélt hasonló kirekesztést).
Habár akkor még nem igazán érdekelt ez az ősi kultúra, a kellemetlenségek ellenére úgy döntötten, hogy
nem hagyom abba a sumer órák látogatását. Érdekelni kezdett, hogy vajon miért ilyen fontos a hatalomnak
az össznépességet tekintve igen kevés embert érdeklő és elméleti jellegű tárgyakat oktató iskola lejáratása, s
miért van ennyi lelki problémákkal küzdő ember a hallgatók (s a tanárok) soraiban.

Marton Veronika: A sumir kultúra története (1998) volt az első magyar nyelvű könyv, mely
rendezett formában foglalta össze a Mezopotámiával kapcsolatos tudnivalókat. Szerzője hatalmas
munkát végzett. Bakay Kornél kritikája (az Ősi Gyökérben) talán túlzottan is a módszertani hibákat,
az újabb szakirodalom említésének elmaradását emelte ki – mi, hallgatók viszont ezen könyv nélkül
el se tudtuk volna kezdeni ennek az igen bonyolult és szerteágazó szakterületnek a
tanulmányozását.

1
A Miskolci BE-ben a hallgatók többsége 2-3 év után megírja szakdolgozatát, s csak kevesen
folytatják a kutatómunkát. Mi az utóbbiak közé tartozunk. 1999 óta már 24 év telt el. Napi 5-6 órát
tanulva sikerült négy szakot is elvégezni a Miskolci BE-ben. Most írom 14. könyvemet. Közben 10
élő és 4 holt nyelvvel ismerkedtem. S három év kitartó munkával elkészült Sumer-akkád-magyar
szó- és jeltáram, melyben a jelek az ősi és klasszikus sumer ideogrammák képi tartalma szerint
vannak rendezve. Vele a jelkeresés sokkal gyorsabbá és megbízhatóbbá vált.
R. Labat szótára mellett A. Deimel négy szótárának anyagát is feldolgoztam – köztük a Pantheon
Babylonicum és a Planetárium Babylonicum c. könyveit is.
2005-ben megjelent könyvemben (Ősi titkok nyomában, Miskolci BE) sikerült A sumir kultúra
története állításait kiegészíteni, felhívni a figyelmet a pontatlanságokra, a forrásanyagában is
meglévő módszertani hibákra.
Ezen kívül új felismerésekre (írnoki gyakorlótáblák és elemzésük, a magánhangzókészlet 4-ről 9-re
bővítése a túl sok – indexekkel megkülönböztetett – homonima szétválasztására,
jelkategóriák megállapítása az ősi jelek képi tartalom szerinti rendezésére
(Lükő Gábor ötleteit felhasználva)) is sikerült rábukkanni.
Mi mindig hivatkozunk Veronika műveire, elhívtuk őt Csillaghegyre, a sumer kultúrát tárgyaló
előadás-sorozatunkra. Ő azonban minket meg se említ – sőt kijelenti:
„Én vagyok az egyetlen Magyarországon, aki alaposan foglalkozik a sumer kultúrával és nyelvvel.”
(Igaz, hogy Pesti József páter, Badiny Jós Ferenc, Dudás Rudolf, Végvári József, Gyárfás
Ágnes, Kiss Irén már nincs az élők sorában – de Bíró József, Bíró Lajos, Farkasinszky Tibor,
Kovács Sándor, Tábori László, Zászlós Levente és Záhonyi András még él és alkot.)

Udvarias jelzéseinkre
Enúma elis
https://epa.oszk.hu/01400/01445/00009/pdf/EPA01445_acta_hungarica_2014_1.pdf (52-56. o.);

a rovásírásos Tanító tábla (A táblára feliratot modern gépi eszközzel készítették, így nem
igazán lehet török kori – lásd Rumi Tamás mérnök és Sólyom Ferenc tanár meglátását.
A hím és női ivarsejt felismerése” a jelek között is anakronizmus. A sejtek megfigyelésére
alkalmas mikroszkóp megalkotása ugyanis csak jóval a török kor után történt.)
https://rovas.info/2010/04/somogyi-tanitotabla-nehany-jelerl/;

A kaposvári Csepregi Ferenc csillagászati ábrákat tartalmazó kövei (A feliratok szerintünk

Z. Sitchin: Tizenkettedik bolygó c. könyve ábráinak „primitív” átrajzolásai.)
https://epa.oszk.hu/01400/01445/00009/pdf/EPA01445_acta_hungarica_2014_1.pdf (56-57. o.);
az Antanténusz mint sumer kiszámoló (a magyar gyermekek kiszámolójának
szótagértékeihez ősi sumer jeleket társítani anakronizmus, emellett igen szubjektív eljárás...)
https://epa.oszk.hu/01400/01445/00065/pdf/EPA01445_acta_hungarica_2022_1_327-331.pdf ;

Anton Deimel: Sumir nyelvtan – nyelvtani gyakorlatok (Miskolci BE, 1998 – az eredeti mű:
VPBI, Róma, 1938) gyakorlatai között több is (pl. a 2. gyakorlat) tévesen akkádnak tekint
eredetileg sumer nyelvű feliratokat. A Deimel könyvét magyarra fordítók (Imre Kálmán és
Marton Veronika) sajnos ezt nem észrevételezték.
ZA: Ősi titkok nyomában, Miskolci BE, 2005. 111-112. o.;

Badiny Jós Ferenc a tatárlakai korong jeleit Labat sumer kézikönyve (szótára) alapján
értelmezte. Táblázatában azonban két jel esetében
(L.480 DIS egy(etlen), Anu isten és L.74 MAS tiszta, fele, PAR oldal, turbán)
nem a sumer szó magyar jelentését (egy/etlen/ és ½) adta meg, hanem azokat magyarul
olvasta ki. Így lett belőlük dics és más, pár. Kevés (esetünkben 12) jel esetében azonban ez
a két különböző nyelven történő olvasás módszertanilag nem elfogadható.
2
 A táblázatban van még egy sorelcsúszás is – a L.353 jel ARA Usmu, rezonanciaszekrény
olvasata helyett a L.449 jelhez (lásd a következő sort) tartozó IGI arc, ügyel (további
jelentése: szem, lát) jelentés szerepel.
ZA: Ősi titkok nyomában, Miskolci BE, 2005. 44-48. o.;

A pártusokról írt könyvének (A pártusok, a sivatag lovagjai. Matrona K., 2003) adatai és
módszertana is vitatható (lásd Tábori László: Párthia – Egy alig ismert ókori világbirodalom.
Turán Könyvek MŐKK, 2003)

nem reagált, sőt megjegyzéseinket törölte a blogjáról és a honlapjáról.

(Mindehhez természetesen joga van – azonban így a kifogásolt (gyakran igazoltan téves) nézeteken
nem változtatott, vagyis a kérdéses magállapítások „maradtak” úgy, ahogy voltak...)

Eltelt 20 esztendő – s mi is jócskán „öregedtünk” a kutatómunka közben. Türelmünk véget ért.

Ezért tervezzük, hogy meghívjuk a sumer-akkád kultúrát kutatókat (köztük Veronikát) egy
kerekasztal-beszélgetésre. Derüljön ki a nyilvánosság (a szakma képviselői) előtt, hogy kinek
mennyire megalapozottak a nézetei, új felismerései, kutatási eredményei!
A mi csapatunk: Bakay Kornél régész, Bérczi Szaniszló fizikus, Darai Lajos filozófus,
Farkasinszky Tibor közgazdász és ókorkutató, Kovács Sándor orientalista, Költő László
régész, Mandics György matematikus és írástörténész, Tábori László keletkutató, Záhonyi
András mérnök és íráskutató.

Tiszteljük Marton Veronikát kitartásáért, szorgalmáért. No meg azért is, hogy már elmúlt 60 éves, amikor
elvégezte a Pázmány Péter TE magyar szakát. A magyar nyelvvel kapcsolatos írásai (pl. I. András korabeli
imák – Jerney J., 1850) érdekesek. Sárkány Kálmán szerint ezek nem hamisítványok (Koholmány-e az I.
András-korabeli magyar imádság? http://real.mtak.hu/109177/1/MTSz_2_2_269.pdf). A Nyelvtudományi
Intézet szerint viszont azok. Szabó K. és Toldy F. is „gyanús olvasatnak” tartja Jerney értelmezéseit.
Vita tárgya volt, hogy régi eredetű-e (pl. egy XI. sz.-i – dunántúli – írás későbbi másolata, hibákkal) – vagy
(Literáti N. Sámuel „alkotása”. tehát) hamisítvány? Az alapos (pl. kémiai) vizsgálat azonban elmaradt.
Martonnak a sumer nyelvvel és a jelképekkel kapcsolatos meglátásai esetében mindenképpen több
pontosítást, javítást javasolnánk. Egy példa: az Enúma elis teremtésmítosz elemzése. Az ott leírtakat most
röviden bemutatjuk, és (az általunk vitatott részek esetében) felvázoljuk a továbblépés útját is.

E-nú-ma e-lis
A káldeai teremtés-mítosz első tábláját Marton Veronika (A káldeai teremtés-mítosz. Enúma elis.
Magánkiadás, Győr, 2000) „írta át” sumerrá (pl. az 1-20. sort, mely az istenek teremtéséről szól).
Marton értelmezése sumer nyelvű szövegként:
„Nem szóval mondatott el: a nem látható hatalmas kiáradás fénylő tüneményt hoz létre.
Az egyetlen egész középütt kettéválván oldalerőt áraszt.”
(Megj.: mi továbbra is a mítosz akkád címe és szövege mellett tesszük le a voksunkat.)

A 2-7. táblát viszont Veronika meghagyta akkádnak – s annak német fordítását fordította le
magyarra (az I. táblához képest 1/3-nyi terjedelemben).
Az akkád szöveget németre fordították: H. Winkler, A. Ungnad, F. Delitzsch, P. Jensen.

Megj.: a II. táblát is „át lehet írni” ősi sumer jelekké – de ennek szintén semmi köze nem lesz az
eredeti akkád történethez (ugyanúgy, ahogy az I. táblánál sincs).

A szövegben szereplő későbbi akkád neveket (a főistenné emelt Marduk, Éa, Mummu /ő Apszú
ősisten tanácsadója/ stb.) pedig sumer megfelelőjükre kellett volna cserélni.
A mítosz mondanivalója: a kisbolygó-övezetben zajló „istenek háborúja” elvezet a naprendszer
kialakulásához. Mardukot a mítosz a 3600 évenként a naprendszerbe visszatérő Nibiruhoz (ill. a
Naphoz) kapcsolja.
3
 Megj.: A csillagászati vonatkozásokkal P. Jensen is foglalkozik (Kosmologie der Babylonier. 1890).

A könyv forrásaiban is találunk hibát. A Vatikán, 243. III./1. jelzetű pecséthengeren szereplő
csillagászati ábrán (lásd i. m. 124. o.) – Z. Sitchin elemzése szerint – a Merkúr távolabb kering a
Naptól, mint a Vénusz. Ez nem felel meg a valóságnak.

Egy téves fordítás akkádról németre

Marton szerint téves „A hátoldalon fennmaradt írás szerint e töredék az a, ponttal kezdődő
elbeszélés-sorozata V. táblájához tartozik” fordítás (lásd 11. o.).
Marton új fordítása:
„Az V. (agyag)tábla egésze nem babiloni nyelven beszéltetett el.”

Véleményünk szerint az eredeti a helyes fordítás. Marton tévesen fordította a D.308 jelet (E)
„Bábel neve újbabiloni nyelven”*
szöveggel. Ugyanis nem áll mellette a „ki” determinatívum (földterületet, országot, várost jelölő
szócsoport-meghatározó). Ezért itt is ugyancsak „beszél” (vagy: út, árokpart) a jelentése (lásd:
„beszéltetett el”).
(Ez a polémia mára már érvényét vesztette – ugyanis kiderült, hogy a mítosz címéről van szó, így
az átírás sumer jelekre és azok szavankénti fordítása tévútra vezet.).

*Megj.: pontosabban Babylon(e) neve újbabiloni nyelven.

Az előbbi jelek (12. o.) pontosabb fordítása Záhonyi szerint:

(Ez a tábla) az Enúma elis (a „Midőn fönn…” c. teremtésmítosz) V. tábláját beszéli (mondja) el.
Szó sincsen tehát „nem babiloni nyelvről”!
Pedig ez volt Marton fő érve-bizonyítéka arra, hogy a mítosz szövegét nem akkádul (hanem ebből
következően az ősibb nyelven, sumerul) kell olvasni. Ezután kezdett bele az I. tábla „sumer
átírásába”.

A félreértést az okozta, hogy a mítosz akkád (szótagírással leírt) nevét nem értelem szerinti
fordításban, hanem a mítosz címét leíró szótagjelekhez tartozó jelentés (a sumer jelhez tartozó képi
tartalom) szerint adta meg.
Arany János példájával világítjuk meg az előbbi kérdést:
sás + kacsa + patkó + vályog (4 élőlény ill. tárgy rajzát képzeld magad elé).
Az akkádok azonban nem a képi tartalom szerint alkalmazták a jeleket, hanem csupán azok
hangértékét használták fel saját nyelvük szavainak leírására. Így ők a következőt olvasták volna ki az
előbbi négy jelből: „sáska csapat kóvályog”.
(Jelen példánkban ez a második nyelv is magyar, de a szótagértékek másképpen lettek egymáshoz
kapcsolva, így jól szemléltetik Marton eljárásának megalapozatlanságát.)
Mindezt a hibát sajnos a könyv nagytudású lektorai (Badiny Jós Ferenc, Pap Gábor) se vették észre, így
ma is terjed ez a téves elképzelés…

Írásunk célja nem a lejáratás – csupán az, hogy udvarias formában felhívjuk a szerzők figyelmét az
ellentmondásokra, a megkérdőjelezhető állításokra, reménykedve, hogy majd kijavítják őket (ahogy
mi is tesszük, pl. könyveinkbe megjegyzéseket beírva, esetleg sorokat átírva, ha felhívják
figyelmünket a hibára).
Reméljük, hogy együttműködési ajánlatunkat elfogadva Veronika – lektoraival egyeztetve –
módosítani fogja a módszertanilag kifogásolt részeket, és a jövőben közös kutatási munkában
vehetünk majd részt.
Egy ilyen szűk (speciális) szakterületen fontos lenne, hogy kutatói ne egymás munkáját leértékelve
dolgozzanak, hanem egy közös és hitelesebb Mezopotámia-képpel állhassanak a nyilvánosság elé.
Reménykedjünk, hogy nemsokára így lesz!
4